Mellékelten továbbítjuk a delegációknak a közös foglalkoztatási jelentésnek a Foglalkoztatási Bizottság által véglegesített tervezetét.

Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2015. február 12. (OR. en) 6142/15 SOC 68 EMPL 29 ECOFIN 95 EDUC 26 JEUN 11 FEDŐLAP Küldi: Címzett: Tárgy: Foglalkoztatási Bizottság az Állandó Képviselők Bizottsága (I. rész) / az EPSCO Tanács Tervezet Közös foglalkoztatási jelentés A jelentés elfogadása Mellékelten továbbítjuk a delegációknak a közös foglalkoztatási jelentésnek a Foglalkoztatási Bizottság által véglegesített tervezetét. Felkérjük az Állandó Képviselők Bizottságát, hogy elfogadás céljából továbbítsa a közös foglalkoztatási jelentés tervezetét az EPSCO Tanácshoz. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb

KÖZÖS FOGLALKOZTATÁSI JELENTÉS 2015 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 1

FŐ ÜZENETEK A közös foglalkoztatási jelentés tervezete, melyről az EUMSZ 148. cikke rendelkezik, a 2015-ös európai szemeszter elindítását célzó éves növekedési jelentési csomag részét képezi. A jelentés a határozottabb gazdasági iránymutatás egyik jelentős kiindulópontját képezi és felvázolja az éves növekedési jelentés legfőbb foglalkoztatási megállapításainak hátterét. A jelentésben foglalt elemzés az európai foglalkoztatási és szociális helyzeten, a foglalkoztatási iránymutatások 1 végrehajtásán, a nemzeti reformprogramok a Tanács által 2014. július 8-án elfogadott országspecifikus ajánlások kidolgozásához vezető vizsgálatának eredményén, és az ajánlások eddigi végrehajtásának értékelésén alapul. A foglalkoztatási és szociális helyzet továbbra is aggodalomra ad okot A Bizottság őszi gazdasági előrejelzései lassú növekedést és magas, de aránylag stabil munkanélküliségi szintet (24,6 millió munkanélküli) állapítottak meg. Továbbra is nagy eltérések vannak az országok, különösen az euróövezet országai között. A munkanélküliség még a viszonylag jól teljesítő gazdaságokban is egyre inkább strukturális problémává válik, amint az a tartós munkanélküliség növekedéséből látszik. Az elszegényedés, valamint a társadalmi kirekesztettség és egyenlőtlenség veszélyének kitettek száma sok tagállamban emelkedett, és az országok közötti egyenlőtlenség tovább nőtt. Amiatt, hogy a munkavállaló korú szülők helyzete romlott, a gyermekeket néhány év óta egyre jobban fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés veszélye. Folytatni kell a munkaerőpiacok megfelelő működését célzó reformokat Több tagállam hajtott végre reformokat, melyek például az aktivitási rátákra pozitív hatással voltak. A növekedés serkentése és a jó minőségű munkahelyek teremtését támogató környezet kialakítása érdekében azonban a jelenleginél több beruházásra lesz szükség. A tagállamoknak folytatniuk egyes esetekben fokozniuk kell azon intézkedéseiket, melyek célja a munkaerőpiac szegmentációjának csökkentése, biztosítva a rugalmasság és a biztonság közötti megfelelő egyensúlyt. 1 A Tanács 2010. október 21-i 2010/707/EU határozata a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (HL L 308., 2010.11.24., 46. o.). 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 2

Az ifjúsági garancia megvalósítását fel kell gyorsítani Az ifjúsági munkanélküliség leküzdését illetően a tagállamok az ifjúsági garanciák végrehajtásában értek el eredményeket. Még több erőfeszítésre van szükség, különösen az állami foglalkoztatási szolgálatok, a készségek és a munkaerő-piaci igények közötti megfelelés fokozása / a foglalkoztatói szerepvállalás ösztönzése, a tájékoztatás javítása, az egyedi körülményekre szabott aktív munkaerőpiaci intézkedések előmozdítása és a szakképzés területén. A tagállamoknak kedvező környezetet kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a vállalatok tanulószerződéses gyakorlati képzést kínáljanak, ezzel segítve az oktatásból a munkaerőpiacra történő átmenetet. Az oktatáson és képzésen keresztül történő humántőke-beruházás a termelékenység növekedéséhez vezet A tagállamok intézkedéseket dolgoztak ki a készségkínálat fejlesztése és a felnőttkori tanulás támogatása érdekében. Számos tagállam hozott az alapfokú, középfokú és felsőfokú oktatási rendszert javító intézkedéseket, míg mások az átfogó oktatási stratégiára összpontosítottak. A tagállamoknak folytatniuk kell szakképzési rendszerük reformját, hogy a gyorsan változó készségigények mellett fokozni tudják munkaerejük termelékenységét. Támogatni kell a tartósan munkanélküliek munkaerő-piaci reintegrációját A munkanélküli ellátási rendszereket jobban össze kell kapcsolni az aktivizáló és támogatási intézkedésekkel, és további fellépésre van szükség a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrálásának fokozása érdekében. Az adó- és szociális ellátórendszereknek a munkahelyteremtést kell szolgálniuk Egyes országokban olyan adóügyi reformot vezettek be, melynek célja a munkavállalás ellen ható tényezők csökkentése, ugyanakkor a munka adóterheinek csökkentése, hogy a vállalatoknak módjukban álljon (újból) alkalmazni a fiatal és a tartósan munkanélküli személyeket. Több tagállam hozott intézkedéseket a bérmegállapítási mechanizmusokra vonatkozóan különös tekintettel a minimálbérre azzal a céllal, hogy a bérek alakulása összhangban maradjon a termelékenység változásával, valamint hogy nőjön a háztartások rendelkezésére álló jövedelem. Néhány tagállam (ideiglenes) alkalmazással, illetve az új munkavállalóknak járó bértámogatással vagy a társadalombiztosítási járulékra irányuló támogatással próbált meg munkahelyeket teremteni. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 3

Kezelni kell a nemek közötti eltéréseket Bár sikerült eredményeket elérni, még mindig jelentős különbségek mutatkoznak a férfiak és a nők helyzetében. Történtek erőfeszítések a nők foglalkoztatásának növelésére és a munka és a családi élet összeegyeztetésére, ezek azonban mind célterületeiket, mind céljaikat tekintve eltérőek EUszerte. A megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatások és iskolán kívüli ellátás, a rugalmas munkafeltételek és a megfelelő szabadságolási rendszerek, valamint a tartós ápolásigondozási szolgáltatások rendelkezésre állása továbbra is alapvető szerepet játszik a nők foglalkoztatásának fenntartásában, illetve annak elősegítésében, hogy a férfiak és a nők össze tudják egyeztetni a munkát és a családi életet. A munkaerő-piaci szegregáció akadályozhatja mind a férfiakat, mind pedig a nőket abban, hogy kibontakoztassák képességeiket, és hátráltathatja a készségek és a munkakörök optimális egymásra találását. A szociális védelmi rendszerek modernizálása: hatékony védelem nyújtása mindenkinek, és megfelelő humántőke-befektetés A jövőben a strukturális reformokat kell előtérbe helyezni, a válságon túljutva elősegítve olyan rendszerek kialakítását, melyeket egyértelműen szociális befektetési prioritások vezérelnek, és az egész életciklus során megfelelő védelmet biztosítanak. A tagállamok szakpolitikáikban egyre inkább arra törekednek, hogy javítsák az aktiválást, a minimáljövedelem-rendszerek rendelkezésre állását és megfelelő jellegét, de a rendszerek hatása még mindig nagy eltérést mutat az uniós országokban. A rendszerek bevezetése és alkalmazása továbbra is prioritás. A szociális védelmi rendszerekkel (így a minimáljövedelem- és a munkanélkülisegély-rendszerekkel) aktiválni lehet azokat, akik képesek belépni a munkaerőpiacra, illetve védeni azokat, akik attól a legtávolabbra kerültek. A szociális védelemnek szerves része kell, hogy legyen a munkaerő-piaci újrabeilleszkedés folyamatos támogatása (munkahelyi képzés, munkakeresés stb. révén), és ezáltal a költséges humántőke-veszteség megakadályozása. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 4

Általánosságban csökkennek a nemek közötti különbségek, a nyugdíjkorhatárt pedig felemelik, lehetővé téve a munkával töltött évek számának növelését és a nyugdíjjogosultságok javítását, de a nyugdíjrendszerek reformja önmagában nem elég. A nyugdíjak adekvátsága és fenntarthatósága szorosan összefügg a gazdasági teljesítménnyel és a munkaerőpiac alakulásával. Döntő visszatartani a munkavállalókat a munkaerőpiac korai elhagyásától. A költséghatékony és biztonságos kiegészítő nyugdíj-előtakarékosságra ösztönző szakpolitikák is fontos szerephez jutnak a nyugdíjak majdani adekvátságának biztosításához szükséges intézkedések között. Az egészségügyben és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételében meglévő egyenlőtlenségeket a legtöbb tagállamban kezelni kell, a korlátozott egészségügyi költségvetésen belül. A tagállamoknak az egészségügyi rendszerüket veszélyeztető azon kihívásokra is választ kell találniuk, melyeket a népesség elöregedése és a krónikus betegségek egyre nagyobb száma jelent. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 5

1. MUNKAERŐ-PIACI ÉS SZOCIÁLIS TRENDEK ÉS KIHÍVÁSOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN A munkanélküliség lassan csökken, de még mindig magas az EU 28 tagállamában. A munkanélküliségi ráta 2004 és 2008 között 2 százalékponttal csökkent ugyan, de a pénzügyi és gazdasági válság súlyos visszaesést okozott (1. ábra). 2008 és 2013 között az EU-28 (szezonálisan kiigazított) munkanélküliségi rátája 7,0 %-ról 10,8%-ra emelkedett. Az Eurostat újabb adatai szerint ez az arány azóta ismét csökkent, mégpedig 2014. szeptemberben 10,1 %-ra (az euróövezetet alkotó 18 országban 11,5 %-ra). Ez 2012 februárja óta a legalacsonyabb szint, amely 2014 augusztusával lényegében egy szinten van. Ez az arány abszolút számokban kifejezve 24,6 millió munkanélkülit jelent, az egy évvel korábbi 26,4 millióhoz képest. A különböző munkaerő-piaci csoportok időbeli alakulásából látható, hogy az ifjúsági munkanélküliségi ráta strukturálisan meghaladja az átlagot, és érzékenyebben reagál a konjunkturális folyamatokra. Az alacsony képzettségű munkanélküliek aránya szintén strukturális okokból magasabb a többi csoporténál. 2 Az idősebb munkavállalók munkanélküliségi rátája viszonylag alacsony, ugyanakkor nekik általában nehezebb újra munkát találniuk, ha munka nélkül maradtak. A férfi és a nő munkanélküliek aránya 2009 óta közel egy szinten van. 1. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása az EU-28-ban 2004 és 2013 között (éves adatok), összes, ifjúsági, idősebb munkavállalók, alacsony képzettségűek és nők Forrás: Eurostat, LFS. 2 Ugyanez igaz a harmadik országok állampolgáraira és a fogyatékossággal élő személyekre. A harmadik országok állampolgárainak munkanélküliségi rátája 2013-ban 21,7 % volt (2008- ban 14,3 %), míg a fogyatékossággal élő munkanélküliek aránya csaknem duplája a nem fogyatékossággal élő munkanélküliek arányának. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 6

A munkanélküliség EU-szerte különböző képet mutat, a különbségek azonban már nem fokozódnak. 2014 szeptemberében a munkanélküliségi ráták széles skálán mozogtak: Németországban 5,0 %, Ausztriában 5,1 %, míg Spanyolországban 24,0 %, Görögországban pedig 26,4 % (júliusi adat) volt. Az elmúlt év folyamán 21 tagállamban csökkent a munkanélküliség, egy országban nem változott, hat országban pedig növekedett. A legnagyobb mértékű csökkenést Spanyolországban, Horvátországban, Magyarországon és Portugáliában regisztrálták. További növekedés volt tapasztalható hat tagállamban (Franciaországban, Olaszországban, Litvániában, Luxemburgban, Ausztriában és Finnországban). A tartós munkanélküliség tovább nő. 2010 és 2013 között az EU-28 tartós munkanélküliségi rátája 3,9 %-ról 5,1 %-ra emelkedett. A tartós munkanélküliség különösen kedvezőtlenül alakult Görögországban és Spanyolországban, valamint kissé kevésbé kedvezőtlenül Cipruson, míg a három balti országban jelentős javulás volt tapasztalható. Az elmúlt évben az EU-28-ban a tartós munkanélküliség a teljes munkanélküliséghez viszonyítva 45,3 %-ról 48,7 %-ra nőtt tovább (az euróövezetet alkotó 18 országban pedig 47,5 %-ról 51,5 %-ra). A tartós munkanélküliség a munkaerő-piaci csoportok közül jobban érinti a férfiakat, a fiatalokat és az alacsony képzettségű munkavállalókat, és különösen a hanyatló foglalkozásokat űzőket és a hanyatló ágazatokban dolgozókat érinti érzékenyen. A gazdaság általános állapota továbbra is fontos tényező a tartós munkanélküliség szintjének változásában, valamint a tartósan munkanélkülivé válás és a tartós munkanélküliségből a munkaerőpiacra való visszatérés alakulásában, ugyanakkor markánsan megjelennek országspecifikus hatások: egyes tagállamok (pl. Finnország, Hollandia, Svédország) nagyobb mértékben biztosítják a munkaerő-piacra való visszatérést, mint mások (pl. Bulgária, Görögország, Szlovákia). Az EU-ban minden ötödik tartósan munkanélküli személy sohasem dolgozott, négy közül három pedig 35 év alatti fiatal, ami fokozza a marginalizálódás veszélyét. 3 3 Az elemzés további részleteit lásd a Foglalkoztatási Főigazgatóság Key Features (Kulcspontok) című (a közeljövőben megjelenő) dokumentumában. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 7

2. ábra: Tartós munkanélküliség a gazdaságilag aktív népesség százalékában (EU-28 és a tagállamok, 2010 és 2013) Forrás: Eurostat, LFS. Az ifjúsági munkanélküliség szintje továbbra is nagyon magas, de a javulás jelei észlelhetők. 2014. szeptemberben az ifjúsági munkanélküliségi ráta (15 és 24 év közöttiek) az EU-28-ban 21,6 % volt, ami 1,9 százalékponttal kevesebb az előző évi értéknél. A tagállamok között jelentős szórás mutatkozik: az adatok 7,6 %-tól (Németország) és 9,1 %-tól (Ausztria) 50,7 %-ig (Görögország, 2014. júliusi adat) és 53,7 %-ig (Spanyolország) terjednek. Mindeközben a különbségek növekedése megállt, azonban továbbra is nagy különbségek tapasztalhatók. A (15 és 24 év közötti) foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok (NEET-fiatalok) aránya továbbra is magas, noha 2014 első negyedében az uniós fiatalok csaknem 70 %-a vett részt oktatásban. A NEET-ráták több országban is jóval meghaladják a 2008 óta regisztrált legalacsonyabb szintet, és jelenleg is közel vannak a sáv felső széléhez. Ez különösen igaz a legmagasabb rátákat mutató néhány tagállamra, így Bulgáriára, Ciprusra, Görögországra, Spanyolországra, Horvátországra, Olaszországra és Romániára. Meglehetősen alacsony és javuló tendenciát mutat a ráta Ausztriában, Németországban, Dániában, Luxemburgban, Hollandiában és Svédországban. A munkanélküliségi szintek 2013-ban a tagállamok döntő többségében 10 % felett maradtak. A NEET-arány némileg magasabb a nők, mint a férfiak körében: 2013-ban az előbbiek körében 13,2%-os, az utóbbiak körében 12,7%-os volt (a két nemet együttvéve 13,0%). A NEETjelenség főként az ifjúsági munkanélküliség növekedésének tudható be, azonban a nem az oktatásban való részvétellel összefüggő gazdasági inaktivitásnak is. Néhány tagállamban (Bulgária, Románia, Olaszország) az inaktív NEET-ráták meghaladják a 10 %-ot. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 8

A korai iskolaelhagyás szintjei fokozatosan csökkennek, s ezzel előrelépés történt a korai iskolaelhagyás 10 % alá szorítása mint 2020-ra kitűzött cél felé. A korai iskolaelhagyás 2013- ban 12,0 %-os szinten állt, az egy évvel korábbi 12,7%-hoz képest, és jobban érinti a férfiakat (13,6 %), mint a nőket (10,2 %). Ennek ellenére a korai iskolaelhagyás továbbra is súlyos probléma, mivel körülbelül 5 millió embert érint, akiknek több mint 40 %-a munkanélküli. Ez az arány 2013- ban 18 tagállamban volt alacsonyabb az Európa 2020-as stratégiában meghatározott 10%-os célkitűzésnél. A korai iskolaelhagyás Spanyolországban és Máltán a legmagasabb, 20%-ot meghaladó arányokkal. Európa jó úton halad afelé, hogy 2020-ra elérje a felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkezők legalább 40%-os arányára vonatkozó célkitűzést. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 2013-ban 36,9 % volt, ami 1,2 százalékponttal magasabb az előző évi értéknél. Ez az arány Írországban, Litvániában és Luxemburgban a legmagasabb (50 % feletti). Az EU-ban összességében több nő (39,9 %) végez a felsőfokú oktatásban, mint férfi (31,5 %). 3. ábra: NEET-ráták az EU-28-ban és a tagállamokban 2014 második negyedében a 2008 óta mért legmagasabb és legalacsonyabb értékek tükrében Forrás: Eurostat (LFS; szezonálisan ki nem igazított adatok, 4 negyedév átlaga 2014 második negyedévéig, a Foglalkoztatási Főigazgatóság számításai alapján) 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 9

Az aktivitási ráta a legtöbb tagállamban jól ellenállt a válság éveinek, főleg az idősebb (55 64 éves) munkavállalók és a nők aktivitási rátáinak növekedése révén. 2008 első negyedéve és 2014 első negyedéve között az EU-28-ban a 15 64 éves korosztály aktivitási rátája 70,3 %-ról 72,0 %-ra emelkedett, bár jelentős eltéréseket mutatott az országok között. Az aktivitási ráta a legnagyobb mértékben a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Litvániában, Luxemburgban, Máltán és Lengyelországban nőtt, míg a legnagyobb csökkenést Dániában (bár igen magas induló szintről) és Írországban tapasztalták. Noha a nők aktivitási rátái idővel javultak, továbbra is nagy a nemek közötti szakadék: 11,7 százalékpont 2014 első negyedévében (a férfiakra vonatkozó ráta 77,9 %, szemben a nők 66,2 %-os rátájával). Az aktivitási ráta tekintetében a nemek közötti szakadék különösen nagy Görögországban és Olaszországban. Néhány országban (Ausztria, Németország, Hollandia) magasak a női aktivitási ráták, és a nők körében elterjedt a részmunkaidős foglalkoztatás. Az európai uniós foglalkoztatási ráta továbbra is negatív tendenciát mutat, és a 20 64 éves férfiak és nők körében a 75 %-os foglalkoztatottságra vonatkozó 2020-as célkitűzés eléréséhez egyértelműen a tendencia megfordítására lenne szükség. A válság kezdete óta az EU-28 foglalkoztatási rátája közel 1,5 százalékponttal csökkent, a 2008-as csúcsról a 2014 első negyedében regisztrált 68,4 %-os értékre. A ráták a tagállamok összehasonlításában meglehetősen eltérően alakultak (4. ábra). 2008 és 2013 első negyede között a foglalkoztatás különösen nagy mértékben csökkent számos dél-európai országban, a balti államokban, valamint Bulgáriában és Írországban. Erős növekedés volt tapasztalható Luxemburgban és Máltán, és kisebb mértékben Németországban is. Az elmúlt év folyamán a ráták változása mérsékeltebb volt, azonban a megelőző években rosszul teljesítő több országban is emelkedett a foglalkoztatás. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 10

A foglalkoztatási helyzet nem egyöntetűen változott. Míg a (20 64 éves) férfiak foglalkoztatási rátái 2008 és 2014 első negyede között több mint 3 százalékponttal csökkentek (77,4 %-ról 74,0 %- ra), a női foglalkoztatottság csak marginálisan csökkent, és a múlt év során még gyenge növekedést is mutatott (0,8 százalékpont). A növekedés igen jelentős volt az idősebb munkavállalók esetében (6,2 százalékpontos emelkedés 2008 első negyede és a 2014 elején mért 50,9 % között, számottevő növekedéssel Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Magyarországon, Olaszországban, Luxemburgban, Hollandiában és Lengyelországban), különösen a nők esetében (8,4 százalékpont). Az iskolai végzettséget tekintve a foglalkoztatottság csökkenése az alacsony képzettségűek körében volt a legnagyobb, és többé-kevésbé hasonló módon alakult a középfokú végzettségűek és a magasan képzettek körében. A (20 64 éves) harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatási rátája az EU-28-ban 2008 és 2014 első negyede között 62,4 %-ról 55,4 %-ra csökkent. A foglalkoztatást ágazatonként vizsgálva további növekedés tapasztalható a szolgáltatási ágazatban az ipari és a mezőgazdasági szektor rovására. Az ágazatok jelenlegi részesedése nagyjából 72,5 %, 22,5 % és 5 %. Bár a válság nem kedvezett az állandó foglalkoztatásnak sem, a legnagyobb kiigazítási terhet a határozott időtartamú munkaviszonyban történő foglalkoztatás viselte (a szerződéseket nem újították meg). Végezetül a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma 2008 és 2014 első negyede között körülbelül 8,1 millióval csökkent. Ezzel szemben a részmunkaidős foglalkoztatásban az elmúlt években egyenletes növekedés volt tapasztalható, 2008 első negyedéve óta 4 millióval több a foglalkoztatott. 4. ábra: A foglalkoztatás növekedése (a 20 64 év közötti foglalkoztatott személyek száma) 2008 első negyedéve óta tagállamonként Forrás: Eurostat, nemzeti számlák, a Foglalkoztatási Főigazgatóság számításai; szezonálisan kiigazított adatok. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 11

A foglalkoztatásban a jövőben kismértékű javulásra lehet számítani, főként a GDP-k várható növekedése miatt. Középtávon több tendencia is a munkahelyek számának további növekedése felé mutat, különösen bizonyos területeken. 4 A technológiai fejlődés például újabb munkahelyeket hoz létre az ikt-ágazatban (2020-ra 900 000 betöltetlen ikt-álláshely várható 5 ), míg a népesség elöregedése az állami egészségügyi költségvetések jelenlegi és jövőbeli megszorításai ellenére középtávon valószínűleg megnöveli a keresletet az egészségügyi dolgozók és az egészségügyi szolgáltatások iránt. Ezenkívül a zöldebb gazdaság kialakítására irányuló törekvés újabb zöld munkahelyek teremtésével kecsegtet. 6 A csúcstechnológiára támaszkodó más ágazatokban, például a közlekedési ágazatban is jelentős számú közepesen és magasan képzett munkaerő felvételére lehet számítani, például a légi közlekedésben és személyszállításban bekövetkezett növekedés 7, valamint azoknak az idősebb munkavállalóknak a magas aránya miatt, akik 2020-ig várhatóan elhagyják a közlekedési ágazatot. 4 Lásd: bizottsági szolgálati munkadokumentum: Az információs és kommunikációs technológiákban rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása, 2012. április 18., SWD(2012)096; Akcióterv az uniós egészségügyi munkaerőre vonatkozóan, SWD(2012) 93, 2012.4.18., valamint bizottsági szolgálati munkadokumentum: A zöld gazdaság növekedésében rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása, SWD(2012) 92 final, 2012.4.18. 5 Lásd: "E-Skills for Jobs in Europe: Measuring Progress and Moving Ahead" (az Európai Bizottságnak készült jelentés az e-készségekről), Empirica Gesellschaft für Kommunikationsund Technologieforschung mbh, Bonn, 2014. február. 6 A Bizottság közleménye: Zöld foglalkoztatás kezdeményezés: a zöld gazdaság munkahelyteremtési potenciáljának kiaknázása (COM(2014) 446, 2014.7.2.). 7 Lásd: http://ec.europa.eu/transport/modes/air/index_en.htm. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 12

A kis- és középvállalkozások hagyományosan a foglalkoztatásnövelés motorjának számítanak; kutatások tanúsága szerint a kkv-k hozták létre a 2002 és 2010 között az EU-ban létrejött új állások 85 %-át. 8 Ezzel szemben a kkv-k általi foglalkoztatás 2010 és 2013 között 0,5 %-kal csökkent az EU-ban. A 2008-ban a kkv-alkalmazottak hetedét foglalkoztató építőipari ágazatot leszámítva 0,3 %-os enyhe növekedést kapunk, ez azonban eltörpül a nagyvállalatok képviselte 2 %-os növekedés mellett. A nem pénzügyi ágazat sok tagállamban a mai napig nehezen jut hitelhez; ennek kínálat- és keresletoldali okai egyaránt vannak, például a pénzügyi válság nyomán szükségessé vált ágazati szerkezetátalakítás és hitelállomány-leépítés. Ezenkívül a banki kölcsönkamatok az EKB közelmúltban tett fellépései ellenére még mindig magasak a sebezhető tagállamokban, melynek hatásai leginkább a kkv-knál jelentkeznek. A finanszírozáshoz jutás korlátozottsága kedvezőtlenül hat az induló vállalkozások mennyiségére is, ami azért aggasztó, mivel ismeretes, hogy a nettó munkahelyteremtés zöme a kkv-kon belül is az induló vállalkozásoknak köszönhető. A kkv-k foglalkoztatási adataiban 2010 óta mutatkozó dinamikavesztés arra utal, hogy a pénzügyi ágazat nehézségeit orvosolni képes megoldásokban foglalkoztatási potenciál rejlik. Az induló vállalkozásokat támogató politikák hasonlóképpen jelentős foglalkoztatási potenciállal kecsegtetnek. 8 Lásd: "Do SMEs Create More and Better Jobs?", EIM Business & Policy Research, Zoetermeer, November 2011.Others like J. Haltiwanger & R.S. Jarmin & J. Miranda, 2013 "Who Creates Jobs? Small versus Large versus Young" in The Review of Economics and Statistics, MIT Press, vol. 95(2): nem talál szisztematikus kapcsolatot a vállalat mérete és a foglalkoztatás növekedése között, a vállalat működési idejére levetítve. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 13

A munkaerőpiac szegmentációja több tagállamban továbbra is jelentős. 2014 első negyedében az ifjúsági foglalkoztatást mind az ideiglenes, mind a részmunkaidős foglalkoztatás magas aránya jellemezte (a teljes foglalkoztatottság arányában 42,4 %, illetve 31,9 %). Összehasonlításképpen a teljes aktív népességre nézve az ideiglenes és a részmunkaidős foglalkoztatás aránya jóval kisebb: 13 %, illetve 19 % volt. A nők a részmunkaidős foglalkoztatásban felülreprezentáltak. 2014 első negyedében a nők részmunkaidős foglalkoztatásának előfordulási aránya 32 % volt, szemben a férfiak 8,3 %-ával, míg Ausztriában, Belgiumban, Németországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban a nők több mint 40 %-a dolgozik részmunkaidőben. A jelenlegi makrogazdasági helyzetben az ideiglenes és részmunkaidős állások még ha nem is ilyen munkaviszony volt a munkavállaló szándéka 9, hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez, valamint közép- és hosszú távon az állandó és/vagy teljes idős munkaszerződésekhez vezető lehetőségként szolgálhatnak (pl. a fiataloknál). A szegmentáció a nemek közti állandó bérkülönbségekben és a kevésbé védett munkaszerződési formákról a védettebb formákra való áttérés alacsony arányaiban is tetten érhető. 10 A munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolása számos tagállamban romlott. Jóllehet az álláshelyek száma az utóbbi néhány évben általában viszonylag stabil volt, mégis nőtt a munkanélküliség, ami arra utal, hogy a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolásának hatékonysága romlott. A Beveridge-görbe (5. ábra) arra utal, hogy a strukturális munkaerőhiány körülbelül 2011 közepe óta nő 11. Az összes tagállamot figyelembe véve elmondható, hogy legtöbbjük esetében romlott a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolása, kivéve különösen Németországot. Az általános negatív tendencia főként a negatív munkaerő-piaci keresleti sokkokból és a növekvő strukturális munkaerőhiányból fakad 12, ami azt jelzi, hogy a munkaerő-piaci lehetőségek gazdasági válság miatti hiánya hiszterézishatásokat okoz, amelyeket a humántőkébe 9 Például a kényszerből vállalt részmunkaidős foglalkoztatás az EU-28-ban (az összes részmunkaidős foglalkoztatás százalékos arányában) 2013-ban 29,6 % volt, szemben a 2008- as alacsonyabb, 25,3 %-os aránnyal. 10 A szegmentációs hatásokat azonban nem lehet kizárólag a szerződéses formáknak tulajdonítani, mert a nemi alapon történő megkülönböztetés hatásai is szerepet játszhatnak. 11 A Beveridge-görbe (vagy UV-görbe) a munkanélküliségi és az állásbetöltetlenségi hányad közötti összefüggést mutatja (azaz a betöltetlen álláshelyek számát a munkaerőhöz viszonyítva). A görbe csökkenő, hiszen a nagyobb munkanélküliségi ráta általában kevesebb betöltetlen állással jár együtt. Ha a görbe idővel jobbra tolódik, az azt jelenti, hogy egy adott álláshelymennyiséghez egyre nagyobb szintű munkanélküliség tartozik, ami a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolásának romlására utal. 12 Az európai munkaerőpiac alakulása 2013-ban, Európai Bizottság. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 14

történő beruházásokkal, valamint a munkaerő-piaci kereslet és kínálat hatékonyabb összehangolásával kell ellensúlyozni. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 15

5. ábra: Beveridge-görbe, EU-28, 2008. 1. n.é. 2014. 1. n.é. Forrás: Eurostat; LFS és bizottsági szolgálatok, uniós vállalati és fogyasztói felmérések; szezonálisan kiigazított adatok; Megjegyzés: A függőleges tengelyen az uniós vállalati és fogyasztói felmérések eredményeiből levezetett munkaerőhiány-mutatót ábrázoltuk (azon gyártó cégek aránya, amelyek a munkaerőhiányt a termelést korlátozó tényezőként jelölték meg); UR: munkanélküliségi ráta A munkanélküliek számának a válság miatti növekedése, a tartósan munkanélküli személyek növekvő aránya, valamint a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolásának ebből eredő hatékonyságcsökkenése komoly kihívást jelent az aktív munkaerő-piaci politikák és az állami foglalkoztatási szolgálatok számára. A munkavállalók Unión belüli mobilitása különösen az uniós munkaerőpiac méretéhez képest továbbra is korlátozott. Míg az EU polgárainak egynegyede dolgozna másik uniós országban a következő tíz évben, 2013-ig az Unió gazdaságilag aktív népességének csak 3,3 %-a lakott másik tagállamban. Amint az a 6. ábrán látható, az országok közötti különbségek is meglehetősen nagyok. Az egyes tagállamok munkanélküliségi rátái közötti tetemes különbségek miatt a költözés mellett döntő egyre több lakos révén 2011 óta nőtt a mobilitás, ám csak korlátozott mértékben, ami nem elég ahhoz, hogy ténylegesen ellensúlyozza az Unió munkaerőpiacai között tátongó hatalmas szakadékokat. 13 13 Az elemzés további részleteit lásd a Foglalkoztatási Főigazgatóság Key Features (Kulcspontok) című dokumentumában. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 16

6. ábra: Tagállamonkénti mobilitási ráta a tartózkodás évei szerint, 2013 Forrás: Eurostat, LFS, a Foglalkoztatási Főigazgatóság számításai; Megjegyzés: A mobilitási ráta a munkaképes korú népesség 2013-ban másik tagállamban élő hányadát jelenti az állampolgárság szerinti ország munkaképes korú népességének százalékos arányában. A Máltára és Szlovéniára vonatkozó értékek túl alacsonyak ahhoz, hogy értékelhetőek legyenek. A Ciprusra, Dániára, Észtországra, Finnországra, Luxemburgra és Svédországra vonatkozó értékek a minta kis mérete miatt nem értékelhetőek. Tovább kell javítani a készségek kínálatát. Számos trend, különösen a globalizáció és a (készségekre rendkívüli módon építő) technológiai fejlődés a különböző készségszintek iránti relatív kereslet fokozatos eltolódásához vezetett. Megváltozott továbbá a különböző készségtípusok relatív fontossága: számos foglalkozáshoz egyre fontosabbak mind az ikt-vel kapcsolatos ismeretek, mind a puha készségek, mint pl. a kommunikációs készség. Annak ellenére, hogy idővel nőttek az átlagos képzettségi szintek, a munkavállalók készségei nem tartottak lépést a kereslettel. A készségek relatív keresletének és kínálatának említett változásai eredményeként a magasan képzettek foglalkoztatási lehetőségei jobbak, mint a közepes és az alacsony képzettségűeké. A munkaerő-piaci előrejelzések megerősítik e trend folytatódását a következő években. 14 14 Ld. például: Future Skills Supply and Demand in Europe (A készségek jövőbeli kereslete és kínálata Európában), Cedefop. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 17

Európa készségbázisának strukturális hiányosságai növekedési potenciálját fenyegetik. A legfrissebb adatok 15 szerint a munkaképes korú lakosság mintegy 20%-a nagyon alacsony képzettségű, és egyes országokban (Spanyolország, Olaszország) ez az arány még magasabb. Csak néhány ország (Észtország, Finnország, Hollandia és Svédország) rendelkezik nagy arányban magasan képzett munkaerővel, és a legtöbb európai ország messze elmarad a legjobban teljesítő Európán kívüli országoktól (mint Japán vagy Ausztrália). A kormányzati ráfordításokra vonatkozó adatok szintén arra utalnak, hogy fokozottan fennáll a humántőke-beruházások elmaradásának veszélye. Európa nem ruház be hatékonyan az oktatásba és a készségfejlesztésbe, ami középtávon veszélybe sodorhatja versenypozícióját és munkaerejének foglalkoztathatóságát. Tizenkilenc tagállam reálértéken csökkentette oktatási kiadásait, és 14 tagállam csökkentette a GDP oktatási beruházásokra fordított hányadát. A bérek alakulása immár segít az egyensúly szükséges helyreállításában. A válságot megelőzően több tagállamban jelentősen nőttek a nominális fajlagos munkaerőköltségek, különösen Lettországban és Romániában, illetve kisebb mértékben Észtországban, Litvániában, Bulgáriában és Írországban (7. ábra). A válságra válaszul ezekben az országokban Bulgária kivételével lényegesen kevésbé változtak a nominális fajlagos munkaerőköltségek 2009 óta, sőt Írországban, Litvániában és Lettországban csökkenés volt tapasztalható, Romániában pedig épphogy csak növekedtek a költségek. Görögországban és Spanyolországban a válságot követően szintén csökkentek a nominális fajlagos munkaerőköltségek, míg a válság előtti években a növekedés volt a jellemző. Ebbe a képbe egyedül Németország nem illik bele, hiszen ez az egyetlen tagállam, ahol a válságot megelőzően a nominális fajlagos munkaerőköltségek csökkentek (ugyan csak kismértékben), az azóta eltelt években pedig nőttek. A nominális fajlagos munkaerőköltségek mérsékelt (illetve a válság előtt nagyobb mértékű) változása volt megfigyelhető különösen Belgiumban, Svédországban, Hollandiában, Ausztriában és Finnországban. Az egyrészt a problémákkal küzdő tagállamokban, másrészt a többlettel rendelkező országokban bekövetkezett trendfordulás kedvezett a külső egyensúly helyreállításának, amire különösen nagy szükség volt az euróövezeten belül. Fontos, hogy a bérek alakulása összhangban maradjon a külső egyensúlyhiány kiigazításának és a munkanélküliség csökkentésének szükségletével, és hosszú távon összeegyeztethető legyen a termelékenységnövekedéssel. Amennyiben tartósnak bizonyulnak, a többlettel rendelkező országokban történt újabb béremelések erősíthetik az összességében elégtelen aggregált keresletet. 16 15 16 2013 októberében az OECD és a Bizottság közzétette a felnőttek szakismereteire vonatkozó új felmérés eredményeit ( Survey on Adult Skills (PIAAC), Európai Bizottság, OECD). Lásd pl. Is Aggregate Demand Wage-Led or Profit-Led? National and Global Effects (Az aggregát kereslet bér- vagy profitvezérelt? Nemzeti és globális hatások), International Labour Office (Nemzetközi Munkaügyi Hivatal), Conditions of Work and Employment Series ( Munkaügyi és foglalkoztatási feltételek sorozat) 40. sz., Genf, 2012. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 18

7. ábra: A nominális fajlagos munkaerőköltségek alakulása az EU-28-ban, átlagos éves változás 2003 és 2008, illetve 2009 és 2013 között Forrás: Eurostat, nemzeti számlák. A fajlagos munkaerőköltségek csökkentése és a bérek visszaszorítása csak lassan és részben vezetett árcsökkenéshez. Ez a tökéletlen átgyűrűzés magyarázható többek között a közvetett adók egyidejű emelésével és a költségvetési konszolidáció miatt szabályozott árakkal. 17 A nominális fajlagos munkaerőköltségeknek merev árak melletti csökkentése több tagállamban, különösen Görögországban, Spanyolországban, Írországban és Portugáliában a bérhányad csökkenéséhez vezetett. A haszonkulcsok ebből eredő növekedése (eleddig) nem vezetett teljes mértékben a beruházások növeléséhez. Az adóék számos tagállamban továbbra is magas. A magas és néhány esetben növekvő adóék, különösen az alacsony keresetűek és a háztartások második keresői esetében továbbra is jelentős problémát jelent számos tagállamban. Ezt illusztrálja, hogy az alacsony keresetűek (az átlagbér 67 %-át keresők) adóékének 2008 és 2010 közötti, a legtöbb országban bekövetkezett csökkenését a következő három évben csaknem valamennyi tagállamban annak növekedése követte. A 2013-as szintek 20 %-os vagy annál alacsonyabb szinttől (Málta 2012, Írország) több mint 45 %-ig terjedtek (Belgium, Németország, Franciaország és Magyarország). 18 17 18 Quarterly Report on the Euro Area (Negyedéves jelentés az euróövezetről), Európai Bizottság, 12. kötet, 2013/3. szám. Az adatok nem tükrözik a célzott adóenyhítéseket. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 19

A teljes adóék változása főként a személyi jövedelemadó (szja) emeléséből fakad, amely 21-ből 15 tagállamban volt tapasztalható (8. ábra). Az szja (legalábbis az említett konkrét háztartástípus és az átlagbér 67 %-át keresők esetében) jelentősen emelkedett Portugáliában és Magyarországon, ugyanakkor igen jelentős mértékben csökkent az Egyesült Királyságban és Görögországban. A személyi jövedelemadót és a munkavállalók társadalombiztosítási járulékait együtt véve a munkavállalók terhei 10 tagállamban nőttek; a munkáltatókra ez kevésbé igaz (nekik 3 országban növekedtek az adóterheik). A legtöbb tagállamban a munkáltatók társadalombiztosítási járulékai összességében többé-kevésbé stabilak maradtak, néhány kivétellel: Lengyelországban és Szlovákiában viszonylag számottevően emelkedtek, Franciaországban pedig jelentősen csökkentek. 8. ábra: A teljes adóék változása 2010 és 2013 között elemenként (egyedülálló, gyermektelen, az átlagbér 67%-át megkereső személy esetében) Forrás: a Bizottság és az OECD adatbázisa az adókról és a juttatásokról; Megjegyzés: A nem OECD-tag uniós tagállamok (Bulgária, Ciprus, Horvátország, Lettország, Litvánia, Málta és Románia) esetében nem állnak rendelkezésre adatok. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 20

Több tagállam számára kihívást jelent a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem. A be nem jelentett munkavégzés a hivatalos vállalkozások által be nem jelentett munkavégzéstől az önfoglalkoztatók által végzett feketemunkáig terjedően sokféle tevékenységet jelenthet, ám a fogalomba nem tartoznak bele az illegális árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységek. A be nem jelentett munkavégzés számos kedvezőtlen következménnyel jár. Makrogazdasági szempontból csökkenti az adóbevételeket (jövedelemadó és áfa) és aláássa a szociális biztonsági rendszerek finanszírozását. Mikroökonómiai szempontból a be nem jelentett munkavégzés és az egyéb atipikus foglalkoztatási formák, mint a színlelt önfoglalkoztatás, gyakran torzítják a vállalatok közötti tisztességes versenyt, megnyitva az utat a szociális dömping előtt, és gátolva a szabályos foglalkoztatás és a teljes körű szociális védelem megteremtését. Mindez a termelés hatékonysága ellen is hat, mivel az informális vállalkozások jellemzően kerülik a hivatalos szolgáltatások és erőforrások igénybevételét (pl. hitelfelvétel), és így nem növekednek. Bár nem állnak rendelkezésre teljesen megbízható adatok a rejtett gazdaság és a be nem jelentett munkavégzés mértékéről, hozzávetőleges adatok azt mutatják, hogy a kérdés kihívást jelent egyes tagállamokban. 19 Emellett a különféle társadalmi-gazdasági tendenciák miatt elképzelhető, hogy a be nem jelentett munkavégzés volumene jelenleg is nő; ilyen tendenciák az ágazaton belüli átcsoportosítás, a gazdaság nemzetközivé válása, a szabványos foglalkoztatási formák visszaszorulása és egyes tagállamokban a szociális szükséghelyzet. Jóllehet a gazdasági fejlemények a lakosság különböző szegmenseit jellemzően különböző módon érintik, sok tagállamban fokozódott az egyenlőtlenség mértéke. Míg a jövedelmi ötödök aránya 20 2008 és 2013 között az EU-ban átlagosan stabil maradt, a tagállamok között nagy szórás és növekvő különbségek mutatkoznak az egyenlőtlenségek terén (9. ábra). Az egyenlőtlenségek a déli tagállamok többségében (Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban és Cipruson), valamint Horvátországban, Dániában és Magyarországon is növekedtek. A egyenlőtlenség az EU- 28 országai közül a legmagasabb szintű Bulgáriában, Görögországban, Romániában, Spanyolországban, Lettországban, Litvániában és Portugáliában. A közelmúltban tapasztalt javulás ellenére Lettországban és Romániában aggályos méreteket ölt az egyenlőtlenség, és tovább növekedett azon tagállamokban, melyekben az uniós tagállamok közül már így is a legmagasabb szinten volt (ld. még: 3. fejezet, V. ábra). 19 20 Lásd pl. Eurofound (2013), Tackling Undeclared Work in 27 European Union Member States and Norway: Approaches and Measures Since 2008 (A be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem 27 uniós tagállamban és Norvégiában: megközelítések és intézkedések 2008 óta), Eurofound, Dublin; Hazans, M. (2011), Informal Workers Across Europe (Nem hivatalos munkavállalók Európában), 5912. számú tanulmány, Világbank, Washington DC. A jövedelmi ötödök aránya (másképpen az S20/S80 arány) a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségeinek mutatója. Kiszámítása a népesség legmagasabb jövedelmű 20 %-a (a felső kvintilis) által keresett teljes jövedelem és a népesség legalacsonyabb jövedelmű 20 %-a (az alsó kvintilis) által keresett teljes jövedelem arányaként történik. Valamennyi jövedelmet rendelkezésre álló ekvivalens jövedelemként vesznek számításba. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 21

9. ábra: A jövedelemeloszlás egyenlőtlenségei (S80/S20; jövedelmi ötödök aránya), 2008-2013 Forrás: Eurostat, EU-SILC a 2012-es és 2007-es jövedelmi referenciaévre vonatkozva, kivéve az Egyesült Királyságot (a felmérés éve) és Írországot (a felmérést megelőző 12 hónap); Megjegyzés: * IE 2012; a 2008-as adatok nem állnak rendelkezésre az EU-28-ra vonatkozóan A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya sok tagállamban jelentősen nőtt, és ugyanúgy a tagállamok közötti különbségek is. A válság 2008-as kezdete és 2013 között a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élő európaiak száma aggasztó mértékben, 4,79 millióval nőtt (Horvátország nélkül), ami 2013-ban az EU-28 népességének 24,5 %-át jelentette (10. ábra). 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 22

10. ábra: A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők arányának alakulása, 2008-2013 Forrás: Eurostat, EU-SILC 2013; a 2012-es jövedelmi évre vonatkozva. Megjegyzés: * - 2012-es adatok (a 2013-as adatok még nem állnak rendelkezésre. A 2008-as adatok nem állnak rendelkezésre HR-re és az EU-28-ra vonatkozóan; IE: 2012-es adatok a szegénységi küszöb alatt élőkre vonatkozóan, a jövedelmi referenciaév a felmérés évét megelőző naptári év (2012 és 2007), kivéve az Egyesült Királyságot (a felmérés éve) és Írországot (a felmérést megelőző 12 hónap). Hasonlóképpen a nagyon alacsony munkaintenzitási ráta a megelőző naptári évre vonatkozik (2012 és 2007), míg a súlyos anyagi nélkülözési ráta esetében a referencia az adott év (2013 és 2008). A szegénység szintje igen eltérően alakul a különböző korcsoportokban. A válság általában a munkaképes korú népességet érintette a leginkább (11. ábra; 3. fejezet IV. ábra), főként a munkanélküliség vagy az alacsony munkaintenzitású háztartások arányának növekedése, valamint az aktív keresők szegénységi rátájának növekedése miatt. 2013-ban az EU-28-ban körülbelül 51,8 millió munkaképes korú személy élt a szegénységi küszöb alatt vagy volt kitéve a társadalmi kirekesztődés veszélyének, és 31,5 millió élt súlyos anyagi nélkülözésben (10-ban 31,5 millió). 2013-ban a 18 és 59 év közötti népesség 11,2 %-a élt aktív kereső nélküli háztartásban. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 23

11. ábra: A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők arányának alakulása 2005 óta az EU-28-ban, összes, gyermekek (0 17), munkaképes korú népesség (18 64) és idősek (65+) Forrás: Eurostat, EU-SILC 2013. Megjegyzés: EU-27 átlaga 2005 2009-re; EU-28 átlaga 2010 2013-ra. Az idősebbek (65 felettiek) viszonylag kevésbé érintettek, mivel szegénységük vagy társadalmi kirekesztettségük kockázata a legtöbb tagállamban csökkent, azonban az időskori szegénység a nőket még mindig nagyobb mértékben érinti, mint a férfiakat. Mindazonáltal a relatív javulás nem feltétlenül az idősebbek reáljövedelmi helyzetének változásáról tanúskodik, hanem abból ered, hogy a nyugdíjak alig változtak, mialatt a munkaképes korú népesség jövedelmi szintjei stagnáltak vagy csökkentek. A gyermekek 2008 óta (a legtöbb esetben munkaképes korú) szüleik rosszabbodó helyzetéből kifolyólag egyre inkább ki vannak téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 24

Amiatt, hogy a (főként munkavállaló korú) szülők helyzete romlott, a gyermekeket 2008 óta egyre jobban fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés veszélye. Ez figyelhető meg 2008 óta több mint 20 tagállamban, és az egyszülős háztartások szegénységének vagy társadalmi kirekesztettségének kockázata (EU-28: 49,7 % 2012-ben) kétszer akkora, mint a kétszülős családoké. Valamennyi tagállamban jellemző, hogy az egyszülős háztartások körében lényegesen nagyobb a szegénység kockázata, amely 36 %-tól (Finnország és Cseh Köztársaság) 72,2 %-ig (Bulgária) és 62 %-ig (Lettország) terjed. Hasonlóképpen a három- vagy többgyermekes családok esetében a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázata (EU-28: 32,2 %) lényegesen nagyobb, mint a népesség egészében. A munkaképes korú férfiakat közvetlenebbül érintette a válság során rosszabbodó munkaerő-piaci helyzet. Ugyanakkor a nőket a családdal vagy gondozással kapcsolatos inaktív időszakok és a (szándékos vagy kényszerből vállalt) részmunkaidős munkavégzés miatt jobban fenyegeti a (tartós) szegénység vagy a kirekesztettség veszélye, mint a férfiakat. A szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázata 2013-ban jóval magasabb volt a harmadik országok (18 64 éves) állampolgárai esetében (40,6%), mint az uniós állampolgároknál (24,2%). A háztartások rendelkezésére álló bruttó jövedelem (GDHI) reálnövekedése 2013 vége óta általában javult az EU-ban, miután az előtte eltelt csaknem négy évben folyamatosan romlott (a háztartások rendelkezésére álló bruttó jövedelem alakulásának további tárgyalása a 3. fejezetben található). Ennek az volt az oka, hogy növekedtek a munkaerő-piaci jövedelmek (munkavállalói jövedelem, önálló vállalkozói jövedelem és tulajdonosi jövedelem), és ehhez társult a háztartásoknak nyújtott szociális juttatások növekedése. 21 Egyelőre kérdéses, hogy a 2013-as javulás fenntartható-e, mivel a munkahelyteremtés még mindig csekély mértékű, az adó- és szociális ellátórendszerek hatása továbbra is kevéssé érvényesül, és a legfrissebb, 2014-es adatok újabb csökkenésre utalnak (12. ábra). 21 Részletek a foglalkoztatásról és a szociális helyzetről szóló uniós negyedéves áttekintésben (2014. június). 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 25

12. ábra: Az egyes elemek hatása a háztartások rendelkezésére álló bruttó jövedelem növekedésére reálértékben Forrás: Eurostat, nemzeti számlák; szezonálisan ki nem igazított adatok; (a Foglalkoztatási Főigazgatóság számításai) A GDHI reálnövekedése az EU-ban a Foglalkoztatási Főigazgatóság becslése, melybe azon tagállamok értendők bele, melyek negyedévi adatai rendelkezésre állnak. A nominális GDHI reálértékre való átváltása a háztartások végső fogyasztási kiadásainak deflátorával (árindex) való csökkentéssel történik. A GDHI reálnövekedése a tagállami GDHI-reálnövekedés súlyozott átlaga. Az adó- és szociális ellátórendszerekben az utóbbi évek során bekövetkező változások elosztási hatásai jelentősen eltérnek az egyes országokban 22. Kialakításuktól függően az adó- és szociális ellátórendszerek változásai eltérően érintették a magas és az alacsony jövedelmű háztartásokat. Néhány országban egyes regresszív hatások különösen az alacsony jövedelmű háztartások életkörülményeit súlyosbították. Más tagállamok több figyelmet fordítottak arra, hogy az adó- és szociális ellátórendszerek kiigazításai hogyan érintik az egyes jövedelmi csoportokat, így sikerült elkerülniük az alacsony jövedelmű háztartások aránytalan terhelését. A jövedelemeloszlási hatások ilyen különbségei a kiigazítások teljes mértékének különbségeitől függetlenül jelentkeztek. 22 A foglalkoztatásról és a szociális helyzetről szóló uniós negyedéves áttekintés (2014. március) szociális kiadási trendekkel foglalkozó melléklete (2014). 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 26

Összességében a szociális kiadások növekedési üteme, miután 2009-ben elérte a csúcspontot, 2011-től kezdve negatív volt. A válság korai szakaszában (2009-ig) a szociális kiadások növekedése elsősorban a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadásoknak volt köszönhető és csak kisebb mértékben más kiadásoknak (a nyugdíjak és az egészségügy terén). A szociális kiadások növekedése 2010-ben lelassult, egyrészt a lejáró költségvetési ösztönző intézkedések, másrészt az automatikus stabilizáció fokozatos megszüntetése miatt azokban az országokban, ahol fellendülés történt. 2011 óta a gazdasági és szociális körülmények folytatódó romlása ellenére csökkentek a szociális kiadások, különös tekintettel a természetbeni juttatásokra és szolgáltatásokra (13. ábra). 23 13. ábra: A pénzbeli és természetbeni juttatások hozzájárulása az állami szociális reálkiadások növekedéséhez az EU-ban (2001 2012) Forrás: Nemzeti számlák, (a Foglalkoztatási Főigazgatóság számításai). 23 Ld. a foglalkoztatásról és a szociális helyzetről szóló uniós negyedéves áttekintést (2013. március). Az elemzések azt mutatják, hogy a szociális kiadások 2011 óta megfigyelhető csökkenése az elmúlt három évtized hasonló recessziós epizódjaihoz képest jelentősebb mértékű. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 27

A válság megváltoztatta a szociális védelemre fordított kiadások szerkezetét is. 2008 és 2012 között az egy lakosra eső, szociális védelemre fordított (reál)kiadások 8 %-kal növekedtek az EU- 27-ben (14. ábra). A növekedés legnagyobb részét a nyugdíj (az öregségi ellátások és a túlélő hozzátartozói ellátások növekedése a teljes növekedésnek körülbelül 48 %-át képviselik) és a betegellátások, az egészségügyi és rokkantsági ellátások (32 %) tették ki. Ezzel ellentétben a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség területén az egy főre jutó szociális védelmi kiadások növekedése csekély mértékű annak ellenére, hogy a munkanélküliek száma ugrásszerűen megnőtt. A tagállamok közötti különbségek jelentősek; 2008 és 2012 között a szociális védelemre fordított összes kiadás egy lakosra eső részének növekedése nyolc tagállamban 4 % alatt volt, míg öt tagállamban meghaladta a 10 %-ot (Írország, Bulgária, Szlovákia, Málta és Finnország). Az egy főre jutó szociális védelmi kiadások négy tagállamban (Magyarország, Görögország, Horvátország és Litvánia) 2008 és 2012 között csökkentek. 14. ábra: Az egy főre jutó szociális védelmi kiadások változása szociális védelmi funkciókra lebontva, 2008 2012 Forrás: Eurostat ESSPROS. Megjegyzés: hozzájárulás funkciókra lebontva a szociális kiadások általános növekedéséhez (egy főre eső adatok EUR-ban megadva, 2005. évi árakon); a 2013. évi adatok nem állnak rendelkezésre. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 28

Néhány tagállamban a kiszolgáltatott helyzetű és alacsony jövedelmű személyek számára továbbra is problémás az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Míg 2008 és 2012 között az egész EU-27-ben csak enyhén nőtt azoknak a legkisebb jövedelmű csoportba tartozóknak az aránya, akik ki nem elégített ellátási szükségletekről számoltak be, Finnországban, Portugáliában és Görögországban jelentős növekedés volt tapasztalható (15. ábra). A ki nem elégített ellátási szükségletek legmagasabb szintjét 2012-ben Lettországban, Bulgáriában és Romániában regisztrálták. Az említett szint Bulgáriában csökkent a legnagyobb mértékben (11,4 százalékponttal 2008 és 2012 között), a ki nem elégített ellátási szükségletű személyek aránya azonban még 2012- ben is jelentős volt (16,9 %). 15. ábra: Ki nem elégített egészségügyi ellátási szükségletek, legalacsonyabb jövedelműek kvintilise, 2008 2012 Forrás: Eurostat EU-SILC. Megjegyzés: Ki nem elégített egészségügyi ellátási szükségletek: túl költséges, túl messze található vagy várólistás. Az országok közötti kulturális eltérések miatt e mutató nem alkalmas nemzetközi összehasonlításokra. BE: a 2010 és 2011 közötti növekedés nagyban annak tudható be, hogy a ki nem elégített szükségletekre vonatkozó kérdés megfogalmazása megváltozott a 2011-es SILC-kérdőíven. A 2011 előtti évek és a 2011 utáni évek közötti változások nem értelmezhetők. 2008-ból nem áll rendelkezésre adat HR-ra és az EU 28-ra vonatkozóan. 6142/15 lj/gu/gu/lj/kb 29