Az iatrogen ártalmak káros hatása jelentkezhet azonnal, műtét

Átírás

1 I A T R O G E N A ÁRTALMAK STOMATOLÓGIÁBAN írta: BALOGH KÁROLY (Budapest) A stomatologia fejlődése és története jól példázza az iatrogen ártalmak korszakonként változó jellegét. A történelemből ismeretes, hogy II. Rákóczi Ferenc felesége 1722-ben egy alsó fogának extractióját követő fertőzésben halt meg ben a budapesti egyetem nagynevű professzora, Moravcsik Ernő Emil halálát egy jobb felső molárisának az eltávolítása után bekövetkezett sepsis okozta és1930 közötti években, tehát 10 év alatt 24 haláleset fordult elő a Budapesti Fogászati Klinikán, amelynek oka heveny odontogen fertőzés volt ; viszont az utolsó 10, sőt 15 év alatt egyetlen odontogen infectióból származó halálesetünk sem volt a Fogászati, ill. Szájsebészeti Klinikán. Az eddig elért kedvező eredmények örvendetes regisztrálása után szükséges áttekintenünk a megoldásra váró feladatokat. A stomatologián belüli specializálódás, illetve munkatevékenység szerint: a szájsebészet, konzerváló fogászat, fogpótlás, valamint a gyermek- illetve iskolafogászat és fogszabályozás iatrogen ártalmait célszerű elkülöníteni. A stomatologiai iatrogen ártalom jellege és minősége szerint lehet: 1. stomatikus, 2. psychés, és 3. financiális, materiális ártalom, illetve károsodás. Az iatrogen ártalmak káros hatása jelentkezhet azonnal, műtét

2 vagy kezelés közben vagy közvetlenül utána; de jelentkezhet több napos lappangási idő elteltével is, pl. injekcióval okozott fertőzések esetén. Tudatában vagyunk azonban annak is, hogy nemcsak cselekvésünkkel, hanem szóval, sőt mimikával is okozhatunk a betegnek ártalmat, pl. tumorgyanús betegek carcinophobiája esetén. Iatrogen ártalmak érhetik nemcsak a beteget, hanem az egészségügyi dolgozót is. Veszélyesség szempontjából azonban jelentős a különbség, mert az orvos és az egészségügyi dolgozó többé-kevésbé védekezhet az ártalmak ellen; ezzel szemben a beteg ki van szolgáltatva és az aktív védekezési lehetősége igen korlátozott. Azt is mondhatjuk; a rizikót a beteg viseli. A fogorvos munkaterülete a száj, amelynek gazdag mikroflórája normális körülmények között symbiosisban él. Ezt a biológiás egyensúlyt mi fogorvosok kezelés közben is gyakran megzavarjuk, akár az ott ejtett sebzéssel, akár a nem steril műszereinkkel vagy éppen a különböző, kezelés közben használt anyagokkal. A fogorvosi ténykedéssel kapcsolatos gyakoribb iatrogen ártalmakat és betegségeket áttekinthetőség céljából : A) fertőzésekből származó és B) gondatlanságból, illetve nem szakszerű vagy hibás kezelésekből származó szövődményekre különíthetjük el. A) A legtöbb iatrogen fertőzést a gennykeltők okozzák a fogászatban. Ez bekövetkezhet a nem megbízhatóan sterilezett injekciós fecskendővel, de nagyon sokszor az extractiós sebek roncsolásával is. De a fogorvos és az asszisztensnő is kaphat gennykeltők által okozott panaritiumot, paronychiát, ha sérült kézzel, gumikesztyű nélkül gennyes műtétet végez, illetőleg gennyes műszereket tisztogat (Pázmányi). De ismeretesek tetanus-, gázoedema-fertőzések is injekció, foghúzás, incisio, gyökértöméssel kapcsolatban (Hübner). Gümőkóros fertőzés az eredményes védekezés következtében a fogászatban ritkaságszámba megy. Tbc-s fogászati rendelésen a cseppfertőzés megelőzésére az orvos és asszisztensnő védőálarcot visel, és minden, a beteggel érintkezésbe kerülő műszer sterilezéséről, illetve desinficiálásáról szigorúan gondoskodni kell. Kende és Lelkes tüdőszanatóriumokban végzett vizsgálatai igazolják, hogy az

3 ott készült, és a fogtechnikai laboratóriumba leadott gipszlenyomatok 18%-ában volt kitenyészthető a tbc-bacterium. A beteg szájában dolgozó fogorvos különösen az influenza-járványok idején a vírusfertőzéseknek van kitéve; ami ellen az orrot és szájat eltakaró védőálarc viselése ajánlatos. Közismert a hepatitis-vírusnak injekciózás közbeni inoculatiója, amit csakis a sporacid sterilezés alkalmazásával kerülhetünk el. Figyelemreméltó Solt Katalintól kapott adatunk, amely szerint Budapesten 1961 és 1964 közötti időszakban hepatitisben szenvedett 2564 beteg közül 64 gyanúsítható, hogy fertőzésük fogászati kezeléssel volt kapcsolatos. Ez a szám 2,5Ä-nak felel meg. Közvetítheti a fogorvos a fertőzést betegről betegre is, pl. a járványok idején vagy tbc-s vagy morbilis betegek kezelése kapcsán. A műfogsort viselők gombás fertőzése candidasisa a protézisek elégtelen tisztántartása miatt igen gyakori; amit fokoz az antibiotikumokkal történő visszaélés is. B) Gondatlanságból, illetve nem szakszerű, hibás kezelésekből származó szövődmények igen nagy számúak, amelyek közül kiemelném: Először is az extractiós szövetroncsolásból eredő alveolaris ostitiseket és a postextractiós sinusitis maxillarisokat. A szájsebészeti fekvőosztályokon az ilyen fertőzésekből eredő szövődmények a legszámosabbak. Egyedülállónak mondható a gyógyászat terén az az orvosi mulasztás és felületesség, amit a roncsolt extractiós sebek ellátatlanságával és az utókezelések mellőzésével okoznak egyesek még ma is; pedig az extractio műtétszerű végzésével, nehezebb vagy fracturait foggyökér eltávolítása esetén pedig az ún. sebészi prophylactikus feltárással az extractiós szövődmények megelőzhetők. Konzerváló fogászati kezelések kapcsán előforduló iatrogen ártalmak közül a periodontitis, periostitis, osteomyelitis a gyökérkezelésekkel kapcsolatosan még mindig gyakori szövődmény, amely számszerűen feltétlenül csökkenthető volna a lelkiismeretesebben végzett kezelések által. A fogszabályozással kapcsolatos ártalmak közül kiemelendő a caries és parodontosis. A rögzített és kivehető fogszabályozó készü-

4 lékek egyformán elősegíthetik mindkét betegség keletkezését a kötelező orvosi gondosság hiánya miatt. Megemlítendő még: az érzéstelenítés közben okozott haematoma, injekciós tű betörése, szájzár; műszeres szöveti roncsolást okozhatunk: fogókkal, fúrókkal, emelőkkel, korongokkal, csiszoló kövekkel, idegtűvel, Kerr-tágítóval. Legkellemetlenebb szövődmény azonban kezelés közben gipsz vagy más lenyomatanyaggal kapcsolatos. Tömőanyagok fogbélártalmai és műanyagok allergiás reakciói igen gyakoriak. A száj nyálkahártya protézisek által okozott decubitalis fekélyeivel naponként találkozunk. Az állkapocsízület ártalmait, amelyeket hidak, protézisek hibás occlusiója és articulatiója okoz, csak újabban kezdjük értékelni. A maradó fogak csíráinak eltávolítása tejfog-extractio közben még mindig előfordul. Amikor az iatrogen ártalmak okát és a megelőzés módját kutatjuk, felelnünk kell arra a kérdésre is, hogy mit kívánhatunk a korszerűen végzett szakorvosi kezeléstől. A tudomány fejlődése mellett a műtéti technika is fejlődött, de a beteg műtéti előkészítése is megjavult. Emellett azonban megnövekedett népünk egészségügyi igénye is. Amint már említettem, a hibás, ártalmas kezeléseket operatív szakoknál a szövődmények jelentkezése mutatja, ami az utókezelést meghosszabbítja, de az ápolási napok számát is. Szükséges tehát a régi kezelési és műtéti módszerek revízióján kívül a járóbeteg-rendeléssel kapcsolatos organizációs hibák, az úgynevezett futószalagos kezelés" megszüntetése; lehetőleg pontosan, időre történő betegberendelés, de a betegek fegyelmezettebb viselkedése mellett az egészségügyi dolgozók munkájának jobb megbecsülését is kívánatosnak tartjuk. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a száj-hygiene oktatása hazánkban még igen elhanyagolt területe a közegészségügynek. Azt gyakran említjük, hogy a száj a fertőzés kapuja. De arról már nemigen beszélünk pedig statisztikai adatok bizonyítják, hogy a tiszta, ill. tisztán tartott szájban nemcsak a fog- és szájbetegségek,

5 hanem a rákos és fertőző betegségek is sokkal ritkábban fordulnak elő, mint az elhanyagolt, nem tisztán tartott szájban. Semmelweis nyomdokait követve, elmondhatjuk, hogy a tudást már megszereztük az iatrogen fertőzések és betegségek megelőzésé^ hez. A prophylaxis feltételeit ismerjük, most már csak az a kérdés, akarjuk-e, tudjuk-e ezeket megvalósítani a gyakorlatban? Kedves alkalom volna, ha ez a mai megemlékezés egyben az egészségügyi dolgozók kötelességvállalását jelentené az iatrogen betegségek leküzdésére.