ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG HUMÁNIGAZGATÁSI SZOLGÁLAT SZAKTERÜLETI VÁLASZOK

ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG HUMÁNIGAZGATÁSI SZOLGÁLAT Szám:14531/ 14 /2010.ált. SZAKTERÜLETI VÁLASZOK a 2010. június 14-i RÉT ülésre előzetesen megküldött, és a 2010. május 10-i RÉT ülésen felmerült kérdésekre. I. A Független Rendőr Szakszervezet által írásban benyújtott kérdésekre I/I. Az előző RÉT üléseken nyitva maradt kérdések 1) Közalkalmazotti előresorolás Az áprilisi RÉT ülésen a szakszervezetek részéről kifogásként merült fel, hogy a közalkalmazottak előresorolásakor a törvényi bértábla szerint kötelező emelés összegével a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a munkáltatók csökkentik, így előfordul, hogy a dolgozó ténylegesen nem is kap emelést. Ez főként a magasabb iskolai végzettség megszerzésére tekintettel új besorolást nyert kollégákat érinti negatívan. A szakszervezetek a jogsértő gyakorlat megszűntetését, és az érintett állomány felmérését, valamint illetményük rendezését kezdeményezték. Az érdekképviseletek álláspontja szerint ugyanis a munkáltatói intézkedések minisztériumi megállapodást is sértenek. A májusi RÉT ülésen adott munkáltatói tájékoztatás szerint a kérdés vizsgálata - más feladatok előtérbe kerülése miatt - nem fejeződött be, a szakszervezetek tájékoztatására a vizsgálat befejezése után kerülhet sor. A vizsgálat megállapításairól és a tett intézkedésekről tájékoztatást kérünk! A közalkalmazottak illetményét a garantált illetményen felül a munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 66. (7) bekezdés alapján akkor állapíthatja meg a garantált illetménynél magasabban, ha a közalkalmazott kiválóan alkalmas vagy alkalmas minősítést kapott. A Kjt. 66. (8) bekezdése alapján a közalkalmazotti munkaviszony létesítésekor is a garantált illetményt meghaladó bérezést állapíthat meg a munkáltató azzal, hogy a közalkalmazottat egy év elteltével minősíteni kell, és alkalmatlan, vagy kevéssé alkalmas minősítés esetén illetményét a garantált illetmény összegére csökkenteni kell. Fentiek alapján, amennyiben a közalkalmazott minősítésének eredménye alkalmas, vagy kiválóan alkalmas, a fenti rendelkezésen alapuló illetmény-csökkentésre lehetőség nincs. A Kjt. 67. (1) bekezdése alapján a közalkalmazott fizetési fokozata után járó illetményén felül illetménykiegészítésben részesülhet a kollektív szerződés rendelkezései szerint, vagy

2 munkáltatói döntés alapján, ha a gazdálkodás eredményének meghatározott hányadát illetménykiegészítésre kell fordítani. Ez az illetménykiegészítés a gazdálkodás függvénye, így mértéke a gazdálkodási eredmények változásával csökkenhet. A kérdés tisztázására a Gazdasági Főigazgatóság az intézkedést megtette, a Jogi Főosztály állásfoglalását továbbították a GEI vezetők, a Humánigazgatási Szolgálat, valamint a munkáltatói jogkört gyakorló vezetők felé, az egységes és szabályos intézkedésekhez. 2) Táppénzfolyósítás Az előző RÉT ülésen kezdeményeztük a betegállomány lejelentés rendőrségi gyakorlatának felülvizsgálatát, és a kollégák szempontjából hátrányos eljárási rend megváltoztatását! Információink szerint ugyanis amennyiben a hónap 5-ig esedékes távollét lejelentéshez nem kerül csatolásra a keresőképtelenség orvosi igazolása, úgy a Magyar Államkincstár (MÁK) az ellátást nem folyósítja. Ezt az eljárást a kollégák szempontjából elfogadhatatlannak tartjuk, mivel az nem róható a dolgozó terhére, hogy a keresőképtelen állományba vételekor nem kapja meg előre a lezárt táppénzes papírját". A keresőképtelenség és keresőképesség orvosi elbírálásáról és annak ellenőrzéséről szóló 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 10. (1) bekezdése alapján például tartós keresőképtelenség esetén a keresőképtelenség 8. napjától - legalább kéthetente - kell orvosi igazolást (táppénzes papír) kiállítani. A Korm. rendelet alapján tehát ha valaki például 24-én válik keresőképtelenné, tartós betegség esetén biztosan, de valószínűleg még normál esetben sem fog rendelkezni lezárt táppénzes papírral" a hónap végén. A májusi RÉT ülésen adott munkáltatói tájékoztatás szerint a kérdésre a válasz a 2010.június 14-i RÉT ülés Tájékoztatás a Rendőrség egészségügyi és pszichológiai szakterületének helyzetéről és működéséről" című napirendi pontja keretében lesz megadva, az ORFK Gazdasági Főigazgatósággal történő egyeztetés után, és annak figyelembe vételével. Kérjük az ígért tájékoztatás megadását. A kérdés a 2010. május 31-én tartott szakszervezeti vezetői tájékoztatón megbeszélésre került, amelyről emlékeztető készült és lett eljuttatva a szakszervezetekhez is. 3) Térfigyelést végzők díjazása Az előző RÉT ülésen kifogásoltuk, hogy a BRFK-n térfigyelő szolgálatot ellátó azon Készenléti Rendőrségi kollégák, akik időközben a miskolci bevetési egységekhez kerültek áthelyezésre, nem kapták meg a szolgálat ellátásáért járó díjazást, szemben a továbbra is a fővárosban szolgálókkal. Az ülésen az ORFK Közgazdasági Főosztály vezetője ígéretet tett az esetek kivizsgálására, hangsúlyozva, hogy amennyiben azok mögött spórolási szándék húzódik meg, úgy természetesen azt a Rendőrség vezetése is elítélendőnek tartja. Tájékoztatást kérünk a kivizsgálás eredményéről és a tett intézkedésekről.

3 A térfigyelő szolgálatot megbízási szerződéssel ellátók megbízási díjának utaló állománya minden hónapban (a beolvasás időpontjától függően) 25-e körül készül el. Az utalásnak természetesen feltétele, hogy a tényleges teljesítés igazolás alapján a gépi pótlékfeladásban a megbízási díj összege rögzítésre kerüljön illetve a dolgozó megbízási szerződése a Közgazdasági Osztályra aláírva a beolvasás időpontjáig megérkezzen. Ettől eltérő esetekben a megbízási díj számfejtésére csak a szerződés és a teljesítésigazolás beérkezését követően egyedileg kerülhet sor. Az elmúlt két hónapban 1-2 nap csúszás előfordult a korábbi, megszokott időponthoz képest, melynek oka az volt, hogy az utaló állomány tartalmazta a caffetéria keretében feladott lakhatási és internet számlák összegét is, így az állomány nagyságrendje és az internettel kapcsolatos problémák miatt az ellenőrzés több időt igényelt. Az önkormányzatoktól átvett pénzeszközök minden esetben a megállapodás szerinti célra kerülnek felhasználásra. I/II. Újonnan felmerült kérdések 1) Egészségügyi szabadság A Hszt. 2010. január 1-től hatályos rendelkezése szerint az egészségügyi szabadság 31. napjától csak 90 %-os ellátás folyósítható, kivéve ha az egészségügyi szabadság igénybevételét a szolgálattal összefüggő baleset, illetve betegség indokolja. A Hszt. említett rendelkezésének hatályba lépése óta mind a munkáltatói, mind a kollégák részéről kérdésként merült fel, hogy: a) az évi 30 nap úgymond 100 %-os ellátással járó egészségügyi szabadság idejének számításánál csak a Hszt. 93. -a szerinti saját jogú (dolgozó betegsége) egészségügyi szabadságot veszik figyelembe, vagy pedig a Hszt. 94. -a szerinti, gyermek ápolása céljából igénybe vett egészségügyi szabadság (GYÁP) időtartamát is. Ez utóbbi esetben nyilvánvalóan hátrányos helyzetbe kerülnének a gyermekes, főként a több gyermekes kollégák, mivel a szezonális influenzajárványok esetében a 30 napos betegállomány keretük egy-kettőre kimerül. Álláspontunk szerint a saját jogú egészségügyi szabadságot a GYÁP-tól egyértelműen külön kell választani. Ezt támasztja alá egyrészről az, hogy a Hszt. maga is két külön jogszabályhely alatt rendelkezik a két távollétről, valamint a korlátozó rendelkezést sem közös szabályként, hanem kizárólag a saját jogú egészségügyi szabadság vonatkozásában rögzíti. b) Az évi 30 nap egészségügyi szabadság időtartamának számításánál csak a munkanapokra (szolgálati napokra) eső távolléteket kell-e figyelembe venni, illetve váltásos (vezényléses) szolgálati időrendszer esetén az egészségügyi szabadságra is kell-e alkalmazni a rendes szabadságnál irányadó átszámítási eljárást. Álláspontunk szerint az egészségügyi szabadság csak a munka-, illetve szolgálati napokra számítható, mivel a pihenőnapokon a munkavállaló munkára egyébként sem kötelezett. Kérjük a fentiekben kifejtett álláspontunk ORFK általi megerősítését, és arról az országosan egységes eljárás érdekében a rendőri szervek vezetőnek tájékoztatását.

4 A Hszt. egészségügyi szabadságra vonatkozó rendelkezései 2010. január 1-jétől módosultak, így ettől az időponttól kezdve az egészségügyi szabadság idejére már nem minden esetben jár teljes összegű távolléti díj. A Hszt. 97. -ának (6) bekezdése 2009. december 31-éig úgy rendelkezett, hogy a szabadság címén engedélyezett és a szoptatási munkaidő-kedvezmény miatti távollét idejére egységesen távolléti díjat kell folyósítani. Ez alól csak az az eset volt kivétel, ha a hivatásos állomány egészségügyi szabadságon lévő tagja a betegségét vagy sérülését szándékosan maga okozta, vagy pedig ha az súlyos gondatlanságának következménye. 2010. január 1-jétől a törvény már úgy rendelkezik, hogy figyelembe kell venni a Hszt. 93. -ának (6)-(8) bekezdéseiben meghatározott kivételeket is, ami azt jelenti, hogy teljes összegű távolléti díj már csak a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy szolgálati eredetű betegség esetén, illetve a nem az előbbi okokból igénybe vett egészségügyi szabadság első 30 naptári napjára jár. Ezt követően, a 31. naptári naptól a távolléti díj 90 %-át kapja az érintett. Az FRSZ értelmezése szerint a 30 napos, illetve 90 %-os korlátozó rendelkezés nem vonatkozik a Hszt. 94. -ában szabályozott, gyermekápolási célból igénybe vett egészségügyi szabadságra, mert a jogalkotó ezeket két külön bekezdésben helyezte el, illetve, mert a korlátozó rendelkezést sem a közös szabályok között, hanem a saját jogú egészségügyi szabadságra vonatkozó rendelkezések között rögzíti. A Hszt. 97. -ának (6) bekezdése előírja, hogy A szabadság címén engedélyezett és a szoptatási munkaidő-kedvezmény miatti távollét idejére a 93. (6)-(8) bekezdésben meghatározott kivételekkel távolléti díjat kell folyósítani. Főszabály szerint tehát valamennyi, szabadság címén engedélyezett távollétre távolléti díj jár, így azt kell eldönteni, hogy a 93. (6)-(8) bekezdéseiben meghatározott kivételek mely esetekre vonatkoznak. Az FRSZ által felvetett probléma tekintetében a Hszt. 93. -ának (7) bekezdése releváns, amely a következőképpen szól: Amennyiben az egészségügyi szabadságot nem szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy nem szolgálati eredetű betegség indokolja, annak időtartamára évente 30 naptári napig távolléti díjat, illetve a (6) bekezdésben meghatározott térítést, a 31. naptári naptól a távolléti díj, illetve térítés 90 %-át kell folyósítani. A 31. naptári naptól a baleset, sérülés szolgálati kötelmekkel összefüggő jellegének, illetve a betegség szolgálati eredetének megállapításáig a távolléti díj, illetve térítés 90 %-át kell folyósítani, a baleset, sérülés szolgálati kötelmekkel összefüggő jellegének, illetve a betegség szolgálati eredetének megállapítása esetén a különbözetet a jogosult részére egyösszegben folyósítani kell. Kétségtelen, hogy a fenti rendelkezés a Hszt. Egészségügyi szabadság címe alatt helyezkedik el, mégpedig a saját jogú, tehát a hivatásos állomány tagjának betegsége, balesete, sérülése, stb. miatt igénybe vehető egészségügyi szabadságot szabályozó 93. -án belül. A törvényszöveg ennek ellenére pusztán egészségügyi szabadságot említ, és az egyes jogcímek között nem tesz különbséget. Az egészségügyi szabadság fogalomkörébe a gyermekápolás céljából igénybe vett egészségügyi szabadság is beletartozik, ráadásul arra is igaz, hogy azt nem szolgálati eredetű baleset, betegség, stb. indokolja. A jogszabályszöveg nyelvtani értelmezése alapján tehát világos, hogy a jogalkotó a korlátozó rendelkezést valamennyi típusú, így a gyermekápolás miatti egészségügyi szabadságra is

5 vonatkoztatni kívánta. A rendelkezés jogszabályon belüli elhelyezkedése ehhez képest másodlagos. A Jogi Főosztály érvelését alátámasztja az új rendelkezést beiktató, a Hszt. módosításáról szóló 2009. évi CXLI. törvény indokolása is, amely a következőképpen szól: A törvény 36. -a az egészségügyi szabadság időtartamára járó díjazás rendszerét alakítja át oly módon, hogy a távolléti díj teljes összegének folyósítását évente az egészségügyi szabadság első 30 naptári napjára, továbbá szolgálati kötelmekkel összefüggő sérülés, baleset, betegség miatti egészségügyi szabadság időtartamára tartja fenn, ezen kívül az egészségügyi szabadság éves összesítésben 31. naptári napjától a távolléti díj 90 %-ának megfelelő díjazás jár. Az FRSZ másik felvetése szerint kérdés, hogy az évi 30 nap egészségügyi szabadság időtartamának számításánál csak a munkanapokra (szolgálati napokra) eső távolléteket kell-e figyelembe venni. Az FRSZ álláspontja szerint egészségügyi szabadság csak a munka-, illetve szolgálati napokra számítható, mert pihenőnapon a munkavállaló munkára egyébként sem kötelezett. A Jogi Főosztály értelmezése szerint az FRSZ érvelése nem helytálló, mivel a Hszt. 93. - ának (7) bekezdése nem egyszerűen napról vagy munkanapról, hanem egyértelműen naptári napról tesz említést: Amennyiben az egészségügyi szabadságot nem szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy nem szolgálati eredetű betegség indokolja, annak időtartamára évente 30 naptári napig távolléti díjat, illetve a (6) bekezdésben meghatározott térítést, a 31. naptári naptól a távolléti díj, illetve térítés 90 %-át kell folyósítani. A Jogi Főosztály állásfoglalását a Gazdasági Főigazgatóság továbbította a munkáltatói jogkört gyakorló vezetők felé az egészségügyi szabadság idejére járó juttatások egységes és szabályos megállapítása érdekében. 2) 2010. évi caffetéria végrehajtása Bár a korábbi RÉT üléseken kapott tájékoztatások szerint a 2010. évi caffetéria körében igényelt internet-, lakhatási támogatás hozzájárulások, valamint az egészség-, illetve nyugdíjpénztári támogatások folyósításának nincs akadálya, ennek ellenére a kollégák jelzése szerint az átutalások sok esetben még nem történtek meg. Konkrét példaként az ORFK GF GEI-t említenénk, ahol a kollégák még nem kapták meg az igényelt térítést. A Rendőrség valamennyi gazdasági ellátó igazgatósága (központi és regionális egyaránt) vonatkozásában tájékoztatást kérünk az említett caffetéria juttatások átutalásának helyzetéről. A Rendőrség költségvetési szervei által a cafetéria végrehajtásával kapcsolatosan megküldött jelentés összesítését a. melléklet tartalmazza.

6 BRDSZ: II. A 2010. május 10-i RÉT ülésen, illetve korábban felmerült és választ igénylő kérdések 1.) A szakszervezetek reprezentativitása. Az ORFK-nak több információval kellene rendelkeznie a területi érdekegyeztető munkákról. Kérik, hogy a 2010. június 14-i RÉT ülésre készüljön el egy olyan kimutatás, hogy melyik szakszervezet melyik területi szervnél rendelkezik az egyes állomány kategóriákra vonatkozó reprezentativitással, ehhez legyenek meghatározva az egységes elvek. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 34. -ának (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés alkalmazásában (a kifogás előterjesztéséhez való jog, illetve a szakszervezeti tisztségviselők védelme tekintetében) reprezentatívnak azt a szakszervezetet kell tekinteni, amelynek taglétszáma eléri a szervezeti egység, országosan pedig a fegyveres szerv hivatásos állományának 10 %-át. Ha a szervezeti egységnél csak egy szakszervezet működik, azt taglétszámától függetlenül reprezentatívnak kell tekinteni. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 9. -ának (1) bekezdése értelmében a munkáltatónál azt a szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni, a) amelynek a munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjai létszáma eléri a munkáltató által foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 10 %-át, vagy b) amely munkahelyi szervének az azonos foglalkozási csoporthoz (szakmához) tartozó közalkalmazottaknak legalább kétharmada tagja, de legalább a munkáltatónál foglalkoztatott közalkalmazottak létszámának 5 %-a. A köztisztviselők vonatkozásában a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. -ának (2) bekezdése előírja a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) szakszervezeti jogosultságokra vonatkozó 21-28. -ainak alkalmazását, a reprezentativitásra vonatkozó 29. alkalmazását azonban nem teszi lehetővé. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az Mt-ben meghatározott szakszervezeti jogosultságok gyakorlása a köztisztviselők tekintetében nem függ a reprezentativitástól. A reprezentativitás megállapításának elvei tehát a hivatásos állományúak és a közalkalmazottak tekintetében gyakorlatilag azonosak (feltétel, hogy az azonos állományviszonyhoz tartozók legalább 10 %-a szakszervezeti tag legyen), a köztisztviselők esetében pedig a reprezentativitás nem értelmezhető. Előfordulhat tehát, hogy valamely szakszervezet csak a hivatásos állományú tagok tekintetében reprezentatív, a közalkalmazottak esetében nem, vagy fordítva. A reprezentativitást a jelenleg hatályos jogszabályok az alábbi szakszervezeti jogosultságokhoz szabják feltételként: a) a közalkalmazottakat és a hivatásos állományúakat érintő kifogás benyújtásához [Mt. 23. és 29. (1) bekezdés; Hszt. 31. és 34. ], ám a reprezentatívnak nem minősülő szakszervezetet is megilleti a kifogás benyújtásának joga, ha a munkáltató (munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró) intézkedése (mulasztása) jogszabályban foglalt rendelkezést sért;

7 b) a közalkalmazottakra vonatkozó kollektív szerződés megkötéséhez [Kjt. 12/A. ], de ez csak kiegészítő szabály arra az esetre, ha a munkáltatónál képviselettel rendelkező összes szakszervezet közalkalmazotti tagjainak összlétszáma nem éri el az összes közalkalmazott létszámának 25 %-át (főszabály szerint tehát külön-külön nem szükséges reprezentatívnak lenniük); c) a hivatásos állomány szolgálati viszonnyal összefüggő anyagi, szociális és kulturális érdekeivel kapcsolatos tájékoztatás-kéréshez, illetve az érintett parancsnokkal lefolytatandó konzultáció kezdeményezéséhez [Hszt. 29. (3) bekezdés a) és b) pont; 29. (5) bekezdés]; d) a hivatásos állomány vonatkozásában a szolgálati- és munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzéséhez, mulasztások észlelése esetén figyelemfelhíváshoz és a megfelelő eljárás kezdeményezéséhez [Hszt. 29. (3) bekezdés c) pont; 29. (4) és (5) bekezdés]; végül e) a hivatásos állomány választott szakszervezeti tisztséget betöltő tagjának munkajogi védelméhez [Hszt. 33. és 34. ]. Látható, hogy a jogalkotó a munkavégzésre irányuló jogviszonyokra vonatkozó egyes törvényeket (Mt., Ktv., Kjt., Hszt.) meglehetősen vegytisztán alkotta meg, a többféle állományviszonyú alkalmazottakat foglalkoztató szervezetek sajátosságait nem vette figyelembe. Ez nem jelent gondot a csak egyetlen állományviszony esetében gyakorolható jogosultságok tekintetében (például kollektív szerződés megkötése), de problémát jelenthet, ha a szakszervezet olyan, reprezentativitáshoz kötött jogosultságot kíván gyakorolni, amely egyszerre több állományviszonyt is érint. A gyakorlatban a tájékoztatás-kérés vagy az ellenőrzés lehetnek olyan szakszervezeti jogosultságok, amelyeknél a reprezentativitással kapcsolatos ütközés jellemzően előfordulhat, vagyis, ha ezeket a jogosultságokat a csak valamely állományviszony tekintetében reprezentatív szakszervezet több állományviszonnyal összefüggésben kívánja gyakorolni [a kifogással kapcsolatban gyakorlati problémát nem látok, mert a jogszabályt sértő munkáltatói intézkedés (mulasztás) esetén a törvények félreteszik a reprezentativitásra vonatkozó feltételt, hiszen ebben az esetben azt bármely, képviselettel rendelkező szakszervezet benyújthatja]. A hivatkozott esetekben a törvény betűjének abszolúte megfelelő megoldás nyilvánvalóan az, ha a munkáltató külön-külön vizsgálja a reprezentativitás meglétét, de álláspontom szerint nem követ el a munkáltató jogsértést akkor sem, ha együttműködési készségének bizonyságául az egyik állományviszony tekintetében nem reprezentatív szakszervezet részére is biztosítja azokat a jogosultságokat, amelyek azt csak a másik állományviszony tekintetében illetik meg. Konkrét példával illusztrálva: ha a szakszervezet olyan kérdésben kér tájékoztatást, amely a hivatásosokat és a közalkalmazottakat egyaránt érinti, de ő a Hszt. szerint nem reprezentatív, akkor a munkáltató részéről elismerésre méltó gesztus volna, ha a kért tájékoztatást ennek ellenére mindkét esetben megadná. Ezt azonban nem feltétlenül kellene általános eljárási móddá tenni, hanem függővé lehetne tenni például az adott ügy természetétől, a rendelkezésre álló időtől és nem utolsósorban a partner szakszervezet hozzáállásától, együttműködési készségétől is.

8 2.)A szakszervezetek országos főkapitányi értekezletre történő meghívása. Sértő és megalázó, hogy a főkapitányi értekezlet csak egy napirendi pontjára hívják meg a szakszervezeteket, ezért ők az utolsóra már el sem mentek ezen ok miatt és kéri, hogy ezt adják át üzenetként a régi és a leendő új országos rendőrfőkapitánynak Az országos rendőrfőkapitány úr részére a szakszervezetekkel még nem egyértelműen kérdések között szerepeltetve van ez a felvetés is. 3.) Szakszervezeti tagdíjlevonás és elszámolás. A MÁK minden hó 05-ig levonja a tagdíjat a tagoktól, és ennek alapján az alapszerveknél 1-2 napos eltéréssel meg kellene jelennie a pénznek, ami csak 20-a után történik meg. Tehát a MÁK használja a pénzüket és az csak az adott hónap 5-25 közötti időben jelenik meg a központi irodában. Kérdésük, hogy ki kap érte kamatot, azt, ami a szakszervezetet illetné meg. A kérdés a 2010. május 31-én tartott szakszervezeti vezetői tájékoztatón megbeszélésre került, amelyről emlékeztető készült és lett eljuttatva a szakszervezetekhez is. A szakszervezeti vezetői tájékoztatón túlmenően a Gazdasági Ellátó Igazgatóságok által adott információk szerint, a szakszervezeti tagdíjak minden hónap elején a számfejtéssel együtt levonásra kerülnek. Amennyiben késés fordul elő, az nem likviditási, hanem adminisztrációs okok miatt történhet (tagok leválogatása, kincstár zárás, ünnep) A körmendi rendőr szakközépiskola esetében, a KIR rendszerből a számfejtést követően az állandó dolgozók tagdíjáról összesítést kapnak, a tanulók tagdíját a bérjegyzékből manuálisan kell leválogatniuk, majd ezeket szakszervezetenként a dolgozói levonásokkal egyesítve összesíteni, amely feladat elvégzése hosszabb időt vesz igénybe. Elsősorban a tanulóknál a tagsággal kapcsolatos iratok késői beérkezése miatt fordul elő egyszerre kéthavi tagdíj levonása és átutalása, illetve féléves egyeztetéskor soron kívüli rendezés. 4.) A Dél-Dunántúli GEI jogellenes besorolási gyakorlata. Dél-Dunántúli GEI nem a jogszabály szerinti besorolása van egyes közalkalmazottaknak, mert a minimálbérnél kevesebbet senki nem kaphat, és ebbe nem lehet beleszámolni a munkáltatói döntésen alapuló illetmény részt. Kéri, hogy a GF vizsgálja felül ezt a helyzetet (a hozzá szükséges dokumentumokat a levezető elnöknek átadták). A kérdés tisztázására a Gazdasági Főigazgatóság az intézkedést megtette, a Jogi Főosztály állásfoglalását (ami megegyezik a I/I/1. számon szereplő válasszal) továbbították a GEI,- valamint a munkáltatói jogkört gyakorló vezetők felé, az egységes és szabályos intézkedések megtételéhez és biztosításához. 5.) A dolgozók egészségbiztosítási pénztári befizetésének az összegét ami caffetéria elem a MÁK nem a caffetériából vonja le, hanem a dolgozók fizetéséből, ami igen hátrányos a dolgozónak és jogellenes is, és a jelzések ellenére sem korrigáltak.(gf) A kérdés a 2010. május 31-én tartott szakszervezeti vezetői tájékoztatón megbeszélésre került, amelyről emlékeztető készült és lett eljuttatva a szakszervezetekhez is.

9 6.) A GF GEI-ben nem kapta meg egy dolgozó az adókedvezményt (konkrét nevet mondott, amit Kovács ezds. úr feljegyzett), kérik ennek a vizsgálatát.(gf) A Gazdasági Ellátó Igazgatóság tájékoztatása szerint a GEI, a dolgozó részére ki nem fizetett adójóváírást januárig visszamenőlegesen kifizette. A GEI az utalást késve bonyolította, amely késés okát vizsgáljuk. Felhívom szíves figyelmüket, hogy a MÁK csak a számfejtési tevékenységet végez, a kifizetést azonban már a GEI intézi. 7.) Szakmai észrevételt tett Papp Zoltán úr a BRDSZ főtitkár helyettese, amit szeretné, ha eljutna a szakmai vezetéshez. Ukrajnában volt hivatalos úton és hazafelé kb. 6 óra hosszat várakozott az ukrán kiléptetés után a semleges területen. Bement az átkelőhely ügyeleteshez aki a feladatát pedánsan látta el akitől megtudta, hogy a rendszert csak kb. 60 %-ban tudta üzemeltetni az átkelőhelyen a beléptetésre és 40 %-ot a kiléptetésre. Két fő dolgozott a kilépő oldalon, három fő a belépőn, holott 6 sáv van az átkelőhelyen. A helyzet még akkor jó volt, mert a leadó szolgálat állománya még, - és a belépő szolgálat állománya már az átkelőhelyen volt. Az ellenőrzés 10-15 percet vett igénybe, amit precízen hajtottak végre, de azzal a humán feltétellel, ami az átkelőhelyen volt, ezt a feladatot nem lehet követelményszinten teljesíteni, a szolgálatot ellátók egyik oldalról a másikra futkároztak. Az sem tudja, hogy az általa tapasztaltak mennyire rendszeresek az átkelőhelyen, de az ott dolgozók szerint ez az állapot rendszeres, és csodálkozunk azon, hogy az ilyen megterhelésű helyekről menekülnek az emberek. Dr. Bárdos Judit asszony, a BRDSZ főtitkára javasolta, hogy szükség esetén az ilyen helyekre is kellene vezényelni állományt, nem csak csapaterős feladatokra, de nyilván úgy, hogy megkapják hozzá a megfelelő felkészítést.(rf) A kérdés a 2010. május 31-én tartott szakszervezeti vezetői tájékoztatón megbeszélésre került, amelyről emlékeztető készült és lett eljuttatva a szakszervezetekhez is. 8.) A Rendőrség Napja központi ünnepségén az elismerésben részesülők 90 %-a vezető volt és csak 10 %-a volt beosztott és ugyanez az arány volt tapasztalható a BRFK ünnepségén is. A Rendőrség Napja alkalmából 289 miniszteri, valamint országos rendőr-főkapitányi és helyettesi elismerés lett átadva az állomány részére, amelyből 66-ot kapott vezetői besorolású beosztásban dolgozó munkavállaló. A BRFK esetében a budapesti rendőr-főkapitányi és helyettesi, vagy attól magasabb szintű elismerést 412 fő kapott, amelyből 55 fő volt a vezetői besorolású beosztásban dolgozó. Az ORFK ünnepségére 60 fő jutalmazott került berendelésre, 40 fő a területi rendőri szervektől úgy, hogy minden területi rendőri szervnek legyen az ünnepségen képviselete, 20 fő pedig miniszteri elismerést vett át. Az IRM nem tartott külön ünnepséget, hanem az ORFK ünnepségén lettek átadva a minisztériumi dolgozók egy részének az elismerései is. Az ünnepségre a területi rendőri szervek vezetői és az ORFK főosztályvezetői is mindig berendelésre kerülnek, és ezért tűnhet úgy, hogy a vezetői besorolású beosztásban dolgozók kapnak nagyobb számban magasabb szintű elismerést, holott ez a valóságban nem így van.

10 FRSZ: 1.) Tisztázni kell mindenképpen a reprezentativitás elveit, ugyanis a különböző állománykategóriáknál ez eltérő. A köztisztviselők közül, ha egy tag van, akkor az a szakszervezet reprezentatív annál a szervezetnél, a közalkalmazottakat meg kell számolni a jelenlegi helyzet szerint közalkalmazottakat illetően a Rendőrségnél csak a BRDSZ reprezentatív -, a hivatásos állománynál pedig, ha elérte a taglétszám a hivatásos állomány 10 %-át.(jogi FŐO, HISZ) A válasz megegyezik a II/1 számú kérdésre adott válasszal. Budapest, 2010. június 08. Bartos László r. dandártábornok szolgálatvezető s.k.