A bukó fordulók oktatása

Átírás

1 A bukó fordulók oktatása Elsősorban a gyorsúszás fordulójának oktatását meg kell kezdeni azoknál a gyermekeknél, akik bekerültek a legalacsonyabb versenyzői korcsoportba, hiszen a gyorsúszás az úszásnemek közül a leggyakrabban előforduló úszásnemek egyike. A forduló technikájával már foglalkoztam, így az oktatását kell levezetni. Az alacsony korosztálynál már az első gond az, hogy a szárazföldi bukfencet sem képesek végrehajtani. Több hiba mutatkozik, amely akadályozza az eredményes végrehajtást: A tanuló a homlokát helyezi a talajra. A csípőjét a mozdulatsor elején mélyen tartja, ebből a helyzetből képtelenek a bukfencet végrehajtani, A lábaival a talajról nagy erővel rugaszkodik el, Tart az átbillenéstől, ennek következtében az elrugaszkodás nem elegendő, ezáltal a mozdulat fejenállássá módosul. Ebből sajnos bármilyen irányban eldőlhetnek, és megüthetik magukat, vagy a parton, vagy a medence szélébe. Célszerű a bukfencezési lap két oldalára legalább 2-2 lapot helyezni azért, hogy ha gyermek oldalra dől, ne üsse meg magát, ne sérüljön meg. Az elrugaszkodást követően nyújtott testtel zuhannak a vízbe, Nem megfelelő helyre helyezi a fejét a talajra. Hogyan oktassuk a bukfencezést, amely rávezető gyakorlat a bukó forduló megvalósulására?

2 (Ha lehetőség van rá tornateremben, szivacsos, vagy más puha szőnyegen tegyük). 1. A tanuló, guggolás testhelyeztében helyezze a fejét tetejét a szőnyegre úgy, hogy a talajjal való érintkezés minél hátrább, a tarkója irányába történjen. 2. A fenekét magasra kell, hogy emelje, olyan helyzetbe kerülve, hogy majdnem az átbillenés megvalósuljon. 3. Ezt követően azt kell kérni a tanulótól, hogy lassan tolja át a csípőjét a háta irányába. Ne rúgja el magát a talajtól, hanem csak billenjen át. 4. Ne feszítse a derekát, hanem guruljon hátára. 5. Minden mozdulatot nagyon lassan végezzen. 6. Semmiképpen ne billenjenek oldalirányba. Bukfencezés vízbe. Ha van lehetőség hosszú polifoam úszólap használatára amely kb.1,5mhosszú, továbbá a medence feszített vízfelületű, akkor azt a következőképpen használjuk az oktatásra. Helyezzük a lapot merőlegesen a medence szélére úgy, hogy annak a fele a víz tetején feküdjön, a másik fele pedig a szárazon legyen.

3 A szárazon fekvő hátsó végére egy tanulótársat állítsunk azért, hogy az a stabil helyzetben tartsa a lapot. A víz feletti bukfencezésnek abban van jelentősége, hogy a kicsik a gyakorlat alatt bármilyen irányban is dőlnek, nem ütik meg magukat. Minden esetben vízbe esnek. A bukfencező, a medence peremével egyvonalban áll, és helyezi a feje tetejét a lapra. Végrehajtja a bukfencet. Ha ebben a helyzetben is oldalirányban eldőlnének, akkor a vízbe esnek, és nem ütik meg magukat. Amennyiben csak normál gyakorlólapunk van, akkor helyezzük a lapot a kép szerint, majd a gyakorló lap két oldalára több (2-3) lapot helyezzünk el, hogy az oldalirányú dőlés esetén a szivacsokra essenek. A sikeres bukfencezést követően a mozgást fel kell gyorsítani. A gyors bukfenc a későbbiekben jól jön a fordulók gyors végrehajtását illetően. Továbbá lerövidül az idő, amely alatt az orrba kerülhet víz. Amely igen kellemetlen, csípős, szúrós fájdalmas érzés.

4 A gyakorlat a következő. Minden gyermek a kezébe fog egy úszólapot a hosszanti oldalak mentén, középtájon. Vezényszóra a tanulók, a fal közelében, gyors mozdulattal a vízre helyezik a lapot, és ugyan abban a pillanatban azonnal végrehajtanak egy bukfencet úgy, hogy a bukfenc végére sem engedik el a lapot. Kezükben marad az. További gyorsítást lehet elérni, ha a bukfencük szaltó mozdulattá válik. Orron való kifújásával Érdemes foglalkozni a levegőnek az orron való kifújásával. Erre nem csak a bukfencfordulónál van szükség, hanem a hátúszásban a faltól való elrugaszkodás és kidelfinezéskor is. A szájnak a képen látható tartásával az orron szűkíteni lehet a nyílást. Ez által hosszabb idő alatt lehet azonos mennyiségű levegőt kifújni. Elválasztó kötélen keresztül bukfencezés. A csoportos oktatásnál gyakran előfordul, hogy a gyakorlat alatt oldalirányba kifordulnak, vagy a mozdulatot jól kezdik, majd visszaemelik a fejüket, ezzel egy bukdácsoló mozdulat sikeredik a bukfenc helyett. Az elválasztó kötélen át, keresztül történő bukfencezés jó rávezetés a feladat helyes végrehajtására. Csoportos oktatás esetén a tanmedencébe helyezzünk el elválasztó kötelet. A gyermekek álljanak fel kartávolságra a kötéllel szemben úgy, hogy minden második szemben álljon a társával rézsút. Ennek az a jelentősége, hogy az egyik tanuló bukfencezik, a másik pedig tartja a kötelet. Ha ez nem így szervezzük, akkor az összes gyermek súlyától a kötél mélyre merülne. A bukfencet végző közel álljon a kötéllel, mellkasa érintse a kötelet, nyújtott kartartás mellett, széles fogásban ragadja meg.

5 A gyakorlat alatt, a tanuló a fogás megtartása mellett a kötél felett átcsúszik, majd bukfencezik. Nagyon fontos, hogy a gyakorlat végéig fogni kell a kötelet, nem szabad elengedni azt. A kötél fogása megakadályozza az oldalra való kifordulást. Ha ennek ellenére megtörténik az oldalra való kifordulás, azoknál a gyerekeknél fordul elő, akik, vagy nem lettek, vagy nem eleget lettek oktatva az előző gyakorlatokra. A kifordulás alkalmával vagy elengedik a kötelet, vagy furcsa testtarában végződik a művelet. Ha semmiképpen sem sikerül ebben a helyzetben a szabályos bukfencre rávenni a gyermeket, akkor két segítséggel még van lehetőség még egy kísérletre. A karok széthúzásával, segédlettel bukfencezés a vízben (kép, két gyerek két oldalról széthúzza a bukfencezni kívánó tanuló karjait a csukló felett. A bukfencezés alatt a csuklókat előrecsavarják a mozgás sebességének megfelelően) A gyakorlat az oldalirányú elfordulást akadályozza meg. A siklással kiegészített bukfencfordulót Az oktatás ebben a szakaszában kezdhetjük el a siklással kiegészített bukfencfordulót. Tanmedencében keresztben siklást hajtanak végre erőteljes elrugaszkodást, valamint erőteljes gyorsúszó lábtempóval haladnak a fal felé.

6 A fal előtt kb. 2méterre erőteljes lehúzással felgyorsítják a testük mozgását, amely által a nagyobb sebességgel közelednek a falhoz. Így a megforduláshoz szükséges erő kisebb lesz. Erre azért van, mert az úszók a testükkel maguk után húznak jelentős mennyiségű vizet. Fontos, hogy a combhoz való lehúzáskor maradjon a fej a víz felszínén, és úgy közeledjenek a falhoz. A tapasztalat szerint többen ezen a ponton már süllyedni kezdenek. Amikor a fej megközelítette a falat akkor kell erőteljes lábcsapással megkezdeni a bukfencezést. Az úszó magával sodor, visz tekintélyes mennyiségű vizet. Ez a mozgó víztömeg a tehetetlenségénél fogva segít a bukóforduló végrehatásában. Az első próbálkozások még a faltól messzebbre sikerülnek, a fallal való ütközéstől tartanak. Igyekezzenek a fal közelébe végezni a fordulást. Sok-sok gyakorlást követően az a feladat, hogy úgy érkezzenek a falhoz, hogy a talpaknak falra kell kerülni a test magasságában. Amikor a talpak a falra kerülnek, fel kell állni. Erre azért van szükség, hogy feltétlenül létrejöjjön a falra érkező fázis. A következő mozzanat a félcsavar létrehozása.

7 Amikor a talpak rákerültek a falra, és ami még fontosabb, hogy a test is felveszi az elrugaszkodáshoz illeszthető a jó testhelyzetet, kivéve a hason elrugaszkodást, Akkor végrehajtják a félcsavart. Ami azt jelenti, hogy a test síkja függőlegesbe fordul. Majd a tanuló feláll. Erre azért van szükség, hogy a karok is a helyükre kerüljenek. A karok ugyanis a fordulásban segédkeznek. Továbbá egyensúlyi stabilizálást hajtanak végre. Ezért történik a tanulásnál a mozgástördelés. A mozdulatelemek egymásra épülése történik. A végső alakjában folyamatossá válik a részelemek az egész végrehajtása. Végül elrugaszkodás közben hasra fordulnak, majd megkezdik a kidelfinezést a választott úszásnemben.