(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: H01F 27/00 ( ) H0K 13/00 ( ) H01Q 7/00 ( ) H01F 17/00 ( ) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/EP 06/ (30) Elsõbbségi adatok: DE (72) Feltaláló: AUMÜLLER, Rupert, Hengersberg (DE) (73) Jogosult: Würth Elektronik IBE GmbH, Thyrnau (DE) (74) Képviselõ: Kis-Kovács Annemarie, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Elektronikus alkaltrész és eljárás annak rögzítésére HU T2 A leírás terjedelme 6 oldal (ezen belül 2 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T2 2 A találmány tárgya elektronikus alkatrész, különösen tekercs, valamint eljárás annak elõállítására. Az elektronika területén gyakran van szükség tekercsmagokkal ellátott tekercsekre. Ezeket szerkezeti részekbe, áramköri lapokba vagy egyéb berendezésekbe helyezik be (ültetik be) és ott rögzítik. A behelyezés és rögzítés gyakran olyan készülékek segítségével történik, amelyek a tekercseket megfogják és a beültetés helyén leteszik. A tekercsek az elhelyezés után például automatikusan villamos összeköttetés létrehozása érdekében beforraszthatók. A tekercseknek automatikus berendezések segítségével történõ mozgatása során nagyon nagy sebességek léphetnek fel, akár lökésszerû gyorsulások is. A lökésszerû gyorsulások fellépése esetén fennáll az a veszély, hogy a tekercsmagok a tekercselésbõl kilökõdnek. Szokásos módon a tekercsmagok ugyan kismértékben hosszabbak, mint a tekercselés, azonban az automatikus berendezések segítségével történõ megfogás (támadás) rendszerint a tekercs hosszanti kiterjedésének közepén történik, tehát a tekercselésen. A tekercselésen való támadás lehetõvé tétele érdekében már ismert, hogy a tekercselés felsõ oldalára ragasztó segítségével egy, mûanyagból készült lemezkét visznek fel, ahol a ragasztó esetén egy kiöntõmasszáról lehet szó (DE U). Ezenkívül SMD szerelési technika (felületszerelt áramköri lap) számára egy olyan elektromos alkatrész, különösen tekercs ismert (WO 96/19814), amelynél a tekercsre egy kiöntõmasszából való masszapontot visznek fel. Ez a masszapont megfogóeszköz támadására szolgálhat. A találmány azon a feladaton alapul, hogy egy elektronikus alkatrészt úgy képezzünk ki, hogy automatikus szereléshez különösen alkalmas legyen. Ezen feladat megoldására a találmány az 1. igénypontban megadott jellemzõkkel rendelkezõ alkatrészt és a 9. igénypont jellemzõivel rendelkezõ eljárást javasolja. A találmány továbbfejlesztései az aligénypontok tárgyát képezik. Az alkatrész tehát egy megfogóeszköznek a tartóelemen való támadása útján megragadható és a szerelési helyre mozgatható. Az elektronikus alkatrész például kondenzátor lehet. A találmány különösen tekercsek rögzítésére alkalmas. Normál esetben a tekercselés menetei egymáson fekszenek fel, hogy lehetõleg kevés helyet igényeljenek. A találmány szerint azonban elõ van irányozva, hogy egy helyen egy menet két szakasza között vagy pedig két, egymással szomszédos menet között, például a tekercs hosszirányában, egy távköz legyen meghagyva. Ezen hézag révén a tekercsmag kifelé szabaddá válik, úgyhogy a tartóelem mind a tekercsmaggal, mind a két szomszédos tekercsmenettel kapcsolatot tud létesíteni. A mûanyagból készült tartóelemet itt, ezen a helyen fröccsöntjük rá. Ez a tekercsmaggal és a két szomszédos menettel kapcsolódik össze. Ezáltal a tekercsmag és a tekercselés között szilárd összeköttetés jön létre, úgyhogy a bevezetõben említett problémák már nem léphetnek fel. Automatikus szerelésre szánt tekercsek rendszerint olyan kialakításúak, hogy felismerhetõ, hogy a tekercsnek az áramköri lapra való szerelésre szánt oldalát melyik oldal képezi. Ez példaképpen azáltal ismerhetõ fel, hogy a tekercselés két csatlakozóvége a tekercsmaghoz képest tangenciálisan nyúlik el és egy síkban fekszik. A találmány itt azt javasolja, hogy a tartóelem a tekercsnek a tekercs szerelési oldalától elmutató oldalára legyen ráfröccsöntve, vagy más szavakkal kifejezve, a tartóelem ráfröccsöntése ezen oldal felõl valósuljon meg. Ez ahhoz vezet, hogy a tartóelem arra is felhasználható, hogy megfogóeszköz számára, például egy szívó pipetta számára támadási helyet képezzen. A találmány szerint egy továbbfejlesztett változat úgy lehet kiképezve, hogy a tartóelem a tekercs kerületének legalább egy részére kiterjedõen nyúljon el. A találmánynak egy továbbfejlesztett változata szerint elõirányozható, hogy a tartóelem a tekercs hosszának csak egy részére kiterjedõen nyúljon el. Ezáltal a tekercs maradórésze, különösen a tekercselés maradórésze a tartóelem anyagától mentes marad, úgyhogy a hõleadás képességére vonatkozóan korlátozások nem lépnek fel. Azonban az is elõirányozható, hogy a tartóelem a tekercs teljes kerülete körül nyúljon el, úgyhogy ezt a tekercs köré fröccsöntjük. A találmánynak egy további továbbfejlesztése esetén elõ lehet irányozva, hogy a tartóelem a tekercsnek a szerelési oldaltól elmutató oldalán sík felülettel rendelkezzék. Ez a sík felület egy megfogóeszköz támadására szolgál és alkalmas arra. A találmány szerint az is elõirányozható, hogy a tartóelem olyan mûanyagból legyen fröccsöntve, amely nagyobb hõmérsékleteken ragasztóhatást fejt ki, például a forrasztási hõmérsékletnek megfelelõ hõmérsékleten. Ez ahhoz vezet, hogy a tekercs az áramköri lappal forrasztás útján történõ villamos összekötése során egyben járulékosan még egy további helyen mechanikusan is össze lesz kötve. A tekercs elõállítása vonatkozásában a találmány azt javasolja, hogy a tekercselést huzalból oly módon állítsuk elõ, hogy ez legalább egy helyen két szomszédos menet között hosszirányban hézaggal rendelkezzen. Ezt követõen ebbe a tekercselésbe egy tekercsmagot tolunk be, és a magból és tekercselésbõl álló egységet egy fröccsöntõ szerszámba helyezzük. Ezen fröccsöntõ szerszámban számos ilyen jellegû, tekercselésbõl és tekercsmagból álló egység helyezhetõ be. Ezt követõen a két menet közötti hézag említett helyére és magára a két szomszédos menetre a tartóelemet fröccsöntjük rá. A találmány további jellemzõi, részletei és elõnyei az igénypontokból és a kivonatból, amelyeknek szövegezését hivatkozás útján a leírás tartalmába bevontnak tekintjük, valamint a találmány egy elõnyös kiviteli alakjának az alábbi leírásából, valamint a rajzból adódnak. A rajzon az 2

3 1 HU T ábra tekercsmaggal ellátott tekercselésnek a tekercs szerelési oldalától elmutató irányból vett nézetét mutatja, a 2. ábra az 1. ábra szerinti tekercsnek az 1. ábrán alulról vett nézetét mutatja, a 3. ábra a tekercsnek a 2. ábrának megfelelõ nézetét mutatja felvitt tartóelemmel, a 4. ábra egy, a 3. ábrának megfelelõ ábrázolást mutat egy második kiviteli alak esetén, az. ábra egy függõlegesen szerelendõ tekercsre való felülnézetet mutat, és a 6. ábra az. ábra szerinti tekercs oldalnézetét mutatja egy, részben metszetben ábrázolt tartóelemmel. Az 1. ábra például ferritbõl készült 1 tekercsmagot tartalmazó tekercset mutat. Az 1 tekercsmag körhengeres rúdként van kiképezve. Két sík 2 homlokfelülettel rendelkezik. Az 1 tekercsmagot 3 tekercselés veszi körül, amely nagyszámú egymás mellett fekvõ 3 tekercsmenettel van ellátva. A 3 tekercselés két, 6 vége az 1 tekercsmagtól tangenciálisan el van vezetve. A két, 6 vég hosszabb is lehet, az ábrázolás csak vázlatos ábrázolás. Az, 6 végek egy síkban fekszenek. Ez a sík a tekercs szerelési oldalát képviseli. A 3 tekercselés 4 menetei egyik 7 helyen úgy vannak tekercselve, hogy ott a tekercs hosszirányában távközzel rendelkeznek. Ezáltal hézag van kiképezve, amelyen keresztül az 1 tekercsmag felületének egy része látható. A 2. ábra az 1. ábra szerinti tekercsnek az 1. ábrán alulról vett, tehát 90 -kal eltolt irányból vett nézetét mutatja. Itt látható, hogy mi módon képzõdik a távköz a két szomszédos 4 menet között. A menetek menetemelkedését ezen a helyen megnagyobbítjuk és ezt követõen ismét normál értékre csökkentjük. Az 1. és 2. ábrán ábrázolt, az 1 tekercsmagból és a 3 tekercselésbõl összetevõdõ egységet ezt követõen több ilyen jellegû egységgel együtt egy fröccsöntõ szerszámba helyezzük. A fröccsöntõ szerszámban a 3 tekercselés két szomszédos 4 menete közötti távköz 7 helyére egy 8 tartóelemet fröccsöntünk. A 8 tartóelemnek a 3. ábrán látható 9 felsõ oldala sík alakúan van kiképezve. A 8 tartóelem hosszirányban a szomszédos tekercsek közötti hézagon és legalább még magán a két szomszédos meneten át nyúlik el, elõnyösen még a következõ tekercsek közötti mélyedésig. A 8 tartóelemet mûanyagból fröccsöntjük és ez kapcsolatot létesít az 1 maggal és a tekercsmenetekkel. Ezáltal magát a 3 tekercselést is az 1 maggal kötjük össze. A 3. ábra szerinti kiviteli alak esetén a 8 tartóelem kerületi irányban a tekercsnek csak egy részére kiterjedõen nyúlik el. A 4. ábra olyan kiviteli alakot mutat, amelynél a 18 tartóelem a tekercs teljes kerülete körül van ráfröccsöntve. Itt is a 18 tartóelemnek a 4. ábrán alul látható szerelési oldaltól elmutató oldala sík 9 felülettel van ellátva, amelyen egy megfogóeszköz támadhat. Mind a két kiviteli alak esetén a 8, 18 tartóelem a tekercs hosszának csak egy részére terjed ki, úgyhogy a 3 tekercselés fennmaradó menetei szabadon maradnak és hõjüket le tudják adni A 8, 18 tartóelemnek egy elektronikus alkatrészen való elrendezését egy tekercs példáján ismertettük. Egy ilyen jellegû tartóelem elrendezése azonban egyéb elektronikus alkatrészeknél is megvalósítható. A 4. ábrán bemutatott 18 tartóelem mûanyagból lehet fröccsöntve, amely a forrasztási hõmérsékletnek megfelelõ hõmérsékleten ragasztóhatást fejt ki. Amikor a tekercset az áramköri lapra helyezzük, majd ezt követõen hozzáforrasztjuk, egyben a 18 tartóelem segítségével az áramköri lap felületével összeragasztjuk. Ez a tekercsnek az áramköri lapra való különösen jó mechanikus rögzítését biztosítja. Az ilyen jellegû, nagyobb hõmérsékleteken ragasztóhatást kifejtõ mûanyag tartóelem segítségével történõ összekötés más elektronikus alkatrészeknél is alkalmazható, nemcsak tekercsmaggal ellátott tekercseknél. Amit az 1 4. ábrákon tekercsek fekvõ elrendezésére vonatkozóan ábrázoltunk, természetesen a tekercsek álló elrendezése esetén is lehetséges. A fekvõ elrendezés esetén a tekercsmag és a tekercselés tengelye azon felülettel párhuzamosan helyezkedik el, amelyen a tekercset rendezzük el. Az álló elrendezés esetén ez a tengely a felületre merõlegesen helyezkedik el. Álló elrendezés esetén is lehetséges, hogy a tartóelemet úgy rendezzük el, mint ahogy ezt az 1 3. ábrák mutatják. Itt is támadhat egy megfogóeszköz a tartóelem 9 támadási felületén és ez a megfogóeszköz a tekercset a rendeltetési helyen teheti le. Azonban az is lehetséges, hogy a tartóelemet más helyen rendezzük el. Ezt az. és 6. ábrára való hivatkozással kívánjuk bemutatni. Az. ábra egy tekercs homloknézetét mutatja, amelynél tehát az 1 tekercsmag 2 homlokfelülete látható. A tekercselés két, 16 vége ebben az esetben másképpen van elrendezve, mint ahogy ezt az elõzõ kiviteli alakoknál bemutattuk. Míg az csatlakozóvég az 1 tekercsmaghoz képest tangenciálisan nyúlik el, a 16 csatlakozóvég radiálisan kifelé és onnan lefelé van lehajlítva, lásd a 6. ábra oldalnézetét. Míg az. ábra a tekercsmaggal ellátott tekercset a tartóelem ráfröccsöntése elõtt mutatja, a 6. ábra egy ráfröccsöntött 28 tartóelemmel ellátott oldalnézetet mutat, amely 28 tartóelem itt metszetben van ábrázolva. Ahogy még az. ábrából is kivehetõ, itt a tekercselés 4 menetének szakaszai úgy vannak elrendezve, hogy köztük az 1 mag szabadon fekszik. Erre a helyre tehát egy 28 tartóelem fröccsönthetõ rá, amely ekkor oldalirányban annyira nyúlik el, hogy az ekkor legfelsõ 4 tekercsmenetet is átfogja. Ez a kiviteli alak is a 3 tekercselésnek az 1 magra való, eltolódás ellen biztosított rögzítését eredményezi. A 28 tartóelem a tekercsnek a rögzítési felülettõl elmutató homlokvégét például a teljes kerület körül átfoghatja, úgyhogy egyfajta fedelet képez. Azonban elegendõ lehet az is, ha ez a 28 tartóelem csak egy átmérõ tartományában, a homlokvégen át nyúlik el, úgyhogy jobb oldalt és baloldalt még szabad helyek maradnak. A 6. ábra elrendezésének esetén is a tartóelem hasonlóképpen a 4. ábra szerinti kiviteli alakhoz egy helyen, a 6. ábrán az alsó 2 homlokfelületig nyúlhat el, 3

4 1 HU T2 2 ha ugyanazt a rögzítési módot kívánjuk elérni, mint a 4. ábra szerinti kiviteli alak esetén. Amit a 4 6. ábrákra való hivatkozással egy tekercs vonatkozásában példaként bemutattunk, más elektronikus alkatrésznél is alkalmazható, például kondenzátoroknál, amelyek szintén csatlakozóvégekkel rendelkeznek, és amelyeknél mind a megfogóeszköz segítségével való beültetés, mind a forrasztás során megvalósított ragasztás egyaránt lehetséges. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Elektronikus alkatrész, amely 1.1 tekercsmagot (1) és egy, a tekercsmagot körülvevõ, két csatlakozóvéggel (, 6) ellátott tekercselést (3) magában foglaló tekercsként, és 1.2 automatikus beültetésre alkalmasan van kiképezve, és 1.3 tartóelemet (8, 18, 28) tartalmaz, amely 1.4 mûanyagból készült, és 1. az elektronikus alkatrészre rá van fröccsöntve, és 1.6 megfogóeszköz számára támadási helyként van kiképezve, azzal jellemezve, hogy 1.7 a tartóelem (8, 18, 28) mind a tekercsmagon (1), mind legalább egy helyen a tekercselés (3) egy menetén (4) támad, amelynél két szomszédos menet között a tekercs hosszirányában távköz van meghagyva. 2. Az 1. igénypont szerinti alkatrész, amelynél a tekercselés (3) két szomszédos tekercse (4) között legalább egy helyen (7) a tekercs hosszirányában távköz van meghagyva, ahol a tartóelem (8, 18) a tekercsmagra (1) a menetek (4) közötti távköz helyén (7) van ráfröccsöntve, és a tekercselés (3) legalább a két, ezen hellyel (7) szomszédos menetét (4) hosszirányban átfogja. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti alkatrész, amelynél a tartóelem (8, 18) a tekercsnek a tekercs szerelési oldalától elmutató oldalán van elrendezve. 4. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti alkatrész, amelynél a tartóelem (8, 18) az alkatrész kerületének legalább egy részére kiterjedõen nyúlik el.. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti alkatrész, amelynél a tartóelem (8, 18) az alkatrész hosszának csak egy részére kiterjedõen nyúlik el Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti alkatrész, amelynél a tartóelem (18) az alkatrész teljes kerületére kiterjedõen nyúlik el. 7. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti alkatrész, amelynél a tartóelem (8, 18) az alkatrésznek a szerelési oldaltól elmutató oldalán sík felülettel (9) rendelkezik. 8. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti alkatrész, amelynél a tartóelem (8, 18) mûanyagból van fröccsöntve, amely forrasztási hõmérsékleten ragasztóhatással rendelkezik. 9. Eljárás tekercsmaggal (1) rendelkezõ tekercsként kiképzett elektronikus alkatrész rögzítésére, amelynek során 9.1 a tekercselés meneteit (4) legalább egy helyen (7) távközzel látjuk el, 9.2 a tekercsmagot (1) és a tekercselést (3) egy fröccsöntõ szerszámba helyezzük, 9.3 a két menet (4) közötti távköz helyére (7) és magára a két menetre (4) egy tartóelemet (8, 18) fröccsöntünk, és 9.4 a tartóelemen megfogóeszköz számára támadási felületet képezünk ki, és 9. az alkatrészt egy, a támadási felületen támadó megfogóeszköz segítségével szerelési helyére szállítjuk. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, amelynek során a tartóelemet (8, 18) az alkatrésznek az alkatrész szerelési oldalától elmutató oldalára fröccsöntjük. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti eljárás, amelynek során a tartóelemet (8, 18) az alkatrész kerületének legalább egy részére fröccsöntjük. 12. A igénypontok egyike szerinti eljárás, amelynek során a tartóelemet (8, 18) az alkatrész hosszának csak egy részére fröccsöntjük. 13. A igénypontok egyike szerinti eljárás, amelynek során a tartóelemet (18) az alkatrész teljes kerülete mentén fröccsöntjük rá. 14. A igénypontok egyike szerinti eljárás, amelynek során a tartóelemet (8, 18) az alkatrész szerelési oldalától elmutató oldalon sík felülettel (9) látjuk el. 1. A igénypontok egyike szerinti eljárás, amelynek során a tartóelemet mûanyagból fröccsöntjük, amely a forrasztási hõmérsékletnek megfelelõ hõmérsékleten ragasztóhatást fejt ki. 4

5 HU T2 Int. Cl.: H01F 27/00

6 HU T2 Int. Cl.: H01F 27/00 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest