A farmakológia története

Átírás

1 A farmakológia története Pintér Erika Pécsi Tudományegyetem Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet Hippokrátész A görög, Hippokrátész (K.e ) tulajdonképpen megalapozza az orvostudományt. A Hippokratészi Gyűjtemény (Corpus Hippocraticum) tartalmazza az emberiség gyógyászatra vonatkozó kollektív ismereteit. Értéke példamutató orvosi szemléletében rejlik. A hippokratészi iskola terápiájának alapja az ember négy testnedve vér, nyál, sárga epe, fekete epe egyensúlyának a fenntartása, illetve helyreállítása volt, amit főleg diétával, másodsorban gyógyszerekkel kívántak elérni. Gyógyszerként főleg növényi részeket (drog) használtak. 1

2 Theophrasztosz Theophrasztosz (Kr.e ) Nagy Sándor orvosa volt. Fő műve a De historia plantarum a legrégebbi füveskönyv. 455 növényt ír le, hatásaival együtt. A mű az ásványokat is tárgyalja. Theophrasztoszt tekintik a botanika atyjának. Galenus Görög származású római orvos aki leírta és rendszerezte a legfontosabb orvosi ismereteket, valamint összegyűjtötte sok görög és római szerző recept-töredékét és kivonatát. Ezáltal megőrizte az utókornak. Az egyszerű gyógyszeranyagokat a test betegségei szerinti sorrendben közli, a fejtől a talpig (de capite ad calcem). Ő állított elő először kivonatokat, vizes, alkoholos kivonással. ( ) 2

3 Theophrastus Bombastus von Hohenheim ( ) Svájci orvos és alkimista. A reneszánsz egyik legerőteljesebb képviselője; egy új kémiai iskola, a kémiát az orvoslásban alkalmazó jatrokémia megalapítója. A hangsúlyt a kémiára, annak az orvoslásban való értékesítésére, a vizsgálódás és a kísérletezés fontosságára helyezte. Paracelsus szerint minden még az ember is három "dologból" áll. Például ami a fában "... ég, az a Kén, ami füstöl, az a Higany, ami hamuvá lesz, az a Só". A három dolgot hol elemnek, hol princípiumnak nevezi. Elemként kén, higany és só formájában jelennek meg ezek a dolgok, princípiumként a szellem (spiritus), a lélek (anima) és a test (corpus) megfelelői. 3

4 PARACELSUS Jan Jakob Wepfer ( ) Az első, állatkísérleteket végző farmakológus. 4

5 Magendie ( ) F. Magendie ( ) Ő vizsgálta először a morfin, emetin, kinin, sztrichnin, és más alkaloidok hatásait. Az experimentális farmakológia megalapítójának tekintjük. 5

6 Claude Bernard ( ) Magendie tanítványa volt. Kiváló fiziológus. Felfedezte, hogy a nyílméreg kuráre a neuromuszkuláris junkción hatva meggátolja az impulzusok ráterjedését a harántcsíkolt izomra. CLAUDE BERNARD ( ) 6

7 Friedrich Wilhelm Sertürner ( ) 1803-ban Paderbornban, Németországban, izolálta az ópiumból a morfint. 7

8 Heinrich Emanuel Merck ( ) 1848-ban izolálta a papaverint. WOEHLER Friedrich ( ) Woehler szintetizált először karbamidot szervetlen anyagból, 1828-ban, megdöntve ezzel az életerő elméletet. 8

9 William Withering ( ) Felfedezte a gyűszűvirág (digitalis) ödéma csökkentő hatását. Oswald SCHMIEDEBERG ) A kloroform és klorálhidrát farmakológiáját vizsgálta 1869-ben kimutatta, hogy a muszkarin azonos hatásokat vált ki a szíven, mint a n. vagus elektromos ingerlése 1870-ben előállította a digitoxint, gyűszűvirágból 1885-ben bevezette az uretán használatát az anesztéziában 9

10 Lister bevezetett számos antibakteriális eljárást. Karbolsavat használt a baktériumok elpusztítására. A műtétek előtt gondosan megtisztította a kezét, a sebészeti eszközök és a kötések higiénikus állapotáról is gondoskodott. Egy ideig még karbolsavat is permetezett a műtőben a levegőbe. Az eredmény nagyon hamar megmutatkozott és 1865 között a műtét utáni elhalálozások aránya férfiaknál 45% volt, ez 1869-re 15%-ra csökkent. ( ) Operáció karbolsavas (Fenol) fertőtlenítéssel

11 ( ) Semmelweis bevezette az aszepszist kórházi szülészetben, ezzel jelentősen csökkentetve a gyerekágyi láz okozta halálozási arányt. Megfigyelte, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a boncolás utáni hullaszagot. Tapasztalatai alapján, osztályán előírta, a klórmeszes fertőtlenítést, a kórokozó baktériumokat még nem ismerte. 11

12 Fertőtlenítés klórmésszel Kabay János ( ) 12

13 Kabay János december 27-én született a Szabolcs megyei Büdszentmihály (ma Tiszavasvári) községben. Szabadalmát 1931-ben nyújtotta be, Eljárás ópiumalkaloidák előállítására címmel. Kabay egy értéktelen mezőgazdasági hulladékot, a mákszalmát használta fel, amelyet korábban elégettek. Rájött, hogy a száraz, kicsépelt máknövény is elegendő morfint tartalmaz. A felaprított mákfejekből vizes nátrium-hidrogén-szulfittal kivonatot készített, és azt vákuumban bepárolva 1-1,2 százaléknyi morfint tartalmazó, szirupszerű anyagot kapott. A kivonat morfintartalmát alkoholos extrakcióval 2-4 százalékra dúsította, amelyből benzol jelenlétében, ammónium-szulfáttal kicsapva a morfin bázist 50 százaléknál több morfint tartalmazó termékhez jutott. A nyers morfint kristályosítással tisztította meg. Az úgynevezett száraz eljárás meghozta Kabaynak a világhírnevet, módszerét tíz országban szabadalmaztatták. Az Alkaloida Gyár a 30-as években. 13

14 PAUL ERLICH ( ) Paul Ehrlich német orvos, immunológus, mikrobiológus, a kemoterápia úttörője. Az általa kidolgozott sejtfestési eljárásokkal sikerült kategorizálni a fehérvérsejteket. Az ő laboratóriumában dolgozták ki a szifilisz első hatásos gyógyszerét a Salvarsan-t ban I. I. Mecsnyikovval közösen fiziológiai Nobel-díjat kapott az immunológia terén elért eredményeiért. A receptorelmélet megteremtői a farmakológiában John Newport Langley ( ) A.J. Clark ( ) 14

15 Orvosi Nobel-díj az idegi impulzusok kémiai transzmissziójának a felfedezéséért (1936) HENRY DALE ( ) OTTO LOEWI ( ) 15

16 Gerhard Domagk ( ) Nobel-díj a prontosil antibakteriális hatásának felfedezéséért Alexander Fleming ( ) 16

17 Nobel-díj a penicillin antibakteriális hatásának felfedezéséért (1945) 1952: Nobel-díj a streptomicin, az első tuberkulózis elleni antibiotikum felfedezéséért. 17

18 Daniel Bovet ( ) svájci-olasz farmakológus ben orvostudományi Nobel-díjjal tüntették ki a hisztamin, adrenalin és acetilkolin hatását blokkoló gyógyszerek kifejlesztéséért. Earl W. Sutherland ( ) Felfedezte, hogy az adrenalin egy közbenső, ahogyan ő nevezte "másodlagos hírvivő" molekula révén aktiválja a sejten belüli glikogénfoszforiláz enzimet, így érve el a cukorfelszabadítást. Sutherland hosszas munkával azonosította és izolálta ezt a molekulát, a ciklikus adenozin-monofoszfátot és munkatársával, Theodore Rall-lal közösen felfedezte a camp-t létrehozó adenilil-cikláz enzimet is. Orvosi Nobel-díj 1971 Az adenilcikláz és camp, a hormonhatások mechanizmusának felderítéséért. 18

19 Alfa és béta adrenerg receptorok felfedezése Lasker díj 1976 RAYMOND AHLQUIST Lasker díj 1978 Az endogén opioidok felfedezése 19

20 Nem-szteroid gyulladásgátlók The Nobel Prize in Physiology or Medicine 1982 Orvosi Nobel-díj 1982 A prosztaglandinok és hasonló anyagok biológiai hatásainak felfedezéséért 20

21 Bergström és Samuelsson felfedezte, hogy a prosztaglandinok bioszintézisében nagy szerepet játszik egy gyakori előfordulású telítetlen zsírsav, az arachidonsav; ennek alapján pedig kidolgozták a kémiai szintézis útját. Samuelsson jött rá, hogy az arachidonsav az általa endoperoxidoknak nevezett vegyületekké alakulva képezi végül a prosztaglandinokat. Önálló kutatásai során 1973-ban felfedezte a véralvadásban részt vevő prosztaglandinokat, melyeket tromboxánoknak nevezett el. Ő írta le a fehérvérsejtek által termelt leukotriéneket, melyek az asztmás és anafilaxiás folyamatokban játszanak szerepet. John Vane A 60-as évek közepétől kezdte kutatni a prosztaglandinok biológiai hatásait és 1971-ben felfedezte, hogy az aszpirin azért csillapítja a fájdalmat és a gyulladásokat, mert a ciklooxigenáz enzim blokkolásával gátolja egyes prosztaglandinok képződését. Ennek révén tisztázódott az aszpirin vérrögképződést gátoló és infarktusmegelőző hatásának mechanizmusa is. Később Vane és Salvador Moncada felfedezte a prosztaciklint. 21

22 Gertrud B. Elion George H. Hitchings James Black Orvosi Nobel-díj 1988 Az 1951-ben szintetizált 6-merkaptopurin (6MP) különösen hatékonynak bizonyult a leukémia kezelésében ben Hitchings és Elion felfedezte, hogy a 6MP gátolja az ellenanyagok képződését. Kifejlesztettek egy kevésbé toxikus verziót, az azatioprint, amellyel kezelni tudtak bizonyos autoimmun betegségeket és meg tudták akadályozni a szervátültetések során fellépő kilökődési reakciót. A 6MP metabolizmusát vizsgálva kiderült, hogy ugyanaz az enzim, a xantin-oxidáz bontja le, mint amelyik a purinbázisokból húgysavat készít. Mivel a húgysav magas szintje köszvényhez vezet, az enzim részleges blokkolásával enyhíteni tudta a betegség tüneteit. Erre a célra dolgozták ki a 60-as években az allopurinolt. Ezenkívül kifejlesztették a malária kezelésére használt pyrimetamint és a húgyúti bakteriális fertőzések ellen hatásos trimetoprimet. Az 1984-ben engedélyezett herpesz virus-ellenes aciklovir a Wellcome egyik legtöbb profitot hozó gyógyszerévé vált ban bejelentették az AIDS terápiájában elsőként használható gyógyszert, az azidotimidint vagy AZT-t. 22

23 James Black a 60-as években az adrenalinkötő bétareceptor ismert antagonistáinak módosításával kifejlesztette a propranololt, az első béta-blokkolót. A gyógyszer hatékony volt számos szív- és érrendszeri betegségben (mint az angina pectoris, magas vérnyomás, infarktus, szívritmuszavar). A 70-es évek elejére kifejlesztette a cimetidint, az első H2-blokkolót. ALBRECHT FLECKENSTEIN Leírta a fenilalkilaminok calciumcsatornablokkoló hatását 23

24 Alfred Goodman Gilman (1941-) és Martin Rodbell ( ) 1994-ben elnyerte az Orvosi Nobel-díjat a G-proteinek felfedezéséért. ROBERT FURCHGOTT FERID MURAT LOUIS IGNARRO Nobel-díj 1998 A nitrogén monoxid szignalizáció felfedezéséért a kardiovaszkuláris rendszerben 24

25 25

26 Arvid Carlsson Paul Greengard Eric. R. Kandel Nobel-díj 2000 A központi idegrendszer szignáltranszdukciós folyamatainak felderítéséért. 26

27 Arvid Carlsson ben Carlsson kimutatta, hogy a dopamin az agyban egy neurotranszmitter, nem csak a noradrenalin prekurzora. Az Astra AB vállalat munkatársaival kidolgozták a zimeldine piaci forgalmazását, amely az első SSRI antidepresszáns volt. Carlsson kifejlesztett egy módszert, mellyel ki lehet mutatni az agyi szövetekben lévő dopamin szintet. Kutatásai során azt találta, hogy a törzsdúcokban (bazális ganglion) amely az agy, egy a mozgást befolyásoló fontos területe a dopamin szint különösen magas. Kimutatta, hogy a rezerpin csökkenti a dopamin szintet és a mozgás feletti kontrollt. A hatás hasonló volt a Parkinson-kór tüneteihez. Az L- DOPA (Levodopa) után, a tünetek enyhültek. Ezek az eredmények alapján Parkinson- kórban szenvedő betegeknek adtak L-DOPA-t és azt tapasztalták, hogy csökkenti a Parkinson- kór egyes tüneteit, a kór kezdeti stádiumában. 27