SZERKEZETFELDERÍTÉS SPEKTROSZKÓPIA

Átírás

1 SZERKEZETFELDERÍTÉS SPEKTRSZKÓPIA 1. Alapok A szerves kémiában kb óta használnak spektroszkópiai módszereket a vegyületek azonosítására, mennyiségük meghatározására, illetve ismeretlen szerkezető vegyületek molekulaszerkezetének meghatározására. A molekulaszerkezet-azonosítás területén ezek a módszerek a technika fejlıdésével a XXI. századra gyakorlatilag kiszorították a klasszikus analitikai módszereket. Elınyük, hogy a molekulaszerkezetre vonatkozólag sok információval szolgálnak; a mérésekhez kis anyagmennyiséget kell felhasználni; rövid mérésidık esetén reakciók in situ követésére, az intermedierek kimutatására is alkalmasak; elválasztás-technikai berendezésekkel kombinálhatóak, növelve ezzel az érzékenységet (pl.: GC- MS). E jegyzetben csak a szerves kémiában leggyakrabban használt módszerekkel foglalkozunk, úgymint UV VIS spektroszkópia, kiroptikai spektroszkópia, IR spektroszkópia, NMR spektroszkópia és tömegspektrometria. Röviden kitérünk az optikai forgatás-, illetve az optikai törésmutató mérésre is, és megemlítünk néhány egyéb módszert is. E jegyzetre a szerves kémiai szemszögő tárgyalás jellemzı, elsısorban azzal foglalkozunk, mire használhatja a szerves kémikus ezeket a módszereket, mit és hogyan lehet megtudni a kapott eredményekbıl, az elméleti és méréstechnikai részletekre csak olyan mértékben térünk ki, ami a téma megértéséhez szükséges. Az ismertetendı módszerek közül a legtöbb az elektromágneses sugárzás és az anyag kölcsönhatásán alapszik, ezért e bevezetıben röviden foglalkozunk e kölcsönhatás alapvetı ismereteivel is Az elektromágneses sugárzás jellemzése: Az elektromágneses sugárzás kettıs (duális) természető. Elsısorban hullámsajátságai jellemzıek, legtöbb tulajdonságát hullámfüggvények segítségével tudjuk értelmezni. Másrészt létezik az elektromágneses sugárzás részecskéje a foton is, és bizonyos kölcsönhatásokat csak e foton tulajdonságaival tudunk értelmezni. Az elektromágneses hullám leírásához használt fizikai paraméterek: hullámhossz: λ (a hullám ismétlıdési távolsága); frekvencia: ν (az idıegységenként ismétlıdı hullámalakok száma); terjedési sebesség: c (a hullámfront haladási sebessége, a hullámhossz és a frekvencia szorzata, értéke vákuumban: 2, m/s): c = λ ν Sokszor használjuk még a hullámszámot is az elektromágneses hullám jellemzésére: ν * (a hosszegységenként ismétlıdı hullámalakok száma, azaz a hullámhossz reciprokja): ν ν * = 1 = λ c Az elektromágneses sugárzás részecskéje a foton. Ennek sebessége megegyezik a hullámzás terjedési sebességével, energiáját a Planck-törvény írja le: E f h c = h ν = = h c ν * λ ahol h a Planck-állandó, melynek értéke: 6, Js. 1

2 A foton energiájának (E f ) szokásos mértékegysége az elektronvolt (ev): 1 ev = 1, J Az elektromágneses sugárzás jellemzı tartományai és jellemzı spektroszkópiai felhasználásuk: Röntgen-sugárzás: λ < 1 nm = 10 Å (Ångström) ν > z = 300 Pz (ertz = 1/s) ν * > 10 7 cm -1 E > kj/mol = 119,5 MJ/mol E f > 1240 ev = 1,24 kev Felhasználás: Röntgen-diffrakció Távoli ultraibolya-sugárzás: λ < 200 nm ν > 1, z ν * > cm -1 E > 600 kj/mol E f > 6,2 ev Felhasználás: Fotoelektron-spektroszkópia Látható (VIS) sugárzás: λ < 780 nm ν > 3, z ν * > 1, cm -1 E > 153 kj/mol E f > 1,6 ev Felhasználás: UV VIS spektroszkópia, Raman-spektroszkópia Közeli ultraibolya-sugárzás: λ < 380 nm ν > 7, z ν * > 2, cm -1 E > 315 kj/mol E f > 3,3 ev Felhasználás: UV spektroszkópia Közeli infravörös-sugárzás: λ < 2,5 µm ν > 1, z ν * > 4000 cm -1 E > 48 kj/mol E f > 0,5 ev Felhasználás: Raman-spektroszkópia Infravörös-sugárzás: λ < 50 µm ν > z ν * > 200 cm -1 E > 2,4 kj/mol E f > 25 mev Felhasználás: IR spektroszkópia Távoli infravörös-sugárzás: Felhasználás: nem jellemzı λ < 1 mm ν > z ν * > 10 cm -1 E > 0,12 kj/mol E f > 1,2 mev Mikrohullámú-sugárzás: λ < 300 mm ν > 10 9 z ν * > 3,3 m -1 E > 0,4 J/mol E f > 4,1 µev Felhasználás: ESR spektroszkópia UR-sugárzás: λ < 10 m ν > z ν * > 0,1 m -1 E > 12 mj/mol E f > 0,12 µev Felhasználás: NMR spektroszkópia 2

3 1.2. Az elektromágneses sugárzás és a közeg kölcsönhatása: Amikor az elektromágneses sugárzás közeghatáron, illetve nem vákuum közegben halad át, a következı jelenségek játszódhatnak le: visszaverıdés (reflection) fénytörés (refraction) optikai forgatás (rotation) diffrakció (diffraction) fényelnyelés (absorption) fényszórás (scattering) A határfelületre érkezı sugárzás egy része visszaverıdik (a teljes visszaverıdést az optikában tükrözésnek nevezik), más része behatol az új közegbe A fénytörés Az elektromágneses sugárzás sebessége vákuumban 2, m/s. Bármely más közegben az elektromágneses sugárzás sebessége kisebb a vákuumban mért sebességnél. Amikor elektromágneses sugárzás egyik közegbıl átlép egy másik közegbe, a frekvenciája és így a foton energiája is ugyanaz marad, csak a sebessége és ennek következtében a hullámhossza változik meg. A fenti tulajdonságon alapszik a fénytörés jelensége. a a fény két eltérı optikai sőrőségő közeg határára érkezik, akkor egy része visszaverıdik, másik része pedig belép az új közegbe. Az új közegben haladó fénysugár általában megtörik. Ezzel a jelenséggel az optika foglalkozik részletesen. Szerves kémiai felhasználása folyékony anyagok jellemzésére a törésmutató mérése. Egy anyag törésmutatója (n D ) az adott frekvenciájú fény vákuumbeli (c 0 ) és közegbeli (c) sebességének aránya. n D c sinα = 0 = c sin β A törésmutató anyagi jellemzı, és értéke függ a fény frekvenciájától is. Referencia értékként a nátrium D- vonalának (λ = 589 nm) megfelelı fényre vonatkozó értéket szokták megadni. a a fény nem merılegesen halad át a két közeg határfelületén, az iránya is megváltozik, ha α a beesési szög, akkor β a törési szög. (lásd ábra) c 0 α vákuum közeg c β ábra Fénytörés közeghatáron 1 Spektroszkópiai mérések során az elektromágneses sugárzást általában merılegesen bocsátjuk át a mintatartó edény falán, hogy a fénytörés jelenségét kiküszöböljük. 1 Elektromágneses hullám sebessége: c 0 vákuumban, c közegben; α beesési szög; β törési szög 3

4 Az optikai forgatás a a közeg alkotórészei (molekulái) és az elektromágneses sugárzás között nem lép fel kölcsönhatás, a sugárzás egyenes vonalú pályán áthalad a közegen és elhagyja azt. Egy normál fényforrás esetén a kibocsátott fénysugárnak nincs kitüntetett rezgési iránya. Amikor síkban (lineárisan) polarizált fényt állítunk elı, akkor az eredı elektromos vektor egy adott, a haladási irányra merıleges síkban, az eredı mágneses vektor pedig az erre a síkra merıleges síkban rezeg. (lásd ábra) Eredı elektromos vektor rezgési iránya aladási irány ábra Síkban polarizált fény eredı elektromos vektorának rezgése Valójában a haladó fotonok által létrehozott elektromágneses hullámzás nem síkban rezeg. A foton haladási irányára merıleges, állandó amplitúdójú elektromos vektor a haladási irány egyenese körül forgó mozgást végez. (cirkulárisan polarizált fény). 2 A síkban polarizált fény két megfelelı fázisban lévı, ellentétes irányban forgó cirkulárisan polarizált (P ill. M helicitású, egymással enantiomer viszonyban lévı) fénysugár eredıje. 3 A kétféle helicitású fénysugarat ellentétes spinállapotú fotonok hozzák létre. (lásd ábra) aladási irány aladási irány ábra A két ellentétes helicitású cirkulárisan polarizált fénysugár 4 Amennyiben a közeg térben szimmetrikus a két cirkulárisan polarizált fénysugár azonos sebességgel halad végig a közegen, azaz az eredı rezgési sík nem változik. a a közeg ellenben térben nem szimmetrikus, pl. aszimmetrikus molekulák oldata, akkor a két cirkulárisan polarizált fénysugár és a közeg között diasztereomer viszonyú kölcsönhatás alakul ki, és ennek megfelelıen a két fénysugár haladási sebessége különbözni fog egymástól. Ennek matematikai következménye, hogy az eredı rezgési sík elfordul. Ezt az elfordulást mérjük az optikai forgatóképesség mérésekor. 2 Az elektromos vektorra merıleges mágneses vektor ugyanígy forog a haladási egyenes körül. 3 Amikor a két ellenkezı helicitású fénysugár elektromos vektora egyaránt z irányú, a két vektor eredıje létrehozza a síkban polarizált eredı fénysugár z irányú hullámhegyét, ¼ periódusidı után az egyik fénysugár elektromos vektora a +y a másik a y irányba mutat, eredıjük zérus, további ¼ periódusidı után mindkét fénysugár elektromos vektora a z irányba mutat, létrehozva a síkban polarizált eredı fénysugár z irányú hullámvölgyét. Belátható, hogy a két ellenkezı helicitású fénysugár elektromos vektorának eredıje mindig z irányú, az y irányú komponensek kiejtik egymást. 4 A folytonos nyíl a foton haladási irányát (x tengely), a szaggatott nyíl az elektromos vektort jelképezi, mely a haladási irányra merıleges (yz) síkban egyenletesen forog. 4

5 Az eredı forgatás mértéke függ a minta átvilágított vastagságától, az oldat koncentrációjától, valamint a fény hullámhosszától. Referencia értékként a nátrium D-vonalának (λ = 589 nm) megfelelı fényre vonatkozó, 1 dm rétegvastagságra és 1 g/ml koncentrációra átszámított értéket szokták megadni: T [ α] = α λ l c ahol α a mért forgatás, l az átvilágított rétegvastagság dm-ben, c a koncentráció g/ml-ben megadva. T a mérés hımérséklete. A forgatás hullámhosszfüggésével késıbb foglalkozunk. (lásd 2.3. Kiroptikai spektroszkópia) A diffrakció Amennyiben egy rendezett közegben elıforduló periodicitás mérete összevethetı az elektromágneses hullám hullámhosszával, fellép a diffrakció jelensége. a a hullámok útjába a hullámhosszhoz képest viszonylag nagy mérető réssel ellátott akadályt teszünk, akkor a nyíláson áthaladó hullámok közelítıleg egyenesen haladnak tovább. a azonban a rést elegendıen kicsire szőkítjük, a hullámok behatolnak abba a térbe is, ami eredetileg az akadály által árnyékolva van és az egyes réseken áthaladó hullámok interferenciaképet hoznak létre. A Röntgen-sugárzás hullámhossza azonos nagyságrendő a kristályok rácsállandóival, így ha a Röntgensugárzást hibátlan egykristályra eresztjük rá, a kapott interferenciaképbıl meghatározhatóak a kristály rácsállandói, illetve a kristályrácsot alkotó atomok térbeli elhelyezkedése. A Röntgen-diffrakcióval ennél részletesebben itt nem foglalkozunk A fényelnyelés A molekulák energiaállapota kvantált. A molekulák energiájának az atommagok energiájától eltekintve három fı összetevıje van: az elektron-energia (E e ), a rezgési-energia (E v ) és a forgási-energia (E r ). Ennek megfelelıen a teljes energiát (E t ) az alábbi képlettel számíthatjuk: E = E + E + E t e Amikor egy olyan energiájú foton találkozik egy molekulával, amelynek energiája megegyezik két lehetséges energiaállapot különbségével, a foton elnyelıdhet úgy, hogy energiáját átadja a molekulának. v r h ν = E t = E e + E v + E r Az energiaelnyelés hatására a molekula gerjesztett állapotba kerül. A foton energiájától függ, hogy milyen gerjesztés történik. Kis energiájú (mikrohullámú illetve távoli IR tartomány) fotonok csak a forgási (rotációs) állapot gerjesztését okozhatják. Közepes energiájú fotonok (IR tartomány) már a rezgési (vibrációs) állapotokat is tudják gerjeszteni. Nagyobb energiájú fotonok (látható és UV tartomány) energiája már az elektronállapotok gerjesztésére is elégséges. A gerjesztések szuperponálódnak, azaz pl. az elektronállapotváltozás együtt jár a rezgési és forgási állapot megváltozásával is. (lásd ábra). Még nagyobb energia alkalmazásával (távoli UV tartomány) az elektront végleg eltávolítjuk a molekulából (ionizáció). A fotoelektron-spektroszkópiával ennél részletesebben itt nem foglalkozunk. Az ábrán egy molekula lehetséges energiaszintjeinek sematikus ábrázolása látható. Az S 0 állapot az elektronenergia alapállapotát jelenti, az S 1 az elsı gerjesztett állapotot. Minden elektronállapothoz vibrációs állapotok tartoznak (az ábrán három-három állapotot tüntettünk fel, v 0, v 1 és v 2 ). Minden egyes vibrációs állapotra rotációs állapotok szuperponálódnak (az ábrán három-három állapotot tüntettünk fel, J 0, J 1 és J 2 ). Az ábrázolt fényelnyelés során az alapállapotú molekula (S 0, v 0, J 0 ) az S 1, v 1, J 2 állapotba gerjesztıdik. 5

6 Energia (relatív skála) S 1, v 2, J 0 S 1, v 1, J 0 S 1, v 0, J 0 S 0, v 2, J 0 S 0, v 1, J 0 S 0, v 0, J ábra Egy lehetséges gerjesztés egy molekula energiaszintjeinek sematikus ábráján 5 Az elnyelt fény mennyiségét (abszorpció, I abs ) a bevezetett fénymennyiség (I 0 ) és az áteresztett fénymennyiség (transzmisszió, I) különbségeként számíthatjuk: I abs = I 0 I Az elnyelt fény mennyisége függ a minta átvilágított vastagságától, az oldat koncentrációjától, valamint a fény hullámhosszától. I 0 A = log = ε c l I ahol A az abszorbancia, mértékegység nélküli paraméter, c a koncentráció mol/dm 3 -ben, l az átvilágított rétegvastagság cm-ben megadva, és ε a moláris abszorpciós koefficiens, melynek mértékegysége dm 3 /cm mol. Az elnyelés hullámhosszfüggésével késıbb foglalkozunk. (lásd bıvebben 2. UV VIS spektroszkópia és 3. IR spektroszkópia) A fényszórás Amikor az elektromágneses sugárzás a hullámhosszánál jóval kisebb részecskével találkozik (és nem nyelıdik el benne) megváltoztathatja irányát és úgy halad tovább. A sugárzás hullámhossza, frekvenciája és energiája változatlan marad. Ezt a kölcsönhatást rugalmas-, vagy Rayleigh-szórásnak nevezzük. A szóródás mértéke függ a hullámhossztól. Pl. egy az adott fényt nem elnyelı oldaton áthaladó látható kék-fény 10-4 része szóródik, a többi egyenes vonalban halad végig a mintán (transzmisszió). A sugárzás egy jóval kisebb hányada (kb része) úgy szóródik, hogy megváltozik a sugárzás energiája, hullámhossza és frekvenciája. Ez a kölcsönhatás a rugalmatlan-, vagy Raman-szórás. Ez esetben a foton energiájának egy része elnyelıdik a molekulában, gerjesztve annak energiaállapotát. (lásd ábra). 5 A leghosszabb szintvonalak az elektronállapotokat (S 0, S 1 ), a közepes hosszúságú szintvonalak a rezgési állapotokat, (v 0, v 1, v 2 ) míg a legrövidebb szintvonalak a forgási állapotokat (J 0, J 1, J 2 ) jelzik. Az ábrán az S 0, v 0, J 0 állapotú molekula az S 1, v 1, J 2 állapotba gerjesztıdik. 6

7 λ 0 λ r = λ 0 I 0 = I r + I t + I s + I R + I abs λ t = λ 0 λ R > λ 0 λ s = λ ábra Az elektromágneses sugárzás és a minta kölcsönhatása 6 A Raman-spektroszkópiában monokromatikus (általában látható tartományba esı) lézer-fénnyel világítják meg a mintát, és vizsgálják a szórt fény spektrumát. Ez esetben az elnyelt energia a molekula rezgési (és forgási) állapotát gerjeszti. (lásd bıvebben 3. IR spektroszkópia) 1.3. Mágneses tér hatására létrejövı kölcsönhatások h ν = E v + E r Mikrorészecskék egy jelentıs hányada spinnel rendelkezik. Mind a proton, a neutron és az elektron két spinállapottal jellemezhetı (+/ ½). Az elektronok az elektronpályákon a protonok és a neutronok az atommagokban párosodnak, a két ellentétes spinő részecske eredı spinje zérus lesz Elektron-spin rezonancia (ESR) Amennyiben egy molekulában párosítatlan elektronok találhatók (pl. gyökök) az elektronfelhı eredı spinnel fog rendelkezni. Egy párosítatlan elektron esetén ennek értéke +/ ½ lehet (dublett), míg két párosítatlan elektron esetén (pl. oxigén-molekula, kettıs gyökök, egyes gerjesztett molekulák, stb.) ennek értéke 1, 0, és +1 lehet (triplett), azaz az elemi spinek összeadódnak. Külsı mágneses tér nélkül a különféle spin-állapotok energiája azonos, homogén külsı mágneses térbe helyezve a mintát, azonban az eltérı spin-állapotok energiája felhasad. Dublett szerves gyök esetén a felhasadás mértéke: E = g β B = h ν ahol E a két spin-állapot energiája közötti különbség, B az alkalmazott mágneses tér erıssége (mértékegysége T, Tesla), β a Bohr-magneton, az elektron mágneses momentuma, melynek értéke: β = 9, J T -1 g pedig a szerves gyökre jellemzı g-faktor. 0,33 T erısségő mágneses teret alkalmazva a mikrohullámú tartományba esı foton (ν ~ 9 Gz) elnyelésével lehet a kisebb energiájú spin-állapotból a magasabb energiájú spin-állapotba gerjeszteni a szerves gyököt. Az ESR-spektroszkópiával ennél részletesebben itt nem foglalkozunk Mágneses magrezonancia (NMR) Amennyiben egy atommag páros számú protonból és páros számú neutronból épül fel, mind a protonok, mind a neutronok spinjeinek eredıje zérus lesz. (NMR-inaktív magok, pl.: 12 C, 16, 32 S). a ellenben vagy a protonok, vagy a neutronok száma páratlan, az eredı spin értéke általában +/ ½ (dublett, pl.: 1, 13 C, 15 N, 19 F, 31 P), esetleg egyéb feles érték +/ 1½, +/ 2½, stb. is lehet. a mind a protonok, mind a neutronok száma páratlan, az eredı spin értéke általában +/ 1 és 0 (triplett, pl.: 2, 14 N) esetleg egyéb egész érték +/ 2, +/ 3, stb. is lehet. 6 λ 0 beesı I 0 intenzitású fény, λ r visszavert I r intenzitású fény, λ t áteresztett I t intenzitású fény, λ s rugalmasan szórt I s intenzitású fény, λ R rugalmatlanul szórt I R intenzitású fény; elnyelt I abs intenzitású fény. 7

8 Külsı mágneses tér nélkül a különféle spin-állapotok energiája azonos, homogén külsı mágneses térbe helyezve a mintát azonban az eltérı spin-állapotok energiája felhasad. Dublett magok esetén a felhasadás mértéke: h E = γ B = 2 µ B 2π ahol E a két spin-állapot energiája közötti különbség, B az alkalmazott mágneses tér erıssége (mértékegysége T, Tesla), µ a mag mágneses momentuma, melynek értékét a Planck-állandóból (h) és a magra jellemzı giromágneses tényezıbıl (γ) számíthatjuk ki. Látható, hogy az energiaszintek különbsége a mag giromágneses tényezıjétıl és az alkalmazott külsı mágneses tér erısségétıl függ. Az 1 -atommag giromágneses tényezıje 2, rad T -1 s -1, míg a 13 C-atommag esetén csak 6, rad T -1 s -1. Ezért ugyanakkora külsı mágneses térben a 13 C-atommagok spin-állapotainak az energiakülönbsége kb. csak ¼-e az 1 -atommagok spin-állapotai energiakülönbségének. (lásd ábra). 1 és 13C atommag energiaszintjei 0, ,05000 E [J/mol] 0, , , B [T] ábra Az 1 - (piros) és 13 C-atommagok (kék) spin-állapotainak az energiakülönbsége a külsı mágneses tér erısségének (B) függvényében Az 1 -atommagot 1,4 T erısségő mágneses teret alkalmazva az UR tartományba esı foton (ν = 60 Mz = rezonancia-frekvencia, f) elnyelésével lehet a kisebb energiájú spin-állapotból a magasabb energiájú spinállapotba gerjeszteni. (lásd ábra). (lásd bıvebben 4. NMR spektroszkópia) 8

9 1 és 13C NMR rezonancia frekvencia f [Mz] B [T] ábra Az 1 - (piros) és 13 C-atommagok (kék) rezonancia-frekvenciája (a gerjesztéshez szükséges elektromágneses sugárzás frekvenciája) a külsı mágneses tér erısségének (B) függvényében 9

10 2. UV VIS spektroszkópia 2.1. Fotofizikai fotokémiai folyamtok Megfelelı energiájú (UV VIS tartományba esı) foton energiájának a felhasználásával az alapállapotú molekula M-pályáján lévı egyik elektron a LUM-pályára kerül. A gerjesztéshez szükséges foton energiája nem pontosan egyezik meg az alapállapotú molekula M és LUM energiakülönbségével. Ennek oka az, hogy a gerjesztett molekula elektronszerkezete, ebbıl következıen a kötésszerkezete (kötéshosszai és szögei) különbözik az alapállapotú molekula megfelelı paramétereitıl. Így a gerjesztett molekula LUM energiája sem azonos (általában kisebb) mint az alapállapotú molekula LUM energiája. A gerjesztés hatására a kötéserısségek általában csökkennek, a kötéshosszak nınek. Mind alapállapotban (S 0 ), mind a gerjesztés során létrejövı elsı gerjesztett állapotban (S 1 ) a két elektron spinje ellentétes, így a molekulának eredı elektron-spinje nincs (szingulett állapot). A und-szabály értelmében stabilabb állapot, ha a két különbözı pályán lévı elektron spinje azonos. A gerjesztést követı spinátfordulás (ISC, melynek mértéke az anyagtól és a közegtıl függ) során jön létre a legstabilabb gerjesztett, +/ 1 eredı elektron-spinő triplett állapot (T 1 ). (lásd ábra). Energia (relatív skála) S 1, v z S 1, v 0 ISC T 1, v w T 1, v 0 A F Ph S 0, v y S 0, v x S 0, v 0 kötéstávolság ábra Egy kétatomos molekula gerjesztésekor végbemenı folyamatok sematikus ábrázolása 1 Szobahımérsékleten a molekulák túlnyomó többségének a rezgési állapota nem gerjesztett, azaz a fényelnyelés az S 0, v 0 alapállapotban történik, amikor a molekula az ún. zérusponti rezgését végzi. 2 Az elnyelés során (mivel ez a molekularezgéshez képest is nagyon gyors folyamat) nem változik meg a molekula geometriája, így csak olyan állapotok között mehet végbe e folyamat amelyek azonos geometriával rendelkeznek. 1 S 0 szingulett alapállapot (kék), S 1 elsı szingulett gerjesztett állapot (piros), T 1 elsı triplett gerjesztett állapot (lila) Fényelnyeléssel, vagy fénykibocsátással járó folyamatok: A: abszorpció, F: fluoresszencia, Ph: foszforesszencia Fénykibocsátással nem járó folyamatok: ISC: spinátfordulás (intersystem crossing), termikus stabilizálódás (rózsaszín) A vízszintes energiaszintek hossza, az adott rezgési állapothoz tartozó kötéshossz-tartományt jelzik. Az egyes állapotok mellett kis körben látható az állapot elektron-konfigurációja (M zöld, LUM narancs) 2 A forgási állapotokra ez a közelítés már nem igaz, de mivel a forgási energia mértéke nagyságrendekkel kisebb mint a gerjesztési energia, ezt az energiatagot e tárgyalásnál elhanyagoljuk. 10

11 Molekulaszerkezettıl függıen a legnagyobb valószínőséggel végbemenı elnyelés során az S 1 állapot valamely rezgésileg gerjesztett állapotába jutunk (S 1, v z ). Kisebb valószínőséggel végbemehetnek az S 0, v 0 S 1, v z+/-k gerjesztések is, amelyek az UV VIS spektrum vibrációs finomszerkezetét hozzák létre. (lásd ábra) Rezgési finomszerkezet abszorbancia S hullámszám ábra Egy UV VIS elnyelési sáv vibrációs finomszerkezetének idealizált alakja 3 Szobahımérséklető oldatfelvételkor e diszkrét sávok összeolvadnak és széles elnyelési sávokat észlelünk. (lásd ábra) A B S -1-0,5 0 0, ,5 0 0,5 1 a b ábra a) Egy elnyelési sáv idealizált alakja (a vibrációs finomszerkezet eltőnése) b) Két elnyelési sáv (A és B) átfedésekor észlelt idealizált elnyelési görbe (S) z: S 0 v 0 S 1 v z átmenethez tartozó elnyelés, S: idealizált elnyelési görbe; feltételezve, hogy a legintenzívebb az S 0 v 0 S 1 v 1 átmenet 4 Az egyes pontok, az egyes lehetséges gerjesztések (S 0 v 0 S 1 v z+/-k ) helyét és intenzitását mutatják. 11

12 A gerjesztett molekula rezgési gerjesztési energiáját fénykibocsátással nem járó folyamatban (relaxáció) leadja (hı), és az S 1, v 0 állapotba kerül. A gerjesztett molekula élettartama rövid, általában nanoszekundum nagyságrendő. Az energia felesleg a következı folyamatokban hasznosulhat: fluoresszencia ISC, majd foszforesszencia energiaátadás fotokémiai reakció A gerjesztett molekula fölös energiájától leggyakrabban fénykibocsátással szabadul meg. Ez a fluoresszencia jelensége. Az energia-kibocsátás során ugyancsak érvényesül a geometria megmaradásának szabálya, így az S 1, v 0 állapotú molekula az S 0 állapot valamely rezgésileg gerjesztett állapotába jut (S 0, v x+/-k ). Az így létrejövı fluoresszencia-spektrumnak ezért az abszorpciós spektrumhoz hasonló vibrációs finomszerkezete van. A rezgésileg gerjesztett molekula rezgési gerjesztési energiáját fénykibocsátással nem járó folyamatban (relaxáció) leadja (hı), és visszakerül az S 0, v 0 alapállapotba. A 8. ábrából egyértelmően kitőnik, hogy a fluoreszkált fény energiája kisebb, a hullámhossza nagyobb, mint az abszorbeált fényé. Míg a legtöbb molekula UV-tartományban nyel el, a fluoreszkálás spektruma ez esetekben is benyúlhat a látható tartományba. A fluoresszencia-spektroszkópiával ennél részletesebben itt nem foglalkozunk. Ritkábban, a molekulaszerkezettıl és a közegtıl függı mértékben, végbemehet a spinátfordulás (ISC) folyamata, létrehozva a T 1, v w+/-k állapotot, melybıl a molekula fénykibocsátással nem járó folyamatban (relaxáció) jut a stabilabb T 1, v 0 állapotba. A triplett-állapot élettartama nagyságrendekkel nagyobb a szingulett gerjesztett állapot élettartamánál. A triplett gerjesztett molekula fölös energiájától leggyakrabban spinátfordulással egybekötött fénykibocsátással szabadul meg. Ez a foszforesszencia jelensége. Az energiakibocsátás során ugyancsak érvényesül a geometria megmaradásának szabálya, így az T 1, v 0 állapotú molekula az S 0 állapot valamely rezgésileg gerjesztett állapotába jut (S 0, v y+/-k ). Az így létrejövı foszforesszencia-spektrumnak ezért az abszorpciós spektrumhoz hasonló vibrációs finomszerkezete van. A rezgésileg gerjesztett molekula rezgési gerjesztési energiáját fénykibocsátással nem járó folyamatban (relaxáció) leadja (hı), és visszakerül az S 0, v 0 alapállapotba. A 8. ábrából egyértelmően kitőnik, hogy a foszforeszkált fény energiája kisebb, a hullámhossza nagyobb mind az abszorbeált, mind a fluoreszkált fényénél. Míg a legtöbb molekula UV-tartományban nyel el, a foszforeszkálás spektruma gyakran a látható tartományba esik. A foszforesszencia-spektroszkópiával ennél részletesebben itt nem foglalkozunk. a egy gerjesztett molekula (akár szingulett, akár triplett állapotú) egy másik nem gerjesztett molekulával találkozik, átadhatja neki az energiáját. a ennek hatására a másik molekula elektron-állapota gerjesztıdik az energiáját átadó molekulát szenzibilizátornak, a folyamatot szenzibilizálásnak (sensitization) nevezzük, ha az energiaátadás során nem történik elektron-állapot gerjesztıdés, a folyamatot kioltásnak (fluoresszencia megszüntetés, quenching) nevezzük. Az energiaátadás révén kémiai átalakulás is végbemehet: ezek az ún. fotokémiai reakciók. Az ismertetett fotofizikai és fotokémia folyamatokat az alábbiakban foglaljuk össze: 1. S + hν S * 2. S * S + hν 3. S * T * 4. T * S + hν 5. S * + A S + A *(s) 6. T * + A S + A *(t) 7. S * + Q S + Q + hı 8. T * + Q S + Q + hı 9. S * + R P i 10. T * + R P i 1. fényelnyelés, S * az elsıdlegesen gerjesztett szingulett molekula 2. fluoresszencia, hν a fluoreszkált (a fluoresszenciakor kibocsátott) fény 3. spinátfordulás (ISC), T * a triplett gerjesztett molekula 4. foszforesszencia, hν a foszforeszkált (a fluoresszenciakor kibocsátott) fény 5. szingulett szenzibilizálás, S a szenzibilizátor molekula, A *(s) a másodlagosan gerjesztett molekula 12

13 6. triplett szenzibilizálás, S a szenzibilizátor molekula, A *(t) a másodlagosan gerjesztett triplett molekula 7. szingulett kioltás, Q a fluoresszencia kioltó molekula 8. triplett kioltás, Q a foszforesszencia kioltó molekula 9. szingulett fotokémiai reakció, R a reaktáns, P i a termékek 10. triplett fotokémiai reakció, R a reaktáns, P i a termékek 2.2. Kromoforok A vizsgált molekulának a fényabszorpcióban leginkább szerepet játszó szerkezeti részét kromofornak nevezzük. Egy adott molekula legkisebb energiájú molekulapályái 5 a σ kötıpályák. A molekulapályák energiájának sematikus bemutatását a 2.2. ábra tartalmazza: Energia (relatív skála) σ* π* n π σ σ σ* átmenet, alkánok 2.2. ábra Molekulapályák energiája és jellemzı elektronátmenetek 6 Legnagyobb energiával a C σ-kötéshez tartozó elektronok gerjeszthetık, a metán abszorpciója a távoli UVtartományba esik (λ = 122 nm). A C-C σ-kötéshez tartozó elektronok gerjesztéséhez is nagy energiájú UVsugárzás szükséges (λ ~ 135 nm). Ezért a telített szénhidrogéneknek az UV VIS spektroszkópiában használt szokásos hullámhossz-tartományban nincs elnyelésük (optikailag átlátszók), és ezért oldószerként használhatók (pl. hexán) n σ* átmenet, alkoholok, éterek, halogén-vegyületek, aminok, tiolok, stb. A nemkötı-pályák energiája nagyobb mint a σ-kötıpályáké, de a pálya energiája jelentısen függ a pillératom elektronegativitásától. Ezért a nemkötı-pályával rendelkezı, heteroatomos-csoportot tartalmazó molekulák gerjesztéséhez kisebb energia kell, mind a telített szénhidrogének gerjesztéséhez, de nagy elektronegativitású atom (pl.:, N, Br, Cl) esetén az elnyelés még mindig a távoli UV-tartományba esik, így pl. a víz, az alkoholok, a klórozott szénhidrogének is használhatók spektroszkópiai oldószerként. 5 Az atomtörzs-pályáktól eltekintve, mert azok alacsony energiájukból kifolyólag nem vesznek részt az UV VIS spektrum létrehozásában. 6 Kötıpályák: σ és π; nemkötı-pályák: n; lazítópályák: π* és σ* 13

14 átmenet kromofor vegyület λ max [nm] ε max [dm 3 /cm mol] n σ* C C 2 5 C Cl C 3 Cl Br C 3 Br I C 3 I N N C 2 5 N (C 2 5 ) 3 N S C 3 S C 3 SC π π* átmenet, alkének és alkinek Monoolefinek és acetilének UV-elnyelése, bár kisebb energiával megy végbe, mint a telített szénhidrogének gerjesztése, még mindig a távoli UV-tartományba esik. Konjugált poliének esetén ellenben az elnyelés batokróm (nagyobb hullámhosszú) és hiperkróm (nagyobb intenzitású) eltolódást mutat. átmenet kromofor Vegyület n λ max [nm] ε max [dm 3 /cm mol] π π* olefin C 2 =C C 3 C=CC acetilén C 2 5 C C poliolefin C 3 [C=C] n C (all-e)-β-karotin 427 váll 7 ( ábra) A táblázatból látható, hogy a hat konjugált kettıskötéssel rendelkezı (all-e)-tetradekahexaén C 3 [C=C] 6 C 3 elnyelése a látható (VIS) tartomány határán található. A 11 konjugált kettıskötést tartalmazó (all-e)-β-karotin három legintenzívebb elnyelése ellenben már a látható tartományba esik. Érdemes megjegyezni, hogy a (15Z)-β-karotin esetében a fenti három átmenet mellett megjelenik egy kisebb intenzitású elnyelés 340 nm hullámhossznál, azaz a kromofor elnyelése nemcsak a konjugáció mértékétıl, hanem a molekula sztereokémiájától (szimmetriájától) is függ. 8 (all-e)-β-karotin (15Z)-β-karotin ábra 7 Abszorpciós sávok összeolvadásakor a kisebb intenzitású sáv a nagyobb intenzitású sáv vállaként jelenik meg a spektrumban. 8 Az (all-e)-β-karotin molekula középsı kettıskötésének közepén középpontosan szimmetrikus, míg a (15Z)-β-karotinnak e ponton átmenı szimmetriasíkja van. 14

15 A konjugált poliének esetén megfigyelhetı batokróm eltolódást a π-molekulapályák energiájával magyarázható. (lásd ábra) Energia (relatív skála) etén 1,3-butadién 1,3,5-hexatrién β-karotin ábra Az UV spektrumot létrehozó átmenetek konjugált kettıskötés-rendszer esetén 9 A β-karotin esetében a molekulapályák közeli energiája miatt a M-LUM átmenet mellett közel azonos valószínőséggel végbemennek a (M j)-(lum+k) (j és k = 0, 1, 2) átmenetek is, így a spektrumban ezen elnyelések burkológörbéjét észleljük. (vö ábra) π π* átmenet, aromás-vegyületek A benzol két azonos energiájú M (ψ 2 és ψ 3 ) és két azonos energiájú LUM (ψ 4 és ψ 5 ) pályával rendelkezik. Az azonos energiájú pályák alakja és szimmetriája ellenben különbözik egymástól, ezért nem mindegy, hogy a gerjesztés melyik M pályáról, melyik LUM pályára történik, mert a gerjesztett állapotok szerkezete, és így energiája is jelentısen különbözik egymástól. (lásd ábra) Míg például a ψ 3 ψ 5 vagy a ψ 2 ψ 4 átmenetek nem járnak jelentıs polarizációval (gerjesztett állapotok elektronkonfigurációja: ψ 1 2 ψ 2 2 ψ 3 ψ 5, ill. ψ 1 2 ψ 2 ψ 3 2 ψ 4 ), addig a ψ 2 ψ 5 vagy a ψ 3 ψ 4 átmenetek során erısen polarizált gerjesztett állapotok jönnek létre: ψ 1 2 ψ 2 ψ 3 2 ψ 5, ill. ψ 1 2 ψ 2 2 ψ 3 ψ 4. Ezen eltérı energiát igénylı gerjesztések átfedésével három elnyelési sáv jelentkezik a benzol UV-spektrumában: λ max 184 nm, ; ε max dm 3 /cm mol λ max 203 nm, ; ε max 7400 dm 3 /cm mol λ max 256 nm, ; ε max 204 dm 3 /cm mol 9 Etén: λ max 165 nm; 1,3-butadién: λ max 217 nm; 1,3,5-hexatrién: λ max 258 nm; β-karotin: λ max 427, 452, 480 nm Az ábrán csak a π-m-kat tüntettük fel, a β-karotin esetében a 22 db. π-m közül csak azt a négyet, amely a fényelnyelés kialakításában szerepet játszik. 15

16 Energia (relatív skála) ψ 6 ψ 4 ψ 5 ψ 2 ψ 3 ψ ábra A benzol π molekulapályái és M-LUM átmenetei 10 Minél polarizáltabb egy gerjesztett állapot, annál nagyobb gerjesztési energia tartozik hozzá, de az átmenetek intenzitása is nı a polarizáció növekedésével n-π konjugált rendszerek Pillératomjukon magános elektronpárt tartalmazó heteroatommal szubsztituált olefinek (pl. vinil-klorid, vinil-metil-éter, stb.) esetén a p z pályákból létrejövı konjugált π-rendszer ψ 2 (M) ψ 3 (LUM) átmenete okozza az elnyelést. (lásd ábra) Ezért az olfinekhez képest kisebb energiával és nagyobb intenzitással gerjeszthetık e vegyületek. Ezt a jelenséget auxokróm (batokróm + hiperkróm) hatásnak nevezzük. átmenet kromofor vegyület λ max [nm] ε max [dm 3 /cm mol] ψ 2 ψ 3 * C=C C 2 =CC C=C Cl C 2 =CCl C=C N C 2 =CN(C 3 ) C=C S C 2 =CSC A molekulapályákat az ıket létrehozó p z pályákkal felülnézetben ábrázolva. Piros: ψ 2 ψ 4 ; rózsaszín: ψ 3 ψ 5 ; zöld: ψ 2 ψ 5 ; kék: ψ 3 ψ 4 16

17 Energia (relatív skála) etén π π* dimetil-vinil-amin ψ 2 ψ 3 trietil-amin n σ* ábra M-LUM átmenet n-konjugált kettıskötés esetén 11 Például a dimetil-vinil-amin esetén az olefinkötés két pillératomja és a nitrogénatom is sp 2 hibridállapotú, a két szén- és a nitrogénatom p z pályáiból egy három atomra kiterjedı, három molekulapályából álló, négyelektronos konjugált π-rendszer jön létre. (lásd ábra) Ennek következtében e vegyület esetén sem az olefinekre jellemzı π π* átmenet, sem a telített aminokra jellemzı n σ* nem észlelhetı, hanem a mind az olefinek π, mind az aminok n-pályájánál magasabb energiájú ψ 2 (M) pályáról történik a gerjesztés az olefinek π* pályájánál magasabb, de az aminok σ* pályájánál alacsonyabb energiájú ψ 3 (LUM) pályára ábra A dimetil-vinil-amin térszerkezete N Elektronküldı n-donor szubsztituenst tartalmazó benzolszármazékoknál is hasonló auxokróm hatást tapasztalunk. A benzol ψ 4 lazító pálya valamint a szubsztituens magános elektronpárját tartalmazó p z pálya kölcsönhatásával új ψ 4 M pálya jön létre és a ψ 4 ψ 5 gerjesztés válik a molekula M-LUM átmenetévé. A szubsztituált benzolszármazék pályái már nem azonos energiájúak. (lásd ábra) 11 Etén: λ max 165 nm; dimetil-vinil-amin: λ max 230 nm; trietil-amin: λ max 213 nm 17

18 Energia (relatív skála) ψ 5 ψ 4 ψ 3 ψ ábra A szubsztituált benzolszármazék UV spektrumát létrehozó π molekulapályák és átmenetek 12 Például az N,N-dimetilanilin (lásd ábra) esetében a két legnagyobb hullámhosszú elnyelési sáv az alábbi adatokkal rendelkezik: λ max 251 nm, ; ε max dm 3 /cm mol λ max 299 nm, ; ε max 2100 dm 3 /cm mol N ábra Az N,N-dimetilanilin térszerkezete Megjegyezendı, hogy a gerjesztett molekulában a szubsztituens parciális pozitív, míg az aromás győrő parciális negatív töltéssel rendelkezik π-π* és n-π* átmenet, oxovegyületek Az oxovegyületek elnyelésében az alábbi molekulapályák játszanak szerepet: a szén és az oxigén p z pályáiból létrejövı π M (M-1) és π* M (LUM), valamint az oxigén p y pályáján lévı magános elektronpár (M). (lásd ábra) 12 A molekulapályákat az ıket létrehozó p z pályákkal felülnézetben ábrázolva. Rózsaszín: ψ 3 ψ 5 ; zöld: ψ 2 ψ 5 ; kék: ψ 4 ψ 5 18

19 Energia (relatív skála) π* n p y ábra A oxovegyület UV spektrumát létrehozó molekulapályák és átmenetek 13 A M-LUM átmenet tiltott átmenet, mivel a két pálya egymás csomósíkjában fekszik, így közöttük elektronátmenet elvileg nem jöhet létre. A molekulák rezgése során ellenben kicsit változik a molekulák geometriája, ennek megfelelıen változnak a molekulapályák alakjai is. Ezért, ha kis valószínőséggel is, de a tiltott átmeneteknek megfelelı elnyelések is megjelennek a spektrumban. Telített oxovegyületek, pl. az aceton, esetében a π π* átmenet 200 nm-nél rövidebb hullámhossznál, a távoli UV tartományban jelentkezik, a kis intenzitású n π* átmenet helye a közeli UV-tartomány. Kettıskötéssel, vagy aromás rendszerrel konjugált karbonilcsoportot tartalmazó molekulának ellenben már a π π* átmenete is a közeli UV-tartományban nyel el. kromofor átmenet vegyület λ max [nm] ε max [dm 3 /cm mol] C= π π* C 3 C < 200 n.a. n π* π π* C 2 =CC n π* π π* PhC n π* C= π π* C 3 CC 3 < 200 n.a. n π* π π* PhCC n π* π π* PhCPh n π* n.a.: közeli UV-tartományban nincs elnyelés π-π* és n-π* átmenet, karbonsavszármazékok A karbonsavszármazékok elnyelésében az alábbi molekulapályák játszanak szerepet: a szén, az oxigén és a heteroatom (pl.: Cl,, N) p z pályáiból létrejövı két kötı π M (ψ 1, ψ 2 ) és egy π* M (ψ 3, LUM), valamint az oxigén p y pályáján lévı magános elektronpár (M). (lásd ábra) π 13 A molekulapályákat az ıket létrehozó p pályákkal ábrázolva. Rózsaszín: n π*; kék: π π* 19

20 Energia (relatív skála) N ψ 3 N n p y N ψ 2 N ábra A karbonsavszármazékok UV spektrumát létrehozó molekulapályák és átmenetek 14 A karbonsavszármazékok (pl. az N,N-dimetilacetamid, lásd ábra) esetén a karbonilcsoport és a heteroatom (pl. N) között, a heteroatom elektronegativitásától függı mértékben háromcentrumú delokalizált π-rendszer jön létre. A delokalizáció annál jelentısebb, minél nagyobb a heteroatom elektronküldı hatása. A heteroatom σ-vázon keresztül érvényesülı elektronszívó hatása kissé stabilizálja az n(p y ) pályát, csökkentve energiáját, a kialakuló π z delokalizáció mértékétıl függıen ellenben növeli a ψ 2 és ψ 3 pályák energiáját. Így az oxovegyületekhez képest nagyobb energia szükséges az n π* átmenet gerjesztéséhez. ψ ábra Az N,N-dimetilacetamid térszerkezete N Mivel az elnyelés helyére jelentısebb hatása a π z delokalizáció mértékével együtt növekvı ψ 3 pályaenergiának van, a gerjesztési energia a savklorid < anhidrid < észter < savamid irányban nı. 15 További kettıskötéssel, vagy aromás rendszerrel konjugált karbonilcsoportot tartalmazó karbonsavszármazékok π π* átmenetei is a közeli UV-tartományban nyelnek el, és elfedik a gyenge n π* átmenetet. 14 A molekulapályákat az ıket létrehozó p pályákkal ábrázolva. Rózsaszín: n π*; zöld: ψ 1 ψ 3 ; kék: ψ 2 ψ 3 15 A σ-vázon keresztül kevésbé érzıdik a szomszédcsoport elektronszívó hatása, mint a π-váz delokalizációjával az elektronküldı hatása. 20

21 kromofor átmenet vegyület λ max [nm] ε max [dm 3 /cm mol] CCl n π* C 3 CCl π π* PhCCl [ C=] 2 n π* (C 3 C) C n π* C 3 CEt π π* PhCC CN 2 n π* C 3 CN C n π* C 3 C π-π* és n-π* átmenet, az oldószer hatása Az oldószernek is jelentıs hatása lehet az átmenet pontos helyére. Pl. ha az apoláros oldószer (hexán helyett) a poláros oldószert (pl. etanolt) alkalmazunk, az oldószer és a karbonilcsoport oxigénje p y pályáján lévı magános elektronpár között kialakuló hidrogén-híd csökkenti az n(p y ) pálya energiáját, így növeli az n π* átmenethez szükséges energiát (hipszokróm hatás). A poláros oldószer ellenben jobban szolvatálja a π π* átmenet során létrejövı poláros gerjesztett molekulát, mint a kevésbé poláros alapállapotú molekulát, így csökkenti a π π* átmenethez szükséges energiát (batokróm hatás). Pl. a 4-metilpent-4-én-2-on esetén a következıket tapasztalhatjuk: kromofor átmenet oldószer λ max [nm] ε max [dm 3 /cm mol] C=C C n π* hexán metanol π π* hexán 229, metanol Még jelentısebb a hatás, ha a közeg p-jától függıen változik a molekula szerkezete. Vizsgáljuk meg a benzoesav esetét híg vizes közegben: kromofor átmenet oldószer λ max [nm] ε max [dm 3 /cm mol] C π π* savas víz C lúgos víz A benzoát anionban létrejövı tökéletes delokalizáció tovább növeli a π* pályaenergiát a benzoesavhoz képest, így növeli a π π* átmenethez tartozó energiát is (hipszokróm hatás). (Vö fejezet) Összetett aromás rendszerek Különösen erıs az elnyelése a para-helyzetben elektronküldı és elektronszívó szubsztituenst tartalmazó diszubsztituált aromás vegyületeknek. E vegyületeknél a nagy energiájú π-m-pálya az elektronküldı, míg a kis energiájú π*-lum-pálya az elektronszívó szubsztituens környezetében rendelkezik nagy pályakoefficiensekkel. Így a kis energiával nagy intenzitással gerjeszthetı M-LUM átmenet során az elektronküldı szubsztituensen pozitív, míg az elektronszívó szubsztituensen negatív töltés alakul ki. (intramolekuláris charge-transfer, ICT, lásd ábra) 21

22 N N + N + ICT N ábra Az N,N-dimetil-p-nitroanilin szerkezete és gerjesztése során létrejövı töltésszétválás Az alábbi táblázat egyértelmően mutatja, hogy az intramolekuláris charge-transfer gerjesztett állapot létrejöttéhez jóval kisebb energia szükséges (λ max p-nitrofenol esetén 310 nm, p-nitroanilin esetén 375 nm) mint a benzol és a monoszubsztituált benzolszármazékok gerjesztéséhez (λ max nm között). kromofor átmenet Q W λ max [nm] log ε max Q π π* 254 2,31 N , ,16 N ,16 N ,00 N 2 N ,20 W Végül megemlítjük, hogy erısen elektronküldı, illetve erısen elektronszívó szubsztituensekkel rendelkezı aromás vegyületek elegyének gerjesztése során a két vegyület komplexe sokkal könnyebben gerjeszthetı, mint a vegyületek önmagukban. A komplex fényelnyelése során az elektron az elektronküldı szubsztituenst tartalmazó molekula nagy energiájú M-pályájáról, az elektronszívó szubsztituenst tartalmazó molekula kis energiájú LUM-pályájára kerül, és ionos kölcsönhatással erısen kötött stabil charge-transfer-complex (CTC) jön létre. (lásd ábra) e - N hν + N S S CTC ábra A fentiazin és a ftálsav-anhidrid együttes gerjesztése során létrejövı charge-transfer-complex 22

23 2.3. Kiroptikai spektroszkópia Enantiomerek UV VIS-spektruma nem különbözik egymástól, hiszen a molekulapálya-energiák a két enantiomer esetében azonosak. Egy adott enatiomer molekula ellenben a síkban (lineárisan) polarizált fény jobb és bal helicitású cirkulárisan polarizált fénysugár komponensével diasztereomer viszonyban van, aminek következménye az optikai forgatás. (lásd: Az optikai forgatás) A forgatás azért jön létre, mert a jobb és bal helicitású cirkulárisan polarizált fénysugár törésmutatója és így haladási sebessége is különbözik egymástól az adott enantiomert tartalmazó oldatban. Mind a törésmutatók értéke, mind a két törésmutató különbsége ellenben függ az alkalmazott fény hullámhosszától. Az adott enantiomer UV VIS elnyelésének tartományában nemcsak a két ellentétes helicitású cirkulárisan polarizált fénysugár komponens sebessége különbözik egymástól, hanem a moláris abszorpciós koefficiensük (ε) is ptikai rotációs diszperzió (RD) Az optikai forgatás értékének hullámhosszfüggését nevezzük optikai rotációs diszperziónak. Az RD spektrum alakja összefügg az adott molekula UV VIS elnyelésével. Az UV VIS elnyelés tartományától távol a forgatás mértéke csekély, majd az elnyelés λ max értékéhez közeledve nı, maximumot ér el, majd hirtelen csökken és az elnyelés λ max értékénél elıjelet vált (Cotton-effektus), az ellenkezı térfélen újabb (ellenkezı elıjelő) maximumot ér el majd értéke újra csökken. Két enantiomer vegyület RD spektruma egymás tükörképe, hiszen a forgatások abszolút értékei azonosak, csak az elıjelük különbözik. 16 (lásd ábra) Mivel a forgatást általában a nátrium D-vonalán (λ = 589 nm) mérjük, az ábrán pirossal jelzett RD görbe tartozik a (+)-enantiomerhez. Pozitív Cotton-effektusnak nevezzük ha a hullámhossz növekedésével λ max értékénél a ( ) forgatás (+) forgatássá változik (piros görbe), és negatív Cotton-effektusnak nevezzük ha itt a (+) forgatás változik ( ) forgatássá (kék görbe). Több UV VIS elnyeléssel rendelkezı vegyület RD spektrumán természetesen több (adott esetben egymással átfedı) szélsıérték is megfigyelhetı. Az RD-spektrum esetén a forgatást általában moláris forgatóképességben (Φ) szokták megadni: T T 100 α [ α] λ M [ Φ] λ = = l c 100 ahol α a mért forgatás, l az átvilágított rétegvastagság cm-ben, c a koncentráció mol/l-ben megadva. T a T mérés hımérséklete, [ α] λ a fajlagos forgatóképesség, M a moltömeg. 16 A cirkulárisan polarizált fénysugár kétfajta helicitását P-val és M-mel jelölve beláthatjuk, hogy az S-enantiomer kölcsönhatása a két fénysugárral egymással diasztereomer viszonyban van SP / SM, ugyanígy az R-enantiomer esetén az RP / RM kölcsönhatások is egymás diasztereomerjei. Az SP kölcsönhatás ellenben az RM kölcsönhatás enantiomerje, ugyanígy az SM kölcsönhatás az RP kölcsönhatás enantiomerje. Ebbıl nemcsak az következik, hogy a két enantiomer RD spektruma egymás tükörképe, hanem az is, hogy a racém elegy forgatóképessége minden hullámhosszon zérus. 23

24 relatív skála nm RD (-)-enantiomer RD (+)-enantiomer UV CD (-)-enantiomer CD (+)-enantiomer ábra Egyetlen UV VIS elnyeléssel (λ max = 300 nm) rendelkezı vegyület kiroptikai spektrumainak idealizált alakja Cirkuláris dikroizmus (CD) A jobb és bal helicitású cirkulárisan polarizált fénysugár moláris abszorpciós koefficiense különbségének hullámhosszfüggését nevezzük cirkuláris dikroizmusnak. A CD spektrum alakja összefügg az adott molekula UV VIS elnyelésével. 18 Abszolút értékének maximumhelye megegyezik az UV VIS elnyelés maximumához tartozó hullámhosszal. A pozitív Cotton-effektust mutató enantiomer CD spektruma a pozitív (ε M > ε P ; ε > 0), míg a negatív Cotton-effektust mutató enantiomer CD spektruma a negatív tartományban (ε M < ε P ; ε < 0), található. Elméleti megfontolások alapján, melyeket itt nem részletezünk, a vegyület CD spektruma és abszolút térszerkezete között összefüggés állapítható meg, így a módszer alkalmas az abszolút térszerkezet meghatározására is. 17 Az értéktengely skálája UV VIS spektrum esetén az abszorbancia, RD spektrum esetén a moláris forgatás, CD spektrum esetén a moláris abszorpciós koefficiens különbség értékét mutatja. 18 A CD spektrum természetesen csak az UV VIS elnyelés tartományában mérhetı. 24

25 3. IR spektroszkópia 3.1. A molekulák rezgése Megfelelı energia felhasználásával a molekulák rezgési állapota gerjeszthetı. A rezgési állapot gerjesztésének két módja ismert: IR tartományú (4000 cm -1 > ν* > 400 cm -1 ) foton abszorpciójával (IR spektroszkópia) VIS tartományú fény Raman-szórásának felhasználásával (Raman-spektroszkópia) Az oszcillátor modell A molekulák rezgésének modellezéséhez az atomokat rugalmas kötésekkel összekötött tömegpontokkal modellezhetjük. 1 (lásd ábra) m 1 m 2 m 1 m 2 x 1 r 0 x ábra Kétatomos molekula mechanikai modellje 2 Egy kétatomos molekulában a kötéshossz-változással szemben ébredı rugalmas erıt a ooke-törvénnyel modellezhetjük: F = k r A k rugóállandó a kötéserısségtıl függ. A harmonikus oszcillátor modellbıl következıen a rezgés energiája (E v ) függ a rugóállandótól és a rezgés során létrejövı maximális kötéshossz-változástól: 1 2 E v = k r 2 A rezgés frekvenciája (ν osc ) pedig a rugóállandótól és a redukált tömegtıl (µ): 1 k m1 m2 ν osc =, ahol µ = 2π µ m + m A modellbıl következik, hogy minél erısebb a kötés, és így nagyobb a k rugóállandó értéke, annál nagyobb a rezgés frekvenciája (ν osc ). Azaz pl. a szén-szén hármas kötés nagyobb frekvenciával rezeg mint a kettıskötés, és az egyes kötés frekvenciája még ennél is kisebb: 1 2 k C C > k C=C > k C C ezért ν C C > ν C=C > ν C C A rezgés frekvenciája akkor is növekszik, ha csökken a redukált tömeg, azaz minél kisebb a rezgı atomok (csoportok) 3 egyikének a tömege. Pl. az etanol esetén atomi tömegegységekben mérve: 1 A rugalmas kötésmodell kétatomos molekula esetén a kötéshossz változással szemben mutat rugalmas ellenállást, míg többatomos molekulák esetén mind a kötéshosszak mind a kötésszögek változása rugalmas ellenállást ébreszt ebben a modellben. 2 r 0 : kezdeti kötéshossz; r = x 1 + x 2 : kötéshossz-változás; m 1 és m 2 : atomtömegek; k: rugóállandó 3 Többatomos molekulák esetén alkalmazhatjuk azt a közelítést, hogy az egyes vizsgált kötések végpontjait a rezgı csoportok össztömegével modellezzük. 25

26 µ C = = 0,98 3C 2 ; µ C = = 10, 72 3C 2 ; µ C 10, 11 3 C = = Ezért a hidroxilcsoport vegyértékrezgéséhez nagyobb rezgési frekvencia tartozik, mint a szén-szén, vagy szén-oxigén egyszeres kötés vegyértékrezgéséhez, amelyek frekvenciája nem nagyon tér el egymástól. A harmonikus oszcillátor modellben (lásd ábra) a kötéshossz csökkenése és növekedése ugyanolyan mértékben növeli meg a rezgési energiát, így szimmetrikus potenciálfüggvényt kapunk. A molekulák rezgési állapota kvantált, ezért e potenciálfüggvénynek csak a rezgési állapotokhoz tartozó energiáknak megfelelı pontjai értelmezettek. Egy adott rezgési állapotban (v = 0, 1, 2,, ahol v a rezgési kvantumszám) a kötéstávolság a rózsaszín potenciálfüggvény által meghatározott két szélsıérték között változik. A molekulák a v = 0 alapállapotban is rezegnek, ezt nevezzük zérusponti rezgésnek. armonikus oszcillátor ,06-0,05-0,04-0,03-0,02-0,01 0,00 Energia / rezgési állapot 0,01 0,02 0,03 0,04 0,05 0,06 Kötéstávolság-változás ábra Kétatomos molekula harmonikus oszcillátor modelljéhez tartozó potenciálfüggvény 4 A harmonikus oszcillátor modell további jellemzıje, hogy az egyes rezgési állapotok közötti energiakülönbség azonos, és egy rezgési állapot gerjesztéséhez szükséges fény frekvenciája (ν) megegyezik a rezgés frekvenciájával (ν osc ). Azaz: E = E + E = h ν = h ν v n 1 n osc A zérusponti rezgés energiája pedig: E 0 = ½ h ν osc A harmonikus oszcillátor modell csak alacsony energiájú rezgési állapotok leírására alkalmazható. A molekulák rezgımozgása jobban közelíthetı az anharmonikus oszcillátor modellel, amiben a kötések 4 A kategóriatengely a kötéstávolság-változás arányát mutatja; az értéktengelyen az egyes rezgési állapotokhoz tartozó energiák szerepelnek, a skála a rezgési állapotot mutatja. Az egyes nyilak a gerjesztés hatására bekövetkezı rezgési állapotváltozást jelzik, a nyilak vastagsága az átmenet valószínőségét jelzi. Piros: v = 0 v = 1 átmenet; kék: v = 0 v = 2 átmenet; zöld: v = 0 v = 3 átmenet. 26

27 rövidülésével szemben nagyobb ellenerı ébred, mint a nyújtásával szemben. Ennek következménye, hogy a potenciálgörbe nem szimmetrikus, a rezgési állapotok közötti energiakülönbség nem azonos, hanem a nagyobb energiák irányába csökken, és egy bizonyos energiát (a disszociációs energiát) elérve a kötés elszakad. (lásd ábra) Anharmonikus oszcillátor Energia [kj/mol] Kötéstávolság [pm] ábra Kétatomos molekula anharmonikus oszcillátor modelljéhez tartozó potenciálfüggvény 5 Szobahımérsékleten a molekulák túlnyomó többségének a rezgési állapota nem gerjesztett, azaz a fényelnyelés a v 0 alapállapotban történik, amikor a molekula az ún. zérusponti rezgését végzi. 6 Az IR spektrumban észlelhetı elnyelések túlnyomó többsége a v = 0 v = 1 átmenethez tartozik, és csak kis intenzitású felhangként jelennek meg a v = 0 v = 2, illetve v = 0 v = 3 átmenethez tartozó elnyelések. Ebben az energiatartományban még jól alkalmazható a harmonikus oszcillátor modell Alaprezgések Egy kétatomos molekula egyetlen alaprezgéssel (normálrezgés), a vegyértékrezgéssel rendelkezik. Egy többatomos molekulának ellenben több (összesen 3N 6, ahol N a résztvevı atomok száma) alaprezgése van, vegyértékrezgések (ν), illetve deformációs rezgések (δ és γ) vegyesen. 5 A kategóriatengely a kötéstávolságot mutatja (egyensúlyi kötéstávolság = 120 pm); az értéktengelyen az egyes rezgési állapotokhoz tartozó energiák szerepelnek, a vízszintes szintvonalak a v = 10, 20, 30,, 70 rezgési kvantumszámokhoz tartozó energiákat és kötéshossz-változásokat mutatják. A piros vonal a molekula disszociációját jelzi, a kék nyíl a disszociációs energiát (500 kj/mol) mutatja. 6 A forgási állapotokra ez a közelítés már nem igaz, a forgási állapotok rezgési állapotokra történı szuperponálódása az IR spektrum rotációs finomszerkezetét hozza létre, mely szokványos felvételek során a sávok kiszélesedéseként jelentkezik. 27

28 Az alaprezgések fıbb típusai: Vegyértékrezgések (ν): a kötéshosszak változása, a kötésszögek nem változnak; Deformációs rezgések (δ): kötésszögek változása, a kötéshosszak nem változnak, a kötések az eredeti síkban maradnak; Síkdeformációs rezgések (γ): kötésszögek változása, a kötéshosszak nem változnak, a kötések kimozdulnak az eredeti síkból; Szimmetrikus rezgések (ν s vagy δ s ): a molekula szimmetriája nem változik; Aszimmetrikus rezgések (ν as vagy δ as ): a molekula szimmetriája változik. Nézzünk két példát: áromatomos lineáris molekula: szén-dioxid (C 2 ) (lásd ábra) C C C C C C ν s ν as δ ábra A szén-dioxid alaprezgései 7 Négyatomos sík molekula: formaldehid ( 2 C) (lásd ábra) C C C C C C C C C C C C ν s (C 2 ) ν as (C 2 ) ν(c=) δ s (C 2 ) δ as (C 2 ) γ ábra A formaldehid alaprezgései 8 Látható, hogy mindegyik alaprezgés kiterjed a teljes molekulára; egy adott alaprezgésnél a molekula összes atomja ugyanazon a ν osc frekvencián rezeg; az azonos ν osc frekvenciával rendelkezı kötések (pl. a szén-dioxid esetén a két C= kettıskötés, formaldehid esetén a két C kötés) rezgései csatolódnak, és szimmetrikus aszimmetrikus alaprezgés-párokat hoznak létre; nagyon eltérı ν osc frekvenciával rendelkezı kötések esetén az egyes alaprezgések jellemzıen csak a molekula azon részén jelentkeznek jelentıs amplitúdóval, amely kötés saját-frekvenciájához közel esik az alaprezgés frekvenciája (pl. a formaldehid esetén el lehet különíteni a C és a C= kötésekre jellemzı alaprezgéseket) 9 ; 7 ν s : szimmetrikus vegyértékrezgés, ν as : aszimmetrikus vegyértékrezgés, δ: deformációs rezgés 8 ν s : szimmetrikus vegyértékrezgés, ν as : aszimmetrikus vegyértékrezgés, δ s : szimmetrikus deformációs rezgés, δ as : aszimmetrikus deformációs rezgés, γ: síkdeformációs rezgés (a vastagon szedett atomok az eredeti sík felett a vékonyan szedettek az eredeti sík alatt találhatók) 9 Természetesen az alaprezgés ekkor is kiterjed a teljes molekulára, de a molekula többi részén olyan kis amplitúdóval rendelkezik, hogy ezeket a mozgásokat el lehet hanyagolni. 28

29 Szobahımérsékleten mindegyik alaprezgés az ún. zérusponti rezgését végzi. Gerjesztés során külön-külön és együtt is gerjeszthetık az egyes alaprezgések, így az IR spektrumban nemcsak az egyes alaprezgések gerjesztéséhez tartozó elnyelések (pl. ν x, ν y ) jelennek meg, hanem a kombinációs sávok is (pl. ν x +ν y, ν x ν y ). A ν x +ν y kombinációs sáv úgy jön létre, hogy egyszerre gerjesztıdik két alaprezgés, a ν x ν y kombinációs sáv pedig úgy, hogy az x-ik alaprezgés gerjesztıdik, miközben az y-ik a gerjesztett állapotból visszakerül az alapállapotba. IR spektrumban annál nagyobb intenzitással jelentkezik egy elnyelés, minél nagyobb a hozzátartozó rezgés során létrejövı dipólusmomentum-változás. Azon rezgések, amelyek során nem változik a dipólusmomentum, nem rendelkeznek IR elnyeléssel. Ezek a rezgések jelentkeznek ellenben a Ramanspektrumban, így a két spektroszkópiai módszer kiegészíti egymást, és lehetıvé teszi a molekula összes rezgésének tanulmányozását. Pl. a szén-dioxid esetén a ν s rezgés Raman-aktív (a rezgés során állandóan zérus a dipólusmomentum), a ν as és δ rezgések ellenben IR-aktívak, mert jelentıs a dipólusmomentumváltozás a rezgés során. A legtöbb szerves molekula nem rendelkezik olyan nagy belsı szimmetriával, mint a szén-dioxid, ezért a szerves molekulák rezgéseinek túlnyomó többsége IR-aktív és nem Raman-aktív. Így a szerves szerkezet-felderítésben az IR spektroszkópia jelentısége sokkal nagyobb mint a Ramanspektroszkópiáé. A továbbiakban csak az IR spektroszkópiával foglalkozunk Az IR spektrum Egy vegyület IR spektruma az alaprezgések gerjesztéséhez, illetve ezek felhangjaihoz, kombinációihoz tartozó elnyelések eredıjeként jön létre. Az alaprezgések csatolásai, kombinációi miatt a szénvázhoz és a szén-heteroatom egyszeres kötésekhez tartozó legtöbb alaprezgés a spektrumban nem azonosítható, hanem a csatolások és kombinációk eredményeként az 1400 cm -1 nél kisebb hullámszám-tartományban egy az adott vegyületre jellemzı összetett elnyelési sávrendszer, ún. ujjlenyomat tartomány jön létre. Az ujjlenyomat tartományban létrejövı sávrendszer annyira vegyület-specifikus, hogy alkalmas a vegyület azonosítására, nincs két olyan vegyület, amelynek teljesen azonos lenne az IR spektruma. Az elnyelések alakjának, intenzitásának jelölése: Erıs (strong): s Közepes (medium): m Gyenge (weak): w Változó (variable): v Éles (sharp): sh Széles (broad): br Az IR spektrum ábrázolásakor a transzmittanciát (%T) ábrázolják a hullámszám (ν*) függvényében. %T =100% %A, ahol A az abszorbancia Felvételi technikák Az IR spektrum alakját jelentısen befolyásolja a felvétel módja, ezért röviden kitérünk a felvételi technikák ismertetésére: folyadék filmfelvétel: Egy csepp tiszta folyékony szerves anyagot két sík nátrium-klorid lap közé préselnek, és az így létrejövı folyadékfilmet helyezik merılegesen az IR fénysugár útjába. oldatfelvétel: Az anyag 1 5 %-os szén-tetrakloridos, vagy kloroformos oldatát vékony nátriumklorid mintatartó edényben helyezik az IR fénysugár útjába. Ilyenkor egy másik cellát is kell alkalmazni, melyben csak a tiszta oldószer található, és a vizsgált anyag IR spektrumát a két cella elnyelésének különbségeként lehet meghatározni. Nujol filmfelvétel: Az szilárd anyag nagytisztaságú paraffin-olajjal (Nujol) készült egyenletesen elkevert szuszpenzióját helyezik két sík nátrium-klorid lap közé, a felvétel további részletei megegyeznek a folyadék filmfelvételével. KBr pasztilla felvétel: A szilárd anyag és kálium-bromid egyenletesen elkevert elegyébıl pasztillát préselnek, és azt helyezik az IR fénysugár útjába. 29

30 Folyadék filmfelvétel esetén az anyag molekulái közötti intermolekuláris kölcsönhatások, oldatfelvétel esetén az anyag és az oldószer molekulái közötti intermolekuláris kölcsönhatások, illetve az oldószer elnyelési tartománya, Nujol filmfelvétel esetén a paraffin-olaj elnyelése, KBr pasztilla felvétel esetén a kristályszerkezet, ill. a pasztilla víztartalma lehetnek jelentıs hatással a spektrum alakjára Egyes vegyülettípusokra jellemzı frekvenciák A szénváztól jelentısen különbözı ν osc frekvenciával rendelkezı kötésekhez tartozó alaprezgések gerjesztéséhez tartozó elnyelések általában jól azonosíthatók a spektrum 4000 cm cm -1 es hullámszám-tartományában, így alkalmasak a vizsgált vegyületben lévı jellemzı csoportok azonosítására. (lásd ábra) ν* [cm -1 ] vegyértékrezgések deformációs rezgések A szénhidrogén váz jellemzı elnyelései ábra Az IR spektrum jellemzı tartományai 10 ν(c) vegyértékrezgések: Acetilén-származékok C C ~ 3300 cm -1 Aromások, olefinek C=C cm -1 Paraffinok C cm -1 δ és γ(c) deformációs rezgések: δ deformációs rezgések cm -1 γ deformációs rezgések cm -1 Általában kis intenzitású sávok. Erıs elnyeléssel hosszabb telített szénláncok és nagyobb tagszámú telített győrők [C 2 ] n csoportjához tartozó ν(c 2 ) vegyérték-, valamint δ(c 2 ) deformációs rezgések rendelkeznek. Metil-éterek és -észterek ν(c 3 ) vegyérték- és δ(c 3 ) deformációs rezgései, valamint az acetilén-származékok ν(c) vegyértékrezgései is általában jól azonosíthatók a spektrumban. Az aromás vegyületek γ(c) deformációs rezgéseinek helyzete függ a szubsztituensek számától és helyzetétıl. ν(cc) vegyértékrezgések: Acetilén-származékok C C cm -1 Aromások, olefinek C=C cm -1 Paraffinok C C ujjlenyomat-tartomány 10 ν (X) vegyértékrezgések: cm -1 ; ν (X Y) vegyértékrezgések: cm -1 ; ν (X=Y) vegyértékrezgések: cm -1 ; ν (X Y) vegyértékrezgések: cm -1 ; δ (X) deformációs rezgések: cm -1 ; egyéb δ és γ deformációs rezgések: cm -1 ; A piros nyíl a spektrum ujjlenyomat-tartományát jelöli. 30

31 δ és γ(cc) deformációs rezgések: δ deformációs rezgések γ deformációs rezgések ujjlenyomat-tartomány ujjlenyomat-tartomány lefinek és acetilén-származékok ν(cc) vegyértékrezgéseinek intenzitása a szubsztituensek számának növekedésével csökken. Jól azonosíthatóak az aromás vegyületek váz-vegyértékrezgései, általában kéthárom intenzív elnyelés jelentkezik az cm -1 es tartományban. eteroaromás vázak vázrezgései az cm -1 es tartományban jelentkeznek. Példa: 11 o-xilol (lásd ábra) filmfelvétel: ábra orto-xilol ν(c) aromás (több sáv) cm -1 alifás (több sáv) cm -1 ν(c C) aromás (négy sáv) 1610, 1590, 1500, 1475 cm -1 δ as (C 3 ) 1470 cm -1 δ s (C 3 ) 1390 cm -1 δ(c C) aromás (három sáv) 1125, 1055, 1025 cm -1 γ(c) aromás 745 cm Az alkoholok és fenolok jellemzı elnyelései A hidroxilcsoport elnyelése erıteljesen függ a közegtıl, a felvételi technikától, a létrejövı hidrogénhidak erısségétıl. ν() vegyértékrezgések: idrogénhíd nélkül híg oldatfelvétel éles cm -1 idrogénhídban film ill. KBr felvétel széles cm -1 Kristályvíz gyenge cm -1 KBr víztartalma széles 3450 cm -1 Alkoholok, fenolok erıs cm -1 Enolok belsı hidrogénhíddal =C cm -1 A ν() vegyértékrezgések frekvenciája a hidrogénhidas szerkezet létrejöttével csökken, mert az kötés erıssége csökken. Ezzel párhuzamosan az elnyelési sáv kiszélesedik. Erıs belsı hidrogénhíd esetén az elnyelés a 3000 cm -1 alatti tartományba kerül. A belsı hidrogénhíd elnyelése a felvétel körülményeitıl nem függ, az asszociáció során létrejövı hidrogénhidakat, ellenben az oldat hígításával meg lehet szüntetni. δ() deformációs rezgések: Alkoholok cm -1 Általában nem lehet a szénhidrogén vázrezgések mellett azonosítani. ν(c ) vegyértékrezgések: Alkoholok cm -1 Fenolok cm -1 Általában intenzívebbek, mint az ugyanebben a tartományban jelentkezı szénhidrogén vázrezgések. 11 Az IR pédákban nem az összes, csak a jellemzı szerkezeti részekhez hozzárendelhetı elnyelések helyét adtuk meg. 31

32 Példa: terc-butil-alkohol (lásd ábra) filmfelvétel: ábra tercier-butil-alkohol ν() monomer 3605 cm -1 asszociált 3400 cm -1 ν as (C 3 ) 2975 cm -1 δ as (C 3 ) 1470 cm -1 ν(c C) és δ s (C 3 ) csatolt rezgések 1380; 1365 cm -1 ν(c ) 1200 cm Az aminok és ammónium-sók jellemzı elnyelései A aminocsoport elnyelése erıteljesen függ a közegtıl, a felvételi technikától, a létrejövı hidrogénhidak erısségétıl. ν(n) vegyértékrezgések: Primer aminok N 2 két sáv cm -1 Szekunder aminok, N egy sáv cm -1 eterociklusok Ammónium-sók N + 3, N + + 2, =N 2 széles cm -1 A ν(n) vegyértékrezgések frekvenciája a hidrogénhidas szerkezet létrejöttével csökken, mert az N kötés erıssége csökken. Az ammónium-sók elnyelési sávja széles és több lokális maximummal rendelkezik. δ(n) deformációs rezgések: Aminok N 2, N cm -1 Ammónium-sók N + 3, N + + 2, =N cm -1 Szekunder aminok deformációs rezgését általában nem lehet a szénhidrogén vázrezgések mellett azonosítani. Az aminok ν(c N) vegyértékrezgéseit általában nem lehet a szénhidrogén vázrezgések mellett azonosítani. Példa: o-toluidin (lásd ábra) filmfelvétel: N ábra orto-toluidin ν(n 2 ) monomer két széles sáv cm -1 asszociált 3220 cm -1 ν(c) aromás (több sáv) cm -1 alifás (több sáv) cm -1 δ as (N 2 ) 1625 cm -1 ν(c C) aromás (három sáv) 1585, 1500, 1460 cm -1 δ as (C 3 ) 1445 cm -1 δ s (C 3 ) 1380 cm -1 ν(c N) 1275 cm -1 γ(c) aromás 755 cm -1 32

33 Éterek jellemzı elnyelései ν(c ) vegyértékrezgések: Aszimmetrikus cm -1 Szimmetrikus cm -1 Az éterek C C kötései csatolt rendszert hoznak létre, egy szimmetrikus és egy aszimmetrikus vegyértékrezgést azonosíthatunk a spektrumban. Az aszimmetrikus vegyértékrezgés intenzívebb és magasabb hullámszámnál jelentkezik. Szimmetrikus étereknél a szimmetrikus vegyértékrezgés nem látható (IR inaktív). Példa: morfolin (lásd ábra) filmfelvétel: N ábra Morfolin ν(n) asszociált (széles) cm -1 ν(c) alifás (több sáv) cm -1 δ(n) 1560 cm -1 δ as (C 2 ) 1460 cm -1 δ s (C 2 ), ν(c N) és csatolt rezgések cm -1 ν as (C C) ν s (C C) 1110 cm Nitrovegyületek jellemzı elnyelései ν(n 2 ) vegyértékrezgések: aszimmetrikus cm -1 szimmetrikus cm -1 A nitrovegyületek =N= kötései csatolt rendszert hoznak létre, egy intenzív szimmetrikus és egy még intenzívebb aszimmetrikus vegyértékrezgést azonosíthatunk a spektrumban. Az aszimmetrikus vegyértékrezgés magasabb hullámszámnál jelentkezik. Példa: 2,4-dinitrotoluol (lásd ábra) KBr felvétel: N N ábra 2,4-Dinitrotoluol ν(c) aromás (több sáv) cm -1 alifás (több sáv) cm -1 ν(c C) aromás 1600 cm -1 δ as (N 2 ) 1520 cm -1 δ s (N 2 ) 1340 cm -1 γ(c) aromás 840 cm -1 33

34 A karbonilcsoportot tartalmazó vegyületek jellemzı elnyelései A karbonilcsoport hozza létre az IR spektrum legintenzívebb és legjobban azonosítható elnyeléseit az cm -1 es tartományban. A ν(c=) vázrezgés frekvenciája annál nagyobb minél polarizáltabb a karbonil-szénatom, azaz minél erıteljesebben elektronszívó szubsztituens kapcsolódik a karbonilszénatomhoz. Így az alábbi hullámszám-tartományokban jelentkeznek az egyes vegyületcsaládok telített szénhidrogénvázú származékainak az elnyelései: ν(c=) vegyértékrezgések: Savkloridok C Cl egy sáv cm -1 Savanhidridek C C csatolt rendszer két sáv cm cm -1 Észterek C egy sáv cm -1 Aldehidek C egy sáv cm -1 Ketonok C egy sáv cm -1 Karbonsavak C egy sáv cm -1 Savamidok C N 2 két sáv cm -1 csatolt rendszer cm -1 C N csatolt rendszer két sáv cm cm -1 Karbonsav-sók C csatolt rendszer két sáv cm cm -1 A savkloridok tartalmazzák a legpolarizáltabb karbonilcsoportot. A savanhidridek két C= kötése csatolt rezgésrendszert hoz létre, az aszimmetrikus rezgés jelentkezik a nagyobb, a szimmetrikus a kisebb hullámszám-tartományban. Az észterek C C egyszeres kötései az éterekhez hasonlóan csatolt rendszert hoznak létre, egy szimmetrikus és egy aszimmetrikus vegyértékrezgést azonosíthatunk a spektrumban. Az aszimmetrikus vegyértékrezgés intenzívebb és magasabb hullámszámnál jelentkezik. ν(c ) vegyértékrezgések: Aszimmetrikus cm -1 Szimmetrikus cm -1 Példa: metil-benzoát (lásd ábra) filmfelvétel: ábra Metil-benzoát ν(c) aromás (több sáv) cm -1 alifás (több sáv) cm -1 ν(c=) 1730 cm -1 ν(c C) aromás (négy sáv) 1605, 1590, 1500, 1460 cm -1 δ as (C 3 ) 1440 cm -1 ν as (C C) 1285 cm -1 ν s (C C) 1115 cm -1 γ(c) aromás 715 cm -1 34

35 Az aldehidek ν(c) vegyértékrezgése csatolódik a δ(c) deformációs rezgés felhangjával két gyenge sávot létrehozva a cm -1 es tartományban. Példa: ánizsaldehid (lásd ábra) filmfelvétel: ábra Ánizsaldehid ν(c) aromás (több sáv) cm -1 alifás (több sáv) cm -1 aldehid 2750 cm -1 ν(c=) 1690 cm -1 ν(c C) aromás (három sáv) 1600, 1590,1515 cm -1 δ as (C 3 ) 1440 cm -1 ν as (C C) 1260 cm -1 ν s (C C) 1165 cm -1 γ(c) aromás 835 cm -1 A ketonok kevésbé polarizáltak, mint az aldehidek. Példa: ciklohexanon (lásd ábra) filmfelvétel: ábra Ciklohexanon ν(c) alifás (több sáv) cm -1 ν(c=) 1710 cm -1 δ as (C 2 ) két sáv 1450, 1420 cm -1 A karbonsavak erıs hidrogén hidas szerkezetet hoznak létre. ν() vegyértékrezgések: idrogénhíd nélkül híg oldatfelvétel éles cm -1 idrogénhídban film ill. KBr felvétel széles cm -1 A ν() vegyértékrezgések frekvenciája a hidrogénhidas szerkezet létrejöttével csökken, mert az kötés erıssége csökken. Ezzel párhuzamosan az elnyelési sáv kiszélesedik. A karbonsavak elnyelési sávja széles és több lokális maximummal rendelkezik. 35

36 Példa: sztearinsav (lásd ábra) KBr felvétel: ábra Sztearinsav ν() két széles sávrendszer , cm -1 ν(c) alifás (több sáv) cm -1 ν(c=) 1700 cm -1 A savamidok esetén a nitrogén magányos elektronpárja a C= kötés π elektronfelhıjével háromcentrumú delokalizált π-rendszert hoz létre. (pl. az N,N-dimetilacetamid, lásd ábra) Az így létrejött konjugált C N rendszer vegyértékrezgései tovább csatolódnak az ugyanebben a tartományban elnyelı δ(n) deformációs rezgésekkel. Az összetett rezgésrendszer általában kettı intenzív elnyeléssel (amid I és amid II sáv) jelentkezik a spektrumban. A magasabb hullámszám-tartományban jelentkezı amid I sávhoz tartozó alaprezgésben a C= kötés, míg az alacsonyabb hullámszám-tartományban jelentkezı amid II sávhoz tartozó alaprezgésben a C N és N kötések vesznek részt nagyobb arányban. ν(n) vegyértékrezgések: idrogénhíd nélkül C N 2 két sáv cm -1 idrogénhídban C N 2 több sáv cm -1 A ν(n) vegyértékrezgések frekvenciája a hidrogénhidas szerkezet létrejöttével csökken, mert az N kötés erıssége csökken. Példa: p-acetamidobenzaldehid (lásd ábra) KBr felvétel: N ábra p-acetamidobenzaldehid ν(n) két sáv 3300, 3260 cm -1 ν(c) aromás (több sáv) cm -1 alifás (több sáv) cm -1 aldehid (két sáv) 2810, 2750 cm -1 ν(c=) aldehid 1690 cm -1 ν(c=) amid I 1670 cm -1 ν(c C) aromás (két sáv) 1600, 1515 cm -1 ν(c N) amid II 1535 cm -1 γ(c) aromás 835 cm -1 A karbonsav-sók szimmetrikus delokalizált π-rendszerrel rendelkeznek. A csatolt rendszer aszimmetrikus rezgése jelentkezik a nagyobb, a szimmetrikus pedig a kisebb hullámszám-tartományban. A szimmetrikus delokalizáció miatt ez utóbbi már kilóg a karbonilcsoportra jellemzı hullámszám-tartományból. 36

37 Példa: triptofán (lásd ábra) Nujol felvétel: N 3 + N ábra Triptofán ν(n) indol 3400 cm -1 N + 3 (három széles sáv) 3030, 2500, 2100 cm -1 ν(c) Nujol felvétel miatt ebben a tartományban erıs elnyelési sávrendszer δ as (N + 3 ) 1665 cm -1 ν(c C) aromás (egy sáv látszik) 1610 cm -1 ν as (C ) 1585 cm -1 δ s (N + 3 ) 1555 cm -1 ν s (C ) Nujol felvétel miatt ebben a tartományban erıs elnyelési sávrendszer γ(c) aromás 755, 745 cm -1 A karbonilcsoport elnyelését befolyásoló további tényezık: Konjugáció: Az aromás győrővel, vagy kettıskötéssel konjugált karbonilcsoportok delokalizált π-rendszerrel rendelkeznek, a C= kötés kötésrendje csökken, és emiatt az elnyelés kb. 40 cm -1 rel a kisebb hullámszámnál jelentkezik. vegyület karbonil-sáv helye Propánsav C 3 C 2 C 1715 cm -1 Akrilsav C 2 =CC 1705 cm -1 Fahéjsav PhC=CC 1695 cm -1 Benzoesav PhC 1685 cm -1 Győrőfeszültség: A győrős ketonok, észterek (laktonok) és savamidok (laktámok) karbonilfrekvenciája a győrő-tagszám csökkenésével a győrőfeszültség hatására nı. (lásd ábra) vegyület győrőtagszám karbonil-sáv helye Vegyület győrőtagszám karbonil-sáv helye ε-lakton cm -1 ε-laktám cm -1 δ-lakton cm -1 δ-laktám cm -1 γ-lakton cm -1 γ-laktám cm -1 β-lakton cm -1 β-laktám cm -1 α-laktám cm -1 Q Q Q Q Q ábra Ketonok: Q=C 2 ; laktonok: Q=; laktámok Q=N 37

38 idrogénhíd: a a karbonilcsoport oxigénje hidrogénhíd pillératomjává válik, csökken a C= kötés kötésrendje, és emiatt az elnyelés kb cm -1 rel a kisebb hullámszámok felé tolódik el. Pl. a karbonsavak monomerjének karbonilcsoportja (gáz halmazállapotban) 1760 cm -1 körül nyel el, poláros aprótikus oldószerben egyensúly alakul ki a monomer és a dimer között, így két sáv jelenik meg a spektrumban, apoláros oldószerben a karbonsavak dimerként oldódnak,így a felvételen csak a dimer cm -1 között jelentkezı elnyelése észlelhetı. (lásd ábra) ábra A karbonsavak hidrogénhidas dimerizálódása xo-enol tautomerizáció: a a tautomer egyensúlyban jelentıs mértékben jelen van az enolalak, az oxo-alak karbonil elnyelése mellett megjelenik az enol-alak hidroxilcsoportjának ν() vegyértékrezgése, illetve a C=C kettıskötésre jellemzı elnyelés. A 1,3-dikarbonil vegyületek (pl. pentán-1,3-dion, acetecetészter, malonészter, stb.) enol-alakját belsı hidrogén-híd stabilizálja. (lásd ábra) Ez és az enol-alak C=C kettıskötésével kialakuló konjugáció erısen csökkenti a megmaradt karbonil-csoport elnyelésének hullámszámát. Pl. a pentán-1,3-dion oldatfelvételén, az 1740 cm -1 körüli tartományban megjelenik az oxo-alak két karbonilcsoportjának csatolásával létrejövı két sáv, ν as (C=) és ν s (C=) vegyértékrezgések, valamint az enol-alak karbonilcsoportjára és konjugált C=C kettıskötésére jellemzı ν(c=) és ν(c=c) sáv-pár az cm -1 körüli tartományban ábra A pentán-2,4-dion oxo-enol tautomer egyensúlya 38

39 4. NMR spektroszkópia 4.1. Alapok Eredı spinnel rendelkezı atommagokat tartalmazó molekulákból álló anyag oldatát mágneses térbe helyezve a magok energiaszintjei spin-állapotuknak megfelelıen felhasadnak, és az alacsonyabb energiaszinten lévı magok rádiófrekvenciás sugárzással a magasabb energiaszintre gerjeszthetık. A gerjesztéshez szükséges energia (rezonancia frekvencia) jellemzı az adott magra ill. függ a mágneses tér erısségétıl. (lásd Mágneses magrezonancia (NMR)) A kémiai eltolódás A külsı mágneses teret a molekulák elektronfelhıje árnyékolja, ezért egy molekula vizsgált atommagja nem a külsı mágneses teret, hanem a magot körülvevı elektronfelhı árnyékolásával csökkentett mágneses teret érzékeli: B lok = B 0 σ B 0 ahol B lok a mag által érzékelt mágneses tér, B 0 a külsı mágneses tér, σ az árnyékolási tényezı. Mivel az elektronfelhı sőrősége, és így árnyékoló hatása, a molekulák egyes részein különbözı lehet, a molekulát felépítı azonos atomok spin-állapotai nem azonos, hanem helyzetüktıl függı mértékben eltérı frekvenciájú sugárzással gerjeszthetık: γ ν = ν 0 ( 1 σ ) = B 0 (1 σ ) 2 π ahol γ a magra jellemzı giromágneses tényezı. (lásd Mágneses magrezonancia (NMR)) Minél nagyobb a mag körüli elektronfelhı sőrősége, így árnyékoló hatása, annál kisebb frekvencia szükséges a magspin-állapot gerjesztéséhez. Mivel az elektronfelhı árnyékoló hatását nem célszerő abszolút skálán megadni, egy alkalmasan kiválasztott referencia vegyülethez viszonyítva adjuk meg a vizsgált anyagban elıforduló magok gerjesztéséhez szükséges frekvenciákat. Referencia anyagként a tetrametilszilánt (TMS) (lásd ábra) választották, melyben 12 azonos helyzető a szerves molekulák többségéhez képest nagyobb elektronsőrőségő környezetben lévı, így jobban árnyékolt -atom, illetve 4 azonos helyzető a szerves molekulák többségéhez képest nagyobb elektronsőrőségő környezetben lévı, így jobban árnyékolt C-atom található. Me Me Si Me Me ábra A tetrametilszilán Az X atom kémiai eltolódásaként (δ) az X atom magspin-állapotának gerjesztéséhez szükséges frekvencia és a referencia anyag vonatkozó magspin-állapotának gerjesztéséhez szükséges frekvencia különbségének és a mérés névleges frekvenciájának arányát definiálták: ν ν ( X ) ν ( TMS) δ = = = σ ( TMS) σ ( X ) ν 0 ν 0 ahol δ a kémiai eltolódás, ν(x) a vizsgált atom, ν(tms) a tetrametilszilán magspin-állapotának gerjesztéséhez szükséges frekvencia, ν 0 a mérés névleges frekvenciája. 1 1 A nem árnyékolt meztelen atommag magspin-állapotának gerjesztéséhez szükséges frekvencia. Mivel a σ árnyékolási tényezık 10-5 nagyságrendőek, ν 0 helyett a ν(tms) értékkel számolva majdnem pontosan ugyanazt az értéket kapjuk. 39

40 A σ árnyékolási tényezık 10-5 nagyságrendőek, különbségük 10-6 nagyságrendő. Ezért a δ kémiai eltolódás szokásos mértékegysége a ppm (parts per million). A hidrogénatomokat körülvevı elektronfelhı mindig hengerszimmetrikus az X kötéstengelyre vonatkozóan, a szénatomokat körülvevı elektronfelhı szerkezete ellenben erısen függ a szénatom hibridállapotától. Ezért a különféle kémiai környezető hidrogénatomok árnyékolási tényezıi között kisebb a különbség, mint amekkora ez a különbség a különféle kémiai környezető szénatomok esetén. Az 1 -NMR felvétel szokásos kémiai eltolódásai a 0 15 ppm tartományba esnek, míg szénatomok esetén a mérés tartománya kevéssel 200 ppm-nél magasabb értékekig tart. Például míg az ecetsav (lásd ábra) CDCl 3 oldószerben felvett 1 -NMR spektrumán a metilcsoport hidrogénjei (2,08 ppm) és a karboxilcsoport hidrogénje (kb. 11 ppm) kémiai eltolódásai között kb. 9 ppm a különbség, addig a metilcsoport szénatomjának (20,8 ppm) és a karboxilcsoport szénatomjának (177,9 ppm) kémiai eltolódásai között kb. 157 ppm a különbség. Me ábra Az ecetsav A spin-spin csatolás Az NMR spektrum jelei sokszor finomszerkezettel rendelkeznek. A finomszerkezet alakja szerint megkülönböztetünk dublett (d), triplett (t), kvartett (q), stb. és multiplett (m) jelrendszereket. A finomszerkezet a szomszédos magok mágneses kölcsönhatása miatt jön létre, amely megváltoztatja a lokálisan érzékelhetı mágneses térerı nagyságát. Példaként vizsgáljuk meg két kölcsönható mag (A és X) esetét. (lásd ábra) ν A ν X ν ν A1 ν A2 ν X1 ν X2 J J ν ábra Két spin-rendszer jelrendszerének felhasadása 2 Kölcsönhatás nélkül az A mag ν A frekvenciájú, X mag pedig ν X frekvenciájú sugárzással gerjeszthetı. Kölcsönhatás esetén ha az X mag spin-állapota növeli az A mag körül észlelhetı lokális mágneses teret (B lok ) az A mag a nagyobb ν A1 frekvenciával, míg ha az X mag spin-állapota csökkenti az A mag körül észlelhetı lokális mágneses teret (B lok ) az A mag a kisebb ν A2 frekvenciával gerjeszthetı. asonlóan befolyásolja az A mag az X mag gerjesztéséhez szükséges frekvenciát. Így a spektrumban minkét mag dublett jelet szolgáltat. (lásd még ábra) 2 Felsı spektrum: A és X mag között nincs kölcsönhatás, ν A az A mag, ν X az X mag rezonanciafrekvenciája. Alsó spektrum: A és X mag között kölcsönhatás jön létre, ν A1 és ν A2 az A mag, ν X1 és ν X2 az X mag rezonanciafrekvenciái, az 1-es jelő rezonanciafrekvenciák akkor jönnek létre, ha a másik mag spin-állapota növeli, a 2- es jelőek akkor, ha az csökkenti az adott mag körül észlelhetı lokális mágneses teret (B lok ). J a csatolási állandó. 40

41 A magok mágneses kölcsönhatását az NMR spektroszkópiában spin-spin csatolásnak hívjuk, és a csatolás során létrejövı frekvenciakülönbséget csatolási állandónak (J) nevezzük. A csatolási állandó nagyságát ertz-ben (z) adjuk meg. Két mag csatolása a köztük lévı elektronfelhı közvetítésével jön létre. A két mag között lévı kötések száma szerint megkülönböztetünk direkt csatolást ( 1 J), geminális csatolást ( 2 J), vicinális csatolást ( 3 J), illetve ún. long-range csatolást ( n J). Két azonos atom között létrejövı csatolást homonukleáris, míg eltérı atomok között létrejövı csatolásokat heteronukleáris csatolásnak nevezzük. (lásd ábra) 1 J 13 C 1 13 C 19 F 2 J C 3 J C ábra Csatolás típusok 3 Míg a rezonanciafrekvencia értéke függ a külsı mágneses térerıtıl, a csatolás nagysága nem, hiszen sem a magok mágneses momentuma, sem az elektronfelhı közvetítı hatása nem függ a külsı mágneses térerıtıl. A kölcsönhatást közvetítı kötések számának növekedésével a csatolási állandó értéke jelentısen csökken. A geminális és vicinális 1 1 csatolások a 0 20 z tartományba esnek, az 1 J C csatolások tartománya z, a 2 J C csatolások a 0 60 z tartományban találhatók. Belátható, hogy két azonos atom (pl. A és X is hidrogén) azonos mértékben változtatja meg egymás környezetében az érzékelhetı mágneses teret, ezért a két atom jelénél észlelhetı csatolási állandó azonos értékő. (lásd ábra) Mágnesesen ekvivalens (azonos kémiai eltolódású) magok között nem jön létre csatolás. Például a metán, etán, etén, etin, benzol 1 -NMR spektrumában egyetlen szinglett jel (s) található, mert az azonos kémiai környezető, így azonos kémiai eltolódású hidrogének között nem jön létre csatolás. A 1 J C csatolások a hidrogénspektrumban, illetve a J C C csatolások a szénspektrumban nem észlelhetıek, mivel a 13 C izotóp természetes elıfordulása csak 1,1%. A fenti vegyületek 13 C-NMR spektrumában mégis felhasadt jelcsoportot találunk. Pl. a metán esetén az egyetlen szénatom jele 5 sávból álló jelrendszerré hasad szét. Ennek az az oka, hogy a négy hidrogénatom mágneses hatása összeadódik. (lásd ábra) A négy hidrogénatom magspinjei a következıképpen állhatnak be a külsı mágneses térhez képest: 1. mind a négy magspin a külsı mágneses térrel azonos irányú 2. három magspin a külsı mágneses térrel azonos irányú, egy ellentétes irányú 3. két magspin a külsı mágneses térrel azonos irányú, kettı ellentétes irányú 4. egy magspin a külsı mágneses térrel azonos irányú, három ellentétes irányú 5. mind a négy magspin a külsı mágneses térrel ellentétes irányú 3 Felsı sor: Direkt heteronukleáris 1 J 13 C 1 és 13 C 19 F csatolások Középsı sor: geminális homonukleáris 2 J 1 1 és heteronukleáris 2 J 13 C 1 csatolások Alsó sor: vicinális homonukleáris 3 J 1 1 és heteronukleáris 3 J 13 C 1 csatolások 41

42 Szobahımérsékleten a magspinek eloszlása statisztikus a két lehetséges energiaállapot között. 4 A statisztikus eloszlás figyelembevételével a 2. és 4. eloszlás négyszer, a 3. eloszlás pedig hatszor nagyobb valószínőséggel következik be mint az, hogy az összes magspin azonos irányba mutat (1. és 5. eloszlás) Ezért az öt jelbıl álló jelcsoport egyes sávjainak intenzitása 1:4:6:4:1 arányú: B lok 1) 2) 3) 4) 5) ábra A metán hidrogénjei magspinjeinek beállási lehetıségei 5 asonlóképpen belátható, hogy két mágnesesen ekvivalens atom spinjei négyféleképp állhatnak be, ebbıl kettı beállás azonos lokális mágneses teret eredményez, ennek eredményeképp a szomszédos atomok jelei 1:2:1 arányú tripletté hasadnak fel. árom mágnesesen ekvivalens atom a szomszédos atomok jelét 1:3:3:1 arányú kvartetté hasítja, és így tovább. (lásd ábra) B lok 1) 2) 1) 2) 3) 1) 2) 3) 4) dublett triplett kvartett ábra A dublett, triplett és kvartett csatolást létrehozó magspin-állapotok kialakulása 4 Valójában a magspinek kb. 49,99987%-a található a gerjesztett és 50,00013%-a alapállapotban, de praktikusan a betöltöttség mértékét azonosnak vehetjük. 5 A négy hidrogénatom magspin-beállási variációinak a száma 2 4 =16. A 16 beállás azonos valószínőséggel következik be. Az 1) jelő beállás esetén alakul ki a szénatom körül a legnagyobb lokális mágneses tér. A négy 2) jelő beállás azonos, az elızınél kisebb lokális mágneses teret hoz létre, a hat 3) jelő beállás nem változtatja meg, a négy 4) jelő beállás kicsit csökkenti a lokális mágneses teret. Az egy 5) jelő beállás hozza létre a legkisebb lokális mágneses teret a szénatom körül. A szaggatott szintvonal a csatolás nélkül észlelhetı lokális mágneses teret jelöli. 42

43 A mágnesesen ekvivalens atomok által létrehozott csatolásokat az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: A csatolást létrehozó A csatolt atom Jel multiplicitás (jele) Relatív intenzitások mágnesesen ekvivalens jelcsoportjának sávszáma atomok száma 0 (nincs csatolás) 1 szinglett (s) dublett (d) 1:1 2 3 triplett (t) 1:2:1 3 4 kvartett (q) 1:3:3:1 4 5 kvintett (qu) 1:4:6:4:1 5 6 szextett 1:5:10:10:5:1 6 7 szeptett 1:6:15:20:15:6:1 Például az etil-bromid 1 -NMR spektrumában a metilcsoport három mágnesesen ekvivalens hidrogénje kvartetté hasítja a metiléncsoport két mágnesesen ekvivalens hidrogénjének a jelét, míg a metiléncsoport két hidrogénje tripletté hasítja a metilcsoport három hidrogénjének a jelét. (lásd ábra) δ J J ábra Az etil-bromid 1-NMR spektruma Mágnesesen nem ekvivalens atomok kölcsönhatása összetett csatolási rendszert hoz létre. Példaként vizsgáljuk meg az 1-feniloxirán (lásd ábra) 1 -NMR spektrumát. (lásd ábra) Az oxirángyőrőn három eltérı kémiai környezetben lévı, mágnesesen nem ekvivalens hidrogén található (jelöljük ezeket A, B és M jellel) A M B ábra Az 1-feniloxirán 6 Az egyes hidrogének eltérı energiával gerjeszthetıek, az elnyelések értékei δ-skálán: A 2,74 ppm; B 3,08 ppm; M 3,80 ppm. Mind a három hidrogén kölcsönösen csatol egymással, a csatolási állandók értékei: J AB = 5,7 z, J AM = 2,4 z, J BM = 4,1 z. 6 Színes nyilakkal a hidrogén atomok között létrejövı csatolásokat jelölve: J AB : rózsaszín, J AM : kék, J BM : piros. 43

44 Az elızıekben láttuk, hogy míg a gerjesztéshez szükséges energia függ a mérés névleges frekvenciájától, a kémiai eltolódás δ-skálán mért értéke független attól. Ezzel ellentétesen a csatolási állandók z-ben mért értéke független a mérés névleges frekvenciájától, míg a csatolások ppm-ben mérve eltérı mértékő felhasadást okoznak. A csatolási állandókat az alábbi képlettel számolhatjuk át ppm értékre: J ( z) 6 ( ppm ) = 10 ν 0 ahol ν 0 mérés névleges frekvenciája, J a csatolási állandó és (ppm) a csatolás által létrehozott jelfelhasadás mértéke. a a felvétel ν 0 = 300 Mz névleges frekvencián történik, 1 ppm eltolódás 300 z-nek felel meg. Így a csatolások ppm-ben mérve az alábbi felhasadást okozzák: 5,7z 2,4z 4,1z J AB = = 0, 019 ppm ; J AM = = 0, 008ppm ; J BM = = 0, 014 ppm 300z 300z 300z Az 1-feniloxirán M hidrogénje a B és a A hidrogénnel is csatol. A B hidrogénnel történı csatolás a M hidrogén 3,80 ppm-nél lévı jelét két egymástól 0,014 ppm értékre lévı jelre hasítja szét, amely két jel mindegyike a A hidrogénnel történı csatolás miatt továbbhasad két egymástól 0,008 ppm értékre lévı jelre. Az így létrejövı dublett dublett (dd) jelrendszerben a M hidrogénhez négy egyenlı intenzitású jel tartozik. (lásd ábra) A jelrendszer tagjai közötti frekvencia különbség megfelel a csatolási állandóknak: ν ν = ν ν = 2, z ; ν ν = ν ν = 4, z M 2 M 1 M 4 M 3 J AM = 4 M 3 M 1 M 4 M 2 J BM = 1 ν M J BM J AM ν ν M4 ν M3 ν M2 ν M ábra A dublett dublett jel-rendszer kialakulása asonlóképpen a B és a A hidrogének jelei is dublett dublett (dd) jelrendszerré hasadnak fel. Itt is négy négy jelet látunk a spektrumban, ellenben a jelek intenzitása már nem azonos. Ennek az az oka, hogy a B és a A hidrogének közötti kémiai eltolódás-különbség sokkal kisebb, mint a M hidrogén és a másik két hidrogén közötti kémiai eltolódás-különbség. Amennyiben két egymással csatoló mag kémiai eltolódáskülönbsége közel esik a közöttük létrejövı csatolás mértékéhez, a jelrendszer alakja torzul, a jelek intenzitása az összetett jelrendszer belseje irányában nı, míg kifelé csökken, és a jelek helye sem egyezik meg a ábra alapján számított értékkel (lásd ábra) Belátható, hogy minél több egymáshoz közeli kémiai eltolódású atom hoz létre csatolt rendszert, annál bonyolultabbá válik a jelrendszer alakja. Az ilyen jelrendszereket részletes elemzés nélkül multiplettként (m) szoktuk azonosítani. 44

45 ,5 0,5 0,5 0 3,82 3,81 3,8 3,79 3,78 0 3,1 3,09 3,08 3,07 3,06 0 2,76 2,75 2,74 2,73 2,72 M B A ábra Az 1-feniloxirán 1-NMR spektrumának M, B és A hidrogénekhez tartozó részletei A spektrum azon részletét, ahol két mag kémiai eltolódás különbsége jóval nagyobb mint a közöttük létrejövı csatolási állandó tízszerese, elsırendő spektrumnak nevezzük. Példánkban a M hidrogén jelrendszere elsırendő, míg a B és a A hidrogének jelrendszerei átmenetek az elsırendő és a nem elsırendő spektrum között. δ M δ J BM B 3,8 3,08 ppm δ = = 51; M δ A 3,8 2,74 ppm δ = = 132, 5 ; B δ A 3,08 2,74 ppm = = 18 0,014 ppm 0,008 ppm J AB 0,019 ppm J AM A spin-spin csatolás megszüntetése Láttuk, hogy míg a hidrogénspektrumot nem zavarja az 1,1%-ban jelenlévı szénizotópokkal létrejövı csatolás (a csatolt jelek belevesznek a zajba), és a spektrumban csak a homonukleáris csatolások hozzák létre a jelek finomszerkezetét, addig a szénspektrum finomszerkezetét a heteronukleáris C csatolások okozzák. a a szénfelvétel során a mintát folyamatosan besugározzuk a hidrogénfelvétel energiatartományában adott mágneses térerı mellett a szénatomok kb. negyedakkora energiával gerjeszthetık mint a hidrogénatomok (lásd Mágneses magrezonancia (NMR)) a mérés ideje alatt az összes hidrogénatom a magasabb energiaszinten tartózkodik, és így mindegyik szénatom környezetében csak egy adott (a lehetı legnagyobb) lokális mágneses térerı észlelhetı. Az ilyen ún. proton-lecsatolt felvétel során minden szénatom szinglettként jelentkezik, hacsak a molekulában nem volt jelen más NMR-aktív atom, (pl. F, P, stb.) Jelintenzitás, integrál Az elızıekben már bemutattuk, hogy szobahımérsékleten a magok kb. fele az alapállapotban, közel fele a gerjesztett állapotban található. Az NMR-felvétel során az alapállapotú magok képesek energia-elnyeléssel gerjesztett állapotba kerülni. A gerjesztett állapotú magok ellenben energia-leadással visszakerülnek alapállapotba. Az ehhez szükséges idıt nevezzük relaxációs idınek. A hidrogénatomok relaxációs ideje a különféle kémiai környezető hidrogénatomok esetén is közel azonos, és jóval kisebb a felvétel mérési idejénél. Ezért a hidrogénfelvétel során folyamatosan beáll a termodinamikai egyensúly az alap- és a gerjesztett állapotok között, az egyes atomok azonos mértékben többször is gerjesztıdnek, ennek következtében az egyes jelek görbealatti területe arányos a jelet létrehozó hidrogénatomok számával. A szénatomok relaxációs ideje ellenben a 0,1 300 s tartományba esik, és jelentısen függ a kémiai környezettıl. Ezért a szénfelvétel során nem tud beállni a termodinamikus egyensúly az alap- és a gerjesztett állapotok között, a kisebb relaxációs idejő szénatomok többször gerjesztıdnek a felvétel során, mint a nagyobb relaxációs idejőek, ennek következtében az egyes jelek görbealatti területe nem arányos a jelet létrehozó szénatomok számával. A relaxációs idıt a kémiai környezeten kívül jelentısen befolyásolja az ún. nukleáris verhauser-effektus. Ez akkor jön létre, amikor a szokványos szénfelvétel során besugározzuk a hidrogénatomok elnyelési tartományát. (lásd A spin-spin csatolás megszüntetése). A besugárzott hidrogénatomokhoz térközelben lévı szénatomok relaxációs ideje csökken, a jelintenzitásuk nı. Ezért a szénspektrum legkisebb intenzitású jelei általában a hidrogénatomot nem tartalmazó szenekhez tartoznak. 45

46 Például a m-krezol (lásd ábra) 1 -NMR spektrumában a hidrogénekhez tartozó jelek görbealatti területének (integráljának) aránya megfelel az atomaránynak, a 13 C-NMR spektrumban a szenekhez tartozó jelek görbealatti területének (integráljának) aránya ellenben jelentısen függ a szénatom helyzetétıl. Látszik, hogy a hidrogéneket nem tartalmazó (kvaterner) szenekhez tartoznak a legkisebb intenzitású elnyelések. d c f h b Jelarány a (C 3 ) b (4-C) c (5-C) d (6-C) e (2-C) f () g (3-C) h (4-C) 1 -NMR C-NMR 0,64 0,77 0,69 1 0,78-0,24 0,30 g e a C ábra A m-krezol NMR elnyelései integráljának aránya A sztereo-szerkezet és az NMR spektrum, Shift-reagensek Azonos konstitúciós helyzetben lévı atomok a molekula valóságos térszerkezetétıl függıen lehetnek mágnesesen ekvivalensek, vagy nem. Például az egy elızı fejezetben tárgyalt 1-feniloxirán (lásd ábra) A és B jelő hidrogénje azonos konstitúciós helyzetben van, de a fenilcsoporthoz képest az egyik transz, a másik cisz-helyzető, így különbözik a kémiai eltolódásuk, mágnesesen sem ekvivalensek. lyan molekulák esetén, ahol szabad a rotáció egyes kötések körül és a konformációs mozgás olyan gyors, hogy a mérés ideje alatt egy adott molekula a stabilitásoknak megfelelı arányban felveszi az összes lehetséges konformációs-szerkezetet nem az egyes konformerekhez, hanem ezek súlyozott átlagához tartozó jeleket fogjuk a spektrumban észlelni. Például az L-alanin (lásd ábra) három konformere azonos energiájú, egy molekula azonos mértékben veszi fel mindhárom konformer-szerkezetet a mérés ideje alatt. Ezért bár a A1, A2 és A3 hidrogének az egyes konformerekben eltérı kémiai környezetben vannak, az átlaguk azonos, a három hidrogén mágnesesen ekvivalens, egymással nem csatolnak, 1,49 ppm kémia eltolódású, három hidrogén intenzitású dublett jelként jelentkeznek az 1 -NMR spektrumban (a csatolás a 3,79 ppm-nél kvartettként jelentkezı C hidrogénnel jön létre). A3 C - A2 A3 N 3 + A2 A3 C A2 + 3 N C C C C N3 A1 A1 A1 1 -NMR (D 2 ): δ 1,49 (3, d, J = 7,3 z, C 3 ); 3,79 (1, q, J = 7,3 z, α-c) ppm ábra Az L-alanin három konformerének Newman-projekciós képlete és 1-NMR jelei Az elızı példával ellentétben az L-fenilalanin (lásd ábra) három konformere nem azonos energiájú, egy molekula nem azonos mértékben veszi fel ezeket a konformer-szerkezeteket a mérés ideje alatt. Ezért a A és B hidrogének nem lesznek mágnesesen ekvivalensek, eltérı kémiai eltolódásnál (2,86 és 3,07 ppm) jelentkeznek a spektrumban és egymással is csatolnak. A C hidrogén jele 3,59 ppm-nél található. A fenilcsoport szabadon rotál, így a két orto-helyzető hidrogén mágnesesen ekvivalens, és ugyanígy a két meta-helyzető hidrogén is. 46

47 C - + N 3 C B A B A B A + 3 N C C C C N3 1 -NMR (D 2 ): δ 2,86 (1, dd, C 2 ); 3,07 (1, dd, C 2 ); 3,59 (1, dd, α-c); 7,33 (2, m, Ar 2-,6-); 7,38 (1, m, Ar 4-); 7,43 (2, m, Ar 3-,5-) ppm ábra Az L-fenilalanin három konformerének Newman-projekciós képlete és 1-NMR jelei asonlóképpen az L-valin (lásd ábra) három konformere sem azonos energiájú, és ennek következtében a C A és C B szénatomok sem mágnesesen ekvivalensek, és két külön jelet szolgáltatnak a vegyület proton-lecsatolt 13 C-NMR spektrumában. Ugyanígy a két metilcsoport az 1 -NMR spektrumban is külön jelet szolgáltat. C - 3 C B C A N C + N 3 3 C B C A 3 C C - C 3 C B C A 3 - C + N3 1 -NMR (D 2 ): δ 1,00 (3, d, J = 7,0 z, C 3 ); 1,05 (3, d, J = 7,0 z, C 3 ); 2,27 (1, m, β-c); 3,62 (1, d, α-c) ppm ábra Az L-valin három konformerének Newman-projekciós képlete és 1-NMR jelei Azonos konstitúciójú atomok és atomcsoportok térszerkezeti viszonyainak jellemzésére a prokiralitás fogalmát használjuk. Két atom, vagy atomcsoport lehet homotóp, enantiotóp, illetve diasztereotóp viszonyban egymással. omotóp csoportoknak nevezzük azokat a csoportokat, amelyek a molekula létezı C n tengelyén 7 végzett tükrözéssel kicserélhetık egymással. A homotóp csoportok mágnesesen ekvivalensek, és egy jelet szolgáltatnak. Enantiotóp csoportoknak nevezzük azokat a csoportokat, amelyek a molekula létezı S n tengelyén 8 végzett tükrözéssel kicserélhetık egymással. Az enantiotóp csoportok szimmetrikus közegben mágnesesen ekvivalensek, és egy jelet szolgáltatnak. Királis környezetben ellenben mágnesesen nem ekvivalensek, és külön jelet szolgáltatnak. Diasztereotóp csoportoknak nevezzük azokat a csoportokat, amelyek a molekula egyetlen szimmetriaelemén végzett tükrözéssel sem cserélhetık ki egymással. Az diasztereotóp csoportok mágnesesen nem ekvivalensek, és külön jelet szolgáltatnak. A fenti példákban az L-fenilalanin A és B hidrogénjei, illetve az L-valin C A 3 és C B 3 metilcsoportjai diasztereotóp viszonyban vannak egymással. Következı példaként vizsgáljuk meg a borkısav izomereinek sztereokémiai viszonyait. A ábra a mezo-borkısav három konformerét ábrázolja. A konformerek közül az akirális konformernek szimmetriaközéppontja van a C(2) C(3) kötés közepén, amely a A1 és A2 hidrogéneket egymásba tükrözi, azaz a két hidrogén enantiotóp viszonyban van egymással. 9 A másik két konformer (P és M helicitással) 7 C n tengelynek nevezzük azt a szimmetriatengelyt, amely körül 360/n fokkal elforgatva a molekulát, ugyanazt a térbeli elrendezıdést kapjuk. 8 S n tengelynek nevezzük azt a szimmetriatengelyt, amely körül 360/n fokkal elforgatva, majd a tengelyre merıleges síkon át tükrözve a molekulát ugyanazt a térbeli elrendezıdést kapjuk. Az S 1 tengely megegyezik a σ szimmetriasíkra való tükrözéssel, míg az S 2 tengely a C i középpontos tükrözéssel. 9 Ugyanígy enantiotóp viszonyban van a két karboxilcsoport és a két hidroxilcsoport is. 47

48 királis, de belátható, hogy középpontosan egymásba tükrözhetık. 10 A középpontos tükrözés a P helicitású konformer A1 hidrogénje és az M helicitású konformer A2 hidrogénje, illetve a P helicitású konformer A2 hidrogénje és az M helicitású konformer A1 hidrogénje között hoz létre kapcsolatot. C A 1 * C A 2 A 1 * A 2 C C C C A 1 A 2 A 1 A 2 C C A1 C A2 C A1 A2 C C C * C A1 A2 A1 C A2 C akirális P M' M 1 -NMR (D 2 ): δ 4,4 (2, s, C C) ppm; 13 C-NMR (D 2 ): δ 73,8 (C C); 172,7 (2 C) ppm ábra A mezo-borkısav három konformerének térszerkezete és Newman-projekciós képlete 11 és NMR jelei Mivel a P és M helicitású konformer egymás tükörképei, azonos valószínőséggel fordulnak elı, így az akirális és a két királis konformert átlagolva a A1 és A2 hidrogének mágnesesen ekvivalenssé válnak, nem csatolnak egymással, és egy 4,4 ppm kémiai eltolódású, két hidrogén intenzitású szinglett jelet szolgáltatnak. asonlóképpen a két karboxilcsoport szene is mágnesesen ekvivalens, illetve a C(2) és C(3) szenek is mágnesesen ekvivalensek. Így a mezo-vegyület 13 C-NMR spektrumában csak két jelet (73,8 ppm-nél egy alifás, és 172,7 ppm-nél egy karboxil-szén jelet) találunk. A ábra a D-borkısav három konformerét ábrázolja. Mindhárom konformer királis, eltérı energiájú, de mindhárom konformer rendelkezik a C(2) C(3) kötés közepén átmenı a kötéstengelyre merıleges C 2 szimmetriatengellyel, amely a A1 és A2 hidrogéneket egymásba tükrözi. Azaz a A1 és A2 hidrogének mindegyik konformerben homotóp helyzetben vannak, mágnesesen ekvivalensek, egy 4,34 ppm kémiai eltolódású jelet adnak az 1 -NMR spektrumban, egymással nem csatolnak. Ugyanígy homotóp helyzetben van a két karboxilcsoport és a C(2) és a C(3) szénatom. Így a D-vegyület 13 C-NMR spektrumában is csak két jelet (75,0 ppm-nél egy alifás, és 178,0 ppm-nél egy karboxil-szén jelet) találunk. C A1 A2 C A2 A1 C C C A2 A1 C királis királis királis C A 1 A 2 C ábra A D-borkısav három konformerének Newman-projekciós képlete Általánosan is megfogalmazható, hogy ha egy molekula valamely konformere akirális, akkor a királis konformerek valamilyen S n mővelettel egymásba tükrözhetık. 11 A három konformer az akirális, a P-helicitású, és az M-helicitású konformer. Az M -jelő ábra az M-helicitású konformert a C(2) C(3) kötéstengely körül térben 120º-kal elforgatva ábrázolja. A * azt a középpontot jelképezi, amelyen át tükrözve a P-helicitású konformerbıl megkapjuk az M-helicitású konformer M -jelő térbeli elrendezıdését. 12 A piros szaggatott vonalak a C(2) C(3) kötés közepén átmenı a kötéstengelyre merıleges C 2 szimmetriatengelyeket jelölik. Az alsó sorban az elsı konformer térszerkezete látható, a piros nyíl a szimmetriatengely körüli forgatást jelképezi. 48

49 asonló sztereokémiai viszonyokat találunk az L-borkısav három konformere esetében (lásd ábra). Belátható, hogy a D-borkısav három konformerének az L-borkısav három konformere a tükörképe. Ezért a két enantiomer borkısav NMR spektrumai nem különböznek egymástól. Egyszerő NMR felvétel alapján nem lehet különbséget tenni a D-, az L-enantiomer, illetve ezek bármilyen arányú (pl. racém) elegye közt. 13 A1 A2 C C A1 C A2 C A1 A2 C C királis királis királis 1 -NMR (D 2 ): δ 4,34 (2, s, C C) ppm; 13 C-NMR (D 2 ): δ 75,0 (C C); 178,0 (2 C) ppm ábra Az L-borkısav három konformerének Newman-projekciós képlete, valamint a D/L-borkısav NMR jelei Királis környezetben az enantiotóp csoportok, illetve az enantiomerek NMR jelei elválnak egymástól. Királis környezetet leggyakrabban ún. Shift-reagenssel hozunk létre. A Shift-reagensek paramágneses központi fémkationt tartalmazó komplexek, királis Shift-reagensek esetén a ligandum királis. Az egyik gyakran használt királis Shift-reagens az [Eu(facam) 3 ] (lásd ábra) ábra Az európium trisz(3-triluoracetil-d-kámfor) komplexének [Eu(facam) 3 ] részlete 14 Például királis Shift-reagens jelenlétében felvett 1 -NMR-spektrumban a mezo-borkısav (lásd ábra) enantiotóp hidrogénjei eltérı kémiai eltolódással rendelkeznek, mágnesesen nem ekvivalensek és csatolnak egymással. A D-borkısav (lásd ábra) homotóp hidrogénjei királis környezetben is mágnesesen ekvivalensek maradnak, ugyanez a helyzet az L-borkısav (lásd ábra) esetén is. A D- illetve L- borkısav hidrogénjeinek a kémiai eltolódása ellenben különbözni fog királis Shift-reagens jelenlétében. Így a D- és az L-enantiomer bármilyen arányú (pl. racém) elegye esetén, az egyes enantiomerekhez tartozó 1 - NMR-jelek görbealatti integráljának az összehasonlításával megállapítható az elegy összetétele. 13 Természetesen a mezo-borkısav jelei kicsit más kémiai eltolódásnál jelentkeznek, mint a D/L-borkısavhoz tartozó jelek. (Vö ábra és ábra). 14 Az ábra egy ligandumot ábrázol a központi fémionnal, a komplex még másik két ugyanilyen ligandumot tartalmaz. 49

50 Kémiai változások és az NMR spektrum, rotamerek, tautomerek, kinetika Az elıbbi fejezetben láttuk, hogy kötések körüli szabad rotáció esetén, az egyes rotamerek jelei nem jelennek meg önállóan a spektrumban, hanem az átlagolt jeleket észleljük a spektrumban. Általánosan is megfogalmazható az állítás, ha egy szerkezeti változás olyan gyors, hogy egy adott molekula az összes lehetséges szerkezetet egyensúlyi mértékben felveszi az NMR felvétel ideje alatt, akkor az egyes szerkezetek jelei helyett az átlagolt jeleket fogjuk észlelni. ν = n p i i= 1 ahol ν az átlagolt rezonancia frekvencia, ν i az egyes szerkezetekhez (pl. rotamerek, tautomerek) tartozó rezonancia frekvenciák, p i pedig az egyes szerkezetek relatív populációja (elıfordulási valószínősége). Amennyiben a kémiai változás olyan lassú, hogy egy adott molekula a mérés ideje alatt nem változtatja meg a szerkezetét, akkor az egyes szerkezetekhez tartozó jelek önállóan észlelhetık a spektrumban, és az egyes szerkezetekhez tartozó 1 -NMR-jelek görbealatti integráljának az összehasonlításával megállapítható az elegy egyensúlyi összetétele Konformációs egyensúlyok A morfolin (lásd ábra) győrőmozgása olyan gyors, hogy szobahımérséklető felvételen a két szék konformer jelei nem észlelhetık külön-külön, a A1 és A2 hidrogének, illetve a B1 és B2 hidrogének mágnesesen ekvivalensé válnak, egymással nem csatolnak, és a szomszéd atomon lévı hidrogének jelét tripletté hasítják. A1 B2 A2 B1 N C ν i A1 C N B1 A2 B2 1 -NMR (CDCl 3 ): δ 1,92 (1, s, N); 2,87 (4, t, (C 2 ) 2 N); 3,67 (4, t, (C 2 ) 2 ) ppm ábra A morfolin két szék konformere és 1-NMR jelei 15 A győrőinverzió során az ekvatoriális állású A1 hidrogén axiális állásúvá változik, ugyanígy változik a A2, B1 és B2 hidrogének térállása is. De ez a változást a gyors mozgás miatt nem észleljük a morfolin 1 - NMR spektrumában, 3,67 ppm-nél a Ai hidrogének Bi hidrogének által tripletté hasított 4 intenzitású jelét, illetve 2,87 ppm-nél a Bi hidrogének Ai hidrogének által tripletté hasított 4 intenzitású jelét, valamint 1,92 ppm-nél a C hidrogén 1 intenzitású szinglett jelét észleljük. A győrőinverzióval párhuzamosan végbemegy a nitrogén-inverzió is, a nitrogénen lévı hidrogén mindig axiális, míg a magányos elektronpár ekvatoriális helyzető. A spektrumban a C hidrogének és a Bi hidrogének közötti csatolást sem észleljük. Ez egy másik gyors kémiai folyamatnak, a protoncserének a következménye. A mérés ideje alatt a nitrogénhez kapcsolódó hidrogénatom protonként lehasad és helyére egy másik proton kerül. A protoncsere sebessége az oldószer polaritásától is függ, CDCl 3 oldószerben (az NMR felvételek szokásos oldószere) általában nagyon gyors. A dibenzociklooktin (lásd ábra) győrőmozgása szobahımérsékleten gátolt, így a két konfromer nem alakul át egymásba. A két konformer királis, egymás tükörképe, az elegyben 1:1 arányban van jelen. 16 Az egyik konformerben a 1 hidrogén ekvatoriális, a másikban ugyanez a hidrogén axiális térhelyzető. Ugyanígy különbözik a két konformerben a többi hidrogén térállása is. Az egyes konformerek a hármas kötés és az egyes kötés középpontján átmenı C 2 szimmetriatengellyel rendelkeznek, így a 1 és 4 hidrogének homotóp helyzetben van. Ugyanígy homotóp helyzető a 2 és 3 hidrogén is. A két enantiomer 15 A győrő másik oldalán nem jelöltük a hidrogéneket, az oxigénhez közelebbi szénhez a A1 és A2 hidrogénekkel azonos kémiai környezető, míg a nitrogénhez közelebbi szénhez a B1 és B2 hidrogénekkel azonos kémiai környezető hidrogének tartoznak. 16 Ez a kiralitás az ún. planáris kiralitás speciális esete. 50

51 konformer NMR-spektruma azonos. Az ekvatoriális és axiális helyzető hidrogének eltérı kémiai eltolódásnál jelentkeznek és közöttük csatolás jön létre, a spektrumban két torzult dublett 17 jelet találunk. (lásd T1 görbe ábra) ábra A dibenzociklooktin képlete és két konformere T1 T2 T3 T ábra A hımérséklet növelésével az intramolekuláris mozgás hatására végbemenı spinrendszer összeolvadás sematikus ábrázolása A konformerek térszerkezetét megvizsgálva megállapítható, hogy a 1 és 4 hidrogének homotóp helyzetőek, nem csatolnak egymással. A 2 és 3 hidrogének homotóp helyzetőek, nem csatolnak egymással. A 1 és 3 hidrogének dihedrális szöge 90º, ezért nem csatolnak egymással Ugyanezért nem jön létre csatolás a 2 és 4 hidrogének között sem. Csak geminális csatolás jön létre az azonos szénatomon lévı hidrogének (a 1 és 2, valamint 3 és 4 hidrogének) között. Ennek eredménye a négy sávból álló 4 összintenzitású ún. AB spinrendszer. 18 T1: alacsony hımérsékleten az intramolekuláris mozgás gátolt, az eltérı kémiai környezető hidrogének között csatolás jön létre. T2: magasabb hımérsékleten az intramolekuláris mozgás lassan elindul, de a két konformer még nem alakul át egymásba. T3: koaleszcencia, ezen a hımérsékleten indul el a konformerek lassú egymásba alakulása. T4: magas hımérsékleten a konformációs mozgás gyors, a jelek kiátlagolódnak. 51

52 A hımérséklet növelésével (87ºC) a győrőrendszer egyre flexibilisebbé válik. Ennek jeleként elıször a két torzult dublett jelrendszer sávjai kiszélesednek és összeolvadnak,. de a két összeolvadt jelrendszer még elkülönül egymástól. Az összeolvadás oka, hogy a mérés ideje alatt az egyes konformerek torziós szögei már változnak, de a lassú mozgás miatt a jelek kiátlagolódása még nem történhet meg. A két konformer a planáris állapoton keresztül még nem tud egymásba átalakulni. (lásd T2 görbe ábra) Tovább növelve a hımérsékletet (112ºC) a két jelrendszer összeolvad, és egy maximummal rendelkezı széles elnyelési sávot kapunk. Ezen a hımérsékleten indul meg a két konformer egymásba alakulása a planáris átmeneti állapoton keresztül. A jelrendszer összeolvadását koaleszcenciának, az ehhez tartozó hımérsékletet koaleszcencia hımérsékletnek nevezzük. (lásd T3 görbe ábra) A koaleszcencia hımérsékletbıl ki lehet számolni a rotációs mozgás energiagátját ( G # ). Magas hımérsékleten (145ºC) a konformációs mozgás olyan gyors, hogy a mérés ideje alatt az egyes hidrogének azonos mértékben veszik fel az axiális és az ekvatoriális pozíciót, kémiailag ekvivalenssé válnak, ennek eredményeképp egy kiátlagolt szinglett jelet észlelünk. (lásd T4 görbe ábra) Tautomer egyensúlyok Nemcsak a konformációs változások sebessége lehet hımérsékletfüggı, hanem a tautomerek közötti átalakulás is. Például a pentán-2,4-dion (lásd ábra) oxo-enol tautomer átalakulása olyan lassú, hogy a szobahımérséklető CDCl 3 oldószerben felvett spektrumban külön-külön jelennek meg az oxo- és az enoltautomerekhez tartozó jelek. Az egyes jelek integrálértékeibıl a tautomer egyensúlyi összetétel megállapítható (14% oxo- és 86% enol-alak). A két enol-alak közötti átalakulás (tulajdonképpen csak a proton mozog a két-oxigénatom közt) ellenben olyan gyors, hogy az enol-alak két metilcsoportja, illetve két kvaterner-szénatomja mágnesesen ekvivalensé válik. lassú gyors 1 -NMR (CDCl 3 ): δ 2,00 (0,86*6, s, C 3 enol); 2,17 (0,14*6, s, C 3 oxo); 3,62 (0,14*2, s, C 2 oxo); 5,57 (0,86*1, s, C enol) ppm; 13 C-NMR (CDCl 3 ): δ 24,3 (C 3 enol); 30,2 (C 3 oxo); 58,2 (C 2 oxo); 100,3 (C enol); 191,4 (C enol); 201,9 (C oxo) ppm ábra A pentán-2,4-dion oxo-enol tautomer egyensúlya és NMR jelei Szobahımérsékleten gyors folyamatok esetén a hımérséklet csökkentésével, míg szobahımérsékleten lassú folyamatok esetén a hımérséklet növelésével tautomer egyensúlyok esetén is el lehet érni a koaleszcencia hımérsékletet, melybıl a reakciók energiagátja ( G # ) kiszámolható Protoncsere A morfolin 1 -NMR spektrumának elemzésekor (lásd ábra) láttuk, hogy az N proton nem csatol a szomszédos szénatomokon helyet foglaló hidrogénekkel. Ennek oka egy gyors kicserélıdési folyamat, melynek során az elegendıen savas hidrogének a mérés ideje alatt protonként lehasadnak a molekuláról, és helyükre más proton lép be a molekulára. A protoncsere sebessége függ az oldószer polaritásától. Általában az, N, S, C, stb. csoportokra jellemzı ez a tulajdonság. A protoncserében résztvevı csoportok jele kiszélesedik, ellaposodik. Prótikus oldószerekben az oldott molekulán lévı savas hidrogének jele eltőnik és az oldatban lévı összes savas hidrogén egy széles jelet szolgáltat. Például a DMS-d 6 oldószerben készült felvételek esetén az molekulák savas hidrogénjei a higroszkópos oldószerben található nyomnyi víz protonjaival együtt kb. 3,3 ppm-nél adnak egy széles intenzív NMR-jelet. A gyors protoncserét fel lehet használni a savas protonok deuteronokra történı cseréjére is. Az oldatot nehézvízzel (D 2 ) összerázva a cserélhetı protonok deuteronokra cserélıdnek, és a hozzájuk tartozó jelek eltőnnek az 1 -NMR spektrumból. 52

53 4.2. Az 1 -NMR spektrum A kémiai eltolódás Telített szénvázhoz tartozó hidrogének kémiai eltolódása a szénatom rendőségétıl függ. Telített szénhidrogénekben a metilcsoportok kémiai eltolódása 1 ppm alatti, a metiléncsoportok 1,25 ppm körül, míg a metincsoportok 1,50 ppm körül jelentkeznek. Pl.: (lásd ábra) δ (ppm) C 3 C 2 C Bután 0,90 1,23 Izobután 0,88 1,77 exán 0,89 1,27 Izooktán 0,91 (t-bu) és 0,93 (ipr) 1,12 1, ábra A bután, izobután, hexán és izooktán képlete Az 1 -NMR spektrumban észlelhetı kémiai eltolódások két további hatástól függnek jelentıs mértékben: a szomszédcsoportok elektronküldı / elektronszívó hatásától; a szénatomok hibridállapotától függı anizotróp hatástól. Az elektronikus hatásokat az alábbi táblázat szemlélteti: alogénezett metánok hidrogénjeinek kémiai eltolódása: δ (ppm) C 3 X C 2 X 2 CX 3 X = F 4,27 5,45 6,49 X = Cl 3,06 5,33 7,24 X = Br 2,69 4,94 6,82 X = I 2,16 3,90 4,91 A táblázat alapján egyértelmő az összefüggés a kémiai eltolódások, illetve a halogénatomok száma és elektronegativitása között. Az elektronikus effektusok hatása a szubsztituenstıl távolodva elveszik. Jól példázza ezt az alábbi táblázat. A szubsztituenshez közvetlenül kapcsolódó α-szénatomon lévı hidrogének esetén a kémiai eltolódás a szénatom rendőségétıl és a csoport elektronikus hatásától függ, a távolabbi β- szénatomon lévı hidrogének esetén a csoport elektronikus hatása már nem látható. Szubsztituensek elektronikus hatása metil-, etil-, izopropil- és terc-butil-csoportok hidrogénjeinek kémiai eltolódására, csoportinkrementumok δ (ppm) C 3 X C 3 C 2 X (C 3 ) 2 CX (C 3 ) 3 CX X I α-c 3 β-c 3 α-c 2 β-c 3 α-c β-c 3 N 2 3,0 4,29 1,58 4,37 1,53 4,44 1,59 CC 3 2,7 3,67 1,21 4,05 1,22 4,94 1,45 1,7 2,1 3,39 1,18 3,59 1,16 3,94 1,22 C 3 1,5 3,24 1,15 3,37 1,08 3,55 1,24 Cl 2,0 3,06 1,33 3,47 1,55 4,14 1,60 Br 1,9 2,69 1,66 3,37 1,73 4,21 1,76 N 2 1,0 2,47 1,10 2,74 1,03 3,07 1,15 Ph 1,3 2,35 1,21 2,63 1,25 2,89 1,32 C= 1,2 2,20 1,13 2,46 1,13 2,39 1,07 C C 3 0,7 2,01 1,12 2,28 1,15 2,48 1,16 S 1,0 1,2 2,00 1,31 2,44 1,34 3,16 1,43 C N 1,2 1,98 1,31 2,35 1,35 2,67 1,37 C C 0,9 1,80 1,15 2,16 1,15 2,59 1,22 C=C 2 0,8 1,71 1,00 2,00 1,02 53

54 A fenti táblázatban szereplı metil-vegyületek (C 3 X) α-metilcsoportjai esetén a legnagyobb kémiai eltolódás (nitrometán, 4,29 ppm) és a legkisebb kémiai eltolódás (propén, 1,71 ppm) közötti különbség 2,58 ppm. Az etil-vegyületek (C 3 C 2 X) α-metiléncsoportjai esetén a legnagyobb kémiai eltolódás (nitroetán, 4,37 ppm) és a legkisebb kémiai eltolódás (but-1-én, 2,00 ppm) közötti különbség 2,37 ppm, a β- metilcsoportok esetén a legnagyobb különbség ellenben csak 0,66 ppm, és nincs közvetlen összefüggés a kémiai eltolódás és a szubsztituens elektronikus hatása között. asonlóakat tapasztalunk az izopropil- és a terc-butil-csoportokat tartalmazó vegyületeknél is. Az 1 -NMR eltolódások megjósolására jól alkalmazhatók az ún. additívitási szabályok. A különféle környezető hidrogének kémiai eltolódása megbecsülhetı a szénatom rendőségétıl függı alapérték, és a kapcsolódó csoportok csoportinkrementumainak az összegeként. Néhány csoportinkrementumot (I) a fenti táblázat tartalmaz. Metilén és metincsoportok hidrogénjei esetén az alábbi összefüggések használhatóak: 2 δ C = 1, I i és δ = 1,50 + i= 1 C I i i= 1 Telített sp 3 hibridállapotú szénatomok körül a kötı σ-elektronfelhık henger-szimmetrikusak, telítetlen sp 2 illetve sp hibridállapotú szénatomokhoz tartozó kötı π-elektronfelhık ellenben nem henger-szimmetrikusak, a kötéstengely a π-elektronfelhı csomósíkjában található. A nem henger-szimmetrikus π-elektronfelhı mágneses anizotrópiát hoz létre, azaz ilyen szénatom környezetében észlelhetı mágneses térerı függ a térbeli pozíciótól. lefinek, illetve karbonilcsoport sp 2 hibridállapotú szénatomjához kapcsolódó hidrogénatomok környezetében ezért jelentısen megnı az érzékelhetı mágneses térerı, így megnı a magspinállapotok gerjesztéséhez szükséges energia, növekszik a kémiai eltolódás. Az acetilén-származékok sp hibridállapotú szénatomjához kapcsolódó hidrogénatom mely a C C kötéstengely egyenesén található, ellenben kisebb mágneses teret érzékel, így csökken a kémiai eltolódása. Az anizotróp hatás érzékelhetı az olefinhez, vagy karbonilcsoporthoz kapcsolódó elsı szénatomon található hidrogének kémiai eltolódásán is. A propin metilcsoportjához tartozó hidrogének már nem esnek bele a C C kötéstengelybe, így esetükben az anizotrópia miatt a mágneses térerı nem csökken, hanem nı. (lásd ábra) δ (ppm) C 3 C 2 C Propán 0,91 1,33 Propén 1,66 4,88 (cisz) és 4,96 (transz) 5,73 Propin 1,80 1,80 Etanal 2,20 9,80 3 cisz transz ábra A propán, propén, propin és etanal képlete lefinkötéshez kapcsolódó hidrogének kémiai eltolódásának becslésekor a vizsgált hidrogénhez képest geminális-, cisz- vagy transz-pozícióban lévı csoportok csoportinkrementuma eltérı, így az alábbi egyenletet használhatjuk: δ = 5, 25 + I + I + I C gem cisz transz 54

55 Szubsztituensek elektronikus hatása olefinkötéshez kapcsolódó hidrogének kémiai eltolódására, csoportinkrementumok X I gem I cisz I transz C 3 0,45-0,22-0,28 C=C 2 1,00-0,09-0,23 C C 0,47 0,38 0,12 Ph 1,38 0,36-0,07 C N 0,27 0,75 0,55 C C 3 0,80 1,18 0,55 C= 1,02 0,95 1,17 N(C 3 ) 2 0,80-1,26-1,21 C 3 1,22-1,07-1,21 CC 3 2,11-0,35-0,64 SC 3 1,11-0,29-0,13 Cl 1,08 0,18 0,13 Br 1,07 0,45 0,55 N 2 1,87 1,32 0,62 Az additívitási szabály alapján becsüljük meg a metil-(e)-krotonát hidrogénjeinek kémiai eltolódását: (lásd ábra) NMR (CDCl 3 ): δ 1,88 (3, C 3 ); 3,73 (3, C 3 ); 5,82 (1, C); 6,99 (1, C) ppm ábra A metil-(e)-krotonát képlete és 1 -NMR adatai A 2-es helyzető szénatomon lévı hidrogén: alapérték geminális cisz transz összesen CC 3 C 3 ppm 5,25 0,80-0,22 0 5,83 A 3-as helyzető szénatomon lévı hidrogén: alapérték geminális cisz transz összesen C 3 CC 3 ppm 5,25 0,45 1,18 0 6,88 Az adatokból kitőnik, hogy a 3-as helyzető szénatom környezetében kisebb az elektronsőrőség mint a 2-es helyzető szénatom környezetében. Ez összefügg azzal a ténnyel, hogy nukleofilekkel az α,β-telítetlen karbonil-vegyületek β-helyzetben támadhatók. Aromás vegyületek esetén nemcsak a π-elektronfelhı mágneses anizotrópiája, hanem a π-elektrongyőrőben a külsı mágneses tér hatására létrejövı köráram által gerjesztett másodlagos mágneses tér is befolyásolja a lokálisan észlelhetı mágneses teret. A gerjesztett másodlagos mágneses tér a győrőn belül csökkenti, a győrőn kívül növeli a lokálisan érzékelhetı mágneses teret. (lásd ábra) Az egyszerő aromás vegyületekhez kapcsolódó hidrogének, illetve szubsztituensek a megnövelt lokális térerejő tartományba esnek, így nagyobb kémiai eltolódásnál jelentkeznek a spektrumban. Pl.: a ciklohexén kettıskötéséhez kapcsolódó hidrogének kémiai eltolódása 5,66 ppm, a benzol hidrogénjei ellenben 7,27 ppm-nél találhatóak. Az 1-metilciklohexén metilcsoportjának jele 1,64 ppm-nél jelentkezik, a toluol metilcsoportja ellenben 2,32 ppm-nél. (lásd ábra) 55

56 B ábra Az aromás vegyületek köráram-modellje 19 a b c d a: 1 -NMR (CDCl 3 ): δ 1,60 (4, C 2 C 2 ); 1,99 (4, 2 C 2 ); 5,66 (2, C=C) ppm b: 1 -NMR (CDCl 3 ): δ 7,26 (6) ppm c: 1 -NMR (CDCl 3 ): δ 1,64 (3, C 3 ); 1,65 (4, C 2 C 2 ); 1,9 (4, 2 C 2 ); 5,40 (1, C=C) ppm d: 1 -NMR (CDCl 3 ): δ 2,32 (3, C 3 ); 7,17 (3, 2 o- és p-c); 7,21 (2, 2 m-c) ppm ábra A ciklohexén (a), benzol (b), 1-metilciklohexén (c) és toluol (d) képlete és 1 -NMR adatai A toluol adataiból látható, hogy a metil-szubsztituens eltérı módon befolyásolja az orto-, meta- és parahelyzető hidrogének környezetében észlelhetı lokális mágneses teret. Aromás vegyületek esetén a kémiai eltolódást az alábbi összefüggéssel becsülhetjük: δ C 2 2 = 7,26 + orto + i= 1 i= 1 I I + I meta para Szubsztituensek elektronikus hatása benzolgyőrőhöz kapcsolódó hidrogének kémiai eltolódására, csoportinkrementumok X I orto I meta I para C 3-0,18-0,10-0,20 C=C 2 0,06-0,03-0,10 C C 0,15-0,02-0,01 Ph 0,30 0,12 0,10 C N 0,36 0,18 0,28 C C 3 0,71 0,11 0,21 C C 3 0,62 0,14 0,21 C= 0,56 0,22 0,29 N(C 3 ) 2-0,66-0,18-0,67 C 3-0,48-0,09-0,44 CC 3-0,25 0,03-0,13 SC 3-0,08-0,10-0,24 Cl 0,03-0,02-0,09 Br 0,18-0,08-0,04 N 2 0,95 0,26 0,38 19 Lila egyenes nyíl: a külsı mágneses tér. Kék kör: a π-elektronfelhıben létrejövı köráram. Fekete szaggatott nyilak: a köráram által gerjesztett mágneses erıtér erıvonalai. 56

57 Az adatokból kitőnik, hogy a szubsztituensek az elektronküldı / elektronszívó tulajdonságaiknak megfelelıen befolyásolják az egyes pozíciókban lévı hidrogének kémiai eltolódását. A (+I effektussal) gyengén elektronküldı metilcsoport mindhárom pozícióban enyhén növeli az elektronsőrőséget, orto- és para-helyzetben kissé jobban mint meta-helyzetben. A (+M effektussal) erısen elektronküldı dimetilaminocsoport mindhárom pozícióban növeli az elektronsőrőséget, meta-pozícióban kissé, orto- és para-helyzetben nagy mértékben. asonlóképpen viselkedik a metoxi-csoport is. A halogének (a I és +M effektus eredıjeként) orto-helyzetben kissé csökkentik, meta- és para-helyzetben kissé növelik az elektronsőrőséget. A ( M effektussal) elektronszívó szubsztituensek mindhárom pozícióban csökkentik az elektronsőrőséget, orto- és para-helyzetben jobban mint meta-helyzetben. Különösen nagy a karbonil- és a nitro-csoportok orto-pozícióra kifejtett hatása. Az additívitási szabály alapján becsüljük meg a 2,4-dinitroanizol hidrogénjeinek kémiai eltolódását: (lásd ábra) N N 1 -NMR (CDCl 3 ): δ 3,90 (3, C 3 ); 7,28 (1, 6-C); 8,47 (1, 5-C); 8,72 (1, 3-C) ppm ábra A 2,4-dinitroanizol képlete és 1 -NMR adatai A 3-as helyzető szénatomon lévı hidrogén: alapérték orto meta para meta orto összesen N 2 C 3 N 2 ppm 7,26 0, ,09 0,95 9,07 Az 5-ös helyzető szénatomon lévı hidrogén: alapérték orto meta para meta orto összesen C 3 N 2 N 2 ppm 7,26 0-0,09 0,38 0 0,95 8,50 A 6-os helyzető szénatomon lévı hidrogén: alapérték orto meta para meta orto összesen C 3 N 2 N 2 ppm 7,26-0,48 0,26 0 0,26 0 7,30 A győrőáram mágneses hatásának bizonyítására példa a [18]annulén (lásd ábra) spektruma. 1 -NMR (CDCl 3 ): δ 2,99 (6); 9,28 (12) ppm ábra A [18]annulén képlete és 1 -NMR adatai 57

58 A szénatomok által alkotott váz alatt és felett elhelyezkedı delokalizált π-elektronfelhın végigfutó aromás köráram által indukált mágneses tér a győrő belsejében csökkenti a lokális mágneses teret (lásd ábra), ezért az ott elhelyezkedı 6 hidrogénatom a negatív ppm tartományban ( 2,99 ppm-nél) nyel el, míg a 12 külsı oldalon elhelyezkedı hidrogénatom kémiai eltolódása 9,28 ppm. Az 1 -NMR spektrum jellemzı tartományait az ábra ábrázolja. δ [ppm] 10,5 9,5 8,0 4,0 3,0-2,0 2,0-1,5 1,5-0,5 9,5-6,0 4,0-2,5 2,5-2, ábra Az 1 -NMR spektrum jellemzı tartományai Az 1 1 csatolás A geminális 1 1 csatolás Azonos szénatomon helyett foglaló mágnesesen nem ekvivalens hidrogének között geminális csatolás jön létre. A geminális csatolás mértéke függ a C kötésszögtıl, valamint a szomszédos csoportok elektronikus hatásától. A elektronikus hatásoktól mentes geminális csatolás szabályos tetraéderes kötésszög esetén 12,4 z, olefinek terminális hidrogénjei között pedig +2,5 z. 21 Geminális csatolás jön létre rögzített szerkezető győrős vegyületek különbözı térhelyzető geminális hidrogénjei közt. (lásd ábra). Látható, hogy az éteres oxigén elektronikus hatása csökkenti a mellette lévı metiléncsoporton kialakuló geminális csatolás mértékét ( 8,5 z), míg a karbonilcsoport szomszédsága növeli azt ( 18,0 z). Az éteres oxigén és a karbonilcsoport közötti metiléncsoporton a két hatás eredıjeként 16,5 z értékő geminális csatolás jön létre. -8,5 z 3 C C3-16,5 z -18,0 z -16,5 z ábra A 4-metiltetrahidrofurán-3-on és az 5-metiltetrahidrofurán-3-on geminális csatolásai 20 C 3 C: 0,5 1,5; C 3 C=C: 1,5 2,0; C 3 aril: 2,0 3,0; C 3 C=: 2,0 2,5; C 3 X (X=, N, stb.): 2,5 4,0 ppm. Metilén (C 2 ) csoportok eltolódás-tartományai kb. 0,5 ppm-mel nagyobb értékeknél jelentkeznek. sp 2 hibridállapotú szénhez kapcsolódó hidrogének: C=C : 4,0 8,0; Ar : 6,0 9,5; és C=: 9,5 10,5 ppm. 21 A geminális csatolási állandó elıjele legtöbbször negatív. A csatolás mértékét a csatolási állandó abszolút értéke határozza meg, az elıjelnek csak bonyolult spinrendszerek elemzésekor van jelentısége. Általában páros számú kötésen keresztül létrejövı csatolás elıjele negatív, páratlan számú kötésen keresztül létrejövı csatolás elıjele pozitív. Spektrumadatok egyszerő közlésekor a csatolásokat elıjel nélkül szokták megadni, továbbiakban mi is ezt tesszük. 58

59 Geminális csatolás jön létre nyíltláncú vegyületek diasztereotóp geminális hidrogénjei között is. (lásd ábra). A fenilalanin metiléncsoportjának két hidrogénje diasztereotóp viszonyban van egymással, különbözik kémiai eltolódásuk (3,18 és 3,33 ppm), csatolnak egymással (J gem 14,6 z), és eltérı mértékben csatolnak az α-helyzető hidrogénnel (J αβ 5,4 z és 7,9 z). N NMR (D 2 /CD 3 CD, 8:2): δ 3,18 (1, dd, J gem 14,6 z, J αβ 7,9 z, β-c 2 ); 3,33 (1, dd, J gem 14,6 z, J αβ 5,4 z, β-c 2 ); 4,19 (1, dd, J αβ 5,4 z és 7,9 z, α-c); 7,33 (2, m, Ar 2-,6-); 7,38 (1, m, Ar 4-); 7,43 (2, m, Ar 3-,5-) ppm ábra A fenilalanin képlete és 1 -NMR adatai Geminális csatolás jön létre továbbá olefinek terminális geminális hidrogénjei közt. (lásd ábra). A sztirol metilidéncsoportja két hidrogénjének különbözik a kémiai eltolódása (5,22 és 5,73 ppm), csatolnak egymással (J gem 1,1 z), és eltérı mértékben csatolnak az α-helyzető hidrogénnel (J cisz 11,5 z és J transz 18,6 z). 6,70 ppm 5,22 ppm 5,73 ppm 1 -NMR (CDCl 3 ): δ 5,22 (1, dd, J gem 1,1 z, J cisz 11,5 z, β-c 2 ); 5,73 (1, dd, J gem 1,1 z, J transz 18,6 z, β-c 2 ); 6,70 (1, dd, J cisz 11,5 z és J transz 18,6 z, α-c); 7,22 (1, m, Ar 4-); 7,30 (2, m, Ar 3-,5-); 7,39 (2, m, Ar 2-,6-) ppm ábra A sztirol képlete és 1 -NMR adatai A vicinális 1 1 csatolás, long-range csatolások Egymás melletti két szénatomon helyett foglaló mágnesesen nem ekvivalens hidrogének között vicinális csatolás jön létre. A vicinális csatolás mértéke függ a C C kötéstávolságtól, a C C torziós (diéderes) szögtıl (lásd ábra), valamint a C C kötésszögektıl. 59

60 Vicinális csatolás 16,00 14,00 12,00 Φ z 10,00 8,00 6,00 4,00 2,00 0,00-2, torziós szög ábra A vicinális csatolás függése a C C torziós (diéderes) Φ szögtıl 22 Amennyiben a C C kötés körül szabad a rotáció, a mágnesesen ekvivalenssé váló hidrogének közötti csatolások is kiátlagolódnak: J (60 ) + J (180 ) + J (240 ) J = 7z 3 Ezért pl. az etilbenzol metil- és metiléncsoportja között 7,6 z, a dietil-éter metil- és metiléncsoportja között 7,0 z csatolás mérhetı. Rögzített szerkezetekben a csatolási állandó értékébıl a hidrogénatom térállása ( a molekula konformációja) meghatározható. Ciklohexánszármazékok esetén az alábbi összefüggés érvényes: 3 J aa > 3 J ae ~ 3 J ee mert az axiális-axiális torziós szög 180º, míg az axiális-ekvatoriális, illetve az ekvatoriális-ekvatoriális torziós szögek 60º-osak. Például az α-d-glükóz és β-d-glükóz megkülönböztethetı a 3 J 1-2 csatolási állandók meghatározásával. Az α-d-glükóz esetén az axiális és ekvatoriális hidrogének közötti torziós szög 60º, ennek megfelelıen a csatolási állandó értéke 3,5 z, míg a β-d-glükóz esetében a 180º-os torziós szöghöz tartozó axiális-axiális csatolási állandó értéke 7,7 z. (lásd ábra) ae (60o) aa (180 o ) ábra Az α-d-glükóz és β-d-glükóz 1-es és 2-es helyzető hidrogénje között észlelhetı vicinális csatolás 22 A csatolás várható értéke a piros és a lila vonal közötti területre esik, az ún. Karplus egyenlet szerint. 60

61 Mágnesesen nem ekvivalens hidrogéneket tartalmazó metiléncsoport A és B hidrogénje eltérı csatolást hoz létre a szomszédos szénatomon található X hidrogénnel. (lásd ábra) Ilyen ABX spinrendszer jön létre pl. a fenilalanin esetén. (lásd ábra) Vicinális csatolás 14,00 X Φ 1 A 12,00 10,00 R R2 Φ 2 R1 z 8,00 6,00 4,00 B 2,00 0, torziós szög J(X-A) J(X-B) ábra Az RC 2 CR 1 R 2 szerkezeti részt tartalmazó vegyületek ABX spinrendszerében észlelhetı vicinális csatolások függése a X C C A torziós (diéderes) szögtıl lefinek esetén az alábbi összefüggés érvényes: 3 J transz > 3 J cisz mert a transz-állásnak megfelelı torziós szög 180º, míg a cisz-állásnak megfelelı torziós szög 0º. Pl. a sztirolban 3 J transz = 18,6 z, míg a 3 J cisz = 11,5 z. (lásd ábra) Az aromás vegyületekben (kötésrend = 1,5) nagyobb a C C kötéstávolság, mint az olefinekben (kötésrend = 2), ennek megfelelıen kisebb az aromás vegyületek 3 J orto csatolási állandója az olefinek 3 J cisz csatolási állandójánál. Az aromás vegyületek nagyfelbontású spektrumában nemcsak 3 J orto, hanem a 4 J meta és az 5 J para ún. longrange csatolások is észlelhetık: 3 J orto (6 9 z) > 4 J meta (1 3 z) > 5 J para (0 1 z) eteronukleáris 1 csatolások A szén 13 C izotópjának elıfordulása 1,1%, így az 1 -NMR spektrumban a J C csatolások nem észlelhetık. Más NMR aktív magok jelenléte esetén (pl.: 19 F, 31 P) ellenben a heteronukleáris csatolások (J F = 0 90 z; J P = z) is megjelennek a spektrumban. Ezekkel itt részletesebben nem foglalkozunk. 61

62 ldószerek jelei az 1 NMR spektrumban 1 NMR felvételekhez hidrogént nem tartalmazó pl.: szén-tetraklorid, vagy perdeuterált oldószereket használunk. Mivel a deuterálás hatásossága sosem éri el a 100%-ot, a nem deuterált oldószer molekulák elnyelése is megjelenik a spektrumban. A leggyakrabban használt oldószerek az alábbi jeleket hozzák létre a spektrumban: Név (képlet) δ (multiplicitás) ppm Kloroform-d 1 (CDCl 3 ) 7,24 (s, C) Dimetil-szulfoxid-d 6, DMS-d 6 (CD 3 SCD 3 ) 2,49 (qu, CD 2 ), 3,3 (s, D) Acetonitril-d 3 (CD 3 CN) 1,93 (qu, CD 2 ) Aceton-d 6 (CD 3 CCD 3 ) 2,04 (qu, CD 2 ) Metanol-d 4 (CD 3 D) 3,35 (qu, CD 2 ), 4,78 (s, ) Nehézvíz (D 2 ) 4,65 (s, D) Ecetsav-d 4 (CD 3 CD) 2,03 (qu, CD 2 ), 11,53 (s, C) Trifluorecetsav-d 1 (CF 3 CD) 11,5 (s, C) A metilcsoportot tartalmazó oldószerek esetén a könnyő hidrogéntartalom CD 2 csoport formájában van jelen, ahol a két deutérium öt jelet tartalmazó kvintetté (qu) hasítja az egyetlen hidrogén elnyelését. A higroszkópos DMS-d 6 oldószernek mindig van a spektrumban elnyelést okozó víztartalma A 13 C-NMR spektrum A 13 C-szénatomok kis relatív gyakorisága és a jelintenzitások szerkezettıl való erıs függése miatt (lásd Jelintenzitás, integrál), a hidrogénatomokkal létrejövı csatolás nehezen értékelhetıvé teszi a spektrumot. Ezért a rutin 13 C-NMR felvételek során a hidrogénatomokat a magasabb energiaállapotba gerjesztik, megszüntetve így a J C csatolásokat. (lásd A spin-spin csatolás megszüntetése) A kémiai eltolódás A szénatomok kémiai eltolódása a szénatom hibridállapotától, a szénatomhoz kapcsolódó hidrogének számától, a szénatomhoz kapcsolódó további szubsztituensek elektronikus hatásától és az aromás köráramtól függ. Általában megállapítható, hogy szénatomhoz kapcsolódó hidrogének növelik az árnyékolást, így csökkentik a kémiai eltolódást. δ primer < δ szekunder < δ tercier < δ kvaterner A szubsztituensek általában az elektronegativitásuknak megfelelı módon befolyásolják a kémiai eltolódást: alogénezett metánok kémiai eltolódása: δ (ppm) C 3 X C 2 X 2 CX 3 X = F 75,0 109,0 116,4 X = Cl 24,9 54,0 77,0 X = Br 9,8 21,4 12,1 X = I -20,8-54,0-139,9 Látható, hogy a fluoratom csökkenti legjobban a hozzákapcsolódó szénatom árnyékolását. A bromoform (CBr 3 ) esetén a három brómatom nagytérfogatú elektronfelhıje már annyira körülöleli a molekulát, hogy az árnyékolás a brómatom szénnél nagyobb elektronegativitása ellenére nı. A jódatom elektronegativitása kisebb mint a szénatomé, így nem csökkenti, hanem növeli a hozzákapcsolódó szénatom árnyékolását. Mivel a szénatomok kémiai eltolódása nagymértékben függ a szerkezettıl, a szénatomok kémiai eltolódás tartománya több mint tízszerese a hidrogénatomok kémiai eltolódás tartományának, ezért a proton-lecsatolt felvételeken általában az összes kémiailag nem ekvivalens szénatom önálló jellel rendelkezik, és a kémiailag nem ekvivalens szénatomok száma egyszerően megszámolható. 62

63 Az elektronikus effektusok hatása a szubsztituenstıl távolodva elveszik. Jól példázza ezt az alábbi táblázat. A szubsztituenshez közvetlenül kapcsolódó α-szénatom kémiai eltolódása a szénatom rendőségétıl és a csoport elektronikus hatásától jelentıs mértékben függ, a távolabbi β-, γ- és δ-szénatomokon a csoport elektronikus hatása már kevésbé észlelhetı. Szubsztituensek elektronikus hatása metil-, n-alkil- és ciklohexil-csoportok kémiai eltolódására δ (ppm) C 3 X C 3 [C 2 ] n C 2 C 2 X (C 2 ) 5 CX X n γ-c 2 β-c 2 α-c 2 δ-c2 γ-c 2 β-c 2 α-c C 3 60,9 26,7 24,3 32,3 78,6 [C 2 ] 7 C ,3 30,0 71,1 N 2 57,1 5 27,9 26,2 75,8 25,5 24,7 31,4 84,6 CC 3 51,5 5 26,4 32,3 65,1 26,1 24,4 32,2 72,3 50,2 5 25,9 32,9 63,1 26,4 25,0 36,0 70,0 C C 3 28,1 5 29,5 24,1 43,7 26,3 26,6 29,0 51,5 N 2 26,9 5 27,0 34,1 42,4 26,5 25,8 37,7 51,1 Cl 24,9 5 27,0 32,8 45,1 25,6 25,2 37,2 59,8 Ph 21,4 5 29,6 31,7 36,2 26,7 27,4 34,9 45,1 C C 3 20,6 5 29,3 25,1 34,2 26,4 26,0 29,6 43,4 SC 3 19,3 5 29,4 29,0 34,5 S 5 28,5 34,2 24,7 25,9 26,8 38,5 38,5 C=C 2 18,6 5 29,6 29,6 34,5 Br 10,0 5 28,3 33,0 33,8 25,6 26,1 37,9 52,6 C 3 6,5 4 29,5 32,1 22,8 27,0 27,1 36,0 33,4 C CC 3 3,3 2 31,4 29,5 18,4 C N 1,3 5 29,9 25,5 17,2 25,8 24,6 30,1 28,3 A 13 C-NMR kémiai eltolódások becslésére szolgáló képlet bonyolultabb az 1 -NMR kémiai eltolódások becslésére szolgáló képletnél, mert nemcsak a közvetlenül a vizsgált szénatomhoz kapcsolódó szubsztituens elektronikus hatását, hanem a szénváz térszerkezetének a hatását is figyelembe kell venni. Telített szénatom kémiai eltolódását az alábbi képlettel becsülhetjük meg: n δ C = 2,3 + Ai + Sα + Zi + K i= 1 i= 1 ahol A i a vizsgált szénatomhoz képest α-, β-, γ-, δ- és ε-helyzetben elıforduló szénatomok járuléka. A egyes pozíciókban lévı szénatomonként az alábbi járulékokat kell alkalmazni: Szomszédos szénatomok hatása telített szénatom kémiai eltolódására Pozíció α- β- γ- δ- ε- A i +9,1 +9,4 2,5 +0,3 +0,2 Az S α a legkevesebb hidrogént tartalmazó α-helyzető szénatom sztérikus járuléka, melyet az alábbi táblázat alapján veszünk figyelembe: Szomszédos szénatom sztérikus hatása telített szénatom kémiai eltolódására a vizsgált szénatom a legmagasabb rendő α-helyzető szénatom rendősége primer: C 3 szekunder: C 2 tercier: C< kvaterner: >C< primer: C ,1 3,4 szekunder: C ,5 7,5 tercier: C< 0-3,7-9,5-15,0 kvaterner: >C< -1,5-8,4-15,0-25,0 n 63

64 Ezután vesszük figyelembe a vázon helyett foglaló további szubsztituensek hatását (Z i )az alábbi táblázat alapján: Szubsztituensek hatása telített szénatom kémiai eltolódására, csoportinkrementumok szubsztituens Pozíció α- β- γ- δ- C=C 2 19,5 6,9 2,1 0,4 C C 4,4 5,6 3,4 0,6 Ph 22,1 9,3 2,6 0,3 C N 3,1 2,4 3,3 0,5 C C 3 22,6 2,0 2,8 0 C C 3 22,5 3,0 3,0 0 C= 29,9 0,6 2,7 0 C 24,5 3,5 2,5 0 + N 3 26,0 7,5 4,6 0 N(C 3 ) 2 28,3 11,3 5,1 0 C 3 58,0 7,2 5,8 0 CC 3 54,0 6,5 6,0 0 SC 3 20,4 6,2 2,7 0 Cl 31,0 10,0 5,1 0,5 Br 18,9 11,0 3,8 0,7 N 2 61,6 3,1 4,6 1,0 Amennyiben a szénváz a vizsgált szénatom környékén nem rotál szabadon, a K konformációs korrekciós tagot is figyelembe kell venni. A konformációs tag kiszámításához a vizsgált szénatomhoz képest γ- helyzetben lévı nehézatomok térállását kell vizsgálni az alábbi táblázat szerint: Konformáció hatása telített szénatom kémiai eltolódására konformáció (C a vizsgált szénatom, X a kölcsönható nehézatom K szinperiplanáris C X 4,0 szinklinális C X 1,0 antiklinális antiperiplanáris C C X 0 +2,0 X A fenti adatokból látható, hogy míg α-szénatom csoportinkrementuma egyértelmően függ a csoport elektronikus hatásától, addig a β-, és különösen γ- és δ-szénatomok kémiai eltolódására a csoportok sztérikus hatásai vannak jelentısebb hatással. 64

65 Az additívitási szabály alapján becsüljük meg a leucin szénatomjainak kémiai eltolódását: (lásd ábra) 5 5' N 3 13 C-NMR (D 2 ): δ 22,1 (C 3 ); 23,2 (C 3 ); 25,4 (C); 41,0 (C 2 ); 54,8 (α-c); 176,6 (C) ppm ábra A leucin képlete és 13 C-NMR adatai A 2-es helyzető szénatom: alapérték váz (A i ) váz-alapérték α-c 2 β-c 2 γ-c 3 S α ppm -2,3 9,1 9,4 2 2,5 0 11,2 váz-alapérték funkciós csoportok (Z i ) összesen mért α-c + α-n 3 ppm 11,2 24,5 26,0 61,7 54,8 A 3-as helyzető szénatom: alapérték váz (A i ) váz-alapérték 2 α-c 2 β-c 3 S α ppm -2,3 2 9,1 2 9,4 2,5 32,2 váz-alapérték funkciós csoportok (Z i ) összesen mért β-c + β-n 3 ppm 32,2 3,5 7,5 43,2 41,0 A 4-es helyzető szénatom: Alapérték váz (A i ) váz-alapérték 2 α-c 3 α-c 2 β-c S α ppm -2,3 2 9,1 9,1 9,4 3,7 30,7 váz-alapérték funkciós csoportok (Z i ) összesen mért γ-c + γ-n 3 ppm 30,7 2,5 4,6 23,6 25,4 A 5- és 5 -helyzető szénatomok: alapérték váz (A i ) váz-alapérték α-c β-c 3 és C 2 γ-c S α ppm -2,3 9,1 2 9,4 2,5 1,1 22,0 váz-alapérték funkciós csoportok (Z i ) összesen mért γ-c + γ-n 3 ppm 22, ,0 22,1 és 23,2 23 A fenti példa szerint a szénváz hatását, és a funkciós csoportok hatását külön lehet választani az egyes szénatomok kémiai eltolódásának becslésekor. Ezért úgy is el lehet járni, ha ismerjük a funkciós csoportokat nem tartalmazó alapvegyület (példánkban izopentán) egyes szénatomjainak valódi kémiai eltolódásait, hogy ezekhez adjuk hozzá az egyes funkciós csoportok inkrementumait. lefinek pillératomjainak a kémiai eltolódását az alábbi képlettel becsülhetjük meg: δ C = C = 123,3 + I1 + I 2 ahol I 1 a vizsgált szénatomhoz, I 2 a másik pillératomhoz kapcsolódó csoport járuléka. 23 A leucin két metilcsoportja diasztereotóp viszonyban van egymással, ezért két külön jelet szolgáltatnak. 65

66 Szubsztituensek elektronikus hatása olefinkötés pillératomjának kémiai eltolódására, csoportinkrementumok X I 1 I 2 C 3 10,6 7,9 C=C 2 13,6 7,0 C C 7,5 8,9 Ph 12,5 11,0 C N 15,1 14,2 C C 3 6,3 7,0 C= 13,1 12,7 N(C 3 ) 2 16,0 29,0 C 3 29,4 38,9 CC 3 18,4 26,7 SC 3 19,0 16,0 Cl 2,6 6,1 Br 7,9 1,4 N 2 22,3 0,9 Jól látható, hogy a kémiai reaktivitással összhangban a I és +M effektussal rendelkezı szubsztituensek (pl.: N(C 3 ) 2, C 3, SC 3, stb.) azon a szénatomon, amelyhez kapcsolódnak csökkentik ( I effektus, I 1.> 0), a másikon ellenben növelik (+M effektus, I 2.< 0) az elektronsőrőséget. Az α,β-telítetlen oxovegyületek és karbonsavszármazékok (pl.: X = C N, C C 3, C=) β-helyzető szénatomja ellenben elektronhiányos (I 2.> 0). Aromás benzolszármazékok vázatomjainak a kémiai eltolódását az alábbi képlettel becsülhetjük meg: δ 2 2 C= C = 128,5 + ipszo + I orto + I meta i= 1 i= 1 I + I ahol I ipszo a vizsgált szénatomhoz, I orto, I meta és I para a többi vázatomhoz kapcsolódó csoport járuléka. Szubsztituensek elektronikus hatása benzolgyőrő vázatomjainak kémiai eltolódására, csoportinkrementumok X I ipszo I orto I meta I para C 3 9,3 0,6 0 3,1 C=C 2 7,6 1,8 1,8 3,5 C C 6,1 3,8 0,4 0,2 Ph 13,0 1,1 0,5 1,0 C N -16,0 3,5 0,7 4,3 C C 3 2,1 1,2 0 4,4 C C 3 9,3 0,2 0,2 4,2 C= 9,0 1,2 1,2 6,0 N(C 3 ) 2 22,4 15,7 0,8 11,8 C 3 30,2 14,7 0,9 8,1 CC 3 23,0 6,4 1,3 2,3 SC 3 9,9 2,0 0,1 3,7 Cl 6,4 0,2 1,0 2,0 Br 5,4 3,3 2,2 1,0 N 2 19,6 5,3 0,8 6,0 Jól látható, hogy a kémiai reaktivitással összhangban a I és +M effektussal rendelkezı szubsztituensek (pl.: N(C 3 ) 2, C 3, SC 3, stb.) azon a szénatomon, amelyhez kapcsolódnak csökkentik ( I effektus, I ipszo.> 0), az orto- és para-helyzető szénatomokon ellenben növelik (+M effektus, I orto. és I para.< 0) az elektronsőrőséget. A I és M effektussal rendelkezı szubsztituensek (pl.: X = C N, C C 3, C=, N 2 ) a para-helyzető szénatomokon ellenben csökkentik ( M effektus, I para.> 0) az elektronsőrőséget. para 66

67 Legnagyobb kémiai eltolódással a karbonilcsoport szénatomjai rendelkeznek. Az alábbiakban példaként néhány oxovegyület, karbonsav- és szénsav-származék szénatomjának kémiai eltolódását mutatjuk be. Karbonil-csoport jellemzı kémiai eltolódásai δ (ppm) C3(C=)X Ph(C=)X X 2 (C=) X 199,7 192,0 C 3 206,0 197,6 206,0 Ph 197,6 195,2 195,2 181,7 175,6 168,5 178,1 172,6 N 2 172,7 169,7 161,2 C 3 170,7 166,8 156,5 Cl 168,6 168,0 Szén-heteroatom többszörös kötést tartalmazó vegyületek jellemzı kémiai eltolódásai δ (ppm) C 3 X PhX X 2 C=Y X Y C N 117,7 118,7 N=C= 121,5 N=C=S 128,7 S C N 111,8 C 3 =N 155,5 C 3 =N C 3 168,0 N 2 =S 207,2 A 13 C-NMR spektrum jellemzı tartományait az ábra ábrázolja. δ [ppm] ábra A 13 C-NMR spektrum jellemzı tartományai C 3 C, C 3 C=C, C 3 aril, és C 3 C=: 0 30; C 3 N: 25 55; C 3 : ppm. Metilén (C 2 ) csoportok eltolódás-tartományai kb ppm. sp 2 hibridállapotú szénatomok: C=C: ; Ar: ppm. sp hibridállapotú szénatomok: C C: ppm. Karbonilcsoport szénatomjai: X 2 C=: ; R(C=)X: ; R 2 C=: ppm. 67

68 ldószerek jelei a 13 C NMR spektrumban 13 C NMR felvételekhez is hidrogént nem tartalmazó pl.: szén-tetraklorid, vagy perdeuterált oldószereket használunk. A leggyakrabban használt oldószerek az alábbi jeleket hozzák létre a spektrumban: Név (képlet) δ (multiplicitás) ppm Kloroform-d 1 (CDCl 3 ) 77 (t, J = 32 z, CD) Dimetil-szulfoxid-d 6, DMS-d 6 (CD 3 SCD 3 ) 39,7 (sep, CD 3 ) Acetonitril-d 3 (CD 3 CN) 1,2 (sep, CD 3 ); 117,8 (C N) Aceton-d 6 (CD 3 CCD 3 ) 29,8 (sep, CD 3 ); 205,7 (C=) Metanol-d 4 (CD 3 D) 49,0 (sep, CD 3 ) Nehézvíz (D 2 ) Szén-tetraklorid (CCl 4 ) 96,1 (s, C) Trifluorecetsav (CF 3 C) 115,7 (q, J = 294 z, CF 3 ); 163,8 (q, J = 46 z, C) A metilcsoportot tartalmazó oldószerek esetén a három deutérium hét jelet tartalmazó szeptetté (sep) hasítja a szén elnyelését. A deuterált kloroformban található egy deutérium tripletté hasítja a szén elnyelését. A trifluorecetsavban a három fluor kvartetté hasítja a két szén elnyelését eteronukleáris 13 C csatolások A szén 13 C izotópjának elıfordulása 1,1%, így a 13 C-NMR spektrumban a J C C csatolások nem észlelhetık. Más NMR aktív magok jelenléte esetén (pl.: 19 F, 31 P) ellenben a heteronukleáris csatolások (J F C = z; J P C = z) is megjelennek a spektrumban. Ezekkel itt részletesebben nem foglalkozunk Speciális módszerek A technika fejlıdésével egyre újabb és újabb lehetıségek nyílnak meg. További NMR-aktív magok vizsgálata vált rutinná. Változatos mágneses kölcsönhatások mérésén alapuló felvételi technikákkal lehetségessé vált bonyolult vegyületek szerkezetének, ezen belül konformációjának a tanulmányozása. Ma már óriásmolekulák (pl. polipeptidek) szerkezete is tanulmányozható. Ezen egy- két- és három-dimenziós technikák ismertetése meghaladja e jegyzet kereteit. 68

69 5. Tömegspektrometria 5.1. Alapok A tömegspektrometria (MS) a molekulák ionizációján és az így képzıdı ionok tömegének meghatározásán alapuló szerkezetvizsgálati módszer. A nagy-vákuumban ( Pa) elpárologtatott minta molekuláit pl. nagy-energiájú (70 ev) elektronokkal ütköztetve ionizáljuk: M + e M e A szerves molekulák átlagos ionizációs energiája kisebb mint 20 ev, így a 70 ev-os elektronnal ütközve a képzıdött molekula-gyökkation (molekulaion, M +) jelentıs többletenergiára tesz szert. Ennek hatására a molekulaion széteshet kisebb töredékekre (az ún. fragmensek lehetnek semleges molekulák, gyökök, gyökkationok, kationok). A különféle kationok és gyökkationok elektromos gyorsítótérbe kerülnek, ahol a tömegüktıl (m), töltésüktıl (z), illetve a gyorsító-feszültségtıl (U) függı sebességre (v) tesznek szert: z U m v = 2 2, azaz z U v = 2 m Az ionáramot mágneses térbe vezetve az egyes ionok a tömegüktıl (m), töltésüktıl (z), sebességüktıl (v), illetve a mágneses térerıtıl (B) függı sugarú (r m ) körpályán haladnak tovább: r m m v =, azaz z B m z 2 2 rm B = 2 U A mágneses térerıt (B) változtatva más-más m/z relatív tömegő ionok csapódnak a detektorba, és így az egyes m/z relatív tömegő ionokhoz tartozó ionáramok aránya, azaz a fragmensek képzıdési aránya meghatározható. (lásd ábra) Egy adott molekulából adott energiájú elektronokkal történı ütközésekbıl létrejövı fragmensek szerkezete és ezek aránya a molekulára jellemzı, így a tömegspektrum molekula-szerkezetek azonosítására alkalmas. Ezen alapszik a GC-MS módszer (gázkromatográfiás szétválasztás tömegspektrometriás azonosítás), illetve újabban az PLC-MS módszer széleskörő analitikai felhasználása. detektor anód r m minta ionáram katód, elektronforrás gyorsító feszültség ábra Az elektronütközéses (EI) tömegspektrométer elvi vázlata 69

70 A fent vázolt elektronütközéses (EI) ionizációs módszeren kívül számos más ionizációs technikát alkalmaznak. Ezekkel itt nem foglalkozunk A molekulaion: [M] + A szerves molekulákat felépítı atomok izotóp-összetétele, eltekintve az izotóppal jelzett vegyületektıl, megfelel a természetes izotóparánynak. A szerves molekulákban leggyakrabban elıforduló elemek (C,, N,, P, S, F, Cl, Br, I) között találhatók: o egy izotópos elemek: 19 F, 31 P, 127 I; o egy jellemzı izotópot (>99%) tartalmazó elemek: ( 1 / 2 : 99,985/0,015), N( 14 N/ 15 N: 99,634/0,366); ( 16 / 17 / 18 : 99,762/0,038/0,2), o egy jellemzı (>95%) és egy szatelit (1 5%) izotópot tartalmazó elemek: C( 12 C/ 13 C: 98,9/1,1); S( 32 S/ 33 S/ 34 S/ 36 S: 95,02/0,75/4,21/0,02) o több jellemzı izotóppal rendelkezı elemek: Cl( 35 Cl/ 37 Cl: 75,77/24,23), Br( 79 Br/ 81 Br: 50,69/49,31) A fenti arányoknak megfelelıen a spektrumban a molekulaion jele mellett egy vagy több nagyobb relatív tömegszámú kísérı csúcs is jelentkezik. Például a p-klórbenzamid (C 7 6 ClN) 155 m/z értékő molekulaioncsúcsa mellett 156 m/z, 157 m/z, és 158 m/z értékő úgynevezett M+1, M+2 és M+3 csúcsok is jelentkeznek. Ezek intenzitásának arányát a jellemzı izotóp-összetételbıl számíthatjuk 1 : o [M] m/z ( 12 C Cl 14 N 16 ): 0,989 7 *0,7577=0,70 o [M+1] m/z ( 12 C 6 13 C Cl 14 N 16 ) 2 : 7*(0,989 6 *0,011*0,7577)=0,0546 o [M+2] m/z ( 12 C Cl 14 N 16 ): 0,989 7 *0,2423=0,224 o [M+3] m/z ( 12 C 6 13 C Cl 14 N 16 ) 3 : 7*(0,989 6 *0,011*0,2423)=0,0175 Az [M+1] + -es csúcs (amelyért elsısorban a 13 C izotóp felelıs) és az [M] + molekulában elıforduló szénatomok számára lehet következtetni: csúcs intenzitásarányából a I I n 0,011 = 0,989 M + 1 n M 1,1 100 ahol n a szénatomok száma, I M az [M] + csúcs, I M+1 az [M+1] + csúcs intenzitása. asonlóan az [M+2] + csúcs intenzitásából a klór- és a brómatomok (illetve a kénatomok) számát lehet meghatározni. A nitrogénatomok számára a molekulaion tömegszámából lehet következtetni. Az alábbi levezetés szerint, ha a molekulaion tömegszáma páratlan, a szerves vegyület páratlan számú nitrogénatomot tartalmaz: Egy szénhidrogén molekula páros számú hidrogénatomot tartalmaz, ezért minden szénhidrogén molekulaion tömegszáma páros. M(C n 2m ) = n*12+2*m Az oxigén- és a kénatomok páros vegyértékő atomok, ezért az oxigén- és kéntartalmú szénvegyületek is páros számú hidrogénatomot tartalmaznak. Mivel az oxigén- és a kénatomok páros tömegszámúak az oxigén- és kéntartalmú szénvegyületek molekulaion tömegszáma is páros. M(C n 2m p S q ) = n*12+2*m+p*16+q*32 A foszfor-, és a halogénatomok páratlan vegyértékő atomok, ezért az összesen páratlan számú foszfor- és halogénatomot tartalmazó szénvegyületek páratlan, míg az összesen páros számú foszfor- és 1 Az 1, 14 N és 16 elıfordulási valószínőségét 1-re kerekítve. 2 Ez hét azonos valószínőséggel elıforduló, a 13 C izotópot különbözı helyen tartalmazó molekula tömegszáma. 3 Ez hét azonos valószínőséggel elıforduló, a 13 C izotópot különbözı helyen tartalmazó molekula tömegszáma. 70

71 halogénatomot tartalmazó szénvegyületek páros számú hidrogénatomot tartalmaznak. Mivel a foszfor-, és a halogénatomok is páratlan tömegszámúak a foszfor-, és halogénatomot tartalmazó szénvegyületek molekulaion tömegszáma is páros. M(C n 2m+r-s P r X s ) = n*12+2*m+r*(31+1)+s*[(19 vagy 35 vagy 79 vagy 127)-1] A nitrogénatomok páratlan vegyértékő atomok, ezért a páratlan számú nitrogénatomot tartalmazó szénvegyületek páratlan, míg a páros számú nitrogénatomot tartalmazó szénvegyületek páros számú hidrogénatomot tartalmaznak. Mivel a nitrogénatomok páros tömegszámúak a páratlan számú nitrogénatomot tartalmazó szénvegyületek molekulaion tömegszáma páratlan, a páros számú nitrogénatomot tartalmazó szénvegyületek molekulaion tömegszáma páros. M(C n 2m+t N t ) = n*12+2*m+t*(14+1) A nagyfelbontású, kettıs fokuszálású tömegspektrometriás berendezésekkel a molekulaion és a fragmensek relatív tömegszáma (m/z) hattizedes pontossággal állapítható meg. Mivel a protonok (1, mu) és a neutronok (1, mu) tömege nem pontosan azonos, belátható, hogy az azonos tömegszámú de eltérı összegképlető ionok pontos tömege nem azonos. A pontos tömeg kiszámításánál figyelembe kell venni a magerıket is. 4 Például a bután (C 4 10 ) és a dimetildiazén (C 2 6 N 2 ) molekulaion tömegszáma egyaránt 58. De míg a bután molekulaionjában összesen 34 proton, 24 neutron és 33 elektron található, addig a dimetildiazén összetétele 32 proton, 26 neutron és 31 elektron. Ennek megfelelıen a bután-molekulaion pontos tömege 58, mu, míg dimetildiazén-molekulaion pontos tömege (58,053098). A nagyfelbontású, kettıs fokuszálású tömegspektrometriás berendezésekkel készült felvétellel így a vizsgált vegyület, illetve a belıle képzıdı fragmensek összegképletét igazolhatjuk A fragmentáció Az alábbiakban példákon keresztül a legjellemzıbb fragmentációs reakciókat mutatjuk be. A fragmentáció során a gerjesztett molekulaionokból leggyakrabban a szerves kémiai reakciókban köztitermékként ismert lehetı legstabilabb kationok, gyökök keletkeznek Az α-hasadás eteroatom melletti α- és β-szénatom közötti kötés hasadásával a heteroatom magános elektronpárjával stabilizált kationok keletkeznek. Ketonokból α-hasadással acilium-ionok keletkeznek. A bután-2-on (lásd ábra) molekulaionja (m/z = 72) metil- vagy etil-gyök vesztéssel propionilium- (m/z = 57, a hasadási irány) illetve acetilium-kationná (m/z = 43, b hasadási irány) alakul. Mivel a két acilium-ion stabilitása között nincs nagy különbség, de az etil-gyök a metilcsoport hiperkonjugatív hatása miatt sokkal stabilabb mint a metil-gyök, a jellemzı hasadás a b reakcióúton játszódik le. Az acilium-ionok szén-monoxid vesztéssel alkil-kationokká alakulhatnak. A reakció hajtóereje a szén-monoxid termodinamikai stabilitása. Mivel az etil-kation (m/z = 29) a metilcsoport hiperkonjugatív hatása miatt sokkal stabilabb mint a metil-kation (m/z = 15), a propanoilium-ion sokkal nagyobb valószínőséggel bomlik el mint az acetilium-ion. Az ismertetett bomlási reakciók sebességarányainak megfelelıen (v b > v a és v c > v d ) a spektrumban az egyes csúcsok relatív intenzitásának sorrendje az alábbi: acetilium-ion (100%, m/z = 43) 5 >> molekulaion (m/z = 72) etil-kation (m/z = 29) >> metil-kation (m/z = 15) > propanoilium-ion (6%, m/z = 57) 4 Atomi tömegegység [mu, vagy D (Dalton)] a szén 12 C izotópja tömegének 1/12-ed része. Az atommag tömegét nem kapjuk meg úgy, hogy összeadjuk a magot felépítı protonok és neutronok tömegét, hanem ebbıl az összegbıl le kell vonni a magonként eltérı mértékő magerınek megfelelı tömegértéket. 5 A tömegspektrum legintenzívebb csúcsát nevezik báziscsúcsnak. Ennek relatív intenzitását 100%-nak rögzítve, határozzák meg a többi csúcs relatív intenzitását. 71

72 -e- m/z = 72 a b + C + 3 C C + + C2 C 3 m/z = 57 c m/z = 43 d C + +C 2 C 3 3 C+ + C m/z = 29 m/z = ábra A bután-2-on fragmentációja asonló α-hasadás játszódik le alkoholok, tiolok, aminok és éterek esetében is. (lásd ábra) - e- C + m/z = 74 m/z = 45 S - e- S m/z = 90 S C + m/z = 61 N 2 - e- N 2 m/z = 73 N 2 C + m/z = 44 - e- C + m/z = 102 m/z = 59 N - e- N N C + m/z = 101 m/z = ábra A bután-2-ol, bután-2-tiol, bután-2-amin, butil-etil-éter, és butil-etil-amin báziscsúcsot eredményezı α-hasadása Az α-hasadás valószínősége a heteroatom kationstabilizáló elektronikus hatásától függ. Néhány α-hasadással keletkezı ion relatív stabilitási viszonyai az alábbiak szerint alakul: (lásd ábra) 72

73 C 3 Cl Br C 3 I C + C 3 C + C 3 C + C 3 C + C 3 C + C 3 C C 3 S C + C 3 3 C N C 3 C + N 2 3 C C 3 C C + N 3 C C + 3 C C ábra Különféle α-hasadással létrejövı ionok keletkezési valószínősége (relatív skála) Aromás vegyületek fragmentációja Nemcsak heteroatom magános elektronpárjával, hanem aromás, vagy nem-aromás π-elektronfelhıvel történı konjugáció is megnöveli a kation-stabilitást. Ezért aromás győrő és olefin kötés melletti α- és β-helyzető szénatom között is könnyen végbemegy a σ-kötés hasadása. A butilbenzol molekulaionja (m/z = 134) három úton hasadhat (lásd ábra). A legnagyobb valószínőséggel végbemenı α-hasadással (a hasadási irány) benzil-kation keletkezik, mely azonnal a stabilabb aromás tropilium-kationná izomerizál (m/z = 91). A tropilium-kation acetilén vesztéssel a nem stabil négy-elektronos π-rendszert tartalmazó ciklopentadienil-kationná (m/z = 65) alakulhat. Mivel ez utóbbi folyamat nem megy könnyen végbe, a tropilium-kationhoz tartozik a spektrum báziscsúcsa. Sokkal kisebb arányban megy végbe az ún. fenil-hasadás (b hasadási irány), amely során fenil-kation (m/z = 77) keletkezik. A fenil-kation acetilén vesztéssel a nem stabil négy-elektronos π-rendszert tartalmazó ciklobutadienil-kationná (m/z = 51) alakulhat. Az m/z = 91/65 és 77/51 csúcspárok az aromás vegyületekre jellemzıek. A molekulaion harmadik lehetséges hasadása az ún. McLafferty-átrendezıdéssel (lásd még fejezet). játszódik le. A McLafferty-átrendezıdéssel létrejövı gyökkation a stabilabb aromás toluol-gyökkationná (m/z = 92) izomerizál. Ez a csúcs a spektrum második legintenzívebb csúcsa. A toluol-gyökkation hidrogéngyökvesztést követı átrendezıdéssel ugyancsak tropilium-ionná alakulhat. A spektrumban az egyes csúcsok relatív intenzitásának sorrendje az alábbi: tropilium-ion (100%, m/z = 91) >> toluol-gyökkation (m/z = 92) >> molekulaion (m/z = 134) ciklopentadienil-kation (m/z = 65) >> fenil-kation (m/z = 77) > ciklobutadienil-kation (m/z = 51) 73

74 -e- m/z = 134 C a b C + C 2 C 2 C 3 c + C 2 C 2 C 2 C 3 m/z = 77 m/z = 91 C 3 C + m/z = 51 + C 2 2 C 2 m/z = 65 + C C 3 C 3 m/z = ábra A butilbenzol fragmentációja Alifás szénláncok fragmentációja osszabb alifás szénláncok esetén a molekulaion a szénlánc bármely σ-kötése mentén hasadhat. 6 Általában a hosszabb fragmens lesz a gyök és a rövidebb a kation. A keletkezett primer-kationok a stabilabb szekunderkationokká izomerizálódnak. 7 Ennek megfelelıen hosszabb alifás vegyületek báziscsúcsa az izopropilkationhoz tartozik (m/z = 43). Elágazó szénlánc esetén az elágazásnál történı hasadás valószínősége megnı, és az így keletkezı fragmensek csúcsa megjelenik a spektrumban. A 7-propiltridekán molekulaionja (m/z = 226) elsıdlegesen az elágazási pont melletti valamely kötésnél hasad (lásd ábra). Az a jelő kötés hasadással tridekán-7-il-kation (m/z = 183), vagy izopropilkationná (m/z = 43) izomerizálódó propil-kation jön létre. A b jelő kötés hasadással dekán-4-il-kation (m/z = 141), vagy hexán-2-il-kationná (m/z = 85) izomerizálódó hexil-kation jön létre. A szekunder-kationok a kationos-centrum melletti α- és β-helyzető szénatom között hasadva olefinvesztéssel rövidebb kationokká alakulnak. Pl. a dekán-4-il-kationból (m/z = 141) a c jelő kötés hasadással okt-1-én és etil-kation (m/z = 29), míg a d jelő kötés hasadással pent-1-én és pentán-2-il-kationná (m/z = 71) 6 Mivel sem a metil-gyök sem a metil-kation nem rendelkezik elegendı termodinamikai stabilitással, a láncvégi C C kötés hasadása nem valószínő folyamat, ezért az m/z = 15 és m/z = M 15 csúcsok általában nem láthatóak a spektrumban. 7 Mivel az etil-kation nem képes ilyen stabilizálódásra az m/z = 29 csúcs intenzitása általában kisebb mint a C 3 7 összegképlető izopropil-kationhoz tartozó csúcs. 74

75 izomerizálódó pentil-kation jön létre. A tridekán-7-il-kation (m/z = 183) hasonló bomlással okt-1-énre és pentil-kationra bomlik. C + m/z = 183 b 2 C + C + a m/z = 226 C + c d m/z = 141 m/z = 43 C + + C 2 m/z = 85 + C C + C + C C 2 =C 2 m/z = 29 m/z = 57 C + m/z = ábra A 7-propiltridekán fragmentációja 8 A primer-kationok vagy izomerizálódnak, vagy a kationos-centrum melletti α- és β-helyzető szénatom között hasadva etén vesztéssel fragmentálódnak. A hexil-kationból ezzel a folyamattal jön létre a bután-2-ilkationná (m/z = 57) izomerizálódó butil-kation. A pentil-kationból hasonló bomlással etén és izopropilkation jön létre. A fenti példából is látható, hogy sok egymás mellett végbemenı folyamat eredményeképp jön létre a szénhidrogénvázakra jellemzı (m/z = 29, 43, 57, 71, 85, stb. csúcsokat tartalmazó) tömegspektrum. A 7- propiltridekán spektrumában az egyes csúcsok relatív intenzitásának sorrendje az alábbi: izopropil-kation (100%, m/z = 43) bután-2-il-kation (m/z = 57) > pentán-2-il-kation (m/z = 71) > hexán-2-il-kation (m/z = 85) > etil-kation (m/z = 29) >> dekán-4-il-kationból (m/z = 141) tridekán-7-il-kation (m/z = 183) > molekulaion (m/z = 226) A McLafferty-átrendezıdés A McLafferty-átrendezıdés során egy π-rendszerhez kapcsolódó szénlánc γ-helyzető szénatomjáról hattagú győrős átmeneti állapoton keresztül koncertikus mechanizmussal hidrogénatom vándorol a π-rendszer egyik pillératomjára, miközben a szénlánc α- és β-helyzető szénatomja közötti σ-kötés felhasad, és a szénlánc maradéka olefinként távozik. A McLafferty-átrendezıdés az aromás vegyületeken (lásd még fejezet) kívül a karbonil-csoportot tartalmazó vegyületek szokásos fragmentálódási folyamata. A metil-butanoát molekulaionjának (m/z = 102) egyik valószínő hasadási folyamata a McLaffertyátrendezıdés. (lásd ábra). Az átrendezıdés során a c kötés hasadásával etén vesztés mellett a metilacetát enol-formájának a gyökkationja (m/z = 74) keletkezik. Ez a csúcs az összes hosszabb szénláncú karbonsav-metil-észter spektrumában megtalálható. 8 Az ábra nem tartalmazza az összes lejátszódó folyamatot. 75

76 b a C 3 c m/z = C 3 m/z = 74 m/z = 71 C + + C 3 + C C + 2 m/z = 59 C + C 3 C + 2 C + m/z = 43 C 3 C + C 3 m/z = ábra A metil-butanoát fragmentációja A molekulaion másik jellemzı hasadása az α-hasadás. Az α-hasadás mind az a, mind a b jelő kötés hasadásával végbemehet. Az elsı folyamattal metoxi-gyök és butanoil-kation (m/z = 71) keletkezik, a másik úton propil-gyök és metoxikarbonil-kation (m/z = 59) keletkezik. A butanoil-kation szén-monoxid vesztéssel izopropil-kationná (m/z = 43) izomerizálódó propil-kationná alakul. A molekulaion egy további hasadási folyamata során a γ-helyzető szénatomról történı hidrogénvándorlást nem követi a McLaffertyátrendezıdésre jellemzı α- és β-helyzető szénatom közötti σ-kötés felhasadása, hanem az α-helyzető szénatomról egy hidrogénatom vándorol át a γ-helyzető szénatomra, amely metil-gyökként lehasad. A hasadás eredményeként a metil-akrilát protonált alakja (m/z = 87) keletkezik. Ez a folyamat a butánsavnál hosszabb karbonsav-észterek jellemzı hasadása. A metil-butanoát spektrumában az egyes csúcsok relatív intenzitásának sorrendje az alábbi: izopropil-kation (100%, m/z = 43) > metil-acetát enol-gyökkation (m/z = 74) > butanoil-kation (m/z = 71) >> metoxikarbonil-kation (m/z = 59) > protonált metil-akrilát (m/z = 87) >> molekulaion (m/z = 102) A McLafferty-átrendezıdés az észterek alkoxi-csoportja irányában is lejátszódhat. A butil-benzoát molekulaionja (m/z = 178) is bomolhat a McLafferty-átrendezıdés szerint. (lásd ábra). Az átrendezıdés eredményeként a b jelő kötés hasadásával benzoesav-gyökkation (m/z = 122) és but-1-én keletkezik. Az aromás karbonsav-észterek legjellemzıbb hasadási folyamata az a jelő kötés hasadásával benzoil-kationt (m/z = 105) eredményezı α-hasadás. A benzoil-kation szén-monoxidot veszítve fenilkationná (m/z = 77) alakulhat. Az aroil-kationok stabilitása miatt a szén-monoxid vesztés kisebb valószínőséggel megy végbe, mint az alkanoil-kationok hasonló bomlása. A butil-csoport 2-es helyzető szénatomjáról a karbonil-oxigénre történı hidrogénatom vándorlással keletkezı kation kétféleképpen alakulhat tovább. Vagy benzoesavvá és but-1-én gyökkationná (m/z = 56) disszociál, vagy a butil-csoport 3- as helyzető szénatomjáról az oxigénatomra történı hidrogén-vándorlással protonált benzoesavvá (m/z = 123) és metilallil-gyökké hasad. 76

77 a b + m/z = 178 m/z = 122 C + + Bu C C + m/z = 105 C + + C C 2 m/z = 56 C + m/z = C C C 2 m/z = ábra A butil-benzoát fragmentációja A butil-benzoát spektrumában az egyes csúcsok relatív intenzitásának sorrendje az alábbi: benzoil-kation (100%, m/z = 105) > protonált benzoesav (m/z = 123) >> fenil-kation (m/z = 77) > but-1-én gyökkation (m/z = 56) > benzoesav-gyökkation (m/z = 122) >> molekulaion (m/z = 102) További fragmentálódási folyamatok Az eddig tárgyalt példák során is láthattuk, hogy a molekulák fragmentációja nemcsak egyszerő kötéshasadásokkal (mint pl. az α-hasadás), hanem átrendezıdésekkel (mint pl. a McLafferty-átrendezıdés), izomerizációkkal, proton- és hidrogénatom-vándorlásokkal, egyszerő molekulák (mint pl. C, etén, acetilén) eliminációjával játszódik le. További példák említése nélkül felsorolunk még néhány jellemzı folyamatot: dekarboxilezıdés, víz, alkohol, ecetsav, hidrogén-halogenid elimináció, retro-diels-alder-, retro-aldol-, retro-claisen-reakciók. Ezen összetett folyamatok eredményeképp jön létre az egyes molekulákra jellemzı egyedi tömegspektrum. 6. Gyakorló feladatok 77

78 Tartalomjegyzék 1. Alapok 1.1. Az elektromágneses sugárzás jellemzése 1.2. Az elektromágneses sugárzás és a közeg kölcsönhatása A fénytörés Az optikai forgatás A diffrakció A fényelnyelés A fényszórás 1.3. Mágneses tér hatására létrejövı kölcsönhatások Elektron-spin rezonancia (ESR) Mágneses magrezonancia (NMR) 2. UV VIS spektroszkópia 2.1. Fotofizikai fotokémiai folyamtok 2.2. Kromoforok σ σ* átmenet, alkánok n σ* átmenet, alkoholok, éterek, halogén-vegyületek, aminok, tiolok, stb π π* átmenet, alkének és alkinek π π* átmenet, aromás-vegyületek n-π konjugált rendszerek π-π* és n-π* átmenet, oxovegyületek π-π* és n-π* átmenet, karbonsavszármazékok π-π* és n-π* átmenet, az oldószer hatása Összetett aromás rendszerek 2.3. Kiroptikai spektroszkópia ptikai rotációs diszperzió (RD) Cirkuláris dikroizmus (CD) 3. IR spektroszkópia 3.1. A molekulák rezgése Az oszcillátor modell Alaprezgések 3.2. Az IR spektrum Felvételi technikák Egyes vegyülettípusokra jellemzı frekvenciák A szénhidrogén váz jellemzı elnyelései Az alkoholok és fenolok jellemzı elnyelései Az aminok és ammónium-sók jellemzı elnyelései Éterek jellemzı elnyelései Nitrovegyületek jellemzı elnyelései A karbonilcsoportot tartalmazó vegyületek jellemzı elnyelései 4. NMR spektroszkópia 4.1. Alapok A kémiai eltolódás A spin-spin csatolás A spin-spin csatolás megszüntetése Jelintenzitás, integrál A sztereo-szerkezet és az NMR spektrum, Shift-reagensek Kémiai változások és az NMR spektrum, rotamerek, tautomerek, kinetika Konformációs egyensúlyok Tautomer egyensúlyok Protoncsere 78

79 4.2. Az 1 -NMR spektrum A kémiai eltolódás Az 1 1 csatolás A geminális 1 1 csatolás A vicinális 1 1 csatolás, long-range csatolások eteronukleáris 1 csatolások ldószerek jelei az 1 NMR spektrumban 4.3. A 13 C-NMR spektrum A kémiai eltolódás ldószerek jelei a 13 C NMR spektrumban eteronukleáris 13 C csatolások 4.4. Speciális módszerek 5. Tömegspektrometria 5.1. Alapok 5.2. A molekulaion: [M] A fragmentáció Az α-hasadás Aromás vegyületek fragmentációja Alifás szénláncok fragmentációja A McLafferty-átrendezıdés További fragmentálódási folyamatok 6. Gyakorló feladatok 79