A VILLAMOSENERGIA-IPAR ÁTALAKULÁSA, A FOGYASZTÓI SZABAD VÁLASZTÁS, A VERSENY BEVEZETÉSE

Átírás

1 A VILLAMOSENERGIA-IPAR ÁTALAKULÁSA, A FOGYASZTÓI SZABAD VÁLASZTÁS, A VERSENY BEVEZETÉSE DR. SZÖRÉNYI GÁBOR 1 RÖVID ÖSSZEFOGLALÓ A szerzô röviden áttekinti a villamosenergia-rendszerben 1991/92-ben kezdett jelentôs változások (átstrukturálás, tevékenységek szétválasztása, privatizálás, verseny, fogyasztói szabad választás bevezetése) átgondolt, ütemezett sorozatát és az egyes lépések egymásra hatását. Bemutatásra kerülnek azon szempontok, argumentumok, amelyek meghatározták az államigazgatás piacnyitással kapcsolatos álláspontját, valamint a piaci modell kialakítása során képviselt álláspontját. Az új szabályozási környezet több éves, a fogyasztók és az energia-ipar képviselôinek bevonásával folytatott, elôkészítô munkája áttekintésre kerül. A szerzô elemzi a hatékony fogyasztókért folyó verseny feltételeit és ennek meglétét a hazai energiapiacon. Végül a villamos hálózatokhoz való szabályozott hozzáférés, fogyasztói szabad szolgáltató (kereskedô) választás bevezetése elsô hónapjainak szabályozói (regulátori) tapasztalatai is felvillantásra kerülnek. 1. ÁTALAKULÁSOK SORO- ZATA A VILLAMOSENER- GIA-RENDSZERBEN 1 A szerzô a Magyar Energia Hivatal fôosztályvezetôjeként aktív részese volt az új szabályozási környezet kialakításának A térség, a világ valamennyi kormányát érintették az energiaszektor átstrukturálásának, tulajdonviszonyai átalakításának, a magánbefektetôk bevonásának és a fogyasztói szabad választás, a hálózatokhoz hozzáférés új szabályozási környezete bevezetésének kérdései és ezen jelentôs változások ütemezése, egymásra hatása, sorrendisége. Az átgondolt hosszú (közép) távú energiapolitika kialakítása és ezen belül a jelentôs strukturális, tulajdonviszonyokat érintô és szabályozási környezetet átalakító változtatások ütemezése azért nagyon fontos, mert az egyes lépések sorrendisége, módja jelentôs kihatással van a következô változtatásra, meghatározhatja (és sok esetben determinálja) a további lépések szabadságfokát, a változás kihatásait, eredményességét AZ ÁTALAKÍTÁST BEFOLYÁSOLÓ KÖRNYEZET ÁTTEKINTÉSE Térségünk országaira közel azonos körülmények voltak jellemzôek akkor, amikor az energiaipar átalakulását, magánosítását, az új szabályozási környezet kialakítását, a szabályozó (reguláló) hatóság megalakítását tervezték, véghezvitték. Ezek a körülmények jelentôsen meghatározták a térség országaiban és így nálunk is a szabályozási környezet kialakítását a 90-es évek elsô felében. Ezen politikai, gazdasági, szociális, kulturális környezet önkényesen kiemelt jellemzôi vizsgálatunk szempontjából az alábbiak: n éves központosított tervezés, gazdasági-irányítási gyakorlatot követôen a kormányok nem akartak gyökeresen új döntési mechanizmusokat létrehozni ez kihatott a szabályozó (regulátor) határköre határainak megvonására is; n Az állami tulajdonú, vertikálisan integrált, monopol helyzetû energetikai társaságok gyakorlatilag a kormányok energetikai tanácsadói, döntés-elôkészítôi voltak és emellett nagy érdekérvényesítési erôvel rendelkeztek több országban késleltették az átalakítást, a magántôke-bevonást, a hálózatokhoz való szabályozott hozzáférés bevezetését, a hatékony versenyt; n Jelentôs államadósággal rendelkezô kormányok gyakran megspórolták az új piaci struktúra, a magánosítási stratégia, a verseny modell kialakításakor olyan külsô tanácsadók igénybevételét, amelyek egyaránt rendelkeztek jelentôs nemzetközi tapasztalattal ezen a téren és ismeretekkel a nemzeti jogrend, a hazai energiaipari sajátosságok, jogszabályok terén, mindez olyan helyzeteket eredményezett, hogy: az államigazgatás magára, saját korlátos munkaerejére, szakismeretére maradt ; a lobbi érdekek az államigazgatást eltéríthették eredeti céljaitól; nem készültek átfogó, az átalakulási sorozat mindhárom ele- A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1 1

2 mére (átstrukturálás, privatizálás, verseny bevezetése) kiterjedô koherens tervek; az egyes sorbakapcsolt lépések erôsen korlátozhatták a késôbbi döntési szabadságfokokat; több ország gyakorlatában hiányoztak a tiszta kompetenciákat leíró, egyértelmû, átlátható piaci struktúrák, a továbbfejlôdés lehetôségét magában rejtô, mûködôképes modellek. n A kormányok jelentôs, több esetben drámai mértékû áremelés elé néztek, így annak jelentôs politikai hatásaitól tartva biztosítani akarták befolyásukat ezen a téren olyan árszabályozási, árképzési technikát és/vagy olyan piaci modellt alakítottak ki, hogy kézben tudják tartani a végfogyasztói (fôként lakossági) energia árakat akár egy-két állami irányítás alatt tartott, puffer szerepet betöltô társaságon keresztül, érintve egyúttal a magánbefektetôk kényes érdekeit; saját hatáskörben tartsák, és néha a valós költség viszonyoktól eltérítsék a végfogyasztói árakat, nehézséget gördítve ezáltal a hatékony verseny kialakulása elé. n A privatizáció, magántôke bevonás különbözô formái során a kormányok amelyek nem feltétlen rendelkeztek magánbefektetôkkel folyatott tárgyalásokban szerzett kellô tárgyalási gyakorlattal gyakran túlzásba vitték az új, illetve reménybeli magánbefektetôknek kínált biztonságot ellensúlyozni próbálva ezzel az ország adott politikai, szabályozási kockázati szintjét ebbôl adódóan jöhettek létre (túl) hosszú távú államilag garantált szerzôdések, melyek a késôbbiekben erôsen nehezítették a piaci szereplôk növekvô kockázatán alapuló hatékony piaci verseny bevezethetôségét (e kockázatokat ellensúlyozni kívánó megállapodásokról utólag nehéz megállapítani, hogy a megkötésük idôpontjában melyik fél (állam, magánbefektetôk) volt jobban rászorulva a kompromisszum megkötésére az alku során és késôbb ki nyert, illetve veszített többet. Mindezen fentiekben röviden összegzett, a térség szabályozó hatóságainak az ERRA 2 együttmûködés keretében megismert körülmények között az egyes országok egymástól eltérô piaci modelleket, eltérô megvalósítási szakaszokat és ütemeket valósítottak meg, amelyekrôl a magyar gyakorlattal összevetve megállapítható: A tevékenységek (termelés, átvitel, elosztás/szolgáltatás) szétválasztásában és ezáltal a késôbbi verseny modell bevezethetôségének megalapozásában, a magántôke számára elfogadható méretû, kockázatú társaságok létrehozásában Magyarország jelentôsen megelôzte a térség országait. A magántôke direkt bevonása, a privatizálás terén hasonló a helyzet, a térség többi országa jóval késôbb és több esetben kevéssé átlátható, hatékony és eredményes módon vonta be a hazai és külföldi magántôkét. A hálózatokhoz való szabályozott hozzáférés, a fogyasztók szabad választásának, a versenynek a bevezetése terén viszont megfordult a helyzet; a térség országai, az EUhoz egy ütemben csatlakozni kívánók között hazánkban utoljára vezették be a mindezt lehetôvé tevô új jogszabályi környezetet (ami nem jelenti feltétlen azt, hogy a nálunk bevezetett valós fogyasztói választási lehetôség, a feljogosított fogyasztói árelôny elmarad a többi csatlakozó ország gyakorlatától) AZ ÁTALAKÍTÁS, A HATÉKONY PIAC KIALAKÍ- TÁSÁNAK LÉPÉSEI ÉS EGYMÁSRA HATÁSUK A korábban említett átalakítási lépések (a vertikálisan integrált monopol társaságok tevékenységének szétválasztása, külön gazdasági társaságokra bontása; a privatizálás; a hálózatok szabad szolgáltató/kereskedô választásához szükséges, hálózatokhoz való szabályozott hozzáférés biztosítása) átgondolt megtervezése, az iparági és a teljes piaci struktúra, valamint az ennek átlátható mûködését és a magántôke bevonását is biztosító szabályozási környezet alapos megfontolásokat, közép- és hosszú 2 Energy Regulators Regional Association távú, stabil célrendszerrel rendelkezô energiapolitika (és ezen belül ehhez és egymáshoz illeszkedô stratégiák) kialakítását és megvalósítását igénylik. Az egyes lépések sorrendje, idôüteme meghatározásánál néhány megállapítás véleményem szerint megtehetô; n Az energiaszolgáltatás folyamatossága, biztonsága veszélyeztetése nélkül ez a három lépés nem tehetô meg egy idôben; n A vertikálisan integrált társaság fô tevékenységeinek (termelés, átvitel, elosztás/szolgáltatás) szétválasztása, több piaci szereplô létrehozása és a közöttük lévô kereskedelem, rendszerszintû együttmûködés kialakítása meg kell elôzze a (több szereplôt igénylô) piaci modell létrehozását, a verseny bevezethetôségét; n Az állami tulajdonú energetikai társaságok a magánbefektetôk érdekérvényesítô képességénél kevésbé tudják kikényszeríteni az indokolt költségeket fedezô fogyasztói árakat, árszintet, n A puhább költségvetési korláttal rendelkezô állami tulajdonú társaságok nem rendelkeznek akkora hatékonyság javítási (költség csökkentési) kényszerrel, ösztönzöttséggel a piaci kockázatokra, árversenyre és egyéb piaci kihívásokra felkészülés terén, mint az erôsebb profit érdekeltséggel rendelkezô magán társaságok; így az állami tulajdonú társaságok közötti verseny hatékonysága csak versenyt segítô piaci struktúrában, erôs ösztönzôk mellett képzelhetô el. Az állami szabályozás ugyanakkor gyakran visszaél tulajdonosi jogosítványaival az árszabályozás, ármegállapítás területén; n A stratégiai (magán) befektetôk bevonása általában kiforrott árszabályozást, autonóm regulátor mûködését és/vagy közép-, hosszú távú áramvásárlási, árameladási szerzôdések rendszerét, vagy mûködô, indikatív árakat biztosító energiapiacot igényel; vagyis hatékony, kiforrott piaci verseny (hálózati hozzáférés) kialakulása elôtt a magánbefektetôk igénylik a befektetéseik kiszámítható megtérülését biztosító közép-, hosszú távú, átvételi árakat is rögzítô szerzôdé- 2 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1

3 ses kapcsolatokat, amelyek erôsen nehezítik ezen szerzôdésesek részbeni, vagy teljes újratárgyalása nélkül a piaci szereplôk közötti versenyt. Mindez és egyéb gazdasági, politikai megfontolások figyelembe vételével tervezik meg az egyes kormányok a szükséges lépések egymás utániságát, idôütemét A MAGYAR VILLAMOS- ENERGIA-RENDSZER ÁTALA- KÍTÁSÁNAK LÉPÉSEI A kormány (Minisztérium) és az MVMT (az MVM Rt. jogelôdje) szoros együttmûködésében részletes átalakítási, átstrukturálási tervet dolgoztak ki ben, amely stratégiai terv kellôen elôretekintett és elemezte a késôbbi privatizálási lehetôségeket és a versenypiac kialakítását. Ezen átgondolt lépéssorozat néhány jellemzôje a következô: n A kialakított erômû társaságok száma (8) és egymáshoz viszonyított súlya lehetôvé teszi a késôbbi közöttük létrehozandó versenyt (azonban az atomerômû viszonylag nagy súlya, a többi erômûhöz képesti alacsony költsége és viszonylag merev üzeme nem biztosítja az egyenlô erôviszonyokat az erômûvek között); n A korábbi 6 regionális áramszolgáltató társaság (a számukra biztosított területi kizárólagos ellátási jog és az ehhez tartozó ellátási kötelezettség) biztosította az ellátás folyamatosságát, a magántôke bevonásához az akkori politikai, szabályozási kockázatot tekintve kellô méretû társaságokat hozott létre és biztosította a késôbbi stratégiai befektetôk sokszínû bevonását; n A közüzemi nagykereskedelmi funkció amellyel (Európában viszonylag egyedi módon) az átvitelt, rendszerirányítást (teherelosztást) ellátó MVM Rt. t ruházta fel az átstrukturálás kialakított szerzôdéses rendszere, majd az 1994-es törvény (VET) több lehetôséget kínált: az erôsen eltérô költségszerkezetû és mûködési rugalmasságú erômû társaságok és a fogyasztókat azonos végfelhasználói áron ellátó szolgáltatók közötti puffert biztosította a maga kiegyenlítési lehetôségével, a késôbbi privatizálás egyik feltételeként biztosította az erômûvektôl szerzôdéses kereteken belüli energia vásárlást és a szolgáltatók energia ellátását, a privatizálást követôen biztosította annak lehetôségét, hogy a szociálpolitikai megfontolásokból eltérített lakossági végfogyasztói árak mellett is legyen lehetôség a (magán tulajdonú) erômûveknél a költségeket fedezô árakra, a költségarányos áramszolgáltatói árrésekre azáltal, hogy a közüzemi nagykereskedô árrését az államigazgatás a körülményekhez illeszthette. n A közüzemi nagykereskedelmi funkció, mely meglehetôsen egyedi az európai (és az általános nemzetközi) gyakorlatban az általa kínált lehetôségek mellett több problémát is felvetett a késôbbiekben: a közüzemi nagykereskedô az egyéb piaci szereplôk (fôként áramszolgáltatók) szerint kihasználva a piaci struktúrában betöltött kulcs pozícióját olyan szabályozási rendszert szorgalmazott, illetve olyan szerzôdéses rendszert épített ki, amely hosszú távon megôrzi kiemelt piaci helyzetét, a közüzemi nagykereskedô és az erômûvek közötti szerzôdések jelentôs újratárgyalás nélkül nem biztosítják a sokszereplôs kínálati piacot; a kapacitások nagy része hosszú távon lekötött, a feljogosított fogyasztók, kereskedôk számára nem elérhetô, azáltal, hogy a közüzemi nagykereskedô más funkciókat is ellátott (átvitel, teherelosztás, export, import, kapacitásgazdálkodás, tartalék erômûvi kapacitás üzemeltetés) a piacnyitás elôtt szükséges volt a kereskedelmi és rendszerirányítási tevékenységek szétválasztására ahhoz, hogy a piaci szereplôk bízzanak a rendszerirányító objektív, diszkriminációmentes döntéseiben. n Az a tény, hogy az 1991/92-es átstrukturálást követôen a privatizálásra csak 1995-ben került sor lehetôséget biztosított arra, hogy: az állami tulajdonban tartott új gazdasági társaságok kialakítsák az egymás közötti kereskedelmi szerzôdéses kapcsolatokat, az állami tulajdonú energetikai társaságokkal konzultálva a kormány kidolgozza az új (1994-es) törvényi szabályozást, majd a privatizációs stratégiát, a kormány létrehozza a késôbbi magánbefektetôk által igényelt, szabályozói biztonsághoz is szükséges szabályozó hatóságot, a Magyar Energia Hivatalt, amely kialakította engedélyezési, felügyeleti rendszerét, a társaságok felkészüljenek a magánbefektetôk fogadására. n Az 1995/96-ban megvalósított privatizációt, részvény-értékesítést kö- 1991/ / ÁTALAKÍTÁS PRIVATIZÁCIÓ VERSENY ERÔMÛVEK (8) SZÁLLÍTÓ (1) ÁRAMSZOLGÁLTATÓK (6) 4-5 ÉV 6-7 ÉV ERÔMÛVEK ÁRAMSZOLGÁLTATÓK 1. ÁBRA A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1 3

4 vetôen a kormány (és az Országgyûlés) ismét adott néhány nyugodt évet az energetikai társaságoknak, hogy növeljék hatékonyságukat (csökkentsék költségeiket) és felkészüljenek a késôbbi versenyhelyzetre, n A privatizálás és a piacnyitás közötti (kicsit elhúzódó) idô (6-7 év) lehetôvé tette a kormánynak: az új szabályozási rendszer (törvény, alacsonyabb szintû jogszabályok) kidolgozását és a leendô piaci szereplôkkel egyeztetését (mely az erôs érdekérvényesítés miatt már nem volt olyan zökkenômentes, mint 1993/94-ben), az új piaci modell fô vonalainak kialakítását, a részben piacoperátori feladatokkal is felruházott független rendszerirányító létrehozását és közvetlen állami tulajdonba helyezését. n A 90-es évek második felében több ország kormánya, szakértôi, energetikai társaságai és a nemzetközi szervezetek is (pl. Világbank) elemezték, értékelték a magyar modellt, aminek keretében az 1991/92. évi átstrukturálást, a kialakított piaci struktúrát és az ezt követô magánosítást, illetve a késôbbre tervezett versenypiac bevezethetôségét, a verseny várható hatékonyságát vizsgálták. Vegyes kép alakult ki: az átstrukturálást nagyon hatékonynak értékelték a kellô számú, egymás közötti versenyt biztosítani képes erômûvi társaságok számát és részben piaci erejét, áraikat tekintve, illetve a szabályozói összevetést (Benchmarking) segítô, kellô számú regionális elosztó/szolgáltató tekintetében, a közüzemi nagykereskedelmi funkciót (annak ellenére, hogy néhány ország követte ezt a gyakorlatot) többen többek között a Világbank néhány vezetô szakembere is a késôbbi hatékony verseny kialakíthatósága szempontjából zsákutcának, vagy legalábbis átmeneti megoldásnak tekintik, a társ regulátorok (fôként ERRAtagok) jelentôsen támaszkodnak a magyar privát befektetôi környezetben kialakított, illetve abban mûködô hatósági szabályozási gyakorlat egyes elemeire, mert úgy vélik, hogy az állami tulajdonú engedélyes társaságok szabályozása messze nem igényel olyan komplex megközelítést, mint ami a magyar gyakorlatban kialakult. Mindezek és a térség más államainak vegyes eredményeket hozó gyakorlata alapján megerôsíthetô, hogy az események sorrendisége, idôüteme jó választás volt, de nem valószínû, hogy a jelentôs változások sora lezárult. A hazai és az egységes európai energiapiac hatékonysága, a magyar fogyasztók, a magyar gazdaság versenyképességi helyzete további strukturális változtatásokat kényszeríthet ki. 2. PIACNYITÁSI ÖSZTÖN- ZÔK, ÁLLAMIGAZGATÁSI SZEMPONTOK 2.1. AZ EURÓPAI UNIÓ EGY- SÉGES ENERGIAPIACRA VO- NATKOZÓ SZABÁLYOZÁSA Az Európai Unióban 1996-ban, illetve 1998-ban Irányelveket fogadtak el a villamosenergia- és gázpiacok megnyitására. A tagállamokban 1999 februárjában ez a piacnyitás különbözô mértékben megtörtént a villamosenergia-iparban, majd másfél évre rá, 2000 augusztusában a gáziparban. A 96/92 EC Irányelv Az Európa Parlament és Tanács 1996-ban fogadta el a 96/92 EC Irányelvet, melynek címe: Egységes szabályozás a belsô villamosenergiapiac számára. Az Irányelv részét képezi az EU azon célkitûzésének, hogy egy egységes piac jöjjön létre Európában belsô határok nélkül, ahol az áruk, szolgáltatások, a munkaerô és a tôke szabadon áramolhat. Az Irányelv elôírja, hogy közös szabályokat kell megállapítani a villamosenergia-termelésre és az átviteli és elosztási rendszerek üzemeltetésére. Minden tevékenység gyakorlása során biztosítani kell az átláthatóságot, és a diszkriminációmentességet. Ki kell jelölni egy (villamos energia) rendszerirányítót, és a rendszer üzemeltetésével ôt kell megbízni. Az Irányelv korlátozott lehetôséget biztosít azoknak a tagállamoknak, amelyeknek sajátos nehézségeik lehetnek, hogy átmeneti megoldásokat alkalmazzanak és eltérjenek az Irányelvtôl. Az Irányelv egy ütemtervet is vázolt azoknak, akik nem egyszerre akarják az összes fogyasztót a szabad szolgáltató választásra feljogosítani, amely szerint a piacot egy 6 éves idôszak alatt, fokozatosan is lehet megnyitni. A hatályban lévô irányelv szerint 2003-ban 35 százalék a minimálisan megkövetelt piacnyitás mértéke. Ehhez képest a piacnyitás tervezett és megvalósított foka jelentôsen különbözik a tagállamok között. Az ütemterv szerinti célt már többen elérték, ill. túlszárnyalták (átlagban már közepén 66 százalék körüli piacnyitási mérték volt jellemzô az Európai Unióban). Az Irányelv felülvizsgálata Az Európa Tanács március én gyorsított munkára szólította fel a tagországokat a belsô piac kiteljesítéséhez, és kérte a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, mindegyiküket erejükhöz mérten gyorsítsák fel a liberalizációt olyan területeken, mint a gáz, a villamos energia 3. Ennek kapcsán született akkori (!) javaslatok: Mennyiségi javaslatok fokozatosan lehetôvé kell tenni, hogy minden fogyasztó szabadon megválaszthassa a szolgáltatóját. Ez villamos energia esetében azt jelenti, hogy a javaslat szerint január 1-jére minden nem háztartási (azaz ipari és kereskedelmi) fogyasztó részére biztosítani kell a szabad hozzáférést, amit január 1-jére ki kell terjeszteni a lakossági fogyasztókra is. A gázpiacra ezek a határidôk január 1., illetve január Határozat: Energiapiacok liberalizálása A5 0180/2000, július 6. 4 Ezek a tervezett, javasolt határidôk idôközben pontosodtak (lásd késôbb). 4 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1

5 Minôségi javaslatok e tekintetben két fontos javaslat születetett, a tevékenységek szétválasztására, illetve a hálózathoz való szabad hozzáférés módjára vonatkozóan. A tevékenységek szétválasztása: az átvitelt integrált esetben olyan leányvállalaton keresztül kell megoldani, amely a napi mûködés során jogilag és funkcionálisan független az anyacég termelô és kereskedelmi tevékenységétôl (ez azt jelenti, hogy minimálisan egy független átviteli rendszerüzemeltetôt (TSO Transmission System Operator) kell létrehozni). A hálózatokhoz való szabad hozzáférés: gyakorlatilag minden tagország a harmadik fél általi szabályozott hozzáférést (TPA Third Party Access) támogatta. Úgy látják, hogy a hatékony verseny kialakításának biztosításához minimálisan egy diszkriminációmentes, átlátható és elôre kiszámítható, nyilvános és szabályozott tarifarendszer szükséges. Szabályozás: kihangsúlyozták a független nemzeti szabályozó hatóságok szerepét, amiknek kompetenciájába tartozik meghatározni vagy jóváhagyni az átviteli és elosztási tarifákat, ami a hálózatokhoz való, diszkriminációmentes hozzáférés szempontjából kulcskérdés. Ezen nemzeti szabályozó hatóságoktól elvárás, hogy elôzetesen bele tudjanak szólni a versenyt alakító tényezôkbe, mivel a versenyhatóságok csak a torzulásokat követôen, utólag avatkoznak be. Kereskedelem harmadik országgal (nem EU országgal): ilyen jellegû kereskedelem kétoldalú vagy regionális szerzôdések keretében valósítható meg, de teljesülnie kell egy sor feltételnek, amelyek kölcsönösségre, környezetvédelemre és biztonsági kérdésekre vonatkoznak. Mivel a 96/92 EC Irányelv számos olyan lehetôséget is tartalmaz, amelynek választásával a tagállamok nem éltek, javaslat született arra, hogy ezeket törölni kell az Irányelvbôl. Ez azért fontos, hogy a jövôben csatlakozni kívánó országok számára azonosak legyenek a feltételek a jelenlegi tagállamokkal. Ezért az erômû létesítés vonatkozásban javasolták törölni a tenderezési eljárást, és csak az engedélyezés maradt meg; illetve a hálózatokhoz való hozzáférés tekintetében kikerült az Irányelvbôl az egyvásárlós modell (Single Buyer) választásának lehetôsége a harmadik fél hozzáférésével szemben (TPA). A Bizottság fentiekben vázolt javaslatai ôszén Stockholmban megtárgyalásra kerültek, azonban jóváhagyásukat, ill. kötelezô elôírásukat idôlegesen elhalasztották Ezen javasolt módosítások a számunkra követendô tendenciát azonban már 2001-ben meghatározzák. Idôközben az Európai Unió Miniszterek Tanácsa elfogadta az új egységes villamosenergia- és gázenergia piaci szabályozást, amely az Európai Parlament elé került megtárgyalásra és elfogadásra. Várhatóan az új Irányelveket 2003 júliusában hirdetik ki és ezt követôen (ez évben, vagy elején) lépnek hatályba. A Miniszterek Tanácsa által elfogadott Irányelvek tervezete az alábbi területeken tartalmaz jelentôs változást: n általánosságban szorgalmazza a piacnyitás felgyorsítását, a fenntartható verseny hatékonyságát, emellett; n az új tervezet a korábbi Irányelveknél határozottabban próbálja biztosítani az ellátás és a rendszer biztonságát, a szociális és környezetvédelmi megfontolások érvényesülési lehetôségét, n csökkenti a szabadon választható megoldásokat (kimaradt az új kapacitás tenderezés, a tárgyalásos hozzáférés, a kizárólagos vásárlói modell), n szervezetileg és jogilag független, önálló társaság kell legyen a rendszerirányító, amely alatt az Irányelv transmission system operator - t (TSO) és distribution system operator -t (DSO) ért külön, külön szabályozva feladataikat, n a vertikálisan integrált társaságoktól megköveteli az elosztás (distribution) és a szolgáltatás/ellátás (supply) jogi szétválasztását, n az Irányelv elôírásai szerint a tagállamoknak nemzeti szabályozó hatóságokat (national regulatory authority) kell létrehozniuk az energia piacok hatékony mûködése biztosítására, amely fôként az alábbiakban nyilvánul meg; diszkriminációmentes hálózati hozzáférés ellenôrzése, a piaci folyamatok folyamatos felügyelete és a tényleges verseny feltételeinek megteremtése, a tevékenységek megfelelô szétválasztásának ellenôrzése, a hálózati tarifák meghatározása, jóváhagyása, hálózati hozzáféréssel kapcsolatos panaszok kivizsgálása, viták rendezése, n a tagállamok kötelesek 2004-re valamennyi nem háztartási fogyasztót a szabad kereskedôválasztásra feljogosítani, míg re pedig minden fogyasztónak szabad választást biztosítani. Az EU irányelvei kényszert jelentettek Magyarországnak a piacnyitás módját, idôütemét illetôen. E mellett azonban a piacnyitás legfontosabb mozgatórugója az a világpiaci és ezen belül európai tényekkel alátámasztott elképzelés, közgazdasági elméleti törvényszerûség, hogy a versenypiaci körülmények és a piaci árképzés hosszú távon kedvezôbb hatással van az árakra, mint bármilyen hatékonyságú reguláció, árszabályozás. Mindezek alapján a piaci modell bevezetésének mozgatórugóit a kormány számára a gazdasági miniszter Az energetika üzleti modellje tárgyú elôterjesztésében többek között az alábbiak szerint fogalmazta meg: n a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének fokozása, s így a meglévô munkahelyek megtartása, újak létesítése; n az energiafogyasztók áremelési kényszerének lehetôségek szerinti mérséklése; n az infláció csökkentése az energiaárakon keresztül is; n a külföldi befektetôknek stabil, átlátható, diszkriminációmentes befektetési környezet biztosítása, n az ország EU csatlakozásának elôkészítése a gazdaság minden területén. A kormány 1999 nyarán jóváhagyta az új energetikai üzleti modellt és ennek alapján tovább pontosodott az új modell szabályozási környezetét megalapozó törvénytervezet. Iparági, fogyasztói és államigazgatási egyeztetés sorozatot követôen 2000 áprilisában jóváhagyta a kormány a törvénytervezetet és átadta az Országgyûlésnek tárgyalásra. A 2000 májusában megkezdett országgyûlési vita egy hónap múlva megszakadt, amikor képviselôi indítványra a miniszterelnök átgondolásra visszakérte a törvénytervezetet és egyúttal A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1 5

6 újabb vizsgálatot rendelt el a piaci modell alátámasztására. Az energetikai kormányzat külsô tanácsadót bízott meg a modellvizsgálatok megismétlésére, a korábbi eredmények megerôsítésére, illetve esetleges módosítási javaslatok alátámasztására. A év nyarán folytatott vizsgálatok megerôsítették a piacnyitási folyamat korábban megfogalmazott célját és egyúttal egyéb célok is megfogalmazásra kerültek: n A piaci szereplôket, és ezeken belül is elsôsorban a lakossági és kis-, közepes fogyasztókat fel kell készteni a piac megváltozására. Ezért az átalakulási folyamatot fokozatosan kell végrehajtani, a közüzemi ellátás lépésenkénti piaci szolgáltatássá alakításával. n A termelôi kapacitások létesítésénél tehermentesíteni kell az államot, vagy az állami tulajdonban levô szállítót. A kapacitáslétesítési kockázatokat a piaci szereplôknek erômûvek, kereskedôk, fogyasztók kell vállalniuk és üzleti alapon megosztaniuk. n A mai merev rendszer nem tudja figyelembe venni a technológiai fejlôdésbôl, illetve a meglévô európai többletkínálatból adódó alacsonyabb árú kapacitás- és energiakínálatot. A létrejövô új rendszernek rugalmasabban kell tudni reagálnia a piaci lehetôségek megváltozására. n Az ország gazdasági fejlôdésének fontos feltétele a makrogazdasági mutatók kedvezô irányba történô befolyásolása, ezért rövidtávon az energetikai átlag áraknak inflációkövetôknek kell lenniük. n A versenypiaci átalakítás fontos tényezôje az állam tehermentesítése beruházási és kockázatvállalási szerep visszaszorítása, ármegállapítási hatáskör csökkentése. Az energiapolitikát piaci alapon kell megvalósítani, az energetikai vállalkozásokban kulcsszerepe van a magántôkének. n Az ország hosszú távú gazdasági fejlôdéséhez, az energetikai cégek exportképességéhez, a hazai fogyasztók legkedvezôbb (biztonságú és árú) ellátásához szükséges, hogy részesei lehessünk a formálódó egységes európai villamosenergia-piacnak. A piaci modellt úgy kell átformálni, hogy az megfeleljen az egységes európai piaci felépítésnek. A vizsgálatok eredményét a miniszterelnök 2000 októberében elfogadta, amit követôen a törvénytervezet pontosítása 2001 áprilisáig húzódott. Ezután folytatta az Országgyûlés a törvénytervezet vitáját, ami a nyári ülésszünet miatt is, csak 2001 novemberében fejezôdött be. A másodlagos jogszabályok elôkészítéséhez szükséges idôigényt is figyelembe véve a törvény hatályba lépésére a kormány január 1-jét javasolta az Országgyûlésnek. 3. A PIACI MODELL KIALAKÍTÁSA Az ország EU csatlakozásának elôkészítése keretében a kormány több, tárcák közötti munkacsoportot hozott létre 1997-ben, amelyek közül a 8. sz. munkacsoport a Gazdasági Minisztérium vezetésével az energetikai jogharmonizáció elôkészítéséért volt felelôs. Ennek a munkának a keretében az MVM Rt. kapta a feladatot, hogy kidolgozza a leendô piaci struktúrát, és javaslatot tegyen a törvénytervezetben megfogalmazandó piaci mûködési modell fôbb alapjaira. Az ellátásbiztonság, a folyamatosság, a kormányzati beavatkozás lehetôségének fenntartására vonatkozó igény háttérbe szorította a hatékony verseny szempontjait a piaci mûködés fô elveit leíró modell megalkotásánál. Mindezek miatt az európai gyakorlatban sajátságos portugál mintára a közüzemi és versenypiaci szegmens együttes mûködése és a közüzemi nagykereskedôi funkció fenntartása került megfogalmazásra a modellben és az azt leíró törvénytervezetben. Az iparág, a befektetôk, a fogyasztók az elképzelt mûködési modell megfogalmazott fô elvei mellett a jövôbeni mûködések részleteivel 1999 tavaszán kezdtek megismerkedni akkor, amikor a Magyar Energia Hivatal az új, tervezett energiapiac elôkészítése érdekében szakértôi munkacsoportokat hozott létre a leendô átviteli, elosztási, rendszerirányítási tarifarendszer és az áralkalmazási feltételek kidolgozására. Ezen jelentôs számú szakember bevonásával folyó munkabizottságokban az elsô évben fôként a mûködés részleteinek tisztázása, a leendô piaci és monopol szereplôk jogai, kötelezettségei, feladatai és az egymás közötti együttmûködés keretei kerültek tisztázásra. Ezen tisztázó idôszak egy sor alapvetô kérdést is felvetett a jövôbeli mûködés alapjait érintôen, amely kérdések 2000 nyarán elemzésre és megválaszolásra kerültek. A Price Waterhouse Coopers-szel közösen végzett elemzések rámutattak néhány sokat vitatott kérdésre és azokra a szempontokra, amelyek alapján a kormány állást foglalt KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ SZEREPE A privatizációt megelôzôen az 1994-es VET lehetôségei szerint, de leginkább a privatizáció sikere érdekében kialakult szerzôdéses rendszerben az MVM Rt., mint a nagykereskedelmi funkciót is ellátó szállító áramvásárlási szerzôdéseket kötött a hazai erômûvekkel. Ezen erômûvek egymástól jelentôsen eltérô állandó és változó költségstruktúrával rendelkeznek és ennek megfelelôen a tôlük a nagykereskedô szállító által vásárolt villamos energia ára jelentôsen eltérô. A közüzemi nagykereskedôi funkció piacnyitást követô megszüntetésének lehetôsége elemzésre került, fôként a szolgáltatói oldali befektetôk szorgalmazására és azért, mert a hatékonyan mûködô európai versenymodellekben ilyen funkció nem létezik. A szolgáltatók befektetôi jelezték, hogy készek kivásárolni az MVM Rt. termelôi szerzôdéseit az ellátás biztonságának és a termelôi oldali befektetôi biztonságnak a fenntartása érdekében. Némely befektetô által szorgalmazott kötelezô energiatôzsde (szervezett energia piac, pool) modelljének választása esetén ez a lehetôség erôsen felmerült volna. Végül a közüzemi nagykereskedôi funkció megtartása melletti érvek voltak erôsebbek az energetikai kormányzat számára: n az erôsen eltérô termelôi költségeket keverô átlagár szervezett energiapiac nélkül is kialakítható, n az állami tulajdonban tartott közüzemi nagykereskedôt és árrését a 6 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1

7 kormány felhasználhatja energiapolitikai, szociálpolitikai megfontolások támogatására, n az erômûvekkel kötött áramvásárlási szerzôdések fenntarthatóak, n a piaci ár alatti erômûvektôl származó kedvezô árú villamos energia árelônye eljut a közüzemi fogyasztókhoz, Elemzésre került, hogy a villamosenergia-piac megnyitásának elôrehaladtával megvizsgálandó a monopolisztikus lánc bizonyos mértékû oldásának lehetôsége. Egyik lehetôség lehet, ha a közüzemi szolgáltatók nem kizárólag a közüzemi nagykereskedôtôl vásárolhatnak villamos energiát. Erre azonban csak egy viszonylag jelentôs mértékû (50% fölötti) piacnyitást követôen célszerû sort keríteni és garantálni kell azt is, hogy emiatt újabb, a fogyasztókat terhelô átállási költségek ne keletkezzenek ÁRAMVÁSÁRLÁSI SZER- ZÔDÉSEK ÚJRATÁRGYALÁSA Az új villamos energia modell kialakítása során az egyik legkritikusabb elem a hatályos szerzôdésállomány kezelése. Az egyik megoldás az lehetett volna, ha a törvény erejénél fogva mindegyik szerzôdés felbontásra kerül, ebben az esetben az erômûvek megjelenhetnének a szabadpiacon. Azok az erômûvek, amelyek korábbi szerzôdéses árai a kialakuló piaci ár alatt lennének, villamos energiájukat a versenyáron értékesítenék, vagyis az árelôny a fogyasztók számára elveszne. A piaci árnál drágábban termelô erômûvek veszteségeik kompenzálására az állam, a fogyasztók, illetve közvetlenül szerzôdéses partnerük, az MVM Rt. felé követelésekkel állnának elô. Ennél a változatnál minden egyes erômûvel külön megállapodást kellene kötni a korábbi szerzôdésekbôl adódó kártalanításra. Félô, hogy a privatizált cégek erôs érdekérvényesítési készsége miatt a vitában a magánbefektetôk az elôre meghirdetett nyereség pozíciónál magasabbat tudnának kiharcolni maguknak. Ez a villamos energia árak emelkedési kényszerét vonná maga után. A hosszú távú szerzôdések kezelésének másik megoldása, ha a szerzôdéseket a törvény ereje nem bontja fel. Ebben az esetben a kedvezô árú szerzôdések árelônyét továbbra is a fogyasztók részére lehet biztosítani. A kiemelkedôen drága szerzôdések felülvizsgálatát célszerû, ha az MVM Rt. kezdeményezi. Az energetikai kormányzat nemzetközi tanácsadójának véleménye és nemzetközi példák mutatták, hogy a piaci áraktól nagymértékben elrugaszkodott korábbi megállapodások szívós tárgyalásokkal a fogyasztók számára elônyösen módosíthatók (lekötött teljesítmények fokozatos felszabadítása, szerzôdéses idôtartam csökkentése, szerzôdéses ár csökkentése révén). A szakértôi vélemények szerint a tárgyalási eredmény elérését kellô kormányzati, regulátori ösztönzéssel célszerû segíteni. A fenti érvek, ellenérvek, lehetôségek mérlegelése és a befektetôk esetleges peres eljárásának elkerülése érdekében a kormány a szerzôdéseket nem kívánta jogszabállyal megszüntetni KÖTELEZÔ VAGY SZABADON VÁLASZTOTT ENERGIATÔZSDE (POOL) A liberalizált villamosenergia-piaci szegmensben az erre feljogosított fogyasztók szabad elhatározásuk alapján elhagyhatják közüzemi szolgáltatójukat, vagyis a feljogosított fogyasztók bárkitôl (kivéve a közüzemi nagykereskedôt és a közüzemi szolgáltatókat) vásárolhatnak villamos energiát. A villamosenergia-termelôk közüzemi kötelezettségeiken felül energiát értékesíthetnek fogyasztóknak, illetve villamosenergiakereskedôknek. A liberalizált villamosenergia-piac fontos eleme lehet a szabályozott energiapiac (energiatôzsde) is. Más termékekhez hasonlóan a villamos energia szervezett kereskedelme is a piaci körülmények között lebonyolított termékcsere egyszerûsítésének, hatékonyabbá és átláthatóbbá tételének eszköze. A szervezett villamosenergia-kereskedelem a versenyfeltételek között mûködô szereplôk számára többek között a következô elônyöket nyújtja: n lehetôvé teszi, hogy a piac öszszes szereplôje számára azonosak legyenek a kereskedési szabályok, ami növeli a piac átláthatóságát és csökkenti az információ- és pozícióelônnyel történô piaci visszaélések lehetôségeit, n megteremti a kereskedési tranzakciók ártranszparenciáját, n csökkenti a kereskedési (különösen a rövid idôtávú) tranzakciók költségét, n garantálja a szerzôdések teljesítését, n hitel- és partnerkockázatoktól mentes kereskedést biztosít, n szabványosított kereskedési eljárásokat és termékeket bocsát a piaci szereplôk részére. Az európai gyakorlatban a szervezett villamosenergia-piac kötelezô jellegû igénybevételét többek között azért alakították ki, hogy megteremtsék az átállási (befagyott) költségek kompenzálásában részesülô szereplôk fizikai szállításra történô öszszes kereskedelmi tranzakciójának ártranszparenciáját. Ez az opcionális szervezett kereskedelem kialakítása esetén nehezebben teremthetô meg. Az opcionális (nem kötelezô) szervezett energiapiac megalakításáig a hatékony kiegyenlítô piaci ár tudna kellô jelzéseket adni a befektetôknek, fogyasztóknak és adhat kellô referencia alapot. Az európai tapasztalatok alapján elmondható azonban, hogy a kötelezô jellegû villamosenergia-piacok (melyek csak rövid idejû (pl. óránkénti) termékek aukciós-egyensúlyi áras módon történô kereskedését teszik lehetôvé) felerôsíthetik az adott villamosenergia-szektor meglévô strukturális problémáit, mint például a piaci erô érvényesítésének lehetôségét. A kötelezôen igénybe veendô szervezett villamosenergia-piaccal szembeni legfontosabb ellenérv az, hogy a kereslet és a kínálat rugalmatlanul tud megjelenni, ami drágítja a villamos energia árát az opcionális piaci formához képest. Angliában a korábban kötelezô jellegû villamosenergia-kereskedelmi piaci formát ezért opcionálissá tették. Emellett a hatékony skandináv Nord Pool is opcionális formában mûködik. Idôközben kiderült, hogy elemzôk a Kaliforniában elkövetett rossz szabályozási döntések közé sorolták a kétoldalú szerzôdések tilalmát is (kötelezô pool). A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1 7

8 Azért is az opcionális kereskedelmi piaci formát javasolta az energetikai kormányzat, mert a minden (szabad) energiaforgalom számára kötelezô energiatôzsdei tranzakció elôírása azt igényelte volna, hogy az angol tapasztalatok alapján nagyon részletes és szofisztikált szervezett energiapiaci részletszabályozás teljes egészében kidolgozásra kerüljön a piacnyitás kezdetéig. Vélhetôen ez az idôigény további egy évvel eltolta volna a térségünkben (az EU-hoz csatlakozni kívánó országok körében) már amúgy is késôinek számító lehetôséget az egységes európai piacba kapcsolódást illetôen PIACNYITÁSI ÜTEM Egyértelmû elkötelezettség hiányában és azért, mert az EU szabályozása is átalakulás, jelentôs változás elôtt állt, a piacnyitás mértékét és ütemezését kormány hatáskörbe volt célszerû utalni, így a tapasztalatok és a változó körülmények figyelembevételével rugalmasan történhet késôbbiekben a piac liberalizációja. A következô piacnyitási változatok kerültek elemezésre: n az A változat az EU direktíva minimális követelményét és a hosszú távú szerzôdések kifutását szem elôtt tartva, hosszan elnyújtott, lassú piacnyitást feltételezett; n a B változat gyorsabb ütemû piacnyitást feltételezett; n a C változat rövid átmeneti idôt követôen, teljessé váló piacnyitás feltételezett. A tanácsadó által elvégzett számítási eredmények azt mutatták, hogy a villamosenergia-piac megnyitása a nagyfogyasztók számára árcsökkenést okoz. Ugyanakkor felhívták a figyelmet annak kockázatára, hogy a piaci árak jelentôs mértékben ingadozhatnak, ezért a kisebb fogyasztók, elsôsorban a lakosság esetében célszerû a közüzemi szolgáltatás hatósági árszabályozásának fenntartása. A B változat megvalósítása esetén a nagyfogyasztói árak csökkenése úgy valósulhat meg, hogy a közüzemi villamos energia árakra a piac megnyitása nem gyakorol negatív hatást. A törvény tervezetének véglegesítéséhez, megtárgyalásához, elfogadásához, a kapcsolódó rendeletek és egyéb szabályok kialakításához szükséges idôigény végül nem tette lehetôvé a vizsgálat idején (2000 nyarán) feltételezett egyik lehetôség, a július 1-jei piacnyitást, csak január 1-jét. 4. SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZET ELÔKÉSZÍTÉSE A nemzetközi tapasztalatok és szakértôi vélemények szerint; a hatékony, a piacon vásárló fogyasztóknak elônyös piaci struktúra, illetve ezt a struktúrát leíró szabályozási környezet kialakításánál a fogyasztócentrikus piaci szemlélet kulcsfontosságú. A fogyasztók szempontjai, érdekei azonban eltérôek a különbözô idôtávokon: n a fogyasztók azonnali és rövid távú elônyöket várnak a piactól, n a fogyasztók hosszú távú érdeke (ellátásbiztonsága) viszont, hogy stabil kínálati oldal alakuljon ki, vagyis, hogy az energetikai társaságok is megtalálják számításaikat, befektessenek. A fogyasztóknál az energetikai kérdések soha sem tartoznak a fô érdeklôdési körbe (nem core business), ezért a liberalizáció elôkészítése során is az energetikai társaságok dominálták a piaci elôkészítô munkabizottságokat. Nehéz egyensúlyt tartani abban, hogy a nagyszámú, közvetlen közelrôl érintett energetikai társaság core business -ét érintô észrevételei melletti, jóval kisebb számú fogyasztói oldali észrevétel hasonló súllyal elemzésre, felhasználásra kerüljön. A szabályozási környezet elôkészítése során a jogszabály elôkészítôk gyakran találták magukat szemben az energiaipar befektetôivel, szakembereivel akkor, amikor a fogyasztókért folyó verseny szabályainak kialakítása során figyelembe akarták venni, vagy vették azt, amit a fogyasztók képviselôi szerettek volna. A Magyar Energia Hivatal 1999 márciusában kezdte el azt az egyeztetô munkát, aminek keretében a leendô piaci szereplôk (a kis- és nagyfogyasztók képviselôi is) megvitatták az új piaci struktúra mûködését; vagyis 4(!) évvel ezelôtt. Sajnálatos, hogy a mûhelymunka nagy része állóháborúval telt; a legtöbb szereplô azt igényelte, hogy az államigazgatás készítsen egy részletes, mindenre kiterjedô mûködési leírást, majd ennek ismeretében készek egyeztetni, véleményezni a jogszabálytervezeteket. Sokan elmulasztották a 4 év alatt azt a lehetôséget, hogy aktív közremûködéssel alakítói, formálói legyenek a részletszabályoknak. Néhány adalék más országok piacnyitást elôkészítô munkájából: n Szinte sehol sem az iparág maga készíti elô a saját monopóliumát lebontó szabályokat. Tudomásul veszik, hogy ez államigazgatási feladat. n Általában a törvényhozás és/vagy a kormány kezdeményezésére a szabályozó hatóság (regulátor) készíti elô az új szabályozási környezetet (ahol ilyen nincs, ott a kormány által megbízott jó nevû tanácsadó cég). n A regulátor az új piaci modell kialakításakor általában azonos súlylyal (részvételi aránnyal) vonja be az energiaipar, a nagyfogyasztók, a kisfogyasztók, a nem kormányzati szervek (NGO) képviselôit. n A bizottsági munkában minden érintett oldal (a saját költségvetésébôl) tanácsadókat alkalmaz, és saját modelljavaslatokat dolgoz ki. A regulátor ezen javaslatok legjobb elemeit rakja össze. n A regulátor az elôkészítô munka során folyamatosan konzultál a kormány és a törvényhozás illetékes bizottságainak képviselôivel kettôs célból: megismerje és megértse a (energia) politikai elvárásokat, folyamatosan tájékoztassa a döntéshozókat, törvényalkotókat az elôkészítésrôl, biztosítsa ezzel a késôbbi befogadást. n A folyamatos, többoldalú érdekegyeztetés alapján a regulátor (vagy a kormány alkalmazott tanácsadója) által kialakított modellt, piaci struktúrát jeleníti meg jogszabály tervezet formájában a törvényhozás, amit az elfogadás szakaszában már nem alakítanak át jelentôsen. A különbség tehát az általam ismert a szabályzati környezet-elôkészítési nemzetközi gyakorlat és a hazai jogszabály-elôkészítés között a következô: 8 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1

9 Tiszta, átlátható határkeresz- tezô kapacitás allokációs szabályok Fogyasztói elvárások Több fogyasztói választási lehetôség Alacsony végfelhasználói árak Növekvô szolgáltatási színvonal Segítség a feljogosított fogyasztóknak a piacra lépésben Regulátori eszközök RTPA Új kereskedôi engedélyek Beágyazott (incumbents) szereplôk ellenôrzése Több termelôi kínálat szorgalmazása Ársapka, árképlet, hatékonysági kényszer Politikai ellenôrzés Hatékony verseny Fogyasztói elégedettség mérése Szolgáltatási minôség mérése Minôség alapú hálózati tarifa Átlátható hálózati és rendszer- irányítói díjrendszer Tanácsadás 5. A FOGYASZTÓKÉRT FOLYÓ HATÉKONY VERSENY FELTÉTELEI A Magyar Energia Hivatal a közvélemény-kutatás eszközével 6 éve méri és elemzi a fogyasztói elvárásokat és elégedettséget. Ezen vizsgálatok és a fogyasztók különbözô csoportjait képviselô szervezetek véleménye alapján úgy véljük, hogy az alábbiak szerint foglalható össze a fogyasztóknak az értük folyó versennyel kapcsolatos elvárásai és ezen elvárások érvényre juttatását segítô regulátori eszközök, beavatkozási lehetôségek: Az államigazgatás beavatkozási lehetôségei közül a piacnyitás kapcsán az egyik legfontosabbat, a hatékony verseny feltételeit célszerû kiemelni és elemezni a magyar modell, a hazai piaci struktúra, szabályozási környezet alapján. A hatékony verseny feltételeit az alábbiak szerint lehet elemezni: n Magyarországon nincs egységes energetikai oldal, minden érdekcsoport más irányt képvisel. n Nálunk a fogyasztók (de legfôképp a kisfogyasztók) nem rendelkeznek olyan erôs szervezettel, amelyik nemzetközi tanácsadó céget alkalmazna a modellalkotás során saját érdekei érvényesítésére. n A hazai érdekképviseleti folyamat nem ér véget a modell alapelveinek kialakításánál, hanem a törvényalkotás végszavazásáig tart. Ennek megfelelôen nem készíthetôk el (vagy legalábbis dupla munkával) a részletszabályok (másodlagos szabályok tervezetei) elôre, hiszen a kiindulási pont (a törvény) alapvetô kérdésekben változhat a törvényhozási vitában. n Egyik oldal sem készített olyan részletes mûködési javaslatot, amit a többiek véleményezhettek, megtárgyalhattak volna így ez a viták hevében 4 év alatt alakult, pontosodott. Több más európai és tengeren túli ország gyakorlatát látva nem újdonság, hogy a részletszabályok az utolsó (vagy azt követô) pillanatban készültek el és késôbb többször módosultak. Több ország piacnyitását kellett hónapokkal elhalasztani a részletek kidolgozatlansága, az átmeneti mûködésképtelenség miatt. Mindezt figyelembe véve a 4 éves közös gondolkodást követôen nem érhette nagy meglepetés a piaci szereplôket a 2002 augusztusában és decemberében kiadott jogszabályok láttán. Négy év alatt szinte minden hétre esett 1-2 egyeztetô megbeszélés, ahol a piaci szereplôk közötti kapcsolatok, a hatósági árképzés szabályai, a rendszerirányító tevékenysége elemzésre, egyeztetésre, kialakításra került. Egy dolgot azonban nem célszerû elvárni, mégpedig azt, hogy ez az egyedi kettôs modell ne vessen fel további napi gondokat, megoldásra váró kérdéseket. A magyar modellhez hasonló kettôs modellt mûködtetô ország(ok) ugyanis hasonló, napi gondokkal küzdenek. A hatékony piaccal rendelkezô országok, ahonnan tapasztalatokat átvehetnénk, nem kettôs modellt mûködtetnek. A hosszú elôkészítés ellenére tehát várhatóak további nehézségek, további jelentôs nézeteltérések a piaci szereplôk között. A hatékony verseny feltételei Hálózati hozzáférés Piaci szereplôk száma Feljogosított fogyasztók Hatékony piaci mûködést segítô struktúra A piac mérete Kínálati piac tartalék kapacitások, import Hálózati hozzáférés A hálózatokhoz hozzáférés alapvetô szabályai a törvényben és a kormányrendeletekben vannak lefektetve. Mind belföldön, mind a határt keresztezô vezetékek esetében tiszta, átlátható szabályok szerint történhet a hálózatokon való szállítás, amelynek díját miniszteri rendelet rögzíti. Hálózati szûkület esetén a rendszerirányítónak széleskörû felhatalmazása van egyes tranzakciók visszautasítására, azonban igény esetén a visszautasítás jogszabályi alapját igazolnia kell. Azért, hogy a hozzáférési részletszabályok (pl. határkeresztezô kapacitás allokálási szabályok) kellôen világosak legyenek mindenki számára, és biztosított legyen a hatósági ellenôrzés; a jogszabály elôírja A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1 9

10 ezen szabályok ellátási szabályzatokban rögzítésének kötelezettségét. Ezen szabályzatok véleményezése, jóváhagyása során lehetôség van a piaci szereplôk és a hatóságon keresztül az államigazgatás szempontjainak érvényesítésére is. Az egyes szereplôk (hálózati társaságok, rendszerirányító) mûködési engedélyei külön kiemelik a hálózatokhoz hozzáférés diszkriminációmentes biztosításának követelményét. Ennek kapcsán több ország szabályozási gyakorlatát elemeztük, és próbáltunk átvenni ún. kínai fal típusú szabályokat, amelyek az egy jogi személy keretében folytatott hálózati és közüzemi nagykereskedôi, szolgáltatói tevékenységek szétválasztását kísérlik meg, különösen az azonos tulajdonosi érdekeltségi körbe tartozó kereskedôtôl. Az új szereplôk (kereskedôk, feljogosított fogyasztók, piaci termelôk) azonos szintû, súlyú információhoz jutása fontos a hatékony piac mûködéséhez. Amennyiben ezen a téren a hálózati társaságok, a rendszerirányító részérôl diszkriminációra kerülne sor, a Hivatal rendelkezik jogszabályi felhatalmazással további hozzáférési szabályok kialakítására. Összességében megállapíthatjuk, hogy a belsô, országon belüli hálózathoz hozzáférés viszonylag jól biztosítható. A kevés hálózati szûkület (pl. Pécs térsége) hálózatfejlesztéssel rövid idôn belül felszámolható. Ugyanez nem mondható el a határt keresztezô hálózatokhoz hozzáférés esetében: n viszonylag szûk a kapacitás a jelentôsen megnôtt határkeresztezô forgalmat tekintve, n a kapacitás egy részét a korábban megkötött szerzôdések töltik ki (AAC), n a jelentôs európai kereskedelmi forgalmazás a mi hálózatainkat is lefoglalja, n új, tervezett határkeresztezô vezetékek csak középtávon oldják majd meg a szûkületeket, n a szûk határkeresztezô kapacitásokhoz hozzáférés szabályai (allokációs módszerei) még nem kiforrtak, kifinomultak, alkalmazásuk több nehézséget vet fel. Ezen a téren tehát javítani célszerû a hálózatokhoz hozzáférés szabályain azért, hogy az egységes európai Fogyasztás 33% 9,8 TW/év energiapiac részeként hatékonyabb piaci kereskedés alakulhasson ki. A Magyarországon áthaladó tranzit szállítások szempontjából jelentôs elôrelépést jelent majd az európai ETSO és CEER által kidolgozott, illetve szorgalmazott egységes határkeresztezô tranzit tarifák hazai bevezetése. Piaci szereplôk száma A hatékony piaci mûködés feltétele, hogy sokszereplôs piac alakuljon ki. Ez a feltétel adott. A 6 közüzemi szolgáltató igyekszik megtartani a közüzemi fogyasztókat; a 9 kereskedô igyekszik megszerezni azon fogyasztókat, amelyeket a jogszabály piacra lépésre jogosít; a 19 termelôi engedélyes egy része (fôként a szabad kapacitással rendelkezôk) új partnereket (kereskedô, feljogosított fogyasztó) keres; a piacnyitást követô 3 hónap alatt 20 fölé nôtt feljogosított fogyasztási hely pedig azt jelzi, hogy fogyasztói oldalon is van piaci szereplô már a verseny elején is. Mivel a kereskedôk többsége mögött jelentôs európai energia társaságok vannak több éves piaci kereskedelmi tapasztalattal, ezért a tapasztalt piaci szereplôk számában nem szenvedünk hiányt ez a feltétel tehát teljesül. Feljogosított fogyasztók hajlandósága FOGYASZTÓI ELEMZÉS 10,08 TWh/év ezer 4,7 millió Fogyasztási (>6,5 GWh/év) (<6,5 GWH/év) helyek száma Nem háztartási fogyasztók 9,9 TWh/év Háztartási fogyasztók A piacra lépési hajlandóságot sok tényezô befolyásolja. Elôször is a lehetôség, amely egyelôre csak a fogyasztók kis számának (mintegy 300 fogyasztási hely) biztosított. Miután 2004 folyamán az új, elfogadás alatt álló EU Irányelvek minden nem lakossági fogyasztó számára megkövetelik a hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását, ezért célszerû a jelenlegi 33%-os piacnyitás és a minden nem lakossági piacnyitási lépcsô között egy vagy két közbensô lépés beiktatása úgy, hogy arra a piaci szereplôk (beleértve a fogyasztókat is) felkészülhessenek. A piacralépési hajlandóságot segíti, ha átlátható szabályok vannak, amelyet a fogyasztók viszonylag könnyen tudnak követni. Az elsô hónapban piacra lépô nagy ipari fogyasztók rendelkeznek olyan energetikai-kereskedelmi-jogi apparátussal, hogy a szabályokat átlássák, kövessék és így érvényesítsék érdekeiket. Ez a közepes és kisebb fogyasztóknál már nem olyan egyértelmû. (A piacra lépéshez feljogosított önkormányzatok esetében is érzékelhetô már most is ez a jelenség.) Az átlátható piaci elszámolási árak fontosak mind a fogyasztók, mind az ôket kiszolgálók (termelô, kereskedô) számára. A fogyasztók rövid és középtávon tudni szeretnék, hogy milyen energia költségre számíthatnak, míg az ellátó oldal szeretné tudni, hogy jelenlegi és tervezett jövôbeni beruházásai miként térülnek meg. A magyar piaci modellben a piaci árak három piaci formában alakulhatnak ki: n a kétoldalú szerzôdésekben (termelô feljogosított fogyasztó; ke- 10 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1

11 reskedô feljogosított fogyasztó között), n a szervezett energiapiacon, n a kiegyenlítô energia piacán. Ezek az árak azonban nem jelzésértékûek ma még! A kétoldalú szerzôdéses árak nem ismertek harmadik fél számára; a szervezett energia piacot (energia tôzsde) a piaci szereplôk egyelôre nem hozták létre; a kiegyenlítô energia piacán piaci árak helyett szabott, kereslet-kínálattól független árak vannak. Emiatt tehát fontos lenne biztosítani az indikatív piaci árak nyilvánosságra hozását. Ettôl függetlenül a feljogosított fogyasztók rendelkeznek árinformációval a piaci döntéseiket illetôen, amikor azt hasonlítják össze, hogy a közüzemi hatósági ár és a kínált szabadkereskedelmi ár hogy viszonyul egymáshoz. A nagyfogyasztók elsô 2-3 havi piacra lépési hajlandóságából és a fogyasztói elôjelzésekbôl általánosságban megállapíthatjuk, hogy ôk bíznak a piac számukra biztosított elônyeiben, de óvatosak. Piaci struktúra A kettôs piaci szegmens (közüzemi, verseny) egymás mellett élése, az ebbôl adódó, nap mint nap jelentkezô nehézségek, keresztfinanszírozási kérdések nem segítik a hatékony piac kialakulását, inkább az ellátás biztonságát, a hatósági fogyasztói árak fennmaradását támogatják. A közüzemi termelôi kapacitás felajánlási kötelezettség is nehezíti a többszereplôs, termelôi piaci kínálat kialakulását a feljogosított fogyasztók számára. Ebben a sajátos modellben nehéz egyensúlyt találni a közüzemi szereplôk kizárólagos jogokat biztosító monopóliumai és piaci szabadságfokai között; és fôként olyan módon, hogy ne legyen keresztfinanszírozás a közüzemi fogyasztók kárára. A modellbôl adódó lehetôség, hogy a jelenlegi és az új termelôk is az MVM Rt.-vel kötött áramvásárlási szerzôdéseket részesítik elônyben a szabadpiaci kereskedéssel szemben. Ekkor azonban a kínálati oldalon nem várható több szereplô megjelenése a belföldi piacon. Az EU tagállamok piacait elemezve 10 olyan nemzeti piac van, ahol a három legnagyobb termelô összesített piaci részesedése 60% fölötti. A regulátor tehát azt igyekszik elérni korlátozott eszközein keresztül hogy a hazai piaci struktúra, piaci modell ne nehezítse a hatékony, kínálati oldalon is többszereplôs piac kialakulását. A piac mérete A hatékony versenypiac kialakulásában el kell érni a kritikus tömeget. Ezt a hazai fogyasztás viszonylag kis piacán elég nehéz. Néhány szempont a különbözô piaci formák súlyát, arányát, méretét tekintve: n A TWh/év teljes hazai fogyasztás 100%-os feljogosítását követôen még hatékony piaci struktúra mellett is csak a fogyasztás 30-50%-nál számíthatnánk aktív piaci részesedésre (szerzôdés újratárgyalás, szolgáltató váltás). Kevéssé hatékony piacon 20-40% piacralépésre számíthatunk. n A piacra lépô feljogosított fogyasztók 2/3-a inkább a kétoldalú szerzôdéseket választja és csak 1/3-uk a szervezett energiapiaci (tôzsdei) kereskedést, ha erre lehetôsége van (opcionális tôzsdei kereskedés). Amíg ki nem alakul a likvid, indikatív árakat felmutató, nem túl voletáris (ingadozó árú) energiapiac, addig ez a hajlandóság talán még kisebb. n A skandináv (Nord Pool) tapasztalatok szerint 10 TWh/év tôzsdei forgalom alatt nagyon ingadozóak, nem megbízhatóak a piaci (tôzsdei) árak. Mindezek azt jelzik, hogy igyekeznünk kell a regionális piacokat erôsíteni, ahhoz csatlakozni és a szomszédainkkal összehangolni szabályrendszerünket. Kínálati piac A kínálati piac megléte elengedhetetlen feltétele a fogyasztók szabad választásának. Ezen a téren nehéz teljesíteni a hatékony piac ismérveit: n a hazai termelô kapacitások jelentôs része lekötött az MVM Rt.-nél, n az áramvásárlási szerzôdések elsô újratárgyalási kísérlete nem hozott eredményt (felszabaduló közvetlen termelôi kapacitást), n a szabad termelô kapacitások egy része is jogi védettséget szeretne inkább kapni, mint piaci szereplôkkel szerzôdést kötni, n a közüzemi nagykereskedô többlet kapacitása (a cikk kéziratának elkészültéig) még nem került meghirdetésre, azonban vélhetôen II. félévében már kapacitást biztosít a versenypiac számára, n a 2002/2003 telén jelentkezô tüzelôanyag hiány fennmaradása % Feljogosított fogyasztók száma az adott idôszakban 1999 IV 2000 I 2000 II 2000 III 2000 IV 2001 I 2001 II 2001 III 2001 IV 2002 I 2002 II 2002 III 2002 IV 10% 8% 6% 4% 2% 0% Piacralépés mértéke A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1 11

12 25% A feljogosított fogyasztók piaci aránya 20% 15% 10% 5% 0% 4,37% 3,47% 3,47% Február-tény 5 új fogyasztási hely 7,84% Március-tény 3 új fogyasztási hely 0,86% 8,70% Április-tény 2 új fogyasztási hely 2,04% év 10,74% Május-tény 13 új fogyasztási hely 0,87% 11,61% Június-tény 3 új fogyasztási hely 6,74% 18,35% Július-tény 50 új fogyasztási hely Új, piacra lépô feljogosított fogyasztó Portugália azonos idôszakra, összesen Összesen A MAGYAR ÉS PORTUGÁL PIACNYITÁS AZONOS IDÔSZAKÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA esetén a szabad kapacitás értéke is kérdéses, n az átmeneti 50%-os belföldi vásárlási elôírás nehezen teljesíthetô a szabad erômûvi kapacitások hiányában (ez akadálya lehet a fogyasztói piacra lépésnek), n a szûk határkeresztezô kapacitások nehezítik a külföldi kínálathoz való hozzáférést, n az erômûpark struktúrája nehezíti a rendszer szabályozhatóságát, ami a rendszerirányítót arra kényszeríti, hogy a határkeresztezô kapacitások allokálásánál szabályozhatósági korlátokat vezessen be. A fenti körülmények nem segítik a kínálati piac meglétét, mielôbbi kialakulását. Mindezek azt mutatják, hogy csak részben adottak a hatékony verseny kialakulásának feltételei. Ezek a feltételek azonban több esetben jóval kedvezôbbek, mint azt néhány térségbeli ország gyakorlata, szabályozása mutatja. A piaci mûködés hatékonyságának növelési igénye felvetheti a piaci modell, struktúra bizonyos fokú további illesztését a piaci viszonyokhoz. 6. AZ ELSÔ HÓNAPOK TAPASZTALATAI A magyar piac jellegébôl adódóan amiatt, hogy kettôs piac egyedül a portugál modellel hasonlítható öszsze, hiszen csak Portugáliában van még hasonló szerkezetû piaci modell. Tehát a fogyasztók piacra lépési hajlandóságánál, a versenypiaci szegmens részarányának értékelésénél célszerû a Portugáliával való öszszevetés. A portugál feljogosított fogyasztókról Az 1999-es portugál piacnyitást követôen egészen 2002 elejéig negyedévenként 1 10 fogyasztó kérte és kapta meg a feljogosított fogyasztói státuszt, így végén összesen 50 ilyen engedélyest regisztráltak elejétôl kezdve jelentôs növekedést mutat az ERSE-hez (a portugál regulátor) benyújtott feljogosítás iránti kérvények száma. Ez annak köszönhetô, hogy megváltoztatták a fogyasztók szolgáltató választásának szabályait, és maga a kérvényezési eljárás is egyszerûsödött. A 2002 novemberéig kiadott öszszes feljogosítási engedély száma 1255, az ezekre az engedélyekre vonatkozó éves fogyasztás körülbelül 3923,3 GWh, ami az országos fogyasztás 9,7%-ának felelt meg. A magyarországi piacnyitás összehasonlítása a portugál piac hasonló idôszakával A fenti ábrából látható, hogy a magyarországi piacnyitás a fogyasztók piacralépési hajlandóságát tekintve jóval sikeresebbnek bizonyul, mint hasonló idôszakban azt Portugáliában tapasztalták. A piacnyitást elôkészítô szabályok tehát egyrészt kiállták az elsô hónapok gyakorlati próbáját, másrészt új kérdések, megoldandó problémák merültek fel. A folyamatok egyértelmûen a piacszerû mûködés irányába mutatnak, azonban a hatékony energiapiac kiépítéséhez még jelentôs lépéseket kell tenni a szereplôknek. 12 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1

13 AZ ENERGIAELLÁTÁS ÁLTALÁNOS SZÍNVONALA DR. GERSE KÁROLY A piacnyitással az ellátási színvonal fontossága növekszik. Bizonyítja ezt a fogyasztók fontosságot firtató kérdésre adott válasza, miszerint az ellátásbiztonságot fontosabbnak tartják, mint az alacsonyabb villamos energia árat. A Magyar Energia Hivatal az engedélyesek tevékenységének minimális minôségi követelményeit és elvárt színvonalát határozatban kívánja megállapítani, amelynek véglegesítéséhez vitaanyag is készült. A kezdeményezést az engedélyesek ellenérzése kíséri. A nemzetközi szakirodalmat áttekintve számos cikk foglalkozik az ellátás színvonalával, különösen az ellátás megszakadásával, annak gyakoriságával, a megszakadásból adódó veszteségek nagyságával. A következôkben néhány közelmúltbeli irodalmi forrást is felhasználva összefoglaljuk az ellátás színvonalának megítélését, utalunk néhány, már bevezetett szabályozásra és néhány, az ellátás kimaradásából adódó veszteséget bemutató számításra. Az ellátás színvonalának fontossága azért került elôtérbe, mert az értéklánc felbomlásával a természetes monopóliumot képezô hálózati szolgáltatás és kereskedelmi tevékenység egymástól elválik. A fogyasztók a háttérben maradó hálózati szolgáltatóval gyakran csak kötelességszerû, passzív kapcsolatban vannak. Így megszûnik a hálózati társaság közvetlen érdekeltsége a fogyasztók megelégedettségének elnyerésére, megôrzésére, másik oldalról pedig az árszabályozás a költségek minden áron való csökkentésére, karbantartások, fejlesztések elhagyására ösztönöz. STATISZTIKAI JELLEMZÔK 1. TÁBLÁZAT Az ellátás színvonalának statisztikai megítélésére a gyakorlatban általában az alábbi mutatókat alkalmazzák: n A villamosenergia-ellátás megszakadás átlagos gyakorisága (egy fogyasztó éves átlagos kikapcsolásainak száma), AMSZ, db/fogyasztó,év (SAIFI: System Average Interruption Frequency Index). n Villamosenergia-ellátás megszakadás átlagos idôtartama (egy fogyasztó összes éves átlagos kikapcsolási idôtartama), AMI, perc/fogyasztó,év (SAIDI: System Average Interruption Duration Index). AMSZ AMI AKI Legjobb 25% átlaga 0, % átlaga 1, Átlag 1, % átlaga 1, Legrosszabb 25% 3, Európai tényadatok Belgium 3 0, Hollandia (1) 0, Franciaország (2) 1,22 (2) 56 Egyesült Királyság (3) 0, Svédország (5) 0,56 (4) Lengyelország (6) 3, Kanada (7) 2, Németország (8) 0,14 58 Finnország 2, R.E. Brown & M.W. Marshall: The Cost of Reliability, Transmission and Distribution (Dec p ) 2 CIGRE (WG28)02(E) 3 (1) KEMA & EnegrieNed: Onvoorziene nietbeschikbaarheid in netten van 30 kv en lager in (2) Figure for long interruptions only (SALIFI) (3) Figure for 1997/98 based on Offer report on the Reviews of Public Electricity Suppliers 1998 to 2000 PES Business Plans Consultation Paper December 1998" n Egy kikapcsolás átlagos idôtartama, AKI, perc/év (CAIDI: Customer Average Interruption Duration Index). A szokásos színvonal megítélésére az IEEE 1995-ben végzett vizsgálatai alapján 1 az Amerikai Egyesült Államok-beli társaságokra kapott átlagértékeket, illetve a CIGRE tanulmányából 2 származó értékeket mutatjuk be kiemelve, hogy az esetenkénti kézi nyilvántartás következtében valószínûsíthetô, hogy számos esetben nem pontos a nyilvántartás, így az átlagértékek sem. (1. táblázat) (4) 0.25 in cities, 1 to 2 in rural areas (5) Figures based on Leveranskvaliten I de svenska Elnäten" (6) Approximated data supplied by the Polish delegate in the WG (7) Best estimate supplied by Hydro One; A new data collection system in under implementation in preparation of regulatory reporting (8) Estimation on basis of VDEW Schadensund Störungstatistik 1997 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1 13

14 2. TÁBLÁZAT Átlagos kimaradási idô (perc/év) 57,4 72, ,8 78,2 67,4 64,4 Üzemzavarok fajlagos idôtartama (perc/db) Nagyfeszültségen Középfeszültségen Kisfeszültségen egyedi üzemzavarok Kisfeszültségen csoportos üzemzavarok A hazai gyakorlatban az ellátási színvonal jellemzésére a következô információk állnak rendelkezésre (Statisztikai Évkönyv alapján) (2. táblázat). Az elôbbi értékek is mutatják, hogy az üzemzavarok átlagos idôtartama évrôl-évre változik és a folyamatokat csak több év átlagában lehet megítélni. SZOLGÁLTATÁSI SZÍNVONAL 3. TÁBLÁZAT Elégedett Nem elégedett Szolgáltatás minôsége 91 6 Fogyasztói szolgálat 76 8 Információ nyújtás Szerzôdés idôtartama Szolgáltatás ára Átlagos pontszám A köznapi gyakorlatban az ellátásbiztonság helyett a szolgáltatási színvonalat értékelik. A szolgáltatási színvonal több mint ellátásbiztonság, a biztonságos ellátáson túlmenôen tartalmazza az eredeti szolgáltatáshoz kapcsolódó kiegészítô szolgáltatásokat, tanácsadást stb. A szolgáltatási színvonal minôsítése egy kényelmi (komfort) érzés megítélését jelenti. Más gazdasági társaságokra, más magánemberekre. Nincs egységesen elfogadott mérôrendszer. A versenypiacon a szolgáltatási színvonal sem lesz egységes: Az univerzális, mindenkinek járó helyébe a sajátos igényeknek megfelelô, egyedi lép. Az elôbbiek ellenére a piacnyitás sikerét gyakran a szolgáltatási színvonal fogyasztók általi megítélése alapján minôsítik. A legutóbbi ilyen, EUtagállamokra kiterjedô Eurobarométer vizsgálat 4 során az egyes fogyasztóknak a következô kérdéseket tették fel (a kérdésekre elégedett, nem elégedett választ lehetett adni): n Mondaná azt általánosságban, hogy a szolgáltatásért fizetett ár méltányos (elégedett), vagy nem méltányos (nem elégedett)? 4 Eurobarometer 58, IP/03/131 EORG, December A vizsgálat a villamos energia szolgáltatás színvonala mellett más vezetékes szolgáltatások színvonalának felmérésére is kiterjedt. n Mit gondol általánosságban az ön által használt szolgáltatás minôségérôl? (nagyon jó, eléggé jó, meglehetôsen rossz, nagyon rossz) n Mondaná azt általánosságban, hogy a szolgáltatójától kapott információ (számlák, szerzôdések, hirdetések, címkék, röplapok stb.) világos, vagy nem világos? n Mondaná azt általánosságban, hogy a szolgáltatójának szerzôdéses idôtartama, feltételei méltányosak, vagy méltánytalanok? n Mondaná azt általánosságban, hogy a szolgáltatójának fogyasztói szolgálata nagyon jó, eléggé jó, meglehetôsen rossz, nagyon rossz? Az EU átlagára a következô értékek adódtak (3. táblázat). Az egyes tagállamok közül a legjobb minôsítést az Egyesült Királyság kapta 87 elégedett, 8 nem elégedett, a legrosszabbat Olaszország 58 elégedett, 31 nem elégedett válaszszal. ELLÁTÁSBIZTONSÁG Egy adott fogyasztó vonatkozásában az ellátásbiztonság rövid távon elsôsorban a technikai feltételektôl, mint pl. teljesítménygazdálkodás, erômûvi berendezések tüzelôanyag ellátása (vízerômûveknél csapadék-utánpótlás), a hálózati infrastruktúra rendelkezésre állásától, import esetén a határkeresztezésekhez való hozzáféréstôl függ, de nagyon lényeges az ellátási lánc egyes szereplôinek fizetôképessége, hitelképessége is. Középtávon az ellátásbiztonságot elsôsorban a beruházási kedv befolyásolja, de az ellátásbiztonság ára olyan tényezôktôl is függ, mint az atomenergia jövôje, a megújuló energiaforrások felhasználásának ösztönzése (esetenként kikényszerítése), vagy a különféle primer energiahordozók (szilárd energiahordozó, vagy szénhidrogén) rendelkezésre állása. Versenypiaci körülmények között a rendszerszintû ellátásbiztonság elôrejelzése részben információhiány, részben az egyes piaci szereplôk elkülönülô gazdasági érdekei miatt jóval nehezebb, mint az ellátási felelôséggel terhelt integrált társaságok esetén volt. Erre is tekintettel az UCTE legújabb, középtávú ellátásbiztonságot elemzô dokumentuma 5 az ellátásbiztonság megfelelôségének minôsítését nemcsak statikusan, a kellô nagyságú tartalékok (korábban a magyar rendszerre 20-25%) rendelkezésre állásának megállapításával, 5 UCTE System Adequacy Forecast , UCTE, December, 2002; 14 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1

15 hanem az alábbi a váratlan helyzetek elôfordulására is utaló CIGRE által definiált jellemzôk 6 adoptálásával végezte: n Megbízhatóság (reliability): általános fogalom, amely magába foglalja minden felhasználási pontra elfogadható jellemzôkkel és kívánt mennyiségbeli általában számszerû indexekkel megadott szállítási képességének minden jellemzôjét. Leírható: megfelelôséggel és biztonsággal. n Megfelelôség (adequacy): a rendszer összesített fogyasztói teljesítmény és energiaigény - terhelhetôségi és feszültséghatárokon belüli, a rendszerelemek tervezett és kényszerkiesését figyelembevevô, - szolgáltatási képességének mértéke. (Minden állandó állapotban, amelyben a rendszer létezhet.) n Biztonság (security): a rendszer váratlanul jelentkezô zavarok rövidzárlat, elôrejelezhetetlen elemveszteség üzemviteli korlátokkal elleni ellenálló képességének mértéke. Biztonság körébe tartozik a rendszer integritása (együttmûködés megôrzése, ellenôrzésnélküli szétválás megelôzése) az együttmûködô üzem fenntartásának képessége is. Ezek alapján a kontinentális együttmûködô rendszer a 2005-ig terjedô idôszakban megfelelônek tekinthetô. Az egyes fogyasztók ellátásbiztonságát mint azt a gyakorlati tapasztalatok is igazolják - közvetlenül nem a rendszer ellátásbiztonsága, hanem elsôsorban a fogyasztót közvetlenül kiszolgáló hálózat ellátásbiztonsága határozza meg. A hálózatok rendelkezésre állása, a fogyasztók kikapcsolásainak száma, idôtartama gazdaságossági kérdés, amely az egyéb gazdaságossági kérdésekhez hasonlóan a legkisebb költség elvével közelíthetô meg. Mint a következô ábra mutatja, alacsony ellátási színvonal, alacsony hálózat üzemeltetôi ráfordításokat igényel, de nagy fogyasztói kárt okozhat. Ezzel szemben a jó hálózati rendelkezésre állás, nagy hálózat üzemeltetôi 6 CIGRE reports: Power System Reliability Analysis Application Guide, Paris, 1987, Power System Reliability Analilysis Composite Power System Reliability Evaluation, Paris, Alacsony Ellátás megbízhatóságának színvonala Magas Hálózati ráfordítás Fogyasztói kár Összesen 1. ÁBRA ELLÁTÁSBIZTONSÁG, MINT GAZDASÁGOSSÁGI KÉRDÉS ráfordítást és alacsony fogyasztói kárt eredményez. Nyilvánvaló, hogy nemzetgazdasági érdekbôl a szabályozónak a legkisebb összes ráfordítást kell iránymutatónak tekinteni. A piacnyitással az általános mindenkinek azonos szinten járó szolgáltatás kötelezettsége megszûnik, vagy csak az úgynevezett közérdekû szolgáltatásban részesülôknek marad fenn. Elképzelhetô, hogy ugyanazon hálózatra különbözô fogyasztói költségfüggvénnyel rendelkezô fogyasztók csatlakoznak, akik az ellátási színvonallal szemben is különbözô igényeket támasztanak. Ebbôl adódik, hogy az ellátási színvonal (az ellátás minôsége) is áruvá válik és egy nagyobb igénnyel bíró fogyasztó kész a magasabb színvonalért többet fizetni. Így a szabályozásnak kellôen árnyaltnak kell lenni, nem a legmagasabb vagy nem a legalacsonyabb színvonalat igénylô fogyasztó igényéhez illesztett megbízhatóságot, hálózat üzemeltetôi ráfordítást kell elvárni. 4. TÁBLÁZAT Amennyiben a fogyasztók számára a szolgáltatók által az elôbbiek szerint nyújtott átlagos színvonal nem elfogadható gondoskodhatnak az ellátási színvonal akár saját erôbôl történô javításáról is. Néhány lehetôség az elôzô irodalmi forrás 1 alapján (4. táblázat). Az elôbbi egyedi lehetôségek mellett természetesen hálózati lehetôségek is vannak. Ezek közé a kettôs ellátás, a közvetlen termelô berendezéssel történô alátámasztás, a különbözô alaphálózati, vagy elosztó hálózati csomópontokról (alállomásokról) történô tartalék ellátás tartozhat. A hálózati kapcsolatokat érzékeny, jól felépített informatikai rendszerrel kell kiegészíteni, amely bármilyen hálózati üzemzavar veszélye, bekövetkezése esetén azonnal kiiktatja a szolgáltatás megszakításának veszélyével fenyegetô ellátási útvonalat és átkapcsol egy biztonságos útvonalra. Ilyen rendszerek telepítésével biztosítható az, hogy az átlagosan legkisebb költségû és a fogyasztók több- Megoldási Teljesítmény Rendelkezésre Költség lehetôségek állási idôtartam (USD) Szünetmentes ellátás 0,3 kw 15 perc 50 ezer Kis diesel generátor 5 kw nincs idôkorlátozás 700 ezer Nagy diesel generátor 500 kw nincs idôkorlátozás 100 ezer Nagy kondenzátor 500 kw 5 másodperc 175 ezer Akkumulátoros 500 kw 30 másodperc 200 ezer szünetmentes ellátás Szupravezetô 500 kw 3 másodperc 300 ezer mágneses tároló A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1 15

16 ségének igényét kielégítô ellátási színvonal mellett egy (technológiai, vagy termelékenységi, piac érzékenységi okokból) magasabb igényt támasztó fogyasztó elvárása is teljesíthetô legyen. FOGYASZTÓKNÁL JELENTKEZÔ KÖLTSÉG, KÁR Adott fogyasztó ellátásbiztonsági színvonalának tervezésénél a fogyasztói költség, kár nagyságából kell kiindulni. Ezek nagyságára korábban is rendelkezésre álltak adatok 7, azonban új iparágak megjelenése, az otthoni munka elterjedése, a termelékenység növekedése indokolttá teszi ezek újragondolását. A szolgáltatás megszakadásával okozott kár az a nyereség elmaradás, amelyet a villamos energia felhasználója a szolgáltatás hiányában nem tudott realizálni. Ennek a vizsgálatoknál általában három elemét különböztetik meg: n a termeléskiesés közvetlen hatását (amely a piacon elérhetô árbevétel és a termeléshez felhasznált költségek különbségeként számítható), n a szolgáltatás megszakadásából adódó termelékenység csökkenést (a szolgáltatás visszatérését követôen a termelékenység csak hoszszabb idô után áll be a kiesést megelôzô színvonalra), és n a termelô berendezésekben, a technológiához felhasznált elôkészített, vagy részben feldolgozott anyagokban bekövetkezett károkat. Ezek számítására az irodalomban több módszer leírása megtalálható, a következôkben S. Börninck és A. J. Schwab által közzétett 8 vizsgálatok eredményeit foglaljuk össze. Az általuk kidolgozott modell a munka termelékenységét a villamosenergia-felhasználástól, a munkaidô 7 Pl. Az Egyesül Államokbeli vizsgálatok szerint 6 cent/kwh átlagos villamosenergia-ár mellett a rövid idejû megszakítás költsége átlagosan az ipari és kereskedelmi szektorban 5,7; a háztartásokra 0,25 4 USD/kWh, de az 1977-es New Yorki üzemzavar utólagos elemzése mintegy 6,8 USD/kWh fogyasztói kárt mutatott es USD árfolyamon, amelynek megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy 1985-höz viszonyítva 1999-ig a fogyasztói árak mintegy 55%-kal, az ipari árak 27%-kal növekedtek. A piacnyitást növeli és átláthatóvá teszi a kockázatokat, MVM Közleményei (2000/4. p. 2.) (euró/kwh) Vegy- és olajipar Elektronika Kiesési költségek Fémipar Nemfémek és ásványok hosszától (kezdetben alacsonyabb, majd növekvô, a végén ismét csökken a termelékenység), valamint a kiesés idôtartamától függô másodfokú polinommal közelíti. Ezt felhasználva az egyes jellemzônek tartott iparágakra elvégzett költségszámítások a Autógyártás 2. ÁBRA KIESÉSI KÖLTSÉGEK KÜLÖNFÉLE IPARÁGAKNÁL 8 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Vegy- és olajipar Elektronika Fémipar Nemfémek és ásványok Autógyártás Élelmiszeripar Élelmiszeripar Bányászat Bányászat Textilipar Textilipar Gumi- és mûanyagipar Gumi- és mûanyagipar Egyéb gazdasági ágazatok Egyéb gazdasági ágazatok Termeléskiesés Termelékenységcsökkenés Károk és bérköltségek 3. ÁBRA KIESÉSI KÖLTSÉGEK KÖLTSÉGSZERKEZETE 8 8 S. Börninck és A.J. Schwab: Ausfallkosten für Industrieunternehmen durch Stromversorgungsunterbrechungen, ew, das magazin für die energie wirtschaft (Jg. 101, 2002, Heft 12, s ) következô ábrán látható kiesési költségértékeket adták. Megállapítható, hogy a piac érzékeny, nagy termelékenységû iparágakban, mint az elektronika, autógyártás, egyéb ágazatok, a kiesési költség lényegesen meghaladja a korábban ismert átlagos értékeket. Lényegesen eltérô az egyes iparágak kiesési költségeinek költségszerkezete is. A nagymennyiségû nyersanyaggal dolgozó iparágakban (mint 16 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1

17 pl. vegyi és olajipar, élelmiszeripar, vagy gumi és mûanyag ipar) lényegesen nagyobb a közvetlen kár aránya. Más vizsgálatok 9 arra is rámutatnak, hogy a kieséssel okozott kár a kiesés idôtartamától lényegesen függ. A kiesések több mint 97%-át a 3 másodpercnél rövid idôtartamú kiesések teszik ki, ugyanakkor ezek termelô berendezéseknél gyakran elhanyagolható veszteséget okoznak, az elôzôekben ismertetett nagyobb teljesítményû, de csak rövid ideig rendelkezésre álló, önálló kisegítô berendezésekkel semlegesíthetôk (5. táblázat). Más felhasználóknál különösen a nagy adatátviteli hálózatot, számítástechnikával vezérelt termelô berendezéseket, telekommunikációs rendszereket üzemeltetôknél nagyon rövid idôtartamú zavarok, pl. feszültségletörések, kiszúrások, hullámalak torzulások is igen nagy károkat eredményezhetnek a zavar miatt bekö- 9 M. Richter: Sicherheit und Qualität in der Stromversorgung, ew, das magazin für die energie wirtschaft (Jg. 101, 2002, Heft 12, s ) 10 F. Pitz: W.H. Welßow: Sicherung der Versorgungsqualität in Europa, ew, das magazin für die energie wirtschaft (Jg. 101, 2002, Heft 12, s ) 5. TÁBLÁZAT vetkezô adatvesztés hatására. Ilyen fogyasztóknál feltétlenül indokolt a minden idôben biztonságos szolgáltatást lehetôvé tevô szükség áramforrások beépítése. ELLÁTÁSI SZÍNVONAL SZABÁLYOZÁSA 1 másodperc 1 perc 1 óra Euró/kW Euró/kW Euró/kW Kritikus kézmû- (kis) ipari fogyasztó 0,4 3 0, Kritikus ipari fogyasztó 0,2 7 0, A kereskedelem és a szolgáltatás technikai hátterének szétválasztása világszerte ösztönzi a szabályozó hatóságokat az ellátás általános színvonalának rögzítésére, illetve a hálózat üzemeltetôk érdekeltté tételére az ellátás színvonalának javításában. Irodalmi források 10 szerint 2001-ben Európában 34 szabályozás létezett a szerviz és szolgáltatási területre, 16 az ellátás megbízhatóságára, amelybôl 11 még csak tervezet stádiumban volt. Az európai energiaszabályozók szervezetének (CEER) ide vonatkozó tanulmánya a betartandó minôségre vonatkozó elôírások három csoportját különbözteti meg (az országonkénti szabályozás az elvárt ellátásbiztonság kikényszerítésére csaknem minden esetben fizetési kötelezettséget is elôír): n általános standardokat a minôségi jellemzôk határértékeire, amelyeket a hálózat üzemeltetônek vagy szolgáltatónak átlagosan kell betartania (ösztönzôként: központi alapba történô befizetések a színvonaltól való elmaradás, illetve jóváírások a központi alapból a színvonal meghaladása esetén) n kötelezô standardokat, az egyes fogyasztók ellátás minôségére vonatkozó kötelezô határértékekkel (kártérítés fizetéssel az elvárt minôségtôl való elmaradás esetén), és amely ily módon különbözik n az indikatív minôségi szabályok elôírásától, amelyeknél az elôírások megsértése esetén nincs pénzügyi következmény (de az elért minôségre jellemzô mutatókat nyilvánosságra kell hozni). További eszközként szóba jöhet a nem szolgáltatott energia után járó kártérítés (a fogyasztó közvetlen, vagy közvetett kártérítése). A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1 17

18 6. TÁBLÁZAT 7. TÁBLÁZAT Havi díj (USD/hó) 8,07 Havi díj az energiagazdálkodási rendszerben történô) 4,53 részvétel esetén (USD/hó Standard áramdíj (USD/MWh) 57,00 Árkategória Új ár USD/MWh Fogyasztásváltozás 1992/1993 (%) Alacsony 35 12,5 11,00 Közepes 46-3,9-5,90 Magas 93-22,0-21,80 Kritikus ,8-44,60 Az egyes országok szabályozói az elôbbi általános lehetôségek figyelembevételével eltérô szabályozási eljárást követnek. Nagy-Britanniában pl. az ellátás szüneteltetésének maximális idôtartamát kívánják rögzíteni, Spanyolországban az éven belüli öszszes megszakítás idôtartamát szabályoznák. Norvégiában, Hollandiában a nem szolgáltatott energiáért járó kártérítés fizetési kötelezettséget írták elô. Természetesen a szabályozások megkülönböztetést kívánnak tenni a szolgáltatás megszakítását eredményezô hiba (pl. biztosíték kiolvadás, vagy egyéb zavar) jellegétôl a szolgáltatási terület elhelyezkedésétôl, (megközelíthetôségétôl) a fogyasztói sûrûség nagyságától, a megszakítás elôre történt bejelentésétôl, vagy váratlan jellegétôl függôen. Csak tájékoztatás céljából és az elôzôekben bemutatott fogyasztói kárral történô összehasonlítás érdekében Norvégiában az alábbi kártérítési díjelemeket (euró/kwh) alkalmazzák (6. táblázat). Hollandiában ipari fogyasztók 0,35 euró/kwh kártérítési díjelemmel maximum 90 ezer euró kártérítésben részesülhetnek, magánfogyasztók Elôre bejelentett szüneteltetés Nem bejelentett szüneteltetés Magánháztartás és mezôgazdaság 0,38 0,5 Ipar, kézmûipar 4,38 6,25 megszakításonként pausálé 35 euró kártérítést kapnak. ELLÁTÁSBIZTONSÁG VILLA- MOS ENERGIA ÁRRENDSZER ÖSSZEFÜGGÉSE Az ellátásbiztonság javítását érdekes módon rendszerszinten nagymértékben elôsegíti a megfelelô fogyasztói tarifarendszer. Ugyanis ennek alkalmazásával a nagy villamosenergia-igényû (így csak nagy költséggel kiszolgálható) idôszakokban a fogyasztást jelentôsen lehet csökkenteni. 11 Erre mutat példát az alábbi táblázatbeli (négy zónaidôs) tarifarendszerrel elôsegített háztartási fogyasztói energiagazdálkodás (Residental advanced energy management, RAEM) (7. táblázat). Az áramdíjak az energiadíj mellett a különféle rendszerhasználati díjakat is tartalmazzák. Az új díjrendszer alkalmazásával a kritikus idôszakban évente 1433 kwh-t takarítottak meg, a csúcsidei teljesítmény igény a nyári idôszakban 2 kw-tal csökkent fogyasztónként. A csökkenés 1992-ben nyáron 37, télen 49%, 1993-ban nyáron 42, télen 61% volt közelítôleg. A rendszer mûködésének elôfeltétele a költségeket fedezô árrendszer és a fogyasztó megfelelô információkkal való ellátása (az aktuális ár folyamatos ismerete). ÖSSZEFOGLALÁS Az elôzôek alapján úgy tûnik, hogy a versenypiac nem nélkülözheti a villamosenergia-szolgáltatás színvonalának értékként történô elkülönített megjelenítését, a nemzetközi összehasonlításban is elvárható szolgáltatási színvonal indikatív vagy kötelezô minôségi jellemzôinek elôírását és a késôbbiekben a fogyasztók kártérítését az elvárt színvonaltól való elmaradás esetén. Így a kereskedôk, fogyasztók részérôl üdvözölhetô a Magyar Energia Hivatal törekvése legalább az indikatív szabályozás elôkészítésére. A sikerhez azonban biztosítani kell, hogy a szolgáltatás színvonaláért felelôs szereplôk (elsôsorban hálózatüzemeltetôk) árbevétele nemzetközi összehasonlításban is fedezetet nyújtson az ellátási színvonal szinten tartására, illetve javítására. 11 Dan Merilatt, David Eggart, Lisa Sourtherland (Gulf Power Co.): Residential Customers Embrace The Power to Choose (Transmission & Distribution World, February 2001) 18 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1

19 AZ EU DIREKTÍVA ÉS JELENTÔSÉGE KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA SZÁMÁRA JON STERN* A kelet-európai árampiaci helyzet elemzése segíthet a hazai piacnyitás elsô lépéseinek értékelésében. Ez a cikk a Platts European Electricity Review évi kiadásában jelent meg, Henry Edwardes-Evans és Martin Burdett szerkesztésében. A közép- és kelet-európai országok számára meghatározó jelentôségû EU-irányelvek elemzését a szerkesztôség engedélyével közöljük. * London Business School 2002 novemberében az Európai Unió Tanácsa elfogadta az új villamosenergia- és gáz-irányelvek szövegét. Az új irányelvek az 1996-os direktívák rendelkezéseinek a helyébe lépnek, amelyek 2004 júliusától vesztik hatályukat. A csatlakozásra váró közép- és kelet-európai országok bizonyos nehézségek közepette azon fáradoznak, hogy meg tudjanak felelni a korábbi irányelvek által támasztott követelményeknek. Most azonban jelentôsen nagyobb követelményeknek kell eleget tenniük a piacnyitás, iparági dezintegráció stb. területén. Nem világos, hogy az új közép- és kelet-európai tagországoknak mikorra kell teljesíteniük az új direktívák feltételeit, meglepô lenne azonban, ha hosszabb türelmi idôszakot kapnának ezekre vonatkozóan, különösen igaz ez a legjelentôsebb országokra, úgymint Magyarországra, Csehországra és Lengyelországra. A jelen tanulmány azt tárgyalja, hogy a közép- és kelet-európai országoknak milyen kihívásokkal kell valószínûleg szembenézniük a évi Direktíva teljesítése során. A tanulmány kiemelten foglakozik Magyarországgal. Ez az ország már jelentôsen elôrehaladt a reformok útján, 2001-ben bevezette az új Villamos Energia Törvényt, és várakozásai szerint 2004 májusában fog az EU-hoz csatlakozni. Ezenkívül a tanulmány röviden tárgyalja Bulgária helyzetét. Ez az ország reményei szerint a második hullámban, az évtized folyamán egy késôbbi idôpontban fog az EU-hoz csatlakozni. Ismertetjük, hogy ez az ország jelenleg hol tart e kérdések megoldásában. Az EU évi Villamos Energia Direktívája által megfogalmazott követelmények A évi Direktíva megtartja az évi Direktíva által elôírtakat, de jelentôsen ki is terjeszti azokat, különösen az iparági dezintegráció, a piacnyitás, hálózati hozzáférés, a független szabályozó hatóság felállítása és a beruházásengedélyezés területén. A fôbb változások a következôk: n (i) Iparági dezintegráció (a funkciók szétválasztása): Az átviteli hálózat üzemeltetôinek (valamint az elosztói hálózat üzemeltetetôinek és a rendszerirányítóknak) legalább a társasági forma, a szervezet és a döntéshozás tekintetében függetleneknek kell lenniük (10.,11., 15. cikkely). A tulajdonos szerinti elkülönülés nem elôírás, de a Direktíva viszonylag szigorú minimum követelményeket tartalmaz a függetlenség hatékony megteremtése, valamint (pl. a saját tulajdonban lévô erômû javára történô) diszkriminációs magatartás megelôzése céljából. A villamosenergia-ipari vállalatok számviteli elkülönülésére vonatkozóan is sokkal szigorúbb kritériumokat tartalmaz az új Direktíva (19. cikkely) az elôzônél. n (ii) piacnyitás: a tagállamok kötelesek legkésôbb július 1-jéig megteremteni annak a feltételeit, hogy a lakossági fogyasztókat kivéve minden fogyasztó onnan választhassa ki a villamos energia szolgáltatóját az EU területén belül, ahonnan akarja. A Direktíva elôírja, hogy legkésôbb július 1-jétôl az összes lakossági fogyasztót is meg fogja illetni ugyanez a jog. A Bizottság jogosítványai közé tartozik, hogy be tudjon avatkozni a kereskedelem elôsegítése érdekében, abban az esetben, ha egy feljogosított fogyasztó valamely tagállamban nehézségekbe ütközik, amennyiben egy másik tagországból kíván villamos energiát vásárolni (21. cikkely). n (iii) Hálózati hozzáférés: harmadik fél részére az átviteli és elosztó hálózatokhoz történô hozzáférés biztosítása nem csupán kötelezôvé válik, hanem ezen felül a Direktíva majdnem teljes egészében eltörli a harmadik fél részére tárgyalásos úton történô hozzáférési feltételek megállapításának lehetôségét. A hálózati hozzáférési díjszabásokat a közzétett díjszabások alapján kell megállapítani, és minden egyes fogyasztóval szemben egységesen, objektív levezetés alapján, diszkriminációmentesen kell érvényesíteni. Ezenfelül a hálózati hozzáférési díjszabásokat (illetve legalább az árképzés módszereit) csak a szabályozó hatóságok általi elôzetes engedélyezést és közzétételt követôen szabad alkalmazni (20. cikkely). A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1 19

20 n (iv) Független szabályozás: minden tagország köteles kijelölni egy (vagy több) szabályozó hatóságot, amely teljesen független a villamosenergia-ipar érdekeitôl (23. cikkely). Ennek a hatóságnak számos különféle kötelezettsége van arra nézve, hogy érvényt szerezzen a tényleges versenynek a hálózati hozzáférési árak (illetve árképzési módszereik) szabályozását is beleértve. Egyértelmûnek tûnik, hogy egy olyan szabályozó hivatal, amely egy versenyhivatal részét képezi, megfelelne a Direktíva elôírásainak, kétséges viszont, hogy egy minisztériumi szabályozó hivatal vagy egy tanácsadó szabályozó hivatal megfelelne-e ezen elôírásoknak. n (v) Új termelô kapacitás beszerzése: az évi Direktíva lehetôvé tette mind a versenyeljárás, mind pedig az engedélyeztetési eljárás lefolytatását új termelô kapacitás beszerzése céljából. Az új Direktíva kötelezôen elôírja, hogy az engedélyeztetési eljárást a közzétett (objektív és diszkriminációmentes) eljárások és kritériumok alapján kell lefolytatni. Az eljárásnak az elutasításra és a fellebbezési jogokra vonatkozó indokokat (6. cikkely) is tartalmaznia kell. A versenyeljárást a Direktíva csak póteljárásként engedélyezi, abban az esetben például, ha az engedélyeztetési eljárások révén nem sikerült biztosítani a biztonságos ellátáshoz szükséges megfelelô mennyiségû kapacitásvagy energiahatékonyság-növelô beruházás. A versenyeljárás lefolytatását az átviteli hatóságra lehet bízni, ennek feltétele azonban, hogy az átviteli rendszer irányítója (TSO) teljesen független legyen, és még tulajdonosi szempontból is elkülönüljön. Máskülönben a versenyeztetést a szabályozó hatóságnak kell lebonyolítania (7. cikkely). A Direktíva jelentôsége a középkeleteurópai országok számára A fentiekben felvázolt új kötelezettségek jelentôs problémák elé állíthatják azokat a közép-keleteurópai országokat, amelyekben korlátozott mértékben valósult meg az egyes funkciók szétválasztása. Továbbá, még a reformokkal legelôrébb tartó közép-keleteurópai országokban is nagyon kismértékû elmozdulás tapasztalható egyelôre a központi monopol felvásárlási modelltôl a verseny és a szabad hozzáférés irányában. Ennek következtében ezek az új kötelezettségek valószínûleg jelentôs kihívás elé fogják állítani mind az olyan gyorsabban haladó közép-keleteurópai reformereket, mint Magyarország, mind pedig az olyan lassabban haladó reformereket, mint Bulgária. Magyarország Magyarországon 1994-ben fogadták el a villamosenergia-törvényt, aminek következtében létrejött egy független szabályozó hatóság és egy funkciók szerinti engedélyezési rendszer. A törvény a funkciók szétválasztását is elôírta. Ezen törvény értelmében az átviteli engedélyeseknek nem lehetett a tulajdonában villamosenergia-termelô erômû. Azonban az új struktúrában, az MVM, amely azelôtt termelôi és ellátói monopolvállalat volt, jelenleg pedig az alaphálózati vállalat szerepét tölti be, megtartotta magának a Paksi Atomerômû tulajdonjogát és felügyeletét, azonkívül, Magyarországon a szabályozó hatóság a gyakorlatban igen korlátozott mértékû tényleges függetlenséggel rendelkezik, különösen az árképzés tekintetében, ahol pusztán tanácsadói szerepet tölt be. Lengyelországhoz hasonlóan, a verseny bevezetése a nagykereskedelmi és fogyasztói ellátásban szükségessé tette, hogy intézkedéseket tegyenek a befagyasztott költségek kezelésére ben Magyarországon elfogadták az új villamosenergia-törvényt. Ez a törvény megfelel az évi EU Direktíva elôírásainak, valamint a évi Direktíva számos elôírásának is (pl. hogy a kapacitásbôvítés tendereztetése kiegészítô, póteljárás). Néhány helyen azonban egyértelmûen eltér a évi Direktívától. A fôbb eltérések a következôk: n (i) A felhatalmazott (feljogosított) fogyasztók kötelesek éves villamosenergia-fogyasztásuknak legalább a felét magyarországi szállítóktól beszerezni [46, (5) cikkely]. Úgy tûnik, hogy ez a belföldii szállítók érdekeinek védelmét szolgáló kitétel egyértelmûen ellentétben áll az egységes európai villamosenergiapiac megteremtésének igényével, valamint a évi Direktíva rendelkezéseivel. n (ii) Az alaphálózathoz való hozzáférési díjak szabályozása még mindig a Gazdasági Minisztérium, valamint a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik a Magyar Energia Hivatal tanácsadói szerepe mellett. (Minden egyéb villamosenergia-ár- 20 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1