Tetõtér-beépítések MAGASTETÕK

Átírás

1 MAGASTETÕK Tóth Elek Tetõtér-beépítések ÁTOK VAGY ÁLDÁS A BEÉPÍTETT TETÕTÉR? A tetõtéri lakások eddigi ( századig visszanyúló) történelmük során mindenkor takarékossági, gazdaságossági megfontolásból, egyfajta anyagi vagy mûszaki (szabályozási) kényszerbõl kerültek kialakításra. A romantika (a szegénység és fiatalság romantikája) persze megszépítette a padlásszobák életkörülményeit. Alapvetõen azonban ezek a tetõterek életminõségben, komfortérzetben (különösen nyári, kánikulai körülmények között) soha nem vehették fel a versenyt a hagyományos, nehéz szerkezetekbõl (tégla, kõ stb.) épített házak helyiségeivel. A probléma gyökere ugyanott keresendõ, ahol a könnyûszerkezetes házak komfortérzetével kapcsolatos problémáké. Hiszen itt is, és ott is könnyû, rétegekbõl szerelt, szendvics jellegû függõleges, vízszintes vagy ferde helyzetû térelhatároló szerkezetekrõl van szó. Egyik oldalról vizsgálva a kérdést, igaz az, hogy a szendvics falszerkezetek hõszigetelõ rétegének növelésével, hõhídmentes, többrétegû hõszigetelõ üvegezéssel ellátott nyílászárók beépítésével csodákat lehet produkálni: minimálisra lehet csökkenteni a fûtési energiaigényt és egyben a fûtés költségét. Mûszaki, megvalósíthatósági szempontból ennek a folyamatnak szinte nincs határa. Minél magasabb az energiahordozók ára, annál inkább igazolhatók a hõszigetelés vastagságának növelésére irányuló törekvések. Környezetvédelmi szempontok alapján a gazdaságossági optimumot meghaladó mértékben is célszerû lehet az épületek jobb hõszigetelése. Komfortérzet szempontjából a térelhatároló szerkezet hõszigetelõképesség fokozásának élettani gátjai, határai vannak. Amikor ugyanis az energiatakarékosság jegyében növeljük az épületek határoló felületeinek hõszigetelõ képességét, akkor ezzel egyidejûleg általában a hézagok tömítésével, a lélegzõ szerkezetek légzáróvá tételével, burkolásával, az épület páratechnikai szempontból indokolt becsomagolásával egyre hermetikusabban elzárjuk, elválasztjuk egymástól a külsõ és a belsõ tereket. A fûtési költségek látványosan csökkennek, ám az épületen belüli életminõség, a komfortérzet egyre romlik. Érezhetõvé lesz az elhasználódott levegõ kellemetlen, fülledt szaga, állandósulnak a fejfájások és rosszullétek. A helyiségekben ugyanis feltétlenül levegõ cserére, friss levegõ utánpótlásra van szükség. Ennek megkívánt mértéke függ a helyiség méretétõl, funkciójától, használati módjától, a benne tartózkodó személyek számától, stb. Lakóterek esetén általában óránként kétszer kell cserélõdnie a szobák levegõjének! A TETÕTÉRI SZERKEZETEK TERVEZÉSÉNEK JELENTÕSÉGE A hõszigetelés és természetes szellõzés biztosításának mûszaki ellentmondása gondos tervezéssel oldható fel. A tervezés során egyik választási lehetõségünk az, hogy a tetõtéri térelhatároló szendvicsszerkezetek hõszigetelõ párazáró és légzáró képességének növelése során olyan jól átgondolt rétegfelépítéseket, szerkezeti kialakításokat alkalmazunk, melyek (akár az energiamegtakarítás rovására) természetes úton biztosítják a megkívánt légcserét. Másik lehetõség, hogy olyan speciális szakipari szerkezeteket építünk be (elsõsorban a nyílászárók kiegészítõ elemeként), amelyek a lakó által kézi irányítással, vagy automatikusan szabályozott, zsaluziákkal fedett réseken, nyílásokon keresztül (megint csak az energiatakarékosság rovására, a fûtési energiaszükséglet növelését feltételezve) folyamatos, közvetlen természetes szellõzést, illetve légcserét tesznek lehetõvé. A harmadik, kézenfekvõ megoldást az adja, ha gépészeti szellõzéssel: minimális igényként a szobahõmérsékletre felmelegített friss levegõ befúvásával és a használt levegõ elszívásával, igényesebb esetben a befúvott levegõ nyári hûtésével oldjuk meg a szükséges óránkénti légcsereszám mesterséges úton történõ elérését. A gépészeti berendezés üzemeltetése, a friss levegõ felmelegítése és lehûtése természetesen ismét energiát igényel, és feltehetõleg többet, mint amennyi a természetes légcsere megengedése esetén a fûtési többlethez kellene (1. ábra). 6

2 TETÕTÉR-BEÉPÍTÉSEK Érzékelhetõ, hogy a tetõtéri szerkezetek légzárásának javításán alapuló energiamegtakarítás csak egy élettanilag definiálható szintig növelhetõ, azaz a helyiségek használhatósági igénye gátat szab a mindenáron való energiatakarékossági igényeknek. VÍZZÁRÓ VAGY VÍZHATLAN TETÕT AKARUNK? A beépített tetõterek ferde térelhatárolására szolgáló szerelt szendvicsszerkezetek külsõ rétege egyúttal a magastetõ héjazata. A tetõhéjazat definíció szerint akkor vízzáró, ha a legkedvezõtlenebb idõjárási körülmények között rajta átjutó csapadékvíz mennyisége legfeljebb annyi, amennyi a belsõ oldalon lecseppenés nélkül el tud párologni, fel tud száradni, és a héjazat alatti szerkezetekben nem okoz károsodást. A kiselemes tetõhéjazat tehát nem vízhatlan, hanem legjobb esetben is csak vízzáró! A megfelelõ vízzáróság nem csupán a tetõfedés anyagától, hanem a tetõ hajlásszögétõl, az éghajlati viszonyoktól, a ferde tetõ rétegfelépítésétõl, a héjazat alá beépített anyagok vízzel szembeni érzékenységétõl, a héjazat alatti légréteg (puffer légtér) vastagságától, a szellõzõ légáram kialakulásának lehetõségétõl, és a légáram intenzitásától, valamint a belsõ térbõl diffundáló pára szerkezeten belüli kicsapódási helyétõl is függ. A tetõfedés megkívánt vízzárósági fokozatát a meteorológiai adatok ismeretében, a szélerõsség és az éghajlati zóna függvényében lehet meghatározni (2. ábra). Kiviteli oldalról (azonos tetõhéjazati anyag esetén) az alkalmazott alátéthéjazat minõsége, illetve a tetõ hajlásszögének változása befolyásolja a fedés vízzáróságát! A tetõterek beépítése minden esetben azzal jár, hogy a magastetõ héjazatának korábban (üres, jól átszellõzõ, nagy légterû padlásterek esetén) tökéletesen megfelelõ vízzárósága a megváltozott új szituációban már nem lesz megfelelõ, és a vízzárás növelésének hagyományos eszköze (a héjazati elemek homlokátfedésének növelése) többé már nem hozza meg a kívánt eredményt. Nem arról van szó, hogy a beépített tetõtér héjazatán több csapadékvíz jutna át, mint az üres padlástér hasonló fedõanyagán. Az okozza a problémát, hogy az átjutott vízmennyiség elpárolgásának lehetõsége és sebessége, azaz a párolgási körülmények változtak meg kedvezõtlenül. Ezért a tetõterek beépítésének elengedhetetlen feltétele a héjazat eredeti vízzáróságának kiegészítõ alátét szerkezettel való megnövelése, a szerelt rétegszerkezet eredõ vízzáróságának a vízhatlanság irányába történõ elmozdítása. Milyen külsõ jelzések utalhatnak a tetõtéri ferde térelhatárolás vízzáróságának elégtelenségére? a tetõ kényes részleteinél megjelenõ beázási nyomok, vizes foltok, lecsorgások, feltáskásodó felületképzések formájában, illetve a hõszigetelõ képesség csökkenésével együtt járó hõhidak, penészedõ felületek megjelenése, a fûtési energiaszükséglet megnövekedése. Tetõfedés célszerû vízzárási teljesítményfokozatai 1. ábra 2. ábra Hazánk szélsebesség-zónáinak területi megoszlása Jele Vízzárási fokozat Szélnyomás Szélsebesség Épületmagasság megnevezése N/m 2 (Pa) zóna Szintig Szint felett V1 különleges vízzárású 600 I. 30,0 m II. 30 m V2 nagy vízzárású 300 II. 30,0 m III. 30 m V3 közepes vízzárású 150 III. 30,0 m I-III. 7,5 m V4 kis vízzárású 50 III. 7,5 m Nem elegendõ a tetõfólia betervezése! A tetõtéri térelhatárolás valamennyi csomóponti részletmegoldásainak is tükrözniük kell az eredõ rétegszerkezet vízhatlan kialakítására irányuló tervezõi törekvést. Az alátétfólia beépítése egyszerû feladatnak tûnik, mégis sok esetben ennek átgondolatlan kivitelezése okozza a késõbbi kellemetlen beázásokat. Célszerû ezért röviden áttekinteni a fólia helyes beépítési megoldásait. Az alátétlemezek beépítésénél arra kell ügyelni, hogy a fóliák maradéktalanul elláthassák a rájuk háruló feladatokat. Ezek közül elsõdlegesnek tekinthetjük a teljes tetõ rétegfelépítés vízzáróságának növelését. 7

3 MAGASTETÕK 3. ábra: Alátétfólia fektetési sorrendje 4. ábra: Alátétfólia részletképzése kémény mellett 5. ábra: Alátétfólia részletképzése tetõsíkablak körül A TETÕFÓLIÁK BEÉPÍTÉSI SZABÁLYAI 1. A fóliát az eresszel párhuzamosan kell fektetni, és az ereszszegélyre ráfuttatva az ellenléccel kell leszorítani (3. ábra). 2. Ha deszkázat nélkül, közvetlenül a szarufák tetejére kerül a fólia, akkor a beépítést javasolt enyhe, egyenletes (kb. 2 cm-es) belógással elkészíteni. A fóliák síkba feszítése ugyanis felesleges feszültségeket kelt az anyagban, és idõ elõtti tönkremenetelhez vezet. 3. Hõszigeteléssel teljesen kitöltött szarufaköz esetén csak igen jó minõségû páraáteresztõ fóliát szabad beépíteni, ahol biztosak lehetünk abban, hogy a gyöngyözõ víz nem jut át a mikroperforáción. Ilyenkor természetesen a fólia a hõszigetelés síkjára fekszik, és nincs belógás. 4. Az egymás után következõ fólia tekercseket általában cm átfedéssel fektetik, úgy, hogy az átlapolás a vízfolyás irányában takart legyen 5. A gerincnél a fóliát kétféle módon alakíthatjuk ki. Hagyományos fólia esetén a fólia fektetését a tetõgerinc alatt legalább 5 cm-rel be kell fejezni, hogy a résen keresztül a fólia alatti légréteg kiszellõzhessen. Páraáteresztõ fólia esetén viszont a fóliát a gerincnél átvezetve a kétoldalról érkezõ fóliaterítést átlapolhatjuk, így nagyobb biztonságú vízzárás alakítható ki. 6. Kémény átvezetés, illetve tetõsík ablak beépítése esetén a fóliára fel kell rajzolni az áttörés tényleges vetületi méretét, majd meg kell rajzolni a legalább 5 cm magas felhajtások kialakításához szükséges szabási vázlatot. Az áttörés gerinc felõli részén a készítendõ nyílás két oldalán lévõ ellenlécet az elsõ végigfutó tetõléc alatt meg kell szakítani olyan hosszban, hogy ott egy kis fémlemez csatorna vagy fólia táska elférjen, mely a fentrõl érkezõ csapadékvizet a szomszédos szarufaközbe vezeti át (4. és 5. ábrák). 7. Fóliatáska kialakításához a tetõfóliát ereszvonallal párhuzamosan, a két szarufa között, azok középvonaláig fel kell vágni, majd a szarufák felsõ síkján felfelé kb. 10 cm hosszban ugyancsak fel kell hasítani. Ezután cm széles fóliacsíkot kell a felvágott fólia alá becsúsztatni, és tûzéssel rögzíteni úgy, hogy az mindkét szomszédos szarufaközbe benyúljon. A fóliacsíkot ezután fel kell hajtani, és az ellenlécekre, vagy a lécezésre kell szegezni. A vízkivezetés érdekében a fóliatáskát ferdén kell elhelyezni. 8. Bevilágító cserép elhelyezésénél is az elõzõ pontban ismertetett módszert kell követni, azzal a különbséggel, hogy természetesen a kivágott fólia itt nem hajtható fel, hanem helyette az ellenlécre visszahajtva kell azt rögzíteni. (Figyeljük meg, hogyan érvényesül minden részletnél az az elv, hogy sehol nem marad a hazai tetõkön sokszor látható szabad vágott élû nyílás, hanem mindenütt maximálisan törekszünk arra, hogy ne juthasson a fólia alá a felületén lecsorgó víz!) 9. Strangszellõzõ, antennaátvezetés, és egyéb speciális, egy cserépelemet érintõ áttörés esetén az 6. ábra szerinti alsófelsõ fólia visszahajtást alakíthatjuk ki. Vigyázat: nem véletlen a trapéz alakú nyíláskivágásból következõ aszimmetria. 8

4 TETÕTÉR-BEÉPÍTÉSEK A felsõ szélesebb visszahajtás két oldalán kicsorgó víz ugyanis nem juthat be a kivágott nyílásba! Ugyanez egyenesen vágott oldalélekkel, vagy ellenkezõ irányban szûkülõ trapéz kivágással rossz megoldás lenne, és beázáshoz vezetne! 10. Az élszaruk illetve a vápaszaruk, vápadeszkázat környékén az élgerinccel, illetve a vápaéllel párhuzamosan egy kiegészítõ, kb. 60 cm széles fóliasávot kell leteríteni, és az ellenlécekkel rögzíteni (7. ábra). 11. A szarufákra merõleges fal-, illetve oromcsatlakozásoknál az alátétfóliát a fal, illetve az oromdeszka mellett legalább 5 cm magasságig fel kell hajtani MÁR NEM ÁZIK BE A TETÕ, DE EGYRE JOBBAN PENÉSZEDIK! A ferde tetõ rétegszerkezet eredõ vízhatlanságának biztosításához szükséges kiegészítõ vízhatlan alátétfóliák hagyományos termékcsaládja a vízhatlanságot csak párazáró, párafékezõ hatással együtt képes biztosítani. Ez a tény a ferde térelhatárolás szerkezeti kialakítása és mûködése szempontjából komoly problémák forrásává válik: 1. A védett tetõtérbõl kifelé diffundáló párás meleg levegõ haladási útjában az elsõ hideg felületû párafékezõ réteg az alátétfólia lesz. Ezért a pára a fólia alsó felületén vízcseppek formájában kicsapódik, és végeredményben ugyanazt a károsító hatást fejti ki, mint amit a nem megfelelõ vízzárású héjazat okozna alátét fólia nélkül: a tetõ beázik, a szálas hõszigetelés tönkremegy A tetõ rétegszerkezeten belül ezért ilyenkor megjelenik az alátétfólia alatti második átszellõztetett légréteg kialakításának igénye, melynek célja a fólia alsó felületén kicsapódó vízcseppek felszárítása, a lecseppenés megakadályozása. Szakipari részletképzés szempontjából ez azt jelenti, hogy a tervezõnek és kivitelezõnek meg kell birkóznia e második légréteg megfelelõ vastagságának, valamint ki- és beszellõzõ, levegõztetõ nyílásainak kialakításával. 2. Ellentmondásos, és kompromisszumos mérlegelést igényel a ferde tetõ rétegszerkezet belsõ oldalán, a lakótér felõl elhelyezendõ párafékezõ fólia kiválasztása. A második szellõzõ légréteg páraterhelésének csökkentése érdekében ugyanis minél fokozottabb párazárású fóliát kellene beépíteni. A helyiség természetes légcseréjét, a kialakuló komfortérzetet azonban rontja a belsõ oldali fokozott párazárás hermetikus légzáró hatása. 3. Ellentmondás rejlik a vízhatlan alátétfólia alatti második légréteg szellõztetési igényében is. A felületén kicsapódó pára felszárításához, a hõszigetelés hatékonyságát rontó átnedvesedést okozó lecsepegés meggátlásához ugyanis intenzív szellõzõ légáramra van szükség. Az erõs légáram azonban a szálas anyagú hõszigetelés felsõ rétegében megmozgatja a nyugalmi helyzetû levegõt, és így annak hõszigetelõ képessége akár 20 30%-kal is csökkenhet! 6. ábra Alátétfólia részletképzése tetõáttörésnél és félnyereg tetõgerincnél 7. ábra: Alátétfólia részletképzése élszarunál A tetõtéri komfortérzet romlását tehát a rétegszerkezet páratechnikai problémái nem közvetlenül idézik elõ, hanem azt áttételesen a páradiffúziós tervezési hibákból, illetve az azok kiküszöbölését célzó szakipari részletmegoldásokból következõen, a hõszigetelõ képesség csökkenése, a burkolatok átnedvesedése, és a természetes légcsere megakadályozása okozza. A páratechnikai problémák radikális csökkentésének eszközei a páraáteresztõ, és egyúttal vízhatlan tulajdonságú tetõ alátétfóliák. Ezek a tetõfóliák új generációját képezik, és jelentõs változásokat okoznak a többrétegû térelhatároló szerkezetek rétegfelépítésének kialakításában. 9

5 MAGASTETÕK 8.a ábra: Reggeli hõállapot 8.b ábra: Délutáni hõállapot 8.c ábra: Késõ esti hõállapot A TETÕ HÕSZIGETELÉSE NYÁRON NEM SOKAT ÉR Nyári melegben a tetõtéri ferde térelhatároló szerkezetekkel kapcsolatos hõszigetelési igény egészen más formában jelentkezik, mint télen. Ennek az az oka, hogy a hazai mûszaki kultúrában a tetõtéri helyiségek klimatizálási követelménye általában nem jelenik meg! A tetõszerkezet hõszigetelõ rétegének vastagságát növelve (a fûtési energiatakarékosság analógiájára) nyári idõszakban a klimatizáció energiaigényét és annak költségeit lehetne látványosan csökkenteni. Klímaberendezés (tehát gépi eszközök) nélkül a tetõtéri helyiség hõmérsékletét csak természetes úton lehet szabályozni, erre viszont a hõszigetelõ réteg vastagságának növelése nem alkalmas. A térelhatároló szerkezet hõcsillapítása, hõtároló képessége, és a hõmérséklet periodikus változásaival szembeni tehetetlensége, végsõ soron tehát a rétegszerkezet együttes tömege az, ami a természetes úton történõ hõmérsékletszabályozást elsõdlegesen befolyásolja. Nagy tömegû térelhatároló szerkezet esetén élve az ablaknyitással szabályozható természetes légcsere lehetõségével a tetõtéri helyiség léghõmérséklete viszonylag kis határok között változik. Kellõen nagy tömegû, jól árnyékolt, vastag fal esetén elõfordulhat, hogy az csak õszre melegszik át, amikor a külsõ hõmérséklet már hidegebbre fordul, és kifejezetten jól esik egy kis térelhatárolásból sugárzó meleg. (Lásd a vastag kõfalú templomok hõháztartását.) A nehéz szerkezetek hõcsillapításának bemutatására vizsgáljuk meg a 8. ábrasor nehéz ferde szerkezettel határolt beépített tetõterét. Reggeli idõszakban a védett helyiség léghõmérséklete + 20 C körül van (8.a. ábra). A jó hõszigetelésû ablakok nyitva lehetnek, mert a külsõ + 20 C-os levegõ átöblítheti a belsõ teret. Hamarosan azonban be kell zárni az ablakokat, mert a külsõ léghõmérséklet emelkedik. A napsugárzás elkezdi melegíteni a térelhatárolás külsõ felületét, melynek induló hõmérséklete kb C. A hõáramlás a külsõ harmadponttól kifelé és befelé kétirányban folyik. A térelhatárolás külsõ harmadpontjának hõmérséklete kb C-ra csökkent. A belsõ falfelület hõmérséklete + 20 C-ra hûlt. Kora délutánra (8.b. ábra) a helyiség léghõmérséklete láthatóan + 22 C-ra melegedett. A jó hõszigetelésû ablakok zárva vannak, hogy a külsõ + 30 C-os levegõ ne jusson be a védett térbe. A napsugárzás hatására a térelhatárolás külsõ felületének hõmérséklete + 80 C-ra felmelegszik. A hõáramlás kívülrõl befelé irányul. A térelhatárolás a nagy tömeg miatt azonban lassan melegszik át, ezért a külsõ harmadpont hõmérséklete kb C-ra nõ, a belsõ falfelület hõmérséklete + 25 C-ra emelkedik. Késõ este (8.c. ábra) az ablakok ismét nyitva lehetnek, mert a külsõ + 20 C-os levegõ átöblítheti a belsõ teret. Nyitva is maradhatnak egész éjszaka, mert a külsõ léghõmérséklet folyamatosan tovább csökken. A védett helyiség léghõmérséklete a külsõ levegõvel felfrissülve + 22 C körüli hõmérsékletre hûl. A napsugárzás nem hat a térelhatárolás külsõ felületére, ezért az a kültéri + 20 C-os levegõ hatására elkezd lehûlni, aktuális hõmérséklete kb C. A hõáramlás a külsõ harmadponttól kifelé és befelé két irányban folyik. A térelhatárolás külsõ harmadpontjának hõmérséklete még mindig kb C. A belsõ falfelület hõmérséklete + 30 C-ra melegedett, de hõmérséklete fokozatosan csökken. 10

6 TETÕTÉR-BEÉPÍTÉSEK Kora hajnalban (8.d. ábra) az ablakok nyitva legyenek, mert így a külsõ + 18 C-os levegõ átöblítheti a belsõ teret. Nyitva is maradhatnak egészen reggelig, ameddig a külsõ léghõmérséklet el nem éri a + 20 C-ot. A védett helyiség léghõmérséklete a külsõ levegõvel felfrissülve 20 C körüli hõmérsékletre hûl. A térelhatárolás külsõ felülete a kültéri + 18 C-os levegõ hatására folyamatosan hûl, aktuális hõmérséklete kb C. A hõáramlás a külsõ harmadponttól kifelé és befelé kétirányú folyamatként játszódik le. A térelhatárolás külsõ harmadpontjának hõmérséklete még mindig kb C. A belsõ falfelület hõmérséklete + 20 C-ra csökken. Réteges, könnyû szerkezeti elemekbõl szerelt térelhatárolásoknál a nagy szerkezeti tömeg fent vázolt elõnyei nem, vagy csak részlegesen érvényesülhetnek. A tetõtérbeépítések elfogadható nyári mûködésének tervezése ezért mindazon szakipari rétegfelépítések, és szerkezeti trükkök halmazában való eligazodást foglalja magába, melyek célja a térelhatárolás hõcsillapításának növelése a szerkezet tömegének nagymértékû növelése nélkül. A tetõtéri ferde térelhatárolások hõcsillapításának mértékét alapvetõen két módon lehet megnövelni. 1. A többrétegû szerkezet egyes elemei tömegének növelésével. Ez a megoldás általában ellentmond az ácsszerkezeti elemekkel való takarékoskodás igényének. Élettani szempontból viszont jó eredményeket hozhat. A lehetséges elvi variációk: A ferde tetõ külsõ, héjazati rétege tömegének növelése (nagy súlyú tetõfedõ anyagok beépítése) A ferde tetõ belsõ, burkolati rétege tömegének növelése (vastag, nehéz burkolatok, monolit vakolati rétegek beépítése) A ferde tetõ teherhordó és belsõ felületalkotó rétege tömegének növelése (pl. monolit vasbeton teherviselõ koporsó tetõ építése, vakolt felületképzéssel, ahol az ácsszerkezetû szaruzat elveszíti elsõdleges teherviselõ szerepét) A felsorolt variánsok természetesen egymással kombinálva is alkalmazhatók. 2. Hõcsillapítás a térelhatárolás külsõ felületének árnyékolásával. A lehetséges elvi variációk: A tetõfelület árnyékolása természetes növényzettel (csak alacsony, 1 2 szintes épületek esetén alkalmazható, gyorsan növõ fák céltudatos telepítésével, illetve meglévõ nagy fák esetén az épület átgondolt helyszínrajzi telepítésével és tájolásával) A rétegszerkezet külsõ, vízzáró héjazati rétegének árnyékoló szerkezet jellegû kiképzése, a héjazat alatt intenzíven átszellõztetett légréteg kialakítása, melynek hatására, ha a fedés elemei + 80 C-ra melegszenek is fel, alattuk a légréteg hõmérséklete alig lesz magasabb a külsõ léghõmérsékletnél. 8.d ábra: Kora hajnali hõállapot A vízzáró héjazat árnyékoló szerkezet jellegû kiépítése intenzíven átszellõztetett alsó légréteggel, melynek hatékonyságát a kiegészítõ vízhatlan alátétfólia sugárzásvisszaverõ anyagú megválasztásával növeljük. Hatását tekintve a legnagyobb szerepe egyértelmûen a tetõhéjazat alatti légréteg megfelelõ kialakításának és intenzív átszellõztetésének van. 11