IV. modul tananyag: A személyiség (lélek) fejlődése: az eredetcsalád hatásai, a személyes út, veszteségek 2014.

IV. modul tananyag: A személyiség (lélek) fejlődése: az eredetcsalád hatásai, a személyes út, veszteségek 2014.

2 Tartalomjegyzék III. A személyiség (lélek) fejlődése: az eredetcsalád hatásai, a személyes út, veszteségek...5 A modul vázlata...5 Sűrített élmény rendszerek...6 A személyiség fejlődése - Általános áttekintés...7 A személyiség...7 A személyiségfejlődést meghatározó tényezők...7 A személyiségfejlődési folyamat törvényszerűségei...8 A személyiségfejlődés biológiai aspektusai...8 Szondi Lipót sorsanalitikus elmélete a biológiai aspektus egy érdekessége...9 A személyiségfejlődés tárgyalásra kerülő szakaszai...9 Magzati lét...9 Fejlődési rizikótényezők... 10 Anya-magzat egységkötelék... 11 Magzati lét során keletkezett dinamikák... 12 Elveszített ikertestvér... 12 Abortusz kísérletet túlélt félikrek... 12 Abortuszkísérletet túlélt magzatok... 12 Nem kívánt gyermekek... 13 A perinatális tudatréteg... 13 Extrauterén tavasz... 13 Perinatális tudatréteg... 13 A születési folyamat rabsága... 15 A születési mátrixokkal kapcsolatos pszichodinamikák... 16 A korai anya-gyermek kötődés... 16 A megszakadt közeledés... 19 Pszichoszexuális fejlődés... 19

3 Evolúciós alapok - Beépített modulok a szexualitásban... 19 Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete... 21 Orális szakasz 0-1,5 év között... 22 Anális szakasz ( 1,5-3. év )... 22 Fallikus szakasz ( 3-5. év )... 22 Latencia-periódus ( 6-11. év )... 23 Genitális szakasz ( 11-16. év )... 23 Sexual Grounding megközelítés... 24 4.Ébredés... 26 14.Pubertás és serdülőkor... 26 24.Felnőtt kor... 26 34.Genitális-reproduktív érettség... 27 44.Genitális-kapcsolati érettség... 27 54.Genitális öregedés... 27 64.Genitális-kapcsolati leválás... 28 74.Genitális-kapcsolati halál... 28 Nemiséggel kapcsolatos fogalmak... 28 A nemi irányultság hormonális alapjai az anyaméhben... 29 A személyiség fejlődése: életszakaszok (Erik Erikson fejlődési modellje)... 30 A szülő-gyerek közötti rend gyakori zavarai, dinamikái hellingeri szemmel... 33 Anyával /apával kapcsolatos dinamikák... 33 Szexuál-pszichológiai dinamikák... 33 Személyes nehézségek (trauma modul)... 33 Változás, krízisek... 34 A halál: veszteség és gyász... 36 Halálhír elutasítása / sokk: (Verena Kast, Elisabeth Kübler-Ross)... 36 Kontrollált szakasz:... 37

4 Érzelmek feltörése: düh és a harag szakasza (1-3 hónap) (Kast, Kübler-Ross)... 37 Keresés és elválás szakasza (V. Kast) /Alkudozás szakasza (E. Kübler-Ross) /Tudatosulás és átdolgozás szakasza... 38 Belenyugvás (E. Kübler-Ross) / önmagához és a világhoz fűződő új viszony kialakítása (V. Kast)... 38 Az egyéni és a családrendszeri gyász összefüggései... 39 A spiritualitás dimenziói, archetípusos minőségek mint hírhozó és katalizáló eszközök... 40 A tudatosan alkalmazott káosz (Chaos: a tátongó űr)... 41 Spirituális útjelzők: ősképek... 41 A görög sorsistennők archetípusai párhuzamban az állítással... 42 Az állítás spirituális dimenziói... 43 A spirituális dimenzió megjelenése Hellinger munkájában... 43 A mező megtapasztalása tudattágulás lehetősége... 43 Az állításvezető tudati állapota... 46 Szakirodalom... 47 Vizsgakérdések... 49

5 III. A személyiség (lélek) fejlődése: az eredetcsalád hatásai, a személyes út, veszteségek A személyiség (lélek) fejlődése, az eredetcsalád hatásai a születés után (i szakaszban),. a személyes út, veszteségek o az anya-gyermek kapcsolat: az alapvető gyermeki szükségletek, evolúciós pszichológiai megközelítés, kötődési modellek o pszichoszexuális fejlődési modellek o a szeretet kapcsolat hiánya, sérülései - a megszakított odamozgás, út a szülőkhöz, a közeledés megrekedése császármetszésnél, betegség vagy egyéb ok miatt, ikertproblamatika o a szülő-gyermek közötti rend gyakori zavarai, dinamikái hellingeri szemmel o életkrízisek, a halál, a veszteség, a gyász folyamatai o spiritualitás és állítás o archetípusok A modul vázlata Sűrített élmény rendszerek Személyiségfejlődés Általános áttekintés A korai anya-gyermek kötődés és a megszakad közeledés Pszichoszexuális fejlődés (Freud, evolúciós pszichológia, Popellier) Életszakaszok - Erik Erikson fejlődési modellje A szülő-gyermek közötti rendek gyakori zavarai hellingeri szemmel Változás, krízisek A halál: veszteség és gyász A spiritualitás dimenziói, archetípusos minőségek mint hírhozó és katalizáló eszközök Az állítás spirituális dimenziói Szakirodalom és vizsgakérdések

6 Sűrített élmény rendszerek Stanislav Grof kutatásai során azt tapasztalta, hogy az érzelmileg meghatározó emlékek nem elszigetelten őrződnek, hanem, összetett, dinamikus konstellációkként. Ezeket az emlékcsoportokat COEX-rendszereknek (systems of condensed experience) vagy sűrítettélmény-rendszerek -nek nevezte el. A COEX-rendszer érzelmi töltésű emlékekből áll, melyek életünk különböző korszakaiból származnak, és amelyek hasonlítanak egymásra az érzelmi minőségek vagy az általuk okozott testérzetek terén. Minden sűrített élménynek van egy alaptémája, amely minden egyes rétegét áthatja és a közös nevezőjét jelenti. Az egyes rétegekben az alaptéma különböző variációit találjuk meg, amelyek az illető életének különböző szakaszaiban történtek. Egy konkrét egyén tudattalanja több sűrítettélmény-rendszert is tartalmazhat. Ezek száma és a központi témák természete meglehetősen eltér a különböző embereknél. Ma úgy látom, hogy minden sűrítettélmény-konstelláció a születés traumájára rakódik rá, és annak egyik vonatkozásához kapcsolódik. A biológiai születés élménye olyan összetett jelenség, és olyan gazdag érzelmekben és testérzetekben, hogy prototipikus formában tartalmazza a legtöbb elképzelhető sűrítettélmény-rendszer elemi témáit. Példák COEX-rendszerek patológiás tartalmaira: megalázás, lealacsonyítás és megszégyenítés tartalmú rendszer, mely károsítja az önbecsülést megrázó és félelmetes helyzetekbe átélt szorongás élmények rendszere bűntudat és kudarcélmények rendszere, melyek veszélyessé és undorítóvá színezik a szexualitást életet, testi sértetlenséget, egészséget veszélyeztető helyzetek rendszere Pozitív tartalmú COEX-rendszerek is vannak, bár a negatívak palettája jóval gazdagabb és tarkább náluk. Úgy tűnik, hogy életünk nagyon sokféleképpen lehet nyomorult, míg a boldogságunk néhány alapfeltétel kielégítésén múlik. Életünk különböző eseményei különösen aktivizálhatják a nekik megfelelő sűrítettélmény-rendszert, és fordítva is megtörténik: az aktív sűrítettélmény-rendszer hatására is olyan módon észlelhetünk és viselkedhetünk, hogy újra előállítjuk ezek alaptémáit a jelenlegi életünkben. A holotróp tudatállapotokban általában bekapcsolódik egy belső radar, amely automatikusan a tudatba emel olyan tartalmakat a tudattalanból, amelyeknek a legerősebb az érzelmi töltése, amelyek pszicho dinamikai szempontból a legalkalmasabbak és a legkönnyebben elérhetők a tudatos feldolgozás számára. Az élményalapú pszichoterápiák különböző fajtáinak működése során meggyőző bizonyítékok halmozódtak fel amellett, hogy a biológiai születés életünk legmélyebbre ható megrázkódtatása, s egyben óriási pszicho spirituális jelentőségű esemény is. A legapróbb részletekig és sejtszinten bevésődik az emlékezetbe, és mély hatást gyakorol a lelki fejlődésünkre. a COEX-rendszerek számos rétegből állnak. A felszín közeli rétegben találjuk meg a születés utáni élet érzelmileg fontos eseményeit, a mélyebb rétegekben pedig a biológiai születés stádiumait és a

7 születés előtti élet bizonyos szakaszait. A COEX.rendszerek gyökerei legmélyebbre a transzperszonális birodalmakba nyúlnak vissza: ősi, karmikus, faji, filogenetikai, valamint archetípusos tapasztalatokig. ( ) A perinatális szinten történt átalakulás, ahol szerepet játszott az egyik BPM, általában radikálisabb változást eredményez, mint az élettörténeti szinten végbement COEX-átalakulás. Kivétel az olyan helyzetek emlékeit tartalmazó COEX-rendszer, amelyek során az egyén testi épsége vagy az élete forgott veszélyben. A személyiség fejlődése - Általános áttekintés A személyiség A személyiség fogalmának nincs egységes, általánosan elfogadott definíciója. Grof házaspár A személyiség egyfajta tulajdonság együttesnek tekinthető, jellemvonások gyűjteményének, melynek segítségével egy bizonyos személy leírható. Magában hordozza mindazokat a jellegzetes és visszatérő viszonyulásokat, viselkedési mintákat, magatartásformákat, válaszmódokat, melyeket a külvilágra ad az egyén. Sőt azok a sajátos elhárító és védekező mechanizmusok is beletartoznak, melyekkel egy adott ember rendelkezik. Az egyénnek azok a viszonylag tartós és stabil sajátosságai, amelyek megkülönböztetik őt más emberektől, s egyben a jövőbeli viselkedésére vonatkozó előrejelzéseinek alapjául szolgálnak (Wright, 1970). A személyiség külső hatásokra kialakult belső feltételeknek és öröklött diszpozícióknak (adottságoknak, lehetőségeknek) az egyénen belül kialakult olyan egyedi, egyszeri, megismételhetetlen egysége, amely meghatározza a viszonyulást, alkalmazkodást a környezethez. A személyiség az öröklött, veleszületett vagy szerzett tulajdonságok, vonások sajátos szerveződése, egysége. A személyiségfejlődést meghatározó tényezők A személyiség a lelki élet alapja. A személyiségfejlődés olyan, a születéstől a halálig tartó folyamat, melynek során az egyén megtanul különböző közösségekben élni, és közben tudatára ébred saját erejének és korlátainak, vagyis megismeri önmagát. A személyiségfejlődés 3 alapvető tényező összjátékán alapul 1. Örökletes tényezők: DNS alapján képességek öröklése, testalkat, mozgás-kivitelezés, idegrendszeri folyamatok ritmusa. 2. Környezet: - tágabb: éghajlat, az ország gazdasági, társadalmi berendezkedése - személyes-szociális: rokonság, ismeretség, óvoda, iskola stb.

8 3. Nevelés: irányított. Az átöröklés a személyiségfejlődés biológiai alapját, a környezet a potenciális forrását, a nevelés pedig effektív megvalósulását illetve annak módját biztosítja. A személyiségfejlődési folyamat törvényszerűségei Minden fejlődési szakaszban mutatkoznak olyan lelki jelenségek, melyek az előző szakaszban csak csírájukban voltak meg. Ezek az un. életkori sajátosságok. Emellett vannak ugyanazon fejlődési szakaszon belül csupán egyes gyermekekre jellemző egyéni sajátosságok. Az egyén fejlődésében együttesen megtalálhatók az általános életkori és a sajátos egyéni vonások. Az egyedi fejlődésben fejlődési lemaradásokkal, zavarokkal és rendellenes fejlődéssel is találkozhatunk. A személyiség fejlődésében az általános törvények mellett speciális lélektani törvényszerűségek is érvényesülnek. Szerkezet és funkció törvénye: az egyes funkciók működését mindig a megfelelő szervek fejlettségi szintje határozza meg, és fordítva. Transzfer törvénye: már elsajátított tulajdonság tapasztalatainak átvitele egy újabb fejlődési szituációba. Rész és egész törvénye: mivel senki nem lehet mindenben egyformán fejlett, de valamilyen területen mindenki sikeresebben fejleszthető saját átlagánál, célszerű a fejlesztést az eredmények felől megközelíteni, megtervezni, hiszen egy részterületen végbemenő változás hatással van az egészre, ez pedig visszahat a részterületekre. Aktivitás törvénye: a személyiség normális állapota a tevékenység, az egyén nemcsak tárgya, hanem alanya is - tehát aktív résztvevője - saját személyisége fejlesztésének. A személyiségfejlődés biológiai aspektusai Az ember jellemvonásait tekintve a genetikai örökség szerepe tagadhatatlan, így a kérdés természetesen sokáig csak az volt, hogy milyen súllyal esik latba. Pontos, objektív tudást erről nem szerezhetünk egyének esetében, de általánosságban lehetséges bejóslásokat tenni, arányokat említeni. Ikerkutatások alapján az emocionalitás, szociabilitás és aktivitás, mint tulajdonság valóban rendelkezik öröklődő összetevőkkel. A gének szerepét bizonyítja az is, hogy az újszülött, de már a magzat is rendelkezik bizonyos egyedi jellegzetességekkel, melyet összefoglalóan temperamentumként szoktak hívni. Ezek a hangulattal kapcsolatos személyiségvonások, mint például a nyitottság, a környezet felé fordulás, az aktivitás, a figyelem terjedelme, a kedélyállapot stb. Ugyanakkor elmondható, hogy a gyermek genotípusa és a környezet nem egyszerűen egymástól független és a személyiség formálásában összegződő hatások. A személyiség és a környezet között többféle interakció zajlik, melyek jelentősége változik a fejlődés során.

9 A testi tulajdonságok nagy részét a gének szabják meg, állandóságot jelentve (pl.: arcvonásokban, mozdulatokban, testfelépítésben, bőrszínben), meghatározva egy ember fizikai megjelenését, azaz fenotípusát, de ugyanakkor a lelki állandóknak is lehet biológiai eredete (pl.: érzelmi reakcióminták, temperamentum, szokások stb.). Így tehát a személyiség is biológiai gyökerekkel rendelkezik. Szondi Lipót sorsanalitikus elmélete a biológiai aspektus egy érdekessége Szondi Lipót sorsanalitikus elmélete szerint az egyén sorsát tudattalan ösztönös választásai határozzák meg párválasztásban, barátságban, foglalkozásban, betegségben, halálban. Ezek a választások meghatározott, rejtett öröklött elemeken nyugszanak az úgynevezett latens recesszív géneken -, melyek az ősöktől örököltek, és családi tudattalanunk őrzi őket. A sors a létezés két különböző darabjából áll össze Szondi szerint: Az ősök öröklött kényszeréből, ez a kényszersors, és a személyes szabadságból, amelyben az én választ sors lehetőségeinek tudatossá válása után, ez a választott sors. Az én azonban nem egy bizonyos figurát választ a családi tudattalanból (legalábbis a legtöbb esetben), hanem több sorsmintát, amelyet azután saját személyes sorssá kapcsol össze. A sors azon részét melyet az én már beépített és személyiségében kifejezésre jutatott, karakternek hívja Szondi. Azonban nem minden építődik be jellemvonásként az énbe, amit az választ, mivel a karakter csak egy része a sorsnak, választásainknak. Ezek alapján tehát Szondi feltételez egy őseinktől örökölt részt, mely befolyásolja további fejlődésünket, de nem determinálja kizárólagosan egyénné válásunkat. valamiképpen az ősök, akiknek a hatása sokáig el volt nyomva, a későbbi generációkban visszatérnek. A személyiségfejlődés tárgyalásra kerülő szakaszai 1.A magzati lét (prenatális tudatréteg) 2.A születési folyamat (perinatális tudatréteg) 3.A születéstől a halálig tartó szakasz ezen belül a többféle megközelítésből fakadó alszakaszok (posztnatális tudatréteg) Magzati lét Az emberi életet olyan folytonosságnak kell tekintenünk, amelyben minden fejlődési stádium ugyanolyan fontos, egymástól elválaszthatatlan, ilyen módon alkotja az emberi élet egészét.az összes integratív folyamat, legyen az biokémiai, hormonális, immunológiai vagy pszichológiai természetű, az emberi fogantatással beindul. Kutatások kiértékelése alapján mindazon képességeink fejlettségéért melyek az intelligencia összetevői a méhen belüli környezet kétharmad arányban felelős, a gének egyharmad arányba felelősek. A terhességgel járó nehézségek befolyásolhatják a terhesség kimenetelét, és hatással lehetnek az anya-gyermek kapcsolat későbbi kötődési folyamatára is. A terhesség során fellépő problémák és ezeknek a gyermek személyiségére kifejtett hatásaival a prenatális pszichológia foglalkozik.

10 Az anyát érő hatások, és itt elsősorban a stressz faktorok szerepe jelentős, a baba fejlődési lehetőségeit alapjaiban módosíthatják, amit adatok is alátámasztanak: az intrauterin anyai stressz összefügg a születési komplikációkkal, fejlődési lemaradásokkal. A magzat intelligens, érzelmi és viselkedési dimenziókkal egyaránt rendelkező személyiség, akinek az anyaméhben érdeklődése, preferenciái, tanulási képessége, emlékezete van. Képes fájdalmat, dühöt, haragot átélni, agresszíven viselkedhet, mosolyoghat, és bizonyos körülmények között sírhat is. A gyermek az anyán keresztül érzékeli a világot magzatként, és ebben az érzékleti szerveződésben / benyomásban, mely később az én fejlődés alapja lesz, az anya személyiségének a lenyomata tükröződik vissza, pozitív és negatív tapasztalatot is tartalmazva. A magzat védtelen az ént fenyegető hatásokkal szemben, sem a külső, sem a belső, anya felől érkező, impulzusok, élmények ellen nem tudja megvédeni hatékonyan magát. Az anyaméh a primer prevenció helye, legelső helyszíne lehet, és az a szülő, aki személyiségként kezeli a gyermekét, később is jobb kapcsolatot tud kialakítani vele a nevelés során. Ebben természetesen az apának is jelentős szerep jut. Az anya-magzat kapcsolat minősége (természetesen az apát is figyelembe véve) és a külső környezet harmóniája a legjobb előrejelzője a baba emocionális és kognitív fejlődésének, valamint a későbbi kötődési kapcsolatok kialakulásának. Ennek a folyamatnak a következő állomása a születés. Az elsődleges szeretet (Bálint Mihály definíciója alapján) a születési traumában szenvedi el első nagy megrázkódtatását. Ezzel igen felgyorsul az egyén különválása környezetétől, megszűnik a parttalan-egyetemes harmónia. Fejlődési rizikótényezők Anyai attitűdök és a pszichológiai stressz hatásai: A stresszt átélő vagy izgalmakban részesülő anya szervezet olyan hormonokat - többek között adrenalint, kortizont - választ ki, amelyek átjutnak a méhlepényen és mérhető hatást gyakorolnak a magzatra. Szélsőségesen erős stressz hatására: vetélés, hosszú vajúdás, koraszülés léphet fel. Az is elképzelhető, hogy hiperaktív és ingerlékeny csecsemőt szül az anya, akinek étkezési, alvási és emésztési problémái lesznek. Táplálkozás hatása: A szélsőséges alultápláltság hatására a gyermekek nagyobb valószínűséggel szenvednek számos születési károsodástól és betegségtől, és valószínűbb, hogy koraszülöttek lesznek. Az anyai táplálkozás nem csak a magzat testi fejlődése, hanem az értelmi fejlődése szempontjából is fontos. Teratogének: a születési károsodások környezeti forrásai: A teratogének olyan környezeti tényezők, amelyek eltérítik a normális fejlődést és amelyek súlyos rendellenességekhez vagy akár halálhoz vezethetnek. Drogok: gyógyszerek, dohány, alkohol, kokain, metadon és heroin. Ezek az anyagok befolyásolják a születési súlyt, a magzat normál fejlődési ütemét, a magzat temperamentumát, ingerérzékenységét, a születési folyamatot és a csecsemő reakcióit a születés után.

11 Fertőzések: Rubeola, AIDS. Amennyiben a rubeola fertőzés a terhesség első 3 hónapja alatt lép fel, gyakran eredményez egy veleszületett szívelégtelenségből, hályogból, süketségből, és értelmi fogyatékosságból álló tünet-együttest. A AIDS vírussal fertőzött anyák által szült csecsemők mintegy 50%-a kapja meg a kórt. RH-összeférhetetlenség Ha egy Rh-negatív nő egy Rh-pozitív férfitól fogan gyereket, a gyerek valószínűleg Rh-pozitív lesz. A szülés folyamán, amikor a méhlepény leválik a méh faláról, a csecsemő néhány vörösvérteste általában átjut az anya vérkeringésébe. Az anya immunrendszere antitesteket termel az idegen anyag ellen, és ezek az antitestek megmaradnak a szervezetében. Az ismételt terhességkor esetlegesen Rh-pozitív magzat vérébe bejutva ezek az antitestek elpusztítják a vörösvértesteket. Az ebből eredő Rh-kór születési károsodáshoz, sőt halálhoz vezethet. (Anti- Rh-szérum!) Sugárzás Nagy mennyiségű sugárzás általában a fejlődő szervezet súlyos deformációját eredményezi, és sok esetben méhen belüli halált vagy spontán vetélést okoz. Anya-magzat egységkötelék Az ultrahangos megfigyelések nyomán világossá vált, hogy a magzati fejlődés az anya-magzat egységkötelék (Krens 1999) mátrixában megy végbe, amely úgy foglalja magába a genetikai program végrehajtását, tehát a szervrendszerek és szabályozó mechanizmusok kifejlődését, hogy eközben szüntelen kölcsönhatás van a belső anyai környezettel (epigenezis). Ez a környezet az anya idegrendszerének, végső soron pszichikus működésének van alárendelve. Vas József Epigenetikus trauma feltételezhető, hogy a különféle fertőzések, toxikus hatások, az anyai di stressz, a magzat elutasítása, a művi vetélési kísérletek és az anya pszichiátriai betegsége várandósság idején megzavarhatja a genetikai átírást, és szakadáshoz vezethet az anya-magzat egységkötelékben. Végeredményben a kisiklott neurogenezis strukturális deficit kialakulásához vezet, mely működési hiányosságokban nyilvánul meg: elégtelen információ szűrés és feldolgozás, szétkapcsolt arousal szabályozás hipofrontális ill. féltekei dominancia hiány, a mozgás, a beszéd, és a tervező végrehajtó működések bizonytalansága, koordinációs gyengesége, a testi, a szexuális és az én identitás kiforratlansága, összefoglalóan egyfajta csökkent szelf-regulációs képesség. Vas József Plusz-mínusz mintázat A prenatalis kor pszicho biológiai kutatásai a plusz-mínusz-plusz affektív algoritmusnak a nyomára bukkantak az anya-magzat kapcsolatban. Ha az anyát stressz éri, hiába küzd meg vele eredményesen. Amennyiben nem hitelesíti a magzat negatív érzelmeit, a magzat nem képes megküzdeni a stresszel. Plusz-mínusz mintázat A prenatalis kor pszicho biológiai kutatásai a plusz-mínusz-plusz affektív algoritmusnak a nyomára bukkantak az anya-magzat kapcsolatban. Ha az anyát stressz éri, hiába küzd meg vele eredményesen. Amennyiben nem hitelesíti a magzat negatív érzelmeit, a magzat nem képes megküzdeni a stresszel.

12 Magzati lét során keletkezett dinamikák Elveszített ikertestvér Az ikertestvérek különösen mély szeretet éreznek egymás iránt. Az anyaméhben egykor ilyen tisztán, bensőségesen, valamint ártatlanul összefonódva és összekapcsolódva kezdődött a közös élet. Mindketten hallják a másik szívverését, érzik őt, megérintik, megrúgják egymást, és játszanak egymással. A túlélő ikertestvér lelki világa szempontjából nem mindegy, hogy a méhlepények és ezzel az embriók, agymástól milyen távol találják meg a helyüket az anyaméhben. Ez bizonyára befolyással van a köztük fennálló érzelmi kötelék intenzitására. Elizabeth Noble és Stanislav Grof kutatásai is megerősítik, hogy létezik egyfajta testen kívüli emlékezet, mely rögzít olyan tényeket, melyek akár még a fogantatás előtti időkből is származnak. Ugyan így akár még kifejlett érzékek nélkül is rögzíti mindazt ami az anyaméhben történt a magzattal. Az apró test, a jelek szerint a radarberendezéshez hasonlóan kifinomult érzékkel térképezi fel az őt körülvevő teret. Austermann házaspár Amennyiben két embrió ágyazódik be, akkor az egyik nagyon korán, már a hatodik terhességi hét előtt hallja a másikat. Már azelőtt hallja testvére vérkeringését, mielőtt a saját szíve elkezdene verni. Az ízlelőbimbók mindig ugyancsak nagyon korán kifejlődnek és már a tízedik terhességi héten láthatóak. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy a túlélő érzékelte a magzatvíz ízének megváltozását. dr. Jean-Guy Sartenaer Abortusz kísérletet túlélt félikrek Azoknál a felnőtteknél, akiknek tudomásuk volt édesanyjuk sikertelen abortuszkísérletéről, súlyos magatartászavar volt megfigyelhető. Miért a testvérem halt meg és nem én? Annyira hiányzik. Édesanyám megölte a fivéremet (vagy lánytestvéremet). Többé nem bízhatok benne. Ezek és ehhez hasonló gondolatfoszlányok merülnek fel az embrióban egy ilyen helyzet kapcsán. A sokkhatás egészen a felnőtt korig megmarad. ( ) A gyermek számára óriási sokkhatást jelent, hogy elvették fiú vagy lánytestvérét és ezek után fejét nem tudja ősi bizalommal anyja kebelére fektetni, ugyanis az anya az embrió szemszögéből nézve veszélyes. ( ) Ne mernek teljes erőbedobással részt venni az élet dolgaiban, száraznak és gátlásosnak tűnnek. Gyakran adnak hangot nézetüknek, miszerint az élet már nem okoz nekik örömet és emiatt csak félerővel vesznek részt benne. - Persze hogy csak félerővel, hiszen a másik felét elhajtották. Austermann házaspár Abortuszkísérletet túlélt magzatok Az első mélyterápiás esetleírások 84-86 között láttak napvilágot arról, hogy akik magzatkorukban abortuszkísérletet éltek túl, később gyakrabban kísérelnek meg öngyilkosságot, és próbálkozásaik dátuma megegyezett a magzatelhajtási kísérlet dátumával. (Hidas-Raffai)

13 Ha az anya abortuszt fontolgat, a magzat ezt is érzékeli, és szülés után pl. az anyamell elutasításával válaszol. Nem kívánt gyermekek azok a gyermekek, akik nem kívánt terhességből születnek, jobban ki vannak téve szüleik elhanyagolásának és az erőszaknak. Mindazon társadalmi problémák, amelyeknek tünetei az erőszakban, a kötődési hiányosságokban, a drogban, az alkoholban, mentális betegségekben jelennek meg, alapvetően az anyaméhben termelődnek ki. (Hidas-Raffai) A tudomásul nem vett magzat önmaga számára sem nem önálló objektum, sem nem önálló szubjektum, hanem egy az anyával, így születésekor elveszíti az anyai testet melyet saját rézének érzékel.a magzat önazonosságának elnyerése érdekében alapvetően fontos, hogy az anya visszatükrözze a baba létét, nem csak mint idegen testet, egy másikat, vagyis objektumot, hanem ezzel egy időben és ez a fontosabb! mint olyan vele nem azonos létezőt, aki, hozzá hasonlóan, tükrözni képes önmaga létezését. (Vas József) A perinatális tudatréteg Extrauterén tavasz Portmann svájci zoológus szerint az ember más emlősökkel összehasonlítva a kelleténél egy évvel korábban születik meg. Az egész terhességi periódusnak az első posztnatális életév végéig kellene tartania, de ismeretlen okokból az anyatermészet az embergyermek fejlődését két szakaszra osztotta. Pormann véleménye szerint az első életév végéig tartó un. szociális uterusz fázis három fontos emberi tulajdonság, az állás, a beszéd és a gondolkodás szolgálatában áll. Az csecsemővel való foglalkozás specifikus emberi dolog, a mikéntje erősen kultúra függő. Ez a fázis a gyermek szociális és személyiségfejlődése szempontjából is döntő jelentőségű. Gehlen szerint az ember a hiányosságok lénye. Az embergyermek olyan valakinek születik, akik más élőlényekkel összehasonlítva kezdetektől hátrányban van. Ez a születési fejletlenségi hátrány mintegy előre vetíti a pszichés trauma lehetőségét. A születéssel kapcsolatos traumáról a Freud tanítvány Otto Rank beszélt először. Szerinte a születés traumatikus élmény, amelyben a köldökzsinór nem csak fizikailag, hanem pszichés értelemben is elvágódik. A gyermek a teljes biztonságból a teljes bizonytalanságba kerül a születési folyamat végén. Otto Rank az első felsírásban minden emberi félelem ősalapját látja. Következtetési a pszichoanalízis álomelemzésének eszközével alapozta meg. Stan Grof hosszú évek LSD pszichoterápiájának majd a holotróp légzésmunkának a segítségével térképezte fel a születéshez kötődő tudatréteget. Perinatális tudatréteg Amikor önmegismerésünk túlhalad a gyermekkori és kisgyermekkori emlékeken, és eljut a születésig, elkezdünk szélsőséges erejű érzelmeket és testérzeteket átélni, s gyakran magunk mögött hagyjuk azt a határt, amit korábban emberileg lehetségesnek tartottunk. Ekkorra az élmények a születés és halál témájának furcsa keverékévé válnak, amelyben megtalálható egy

14 súlyos, az élet kioltásával fenyegető bezártság-érzés, valamint egy kétségbeesett és határozott küzdelem a kiszabadulás és a túlélés irányában. Amikor az önfelfedezés eléri a perinatális szintet, általában rádöbbenünk, hogy életünknek nemcsak bizonyos területei nem egyediek és eredetiek, hanem egész életünk sem. Meglephet minket mennyire hibás volt eddigi életvezetésünk, és hogy mennyire nem tehetett volna minket boldoggá. Ráébredünk, hogy fő motiváló erőnk a halálfélelem, és más elementális tudattalan erők voltak, amelyek a biológiai születéshez kapcsolódnak. Életünk kezdetén átesünk ugyan a születés apokaliptikus élményén, de érzelmileg még nem dolgoztuk fel és nem integráltuk. Tudattalanunkban magunkkal hordozzuk a tehetetlenség, bántalmazás, fenyegetettség érzését. Stanislav Grof Az élményalapú pszichoterápiák különböző fajtáinak működése során meggyőző bizonyítékok halmozódtak fel amellett, hogy a biológiai születés életünk legmélyebbre ható megrázkódtatása, s egyben óriási pszicho spirituális jelentőségű esemény is. A legapróbb részletekig és sejtszinten bevésődik az emlékezetbe, és mély hatást gyakorol a lelki fejlődésünkre. A születés és a halál közötti szoros tudattalan kapcsolat kiemelkedő jelentőséget nyer, mert azt tükrözi, hogy a születésben benne rejlik a halál ténye vagy lehetősége. A világrajövetel brutálisan vet véget a magzat méhen belüli létezésének. meghal mint vízi lény, és megszületik mint levegőt lélegző, élettanilag és még anatómiailag is eltérő létforma. S a szülőcsatornán való végighaladás önmagától és önmagában is nehéz, és alkalmasint az életet fenyegető történés. A tudattalan perinatális rétegében gyökerező élmények négy elkülönülő mintázatban jelennek meg, s mindegyiket bizonyos érzelmek, testérzetek és szimbolikus képvilág jellemzi.a mély tudattalannak e négy dinamikus konstellációjára a születési alapmátrixok néven fogok hivatkozni, amit BPM-nek (Basic Perinatal Matrices) rövidítünk. Stanislav Grof A tudattalan perinatális rétegében gyökerező élmények négy elkülönülő mintázatban jelennek meg, s mindegyiket bizonyos érzelmek, testérzetek és szimbolikus képvilág jellemzi.a mély tudattalannak e négy dinamikus konstellációjára a születési alapmátrixok néven fogok hivatkozni.

15 Részleteiben az előző modulban került ismertetésre! A születési folyamat rabsága Mivel a magzat teljesen rabja a születési folyamatnak, és nincs semmi lehetősége kifejezni a szélsőségesen erős érzelmeit és reagálni az ezzel járó erőteljes testi érzésekre, az esemény emléke lélektani értelemben megemésztetlen és feldolgozatlan marad. A születés utáni önmeghatározásunkat és a világhoz való hozzáállásunkat erősen beszennyezheti ez a sérülékenységre, alkalmatlanságra és gyengeségre való folytonos emlékezés, amelyek a születés élménye után maradnak bennünk. Bizonyos értelemben anatómiailag születünk meg, de érzelmileg nem sikerül eljutnunk erre a szintre Azonban az egónak az újjászületést megelőző halála valójában annak a régi felfogásnak a halála, amely meghatározza, hogy kinek érezzük magunkat, és milyennek tartjuk a világot, amelyeket a születés traumatikus lenyomata ötvözött, és ennek a helyzetnek a tudattalanban fenntartott emléke tartott fenn eddig. Valójában a hamis én hal meg ebben a folyamatban, amelyet életünk eddigi pillanatáig a valódi énünknek tartottunk. Miközben elveszítünk minden ismert vonatkoztatási pontot, fogalmunk sincs mi van a túloldalon, vagy hogy egyáltalán van-e ott valami. Ez a félelem általában hatalmas akadályt gördít a folytatás és az élmény befejezése elé. Ennek eredményeképpen megfelelő vezetés nélkül lelki szinten sokan elakadhatnak ezen a problémás területen. Az élményintegrálás során a teljes átalakítás és újjászületés akkor tud megtörténni, ha a születés nem volt el erőtlenítő illetve nem korlátozta erőteljes érzéstelenítés. Stanislav Grof Az egyértelmű ösztönprogramok hiánya és a felnőttek viselkedésére való teljes ráutaltság, kiszolgáltatottság, rendkívüli módon sebezhetővé teszi a csecsemőt. A velük való bánásmód

16 ebben az életidőben abból a szempontból is kritikus, hogy fel tudják e dolgozni a születési traumájukat, vagy pedig, az áttételesen különféle pszichoszomatikus betegségekben jelentkezik majd a későbbi fejlődés folyamán. Hidas György és Raffai Jenő A születési mátrixokkal kapcsolatos pszichodinamikák BPM 1. A későbbi élet olyan helyzetei, amelyekben kielégülnek a szükségletek,például a csecsemőkori vagy gyermekkori boldog pillanatok (jó gondozás, játék a társakkal, harmonikus családi időszakok, stb.) megengedést okozó szeretet, szerelem, gyönyörű természeti tájakra tett kirándulások, ott töltött nyaralások, találkozás nagy esztétikai értéket képviselő műalkotásokkal, úszás az óceánban és tiszta tavakban ÉS a negatív aspektusok: veszteségélmények, mérgezések, undortünetek, fenyegetettségek, bizalmatlanság, kellemetlen testérzetek. Ide tartozik minden magzatkori trauma és annak minden utóhatása (lásd korábban.) BPM2. Az életben maradást és a testi épséget fenyegető helyzetek (háborús élmények, balesetek, sérülések, műtétek, fájdalmas betegségek, fulladás közeli állapotok, fulladás, bebörtönzés, agymosás és törvényellenes vallatás, testi bántalmazás epizódjai, stb. komoly lelki megrázkódtatások (érzelmi hiányállapot, elutasítás, fenyegető helyzetek, elnyomó családi légkör, kinevetés, megaláztatás, stb.). Depresszív állapotok, alkoholizmus és kábítószer függőség, gyomorbántalmak, komoly lelki megrázkódtatások, elnyomó családi légkör, kinevetés és megalázás. BPM3. Küzdelem, harc és kalandos tevékenységek (roham csatákban és forradalmak során, a seregben átélt élmények, durva légi csatározások, hajózás a viharos tengeren, veszélyes autóvezetés, boksz) rendkívül érzéki emlékek (karneválok, vidámpark és éjszakai klubok, orgiák, stb.) gyermeki megfigyelések a felnőttek nemi életről, elcsábítás és megerőszakolás élményei, nőknél saját gyermekük megszületése. Abnormális nemi viselkedés, asztma, szorongás, hisztéria, gátolt szexualitás, migrén, furcsa és erőteljes testérzetek (pl. átrohanó forróságérzetek), vizelet és széklet tartási nehézségek. BPM4. Váratlan menekvés veszélyes helyzetekből (háború vagy forradalom vége, baleset vagy műtét túlélése) tevékeny erőkifejtés révén akadályok legyőzése, jelentős sikerrel végződő feszült epizódok és kemény harcok, természeti jelenségek (beköszönt a tavasz, véget ér egy vihar az óceánon, felkel a nap, szivárvány). A korai anya-gyermek kötődés A kötődés fogalmát a gyermekpszichológiában használják a leggyakrabban, mivel a gyermekek életében a kötődésnek létfontosságú szerepe van. Freud álláspontja szerint, hogy a kötődésnek az a gyökere, hogy az anya, mint a táplálék forrása kielégíti a csecsemő legalapvetőbb szükségletét. Mivel szerinte az embert biológiai késztetések motiválják, a gyerekek olyan tárgyakhoz vagy emberekhez kötődnek, amelyek kielégítik a szükségletüket. Harlow és munkatársainak majomkísérletei bemutatták, hogy az anya-csecsemő kötődés túlmutat a táplálkozási szükséglet kielégítésén. A melegség, a táplálék nagyon fontos, de a testi kapcsolat, a kapaszkodás lehetősége tűnik a legfontosabbnak a kismajom számára.

17 Az izolált nevelés hatására a korai életkorban mozgássztereotípiák, így forgás, himbálódzó mozgás, fejbeütögetés, önharapás, főként az ujjak, a kéz harapdálása jellemző. A későbbi életkorban jellegzetessé válik a fájdalom iránti csökkent érzékenység, az autisztikus-visszahúzódó, apatikus viselkedés, amelyet érintés során heves agresszió vált fel, általános túlválaszolás, az önagresszió felerősödése jellemző, csökken a kapaszkodási képesség, jellemző a szexuális kapcsolat elutasítása és az esetleges utód elleni súlyos agresszió. A szeparáció emberi csecsemőkre gyakorolt hatását Spitz vizsgálta elsőként. Harlow és Spitz megfigyelései tehát cáfolják Freudnak azt a feltételezését, mely szerint a kötődés alapját a szükségletek kielégítése képezi. Alátámasztják viszont azt a gondolatot, hogy az ember a kötődés igényével születik. A szülés utáni első óra nagyon fontos az anyának és a csecsemőnek egyaránt. Részben ez szabhatja meg, hogyan viszonyul a gyermek az anyához és ennek folyományaként majd másokhoz: a világhoz. A születés utáni un. kritikus periódus befolyásolhatja az egyén szeretetképességét és a kötődést általában. Nincs mit veszíteni, csak nyerni lehet, ha hagyjuk, hogy az anya és a gyermek kedvük szerint ismerkedjenek egymással. Egyébként azt is tudjuk, hogy a hosszabb bőrkontaktus és különösen a gyerek szopása az ilyenkor átélt, heves érzelmekkel együtt ténylegesen elősegíti a női szervezet hormonkiválasztását. Ez pedig elősegíti azokat a kontrakciókat, amelyekre szükség van ahhoz, hogy a méhlepény magától leváljon. Fontosabb, hogy a méhlepény könnyen váljon le, mint hogy gyorsan. Minél kisebb a sietség, annál kisebb az erős vérzés kockázata. - Michel Odent Több összehasonlító kutatás bizonyítja, hogy a különböző társadalmak-kultúrák annál erőszakosabban avatkoznak be a szülés alatti és a szülés utáni anya-gyermek kapcsolat alakításába, minél nagyobb szerepet tulajdonítanak az agressziónak a népcsoport túlélése szempontjából. A kötődés igényével születés gondolata Hermann Imre megkapaszkodási ösztönről szóló elméletében jelent meg elsőként. Hermann elmélete szerint a külső és belső feszültségek, veszélyek elől való menekülés ősmintája az anyában való megkapaszkodás ösztöne. Testi megnyilvánulásai az újszülöttnél még észlelhetők a fogó és átkarolási reflex formájában (Moro-reflex). Hermann szerint a megkapaszkodási reflex a tárgykapcsolat legelső, ősi megnyilvánulási formája.(lukács Dénes, 1992). A kapaszkodási reflex a kötődés szimbólumának tekinthető. A megkapaszkodás igénye embernél a tekintet-tekintet kontaktusa helyeződött át, amit végigkísér életünk folyamán, nehéz helyzetekben, a jelentős másik tekintetébe kapaszkodás formájában. Az embercsecsemő kötődésére vonatkozó munkák nagy részét John Bowlby kezdeményezte. Bowlby szerint a kötődés egy jól fejlett szabályozó rendszer, amely normálisan az első év folyamán fejlődik ki, és e során van egy olyan szenzitív periódus, ami alatt a kötődésnek létre kell jönnie, különben a személyiség súlyosan sérül. A szoros kötődés kialakítására irányuló elsődleges szükséglet az emberi faj jellemző, veleszületett biológiai öröksége. A kötődési elmélet központi szerepet tulajdonít a kötődési személynek, aki felé a csecsemő közelséget kereső és fenntartó viselkedése irányul, (ezt nevezi Bowlby elsődleges gondozónak), akihez rendszerint az anyához való kötődés kitüntetett, minden más kapcsolattól különbözik.

18 Ezt a korai kötődést nem szükségszerűen jellemzi az egyetlen személyhez való kötődés, és a gyermek életében több, egyaránt fontos kötődési kapcsolat játszhat szerepet. Bowlby szerint az anyai gondoskodás hiányának két fő típusa van: Ha egyáltalán nincs szerető anyai kapcsolat, a gyerekek mire felnőnek magukon viselik az érzelem nélküli pszichopátia legjellemzőbb személyiségjegyeit: gátlástalanul és megkülönböztetés nélkül barátságosak, képtelenek tartós, igazi érzelmekre épülő kapcsolat létesítésére, nem éreznek bűnbánatot, nem tudnak ellenállni a környezet csábításának. Ha már meglévő, kialakult kapcsolatot veszítettek el: a személyiség irreverzibilisen sérül, mert megrendül a bizalmuk az emberi kapcsolatukban, és többé az őszinte, mélyről fakadó szeretet kockázatára nem vállalkoznak (megszakadt közeledés lásd később). A korai kötődés, bizonyos nézőpont szerint, megfeleltethető a függőség érzésének, csakhogy éppen az egészséges és optimális kötődés teszi lehetővé az egyedfejlődés során a gyermek számára a függetlenség és az önállóság kialakítását a biztonságérzet kialakulásán keresztül. Amennyiben ez az érzékeny egyensúlyi állapot (mely az anya és csecsemő pszichológiai, pszicho fiziológiai és interakciós egységeként is jellemezhető) kibillen, kóros kötődési formák és az esetek zömében, később, személyiségfejlődési zavarok alakulhatnak ki. Az anya-gyerek interakció mintázatainak kutatásában Mary Ainsworth és munkatársai munkája igen jelentős. Ainsworth kidolgozta az idegen helyzet eljárását az egy éves gyerekek korai kötődésének vizsgálatára, a kötődési kapcsolat biztonságának mérésére. Vizsgálatai alapján 4 különböző kötődési mintát tárt fel: 1, biztonságosan kötődő (bíznak magukban és az emberekben, szeretik az intimitást és a függetlenséget egyaránt) 2, szorongó-elkerülők (nem bízik az emberekben, lenézi, megveti őket, a közeledést elutasítja) 3, szorongó-ellenálló (ambivalens) (nehezen tudják az ember között tartandó távolságot kezelni, szeretnének gyorsan közel kerülni, túlgondoskodók, szükségletekre kevésbé fogékonyak) 4, zavart (dezorganizált) (senkiben sem bízó emberek, vágynak az intimitásra, de félelmeik miatt ezt nem sikerül elérniük) Kim Bartholomew és Leonard Horovitz (1991) a kötődési alapmodelleket a következő táblázatban foglalta össze: Az értékelése emberek szerethető vagyok Önértékelés nem vagyok szerethető Az emberek megítélése az szerethetők emberek az emberek nem szerethetők 1. biztonságosan kötődő 2. bizonytalanul kötődő jól érzi magát az intimitásban és a függetlenségben is vágyik arra, hogy elfogadják és ezzel szerethetőnek érezhesse magát 3. elutasító-elkerülő 4. félelem teli elkerülő kerüli a kapcsolatokat, védi függetlenségét nem bízik másokban és önmagában sem, ezért bár vágyik utánuk, mégis kerüli a kapcsolatokat

19 A korai kötődési mintázatot befolyásolja, a gyermek korábban már szóba került- temperamentuma is. Bowlby elképzelése szerint a kötődés mintázatán, a gyermek temperamentumán és az anyai viselkedés jellegén túl az is szerepet játszik a korai kötődési minták kialakulásában és személyiségfejlődésben, hogy milyen az anya és gyermeke közötti interakció, azaz, hogy az anya attitűdje a gyerekkel kapcsolatban alapvetően ugyanolyan marad-e a további fejlődés folyamán. Az interakciók anya és gyereke között (melyek tartósan ugyanolyanok), lehetővé teszik, hogy a csecsemő belső képet (reprezentációt: kötődési munkamodellt) alakítson ki önmagáról és a Másikról (itt, az Anyáról). Ezt a folyamatot a fentiekben leírtak alapján határozza meg a korai kötődés és annak mintázata, állandó lenyomatot hozva létre a személyiségben. Az egyéves korra kialakuló kötődési mintázat jelentősége azért óriási, mert számos vizsgálat bizonyítja, hogy mintául szolgál a későbbi kapcsolatokban is, és összefüggést mutat azzal az attitűddel, amely segítségével a gyermek az új helyzetekkel és feladatokkal próbál megküzdeni. A megszakadt közeledés azon a ponton, amikor megszakad az anya felé irányuló, korai közeledés, a gyermek félni kezd, és megharagszik. Ez a harag a szeretet másik oldala. Ha nem szeretne, nem is tudna haragudni Haragszik, mert annyira szüksége van az anyjára, és annyira szereti. Ha azután az elszakadás után az anya ismét közeledni akar a gyermekéhez, az elfordul, mert haragszik az anyjára. Így a közeledés továbbra is megszakított marad, és sohasem fog célhoz érni. Ha valaki, akinek az apja vagy az anyja felé irányuló közeledése nagyon korán megszakadt, később más emberek felé akar nyitni, különösen egy társ felé, akkor a testben felszínre tör a korábbi megszakított közeledés emléke, és az azzal járó fájdalom is. Azért ahelyett, hogy a másik felé közeledne, körkörös irányú mozgásba kezd. Azon a ponton, ahol közelebb mehetne, elfordul balra vagy jobbra, és visszatér a kiindulóponthoz. Ott ismét megijed, megint elkanyarodik, és újra visszatér ugyanarra a pontra. A közeledés megszakadásának a pontján például gyűlölet és kétségbeesés törhet a felszínre. Aki eljut erre a pontra, visszariad attól, hogy továbbmenjen, és ehelyett körkörös mozgásba kezd, azaz mindig visszatér ugyanarra a pontra. A megoldás az, hogy a közeledés átlendül a megszakadás pontján, továbbmegy, míg célhoz nem ér, mindenekelőtt míg el nem éri az anyát. Épp ezért az a legegyszerűbb megoldás, ha ezen a ponton segítünk az érintettnek Pszichoszexuális fejlődés Evolúciós alapok - Beépített modulok a szexualitásban Bert Hellinger Az evolúció kitalálta, hogy a nagyobb változatosság kedvéért egy új egyed létrehozásához két szülőnek kell összeadnia a kromoszómáit. Ekkor született meg a SZEX! Az evolúciós pszichológia a nő Szendi Gábor

20 A nő a faj emlékezete, a férfiak szelekciójával jönnek létre az új génváltozatok, ha ez sikeres szelekció, akkor a nők segítségével (utódok) terjed el a fajban az új. Evolúciós nézőpontból a női szépség elsősorban az egészség és termékenység jelzésével kapcsolódik össze (Dr. Meskó Norbert) A derék-csípő arányt (Derék Csípő Index: DCSI Szendi Gábor nyomán vagy Derék Csípő Arány DCSA Bereczkei Tamás nyomán = derék kerülete/ csípő kerületet ) mint a szépség, a fizikai vonzóerő egyik mérőszámát és az evolúcióban betöltött szerepét elsőként Devendra Singh professzor, a Texasi Egyetem oktatója vetette fel 1993-ban. Singh álláspontja szerint a DCSI megbízható a szervezet ösztrogénszintjének előrejelzésére, átvitt értelemben a női termékenységről informál. A fizikai szépség és vonzerő egyik meghatározó alkotóeleme a megfelelő csípő-derék arány. Az olyan szépségideáloknak, mint Marilyn Monroe, Salma Hayek és Sophia Loren, általában 0,7 körül volt a csípő-derék arányuk, annak ellenére, hogy magasságuk és testsúlyuk között jelentős eltérések vannak. A múlt művészei előszeretettel örökítettek meg 0,6-0,7 DCSI arányú nőket alkotásaikba. Jelen társadalmunk a 0,6-0,9 közötti (kultúra függő) DCSI-vel bíró nőket tekinti vonzónak. A férfiaknák a DCSI normál mérőszáma 0,9. Vannak olyan kultúrkörök (pl. Dél-Amerika, Afrika), ahol 0,8-0,9 DCSI a vonzó, nők esetében. Egészségügyi értelemben, ez az a határ, ahol megjelenik a hasi elhízás kockázata, annak minden rizikótényezőjével egyetemben. A csípő-derék arány az emberi test egymáshoz viszonyított méretei közül az egyik legjobb indikátora a különféle betegségek kockázatának. Az elhízás okozta betegségek előrejelzésénél a csípő-derék arány háromszor megbízhatóbb, mint a testtömeg index (BMI). A DCS indexen kívül evolúciós nézőpontból számtalan egészség és termékenység reklám mutatkozik meg a testünkön. Magas női nemi hormon koncentrációra utaló fizikai jelek a következők: kis orr és áll, duzzadt ajkak, magas homlok, magasan elhelyezkedő, de nem hangsúlyos járomcsont, összességében lekerekített arc, illetve nagy, telt mell, karcsú derék és széles csípő, bőr fiatalsága és rugalmassága, hibátlansága, színe. Az megjelenés értékelésekor biológiai szempontból un. evolúciós modulokat futtatunk le és értékelünk ki néhány másodperc alatt. A kutatók is ezt találták: a szabályos, átlagos, szimmetrikus arc, összefügg tulajdonosa genetikai sokszínűségével, amely a kórokozókkal szembeni hatékonyabb védekezésért felelős az aszimmetria arról üzen, hogy tulajdonosa bizonyos stressz hatásokkal kevésbé tudott megküzdeni. Az evolúciós pszichológusok szerint az arcunk genetikai és hormonális jegyeinket tükrözi, melynek kétségtelen szerepe van a fajfenntartás szempontjából fontos párválasztásban. Az evolúciós pszichológia a férfi A férfi fizikai paraméterei szintén fontos jelzések a nő számára (csakúgy, mint fordítva):

21 Magasság, csípő-váll arány (0,7), nagy áll, vékony ajak, nagy orr, erős pofacsontok, zordon szemöldök, mélyebben ülő, kisebb szemek, markáns vonások, erős arcszőrzet, szimmetrikus arc, markáns állkapocs. Mély hang. Ugyanakkor a férfiakkal ellentétben a nők számára nem ezek a feltétlen választási mozgatórugók. Ők a férfiak un. szocioökonómiai státusára (magas státus, jó kereset, jó anyagi kilátások, ambíció) jobban utaznak. Még ezeknél is fontosabb választókulcsnak találják a férfiak gyermekneveléshez való hozzáállását és IQ-ját valamint EQ-ját. Homogámia Óriási mintákat vizsgálva kiderült, hogy a házaspárok tényleg hasonlítanak egymásra, mégpedig számos tekintetben. Pozitív korrelációt találtak közöttük társadalmi-foglalkozási státusuk, intelligenciájuk, személyiségjegyeik, koruk, iskolázottságuk, testi jellegeik, fizikai vonzóerejük, és számos egyéb tulajdonság tekintetében. Mascie-Taylor, 1988 Úgy néz ki, hogy az egyedek képesek saját testi tulajdonságaikat egyfajta mintaként véve, detektálni azt, hogy mennyire hasonlít hozzájuk a másik ember. Ez a detektálási képesség a homogámia egyik alapja. A homogámia fenotípusos illesztési letapogatásának célja, hogy a párok stabil és hosszú távú együttműködését szolgálja. A fenotípusos illeszkedés ugyanakkor kevés a tartós boldogsághoz, személyiségi illeszkedés is fontos. A párválasztásban ugyanakkor a tanulási folyamatok is óriási jelentőségűek. Ebben a tanult folyamatban az ödipális háromszög bevésődései kiemelt jelentőségűek. A szülőkkel való együttélésünk olyan párválasztási preferenciákat hoz létre, melyek felnőtt korban is tartósan fennmaradnak. Mind mentális, mind szexuális imprinteket (bevésődött modell) hozunk létre szüleinkről, melyek a későbbi párválasztásunkban, viszonyulásainkban alapul szolgálnak. Fontos azt is tudatosítani, hogy az alkalmi és a tartós célú párválasztás alapvető különbségeket mutat a választási szempontok tekintetében. A férfiak alapvető választókulcsai a nőről szóló részben ismertetésre kerültek. A nők választókulcsai pedig a férfi részben. Fontos megjegyezni, hogy a nemek választókulcsai alkalmi és tartós esetekben mások. Itt inkább a tartós elköteleződés kulcsai kerültek ismertetésre. Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete A fejlődés szakaszokban történik, ahol minden szakaszt az örömszerző ingerlés zónája és a szexuális kötődés megfelelő tárgya jellemez, és amely a normálisnak tekintett heteroszexuális kapcsolatban tetőzik. Freud a személyiség fejlődését a születéstől a felnőtté válásig öt szakaszra bontja. Úgy gondolta, hogy a korai tapasztalatok kritikus szerepet játszanak a felnőttkori személyiség kialakulásában, s különösen az öt éves korig tartó szakasz a meghatározó. Minden egyes

22 szakasz egy testtájékról kapta a nevét, amelyen keresztül az adott időszakban a libidó levezetődik, s a szakaszok egymásra épülnek. Orális szakasz 0-1,5 év között A libidófejlődés első szakasza, a szexuális élvezet döntően a szájüregnek, valamint az ajkaknak a táplálkozással együtt járó izgalmához kapcsolódik. A száj a feszültségcsökkenés (evés), és kellemes élmények (ízlelés, nyalogatás, szopás) forrása. A szájba vételből származó öröm (bekebelezés) később a birtoklás különböző területeire tevődhet át. A táplálkozási tevékenység szolgáltatja azokat a sajátos jelentéseket, amelyek révén a tárgykapcsolat kifejezésre jut és megszerveződik. Abraham: a két eltérő tevékenységi formát figyelembe véve további két szakaszra osztja: szopási, korai orális és harapási, orál szadisztikus szakasz. Kb. 6 hónapos korig teljes a védtelenség és függőség. A tevékenység főként abban merül ki, hogy magukhoz vehetnek dolgokat (nemcsak ételt) - orális bekebelezési szakasz. Fogzástól kezdve az élvezet a harapásból és a rágásból származik orál szadisztikus fázis. Anális szakasz ( 1,5-3. év ) A libido az anális erogén zóna fennhatósága alatt szerveződik. A tárgykapcsolatot a defekáció funkciójához és a széklet szimbolikus értékéhez kapcsolódó jelentések hatják át. Kapcsolatba hozható felnőtt karaktervonásokkal: rendszeretet, szűkmarkúság, makacsság triásza. Ez az első szakasz, melyben az aktivitás-passzivitás ellentét kialakul. Az aktivitás a szadizmussal, passzivitás az anális erotikával feleltethető meg. Abraham benne is két szakaszt különböztet meg, s további két-két típust különít el a tárgyhoz fűződő ellentétes viszony függvényében: I. fázis: anális erotika ürítéshez kötődik, szadisztikus ösztöntörekvés a tárgy elpusztításához. II. fázis: anális erotika visszatartáshoz kötődik, szadisztikus ösztöntörekvés tárgy birtokló ellenőrzéséhez. Az adás és visszautasítás, elengedés és megtartás szimbolikus értékei társulnak a székelés tevékenységéhez. A széklet visszatartása (ezzel a bélnyálkahártya erőteljes ingerlése), majd elengedése során a kínzó feszültségérzetet kellemes, kéjes érzés követi: kín és kéj együtt jelenik meg. A széklet visszatartása és elengedése a saját test feletti kontroll kialakulásának fontos mozzanata. A korszak fő eseménye a szobatisztaságra nevelés. Ez az első olyan történés, amikor külső korlátok rendszeresen gátat vetnek a belső vágyak kielégülésének. A gyermek többé nem könnyíthet magán ott és ahol akar, hanem meg kell tanulnia, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Fallikus szakasz ( 3-5. év ) Ekkor a libidinális izgalom a nemi szervekre tolódik át. A feléledő szexuális vágyak eleinte autoerotikusak, a szexuális élvezet kizárólag öningerlésből fakad és azáltal is elégül ki. A libidó azonban fokozatosan tolódni kezd az ellenkező nem felé, fiúk az anya, lányok az apa iránt érdeklődnek, s ellenségessé válnak az azonos nemű szülővel szemben. Ödipusz- és Elektra-komplexus: A gyermeknek szüleivel kapcsolatban átélt szeretetteli és ellenséges vágyainak szervezett együttese. Az ellenkező nemű szülő iránti szexuális vágy és az azonos nemű szülőben megtestesülő vetélytárs halálának kívánása. Csúcsidőszaka a fallikus szakaszban van, hanyatlása belépés a lappangási

23 periódusba. Serdülőkorban újraéled és meghaladását egy sikeres egyedi tárgyválasztás teszi lehetővé. A fiúknál a fő váltás az, hogy anyjuk iránt érzett eredendő szeretetük erős szexuális vággyá alakul, és apjuk iránt gyűlölködő érzéseket kezdenek táplálni. Ez utóbbi annyira erős lehet, hogy bűntudat is ébred bennük, s félnek attól, hogy apjuk megtorolja az anya iránt érzett szexuális vágyukat. A félelem specifikus: neve kasztrációs szorongás. E szorongás következményeként a tudattalanba temetik az anya iránti vágyat, és az apával való azonosulás, identifikáció is megindul. Utóbbi segítségével a fiú szimbolikusan megkapja az anyát, az apán keresztül. Ödipusz- komplexus: minél inkább hasonlít a fiú az apára, annál könnyebben képes tudattalan fantáziájában apja helyébe képzelni magát. Az identifikációs folyamat megnyitja az utat a szuperego fejlődéséhez is, mivel a fiú bevetíti, introjektálja apja értékeit. A lányok az anyjuk iránti szeretetet felcserélik az apjuk felé irányuló szerelemmel. Ez akkor következik be, amikor felfedezik, hogy nincsen péniszük, s anyjukat vádolják a kasztrált állapotért. Végül a lányok azt kívánják, hogy apjuk szexuális egyesülés során ossza meg velük péniszét vagy ajándékozza meg őket a pénisz szimbolikus megfelelőjével, egy csecsemővel. A péniszirigység a kasztrációs szorongás női megfelelője. Az emocionális konfliktus a fiókhoz hasonlóan itt is identifikációval oldódik meg. Ahogyan a lány hasonlóvá válik az apjához, közvetetten apjához jut, és növeli annak az esélyét, hogy ahhoz hasonló férjet találjon magának. Latencia-periódus ( 6-11. év ) A nemi fejlődés nyugalmi helyzete jellemezi a szakaszt. Ezalatt megfigyelhető a szexuális tevékenység csökkenése, a tárgykapcsolatok és az érzelmek deszexualizálódása, a gyengédség kerül túlsúlyba. Olyan érzések jelennek meg, mint a szeméremérzet és az undor, továbbá az erkölcsi és esztétikai törekvések is felbukkannak. A tárgymegszállások átalakulnak a szülőkkel való azonosulássá, kifejlődnek a szublimációk. A vágyak csökkenését részben a testi változások, részben pedig az én és a felettesén megjelenése okozzák. A gyermekek figyelme intellektuális és szociális természetű célok felé fordul. Tapasztalatai bővülnek: pl. a fallikus szakaszban a szülővel kialakult azonosulást kiterjeszti más tekintélyszemélyekre: tanárokra, edzőre, stb. A szakasz vége felé a libidinális és agresszív vágyak erősödnek. A serdülő már felnőtt szexuális vágyakat él át, miközben a szexuális energia nemi aktusban történő levezetése szociálisan még nem elfogadott. Genitális szakasz ( 11-16. év ) A pubertás idején alakul ki a fejlődés utolsó szakasza. Mindkét nem nemi szervei fontossá válnak ellentétben a fallikus szakasszal. Az Ödipusz-komplexus meghaladásával lehetőség nyílik a genitális szerelemre. Ha a korábbi szakaszokban megfelelő megoldásokat talált a gyermek, akkor úgy lép be ebbe a szakaszba, hogy libidója a nemi szervek, a genitáliák köré szerveződik, és további életében ez így is marad.

24 A genitális szakasz szexuális kielégülése minőségében eltér a korábbiakra jellemző kielégüléstől. A korábbi kötődések narcisztikusak voltak, de itt már kialakul a vágy, hogy a gyönyört megossza valaki mással. A genitális szakasz próbaköve annak a képességnek, hogy másokkal szeretetteljes és gondoskodó módon tudjunk együtt lenni, hogy fontos legyen számunkra a másik személye is. Ebben a szakaszban az ember jobban képes kontrollálni mind szexuális, mind agresszív energiáit, és alkalmassá válik arra, hogy azokat kisebb adagokban (bár gyakrabban), szublimált, társadalmilag elfogadott úton vezesse le. Freud szerint az emberek nem automatikusan lépnek be a genitális szakaszba és ritkán teljesednek ki abban igazán. Ebben az értelemben a genitális személyiség inkább elérendő ideál, semmint biztosra vehető végkifejlet. Sexual Grounding megközelítés A Sexual Grounding Therapy Willem Popelliers munkásságán alapul. Az alapkoncepció kerül ismertetésre.

25

26 4.Ébredés Ami itt történi, az a szexualitás alapja. A kapcsolaton belüli szexuális önkifejezés premierje. A nemi szervekben keletkező, belső testi érzetek kifejezése a szülőknek. Az Ártatlanság visszatükrözési igénye gyakran ennek elmaradása. A szexualitás és a születés összekapcsolásának kezdete. Anya NŐ, apa FÉRFI férfias és nőies felfedezése. Az elutasítottság következményei: genitális-kapcsolati tekintetben lezárás a szülők felé, nemi szervekkel való kapcsolat elnyomásának kezdete. Korrekciós lehetőség: ideális élmény megalkotása az ödipális háromszögben: a szív és nemi szervek tudatos kapcsolati visszaállításának lehetősége. 14.Pubertás és serdülőkor Visszatükrözés második lehetősége, mely során gyakran elbuknak a szülők! Önállóan és a kortársakkal felfedezett szexuális érzetek és lehetőségek. (pubertás) Szabályozottság mélyülésével növekvő potenciál és kapcsolatképesség. (serdülés) Behatolás és a befogadás begyakorlása. A kapcsolódás irányába eltolódó fejlődés. Tükrözési anomáliák hatása: Vajon én tényleg a szüleim szerető egyesüléséből származom? Tabu a szex áthágom / lemondok róla / lázadok / depressziós leszek / más leszek. Feszültségoldás vs kötődés??? Ha nincs reális fogalmunk a szexualitásról, az rengeteg frusztrációhoz vezethet, illetve azoknál a fiataloknál, akiknek nehezen megy az önszabályozás, előfordul, hogy ez a hiány szexuális szélsőségekbe és szexuális erőszakba torkollik. 24.Felnőtt kor A genitális és a párkapcsolati összefonódás ideje. Valódi elköteleződés. Gyermekvállalás. Fogamzásgátlás lelki engedélye: a pár mindkét tagja nyíltan kimondja, hogy ha és amennyiben gyermekről van szó, akkor utódot kizárólag ebből a kapcsolatból akarnak és vágynak vállalni. Feladatok: Az orgazmus és a kölcsönös kötődés mintázatainak felfedezése és különbözőségük megélése. Partner genitális forrásainak (szülőpár) befogadása. A külső izgalomról elmozdulás a belső izgalom irányába.

27 Annak a felismerése, hogy hiányainkat nem a partner tudja pótolni, hanem mi magunk tudatos munkával. 34.Genitális-reproduktív érettség A párkapcsolat támasz szerepe. A nőies és férfias tudatosulása és fejlődése. Gyermekvállalás. Azok a szülők, akik nem rejtegetik, hogy igenis van szexuális életük, elvállalva annak minden reprodukciós következményét, azt közvetítik a gyermekeik felé, hogy akarták őket. Feladatok: A gyermekkel (gyermekekkel) megélt háromszög. És ennek összevetése tudatosan vagy tudattalanul az eredeti családi mintázattal. Védelmező-visszatükröző minőségek erősödése. Belső férfi és női minőségek megélésének vágya. Azok a gyerekek, akik nem kapnak genitális támogatást a szülőktől, hajlamosak rá, hogy idealizált képet gyártsanak maguknak a szexualitásról. Gyakran olyan ideált választanak, amelyet lehetetlenség megvalósítani, így a vágyak beteljesületlenül maradnak. 44.Genitális-kapcsolati érettség A párkapcsolat támasz szerepe. A nőies és férfias tudatosulása és fejlődése. Gyermekvállalás. Unokák. Feladatok: A férfias nőiesség és a nőies férfiasság kutatása. Egyensúly potenciál : A belső egyensúly az, amikor a saját nemünkön belül hangoljuk össze a férfiast és a nőieset. A külső genitális egyensúly pedig az, amikor a két nem között. Egyensúly kialakítása a neveltetéssel kapcsolatos kritikai reakcióinkban. A kölcsönös szexuális függőség fellazulása, saját izgalom szabályozása, izgalom belsővé tétele. A szenvedély teljes testben átélhetővé válása. 54.Genitális öregedés Kirepült gyermekek. A halál bekerülése az életbe. Szülők halála az eltávozott szülő helyét annak halála nem üresíti ki. A társ halála vagy kapcsolat minden törekvés elleni halála. A gyermek számára az új partner sosem lesz képes betölteni a meghalt apa vagy anya helyét, hiszen ő nem a gyermek genitális forrása. ( ) Soha nem fog úgy kötődni hozzá, mint a meghalt szülőhöz.

28 Mint személy, ő a gyermek egyedi, megismételhetetlen genitális forrása. Ebben a minőségében soha nem lehet őt mellőzni. Feladatok: A férfias nőiesség és a nőies férfiasság kutatása. A genitális forrás halálával, a megmaradt szülő fogja képviselni tovább mindkét szülőt. Az izgalom szabályozásába bekerül a halált követő gyászmunka. 64.Genitális-kapcsolati leválás A halál bekerülése az életbe második szülő elvesztése. Szüleinket látni gyermekeinkben, ez jelenti a genitális öregedés korszakának izgalmát. Feladatok: A szülők belsővé tételével a genitális kapcsolati folytonosság átélése. A generációkon átívelő hatások felismerése. Az izgalom szabályozásába bekerül a halált követő gyászmunka. 74.Genitális-kapcsolati halál A halál bekerülése az életbe társ elvesztése. Szüleinket látni gyermekeinkben, ez jelenti a genitális öregedés korszakának izgalmát. Feladatok: Az elhunyt partner és a kapcsolat energiájának integrálása. Az elhunyt partner genitális energiáinak integrálása és gyermekekkel kapcsolatos szerepének átvétele. A természetes, ártatlan és szégyen nélküli férfi és női lét. Felkészülés saját halálunkra. Az izgalom tökéletes belsővé tétele. Az örökkévalóság a generációkon átlépő kölcsönös szívkontaktusban válik valósággá. Nemiséggel kapcsolatos fogalmak Nemi identitás: nemi azonosságtudat, annak mértéke, hogy mennyire tekinti magát valaki nőnek vagy férfinak. Nem irányultság: férfihoz vagy nőhöz vonzódás. Nemi szerep: valaki férfias vagy nőies viselkedése. Nemi séma: a kultúra nemi szerepekről alkotott fogalmainak hálózata, amelyet a gyerekek arra használnak, hogy rendszerezzék az általuk megélt jelenetek észleléseit és irányítsák viselkedésüket. A nemi viselkedés elsajátítása a korai életkortól kezdődően ösztönösen történik. A gyerekek kb. 2 éves korukra azonosítják be nemüket.

29 Mások nemének azonosítása 3 éves korukra válik biztossá. 5-6 éves korukra megtanulják a gyermekek, hogy mindenkinek van neme, a nemek állandóak és a nemeknek biológiai sajátosságaik vannak. A nemi identitás kialakulásában mindkét szülőnek szerepe van, de különösen az anya az, akinek korai hatásai döntőek a gyermekre. A nemi identitásra erősen hatással van az a momentum is, hogy a gyermeket minek várják (milyen neműnek) még a megszületése előtt. Egy másik hellingeri szemmel fontos hatás, a sorsösszefonódás egy ellentétes nemű őssel. Valamint szintén fontos hatás, amikor olyasmi történik a rendszerben, amire válaszul a nő kezdi el viselni a nadrágot, s így a nő utódai férfiasabb attitűddel bírnak, mely sokszor identitás vagy kapcsolatproblémákat generál később. Az ellenkező nemű iker elvesztése is meg tudja kérdőjelezni a nemi hovatartozást. A nemi irányultság hormonális alapjai az anyaméhben Az agy különféle helyein nemi irányultságot meghatározó részek vannak, melyeket részben genetikai kód, részben hormonális hatások irányítanak majd állítanak be férfiasra vagy nőiesre. Az ösztrogéntesztoszteron hormonok méhbeli aránya döntő ebben a folyamatban. Az agyba jutott tesztoszteron ösztrogénná alakulva váltja ki a maszkulunizációt. A kevés vagy rossz időben érkező tesztoszteron különféle nemi irányultságokat alakít ki. James Weinrich férfiak és nők esetében a következő két grafikonon ábrázolta a folyamatokat (Kilmartin, 2000) (Szendi Gábor közlése 2008):

30 A személyiség fejlődése: életszakaszok (Erik Erikson fejlődési modellje) Erikson annyiban egyetért Freuddal, hogy a személyiség egymást követő szakaszokban fejlődik. Ám míg Freud azt írja le, hogy a fejlődés különböző fokozataiban miként koncentrálódik a szexuális energia az egyes erogén zónák mentén, Erikson az élet során megtapasztalt társas jelenségek személyiségfejlődési hatásaival foglalkozik. Erikson szerint a személyiség az egész életút során fejlődik, és egyik szakasz sem kitüntetett fontosságú a többihez képest. Erikson az elsők között vezette be az életciklus-szemléletet, azt a felismerést, hogy a személyiségfejlődés az egész életünkön át tart. Minden egyes fázisban pszicho szociális krízist, konfliktust élünk meg. A krízis mindig egyfajta fordulópont: óriási növekedési lehetőséget rejt, de egyben fokozottan sérülékennyé is teszi a személyt. Minden konfliktus két, egymással ellentétes kimeneteli lehetőséget kínál, ezek egyike mindig adaptívabb a másiknál. A krízis megoldása valamiféle egyensúly kialakítása a két minőség közt. Mindegyik pólust meg kell élni, mivel az egyik túlhangsúlyozása problémákhoz vezethet (ha csak a bizalmat ismered, életképtelen vagy ) Ha egy szakasz végén a pozitív pólushoz közelebb kötünk ki, bizakodóbban nézhetünk a következő konfliktushullám elé. Erikson erre az érzésre az én minőség, én erő kifejezéseket használta. Az egyszer már elért én minőség a későbbi élet során a személyiség része marad.

31

32

33 A szülő-gyerek közötti rend gyakori zavarai, dinamikái hellingeri szemmel Anyával /apával kapcsolatos dinamikák Elvesztett ikertestvérből fakadó kötődési gondok Megszakad közeledés betegség vagy távollét miatt Szülők korábbi fontos kapcsolatainak megjelenülése a gyerekben Ősök korábbi fontos kapcsolatainak megjelenülése a gyermekben Beteg szülő Szülők megromlott kapcsolata Parentifikáció (szülővé válás) Szülők válása Családon belüli erőszak (trauma modul) Pachwork családok A szülőföld elhagyása Többnemzetiségű családok Gyászesemény Szexuál-pszichológiai dinamikák Szexuális bántalmazás a családban (trauma modul) Szexuális bántalmazás gyermekkorban (trauma modul) Homoszexuális hajlam Ödipusz/ Elektra hatás Testvéri sorral kapcsolatos dinamikák Elvesztett ikertestvér Anya abortusza (ebben a családban vagy korábbi kapcsolatban) Beteg vagy fogyatékos testvér Meghalt testvér Féltestvérek Örökbe adott vagy örökbe fogadott testvérek Személyes nehézségek (trauma modul) Betegségek Traumák

34 Változás, krízisek Leggyakrabban a problémák a családi életben az ún. családi életciklusokhoz köthetők. Ezek a következőek: udvarlás, házasság gyermektelen szakasza, első gyermek születése, a gyermek(ek) iskoláskora, a gyermekek kirepülése a fészekből, a nyugdíjas és öregkor, végül a veszteségek és a halál időszaka. A családi életciklusban két ponton jönnek létre rendszerint krízisek: 1.) az egyik szakaszból a másikba átlépéskor, vagy 2.) a következő szakaszba való továbblépés elmaradásakor. Erik Erikson megkülönböztet fejlődési és akcidentális krízist. A fejlődési krízisek ismertetésre kerültek korábban (lásd Erikson fejlődésmodellje). Ezek természetes változási folyamatok, melyek magukban hordozzák a fejlődési lehetőségeket. Az akcidentális krízis esetleges, egy váratlan, hirtelen megjelenő életesemény következtében alakul ki, bármely életszakaszban előfordulhat, ilyen például egy közeli családtag elvesztése, válás, baleset, pszichés vagy fizikai trauma stb. A krízismátrix elmélete Jacobson nevéhez fűződik, mely szerint a fejlődési és az akcidentális krízis egyidejűleg jelentkezhet. Előfordulhatnak néhány hónaptól néhány évig terjedő időszakok, mely során az egyént nagyobb valószínűséggel érik fenyegetett helyzetek, melyek a szokásosnál sebezhetőbbé teszik, esélyes újabb krízis kialakulása. Krízisnek tekintjük az olyan érzelmileg kritikus, feszült, fájdalmas, túlterhelő állapotot, amelyben a személy a lelki egyensúlyát veszélyeztető helyzettel kénytelen szembenézni. Ekkor ezen körülmények mindennél fontosabbakká válnak számára, figyelmét, gondolatait teljes egészében kitöltik, ennek ellenére az aktuális helyzetet a szokásos probléma megoldási stratégiákkal nem tudja sem elkerülni, sem megoldani. Olyan fenyegető állapotok ezek, amelyek általában külső események hatására jönnek létre (trauma, életciklus váltás). A krízisben lévő személy fenyegetettséget, kilátástalanságot, tehetetlenséget él meg. Krízisállapot alakul ki, amikor egy megjelenő új élethelyzet (például felnőttkorba lépés, költözés) által okozott nehézségekkel, vagy hirtelen fellépő veszteségélménnyel, traumával (halál, erőszak) nem tudunk megküzdeni, a mozgósított erőforrásaink kezdenek kiapadni, illetve a megfelelő megküzdési stratégiák sem elérhetőek számunkra, amelynek egyik fő oka, hogy nem vagyunk felkészülve azokra a nehézségekre, amelyek az új, kialakult körülményekből adódnak. A krízisben lévő egyén az adott problémára, azon belül is egy-egy apró részletre fókuszál, sokat tud helyzetéről, azonban ismereteit képtelen strukturálni, keresi a megoldást, de elgyötört, szorongó, érzelmeit nehezen kontrollálja, impulzív. A tájékozódó megnyilvánulások, attitűdök megszokott rendszere felborul, megszűnik az egyén önmagára vonatkozó jövőképe. Mindennapos tevékenységeinek lefutása akadozik, munkavégzési minősége romlik. A kapcsolatrendszere megváltozik, embertársainak megítélése a tőlük kapott segítségtől, támogatástól függ. Az egyén fokozottan befolyásolhatóvá válik, függőség-igénye jelentős,

35 kapaszkodik a segítőbe, mély regresszióba süllyed. A krízis egyúttal a kommunikáció válsága is, az egyén az egyensúlyi állapottól eltérő módon közöl, fokozottan használ utalásokat, szimbólumokat, környezete nehezebben értheti meg, melynek következtében elszigetelődése fokozódik. A krízis lehetséges kimenetele a megoldás, a kompromisszum, az ineffektív megoldás és az összeomlás. A krízis megoldása a legkedvezőbb kimenetel, a kiváltó tényező spontán elhárul vagy a személyiség illetve környezete külső erőforrások mozgósításával megoldja a helyzetet. Ez esetben a krízis gazdagítja a problémamegoldó stratégiák körét, megerősíti a személyiséget, mely a korábbinál magasabb fejlődési szintre léphet. (A poszt traumás növekedésről és a traumás krízisről a traumamodulban részletesen beszélünk majd!) Kompromisszum esetén az egyén alkalmazkodik egy számára korábban elfogadhatatlan élethelyzethez, melynek értékeivel nem képes azonosulni, ezért a krízisállapot újra kialakulhat az ismétlődő döntéskényszer következtében. Az ineffektív megoldások közé sorolhatók a pszichoszomatikus betegségek, az alkohol és más függőségekbe kapaszkodás. Az összeomlás két fő típusa a pszichózis ( a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal,téveszméi és érzékcsalódásai vannak) és az öngyilkosság. A krízis kimenetele függ az egyén pszichés stabilitásától, az aktuális élethelyzettől, a személyiségfejlődés krízist megelőző lefutásától, a mobilizálható belső erőforrásoktól.

36 A halál: veszteség és gyász A gyász veszteség által kiváltott reakció. A legkülönfélébb dolgok, személyek elvesztése indíthat gyászfolyamatot a lélekben: kapcsolatvesztés (ember, állat), tárgyvesztés, egzisztenciavesztés, egészségvesztés, énkép megrendülése, a jövőkép megrendülése, biztonságvesztés (fizikai, lelki). A gyászfolyamatot és a veszteségre adott reakciót befolyásoló tényezők: elhunyttal (veszteség tárgyával) való kapcsolat jellege (közelsége, minősége) halál módja (baleset / hosszan tartó betegség után / öngyilkosság, stb.) gyászoló életkora, neme, személyiségének attitűdje, érettsége aktuális egészségi és pszichés állapota korábbi veszteségélmények, azok feldolgozottsága vallási / kulturális hitek elhunyt kora (gyermek) van-e elfogadott rituáléja ( forgatókönyve ) a gyászfolyamatnak van-e a gyászoló körül segítő közösség gyászoló szociális kapcsolatrendszere mennyire megengedett gyászolni van-e egzisztenciális következménye a veszteségnek. Életveszélyes helyzetben vagy állapotban lévő emberek (katonák, haldokló betegek), és hozzátartozóik már a halál bekövetkezte előtt is sokat foglalkoznak a halál lehetőségével, és annak várható hatásával. Ezt nevezzük anticipációs vagy megelőző gyásznak. Így a veszteség átélése már a halál tényleges bekövetkezte előtt megkezdődik, ami megkönnyítheti annak elviselését, amikor valóban megtörténik. Halálhír elutasítása / sokk: (Verena Kast, Elisabeth Kübler-Ross) Jellemzői lehetnek: Érzelmi bénultság Nem tudnak tisztán gondolkodni, válaszolni Hitetlenkedés Szótlanság Kiüresedettség érzése Elhagyatottság

37 Az elutasító magatartás szerepe: védekezés, lehetővé teszi az egyén számára, hogy összeszedje magát és kevésbé radikális védekezési módot találjon. Időtartama: néhány perctől néhány napig tarthat. Megrekedést mutatja, ha: úgy él, mintha semmi sem történt volna, elfolytja a vele járó érzéseket gépiesen éli a mindennapjait, belső ürességet él meg Kontrollált szakasz: A hozzátartozóban tudatosul, hogy sok feladata van a halálesettel kapcsolatban (hivatalos ügyintézés, temetés, stb.) Jellemzői lehetnek: Tehetetlenség érzés Önbizalom csökkenés Deperszonalizáció (saját életét külső szemlélőként kíséri figyelemmel) Realitás elvesztése Teljes passzivitás vagy teljes aktivitás Időtartama: temetésig A temetésen való részvétel nagyon fontos! Szerepe: rituálé, elbúcsúzás - elválás tudatosítása, érzelmek szabad kifejezése engedélyezett, társas támasz Érzelmek feltörése: düh és a harag szakasza (1-3 hónap) (Kast, Kübler- Ross) Jellemzői lehetnek: Érzelmek kavalkádja, érzelmi hullámvasút, ambivalencia Veszteség miatti harag kivetítése környezetre, család Ingerlékenység, kontrolvesztés Felelős keresése (orvos, ápoló) Halállal ( kegyetlen, sorsszerű) szembeni tehetetlenség Bűntudat (tisztázatlan konfliktus az elhunyttal) Elmerülés az emlékekben, kontrolvesztés Gondolkodásban mágikus elemek, átmeneti illúziók, akusztikus, vizualizációs hallucinációk Egyidejű kereső és elkerülő magatartás (vágyik az elhunyttal való együttlétre, ugyanakkor fél is az emlékektől, tárgyaktól, helyszínektől) Társaságkerülés, visszahúzódás, de figyelemigénylés (ambivalencia) Testi tünetek: étvágytalanság, álmatlanság, emésztési problémák, szédülés, energiátlanság

38 Megrekedés jelei: a fájdalom letaglózza, nem csillapodik, nem képes másra gondolni (depresszióhoz hasonló), megreked a fájdalomban: fél attól, hogy ha nem fáj, akkor csak az üresség marad nem meri átélni a felszakadó érzelmi zűrzavart (erős érzelmi kontroll) nem szűnő bűntudat (különösen konfliktusos kapcsolat esetén) harag/düh hiánya: nem törnek felszínre az érzelmek (elfojtott düh) Keresés és elválás szakasza (V. Kast) /Alkudozás szakasza (E. Kübler- Ross) /Tudatosulás és átdolgozás szakasza Ha már nem volt képes szembenézni a veszteséggel, hiába keresett bűnöst, megpróbál valamiféle egyezségre jutni ebben a szakaszban. Jellemzői lehetnek: Tudatos emlékezés (szép emlékek is előkerülnek!) Belső párbeszéd az elhunyttal Gyász tüneteinek intenzitása hullámzó, majd csökken Ünnepeken, évfordulókon depresszió Az elhunyttal való kapcsolat személyessé válik, beágyazza életébe, belső alakká válik Átveszi egyes szokásait, életstílusát A keresés folyamata nem szándékolt, erre mindig sor kerül, azonban az elválás nehézségekbe ütközhet. Megrekedés jelei, veszélyek: Görcsös kapaszkodás a belső beszélgetésekbe, ismételgetés Belemerevedik a gyászoló szerepébe ( én vagyok az özvegy ) Erős kötődés megmarad: nem tud új kapcsolatokat kialakítani Kóros azonosulás az elhunyttal Halálba követés (házastárs gyors halála, öngyilkosság) Időtartama: ez a folyamat több hónapig tart. Belenyugvás (E. Kübler-Ross) / önmagához és a világhoz fűződő új viszony kialakítása (V. Kast) A veszteség elfogadása, a keresés és elválás váltakozásában már nem köti le a gyász minden gondolatát.

39 Jellemzői: A gyász fájdalmas érzelmei elcsitulnak, letisztulnak Emlékek mellett képes megfelelő életvitelre Új életminták kialakulása, új viszony a környezethez Bűntudat nélkül tud örülni Az elvesztett hozzátartozóról reményvesztettség nélkül tud beszélni Képes életcélok kitűzésére és megvalósítására Új egyensúlyi állapot (pszichés gyengeség, sebezhetőség vagy megküzdési képesség erősödése) Időtartam: lélektanilag legalább egy évre van szükség a veszteség feldolgozásához. De ritkán zárul le egy éven belül a gyász, mert az első év ünnepei, évfordulói megnehezíthetik ezt a folyamatot. A gyászt akkor tekinthetjük feldolgozottnak, ha megtörtént: A függetlenedés a halotthoz fűződő kötődésből. Az alkalmazkodás a környezethez, amelyben az elhunyt már nincs jelen. A gyászoló ismét nyitottá válik az újra, képes új kapcsolatok kialakítására. Az egyéni és a családrendszeri gyász összefüggései A családrendszer és az egyén gyászfolyamatai kölcsönösen hatnak egymásra. Családrendszer Egyén Szimbiózis Sokk és tagadás A családi egyensúly felborulása Kontrollálás Megküzdési kísérletek a régi szabályokkal, szerepekkel Felszakadó érzelmek Újraszerveződés Keresés és elválás Új egyensúly létrejötte Új viszonyok kialakítása Belenyugvás Belenyugvás

40 A személyes és az egyéni gyász ritkán koordinálható. Az egyes fázisokban lehetséges elakadás, átugrás, oda-vissza ingázás, hullámzás. A gyász lefutása több tényező összeadódása által befolyásolt. Életkor: a gyermekek gyásza nagyban függ a szülőktől, a családi gyászrendszertől, szokásoktól, hiedelmektől. Preverbális kor: érzékelik a gyászt és válaszol magatartásváltozás jelenhet meg. 2-5 éves kor: a halál reverzibilis folyamat, az elhunyt elment valahová, ahol tovább él és majd visszajön. 5-9 éves kor: a halál reverzibilis folyamat, a halál egy személy aki elviszi valahová az embereket, de a csoda visszahozhatja őket. 9 éves kor felett: a halál irreverzibilis folyamat, az ilyen korú gyermekek gyásza kezd a felnőttekéhez hasonlítani megjelenik a halálfélelem. 10-12 éves korban a halálfélelemet átszínezi az élettől való félelem, hiszen komoly életciklus váltásban vannak. Egyéni életciklus, élet ciklus váltás: a halál elhalaszthatja ezt, vagy ez teszi lehetetlenné a gyászt. Családi életciklus és az ehhez kapcsolód kommunikációs milyenség. Nemi különbségek: a férfiak és nők gyásza más lefutású, a férfiak számára a különösen az érzelmi folyamatok nehezítettek. Halál előtti kapcsolat milyensége. A családi hierarchiában elfoglalt helye a halottnak. Családi gyászrend, ki a fő és ki a mellékgyászoló. A család halállal gyásszal kapcsolatos hiedelemrendszere, vallási irányultsága, rituáléi. A spiritualitás dimenziói, archetípusos minőségek mint hírhozó és katalizáló eszközök A spiritualitás témaköre napjainkban mind az egészségpszichológiai, mind a személyiségpszichológiai kutatások fontos témája. A poszttraumás növekedési lehetőségeket taglaló kutatások összefüggéseket találtak a határhelyzetekben megélt pszichológiai jelenségek és az élet végső kérdései között. A spiritualitás pontosan az élet végső kérdéseivel foglalkozó terület. A spiritualitás az embernek az a személyes potenciálja, mely hozzásegíti, hogy az élet szubjektív történéseit egy szélesebb, objektívebb perspektívából szemlélje. A spirituális transzcendencia olyan elemekből áll, minta a kapcsolat: hit abban, hogy egy nagy egész részeként működünk hit az élet egyetemes természetében

41 ima, személyes belső párbeszéd által érzett beteljesülés paradoxonok tűrése az életben előítélet mentesség jelenlét (egzisztencialitás: a pillanat mély megélése, flow élmények) hála érzése, létállapota. A spirituális transzcendencia, az ember megfoghatatlan valóság iránti elkötelezettségének és a viszonzásul tapasztalt érzelmi támogatás fokának összesített mutatója. (Piedmont/ Kulcsár Zsuzsa) A spirituális irányultság egyik fő mozgatója a vágyakozás valami nagyobb, teljesebb iránt, ez a mozgatórugó rendkívül erőteljes impulzusokban, késztetésekben, álmokban, cselekedetekben tud megnyilvánulni. A tudatosan alkalmazott káosz (Chaos: a tátongó űr) A holotróp tudatállapotok: a tudat elárasztódása a létezés más dimenzióiból származó tartalmakkal ezek a tartalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy a tudat minősége mélyen és alapvetően megváltozzon. A holotróp tudatállapot együtt jár felfokozott észleléssel, a megélt érzelmek skálája kiszélesedik, felismerésekhez, mély lelki és szellemi megértésekhez juthatunk el; bár a folyamatban a működés jelentősen eltér a megszokottól, az intellektus nem károsodik benne; A szakralitásukkal kapcsolatban levő kultúrák mindig is nagy becsben tartották ezeket az állapotokat. A holotróp állapotokat használták intuíciófejlesztésre, ESP fejlesztésre, gyógyításra, információszerzésre, zsákmányállatok követésére, beavatásokhoz (szándékosan kiváltott válsághelyzetek, hogy az egyén átmenetileg szétessen, majd egy magasabb szinten összeálljon), művészi ihletettséghez. A holotróp tudatállapotok az emberiség legősibb spirituális rendszerének és gyógyító kultúrájának a sámánizmusnak is kulcselemei. A holotróp tudatállapotok a leghatékonyabbak az érzelmi és bioenergetikai blokkok valamint a makro traumák feldolgozásában nagyszerűen alkalmazhatók. Ezeket a területeket pusztán beszélgetéssel nem lehet feldolgozni. Spirituális útjelzők: ősképek Minden megváltozott tudatállapot tudatos vagy tudattalan célja a nagyobbal való összekapcsoltság érzés megtapasztalása. Ilyen szempontból a meditáló és a droghasználó embert gyakran hasonló megtapasztalásra irányuló vágy mozgatja, csak az út más. Nagyon gyakran a keresésünkről az álmainkban megjelenő és tudattalanunkból üzenő ősképek tudósítanak. Ezek az ősképek (archetípusos minőségek) mutatják a még ránk váró utat vagy a már megtettről kapunk általuk visszajelzést.

42 Az állítás egyik nagyon jó eszköze, amikor nem várakozom az őskép tudati térben való megjelenésére, hanem megjelenítem benne, hogy támogassam a gyógyulást, a rendet. Archetípusok: az emberiség állandóan megismétlődő tapasztalatainak a nagy érzelmi energiájú lecsapódásai, bevésődései a pszichében, amelyek ezen tapasztalatok megismétlődése irányában hatnak. Ősképek: anima és animus. Anima: az ANYA archetípusa, a személyes és kollektív tudattalanból táplálkozik; minden fontos nő, akivel életünk során találkoztunk, befolyásol abban, hogy milyen nők leszünk. Animus: az APA archetípusa, személyes és kollektív tudattalanból táplálkozik; minden fontos férfi az életben meghatározó. Az öreg (ősi) isteneket (archetípusokat) akkor használhatjuk, ha nehéz megoldást találni. Különösen eredményesen alkalmazták őket Németországban a náci-zsidó konfliktusok (tettes-áldozat dinamikák) feloldására. Az ősi germán istenektől a kemény SS kivégző tisztek is visszakapták emberségüket és képesek voltak látni áldozataikat. Ugyan csak eredményesen alkalmazható azon zsidó családok esetében, akik a túlélés érdekében kikeresztelkedtek. Ők zsidó vallási gyökereiktől vágták el magukat. Szintén jól alkalmazhatók a férfi-női kapcsolatok kérdéskörében mint támogató erő a női és férfi ős-istenek. A görög/ római mitológia istenei és istennői remekül alkalmazható személyiségintegrációs eszközként és önismeret mélyítésre is, hisz ezek az archetípusos erőlakok aktív ösztön impulzusokról informálnak minket. A görög sorsistennők archetípusai párhuzamban az állítással a sors a három ősz hajú istennője által: Atropos, Clotho és Lachesis A név a változatlan, elkerülhetetlen Sors, Atropos, a "megváltoztathatatlan végzet", rendszerszintű értelemben "kemény valóság", a metaforikus "merevlemez" a számítógépes zsargonban. ( ) Clotho azt jelenti, "ő, aki megpörgeti az élet a szálát". A"változékony sors" szimbolizálása rendszerszerű megfogalmazásban "puha valóság", a számítógépes zsargonban a, "szoftver". Van köze a sors kötelékeihez. Lachesis neve azt jelenti, " a szerencsés vagy a véletlen kimenet". Ő képviseli a váratlant, a hirtelent és az előre nem láthatót az életben, amit hozzáadódik a sorshoz. Rá is áll a törvény, hogy "Ahogy vetsz, úgy aratsz", A mozgások célja az egyesítés, a megosztott és kizárt egységek visszafogadása, a kizárás megtörése, a kohézió és a rendszer teljességének visszaállítása. Dimitris Stavropoulos

43 Az állítás spirituális dimenziói A spirituális dimenzió megjelenése Hellinger munkájában..ha elegendő időt adok, sorshatalmak jelennek meg,erők veszik át a vezetést,csak követnem kell az impulzust, együtt haladni a lélekkel, a megfoghatatlan lélekkel! Ezek messze túlmutatnak a jórossz témáján. Hellinger A Nagy Lélek szavak nélkül, kizárólag csakis a lélekmozgásokon keresztül, mint egy médium fejezi ki a kliens témájához kapcsolódó információkat. ezt az erőt a szeretet hatja át, ez az erő a nagy lélek megnyilvánulása. Bert Hellinger itt már nem beszél morfogenetikus mezőről, tovább lép, és kimondja, hogy minden mozgást egy kívülről érkező erő hat át. Ez az erő arra irányul, hogy a kevesebből a többe, a kevesebb tudatosságból a több tudatosságig mozdítson el mindent. Bert Hellinger így a családállítást spirituális dimenzióba emeli át. Mindaddig, amíg a kliens rituálisan felállította a családjáról benne élő képet, és a terapeuta aktívan cselekedve, kérdésekkel, átállításokkal és megadott mondatokkal vezette az állítást, megmaradhatott az elképzelés, hogy a kliens és a terapeuta együtt csinálnak valamit, amit egy ismeretlen, családléleknek nevezett tér csodálatos módon támogat. A lélekmozgás megjelenésével ennek vége szakadt, ekkortól már nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a folyamat nem a kliens, és nem is a terapeuta kezében van. Ez a spirituális potenciál a lélekmozgásos állításokban jutott teljesen kifejezésre. Itt vált végképp világossá, hogy az állításokban egy nagyobb erő hat, amelynek nemcsak a kliens, hanem a terapeuta is alárendeli magát. A megszemélyesítőket valami mozgatja, aminek ellenállás nélkül átadják magukat, és bár kívülről akár marionett báboknak is tűnhetnek, mégis teljesen éberek és figyelnek. Hogy ez valóban megtörténhessen, a terapeutának is be kell szállnia ebbe a folyamatba. neki is teljesen ki kell ürítenie magát, (vélt) tudását, hipotéziseit, sőt erkölcsi elképzeléseit is teljesen kívül kell hagynia, hogy helyet adhasson annak a nagyobb valaminek, ami az irányítást átveszi. Ez azt jelenti, hogy fel kell adnia a kontrollt. Belül el kell mozdulnia a kontrolltól, meg kell bíznia az ismeretlenben, át kell adnia magát neki. Nelles Innentől kezdve az áldozat-tettes tematikán túl is általánosan megváltoztak az állítások megoldásai. Korábban messzemenően statikus megoldási képek voltak, amelyekben a családhoz való szoros odatartozás manifesztálódott. Ezután a tendencia sokkal inkább arra irányult, hogy a dermedtség feloldásával az életmozgások folyamára világítsanak rá. Fogalmazhatunk úgy is, hogy kezdetben a családállítás erőteljesen a kettes tudatszint egyes elemeire irányult, majd elindult a négyes tudatszint felé. Nelles A mező megtapasztalása tudattágulás lehetősége Az ember ebben az alapvetően új megtapasztalásban azt is átéli, hogy önmagán kívül (vagy mélyen magában is) van valami, ami a személyiségén túl létezik, és hogy másokkal összekapcsolódhat ebben a térben, amelyben minden benne van. Pontosan ez a négyes szint megélése. Ez azt jelenti, hogy amikor egy állítási csoportban az állításvezető irányításra, és bizonyos értelemben védelmére bízva

44 magunkat a nem tudás nyitott terébe lépve, egy rövid időre feladjuk a tudás és kontroll iránti igényünket, akkor a maguk teljességében vagyis intellektuálisan, fizikailag és érzelmileg fedezzük fel és tapasztaljuk meg a dolgokat. És azt is, hogy ez a tér a gondunkat viseli. Ebben a térben és bennünk magunkban is ott van az élet teljes tartalma, a legborzalmasabbtól a legfenségesebbig, amelyet itt megélhetünk, és ez az élmény nem lesújt, hanem kitágít és megerősít bennünket. Valójában a külső és a belső azonosak, ezért megkülönböztetésük csupán mesterséges. Abban a megélésben, amikor az ismeretlenben találjuk magunkat, és hagyjuk, hogy az vezessen, a külső és a belső között már nem lehet különbséget tenni. A külső egyben a belső is. Ugyanígy van ez a fenttel és a lennttel. Nelles Amikor az ember belecsúszik egy idegen szerepébe, a mély átélés révén természetesen, erőlködés nélkül jut el az identitás nélküliség és a tudatában levés állapotának egyidejű megélésébe. Vagyis ahhoz a tudathoz, hogy mindez velem történik éppen, és ez mégsem én vagyok. Ez természetesen csak azért működik ilyen könnyen, mert nem saját szerepről van szó, de végül is valamennyi meditáció ezt a folyamatot célozza meg. Véleményem szerint azonban egy idegen szerepben az identitás nélküliséggel együtt átélt nagy intenzitású érzések fontos lépések lehetnek abba az irányba, hogy a testet és az érzékeket megnyissák, és mindez a saját szerepekkel is megtörténhessen. A tudatszintek viszonylatában ez azt jelenti, hogy hétköznapi tudatunkkal belekóstolhatunk a hatos tudatszintbe. Ezen a megvilágosodott tudatszinten ugyanis nem mindenek felett állunk ahogyan azt sokan gondolják, hanem mindenben anélkül vagyunk benne, hogy közben bármivel is azonosulnánk. Nelles Hellinger paradigmája

45 Az igen azt jelenti: Egyetértek és elfogadom, hogy ti vagytok a szüleim, és én a gyermeketek vagyok. A kérem azt jelenti: Kérlek, ti is értsetek egyet azzal, hogy én vagyok a gyermeketek. A köszönöm azt jelenti: Hálával fogadom el az életet úgy, ahogyan kaptam. Nelles új paradigma javaslata Igen, a szüleim vagytok, és én a gyermeketek vagyok. Elfogadom tőletek az életet úgy, ahogyan kaptam. Egyetértek azzal, hogy olyanok vagytok, amilyenek, és hogy én is olyan vagyok, amilyen. Nem, nem vagyok a tulajdonotok, és nem azért vagyok, hogy az igényeiteket és az elvárásaitokat beteljesítsem. A ti életetek a tiétek, az én életem az enyém. Sem hozzátok, sem magamhoz nem tartozom, hanem azt követem, amit a magam számára helyesnek érzek. Köszönöm az életet, és mindazt, amit adtatok. Elfogadom, és a magam módján a legjobbat hozom ki belőle. csak látni KELL őket ez az IGEN megtart és foglalkozhatok magammal, a LELKEMMEL kiléphetek a lelkiismeret területéről mondhatok magamra IGEN-t