Például Hitchcock Psycho-jában a zuhanyjelenet 45 másodperc, de 70 snittbıl áll

Átírás

1 A film formanyelve Egy átlagos játékfilm játékideje másfél-két óra. De a filmek általában nem másfélkét óra történetét mesélik el. A történet ideje jóval hosszabb a film vetítési idejénél. Ezért minden film kihagyásokkal meséli el a történetet. Az a tény, hogy a hagyományos mozifilmekben az egyes jelenetek egymásból következnek, az elızıt folytatják és a következı felé jelentenek átmenetet, nem azt jelenti, hogy az adott történéssor minden elemét látjuk. Andy Warhol készített egy 5 óra 21 perces filmet Alvás címmel. A filmben egy alvó férfit látunk vágás nélkül. Warhol provokálóan hívja fel a figyelmet arra, hogy minden mozgóképi mő szerkesztett, vágott, megmunkált anyag. Beállítás (snitt) Beállítás: A filmelbeszélésre jellemzı, többnyire az egyik vágástól a másikig terjedı filmszerkezeti egység, melyben folyamatos a kamera által rögzített tér illetve idı. Amikor az eseményt vagy a film szereplıjét a térnek egy másik pontjáról, vagy ugyanarról, de egy másik képkivágásban látjuk meg, esetleg egy másik idıpillanatban, már új beállításról beszélünk. A beállítások általában a cselekmény nagyobb dramatikus egységeibe, jelenetekbe szervezıdnek. A filmtörténet során azonban születnek ún. hosszú beállításokkal készülı filmek - Michelangelo Antonioni, illetve Jancsó Miklós nevéhez köthetı ez a markáns formanyelvi újítás a hatvanas években -, ahol az operatır nem snitteli fel", tehát nem több rövidebb beállításból konstruálja meg a jelenetet, hanem egyetlen beállításban láttatja azt. A hosszú beállításokkal készülı filmben a szokásoshoz képest sokkal kevesebb a vágás, a kamera viszont bonyolultabb mozgásokat végez. (hosszú kocsizások, körfarht, stb (kameramozgás) Például Hitchcock Psycho-jában a zuhanyjelenet 45 másodperc, de 70 snittbıl áll Jelenet Jelenet (a filmben): A filmelbeszélés nagyobb szerkezeti egysége, amelynek határait többnyire a nagyobb tér- és idıugrások jelzik. Egy-egy jelenet általában több beállításból áll. [Az un. hosszú beállításokban ez ellenkezıleg is történhet. Jancsó Miklós vagy Michelangelo Antonioni filmjeiben pl. gyakran egyetlen beállításban több jelenet is bennefoglaltatik.] A filmbeli jelenetek funkciója hasonló a színházban látható színváltáshoz vagy a regényekbıl ismert fejezethez. A filmjelenetekben történhetnek a cselekmény szempontjából lényeges fordulatok, de olyan események is (epizód), amelyeknek nincs különösebb hatásuk a cselekmény menetére. (Jelenetnek tekintjük a leíró jellegő passzázsokat is.) Hasonlóan magához az elbeszéléshez, többnyire a jeleneteknek is van expozíciója, kibontakozása és lezárása. A jelenetváltást olykor a kép lassú elsötétedésével, illetve kivilágosodásával külön is megjelöli a film alkotója.

2 Lineáris elbeszélés A lineáris elbeszélés csak annyit jelent, hogy a történéseket idıbeli folyamatosságukban szemléljük, tudjuk, mi mibıl következik, mi minek az elızménye és a következménye, vagyis az egyes képek a film nézésekor folyamatos eseménysorrá állnak össze a tudatunkban. Ha azt akarjuk közölni, hogy a fıhıs kimegy a lakásból és autóba ül, fölösleges hosszan mutatni, amint bezárja a lakásajtót, lemegy az emeletrıl, végigsétál a hosszú kertben, bezárja a kertkaput, kinyitja a kocsi ajtaját, kiengedi a kéziféket stb. E jelenet megértéséhez tökéletesen elég annyi információ, hogy kilép a lakásból és beül az autójába. Ha valamiért fontos ez a jelenet - például a hıs ideges, babrál a kulcsokkal, rohan a lépcsın, a kerten át, mutathatjuk részletezıbben is, ekkor azonban az epizód a puszta tényközlésen túl [a fıhıs elmegy autóval] további információkat közöl a szereplı lelkiállapotáról vagy arról, hogy elmenésének kiemelkedı dramaturgiai jelentısége van. Ha azonban túl sok mozzanatot [snittet] hagyunk ki a folyamatos cselekvéssorból, a jelenet többértelmővé lesz, részei között megszőnik az idıbeli és oksági kontinuitás. Ha csak a fenti cselekvéssor két szélsı pontját mutatják, a szereplıt a lakásban, majd azt, hogy elhajt az autójával, kételyeink támadnak, hogy a két esemény egymást követi-e, vagy a második idıben jóval késıbb - netán korábban - történik-e. Montázs A kamera felszabadulásával, a vágástechnika fejlıdésével kialakult a film olyan szerkezete, amelyben a beállítások jelenetekké, azok jelenetsorokká, szekvenciákká kapcsolódnak. A filmet alkotó darabok meghatározott rendben történı összeragasztását technikailag montázsnak nevezzük. Vágás-montázs A vágás alapvetıen a technikára utal A montázs a képek összeillesztése után születı hatásra utal A montázs nem csak a filmmővészet sajátja. Szerepe van a képzımővészetekben, irodalomban is. A montázs szerepe A montázs elhagyja az érdektelent, térbeli és idıbeli sőrítést, tömörítést hajt végre, értelmezı szerepet jelent. A montázs nemcsak a hatáskeltés, hanem a gondolat kifejezés eszköze. A tér-idı felbontása a kamera felszabadulásának fontos állomása, egyben a kihagyásos képi beszéd a gondolat generálás eszköze. A montázs szerepe, funkciója: mozgást teremtı erı. A vágás, mint vizuális asszociáció, értelmet ad a képeknek. (A filmben a mondathoz hasonlítható.) Olyan

3 összefüggéseket fejez ki, amelyek nem láthatóak: okokozati összefüggéseket, ill. összehasonlításokat, analógiákat, párhuzamokat vagy ellentéteket. Kulesov kísérlete Lev Kulesov kiválasztott Mosjoukine egyik filmjébıl egy premier plant és három montázskombinációban rakta össze. A színész arcát 1. tálban párolgó leves, 2. koporsóban egy asszony teteme, 3. játékmackóval kedveskedı kisleány felvétele követte. A nézık megcsodálták a színészi érzékenységet. Az éhség, a gyász, az apai szeretet plasztikus kifejezését. Nem vették észre, hogy egyazon tárgyilagos arckifejezés ismétlıdik, csupán a montázs kelti a színészi érzékenység hatását. A Mosjoukine-hoz főzıdı Kulesov-kísérlet laboratóriumi körülmények között bizonyítja azt, hogy bármelyik borbélylegénybıl lehet filmsztár, és egy csinos pofikájú manikőrlányból a vágóasztalon tetszés szerint elıállítható tömegek vágyát mozgósító nemi eszménykép. A filmszínészi játékhoz szükségtelen színészi tehetség. Merıben fölös a jellemábrázolás képessége: a technikusok létrehozhatják a kívánt illúziót. Kulesov következtetése: a nézı azt látja, amit a montázs sugall neki. Montázs-filmtér A nézı szeretné látni a szereplı érzéseit: premier plán De ugyanakkor a helyszínt, a szereplık egymáshoz való viszonyát: totál Gyakran a filmtér kiterjesztésével különleges hatást akarunk kelteni: (csónak a folyón, következı kép hatalmas vízesés; egy embert látunk a képen, aki egy picit akadozva beszél, majd kistotálban látjuk, hogy valaki pisztolyt nyom az oldalába) Montázs-filmidı A nyelv könnyőszerrel váltogatja a múlt, jelen, jövı idıt. A filmkép önmagában mindig jelen idejő. A többit meg kell teremteni! Flashback Azt a megoldást, amikor a cselekmény egy filmben korábbi idıre vált flashbacknek nevezzük. Módszerek: Inserttel (1 hónappal ezelıtt) Kép sötétül, majd kivilágosodik A szereplı réveteg tekintete utáni vágás

4 Párhuzamos montázs Az elsı bonyolultabb, az idı linearitását megtörı elbeszélésforma Griffith filmjeiben jelenik meg még a némafilmkorszakban. İ azzal hozta izgalomba a nézıt, hogy egy idıben, különbözı helyszíneken játszódó eseményeket mutatott be váltakozva; ezt nevezik párhuzamos montázsnak Tulajdonképpen innentıl datálhatjuk a filmek idıjátékait sıt, egyes teoretikusok még messzebbre mennek: azt állítják, hogy a párhuzamos montázs tette mővészetté a filmet, mert ez teremtette meg a film sajátos nyelvét. Osztott képernyı A párhuzamos montázs nem csak a beállítások váltásaival érhetı el, gyakran alkalmazzák az osztott kép, illetve a kép a képben funkciót is. Montázsfajták A metrikus montázsban a méret szerint rövidülı darabok a tempó, az izgalom fokozását szolgálják. A ritmikus montázs esetében a hosszúságot a képek tartalma diktálja. (A Patyomkin páncélosban a kivégzık és a kivégzendık csoportjának párhuzamos és ismétlıdı bemutatása közben a hajó más részeinek bevágása fokozza a ritmust.) A hangsúlyos (tonális) montázs felhasználja az érzelmi hatást adó tényezıket: a fényt ill. optikai hatást. (Ugyanebben a filmben ilyen az a képsor, amelyen a matróz holtteste mögött a ködös partot látni.) A felhang montázs nemcsak egy alaphatást vesz figyelembe, hanem a felvétel összes tényezıjét. Nem az érzelmi hatásokra számít, hanem a fiziológiai észlelésre, ami kiterjedhet mellékes mozzanatokra is, mint a hajnali kikötı ködös, lírai tájképe. Montázsfajták Az intellektuális montázs nemcsak az érzelmi és fiziológiai hanem az értelmi tényezıket is figyelembe veszi. Ezáltal tud csak a két kép egy jelen nem lévı - fogalmat kiváltani, mint a felemelkedı oroszlán, vagy a végsı összecsapás elıtt a mozdulatlan matróz arca és a sebesen mozgó gépek képei összeolvasva a belsı feszültség fogalmát fejezték ki. Ez az elmélet a képet jelként (engram) fogja fel, mint érzékelt jelenség nyomát, mert a szembeállítással így tárhat fel újat. Két jelként funkcionáló kép, két hieroglifa összegezıdve egy ideogrammát ad, egy képszerően közvetlenül nem ábrázolható fogalmat tesz érzékletessé. A montázs itt nem a hatáskeltés eszköze, hanem a gondolat-kifejezésé, a filmbeszédé, ami hasonmása az emocionális beszédnek, ill. a belsı beszédnek, az érzelmi gondolkodásnak. A film analóg a nyelvvel, amely szavakból (képek) és mondatokból (montázsmondat) áll, s hasonlít a nyelv történeti mozgásához. Az egyes szavakkal való kifejezéstıl a (nyelvi) differenciálódással átalakult az önálló szavakból álló mondatokká. A filmképek már nemcsak tényeket közölnek, hanem - összekapcsolva - következtetéseket, ítéleteket fogalmaznak meg. Vertikális montázs

5 A hangosfilm megjelenésével a vizuális és az auditív elemek kölcsönhatása, része lesz a függıleges (vertikális) montázselvnek. A belsı montázs A technikai újdonsággal visszaszorult a hagyományos formanyelv alkalmazása megteremtve a tagolás új lehetıségeit: a jeleneten belüli tagolást, a belsı montázst. Amihez hozzájárult a kamera megmozdulása, a helyzetváltozás majd a helyváltoztatás, a kocsizás" is. A nézıi figyelem irányítása, a kiemelés A közelkép Megvilágítás, színkezelés Az ismétlés A hossz és a tempó Hang, zörej, zene A hossz és a tempó