MODULFÜZET Betegszállító felnőttképzési program 4. modul VESZÉLYEZTETŐ ÁLLAPOTOK, KERINGÉSMEGÁLLÁS FELISMERÉSE ÉS ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁSA Írta: Sonkoly Zoltán Lektorálta: Dr. Bumbera József HARRUCKERN JÁNOS KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNY GYÓGYPEDAGÓGIAI KOLLÉGIUM, 2011
Tartalomjegyzék KIMENTÉS... 6 Módszerei... 6 Kimentés eszköz nélkül, egy segélynyújtóval... 6 Kimentés eszköz nélkül, 2 segélynyújtóval... 6 Kimentés eszköz nélkül, több segélynyújtóval... 7 ÁLLAPOTFELMÉRÉS... 9 Az állapotfelmérés fogalma... 9 Az állapotfelmérés lépései... 9 Vizsgálómódszerek... 10 Megtekintés... 10 Tapintás... 10 Értékelés... 10 Az eszmélet... 10 A tudat... 12 A légzés... 13 A vérkeringés... 17 A bőr... 20 A fájdalom... 20 A BETEG VESZÉLYEZTETETTSÉGÉNEK MEGÍTÉLÉSE... 21 A veszélyeztetettség fokozatai... 21 Életveszély... 21 Sürgető állapot... 21 Időfaktor... 21 A veszélyeztető kórfolyamatok jellemzése... 21 Életveszélyre utaló jelenségek... 21 Életveszélyes állapotok... 22 ESZKÖZ NÉLKÜLI LÉGÚTBIZTOSÍTÁS... 23 A légúti elzáródás leggyakoribb okai és azok elhárítása... 23 A légút külső leszorítása... 23 Eszméletlenség... 23 Idegentest okozta felső légúti elzáródás... 24 ALAPSZINTŰ ÚJRAÉLESZTÉS... 27 Fogalmak... 27 Az újraélesztés elméleti alapjai... 27 Felnőtt alapszintű, komplex, eszköz nélküli újraélesztése... 28 A mellkaskompresszió... 29 A lélegeztetés... 29 Alapszintű újraélesztés másik segélynyújtóval együtt... 30 A váltás menete... 30 Újraélesztés félautomata külső defibrillátor használatával... 31 Használata... 31 Ha megérkezett az AED... 31 A biztonságos defibrillálás szabályai... 32 1
HEVENY ROSSZULLÉTEK... 33 Nehézlégzéssel járó rosszullétek... 33 Kilégzési nehezítettség... 28 Belégzési nehezítettség... 34 Mindkét irányba nehezített légzés... 34 A szöveti keringés elégtelenségével járó kórkép = sokk... 34 A folyamat zajlása... 34 A sokk típusai... 34 Eszméletvesztéssel járó rosszullétek... 35 Agyi oxigénhiány... 35 Anyagcserezavar Alacsony vércukorszint... 36 Koponyaűri (a koponyán belüli) nyomásfokozódás... 37 Mérgezés... 37 Eszméletvesztéssel és görccsel járó rosszullétek... 38 A teljes testre kiterjedő izomgörcs... 38 Görccsel járó (de eszméletvesztést nem okozó) rosszullétek... 39 A teljes testre kiterjedő merevgörcs... 39 Fájdalommal járó kórképek... 40 Heveny fejfájások... 40 Mellkasi fájdalom... 40 Hasi fájdalom... 41 Vesetáji fájdalom... 41 Végtagfájdalom... 42 BELGYÓGYÁSZATI BALESETEK... 43 Általános hőártalmak... 43 Baleseti lehűlés... 43 Baleseti túlmelegedés... 44 Elektromos balesetek... 45 Áramütés... 45 Villámcsapás... 46 Elsősegélynyújtó feladatai elektromos balesetek esetén... 46 Akasztás/zsinegelés... 47 Vízi balesetek... 47 MÉRGEZÉSEK... 48 Alapfogalmak... 48 Mérgezések osztályozása... 48 A mérgezés mechanizmusa szerint... 48 Mérgezés lefolyása szerint... 48 A méreg bejutása szerint... 48 A mérgezés hatását befolyásolja... 48 A szervezet védekező rendszere a mérgekkel szemben... 48 A mérgezés tényének megállapítása... 49 Az előzmények felderítése... 49 2
Félrevezethet, bonyolíthatja a helyzetet... 49 Általános szabályok... 50 Az elsősegélynyújtás... 50 Dekontaminálás... 50 Hánytatás... 50 A bekerült méreg hígítása... 50 Ellenanyagok... 50 A leggyakoribb mérgezések... 51 Gázmérgezés... 51 Marószermérgezés... 52 Gyógyszermérgezés... 53 Alkoholmérgezés... 53 Gombamérgezés... 54 Ételmérgezés... 55 Növényvédőszer mérgezés... 55 FEKTETÉS, POZÍCIONÁLÁS... 56 A pozícionálás, fektetés célja lehet... 56 A fektetési mód megválasztása... 56 A légzést javító pozícionálási formák... 56 A pozíció kialakítása... 56 Extrém fokú légzési nehezítettség... 56 A szív gyengült működése... 57 A mellkas sérülés... 57 A testhelyzet kialakítását ellenjavalló sérülések/állapotok... 57 A keringést javító pozícionálási formák... 57 A perifériás keringés elégtelenségében alkalmazandó fektetés... 57 Az agyi keringést javító testhelyzet... 58 Fájdalomcsillapító pozícionálási formák... 58 A hasi fájdalom... 58 Végtag-, ízületi fájdalom... 58 Fejfájás... 54 Gerinc és csípőtáji fájdalom... 59 SÉRÜLÉSEK, SEBEK, SEBELLÁTÁS... 60 Sérülések... 60 A sérülés fogalma... 60 A sérülés fajtái... 60 A sérülés hatásai... 60 A seb fogalma... 60 A seb fajtái, a kiváltó tényező szerint... 60 Sebellátás... 61 A sebellátás szabályai... 61 A sebellátás menete... 61 Rögzítő és fedőkötések... 62 3
Egyszerű fedőkötés... 62 Sapkakötés... 62 A szem kötése... 62 Parittyakötés... 62 Dessault kötés háromszögletű kendővel... 62 Az ujj kötése... 62 A kéz kötései... 63 Az ízületek kötései... 63 VÉRZÉSEK, VÉRZÉSCSILLAPÍTÁS... 64 Látható vérzések és ellátásuk... 64 Hajszáleres vérzés... 64 Ütőeres vérzés... 64 Visszeres vérzés... 65 Szorítókötés... 65 Testnyílásból történő vérzés... 66 Fül... 66 Orr... 66 Száj... 66 Női vérzés... 66 Belső (látható külső vérzés nélküli) vérzések... 67 A vérzés szövődményei... 67 A sokkos sérült felismerése... 67 A CSONTOK, ÍZÜLETEK SÉRÜLÉSEI... 68 A mozgás szervrendszere... 68 A csontvázrendszer... 68 Az izomrendszer... 69 A csonttörés... 70 A csonttörés jellemzői... 70 A csonttörések fajtái... 70 A törésekhez társuló vérzések... 70 Elsősegélynyújtás... 71 A rándulás és a ficam... 71 A LEGGYAKORIBB SÉRÜLÉSEK TESTTÁJAK SZERINT... 72 A fej sérülései... 72 A fej sebei... 72 Az arckoponya sérülései... 72 Az agykoponya sérülései... 72 Koponyasérülés okozta eszméletzavar... 72 Elsősegélynyújtás... 73 A mellkas sérülései... 73 Bordatörés... 73 Elsősegélynyújtás... 73 A mellűri szervek sérülései... 74 4
A has sérülései... 74 A medence sérülései... 75 A gerinc sérülései... 75 A végtagok sérülései... 75 HELYI HŐÁRTALMAK... 77 Égési sérülés... 77 Wallace-féle kilences szabály... 77 Fokozatai... 77 Elsősegélynyújtás... 77 Fagyási sérülés... 78 Súlyosság szerinti felosztás... 78 Elsősegélynyújtás... 78 FELHASZNÁLT IRODALOM... 79 5
KIMENTÉS MÓDSZEREI KIMENTÉS ESZKÖZ NÉLKÜL, EGY SEGÉLYNYÚJTÓVAL Járóképes beteg: Álljon a beteg mellé, hátulról ölelje át a derekát. A beteg támaszkodjon az Ön vállára, nyakát átkarolva. Járásképtelen beteg: Kivitelezése függ a fizikai erőtől. A kimentést a Rautek-féle műfogással végezze. Kivitelezhető egyedül, vagy többen segélynyújtó részvételével is. Ülő beteg: Álljon a beteg háta mögé, tőle kissé oldalra. Hóna alatt átnyúlva mindkét kezével fogja meg az egyik alkarját, majd könyökben hajlítsa be azt, és húzza a mellkasához. E fogást tartva, emelje meg a beteget és húzza fel saját (közelebbi) combjára. Testsúlyát helyezze a szabadon lévő lábára. Amennyiben a beteg tud segíteni, utasítsa, hogy mit tegyen. (próbálja lábait használni). - Végül a szabadon lévő lábával aprókat lépve, húzza el a helyszínről. Fekvő beteg: leírtakkal. Összezárt lábakkal álljon a beteg feje mögé. Egyik kezével emelje meg a fejét a másikkal nyúljon a háta alá. A beteg megemelt fejét lábával támassza meg, majd az így felszabadult kezével is nyúljon a háta alá, lejjebb, mint a másikkal. Kezeivel és lábaival araszoljon egyre lejjebb a derék felé. A derékhoz érve ültesse fel a beteget és döntse kissé előre. Innentől kezdve a további teendők azonosak az ülő áldozatnál Kimentés gépkocsiból Meg kell győződnie arról, hogy a beteg lábai nincsenek-e beszorulva, majd az üléstámlát hátra kell dönteni. A beteget csípőjénél fogva fordítsa ki annyira, hogy a háta megközelíthető legyen, és ezután az ülő betegnél leírt módon combjára húzva, ki fogja tudni emelni a járműből. KIMENTÉS ESZKÖZ NÉLKÜL, 2 SEGÉLYNYÚJTÓVAL Állni tudó, de járni nem tudó beteg Mindketten fogják meg jobb kezükkel saját bal csuklójukat, majd bal kezükkel társuk jobb csuklóját. Guggoljanak/térdeljenek a beteg háta mögé, az pedig üljön rá kezeikre, karjával átkarolva mindkettőjük nyakát. Derekukat egyenesen tartva, egyikük hangos számolására, egyszerre álljanak fel és vigyék el a beteget. 6
Ülő/fekvő beteg: Rautek-2 személlyel Ülő beteg: Egyikük a beteg karját fogja, másik a lábát tartja, térd alatt. Fekvő beteg: Ültessék fel a beteget, egyikük tartsa meg ülve, míg a másik a beteg háta mögé helyezkedik és a Rautek-féle műfogás szerinti biztos fogást talál. Egyik a törzset fogja a másik a térd alatt (fizikum!!!) A bukósisak eltávolítása A bukósisak levétele is kimentés, a fej kimentése. A bukó illetve védősisakot általában fokozottan veszélyes helyzetekben, munkaterületeken alkalmazzák. E helyszíneken gyakori a magasból esés, motorosok esetében az elesés, ütközés és az ebből adódó nyaki gerincsérülés is. E lehetőség nagy valószínűsége miatt, a bukósisak levételére, a nyaki gerinc mozdulatlanságát biztosító műfogásokat dolgoztak ki. A biztonságos levételhez két segélynyújtó együttműködése kell. Egyikük ( A segélynyújtó) a hanyattfekvő sérült feje mögé térdel. Két kezével megfogja a sisak alsó peremét mindkét oldalt (I.), majd mérsékelt húzást alkalmazva ügyel arra, hogy a fej oldalra ne forduljon, a gerinc egyenesen maradjon. I. II. III. Társa ( B segélynyújtó) a sérülttel szemben helyezkedik el. Ha rostélyos a sisak, hajtsa fel, és ha a sérült szemüveget visel, elsőként azt vegye le (II.). Oldja ki az áll alatt a sisak rögzítő szíját (felfújható betét esetén engedje le a levegőt). Ezután mindkét keze 2.-4. ujját nyújtva a kezeknek megfelelő oldalon csúsztassa be a sisak és a sérült fejének oldal közé (a fül mögé), amennyire a sisak engedi. Minkét két 1.-es ujjával tartsa meg a beteg állát két oldalról. Ha biztosa a fogás jelezze azt társának ( A segélynyújtó) aki óvatosan, kis mozdulatokkal (előre-hátra billentve) kezdje el levenni a sisakot (III.). Ezzel párhuzamosan (vagy akár szakaszonként megállva) a B segélynyújtó csúsztassa tovább ujjait a sérült tarkója felé egészen addig míg a sérült feje biztosan nem fekszik a tenyereiben. A sisak levétel pillanatában a fejet tartó karjára ( B ) hirtelen nagysúly nehezedik, erre készüljön fel. A sisak levételét követően az A segélynyújtó vegye át a fej tartását társától. Kezeit villaként vezesse a fej felől a sérült válláig, a sérült fejét szorítsa alkarjai közé és feküdjön is azokon. E fogást tartva könyököljön le a sérült feje mellé. A testhelyzet nem túl kényelmes, de hosszú percekig is tartható, amíg a mentő a helyszínre érkezik. KIMENTÉS ESZKÖZ NÉLKÜL, TÖBB SEGÉLYNYÚJTÓVAL A sérült megmozdítása előtt beszéljék meg a kimentés menetét. Fontos hogy az elsősegélynyújtók közül egyikük (a fejnél álló) irányítsa a mozgatását. A gerinc illetve medencesérült biztonságos mozgatása 4-nél kevesebb segélynyújtóval nem kivitelezhető. Természetesen, ha a kimentésen a sérült élete múlik akár egyedül is mozgatható. 7
Gerinc-, medencesérült mozgatása tálcafogással Biztonságos kivitelezéséhez minél több (minimum 4) személy kell. A segélynyújtók a fekvő sérült mellé térdelve egymással szemben helyezkednek el, felváltva (egy jobbról - egy balról). Természetesen, ha hozzáférnek. Az irányító segélynyújtó a sérült fejénél áll, a fejet és nyakat egyenesen tartja (a bukósisak levételénél tanultak szerint). Egy fő a sérült válla és mellkasa, 1 fő a derék és a medence, 1 fő pedig a sérült combja alá nyúl, karjait egymással párhuzamosan (vagy a másikéval keresztezve) tartva. Amikor mindenki biztos fogást talál, jelzi ezt a fejnél állónak, aki irányítani fogja az emelést. Hangosan számolni kezd, háromra mindenki óvatosan megemeli a sérültet. Fontos a segélynyújtók összehangolt mozgása, mert csak így tartható egyenesben a sérült gerince. Nagy súlyú sérült esetén az első emeléskor (megegyezést követően) csak térdeljenek fel és a következő számoláskor álljanak fel teljesen. A segélynyújtók elhelyezkedése fizikai erejüknek megfelelő legyen. A legnagyobb erő a mellkas és a medence tartásához kell. A sérült visszahelyezése a földre szintén előzetes megbeszélés szerint, számolásra történjen. Bármelyikük úgy érzi, hogy nem tudja tovább tartani a sérültet, időben jelezze társainak, és együtt tegyék le. Medencesérült kimentését megelőzően kössék össze lábait háromszögletű kendőkkel (valamennyire rögzíti a medencét). 8
ÁLLAPOTFELMÉRÉS Az elsősegélynyújtás során fontos, hogy gyorsan, pontos információkat szerezzen az áldozat állapotáról. Vizsgálóeszköz hiányába, csak az érzékszervei által felfogott érzetekre hagyatkozhat. Igyekezzen minél célzottabban kérdezni, irányítsa a beteg és a szemtanúk válaszait, hogy kiszűrhesse a lényeget. A kérdéseire adott válaszok alapján azt is felmérheti, hogy a jelenlévők közül kik azok, akik később esetleg segítségére lehetnek az ellátásban. Őket amennyiben szükség lesz rájuk, határozott és egyértelmű utasításokkal irányítsa. A többieket udvariasan terelje messzebb. AZ ÁLLAPOTFELMÉRÉS FOGALMA: Az állapot súlyosságának, a beteg veszélyeztetettségének, a mentőhívás sürgősségének felmérésére szolgál. 1. Az eszmélet és a tudat értékelése 2. A légzés értékelése 3. A keringés értékelése 4. A bőr/kültakaró értékelése 5. A fájdalom értékelése Környezet kikérdezése AZ ÁLLAPOTFELMÉRÉS LÉPÉSEI nem Légút átjárható? A beteg eszméleténél van? igen igen Légzés vizsgálata Lélegzik? További felmérés igen Milyen a bőre, tudata, mozgása, sérülése Légút átjárhatóságának fenntartása nem nem Légút átjárhatóságának biztosítása Az állapotfelmérés menete Újraélesztés A helyszíni tájékozódás célja a feltalálási állapot rögzítése. Ez nyújt majd lehetőséget, a beteg állapotát folyamatként értékelni. Felmérni beavatkozásai eredményességét, felismerni az állapotromlást, állapotjavulást. A folyamat lépéseit szigorúan be kell tartani. Bármelyik pontnál felmerül az azonnali beavatkozás igénye, azt végre kell hajtani, mielőtt a következő pontra térne. Az elsősegélynyújtás során rendszeresen meg kell ismételni az állapotfelmérést és a friss eredmények tükrében, újra kell gondolni teendőit. Az elsősegélynyújtás során mindig használjon egyéni védőeszközt. A körülményektől és a lehetőségektől függően válassza meg őket, de a gumikesztyű mindig használjon. Ezzel nem csak magát védi a szennyeződéstől, fertőzéstől, hanem a beteget is. Törekedjen a gyors, pontos és kíméletes állapotfelmérésre. Igyekezzen minél kisebb mértékben megmozdítani a beteget. Eszméletlen sérült esetén, a látható sérülések, és a baleseti mechanizmus alapján van lehetősége tájékozódni, következtetni. Mivel a vizsgálat során az eszméletlen betegtől információt nem nyerhet, feltételezze mindig a baleseti mechanizmusból adódó legsúlyosabb sérülést és lássa el e szerint a beteget. 9
VIZSGÁLÓMÓDSZEREK MEGTEKINTÉS Kivitelezéséhez elengedhetetlen a beteg különböző mértékű levetkőztetése. Minél kevesebb szemtanú előtt, és csak a feltétlenül szükséges mértékig történjen, gondosan figyelve a szeméremérzet tiszteletben tartására. A kíméletesség érdekében, szükség esetén kérjen meg valakit a jelenlévők közül (lehetőleg a beteggel egyneműt), hogy legyen segítségére a vetkőztetésben. Sérültnél a vetkőztetést mindig az ép oldal felől kezdje, mert ez mozgatható jobban. Öltöztetéskor pedig mindig a sérült oldalra adja fel először a ruhát. TAPINTÁS A beteghez odaérkezve, bemutatkozáskor fogjon kezet vele. A tenyér érintése már informatív (pl.: a bőr hőmérséklete, nedvessége). A tapintást a továbbiakban, gumikesztyűben végezze, így elkerülhető az érintés intimitása. Annak ellenére, hogy az értékelési sorban a bőr vizsgálata nem az első helyen áll, mivel kivitelezése másodperceket igényel, a beteghez odaérve, az eszmélet vizsgálata, vagy a bemutatkozás során elvégezhető. Azért is célszerű ekkor végezni, mert a későbbiekben a gumikesztyű viselése nehezítheti az értékelést. A keringés minőségének megítélésekor a pulzust is tapintással vizsgálja. AZ ESZMÉLET Anatómia, élettan, kórélettan ÉRTÉKELÉS Az idegrendszer Feladata a szervrendszerek működésének irányítása, megfelelő összehangolása, a környezethez való alkalmazkodás biztosítása. E működés során az idegrendszer a belső és külső környezetből folyamatosan információkat - ingereket - vesz fel, azokat ingerület formájában továbbítja a központhoz, ahol a feldolgozás végbemegy és ennek eredménye a megfelelő ingerválasz. Felosztása: Működésileg: Szomatikus idegrendszer: A tudatosuló, többnyire a külvilág ingereit felfogó, illetve arra a harántcsíkolt vázizomzat akaratlagos működtetésével reagáló idegrendszeri rész. Vegetatív idegrendszer: Nem tudatosuló, akaratlagosan nem befolyásolható, ún. vegetatív szervek működését irányító ezért autonómnak is nevezett idegrendszer. Anatómiailag: Központi idegrendszer: gerincvelő, agyvelő. Környéki idegrendszer: gerincvelői idegek, agyidegek. Az agyi keringés Az agy keringése összetett és érzékeny rendszer. Bármilyen zavar súlyos következményekkel, veszélyekkel jár. Minden szövet, melynek keringése elégtelenné válik, az oxigénhiány miatt pillanatok alatt károsodik. A károsodott területen található erek falának áteresztőképessége az oxigénhiány miatt megnő, elernyednek. Ennek következtében az érből folyadék (vérplazma) lép ki először a sejtek közé, majd onnan a sejtekbe, mely az érintett szövet duzzanatával jár. Mivel a koponya ürege egy zárt tér [A(agy) + L(liquvor = agyvíz) + V(vér) = Állandó], tágulásra képtelen, az agy duzzanata révén az eddig még sértetlen területek 10
is károsodni fognak, mivel a koponyacsont által nyomás alá kerülnek. A károsodott terület határában futó erek igyekeznek visszajuttatni a keringésbe a szövetek közé kilépett folyadékot, ezért ezen erek keringésének optimalizálása létfontosságú feladat. Az eszmélet fogalma A központi idegrendszer által fenntartott és meghatározott éber állapot, mely alkalmassá teszi az embert a külvilág ingereinek felvételére, feldolgozására és a válaszreakciók végrehajtására. Hiányában nem tudjuk érzékelni a külvilág ingereit, veszélyeit, nem tudunk reagálni rájuk, alkalmazkodni hozzájuk és védekezni ellenük. Zavarai: Három fokozata van, a harmadik lépcsőben teljesen elvész az eszmélet. Aluszékonyság: A beteg nagyon álmosnak tűnik, szeme le-lecsukódik, de ha szólunk hozzá, azonnal kinyitja és odaillő, helyénvaló válaszokat ad kérdéseinkre. Kábultság: A beteg szeme csukva, ha szólunk hozzá, vagy megsimogatjuk sem nyitja ki. Erőteljesebb (általában fájdalom) ingerre szemét kinyitja és rövid ideig ébren van, de utána ismét mély kábulatba esik. Eszméletlenség: A beteg mozdulatlan, teste (általában) tónustalan. Szemét nem nyitja, nem ébreszthető sem enyhe, sem erős ingerrel. Levegőt vesz, a szíve dobog, bőre sápadt lehet. Az eszméletzavar oka A központi idegrendszer működészavara. A működészavar leggyakoribb okai: oxigénhiány (légzési vagy keringési elégtelenség), sérülés (koponyát ért behatás miatti agysérülés), mérgezés (méreg vagy anyagcseretermékek), fertőzés (agyhártyát, agyvelőt érintő), koponyán belüli nyomásfokozódás. Az eszméletlenségből adódó veszélyek Függetlenül attól, hogy mi miatt vált eszméletlenné a beteg, már önmagában ez az állapot is életveszélyt rejt. Az eszméletlen ember testének minden izma tónustalanná válik. Nem kivételek ez alól, sem a garatizmok, sem a nyelv. Az eszméletlen ember nem tud reagálni az ingerekre (pl.: fájdalom, hideg, stb.) Mivel a garat izmai tónustalanok, és a reflexek sem működnek, a beteg nem fog tudni nyelni. Minden (nyál, vér, hányadék, stb.), ami a szájüregében van, vagy ott keletkezik nyelés hiányában nagy eséllyel a légutakba fog kerülni, légúti elzáródást okozva. Hanyatt fekvő helyzetben a tónustalan nyelv hátra fog csúszni, lógni a garatba, teljesen kitöltve azt. Ez légúti akadályt, akár teljes légúti elzáródást tud okozni. Az eszméletlenségből adódó harmadik veszély, a magatehetetlenség. Az eszméletlen egyén nem érzékeli a külvilág ingereit, veszélyeit. Nem tud rájuk reagálni, nem tud elmenekülni, védekezni ellenük. Az ingerek érzékelésének hiányában, a szabályozó rendszerek nem tudják végezni a dolgukat. Légzése, keringése megtartott, de úgymond alapjáraton működnek. Hőszabályozása inger hiányában szintén nem tud működni, ezért könnyen ki tud hűlni. Az eszmélet értékelése Eszméletlenség gyanúja merül fel, ha szokatlan testhelyzetben találjuk az önmagával tehetetlen vagy hirtelen elvágódó, magát sérülésektől nem védő, az esést követő helyzetben maradó, esetleg izomgörcsöt produkáló beteget. 11
Az értékelés kivitelezése 1. A beteg hangos megszólítás: Jó napot! Mit történt? Segíthetek? (ha nincs reakció) 2. Fizikai inger alkalmazása a vállak határozott, óvatos megrázásával. (ha nincs reakció) 3. Fájdalominger alkalmazása a felkar belső oldalának megcsípésével. Amennyiben egyetlen ingerre sem kap érdemi választ (fizikai inger kiválthat izomgörcsöt, ez nem tekintendő az eszméletre utaló reakciónak), a beteg eszméletlen. Ha eddig még nem tette, azonnal kiáltson segítségért, küldjön valakit telefonálni a mentőknek. Ha egyedül van, ne hagyja magára a beteget, hanem értékelje az életjelenségeit, hogy szükség esetén azonnal pótolni tudja azokat. Eszméletlen betegnél legelső feladata az átjárható légút biztosítása és annak fenntartása. (ennek módjait az ezzel foglalkozó tananyagegységben ismertetjük). Abban az esetben, ha a beteg eszméleténél van (válaszol, szemét nyitja), folytassa tovább az állapotfelmérést, melynek során feltett kérdéseire adott válaszok tükrében, értékelje a beteg tudatát. Az értékelésére a szakemberek egy egyszerű, jól megjegyezhető és laikusok által is jól alkalmazható, az eszméletet (és az eszméletzavar súlyosságát) minősítő skálát használnak. Ennek neve AVPU-skála. A betűk angol szavak kezdőbetűi: A (Allert = éber): A beteg szeme nyitva, kontaktusképes. V (Voice = hang): A beteg szeme csukva van, de amint megszólítják, kinyitja. P (Pain = fájdalom): A beteg szeme csukva van, szólításra nem, de gyenge fájdalomingerre kinyitja. U (Unresponsive = nem reagáló): A beteg szeme csukva van és sem szólításra, sem fájdalomingerre nem nyitja ki. A TUDAT Anatómia, élettan, kórélettan Energetikai feltétele az eszmélet, ennek megléte nélkül nincs tudat sem. Változatai: 1. Tiszta tudat: A beteg emlékszik a történtekre, tudja hol van, milyen dátumot írunk, saját személyes adatait elmondja (orientált). 2. Zavart tudat: A beteg válaszol kérdéseinkre, de helytelen válaszokat ad. (pl.: a történtekre nem emlékszik; nem tudja hol van vagy mikor; saját személyes adatait hibásan adja meg). Hallucinálhat (szagokat, hangokat, személyeket, stb.), illúziókat él meg, el akar kóborolni. Zavart tudatállapot az ún. delírium mely leggyakrabban szenvedélybetegeken jelenik meg az élvezeti szer megvonásakor (elsősorban alkohol) de lehet magas láz következménye is. A tudat értékelése Mondja el a beteg, hogy mi történt vele. Soroltassa fel vele személyes adatait. Határozza meg, hol van most, mi a mai dátum. Kérdezzen tőle nyilvános, ismert információkat. (pl.: milyen napokból áll ez hét) A zavart tudat enyhe esetei sokszor nem szembetűnök. Megtörténhet, hogy a beteg részben helyes válaszokat ad. Emiatt fontos, hogy az elsősegélynyújtás teljes ideje alatt kövesse nyomon a beteg tudatát, felismerve annak enyhe zavarát illetve változását is. Zavart tudatú beteget ne hagyjon magára. Felügyelet nélkül elkóborolhat, eleshet, sérülést szerezve magának. Maradjon mellette, amíg a mentő meg nem érkezik. A tudat értékelésekor vizsgálja a beteg mozgását, beszédének érthetőségét. Agyi keringési 12
zavarok esetén nem ritka, hogy a mozgás- és/vagy beszédkészség sérül. A hirtelen kialakult tudatzavar, mindig súlyos elváltozás, működészavar következménye. A kiváltó októl függetlenül önmagában is veszélyeket rejt. A beteg nem méri fel a helyzet komolyságát, állapota veszélyességét. Fejsérülést követően /agyrázkódás/, mérgezéseknél, oxigénhiányos állapotoknál, anyagcsere betegségeknél gyakori. A LÉGZÉS Anatómia, élettan, kórélettan A légzés szervrendszere A szervezet anyagcsere-folyamataihoz szükséges oxigént a légzőrendszer biztosítja. A légzési folyamat által valósul meg a gázcsere a tüdőben (oxigén felvétel, szén-dioxid leadás). A légutak: Felső légút 1. Orr: Elülső részét porc, tövét csont alkotja. Szűri, melegíti és párásítja a levegőt. Üregének hátsó része gazdagon erezett, a sérülés nélküli orrvérzése nagy többsége e területről származik. 2. Garat: A levegő és a táplálék útja itt közös, a légző- és az emésztőrendszernek is része. 3. Gége: Képes légmenetesen lezárni az alsó légutat, ezáltal megakadályozni a levegő kiáramlását (hasprés, szülés) a tüdőből, majd hirtelen megnyitva a kiáramló levegő kisepri a légútba került, annak nyálkahártyáját izgató idegen anyagokat (köhögés, tüsszentés). Vázát porcok, szalagok, izmok, ízületek és nyálkahártya alkotja. Izmai működtetik a hangszalagok és a gégefedő záródását-nyílását. Nyeléskor a porcos gégefedő hátrahajlik és légmentesen elzárja a gégét a garattól, így a táplálék a nyelőcsőbe jut. Félrenyeléskor a gégefedő nem záródik időben, emiatt a táplálék/idegentest a nyelőcső helyett a légútba kerül, és ott elzáródást okoz. Alsó légút 1. Légcső: Körülbelül 10-12 cm hosszú, elülső részén porcos falú cső. Hátsó részén vastag izom és kötőszövet van, mely hozzáfekszik a nyelőcsőhöz. Emiatt fordulhat elő, hogy a nyelőcsőbe került nagyobb falat hátulról nyomást gyakorolhat a légcsőre, szűkítve annak átmérőjét. Ugyanígy okozhatnak légúti szűkületet, a légcső körüli daganatos elváltozások. Alsó végén kettéoszlik a két tüdőfélnek megfelelően, jobb és bal főhörgőre. 2. Tüdő: Jobb és bal tüdőfél van, a jobb 3, a bal 2 lebenyből áll. A tüdőbe belépő főhörgő tovább oszlik, egyre kisebb hörgőkre. A hörgők falában még van porc, viszont a következő oszlást követően, amikor már hörgőcskékről beszélünk, a porc már nincs jelen. Itt már csak simaizom van. Tüdőasztmában, roham esetén, e hörgőcskék izmainak görcsös összehúzódása a fő oka a légúti szűkületnek (a fokozott nyáktermelés és a nyálkahártya duzzanat mellett). A hörgőcskéket a szőlőfürtszerűen elhelyezkedő apró léghólyagok követik, melyek összes felszíne kiterítve 100-120 m 2. E felszín helyszíne a gázcserének. A gázcsere alapja a léghólyagokban és a falukat behálózó hajszálerekben uralkodó nyomásés gázkoncentráció különbség. Ha ezen értékek valamilyen irányban eltolódnak, veszélybe kerül a gázcsere. 13
A mellhártya 2 rétegű hártya. Belső (zsigeri) lemeze rá van tapadva a tüdő felszínére, külső (fali) lemeze a bordákat és a rekeszt borítja belülről. A két réteg a két tüdőfél között egy dupla lemezt hoz létre, mely légmentesen elzárja egymástól a két tüdőfelet. A zsigeri és fali lemez között kevés folyadék van, mely lehetővé teszi a lemezek egymáson történő elmozdulását és így a tüdő mozgását, mely annak tágulásakor jön létre. A folyadék kiváltotta adhézió (azaz negatív nyomás = felületi feszültség) miatt követi a zsigeri felszín (és így a tüdő is) a fali lemez (azaz a mellkas) mozgását. A légzés folyamata Belégzéskor a bordaközi izmok és a rekeszizom összehúzódnak, a mellüreg tágul. A mellhártya fali lemeze a mellkas falával együtt mozog, az adhézió következtében magával vonzza a zsigeri lemezt is. A zsigeri lemez húzza magával a tüdőt, kitágítva ezzel azt. A léghólyagok kitágulnak, bennük negatív nyomás keletkezik. Az így létrejött szívóhatás következtében levegő áramlik a tüdőbe (belégzés), majd létrejön a gázcsere. A belégzés végén a bordaközi izmok elernyednek, a mellkas saját súlyánál fogva visszaereszkedik kiindulási helyzetébe. A mellüreg szűkül, a tüdőből kipréselődik a levegő (kilégzés). A légzés vezérlése A légzés a központi idegrendszer irányítás alatt áll. A központból a légzőizmokhoz, a gerincvelő nyaki részéből eredő idegeken keresztül jut el az utasítás. A légzés szabályozása, a test különböző részein található érzékelőkből (receptorok) érkező információk alapján történik. E receptorok érzékelik a vérben az oxigén és a szén-dioxid mennyiségét, a vér vegyhatását (ha sok a szén-dioxid savanyodik a vér). A légzés jellemzői Száma: Az egy perc alatt végzett légvételek száma. Felnőtt embernél ez normálisan 12-16 légvétel percenként. 1 légvétel során körülbelül 600-1200 ml levegő jut a tüdőbe. A légzés minősége a légzésszám függvényében: Légzésszám 8/perc alatt 12-16/perc 20/perc felett Légzés lassú, nem kielégítő normális szapora, nem kielégítő A légzés mélysége: A mellkas emelkedésének-süllyedésének nagysága (= légzés mélysége = mellkaskitérés). Felületes légzés: Van mellkaskitérés, de nagysága nem kielégítő. Elégtelen szívóhatás következtében az oxigénben dús levegő nem tud eljutni a léghólyagokig, ahol a gázcsere megtörténne. A légzés elégtelenné válása, hiánya a szervezetben oxigénhiányt/fulladást okoz. A légzés elégtelenné válását okozhatja: a légút külső elszorítása/légúti idegentest/a mellkas összenyomatása (betemetődés) a tüdő összeesése ( légmell ), vér általi összenyomatása ( vérmell ) a légzés vezérlésének zavara (mérgezés, koponyaűri folyamatok, stb.) a légzőközpontból jövő ingerület útjának megszakadása (a gerincvelő nyaki szakaszának 4. csigolya feletti sérülése) a légzési felületet csökkenése (egyes tüdőbetegségek, szívasztma) 14
Az oxigénhiány a sejtek működési zavarához vezet. Az oxigénhiányt legkevésbé toleráló szerv az agy. Az oxigénhiány következményei az agy működésében (az idő függvényében): Idő 5 másodperc 15 másodperc 3 perc 5 perc Okozott Zavar az agy Részleges Teljes Eszméletvesztés elváltozás működésében agykárosodás agykárosodás A Részleges károsodás Visszafordítható Visszafordítható Visszafordíthatatlan visszafordíthatóság kimenetele A szervezet reakciója az oxigénhiányra: 1. A légzőtevékenység fokozódik o A légzésszám emelkedik o A légzés mélyül: Az ún. légzési segédizmok (nyak egyes izmai, a bordaközi izmok) fokozottan (látványosan) működnek. 2. A szívműködés gyorsulása: A légzőizmok fokozott működéséhez több vér kell, emiatt a szervezet a szív működésének gyorsításával (pulzusszám nő) próbálja meg, minél gyorsabban eljuttatni az elhasznált vért a tüdőbe, majd a kicseréltet a szövetekhez. A kompenzációs lehetőség hamar kimerülnek. Nagyfokú oxigénhiányban, a légzés és a szívműködés is gyengülni, lassulni fog, végül mindkettő leáll. A légzés értékelése Eszméletlen beteg esetén: lélegzik-e? A légzés meglétének vizsgálatára a legbiztosabb módszer a hármas érzékelés A vizsgálat kivitelezés: - hármas érzékelés Bármilyen körülmény (hányadék a beteg mellett, szájból kilógó idegentest, a rosszullét körülményei, stb.) arra utal, hogy a szájüregben illetve garatban idegentest van (lehet), még a fej hátrahajtása előtt tekintsen bele a szájüregbe, és ha talál idegentestet, kísérelje meg annak eltávolítását. o A száj-, garatűr megtekintése: Térdeljen a beteg feje mögé. Helyezze hüvelykujjait egymással párhuzamosan a beteg állcsúcsára, többi ujját pedig az állkapocs alsó szára alá. Hüvelykujjaival gyakoroljon nyomást az állcsúcsra és nyissa ki a beteg száját. o A száj-, garatűr kitisztítása: Bal kezével (amennyiben jobbkezes) tartsuk nyitva a beteg száját, az előbb leírt módon. Jobb kezével nyúljon a beteg szájába és vegye ki az idegentestet (amennyiben jól látja, és jól megfoghatónak tartja). o A száj-, garatűrben lévő idegentest, a légút megnyílása következtében, az első légvétellel (befúvással) beszívódik a légútba, légúti elzáródást okozva ezzel. A darabos, szemmel látható idegentestet kézzel vegye ki. A törött vagy kimozdult műfogsort is távolítsa el. A jól rögzülő műfogsort, célszerű inkább a helyén hagyni, mert így megtartja a száj kontúrját, ami előnyt jelent a lélegeztetés során. Ha nincs idegentestre utaló jel, nem kell a beteg szájába nyúlni. Első teendőnk ilyenkor a nyelv hátracsúszása következtében kialakuló légúti akadály elhárítása a fej hátraszegésével. Egyik tenyerét tegye a beteg homlokára a másikat pedig az állcsúcs alá, majd kíméletesen hajtsa hátra a fejét. A beteg fejét az előbb kialakított helyzetben tartva ellenőrizze, hogy lélegzik-e: (hármas érzékelés) 15
o hajoljon az arca elé: ~ saját arca legyen közvetlenül a légzőnyílása felett, hogy az esetleges levegőáramlást érezze, hallja ~ tekintete a beteg mellkasa felé nézzen, így láthatja annak emelkedését-süllyedését o az értékelés ne tartson 10 másodpercnél tovább Kielégítő a légzés, ha megfelelő, kellő légáramlással járó légzőmozgást észlel. Nem nagyon gyér (a 10 másodperc alatt legalább kettő), nem látványosan erőlködő, nem csak hörgés. Ez esetben a fő feladat a légút átjárhatóságának megtartása. Mivel hatékony légzés nem lehetséges meglévő keringés nélkül, a szív működése ilyenkor bizonyos. Amennyiben még nem történt meg, most hívjon mentőt. Kielégítő légzés hiányában, feltételezendő a keringésleállás is, (mivel egyik a másik nélkül nem marad meg sokáig). Ez esetben, azonnal kezdjen újraélesztést, a keringés és a légzés mesterséges pótlásával. Gyakori a keringésleállás során az ún. agonális légzés (gasping = gaspoló légzés). A beteg ritka (percenként kb. 2-4), mély, sóhajtásszerű mozgást végez ( tátog, mint a hal ), mellkaskitérés nélkül. Ez nem légvétel, nem kielégítő a légzés és nem eredményez levegőáramlást, ugyanakkor megzavarhatja az elsősegélynyújtót a légzés értékelésében. Eszméleténél lévő beteg estén, a légzés megléte nyilvánvaló. Ilyenkor a légzés minőségét kell értékelnie. Ilyenkor értékelendő a légzés száma, ritmusa, a mellkaskitérések mélysége, illetve, hogy vannak-e a légzést kísérő hangjelenségek. Bármely eltérése figyelemfelhívó jel. Jellemző eltérések: Nehézlégzés: A beteg úgy érzi, megfullad. Levegő után kapkod, kis légvételeket végez, olykor szabálytalan ritmusban. Légzési segédizmainak használata szembetűnő. Kóros hangjelenségek: Sípolás (felsőlégúti elzáródás miatti szűkület, asztmás roham), szörtyzörej (heveny szívelégtelenség, gázmérgezés). Kóros ritmus: o mély, szapora, sóhajtásszerű o periodikus, kezdetben felületes, majd mélyülő és gyorsuló, végül ismét lassul és felületes o pánikszerű, gyors, felületes (hiperventilláció) A légzés elégtelenségének leggyakoribb okait a kórélettani fejezetben vázoltuk, beavatkozási lehetőségei a kiváltó októl függetlenül közel azonosak. Elsősegélynyújtó lehetőségei a légzés javítására: 1. Kimentés (gáztérből, betemetődésből). 2. Átjárható légút biztosítása fenntartása. 3. Szoros ruhadarabok meglazítása. 4. Pozícionálás (lásd a Fektetések című fejezetben). 5. Légmozgás biztosítása. 6. Lélegeztetés. 16
A VÉRKERINGÉS Anatómia, élettan, kórélettan A vérkeringés szervrendszere Központi szerve és motorja a szív, perifériás részét az erek alkotják, rugalmas faluk biztosítja a keringés folyamatosságát. A vér szállítja az oxigént és a tápanyagokat a szövetekbe, valamint elszállítja onnan az anyagcsere során keletkezett salakanyagokat. A szív Ökölnyi nagyságú, kúp alakú, izmos falú, üreges szerv. A mellüregben, a két tüdő által közrefogott részen, elöl és alul helyezkedik el. Ráfekszik a rekeszizomra. 4 ürege van: 2 pitvar (jobb-bal) és 2 kamra (jobb-bal). A pitvar és a kamra határán billentyűk vannak. Saját ingerképző és ingerületvezető rendszere van, melynek normális működéséhez egészséges szívizomra és a vérben lévő bizonyos ionok megfelelő szintjére van szükség. A szívizom károsodása, vagy az ionok mennyiségében bekövetkező jelentős eltérés, szívritmuszavarokat okozhat. Közülük a legveszélyesebb a kamrafibrilláció, mely a keringésmegállások nagy többségének hátterében áll. A szívizom folyamatosan ingerületben van, remeg. A remegés szívösszehúzódást nem eredményez, nem tart fenn keringést. Az ingerület megszűntetésének leghatékonyabb módja, a szívizomra mért elektromos ütés (defibrillálás), mely nagy eséllyel kiiktatja a kóros ingereket, lehetőséget adva a szív normál ingerképzésének az érvényesülésre. A szív saját erei a koszorúserek (koronáriák). A szív izommunkája sok vért igényel. Erei funkcionális végütőerek, ami azt jelenti, hogy ha valamelyik elzáródik, akkor az által ellátott terület más értől nem tud vérhez jutni, tehát károsodni fog. (szívizominfarktus). Az erek Az érrendszernek 3 szakasza van: ütőér (artéria), hajszálér (kapilláris), visszér (véna). A szív felől az ütőerek szállítják a vért a szervek, szövetek (periféria) felé. Faluk rugalmas, rajtuk a szív összehúzódásainak megfelelő ütemű lüktetés tapintható. A kezdeti nagy ütőerek a periféria felé haladva egyre kisebb erekre oszlanak. A hálózat végét a hajszálerek alkotják. Itt történik meg a vér és a sejtek közötti gázcsere, a tápanyagok felvétele és a salakanyagok leadása. A salakanyag dús vér a hajszálerekből kis visszerekbe szedődik össze, melyek a szív felé haladva egyre nagyobb keresztmetszetű visszerekbe ömlenek. 2 nagy visszér van, az egyik a felső, a másik az alsó testrész visszeres vérét gyűjti össze és viszi a jobb pitvarba. A vérkörök Kis és nagy vérkört különböztetünk meg. A kisvérkör a jobb karmából indul, egy nagy ütőeres főéren (törzsön) keresztül jut a salakanyagban dús vér a tüdőbe. A főtörzs a tüdőknek megfelelően két ágra oszlik, majd azok további kisebb ütőerekre, végül hajszálerekre ágaznak el, melyek behálózzák a léghólyagok falát. A léghólyagok és a hajszálerek közötti vékony hártyán át megtörténik a szén-dioxid cseréje oxigénre. A hajszálerekből ezt követően egyre nagyobb visszerek lesznek, melyek a bal pitvarba ömlenek. Itt ér véget a kisvérkör. A nagyvérkör a bal kamrából indul, majd a vér a szervezet legnagyobb 17
ütőérén át a testbe kerül. Ott egyre kisebb ütőerekre oszlik egészen a hajszálerekig, melyekből aztán összeszedődnek a visszerek. A két nagy fő visszér végül a jobb pitvarba szájazik. Itt ér véget a nagy vérkör. A vér Folyékony szövet, mely kapcsolatot teremt a külvilág és a szövetek között. Mint szövet, sejtből és sejtközötti állományból áll. Sejtközötti állománya folyékony, ez a vérplazma. Vizet, ionokat, ásványi anyagokat, fehérjét tartalmaz. Sejtes (alakos) elemei a fehér- és vörösvérsejtek, valamint a vérlemezkék. A vörösvérsejtek a bennük lévő vérfesték miatt vörös színűek. A vérfesték köti meg az oxigént és a szén-dioxidot is. A vörösvértestek a sejteknél leadják az oxigént és felveszik a szén-dioxidot. Oxigénhiányos állapotokban, megnő azon vörösvérsejtek száma melyek oxigén leadását követő állapotban vannak, nem kötnek sem oxigént sem szén-dioxidot. A szervezetben ugyanis nincs oxigén, így tehát szén-dioxid sem képződik. Ezen vörösvértestek nagy aránya miatt, a bőr lilássá, szederjessé, lividdé válik. Ez legkifejezettebb azokon a helyeken, ahol vékony, szinte áttetsző a bőr (ajkak, körömágyak.) A fehérvérsejtek a szervezet számos reakcióiban részt vesznek, de legfontosabb szerepük a fertőzések elleni védekezésében van. A vérlemezkéknek a véralvadásban van szerepük. A keringés szabályozása Az érrendszerben több helyen találhatók ún. érzékelők (receptorok), melyek az erekben uralkodó nyomásról szolgáltatnak információt, a keringést szabályozó idegrendszeri központ számára. Az erekben uralkodó nyomás nagymértékű csökkenése esetén, elégtelenné válik a szövetek vérellátása (perifériás keringési elégtelenség = sokk). Az elégtelenség, a keringő vértérfogat, rövid idő alatt bekövetkező abszolút vagy relatív csökkenésének következménye. Abszolút csökkenés: Vérzés illetve plazma (a vér sejtközötti állománya) vesztés (pl.: égés). Relatív csökkenés: Nincs valódi folyadékvesztés, hanem az érpálya befogadóképessége nő meg (értágulat). Ugyanaz a vérmennyiség a nagyobb befogadóképességhez viszonyítva (relatíve) kevesebb lesz. o Az érpálya kitágulásának (elernyedésének) okai: gerincvelő sérülés (megszűnik az erek beidegzése) súlyos allergiás reakciók (a képződő anyagok tágítják az ereket) kihűlés (az erek falában lévő simaizomsejtek működési zavara az alacsony testhő miatt). o Szintén relatív csökkenést okoz a szív pumpafunkciójának gyengülése (szív eredetű sokk). A keringő vér mennyisége és az erek befogadóképessége nem változik, de a gyengült szívizomzat nem tud akkor erőt kifejteni, mely a vér továbbításához kell. A vérkeringés meglassul, a vér nagy része a vénákban pang, nem jut el a szövetekhez (tehát a perifériás keringés elégtelen lesz). Az erekben uralkodó nyomás csökkenéséről a receptorok jelet küldenek a keringést szabályozó központba. A szervezet a keringés kompenzációja érdekében beindítja védelmi rendszerét, fokozza a mellékvesében az adrenalin termelését ( vészreakció ). Ez a sokkfolyamat, melynek célja, fenntartani a létfontosságú szervek működését (agy, szív, tüdő, vese). A szervezet a kevésbé lényeges területek (bőr, izmok, emésztőrendszer) ereinek 18
szűkítésével, átirányítja a vért a fontos szervekhez. A periférián található hajszálerek szűkülnek (emiatt lesz a bőr hideg tapintatú, és sápadt), átjárhatóságuk csökken. Gyorsul a légzés és a szívműködés. A szervezet rövid ideig képes így fenntartani a létfontosságú szervek keringését, egy idő után azonban nem tud már több adrenalint termelni, kimerül (ennek jele a nagycseppes verejtékezés megjelenése). Az adrenalin- és az oxigénhiány miatt a keringésből kizárt területeken, az eddig szűk erek károsodnak, ennek következtében elernyednek. Ezzel tovább fokozódik a téraránytalanság. A gerincvelő sérülése esetén, amennyiben a mellékveséhez futó idegszálak is károsodtak, a szervezet vészreakciói nem indulnak meg, mivel a központi idegrendszerből érkező parancs nem tud eljutni a mellékveséhez. A fájdalom szintén vezethet sokkállapothoz. A szervezet a fájdalmat veszélyként értékeli, beindítja védelmi rendszerét ( vészreakció). Ha a fájdalom mellé folyadékvesztés, értágulat vagy szívizomgyengeség is társul, a kompenzációs idő jelentősen rövidül. A sokkállapot magától nem fog rendeződni, szakszerű ellátás (mentő, kórház) nélkül a beteg halálához vezet. Gyors, hatékony beavatkozásokkal azonban megnyújthatjuk a kompenzált állapot idejét. A keringés értékelése Eszméletlen beteg esetén Elsősegélynyújtóként a vérkeringés közvetett, látható jeleinek keresése. Ezek olyan életfunkciók, melyek működő keringés nélkül nem lehetségesek (hatékony légzés, köhögés, nyelés és mindenfajta célzott végtagmozgás). Észlelésükkor a vérkeringés biztosan megtartott, hiányukban kimondható a keringésmegállás. Vigyázat! A teljes testre kiterjedő izomgörcs nem tartozik a keringés látható jelei közé! Képzett elsősegélynyújtótól elvárt a keringés meglétének vizsgálata a pulzus tapintásával. E célból a nyaki ütőéren érezhető (karotisz) pulzust tapintjuk. Hatékony légzés hiányában egyik kezével megtartja a fej pozícióját (hátrahajtva) másik kezével pedig tapintsa ki a nyaki ütőeret. Ha bizonytalan a tapintás eredményében és a betegnek nincs légzése, tekintse úgy, mintha nem lenne keringése sem. Eszméleténél lévő beteg esetén A keringés értékelése során kapott eredményeket mindig vesse össze az egyéb szervrendszerek értékelésének eredményével. A keringés elégtelensége megnyilvánulhat a bőr elváltozásaiban (szederjesség, hűvös, nyirkos tapintat, verejtékezés, sápadtság), a tudat zavarában, az eszmélet zavarában, a légzés nehezítettségében, a sokk jeleiben. A pulzus értékelése: A pulzus tapintásával észlelt eredményt, vesse össze a bőr és a légzés értékelésének eredményével; és ennek tükrében vonjon le következtetéseket. Pl.: szapora, felületes légzés, livid ajkak, hűvös bőr a légzés elégtelenségét valószínűsíti - sápadt, hűvös, verejtékes bőr szapora, alig tapintható pulzussal társulva a perifériás keringés elégtelenségére mutat (sokk). Az elsősegélynyújtó lehetőségei a keringés javítására A kiváltó ok lehetőség szerinti megszűntetése, megfelelő pozícionálás, szájon át folyadékpótlás. 19
A BŐR Anatómia, élettan, kórélettan Funkciói: Mechanikai védelem, hőszabályozás, só- és vízraktár, érzékszerv, tápanyagraktár. Felépítése: 1. Faggyúmirigy 2. Bőridegek 3. Szőrtüsző 4. Verejtékmirigy 5. Felhám 6. Bőralatti kötőszövet 7. Irha 8. Erek A bőr értékelése: Nem elsőként értékelendő információ, annak ellenére, hogy a normálistól való eltérései azonnal szembetűnnek. A leggyakoribb bőrelváltozások jelentősége. 1. Hűvös, sápadt (márványszerű), esetleg szürkés: klinikai halott. 2. Sápadt / szürke, hűvös, nagycseppesen verejtékes: a szövetek vérellátási elégtelenségének következménye (perifériás keringési elégtelenség = sokk). 3. Livid / szederjes (lilás), hűvös tapintató, nyirkos (előfordulhat, hogy a lividség csak az ajkakon és/vagy a körmökön látszik, vagy ott kifejezettebb). A szervezet oxigénhiányos állapotára utal, mely egyaránt lehet légzési és keringési elégtelenség következménye. 4. Sárga: A máj betegségei, illetve az epe elfolyási elégtelenségének következménye. 5. Külsérelmi nyom (sebzés, deformitás, duzzanat, véraláfutás). A sérülés helye (testtáj szerint), nagysága, a vele járó fájdalom és vérzés mértéke, valamint a baleseti mechanizmus ismerete, már ekkor lehetőséget nyújt az áldozat veszélyeztetettségének felmérésére. 6. A lábszárak duzzanata lehet szívbetegség jele, mely nem sérülés nélküli mellkasi fájdalom esetén informatív lehet. A FÁJDALOM Megléte mindig irányt mutat, hiánya azonban nem zárja ki a sérülés lehetőségét. Mértéke nagyban függ a sérült egyéni fájdalomtűrő képességétől, esetleges betegségeitől, gyógyszerszedésétől. Rendkívül erős fájdalom sokkhoz vezethet, a szervezet vészreakcióinak elindítása révén. Gyógyszeres fájdalomcsillapításra elsősegélynyújtóként nincs mód, azonban pozitív eredményt érhet el helyesen megválasztott és kivitelezett pozícionálással. Sok esetben, már maga a beteg felveszi azt a testhelyzetet, mely számára a legelviselhetőbb, legkevesebb fájdalommal jár. Alapelv, hogy sérülés esetén, amennyiben nincs szükség kimentésre, ne mozdítsa meg a sérültet, elkerülve ezzel minden esetleges mozgásra fellépő fájdalmat. 20