METODOLÓGIA, TÁRSADALOM, GAZDASÁG

Átírás

1 METODOLÓGIA, TÁRSADALOM, GAZDASÁG IN MEMORIAM BERTALAN LÁSZLÓ Szerkesztette: HELMICH DEZSŐ ÉS SZÁNTÓ ZOLTÁN

2 METODOLÓGIA, TÁRSADALOM, GAZDASÁG: IN MEMORIAM BERTALAN LÁSZLÓ: Szerkesztette: HELMICH DEZSŐ ÉS SZÁNTÓ ZOLTÁN

3 Tartalom Előszó... x I. EMLÉKEZÉSEK Nem kérdeztem meg Bizonyosság és függetlenség... 6 II. FOGALMAK, MAGYARÁZATOK, MÓDSZEREK Rickert és Weber Hivatkozások Függelék Társadalomtudomány és értékítéletek Az értékmentesség ismeretelméleti-logikai vonatkozásai Az értékmentesség normatív vonatkozásai Értékítéletek racionális kritikája Értékítéletek az egyetemi oktatásban Max Weber oktatásetikai koncepciója Összegzés Hivatkozások A tudomány mint cselekvés az értékmentesség nehézségei A megismerés tárgyszerűségének problémája A nem tárgyi hatások kiküszöbölésének nehézségei Belső nehézségek Külső nehézségek Az értékmentesség esélyei Személyközi semlegesítés Személyes semlegesítés Irodalom A társadalmi normák döntéselméleti és evolúciós magyarázata Irodalom Szabad akarat és természeti törvény Irodalom A konszolidáció fogalmának perspektívái a szociológiában Hivatkozások Oksági kapcsolatok erejének mérése kontingenciatáblázatokban Bevezetés Oksági kapcsolatok erejének mérése: hatásnagyság és esélyhányados Probabilisztikus okság A hatásnagyság Az esélyhányados A feszítő cellás esélyhányados értelmezésének problémái Feszítő cellás esélyhányadosok és hatásnagyságok eltérése mobilitási táblázatokban Feszítő cellás esélyhányadosok értelmezése és a résztáblázatokra bontás módszere Mikor tévedhetünk a feszítő cellás esélyhányadosok használatával? Összefoglalás Hivatkozások Társadalmi racionalitás Plurális racionalitás A maximin szabály Az információs bázis kiterjesztése Hivatkozások A jelentésháló pókja Bevezetés iii

4 METODOLÓGIA, TÁRSADALOM, GAZDASÁG 2. A kultúra fogalmáról Az integratív antropológia programja A kultúra és a rendkívüli jelenségek A jelentésháló pókja Irodalom Hierarchia A fogalom Fogalomhasználati kitekintés Szervezetirányítási probléma Rendszerirányíthatósági probléma Szerkezetépítési probléma Osztályozási probléma Tudásrendezési probléma A fogalom explikációja Tudományos terminusok Algebrai alapfogalmak Gráfelméleti alapfogalmak Végső értelmezési kísérlet Összegzés Hivatkozások Tipikus gondolatok Előzetes megjegyzések Problématerületek Előzményproblematika Oksági vagy motívumproblematika A típusalkotás problematikája Elméleti típusok Klasszifikatorikus és szélsőséges típusok Ideáltípusok Ideáltípusok, hipotézisek és elméleti modellek Alkalmazott típusok A homo informaticus típusa Ügyféltípusok Faktorelemző eljárással alkotott típusok Összefoglalás Irodalom III. ÉRTÉKEK, NÉPESSÉG, OKTATÁS Nőkérdés a 18. század végén Hivatkozások Szemelvények az Értékek fénykörében című monográfia nyersfogalmazásából Népesedés és értékrendszer A Nobel-díjas életminőség-koncepció strukturális és tartalmi üzenete A népességfogyás forrásait felélő életszínvonal-politika 1956 óta A felvilágosodás átértelmezése A nemzetstratégiai folyamat a korszerű stratégiatudományban Reálpolitikus stratégia: aktualitásokból nyert impulzusok az irányjavításra Egy középhatalom országimázs központjának stratégikus évtizedei Aktuális hazai példa a stratégiai folyamat súlypontkeresésére: a státustörvény (illetve kettős állampolgárság) Hivatkozások Differenciálódás, diverzifikálódás és homogenizálódás a felsőoktatásban A differenciálódás és diverzifikálódás magyarországi sajátosságai A homogenizálódás elemei A szupranacionális szabályozás kettős hatása Hivatkozások A társadalomtudományi gondolkodás határai Új tendenciák a népesedési folyamatokban Egy lehetséges magyarázat Hivatkozások A zsidó népesség térbeli elhelyezkedésének változásai Budapesten 1870 és 2000 között 161 iv

5 METODOLÓGIA, TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1. A második világháborút megelőző időszak A második világháború utáni korszak Lakóhely szerinti megoszlás Az épület jellege szerinti megoszlás Irodalom Szegénység és termékenység A helyi társadalom rétegződése Iskolázottság Gyermekvállalás, termékenység Záró megjegyzések Irodalom IV. GAZDASÁG, JÓLÉT, POLITIKA A évi minimálbér-emelés foglalkoztatási következményei Minimálbér és foglalkoztatás A minimálbér-emelésből származó bérsokk Foglalkoztatás a minimálbér-emelés előtt és után néhány megjegyzés Foglalkoztatás a kisvállalati szektorban, Állásvesztési esélyek 2001-ben Elhelyezkedési esélyek ben Összegzés Hivatkozások Függelék A évi minimálbérsokk és a tényleges bérek emelkedése Miért a családi gazdaság a meghatározó üzemforma a fejlett országok mezőgazdaságában? A családi gazdaság definíciója és a mezőgazdasági üzemek tipológiája A családi gazdaság szerepe a fejlett országok mezőgazdaságában A családi gazdaságok fennmaradásának magyarázatai A Schmitt-modell Az Allen Lueck-modell Összefoglalás Irodalom Jövedelemegyenlőtlenségek tényleg növekszenek, vagy csak úgy látjuk? Bevezetés és problémafelvetés A jövedelmi egyenlőtlenségek alakulása között Az egyenlőtlenségek hosszú távú trendjei Jövedelemegyenlőtlenségek 1987 és 2001 között objektíven és szubjektíven Az egyenlőtlenségek szerkezetének átalakulása Az egyenlőtlenségek tényezőkre bontásának módszere Empirikus eredmények: az egyenlőtlenség dimenziói Empirikus eredmények az életkor és az iskolázottság megváltozott szerepe Az eredmények magyarázata és következtetések Az átalakulás szakaszai Az egyenlőtlenségek értékelése A mért adatok más lehetséges interpretációi Hivatkozások Függelék Adatforrások és módszertani megjegyzések Táblázatok Járulék és hozam a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerekben Bevezetés Újraelosztás és hozamok felosztó-kirovó nyugdíjrendszerekben Hozamok az eszmei tőkeszámlás felosztó-kirovó rendszerekben Hozam a nyugdíjrendszerben. Minek a mije? Minek a hozama a nyugdíj? Hivatkozások Szülői transzferek meghatározói Magyarországon Bevezetés Nemzedékek közötti magántranszferekkel kapcsolatos korábbi vizsgálatok Magyarországon v

6 METODOLÓGIA, TÁRSADALOM, GAZDASÁG 3. A transzferek gyakorisága és a transzferadási szándék elterjedtsége A háztartások által adott transzferek A szülői transzferek meghatározóinak többváltozós elemzése Összegzés Hivatkozások Függelék Szolidaritási normák és jóléti preferenciák Méltányossági elvek az egyéni preferenciákban A méltányossági elvek evolúciós háttere A méltányossági elvek formái Szolidaritási normák Társadalomszerkezet és a jóléti preferenciák Irodalom A szubjektív jólét objektív tényezői nemzetközi összehasonlításban Bevezetés Hipotézisek Adatok Eredmények Az 1. hipotézis vizsgálata A 2. hipotézis vizsgálata A 3. hipotézis vizsgálata A 4. hipotézis vizsgálata Összefoglalás Irodalom Vezetői stílusváltás női vezetők a gazdasági életben Nemek és menedzsment Azonosság és/vagy különbség? Nőiesség férfiasság Vezetői stílusok, vezetői stílusváltás Létezik-e nőies vezetési stílus? Vélt különbségek valódi hasonlóságok Nemi eltérések a befolyásban és a vezetővé válásban Összefoglalás Irodalom Előrejelzési kudarcok és kollektív tévedések Néhány elméleti megfontolás A közvélemény-kutatók téves előrejelzései tények, okok, magyarázatok Egy alternatív magyarázat: három kollektív tévedés Következmények Néhány tanulság Irodalom Újragondolt közszolgáltatás Az államigazgatás szervezése Szervezet- és igazgatáselméleti előzmények Vissza a józan észhez! Elméletek és módszerek Közigazgatási reformtörekvések A közszolgáltatások átalakításának legfontosabb feladatai Irodalom A máshol publikált írások megjelenési helye A kötet szerzői vi

7 A táblázatok listája táblázat. Állítások és értékítéletek osztályozása táblázat. A konszolidáció interszekció három alaptípusa és optimumként tételezett értékei táblázat. Az erőforrás-komponensek közti korrelációmátrixok és főkomponens-mutatók, , és (Pearson-féle korrelációs együtthatók, főkomponens-elemzések sajátértékei, magyarázat értékei és faktorsúlyai) táblázat. Az erőforrás-komponensek közti korrelációmátrixok és főkomponens-mutatók Budapestre, , és (Pearson-féle korrelációs együtthatók, főkomponenselemzések sajátértékei, magyarázatértékei és faktorsúlyai) táblázat. Az aktivitás, lakóhely, életkor és nem paramétereinek korrelációja a globális erőforrás mutatójával, , és 2001.(Pearson-féle korrelációs együtthatók; a globális erőforrás mutatója: a négy erőforrás mutatójának első főkomponense) táblázat. Az általános iskolából való kibukás, valamint a középiskolában való továbbtanulás az apa iskolai végzettsége szerint az 1944 után születettek körében: cellagyakoriságok, peremeloszlások és sorszázalékok táblázat. Legmagasabb iskolai végzettség az apa iskolai végzettsége szerint, cellagyakoriságok és peremeloszlás táblázat. Az apa iskolai végzettségének hatása a legmagasabb iskolai végzettségre, feszítő cellás esélyhányadosok és hatásnagyságok táblázat. A kvázitökéletes mobilitás modellje (három státuskategória esetén) táblázat. Feszítő cellás esélyhányadosok és hatásnagyságok a kvázitökéletes mobilitás modelljében táblázat. A kvázitökéletes mobilitási táblázat a) és b) résztáblázatai táblázat táblázat. A cselekvéstípusok cselekvés jellege szerinti tipológiája táblázat. Ügyféltípusok a cselekvés típusa és jellege szerint táblázat. A képzési szintek megoszlása, táblázat. A hallgatói létszám növekedése, 2000/ táblázat. A megkérdezettek és a felmenők közül budapesti lakóhellyel rendelkezők aránya (százalék) táblázat. A budapesti megkérdezettek lakóhelyeinek kerületek szerinti megoszlása (1950-től érvényes kerületi beosztás) (százalék) táblázat. A budapesti megkérdezettek és azok gyermekei jelenlegi lakóhelyeinek kerületek szerinti megoszlása (százalék) táblázat. Az épület jellege, ahol különböző időpontokban laktak a megkérdezettek (%) táblázat. A hagyományos bérházban lakók közül udvari lakásban lakók arányának alakulása táblázat. A budapesti lakónépesség és a budapesti zsidó népesség, valamint ezek felsőfokú végzettséggel rendelkező alcsoportjainak városrészek szerinti megoszlása (százalék) táblázat. Néhány származásra, neveltetésre, szociális, kulturális és vallási aktivitásra vonatkozó adat alakulása városrészenként (százalék) táblázat. A koraszülöttek aránya a különböző etnikumoknál ( ) táblázat. Az átlagos gyerekszám alakulása a láposi cigány nők születési kohorszaiban ( ) táblázat. Az anya életkora gyermeke születésekor a különböző etnikumoknál táblázat. Az alacsony bérűek aránya (F) és a minimálbérsokk (w) átlagos értéke 2000 májusában. A) Az alacsony bérűek aránya (alapbér < 38,685 forint), százalék táblázat. Az alacsony bérűek aránya (F) és a minimálbérsokk (w) átlagos értéke 2000 májusában. B) A minimálbérsokk (w) átlagos értéke, százalék táblázat. Az alacsony bérűek aránya (F) és a minimálbérsokk (w) átlagos értéke 2000 májusában. C) A teljes munkaidőben foglalkoztatottak megoszlása táblázat. Adatok a minimálbérszabályok betartásáról táblázat. A évi minimálbér-emelésben eltérően érintett csoportok foglalkoztatásának alakulása, , [függő változó: log(foglalkoztatottak arányának változása), megfigyelési egység: az 1. táblázatban szereplő 60 (40) csoport] táblázat. Kisvállalati panel, * (mintaszelekciót mérő probit becslések) táblázat. Évi átlagos teljesítménymutatók kisvállalati panel, táblázat. A (4) (5) egyenletrendszer 3SLS becslése kisvállalati panel vii

8 METODOLÓGIA, TÁRSADALOM, GAZDASÁG táblázat. A (6) (7) egyenletrendszer OLS becslése kisvállalati panel táblázat. Bérszint és foglalkozatásváltozás (OLS) kisvállalati panel táblázat. Kilépés a foglalkoztatásból 2001 II IV. negyedévében(diszkrét időtartam modell, multinomiális logit forma, a mintát a 2001 második negyedévében megfigyelt keresők negyedéves foglalkoztatási periódusai alkotják) táblázat. Az alacsony bérű segélyezett munkanélküliek állásba lépési rátája, [irodai szintű havi adatok1998. január június, fix egyedhatásokat feltételező (FE) panelbecslések, függő változó: az alacsony bérű segélyezettek havi elhelyezkedési rátájának logaritmusa] táblázat. Az alacsony bérű segélyezett munkanélküliek állásba lépési rátája, (Fpróba az évhatások egyenlőségére) F1. táblázat. A bérsokk (ω) által kiváltott tényleges bérnövekedés regressziós becslése, (60 csoport, robusztus regressziók) F2. táblázat. A évi minimálbér-emelés bérhatása [a (11) (12) egyenletrendszer becslése, megfigyelések száma: 432 szakágazat] táblázat. A családi gazdaság részesedése az Európai Unió országainak mezőgazdaságában a farmok száma és a termelési érték alapján 1989-ben (százalék) táblázat. A családi gazdaság szerepe az Egyesült Államok mezőgazdaságában, 1998-ban különböző mutatók alapján (százalék) táblázat. A farmok és a mezőgazdasági termékek értékesítésének eloszlása az Egyesült Államokban mezőgazdasági szervezetek szerint (százalék) táblázat. A bérmunka arányának változása a fejlett országokban (százalék) táblázat. Személyi ekvivalens jövedelmek eloszlása Magyarországon néhány fontosabb egyenlőtlenségi mutató alapján, táblázat. Az egyenlőtlenség növekedésének tényezőkre bontása és az egyes dimenziók fontossága az táblázat A személyi ekvivalens jövedelmek egyenlőtlensége és a relatív jövedelmi pozíció változása 1987 és 2001 között a háztartásfők életkori és iskolázottsági kombinációival jellemzett háztartásokban F1. táblázat. A tanulmányban leginkább extenzíven használt adatállományok alapvető jellemzői (súlyozatlan adatok) F2. táblázat. Az egy főre jutó háztartási jövedelmek személyek közötti eloszlásának fontosabb egyenlőtlenségi mutatói Magyarországon, F3. táblázat. Jövedelemegyenlőtlenség és relatív jövedelmi szint egyes társadalmi csoportokon belül, F4. táblázat. A teljes jövedelemegyenlőtlenség tényezőkre bontása különböző dimenziók szerint, F5. táblázat. Az egyenlőtlenség változásának tényezőkre bontása, táblázat. Hozamok és újraelosztás egyes felosztó-kirovó rendszerekben táblázat. Technikai kamatlábak eszmei tőkeszámlás rendszerekben javaslatok és alkalmazott eljárások táblázat. Bevételek és kiadások a magyar nyugdíjrendszerben: eltérő definíciók (folyó áron, millió forint) táblázat. Probit modellek az egyes transzferfajták előfordulásának magyarázatára táblázat. Fixed effects logit becslés F1. táblázat. A transzferadás előfordulása a gyermek háttérváltozói szerint két vagy többgyermekes családok esetében (százalék) táblázat A transzferadás előfordulása a szülői háttérváltozók szerint két vagy többgyermekes családok esetében (százalék) táblázat. A GDP és GNP szubjektív jólétre gyakorolt hatása (lineáris regresszió) táblázat. Az ipari, illetve szolgáltatási szektorban foglalkoztattak arányának szubjektív jólétre gyakorolt hatása (lineáris regresszió) táblázat. A történelmileg protestáns dominancia, a GDP és a heti templomba járás szubjektív jólétre gyakorolt hatása (lineáris regresszió) a) táblázat. A szubjektív jólét és különböző válságmutatók összefüggése b) táblázat. A szubjektív jólét és különböző válságmutatók összefüggése, az államszocialista múlt (dummy) változójával kontrollálva táblázat. A pártpreferencia-vizsgálatok és a választások során megnyilvánuló választói magatartástípusok táblázat. A választók szándékolt és tényleges viselkedése által meghatározott választói magatartásminták X-ben viii

9 METODOLÓGIA, TÁRSADALOM, GAZDASÁG táblázat. A nem konzekvens és a választási eredményeket A vagy B párt számára kedvezően befolyásoló választói magatartásminták táblázat. A közvélemény-kutatók moratórium előtti és a választás napján közzétett becslései és a tényleges listás eredmények az első fordulóban táblázat. A választásokon meghatározott időpontig szavazók és ezt követően szavazni szándékozók pártpreferenciái, százalék táblázat. A nem konzekvens és a választási eredményeket az MSZP vagy a Fidesz számára kedvezően befolyásoló választóimagatartás-minták közötti relációk táblázat. Az újraalakítás kapcsolata más szervezetfejlesztési programmal ix

10 Előszó 2001 júniusának első napjaiban, hatvanadik évében, a szemesztert lezárva, váratlanul meghalt Bertalan László, a Közgazdaságtudományi Egyetem szociológia tanszékének nagy tudású, iskolateremtő tanára, a szociológustársadalom nagy tekintélyű alakja, szeretett kollégánk és barátunk. Emlékére 2002 márciusában tudományos konferenciát tartottunk; e kötet ennek a konferenciának az anyagán alapul. Bertalan László egyedülálló helyet foglalt el a magyarországi szociológiai kutatás és oktatás társadalmában. A szakma negyven évvel ezelőtt elkezdődött lassú, egyenetlen, szűk keretek közé szorított újraszerveződésének első nemzedékéhez tartozott, amely mind éveit, életútját, tanulmányait, mind pedig tudományfelfogását tekintve nagyon különböző személyiségekből tevődött össze. E szociológusnemzedék fiatalabb tagjait az az intellektuális depriváció sújtotta, amely a durván egyszerűsített, illetve újrafogalmazott marxizmuson kívül majdnem mindent, régi vagy új eszmét, elavultnak és gyanúsnak bélyegezett, vagy éppen hozzáférhetetlenné tett. Csak keserves, olykor tévelygő önművelő fáradsággal lehetett e mindmáig következményekkel járó műveletlenségből kiemelkedni. Bertalan László azok közé tartozott, akik elsőként fogtak bele e munkába. Néhány évvel filozófiai diplomájának megszerzése és az MTA Szociológiai Intézetében való elhelyezkedése után eltökélten, nagy önfegyelemmel alakította át és egészítette ki a vele egykorúak körében már akkor is híres és tisztelt elméleti tudását. Olyan tudományfelfogást sajátított el és képviselt szakmai körökben, majd később az egyetemen is, amely magában foglalta egyrészt a széles és mély összefüggések végiggondolásának és szabatos megfogalmazásának erős elméleti igényét, másrészt annak a követelménynek az alkalmazását, amely szerint a problémákra vonatkozó állításokat a valóságos világban megerősíteni vagy cáfolni, szigorúan ellenőrzött műveletek révén empirikusan leírni és magyarázni kell. A társadalom tudományos reprezentációjáról azt tartotta, hogy vannak ugyan sajátos módszertani nehézségei, de ez nem indokolja azt a korábban és ma egyaránt elterjedt felfogást, amely szerint kétféle társadalomtudomány lenne. Akár kutatási tervek és tanulmányok megvitatása során, akár a tanteremben vagy éppenséggel kötetlenebb magánbeszélgetésekben fejtette is ki véleményét, egyértelműen nyilvánult meg ez az álláspontja, miközben szavainak hallgatója részesedhetett abban az intellektuális örömben, amelyet elvonatkoztatásokat és konkrétumokat összekapcsoló, végiggondolt és világosan kifejtett érvelése nyújtott. Nagy jelentőségű szövegek és szöveghelyek rendkívülien pontos megjegyzése az emlékezetnek ez a szintje nemcsak puszta adottság, hanem erkölcsi teljesítmény is mélyreható és olykor merész történelmi analógiák vagy éppen invarianciák megmutatásához segítette hozzá. Sokrétű és árnyalt nézőpontja azonban a minél egyszerűbb magyarázatra való törekvéssel párosult; nem véletlen, hogy kik voltak a benne rokonszenvet ébresztő társadalomvizsgáló gondolkodók Max Webertől és Georg Simmeltől Karl Popperen, Herbert Simonon és Helmut Schoeckön át vagy Raymond Boudonig. A módszertani individualizmus és a racionális cselekvésmód feltevéseit magáévá tevő álláspontja nem szűkös és kirekesztő módon működött gondolati teljesítményeiben, hanem rugalmasan és megengedőn, nyilvánvalóan teret hagyva például a megértés tudományos feladatának is. Életismerete a lehető legnagyobb mértékben megkímélte a módszerességet nagyra értékelő gondolkodás súlyos veszélyétől, a dogmatizmustól és a doktrinerségtől. Ez az életismeret egyébként az igen erősen és folytonosan jelenlévő etikai reflexió igényével fonódott össze, s a benne megnyilvánuló értékrend az eredeti, teljesítmény- és kötelességközpontú plebejus hangoltságtól fokozatosan az életközeli és a hagyományok társadalmi jelentőségét hangsúlyozó liberális konzervativizmus álláspontjáig jutott el. Bertalan László tevékenysége, noha maga nagyon kevés írásos munkát hagyott hátra, minden színterén jelentős hatással járt. Bármilyen nehezen azonosítható is, szakmai vitákon és a szerkesztői szobában bírálataival és javaslataival jelentősen hozzájárult akadémiai intézeti, egyetemi és másutt dolgozó kollégáinak s a Szociológia szerzőinek a munkájához, mindenekelőtt e munkák fogalmi-metodológiai megalapozásához. Az érintettek a tanúk, ők tudják ezt a legjobban. Szemléletalakító, a szakma tájékozottságát és tudását fejlesztő szemelvénysorozatot tett közzé szerkesztőként a folyóirat sok számában. Alapszövegeket tartalmaz az az általa összeállított kötet is, amely metodológiai álláspontjának kifejeződése, s amelynek szakmai és oktatási fontossága egyhamar nem szűnik meg (Magyarázat, megértés és előrejelzés. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1987). A legnagyobb hatást az oktatás terén érte el. Noha harminchat hivatalos munkaévének csak a felét töltötte el az egyetemen, sokkal korábban, a hetvenes évek első fele óta tartott ott órákat, s valójában már egyetemista évei óta mindenekelőtt folyamatosan, sokféle formában tanárként működött. Szociológusok évjáratainak sokasága tanult tőle Weberről, a munkamegosztásról, a cselekvéselméletről, a tipológiákról, Simmelről, a x

11 Előszó tudományos magyarázatról, a vallásokról, a loglineáris elemzésről, a közvélemény-kutatás hatásváltozatairól és sok minden másról. Iskolát teremtett, elismert szociológusok széles köre tekinti magát tanítványának. Tanári hatása közgazdászokra és filozófusokra is kiterjed, de ismerünk neves építészt is, aki évtizedek után nyilatkozott úgy egyik kurzusáról, hogy az (B. L. egykori barátja, egy jeles filozófus kurzusával együtt) benne van az épületeiben. Az itt következő tanulmánykötet s az alapjául szolgáló márciusi emlékkonferencia, amelyen a szociológus-, a közgazdász-, a filozófus- és a pszichológusszakma képviselői tartottak előadást, kifejezi az őt övező tiszteletet, és visszatükrözi tanári és gondolkodói munkájának sokrétűségét. Kötetünk első része metodológiai és történeti alapkérdéseket tárgyal az értékek tudományban betöltött szerepéről, a normákról, a cselekvés fogalmáról, a racionalitásról, a hierarchiáról, a megértésről s olyan fontos metodológiai témákról, mint a konszolidáció és az oksági kapcsolatok mérése. A második rész az értékek szubsztantív vizsgálatát nyújtja, valamint oktatási és népesedési dolgozatokat tartalmaz. A harmadik rész a gazdaság, főleg a jólét és az elégedettség problémáira irányul, de komoly politikai-közvélemény-kutatói és közigazgatási tárgyat is elemez. A konferencia és a kötet anyaga nem egyezik teljesen. Egy-két előadó más, alkalmasabbnak ítélt dolgozatot ajánlott közzétételre. Néhányan nem készítették el előadásuk írásos változatát; méltányosnak tartjuk megemlíteni nevüket: Ásványi László, Balázs János, Bence György, Benda Gyula, Bódis Lajos, Formádi Katalin, Gereben Ferenc, Mayer Péter, Szakadát László. A konferencia szervezői, egyben e kötet szerkesztői, ehelyütt is ki szeretnék fejezni köszönetüket Füleki Dánielnek, elhunyt tanártársunk egyik utolsó elkötelezett hallgatójának, azóta egyetemi kollégánknak, mindazért a sokrétű munkáért, amelyet a konferencia és a kötet megvalósulása érdekében elvégzett. Budapest, január A szerkesztők xi

12

13 I. rész - EMLÉKEZÉSEK

14 Tartalom 1. Nem kérdeztem meg Bizonyosság és függetlenség

15 1. fejezet - Nem kérdeztem meg Bence, György Bertalan László nemzedékünk legtisztább fejű, ám igen zárkózott, kevéssé megnyilvánuló, szinte titokzatos gondolkodója volt. Eszméit mindenekelőtt tanítás útján adta tovább. Egy zárkózott tanár? Katedrán megközelíthetetlen maradhat az ember, de szemináriumi munka közben jobban kiszolgáltatja magát, mint amikor ír és publikál. Márpedig Bertalan nagy műfaja a közös tudományos gyakorlat volt. Csakhogy a szeminarizálásnak épp a legkevésbé személyes változatát űzte előszeretettel. Azt a módszert alkalmazta, amit az irodalmárok close readingnek neveznek: tudományos szövegek minél kisebb darabjaiból minél többet kihámozni. Magatartása azt sugallta, hogy nem én beszélek itt, nem is a szerző, hanem maga a szöveg. Nemzedéktársai, barátai és tanítványai emlékkonferenciát rendeztek Bertalan László tiszteletére. Úgy illik tehát, hogy a szakelőadások mellett megpróbáljuk magunk elé állítani az alakját is. Sőt, amennyiben indokolt, felidézzük olyan, magánbeszélgetésben elhangzott megnyilvánulásait, amelyeknek az írásos hagyatékban nincs nyoma. Ehhez kívánok hozzájárulni, mert Bertalan pályájának elejéről, a hatvanas évek első feléről, egyetemi éveiről alighanem én tudok legtöbbet a jelenlévők közül. Ennélfogva az a kevés is, amit életének utolsó két évtizedéről elmondhatok, emlékeim fényében remélhetőleg új színben jelenik meg az őt ekkoriban közelebbről ismerők előtt. Diákkorunkban csoporttársak voltunk a filozófia szakon. Barátok, sőt szerzőtársak; első két cikkünket együtt írtuk a Magyar Filozófiai Szemlébe. Később eltávolodtunk. Más-más helyen kezdtük tudományos pályánkat. Én néhány évvel az egyetem elvégzése után majd két évtizedre kiszorultam az akadémiai életből, Bertalan meg egyetemen tanított. Az eltávolodásban, azt hiszem, nem volt része személyes konfliktusnak. Bennem nem volt sértettség vagy ellenérzés. S hogy benne sem igen lehetett, azt valószínűsíti, hogy amikor találkoztunk, rögtön megtaláltuk a hangot. Néha évek teltek el két beszélgetés között, de ott folytattuk, ahol utoljára abbahagytuk. Óvatosan fogalmazok. Távoli időkről van szó. Nagyon szemérmes emberről. Igen begombolkozott korról. Egészen más világ volt, mint amilyenné a hetvenes években vált, amikor a hatvanas évek kulturális forradalmának hullámai, sokszorosan megtörve ugyan, elértek Magyarországra. Elsősorban az akkori tizen- és huszonéveseket érintve meg, mi pedig akkor már harmincasok voltunk. Kommunizmus ide, kommunizmus oda, sok minden tovább élt a régi világból. Az egyetemi hallgatói állapot nem a felelőtlen gyermekkor kellemes meghosszabbítása volt még, hanem valami nagyon felnőtt dolog. Lakásunk, pénzünk nem volt ugyan, Bertalannak végképp nem. De öltönyt és nyakkendőt viseltünk, olyatamilyet. Előfordult, hogy valaki magázni próbálta a kollégáit. Persze, a rezsim is megtette a hatását. Bezárt, szigorúan ellenőrzött világ. Ismerni is alig ismertünk olyan diákot, aki külföldön, különösen nyugati földön járt. Amikor az egyetemre kerültünk, az idegen nyelvek éppoly távoliak voltak számunkra, mint az idegen országok. Csak a tudományos érdeklődés felébredése után kezdtünk komolyan nyelvet tanulni. Szinte minden diák rokonságában vagy ismeretségi körében voltak börtönviselt, tábort megjárt emberek. Évfolyamtársaink közt is akadt, akit a forradalom után lecsuktak. Mindenki tudta, besúgók vannak köztünk. Nem lehetett nem tudni, mert gyengébb idegzetű spiclik olykor dosztojevszkiji módon bevallották. Idősebb diáktársaink némelyike kiszuperált pufajkás volt. Amikor már nem volt szükség rájuk, ösztöndíjjal egyetemre küldték őket, hogy aztán vezető állást kaphassanak. Tanáraink közt ott voltak a forradalom utáni tisztogatás gyűlöletes figurái. Valamiféle belső cenzúra is működött bennünk, amely ezt most már csak néhány hasonló gondolkodású diáktársunkra mondom nem függött össze a nyomasztó viszonyokkal. A kilencvenes években, doberdózás 3

16 Nem kérdeztem meg közben némileg feloldódva, arról beszélgettünk egyszer Bertalannal, hogy mi mindenről nem beszéltünk annak idején. Szóba sem került például, hogy ő Erdélyből menekült a családjával, én meg zsidó vagyok. Hogy volt ez lehetséges? Arra jutottunk, hogy egyszerűen nem tartottuk említésre méltónak. Nem próbálom magyarázni, csak megállapítom: azért voltak lényegtelenek számunkra ezek az ahogy akkor mondtuk volna partikuláris körülmények, mert a marxista univerzalizmus teljesen áthatotta gondolkodásunkat. A létező szocializmust, különösen a Szovjetuniót illetően nem sok illúziónk volt. Ha valami talán maradt, illetve feltámadt a hatvanas évek közepén, az is szertefoszlott 1968 nyomán. A hivatalos kommunista ideológiában tehát nem hittünk. Ezt csak azért érdemes említeni, mert marxisták lévén, velünk kapcsolatban komolyan fölmerült, hogy hátha tényleg kommunisták vagyunk, nem úgy, mint akár a párttagok többségénél. A mi illúzióink azonban, bár akkoriban politikai jelentőséget tulajdonítottunk nekik, spekulatív illúziók voltak. Azt hittük, létrejöhet szubjektum és objektum azonossága a társadalmi valóságban. Elvileg. Egyszer talán valahol. Hegeliánus marxizmus volt ez, Lukács György hatása alatt. De hiányzott belőle a sajátos marxista történelemszemlélet, amit filozófiai műszóval historicizmusnak illik nevezni. Hiányzott belőle az a meggyőződés, hogy a történelem vonata, bár nem tudni melyik vágányon és mikor, biztosan befut a végállomásra. Azért hiányzott, mert tanárunknak, Márkus Györgynek köszönhetően a logikai pozitivizmus is hatott ránk. Hegel és Popper. Marx és Hempel. Furcsa, instabil, de csak részben abszurd párosítások. Marxot és Hempelt valóban össze lehetett gyúrni új rendszerré. Ebből lett az úgynevezett analitikus marxizmus G. A. Cohen és Jon Elster kezén. Bertalanban megvolt a tehetség, hogy szerencsésebb körülmények között jobb helyre születve vagy idejekorán emigrálva az analitikus marxizmus úttörői, nagyjai közé emelkedjen. De ide született, és itt is maradt. Hogy miért nem lett analitikus marxista, arról nincs mit mondanom, mert a kritikus időszakban alig találkoztunk. Talán nem is szorul magyarázatra, hiszen Oxfordban, ahol Cohen működött, vagy Norvégiában és Párizsban, ahol Elster, könnyebb volt megmaradni marxistának, mint ezen a tájon. Tehát a Marx Hempel-páros Carl Hempelre redukálódott, Karl Marx lassanként kikopott belőle. Ezzel Bertalan gondolkodása új pályára állt. Magyarországon mindenképp az elsők között, de amennyire meg tudom ítélni nemzetközi összehasonlításban is jó időben kapcsolódott be abba az irányzatba, amely a társadalomtudományi magyarázat hempeli sémájának üres helyeit a racionális döntések elméletével töltötte ki. Kommentált szöveggyűjteményeivel, kevés, de magvas írásával s főként tanári munkájával Bertalan e téren fejtette ki a legnagyobb hatást. Erről a tanítványok sokkal többet tudnak nálam. De talán előttem jobban fölfedte, hogy azért a régimódi, ha talán nem is spekulatív filozófiai, de legalább fenomenológiai érdeklődés sem aludt ki benne. Bertalan többször felhívta figyelmemet Helmut Schoeck Az irigység című könyvére (az első német kiadás ban jelent meg, mi úgy tizenöt évvel később beszéltünk róla). Nyilvánvalóan nagyon szerette ezt a munkát. S ez elég volt nekem, hogy elolvassam. Azt találtam benne, hogy az irigység a társadalmi viselkedés mindenütt jelenlévő mozgatórugója. Ám a modern társadalomtudomány nem szentel kellő teret neki, mert a tudósok többsége kritikusan szemléli a társadalmi egyenlőtlenségeket, egalitárius beállítottságú. Miből fakad ez a beállítottság? Irigységből! A csattanóra kihegyezett összefoglalás sejteni sem engedi a könyv tartalmi gazdagságát. Sok tanulságos dolog van benne, ám csak olyasmi, ami a racionális döntések elméletén nevelkedett szigorú tudós szemében felszínes anekdotázásnak tűnik csupán. Kant az emberi hálátlanságról. Nietzsche, Simmel és Scheler a ressentiment-ról. Történeti szemantikai elemzések. Néprajzi esetek. Szépirodalmi történetek. Megköszöntem Bertalannak, hogy kezembe adta a könyvet, mert valóban érdekesnek találtam. Ám nem kérdeztem meg, mit is akart vele. Arra gondolt, hogy nem árt egy kis fenomenológiai szociálpszichológiával kiegészíteni a racionális döntések elméletét? Vagy inkább arra, hogy magán ezen az elméleten belül kellene érvényesíteni a schoecki szempontokat? Elvégre nem szükségszerű, hogy a racionálisdöntés-elméleten munkálkodó tudósok Kenneth Boulding gyilkos iróniájával szólva olyan aranyos emberek legyenek, akik nem feltételeznek embertársaikról rosszindulatot, miközben annyira azért nem kedvesek, hogy jóindulatot tulajdonítsanak nekik. 4

17 Nem kérdeztem meg Talán akkor még nem hallottam azokról a kezdeményezésekről, amelyek ilyen irányban, a mások társadalmi pozíciójával való, jó- vagy rosszindulatú összehasonlítást is figyelembe véve, fejlesztik tovább a racionális döntések elméletét. De az is lehet, hogy csak nem mertem feszegetni a dolgot. Egy másik, inkább politikai kérdést erre határozottan emlékszem szándékosan nem tettem föl. Helmuth Schoeck a neokonzervatívok egyik zászlóvivője volt Amerikában és Németországban. Tapintatosabbnak véltem nem szóba hozni, ha Bertalan magától nem akart róla beszélni, bármennyire fúrta az oldalamat: vajon ezt, a szerző politikai tendenciáját is jónak tartja? Pedig nem kerültük a politikai témákat, amikor időről időre, Hamburger Mihály barátunkkal hármasban összejöttünk egy vendéglőben. De csak úgy öregurasan kvaterkázva politizáltunk. Egyszer elmesélte egy álmát arról, hogy mi lesz, ha megdől a kommunista rezsim. Vagy nem álom, hanem játékos tervezgetés volt? Nem vagyok biztos benne. Ha így is volt, az eszünkbe sem jutott, hogy mi magunk megérjük. Minden esetre Bertalan nagy kedvvel színezgette, hogy a kommunista funkcionáriusok számára egy rezervátumot kellene létesíteni a Csepel-szigeten, ahol kongresszusokat tarthatnak, kizárhatják, üldözhetik egymást. A Szabadság-szobor köré pedig máglyát kellene rakni, s addig hevíteni, amíg gyertyaviaszként le nem folyik a Citadellán, a Gellérthegyen. Amikor aztán mégiscsak megértük a rezsim végét, úgy vettem észre, nemigen tud örülni. Szelíden, de félreérthetetlenül éreztette velem, hogy túl lelkes vagyok. Kevésbé finoman szólva: túl sokat ugrálok. Nem kérdeztem meg tőle, mit rosszall tulajdonképpen. Magát a politikai aktivitást? Vagy netán még mindig nagyon baloldalinak vagy liberálisnak tart? Pedig meg kellett volna kérdezni. Mennyi mindent meg kellett volna. Mindig ezt érezzük, ha egy okos barátunk meghal. De az ő esetében ennél is fájóbb a mulasztás. Ha kevésbé vagyunk óvatosak, kopogtatni merünk zárkózottsága falán, egy kicsit talán segíteni tudtunk volna neki. 5

18 2. fejezet - Bizonyosság és függetlenség (Bertalan László, ) Helmich, Dezső Az ös tanévben ismertem meg: filozófiaszemináriumra egy felsőéves filozófiaszakos diák jött be tanárunkat helyettesíteni. Sovány volt, magas és szemüveges, egyfajta választékosság, egyúttal a csoportillem kívánalmai iránti közömbösség természetes bája jellemezte a viselkedését. Orkánkabátját félretéve (még évekig volt ismerősöm e kabát) azonnal a tárgyra tért: komolyan és nyugodtan elemezte a szabadság fogalmát. Akkor már, elhagyva induló tanulmányszakjait, a néprajzot és a magyart, csak filozófiaszakos volt, akiről mint a Hegel-szövegek félelmetes ismerőjéről lehetett hallani, míg kollégiumi társai a Kant ragadványnévvel illették. Az a szenvedély nyilvánult meg ezen a szemináriumon, amely mindvégig központi jelentőségű volt az életében, s amely a fogalmi tisztázásban, a tudás kritikai kialakításában és átadásában öltött testet. Igazi tanár volt (mint utóbb elmondta, már gimnazista korában fellépett így), tanítványai voltak, később a szó legszigorúbb értelmében iskolát teremtett, amire az általam közelebbről ismert itthoni tudományokban alig akad példa. Fiához fűződő kapcsolata mellett ez volt az egyetlen szenvedélye. Fogalmilag szigorúan és rugalmasan rendezett tudását bámulatos személyes bizonyossággal birtokolta, önteltség és nyegleség nélkül, bizonyosan abban, hogy megfelelő módon végezte el következtetéseit. Ez ítéletalkotásának igen erős személyközi és csoportfüggetlenségét eredményezte, annak a tárgyi bírálatnak az alapját, amely kiterjedt diákkora fontos gondolkodóira, Marxra és Lukácsra, követőikre, köztük személyes barátaira, majd később Russelra vagy Popperre, sőt, az érett gondolkodói személyisége számára mindvégig legfontosabb Max Weberre is. Függetlensége nem torkollt zártságba, a valóság felé fordult, másokat többnyire megelőzött következtetéseiben (egy okos néprajztudós mintegy 35 év után említette róla egy magánbeszélgetésben, hogy azt is látta, ami jönni fog). Mély, gazdag, folytonos gondolatüzemként működött, még életének nehéz időszakaiban is. Erős kötelességetikát, aszkétikus önfegyelmet őrzött meg családja szigorából és teljesítményigényéből. Gondolkodói és erkölcsi függetlensége, valamint kialakuló tudományfelfogása két évvel az egyetem elvégzése után, 1967-ben (26 éves volt ekkor) elkülönítette attól a körtől, amellyel addig kapcsolatban állt. Elkülönülése nem összeütközés, hanem csendes visszahúzódás volt. Visszahúzódásra való hajlama szerepet játszott a sorsában. Sorsunk indítékaink, képességeink és lehetőségeink következménye. Erős indítéka és képessége volt a világ megértésére és megmagyarázására. Kevés indítéka volt azonban arra, hogy tekintélyét ne csak élőszóval, hanem írással is növelje. Kevés külső támogatásban és alkalomban volt része, hogy könnyítsen életén, de az elhatározása is kevés volt erre. Személyes körülményei, veszteségei (fia halála, amelynek fájdalmán nem tudott túljutni), sem a testvéri támogatás nem itt vizsgálandók. Csak annak megállapítása tartozik ide, hogy rejtelmes ellentét húzódik meg gondolkodói-tanári munkájának minősége és szakmai-írásos teljesítményének mennyisége között. Folytonosan és sokrétűen dolgozott. A történelmi változásokat megelőző elméleti, világnézeti és etikai álláspontot kialakítva lépett ki abból az ő szavával intellektuális gettóból, amelyben részünk volt. Útját fájdalmasan és tiszteletet parancsolóan egyedül járta végig, két-három állandó barát, egy négytagú asztaltársaság, alkalmi szellemi kapcsolatok vették körül csupán. Aligha lehet elfelejteni figyelmes tekintetét, érvelése komoly és nyugodt hangját, szelíd mosolyát, szeretetet ébresztő alakját. Közeli barátai, Tímár Árpád, néhai Béllei László, néhai Csontos László, Varga István közül más is szólhatna itt a helyemben. Ám bizonyára egyetértenek velem: ajándékot kaptunk az égiektől, hogy a barátai lehettünk. 6

19 II. rész - FOGALMAK, MAGYARÁZATOK, MÓDSZEREK

20 Tartalom 3. Rickert és Weber Hivatkozások Függelék Társadalomtudomány és értékítéletek Az értékmentesség ismeretelméleti-logikai vonatkozásai Az értékmentesség normatív vonatkozásai Értékítéletek racionális kritikája Értékítéletek az egyetemi oktatásban Max Weber oktatásetikai koncepciója Összegzés Hivatkozások A tudomány mint cselekvés az értékmentesség nehézségei A megismerés tárgyszerűségének problémája A nem tárgyi hatások kiküszöbölésének nehézségei Belső nehézségek Külső nehézségek Az értékmentesség esélyei Személyközi semlegesítés Személyes semlegesítés Irodalom A társadalmi normák döntéselméleti és evolúciós magyarázata Irodalom Szabad akarat és természeti törvény Irodalom A konszolidáció fogalmának perspektívái a szociológiában Hivatkozások Oksági kapcsolatok erejének mérése kontingenciatáblázatokban Bevezetés Oksági kapcsolatok erejének mérése: hatásnagyság és esélyhányados Probabilisztikus okság A hatásnagyság Az esélyhányados A feszítő cellás esélyhányados értelmezésének problémái Feszítő cellás esélyhányadosok és hatásnagyságok eltérése mobilitási táblázatokban Feszítő cellás esélyhányadosok értelmezése és a résztáblázatokra bontás módszere Mikor tévedhetünk a feszítő cellás esélyhányadosok használatával? Összefoglalás Hivatkozások Társadalmi racionalitás Plurális racionalitás A maximin szabály Az információs bázis kiterjesztése Hivatkozások A jelentésháló pókja Bevezetés A kultúra fogalmáról Az integratív antropológia programja A kultúra és a rendkívüli jelenségek A jelentésháló pókja Irodalom Hierarchia

21 FOGALMAK, MAGYARÁZATOK, MÓDSZEREK 1. A fogalom Fogalomhasználati kitekintés Szervezetirányítási probléma Rendszerirányíthatósági probléma Szerkezetépítési probléma Osztályozási probléma Tudásrendezési probléma A fogalom explikációja Tudományos terminusok Algebrai alapfogalmak Gráfelméleti alapfogalmak Végső értelmezési kísérlet Összegzés Hivatkozások Tipikus gondolatok Előzetes megjegyzések Problématerületek Előzményproblematika Oksági vagy motívumproblematika A típusalkotás problematikája Elméleti típusok Klasszifikatorikus és szélsőséges típusok Ideáltípusok Ideáltípusok, hipotézisek és elméleti modellek Alkalmazott típusok A homo informaticus típusa Ügyféltípusok Faktorelemző eljárással alkotott típusok Összefoglalás Irodalom

22 3. fejezet - Rickert és Weber Az értékvonatkozástól az ideáltípusig Erdélyi, Ágnes Közhely, hogy Rickert Die Grenzen der naturwissenschaftlichen Begriffsbildung című műve 1 erősen hatott Weber metodológiai elképzeléseire. A Grenzen hatásáról már a 30-as évek közepén megfogalmazódott 2 az azóta is folyton ismételgetett kánon, nevezetesen, hogy Weber átveszi Rickerttől az értékvonatkozás fogalmát, de a mögötte meghúzódó elképzeléssel azzal, hogy szükség van az értékek általános rendszerének kidolgozására (ebből lett később a rickerti értékfilozófia ) nem ért egyet: az ő kiindulópontja éppen hogy a különféle értékszférák összeegyeztethetetlensége. Számos érv sorakoztatható fel e felfogás mellett. Mellette szólnak (vagy legalábbis jól beleillenek) a triviális tények: a Grenzen első kiadása már 1902-ben megjelent a Kulturwissenschaft und Naturwissenschaft pedig még korábbi: a későbbi kiadások 3 alapjául szolgáló előadást Rickert a Kulturwissenschaftliche Gesellschaft első ülésén tartotta 1898-ban, Weber dokumentálhatóan még a kiadás évében olvasta a Grenzent, az ő legkorábbi metodológiai írásai pedig egy, illetve két évvel később születtek. 4 Weber továbbá nemcsak azonnal elolvasta a Grenzent, hanem ez is dokumentálható nagyon pozitívan nyilatkozott róla, és publikált írásaiban is többször hivatkozott rá. Ráadásul ezek a hivatkozások általában arról szólnak, hogy az éppen kifejtett gondolatok valamiképpen kapcsolódnak Rickerthez: arra támaszkodnak vagy azt gondolják tovább, esetleg kritikai szempontokat fogalmaznak meg azzal kapcsolatban, amit Rickert a Grenzenben az értékekről és az értékekre vonatkoztatott kultúráról mondott. A legnyomósabb érv tehát akár úgy is megfogalmazható, hogy magától Webertől tudjuk: metodológiai elképzeléseire nagy hatással volt Rickert, álláspontja ahhoz kapcsolódott, amit Rickert a Grenzenben kifejtett. Tulajdonképpen csak egy dolog furcsa: Rickert reakciója. A második kiadástól kezdve Rickert is hivatkozik Weber metodológiai írásaira korábban nem tehette: a legkorábbi metodológiai írások is a Grenzen első (1902) és második (1913) kiadása között születtek, ezek a hivatkozások azonban általában nem érdemiek, inkább csak formálisak ( díszítő jellegűek) vagy, ahol kapcsolódik hozzájuk tartalmi megjegyzés, ott az egyértelműen kritikai, illetve olykor pozitív ugyan, de némileg lekezelő ( vállon veregető ). 5 Ez még nem volna furcsa. A furcsa az, hogy a későbbi kiadásokban megváltozik a hangnem. Egészen pontosan Weber halála után történik a fordulat: a Grenzen 1921-es (harmadik és negyedik) kiadása már a Max Weber emlékének szentelve Dem Andenken an Max Weber gewidmet ajánlással jelenik meg, és az új kiadáshoz írott előszóból megtudjuk, hogy kettejüket a közös tudományos érdeklődés és a személyes barátság mély érzése fűzte egymáshoz. Megtudjuk továbbá, hogy már a freiburgi időkben kiderült a közös érdeklődés, persze voltak nézeteltéréseik is (de a vita közöttük tulajdonképpen nem is az ő mármint Rickert, hanem Windelband álláspontjáról folyt 6 ), és hogy amikor Weber még csak a Grenzen első három fejezetét ismerte (ez jelent meg először nyomtatásban 1896-ban), úgy vélte, hogy az individuális fogalmaknak, valamint a történelem logikájának kidolgozására tett kísérlet kivihetetlen ( gyakran mondta nekem írja Rickert, hogy ezt a munkát soha nem fogom befejezni ). A végén azonban minden jóra fordult: amikor 1902-ben az egész munka a történeti fogalomalkotásról és a történeti objektivitásról szóló utolsó fejezetekkel együtt megjelent, Weber az elsők között győződött meg róla, hogy az elméleti értékvonatkozás fogalma alapján igenis megadható a történelemtudomány mint individualizáló kultúrtudomány által alkalmazott fogalmi eljárás. És hogy a happy end teljes legyen: Azok a metodológiai munkák, amelyekben azután ezt a belátást ő maga a saját tudományában gyümölcsöztette, máig fáradozásaim legszebb sikerét 1 Rickert [1902], a továbbiakban Grenzenként hivatkozom a műre. 2 Schelting [1934] (lásd különösen 2. szakasz, 4. fejezet, o. és 4. szakasz, 4. fejezet, o.). 3 Rickert [1902] a továbbiakban: KuN. Az első kiadás az előadás nyomtatott változata volt. 4 Két korai írásról van szó: az 1903 és 1906 között íródott Weber [1985b] (a továbbiakban: RuK) Roschers historische Methode címet viselő első részéről, valamint a Weber [1985c] (a továbbiakban: Objektivitás-tanulmány) írásról. 5 Azokra a hivatkozásokra később még visszatérek, amelyekben Rickert bírálja Webert. A díszítő jellegű hivatkozásra a legszebb példát a Grenzen második kiadásának 553. oldalán találtam: Rickert itt hivatkozik a RuK 1905-ben megjelent (Knies und das Irrationalitätsproblem című) második részére egy konkrét probléma kapcsán azt mondja, hogy aki elolvasta Max Weber írását, annak nem lesz többé kétsége afelől, hogyan értelmezze a problémát, ám ha visszakeressük a hivatkozott helyet (Weber [1985a]53. o.), ott a következőket találjuk: Ezt egyébként senki nem mutatta meg olyan világosan, mint Rickert, és Weber a maga részéről a Grenzenre hivatkozik. A pozitív, de kicsit lekezelő hivatkozásra a könnyebbség kedvéért a KuN-ból (Rickert [1902]) hozok példát (ennek van magyar fordtása): Rickert hosszasan sorolja, kik mélyültek el a Grenzen nyomán metodológiai problémákban, s utolsókként hozzáteszi, hogy a nemzetgazdaságtan számára ( ) Menger Károly és a legújabb időkben Weber Miksa oly tanulságos módon ráirányította a figyelmet a módszertani vizsgálódásokra. (Lásd Kultúrtudomány és természettudomány, Rickert [1902] magyarul: 1923, o.; KuN, 4. és 5. kiadás, 8 9. o.). 6 Windelband Geschichte und Naturwissenschft -ja, amely akkoriban jelent meg, ellenmondásra ösztökélte Webert. Úgy vélte, az»idiografikus«eljárás eszteticizmusba torkollik. (Grenzen, Vorwort zur dritten und vierten Auflage, 3. kiadás, XIX. o.). 10