Az önkételkedés mûvészete

Átírás

1 42 fotók: Belényesi Tímea ( Az önkételkedés mûvészete Kisnémet Mónika Kedves OlvasóIM! A nyár elejére egy olyan témát választottam, ami szinte minden embert érint, kit jobban, kit kevésbé. Kevesen vannak közülünk, akik minden körülmények között érzik, hogy ők Univerzális Csodák, amelyből fakadó egyediség önmagában biztosítja mind azt az értéket (áldást, képességet és készséget), amely miatt az önbizalmunk létezésének alapvetőnek kellene lennie. Az önbizalomhiány sokféleképpen mutathatja ki a foga fehérjét. Észrevehetjük, hogy szorongunk, félünk attól, hogy elég jók, szépek, vonzók, eredetiek, okosak vagyunk-e, Mi is az Önbizalom, melynek hiányától sokan szenvednek? Doreen Virtue mágikus üzeneteiben az önbizalomról azt vallja, hogy a magabiztos viselkedés az agresszió ellentéte, amely tagadja mások jogait. Az önbizalom ezzel szemben mindenkinek tiszteletben tartja a jogait (beleértve a saját jogaidat is). vagy meg tudunk-e oldani egy bizonyos helyzetet, problémát vagy kimondottan olyan értékítélettel vagyunk magunkról, hogy bizonyos helyzetekben, bizonyos dolgok megtételére alkalmatlanok, illetve hiányosságaink miatt szerethetetlenek vagyunk. Így az önbizalom-hiányos ember gyakran inkább elkerüli azokat a helyzeteket, ahol alulértékeli magát, s ahol a nem-létezőnek érzékelt képességeket, készségeket kellene kamatoztatnia, mivel ezeket úgy észleli, hogy nincsenek. Így inkább nem lép a tettek mezejére, hiszen kerüli az újabb kudarcokat (a sikerorientáció és a kudarckerülés a személyiség tartós vonása, mely alapján megkülönböztetünk sikerorientált és kudarckerülő személyiséget). Így a kognitív viselkedésterápia fogalmaival élve az önbizalomhiány maladaptív alapsémái a tehetetlenség és/vagy az elutasítottság.

2 43 A kineziológia az önbizalomhiányt úgy is nevezi, mint az önkételkedés magas foka, amelyet a Három az Egyben módszer negatív érzelmi stressz (NÉS) értéke is megmutat. Ha megnézzük a kineziológiai ágak közül a Három az Egyben módszer viselkedésbarométerét egy útitérkép viselkedési mintáinkkal, akkor megfigyelhetjük, hogy sok képességre, készségre, egyszerűen fogalmazva érzésre és attitűdre van ahhoz szükségünk, hogy önbizalommal átjárt lényünkkel közelítsünk másokhoz és önmagunkhoz (ami valljuk be, gyakran sokkal nehezebb). Melyek ezek? Nos, szükségünk van a bátorságunkra, megfontoltságunkra, büszkeségünkre (nem a gőgösségre, hanem arra az érzésre, hogy ismerjük értékeinket, képességeinket, és amelyeket őszintén, nyíltan meg is becsülünk), ösztönzöttségünkre, merészségünkre, elszántságunkra, gyengédségünkre (önbizalmat erőből nem lehet kicsikarni magunkból) és arra, hogy belső világunkat, eszenciális lényünket védettnek érezzük. De hogyan fejlődik az önbizalom(hiány)? A holisztikus szemléletű megközelítések, főleg amelyek a keleti filozófiákon alapszanak, az önbizalomra úgy tekintenek, hogy az minden élet alaptulajdonsága, és csak az évek előrehaladtával, Az önbizalomhiány azaz az önkételkedés a negatív tapasztalatok, a hiányos önismeret és az alacsony önbecsülés eredménye. a megszerzett negatív tapasztalatok hatására illan el lassan, fokról-fokra. El tudom képzelni, itt sokan most arra gondolnak, hogy ezzel nem értenek egyet, hiszen az egész család (az üknagyiig bezárólag) önbecsülési gondokkal küzdött. Nos, itt jönnek be a képbe a pszichológiai megközelítés szocializációs folyamatai és a kineziológiai viselkedésgenetika. Egyetértek azokkal a szakemberekkel, akik a temperamentumot (alaptermészet), amelynek része az extraverzió/introverzió, impulzivitás, genetikai hajlamnak tekintik. Azonban, egyrészről nem szabad összekevernünk a visszafogottságot (befelé forduló személyiség) az önbizalomhiánnyal, másrészről pedig kutatások is azt bizonyítják, hogy mind az önbizalom mértéke, mind a temperamentum (az öröklöttségük ellenére) változhat az egyént ért környezeti hatások (szülői nevelési stílus, óvodai, iskolai tapasztalatok) által. Ezt a kineziológiai viselkedésgenetika úgy közelíti meg, hogy vannak olyan emberek, akik természetüknél fogva önbizalommal teltek (magabiztosak), azaz a belső mércéjük az irányadó, és vannak olyanok, akik természetüknél fogva óvatosak, és a tanulással elért eredményeikre való büszkeség segíti őket önbizalmuk fejlesztésében, azaz a külső viszonyítási rendszer a domináns az önbecsülésükben. Mindkét képesség genetikailag öröklődik, mindkettő áldás az egyénnek, hogy saját útját járhassa. Mindkét személyiségtípusnak megvannak a kihívásai. Az első esetben a gőgösség elkerülése és mások választásainak elfogadása a lecke, míg a második esetben a saját képességek és kihívások reális ismerete, mindenkori felvállalása és megbecsülése, függetlenül a külvilág értékelésétől.

3 44 Az önbizalom-fejlesztés nevelési szabályai: Univerzális ôsbizalom és a biztonságérzések fenntartása a gyermekben! Nevelési stílus megkívánó Igazság tekintélymentessége a gyermeknek is lehet igaza! Viselkedésre és ne a gyermekre adjunk visszajelzéseket! Elfogadás feltételek nélkül Rugalmas, de következetes korlátok, szabályok állítása és betartása Zavarodottságnak pl. a szégyen miatt azonnali oldása! Álmok megvalósításának támogatása! Lelkesedéssel teli közös alkotások Igazi, ôszinte kommunikáció Szeretet adása és elfogadása! Csodalátás lássuk mi magunk a természet csodáját gyermekünkben! Oltalmazzuk a megszégyenítésektôl! Derûlátás pozitív átfogalmazása a negatív helyzeteknek is! Aktív együttmûködés nem parancsolgatás és büntetés! Eszenciával az önbizalomért: Vörösfenyô, ha kishitû, értéktelennek érzi magát és kisebbrendûséggel küzd Vadalma, ha külsô tulajdonságai miatt van kisebbrendûségi érzése Bohócvirág, ha félelmei abból adódnak, hogy mások jobban csinálnak mindent Kékgyökér, ha önbizalomhiánya döntésképtelenségben jelentkezik Erdeifenyô, ha önbizalomhiánya önostorozással is párosul Az önbizalom szoros kapcsolatban áll az önértékeléssel és az önbecsüléssel. Önbizalmunk (a magunkba vetett hitünk) abból táplálkozik, hogy milyen tapasztalatokkal növünk fel az életben, azaz milyen tükröt tartanak mások (és saját magunk) magunknak. Hívjuk segítségül Erikson fejlődéselméletét, hogy ennek megismerésével is támogassuk a szülők és a pedagógusok munkáját abban, hogy a gyermekek önbizalmának növelését elősegíthessék. Erikson szerint a fejlődés nem áll meg gyermekkorban, hanem az az egész életutunkat átszövi. Ő az életet egy állandó identitás-keresésként értelmezte. Szerinte minden életkornak megvan a saját, jól elkülöníthető krízise, azaz feladata, amit meg kell oldania az egyénnek, és annak fényében alakul ki a kompetenciaérzés a személyben. A nyolc krízishelyzet, nyolc énerő kifejlődését, vagy annak hiányának a kialakulását biztosítja. A szakaszok alapkonfliktusai a következők. A csecsemőkor az ősbizalomról ( bízom a világban ) szól, ami nem más, mint a bizalombizalmatlanság érzelmi tengelye. Kisdedkorban a függés és az önállóság a feladat. Míg óvodáskorban a bűntudat és kezdeményezés a kihívás. Kisiskoláskorban a teljesítmény körül szerveződik tovább az énképünk, majd serdülőkorban az identitás, fiatal felnőttkorban az intimitás, míg felnőttkorban a generativitás és stagnálás, végül időskorban a visszatekintés és értékelés a meghatározó feladatok. Láthatjuk, ha nem alakul ki az ősbizalom, akkor oda a reménykedés képessége, ha nincs meg az autonómia igénye, akkor oda az akaraterő, ha nem fejlődött ki a kezdeményezés képessége, akkor nem fogunk bele új dolgokba, nem hozunk döntéseket, s ha a teljesítményünkről negatív képünk alakul ki, akkor oda a kompetenciaérzésünk is. Ezen négy énerő sérülése magával hozza, és szinte betonba ágyazza az önkételkedés magas fokát, az önbecsülés alacsony szintjét, s így negatív énképünk állandó visszacsatolásként erősíti önbizalomhiányunkat, amelynek következtében torzul saját magunk észlelése, a világról kialakított hitrendszerünk, s így önbeteljesítő jóslatként, negatív spirál formájában egyre csak fenntartjuk, rosszabb esetben mélyítjük önbecsülési problémáinkat és ezáltal fokozzuk önbizalomhiányunkat. Az önbizalomhiány az erőtér technikából ismert tudatszintek közül elsősorban a szégyenből táplálkozik. Szégyellem, megvetem azt, aki vagyok, így a világszemléletem alapja a nyomorultság, melynek következtében vagy megalázó helyzetekbe hozom magam, vagy kirekesztem magam (kihagyom a helyzeteket, otthon maradok). Ahogy azt már említettem, az önbizalomhiánnyal szorosan összefügg a személyiség azon aspektusa, hogy siker-

4 45 orientált vagy kudarckerülő lesz-e az egyén. Abban, hogy a gyermek sikerorientált vagy kudarckerülő személyiséggé válik-e, a szülői nevelés fontos szerepet játszik. A sikerorientált személyiség kialakulását a szülők úgy támogatják, hogy a gyermeket, ismerve az adottságait, reális feladatvállalásra bátorítják, és sikeres teljesítményeit jutalmazzák. A kudarckerülő típus kialakulását leginkább az erősíti, ha a szülő bünteti gyermekét sikertelenségeiért ( kettest hoztál, két hét szobafogság ), valamint a kudarcnak a mindenképpeni elkerülésére ösztönzi (akár verbálisan, akár metakommunikációjában). Amikor a kudarckerülés, mint stratégia kialakul, akkor az egyén vagy a túl könnyű, vagy a túl nehéz feladatokat fogja választani, hiszen az első esetben kicsi az esély a kudarcra, míg a túl nehéz feladatok vonatkozásában a kudarc nem is jelent igazi kudarcot. Ugyanakkor a sikerorientált személy motiválatlan a túl könnyű feladatoknál, hiszen azok vállalása és teljesítése nem jelent sem kihívást, sem igazi sikert számára, míg a túl nehéz feladatok eleve nem kecsegtetnek sikerrel. Hogyan segíthetjük elő, hogy a gyermekek önbizalma egészségesen fejlődjön? Először is feltétel nélküli szeretettel, elfogadással forduljunk gyermekünk felé. Teremtsük meg a biztonságot adó otthoni környezetet. Ajánlott követni a megkívánó szülői stratégiát, miszerint nem büntető, illetve túlzottan hierarchikus elveket vallunk, és nem is hagyjuk magára a gyermeket elvárások nélkül, hanem olyan kereteket alakítunk ki, amelyek ugyan teljesíthető elvárásokat közvetítenek, de amelyek erőbefektetést is igényelnek. Legyen őszinte, reális, de mindig pozitív megközelítésű a szülők visszajelzése. Soha ne szégyenítsék meg gyermeküket, még viccből sem! Kerüljék el a bántó értékítéleteket, de mutassanak rá a fejlesztendő pontokra. Mindig pozitívan fogalmazzunk, és a szendvicstechnikát alkalmazzuk (két jó mondat közé szőjük be az építő kritikát tartalmazó megjegyzésünket)! Ha tévedtünk, valljuk be, és ha mi hibáztunk, akkor kérjünk bocsánatot gyermekünktől, valamint soha, de soha ne bíráljuk őt magát ( de buta vagy ), csak is kizárólag a viselkedését ( ez a választás ebben az esetben nem volt a legszerencsésebb kisfiam ). A gyermekek önbizalma szerepjátékokkal, De mit tehetünk, ha bábozással, olvasással észleljük, hogy bizony már oda az önbizalmunk és vissza kellene könnyen és játékosan fejleszthetô! szereznünk azt! Természetesen mind a pszichológia, mind a kineziológia nagyon sok technikát, módszert nyújt számunkra, hogy szembenézzünk Önmagunkkal, és a mélyülő önismeretünk által, valamint az esetleges traumák feldolgozása és az önbizalomhiányt fenntartó sémáknak a felülírásával, továbbá az önbizalmat blokkoló érzelmi stresszek oldásával meghozzuk az egykor elveszett önbizalmunkat. A gyermekek esetében javaslom a megküzdési technikák kialakítására a pozitív példákat, és ezáltal modellálható viselkedéseket bemutató mesék olvasását, a gyermekekkel való rendszeres, az életkoruknak megfelelő őszinte beszélgetéseket, a lefekvés előtti bábozásokat, ahol a gyermek behozhatja félelmeit, szorongásait és a szülő segítségével a gyermek (saját bábfigurája által) megoldja a problémát. Az érzelmi streszszek oldására, új sémák kialakítására kiváló módszer a kognitív viselkedésterápia, a Bach-virágterápia és a kineziológia is, amelyek közül kiemelném az Edukineziológiát, hiszen az előtérbe helyezi a mozgást, amely amúgy is a legtöbb gyermek kedvenc időtöltése. Remek technika még a Neuro Lingvisztikus Programozás (NLP), amely a mentális programjaink átírásával állítja helyre az egészséges önbizalmat. A legfontosabbnak azonban a gordoni nevelés megvalósítását tartom ( Ezen nevelési filozófia alappillérei az egyenrangúságon alapuló kommunikáció, az értő figyelem (nem faggatózunk, hanem visszatükrözzük a gyermeknek, amit látunk rajta és hagyjuk, hogy ő nyíljon meg a saját tempójában) és a különböző én-üzenetek (nem vagdalózunk mert te ilyen és ilyen vagy, hanem azt fejezzük ki, hogy

5 46 bennünk mit vált ki a helyzet én most ettől nagyon szomorú vagyok ). A felnőttek esetében remek lehetőségeket nyújt a gyermekeknél felsoroltak mellett a Belső Gyermek terápia (az előző számunkban bemutatott módszer), az erőtér technika és a Három az Egyben kineziológiai módszer is az önbizalom visszaállítására. Zárásul a Bach-eszenciák közül szeretnék néhányat kiemelni, amelyek segíthetik az önbizalom visszaállítását, különös tekintettel a vörösfenyőre amely az önbizalom virága. A vörösfenyő a finom rezgésekből álló energiarendszerünkre úgy hat, hogy erősíti bennünk önbizalmunkat. Ezt az eszenciáját akkor ajánlom, ha Ön kishitű, értéktelennek érzi magát, kisebbrendűségi érzés kínozza, vagy állandóan hasonlítgatja magát másokhoz, és mindig alulmarad, állandóan alkalmatlannak vagy lenézettnek érzi magát, vagy gyakran érzi úgy egy kihívással teli helyzetnél, hogy úgysem fog sikerülni. Ez az eszencia akkor segít, ha önbizalomhiányának magja az önön alkalmatlanságának érzése, és amely felszámolásának kulcsa, annak a felismerése, hogy az egyén a saját maga által felépített korlátaink a rabja. Ha ezzel szembenéz, akkor az érzelmi blokkok oldásával például ezen eszencia megfelelő mennyiségű szedésével növelheti önbizalmát (is). A vörösfenyő-cseppekkel erősítjük magunkban, hogy képesek vagyunk., meg akarjuk tenni és meg is teszszük lelki mechanizmusunkat. Ezzel az eszenciával felszámolhatjuk önkorlátozó gondolatainkat, és a mások megerősítésétől való függőségünket. Nézzünk még két egyszerű technikát az önbizalomfejlesztésére. Hordjon azúrkék színű ruhát, sálat, ékszereket, bármilyen kiegészítőt mivel a tenger csodálatos kék színe erősíti önbizalmunkat! Továbbá minden este képzelje el, hogy milyen teendői vannak a következő nap, és mindezt úgy tegye, hogy a vizualizáció során önbizalommal teli viselkedéssel kombinálja az elképzelt cselekedeteit. Majd dobjon fel egy pénzérmét, amely alapján eldönti, hogy önbizalommal telve vagy önkételkedve éli-e meg a másnapot. Amennyiben pl. a fejet dobja az univerzum, ami önnek az önbizalmat jelentette, akkor döntse el, hogy a másnapra tervezett tevékenységek közül melyik az, amelyik a legkönnyebbnek látszik az önbizalom-építgetés szempontjából, és legalább azt valósítsa meg úgy, hogy az az önbizalommal teliséget sugározza. Majd a megfigyelés naplójában vezesse azokat az érzéseket, amelyeket azután érzett, hogy sikerült megvalósítania önkételkedés nélkül az előző este kitűzött célt. A Magazin következő számában, a főtéma önbecsülés mellett kitérek az önbizalom-fejlesztés második lépcsőjére is. Addig is jó pénzdobálást és szárnypróbálgatást! POSTALÁDA Mindkét kisfiam, az egyik most megy majd iskolába, a másik harmadikos lesz szeptemberben, rettenetesen szorong, ha valamilyen teljesítési helyzetbe kerül. Az iránt szeretnék érdeklődni, hogy érdemese-e, és lehet-e a nyári szünetben ezeknek a szorongásoknak a csökkentésével foglalkozni vagy várjuk meg az iskolakezdést?. Kedves Anyuka! Mindenképpen javaslom az érzelmi stressz mielőbbi oldását, hiszen ezek nem enyhülnek a szünidő alatt, sőt, ahogy közeledik majd az iskola, egyre inkább nő a szorongás mértéke. Az Edukineziológia nyújtotta játékos mozgásgyakorlatok és a kineziológiai oldások, vizualizációs otthoni megerősítő gyakorlatok gyengéden tudják orvosolni a szorongást és hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek maximum egy kis egészséges lámpalázzal kezdhessék meg az iskolát. Kedves Olvasó! Következő számunkban az önbecsülés fejlesztési lehetőségeinek bemutatásával várom Önt, és amennyiben megtisztel bizalmával, és kérdését elküldi a mona@mmmonline. hu címre, akkor örömmel válaszolok Önnek ben vagy a rovat hasábján. A honlapomon pedig további érdekes információkkal fogadom Önt.