TARTALOMJEGYZÉK EREDETI KÖZLEMÉNYEK JEX ANNA, ERDÉLYI GÁBOR, KOVÁCS ANDRÁS, BÉRES GYÖRGY: MARSHALL-PONTRENDSZER ALKALMAZÁSA TÉRDSÉRÜLT

Átírás

1 TARTALOMJEGYZÉK SALUTI LECTOREM IN MEMORIAM CSÉPAI DEZSÔ MAGYAR SPORTORVOS TÁRSASÁG HÍREI (BESZÁMOLÓ ÉVI KÖZGYÛLÉSRÔL) MAGYAR SPORTORVOS TÁRSASÁG STRATÉGIÁJA, CSELEKVÉSI PROGRAMJA ( ) EREDETI KÖZLEMÉNYEK JEX ANNA, ERDÉLYI GÁBOR, KOVÁCS ANDRÁS, BÉRES GYÖRGY: MARSHALL-PONTRENDSZER ALKALMAZÁSA TÉRDSÉRÜLT KOSÁRLABDÁZÓKNÁL ILLYÉS ÁRPÁD, KISS RITA: MULTIDIREKCIONÁLIS INSTABILITÁSÚ VÁLLÍZÜLETEK IZMAINAK MOZGÁSMINTÁZATA IZOMETRIKUS KARMOZGÁS ÉS FEJ FELETTI HAJÍTÁS SORÁN DOBOS JÓZSEF, GYÖRE ISTVÁN, SZÛCS ADRIENN: VIOFOR JPS-S MAGNETOSTIMULÁCIÓ HATÁSA A RESTITÚCIÓRA FOLYÓIRATREFERÁLÓ APOR PÉTER, JÁKÓ PÉTER A KRÓNIKUS BETEGSÉGEK KEZELÉSE EDZÉSSEL BESZÁMOLÓ TANULMÁNYÚTRÓL TÁLLAY ANDRÁS BESZÁMOLÓ A ROYAL AUSTRALASIAN COLLEGUE OF SURGEONS TÁMOGATÁSÁVAL MEGKEZDETT 1 ÉVES MELBOURNE-I ÖSZTÖNDÍJ ELSÔ NEGYEDÉRÔL 48. ÉVFOLYAM 1. SZÁM (2007/1)

2

3 TARTALOMJEGYZÉK / CONTENTS Saluti lectorem Köszönöm / Thank You In memoriam Csépai Dezsô Magyar Sportorvos Társaság hírei (beszámoló 2006 évi közgyûlésrôl) / News of the Hungarian Sports Medicine Society Magyar Sportorvos Társaság stratégiája, cselekvési programja ( ) / Strategy and Programme of the Hungarian Sports Medicine Society Eredeti közlemények / Original papers Jex Anna, Erdélyi Gábor, Kovács A., Béres György: Marshall-pontrendszer alkalmazása térdsérült kosárlabdázóknál / The application of Marshall score on knee injuried basketball players Illyés Árpád, Kiss Rita: Multidirekcionális instabilitású vállízületek izmainak mozgásmintázata izometrikus karmozgás és fej feletti hajítás során / Motion patterns of shoulder joint muscles with multidirectional instability during isometric arm movements and overhead throw Dobos József, Györe István, Szûcs Adrienn: Viofor JPS-s magnetostimuláció hatása a restitúcióra / Viofor JPS magnetostimulation and restitution after loading Folyóiratreferáló / Review Apor Péter, Jákó Péter: A krónikus betegségek kezelése edzéssel / Treatment of chronic diseases by physical activity Beszámoló tanulmányútról / Scholarship report Tállay András: Beszámoló a Royal Australasian Collegue of Surgeons támogatásával megkezdett 1 éves Melbourne-i ösztöndíj elsô negyedérôl / Report on the first period of the one-year scholarship Sportorvosi Szemle évfolyam, 1. szám,

4 Impresszum Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board Berkes István Felelôs szerkesztô / Editor in Chief Dobos József Szerkesztôbizottság / Editorial Board Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pavlik Gábor Pucsok József Radák Zsolt Tanácsadó testület / Advisory Board Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József (Magyarország / Hungary) Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland) HU ISSN x Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest Alkotás út 48. Kiadásért felel: Berkes István Design, nyomdai elôkészítés: Haász Péter Nyomdai munka: Mackensen Kft évfolyam, 1. szám, Sportorvosi Szemle

5 S A L U T I L E C T O R E M Saluti lectorem! A Magyar Sportorvos Társaság decemberi közgyûlésén megválasztott új vezetése megbízott a Sportorvosi Szemle felelôs szerkesztôi feladatával. Elsô pillanatban a megtiszteltetést éreztem majd közvetlenül késôbb a feladat felelôsségét. A közel 50 éves szaklapunk szó szoros értelmében vett tudományos igényességét (pl. az elsôk között ismertette az autológ csontos alapú hyalin átültetést, a késôbb mozaik plasztika néven ismert eljárást, hazánkban szinte úttörô szerepet vállalt gyermekek térdízületi szalag- és porcgyûrû sérülések elôfordulásának és kezelésének közlésében, szalagsérülések megelôzési eljárásainak ismertetésében, a sport szerepének hangsúlyozásában az elhízás megelôzésében és túlsúlyosak kezelésében, stb.) és értékes hagyományait megôrizve (kétnyelvûség, Magyar Sportorvos Kongresszus elôadáskivonatainak közlése, meglevô rovatok, mint pl. teljesítményélettan, táplálkozástudomány, sportsebészet, stb. további fenntartása), a lapot közelíteni szeretném a mindennapok gyakorlatához. Célom, hogy szélesítsük az olvasók körét, azt kívánom, hogy lapunkat haszonnal olvassák többek között gyúrók, gyógytornászok, fizioterapeuták is. Számukra is (több) közlési lehetôséget kell biztosítani. Gyakorlati sportorvoslás néven tervezek egy új rovatot, ahol közérthetô nyelven adnánk ismereteket azoknak, akikért az egész munkánkat végezzük, a sportolók és edzôk számára. Ezt nagyobb példányszámban akár szupplementként is ki lehet adni. A lap szakmai színvonalának további emelése a célja egyegy téma neves külföldi szaktekintélyének felkérésekor, meglevô személyes kapcsolatok igénybevételével. Az elképzelések között szerepel eddigieknél szigorúbb lektorok bevonása. Haragosokat kívánok szerezni azzal, hogy bizonyos közleményeket elutasítunk, mondván a Magyar Sportorvosi Szemle szintje magasabb. Terv az is, hogy alkalmanként neves lapokból másodközlésben tanulmányokat közöljünk felkért elismert magyar szaktekintély kommentárjával, a magyar tapasztalatok ismertetésével, a közölt ismeret magyar körülményekhez való adaptálásával. Szóba jön egy-egy témában vita provokálása több szerzô különbözô nézetének, véleményének, tapasztalatának megszabott terjedelmû ismertetésével, ütköztetésével. Nagyobb terjedelmet kívánok biztosítani folyóiratreferálásra, érdemi újdonságot kínáló közlemények összefoglalóinak ismertetésére. Több összefoglaló, áttekintô (review) tanulmánynak kívánok helyt adni. Szeretném a sportorvosi hálózatban dolgozókat bevonni a lap szerzôi közé, akár esetismertetésekkel. Egy színvonalas közlemény megírása, rendszeres folyóiratfigyelés nagy munka. Megújult lapunk legalább erkölcsileg elismerést kíván nyújtani a befektetett munkáért. Még nem kristályosodott ki teljesen az elképzelés, hogy az olvasók szavazatai vagy egy szakmai zsûri javaslata alapján, de díjazni fogjuk az Év közleménye szerzôjét és/vagy a leghasznosabb folyóiratreferáló személyét. Ami a lap külsô megjelenésének fejlesztési lehetôségeit illeti (terjedelem, papír és képek minôsége) az egyértelmûen az anyagiakon múlik. A fent megjelölt célok elérése nem. Igyekezetben nem lesz hiány. Természetesen ezeket a célokat egyik pillanatról a másikra nem, csak fokozatosan lehet elérni. Kérem türelmüket. A Magyar Sportorvos Társaság 2006 decemberi közgyûlésén megválasztott új vezetése megbízott a Sportorvosi Szemle felelôs szerkesztôi feladatával. Elsô pillanatban a megtiszteltetést éreztem majd közvetlenül utána a feladat felelôsségét. Ennek a feladatnak a megoldásához kérem a jelenlegi és reménybeli leendô olvasók, kollégák támogatását, segítségét. Segítsenek színvonalas írásokkal, további ötletekkel. Budapest, március 30. dr. Dobos József (az új) felelôs szerkesztô Sportorvosi Szemle évfolyam, 1. szám,

6 K Ö S Z Ö N E T N Y I L V Á N Í T Á S Éva, köszönöm, köszönjük! decemberében a Magyar Sportorvos Társaság tisztújító közgyûlést tartott. A Társaság új veze tése, tudomásul véve a megváltozott körül ményeket, a sok munkával járó új munkahelyedet, úgy gondolta, egy feladatot levesz válladról. Új felelôs szerkesztôt nevezett ki a Sportovosi Szemle élére. Annak a Sportorvosi Szemlének az élére, amit kis (de csak kis) túlzással saját gyermekednek tekintesz. Annak a Sportorvosi Szemlének az élére, amit az eddigi felelôs szerkesztôk közül Te irányítottál a legtovább, 17 (!) évig. Vezetô megbízásod és a Szemle kapcsolata csaknem nagykorú lett. A lap több évtizedes olvasójaként is (meggyôzôdésem, hogy számtalan más olvasó nevében is) valamint utódodként is köszönöm eddigi munkádat. Most, hogy jobban belelátok a felelôs szerkesztôi feladatba, még nagyobb az elismerésem. Az általad vezetett Szemle egyes hagyományait meg kívánom ôrizni. Természetesen a megváltozott körülmények, a kor követelményeihez való igazodás, mint ahogy a vezetô személye is magával hoz bizonyos változásokat. A lap ezeknek a követelményeknek és az olvasók elvárásainak is (Tiednek is) meg kíván felelni. Munkámban ez fog vezérelni és ehhez kérem további támogatásodat. Budapest, március 30. Baráti üdvözlettel utódod, Dobos József évfolyam, 1. szám, Sportorvosi Szemle

7 In memoriam Csépai Dezsô ( ) I N M E M O R I A M Dr. Csépai Dezsô október 27-én született Budapesten ben érettségizett a Szilágyi Erzsébet Gimnázium oroszangol tagozatán között az Árpád Kórház fül-orrgégészeti osztályán mûtôssegédként dolgozott ben végzett a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán ben kezdett versenyszerûen kenuzni az Újpesti Dózsa egyesületben, 1970-ben felnôtt magyar bajnoki címet szerzett 4x500 méteres váltó tagjaként ben lett magyar válogatott, 1982-ben világbajnoki második helyezést ért el kenu egyes 500 m-n. Sportpályafutása vége felé mentôsként tevékenykedett, körzeti orvosi rendelôkben vállalt ügyeleteket. Versenyzôi pályafutását 1984-ben fejezte be, azóta az Országos Sportegészségügyi Intézet dolgozója ben ortopédiából, 1998-ban sportorvostanból szakvizsgázott ben a Magyar Ortopéd Társaság Czinner Nándor pályázatán A vállízületi artroszkópia címû munkájával elsô díjat nyert ben Lyonban, 1993-ban Aarhusban tanulmányozta a korszerû vállsebészeti eljárásokat. Ezt követôen az Intézet váll- és könyöksérülésekkel foglalkozó szakambulancia megszervezé sére kapott megbízást. Tudását számtalan hazai és külföldi kongresszuson, tanfolyamon és továbbképzésen tette közzé. Szerzôként és társszerzôként számos munkája jelent meg szaklapokban óta a XV. majd óta a XVI. kerület sportorvosi szakrendelését is ellátta kórházi munkája mellett. Kajak-kenu és labdarúgó válogatott valamint a Budafoki Labdarúgó Klub orvosaként is tevékenykedett hosszabb-rövidebb ideig ban adjunktussá, 2006-ban fôorvossá nevezték ki óta tagja az Európai Térdsebészeti, Sporttraumatológiai és Artroszkópos Társaságnak, 1994-tôl az Európai Váll- és Könyöksebészeti Társaság tagja tôl a Magyar Artroszkópos Társaság, és a Magyar Sportorvos Társaság vezetôségének tagja, Sportorvosi Szakmai Kollégium tagja. Sportorvosi gyakorlati és tudományos munkáját 1997-ben a Magyar Sportorvos Társaság emléklapjával, 2002-ben Dalmadi Zoltán emlékéremmel ismerték el. Szia, Dezsô! Nehéz feladatot adtál Körülbelül annyira nehezet, mint amikor valaki fejébe vette, hogy megelôz kenu egyes ezer vagy tízezer méteren. Ez itthon Wichmann Tomin kívül nem sok sporttársadnak adatott meg. A világon is csak az NDK-s Schmidt-nek sikerült, bizonyítja ezüstérmed az 1982-es világbajnokságon. És ki tudja, talán 84-ben az Olimpián is sikerült volna nagyot alakítani. De Tôled is, mint ahogy kortársaidtól, barátaidtól, Sarusi Kis Jancsitól, Vaskuti Göbös -tôl, Rakusz Évitôl, Gyulay Gyuzsó -tól és a többiektôl a nagypolitika ármányai még az esélyt is elvették. Nehezebb feladatot adtál, mint amikor kezdô keretorvosként meg kellett hozni a döntést, hogy a sítáborban elszenvedett vállsérülésed miatt Téged, aki nem csak rám bízott sportoló, de kolléga is voltál, be kell tuszkoljalak a mûtôbe. Sok-sok órát beszéltünk át a mûtét szükségességérôl, technikájáról, veszélyeirôl és hogy ne aggódj, Eiben Fôorvos Úr megoldja. Utóbb kiderült, hogy ez a sérülés, bármennyire is furcsán hangzik, életed egyik pozitív meghatározó pillanata volt, hiszen akkor fordult érdeklôdésed a vállsebészet felé. Mielôtt Te kezeltél volna rászorulókat, elôbb kipróbáltad, milyen a front túloldalán. Szia, Dezsô! Kívánom, hogy a kenusok védôszentje, Szent Jupát kiemelten vigyázzon Rád. Ha túl leszel egy fárasztó napon, térdelj a hajódba vagy vedd elô kedvenc fegyveredet és töltsd el szabadidôdet az általad olyan nagyon szeretett természetben, járd az erdôt és ha nem is találsz vadat, élvezd a természet nyugalmát. Nem csak családod és mi, Sportsebészeti osztályos kollégáid és munkatársaid ôrizzük emlékedet, hanem az általad a vállízületi artroszkópia fortélyaira megtanított máshol dolgozó kollégák és számtalan meggyógyult beteged is. Kenuzz, vadássz békében! Sportorvosi Szemle évfolyam, 1. szám,

8 M S T Tudósítás a Magyar Sportorvos Társaság évi közgyûlésérôl és Dalmady Emlékülésérôl december 7-én tartotta a Magyar Sportorvos Társaság tisztújító közgyûlését. A leköszönô elnök és fôtitkár, Jákó Péter és Martos Éva beszámolóikat a közgyûlés egyhangúlag elfogadta. Az Ellenôrzô bizottság beszámolóját 2 tartózkodással fogadta el a közgyûlés. Ezt követôen az MST korábban megválasztott új elnöke, Berkes István röviden vázolta elképzeléseit, terveit. A közgyûlés megválasztotta az új vezetôséget: Fôtitkár: Pavlik Attila Titkár: Lózsa Ágnes Pénztáros: Dobos József Vezetôségi tagok: Apor Péter Asztalos Gyula Bakanek György Berkes István Csépai Dezsô Dani Vilmos Dobos József Frenkl Róbert Gyarmathy Jenô Györe István Halasi Tamás Hidas Péter Lózsa Ágnes MartosÉva Mikulán Rita Pavlik Attila Pavlik Gábor Pucsok József Szabó Anita Várnai Anna Elnökség: Berkes István Dobos József Gyarmathy Jenô Jákó Péter Lózsa Ágnes Pavlik Attila Pavlik Gábor Ellenôrzô bizottság: Jósfay Lóránt Osváth Péter Schiszler Gábor Tanácsadó testület: Árky Nándor Csépe Imre Kovács Árpád Miltényi Márta Szalay István Székely Gabriella Berkes Istvánt követô elnök 2011-tôl Pavlik Gábor lesz. A közgyûlés után a Dalmady Emlékülésen a Társaság alábbi tagjait tüntették ki: Dalmady-emléklap: Bondár Gábor, Unger Péter Sportorvoslásért emléklap: Molnár Pál Csinády Jenô-emléklap: Dékány Miklós Dalmady-pályázat I díj: Dékány Miklós valamint Pucsok József Márton Dalmady-pályázat II díj: Gógl Álmos Dalmady-emlékérem: Halasi Tamás Halasi Tamás A bokatáji lágyrész sérülések kezelése címû elôadásával zárult az Emlékülés hivatalos része évfolyam, 1. szám, Sportorvosi Szemle

9 M S T A Magyar Sportorvos Társaság stratégiája, cselekvési programja ( ) Jelen helyzet A Magyar Sportorvos Társaság (MST) a MOTESZ 1966-ban történt alapítása óta ezen szervezet tagja. Az elmúlt negyven év alatt négy elnököt (Páter János, Antoni Ferenc, Frenkl Róbert, Jákó Péter) követôen került a Társaság jelenlegi elnöke megválasztásra. A társadalmi és gazdasági körülményekben bekövetkezett változások, a tudomány fejlôdése teszi szükségessé, hogy a jelenlegi helyzet áttekintése után alakítsuk ki a követendô stratégiát, illetve ehhez illeszkedô cselekvési programot. A sportegészségügy elismertsége, presztizse mind társadalmi, mind szûkebb szakmai értelemben elmarad attól, amely a szakma akár népegészségügyi, akár szorosabb értelemben vett sportolói/versenysportolói vonatkozásban betöltött szerepétôl, illetve jelentôségétôl várható lenne. A Társaság taglétszáma hosszú évek óta stagnál, némi emelkedés a kongresszusok évében tapasztalható, majd ezt követôen ismét visszaesik kb fôre. A tagok átlagéletkora 40 év fölött van, kevés a fiatal kolléga. Ebben szerepet játszhat az elôbbiekben jelzett elismertség hiány is, amely alól kivételt talán a sportsebészet képez, a sportsebész számára a mûtôi háttér biztosított, mint az OSEI esetében. A Társaság az elmúlt években is jelentôsen hozzájárult a szakma számára tudományos fórum biztosításához, a két évenként megrendezett hazai kongresszusok, MOTESZ interdiszciplináris fórumai és egyéb tudományos rendezvények, valamint nem utolsó sorban a 2002-ben megrendezett FIMS Sportorvos Világkongresszus révén. A Társaság anyagi helyzete relatíve megfelelô, ez a több forrásból (tagdíj, MOB, kongresszusi bevételek, egyéb szponzoráció) történô finanszírozás biztosított. Ez az anyagi háttér tette lehetôvé a Sportorvosi Szemle kiadásához történô hozzájárulást, a pályadíjak kifizetését, valamint a tagok külföldi tudományos rendezvényeken való részvételének anyagi támogatását. A Társaság tagjainak egyéni elismertsége nemzetközi vonalon jelenleg is jobb, mint amit elvesztett pozicióink mutatnak, ugyanis elvesztettük elôkelô posztjainkat mind a FIMS-ben, mind az Európai Sportorvos Társaságban. Ennek oka nem elsôsorban a Társaság hibáiban keresendô, mint inkább a hazai sportdiplomácia nem kellôen átgondolt akciózásában. Küldetés A Magyar Sportorvos Társaság küldetése, hogy a tudományos tevékenységet elômozdítsa a sportorvoslás terén, növelve a szakma elismertségét mind az orvosés sporttudomány vonatkozásában, mind a társadalomban. Ennek érdekében: hatékonyan közremûködik a sportolók egészségének védelmében; közremûködik a fizikai aktivitás egészségi állapot stabilizálását és fejlesztését célzó tudományos vizsgálatokban és azok eredményeinek gyakorlati alkalmazásában; a sportolók betegségeinek, sérüléseinek megelôzésére alkalmas módszerek, illetve hatékony kezelés módszereinek tudományos fórumokon való bemutatása; tudományos konferenciák, kongresszusok rendezése; a hazai sportegészségügy és a nemzetközi sportorvoslás eredményeinek bemutatására alkalmas, magas színvonalú publikációs lehetôség biztosítása; a hazai sportorvosok nemzetközi tudományos rendezvényeken való aktív részvételének elôsegítése; együttmûködés hazai és nemzetközi vonalon más tudományos társaságokkal, szervezetekkel; együttmûködés hazai és nemzetközi sportszervezetekkel. Sportorvosi Szemle évfolyam, 1. szám,

10 Jövôkép Jövôképünkben a sportegészségügy rangját megilletô szerepet tölt be mind a népegészségügy terén, mind a sportolók ellátásában. Ennek megfelelôen a sportorvosok tevékenysége nem csupán az alkalmassági és versenyzési engedélyek megadásának elbírálására korlátozódik bár ennek fontossága sem lebecsülendô hanem konzultatív szerepkört töltenek be mindazon szakterületek számára, amelyekben a rendszeres fizikai aktivitás/testedzés/ sport akár az adott betegség prevenciójában, akár terápiájában felhasználható. A versenysport/élsport ellátásában pedig esetleges sérülések, betegségek ellátása mellett aktív szerepet kell vállalnia a sportolók teljesítôképességének felmérésében, életmódra, táplálkozásra vonatkozó tanácsadásban, az edzés tudományos alapokon nyugvó kontrolljában és optimális edzésmódszerek sportorvosi vonatkozásainak kidolgozásában, sérülések epidemiológiai vizsgálatában, sportági egészségvédô szabálymódosítások, védôfelszerelések kidolgozásában. Mûködési elvek A Magyar Sportorvos Társaság tevékenységének tükröznie kell, hogy tudományos tevékenységében, állásfoglalásaiban csakis a sportolók egészségének a védelme a meghatározó szempont és ezt semmi egyéb tényezô, vagy bármi áron, akár meg nem engedett eszközökkel való eredményességre törekvés nem befolyásolhatja; tudományos eredmények közreadásában nagy figyelmet fordít a kutatások etikai követeleményeinek betartására; a sportorvoslás ismereteit, eredményeit nem csupán a szûkebben vett szakmai közvéleménnyel, de a sporttal kapcsolatban álló egyéb szakterületeken közremûködôkkel, valamint a közvélemény minél szélesebb körével (a média adta lehetôségeket igénybe véve) is törekszik megismertetni. Stratégiai célok a Társaság elismertségének növelése, presztizsének emelése; a Társaság taglétszámának növelése; a tagságnak nyújtott szolgáltatások bôvítése; a Sportorvosi Szemle megújítása; fiatal sportorvosok tudományos tevékenységének támogatása; nemzetközi tudományos rendezvényeken való aktív részvétel serkentése; nemzetközi kapcsolatok bôvítése, nemzetközi szervezetekben jelenlegi poziciónk javítása; a Társaság financiális helyzetének stabilizálása. Cselekvési program Nemzeti Programokhoz való kapcsolódási lehetôségek minél nagyobb mértékben való kihasználása (jelenleg együttmûködünk a Szív és Érrendszeri Betegségek Megelôzésének és Gyógyításának Nemzeti Programjával); a média ( írott és elektronikus) tervszerû felhasználása a sportorvoslás megismertetése céljából; a hazai kongresszus minél magasabb színvonalú és attraktív megrendezése két évenként; évente több közérdeklôdésre számot tartható témájú tudományos rendezvény szervezése; a már sikeres Nyílt Napok rendezvénysorozat folytatása; a taglétszám növelése érdekében lehetôséget teremteni nem orvosok számára tagság létesítésére szélesebb körben (nem orvosok tagságára elvileg eddig is volt lehetôség), esetleg szekciók kialakítására (sportmasszôr, gyógytornász, természetgyógyász), vagy a korábban már létezett arthroszkópos szekció mintájára sporttraumatológiai szekció létrehozása; a Regionális Sportorvosi Központok kialakulásával lehetôség nyílik regionális (esetleg több határos régió együttmûködésével) sportorvosi szimpóziumok szervezésére, más szakmák képviselôinek meghívásával egybekötve; az internet adta lehetôségek jobb kihasználása, interaktív kapcsolat kialakítása, az aktuális kondicionális állapot felmérését lehetôvé tebvô önértékelô kérdôív kidolgozása; a Sportorvosi Szemle felelôs szerkesztôjének és szerkesztô bizottságának újraválasztása, nemzetközi tanácsadó testület felkérése; a Sportorvosi Szemlében megjelenô közlemények szaklektorálásának biztosítása; a Szemle kiadási költségeinek biztosítása (szponzor, hirdetô), a Szemle esetleges formai változtatása (pl. más borító), a Szemle belsô szerkezetének esetleges átalakítása (új rovatok, referátumok, stb.); évfolyam, 1. szám, Sportorvosi Szemle

11 a fiatal sportorvosok tudományos tevékenységének serkentésére új pályázati rendszer kidolgozása szükséges, több pályázati lehetôséggel, amelyet külsô szponzorok támogatnak (Richter Rt., Béres Rt., T- Mobil, MOL, Sándor Károly Futball Akadémia); a nemzetközi kapcsolatok újraélesztése céljából a különbözô sportorvosi nemzetközi szervezetekkel (FIMS, AFSM, EFSM, UEFA, stb.) szükséges új együttmûködési lehetôségek kialakítása, késôbbiekben megfelelô poziciók megszerzése; a környezô országokkal (Ausztria, Szlovákia, Lengyelország, Románia, Szerbia, Horvátország) együttmûködési megállapodások révén az eddigi kapcsolatok szorosabbá tétele; tagrevízió révén az aktuális taglétszám megállapítása, ezt követôen a tagdíjfizetési fegyelem fokozása; a MOB támogatás további biztosítása, lehetôség szerint az eddigi összeg emelése; a rendszeres kongresszusi bevételek lehetôség szerinti növelése; a különbözô pályázati rendszerek adta lehetôségek monitorozása és kihasználása. Sportorvosi Szemle évfolyam, 1. szám,

12 E R E D E T I K Ö Z L E M É N Y Marshall-pontrendszer alkalmazása térdsérült kosárlabdázóknál Jex A., Erdélyi G., Kovács A., Béres Gy. BM KKI Mozgásszervi Sebészet, Budapest Szerzôk demográfi ai adataik, a sportpályafutás alatt elszenvedett sérülések és sérülés után kifejtett sportaktivitásuk alapján 187 kosárlabdázó bevonásával vizsgálatot, statisztikai elemzést végeztek. A vizsgált sportolók közül 61 szenvedett el a vizsgálat ideje elôtt térdsérülést. A Marshall skála segítségével felmérték a sportolók sérült térdének állapotát. Megállapították, hogy a sportban eltöltött idô növekedésével statisztikailag szignifi kánsan nô a sérülés valószínûsége. Ez a megállapítás nem egyezik több szakirodalmi közlés eredményével. A vizsgálat adatai alapján nôk körében nagyobb arányban szerepelt térdsérülés. A vizsgált sportolók sportba való visszatérésének aránya magas, 72,1%-os volt, emellett további 23%-uk képes volt a visszatérésre, de teljesítôképessége korlátozott maradt. A Marshall score alapján 52,5 % tartozott a kiváló/jó, 31,1 % a közepes(+), 16,4 % a közepes(-), és 0 % a gyenge minôsítésbe sorolt kategóriába. A Marshall score kiértékelését követôen megállapíthatjuk, hogy az eredmények függenek a megfelelô mûtéti technikától, illetve a hozzáértô, komplex rehabilitációtól. Megállapítást nyert, hogy ez a vizsgálati módszer a sérülés utáni állapot felmérésére jól használható. The application of Marshall score on knee injuried basketball players. Authors made an observation and statistic analysis involving 187 basketball players, based on their demographic data, sustained injuries during their sportcareer, and the level of their post-injury sport activity. They found, that 61 of them had suffered knee injuries. By means of Marshall score, authors measured the status of the sportsmen s injured knee. They found, that the risk of the injuries increases signifi cantly with the length of the period spending with sport activity. This fi nding is not consistent with other authors results. Based on the results of present examination, incidence rate of knee-injuries is higher among women. Regarding the participants, return to sport activity was high, 72.1%. In addition, further 23 % of them were able to return, but their sport capacities remained limited. Based on the results of Marshall score, 52,5 % of them belong to the excellent/good, 31,1 % to the fair(+), 16,4 % to the fair(-), and 0 % to the poor category. Following the evaluation the results of Marshall score, they found that results depend on the adequate surgical interventions, and last, but not least the competent, complex rehabilitation. The current examination method is well-suited for the measurement of post-injury status. Kulcsszavak: Marshall skála, kosárlabda, térdsérülés Keywords: Marshall score, basketball, knee injuries Bevezetés Az utóbbi évtizedekben megnôtt a sport iránti érdeklôdés és a sportban való részvétel (14.). Ennek következtében megemelkedett a sportoláshoz kapcsolódó sérülések száma. A térd szalagsérülései közül az elülsô keresztszalag (LCA) szakadás a leggyakoribb, és a legfôbb okozója mind a rövid, mind a hosszú távú sportból való kiesésnek (14.). A térd testünk legnagyobb és legösszetettebb mûködésû ízülete. Sportolás közben a nagy igénybevétel következtében gyakran sérül. A térd sérülései sok sportban a legfrekventáltabb sérülésnek számítanak. Számba véve a különbözô sportokat, az összes sportsérülés %-át adják, ugyanakkor a sportolók hosszú távú edzéskihagyásának vezetô okát is valamely térdsérülés képezi (22., 11.). Térdsérülés szempontjából veszélyes sportnak számít a kosárlabda, a röplabda, a labdarúgás, a sí, a judo stb. (16.). Egy ausztrál tanulmány adatai szerint a különbözô sportok közül a sérülés valószínûsége a kosárlabdában a második legmagasabb (incidencia: 14 15/1000 órányi játékidô). A sérülés elôfordulásának aránya a labdarúgásban (20,3/1000 órányi játékidô) a legnagyobb, a gyeplabdánál (15,2/1000 óra és 15,1/1000 óra) hasonló volt (19., 17.). Egy másik felmérés szerint a sérülési ráta tekintetében a kosárlabda az ötödik helyen áll a karate, judo, jéghoki, és labdarúgás mögött. A csapatjátékokban a sérülések 46 59%-a mérkôzés alatt keletkezik. A kosárlabdában a legtöbb sérülés (56 %) az alsó végtagot érintette. A leggyakoribb sérülés a rándulás vagy húzódás volt, ugyanakkor nagy arányban fordult elô törés is (10.). A diagnosztika fejlôdése miatt a felfedezett, és aktívan kezelt elülsô keresztszalag sérülések száma jelentôsen nôtt. Térdsérülések a évfolyam, 1. szám, Sportorvosi Szemle

13 éves sportolóknál a leggyakoribbak, mivel a térdízületek rotációs terhelése ebben az életkorban a legnagyobb. A sérülések gyakorisága 3 5x magasabb nôk, mint férfiak között (1., 2., 15.). Kraszits és munkatársai a Lysholm - pontrendszerrel végzett felmérésébôl kiderül, hogy a 286 szalagsérülésbôl 226 LCA szakadás volt (közel 80 %). A különbözô sportágak közül az LCA sérülés gyakorisága szempontjából a kosárlabda a harmadik (9.). A térdszalagok szakadásának felismerése és adekvát kezelése nagyon fontos feladat, mivel meghatározó jelentôséggel bír az adott térd késôbbi terhelhetôségére nézve, akár a mindennapi életben, akár a sportban. Tanulmányunk célja az volt, hogy a Marshall-pontrendszer (13.) segítségével a magyar kosárlabdázók egy csoportjának térdsérülést követô állapotát felmérjük és eredményeit értékeljük. A Marshall score használatával, amelyet a New York-i Hospital of Special Surgery orvosai fejlesztettek ki, értékelhetô a sportolók (jelen esetünkben a kosárlabdázók) térdsérülés utáni állapota. Segítségével sikeresen nyomon követhetô a sérülés (mûtét) utáni funkció-változás és gyógyulás. Statisztikai elemzések igazolták, hogy a különbözô score rendszerek eredményének összehasonlítása során (Larson, Lysholm, Marshall, Orthopädische Arbeitsgemeinschaft Knie (OAK), Hospital for Special Surgery (HSS), Visual Analog Scale (VAS), Tegner activity level, International Knee Documentation Committee (IKDC) pontrendszerek) jelentôs különbségek vannak (6., 4.). kosárlabdáznak. A 187 megkérdezett kosarasból 61-nek volt korábban térdsérülése, velük töltettük ki a Marshall-kérdôívet. A 61 sérült közül 49 nô, 12 férfi. A nôk átlagéletkora 25 év, a férfiaké 30 év. A térdsérülések és azok gyógyulásának nyomon követése céljából speciálisan összeállított kérdôívet használtunk fel. Ennek alapjául az un. Marshall score szolgált (1. táblázat), amelyet kiegészítettünk néhány kérdéssel. A Marshall-skála, melyet a NY HSS orvosai fejlesztettek ki, retrospektív módszerrel figyeli, és értékeli a sportolók (jelen esetben a kosárlabdázók) térdsérülés utáni állapotát. Ennek segítségével követtük a sérülés (mûtét) utáni funkcióbeli változást és a gyógyulást. A kérdôív vizsgálja a fájdalmat, a duzzanat mértékét, a lépcsôzés, guggolás, ugrálás, egyhelyben futás végrehajtását, ízületi érzékenységet, a lágyrész duzzanatát, illetve az instabilitást. A skála kiértékelése pontozással történik. Az elérhetô maximális pontszám 50 pont (minimum 0 pont), melyet a részpontszámok egyszerû összeadá sából nyerünk. Minél magasabb a pontszám, annál jobb funkciójú a térd, minél alacsonyabb az elért pontszám, annál kevésbé lesz alkalmas a sérült a jövôben sportolásra. Az elért pontszám alapján 4 kategóriát különböztetünk meg: pont kiváló/jó; pont közepes+; pont közepes, <31 pont gyenge. A Marshall score kiértékelésénél kizárólag a 22 paramétert vettük alapul, az általunk feltett kérdések nem szerepelnek a pontozásban, azokat külön értékeltük. Eredmények A kérdôív kiértékelése alapján a 187 kosárlabdázó közül 61 (32,6%) szenvedett el az évek folyamán térdsérülést, 126-an (67,3%) nem sérültek meg. A férfiak 25,5 %-a, a nôk 35 %-a sérült, mely különbség igazolhatja a nôk nagyobb sérülékenységét (2. táblázat). 2. táblázat A térdsérültek nemek szerinti megoszlása / Knee injuries rating by sex Anyag és módszer A felmérés során 187 random módon kiválasztott kosárlabdázót kérdeztünk ki, 139 nôt és 48 férfit. A vizsgált mintában szerepelnek válogatott profi sportolók, második vonalbeli játékosok, valamint olyanok is, akik csak hobbi szinten 1. ábra A térdsérültek Marshall-skála szerinti osztályzása / The classification of knee-injured by Marshall score Sportorvosi Szemle évfolyam, 1. szám,

14 1. táblázat Marshall-skála / Marshall Score évfolyam, 1. szám, Sportorvosi Szemle

15 A 61 térdsérülést elszenvedett sportoló közül 52 részesült sebészi ellátásban. A Marshall score kiértékelési szempontjai alapján a sérülteket négy kategóriába sorolja. A vizsgált mintában a gyenge kategóriába senki sem került, a közepes- csoportba 10-en (16,4%), a közepes+ csoportba 19-en (31,1%) és a kiváló/jó kategóriába 32-en (52,5%) sorolhatók (1. ábra). A Marshall score átlagértéke 40,44 pont, azaz a közepes+ kategóriába esik. Ez az átlag a szalagpótláson átesett betegekre vonatkoztatva 39,1 pont. Megvizsgáltuk, hogy a sérült kosarasok milyen jellegû mûtéteken estek át. Ebbôl kitûnik, hogy az 52 mûtéti ellátásban részesült sportoló közül 42,6%-ánál történt elülsô keresztszalag pótlás, a második leggyakrabban végzett sebészi beavatkozás a meniszkuszporc sérülés ellátása volt: 34,6%. Harmadik helyen a diagnosztikus artroszkópos vizsgálat állt: 32,7%. A többi mûtéti típus [ízületi felszínkárosodás (13,5%), szalagvarrat (7,7%), szalagcsonk eltávolítás (5,8%), térdkalács ficam miatt végzett beavatkozás (3,8%), egyéb] jóval kisebb százalékban fordult elô (2. ábra). 2. ábra A térdmûtétek osztályozása / Classification of knee operation A kosárlabdázás szintjét, illetve a sportban eltöltött idôt tekintve a kérdôívbôl tanulságos következtetést lehet levonni. Azok, akik hosszabb ideje voltak aktív játékosok, statisztikailag szignifi kánsan (F=8,691, p<0,005) nagyobb valószínûséggel sérültek meg. (A statisztikai számítást SPSS statisztikai programmal végeztük, varianciaanalízissel hasonlítottuk össze a csoportátlagokat.) (3. ábra). Felmérésünkbôl látható, hogy az NBI/A-ban azaz az élvonalban játszók nagyobb arányban sérülnek, mint az alacsonyabb osztályban, NBI/B-ben kosárlabdázók (4. ábra). A sportolók által kitöltött kérdôívek alapján kiértékeltük a Marshall score paramétereit. Kosárlabdázóknál a fájdalom 73%, duzzanat 57%, nehezített lépcsôzés 41%, kattogás-elakadás 56%-uknál szerepel. Az érzékenység 67,2%, kattogás 55,7%, ropogás 73,8%- uknál van jelen. A kosárlabdázók szubjektív megítélése szerint a sérült és az egészséges végtag combmérete közti különbség az esetek 52,2 %- 3. ábra A térdsérülések száma és a sportban eltöltött idô közti összefüggés / Coherence between the number of injuries and the length of sport activity period ánál 1 cm-nél kisebb/egyforma, 32,7 % 1 2 cm és 14,8 % 2 cmnél több volt. A quadriceps izomereje 60,7 %-ban normális maradt. A 61 sérült közül egy sportolónak volt nagyon gyenge az izomereje, 23 sportoló a hajlítást és/vagy nyújtást csökkent mértékben tudta végrehajtani és 37 játékos (60,7 %) normális izomerôvel rendelkezett. A választ adó sportolók 95,1%- a tért vissza a sportba, 72,1 %- a teljesen intenzitással, a sérülés elôtti teljesítménnyel vissza tudott térni a versenysportba, 23%-uk korlátozottan. A mûtétet követôen a kosárlabdázók -sporttevékenységük közben- az elülsô keresztszalag súlyos fokú instabilitását egy eset - ben sem tapasztalták (0%), a normál stabilitású térd kategóriát 93,5 %-uk jelölte meg. Sportorvosi Szemle évfolyam, 1. szám,

16 4. ábra A térdsérülések aránya és a sportolás szintje közötti összefüggés / Coherence between the rate of injuries and the level of sport activity Megbeszélés Eredményeinket értékelve a Marshall score-t összevethetjük az irodalomban olvasható hasonló betegcsoportokon más pontrendszerek segítségével végzett felmérések eredményeivel. A finn Tampere University Hospital-ban készült felmérés alapján Jarvela az IKDC pontrendszer alkalmazása során az LCA sérülés miatt kezelt betegek 80%-át sorolta a normális vagy közel normális kate - góriába, a Marshall scornál a betegek 98%-a esett a normál vagy közel normál stabilitású operált térd elbírálás alá. Tehát LCA mûtét után a térd stabilitása jó volt (7.). Megállapítható, hogy az IKDC szigorúbb kritériumokat támaszt és szigorúbban ítél. Nakayama és mtsai szerint az International Knee Documentation Commitee (IKDC) eredményei alap - ján a sebészeti módszerrel kezelt betegek 80%-a esett a normál vagy közel normál értékelésbe. A bete - gek 96%-a visszanyerte a teljes mozgásterjedelmet, a sérült oldal quadriceps izomereje hasonló volt, mint a nem sérült oldalié (16.). Knoll IKDC 2000-rel végzett fi zikai vizsgálatai alapján nyolc hónapos rehabilitáció után mindenkit az A - egészséges és a B - majdnem egészséges kategóriába lehetett sorolni (8.). Kraszits és mtsai elülsô keresztszalag pótláson átesett betegeinél Lysholm-pontrendszer alapján az esetekbôl 17% kiváló, 62% jó, 21% megfelelô eredményt talált (9.). Eredményeinkkel ellentétben, Kujala és mtsai tanulmányában a vizsgált sportoknál általában a éves férfiaknál magasabb volt a sérülési ráta, mint nôknél (10.). De Loes és mtsai szerint a térdsérülés esélye sportolás közben nôknél magasabb, mint férfiaknál. Hat sportban a nôknél szignifi kánsan nagyobb volt a rizikó, ezek a hegymászás (alpinisták), mûlesiklás, torna, röplabda, kosárlabda és a kézilabda. A nôknél szignifi kánsan nagyobbnak találták a térdsérülések rizikóját: míg a férfiak összes sérülésének 10, a nôk esetében 13 %-át tették ki (11., 20.). Tillman és mtsai tanulmányának eredményei szerint a nôk 2 8x gyakrabban szenvednek el LCA sérülést, mint a férfi társaik. Az LCA sérülés arányának különbségét a két nem között a nôk nagyobb Q szög értékével magyarázta. Eredményeik szerint nôk esetében a Q szög 4,4 - kal (p<0,001) meghaladja a férfiakét (20., 3., 21.). Eredményeinkkel szemben, az irodalomban több ellentétes összefüggés mutatkozott a sérülés rizikója és a sportban eltöltött évek száma között. Macera és mtsai szerint a kezdô sportolók lényegesen gyakrabban sérülnek. A tapasztaltabb sportolók fi zikális felkészültsége, erônléte, mozgáskoordinációja magasabb szintû, ez sérülés- prevenciót nyújt (12.). A sportba való visszatérést tekintve a fellelt szakirodalmakban hasonló eredmények születtek, mint felmérésünkben. Nakayama tanulmányában a 8,1 posztoperatív hónap után a betegek 92%-a volt képes teljes mértékben visszatérni a versenysportba (16.). Smith és mtsai 62 sérültet vizsgáltak a Cincinnati Sports Activity Scale (CSAS) és a Cincinnati Sports Function Scale-t alkalmazva. A vizsgált betegek 89%-a visszatért a sérülést megelôzô versenyzési szintre (vagy magasabbra) (18.). Gáspár és mtsai az a DOTE Ortopédiai Tanszékén elülsô keresztszalag pótláson átesett betegeken KT 1000 arthrométerrel végzett vizsgálatában mindössze az esetek 73 %-ában találtak megfelelô stabilitást (5.). Következtetés A sportsérülések gyakorisága növekvô tendenciát mutat. Hazánkban a labdajátékok képviselôi sérülnek a leggyakrabban. A sérülések nagyobb része az alsó végtagot érinti. Legtöbbször a boka és a térd sérül. Leggyakrabban a szalagok sérülései miatt történik orvosi ellátás. A vizsgálatba vont sérült kosárlabdázók gyógyulásának vizsgálata bizonyítja, hogy mûtéttel, megfelelô utókezeléssel a fi zikai teljesítôképesség az esetek nagy részében helyreállítható. A Marshall score kiértékelését követôen állíthatjuk, hogy a posztoperatív állapot felmérésére a módszer jól használható. Egyéb hasonló pontrendszerekkel összevetve megállapíthatjuk, hogy a Marshall score más score-okhoz képest jobb eredményeket adhat, évfolyam, 1. szám, Sportorvosi Szemle

17 ennek ellenére ez a vizsgálati módszer, mivel a beteg szubjektív megítélését megmutatja, a felkészülés során értékes információt ad orvosoknak, rehabilitációs szakembereknek, edzôknek és az érintett sportolónak egyaránt. A Marshall score elônye az ami a hátránya is, hogy használata és kiértékelése történhet orvos nélkül is. A sérülés miatt keletkezô fi zikai változás pontosabb megítéléséhez térdízülettel foglalkozó szakemberek több mérôszámra épülô vizsgálatára is szükség van. Irodalom 1. Arendt E, Dick R. Knee injury patterns among men and women in collegiate basketball and soccer. NCAA data and review of literature. Am J Sports Med 1995; 23: Bahr R, Holme I. Risk factors for sports injuries a methodological approach. British Journal of Sports Medicine London: Oct Vol. 37, Iss. 5, p Boden BP, Dean GS, Feagin JA Jr, Garrett WE Jr. Mechanisms of anterior cruciate ligament injury. Orthopedics 2000;23: Fuchs S, Friedrich M. Bee Influssungsmöglichkeiten von Kniegelenkscores. Der Unfallchirurg Springer Berlin / Heidelberg, Januar 2000, Seiten: Gáspár L, Szepesi K, Kiss I, Farkas Cs ifj. Lampé I. Instabilitás miatt operált térdízületek KT 1000 arthrométerrel meghatározott stabilitásának összehasonlító vizsgálata. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet és Plasztikai Sebészet Hrubesch R, Rangger Ch, Reichkendler M, Sailer RF, Gloetzer W, Eibl G. Comparison of Score Evaluations and Instrumented Measurement After Anterior Cruciate Ligament Reconstruction. The American Journal of Sports Medicine 28: (2000) 7. Jarvela T. Anterior Cruciate Ligament Reconstruction with BPT Autograft. A Fiveto Nine- Year Follow-up of 101 Patients. Acta Universitatis Tamperensis (Tampere University Dissertations), ISBN: , Knoll ZS. Az elülsô keresztszalag pótlása patella ínnal vagy semitendinosus ínnal rehabilitációs tapasztalatok. Rehabilitáció 2002; 12 (3): Kraszits I Dr., Papp T Dr., Balázs J Dr., Takács F Dr. Elülsô keresztszalag szakadást szenvedett sportolók mûtéti ellátása. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet Kujala UM, Taimela S, Antti- Poika I, Orava S, Tuominen R, Myllynen P. Acute injuries in soccer, ice hockey, volleyball, basketball, judo, and karate: analysis of national registry data. BMJ Dec 2; 311 (7018): de Loes M, Dahlstedt L J, Thomee R. A 7-year study on risks and costs of knee injuries in male and female youth participants in 12 sports. Scandinavian Journal of Medicine & Science in Sports; Apr2000, Vol. 10 Issue 2, p90, 8p 12. Macera CA, Pate RR, Powell KE, Jackson KL, Kendrick JS, Craven TE. Predicting lower-extremity injuries among habitual runners. Archives of Internal Medicine, vol. 149 (11), pp , Marshall JL, Fetto JF, Botero PM. Knee ligament injuries: A standardized evaluation method. Clin Orthop 123: Mervyn J Cross. Encyclopedia of Sports Medicine and Science: ACL injuries: Treatment and Rehabilitation 1998 Feb Myklebust G, Maehlum S, Holm I, et al. A prospective cohort study of anterior cruciate ligament injuries in elite Norwegian team handball. Scand J Med Sci Sports 1998; 8: Nakayama Y, Shirai Y, Narita T, Mori A, Kobayashi K. Knee functions and a return to sports activity in competitive athletes following anterior cruciate ligament reconstruction. J Nippon Med Sch Jun; 67(3): Requa RK, DeAvilla LN, Garrick JG. Injuries in Recreational Adult Fitness Activities. American Journal of Sports Medicine, vol. 21 (3), pp , 1993 May-Jun. 18. Smith FW, Rosenlund EA, Aune AK, MacLean JA, Hillis SW. Subjective functional assessments and the return to competitive sport after anterior cruciate ligament reconstruction. British Journal of Sport Medicine Jun; 38 (3): Stevenson MR, Hamer P, Finch CF, Elliot B, Kresnow M. Sport, age, and sex specific incidence of sports injuries in Western Australia. British Journal of Sports Medicine 2000; 34: Tillman MD, Bauer JA, Cauraugh JH, Trimble MH. Differences in lower extremity alignment between males and females: Potential predisposing factors for knee injury. Journal of Sports Medicine and Physical Fitness Turin: Sep Vol. 45, Iss. 3, p (5 pp.) 21. Wilk EK, Arrigo C, Andrews JR, Clancy WG Jr. Rehabilitation after anterior cruciate ligament reconstruction in the female athlete. J Athl Train 1999;34: Zarins B, Adams M. Knee injuries in sports. New England Journal of Medicine; 4/14/88, Vol. 318 Issue 15, p950, 10p Address: dr. Jex Anna, jexanna@fre .hu Sportorvosi Szemle évfolyam, 1. szám,

18 E R E D E T I K Ö Z L E M É N Y Multidirekcionális instabilitású vállízületek izmainak mozgásmintázata izometrikus karmozgás és fej feletti hajítás során Illyés Árpád 1, Kiss Rita M. 2 Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika, Budapest 1 MTA-BME Szerkezetek Támogatott Kutatócsoport, Budapest 2 A multidirekcionális vállízületi instabilitással gyakran találkozunk nemcsak szabadidô-, hanem versenysportolók esetében is. A multidirekcionális vállízületi instabilitás megváltoztatja a dinamikus stabilizátorok szerepét, amelynek következtében megváltozik a vállízület körüli izmok mozgásmintázata is, amelyet az edzésterv kialakításánál fi gyelembe kell venni. Kutatásunk célja, hogy kimutassuk az izmok megváltozott mozgásképét és annak okait. A kutatás során 25 egészséges személy és 15 multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô beteg nyolc vállizmának mûködését elemeztük felületi elektromiográfi a segítségével izometrikus karmozgások (húzás, tolás, elevatio) és fej feletti hajítás során. Az izmok a normalizált izom-összehúzódás maximumait és a maximális idôszélességet hasonlítottuk össze az egészséges kontrollcsoporttal. A lineáris burkoló görbék normalizációja a vizsgálat során végrehajtott különbözô mozgásformák során elért legnagyobb izom-összehúzódással, az úgynevezett módo sított maximális referencia izom-összehúzódással történt. A vizsgálat eredményeibôl megállapíthatjuk, hogy a multidirekcionális instabilitással rendelkezô betegek esetén az izometrikus és a dinamikus mozgások kivitelezése is megváltozik, a glenohumeralis ízület centralizációját, az instabilitás csökkentését a rotatorköpeny izomzat szerepének növelésével és a deltaizom, a biceps brachii és a pectoralis major izmok szerepének csökkenésével próbálja biztosítani a szervezet. A maximális idôszélesség elemzése alapján a multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a normalizált izom-összehúzódás maximumai közötti idôbeni eltérés szignifi kánsan nagyobb, mint a kontrollcsoport esetén. Megállapíthatjuk, hogy a multi direkcionális instabilitású vállízület neuromuszkuláris kontrollja és propriocepciója eltérô az egészséges kontrollcsoporthoz képest. Motion patterns of shoulder joint muscles with multidirectional instability during isometric arm movements and overhead throw. Multidirectional shoulder joint instability alters the role of dynamic stabilizers, as a result of which the motion patterns of muscles surrounding the shoulder joint are also changed. Our research is aimed at exploring the altered motion patterns of muscles and the reasons therefore. In the course of our research, the shoulder muscle functions of 25 healthy subjects and those of eight shoulder muscles of 15 patients with multidirectional shoulder joint instability were analyzed by electromyography in the course of isometric arm movements (pulling, forward punch, elevation), and overhead throw. The maximum values of normalized voluntary contraction, and the maximum time range were compared with those of the healthy control group. Linear cover curves were normalized by the so-called modifi ed maximum voluntary contraction, the largest voluntary contraction achieved in the various movement forms performed in the course of the examination. Test results suggest that in case of patients with multidirectional instability isometric and dynamic motions are performed in a different way; the centralization of the glenohumeral joint and the reduction of instability is attempted to be ensured by the organism through increasing the role of rotator cuff muscles and decreasing the role of m. deltoideus, m. biceps brachii, and m. pectoralis maior. Maximum time range analysis shows that in case of shoulder joints with multidirectional instability, the time difference between the peaks of normalized voluntary contraction is signifi cantly greater than in the control group. It can be established that the neuromuscular control and proprioception of shoulder joints with multidirectional instability differ from those of the control group. Kulcsszavak: vállízület, multidirekcionális instabilitás, elektromiográfi a, mozgásmintázat Keywords: shoulder joint, multidirectional instability, electromyography, motion pattern évfolyam, 1. szám, Sportorvosi Szemle

19 Bevezetés A multidirekcionális vállízületi instabilitás a sagitalis és a horizon tális síkban észlelhetô, átlagostól jelentôsen eltérô ízületi mozgathatósággal jellemezhetô. A fájdalmat a kar használata során bekövetkezô repetitív hátsó vagy hátsó-alsó szubluxáció okozza a lágyrész struktúrákra gyakorolt nyújtó hatása miatt. E struktúrák a folyama - tos túlterhelés hatására megnyúlnak, de normál esetben a dinamikus stabi lizátorok (izmok) ezt a tenden - ciát megakadályozzák. A multidirekcionális vállízületi instabilitás multifaktoriálisnak tekinthetô, de eredete négy fô etiológiai kategóriába sorolható: labrum rendellenesség, szalag rendellenesség, megzavart izomkoordináció és kollagén rendellenességek. Elektromiográfiai tanulmányokkal (1, 9, 13, 19) kimutatták, hogy a multidirekcionális vállízületi instabilitás esetén a deltaizom, a biceps brachii, a pectoralis major izmok szerepe csökken, a trapezius, a supraspinatus, az infraspinatus izmok szerepe növekszik. Megállapították, hogy a subscapularis izom elsôsorban az elülsô stabilitásért, az infraspinatus izom elsôsorban a hátsó stabilitásért felelôs (6, 16, 17). A sub scapularis izom ugyancsak fontos stabilizáló szerepet játszik abduc tioban, rotatioban és flexioban, az infraspinatus izom szintén aktív abductioban és flexioban, a supraspinatus izom szerepe extensio ban növekszik meg (12, 18). Glousman és munkatársai (4) egészséges és vállízületi instabilitással rendelkezô atlétákon hajító mozgás esetén határozták meg különbözô izmok izomaktivitási jellemzôit. Instabil vállízület esetén a biceps brachii és supraspinatus izmok normalizált izom-összehúzódás maximuma emelkedett. Instabilitás esetén az egészséges vállízülethez képest az infraspinatus izom szerepe a korai elôkészítô fázisban és a lendítô fázisban növekedett, a pectoralis major, a subscapularis, a latissimus dorsi és a serratus anterior izmok normalizált izom-összehúzódás maxi muma szignifi kánsan alacsonyabb. A deltaizom aktivitási sajátos ságaiban nem volt eltérés. A szer - zôk szerint biceps brachii és supraspinatus izmok megnövekedett normalizált izom-összehúzódás maximuma az elülsô instabilitást kompenzálja, a pectoralis major, a subscapularis és a latissimus dorsi izmok csökkent normalizált izomösszehúzódás maximuma az elülsô instabilitást növeli, mert csökkenti a normál berotatios erôt, amely a késôi elôkészítô fázisban és a gyorsítás fázisában szükséges. Az instabil váll ízület esetén megfigyelhetô a neuromuscularis egyensúly felborulása, amely vagy a primer patológia része, vagy szekunder jelenség. Az irodalom áttekintése alapján megállapíthatjuk, hogy különbözô mozgások esetén a multidirekcionális vállízületi instabilitás lényegesen megváltoztatja az izomaktivitási jellemzôket, amelynek oka egyrészt patológiai eredetû másrészt a neuromuszkuláris egyensúly felborulása. Vizsgálatunk célja, hogy multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô szabadidô- és verseny sportolók esetén vizsgáljuk a vállízület egyes izmainak mozgásmintázatát izometrikus és hajító mozgások esetén. A mérések lehetôséget teremtenek arra, hogy sport mozgások esetén vizsgáljuk a multidirekcionális instabilitás hatására mozgás megváltozását, az egyes izmok funkciójának alakulását. A mérésekbôl nyert eredmények segítségünkre lehetnek a multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô sportolók gyógytornájának, erôsítésének megtervezésében, továbbá a gyógytorna eredményességének értékelésében. A kutatás eredménye alapja lehet multidirekcionális vállízületi instabilitás prevenciójának megtervezésében, az egyénre szabott edzésprogram kidolgozásában. Anyag és módszer Vizsgált személyek A kutatás során összesen 25 egészséges személy és 15 multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô beteg vállmozgását elemeztük. Az egészséges csoport esetén, akik a vizsgálatot megelôzô évben felsô végtagi fájdalomról vagy rendellenességrôl számoltak be, a vizsgálatból kizártuk. A vizsgált betegek multidirekcionális vállízületi instabilitása fizikális vizsgálattal, vagy korábban elvégzett diagnosztikus artroszkópiával igazolódott. A vizsgált személyek adatait az 1. táblázatban foglaltuk össze. 1. táblázat: A vizsgált személyek adatainak összefoglalása / Summary of subject data A vizsgálatsorozatot a Semmelweis Egyetem Regionális, Intézményi Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága 114/2004 számon Sportorvosi Szemle évfolyam, 1. szám,

20 engedélyezte. A vizsgált önkéntes személyek a vizsgálat megkezdése elôtt írásos beleegyezésüket adták a vizsgálatok elvégzéséhez. A mozgásvizsgálatok megkezdése elôtt egy ortopéd szakorvos végezte a vizsgált személyek mindegyikének fizikális vizsgálatát, amelynek alapján felvette a Constant score-t (2, 3). A vizsgált mozgások A vizsgált személy a következô izometrikus mozgásokat hajtja végre: (a) húzás, (b) tolás és (c) elevatio. Minden vizsgált személy az izometrikus mozgásformákat (2. táblázat) azonos körülmények között, enyhe ellenállás gumiszalag ellenében, álló testhelyzetben, minden fázisát metronóm segítségével ütemre hajtotta végre. Minden mozgástípust legalább három alkalommal ismételték, a mozgássorozat folyamatos volt. A mérést megelôzôen a mozgások Mérési módszer 2. táblázat A vizsgált mozgások defi níciója / Defi nitions of the elementary motions examined A vállízület és a felsô végtag izomzatának elemzéséhez a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mûszaki Mechanika Tanszék Biomechanikai Laboratóriumá ban található ZEBRIS CMS- HS (ZEBRIS, Medizintechnik GmbH, Németország), számítógép által vezérelt mozgáselemzô rendszer felületi elektromiográfiai egységét használtuk. A felületi elektródok elhelyezésénél a SENIAM javaslatait vettük figyelembe (5), a különbözô izmok közti áthallás kiszûrésére az ANVOLCOM modellt használtuk (5). Az izmok elektromos potenciálváltozásának detektálása és elsôdleges feldolgozása a (8) irodalomban leírtaknak megfelelôen történt. A vizsgálatba a következô izomcsoportokat vontuk be: (1) m. pectoralis major, (2) m. infraspinatus, (3 5) m. deltoideus elsô, középsô és hátsó része, (6) m. supraspinatus m. trapeziussal, (7) m. biceps brachii, (8) m. triceps brachii (1. ábra). 1. ábra A mérés elrendezése a vállízület izmainak elektromiográfiai méréséhez izometrikus és dinamikus mozgás során / Measurement arrangement for the electromyographic measurement of shoulder joint muscles during isometric and dynamic motion kezdeti és végpontját, valamint magát a mozgásformát betanítottuk, mindenki ugyanazon módon tudta megismételni a mozgást. A vizsgált személy a következô dinamikus mozgásokat hajtja végre: (d) lassú fej feletti hajítás és (e) gyors fej feletti hajítás. A lassú hajítás feladata a személytôl 5 m-re lévô célba hajítás teniszlabdával. Gyors fej feletti hajításkor a vizsgált személy számára természetes hajító mozdulattal és technikával maximális erôkifejtést végzett, teniszlabdával évfolyam, 1. szám, Sportorvosi Szemle