Bük és Csepreg összehasonlító településföldrajza

Átírás

1 Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskola Bük és Csepreg összehasonlító településföldrajza Doktori (Ph.D.) disszertáció Készítette: Németh Sándor Témavezetı: Dr. Gyenizse Péter egyetemi docens Pécs 2014

2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS BÜK ÉS CSEPREG TELEPÜLÉSFÖLDRAJZI KUTATÁSÁNAK CÉLKITŐZÉSEI ÉS MÓDSZERTANI ALAPJAI A KUTATÁS CÉLKITŐZÉSEI A KUTATÁS MÓDSZEREI ELMÉLETI ALAPOK A település definíciói A város fogalma és csoportosítási lehetıségei A kisváros fogalma a mai magyar településföldrajzban A településföldrajz tudományrendszertani helye és fı megközelítési módjai A településföldrajz belsı felépítése, fıbb kutatási irányai TARTALMI FELÉPÍTÉS ALKALMAZOTT FELDOLGOZÁSI MÓDSZEREK A KUTATÁS ELİZMÉNYEI BÜK ÉS CSEPREG HELYE A TÉRBEN ÉS HELYZETE A TELEPÜLÉSHÁLÓZATBAN ABSZOLÚT FÖLDRAJZI FEKVÉS RELATÍV FÖLDRAJZI HELYZET A KISTÁJ ÉS KISTÉRSÉG TELEPÜLÉSHÁLÓZATA, TÉRSZERKEZETE BÜK ÉS CSEPREG TELEPÜLÉSFEJLİDÉSÉNEK TERMÉSZETI ALAPJAI TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GEOLÓGIAI FELÉPÍTÉS DOMBORZATI VISZONYOK ÉGHAJLAT VÍZRAJZ Felszín alatti vizek Felszíni vizek TALAJFÖLDRAJZ NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁG A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK HATÁSA BÜK ÉS CSEPREG TELEPÜLÉSI SZFÉRÁIRA BÜK ÉS CSEPREG TELEPÜLÉSFEJLİDÉSÉNEK TÁRSADALMI ALAPJAI TÖRTÉNETI FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS KRONOLOGIKUS (IDİBELI) ASPEKTUS İSKORI ÉS ÓKORI TELEPÜLÉSNYOMOK A RÉPCE VIDÉKEN A NÉPVÁNDORLÁSOK KORA ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS BÜK ÉS CSEPREG TELEPÜLÉSÉNEK KIALAKULÁSA ÉS FEJLİDÉSE A XIX. SZÁZAD DEREKÁIG A nemesi hármasfalu és a mezıváros szerepkörei és demográfiája a korszakban A feudalizmus emlékei Bük és Csepreg településszerkezetében A KAPITALIZMUS ÉS A DUALIZMUS KORA A RÉPCE-SÍK KÉT KÖZPONTJÁBAN Gazdaság és társadalom Településszerkezet, beépítés A HORTHY-KORSZAK ÉS A SZOCIALIZMUS ELSİ, HOSSZÚ ÉVTIZEDE ( ) Gazdaság és társadalom Településszerkezet, beépítés A GULYÁSKOMMUNIZMUSTÓL A RENDSZERVÁLTÁSIG Gazdaság és társadalom Településszerkezet, beépítés A KÉT KISVÁROS KÜLSİ KAPCSOLATRENDSZERE ÉS KÖZPONTI FUNKCIÓI NAPJAINKBAN BÜK ÉS CSEPREG FEJLİDÉSÉNEK ÉS FEJLESZTÉSÉNEK KÜLSİ FELTÉTELRENDSZERE Jogi feltételrendszer: az önkormányzatok mint a helyi fejlıdés letéteményesei Finanszírozási háttér: a pályázati források mint a helyi fejlesztés feltételei BÜK ÉS CSEPREG KÖZPONTI FUNKCIÓI ÉS VONZÁSKÖRZETEI Elérhetıség, közlekedésföldrajzi helyzet Társadalmi szolgáltatások Gazdasági szolgáltatások TELEPÜLÉSMORFOLÓGIAI VIZSGÁLAT CHOROLOGIKUS (TÉRBELI) ASPEKTUS A KÉT VÁROS BEÉPÍTETT TERÜLETÉNEK NÖVEKEDÉSE A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA

3 A KÖZPONTI FUNKCIÓK ÉS ÉPÍTMÉNYEK A központi funkciók típusai a hazai városokban A központi funkciók és intézményeik Bükön és Csepregen A LAKÁSÁLLOMÁNY VIZSGÁLATA A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS TELEPÜLÉSEN BELÜLI ELOSZLÁSA BEÉPÍTÉSI MÓDOK ÉS ELTERJEDÉSÜK Beépítési módok és elterjedésük a hazai városokban Beépítési módok és elterjedésük Bükön és Csepregen FUNKCIONÁLIS TELEPÜLÉSMORFOLÓGIA A HAZAI KISVÁROSOK SZERKEZETÉRİL ÁLTALÁBAN BÜK ÉS CSEPREG FUNKCIONÁLIS ÖVEZETEI Centrum Szubcentrumok Lakóöv Ipari öv Városi zöldterületek EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A KUTATÁS TOVÁBBI IRÁNYAI KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS IRODALOMJEGYZÉK MELLÉKLETEK Ábrák Táblázatok Képek Források 3

4 BEVEZETÉS Disszertációm témájául két Vas megyei szomszédvár, Bük és Csepreg településföldrajzi szempontú feltárását, elemzését és összehasonlítását választottam. Indoklásképpen érzelmi és értelmi tényezık egyaránt megfogalmazhatók. A kutatás földrajzi célterületének megválasztásának elsısorban érzelmi oka volt, hiszen ezer szállal kötıdöm mindkét kisvároshoz, illetve a számukra otthont adó tájhoz. Bük felmenıim több generációjához hasonlóan a szülı- és lakóhelyem, itt jártam óvodába és általános iskolába, és abba a kivételes helyzetbe kerültem, hogy a település polgármestereként immár nem csak passzív elviselıje, hanem aktív alakítója lehetek az itt zajló társadalmi-gazdasági folyamatoknak. Külön öröm az is, hogy Csepreg fejlesztése, ezáltal fejlıdése érdekében is sokat tevékenykedhettem, különösen a róla elnevezett tervezési-statisztikai kistérség központjában, az országos Helyi Vidékfejlesztési Iroda-hálózat (HVI) ott felállított egységének vezetıjeként, között. Három esztendıig tehát munkahelyem is volt Csepreg, és a feladat jellegébıl, a fejlesztési szándékból kifolyólag immár ez a város is többet jelent számomra, mint anyagi boldogulásom egykori helyszínét. A rengeteg vele összefüggésben kialakított szakmai és emberi kapcsolatrendszer révén már a szőkebb értelemben vett hazámnak tekintem. Az együttmőködés ma is élı, hiszen több közszolgáltatási feladatot (pl. orvosi ügyelet, védını, családsegítés, gyermekjólét) a két város lát el más települések számára, tehát a büki és a csepregi polgármesternek ma is feladata, ezáltal pedig felelıssége bizonyos központi funkciók biztosítása, ami viszont csak a köztük lévı folyamatos és összehangolt kooperációval lehetséges. Ezeknek az ésszerően (kis)térségi szinten megszervezhetı közszolgáltatásoknak a biztosítására jött létre 2005-ben 16 települést magába foglaló Felsı-Répcementi Többcélú Kistérségi Társulás, majd a törvény erejénél fogva megszőnt többcélú társulási formától teljes feladatrendszerét átvevı január 1-i hatállyal megalapított Répcementi Önkormányzati Társulás. Elıbbinek között általános elnökhelyettese voltam, míg utóbbinak a megalakulása óta az elnöki teendıit látom el. A kutatási irány kijelölésénél a szakmai érdeklıdésem és elıéletem, továbbá a két város ilyen jellegő feldolgozottságának hiánya vezérelt. Településföldrajzzal és ezen belül településmorfológiával bı egy évtizede foglalkozom. Végzıs földrajz-történelem szakos hallgatóként ebben a témában írtam szakdolgozatomat 2001-ben a hazai településföldrajzi kutatások egyik jeles mőhelyeként is ismert Berzsenyi Dániel Fıiskola ma Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ Társadalomföldrajz Tanszékén, amelynek egyébként 2010 óta fıállású oktatója is vagyok (NÉMETH S. 2001). Településalaktannal foglalkozott az elsı konferencia elıadásom (NÉMETH S. 2002), majd az ebbıl készült elsı egyébként nem szakmai, hanem ismeretterjesztı publikációm is (NÉMETH S. 2003A), így ha eddigi szakmai életutam minden szakaszának nem is jelentette a fı áramlatát, búvópatakként végigkísérte azt. A két helység közül kétségtelenül Bükkel foglalkoztam többet, hiszen a város településföldrajzát tekintette át a Pécsi Tudományegyetem földrajz egyetemi levelezı tagozatán írott diplomamunkám (NÉMETH S. 2005A). Ezen túlmenıen részt vettem Bük a as idıszakra vonatkozó településfejlesztési koncepciójának, továbbá várossá nyilvánítási dokumentációjának elkészítésében. Hivatalban lévı 4

5 polgármesterként pedig a városüzemeltetés napi praktikumával, és annak a település idıbeli és térbeli fejlıdésére gyakorolt hatásaival ismerkedhettem meg. Természetesen Csepreg településföldrajzi adottságai sem voltak ismeretlenek elıttem, hiszen az ott végzett munkámmal kapcsolatban szükséges volt az ezzel kapcsolatos információk beszerzése. A HVI ugyanis a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) szakmai felügyelete mellett felállított szervezet volt, amely az Európai Unió as költségvetési idıszakának vidékfejlesztési forrásait tartalmazó Európai Mezıgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) hazai programozási dokumentumának, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) intézkedéscsoportjai (ún. tengelyei) közül az integrált vidékfejlesztési szemléletet megtestesítı III. és IV. tengely végrehajtását segítette a Budapestin kívül az ország valamennyi kistérségében, azaz a magyar vidék egészén. A fejlesztési irányok kijelöléséhez, illetve a projektötletek összegyőjtéséhez elıször is szükséges volt a településfejlesztésben érdekelt helyi önkormányzati, vállalkozói és civil szféra szereplıibıl egy vidékfejlesztési egyesületet, ún. LEADER akciócsoportot életre hívni, majd velük közösen egy jövıképet alkotni. Ez a munka természetesen megkövetelte a település fejlesztését megalapozó belsı erıforrások feltárását, a fejlıdését elısegítı külsı peremfeltételek megnevezését, továbbá az abban érdekelt helyi aktorok együttmőködését. Mivel ez a konkrét UTÍRO (Utak az Írottkı Oltalmában) fantázianevet viselı akciócsoport a Csepregi kistérség egészét, valamint a központi város nélküli Kıszegi kistérséget, azaz 30 települést ölel fel, amely egy uniós elvek szerint készült magyar programozási dokumentumot hajt végre, a településfejlıdésnek, illetve fejlesztésnek nem csak a helyi, azaz mikroszintő, hanem térségi, nemzeti és uniós, azaz makroszintő hatásmechanizmusait is módomban állt megismerni. Ezek a képességek, készségek is hasznosak a tudományos igényő településföldrajzi elemzés készítéséhez. A kutatás megközelítési módja jelenti igazán a disszertáció újszerőségét, ugyanis a két település, két kisváros összehasonlító vizsgálatát adja. Módszertani eszközként elıször az i.sz. I-II. században élt rómaigörög író, Plutarkhosz használta az egy-egy görög és római hérosz, államférfi összehasonlítását végzı könyvekbıl összeállított Párhuzamos életrajzok címő mővében. A párosítás alapja jellemük hasonlósága vagy a sorsukban megmutatkozó azonos mozzanatok, melyeket az életrajzpár (nevezhetjük analízisnek) után következı esetenként elmaradó összehasonlítás (mondhatjuk szintézisnek) külön is részletez, amely a hasonlóságok mellett rávilágíthat a különbözıségekre is. Értékét és értelmét éppen ez adja: a párhuzamba állítás közepette levonható következtetések minden esetben tartalmaznak olyan többletinformációkat alanyaikról, amelyek azok külön-külön vizsgálata esetén rejtve maradtak volna. Éppen ezért a személyek jellemfejlıdésének összevetése adoptálható akár két település térbeli és idıbeli fejlıdésének, azaz településföldrajzi megközelítéső vizsgálatára is, de természetesen csak akkor, ha a vizsgálatba bevont elemeknek jellegzetes elsısorban térbeli, idıbeli és méretbeli azonosságai is vannak. Véleményünk szerint Bük és Csepreg megfelel ezeknek a kritériumoknak, hiszen szomszédos települések, tehát a térbeli és idıbeli kialakulásukra és kifejlıdésükre hasonló természeti és társadalmi tényezık hatottak, továbbá hasonló nagyságúak, népességük alapján a hazai nevezéktan szerint kisvárosok, azaz fı közötti lélekszámú városi jogállású települések. Mivel minden település egyszeri és megismételhetetlen entitás, nyilván nem nehéz ilyen ismérveket találni, de Bük és Csepreg jelenkori társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szféráinak fejlıdési pályája 5

6 között szembetőnı a differencia, több tényezı vonatkozásában egyébként nem csak ütemében, hanem sajnos irányában is. A hazánkban érvényesülı alapvetı társadalmi-gazdasági makroszintő folyamatok mikroszinten nem azonos módon csapódnak le, különösen igaz ez a hazai kisváros-hálózat egészére. Ez a településkategória sokáig kifejezetten elhanyagolt kutatási területnek számított a magyar geográfiában, komplex jellegő ismertetésük pedig szinte teljesen hiányzott. A vizsgálatok látómezejébe a tömeges várossá nyilvánítások kapcsán kerültek, amikor a szőkebb szakmai körökben már tudott tény széles körben is nyilvánvalóvá vált: a mai magyar kisvárosok zöme, különösen az újonnan városi rangot kapottak nem felelnek meg a város földrajzi definíciójának, nem valódi központi helyek, nem biztosítják a városi lét egyegy elemét sem a vonzáskörzetüknek, sem maguknak. Települési szféráik fejletlenek, sıt egy részüknél tovább zsugorodnak, népességük, gazdasági potenciáljuk csökken, természeti és infrastrukturális környezetüket nem képesek megújítani. Ebbıl adódóan a településhierarchiában csak jogilag emelkednek fel, funkcionális értelemben csúsznak le. A differenciálódó magyar kisváros-hálózathoz hasonlóan mintha Bük és Csepreg életrajza sem párhuzamos, hanem széttartó lenne. Ez a számtalan szubjektív tényezıt tartalmazó állítás képezi a disszertáció egyik fontos elıfeltevését, ennek múlt- és jelenbéli objektív okainak megnevezése, azok összetevıinek kibontása pedig az egyik lényeges célkitőzését. A vizsgálat azonban nem áll meg a két város az idıbeli és térbeli fejlıdésének egyszerő leírásával, hanem megkísérel ezen folyamatok irányaira prognózisokat, azaz jövıképet, lehetséges fejlesztési irányokat is felállítani. A múlt és jelen együttes alkalmazásával megjeleníthetı a Bük és Csepreg fejlıdésének egymást kiegészítı (komplementer) és egymással versengı (kompetitív) mozzanatai a maguk történetiségében. Az egykoron három nemesi falu egyesítésével létrejött Bük neve a köztudatban egyet jelent a határában 1962-ben megnyitott gyógyfürdıvel. A szinte sztereotípiaként ható képzettársítás oka, hogy az új létesítmény és az azt kiszolgáló, folyamatosan bıvülı szolgáltató vertikum az elmúlt fél évszázadban minıségileg új fejlıdési pályára állította az addig stagnáló agrárfalu gazdaságát és társadalmát. Attrakciója és a határ közelsége révén elıbb vonzó turisztikai célponttá, majd izmosodó ipari munkaerıvonzásának köszönhetıen pedig a Répce völgyének legerısebb immár városi funkciókkal és 2007-tıl városi ranggal is rendelkezı gazdasági centrumává, térszervezı központjává vált. Így Bük az idejáró vendégeknek a felüdülés helyszíne, a környezı zömében törpe falvaknak a munkaadó gazdag szomszéd, míg a helyi lakosoknak mindennapi életük színtere, hazai viszonyok közt biztos egzisztenciát kínálni képes szeglete a világnak. Ezernyi további objektív adatot vagy szubjektív benyomást lehetne felsorolni róla, de szinte alig találnánk olyat, amelynek oka vagy okozata nem egyetlen összetett kifejezés lenne: gazdag jelen. Az egykor virágzó mezıváros, Csepreg a középkori Sopron vármegye második legnagyobb települése volt, és nem csak méretében, hanem gazdaságában, kultúrájában és infrastruktúrájában is hasonló fejlettségi szinten állt Sopronnal. A szılı- és bortermelésre alapozva kiterjedt piackörzetet alakított ki, és a nyugat-európai típusú városokhoz hasonlóan erıs volt a helyi kereskedı és kisipari réteg is. A polgári jólét a pezsgı kulturális életben is megmutatkozott: az 1390-ig királyi, majd onnan a XIX. századig a Nádasdyak birtokban álló mezıvárost polgármester és választott testület irányította, a reformáció korában kollégium (iskola) és nyomda is mőködött itt. A kiegyezés után a város kimaradt a vasútépítés elsı ütemébıl, a Sopron Szombathely ide tervezett szakasza a birtokosok ellenállása miatt végül nem itt, hanem Bükön épült fel. Ez megtörte a mezıváros fejlıdését, hiszen bár (köz)intézmény-hálózatát tudta gyarapítani és járási székhely 6

7 lett, de a dualizmus korabeli iparosítási láz nagyobb hıfokon jelentkezett Bükön, amely három település 1902-ben történt egyesülésével nagyközségi rangra emelkedett, oda ahová Csepreg süllyedt a kiegyezés utáni településhierarchiában. Bük lendületét cukorgyárának 1917-es leégése törte meg, gazdasági és társadalmi élete sorvadásnak indult. Csepreg ennek köszönhette azt, hogy visszanyerte kizárólagos térszervezı szerepét a Répce középsı folyása mentén. Ez pozíciójának csak relatív erısödését jelentette, hiszen gazdasági kapacitását már nem tudta növelni, és a II. világháború után a megszőnı Sopron vármegyével a Csepregi járás is megszőnt. Büköt és Csepreget községgé fokozták vissza, és a II. világháború utáni idıszak inkább Csepreg prosperálását hozta. A hagyományos ágazatainak szereplıi szocialista nagyüzemek formájában éltek tovább, amelyek a lakosság foglalkoztatását biztosították. Nem csak Csepregét, hanem Bükét is, hiszen a vasútvonal miatt a Csepregi Állami Gazdaság több üzemét oda telepítette. Bár nagyközségi rangját Csepreg elıbb kapta vissza (1970), mint Bük (1983), dinamizmusa már az 1970-es évek második felétıl messze elmaradt az izmosodó fürdıtelepülés mögött. A kontraszt a rendszerváltás után csak megerısödött: Bük turizmusa felfutott, Csepreg mezıgazdasági és ipari kapacitásai ellenben leépültek. A sors fintora, hogy a csepregi vállalatoknak éppen a büki telephelyei nem szőntek meg, azokra a külföldi mőködıtıke azonnal lecsapott, és bázisukon újraindult a nagyipari termelés (VOG, NESTLÉ). Csepreg ezt a veszteséget azóta sem tudta kiheverni, hiába kapta vissza városi címét 1995-ben. A település fejlıdésének/fejlesztésének anyagi feltételrendszere sokkal szerényebb, mint Bükön, ami a két város szférájának fejlıdési ütemének eltérésén meg is látszik. Csepreg a foglalkoztatás tekintetében egyértelmően Bük vonzáskörzetéhez tartozik, és csak néhány igazgatási és kulturális funkciójával fejt ki csak jelentısebb vonzó hatást a fürdıvárosra. Csepreg számára egyelıre egy dolog maradt: a dicsı múlt. Úgy tőnik tehát, hogy rövid történelmi idıszakokat eltekintve Bük és Csepreg fejlıdése fejlıdési pályája nem volt egymással szinkronban: ütemében, sıt néha irányában is eltérı volt. Különösen az elmúlt bı 20 évben vált ez szembetőnıvé, a 2010-es évek elejére Bük már nem csak gazdasági teljesítményével, hanem történelme során elıször népességében is megelızte Csepreget. Izgalmas kutatási téma annak prognosztizálása, hogy ez a fejlıdés törvényszerően csak egymás rovására mehet (dicsı múlt versus gazdag jelen), vagy a jövıben együttmőködve (dicsı múlt és gazdag jelen) is lehetne erısíteni pozícióikat a településhálózatban, illetve mennyiségileg és minıségileg fejleszteni annak térbeli vetületét, a két kisváros településképét-, illetve szerkezetét. A településföldrajz akár csak maga a település azonban egy rendkívül bonyolult interdiszciplina, mővelése sokrétő ismeretet igényel. Bírni kell némi tértudományi (földrajzi) és idıtudományi (történeti) képzettséggel is ahhoz, hogy megértsük a települést létrehozó és fenntartó folyamatokat. A településföldrajz résztudományának, a településmorfológiának alapvetı törvényszerőségei pedig magyarázatot adnak arra, hogy miért ott, miért akkor és miért úgy alakult ki az adott település, abban milyen természeti és társadalmi adottságaiból felszabaduló helyi és helyzeti energiák vettek részt. Fontos, hogy a lakott hely képének jellege, változásai szoros összefüggést mutatnak azzal a természeti környezettel, amely keretet ad neki, és azzal a társadalommal, amely létrehozta és folyamatosan mozgásban tartja. A település alapvonásait, karakterét tehát természeti, társadalmi és gazdasági tényezık befolyásolják, ugyanakkor az elıbbi is visszahat az utóbbiakra, hiszen az épített környezet minısége, az infrastruktúra meghatározza polgárainak életvitelét. Ennek a négy szférának a kölcsönhatásán alapuló település-értelmezést a nemrég elhunyt pécsi geográfus professzorom, TÓTH JÓZSEF ( ) 7

8 tetraéder-modellje jeleníti meg legszemléletesebben, amelyet jelen értekezés is definícióként használ és gondolatmenetének egyik vezérfonalaként alkalmaz. A településfejlesztésnél ebbe a komplex kölcsönhatásrendszerbe kell beavatkozni, és ahhoz, hogy pozitív visszacsatolást érjünk el, a lehetı legalaposabban ismernünk kell a településfejlıdést meghatározó természeti és társadalmi tényezıket. Ezen komponensek azonban térben (akár a településen belül is) és idıben (az egyes történelmi korokban) is változnak, így megismerésükhöz egyrészt egy tértudomány (a földrajz), másrészt egy idıtudomány (a történelem) szükséges. A múlt alapos ismerete nélkül ugyanis nem lehet valószerő jövıképet felvázolni. Az alábbi értekezés ehhez a megvalósítható jövıképhez akar adalékokat szolgáltatni azáltal, hogy a történeti településföldrajz és a településmorfológia eszközeivel megpróbálja felvázolni Bük és Csepreg településképének (beépítési, alaprajzi viszonyok) jellemzıit, változásait a kialakulásától egészen napjainkig, valamint megnevezni azokat a folyamatokat, összefüggéseket (gazdasági-társadalmi struktúraváltások), amelyek ezen változásokat elıidézték és kísérték. Ezek együttesen jelentik a két kisváros párhuzamos életrajzának analízisét. Bük és Csepreg viszonylag kis népességük ellenére viszonylag sok funkcióval, intézménnyel rendelkezı kisvárosok, és elég strukturáltak ahhoz, hogy egyes tevékenységek elkülönüljenek a beépített területen belül, azaz olyan öveket alkossanak, ahol az egyes szerepkörök felülreprezentáltak a többihez képest. Ez utóbbi kérdéskört a funkcionális morfológiával foglalkozó külön fejezet vizsgálja. A különbözı övek, mint az idıbeli fejlıdés tárgyiasult térbeli lenyomatainak egyenkénti elemzése, városon belüli és a két város viszonylatában történı összevetése képezi a disszertáció szintézisét. Az elemzés végén a két idısík a múltbeli változások és a jelenlegi állapot mentén végzett kutatásból levonható tapasztalatok alapján az egyes települési szférák és funkcionális övek, illetve a két város jövıképének meghatározására tett javaslatok kerülnek összefoglalásra. Ugyan a disszertáció elsısorban a település német és magyar emberföldrajzi hagyományokra épülı földrajzi és nem a fejlesztési célú feldolgozását tőzte ki célul, a spontán folyamatok, fejlıdés részletes leírása, elméleti kifejtése után, az ezekbe történı tudatos beavatkozási irányok megnevezése, lépéseinek kijelölése adja meg gyakorlati hasznosításának lehetıségét, egyúttal a kutatások további irányait. 1. BÜK ÉS CSEPREG TELEPÜLÉSFÖLDRAJZI KUTATÁSÁNAK CÉLKITŐZÉSEI ÉS MÓDSZERTANI ALAPJAI Az összehasonlító településföldrajzi vizsgálatnál elıször a kutatás célkitőzéseit kell nevesíteni, aztán a kapcsolódó fogalmakat, majd ezek ismeretében pedig a kutatás irányának és módszertani lépéseinek okokozati rendszerét kell meghatározni. A téma feldolgozásához illeszkedı szakmai, szakirodalmi kifejezések összegyőjtésében, a fogalmi rendszer kialakításában az összetett szó két tagjának definiálásával célszerő elindulni: az elemzés tárgyát képezı település, illetve az elemzés módjának, a földrajzi megismerésnek a fıbb tudománytörténeti megközelítéseivel. 8

9 A szakkifejezések összegyőjtése és definiálása jelenti az értekezés elméleti alapjait, azok koherens összekapcsolása a gyakorlati megalapozottságát. Az elméleti és gyakorlati aspektus összekapcsolása képezi a disszertáció gondolatmenetét, tartalmi felépítését, és annak feltárása, kifejtése érdekében alkalmazott feldolgozási módszereket A kutatás célkitőzései Véleményünk szerint Bük és Csepreg összehasonlító településföldrajzi vizsgálatának alapját, egyúttal különlegességét elsısorban az adja, hogy számos dologban hasonlítanak egymáshoz, ami egyáltalán az összehasonlíthatóságukat indokolhatóvá és indokolttá teszi. A legfontosabb közös tulajdonságuk, hogy a társadalmi-gazdasági tér csaknem azonos pontján helyezkednek el, ennél fogva a rájuk ható makroszintő társadalmi, gazdasági és nem utolsósorban politikai hatásmechanizmusok, mint településformáló erık minden történelmi korszakban hasonlóak. A másik fontos közös tulajdonságuk, hogy hasonló nagyságúak, a magyar terminológia szerint 5000 fı alatti települések, kisvárosok. Ez azt jelenti, hogy a településhierarchián belül azonos méretkategóriában helyezkednek el. Ez fıleg a településpolitika szempontjából fontos, hiszen az általában minden történelmi korszakban a népességkategória alapján döntött a beavatkozás alanyairól, céljairól, módjairól és nagyságairól. Az uniós forrásallokációnál a településméret ma is elsırendő szempont, így Bük és Csepreg helyzete, lehetısége elvileg itt is hasonló. A harmadik közös ismérvük, hogy mindketten nem csak jogilag, hanem funkcionális értelemben is városok, tehát mindkettı rendelkezik olyan szerepkörökkel, amelyek nem csak saját, hanem más települések népességét is ellátják, így ebbıl a szempontból ık központok, az ellátott helységek pedig a vonzáskörzetüket alkotják. Tekintettel arra, hogy az azonos idıben, közel azonos helyen lévı és hasonló nagyságú településeknek közel hasonló mennyiségő és minıségő funkcióik vannak, azok településhálózati hatásai és településképi konzekvenciái összevethetık egymással. A disszertáció fogalmi keretét a Tóth József-féle településértelmezés adja. Ennek megfelelıen, ahogy a többi település, úgy Bük és Csepreg is felfogható természeti környezetük, társadalmuk, gazdaságuk és infrastruktúrájuk térben összekapcsolódó, de idıben változó tetraédert formázó együtteseként, illetve ahogy a településhálózat egésze, úgy Bük és Csepreg egymáshoz való viszonya is megragadható ezen tetraéderek permanens kölcsönhatásával. A tetraéder egyes szférái, illetve a tetraéderek közötti idıben változó kapcsolatrendszer együttesen formálja a települések funkcióinak, népességének, beépítési módjainak településtesten belüli eloszlását, és azok egymásra hatásaként a különbözı szerepkörő területek, funkcionális övek kialakulását. A településformáló erık kronológiai (idıbeli) vizsgálatával tehát megragadhatók, jellemezhetık azok chorológiai (térbeli) megjelenési formái, és viszont: a térbeli képzıdmények paramétereibıl következtetünk az azokat létrehozó tényezıkre. A múlt folyamataiból és az ahhoz kapcsolódó jelenlegi formakincsbıl kiindulva pedig prognózisokat állíthatunk fel a települések ez esetben Bük és Csepreg további fejlıdésére vonatkozóan. 9

10 Jelen disszertáció Bük és Csepreg településképének vizsgálatához a négy települési szférának megfelelı négy kutatási célt, illetve mindezekhez egy horizontális szempontot fogalmaz meg. A két város négy-négy szférájának térben és idıben változó egymásra hatásának feltárása, elemzése és értékelése, úgymint: 1) természeti, 2) társadalmi, 3) gazdasági és 4) infrastrukturális szférák. Horizontális cél: Komparatív (összehasonlító) szemlélet: Bük és Csepreg településföldrajzi vizsgálatának alapját, különlegességét és indokoltságának fenti megfogalmazásából egyenesen következik a két elemet, a két települést összehasonlító megközelítés, amelyet minden idısíkban alkalmazva a két település párhuzamos életrajza (településföldrajza) tárul fel. Az összehasonlító módszerbıl többletinformációk nyerhetık: a) Büköt és Csepreget az egyes korokban milyen külsı és belsı településformáló tényezık alakították, illetve azokra hasonlóan vagy különbözıen válaszolt-e természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szférájuk. b) A két tetraéder (a két település) a tetraéderek által lefedett társadalmi-gazdasági térben (településhálózatban) egymást kiegészítı (komplementer) avagy egymással versengı (kompetitív) viszonyban álltak, és ez miképpen befolyásolta általános pozícióikat a településhálózatban, és azok miképpen csapódtak le a zárt településtestükön, formálva annak funkcióit, népességét, beépítési módjait, funkcionális tagozódását. A disszertáció célkitőzéseinek és horizontális szempontjainak vizsgálata gyakorlatilag a két város történetén végigvonul, így mindhárom idısík hangsúlyos szerepet kap a településföldrajzi vizsgálatban, a következıképpen: I) retrogresszív vizsgálat: kialakulásuktól kezdve a két helység történeti földrajzi szempontú vizsgálata, amely keretében valamennyi történeti korszakban rekonstruálásra kerülnek a két település egyes szféráinak fejlıdésére ható legfontosabb külsı hatások és belsı tényezık, valamint az általuk kialakított, illetve formált teljes tetraéder állapota, azaz a település képe. Ebben a vizsgálati módszerben a kronológiai megközelítés a domináns, tehát az idıbeli folyamatok, mint okok térbeli megjelenéseit, mint okozatot vizsgáljuk. II) retrospektív megközelítés: a két helység jelenlegi állapotának településföldrajzi szempontú megközelítése. Ez a település képének, funkcionális szerkezetének jelenlegi állapotából próbál visszakövetkeztetni az azokat létrehozó folyamatokra, így Ennél a módszernél a chorologikus megközelítés a meghatározó, tehát a jelenlegi településképbıl, mint okozatból próbálunk visszakövetkeztetni az azt létrehozó folyamatokra mint okokra. III) perspektív szemlélet: a két település történeti földrajzi és településföldrajzi szempontú vizsgálatát ötvözı, azok eredményeinek összegyőjtésével és alkalmazásával azok további ágazati és térbeli fejlıdésére készít prognózisokat, illetve tudatos fejlesztésére tesz javaslatokat. Ez a kronologikus és chorologikus szemléletet integráló településfejlesztési megközelítés, ami tulajdonképpen a vizsgálat gyakorlati alkalmazási lehetıségét, hasznát jelenti. A kronologikus és a chorologikus megközelítés egyaránt az ok-okozati összefüggésekre épít, tehát kauzális szemlélető, ugyanakkor a kettı ötvözése már teleologikus, hiszen 10

11 meghatározott célokat tőz ki és azok elérése érdekében tudatosan és tervszerően beavatkozik a spontán idıbeli és térbeli folyamatokba A kutatás módszerei Elméleti alapok A település definíciói A települések sokféleségét, és az egyes települések összetettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nem létezik olyan általános érvényő definíció, amelyet minden tudomány elfogadna. Sıt az egyes diszciplínákon belül is többféle meghatározás él, és ezek közül a választást mindig az határozza meg, hogy az adott szakterület a település mely ismérvét teszi megismerés tárgyává. A közigazgatás-tudomány például az igazgatás alapvetı egységének, a mérnöki tudományok egy komplex mőszaki infrastruktúrának, míg például a demográfia a lakott helyet éltetı népesség egy sajátos, megismételhetetlen összetételő közösségének tekinti a települést. Nincs ez másként a földrajztudományban sem, ahol MENDÖL TIBOR ( ) immár klasszikussá vált meghatározása a legismertebb, mely szerint a település egy embercsoport lakó- és munkahelyének térbeli egysége (MENDÖL T. 1963, P. 11.). Ez a térbeli egység az emberiség társadalmi-gazdasági fejlıdésének preindusztriális fázisában, az évezredekig fennálló falu-város relációban értelmezhetı, ahol az elıbbi a mezıgazdaság, az utóbbi pedig az iparban és a szolgáltatásokban dolgozók munka- és lakóhelye. A települések méret és a funkcionális szempontú csoportosítása szoros korrelációt mutatott egymással, és ez a településhierarchiában elfoglalt helyüket szinte kivétel nélkül meghatározta. A városok és a falvak között kétirányú cserekapcsolat alakult ki, amelyben a falvaknak a városok mezıgazdasági, míg a városoknak a falvak ipari termékekkel és szolgáltatásokkal történı ellátása volt a feladata. Ebben településtípusok közti munkamegosztásban a városok olyan szerepköröket is kiépítettek, amelyeket nem csak az ott élık, hanem azon települések lakossága is igénybe vett, ahol ezek a funkciók nem voltak fellelhetık. Ezen központinak nevezhetı funkciók révén a városok vonzó hatást gyakoroltak a falvakra (a nagyobb központok bizonyos szerepköreikben a kisebb városokra is), és kialakult egy olyan településhálózat, amely egymással is alá-fölérendeltségi (vertikális) viszonyban álló monocentrikus (egy-egy város és vonzáskörzete) várostérségek kapcsolatrendszereként értelmezhetı. A települések közötti, vagy ha úgy tetszik a településtípusok közti munkamegosztás helyetti/melletti területi munkamegosztás elmélyülésével, a települések funkcionális differenciálódásával a falvak és városok közti munkamegosztás ágazati jellege erısen mérséklıdött, illetve csaknem eltőnt. Tömeges méretet öltött az ingázás, amely olyan ún. alvóvárosokat, illetve -falvakat hozott létre, amelyek munkahely-funkciójukat jórészt elveszítették, de ennek ellenére továbbra is településként funkcionálnak. A településhálózat is átalakult, abban hasonló erısségő központok mellérendelı (horizontális) kapcsolatrendszere vált meghatározóvá (KOVÁCS Z. SZABÓ Z. 2013). A változással a település hagyományos definíciójának két tartópillére, a lakó- és munkahely térben elvált egymástól, tehát szükséges volt a fogalom újragondolása. 11

12 BELUSZKY PÁL erre tett kísérlete nem vetette el a mendöli megközelítést, hanem a térfolyamatok ismert változásaihoz alkalmazkodva kiegészítette ezt. Felfogása szerint a település a területi munkamegosztás terméke, amely egy embercsoport lakóhelyének, munkahelyének és az általa igénybe vett rekreációs térnek a funkcionális egysége. A meghatározás néhány szavas változása mögött lényegesebb, szemléleti átalakulásról van szó, amely a település határait ott jelöli ki, ameddig a lakóinak a térpályái terjednek, vagyis a hétköznapi tevékenységek során bejárt tér egésze alkot egy települést, függetlenül attól, hogy ez egy vagy több közigazgatási egység részét képezi. Beluszky tehát akár egy több helységbıl álló agglomerációt is egyetlen funkcionális értelemben vett településnek tekint, ha egy embercsoport lakó-, munka- és rekreációs terének együttese ekkora területet kíván. Ebben az értelemben, ez a definíció támadhatatlan, alkalmazása mégis számos gyakorlati problémát vet fel. Bármennyire is egységesek ezek a terek funkcionális értelemben, azért még a formális választóvonalak szétszabdalják ıket. A települések közigazgatási határai nem csak önálló statisztikai egységekre bontják e csoportokat, hanem számos, a funkciókra is visszaható következménnyel bírnak: befolyásolják a közszolgáltatások igénybe vételét, a közlekedés szervezését és még számos más paramétert (PIRISI G. TRÓCSÁNYI A. é.n.) Mendöl és Beluszky meghatározásai statikus településdefiníciók, hiszen amellett, hogy a mai napig elfogadottak és használatosak a településföldrajz mővelıi körében a település térbeli objektum jellegét hangsúlyozzák (földrajzi szemlélet), és nem adnak elég hangsúlyt a történelmi szemléletnek, hogy tudniillik minden település egy meghatározható természeti-társadalmi-gazdasági térben földrajzi környezetben helyezkedik el, és mint ilyen, annak változásaira reagálva változik a társadalmi struktúrája, nagysága, szerepköre, sıt az arculata is. A tér és az idı egymással mellérendelt viszonyban álló, állandóan változó kapcsolata nem mellızhetı, valamennyi település közös tulajdonsága. A tér és idı településekre vonatkoztatott kapcsolatát, lényegét a dinamikus településdefiníciók tárják fel a legpontosabban. Közülük talán TÓTH JÓZSEF ( ) rendszerszemlélető település-értelmezése a legismertebb és legkidolgozottabb. Az ı nézete szerint a település társadalmi-gazdasági, infrastrukturális és természeti szférák kölcsönhatásán alapuló, együttmőködı rendszer (TÓTH J. 1981). Ez a meghatározás tetraéder-modellel (1. ábra) szemléltethetı, amelyben a település négy szféráját egyenlı oldalú háromszögek, a települést pedig az általuk alkotott tetraéder jelöli. A szférák közötti kölcsönhatások az élek mentén következnek be, és a tetraéder lényegében azt illusztrálja, hogy minden szféra szoros kapcsolatban áll a többivel. Azaz, ha a rendszer bármely elemét (bármely szférát) kiragadjuk, az többé nem definiálható településként (TÓTH J. 1994). A modell nem csak egy egységére, hanem a településrendszer több elemére, akár egészére is alkalmazható, hiszen a tetraéder a településekhez hasonlóan háromdimenziós. Így a települési textúra felfogható ezen elemek kapcsolati hálójaként, ahol a testek (települések) az élek és lapjaik mentén történı érintkezési vonalak és felületek jól illusztrálják egymásra, illetve a településrendszer egészére kifejtett hatásukat. A definíció kölcsönhatás szavában a dinamizmus és a harmónia kettıssége rejlik. A dinamizmus a szférák állandó változását, míg a harmónia a közöttük lévı egyensúlyi helyzet elérésére való törekvést jelenti. Ebbıl levezethetı, hogy egy-egy markáns természeti, gazdasági vagy társadalmi jellemzı, valamint azok változása meghatározza, illetve átalakítja egy település infrastrukturális szféráját (és ezek közt egy 12

13 település alaprajzi jellegét, kiterjedését, növekedésének irányát stb.). Mivel egyrészt a változás idıben értelmezhetı fogalom, másrészt pedig TÓTH ZOLTÁN szerint és íme egy újabb település-definíció a település az ott élı közösség helyhez kötıdı kultúrájának, történetének lenyomata (TÓTH Z. 2000, P. 15.), az alaktani vizsgálatokhoz szükséges a helytörténeti áttekintés is. A disszertáció a Tóth József-féle tetraéder-modell fogalmi keretében és algoritmusa szerint végzi Bük és Csepreg összehasonlító településföldrajzát. Tehát a két helység térbeli állapota mellett idıbeli fejlıdését vizsgálja, majd ezek együttes hatásait levetíti a négy települési szférára, végül történelmi korszakonként értékeli azok eredıjébıl egy adott idıpontban összeálló és összekapcsolódó két tetraéder, azaz a két település egészét, de nem csak külön-külön, hanem egymással összefüggésben, kölcsönhatásukban is. Ez azért releváns szempont, mert a települést szimbolizáló tetraéder mennyiségi és minıségi változása nem csak az illetı helység vonatkozó tulajdonságait változtatja meg, hanem az általuk lefedett tér végessége miatt óhatatlanul kihat más települések kvantitatív és kvalitatív paramétereire is. A méretében változó tetraéder a népességszámában és/vagy kiterjedésében, azaz mennyiségi mutatóiban változó településre utal, a tetraéder oldalainak hosszbeli változása viszont szféráinak egymáshoz képesti eltolódását, azaz minıségi paramétereiben átalakuló települést mutat. Hatásaik nem állnak meg a település határainál: a megnıtt és az eltorzult térelem a mérete és a formája miatt átlépi a másik térelem határvonalait/-felületeit, Ez az aszimmetrikus kapcsolat kitőnıen illusztrálja a települések közti állandó versenyt, amely a települések horizontális szövetébıl (településhálózatból) vertikális irányban (településhierarchiában) történı kiemelkedésért folyik. A tetraéder-modell tehát alkalmas arra, hogy ne csak a településeken belüli szférák közti harcot, hanem települések közti rivalizálást, majd ennek eredményeként a differenciálódásukat is megjelenítse. Ez döntı szempont volt, hogy adekvát fogalmi keretnek tekinthessük Bük és Csepreg településföldrajzi összevetésénél A város fogalma és csoportosítási lehetıségei A település fogalmához hasonlóan a különbözı tudományok a város definícióját is másként értelmezik. A geográfiában funkcionális megközelítés az elterjedt, közülük a honi fölrajzban Mendöl Tiboré a legismertebb, mely szerint a város a területi munkamegosztás jellegzetes településformája, mégpedig a területi munkamegosztásban központi tehát vagy a területet intenzívebben kihasználó, vagy pedig a kevésbé mindennapi szükségleteket ellátó tevékenységekre specializálódott település (MENDÖL T P. 28.). A települések, köztük a városok csoportosítása, tipizálása alapvetıen háromféleképpen lehetséges: a) népességszám, b) funkciók és c) komplex mutatók alapján. Mindhárom módszerben ha hallgatólagosan vagy áttételesen is, de települések a településhierarchiában elfoglalt helye, azaz külsı kapcsolatrendszere alapján történik a tipizálás. Ez a kutatási irány már átmenetet képez a geográfiából az ún. regionális tudomány (regional science) felé, hiszen utóbbi elsısorban a városhálózat hosszú távú átalakulásának tendenciáit kutatja, semmint annak egyes elemeit. 13

14 Jelen kutatás tárgyát két olyan település képezi, amelyek összehasonlíthatásának egyik legfontosabb módszertani alapja a hasonló népességszámuk (a másik a szomszédságuk), de mivel az értekezés célja viszont két település idı- és térbeli fejlıdésének összehasonlítása, így gondolatmentéhez a funkcionális, illetve komplex szempontú megközelítések is közel állnak. A tárgy és a cél együttesen mindhárom tipizálást érinti, illetve felhasználja, ezért indokolt ismertetésük. a) Bük és Csepreg népességszáma alapján ahogy a korábbiakban már megjegyeztük az elfogadott magyar elnevezés szerint a fı közötti kategóriájába esik, tehát kisvárosnak számít (KİSZEGFALVI GY. TÓTH J. 2002). Természetesen ismert elıttünk, hogy a német geográfia hatására már a hazai terminológiában is létezik a kisvárosoknál kisebb (4000 fı alatti) népességszámú városkategória, a törpeváros (GRADMANN, R. 1914; DÖVÉNYI Z. 2008). Mivel ez az egyébként évszázados nevezéktan nálunk csak a rendszerváltás utáni várossá nyilvánítási dömping következtében honosodott meg, e disszertáció inkább a jobban meggyökeresedett kisváros fogalmát alkalmazza. b) A településföldrajzban városok tipizálása sokáig csaknem mindenütt legalább az 1970-évek végéig erısen gyakran egyoldalúan funkcionális szemlélető volt. Ez érthetı volt abban az idıszakban, amikor a falu-város közti megkülönböztetés a domináns gazdasági ágazataik alapján történt: a falu az agrár-, a város pedig az ipari és kereskedelmi tevékenység színtere volt. A városok alapkategóriáit pedig a szekunder és a tercier szektor, illetve ezek jellegadó ágai képezték (kohász-, vasúti város stb.). Nyugat-Európában már az 1970-es évektıl felbukkantak olyan problémák, amelyek kialakulásukban és hatásukban összetettek, illetve egyértelmően a kisvárosokhoz kötıdnek (pl.: erıs elvándorlás, központi funkciók leépülése stb.), így megoldásuk sem nélkülözhette a komplex megközelítéső kisváros kutatást. A keleti blokkban, így hazánkban továbbra is jellemzı volt a funkcionális megközelítés egyeduralma, még közvetlenül a rendszerváltás elıtt kiadott Magyarország földrajza tankönyv is ezt a szemléletet folytatja, amikor a típusalkotás módszertanának ismertetése nélkül szerepköreik nyolc kategóriába osztotta a hazai városállományt, amelynek a maihoz jóval kisebb száma ellenére is sokszínőbb volt annál, semmint, hogy ennyi típussal valóban le lehetett volna fedni (PERCZEL GY. TÓTH J. 1988). c) A rendszerváltás utáni a gazdaság gyors ágazati átalakulása és ennek térbeli vetülete, az éles regionális különbségek kialakulása a hazai városok erısen differenciált fejlıdését eredményezte. Mivel a mőködı tıke elsısorban a nagy népességkoncentrációkat célozta meg, a folyamat vesztesei elsısorban a kisebb lélekszámú települések lettek, köztük számos kisváros. Ekkor nıtt meg városkutatáson belül a szakmai érdeklıdés a kisvárosok iránt. A városokkal ellentétben a magyar kisvárosnak korábban még teljes körően elfogadott definíciója, illetve általánosan alkalmazható lehatárolása, tipizálása sem volt. A felduzzadt és erısen differenciált hazai városhálózat nagy részére nehezen adoptálható a Mendöl Tibor idézett meghatározása, amely a városra központi szerepkörökre specializálódott településként tekint. Az elsı nagyobb szabású várostipizálás az 1990-es évek második felében kezdıdött és BELUSZKY PÁL nevéhez főzıdik, aki a vizsgálat eredményét közzétette a mai magyar településföldrajzi kutatások kiemelkedı szintézisének számító mővében, a Magyarország településföldrajzában (BELUSZKY P. 2003). 14

15 A szerzı külön nem tesz kísérletet a kisvárosok fogalmának meghatározására, azokat a városhálózat részeként és annak valamennyi elemével együtt vizsgálja. A tipizálást a városok népességszám szerinti osztályba sorolásával kezdi, majd az így kapott csoportokat annak elemeinek, településeinek jellegadó funkciói alapján bontja tovább altípusokba. A komplex tipizálás tehát a népességszám és a funkciók szerinti vizsgálat együttes használatával áll elı a 2003-as állapotnak megfelelıen (1. táblázat). A tipológia hátránya, hogy egy pillanatnyi állapotot tükröz, tehát statikus, de mivel a városhálózat egészét vizsgálja, teljes körő. Ez utóbbi tulajdonsága indokolja azt, hogy jelen értekezés ezt a várostipológiát beépítse gondolatmenetébe A kisváros fogalma a mai magyar településföldrajzban A városhoz hasonlóan kisvárosnak sincs általánosan elfogadott definíciója, illetve lehatárolása a magyar földrajzi szakirodalomban. Általában elfogadott, hogy a kisváros az város, de arról már nehezebben alakítható ki konszenzus, hogy a városok halmazán belül hol, mely tulajdonságok, milyen mutatók alapján húzható meg a kisvárosok részhalmaza. A beosztás alapvetıen a jogi, a funkcionális városfogalom, illetve a népességszám alapján történhet. A jogi városfogalom alkalmazását az utóbbi évtizedek hazai várossá nyilvánítási dömpingje teszi nehézkessé, hiszen nagyon sok olyan település kapta meg a városi rangot, amelyek nem csak az addigi kisvárosoknál rendelkezik kevesebb központi funkcióval, illetve azok által kirajzolt vonzáskörzettel, hanem számos nagyközségnél is. Ilyen például a Dunántúl legkisebb városa, mindössze másfélezer lakosú İriszentpéter, amely ezzel a népességszámmal is még mindig csak a második helyezett az alig ezer lelkes Pálháza mögött. Részben a demográfiai viszonyok miatti nagy szórásból következik, hogy funkciók mennyisége és minısége alapján is rendkívül heterogén nem csak a városok, hanem ezen belül a kisvárosok köre is. A kisvárosok funkcionális alapon történı lehatárolása önálló kutatást igényelne, és a végeredmény feltehetıen ennek ellenére is vitatható lenne (PIRISI G. 2008). Így a népességszám szerinti kategória szerinti felosztás tőnik kézenfekvınek. A hazai szakirodalomban a kisvárosok népességszámának felsı határát legfeljebb 30 ezer fıben jelölik ki (KİSZEGFALVY GY. 2001), de általánosan inkább a 25 ezer fıt alkalmazzák (KİSZEGFALVI GY. TÓTH J. 2002). Bük és Csepreg összehasonlító településföldrajzi elemzésénél nyilván a kisvárosok népesség szerinti alsó határa a releváns, amely általában 2 ezer fı. Ebbe egyébként a hazai városok zöme néhány fent említett példa kivételével belefér, így abban konszenzus van, hogy kb. ez a városi lét alsó népességküszöbe. Szakmai vita inkább arról folyik, hogy éppen a városhálózat nagyfokú mennyiségi és minıségi differenciálódása miatt indokolt-e a kisvárosok legkisebb népességő és általában a legfejletlenebb részét egy külön kategóriába sorolni, vagyis kell-e beszélnünk például törpevárosokról (PIRISI G. 2008). A törpeváros (németül: Zwergstadt) fogalma a hazai településföldrajzban nem gyökerezett meg, aminek a magyarázata elsısorban az, hogy a magyarországi városfejlıdésnek nem szerves része a kis népességszámú, de funkcionálisan nem ritkán városnak tekinthetı település. Feltehetıen ezért sem szerepel ez az elnevezés Mendöl Általános településföldrajzában, miközben a törpefalu nagy terjedelmet kapott (MENDÖL T. 1963). A törpeváros fogalmát ROBERT GRADMANN ( ) német geográfus vezette be 1914-ben (GRADMANN, R. 1914). A német településföldrajzban hagyományosan a 2000 fıs 15

16 választóvonalat tekintették a falusi és a városi települések közötti választóvonalnak, és ez akkor jórészt reális volt a birodalom nagy részén, de Délnyugat-Németországban Gradmann mőködési területén léteztek ennél jóval kisebb városi jogállású települések is, amelyek megélhetése jórészt a mezıgazdasághoz kötıdött. Erre utalt korabeli elnevezésük, az Ackerstädtchen (magyarul: agrárvároska). Mivel Gradmann megközelítése nem szőkült le a törpeváros népességszámhoz való kötésében, hanem áttekintette ezek gazdasági jellemzıit is, a 2000 fı alatti városi jogállú településeket is le tudta fedni városkategóriával. Hazánkban nyilván a némethez képest megkésett és kisebb léptékő urbanizációs folyamatok miatt a 2000-es lakosságszám határhoz nem lehetne kötni a statisztikai városfogalmat a kis- és a törpeváros elhatárolására, hiszen ennek a halmaznak jelenleg is csak négy eleme lenne (İriszentpéter, Pálháza, Zalakaros és Visegrád). Újabban DÖVÉNYI ZOLTÁN foglalkozott a hazai törpevárosok körének meghatározásával, és ehhez WALTHER CHRISTALLER-nek ( ) azt a munkamódszerét alkalmazta, amellyel a német geográfus a központi helyeket jelölte ki: az egyes hierarchiaszintek között ott húzta meg a határt, ahol a számsorban látható ugrás, illetve hiátus volt. Ebbıl kiindulva Dövényi megállapította, hogy a népességkategóriák szerint két helyen van ugrásszerő változás a tízezresnél kisebb lakosságú városaink között. Ilyen több is van, amelyek közül a 7-8 ezres és a 6-7 ezres közötti különbség ebben az esetben nem annyira érdekes, mivel túl magas értékek a törpevárosok elhatárolásához. A kisebb népességkategóriáknál leginkább feltőnı a 3-4 ezres és a 2-3 ezres városok kétszeres különbsége, de figyelmet érdemel a 4-5 ezres és a 3-4 ezres városok számának a különbsége is. Ezek alapján a kis- és törpevárosok között a határt a 3-4 ezres népességszámnál húzta meg (DÖVÉNYI Z. 2008). Ez alapján Bük és Csepreg egyaránt a törpevárosok kategóriájába esne, ahogy Vas megyébıl İriszentpéter és Répcelak is. jelen disszertáció keretében azonban inkább a magyar geográfiában jobban meggyökeresedett kisváros fogalmát alkalmazzuk. A kisvárosok nem csak fogalmi, hanem a településföldrajzi vizsgálatok szempontjából nevezhetık köztes helyzetőeknek. A városföldrajz ugyanis idehaza és külföldön egyaránt mindig is nagyvárosföldrajzot jelentett, a vidékkutatások pedig jellemzıen a falvakra összpontosít. A téma alulreprezentáltságát jól mutatja, hogy Magyarországon átfogó, a kisvárosok településhálózati szerepét feltáró vizsgálat az 1980-as években készült utoljára (DÖVÉNYI Z. 1986), de a területi fókusza ennek is korlátozott volt, nem lépte túl az Alföld határait. Pedig a hazai kisvárosok kutatását különösen indokolttá teszi, hogy a rendszerváltás utáni két évtizedben a demokratikus piacgazdaság által teremtett új társadalmi és gazdasági környezetben erıteljes differenciálódás indult meg a településhálózat egészében (PIRISI G. 2008). Az ágazati és a területi struktúrák átrendezıdése, az urbanizációs folyamat újabb szakaszba lépése, a áros és vidék kapcsolatának megváltozása mind-mind olyan tényezık voltak, amelyek kihívások elé állították a településhálózat minden elemét, köztük a kisvárosok csoportját is. Amíg az ország bizonyos zömmel a nagyvárosi térségeinek fejlıdését elsısorban globális, illetve regionális hálózatokba történı bekapcsolódás határozza meg (ENYEDI GY. 2000), kiemelve ezeket a globalizált tereket, addig ezeken kívül a lokalitás kiterjedt terei húzódnak, amelyeket a globalizáció folyamatai kevéssé vagy sokszor csak pontszerően érintenek, vagy településeik csak a következmények elszenvedıiként jutnak szerephez. Ezeknek a lokális tereknek a központjai a kisvárosok: további fejlıdésük iránya nem csak a saját, hanem vonzásukban élı községek lakosságát életét is meghatározza (PIRISI G. 2008). Ez nem csak a hazai kisvároshálózat egészének kutatását indokolja, hanem 16

17 Bük és Csepreg párhuzamos településföldrajzi feldolgozását is, amelyben megfelelı hangsúlyt kap a két város vonzáskörzete, azaz lokális tere is. A kisvárosok fogalmának újragondolására, komplex tipizálására a közelmúltban PIRISI GÁBOR tett kísérletet doktori értekezésében (PIRISI G. 2009A) és több publikációjában (PIRISI G. 2009B, 2009C). A definíció elıfeltételeként megjegyezte, hogy hazánk urbanizációjának jelenlegi helyzetében már tágabban kell a város fogalmát értelmezni, úgy, hogy az figyelembe vegye a települések lakóinak életformáját, valamint a térségi sajátosságokat. Ennek nyomán az ı megközelítésében a kisváros a környezetébıl társadalmi és/vagy gazdasági, illetve infrastrukturális elemek sőrősödésével kiemelkedı, városias életformát kínáló, önmagát városként definiáló település, amelynek térkapcsolataiban a lokalitás dominál (PIRISI G. 2009C P. 314.). A szerzı a Tóth József-féle tetraéder modellt vette át és némileg módosítva alkalmazta a kisvárosok (és csak a kisvárosok) tipizálására, amely így három társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szféra néhány, a kisvárosi fejlıdést jellemzıen befolyásoló mutatójára támaszkodik. Ezek nyomán megalkotásra került az ún. kisvárosi fejlıdés indexe, amelynek alapját az egyes szférák négy-négy, a differenciálódást döntıen befolyásoló mutató képezte. A vizsgálatok alapján a kisvárosok négy fı csoportját tudta elhatárolni, amelyek alapját egy-egy településalkotó szféra dominanciája, illetve egy esetben annak hiánya jelentette. Ezek a szerzı megítélése szerint megfelelnek annak a tényezıcsoportnak, amellyel a kisváros legintenzívebben jelenik meg a földrajzi tér interakciós rendszerében (PIRISI G. 2009C P. 319.). Az így kapott kategóriák: a) gazdasági, b) társadalmi, c) infrastrukturális és d) komplex vagy többpólusú (egyik szférájában sem tapasztalható kiugró hiányosság vagy említésre méltó többlet) típusú kisváros, amely további altípusokra bonthatók (2. táblázat). A tipológia nem teljes körő, hiszen csak a kisvárosokra terjed ki. Azonban a funkciók szerint megadott altípusok, fejlıdésük üteme és iránya alapján képezett másik, fejlettségi altípusok metszete adja meg a települések komplex csoportjait. Pirisi tipizálása nem csupán egy pillanatképet ad a hazai kisvároshálózatról, hanem kezeli, feltárja annak idıbeli változásait, tehát dinamikus modell. Ez utóbbi tulajdonsága miatt célszerő alkalmazni Bük és Csepreg összehasonlító településföldrajzi elemzésénél A településföldrajz tudományrendszertani helye és fı megközelítési módjai A településföldrajz a geográfiának a történeti földrajzi tudományágából kialakult, a településekkel foglalkozó résztudománya (HEINEBERG, H. 1989), ha úgy tetszik a társadalomföldrajz (korábban emberföldrajz a német Antropogeograhie tükörfordításaként) része. A diszciplína tárgya a földrajzi fejlıdés során elkülönült egységek, a települések kutatása, szemlélete pedig ötvözi ezen egységekre ható természeti és társadalmi tényezık. A településeket tehát kívülrıl kompakt, belülrıl komplex egységként értelmezi. és ehhez az adekvát megközelítési mód, ha a makro- és mikroszintő természeti és társadalmi hatótényezıket, illetve azok település egyes szféráin és azok együttesén idıben és térben változó kronologikus és chorologikus vetületét is megjeleníti. 17

18 Ezt a külsı körülmények és a belsı életjelenségek párhuzamos vizsgálatának szükségességét képviselı szemléletet jeleníti meg PIRISI GÁBOR és TRÓCSÁNYI ANDRÁS meghatározása is. Nézetük szerint a településföldrajz: a településekkel, azok kialakulásával, fejlıdésével, a települést alkotó egyes alrendszerek bizonyos tulajdonságaival, valamint a települések horizontális és vertikális térbeli kapcsolatrendszereivel foglalkozó tudományág. (PIRISIG G. TRÓCSÁNYI A. 2004). A meghatározás után megnevezik a településföldrajz fı irányait, amelyek véleményük szerint a következık: 1) Funkcionális szemlélet: elsısorban arra kíváncsi, milyen szerepkörökkel kapcsolódnak be az egyes települések a településhálózat rendszerébe, más szóval, mi jellemzi a települések közötti munkamegosztást. Eredményeként például különbözı tipizálások születnek, osztályozások, amelyek hierarchia-szintek vagy jellemzı funkciók szerint alakítanak ki csoportokat. 2) Morfológiai szemlélet: eredetileg a településeket az épített környezeti elemek összességeként felfogva fıként arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen szabályszerőségek vannak a beépítés formáiban és módjaiban a különbözı földrajzi hátterő, mérető és funkciójú városok és falvak esetén. Továbbfejlesztése egyfajta funkcionális morfológia, vagyis hogy az egyes településrészek milyen szerepkörökkel, illetve tulajdonságokkal rendelkeznek. Eredményeként például olyan modelleket hoz létre, amelyek megkísérlik a települések szerkezetét általánosítani. 3) Városföldrajzi irány: a város sajátos társadalmi problémáival foglalkozik. Elsısorban a különbözı társadalmi csoportok térbeliségével, együttélésük, interakciók által formált városi terekkel kapcsolatban vizsgálódik. Jellegzetes termékeinek tekinthetık például a városi térhasználat modelljei. 4) Faluföldrajzi irány: sok esetben erıs morfológiai és etnográfiai kötıdéssel vizsgálja a falusi települések sajátos helyét, szerepét, jellegzetességeit (PIRISIG G. TRÓCSÁNYI A. 2004). A disszertáció a felsorolt kutatási irányok közül a funkcionális és a morfológiai szemléletet követi, de szükségesnek tartja e két aspektus pontosabb módszertanát, és ennek elıfeltételeként a településföldrajz diszciplína belsı felépítését és megközelítési módjainak legalább áttekintı ismertetését A településföldrajz belsı felépítése, fıbb kutatási irányai A településföldrajz az emberföldrajz történeti földrajzából alakult ki a Németországban, a XIX- XX. század fordulóján. A kutatások ekkor már meghaladták a természet-társadalom egymásra hatásának ratzeli determinizmusát, illetve de la blache-i posszibilizmusát. Többek közt a német OTTO SCHLÜTER ( ) vezette irányzat újítása fıleg abban állt, hogy nem a természeti környezetnek az emberre gyakorolt hatását tekinti elsısorban megvizsgálandónak, hanem a fordítottját: miként hat az ember a környezetre? Ebbıl adódóan a vizsgálat tárgya már nem is maga a hatás, hanem annak szemmel látható és kézzel fogható eredménye, a tájba épített emberi alkotások összessége, a kultúrtáj vagy mőtáj. Az emberföldrajz ilyen új megfogalmazásban lényegében azonos a kultúrtáj morfológiájával (MENDÖL T. 1963, P. 37). 18

19 A szemlélet kiteljesedése ALFRED HETTNER ( ) nevéhez főzödik. Azzal, hogy általa a jelenségek idıbeli változásának, kronológiájának helyébe a térbeliségének leíró elemzésére törekvı irányzat, az ún. chorologikus szemlélet lépett, lehetıvé vált az egyes kultúrtájak, azon belül az egyes települések emberföldrajzi megközelítése nem csak és kizárólag idıbeli, hanem térbeli dominanciával, azaz a településföldrajz önálló diszciplínaként kiválhatott a történeti földrajzból. A táj és a település tudományos igényő, geográfiai szemlélető bemutatásához szükséges kutatómunka eredményeként létrejövı szövegekre az ábrázolás (Darstellung) kifejezést használta, amely az empirikusan megismert döntıen a vizuálisan tapasztalt valóság szövegbe foglalása. Az ábrázolás a geográfia alapvetı munkamódszere, amely különféle formában jelenhet meg attól függıen, hogy mi az ábrázolás célja (HETTNER, A. 1905). Kétféle ábrázolásmódot különített el: a) a leírást (Beschreibung vagy beschreibende Darstellung): az ábrázolást a természeti javak és megjelenési módjaik alapján b) a magyarázatot (Erklärung vagy erklärende Darstellung): a magyarázó ábrázolást az oksági összefüggések a sorrendjében (HETTNER A. 1905, PP. 685., illetve kiegészíti: CZIRFUSZ M PP ). Ez a kétféle ábrázolási mód együttes alkalmazása jelenti az ún. Hettneri sémá -t, amely leírja egy táj, település elemzı bemutatásának logikai rendszerét. Ehhez a leíró földrajzi sémához vezetı ábrázolásban a tényezık sorrendiségét az határozza meg, hogy a szervetlen világ elképzelhetı a szerves nélkül, fordítva viszont nem. Így a földtani felépítés-felszín-éghajlat-vizek által leképezett szervetlen természet ( anorganische Natur ) bemutatását követi a szerves természet ( organische Natur ) három tényezıje: a növényvilág, az állatvilág és végül az ember (HETTNER A. 1905). A hettneri séma a természeti adottságok azok ok-okozati összefüggésében történı bemutatásának legkidolgozottabb s legismertebb algoritmusa, így a táj-, illetve a településföldrajzi elemzéseknél mind a mai napig gyakran alkalmazott módszer. A Schlüter és Hettner érdeklıdésének középpontjába került kultúrtáj sőrősödési gócai, legnyilvánvalóbb megjelenési formái a települések, így érthetı, hogy az emberföldrajznak újonnan kialakult résztudománya, a településföldrajz azonnal központi fejezetévé vált. Mivel a település a korábbi korok kultúrájának térbeli lenyomatának is tekinthetı, az érdeklıdés azok alaktani vizsgálata, a településmorfológia felé fordult, és az as években ez képezte német településföldrajz sodorvonalát ban jelent meg a német Walter Christaller központi helyek elmélete, amely szerint a települések (piaci) funkcióik száma, jellege, erıssége alapján hierarchiaszintekbe rendezhetık (CHRISTALLER, W. 1933). Ez nem csak a településföldrajz egészének, hanem a morfológiai kutatásoknak is új lendületet adott. A hettneri térleírást a térelemzés (spatializmus) váltotta fel, amely a szöveges (kvalitatív) magyarázatokat számszerő (kvantitatív) állításokkal egészítette ki. Ennek a kvantitatív forradalomnak is nevezett új tudományos megközelítés keretében megjelentek a fizikai és/vagy matematikai modellek, amelyek nem csak a településközi, hanem a településen belüli kapcsolatokat is feltárták (városszerkezeti modellek). A településeknek funkciói ugyanis nem csak a településhálózat/-hierarchia többi elemére hatnak, hanem az illetı településre is, hiszen a különbözı funkciókhoz különbözı térbeli objektumok tartoznak, amelyek döntıen befolyásolják az helység horizontális és vertikális kiterjedését, az alaprajzi viszonyait és a szerepkörökhöz kapcsolódó beépítési formacsoportok településtesten belüli elhelyezkedését, egymáshoz 19

20 viszonyított arányaik (funkcionális övek) kialakulását. Az új kutatási irány neve a funkcionális morfológia, amely már inkább földrajz, mint történelem (vagy történeti földrajz), hiszen elsısorban a jelenségek térbeli (chorologikus), mint idıbeli (kronologikus) kifejlıdésével foglalkozik. Ahogy a külsı kapcsolatrendszere, a településhierarchiában elfoglalt helye szerint, úgy a belsı struktúrájuk, életjelenségeik alapján is jellemezhetık, egymással összevethetık a települések. Tekintettel arra, hogy a funkciók mennyisége és minısége általában a település méretével növekszik, a településtípusok közül inkább a városok, ezek közül is a nagyobbak keltették fel a kutatók érdeklıdését. Napjaink egyik legnagyobb hatású településföldrajzosa, az osztrák ELISABETH LICHTENBERGER elismeri, hogy a településföldrajzon belül a városföldrajz mindig is megmaradt nagyváros-földrajznak, és ennek a fı okát abban látja, hogy a (nagy)városokban a kisvárosokkal szemben koncentrálódnak, ugyanakkor térben elkülöníthetı egységekhez kapcsolódnak a társadalmi problémák és konfliktusok. Ez pedig kitőnı kutatási terep a településföldrajzból kifejlıdött új irányzatoknak, a szociál- és városföldrajznak (LICHTENBERGER, E.1991). Ez a két megközelítési mód vált uralkodóvá a nagyvárosok földrajzában, míg a (funkcionális) morfológiai kutatási irány némileg visszaszorulva fıleg a kisváros-kutatásokban maradt meg. A településmorfológiát és ezen belül a funkcionális morfológiát a francia és a német földrajztudomány eredményeire támaszkodva MENDÖL TIBOR honosította meg hazánkban a két világháború között, és publikálta nagyszabású mővében, az Alföldi városaink morfológiájá -ban (MENDÖL T. 1936). Gondolatmenete az volt, hogy mivel kapcsolat van a lakosság jellege (és így a funkciók) és a morfológiai arculat között, a funkcionális és a morfológiai elemzések szintézisével ún. formacsoportok különítetık el, és ezek egyes típusainak megléte vagy nagysága utal a városiasság mértékére. Morfológia alatt nem csupán az alaprajzot értette, hanem a harmadik dimenzió, a beépítés magasságának, módjának vizsgálatát is. Empirikus adatgyőjtését az utcák, háztömbök, házak szintjén végezte. A II. világháború után a településmorfológiai kutatásokat a hivatalos politika polgári csökevénynek nyilvánította, és az 1960-ban tartott településföldrajzi ankét nagyrészt Mendöl bírálatából állt, amire ı ott semmilyen módon nem is reagált (ABELLA M. 1961). Késıbb viszont kénytelen volt írásban rögzíteni az életmőve összegzésének is tekinthetı, 1963-ban megjelent Általános településföldrajz címő mővének Bevezetésében, hogy: A szocialista tudomány emberföldrajzot nem ismer. (MENDÖL T. 1963, P. 38.). A sors fintora vagy inkább kegyetlensége, hogy éppen abban a mővében kellet revideálnia szinte az egész munkásságát, amelynél nagyobb településföldrajzi szintézis sem elıtte, sem azóta nem készült hazánkban. A honi földrajztudományban a nemzetközi trendekkel összhangban a szociálgeográfiai irányzatok egyikeként az 1980-as években BECSEI JÓZSEF újította meg a településföldrajzi kutatásokat, elsısorban a dél-alföldi városok bemutatása révén (BECSEI J. 1983). İ aktualizálta a Mendöl-féle (beépítési) formacsoportokat a megváltozott társadalmi és gazdasági körülményekre, és nagyobb hangsúlyt fektetett a népesség zárt településen belüli eloszlásának feltárására, elemzésére. A vizsgálatokhoz az utóbbi évtizedekben a geoinformatika is csatlakozott, amely új módszertani megközelítéseivel jelentısen hozzájárult a diszciplína megújításához (GYENIZSE P. 2013). 20

21 Az 1980-as évek végétıl alakult ki egy új településföldrajzos iskola a Berzsenyi Dániel Tanárképzı Fıiskola (ma: Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ) Társadalomföldrajzi Tanszékén, ahol számtalan elsısorban a nyugat-dunántúli városokat megismerés tárgyává tevı településmorfológiai/településföldrajzi tanulmány született az oktatók (CSAPÓ T. 1989, 1990; CSAPÓ T. KOCSIS ZS. 2006; CSAPÓ T. LENNER T. 2007; LENNER T STB.) és a hallgatók (BAJZIK ZS. 1989; BÁNDLI T. 1988; HORVÁTH M. 1989; KIRICSI B. 1989; NÉMETH S stb.) jóvoltából az elmúlt negyedszázadban. A dolgozatok földrajzi célterületeik alapján foglalkoztak nagy-, (CSAPÓ T. PÁNYA I. 2012), közép- (CSAPÓ T. 2005A; CSAPÓ T. LENNER T stb.) és kisvárosokkal (CSAPÓ T. LENNER T. 2004A; 2004B stb.) egyaránt. A kutatások nyugat-dunántúli településeket érintı szintézisét elsıként a szombathelyi Társdalomföldrajzi Tanszék vezetıje, CSAPÓ TAMÁS készítette el (CSAPÓ T. 1994A). Szintén a nevéhez főzıdik a ban az ország 82 vidéki városának településföldrajzi feltárását végzı T számú OTKA-kutatás megszervezése és lebonyolítása, illetve a hazai városok alaktani kutatásainak legutóbbi összegzése, A magyar városok településmorfológiája (CSAPÓ T. 2005B). A tanszék szervezésében ben indult el a szombathelyi és/vagy büki helyszínen évenként megrendezendı Településföldrajzi konferencia, amely immár nemzetközivé vált, és gondozásában 2012-tıl jelenik meg évente két számmal hiánypótló szakmai folyóiratként a Településföldrajzi Tanulmányok, aminek szerkesztıbizottsága valamennyi mérvadó hazai településföldrajzi mőhely egy-egy jeles képviselıjébıl áll. Ezen kutatások során kristályosodott ki az a módszertani elmélet, amely szerint a települések funkcionális morfológiája alapvetıen a beépítés, a népesség struktúrája és térbeli elhelyezkedése, valamint a különbözı központi és helyi funkciók településen belüli elhelyezkedésétıl függ és alakul ki. ez természetesen nem zárja ki, hogy a térbeli fejlıdésük idıbeli vizsgálat alá is kerüljön (CSAPÓ T. LENNER T. 2004B). A településmorfológia ma a reneszánszát éli, mivel a rendszerváltással az önkormányzatok kezébe került annak a lehetısége, hogy a települések saját maguk határozzák meg fejlıdési pályájukat, igényeiknek megfelelıen alakítsák át, tervezzék meg lakókörnyezetüket. Sok falu vált várossá az utóbbi másfél évtizedben, és ennek az aktusnak az is része, hogy a várossá nyilvánítás gyakorlati kivitelezésérıl programot kell írni. A tanulmánynak pedig tartalmaznia kell a település egyes részeinek hasznosítási lehetıségeit, településszerkezeti tervét. A funkcionális és/vagy morfológiai kutatások így fontos kiindulási alapot jelentenek a települések fejlesztési elképzeléseinek megalapozásához, végrehajtásához is. A történeti földrajz feladata a társadalomföldrajz egyik analitikus tudományaként egyes földrajzi tereknek a vizsgálata és ábrázolása a különbözı történelmi periódusokban (KOENIG, J. 2007), tehát azok folyamat-vizsgálata. Ennek a geográfiai diszciplínának három ágát különböztetjük meg: 1) történeti természetföldrajz: a kultúrtáj kialakulásával és változásával foglalkozik az ember megjelenésétıl napjainkig. Munkájával az ember humanizálta a természeti környezetét, miközben a társadalom és a környezet lokális jellegő kapcsolata globálissá vált; 21

22 2) történeti politikai földrajz: politikai jellegő folyamatokat és térkategóriákat kutat, emiatt csaknem minden történeti földrajzi munkában jelen van. Meghatározó vizsgálati köre az államtér, valamint az egyes politikai-igazgatási egységek (államok, megyék járások stb.) határainak változása; 3) történeti településföldrajz: a kultúrtáj történelmileg kialakult térelemének tekinti a települést, mint helyet. A hely a földrajzi térnek az a része, amit emberek és tárgyak foglalnak el. Minden hely értéket hordoz, tehát minden település egyedi hely. Az egyediség a helyet emocionális, kulturális, történelmi jelentéstartalommal ruházza fel. Az idıben egymásra rakódó helyek pedig strukturálják a földrajzi teret. Ezért a településtörténetet kutató geográfusok kiemelkedı jelentıséget tulajdonítanak az alaprajzkutatásnak és a településszerkezet vizsgálatának. (LENNER T. 2013, P. 128.) A történeti természetföldrajzi, politikai földrajzi és a településföldrajzi szempontú folyamatelemzés egyaránt három megközelítésben vizsgálhatja a mai településképet: a) retrogresszív: idıben visszalépve az alaprajzot, beépítést, funkciókat a történelmi múlt egy adott szakaszában rekonstruálja; b) retrospektív: idıben visszatekintve ad magyarázatot arra, hogy a településszerkezetnek mely elemei hagyományozódtak át a múltból a jelenbe c) komparatív (összehasonlító): egy forrásanyaggal bıségesen dokumentált és ezáltal a településtérben értelmezhetı folyamatot, mint analóg példát össze lehessen vetni kevésbé vagy egyáltalán nem dokumentált másik településtörténettel. Ez tipizálást is jelent egyben, hiszen abból indul ki, hogy bizonyos korokban a települések formai elemei hasonló térbeli elrendezıdést mutatnak (ILYÉS Z. 2001). Lényeges szempont a történeti földrajz elnevezésben, hogy a szókapcsolatban a történeti szó a jelzı, a földrajz pedig a jelzett szó, azaz a történeti földrajz kérdésfeltevésében, anyagkezelésében, módszertanában területi tudomány, földrajztudomány. Vizsgálatai során azonban nem a jelen, hanem a múlt tereit kutatja, történeti adatbázisokkal, forrásokkal dolgozik. Szemlélete retrogresszív. A település jelen idıbeli térbeli vizsgálatánál a társadalomföldrajzi szintézisnek egy másik analitikus tudománya, a településtudomány pontosabban kettejük metszete, a településföldrajz nyújthat segítséget. Ebben az esetben a településföldrajz kronologikus szemlélete helyett a chorologius kerül elıtérbe, a mendöli meghatározás szerint a települések jelen földrajza a történeti (település)földrajz utolsó idıbeli metszete. A folyamatábrázolással szemben a kutatás középpontjába egy adott történelmi idıszak térbeli megnyilvánulásainak magyarázata, az ún. keresztmetszet-vizsgálat kerül. Megközelítésében ez retrospektív, hiszen a település képét, alaktanát a jelenlegi állapotában vizsgálja. A településmorfológia három megközelítésben vizsgálja a település alaktanát: a hajlékok és az alaprajz aspektusából, valamint a kettı kapcsolata szemszögébıl (KİSZEGFALVI GY. TÓTH J. 2002). Mindhárom esetben lehet a vizsgálat célja az alaktani jegyek egyszerő vizsgálata és elemzése (klasszikus morfológia), de a kutatás mélysége növelhetı azáltal, ha a település funkcióinak (intézmények, munkahelyek) és morfológiai jegyeinek (településszerkezet, beépítési viszonyok) kölcsönös, és idıben változó kapcsolata is feltárásra kerül (funkcionális morfológia). A disszertáció a múlt (retrogresszív) és a jelen (retrospektív) vizsgálata mellett a jövıvel is foglalkozik, tehát a múltbéli tapasztalatokból és a jelenlegi állapot rögzítésébıl összegyőjtött tudást megpróbálja egy jól strukturált, jövıorientált gondolkodásmóddá, tervezéssé alakítani. A kutatás célja tehát a településföldrajzi 22

23 kutatások alapján településfejlesztési javaslatok megfogalmazása a témából adódóan elsısorban Bük és Csepreg településképének vonatkozásában. Így a három idısík együttesen kerül kibontásra, és bemutatásra két kisváros párhuzamában, és ez az idıbeli (vertikális) szemlélet összefonódva végigvonul a térbeli (horizontális) szemlélettel, amit a két kisváros összehasonlító (komparatív) vizsgálatában kapcsolódik össze Tartalmi felépítés Az ismertetett fogalmi alapvetések logikus felépítésével kialakítható az a vizsgálati módszer, amellyel a disszertáció Célkitőzései -nek megfelelıen Bük és Csepreg egykori és mai településképe feltárható. Mivel valamennyi település egy térben lokalizálható objektum, a tanulmány elıször Ratzel által megalkotott fogalmi keretet és tartalom szerint a két város abszolút (topográfiai azaz földgömbi) és relatív (viszonylagos tehát más településekhez viszonyított) földrajzi helyzetét mutatja be. Az abszolút földrajzi helyzetbıl következnek a vidék természeti jellemzıi, amelyek arra sarkallták az itt megjelenı elsı embereket, hogy létrehozzák lakó- és munkahelyük térbeli együttesét, azaz a településüket. A természeti adottságok tárgyalása a Hettneri séma szerint történik, mert algoritmusa többékevésbé tükrözi kialakulásuk idıbeli és logikai sorrendjét, illetve kölcsönhatásrendszerüket, így az egyszerő természetrajzi bemutatás helyett alkalmas a kultúrtájra jelen esetben a két településre ható természeti tényezık hatását vizsgálni, azaz a két kisvárosnak helyet adó földrajzi térnek a történeti természetföldrajzi ismertetését elvégezni. A településképzıdésben ténylegesen szerepet játszó természeti adottságokat helyi energiáknak nevezzük. Ezen energiák határozzák meg egy lakott hely természeti szférájának alapvonásait, tehát a településfejlıdés természeti alapjait képezik. A relatív földrajzi helyzetbıl (köz- és vasutak közelsége, városoktól való távolság stb.) származtatható helyzeti energiák viszont ugyan nem kizárólag, de elsısorban társadalmi alapúak. Mivel csak és ez részben a helyi energiákra is igaz egy gazdasági erıtéren belül (kontinens, ország, megye stb.) értelmezhetık, és azáltal mőködnek, hogy a társadalom a településrendszeren keresztül mozog, él, és különbözı szintő funkciók kielégítését végzi az intézményeken keresztül (KİSZEGFALVI GY. TÓTH J. 2002, P. 472.). A településfejlıdés társadalmi alapjait tehát elsısorban az ıt körülvevı társadalmi-gazdasági környezet folyamatai determinálják, változásai pedig folyamatosan alakítják azokat a kereteket, amelyeken belül a település társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szférája fejlıdhet. Bük és Csepreg megalapításuk óta kb. ezer éve hazánk részei, ráadásul szomszédosak egymással, így településfejlıdésük egyes szakaszai a magyar történelem sorsfordulói által kijelölhetık. Kutatás kronológiai, folyamat-vizsgálati, azaz történeti politikai földrajzi szemlélete ebben az egységben a legerısebb. A retrogresszív megközelítés biztosítja az idıbeli hatótényezı koronkénti feltárását. Fontos azonban megjegyezni, hogy a települések és értelmezhetıségük sokszínősége miatt, nem minden esetben reagálnak adekvát és egymással azonos módon a makroszinten megvalósuló gazdaságitársadalmi struktúraváltozásokra. A gazdasági és társadalmi hatótényezıkön kívül (igaz az elıbbiekkel összefüggésben) a települések életében léteznek mőszaki, ökológiai, strukturális és irányítási tényezık is (KİSZEGFALVI GY. LOYDL T. 1999), amelyek erıssége, településformáló szerepe az egyes településeken 23

24 adott idıben nem egyformák. Például az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció mint irányítási tényezı különbözı mértékben érintette a településhierarchia különbözı szintjein lévı helységeket, némelyeket kiemelt fejlesztésben részesítette (megyeszékhelyek), míg a falvak zömét negligálta. Míg azonban a falusi jogállású települések nagy része a fejlıdésben visszamaradt vagy lelassult (pl. Csepreg), addig egyesek (pl. Bük) elıre tudtak lépni. Sajátos helyi energiáiknak (Bük esetében ez a gyógyvíz hasznosítása) köszönhetıen az adminisztratív nyomás ellenére is mőszaki (közmőépítések, intézményalapítások), ökológiai (a vendégek számára vonzó épített és természeti környezet) és strukturális (központi szerepkörök kiépítése révén erısebb vonzóhatás a térség településeire) tekintetben is meg tudtak újulni. Az egyes korszakok általános társadalmi-gazdasági trendjeinek puszta felvázolása tehát önmagában nem elegendı Bük és Csepreg településformáló erıinek feltárásához, hanem az egyes tudományok (mőszaki -, ökológiai diszciplínák) települést érintı szegmenseinek meghatározása éppúgy fontos, mint településképet közvetlenül meghatározó helyi (pl. településrendezési tervek), és közvetetten ható magasabb szintő (országos, megyei stb. koncepciók) döntések megnevezése, vizsgálata. A kutató feladata ennek a rengeteg hatótényezınek a bonyolult kölcsönhatásrendszerét tanulmányozni, megnevezni azokat, amelyek egy nagyobb társadalmi-gazdasági tér hatásaként érte a települést, és rámutatni azokra is, amelyek térben és idıben egyszerivé és megismételhetetlenné teszik az adott lakott helyet. A természeti és társadalmi alapok feltárása után azok Bükre és Csepregre gyakorolt hatása, az egyes települési szférák erre adott válaszai képezik a kutatás tárgyát. Mivel a települési szférák egymással is bonyolult kölcsönhatásban állnak, a két város funkcióinak és népességének vizsgálata és fejlıdése után ahol ehhez megfelelı mennyiségő adat állt rendelkezésre azok településen belüli megoszlását tártuk fel, elemezve a hozzájuk kapcsolódó morfológiai elemek és együttesek jellemzıit és területi elterjedését, valamint ezzel összefüggésben a két szomszédvár arculati, alapszerkezeti változásait kialakulásától egészen napjainkig. A kutatás itt már chorologikus, keresztmetszet-vizsgálati, azaz településföldrajzi szemlélető. A retrospektív megközelítés pedig biztosítja az térbeli hatótényezık jelenkori feltárását. A jelen kori népesség településen belüli eloszlásának vizsgálatát nehezítette, hogy a kisvárosok esetében a Központi Statisztikai Hivatal sem a népszámlálások alkalmával, sem pedig az évenkénti statisztikai évkönyvekben nem tesz közzé a településszintnél kisebb egységekre, településrészekre vonatkozó adatokat. Ez azt jelenti, hogy a népesség településrészen belüli eloszlását ezen adatbázisok alapján nem lehet bemutatni. A megoldást a népsőrőség mint származtatott adat beszerzése helyett annak két komponensébıl, a népességszámból és a területbıl történı kiszámítása jelentette, amelyekhez az alapadatokat a két városi önkormányzatnál be lehetett szerezni. Ezek alapján mind Bük, mind pedig Csepreg vonatkozásában kiszámításra került a népsőrőség és a laksőrőség is városrészenkénti bontásban. Bük és Csepreg térben és idıben kialakult településszerkezetét a funkcionális morfológiai rész értékeli, azt a településszerkezetet, településképet, amely egy kb. ezer éves fejlıdés eredményeképpen alakult ki, és tárgyiasult formája hazánk és az itt élı emberek mozgalmas történetének. Ebben az egymással versengı két szomszédvárat bemutató egységben a legerısebb a komparatív (összehasonlító) szemlélet, 24

25 kibontakozik Bük és Csepreg párhuzamos településföldrajzi képe, ami egyúttal a Célkitőzések -et megválaszoló Összegés -e a dolgozatnak. A településföldrajz a földrajztudomány egyik legdinamikusabb ágazata. Ez a pozíciója nagyrészt abból következik, hogy a település gyakorlatilag minden funkciójának (lakóhely, munkahely, rekreációs hely, illetve ezek térbeli mőködési egysége) változó a szerepe és növekvı a jelentısége az ember számára. Tekintettel arra, hogy a település az emberiség legközvetlenebbül érzékelhetı feltételrendszerét képezi, annak fejlesztésével ez a feltételrendszer a leghatékonyabban tehetı kedvezıbbé (TÓTH J. 2012). Ezt szem elıtt tartva fontosnak tartottuk, hogy a kutatás során felhalmozott tapasztalatot felhasználva fejlesztési javaslatokat fogalmazzunk meg elsısorban a két kisváros településképének fejlesztésére, de a település komplex mivolta miatt nem csak a településtestük struktúrájára, hanem a településhálózatban elfoglalt pozícióik megırzésére, javítására vonatkozóan is, amelyet hol versenyezve, hol együttmőködve érhet el a két hasonló történető, de mégis eltérı sorsú szomszédos kisváros. A fejlesztési javaslatok képezik, illetve jelölik ki a disszertáció kutatásainak lehetséges folytatását, de bízunk abban, hogy hasznos és megvalósítható lépéseket kínál a gyakorló településvezetık, döntéshozók számára is! Alkalmazott feldolgozási módszerek A dolgozatban a témaválasztásnál jelzett komplex vizsgálat iránti igény sokszínő módszerek alkalmazását tette szükségessé: a 1) primer források és 2) szekunder adatok felkutatása, illetve ezek egymással összefüggı 3) feldolgozása. Az disszertáció elméleti megalapozásában betöltött nagy szerepe, illetve ebbıl fakadóan jelentıs terjedelme miatt külön rész tárgyalja a szekunder forrásokat, szakirodalmat. Az adatgyőjtésnél és feldolgozásnál két fontos kritériumnak, két-két ellentétes fogalompárnak egyszerre kellett megfelelni: a) Azonosságok és különbségek: tekintettel arra, hogy a téma két település összehasonlító településföldrajza, a győjtésnél elsısorban Bük és Csepreg településszintő adatbázisát kellett létrehozni olyan módon, hogy egyrészt mind egymással, mind pedig a hasonló nagyságú, azonos településkategóriájú vasi városokkal, illetve a különbözı területi szintekkel összehasonlíthatók legyenek, másrészt pedig olyan mutatókat kellett alkalmazni, hogy azokból a hasonló tulajdonságú elemek, a kisvárosok közti különbségek is érzékelhetık legyenek. b) Keresztmetszet és folyamatábrázolás: a disszertáció mind az idı-, mind pedig a térbeli vizsgálatoknál alkalmaz keresztmetszet- és folyamatábrázolást, azaz a települési adatbázisnak, és feldolgozási módszereinek egyszerre kell mutatniuk statikus helyzeteket és dinamikus folyamatokat. Az idıbeli állapotot a statisztikai adatok, a térbeli helyzetet pedig a korabeli térképek mutatják be legszemléletesebben. A kronológiai változásokat a statisztikai adatok idısorba rendezése követi le, míg a chorologikus dinamizmust az ugyanazon települést különbözı idıpillanatokban ábrázoló térképek egymásra szerkesztése, amely plasztikusan mutatja be az adott helység területi expanzióját. A dolgozat statisztikai adatbázisának gerincét a KSH T-STAR és népszámlálási adatai alkották. A legfrissebb, 2011-es népszámlálás adatai a legfontosabbak, hiszen a népesség mennyiségi jellemzıin 25

26 (népmozgalmon) túl annak minıségi jellemzıire vonatkozóan is (pl. foglalkoztatás, foglalkozási szerkezete, iskolázottság stb.), és ezáltal közvetetten a gazdaságszerkezet tekintetében is releváns információkat tartalmaznak. Ezen túl a T-STAR adatbázisból lekért adatokat, valamint a megyei statisztikai évkönyvben publikáltakat használtuk fel, amelyek közül a disszertáció írásakor a 2011-es a legfrissebben publikált, néhány esetben viszont már a 2012-es adatok is elérhetık voltak. A népesség településen belüli eloszlása a mindkét város önkormányzati hivatalában használatos lakcímnyilvántartó rendszer, a Visual Register alapján került meghatározásra. Ezt egészítette ki egy-egy saját adatgyőjtés olyan esetekben, amikor a KSH vagy nem olyan mélységig győjt adatokat, vagy egyáltalán nem olyan módon teszi azt, ami a disszertáció vizsgálati szándékainak pontosan megfelel. Ilyen például a beépítés jellege, amelyet a cenzus nem a településmorfológiai kategóriák szerint vesz lajstromba, de a funkciók településtesten belüli eloszlását vagy a különbözı nagyfoglalkoztatók dolgozóinak lakóhely szerinti összesítése sem nyerhetı ki az adatbázisból. Ekkor a primer források egy másik fajtáját, saját adatgyőjtést kellett alkalmazni. A beépítési típusok és a települési szerepkörök térbeli eloszlása terepi adatfelméréssel került összegyőjtésre, míg a foglalkoztatottak lakóhely szerinti megoszlását az érintett gazdasági vállalkozások szolgáltatták. A település fejlıdési és fejlesztési lehetıségei napjainkban erısen a helyhatóság anyagi helyzetétıl és ezzel szoros összefüggésben (is) a hazai és az uniós források lehívásának lehetıségétıl függ. Bük és Csepreg gazdálkodásának anyagi kereteirıl az illetékes helyi közös önkormányzati hivatalok nyújtottak költségvetési információkat. A dinamikus elemzések gyakori gondja, hogy a területi adatsorokat nehéz összehasonlítani, akkor, ha a megfigyelési egységek változnak. Ennek megoldására szolgál a területi idısorok homogenizálása, az adatok levetítése a vizsgálat idıpontjában létezı egységre vonatkoztatva a kutatással érintett idıbeli periódus egészében. A disszertáció a megfigyelés alapegységének értelemszerően a két, a címében szereplı kisvárost tekinti, de ezzel párhuzamosan az adatok idısorát mindig ugyanazon egységekre, jellemzıen a hozzájuk hasonló 5000 fı alatti népességő Vas megyei városokra, továbbá Csepregi kistérségre, az uniós terminológia szerinti LAU 1-es tervezési-statisztikai szintre. 1 Természetesen ismert elıttünk, hogy erre a rendszerre épülı többcélú kistérségi társulások hálózatát január 1-tıl a járási rendszer váltotta fel, de a kistérségi rendszer megfigyelési településhálózati alapegységként történı kezelését az indokolja, hogy egyrészt másfél évtizedes mőködésük révén viszonylag hosszú idısort lehet belılük elıállítani, másrészt pedig a járások tisztán igazgatási feladatokat látnak el, a települések központi funkcióinak gerincét alkotó társadalmi szolgáltatásokat továbbra is az immár önkéntes alapon szervezıdı önkormányzati társulások látják el. Bük és Csepreg esetében ez a Répcementi Önkormányzati Társulás, amelynek területi illetékessége azonos elıdje, a Csepregi kistérség egyes közfeladatait ellátó Felsı-Répcementi Többcélú Kistérségi Társuláséval. Az adatok elemzésének egyik célja tehát Bük és Csepreg egymás közti, valamint településhálózati, elsısorban a kistérségi, továbbá a vasi kisvárosi halmazon belüli térszervezı szerepek különbségeinek 1 LAU: Local Administrative Unit: szó szerinti fordításban Helyi Adminisztratív Egység. Az Európai Unió terminológiában 2003-ban bevezetett, két lépcsıvel rendelkezı nevezéktan. A LAU 1 a korábbi NUTS 4-es a magyar tervezési-statisztikai kistérségnek megfelelı területi szintnek, míg a LAU 2-es a korábbi NUTS 2-es, azaz a települések szintjének felel meg. 26

27 vizsgálata volt. Mivel a disszertáció elsısorban településföldrajzi és nem településhálózati szempontú megközelítést alkalmaz, az adatok megfigyelési egységei nem csak a két város, illetve egyéb, velük összevethetı települések bizonyos csoportjai, hanem a települések belsı szerkezete, tagoltsága is. Bük és Csepreg egyes részei funkciók, morfológiájuk és a kettı kombinációjából született funkcionális övezeteik szerint elkülöníthetık, és ezek alapján összevethetık más, hasonló nagyságú és szerepkörő (kis)városokkal. Az összehasonlítást a jelenlegi magyar városok településföldrajzi kutatásainál bevett beépítési módokra, funkcionális területekre és övezetek alkalmazott kategóriái szerint végeztük, amely alapján Bük és Csepreg is tipizálható, jellemzıik és belsı életjelenségeik alapján kategóriákba sorolhatók. Mindkét város esetén a történelmileg kialakult városrészek határaihoz igyekeztük az adatfelvételt igazítani. Ezek a következık: Bük: az immár helyi rendelettel is rögzített felosztás a) Felsıbük, b) Középbük, c) Alsóbük és d) Bükfürdı, azaz összesen négy városrész; 2 Csepreg: nincs ugyan a városrészeket megnevezı helyi rendelet, de a szerves történelmi fejlıdés eredményeként elkülöníthetı a) Felsıváros, b) Alsóváros, c) Felsıváros-bıvítmény. D) Alsóvárosbıvítmény, e) Tilosgyöp, azaz összesen öt városrész. 3 (2. ábra és 3. ábra) Az adatok kezeléséhez általában MS Excel táblázatkezelıvel történt, és ezzel készült a felhasznált grafikonok egy része is. Bizonyos grafikus feladatokhoz a Corel Draw, illetve az Adobe Illustrator szoftverek is alkalmazásra kerültek. A grafikus ábrázolásokat egyébként nem elsısorban illusztrációknak, hanem az értekezés fundamentális részének, és az elemzések egyik legfontosabb eszközének is szántuk. Ugyanez áll a tematikus térképekre, amelyek kivétel nélkül a Mapinfo Professional program segítségével készültek, és a területi különbségek feltárását és bemutatását szolgálják. Mivel a földrajz alapvetıen tértudomány a geográfiai megismeréshez nélkülözhetetlenek a térképek mint elsırangú primer források. Mivel Bük és Csepreg nem volt kiemelt erısség a középkorban, alaprajzi ábrázolásuk nem ismert ebbıl az idıszakból, így az elsı hitelesnek tekinthetı térképi megjelenítésük a katonai felmérésekbıl ismerhetık a XVIII. század végétıl. Ezek segítségével egy olyan idısor alakítható ki, amellyel egészen a II. világháborúig nyomon követhetı térbeli-területi kifejlıdésük. A XX. század második felében már a falvakban is megalkotásra kerültek a település tudatos tervezését szolgáló rendezési tervek, amelyek térképi mellékletei segítségével folytatható az expanzió nyomon követése, a korábbiaknál pontosabban. Az alaprajzi ábrázolásokat nagyszerően egészítik ki a Honvédelmi Minisztérium által Magyarország valamennyi településérıl elıször 1951-ben, majd 1998-ban ismételten készített légifotók, valamint az archív és mai fényképanyag, amely megeleveníti a két kisváros belsı jelenségeit, ezáltal színesebbé, érdekesebbé bemutatásukat. Noha a dolgozat meglehetısen sok adatot tartalmaz, a módszertanban még sem a kvantitatív, hanem a kvalitatív elemek vannak túlsúlyban. Az elemzéshez ugyanis csak meglehetısen visszafogott módon használtunk fel matematikai módszereket, a hangsúlyt nem a statisztikai eloszlásra, hanem az ezek mögött 2 A disszertáció büki városrészek nevét kétféle írásmódban közli: kötıjellel írja, ha a három önálló faluról ír (így tették a kortársak is), de egybeírja ıket, ha településrészként (2012-tıl pedig hivatalos városrészként) szerepelnek a szövegkörnyezetben. 3 A település külterületi lakott helyei nem képezik a disszertáció tárgyát, az a zárt településtestre fókuszál. 27

28 meghúzódó, egyedi földrajzi okokra kívántuk helyezni. A fogalom-, modell- és típusalkotás is a verbális módszerek közé tartoznak, még ha támaszkodnak is a statisztikai elemzésekre. A dolgozat szerkezeti vázának felépítése elsısorban a TÓTH JÓZSEF által megalkotott tetraéder-modellre (TÓTH J. 1981), mint elemzési keretre épül. Ennek megfelelıen kerültek felosztásra az elemzı részek természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális fejezetekre, kibontva ezzel a sokszor hivatkozott, de gyakran meglehetısen felületesen kezelt modellben rejlı logikai lehetıségeket. A disszertáció felhasznál további olyan modelleket, amelyek ugyan nem az egész értekezés gondolatmenetét képezi, de egy-egy fejezet algoritmusa döntıen rá épül. Ilyen például a vizsgálat tárgyát képezı két város természeti környezetének bemutatása, amely ALFRED HETTNER sémája szerint történik. Bük és Csepreg gazdasági szolgáltatásainak a többi vasi kisvárossal, illetve a Csepregi kistérség többi településével történı összevetése, rangsorba állítása pedig LOUIS GUTTMAN ( ) egyesült államokbeli matematikus-szociológus által kidolgozott skálával valósul meg. A Guttman-skála a szociológiai felmérésekben gyakran alkalmazott technikák közé tartozik. Azon alapul, hogy a figyelembe vett itemek (esetünkben kiskereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások), a változó (itt a települési szerep, vonzerı, fejlettség) különbözı erısségő mutatójának bizonyulnak. A szolgáltatások terén ez azt jelenti, hogy például egy adott településen található szolgáltatások és valószínőleg több más szolgáltatás is mind megtalálhatóak a tıle feljebb rangsorolt településen. A szolgáltatások Guttman-skálájának oszlopai és sorai a települések, illetve a szolgáltatások összesen értékeik alapján kerülnek feltöltésre. Így a táblázat bal felsı sorába a leggyakoribb szolgáltatás és a legtöbb szolgáltatással rendelkezı település kerül, a táblázatba jobbra lefelé haladva pedig egyre csökken a szolgáltatások száma és a települések szolgátatásokkal való ellátottsága is. A települések és szolgáltatások rangsorolása a lépcsızetes vonal berajzolása után válik láthatóvá. A vonalat ott húzzuk, ahol a nullánál nagyobb számok sora végzıdik és a nullák kezdıdnek. Nullák (lyukak) maradnak a lépcsı felett is. ezek a lyukak csak akkor maradhatnak a lépcsın belül, ha hosszuk rövidebb, mint az utánuk következı pozitív számok hosszúsága A kutatás elızményei A disszertáció kutatási elızményeinek összefoglalását, válogatott bibliográfiájának és szakmai repertóriumának, szekunder forrásainak áttekintését célszerő a Bevezetés -ben rögzített három témaválasztási indok mentén elvégezni. Ezek a következık: a) A kutatás földrajzi célterülete A disszertáció tárgyát képezı két kisváros, Bük és Csepreg természeti és társadalmi fejlıdési alapjainak, környezetének szakirodalmi feldolgozottsága gazdagnak mondható, számában és témájában megfelel a hasonló nagyságú városokénak. Egymással összehasonlítva is ugyanerre a következtetésre juthatunk, ami a feldolgozások összes számát illeti, de idıben már jelentıs szórást mutatnak: Büknek a jelene, Csepregnek pedig a múltja a feldolgozottabb. Ennek nyilvánvaló oka, hogy Csepreg egészen a XX. század közepéig a Répce középsı folyásának legnagyobb centruma volt, és így már egyrészt a kortársak is fontosnak tartották azt, hogy írásban is 28

29 megemlékezzenek róla, másrészt pedig Csepregben már a közép- és kora újkorban is léteztek az írásbeliségnek olyan fontos bástyái, mint a XVI. században alapított iskola és a XVII. században felállított nyomda. A jó egy évszázadra a hazai protestáns kultúra egyik fellegvárává vált mezıváros kulturális pezsgésének forrástörténeti eredménye, hogy a históriáját olyan jellegő kútfık is ırzik, amelyek Bükrıl szinte bizonyosan nem bukkannak fel. A XIV. századból már viszonylag sok csepregi vonatkozású oklevél, feljegyzés maradt fenn, amelyek egy része nem egyszerően a korban szokásos módon birtokügyeletekhez kapcsolódik, hanem a számos itt tartott Sopron vármegyei győléshez. A források egy külön és különlegesen érdekes csoportját képezik a város egy-egy sorsfordító általában tragikus kimenetelő eseményérıl az itt tanuló deákok, dolgozó értelmiségiek által készített versek, históriás énekek. Az egészen részletes leírást nyújtó, emiatt a mővészeti értékük mellett történeti forrásértéket is képviselı alkotások közül a legismertebb a Bethlen Gábor oldalára állt város horvát és lengyel csapatok általi évi feldúlását leíró 110 strófából, valamint az 1776-os pusztító tőzvészt megörökítı 207 versszakból álló költemény (KÖZLI: FARKAS S. 1887). A XVIII-XIX. században divatos államismék, a jozefiniánus katonai felmérés szöveges kiegészítései, Vályi András országleírása és Fényes Elek geographiai szótára is szembetőnıen nagyobb terjedelemben foglalkozik Csepreggel, mint Bükkel, és néha nem csaknem elragadtatással beszél a mezıvárosról. Bük Csánki Dezsı történeti földrajzi munkájában kapott több helyet Csepregnél, de jellemzıen itt is csak azért, mert Csánki hosszasan mentegeti magát, hogy a Sopron megyei három Bükrıl ( Bikk ) pályafutása során azt hitte, hogy azok Zala megye hasonló végzıdéső településeivel (Nemesbük, Ozmánbük) egyeznek meg, és csak e munka összeállításánál döbbent rá, hogy Sopron vármegyében is léteznek ilyen elnevezéső helységek (1. forrásmelléklet). Már a források visszakereshetıségének igényével fellépı, pozitivista, azaz modern történettudomány kialakulásakor, a XIX. század második felében elkészült Csepreg elsı monografikus feldolgozása, FARKAS SÁNDOR ( ) Gyır egyházmegyei áldozár és csepregi káplán tollából, Csepreg mezıváros története címmel (FARKAS S. 1887). A mintegy félezer oldalas, hivatkozásokkal bıségesen okadatolt történelmi munkánál sem elıtte, sem azóta nem készült részletesebb történelmi feldolgozás. A mő elsısorban historiografikus szemlélető, de a teljességre törekvı, holisztikus-monografikus igénye miatt számos olyan történeti földrajzi adatot szolgáltat, amelyek más kútfıbıl már nem is lehetnének rekonstruálhatók. Ilyen például a XVII. század közepi Csepreg utcaneveinek teljes körő felsorolása. Ugyan ezt követıen is születtek helytörténeti feldolgozások, de ezek csak egy-egy szakterületet (irodalmi hagyományok, néprajzi megfigyelések) dolgoztak fel, és alighanem a település településhálózatban betöltött szerepének, jelentıségének csökkenésével összefüggésben (is) sokáig nem készült róla nagyobb szabású összefoglaló. A II. világháború után a járási székhely státuszának elvesztésével igazgatási szerepkörei csorbultak, de gazdasági szereplıi miatt továbbra is jelenıs munkaerıvonzással bírt, a történelmi-szellemi hagyományait ırzı értelmiségi rétege megmaradt. A város díszpolgára, WELLNER LİRINC tanár-helytörténész tollából jelent meg a Csepreg címő könyvecske 1981-ben, ami mőfaját tekintve útikönyv, de a település XX. századi történetének elsı tudományos áttekintését adja (WELLNER L. 1981). Ezt követıen készültek ugyan helytörténeti jellegő munkák, amelyek azonban jobbára szemelvényszerően a város egy-egy korábbi történelmi korszakával foglalkoznak (DÉNES J. 1996), de az utóbbi több mint három évtizedben nem készült átfogó feldolgozás. Így Csepreg rendszerváltás utáni idıbeli 29

30 és térbeli fejlıdését legfeljebb a különbözı fejlesztési célú dokumentumok várossá nyilvánítási program, rendezési terv stb. mozaikdarabjaiból állíthatjuk össze (CSAPÓ T. ET AL. 1994). Bük nevéhez annak ellenére, hogy Szent István korabeli település nem kötıdnek országunk történelmét érdemben befolyásoló események (csaták, uralkodóválasztás stb.), és nincs igazán ismert szülötte sem (Felsıbüki Nagy Pál Fertıszentmiklóson született, és Inzersdorfban halt meg, igaz a büki temetıben található a nyughelye). A kisváros ezer éves történetének nagy részét a szomszédos Csepreg város (a középkorban erıs kulturális kisugárzású mezıváros) vonzásában, ha úgy tetszik perifériáján töltötte, így neve a régebbi történeti munkákban csak érintılegesen, általában Csepreg kapcsán bukkan fel. A tudományos érdeklıdés fürdı megnyitása után, tehát az utóbbi fél évszázadban élénkült meg. A vendégek után ugyanis a különbözı tudományágak is felfedezték és megismerésük tárgyává tették a középkori három falu határában kinıtt negyedik településrészt, Bükfürdıt. Számtalan geológiai, hidrológiai értekezés vizsgálta a vidék kızettani felépítését, valamint a mélyben megbúvó kincs, a termálvíz mennyiségi és minıségi jellemzıit. Statisztikai és társadalomföldrajzi szemlélető munkák sokasága értékelte a helyi turizmus térségre gyakorolt hatásait, a vendégkör számszerően leírható vonásait, igényeit és adott tanácsokat a kínálati oldal fejlesztésére. Bükfürdınek tehát nagyon gazdag bibliográfiája van, ellentétben Bükkel, a vele közigazgatásilag egy egységet képezı, de tıle kb. 1 km-re található névadó településsel. Ez nem is csoda, hiszen Bük egyébként gazdag történelmi hagyományát a XX. század közepéig mindössze egyetlen monográfiai igényő munka, CSÓKA J. LAJOS ( ) bencés szerzetes által írt Bük története dolgozta fel, amelynek kézirata elkallódott, és csak 2001-ben került elı (CSÓKA J. L. 1927). A fürdı megnyitása után két nagyobb terjedelmő kézirat tárgyalta a település történetét, a HETYÉSSY ISTVÁN által jegyzett Bük monográfia, illetve a helytörténeti munkásságáért 2011-ben a város posztumusz díszpolgári címével kitüntetett tanár-helytörténész, SZABÓ JÓZSEF ( ) tollából származó Bük története és szokásai (HETYÉSSY I. 1972; SZABÓ J. 1978). Jórész ezek felhasználásával a következı esztendıben készült egy útkönyv (SZABÓ J. 1979), amit csak jó két évtized után a Millennium alkalmából szerkesztett Száz magyar falu könyvesháza könyvsorozat keretében GYURÁCZ FERENC Bük munkája követett, ami egyúttal az utolsó részletes helytörténeti feldolgozás (GYURÁCZ F. 2000) A felsorolásban szereplı mővek azért foglalkoztak Bükkel, mert szerzıik vagy itt születtek (Csóka J. Lajos, Hetyéssy István) vagy pedig életük egy jelentıs részét itt töltötték (Gyurácz Ferenc, Szabó József), és ilyenfajta kötıdésük révén fordult vizsgálatuk azon korok felé is, amelyek a nem helybeli történészeknek nem jelentenének különösebben izgalmas kutatási témát. A rendszerváltás után ebben a tekintetben azért történt némi pozitív változás, mert a viszonylag nagy önkormányzati bevételekbıl a helyi vezetés egyre többet fordít kulturális célokra, civil szervezıdések alakultak, és mind gyakrabban rendeznek tudományos konferenciákat, amelyekhez néha egy-egy neves tudóst is sikerül megnyerni, akik széleskörő ismereteik birtokában, munkájukban immár Bükre is fókuszálva, több ízben is érdekes adalékokat szolgáltattak a helytörténethez. Két nagyszabású helytörténeti konferencia anyagának a vidék legrégebbi (1933-ban alapított), ma is mőködı tudományos, kulturális folyóirata, a Vasi Szemle két adott helyet két Büki szám -ában. Olyan összehasonlító történeti elemzés, amelynek kifejezett célja Bük és Csepeg históriájának párhuzamba állítása, még nem készült. Két város közös bemutatkozására a megalakult Csepregi kistérség 30

31 többi településével együtt rövidesen a többcélú kistérségi társulás létrehozása után került sor (BODA L. 1999). A kötet (kis)térségi és települési szintő történeti áttekintést ad, továbbá leírja a legfontosabb statisztikai adatokat és végezetül fejlesztési javaslatokat is megfogalmaz. b) A kutatás iránya Mivel a disszertáció településföldrajzi, településmorfológiai szemlétő kutatás, az adatgyőjtést az ilyen jellegő szekunder források számbavételével célszerő elkezdeni. A két város közül korábban csak Csepregrıl készült településföldrajzi tárgyú munka (DÉNES J. 1937), amely a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem a két világháború között elsısorban Prinz Gyula fémjelezte és vezette kutatómőhelyének egy jeles darabja. A folytatás azonban elmaradt, újabb ilyen feldolgozása nem született Csepregnek, egyetlen kisebb településföldrajzi áttekintés a várossá nyilvánítási programban olvasható (CSAPÓ T. ET AL. 1994). Bükrıl még ennyi sem készült. E sorok írója a fıiskolai szakdolgozatának készítésekor kezdett igazán érdeklıdni a településföldrajzi kutatások iránt, és ilyen szempontból Kıszeget ismertette (NÉMETH S. 2001), amely átdolgozva rövidesen megjelent könyv alakban Kıszeg funkcionális morfológiája címmel (NÉMETH S. 2003B), majd a 2001-es népszámlálás adatainak ismeretében megtörtént a vizsgálat megismétlése (NÉMETH S. 2005B). Ekkor a szerzı már éppen végzıs levelezı tagozatos hallgatója volt a Pécsi Tudományegyetem földrajzi képzésének, és ottani Bük településképe egykor és ma címő diplomamunkájának (NÉMETH S. 2005A) készítésénél már felhasználta a szisztematikus kuatómunkának köszönhetıen már volt mit felhasználnia a saját maga által Bükrıl győjtött témába vágó anyagokat és a belıle készült publikációkat (NÉMETH S. 2003A; 2005C). A 2000-es évek második felében a szerzı fıbb kutatási irányai közti arányok kicsit megváltoztak ugyan, de mindig megmaradt a településföldrajzi szemlélet. Esettanulmányokat készített környékbeli falvakról (pl. az egykori Csepregi járáshoz tartozó Lövırıl, magyar középvárosokról (pl. Ajka) és a globális centrumokról (pl. USA nagyvárosairól) egyaránt (KOCSIS ZS. NÉMETH S. 2010A; KOCSIS ZS. NÉMETH S. 2010B, VALAMINT KOCSIS ZS. NÉMETH S. 2009). Az idiografikus megközelítés mellett több átfogó, hazai városhálózat egészét érintı kutatásba is bekapcsolódott, és részt vett a magyar városok egészének egy-egy településföldrajzi problematikájára pl. zöldfelületek, ipari parkok hatása a városszerkezetre stb. összpontosító publikáció készítésében is (CSAPÓ, T. NÉMETH, S. 2004; CSAPÓ, T. NÉMETH, S. 2010, VALAMINT BARANYAI, G. NÉMETH, S. 2012). A 2010-es évtıl polgármesterként így mondhatni: természetesen a települések, és elsısorban az általa vezetett város, Bük fejlesztési lehetıségeinek feltérképezése és megfogalmazása állt. Az ezzel kapcsolatos publikációk két fı részre bonthatók aszerint, hogy Bük és tágabb környezetét (NÉMETH S. 2007A; NÉMETH S. 2013A) vagy az ország egészének a fejlesztéspolitikáját (NÉMETH S. 2009A; NÉMETH S. 2009B; NÉMETH S. 2009C) érintik. Ez a kutatási tapasztalat a településföldrajzi vizsgálatoknál azért hasznos, mert a helységek fejlıdése mellett a tudatos és tervszerő beavatkozásoknak, a fejlesztési eszközöknek is egyre hangsúlyosabb szerepük van, természetesen Bük és Csepreg esetében is. c) A kutatás megközelítési módja 31

32 Az értekezés a településföldrajzi kutatásnak a két települést összevetı, komparatív megközelítési módját választotta. A szakirodalmi elemzés alapját a hazai településföldrajzi munkák képezték, de ezek közül egyfelıl a meglehetısen kevés a két elemet összehasonlító, másfelıl összességében viszonylag csekély számú a kisváros-specifikus munka is (MOHOS M. 1997; NAGYVÁRADI L. SZEBÉNYI A. 2008). A hasonló népességszám-kategóriájú települések esetén jóval több a településhálózatról, városokról, városkategóriákról, várossá nyilvánításokról szóló mő, továbbá néhány általános településföldrajzi, vagy módszertani szempontból fontos munka. A dolgozatban nem szerepel minden olyan írás, amelyet egy-egy kisvárosról írtak, inkább csak azok, amelyek valamely szakfolyóirat hasábjain jelentek meg és különösen módszertanilag érdekesek. A külföldi szakirodalom csak korlátozottan nyújtott segítséget a munkához. A kisváros úgy tőnik inkább jellegzetesen közép-európai probléma, legalábbis e térség geográfusai foglalkoznak vele többször. Ebbıl adódóan többnyire német, illetve német nyelvő írásokat sikerült fellelni, a disszertáció kutatási módszertana is zömmel a német, majd a két világháború között ebbıl kisarjadt honi településföldrajzon alapszik. A fellelt idegen nyelvő az elıbb mondottak szerint elsısorban német nyelvő szakirodalom elsısorban a dolgozat elsı, a kisváros fogalmával foglalkozó részek elkészítésében volt hasznos, a késıbbiekben a magyar településhálózat specifikumai miatt már kevésbé voltak adaptálhatók. A magyar nyelvő településföldrajzi munkák megközelítési módjuk alapján két fı csoportra oszthatók: 1) egy-egy települést feldolgozó ún. idiografikus mővek, valamint az 2) egy kisebb-nagyobb térség egész településhálózatának összehasonlítására fókuszálnak. Elıbbiekbıl rengeteg készült, gyakorlatilag az ország valamennyi térségének feldolgozása megtörtént, legalább a kisvárosok szintjéig, de különleges szerepkörő falvakról is készültek ilyen jellegő tanulmányok (Kékkút MOHOS M. 1993; Ábrahámhegy MOHOS M. 2007; Lövı KOCSIS ZS. NÉMETH S. 2010A). Külön kategóriát képeznek azok, amelyek a történeti településföldrajzi vizsgálatok alapján egy-egy nagyobb projekt apropóján fejlesztési elképzeléseket is megfogalmaznak. Utóbbi idıben erre példa a Pécs 2010 Európa Kulturális Fıvárosa program, amely alaposan orientálta a településföldrajzosok tudományos érdeklıdését is (TRÓCSÁNYI A. 2008; PIRISI G. STEFÁN K. TRÓCSÁNYI A. 2009). A vizsgált egység lehet egy településcsoport (pl. Békéscsaba, Békés, Gyula BECSEI J. 1983), egy egész megye (pl. Vas LENNER T. 2000), egy nagytáj (pl. Alföld MENDÖL T. 1936; BELUSZKY P. 2001) vagy éppen az egész ország (BELUSZKY P. 2003). A területegységek rendszereinek vizsgálatát is kifejezetten az összehasonlító momentumok uralják. E megközelítés leggyakoribb kérdései a vizsgált egységek különbségeire, a területi differenciáltságra, az egyenlıtlenségek mértékére és jellegére, a változás irányaira vonatkoznak. Ezekhez kapcsolódóan jelennek meg az egyedi és közös vonások, a lokális, regionális és globális jelenségekhez való viszonyuk kérdésköre. Ezek a területegységek minél nagyobbak, a megismerésük annál matematikai-statisztikai, azaz kvantitatív módszert kíván. Ha két területegység, település az elemzés tárgya, akkor a legerıteljesebb az összehasonlító jelleg, hiszen e vizsgálatokban éppen az aktuális állapotok vagy a fejlıdési irányok azonosságának és különbözıségének bemutatásán van a hangsúly. Ebben az esetben fontos szempont, hogy az összevetett területegységeknek jellegzetes azonosságai is legyenek (pl. méretben, fekvésben stb.), mert éppen ezek 32

33 tükrében válik érdekessé azok feltárása, hogy melyek azok az ismérvek, amelyek különböznek, és milyen oka, tényezıi vannak az eltérı állapotnak vagy folyamatnak. Jelen sorok írója több területegységet összehasonlító kutatásokat is végzett, amelyek a vidékfejlesztés és a turizmusfejlesztés szempontjából vizsgálnak egy-egy térséget vagy az ország egészét. Az ebbıl készült publikációk értelemszerően inkább áttekintı jellegőek, abban az egyes települések egyedi lehetıségei nem jutnak kifejezésre (BALOGH JÁNOSNÉ DR. HORVÁTH T. HORVÁTH I. HUTFLESZ M. NÉMETH S. ZENTAI Z. 2006; NÉMETH S. 2007A; NÉMETH S. 2007B; NÉMETH S. 2007C; NÉMETH S. 2007D). Ezt követıen a szerzı érdeklıdése egyre inkább kisebb területegységre, a Csepregi kistérségre fókuszált, amelynek történeti demográfiáját is feldolgozta (KOCSIS ZS. NÉMETH S. 2011). Ezt követte e kistérség két társközpontjának, Büknek és Csepregnek a társadalomföldrajzi összefoglalása, amely elsısorban a két város településhálózatban elfoglalt helyét vizsgálta, annak a településtesten megmutatkozó konzekvenciáit nem tekinttette témájának (KOCSIS ZS. NÉMETH S. 2010C; KOCSIS ZS. NÉMETH S. 2013). Ha úgy tetszik, akkor ez a disszertáció ennek a szakmai érdeklıdésnek a kibontását is jelentheti, a vizsgálat logikus folytatásának (is) tekinthetı. 2. BÜK ÉS CSEPREG HELYE A TÉRBEN ÉS HELYZETE A TELEPÜLÉSHÁLÓZATBAN 2.1. Abszolút földrajzi fekvés Az abszolút más elnevezéssel: tényleges vagy földgömbi hely alatt egy objektum földgolyón elfoglalt pozícióját értjük, amely három adattal adható meg egyértelmően: 1) földrajzi szélességgel, 2) földrajzi hosszúsággal és 3) tengerszint feletti magassággal. Bük: északi szélesség 47,38, keleti hosszúság 16,75, átlagos tengerszint feletti magassága 155 m; Csepreg: északi szélesség 47,40, keleti hosszúság 16,71, átlagos tengerszint feletti magassága 159 m. Tekintettel arra, hogy a két település csaknem azonos hosszúsági és szélességi paraméterekkel rendelkezik, azaz egymással szomszédok, az abszolút helyükbıl következı fı természetföldrajzi adottságaikban nincsenek jelentıs különbségek. Az átlagos tengerszint feletti magasságuk alapján mindkét település alföldi jellegő sík táj, ami a gyenge függıleges tagoltág miatt Bük egész területére is igaz, minden pontja m magasság közé esik. Csepreg domborzati képe már kétarcú: a keleti része síkság, viszont a nyugatról már az Alpok legkeletibb lankái húzódnak, itt található Csepreg legmagasabb pontja, a Kincsédi-domb, ami éppen csak dombságnak hívható, hiszen 244 m magas. Ez a relief természetesen érdemben nem módosítja a makro- vagy a mezoklímát, a lejtıkitettségtıl függıen mikroklimatikus hatásai viszont kimutathatók. A két tájtípus határán, szerkezetileg elırejelzett mederben folyik a Répce folyó, amely mindkettı települést végigkíséri. Folyásirányban a kettı közül elıször Csepreg, majd utána azonnal Bük következik. A folyásiránynak megfelelıen kapták nevüket a két település részei, az egykori önálló helységek: a csepregi Felsı- és Alsóváros, illetve Felsı-, Közép- és Alsó-Bük. 33

34 2.2. Relatív földrajzi helyzet Bük és Csepreg, a két egymással szomszédos kisváros a természetföldrajzi tájbeosztás alapján a Répce-sík kistájhoz, a társadalomföldrajzi beosztás szerint pedig az uniós LAU 1-tervezési-statisztikai szintnek megfelelı Csepregi kistérséghez, illetve a január 1-vel kialakult közigazgatási rendszerben a Kıszegi járáshoz tartozik (4. ábra). A két helység utóbbi 2-3 évtizedének gazdasági fejlıdésének demográfiai vetülete, hogy írott históriájukban elıször a 2011-es népszámlálás alkalmával Bük lakónépessége (3301 fı) megelızte Csepregét (3286 fı), és elınyét a következı évben tovább tudta növelni: január 1-én a fürdıvárosnak 3493 fı, az egykori mezıvárosnak pedig 3384 fı volt a lakónépessége (KSH 2011, KSH 2012). Ezzel szemben régebbi történelmi okokra vezethetı vissza, hogy a területi kiterjedésükben viszont Csepreg vezet nagy elınnyel, hiszen a közép- és újkorban feudális nagybirtokosok virágzó mezıvárosaként eleve nagy határú volt, amit több elpusztult településsel (Gatály, Szentkirály stb.) tovább tudott gyarapítani. Így közigazgatási területe 4954 ha, ami csaknem két és félszerese Bükének (2086 ha), amely a középkori kis határú nemesi falvak egyikeként emelkedett a XXI. században városi rangra. Értelemszerően Csepreg több összesen kilenc településsel határos: Iklanberény, Tormásliget, Szakony, Répcevis, Peresznye, Tömörd, Acsád, Meszlen, Gór mellett egyszerre három égtáj (É, D, Ny) felıl határolva mintegy harapófogóba zárja Büköt. Büknek így Csepreg, illetve a közös Gór és Iklanberény, továbbá Bı és Lócs, azaz összesen csupán hat szomszédja van. A térség sőrő úthálózata ellenére Bük és Csepreg számára a szomszédos települések közvetlen tehát egy harmadik település érintése nélküli megközelítése már nehézkesebb Csepreg Bükön kívül csak Kiszsidánnyal, Szakonnyal, Tormásligettel és Tömörddel áll direkt közúti kapcsolatban, míg Bük a városon kívül csak Bıvel. Vasútja csak Büknek és Tormásligetnek van a kistérségben, ık a Sopron Szombathely között vezetı, ún. Déli vasút mentén helyezkednek el. A Sárvár Répcevis vasútvonal évi bezárása óta Csepreg nem közelíthetı meg vaspályán. A 16 településbıl álló Csepregi kistérség 4 Vas megye északi részén, a Répce folyó középsı magyarországi felsı szakaszán, a folyásirányt követve nyugat-keleti irányba elnyúlva helyezkedik el. A kistérség másik négy LAU 1-es szinttel érintkezik: északon a Gyır-Moson-Sopron megyei Sopron-fertıdi, nyugaton a Kıszegi, keleten a Sárvári, délen pedig a Szombathelyi, egyébként Vas megyei kistérségekkel. A közigazgatási és a természetföldrajzi egységek területi kiterjedésük és települési összetételük szerint sem fedik egymást. A Csepregi kistérség 185 km²-nyi kiterjedésével a Kıszegi kistérséggel holtversenyben a legkisebb területő kistérség Vas megyében. A természetföldrajzi tájbeosztás alapján viszont a kistérség nagy része ahhoz a Répce-sík nevő kistájhoz tartozik, amely 529 km²-nyi területével a Nyugat-magyarországi peremvidék nagytájunk Sopron Vasi-síkság középtájának legnagyobb kistája a nagyobb egység közel egyharmadát magában foglalva (DÖVÉNYI Z. 2010). A kistáj felöleli ugyan a Csepregi kistérség a Kıszegi- 4 A Csepregi kistérség települései alfabetikus rendben (2012): 1. Bı, 2. Bük, 3. Chernelházadamonya, 4. Csepreg, 5. Gór, 6. Iklanberény, 7. Lócs, 8. Mesterháza, 9. Nagygeresd, 10. Nemesládony, 11. Répceszentgyörgy, 12. Sajtoskál, 13. Simaság, 14. Tompaládony, 15. Tormásliget, 16. Tömörd. 34

35 hegység kistájhoz (Alpokalja középtáj) tartozó Tömörd kivételével valamennyi települését, de a LAU 1-es szinttel ellentétben nem nyúlik el egy kitüntetett irányban, hanem közel szabályos, Zsira (Ny), Répceszemere (K), Sopronkövesd (É) és Répceszentgyörgy (D) településekkel mint szélsı pontokkal megrajzolható négyszög alakot alkot, amelynek déli szegélyét képezi a névadó folyó. A Répce mentén helyezkedik el az egymással szomszédos Bük és Csepreg: elıbbi a folyó bal, míg utóbbi a jobb partján, a folyásirányban elıször Csepreg, majd utána azonnal Bük következik. A folyásiránynak megfelelıen kapták nevüket a két település részei, az egykori önálló helységek: a csepregi Felsı- és Alsóváros, illetve Felsı-, Közép- és Alsó- Bük. Földrajzi fekvésük alapján mindkettı város folyó menti településként tipizálható, ezen belül Bük síksági, míg Csepreg Dénes Jenı, a két világháború közötti jeles monográfusa találó megállapítása szerint dombhátperemi jelzıvel pontosítható (DÉNES J. 1937). A Répce-sík kistájhoz 35 település sorolható, amelyeken ma három tervezési-statisztikai kistérség (Sopron-fertıdi, Csepregi, Sárvári) osztozik, ugyannyi, mint járás jó egy évszázada (Soproni alsó, Csepregi, Sárvári). E látszólagos mozdulatlanság mögött azonban óriási változások, különbségek húzódnak meg. Bár kétségtelen, hogy a Csepregi kistérség helységeinek csaknem száz százaléka a Répce-síkhoz tartozik, számuk a kistáj településállományának egyharmadát sem éri el. Ellenben az 1950-ig létezett Csepregi járás a kistérségénél jóval nagyobb, mintegy 440 km²-nyi területe a mai települési közigazgatási rendre vetítve 33 lakott helyet foglalt magában, amelynek kétharmada tartozott a Répce-síkhoz. 5 Az arány a másik nézıpontból még jobb értéket mutatott: a Répce-sík 35 településébıl csak 5 darab a déli részén elhelyezkedı Gór, Hegyfalu, Répceszentgyörgy, Vasegerszeg és Vámoscsalád tartozott más járáshoz, sıt más megyéhez, Vashoz. Ez egyúttal azt is mutatja, hogy a közigazgatási egység déli határa a stabilabb, aminek természetföldrajzi okai is vannak. A Sopron Vasi-síkság az Alpok keleti nyúlványai és a Rába völgye között hosszan elnyúló, síksági jellegő kavicstakarós síkság. Területén a Rába és mellékfolyói a negyedidıszak elején vastag (5-25 m) kavicstakarót halmoztak fel, és alakították kis reliefenergiájú (0-15 m) síkvidékké. Így a középtáj kistájakra történı felbontása nem a felszín formakincse, hanem további fejlıdésének alapján történt aszerint, hogy a kavicstakarót melyik folyó formálta hordalékkúpokkal tarkított alluviális síksággá. Ennek értelmében a Sopron Vasi-síkságot négy kistáj alkotja: 1) Gyöngyös-sík, 2) Rába-sík, 3) Rába-völgye és 4) Répce-sík. Északkelet és kelet felé teljesen nyitott, észrevétlenül olvad bele a Rába-síkba, és völgybe. Nyugati és déli határán viszont a mélyben három földtani szerkezeti egység a Soproni-hegységi, a Kıszegi-hegységi és a Rába-menti találkozik egymással, és ennek a geológiai jellegzetességnek geomorfológiai, felszíni manifesztumai is vannak. Közülük a Soproni-hegység, illetve a Répce felsı folyását egy szakaszon kísérı Lánzséri-hegység (ma: Landsee, Ausztria) Bükrıl nem is látható. Ezzel szemben a Kıszegi-hegység egyébként az İs-Gyöngyös kavicstakarója által elfedett és elegyengetett legutolsó lankái látványosan vonalba rendezıdnek, és ebbe vágta a Répce folyó egykori teraszait és völgyeit. A Répce mai medre tehát 5 A Csepregi járás települései 1910-ben a mai települési rendre vetítve: 1. Bı, 2. Bük, 3. Chernelházadamonya, 4. Csáfordjánosfa, 5. Csepreg, 6. Csér, 7. Egyházasfalu, 8. Gyalóka, 9. Horvátzsidány, 10. Iklanberény, 11. Iván, 12. Kiszsidány, 13. Lócs, 14. Lövı, 15. Mesterháza, 16. Nagygeresd, 17. Nemeskér, 18. Nemesládony, 19. Ólmod, 20. Peresznye, 21. Pusztacsalád, 22. Répceszemere, 23. Répcevis, 24. Sajtoskál, 25. Simaság, 26. Sopronhorpács, 27. Szakony, 28. Tompaládony, 29. Újkér, 30. Und, 31. Völcsej, 32. Zsira (DÉNES J. 1996). 35

36 egy tektonikai árkon alakult ki (Répce-vonal), azaz a vízfolyás nem egyszerően egy terepakadály, hanem tájhatár: jobb oldalán az Alpok legkeletibb nyúlványait jelzı a folyó magyarországi szakaszán Répcevistıl Csepregen át egészen Hegyfaluig érı dombsor kíséri, míg a bal partja m-es tengerszint feletti magasságával a Kisalföldbe belesimuló sík vidék (ZENTAI Z. 2000). Nem véletlen, hogy a Répce éppen ezen Büktıl Répceszemeréig terjedı, mintegy 30 km-es szakasza csaknem ezer esztendın át egyúttal a történelmi Vas és Sopron vármegyék határa volt. Büktıl a folyásiránnyal szemben haladva Csepreg volt az elsı olyan Sopron megyei település, amely a folyó jobb partján feküdt. Ez a hídfı szerep nyilván nagy szerepet játszott korai betelepülésében, majd a középkorban mezıvárossá válásában. A két kisváros relatív földrajzi helyzetének közös jellemvonása, hogy pozíciójuk a természeti és a közigazgatási egységen (kistájon és kistérségen) belül egyaránt excentrikus, továbbá, hogy mindkettı kialakulását és kifejlıdését alapvetıen a Répce folyó és az általa determinált természetes közlekedési útvonalak határozták meg. Csepreg folyóátkelıhelynél a közeli (25-40 km) jelentıs központokból (Sárvár, Kıszeg, Szombathely, Sopron) besőrősödött kereskedelmi utaknak köszönheti létét (átkelıhely). Mind az Alsó-, mind pedig a Felsıváros a Répce mentén vezetı Sopron Sopronkeresztúr (ma: Deutschkreutz, Ausztria) Csepreg Vép Szombathely kereskedelmi út menti szalagtelkes faluként jött létre, majd késıbb, a Kıszeg Sopron út kialakulásával fontossá vált az átkelés a Répcén, ami éppen Csepregnél történt meg. Ennek hatására a Felsıváros ebben az irányban is kiterjedt, alapvetıen lineáris formája a terepakadályokhoz is idomulva halmaz jellegővé vált. Bük három településrésze sem egységes. A Csepreghez közeli Felsı- és Közép-Bük a Répce árvízmentes teraszán, a folyóval párhuzamosan haladó közlekedési útvonal leágazása mellé települt, az árvízmentes halmokat megülve: helyzete alapján útféli, alaprajza szerint pedig halmazfalu. Alsó-Bük viszont közvetlenül az említett utat kísérı útmenti szalagtelkes település A kistáj és kistérség településhálózata, térszerkezete Bük és Csepreg településhálózatban elfoglalt helyét döntıen befolyásolja az, hogy a Csepregi kistérség és a Répce-sík egésze aprófalvas településszerkezető, aminek természet- és társadalomföldrajzi okai egyaránt vannak. A természeti tényezık közül kiemelendı, hogy a Répce-sík ugyan nagyformákban (pl. völgyközi hátak, völgytalpak) szegény, de mikroformákban gazdag. A rossz lefolyású vizenyıs területek, a többékevésbé feltöltött egykori medrek, kanyarulatok, övzátonyok változatos térbeli kombinációi elsısorban a kis határú települések sőrő szövetének kialakulását segítette elı. A történelmi, társadalmi és gazdasági komponensek ennél nagyobb hatásúak voltak. Mivel a török hódoltság idején soha nem vált tartósan hadszíntérré a terület, a honfoglalás után (vagy már elıtt!) kialakult aprófalvas településszerkezet nem semmisült meg. Ehhez adódott még, hogy a Répce-vidék a kialakuló Magyar Királyság egyik gyepője volt, ahol annak a fegyverforgatásért cserébe kiváltságolt harcos rétegnek a falvai alakultak ki, amelyek késıbb kisnemesi falvakká váltak. A kisnemesi falvak az uradalmi (jobbágy-)falvakhoz képest eltérı demográfiai mutatókkal rendelkeztek (nincs betelepítés az uraság részérıl, a birtokaprózódás elkerülése 36

37 érdekében alacsonyabb a születések aránya), hagyományosan kisebb népességő települések (KOCSIS ZS. 2007). A korábbi vonzásközpontoktól (Kıszeg, Sárvár, Szombathely) leváló, önálló Csepregi kistérség a KSH, az MTA RKK Szombathelyi Kutatócsoportja és a települések egységes fellépése nyomán 1997 szeptemberében jött létre 17 településsel, amelyben akkor egy város (Csepreg), egy nagyközség (Bük) és 15 község volt. A jelenlegi állapot 2007-ben alakult ki, amikor Bük városi rangot kapott, Hegyfalu pedig a Sárvári kistérséghez csatlakozott. A megmaradt 16 településnél csak a Kıszegi és a Szentgotthárdi kistérségben van kevesebb Vas megyében (3. táblázat). A kistérség településhálózata a legsőrőbb az egyébként is erısen aprófalvas Vas megyében (8,6 db település/100 km²), de ez még mindig jóval kisebb, mint a középkorban lehetett vagy akár csak alig egy évszázada volt (4. táblázat). A XIX-XX. század fordulóján a mai Csepregi kistérség területén még 22 önálló közigazgatási egység volt, amelyet a dualizmus, illetve a Horthy-korszak igazgatás-racionalizáló törekvései a 30-as évek végére 15-re, azaz kétharmadára csökkentettek. A legtöbb három településbıl Tompaládony, illetve Bük alakult ki. A településszám csak a rendszerváltás után nıtt azzal, hogy Csepreg egyik külterületi lakott helye, Tormásliget 1993-ban önálló helyhatóságot alakított. Fontos megjegyezni, hogy a száz évvel ezelıtti állapotot sem lehet mechanikusan visszavetíteni a korábbi korszakokra. Tudunk ugyanis olyan lakott helyekrıl, amelyek eredetileg önállóak voltak, csak késıbb olvadtak bele nagyobb településekbe. Csepreg esetében ilyen például Csékéd vagy Szentkirály, sıt maga Csepreg belterülete is két településrészbıl (Alsóés Felsıváros) állt össze, vélhetıen a XVI. század derekán. Továbbá Csánki Dezsı összefoglaló munkájában (CSÁNKI D ) 15 olyan falut sorol fel, amelyek a Hunyadiak korában itt léteztek, de azóta elpusztultak. Csepreg vonatkozásában Emrét és Gatályt, míg Bük közelében Hobajt említi. Végezetül a teljes kép kialakításánál figyelembe kell venni azokat a helységeket, amelyek egyszer-egyszer fordulnak elı a forrásokban, és csak sejtéseink lehetnek arról, hogy hol helyezkedtek el. Ilyen például a csak 1507-ben elıforduló Tivánfalva-Bük, illetve Sándorfalva-Bük. Mindezek alapján megalapozottan állítható, hogy a középkorban a mai Csepregi kistérség településszáma akár háromszorosa is lehetett a mainak. A nagy településsőrőség kis településmérettel jár együtt (5. táblázat). A 16 településbıl 14 lakossága nem éri el az ezer fıt, közülük 12 lakossága 500 fı alatti. Mindössze Bük és Csepreg tartozik a nagyobb települések közé, lakosságuk 2-5 ezer közötti. A kistérségben a települések átlagos népessége csupán 669 fı, és ez a megyében az ıriszentpéteri és a vasvári kistérség után a legkisebb. A városok átlagos népessége alapján már a vasvári kistérség is megelızi, csakúgy, mint a falvak esetében, ahol csaknem hasonlóan alacsony értéket mutat, mint az ország legkisebb népességő kistérsége, az ıriszentpéteri. Ebbıl adódóan a népsőrőség is alacsony, Vasban a negyedik legkisebb, és az amúgy is alacsony megyei átlagnak alig háromnegyede. Érdekes viszont, hogy a városlakók aránya alapján már a harmadik legjobb értéket mutatja, és meghaladja a megyei átlagot is. Bük évi várossá nyilvánítása egy csapásra duplájára emelte a kistérség városlakóinak arányát, addig ebbıl a szempontból is a rangsor másik végén volt. A Csepregi kistérség tehát különleges térszerkezeti adottságai nagy településsőrősége és kétközpontúsága folytán egymásnak látszólag ellentmondó településhálózati jellemzıvel bír: egyszerre a legvidékiesebb és a legurbánusabb kistérsége Vas megyének. 37

38 A településhierarchiában elfoglalt helye szerint Bük Beluszky Pál nevezéktanát felhasználva speciális szerepkörő kisvárosként (üdülıtelepülés) tipizálható, míg Csepreg a városi rangú település városi rang nélkül kategóriájába került (BELUSZKY P. 2003, P ÉS 460.). Pirisi Gábor a települések szerepkörei mellett azok dinamizmusát is figyelembe vevı osztályozása szerint Bük fejlett fürdıváros, Csepreg pedig közepesen fejlett mikrotérségi központ (PIRISI G. 2009C, P. 319.). 3. BÜK ÉS CSEPREG TELEPÜLÉSFEJLİDÉSÉNEK TERMÉSZETI ALAPJAI 3.1. Természeti adottságok Geológiai felépítés A Kárpát-medence geológiai fejlıdése a miocén idıszakig nem volt egységes, hanem térben és idıben távoli, önálló szerkezeti egységek fejlıdtek. Ezek az egységek a Tethys-óceán záródása közben horizontálisan több száz kilométert vándoroltak nyugat felé, és ennek eredményeképpen kerültek egymás szomszédságába (FÜLÖP J. 1989). A Répce-síknak egyhangú felszíne ellenére változatos a kızettani felépítése. A Répce mentén ugyanis három különbözı korú és eredető szerkezeti egység érintkezik a mélyben: a) Soproni-hegységi (vagy Fertı menti), b) Kıszegi-hegységi (vagy Penninikum) és a c) Rába menti szerkezeti egységek (FÜLÖP J. 1990). Közös vonásuk, hogy mindhárom szerkezeti elem az Ausztroalpi nagyszerkezeti egység része, azaz az Alpok folytatásának, legkeletibb elvégzıdésének tekinthetık. Hazánk határainál az Alpok vonulatai lealacsonyodnak, a Kisalföld alá süllyednek, és egészen a Rába vonaláig követhetık nyomon (5. ábra). A Soproni-hegységi szerkezeti egység kızeteinek kialakulása a paleozoikumban történt, amikor agyagos, homokos üledékek halmozódtak fel. A variszkuszi hegységképzıdés során ( millió éve) átalakultak, majd gránit nyomult be a kristályos palák közé. Az alpi hegységképzıdés során ismételt metamorfózist szenvedtek el az összletek, majd a hegységképzı mozgások miatt meggyőrıdtek és a keletkezési helyüktıl több 100 km-nyi távolságra északi irányba elırenyomuló takarókba rendezıdtek. A Soproni-hegységi egység az ún. alsó-kelet-alpi takarórendszer része, nagyrészt csillámpala és gneisz alkotja, és hazánkban csak a Soproni-hegységben és Fertırákos közelében bukkan a felszínre. A medencealjzatban kelet felé a Mosonmagyaróvár Kapuvár Szombathely irányában húzódó ún. Répce-vonal, dél felıl pedig a Nagygeresd Csepreg Horvátzsidány vonal határolja (ZENTAI Z. 2000). A Kıszegi-hegységi szerkezeti egység kızetei jóval fiatalabbak, a középidıben itt húzódó Tethys medencében elıször sekélytengeri üledékek (homok, aleurolit), majd óceáni környezetben bázisos magmás kızetek halmozódtak fel. Az alpi hegységképzıdés során az alsó kelet-alpi takarórendszer, illetve annak Soproni-hegységi szerkezeti egysége áttolódott felette és ennek hatására metamorfizálódtak az üledékek. A jelenlegi kızetkifejlıdés fıként fillit, csillámpala és zöldpala, amely a felszínen a Kıszegi-hegységben és a 38

39 Vas-hegyen ismert, a felszín alatt észak felé Horvátzsidány Csepreg Bük vonalig terjed, itt a Sopronihegységi szerkezeti egységgel érintkezik. Délkelet felé Pornóapáti Szombathely Bük vonaláig (Répcevonal) követhetı, itt a Rába menti szerkezeti egységgel érintkezik, illetve ez alá bújik (ZENTAI Z. 2006). A táj harmadik szerkezeti egysége a Rába menti szerkezeti egység, melynek felépítı kızetei zömmel a paleozoikumból (ordovicium-szilur-devon; millió év), ugyanabból az üledékgyőjtıbıl származnak. A Rába menti szerkezeti egység csak a felszín alatt fordul elı, ott a Rába- és a Répce-vonal között, Szentgotthárdtól a Kisalföldig követhetı nyomon. (FÜLÖP J. 1990). A Rába menti szerkezeti egység átalakult kızeteit kifejlıdésük alapján öt formációba sorolják: 1. Nemeskoltai Homokkıpala Formáció 2. Mihályi Fillit Formáció 3. Sótonyi Metavulkanit Formáció 4. Büki Dolomit Formáció 5. Szentgotthárdi Fillit Formáció A legidısebb képzıdmények (Nemeskoltai homokkıpala-formáció) még karbonátszegények és törmelékes jellegőek. A fı kifejlıdést képviselı agyagos, márgás megjelenéső Mihályi fillitformációban nagyobb a karbonáttartalom. A legfiatalabb ( millió év) devon korú egyébként a gyógyvizet is tároló Büki Dolomit Formáció már uralkodóan karbonátos kifejlıdéső. A kızetek a variszkuszi hegységképzıdés idején kismértékő átalakulást szenvedtek el, az alpi hegységképzıdés során takaróredıkbe rendezıdtek, majd észak-északnyugati irányba mozogva a kréta-oligocén idıszak között kerültek jelenlegi helyükre. (ZENTAI Z. 1997). Az elıbbi szerkezeti egységek a Tethys bezáródása következtében kerültek a jelenlegi helyükre, majd a miocénben kialakuló egységes Kárpát-medence részeként fejlıdtek tovább. A középsı miocénben egy keskeny tengerág nyomult északi irányba elöntve a Répce vidék keleti szegélyét. Vize beszivárgott a már karsztosodott devon korú dolomit repedéseibe, és kitöltötte azt. Ennek a folyamatnak nagy jelentısége van a Büki Dolomit Formáció hidrogeológiai fejlıdésében. A korszakban keletkezett lithotamniumos mészkı Bük térségében 50 m-nyi vastagságú réteget (Bük-2. kút) képeznek a mélyben, de nem valamennyi itteni kutatófúrás (pl.: Bük-1. és Bük-3.) tárta fel, ami arra enged következtetni, hogy a környék szigetekkel tagolt tengeri környezet volt (ZENTAI Z. 2000). A felsı miocénben a Kárpát-medencét a Pannon-tenger árasztotta el, amely elvesztette kapcsolatát a világtengerrel, ezért vize kiédesült. A felsı pannonban a medence folyamatosan feltöltıdött, a folyóvízi hordalékok (homok, kızetliszt) váltak uralkodóvá. A Pannon-beltó üledékei Bük térségében csaknem 1000 m vastagságúak. A tó feltöltıdése 7-8 millió éve, a pliocénben következett be, azóta szárazulat a terület. Az egyre kisebb vízhozamú folyók hordalékszállító képessége lecsökkent, az általuk szállított homok egy része nagy vastagságban vidékünkön halmozódott fel. (ÁDÁM L. MAROSI S. 1975). A homokkal borított térség az alpi mozgások miatt megsüllyedt, és egy lokális süllyedékekkel behálózott medencealakulattá vált. A hegységi szakaszukból kilépı folyók (İs-Gyöngyös, İs-Répce stb.) lefolyási viszonyai drasztikusan megváltoztak, és durva, osztályozatlan kavicsanyaguk lerakásával megkezdték a Kisalföld délnyugati peremterületének, azaz a késıbbi Sopron Vasi- síkságnak a feltöltését. Mindezt a pleisztocénben 39

40 keletkezett lösz fedi le, így a neogén rétegek összvastagsága métert is eléri Bük és Csepreg térségében, kitőnı kızettani alapot képezve a jó minıségő talajtakaró képzıdéséhez (ZENTAI Z. 1997) Domborzati viszonyok A Répce-sík jelenlegi formakincse, akárcsak az ıt magában foglaló Sopron Vasi-síkság egésze több külsı erı együttes hatásaként jött létre, amelyek közül a legfontosabb tényezı a vízfolyások a Répce, a Gyöngyös, az Ikva és a Pinka felszínformálása. A mai Répce vidéken a pleisztocén elején megjelent İs-Gyöngyös építette fel kavicstakaróját, majd a Répce többszöri mederváltás után a pleisztocén végén vette fel mai irányát, és vette át a térségben a fı felszínformáló szerepet. Bevágódott a Gyöngyös itteni kavicstakarójába, és ennek eredményeképpen a mai táj kétféle domborzattípust mutat a Boldogasszony-patak két partján. A vízfolyás völgyétıl nyugatra a már említett Répcevistıl Csepregen át Hegyfaluig tartó dombsor egy szakasza található, amely m relatív átlagmagassággal emelkedik ki környezetébıl. Elıterében a Gyöngyös egykori kavicsplatójába bevágódó egykori Répce-medrek mára deráziós vagy eróziós-deráziós völgyekké alakultak. Csepreg közigazgatási területe éppen ebben az átmeneti zónában található: a település egyik része a dombsorhoz (helyi elnevezéssel: a Csepregi hegy ), míg másik már a sík vidékhez tartozik. A pataktól nyugatra Bük irányában egyhangú, feltöltött síkság terül el, és formakincsével már a Kisalföld felé teremt átmenetet (LOVÁSZ GY. 2003). A fürdıváros teljes egészében ezen a térszínen terül el. A Répcének köszönhetı tehát, hogy a formákban amúgy szegény kistáj gazdag nagyformákban, elsısorban a széles, lapos völgyközi hátakban és a közöttük elterülı feltöltött völgytalpakban, egykori medrek maradványaiban, rossz lefolyású vizenyıs területekben. Ezeket a folyó egykori mederváltásai, eróziós tevékenysége alakította ki, de a tömegmozgások a késıbbiekben szelídítették kontúrjait, mérsékelték reliefjét. A pleisztocén száraz periglaciális éghajlatán a táj felszínére lösztakaró hullott, amely a holocén viszonylag csapadékos éghajlatán agyagosodott, vályoggá alakult (ZENTAI Z. 2000) Éghajlat A Répce-sík éghajlata hazánk egészéhez hasonlóan nedves kontinentális, de azon belül sajátos tulajdonságai is vannak, mivel klímáját kettıs hatás éri. Érvényesül a Nyugat-Dunántúlra jellemzı atlanti hatás, ami elsısorban az országos átlag alatti évi középhımérsékletében (9,5 C), évi közepes hıingásában (21,7 C) és napfénytartamában ( óra) nyilvánul meg (ÁDÁM L. MAROSI S. 1975). Nyáron , télen 185 óra körüli a napsütés. Ugyanakkor érezteti hatását a Kisalföld medence jellege is, és ennek köszönhetı a szomszédos Alpokaljánál fokozottabb párolgás és alacsonyabb csapadékösszeg (650 mm), amelybıl a tenyészidıszakra mm jut. Átlagosan évente nyugaton 35-38, keleten napon keresztül a talajt összefüggı hótakaró borítja, amelynek átlagos vastagsága cm (DÖVÉNYI Z. 2010). 40

41 Nagy általánosságban úgy jellemezhetı a térség klímája, hogy a Répce mente a csapadékos Dunántúl egyik legszárazabb területe. Ezt mutatja az, hogy ariditási indexe 1 feletti, 1,05-1,08 között váltakozik. Az uralkodó szélirányok az északnyugati és az északi, mivel az Atlanti-óceán felıl érkezı nyugati szelek a Kárpát-medence belsejébe a hegyszorosokon keresztül (pl.: Dévényi-kapu) jutnak be. A Kisalföldön szétterülı légtömegek áramlási iránya módosul, és a Répce mentét a fentebb megnevezett irányokból érik el (ZENTAI Z. 2000). A kistájon gyakori a szélmozgás, amelyek átlagos sebessége 3,5 m/s közötti. A Répce-sík egésze, így az ott fekvı Bük és Csepreg területe éghajlati szempontból a mezıgazdasági kultúrának, ezen belül a kevésbé hıigényes zöldségfélék termesztésének kedvez Vízrajz Felszín alatti vizek A felszín alatti vizek közül a talajvizet a felszín közeli 2-4 m mélyen fekvı kavicsrétegek szolgáltatják, és mennyisége elsısorban a Répcétıl való távolságtól függ. A folyó mentén bıséges (5-7 l/s/km²), attól távolodva 1 l/s/km² alá csökken a mennyisége, növekszik a szulfát- és nátriumtartalma, jelentıs a nitrátszennyezettsége. Utóbbi probléma elsısorban Csepreget érinti, Büköt nem. A talajvíz kemény, Bükön és Csepreg nk között váltakozik az értéke (DÖVÉNYI Z. 2010). A különbözı dombsági és síksági térszínek találkozásánál, Csepreg nyugati határában több helyütt a vízzáró rétegek elérik a felszínt, és ott a rétegvizek kristálytiszta forrásokként törnek elı. A Parkerdı bejáratánál a Sajbókforrás, a szılıhegy alatt a Benekút, a Kincsédi-domb alatt a Szaki-forrás és a Kecskekút a horvátzsidányi erdıszélen adja hős, üdítı vizét. Mivel a kavicsrétegek jó víztározók, a térség jelentıs rétegvíz készlettel rendelkezik, amely a lakosság ellátásában egyre nagyobb szerepet játszik, ezért kiemelten védendı érték. Az artézi kutak többsége m közötti mélységbıl a felsı pannon homokos rétegsorából táplálkozik, vízhozamuk tekintélyes, több száz l/min (DÖVÉNYI Z. 2010). Bük és Csepreg vezetékes ivóvízhálózatát már teljes egészében a területükön fúrt artézi kutakból táplálják. A felszín alatti vizek, egyúttal a rétegvizek közül a legnagyobb gazdasági értéke a Bük határában feltárt gyógyhatású hévíznek van ıszén szénhidrogén-kutatás céljából végeztek fúrásokat a mai fürdıtelep helyén, de mivel csak termálvizet találtak, a kutat egy cementdugóval elfojtották. Kutatófúrásokat nem csak Bük közigazgatási területén végeztek, hanem csaknem valamennyi környékbeli településen, és szinte mindegyik helyszínen találtak is a bükihez hasonló vizet. A szomszédos Bı kútja például néhány héttel korábbi, mint a büki, de Csepreg területén is találtak hévizet. Ezen kutak sorsa ugyanaz lett, mint a bükié: lezárták ıket. Az, hogy egyedül a büki kutat nyitották meg és itt létesült közfürdı, tehát az nem (csak) a büki víz egyediségén, hanem legalább annyira a helyiek lobbitevékenységén múlott. A büki termálvíz m közötti mélységbıl, a devon idıszaki Büki Dolomit Formációból származik, és tulajdonképpen egy miocén korban tengerparti karsztsíkságon létrejött, szén-dioxidban gazdag karsztvíz (ZENTAI Z. 1997). A karsztfelszínt fiatalabb rétegek fedték el, ez az ún. paleokarszt. Mivel a 41

42 hévíztározó rendszer felett kb m vastagságú agyagos azaz vízzáró összlet helyezkedik el, a felszínrıl, illetve a pannon rétegekbıl aligha kap utánpótlást. A növekvı termálvíz-igényt ma már négy kút elégíti ki, de közülük a harmadik és a negyedik már nem a devon dolomitot csapolja meg, hanem m mélységben a pannon rétegeket, és szolgáltat 42 C-os ásványvizet. A büki hévíz a natrium-kalciummagnézium-hidrogénkarbonátos szénsavas vizek csoportjába tartozik, fürdıkúra formájában mozgásszervi panaszokra, ivókúra alkalmazásával pedig elsısorban gyomorbántalmak ellen alkalmazható sikeresen. Gyógyhatásának tudományos kutatását 1963-ban kezdték meg, és a kedvezı vegyelemzési és alkalmazási tapasztalatok alapján az egészségügyi miniszter 1965-ben gyógyvízzé minısítette (NÉMETH I. 1997) Felszíni vizek A Répce-sík teljes egészében a névadó folyó vízgyőjtıjéhez tartozik. A mintegy 120 km hosszú Répce Ausztriában a Bucklige Welt hegyvidék déli lejtıin kb m tengerszint feletti magasságban több forráságból ered. Közülük a legnagyobb két patak, a Spratzbach és a Thalbach az alsó-ausztriai Blumaunál egyesül, és innen nevezik a vízfolyást Rabnitz-nak, tehát Répcének. A mintegy 40 km-es ausztriai útja közben több patakot felvesz, köztük a mai Ausztria területén a Stoob (magyarul: Csáva) a legnagyobb. A történelmi Magyarországra Répcekárolynál (ma: Karl, Ausztria), napjainkban Zsiránál lép magyar területre, és itt 1818-ban két ágra terelték: az akkor kiásott délnyugati Kis-Répcére ( Ásás ) és a délkeleti eredeti fı ágra, az Öreg-Répcére. Az Öreg-Répce a mellette felépült malmoknak adott energiát, míg a másik ág, az Ásás elısegítette az árvizek gyors lefolyását. Az 1978-ban végzett mederszabályozás óta csak az Ásásban folyik víz, az Öreg-Répcét megszüntették, az Bükig holtmeder lett. A Répce a magyar területen is több kisebb patak vizét veszi fel. 6 Ezen kívül számos mesterséges belvízelvezetı csatorna helyi elnevezésükön ásás hálózza be a tájat (pl. Szakonyi övcsatorna, Répceszentgyörgy és Nagygeresd között vezetı Répce árapasztó-csatorna stb.) Az Öreg-Répceág Csepreget holtágként keletrıl, Büköt pedig immár élı folyóként nyugatról kíséri végig, a belterületet egyik településnél sem érinti. Vele ellentétben a legnagyobb Ásás, a Kis-Répce (büki szakaszán Büki övcsatorná -nak is nevezik) Csepreg belterületén áthalad, itt a folyó fı ágát képezi, majd Bük külterületére érve Közép-, és Alsó-Bük között összefolyik a régi ággal, és innen jórészt az eredeti, szabályozatlan medrében folytatja útját tovább. A csepregi Alsóváros belterületén vezet végig a középkortól létezı, jelenleg többnyire a belterületi csapadékot összegyőjtı Pákác árok, amely a város elhagyva a Boldogasszony-patakba ömlik. A Répce viszonylag kis folyó, de vízjárása szeszélyes, a kis- és a nagyvízi vízhozam közötti különbsége akár 160-szoros is lehet (Répcevisnél: KQ: 0,44m 3 /s, NQ: 72 m 3 /s). (DÖVÉNYI Z , P. 375.) Hazai területre érve a folyó esése gyorsan csökken, ezért a hegyvidéki vízgyőjtıre zúduló bıséges tavaszi csapadék gyakran a hóolvadással tetézve többször okozott árvizet a történelmi idıkben is, utoljára 1965-ben. Akkor Bük és Csepreg lakott területének egy része is víz alá került. Az árvízveszélyt csökkentendı Bük és Csepreg védelmére 1975-ben mintegy 5 km hosszú töltésrendszert építettek meg 6 Jobbról a Boldogasszony-, az Ablánc (ezt Büknél)-, a Fenyves-, a Kıris- és a Pereszteg-patakokat, míg balról a Pós-, a Metıc- és a Kocsod-patakokat (SZABÓ J. 1977; ZENTAI Z. 2000). 42

43 ármentesítı csatornával ban ide kötötték be az Öreg-Répce megszüntetett medrét is a Répce ma már jórészt mesterségesen szabályozott, töltésekkel védett mederben folyik. A szabályozással az ártéri erdık, a vizenyıs rétek és legelık gyakorlatilag eltőntek, és csak a régi medrek mentén elbontott malmok maradványai, romos turbinák jelzik egykori vadvíz jellegét. A Répce vizét a malmok megszüntetésével energiafejlesztésre nem használják, halászati szempontból sincs jelentısége. A mezıgazdasági nagyüzemek azonban legelık, rétek és szántóföldek öntözésére kiválóan hasznosítják. Az Öreg-Répce árterének és az azt kísérı erodálódott kavicsterasz peremén helyezkednek el a mai települések, Csepreg a jobb, Bük pedig a bal partján, egyaránt kb. 3-3 km hosszan a folyó mentén elnyúlva. A táj viszonylag szegény, a két kisváros viszont gazdag állóvizekben. Bük és Csepreg területén is csak mesterséges tavak találhatók. Bükön a legnagyobb az egykor kavicsbánya felhagyásával és rekultivációjával kialakított 5,5 ha-os bányató, ahol 2013-ban egy szabadidıcentrum, a Napsugár Játszópark nyitotta meg kapuit. A második legnagyobb a sporttelep mellett, a Feiglstock család tulajdonában és mőködtetésében álló egykori téglagyár agyaglelıhelyén kialakult tó, amelynek nagy részét betemették, és megmaradt 1,2 ha-os területe horgásztóként szolgál. A régi elnevezése Béni-tó, a Feiglstock család egyik tagjának, a téglagyár néhai igazgatójának keresztnevébıl származik. Több kisebb tavacskát építettek ki a Bükfürdı városrészen létesített golfpályán is, amelynek így kialakult vízrendszere különleges ökotóp, számos madárfaj állandó vagy ideiglenes otthona. Errıl az adottságáról nevezték el az egész golfpályát Birdland -nak ( Madárország ). Készen van már annak a Bük, Bı és Gór települések között kiépítendı jóléti hasznosítású (horgászat, fürdızés, vízi sportok) tározónak a medre is, amelyet a Répce vízével táplálnának, és maximális állandó vízfelülete 150 ha, a legnagyobb lenne a Nyugat-Dunántúlon. Csepregben három nagyobb állóvíz található, mindhárom horgászat céljára szolgál. A legnagyobb a TSZ-tó (21 ha), amelyet a Boldogasszony patak felduzzasztásával hozott létre a csepregi Gyızelem TSZ (innen a tó neve) a Csepregi hegy elıterében. Jelentıs vízfelülete és fekvése miatt Csepreg egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, ahol a horgászturizmus mellett a város gyümölcs- és borkultúrája is tanulmányozható a gazdák a partjától induló lejtıkre épített pincéiben, hétvégi házaiban. A második legnagyobb csepregi tó az alsóváros határában a szintén a Boldogasszony patak felduzzasztásával kialakított Boldogasszony-tó, Téglagyári-tó (3,5 ha) közvetlenül a város beépített területe mellett, a csepregi téglagyár volt agyaglelıhelyén helyezkedik el Talajföldrajz A Répce-sík talajképzı folyamatait elsısorban a klimatikus, földtani és hidrográfiai tényezık irányították. Mivel a kistáj éghajlatát a kiegyenlített hımérséklet és a bıséges, de nem szélsıségesen magas csapadékmennyiség jellemzi, a felszíni talajképzı kızet a többé-kevésbé kilúgozott lösz, illetve vályog. Ezek a körülmények az erdıtalaj-képzıdésnek kedveznek. A Répcétıl délre agyagbemosódásos barna erdıtalaj uralkodik. Ez a talajtípus jellemzı Csepreg területének Kıszegi-hegység felé esı részére, a várost nyugatról és délrıl kísérı dombsor a Csepregi hegy teljes egészére. A folyótól északra, a bal parti teraszokon egyre inkább érvényesül a Kisalföld 43

44 kontinentális klímahatása, növekszik a hımérséklet és a hıingás, fokozódik a párolgás, ugyanakkor a fınhatás következtében csökken a csapadék mennyisége. Ezen a területen a laza szerkezető, kiváló termıképességő csernozjom barna erdıtalaj a meghatározó. Ez jellemzi Csepreg északi részét, továbbá a büki határ csaknem egészét (GYURÁCZ F. 2000). Közvetlenül a Répce mellett egy keskeny sávban réti öntéstalajok fordulnak elı. Mechanikai összetételük vályog, vízgazdálkodásuk kedvezı (int %), emiatt a mezıgazdasági termelésben kb. 80 %-ukat szántónak, 20 %-át pedig rét-legelıként hasznosítják, de a XIX-XX. századi iparosítás idıszakában erre települtek a Répcét végigkísérı téglagyárak Répcevistıl Csepregen és Bükön át egészen Csérig Növény- és állatvilág Valamennyi természetföldrajzi tényezı együttesen képviselteti magát a táj természetes növényzetének arculati meghatározásában. Mivel a táj természeti adottságai folytán felettébb alkalmas mezıgazdasági mővelésre, a természetes növénytakaró már csak foltokban lelhetı fel. A terület növényvilága alapján a Magyar Flóratartomány (Pannonicum) alpesi flóravidékének vasi részén fekszik, növényzetében pannóniai és nyugati elemek keverednek mediterrán fajtákkal. Hasonlóan átmeneti típust képvisel az állatvilága alapján, hiszen az Alpokalja (Noricum) faunakörzethez tartozik (ZENTAI Z. 2000). A növény- és állatvilág szerint a Répce mentén hat féle élıhely típus különíthetı el, amelybıl négy természeti környezet, kettı már alapvetıen antropogén erık formálta mesterséges életközösség (6. ábra). 1) Mocsár- és láprétek: A Répce mente fátlan élıhelyei leggyakrabban mocsár-és láprétek. Közös jellemzıjük, hogy a víz jelenléte alakítja élıvilágukat. A mocsárrétek vize oxigénben gazdagabb, míg a láprétekre mindig az oxigénszegény, pangó vizek a jellemzıek. Az élıhely jellegzetes védett növénye a buglyos szegfő. A kiszáradó láprétek jellemzıje, hogy a talajvíz már nyár elején a talajfelszín alá süllyed, így tızegképzıdés nem játszódik le. A mocsár- és kaszálóréteken fajokban gazdag madárvilág él, közülük a bíbic, cankó, szalonka a legismertebb. Bükön és Csepregen ebbıl az élıhely-típusból nincs nagy terület, mivel a folyószabályozások éppen ezt a szakaszt érintették. 2) Ligeterdık: A puhafás és keményfás ligeterdık Magyarország leginkább megfogyatkozott természetes élıhelyi közé tartoznak. A puhafás, főz-nyár ligetek nagyobb állományai a folyó két partján szalagszerően, keskeny sávban kísérik a Répcét. A ligeteredı-maradványok lombkoronaszintjének leggyakoribb fája a fehér főz, de kisebb csoportokben nyárfa, szil is megfigyelhetı. A lágyszárú vegetációjából a tavaszi tızike az egész kistáj szimbóluma, néhol olyan óriási tömegben virágzik, hogy turisták is felkeresik (pl. Csáfordjánosfai erdı). A magasabb térszíneken valaha a tölgy-kıris-szil ligetek voltak a jellemzıek. A kocsányos tölgy mellett a magas- és magyar kıris, az enyves éger és a gyertyán is megjelenik. Ahogy neve is mutatja, ebbe a 44

45 csoportba tartozik a Bük belterületéhez közelebb esı, de közigazgatásilag Csepreghez tartózó az Egres (erge = vizes mocsaras terület). (GYURÁCZ J. KESZEI B. 2013) 3) Folyóvizek, árkok és parkjaik: A Répce parti zónájában kisebb nádasok és jóval kiterjedtebb sásos élıhelyek a jellemzıek. A gyorsabb folyású szakaszainak védett hala a sujtásos küsz, ugyanitt gyakori hal a paduc és a nyúldomolykó. A patakok, bányatavak függıleges partfalaiban készítik kültıüregüket a gyurgyalagok. A Répcén sokfelé többhelyütt elıforduló emlıs a vidra és a hód (GYURÁCZ J. KESZEI B. 2013). 4) Cseres-tölgyes erdık: Csepreg és Gór közötti dombvonulatot még az eredeti a holocén kor atlantikus klímaperiódusától, azaz mintegy 7500 éve zonális cseres-tölgyes erdı borítja, de a bal parton az egykor sőrő és a Rába mentén folytatódva egészen a Bakonyig húzódó erdıségeket már több ezer éve szántóföldek váltották fel. Jelenleg csak a kıszegi Alsóerdıvel alkot egységes, összefüggı állomány Ennek az összefüggı erdınek az összterülete 6500 ha, aminek fele Kıszegen, egynegyede, pontosan 1327 ha Csepreg területén található. Bükön alig van erdı, összterülete nincs a csepreginek egytizede sem (125 ha). A csepregi erdık óriási természeti erıforrást, potenciált jelentenek, hasznosításuk többnyire fakitermeléssel és vadgazdálkodással (ız, szarvas, vaddisznó, nyúl stb.) történik, de több mint három évtizede jóléti erdıt is kialakítottak belılük. A szılıhegyeket érintı utakkal átszelt, többek közt a Sajbókforrást is magába foglaló 40 ha-os Csepregi Parkerdıt 1980-ban adták át a közönségnek (WELLNER L. 1981). 5) Települések: A Répce mentére az aprófalvas településszerkezet a jellemzı. A korábban alapvetıen fésős, ma családi házas beépítéső emberi lakóhelyek, amelyeket a település szerkezete, a kulturális múlt és jelen, illetve a korábbi vagy még fennálló háztáji mővelés és életforma együttesen határoz meg. Az ide tartozó, belterületeken található kertek, gyümölcsösök, szılı és bogyós kultúrák, udvarok, épületek együtt jellegzetes növény- és állatközösségek életfeltételeit tartják fenn. Ebbe az élıhelytípusba sorolandók a falvak belterületein található ipari, agrár- és kereskedelmi létesítmények, faluszerő városok. Számos eltérı altípust különíthetünk el, pl. a gyümölcsösök, a kerítések, sövények, a belsı utak vegetációja stb. eltérı növényegyüttesei. A települések változatos környezetéhez sok állatfaj alkalmazkodott, különösen a madárvilág egyes fajai: fekete rigó, füsti fecske a házi veréb vagy a fehér gólya (GYURÁCZ J. KESZEI B. 2013). Bük belterülete jóval kisebb összterülete ellenére mintegy másfélszer nagyobb, mint Csepregé (407,8, illetve 265,1 ha) (DÁVID J. FECSER I. (2006, P. 7.). 6) Szántóföldek: A szántóföldek közös jellemzıi: egyéves (gabona, mák, repce) vagy többéves (lucerna, lóhere) kultúrák vagy learatott helyük, rendszeresen szántott területek. Az utóbbi évtizedekben a nagyobb terméshozamok elérése érdekében a növénytermesztés intenzívebbé vált. A szántóföldek bıséges táplálékot, a fasorok biztonságos búvóhelyet nyújtanak az itt élı állatoknak. Ebben az életközösségben különösen az emlısök faj és egyedszáma magas, úgymint mezei pocok, mezei hörcsög, mezei nyúl és az ız. 45

46 A szántóföldek Bükön és Csepregben egyaránt kiválóak, a legjobbak a Répce mentén, az erdık mellett ez a legrégebb óta kiaknázott élıhely típus, ennek megfelelıen a települési életközösségek után a leginkább átalakított is (GYURÁCZ J. KESZEI B. 2013) A természeti adottságok hatása Bük és Csepreg települési szféráira A települések helyválasztása, élete, fejlıdése, terjeszkedése, vagy éppen stagnálása és elhalása sok esetben még napjainkban is jelentıs mértékben függ a természeti adottságoktól. A természeti környezet idıben stabil és instabil tényezık integrált egysége. A geológiai felépítés, a talaj, a valamint a domborzat orográfiai sajátosságai, egy adott mikrorégióban emberi léptékkel számolva stabilnak tekinthetık. A klimatikus, hidrológiai és növényzeti viszonyok azonban már évszakonként is módosulnak. Ezen instabil tényezıknek az ismerete sok esetben még fontosabbak, ugyanis hatásmechanizmusuk a települések életére sokkal összetettebb. A komplex természeti környezeti viszonyok alapos ismerete és településtervezési célú értékelése legfıképpen város esztétikai, környezetvédelmi és mőszaki kérdések megoldásában, valamint a különbözı létesítmények optimális térbeli elhelyezésében nyújt jól felhasználható információkat. A település valamennyi szférája fizikai kapcsolatban van a természeti környezetével, ami a fekvés tényébıl következik. Bük és Csepreg történeti fejlıdésének és térbeli állapotának természeti alapjait a Tóth József-féle tetraéder modell, illetve a már bevezetett helyi és helyzeti energia fogalompár segítségével elemezzük. A helyi és helyzeti energiáknak számos, a fejlıdést elısegítı típusát különböztetjük meg. Problémát jelent, hogy a társadalmi fejlettség különbözı fokán más-más tényezı lehet elınyös vagy hátrányos, illetve ugyanazon szintjén belül is a település szerepköre szerint lehet elınyös, közömbös vagy esetleg hátrányos. Például a településfejlıdés bizonyos szintjén az olyan pontok helyi energiája nı meg jelentékenyen, amelyrıl sokféle termelıtevékenység folytatható. Késıbb a területi munkamegosztás erısödésével egyes korábbi elınyök semlegessé, vagy éppen hátrányokká válnak. A helyi energiák tehát minden esetben kapcsolatban állnak a természeti környezet bizonyos, a település számára elınyös (vagy hátrányos) adottságával. A helyzeti energiáknak két típusa különböztethetı meg: helyzeti energiák közvetlenül felismerhetı természeti földrajzi alappal, illetve ilyen alap nélkül. A települések, kistérségek fejlesztéséért felelıs személyeknek ma is ismerniük kell a közvetlen környezetükben érvényesülı helyi és helyzeti energiákat, ugyanis ezek nélkül megfelelı fejlesztési koncepciót, jövıképet kidolgozni nem lehet. A természeti adottságokból származó erısebb és gyengébb energiákat a vonzerıleltárban fel kell sorolni, a településfejlesztési tervekbe be kell építeni (GYENIZSE P. LOVÁSZ GY. TÓTH J. 2011). Ezért tartjuk fontosnak a két település párhuzamba állításakor a fejlıdési tényezık természeti alapjainak az értékelését (6. táblázat). Geológiai adottságok: mindkét város valamennyi szférájának fejlıdésére jótékony hatást fejt ki, helyi és helyzeti energiákat egyaránt jelent. A geológiai felépítésbıl adódóan kinyerhetı nagy mennyiségő ásványkincsek Bükön és Csepregen egyaránt a homok és az agyag, amelyeket évszázadok óta termelnek ki, de a dualizmus idıszakától nem csak a helyi, hanem más települések lakói is használják közvetlenül vagy feldolgozottan (pl. tégla formájában) építıanyagként, ezért nem csak helyi, hanem helyzeti energiákat is 46

47 gerjesztett felhasználásuk. Tekintettel arra, hogy ezeket az ásványkincseket gyárak dolgozták fel, azok jelentıs ipari munkaerıt foglalkoztattak, termékeik pedig a köz- és magánépületek nagy részébe beépítésre kerültek, ez az adottság mindkét helység társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szféráját egyaránt gazdagították. Geológiai potenciál a büki hévizet tároló Büki Dolomit Formáció, amelynek feltárása, turisztikai hasznosítása teljesen új fejlıdési pályára állította a kitermelésének otthont adó várost, Büköt. Morfológiai adottságok: ez a természeti adottság gerjeszt leggyakrabban nem csak helyi, hanem helyzeti energiákat is, hiszen a felszíni tényezıktıl függ leginkább a település fekvése. Csepreg két alapvetıen eltérı térszíntípus dombság és síkság határán fekszik, szemben Bükkel, amely egynemő síksági település. Ezért a morfológiai adottságok Csepregben helyi energiákat szabadítottak fel: a domboldal sajátos természetes és mesterséges (elıállított) erıforrásainak erdı- és vadgazdálkodás, szılı- és gyümölcstermesztés kiaknázása a helyi közösség gazdasági és társadalmi állapotát és fejlıdését mind a mai napig erıteljesen és pozitívan befolyásolja. Az eltérı tájak találkozása rendszerint helyzeti energiákat is felszabadít, hiszen a legtöbb vásáros hely ilyen határfelületeken alakult és fejlıdött ki, például Csepreg is. Bükön a homogén térszín miatt ezek az adottságok nem jelentkeznek, a síksági pozíció pedig semleges hatású tényezı a település társadalmi-gazdasági fejlıdésében. Az infrastrukturális szférára gyakorolt morfológiai hatásoknál viszont már megfordul a helyzet, hiszen a tagolt térszínen bármilyen infrastruktúra építése többletköltséggel jár, mint a sík térszíneken. Ez értelemszerően Csepregen jelent problémát, ahol éppen a turisztikai bemutatásra leginkább méltó szılıhegy alapvetı közmővekkel való ellátása is komoly mőszaki, pénzügyi gondokat is okoz a városnak. Klimatológiai adottságok: mivel nem csak a két város, hanem az egész ország kis területő ahhoz, hogy számottevı éghajlati különbségek alakuljanak ki, Bük és Csepreg klímája sem tartalmaz olyan fokú negatív vagy pozitív eltérést, amely döntıen befolyásolná a társadalmi vagy az infrastrukturális szférát. A gazdasági életre azért fejt ki pozitív hatást a kiegyenlített nedves kontinentális klíma, hiszen egyaránt alkalmas extenzív és intenzív mezıgazdasági mővelésre, amely évszázadokig meghatározta Bük és Csepreg gazdasági helyzetét és szerkezetét. A csepregi dombsor déli kitettségő lejtıinek pozitív hımérsékleti mikroklímája tette lehetıvé a helyi szılı- és borkultúra kialakulását és megırzését, amivel már a középkori Csepreg hírnevet szerzett magának Közép-Európa piacain. Az éghajlat kontinentális és óceáni hatásainak kedvezı kombinációja (meleg nyár, de viszonylag enyhe tél) révén kedvez a turizmusnak, nem csak a fürdıkultúrának, hanem az egyéb szabadtéri, különösen napjainkban divatos aktív pihenési formák (pl. kerékpározás, nordic walking stb.) egész éves őzéséhez. Hidrológiai adottságok: mindkét település fejlıdése vonatkozásában a hidrológiai tényezık a legfontosabb természeti adottságok közé tartoznak, és ez igaz a felszíni és a felszín alatti vizekre egyaránt. A felszíni vizek közül a Répce és alluviuma természeti erıforrásainak sokszínősége (ivóvíz, halállomány, energiaforrás) az évszázadok során elsısorban a helyi társadalom igényeit elégítette ki mindkét Bükön és Csepregen, így a helyi energiák egy csoportjának természeti alapjait képezték. A folyó árvízmentes teraszai viszont mindkét fajta energiát felszabadítanak, hiszen nem csak a megtelepedést (helyi energia), hanem a térségen átvezetı közlekedési útvonalak vonalvezetését is meghatározzák (helyzeti energia). A folyó menti fekvés a számos 47

48 elınye mellett kockázatokat is rejt magában, leginkább a folyamatos árvízveszélyt, amelyek sokszor fenyegették vagy pusztították mindkét város javait. A Répce eddigi utolsó nagy és pusztító áradása 1965-ben volt, és utána olyan szabályozási munkálatokat végeztek rajta, hogy szinte kizárt, hogy Bük és Csepreg lakott területeit ismét veszélyeztesse. Azzal viszont, hogy a Répce ezen a szakaszán már jórészt mesterséges mederben folyik, nem csak az árvízveszély csökkent, hanem a folyó biodiverzitása is, és jelenleg sem Bük, sem Csepreg a hobbihorgászat kivételével semmilyen formában nem hasznosítja azt a vízfolyást, amellyel évszázadokon keresztül szinte összeforrott a helyi közösség. Ugyanez igaz az állóvizekre is. Tervezett, de még nem kiaknázott lehetıséget jelent a Répcére tervezett Bı Bük Gór árvízi tározó kialakítása, majd jóléti tározóvá alakítása, amely teljesen új dimenzióba helyezné nem csak az illetı települések árvízvédelmét, hanem az egész térség turizmusát is, tehát a Répce még tartogat további fejlesztési lehetıségeket, azaz lappangó helyzeti energiákat is. A felszín alatti vizek közül a talajvíz az öntözésben, a rétegvíz egy része pedig az ivóvíz ellátásban helyi igényeket elégít ki, de a büki gyógyvíz hasznosítására már komplex turisztikai ágazat épült Bükön, ami tehát felszabadult helyzeti energiát jelent, míg a környékbeli településeknél csak szunnyadó potenciált. Pedológiai adottságok: a talajtani tényezık tipikusan a helyi közösség számára hasznosíthatók. Bük és Csepreg talajai termékenyek, évszázadokon keresztül a virágzó helyi primer szektor biztos természeti alapját képezték. A II. világháború után a mezıgazdaság kollektivizálásával az agrárkeresık száma és aránya, ahogy országszerte úgy Bükön és Csepregen is lecsökkent, ami oda vezetett, hogy az 1970-es évekre megszőnt a paraszti osztály. Így a mezıgazdaság, illetve annak egyik legfontosabb természeti alapja, a talaj immár nem jelent különösebben semmiféle hatást, a javait köztük élelmiszereit is immár a globális piacról beszerzı helyi társadalom számára. Az infrastrukturális szférára gyakorolt hatása azért még van a pedoszférára, hiszen ahogy korábban kézenfekvı volt belıle (sár), most viszonylag könnyő rá építkezni (könnyen munkálható, ugyanakkor stabil szerkezető). Biológiai adottságok: a vízfolyások növény- és állatvilága napjainkban sem Bük, sem Csepreg egyetlen települési szférájára sem gyakorol érdemleges hatást, ezt az erıforrást gyakorlatilag nem hasznosítják. A többféle térszín találkozásából is adódóan sokszínő szárazföldi flóra és fauna viszont Csepreg gazdasági és társadalmi életében jelentıs szerepet tölt be. Különösen az erdei életközösség értékes ebbıl a szempontból, amelybıl az erdı-, és vadgazdálkodás (gazdasági szféra) mellett annak kulturális (vadászati hagyomány) és rekreációs (jóléti erdı) velejárói is szerves részei a város múltjának, jelenének, fejlesztésével pedig akár a jövıjének is. Büknek sokkal kisebb a területe, az inkább egynemőbb (nincs például erdeje), a természetes élıhelyeket már felszámolt, erısen átalakított kultúrtáj. Itt a természeti szféra teljesen a turizmus szolgálatába állt, az fontos belıle, ami a vendégek kényelmét, érdeklıdését szolgálja. A rétek helyett parkok, az erdei vagy mezei ösvények helyett a vidék élıvilágát a város központjában bemutató tanösvény jól mutatja ezt az irányt. Bük és Csepreg természeti adottságainak jellemezését, az egyes települési szféráira kifejtett hatásainak elemzését összefoglalva megállapítható, hogy mindkét város gazdasági, társadalmi szempontból is egy kiváló lakóhely. Ezt fogalmazta meg sommásan a XVIII. század végén Vályi András, amikor azt írta Bükrıl és Csepregrıl, hogy elsı Osztálybéliek, és a XIX. század közepén Fényes Elek, igaz a Csepreg 48

49 címszónál, de Bükre is igaz (volt) hogy a természetnek minden javaival megáldva. Ma sem mondhatnánk mást és fejezhetnénk ki egyszerőbben. Annak ellenére, hogy a természeti tényezık többségében Csepreg jobb lehetıségekkel bír, az egyetlen, amiben Bük elınyt szerzett a termálvíz turisztikai célú felhasználása viszont olyan helyzeti energiaként szabadult fel, hogy az teljesen elhomályosítja, felülírja Csepreg többségében jobb, de csak helyi energiákat mozgósító természeti potenciálját. Ez a momentum fél évszázada történt, de azóta sem múlt el, a pillanatból folyamat lett, hatása jelenleg is érzıdik mindkét településen. Az nem kérdés, hogy Bükre ez pozitív hatást fejt ki, de az már igen, hogy ez Csepregre is igaz-e? Használ-e Csepregnek a büki turizmus? Kitőnı természeti adottságai kiegészíthetik-e a fürdıváros erıs turizmusának kínálatát vagy háttérbe szorul mögötte? 4. BÜK ÉS CSEPREG TELEPÜLÉSFEJLİDÉSÉNEK TÁRSADALMI ALAPJAI 4.1. Történeti földrajzi áttekintés kronologikus (idıbeli) aspektus İskori és ókori településnyomok a Répce vidéken A természeti adottságok szerint Bük, Csepreg és a számukra otthont adó kistáj, a Répce-sík alkalmas arra, hogy ott a társadalmi fejlettség különbözı szintjein álló népcsoportok megtelepedjenek, és a gazdasági szintjüknek megfelelı tevékenységeket folytassanak, a vidék a csiszolt kıkorszaktól (Kr. e. VI. évezred közepe-iv. évezred közepe) szinte folyamatosan lakott terület, azaz kultúrtáj. A régészeti kutatások azt is kiderítették, hogy már az elsı települések kialakulásában mind a helyi, mind pedig a helyzeti energiák szerepet játszottak. Ezen energiák természeti alapjai közül a megtelepedés szempontjából a legfontosabbak a geomorfológiai adottságok, különösen az, hogy a Répce-sík három jól elkülöníthetı térszíntípusra (1. Répce; 2. a folyó ártere; 3. árvízmentes teraszok) osztható, amelyek ilyen területi összpontosulása lehetıvé teszi, hogy már az emberiség társadalmi-gazdasági fejlıdésének korai szakaszaiban a különbözı gazdasági tevékenységek ilyen kis területen koncentrálódjanak. Alapvetıen az adott társadalom gazdasági és kulturális vonásaitól függ, hogy a lakókörnyezetük által nyújtott természeti javak közül melyeket aknázza ki, tehát az adott helyen, de különbözı idıkben élı népcsoportok lakóhelyeinek kialakulását nem biztos, hogy pontosan ugyanazok a tényezık motiválták. A feltárt leletek alapján azonban bizonyosnak tőnik, hogy a térség valamennyi ıskori és ókori településének létrejöttében a különbözı térszínek ilyetén találkozása még ha másodlagos formában is, de szerepet játszott, és hatásai az alábbiak szerint írhatók le. A különbözı térszínek találkozásából származtatható helyi energiák: a fentebb megnevezett három térszín más-más természeti erıforrásokat nyújt, így más-más gazdálkodási formákat tesz lehetıvé. Ezek a következık: 1. Répce: halászat, valamint az emberek és az állatok vízszükségletének fedezése; 2. Ártér: ártéri állattartás, agyagbányászat; 49

50 3. Árvízmentes teraszok: a természetes növényzetként fellelhetı cseres-tölgyes erdı faállománya mint építıanyag, kiirtása esetén pedig a kialakított szántóföldeken gabonafélék és takarmánynövények termesztése. A védett halmok, teraszok adtak/adnak otthont a településeknek is. A különbözı térszíntípusok találkozásából származtatható helyzeti energiák: ebben az esetben azt kell megvizsgálni, hogy a három különbözı reliefő terület itt megtalálható együttese, relatív földrajzi fekvése milyen lehetséges elınyöket jelenthetett egy tágabb társadalmi-gazdasági tér településhálózatában. Ilyen szempontból az ıs- és ókorban a kistáj legfıbb értéke az (lehetett), hogy egyszerre átjárható és védhetı. A Répce teraszain vezettek ugyanis a térséget átszelı több ezer éve létezı kereskedelmi utak, amelyek a folyó könnyen átjárható pontjainál futottak össze. Ilyen gázlóknál, réveknél alakultak ki a Répce menti ıskori települések egy része, pl. Csepreg és Bük az Öreg-Répce átkelıinél. A települések helyének megválasztásánál fontos szempont lehetett az is, hogy azok mind az árvíztıl, mind pedig az ellenséges támadásoktól védettek legyenek. A régészeti leletek egész sora bizonyítja, hogy a Répcét végigkísérı dombok, halmok már az ıskortól lakottak voltak: a káptalanvisi Vánkosszer-dombtól és a Kígyóstól kezdve a nemesvisi Hangán, a szakonyi gyömölcsöskerteken, a csepregi Kecskedombon, valamint Kincséd, Gyertyános, Tikászdomb és a Szénégetı halmain keresztül egészen a mai Gór Répceszentgyörgy Hegyfalu vonalig. Ezen pontok elsıdlegesen védelmi, katonai megfontolások miatt épültek be, róluk lényegében az egész Répce-sík szemmel tartható. A folyó mellé települt helységek sem voltak teljesen védtelenek, mert támadás esetén lakosaik az idıszakosan vízzel borított területekbıl kiemelkedı halmokon, berkekben találhattak oltalmat. Mai ismereteink szerint az ember az újkıkorban vette birtokba elıször a Répce-síkot, és annak második periódusában (az ún. dunántúli vonaldíszes kerámia kultúra kora) már sőrő településhálózatra utalnak a régészeti leletek. A helységek elsısorban a Répcéhez közeli, ugyanakkor árvízmentes halmokat ülték meg (pl. a csepregi Bene-hegyet, a város szentkirályi településrészét, a Csóka-Rigó-dőlıt, a góri Kápolnadombot, Répcevis, Tömörd, valamint Ablánc magaslatait), és így alapterületük is kicsi ( m hosszúak és m szélesek) volt. A kis falvak nyeregtetıs házai teljes egészében helyi anyagból készültek: alkotta, a favázra vesszı- és nádfonatos falakat építettek, amelyeket nádbéllettel hıszigeteltek és agyaggal tapasztottak be. Az itt élı társadalom azonban nem volt teljesen önellátó, hiszen használati tárgyaik készítéséhez többek között felsıcsatári palát és bakonyi radiolaritot is igénybe vettek, azaz kereskedelmi kapcsolataik szerteágazóak voltak (ILON G. 1996). A rézkorban (Kr.e kb. Kr.e. 2000) is hasonló volt a vidék települési rendje, jelezve, hogy a két korszakban a településfejlesztési energiák lényegesen nem változtak. Megjegyzendı, hogy a mai Bük területérıl sem a neolitikumból, sem pedig a rézkorból nem ismert megtelepedésre utaló tárgyi emlék. Ennek oka talán az lehet, hogy itt nincs egyetlen stratégiailag fontos magaslat sem, így jó közlekedési helyzete, átjárhatósága ellenére eltekintettek betelepítésétıl. Az ıskor leggazdagabb leletegyüttese a mintegy 3000 évvel ezelıtt kezdıdı bronzkorból maradt fenn a környéken, amely arra utal, hogy a korábbi koroknál jóval sőrőbben lakott volt a terület. A korai bronzkor a Nyugat-Dunántúlon máig egyedülálló temetıjét tárták fel a csepregi kavicsbányában (SÖPTEI I. 2000). A zsugorított testhelyzetben, bal oldalukra fektetett halottak mellett még a Balti-tenger mellékérıl 50

51 származó borostyánkıbıl készült gyöngyöket is találtak (ILON G. 1996), utalva a térségnek a távolsági (és egyre távolabbi) kereskedelemben való aktív részvételére. Lakóhelyük egy a közvetlenül a temetı mellett fekvı, legalább 600 m hosszú falu volt, amelynek házai az uralkodó széliránynak megfelelıen tájolva (bejárataik délkeletre néztek) épültek fel. A középsı bronzkor kezdetén a mai Északnyugat-Magyarország területén a Rábáig a gátai kultúra emberei éltek (SÖPTEI I. 2000). Facölöpös hajlékaik és halomsírjaik Szakonyból és Hegyfaluból kerültek a felszínre. Ebben a korban jelentek meg a mai Bük területén az emberi életet bizonyító elsı leletek is. Ugyanis Bük határában, a Csepregbe vezetı út mentén 1890-ben egy, a gátai kultúrával párhuzamosan létezı emberi kultúrának, az ún. álzsinórdíszes kultúrának egy edénye került elı. Ép állapota miatt feltételezhetı, hogy sírhoz tartozott (ILON G. 1996). A késı bronzkorban a fejlett bronzkészítési technikával rendelkezı ún. urnamezıs kultúra népe szállta meg a Dunántúlt. Gazdaságuk alapját a különleges bronzeszközök sorozatgyártása, és az azokkal folytatott kereskedelem biztosította. E speciális tevékenységek kifejlıdése csak jól strukturált társadalomban volt lehetséges, s ez megjelent településeik arculatán is. Az itt élı nép ugyanis teraszos-fellegváras településeket hozott létre. Egy-egy magaslatra erıdített telepet építettek, ahol a méltóságviselık, harcosok laktak, és a bronzkészítı mőhelyek helyezkedtek el. Az erıdített telepek lábánál és a környék síkabb, de minden esetben alacsonyabban fekvı területein voltak a nyílt kistelepek, ahol a közmunkákat és a mezıgazdasági termelést végzı társadalmi csoport élt. A Répce-vidék korabeli központja a Gór- Kápolnadombon alaposan feltárt megerısített hely volt, ahol ónbronzból készítettek használati tárgyakat, szemben a közeli Velem-Szentviddel, ahol antimonbronzot vettek igénybe hasonló célokra (ILON G. 1996). A két központ közötti legrövidebb kb. egy napi járóföldnyi út a Répce mentén vezetett, és a több helyütt talált bronzeszközök (Bükön és Csepregben egy-egy füles bögre) arra utalnak, hogy az élénk kereskedelmi forgalom lebonyolítására igénybe vették ezt a természetes közlekedési folyosót is. A Répce-sík leletanyagában egyre több a mezıgazdaságra utaló jel: a juh, a kecske, a kétsoros árpa és a tönke búza. A területváltó (parlagoltató) és irtásos, valamint a Répce vizét is felhasználó természetes-árasztásos földmővelés már korábban megjelent itt, de a korszakban egyre nagyobb méreteket öltött, és nem zárható ki, hogy a góri központ élelmiszerellátását Répce-menti kis mezıgazdasági telepek biztosították. A Kr. e. IX. században a kora vaskori ún. Hallstatti kultúra népe (az illírek) foglalta el a Kárpátmedence nyugati részét. Társadalmi-gazdasági berendezkedésük hasonlított az urnamezıs kultúráéhoz, így települési textúrájuk is szoros területi korrelációt mutat. A Gór-Kápolnadomb továbbra is központként funkcionált, a gabonafélék és a csontleletek (szarvasmarha, sertés) sokfélesége arra utal, hogy a termelı és a vadászó életmód egymást kiegészítı tevékenységként jelentek meg (ILON G 1996). Csepreg-Szentkirály településrészében is volt egy jelentıs település, amelynek temetıje Bük határában lehetett, legalábbis a nagyközség északnyugati peremén elıkerült vasból készített dísztárgyak (csüngı és kapcsolótő) ezt sejtetik (SZABÓ J. 1977). A késı vaskorban (Kr.e. V. század vége- i.sz. 50.) a Balkán felıl a La Téne kultúrát hordozó kelták (más néven gallok) szivárogtak be, akik nagy hatással voltak a helybeli lakosság kultúrájára. Az általuk hozott új mezıgazdasági és ipari termelési eljárások jelentısen megváltoztatták és megkönnyítették az életet. İk alkalmazták itt elıször az ekevasat, ık hozták a korongolt és a grafittal kevert, agyagból készült ezáltal 51

52 tőzállóbbá tett cserépedényeket. A növénytermesztésben az ı közvetítésükkel jelent meg a szılıtermelés, amelyre ugyan ebbıl a korból konkrét leletek itt nem kerültek elı (SÖPTEI I. 2000). A késıi vaskorban változott a településállomány, mert a kelták a magaslatok megszállása mellett már síkvidéki falusi településeket is (Simaság, Tömörd és Lócs térségében) alapítottak. Noricum, a mai Ausztria keleti területének a rómaiak által, i.e. 15-ben történt meghódítása után Pannónia végleges elfoglalására került sor. Augustus császár uralkodása alatt, az i.e közötti harcokban a kelták behódoltak a rómaiaknak, és arisztokráciájuk beolvadt a római elıkelık közé, ugyanakkor ık is hatottak az ide települı hódítókra, jellegzetes edénykészítési technikáik, viseletük még az i.sz. II. századból is kimutathatók (ILON G. 1996). A kialakuló nagyhatalom a Borostyánkı út térségében, már az ıskorban is használt úton haladt elıre és alapította az elsı coloniákat, Savariát (Szombathely) és Scarbantiát (Sopron). Ezen egyébként a Baltitenger és az Adriai-tenger partján fekvı Aquileia közötti kereskedelmet lebonyolító útvonal egyik kiágazó szakasza éppen a Répce völgyén vezetett keresztül. A mai Bükig a folyó bal partján haladt, majd itt átvágott a jobb a mai Csepreget kísérı partjára, és tartott Savaria irányába. Ennek az útnak a nyomvonala mellett egyre sőrőbben épültek fel a lakó- és táborhelyek, melyeket kiszolgált legionáriusok (veteránok) és családtagjaik népesítettek be. A nagy település- és népsőrőséget bizonyítja, hogy a térség majd minden községének határában találtak feliratos sírköveket, sírokat, pénzeket és kerámiákat a rómaiak idejébıl (SÖPTEI I. 2000) ben Balogh Lajos büki gazda római aranypénzt talált Bük község határában ben a cukorgyártól északra, a Hegyi dőlıben, római oltárkı került elı egy-egy sas képével az oldalán. Feliratából az IOM betők olvashatók ki, melynek valószínő kiegészítése: I(ovi) O(ptimo) M(aximo). Az út mentén, Jupiter isten tiszteletére elhelyezett ún. fogadalmi kı lehetett ez (GYURÁCZ F. 2000). Csepreg elızményeként is jelentıs római települések lehettek a Répce évezredek óta ismert átkelıjének két oldalán. A folyó jobbpartján nagymérető téglaégetı kemence került elı. A bal parti ún. Szentkirályi-malomnál pedig villaépület részletét tárták föl. Római sírokat is találtak, amelyek elıfordulása két helyre összpontosul: a Répcén túli csepregi a város mai beépített területétıl nyugatra Boldogasszony kápolna helyére és a büki mai Damjanich utca környékére. Az i.sz. I-II. századra datálható leletek két jelentıs római települést sejtetnek itt, Az elıbbi lelıhelyen egy a Kıszeg Sárvár és a Sopron Szombathely között vezetı utak találkozásánál megerısített, szabályos alaprajzú katonai tábor állhatott. A büki leletek pedig egy villagazdaság korabeli jelenlétére utalnak. A IV-V. században a kettészakadt Római Birodalom nyugati feléhez tartozó területet a hunok betörése miatt menekülı népekkel vívott folyamatos háborúk és az azokat követı gazdasági, kereskedelmi elszigetelıdés elnéptelenítette. Romanizált lakossága dél felé menekült, 433-ban pedig Theodosius keletrómai császár hivatalosan is átadta Pannóniát Attilának, és még ebben az évben az utolsó római helyırségek is kivonultak innen. A felsorolt régészeti emlékek és lelıhelyek elhelyezkedése alapján megállapítható, hogy az ıs- és az ókor teljes idıszakában embercsoportok lakták a Répce völgyét, ami egyúttal fıközlekedési útvonalként is szolgált. A Répce árterét, térszíneit és teraszait, illetve a csatlakozó vízfolyások völgyeit szállták meg változó 52

53 sőrőséggel és intenzitással (ILON G. 1996). A mai Csepreg területén a neolitikumtól már biztosan volt állandó település, ezzel szemben Bük területe az ıskorban egyszer sem vált centrummá, viszont a középsı bronzkor végétıl folyamatosan fejlett civilizációk (urnamezıs kultúra, illírek, kelták) vonzásába került, igaz csupán mint annak agrárellátója, azaz periferiális területe. Nem véletlen, hogy az elsı csoportos települések (falu és katonai tábor) csak a rómaiak idején jöttek létre a mai Bükön és Csepregen, amikor birodalmi szervezetbe tagozódott az egész Dunántúl, és az egyes települések védelmét már nem külön-külön kellett megoldani. Ennek megfelelıen a településfejlesztési energiák közül a védelmi szempont háttérbe szorult. A bı három évszázados béke viszont lehetıvé tette, hogy az addig kevésbé hasznosított síkvidék egyéb javait, erényeit is kiaknázzák. Az árvízmentes térszíneken villagazdaságok és katonai táborok épültek, amelyeket kitőnı minıségő út kötött össze a Borostyánkı úttal. A Répce vízkészlete lehetıvé tette az ártéri állattartást, a helyben megtalálható agyag és faállomány pedig az építkezést. Bár a vidék római településeinek egyike sem érte meg a honfoglalást, a választott telepítési helyek adottságait sokoldalúan mérlegelı, tudatos munkájukat nagyszerően bizonyítja, hogy a több mint 500 évvel késıbb ideérkezı magyarok falvai a más társadalmi-gazdasági környezet ellenére is szinte pontosan ugyanazokat a pontokat foglalták el A népvándorlások kora és a magyar honfoglalás Miután a rómaiak feladták, elhagyták Pannóniát, egy virágzó provincia szakadt ki a biztonságos gazdasági és szellemi gyarapodást jelentı birodalmi keretek közül. Az Augustus-i Pax Romana egy szempillantás alatt megszőnt, és a térség három évszázadra a különbözı törzsek, népcsoportok ütközızónájává, csataterévé vált. Az egykor rettegett hunok regnálása tiszavirág életőnek bizonyult, hiszen Attila halála (452) után a keleti gótok özönlötték el a Kárpát-medencét, akiket 507-ben a herulok, 526-ban pedig a longobárdok követtek (SZABÓ J. 1977). Ebbıl az idıszakból nagyon kevés tárgyi emlék maradt fenn a környéken, talán azért, mert a területet tartósan, évszázadokon keresztül (a 670-es évekbeli avar berendezkedésig) nem szállták meg, csak érdekszférájába került a hódítóknak. Mivel ezek nem telepedtek itt le, nem is hatottak arra az itt élı népességre, amely a megváltozott politikai-gazdasági konstellációk ellenére is életvitelében, kulturális szokásaiban legalább részben megırizte a római kor örökségét. Ebben az idıben a Nyugat- Dunántúlon megcsappant létszámban ugyan, de latin nyelvő keresztény közösségek éltek zömmel falusi keretek közt, de a hitéletük központja továbbra is Savaria és Scarbantia maradt. Termelı tevékenységük során felhasználták a római korban kiépített infrastruktúrát: a csatornákat, vízvezetékeket, villaépületeket. Bár a pénzforgalom megszőnt, a Borostyánkı út, így a térség kereskedelmi kapcsolatai, ha erısen csökkent forgalommal is, de a VIII. századig bizonyíthatóan fennmaradtak (KISS G. 1996). Pannónia provincia felbomlása utáni mintegy háromszáz évben jelentıs mértékő lehetett a településállomány pusztulása, és a megmaradt lakott helyek lényegében a római települések elhelyezkedését követték. Úgy tőnik, hogy a Répce-sík ebben az idıben teljesen elnéptelenedett, hiszen az említett idıszakból semmilyen emberi jelenlétre utaló lelet sem került napvilágra. 53

54 A VI. század utolsó harmadában jelentek meg az oguz-török eredető avarok. İk voltak, akik hosszú idı után elıször tudtak tartósan berendezkedni a környéken. Kezdetben ez a terület nomád birodalmuk nyugati határszéle, gyepője lett. Ehhez képest alaposan megváltozott a helyzet a VII. század hetvenes éveiben, amikor a beköltözött népcsoportokkal felduzzadt avarság megszállta a Kisalföldet és a Nyugatmagyarországi peremvidéket is. Sorozatos katonai vereségeik, valamint a területük összeszőkülése miatt felhagytak addigi nomád életmódjukkal, és állandó telepeket kezdtek kialakítani maguknak, ahol földet mőveltek és a letelepült életmódra valló állatokat (pl. sertés) tenyésztettek. A Répce völgye ismét benépesült, a csepregi kavicsbányában és a büki Damjanich utcában bukkantak a régészek avar temetıkre (SZABÓ J. 1978). A lelıhelyek lényegében egybeesnek a korábbi korokéval, így gyanítható, hogy az itt élt lakosság a római kor településeinek helyén, illetve azok maradványain húzódott meg és építette fel a szerény (sátorszerő) hajlékokból álló és egymáshoz közel fekvı (és esetleg a talajváltó gazdálkodás miatt egy meghatározott körzetben vándorló) falvait. 788-ban nyílt határvillongások kezdıdtek a kelet felé terjeszkedı Frank Birodalom és az avar uralkodó, a kagán között. Miután Nagy Károly területi követeléseit az avarok 790-ben visszautasították, a következı évben a frankok megdöntötték az avarok uralmát, és birodalmuk keleti határait kiterjesztették a Dunáig (KISS G. 1996). Az elfoglalt területen a keresztény hitre tért avarokból feudális alapokon nyugvó vazallusállamot alakítottak ki, az Oriens -et. A 826-ban itt létrejött frank grófság közül a nyugati kettıt elválasztó határt éppen a Répce folyó alkotta, a Rábáig terjedı térség egyházi felügyeletét pedig a salzburgi érsek kapta meg (SÖPTEI I. 2000). Ezzel kapcsolatos adat, hogy ebbıl származik az elsı olyan írott forrás, amellyel egy Répce-menti települést egyértelmően lokalizálni tudunk. A Conversio Bagvariorum et Carantanorum címő korabeli forrás említi, hogy 865-ben Adalwin salzburgi érsek felszentelt egy templomot Ablanzá -ban. Ablánc: elpusztult falu a hasonló nevő patak mentén Büktıl mintegy 4 km-re, délkeletre (DÉNES J. 1996). A népvándorlások korában (V-IX. század) a Répce-sík tehát különbözı típusú (földrajzi elhelyezkedéső és társadalmi berendezkedéső) államalakulatok fennhatósága alá tartozott, hol kelet -hez, hol pedig nyugat -hoz. Területünk a római kor végén és a IX. században olyan politikai egység része volt, amely nyugati irányból terjesztette ki hatalmát a Nyugat-Dunántúlra. Ezek az államalakulatok társadalmi és politikai berendezkedésükben a klasszikus európai fejlıdést hozták el ide. A közbülsı idıszakban vagy egy, az egész Kárpát-medencét összefogó, keleti berendezkedéső politikai formáció gyéren lakott határvidéke (hun és korai avar kor) vagy szállásterületének nyugati széle (késı avarkor), esetleg birodalmak közötti senki földje (V. század vége) volt ez a térség. A Nyugat-Dunántúlt 907-ben megszálló nomád/félnomád magyarok tehát egy olyan területet találtak itt, amely hosszú és gazdag történelmének minden lényeges állomását tárgyiasult formában megırizte, és egy viszonylag kis területen összesőrítette. Évezredek óta szinte folyamatosan lakott magaslatokat, folyóteraszokat, romjaiban is impozáns római utakat, gondozott erdıket, réteket és mővelt földeket. A kultúrtájat éltetı népesség is hasonlóan sokszínő volt: a latin keresztény frankok és a keleti bolgárok ugyanúgy megtalálhatók voltak itt, mint a Kelet-Közép-Európában addig példátlan módon feudális kötöttségekben élı avarok és szlávok. 54

55 A honfoglaló magyarság a letelepedése alkalmával szívesen kereste a folyóvölgyeket, ahol egyrészt megtalálta az állattenyésztéshez szükséges legelıket, a folyó vize pedig a halászat területét adta, másrészt a folyók és a velük párhuzamosan haladó dombok, teraszok és az ezeket borító erdıségek természetes védelmet nyújtottak az ellenség támadásaival szemben. A folyók partjait kísérı mocsarak, lápok általuk megismert gázlóin is gyorsan átmenekülhettek a túlsó partra. Mivel Répce völgye kitőnıen megfelel ezeknek a kívánalmaknak, már a honfoglalók elsı generációja birtokba vette. Ennek ékes bizonyítéka a Szakony- Egyházasfalu között feltárt X. század eleji elıkelı család nyughelye (DÉNES J. 1996). A letelepedés rendje nem teljesen megválaszolt kérdés. A szállást keresı törzsek a régi szokásaik szerint helyezkedhettek el az új haza földjén. Az egyes törzsek egymástól gyepőkkel határolva telepedhettek el, és ezt a területet a nemzetségek között oszthatták szét (SZABÓ J. 1977). A Répce vidékének betelepítésében a legnagyobb szerep a Lél és a Kér törzseknek juthatott. Elıbbi a X. században egészen Locsmándig hatolt, míg utóbbi jelenlétét a helységnevek (Újkér, Nemeskér) ırizték meg. A törzsek nevein kívül a vezérek neveit szintén megtalálhatjuk helyneveinkben: Kál (Sajtoskál), Huba (Hobaj: az egykor Bı és Bük között fekvı, a középkorban elpusztult falu), Lád (Tompaládony). İseink minden bizonnyal megtartották az itt talált településhálózatot, és lakóikat szolgálónépükké tették. Az egykori szolgálónépi falvak érdekes csoportot alkotnak Sajtoskál és Tormásliget (tehát az áradástól védett termékeny, földmővelésre alkalmas teraszokon) között. Lócs neve vadászok településére utal, Kál adott helyet a sajtpiacnak, míg Ság (a mai Simaság) egyik részét a középkorban Pecsenyesütıságnak, a másikat pedig Kenyérsütıságnak nevezték. Jellegzetes honfoglalás kori személynév Csepreg is (török jelentése: borseprı ). Az ártó szellemek megtévesztését szolgáló törökös névadás tipikus példája a név. A legrégibb puszta személyneves típushoz tartozik. Eredete feltétlenül a honfoglalást közvetlenül követı idıkre nyúlik vissza. A 948-ban Bizáncban, VII. Konsztantinosz császárnál Bulcsú vezérrel együtt látogatást tevı Tormás hercegnek, Árpád egyik dédunokájának lehetett szállása a késıbbi csepregi határon belüli Tormás pusztán. Közvetlen közelében egy Géza fejedelemre utaló (azóta elpusztult) falu neve (Dicsk) is megtalálható. Az ı korában kerülhetett sor a korábban talán valamelyik vezér (Huba, Ond?) nemzetsége által birtokolt nagy locsmándi sáncvár uralkodócsalád általi birtokbavételére. Ezt jelezheti a szomszédos Sarud helynév (késıbb: Répcesarud, ma: Frankenau, Ausztria), mely Géza feleségére, Saroltra utalhat. Aligha véletlen, hogy szomszédságában található a Szent István pogány nevét ırzı Vajk (Bajka) helynév is, a mai Ólmod helyén (DÉNES J. 1996). Maguknak a honfoglalóknak a letelepedése még magán viselte népünk pásztor foglalkozására utaló formáit: a nyári és a téli szállás megkülönböztetését. Nyáron amikor a Répce áradásai jobban veszélyeztették hajlékaikat állataikat magasabb térszíneken legeltették, télire pedig a folyó mellé húzódtak. Az elıkelık, késıbb a feudális urak pedig természetes vagy mesterséges földhalmokra épített föld és fa alapanyagú várakban éltek. Ezek a váltakozó településő, minden bizonnyal még többségében földvárassátoros falvak csak mintegy fél évszázad múltán jutottak el az állandó faluformához. A Répce-mentére ma is az egymáshoz közel esı és kicsi falvak jellemzık, amelyekben kezdetben alig lakhatott 5-10 családnál több. A magyar honfoglalás tehát önmagában még nem jelentette a térség népvándorlás korának a végét. Erre csak a kalandozó hadjáratok kudarca után nyílt lehetıség, amikor megkezdıdött a kereszténység felvétele, a földmővelésre való áttérés és a feudális birtokviszonyok kialakulása. A folyamat legfontosabb 55

56 állomása Szent István államszervezı tevékenysége, amelynek során a vérségi kötelékeket elszakítva területi alapú közigazgatás lépett életbe. Kialakultak az ország térstruktúrájának alapjai, az államhatalmat megtestesítı és a királyi birtokokat irányító királyi vármegyék egy-egy ispáni várral mint központi hellyel, valamint a feudális hatalom egyik legfıbb támaszának (lévén, hogy maga is földesúr volt), az egyháznak a püspökségei. A nyugati típusú ideológia és jogrend teremtette meg a feltételeket, hogy a kijelölt központok (váras helyek, városok) mellett kialakulhattak az elsısorban a mezıgazdasági termelésnek helyet adó, és immár a feudalizmus egy sajátos települési formáját, gazdasági szervezetét, társadalmi képletét és jogi közösségét egyszerre megtestesítı falvak (SZABÓ I. 1971) szerte a Kárpát-medencében és így természetesen a Répce mentén is Bük és Csepreg településének kialakulása és fejlıdése a XIX. század derekáig A nemesi hármasfalu és a mezıváros szerepkörei és demográfiája a korszakban Magyarország történetének a XI. századtól a XIX. század közepéig terjedı idıszakát összefoglalóan a hazai feudalizmus korának nevezhetjük. Az, hogy ebben a nyolc és fél évszázadban a földesúri földtulajdonon alapuló társadalmi-gazdasági formáció mozdulatlan maradt, nem jelenti azt, hogy nem történtek volna jelentısebb társadalmi, gazdasági és közigazgatási változások, amelyek módosították településhálózatunk fejlıdési útját és az egyes települések szféráit, köztük természetesen az infrastrukturális szférát (településképet) is. Tehát Bük és Csepreg középkori településképének vizsgálatánál sem lehet elhanyagolni egy nagyobb társadalmi-gazdasági tér (vármegye, Kárpát-medence) azon jelenségeit, strukturális váltásait, amelyek bizonyíthatóan hatottak az itt élık életvitelére és az életük fizikai terét adó településük demográfiai, szerepköri és alaktani viszonyaira. A Szent István az általa életre hívott vármegyerendszerrel a törzseket és nemzetségeket megfosztotta szállásbirtokaitól és ezeket a földeket a kiépülı (és erıdített) vármegyeközpontok irányítása alá utalta. A vármegyeközpontokban éltek a király által kinevezett vármegyevezetık, az ispánok, akik e birtokegységek irányítását, ellenırzését ténylegesen végezték. Az István által alapított vármegye (BELUSZKY P. 2003) közt már megtaláljuk Locsmádot és Sopront is, amelyek a Répce völgyének nagy részét (bal partját) magában foglalták. E terület központját az Árpád-korban a locsmándi várispánság képezte, amelyet a tatárjárás után Sopron vármegyébe olvasztottak be. A megye és a települések között ekkor még nem volt más területi szint, így a vármegyék általában erıdített központjai, illetve az azok élén álló ispán (comes) kettıs igazgatási feladatot látott el. Egyrészt a király jószágkormányzója volt, aki irányította a várszerkezetbe tartozó várnépeket, másrészt pedig az uralkodói hatalom, igazgatás helyi megtestesítıje, aki felügyelte a vármegye területén élı, de várbirtokhoz nem tartozó kiváltságos réteget, a várjobbágyságot (CSIZMADIA A. KOVÁCS K. ASZTALOS L. 1998). A várjobbágyok rétege azokból az egykori szabad harcosokból jött létre, akik királyi szolgálatba lépve a vármegyei birtokokból kaptak területeket örökös használatra. Az adomány fejében háború esetén az 56

57 ispán vezetésével vármegyei zászló alatt hadba vonultak, békeidıben pedig bizonyos idıszakonként általában havonként a várban teljesítettek szolgálatot, és mint felügyelık segítettek a várbirtok igazgatásában, a termények begyőjtésében. Ezzel kapcsolatos Bük elsı, 1265-ös okleveles említése ( Byk alakban), amely szerint Büki Sándor és István mind maguk, mind pedig azok nevében, kiknek megbízásából beszélnek, állítják, hogy hobaji Kelemen és elıdei éppúgy igazi és nemes (nobilis) várjobbágyok voltak, mint ahogy ık maguk is azok, s elıdeik is azok voltak (SZABÓ J. 1977). Ezen oklevél alapján nem lehet vitatni, hogy már Szent István korában várjobbágyok lakták Büköt, azaz megalapításától kezdve nemesi falu volt, csakúgy, mint a nyugati gyepő védelmére a Répce mentére telepített helységek sora Gyüleviztıl (ma Zsira része) egészen Csáfordjánosfáig. Talán nevét is elsı birtokosairól, a Büki családról kapta. Megjegyzendı, hogy a XIV. századig csak egy Bükrıl szólnak forrásaink, késıbb azonban már több Bük nevő faluval: Vincló(Vizló)-Bük (elsı említése 1438-ban), Egyházas-Bük (1526), Mankó-Bük (1351). A XVIII. századtól vált általánossá Vizló-Bükre a Felsı-, Egyházas-Bükre a Közép-, míg Mankó-Bükre az Alsó-Bük kifejezés (GYURÁCZ F. 2000), és ezek egyesültek 1902-ben Bük néven. Egy-egy ízben a korabeli iratokban feltőnik a Tivánfalva-Bük és a Sándorfalva-Bük elnevezés is, de amennyiben ezek külön települést jelöltek, még a középkorban nyomtalanul elpusztulhattak. A tulajdoni viszonyok alapján a Répce mentén a nemesi és az ıket övezı szolgálónépi falvak mellett a települések egy másik jellemzıen az elıbbi két típus valamelyikébıl kialakult csoportját azok képezték, ahol egy-egy nagybirtokos dominanciája határozta meg a fejlıdést. A mai Csepregi kistérség területén a korai és érett középkorban mindössze három ilyen helységrıl tudunk: Bı, Sajtoskál és Csepreg (Répceszentgyörgy csak jóval késıbb, 1792-ben lett mezıváros). Bı a johanniták kezében volt, Sajtoskál a királyi vármegyei földekhez tartozott, Csepreg kapcsán pedig elsı írásos említése Chepregh formában az Omodé püspök által 1255-ben kiállított oklevél számol be István és Péter királyi trombitások birtokossá válásáról. Érdekes, hogy éppen ezek a települések váltak mezıvárossá, ami a hazai városfejlıdés egy fontos és sajátos, ugyanakkor jogilag korántsem egységes kategóriáját képezte. A városi közösség jogállását ugyanis alapvetıen az határozta meg, hogy milyen kiváltságokat sikerült a földesúrtól kialkudni, kiharcolni (CSAPÓ T. ET AL. 1994). Csepreg, pontosabban a területén korábban kialakult, de azóta jórészt elpusztult települések feltehetıen a három (vagy több?) Bükhöz hasonlóan szintén nemesi falvak voltak. Erre utal, hogy locsmándi várjobbágyok éltek például a késıbb Csepreg határába olvadt Gatály nevő faluban is, és egyházigazgatási szempontból a csepregi plébánia a gyıri püspökség locsmándi fıesperességéhez került. Legrégibb ismert egyházas helyünk a mai város határában a XII. században már funkcionáló szentkirályi templom volt az Öreg Répce kanyarulata melletti bal parti magaslaton. Helyén ma az Öreg Malom Hotel parkolója van (DÉNES J. 1996). A mezıvárosok térségi hatásai elsısorban a vásártartási privilégiumuknak köszönhetıen a gazdasági és a kereskedelmi életben nyilvánultak meg, közigazgatási tekintetben továbbra sem képeztek központot, hiszen sem a királyi, sem pedig az azt váltó nemesi vármegye elsı évszázadában sem léteztek még azt kisebb egységekre tagoló járások, illetve az ahhoz delegált feladatokat egy településen koncentráltan fizikailag megtestesítı hivatalok. Önmagában tehát attól, hogy Csepreg a késı Árpád-korban már kiváltságokkal bíró 57

58 mezı-, majd az Anjouk idıszakától királyi város volt, nem vált például a térség igazgatási centrumává, hiszen 1269-bıl biztos adatunk van arra, hogy Bıben a Johannita Lovagrend már hiteleshelyi konventet mőködtetett, ahol mint afféle korabeli földhivatalban a birtokügyletek, szerzıdések írásba foglalása történt (SÖPTEI I. 2000). A mezıvárosi rang (oppidum) nem jelentette feltétlenül azt sem, hogy lakói a környezı falvakhoz képest nagyobb szabadságot élveztek. A mezıvárosban így Csepregben is az elöljárókat többnyire a földesúr nevezte ki, és a település élén álló bíró a fontosabb ügyekben csak a földesúr vagy megbízottja társaságában ítélkezhetett, tehát korlátozott hatáskörrel rendelkezett (ENGEL P. KRISTÓ GY. KUBINYI A. 1998). Ezzel szemben a nemesi falvakban (pl. Nemesládonyban, Tompaházán, a három Bükön vagy a kora Árpád kori Csepregen) nem lévén oligarcha, a községeket vezetı bíró hatalma szélesebb társadalmi konszenzuson alapult, hiszen kinevezését vagy esetleges leváltását a helyi, viszonylag nagy létszámú nemesi réteg végezte. Csepreg esetében kivételt képez a XIV. század, amikor az aktív városfejlesztı politikát folytató Anjouk birtokában találjuk. Ekkor indult meg urbánus fejlıdése. Önkormányzati szabadsága Sopron szabad királyi város mintájára fejlıdött. A csepregi polgár a soproni törvényszékhez fellebbezhetett, ha Csepreg bírájának döntésével nem értett egyet, ennélfogva Sopron leányvárosa volt. Már 1348-ban civitas-nak említették az oklevelek; a városi címet Károly Róbert vagy Nagy Lajos adományozta. A város jelentıségét mutatja, hogy az ország nádorai és a megye fıispánjai több ízben tartottak itt győléseket. Luxemburgi Zsigmond párthíveket toborzandó birtokokat juttatott az ország báróinak, így 1390-ben Csepreget is zálogjogon eladományozta, majd 1401-ben véglegesen elajándékozta Kanizsai János esztergomi érseknek. Csepreg ezzel az aktussal egyszer és mindenkorra megszőnt királyi város lenni, és egészen a polgári közigazgatás XIX. századi bevezetéséig egy-egy földesúr befolyása alatt álló mezıvárossá vált. A Kanizsaiakat 1532-ben a Nádasdyak, ıket a Wesselényi-összeesküvés leleplezése után az Udvari Kamara, majd a Draskovichok, végezetül a XVIII. századtól a Jankovichok követték (CSAPÓ T. ET AL. 1994). A vármegyénél kisebb közigazgatási egység, a járás (processus) csak a patrimoniális monarchia széthullásával, a nemesi vármegyerendszerben alakult ki a XIV-XV. században. Ezeket a könnyebb igazgatás érdekében kerületekre (szakaszokra, circulusokra) osztották, minden járáson belül 2-3 kerület volt. A járás élén a vármegyei közgyőlés által választott fıszolgabíró (judex nobilium, röviden: judlium), a kerületek élén pedig 1-1 alszolgabíró (vicejudlium) mőködött. A fıszolgabíró felügyelt az egész járásra, az alispán utasításainak végrehajtója, illetve a lakossági panaszok fogadója volt egy személyben. Az ı hatáskörébe tartozott többek között a katonák kiállítása, a nemesség összeírása, a helységek kötelezettségeinek ellenırzése, illetve az utak rendszeres karbantartásának megszervezése. Az alszolgabírók ugyanezen feladatokat látták el kerületeikben, a fıszolgabíró utasításai szerint. A feudalizmus idıszakában sem a járás, sem pedig a kerület székhelye nem volt állandó, azok a mindenkori fı-, illetve alszolgabíró lakóhelyei voltak, ahol az illetı tisztviselı kastélyának/kúriájának egy berendezett helyisége szolgált hivatalként. Ez azt is jelenthette, hogy egy adott helységnek a fıszolgabírója egy másik járásban, alszolgabírója pedig egy másik kerületben élt, azaz a közigazgatási egység központja, annak területén kívül is elhelyezkedhetett. Mivel Bükön viszonylag nagy számú középnemesi család élt, sokszor tagjai közül kerültek ki a mai Csepregi kistérség egykor a Sopron vármegyének a Rábán kívüli felsı 58

59 (7. táblázat), majd az 1840-es évektıl Répcze melléki-nek nevezett járás, illetve kerületeinek vezetı tisztségviselıi. A legbefolyásosabb családok képviselıi magasabb rangú vagy távolabbi területet irányító hivatalokat is elnyertek: a XVII. században Mankóbüki Horváth Bálint és Felsıbüki Nagy István (a jeles államférfi, Felsıbüki Nagy Pál nagybátyja) Sopron vármegye alispáni rangjáig jutott, míg biztos forrásból tudjuk, hogy az 1840-es években Radó Dániel alsó-büki lakosként töltötte be a Soproni alsó járás egyik alszolgabírói tisztjét (GYURÁCZ F. 2000). Egyébként még a mai Csepregi kistérség Vas vármegyéhez tartozó három települése sem tartozott soha ugyanahhoz a járáshoz. A XIX. század elején Gór és Répceszentgyörgy már Sárvárral alkotott egy közigazgatási egységet, de Tömörd például a Szombathely szomszédságában fekvı Vép mezıvárossal. Mivel a nemesi falvak egyrészt átörökítették a törzsi-nemzetségi szállások korábbi térbeli sőrőségét, másrészt a birtokosok kiváltságai miatt földjeik elidegeníthetetlenné váltak, a Répce-síkra az egymáshoz közel esı és így szők határú községek a jellemzıek. Ez a magyarázata annak is, hogy itt a kora középkorban nem alakult ki számottevı egyházi vagy világi nagybirtok. Csepreg, Bı és Sajtoskál (mezı)várossá válása csak a késıbbi századokban történt (XIV-XVI. század között). A büki nemesek tehát a XIV. századig egy, azután legalább három Bük nevő településen éltek, az ıket körülvevı a kiváltságokhoz nem jutó szolgálónépekkel, a XIII. századtól már jogokkal és kötelességekkel pontosan körülírható jobbágyréteggel. Hasonló volt a helyzet Csepregen is, amelynek területén több kora Árpád-kori falu helyezkedhetett el, még ha információink meglehetısen hézagosak is róluk. Több jel mutat arra, hogy maga Csepreg is két település a késıbbi Felsı- és Alsóváros összeolvadásával jött létre, amelyhez késıbb feltehetıen a XIII-XIV. századi nagyfokú pusztásodás eredményeként elpusztult falvakat csatoltak (SÖPTEI I. 2000, P. 86.). Mivel a mai Csepreg területén több elpusztult falut (vagy falunevet) sikerült azonosítani, mint Bükön, jogos lehet az a feltételezés, hogy határa ekkor és ezen okok következtében lett jóval nagyobb szomszédjánál (8. táblázat). Továbbá a két település fejlıdése jogi és funkcionális értelemben markánsan itt ágazhatott el elıször: a három Bük önálló nemesi falu maradt, míg Csepreg egy-egy nagyobb világi földesúr elıbb a király, utóbb egy-egy fıúr gyámsága, szupremáciája alatt megindult a várossá fejlıdés útján. Bük Sopron vármegye életében betöltött szerepe nyilvánvaló, de a falu társadalmi és gazdasági viszonyairól meglehetısen keveset tudunk egészen a XVIII. századig. Az bizonyos, hogy a helyiek egzisztenciájában mindvégig a földmővelés és az állattenyésztés játszotta a legfontosabb szerepet, és az is, hogy ezen tevékenységeket már a XIII. századtól jól meghatározható birtoklási formák, mővelési keretek közt végezték. Erre az idıszakra határozottan elkülönült egymástól a földesúri és jobbágytelek, ezek külsıségei és belsıségei, valamint a közösen használt, azaz földközösségekhez tartozó rétek, legelık és erdık (SZABÓ J. 1977). Mivel a földeket a minıségének és a falutól való távolságának függvényében évente újraosztották, egy-egy birtokos vagy jobbágy földjei több darabban helyezkedtek el a határban, megnehezítve azok mővelését. A XIII. század közepére a mértéktelen birtokadományozás miatt a királyi vármegyerendszer válságba jutott és felbomlott, helyét a nemesi vármegye vette át (MAKSAY F. 1971). A várjobbágyok az addig is kezelésükben lévı birtokokat már mint nemesek saját tulajdonukba vették. Csakhogy a XIV. századtól kibontakozó árutermelés és pénzgazdálkodás bebizonyította ezeknek a kicsi és szétszórt 59

60 birtokoknak (az egésztelek nagysága a XIII. században hold volt, ami az 1767-es úrbérrendezés idıszakára 13 holdra csökkent) az életképtelenségét (SZABÓ J. 1977). A földesurak egyre gyakrabban kérték pénzben jobbágyaiktól a szolgáltatásokat, amit azok többnyire nem tudtak teljesíteni, ezért tömegesen vándoroltak el a nemesi községekbıl és hozták létre a környékbeli jobbágyfalvakat (pl. Pórládony). A jobbágytalanítás a mohácsi vész után is folytatódott és 1540-re több Répce menti falu vált tisztán nemesi községgé, többek között Mesterháza, Damonya vagy éppen a három Bük. Az ısiség törvénye miatt birtokokat nem lehetett eladni, ezért az anyagi gondokkal küzdı nemesek ingatlanjaik vagy földjeik elzálogosításával tettek szert némi készpénzre. A probléma általánosságára és eszkalálódására utal, hogy szinte valamennyi Bükkel foglalkozó XIV-XVI. századi irat birtokperek kapcsán emlékezik meg a faluról. Különösen a szomszédos Gór gazdáival csaptak össze, gyakran tettlegesen is (GYURÁCZ F. 2000). Paradox módon a XIII. század az egységes jobbágyság és nemesség kialakulásának a korszaka, de éppen ebben az idıben differenciálódott nagyon markánsan mindkét társadalmi csoport. A jobbágytalanná vált egytelkes nemeseket kurialisták-nak vagy taksás-oknak nevezték, mivel a megye adókkal taksálta meg ıket. Maguk gazdálkodtak birtokaikon, életszínvonaluk nem sokban különbözhetett a módosabb parasztokétól. Létszámuk annyira megnıtt, hogy a XV. századtól már ık alkották nemesi falvaink derékhadát. Bükön különösen erıs, öntudatos réteget alkottak, akik a rekatolizáció után is kitartottak lutheránus hitük mellett. A nemesi vármegye kialakulásától, tehát a XIII. század végétıl egy új és gyorsan gyarapodó nemesi réteg jelentkezett, az armalistáké, akik csak címert és nemesi oklevelet kaptak, de nemesi birtokot nem. Zömmel belılük verbuválódott a vármegye tisztviselı kara. A parasztság is vagyoni szempontból rétegzıdött. A piachoz jutás feltételeinek különbözısége és az áringadozások együttesen azt eredményezték, a jobbágyság széles tömegébıl kivált egy számban kevés, de gazdag parasztság, akik több egész telket birtokoltak, és velük párhuzamosan a XIV. századtól egyre több elszegényedı, fél-, negyed-, sıt nyolcad telkes jobbágyról tudósítanak az oklevelek (SZABÓ J. 1977). Ez utóbbiak közül sokan elvesztették telküket és zsellérekké váltak, akik munkaalkalom híján a kisnemesi birtokoknak nem volt szüksége rájuk elhagyták a falut. A XIII-XIV. század fordulóján országos jelenség a pusztásodás (SZABÓ I. 1971), ami elsısorban telekelhagyást, szélsıséges esetben pedig egész falvak elhagyását, pusztulását jelentette. A Répce-síkon 15, a középkorban elpusztult falu nevét ismerjük (DÉNES J. 1996), ami a teljes településállomány kb. negyede lehetett. A zsellérek száma Bükön csak a XVIII. század végétıl emelkedett ismét, amikor a gyakori háborúk miatt gabonakonjuktúra alakult ki, és a földesúri birtokok újra érdekeltek lettek e nincstelen tömeg munkába állításában. A csepregi lakosság nagy részének egzisztenciáját a XIII. században az agrárium biztosította. Ez Bükhöz hasonlóan elsısorban a szántóföldi gabonatermesztést és a legeltetı állattenyésztést jelentette, de attól eltérıen a szılımővelés meghatározó mővelési ággá vált. Utóbbit igazolja az a kiváltságlevél, amely szerint a csepregi szılıhegyen a borsmonostori (ma: Klostermarienberg, Ausztria) szerzetesektıl hegyvámot nem szedhettek (CSAPÓ T. ET AL. 1994, PP. 6-7.). Ez azonban nem jelentette azt, hogy Csepregen ebben a században a korábban kialakult földbirtokos nemesi réteg megerısödött volna. Éppen ellenkezıleg: az eredetileg nemesi falu Csepreg, a határában elhelyezkedı számos faluval együtt elnéptelenedhetett, és újjáépítése már más határok között és szervezetten történhetett. Talán éppen ezt foglalhatja írásba elsı írásos 60

61 említése, a már idézett 1255-ös oklevél. Ez a dokumentum egyúttal Ablánccal szomszédos helységként írja le Csepreget, tehát a környék egyébként sőrő települési textúrája ellenére viszonylag távoli szomszédot ad meg, akár elképzelhetı az is, hogy a tatárjárás is fokozhatta a vidék egyébként pusztásodás okozta veszteségeit. A hipotézisbe tökéletesen illeszkedik a rá két évre (1257) kiadott oklevél, amely német nyelvterületekrıl érkezett telepesekrıl ( hospes ) ír (DÉNES J. 1937, P. 15.; SÖPTEI I. 2000, P. 86.). Telepeseket általában lakatlan vagy gyéren benépesített és ebbe alkalmasint értelemszerően beleértendı az elpusztított területekre volt szokás hívni, akiket pontosan emiatt engedményekkel, kiváltságokkal tudtak csak odacsábítani. Csepregen is valószínőleg ez történt: az uralkodó a trombitások mint földesurak révén a tatárjárás pusztításai után hospesek hívásával újratelepítette területét. Csepreg a korábban elpusztult falvak területének hozzácsatolásával nagy kiterjedéső jobbágytelepülés lett, és jobbágysága, azaz telepesei feltehetıen jobb helyzetben lehettek a környék hasonló jogállású társadalmi rétegeinél, mert a kiváltságaik alkupozíciót jelentettek számukra. A földesúr személye változott: a XIII. század végén a késıbb Kıszeginek nevezett Németújvári család kezébe került, akik az utolsó Árpád házi királyok alatt megerısödı oligarcha ( kiskirályi ) famíliák egyike volt, és a Nyugat-Dunántúl nagy részét ellenırzése alatt tartotta (SÖPTEI I. 2000) ben már az oligarchák hatalmát felszámoló Anjou Károly Róbert feleségének, Erzsébet királynénak a birtokában találjuk Csepreget, és ekkor indul meg a jobbágyfaluból a várossá válása. Ennek elsı lépése a városi rang adományozása: vagy Károly Róbert vagy pedig fia, Nagy Lajos jóvoltából a XIV. század közepétıl civitas -nak, azaz a legmagasabb szinten számontartott városnak is nevezték (1357), amely Sopronhoz hasonló jogokat kapott. Az 1360-ból fennmaradt címerképe is Sopronéhoz hasonlóan háromtornyos sziluettet mutat, azaz fallal körülvett várost feltételez. A fal ekkor még földhalmokat és fapalánkokat jelentett, és rajtuk egy-egy kapu képezett kijáratot a kereskedelmi utakra. A bekerített város ekkor még csak a mai Felsıvárost foglalta magába, az Alsóváros bekerítése a késıbbi századokra tehetı (SÁGI F. 1996). Luxemburgi Zsigmond párthíveket toborzandó birtokokat juttatott az ország báróinak, így ben Csepreg várost is zálogjogon eladományozta, majd 1401-ben véglegesen nekiajándékozta Kanizsai János esztergomi érseknek, tehát az ı mezıvárosa ( oppidum ) lett. İ építtette a Felsıváros közepére 1391-ben feltehetıen korábbi alapokra a Szent Miklós püspök tiszteletére emelt kısisakos tornyú csepregi templomot. A bekerített városon a Csepreget háromszor is hatalmukba kerítı huszita csehek az itt élı népek segítségével végeztek erıdítési munkákat a XV. század elején. A XIV-XV. század fordulóján, ahogy Bük, úgy Csepreg vonatkozásában is megszaporodtak a szomszédos településekkel, birtokosokkal folytatott birtokviták ben János borsmonostori apát panaszkodott, hogy a kıszegi várnagy Szakonynál vámot szed jobbágyaitól, holott eddig vámfizetés nélkül mehettek Csepregbe. Késıbb, 1395-ben a vármegyei alispán igazolása szerint a csepregiek a borsmonostori apáttal összevesztek és Borsmonostort fegyverrel támadták meg, hatalmaskodtak ellene (DÉNES J. 1937, P. 15.). E források a társadalmi-gazdasági berendezkedés alapjáért, a feudumért, a birtokért folytatott ádáz küzdelem mellett jelzi, hogy a Kıszeg- Sopron közötti kereskedelmi tengely is megerısödött, és abban Csepreg kulcspozíciót töltött be. 61

62 A Kanizsaiakat és az átmenetileg birtokos Rozgonyiakat a család férfiágának kihalásával (1532) a Nádasdy család követte a város tulajdonosaként. Ezzel egyszersmind egy új fejlıdési szakasz is kezdetét vette, amely elsısorban a humanista mőveltségő fıúrnak, Nádasdy Tamásnak köszönhetı. Nádasdy a vallási harcok idején inkább a protestáns vallást támogatta, ezért a katolikus plébánosnak el is kellett hagynia a várost (1554). Mind a felsıvárosi, mind pedig az alsóvárosi templom a protestánsok kezébe került, és természetesen az akié a föld, azé a vallás ( cuius regio, eius religio ) elv alapján a hatalmas Nádasdybirtok valamennyi jobbágyának követnie kellett ura vallását. A Nyugat-Dunántúl nagy része köztük Bük és Csepreg egésze protestáns vallású lett. Nádasdy nevéhez főzıdik a csepregi fıiskola 1557-es megalapítása, ebben mint a lutheri tanítások híve a magyar nyelven oktató prédikátorok, iskolamesterek, nótáriusok (jegyzık) képzésére fordított nagy gondot. A korában jó nevő iskola a wittenbergi tanmenetet alkalmazva egyidejőleg háromszáznál több tanulóját bentlakásos kollégiumi módszerrel nevelte. Rektorairól tudjuk, hogy mind megjárták Wittenberget és más európai egyetemeket, de ugyanez elmondható sok tanáráról is. A fıiskola tevékenysége közel száz évig tartott, és ez felbecsülhetetlen értékő kulturális kisugárzást jelentett a város, környék, sıt az egész ország számára. Egyik tanulója Lackner Kristóf volt, aki késıbb Sopron nevezetes polgármestere lett. A mezıvároson túlmutató jelentıségő esemény volt a csepregi Szent Miklós templomban tartott kollégium (zsinat) is, ahol a reformáció lutheránus és kálvini irányzata elvált egymástól (Csepreg a lutheránus hitet követte), azaz június 2-3-án ezzel hazánkban is végbement a protestáns egyházszakadás, amely Nyugat-Európában már korábban megtörtént (CSAPÓ T. ET AL. 1994, P. 7.) ig közel húsz zsinatot tartottak Csepregen, de fél tucatot Bükön is. Ugyancsak elhíresültek a csepregi prédikátorok a reformáció-ellenreformáció közti szellemi harc kapcsán, mint hitvitázó irodalom fı elindítói és mint Pázmány Péter ellenlábasai. Hatásukat jól mutatja, hogy Pázmány 1614-ben kiadott vallási vitairata a Csepregi mesterség címet viselte (SÖPTEI I. 2000). A kollégiumhoz, illetve a körülötte kialakuló vallási és kulturális központhoz nélkülözhetetlen volt egy nyomda mőködtetése. Ezt Farkas Imre nyomdász, Manliusz János tanítványa és örököse valószínőleg 1620-ban hozta a városba, és 1645-ig adott ki itt könyveket. Az általa megjelentetett 27 féle kiadványból 22 volt magyar nyelvő, és többsége természetesen vallási tárgyú (pl. a Fényes Elek geographiai szótára által megemlített Sylvester János-féle Új Testamentum ), de akadt köztük kalendárium, grammatikai és balneológiai na persze nem a büki, hanem a korban már ismert balfi fürdı gyógyhatását taglaló munka is (CSAPÓ T. ET AL. 1994). Nem csak esemény-, hanem településföldrajzi szempontból is fontos, hogy a protestáns Csepreg 1604-ben a Bocskai István-, 1619-ben pedig a Bethlen Gábor-féle függetlenségi harc mellé álltak, és ez utóbbi okozta vesztét. A fehérhegyi vereség után a Bethlen-hadak által magukra hagyott a csepregiek Collalto tábornok vezette császári sereg bosszújának estek áldozatul (1621): a háromnapos dúlás során a korabeli beszámolók szerint 1223 embert a lakosság több mint felét, köztük csaknem az egész diákságot gyilkoltak meg, majd kivonulásukkor felgyújtották az egész várost. Ezzel elkezdıdött a virágzó középkori Csepreg hanyatlása, hiszen a XVI. században mint Sopron megye legnagyobb mezıvárosát említették a források, de ez után a pusztítás után a protestáns kultúrához köthetı központi szerepét sem nyerte vissza, diákságát nem tudta pótolni, majd a folyamatot a Nádasdyak rekatolizációja tetızte be ban ugyanis a 62

63 felsıvárosi Szent Miklós templom ismét vallástörténelmi esemény helyszíne lett. Nádasdy III. Ferenc itt jelentette be áttérését a katolikus hitre (CSAPÓ T. ET AL. 1994). Az evangélikus hitélet lavinaszerően omlott össze: a templomaikat visszavették a katolikusok, nyomdájuk bezárt, egy évszázadon belül pedig ugyanolyan egynemő katolikus vallású lett Csepreg, mint azelıtt csaknem egy évszázada volt. Itt kell megjegyezni, hogy az alsó-büki öntudatos kis- és középnemesi réteg, birtokosok révén megtarthatták és megtartották lutheránus hitüket, ahogy tehették és tették a környék többi nemesi falu lakossága is, például Nemescsó, Nemesládony, Tompaládony. Állhatatosságukat mutatja, hogy annak ellenére, hogy a katolikusok ezeken a helyeken is visszavették templomaikat, a következı másfél évszázadban a templomépítést számukra is engedélyezı II. József türelmi rendeletéig is gyakorolták vallásukat, és amint lehetett felépítették maguknak Isten házát. A Répce vidékén a római katolikus vallás a Habsburgokhoz hőséges fınemesekhez, az ágostai hitvallás pedig a kis- és középnemességhez köthetı. Ennek máig ható településhálózati vetülete pedig az, hogy a régi mezıvárosok (Bı, Répceszentgyörgy, Sajtoskál és Csepreg) lakossága vallásilag napjainkban is homogén, egynemően római katolikus, az egykori nemesi falvaké (Nagygeresd, Nemesládony és Alsó-Bük) pedig heterogén, társadalmuk katolikus és evangélikus közösségre tagolódik. Nádasdy III. Ferenccel nem csak a kulturális fejlıdés, hanem a gazdasági élénkülés is alábbhagyott egy idıre. İt ugyanis a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt kivégezték, és birtokaira az Udvari Kamara tette rá a kezét, aki rövidesen eladta azokat gróf Draskovich Miklós fıajtónálló mesternek. A Rákóczi-szabadságharc idején, ahogy az egész Répce-vidék sokszor cserélt gazdát, és a kétoldali sarcok annyira kimerítették, hogy a felkelés végére elnéptelenedésnek indult. A szándékos pusztítások mellett elsısorban a könnyen éghetı korabeli építıanyagok (rozsszalma, fa) miatt gyakoriak voltak a tőzvészek a településeken. Csepregen a legnagyobb 1776-ban dúlt, amikor összesen 224 épület, köztük a Szent Miklós templom a plébániájával, az összes kastély és a városháza a lángok martalékává vált (CSAPÓ T. ET AL. 1994, WELLNER L. 1981). Hozzá kell tenni, hogy mivel a plébánia szolgált városi levéltárként, Csepreg középkori írott történetnek zöme is megsemmisült néhány óra leforgása alatt. Többek közt ez ösztönözte bı egy évszázad múlva Farkas Sándor káplánt arra, hogy a megmaradt forrásokat feldolgozva megırizze (FARKAS S. 1887). Az újjáépítést a város új földesura, a Jankovich család egyik tagja, Antal segítette. İ építtette fel a plébániát, a templom újjáépítéséhez pedig közbenjárására Mária Terézia császárnı adott segítséget ben Napóleon hadait kellett eltartania a környéknek, 1831-ben pedig kolerajárvány pusztított és karanténba kellett zárni a településeket. A reformkor nagyjai közül gróf Széchenyi István gyakran látogatott Csepregbe, ahol szívesen tartózkodott Felsıbüki Nagy Pál vagy a Jankovich család vendégeként. Ezek közül kiemelkedett az évi látogatása, ami a selyemhernyó-tenyésztés fellendítését szolgálta. Így került Csepregbe is. Széchenyi a selyemhernyók mellett a lovakról is szót ejtett, amelynek kultusza jobban átragadt a csepregi parasztságra is, hiszen a nagy mezıvárosban a határ széle nagy távolságra esett a belterülettıl, így lóval gyorsabb volt megközelíteni, mint ökörrel. A lovakat csakhamar nem csak munkára, hanem versenyzésre is igénybe vették. A város szélén, az Ásás melletti akkor még beépítetlen Tilosgyöpön alakították ki a Futtatógyepet, ahol a helyi fiatalok Pünkösdhétfın mérték össze lovaglótudásukat. A hagyomány néhány évtizednyi megszakítás után újjászületett és ma is él. (WELLNER L. 1981). 63

64 Bük és Csepreg korabeli gazdasági életérıl sokrétő, de csak vázlatos információkkal rendelkezünk. Drinóczy György a XIX. század közepén írt, Sopron vármegyét bemutató győjteményében (DRINÓCZY GY ) a XVII. századi három Bük teljes területét 4000, Csepregét pedig holdra teszi, ami csaknem pontosan megegyezik az 1913-as összeírásnál közölt 3657 holdas, illetve holdas adattal. Utóbbi idıpontban a mővelési ágak közül mindkét településen a szántóföldi mővelés vitte a prímet 2866, illetve 6747 holddal (78,3 %, illetve 66,7 %), de a többi ág között jelentıs eltérések voltak a két helység között. Elıször is Büknek a méretéhez képest nagy volt a belterülete, hiszen a kivett területe 217 hold (6 %), Csepregnek viszont csak 359 hold (3,5 %) volt. Bükön jelentıs volt a rétek-legelık aránya (501 hold, 13,7 %), de szinte teljesen hiányzott a gyümölcs-szılı (60 hold, 1,6 %) és az erdı (13 hold, 0,4 %). Csepregben viszont éppen ezek foglaltak le nagy területet, hiszen az erdı 2049 hold (20,3 %), a gyümölcs és szılı pedig 211 holdnyi (2 %) hasított ki magának az összterületbıl (DÉNES J. 1996, P. 84.). A Répce-síkot ábrázoló elsı hiteles térkép az 1784-es katonai felmérés alkalmával készült, és rajta a területhasználat rendje, arányai szinte teljesen azonosak (természetesen a beépített terület növekedését figyelembe véve) az 1913-as állapottal. Ebbıl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Bükön, Csepregen és általában a Répce mentén az átlagosnál intenzívebb szántóföldi gabonatermesztés alakult ki már a középkorban. Az agrárkonjuktúra miatt a földesurak a jobbágytelkek rovására megnövelték a saját kezelésben lévı birtokaikat, a majorságot (latinul: praedium), amelyet a jobbágyrobottal mőveltettek meg, így a haszon nagy része az övék maradt. Ennek a társadalmi-gazdasági folyamatnak a legfontosabb településföldrajzi hatása az volt, hogy a korábban pusztásodott külterületek újra benépesültek. A földesúr birtokához tartozó gazdaság-, és a hozzá kapcsolódó munkaerı lakóépületének térbeli egysége, azaz a majorság mint külterületi lakott hely Csepreg nagy határa miatt ott is jellegzetes településforma lett a XVI-XVIII. században. A Csepregi határban a XVI. század óta 11 majort tudunk kimutatni, közülük már csak négy Annamajor, Kincsédpuszta, Meggyespuszta és Tormásliget létezik. 7 Érdekes Tormásliget sorsa, hiszen a nagyjából annak a honfoglalás kori Tormás falu helyén található, amely a XIII-XIV. századi pusztásodás során pusztult el, majd a majorsági gazdálkodás nyomán újratelepült, és a szomszédos a mai napig szintén lakott Meggyespusztával együtt a XVII. század végi I. katonai felmérés térképlapjai jelölik, az ahhoz kapcsolódó Országleírások pedig megemlítik. Tormásliget fejlıdéstörténete azért is sajátos, mert a Csepregbıl történı évi kiválásával ez az egyetlen olyan település a Répce mentén, amely külterületi lakott helybıl önálló településsé vált. Bükön a kis külterület miatt mindössze egyetlen major alakult ki. A feudalizmus korai idıszakában rozsot, árpát a XIII. századtól inkább búzát termesztettek. A gabona nagyrészt a helyi igényeket elégítette ki, feldolgozása a XIV. századtól ismert, Répcére telepített vízimalmokban történt. Bükön és Csepregben is sorakoztak vízimalmok, mint ahogy csaknem valamennyi Répce menti faluban. A török kor után hazánkban is elterjedt a belterjes, istállózó egyúttal a földek trágyázását is biztosító állattenyésztés, különösen a tejelı szarvasmarhatartás, és ennek a korszerő iránynak a fı telephelyei a majorságok voltak. A XVIII. századi források már beszámolnak arról, hogy a büki és a 7 Ablánc, Daniella, Dicsk, Felsı-(vagy Vörös), Gyertyánospuszta, Szentkirály, Izabella (vagy Korpás), Annamajor, Kincsédpuszta, Meggyespuszta, Tormásliget (URFI K P. 54.). 64

65 csepregi majorsági gazdaságokban Svájtzeria -k, azaz svájci rendszerő istállózó tehenészetek és tejgazdaságok mőködtek (URFI K P. 43.). A távolsági kereskedelemben inkább a könnyebb szállíthatóságuk miatt az élıállatokkal vettek részt a bükiek. A Répce menti öntéstalajon kövér rétek és legelık terültek el, ahol juhot és szarvasmarhát tartottak. Az helyi állatállomány száma a XIV. század végétıl nıhetett meg jelentısen, amikor fontos piacközpontok közelébe került azáltal, hogy ekkor Csepreg heti, Sopron pedig országos vásártartási jogot kapott Zsigmond királytól. A szők községhatár miatt gyakoriak lettek a legelıhasználatból fakadó perlekedések a büki és a góri gazdák között. A többi mezıgazdasági termék inkább helyi jelentıségő volt: kendert a jobbágyok úrbéri járandóságaik törlesztése céljából termesztettek, a büki nemesek szılıi Csepreg határában voltak, a gyümölcstermesztés pedig csak a belsıségek részét képezı kertekben folyt, saját fogyasztásra. Ezzel szemben Csepreg legfontosabb és legismertebb, egyúttal jelentıs tradíciókkal is rendelkezı mezıgazdasági ágazata a szılıtermesztés volt. Elsı említése 1321-bıl való, és 1341-ben már arról tudósítanak a források, hogy a csepregi borokat is a kıszegi kereskedık vihették ki a német területekre. A Nádasdy-birtokon kiemelt szerepet játszott az ezekbıl befolyó bevétel. A sárvári vár pincéjében külön jelölték a csepregi bort tartalmazó hordókat és 1646-ban egy összeírás összesen 29 szılıhegy nevét említi, közülük több ma is ismert. 8 A XVIII. században a gyümölcs- és szılıtermesztés tovább térnyerése érdekében erdıt is irtottak, amirıl a Hegymesterek Protokolluma (jegyzıkönyve) tudósít (SÖPTEI I. 2000). Az 1784-es Országleírás a csepregi szılıkrıl már úgy ír, hogy azok a Répce folyó Répcevistıl Alsó-Bükig terjedı teljes hosszában végigkísérik a magaslatokat. Bár a XIII. századtól tudósítanak a források helyi társadalmi munkamegosztásról, a középkori büki ipar nem lehetett számottevı, hiszen csak a takácsok tudtak önálló helyi céhet alapítani 1761-ben. A többi iparos (molnárok, kovácsok, csizmadiák) a Répce menti aprófalvak hasonló foglalkozást őzı mestereivel közösen tudtak csak céhekbe tömörülni (GYURÁCZ F. 2000). A csepregi ipar sokkal fejlettebb volt a bükinél, különösen a Nádasdyak uralmának csúcspontján, a XVII. században. Ezt jól mutatja a céhek számának a növekedése ben a vargák, 1614-ben a szabók, 1617-ben a szőcsök, nyergesek, szíjgyártók és fegyverkovácsok közösen, 1628-ban a bognárok, patkolókovácsok, 1630-ban a kovácsok, 1643-ban a csizmadiák, 1688-ban pedig a takácsok kaptak céhprivilégiumot (SÖPTEI I. 2000, P. 89.) ben a Répce, a Csáva, az Ikva, a Metıc és a Kıris patakok menti malmok tulajdonosai alapítottak közös céhet, tehát így egy érdekvédelmi szervezetbe kerültek Bük és Csepreg molnárai is (FARKAS S. 1887, P. 91.). A közszolgáltatások amelyek köre ekkor szinte csak az elemi iskolákra korlátozódott száma Bükön végig a korszakban, Csepregben pedig a lutheránus iskola bezárása után lett minimális. Az oktatás az egyházakhoz kötıdött, így Csepregen egy (katolikus), Bükön pedig kettı (katolikus és evangélikus) iskola létesült. A katolikus iskola Csepregen és Bükön is a plébániánál mőködött, elıször azokban, majd a XVIII. századtól azoktól külön épületben, a mezıváros fıterén (innen a másik neve: Iskola tér), Közép-Bükön pedig 8 Hosszú-Gyöp, Cziczmágó, Középszer, Bayszer, Ruzsa, Grund, Velágos, Grádics, Pogány, Felsı-, Közép- és Alsó- Bene, Rámók, Pattantó, Felsı-, Közép-, Alsó- és Kis-Hanga, Bosek, Kinczem, Szak, Kövesgödör, Nagygödör, Dobos, Petı, Felsı-, Közép- és Alsó-Csékéd, valamint a Maszlagh hegyek (WELLNER L P. 15.). 65

66 1841-ig a Pap közben, egy romos, zsúptetıs vályogépületben, majd ennek elbontása után ugyanott egy új épülettömbben, mellette tanítói lakással. Az 1781-ben megjelent türelmi rendeletig az evangélikus diákok is a katolikus iskolát látogatták. Az evangélikus iskola a templom és parókia telkén (Kis köz), azokkal egy idıben, tehát 1785-ben létesült (BUKISKOLA.HU). A mezıgazdaság és az ipar mellett a tercier szektor, különösen Csepregen erıs volt, ami ekkor elsısorban a kereskedelmet jelentette. A tatárjárásig a velencei kereskedelem az Alpok keleti peremén bonyolódott le. A velencei kereskedık jöttek Magyarországra és Szombathely Kıszeg Sopron útvonalon haladtak, amely Soprontól folytatódik Bécsújhelyig, majd Bécs felé. A mai Csepreget Kıszeggel összekötı útnak a kora középkorban még nincs nyoma. A Szombathelyt és Gyırt összekötı útból Belednél ágazott ki egy út, amely Sajtoskálnál metszette a Sopron Sárvár között vezetı tulajdonképpen a mai 84-es útvonalat. Ez Csepregnél kettéágazott: az egyik Locsmánd felé vitt, átvágva a velencei útvonalat folytatódott nyugat felé. A másik Horvátzsidányon és Kaboldon (ma: Kobersdorf, Ausztria) át szintén keresztezve a velencei utat folytatódott Bécs felé. Belkereskedelmi szempontból fontos jelentıségő volt a Belednél elágazó másik, a Répce bal partján nyugat felé vezetı kereskedelmi út, amely a folyó mentén Répceszemere Nagygeresd Bı (Alsó-)Bük Csepreg Szakony Zsira Locsmánd Füles (ma: Nikitsch, Ausztria) Sopronkeresztúr (ma: Deutschkreutz, Ausztria) településeket érintve érkezett Sopronba (DÉNES J. 1996).. Egyértelmő, hogy a középkorban Csepreg közlekedésföldrajzi helyzete sokkal kedvezıbb volt, mint Büknek, hiszen a mezıváros egy fejlett úthálózat középpontjában állt, míg a nemesi hármasfalu csak egy távolsági útra csatlakozott. A középkori Csepregnek egyik országos vására Szent Mihály napján volt, a XX. században már öt vásárt tartottak: Hamvazószerda, Áldozócsütörtök környékén, július 29-én, szeptember 29- én és karácsony elıtt. Hetivásárai csütörtökre este már a középkorban is (SÖPTEI I. 2000, P. 89.). Bük egészen a XX. századig nem rendelkezett semminemő vásártartó joggal. A gazdagabb történelmi múltú Csepreg népességszámára vonatkozó elsı hiteles adat 1518-ból való, amikor a mezıvárosi jogállású településen, oppidumon 255 jobbágycsalád élt, feleannyi, mint a nemzetközi összehasonlításban is jelentıs bortermelése és közvetítıkereskedelme jóvoltából az egyik legfejlettebb közép- és újkori magyar városban, Sopronban. A történeti demográfia szabályai szerinti számítás alapján a vármegye székhelyéhez hasonló profilú, csak kisebb akció- és vonzásterülető gazdasági bázison polgárosodó Csepreg lakossága ekkor 1600 fıre tehetı (CSAPÓ T. 1994, P. 11.). A város a településhierarchiában elfoglalt pozícióit mintegy másfél évszázadig megtartotta (9. táblázat). Bük elsı megbízható lakosságszám adata szomszédjáéhoz képest több mint másfél évszázaddal késıbb bukkan fel. A gyıri püspökség locsmándi fıesperességében végrehajtott évi Canonica Visitatio jegyzıkönyve alapján Alsó-Bükön 313-an, Közép-Bükön 181-en, Felsı-Bükön pedig 223-an laktak, azaz a három Bük népessége összesen 717 fı volt (GYURÁCZ F. 2000, P. 65.). Mindez egy a török és a Habsburg uralom szorításában eltelt mintegy másfél évszázad harcai után, amely folyamán a térség, de fıleg Csepreg többször jelentıs pusztítást szenvedett el. Csepregben csak a Bethlen-féle harcokban 1223 embert gyilkoltak meg a városra támadó császári csapatok (DÉNES J. 1937, P. 17.). Igaz, hogy ritkán fordul elı, hogy a Bük és Csepreg lélekszámát egy és ugyanazon idıpontra vonatkozóan ismernénk, de azért nagy 66

67 biztonsággal állítható, hogy Csepreg lakosságszáma rapszodikusabban változott ugyan, de mindig legalább 1,5 2-szerese lehetett a három különálló nemesi falu, a három Bük népességszámának. Egyébként a sorban a Répce középsı folyásának harmadik legnépesebb települése Bı mezıváros volt, amely 1697-ben 367 fıt számlált. A népesség alapján az elsı három sorrendje ma is ugyanaz, mint bı három évszázaddal ezelıtt. A többi környékbeli helység messze elmaradt tılük, a szintén mezıváros Sajtoskál és Répceszentgyörgy kivételével egy-egy kisebb házcsoport alkotta beépített területüket. II. József uralkodása ( ) idejére a Bük és Csepreg lélekszáma közti különbség jelentısen csökkent: a három Bükön 1785-ben 1349, míg Csepregben 1787-ben 1654-en laktak. Úgy tőnik, hogy a pusztításokat a mezıváros hamarabb kiheverte, hiszen a XIX. század közepére ismét csaknem kétszeresére nıtt a két település népességszáma közti olló. Fényes Elek 1851-ben kiadott Geographiai szótára szerint Bükön 1520, míg Csepregben 3000 fı lakott. Bıben is hasonlóak lehettek a demográfiai folyamatok, hiszen 800 lakosával továbbra is kb. feleakkora maradt, mint Bük és negyedakkora, mint Csepreg. (FÉNYES E. 1984, PP. I/162., I/ , I/212.). A népesség mai településrészekre vetített korabeli eloszlását nehéz rekonstruálni, különösen Csepregen, ahol a két nagy egysége, a Felsı- és Alsóváros akkor térben ugyan elkülönült egymástól, de egyetlen olyan korabeli népesség-összeírás sem ismert, amely külön-külön mutatta volna be azokat, tehát a kortársaknak evidens volt, hogy Csepreget egy jogi és területi egységként, egyetlen zárt településként kezeljék. Ezt a szemléletet követik az Országleírás, továbbá Vályi András és Fényes Elek munkái. Ezt mintegy közvetetten alátámasztandó Büköt viszont valamennyi idézett mő három különálló faluként ismeri, és ennek megfelelıen a statisztikai adatgyőjtést is ezekre a megfigyelési egységekre végzi el. A feudalizmus utolsó másfél évszázadában a három Bük lakosságszáma Csepreghez képest tehát nagyon kicsi volt és lassan, de nem hektikusan növekedett. Ennek oka a nemesi falvak általános problémája, a szők birtokhatár volt, amely gyakran az örökösödések miatt még jobban felaprózódott. Nem véletlen, hogy Sopron vármegyében a XIX. század elejétıl ezekben a nemesi községekben terjedt el elsı ízben az egykézés, ami a birtok egy kézben tartásának az egyetlen módja maradt. A három Bük közül a korszakban végig Alsó- Bük volt és maradt a legnépesebb településrész, a három Bük összlakosságának közel fele élt itt. A társadalmi rétegzettséget, ha nem is pontosan, de 1717-ben megállapíthatjuk, amikor a három Büknek összesen 98 nem nemes családja volt (CSÓKA J. L. 1927). Ha ezt az 1714-es teljes lakosságszámmal (915 fı) összevetjük, akkor aligha járunk messze az igazságtól, ha a nemességet a lakosság kb. 1/3-nak vesszük. Ezzel tökéletesen összecseng az 1785-ös népszámlálás azon adatsora, amely a három Bük férfilakosságát írta össze társadalmi rétegenként csoportosítva (10. táblázat). Az összeírás tehát nem teljes körő, de az arányok szemléltetésére alkalmas. Utóbbi idıpontra vonatkozóan Csepreg adatai is rendelkezésre állnak, így a két helység XVIII, század végi társadalmi képlete összevethetı. A nemesek és parasztok aránya Alsó-Bükön volt a legnagyobb (30,4 %, illetve 9,8 %), ami arra utal, hogy társadalmi szempontból ez a településrész volt a legegységesebb. Tízbıl négy férfi ugyanis rendelkezett földbirtokkal, amelyet viszonylag kis számú zsellér alkalmazásával azaz részben családi kötelékben mőveltek meg. A huszadik század közepéig Alsó-Bükön a néhány jobbágytelken gazdálkodó módosabb középbirtokosok, valamint a kurialista nemesek laktak, akik zöme a rekatolizáció idején is képes volt ragaszkodni a legközelebbi artikuláris hely Nemescsó volt evangélikus vallásához. Ezzel szemben 67

68 Közép- és Felsı-Bükön a jóval kisebb számú és arányú (21,6 %, illetve 16,1 %) nemesség vagyoni szempontból differenciáltabb volt. Itt Felsı-Bükön élt Bük a korszakban egyetlen igazán nagybirtokos családja a Felsıbüki Nagy família, de itt volt az otthona a törpebirtokosoknak és a hivatalt viselı armalisták zömének is, akik bizonytalan egzisztenciájuk miatt egy-egy nagyobb birtokos szerviensei lettek, követve még annak vallásváltásait is (CSÓKA J. L. 1927). Ez utóbbi függésre utal, hogy a XVII. század végére ezek a települések is a csepregi Nádasdy családot követve áttértek a lutheránus hitre, de a protestánsok jogait korlátozó 1687-es törvények miatt visszatértek a római anyaszentegyház kebelére. Csepreg korabeli társadalma jóval strukturáltabb és differenciáltabb, egy szóval urbánusabb volt a bükinél. Annak ellenére, hogy lakosságszáma meghaladta a három Bük együttes népességét, nemesei kevesebben voltak, mint bármelyik Büknek, és a helyi felnıtt férfilakosság alig 4 %-át tették ki, zselléreinek aránya viszont magas (23,9 %) volt. Ezzel az agrártársadalma a három Bük közül leginkább a felsı-bükihez hasonlított. Ez nem meglepı, hiszen ez a nagybirtokosok jelenléte okozta birtokkoncentrációval együtt járó jelenség. A polgárok, illetve a polgárok örökösei -nek létszámában és arányában már nyomasztóvá vált Csepreg fölénye, hiszen a zömében iparból és kereskedelembıl élı rétege a helyi társadalom egyik gerincét képezte (13,4 %), és kilencszerese volt a három Bükének, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Alsó- Közép- és Felsı-Bükrıl gyakorlatilag teljesen hiányzott a városi jellegő polgári réteg A feudalizmus emlékei Bük és Csepreg településszerkezetében A hazai feudalizmus Bük természeti, gazdasági és társadalmi szférájára gyakorolt hatásainak felvázolása után mód nyílik ezen komponensek tárgyiasult formájának, vagyis a nemesi hármasfalu (Felsı-, Közép- és Alsó-Bük) és a két nagyobb településrészbıl (Felsı- és Alsóváros) álló mezıváros korabeli településképének, településszerkezetének a bemutatására. A jozefiniánus térképezés elıtti századok települési viszonyait jórészt csak elszórt írott források (közülük a legbecsesebb az említett felmérést kiegészítı-magyarázó ún. Landesbeschreibung azaz Országleírás ), történeti és néprajzi analógiák (Csepreg esetén az 1621-es dúlásról szóló beszámolók által érintett helyszínek beazonosítása) segítségével, valamint a jelenkori állapotokból történı visszakövetkeztetéssel lehet rekonstruálni. Ez azt jelenti, hogy vizsgálat egyszerre tartalmaz regresszív és retrospektív elemeket. Az 1784-es katonai térkép (7. ábra és 8. ábra) Bük és Csepreg vonatkozásában öt, a társadalmigazdasági tér közel azonos pontján fekvı, de ennek ellenére különbözı alaprajzi vonásokkal rendelkezı települést tár elénk. A természeti szféra fıleg a kezdeti idıszakban nagymértékben befolyásolja a megtelepedést, a település megjelenési formáját. Egyértelmő, hogy Bük és Csepreg alaprajzi vonásait, növekedésének irányát elsısorban a Répce folyó szabályozta. Ennek megfelelıen vidékünkre a folyó mentén kissé elnyúlt szabályos utcás falvak a jellemzıek, és ez alól a három Bük, illetve a csepregi Alsó- és Felsıváros sem kivétel. Településmorfológiai szempontból mind az öt a szabályos utcás falvak egyik csoportján belül a szalagtelkes típusba sorolható, amelynek jellemzıje, hogy keskeny és viszonylag hosszú, szalag alakú telkek érintkeznek hosszanti oldalukkal és alkotnak utcát. A települések a házaknak az út mellé épülésével jöttek létre. Ezek a soros vagy utcás falvak, ahol a házak és a kerítések az utcaszintben 68

69 vannak és homlokzatukkal állnak kifelé. Annak ellenére, hogy Csepreg a középkor nagy részében mezıváros volt, eredetileg faluként jöhetett létre, így az akkori településformáló erık hasonlíthattak a vidék többi nemesi falvakéhoz, és csak késıbb, a várossá válása után vált el egymástól a társadalmi-gazdasági és ebbıl adódóan térbeli kifejlıdésük. A három Bük fekvése alapján nem egységes, hanem két csoportba osztható. Alsó-Bük a Répce völgyének árvízmentes teraszán egyébként Sopronba vezetı, ıskortól használt kereskedelmi út mellé települt útmenti falu. Emiatt gyakorlatilag utcahálózata sem volt. Mindössze az Országútból (ma Kossuth u.), és az abból kiágazó három alig-alig beépített utcakezdeménybıl állt, amelyek a mai alaprajz alapján egyértelmően beazonosíthatók, és helyenként a korabeli elnevezésükkel illethetık. 9 Az egyik közülük az Acsád felıl érkezı, a Répcén átkelı távolsági út (a mai büki szakasza a Gyurátz u.). A másik, a térkép készültekor feltehetıen már építés alatt álló evangélikus templomnak (és iskolának) otthont adó Kis köz (ma a Jókai u.), a harmadik pedig a Közép- és Felsı-Bük fı tengelye felé leágazó Fı utca eleje. Ezzel szemben Közép- és Felsı-Büköt egy, a kereskedelmi útból leágazó utca, az akkori Fı utca (a mai Nagy Pál és a Gyár u. egy szakasza) főzte fel. Mindkettırıl külön kijárat vezetett e közlekedési vonalra: Felsı-Bükrıl a Csordahajtó (ma a Szabadság u.), Közép-Bükrıl pedig a Pap köz (ma az Eötvös u.). Ezért ez a két településrész inkább az utcás falu egy másik fajtájához, az ún. útféli faluhoz sorolható. Fejlett utcahálózatról esetükben sem beszélhetünk. Közép-Bük a Fı utcán (a mai Széchenyi u.) kívül csak egy mellékutcából, az arról a Répce felé leágazó Bészegbıl állt, Felsı-Bük pedig a Csordahajtó térré kiöblösödve metszette a Fı utcát, majd folytatta útját a Répce felé (ma a Hunyadi u.). A Fı utca tovább vezetett Csepreg irányába, majd a Felsıbüki Nagy (késıbb Szapáry) kastély után pedig visszatért az Országútra. Feltőnı, hogy Felsı- és Közép-Bük halmaztelepülésekre jellemzı alaprajzi szabálytalanságokat is magán visel. Ennek oka, hogy ez a két településrész közelebb fekszik a Répcéhez, és így annak korábban idıszakosan vízzel borított (lényegében ártéri) részeibıl kiemelkedı halmokat üli meg. Nevezhetjük szeres településnek is, amelyet a fekvés ténye mellett egyes közterületeinek elnevezése is kifejez. A szer másik közkelető elnevezése a szeg, ami könnyen felfedezhetı a közép-büki Bészeg kifejezésben. Az 1784-ben még nem létezett ugyan, de a fél évszázaddal késıbbi térképeken már fellelhetı, ugyancsak a közép-büki Fı utcából a Répce felé a Bészeggel párhuzamos kiágazása, Mókus szer (ma Torkos sor), és Alsó-Bükön a Kis közt az acsádi úttal a XIX. század közepétıl összekötı Káposztás szer (ma a Deák u.). A Landesbeschreibung külön pontban megjegyzi, hogy az Öreg-Répce közvetlenül a felsı-büki kertek alatt folyik és Közép-Büknél egyesül a Kis-Répcével ( Die grosse Reptze lauft hart an den Gärten von Ober Bük vorbey und die beyde Arme vereinigen sich bey Mittel Bük ). (EKFO , P. 19.). A Répce tekervényeinek általmetszése (FARKAS S. 1887, P. 284.) révén kialakított, így annak felesleges vizét levezetı Ásás-csatorna megépítése (1816) elıtt tehát Közép- és Felsı-Bük beépített területe közvetlenül érintkezett a folyót kísérı vizenyıs rétekkel, berkekkel. Sıt a falu néhai jeles helytörténésze, Szabó József egyenesen azt állította, hogy ezen két településrész utcáit az egykori (napjainkra feltöltıdött/feltöltött) folyómedrek, holtágak képezik. Felhívja a figyelmet arra is, hogy az ottani utak 1960-as évekbeli 9 A hivatalos utcaelnevezések (és házszámozások) hazánkban II. József uralkodásától terjedtek el, elıször a városokban és csak késıbb falvakban. Éppen ezért a középkori utcanevek közül többet ismerünk Csepregen, mint Bükön. Az viszont nagy helytörténeti forrásértékkel bír, hogy a XIX. századig nem volt divat személyrıl utcát elnevezni, hanem az adott közterületre jellemzı tevékenységre (pl. Kovács) vagy vallásra (pl. Zsidó) utaló elnevezéseket adtak. 69

70 portalanítása elıtt egy-egy intenzív esızés után az utcákon gyakran hömpölygött sáros víz, azaz a közlekedés színterei mintegy alkalmi vízelvezetıként is szolgáltak (SZABÓ J. 1977). Így a házépítések helyszínének megválasztásánál maximálisan figyelembe kellett venni a lefolyási viszonyokat, követni annak minden apró változását. Ehhez idomulva alakult ki Közép- és Felsı-Bük szabálytalan alaprajzi képe: az egykori medrek vonalát rögzítı, rendszertelen utcahálózat, és a hajdani szigetek, halmok helyét mutató kiöblösödések, terek, a szerek, a szegek. Alsó-Bük középkori lakóövezetét nem veszélyeztette a Répce, hiszen csak külsıségei voltak határosak a folyóval. A beépített területe csak az 1848-as jobbágyfelszabadítás után közelítette meg az árteret, amikor a folyó menti káposztáskertek egykori jobbágyoknak házhelyként történı kiosztásával létrejött a Káposztás szer. Az utca vonalvezetése a közép- és felsı-büki utcák kuszaságával mutat rokonságot. Mai szemmel érthetetlen módon a kb. 300 m hosszú utca egy kb. 50 m-nyi kanyarral indul, majd több mint 200 m-en nyílegyenesen vezet, hogy aztán egy kb m oldalhosszúságú, háromszög alakú (!) parkban végzıdjön. Aligha lehet kétséges, hogy ez az utcaforma nem tervezıasztalon készült, hanem a folyó árterének oldalirányú kiterjedésének változatossága rajzolta. A Deák utca esete egyúttal bizonyíthatja Szabó József fent említett, a Közép- és Felsı-Bük kaotikus utcahálózatának kialakulását magyarázó elméletét. Tudomásunk szerint a feudalizmus egészében a három Bük egymástól külön jogi egységet alkotó, független falu volt. Ez a tájhasználatban, közlekedési útvonalak igénybevételén is megmutatkozik. Az es katonai térkép alapján tisztán látható, hogy mindhárom falunak külön-külön is volt átkelıje valószínőleg egy-egy egyszerő fahíd a Répcén, mintegy jelezve, hogy nem ebben a tekintetben sem kívánnak függni a másiktól. Egyébként az alsó- és közép-büki átkelı az acsádi úthoz, a felsı-büki pedig a két Répceág között a csepregi Tilosgyöp mentén az alsóvárosi hídhoz vezetett. Csepreg alaprajzi kialakulásáról, térbeli fejlıdésérıl városi jogálláshoz köthetı fejlettebb írásbeliség révén a települési szerkezetérıl, utcahálózatáról már a XVII. századtól érhetık el források. Ahogy korábban említettük, Csepreg már a rómaiak idején lakott hely volt. A településük a Borostyánkı úthoz közeli katonai táborhoz kötött, ott ahol találkoztak a Sárvár Kıszeg és a Sopron Szombathelyre vezetı utak. A lakott helyet pontosan nem sikerült lokalizálni, de talán a Boldogasszony kápolna környékén lehetett. Elméletileg lehetséges, hogy a magyarok a XI-XII. században ezekre a romokra rátelepedtek, de ezt semmi nem támasztja alá, és valószínőleg nincs kontinuitás a római kori település és a XI-XII. századi között. Szülıvárosáról a két világháború között pécsi geográfusként településföldrajzi értekezést író Dénes Jenı ide teszi az elsı középkori Csepreget, amely véleménye szerint úgy költözött le a jelenlegi helyére (DÉNES J P. 23.). Ez a feltételezés nem zárható ki, hiszen az 1663-as Canonica Visitatio megemlíti, hogy a mai Boldogasszony kápolna helyén temetı állt, amelyet kıfal vett körül (SÁGI F P. 164.), márpedig ez nagy valószínőleg azt is jelentette, hogy ott korábban település volt, persze azt nem, hogy feltétlenül római kori. Az 1784-es katonai felmérés térképén a Boldogasszony kápolna természetesen szerepel. A térképrıl látható az összeépült Alsó- és Felsıváros, amelyek városi mivoltuk ellenére uralkodóan a három Bükhöz hasonlóan szalagtelkes alaprajzúak, és mindkettı a Szombathely Sopron útra települt útmenti falu, tehát fekvésük alapján Alsó-Bükkel rokonítható. Az Alsóváros olyannyira, hogy szinte mellékutcája sem volt, csak a Szent Katalin kápolna melletti középkori Taksony utca és Taksony köz ágazott 70

71 le a fıutcájaként szolgáló Hosszú (ma Dózsa) utcából, továbbá a Répcén átkelı kijárata Felsı-Bük felé. A Felsıváros XVIII. századi alaprajza már sokkal fejlettebb, a városi lét több elemét feltételezı településformáló erıt feltételez. A Szombathely Sopron és a Sárvár Kıszeg között utak találkozásánál feküdt, de ahogy a korábbiakban említettük az utóbbi (K-NY-i) viszonylat késıbb lett jelentısebb, emiatt a forgalmasabb É-D-i tengely mentén nyúlt el a település, és a közepén az út kiöblösödésével jött létre a központi tér. Ennek a piacoknak helyet adó térnek a kialakulása valószínőleg nem a várossá válásával függ össze, hanem falusi genetikájú (DÉNES J. 1937). A kereskedelmi utak mentére települt falvak egy része ugyanis az út településen belüli útszakaszának kiszélesítésével alakított ki piacteret. Ezek a német nyelvterületen gyakori és eredetileg Anger -nek (= rét ) nevezett, a piacoknak helyet adó, öblösödéseket Mendöl Tibor orsós utca -ként, az ilyen piactérrel rendelkezı Angerdorf -okat pedig orsós-fıutcás falu -ként vezette be a magyar településföldrajzi szakirodalomba (MENDÖL T. 1963). Ez az alaprajz Magyarország egészén elterjedt, így a Répce vidékén is találni belılük: többek közt Szakony, Locsmánd és Répcemicske (ma: Strebersdorf, Ausztria) tartozik ebbe a sorba. A XVIII. századi Csepreg a Kis-Répce ághoz simuló központi tere nyilván ennek az évszázadok alatt a városi fejlıdés és a tudatos fejlesztés eredményeként kialakult változatát mutatja. A központi térbıl ágaznak ki ugyan kisebb utcák, de egyike sem a Répce, hanem a szılıhegy felé. Az élénk relief miatt törik meg a vonalvezetésük, és nem az árvízveszély miatt. A három Bükhöz hasonló fekvés ellenére Csepregen ekkor nem volt jellemzı a szeres megtelepedés, az átkelıkön kívül nem volt kifejezetten a folyóra futó utcája. A középkori utcahálózatot nehéz rekonstruálni, de mivel több írásos emlék van róla, mint Bükrıl, érdemes megkísérelni. Az utcahálózat és a település alaprajzi fejlıdésére utaló elsı adatok és leírások ellentmondásosak. Ugyanis létezik egy 1646-ból származó oklevél (FARKAS S. 1887, P. 15.), mely szerint a XVIII. század közepén már 15 utca és egy tér volt a városban. Másrészt hiteles forrás az 1658-as Nádasdyféle urbárium is, amely csak 11 utcát és egy teret említ (DÉNES J P. 25.). Nehezíti a kérdés megoldását az, hogy nem maradt fenn a XVII. századból származó térkép, aminek segítségével az utcákat azonosítani lehetne, de az régészet, illetve az 1621-es dúlás leírásai, valamint az 1663-as Canonica Visitatio alapján jó közelítéssel lehet rekonstruálni a város alaprajzi kifejlıdését (SÁGI F. 1996). Ami biztos, hogy az elsı utcák a település tengelye és tere voltak. A tér neve a Nádasdyak alatt Iskola tér (ma a Széchenyi tér) volt. A tértıl északra a Felsıváros többi része (ma Petıfi utca), délre pedig némi beépítetlen területet követve a már említett Alsóváros. A Felsı- és Alsóváros tehát a legkorábbi részei a mai Csepreg településtestének, és az imént ismertetett térbeli kiterjedésüket kb. a XIII. században feltehetıen a telepesek ideérkezése idején vagy éppen általuk már elérhették. Biztosnak tőnik az is, hogy a Felsı- és az Alsóváros fı tengelyéhez kapcsolódó legöregebb utcák melyek létrejötte a királyi várossá válással egyidejő lehet a tengelytıl Ny-ra, a hegy felé lehettek. Tudjuk, hogy Csepreg már a XVI. században Sopron után a második legnagyobb mezıváros a térségben, ahol 1598-ban már 304 ház épült, impozáns népességnövekedése nyilván a területi kiterjedésében is megnyilvánult. Az 1646-os oklevél és az 1658-as urbárium is említette a Felsıvároshoz kapcsolódó Kovács és Fehér utcát (nevük mai is az), továbbá a szintén onnan kifutó Visi és Cser (ma a dr. Szemes Zoltán u. egy része). Szintén ebben az összeírásban szerepel már az Alsóvároshoz kapcsolódó Pap (ma Ady) utca. Bizonyosnak tőnik, hogy megvolt már a Felsıvároshoz kapcsolódó mai Jankovich Gyula utca (az oklevél 71

72 Ihász, az urbárium Geszöly utcának nevezte). Ugyanúgy létezett az alsóvárosi mai Taksony út is, az oklevél szerint Tapsony, az urbárium szerint Magyar út néven. Volt még a Gongoly vagy Pásta utca, de nem tudjuk, hogy mi történt vele, lehet, hogy az 1776-os nagy tőzvész után nem épült újra. Végül van négy utca a Bödi (ma Hunyadi), Pajor (ma dr. Szemes Zoltán utca egy része), Csó (ma Szombathelyi utca) és a Piszok köz (ma köz a Fehér utcánál), amelyekrıl nem tudjuk biztosan, hogy már megvoltak-e a XVII. században, mert ellentmondásosak a források erre vonatkozóan. A Bödi, a Pajor és Csó utcát említi az 1646-os oklevél, az 1658-as urbárium viszont nem, míg a Piszkos közt csak az urbárium említi (CSAPÓ T. ET AL. 1994, P. 84.). Mivel azonban késıbb, a XIX. század elsı felében, amikor a nagy tőzvész után újra felépült a város és Dénes Jenı szerint újra kiépültek az 1830-as évekre a Cser, Csó és Pajor utcák is mint a város legrégibb utcái (DÉNES J P. 25.). Az írott források mellett az archeológia is szolgáltathat történeti topográfiai adalékokat, amelyeket a korabeli beszámolókkal kiegészítve kirajzolhatók Csepreg Nádasdy-korabeli kontúrjai (9. ábra). A város XVII. századi alaprajzát, településképét a csepregi régész-történész, Dénes József próbálta rekonstruálni. Csepreg mezıváros tehát ekkor még egymástól elkülönülı két településrészbıl állt: Felsıvárosból ez volt az Árpád-korban emlegetett Chepreg és Alsóvárosból. A két városrészt összekötı országút belterületi (akkor Hosszú, ma Kossuth utcai) szakaszán az 1600-as évek elején kevés ház állhatott. Dénes szerint a Felsıváros már a XIII. század végén a középkorban palánkkal lehetett bekerítve. Ezt északról a Répce egyik ága, a többi oldalról pedig ehhez csatlakozva a Répce holtmedreinek bevonásával, beépítésével vizesárkok vették körül. A kivezetı utak mentén a Felsıvárosban 4-6 kapu lehetett, egy idı után az Alsóvárost is palánk övezte, amelyet északról a már említett Répce-ág, délrıl a Pákác-árok határolt. Ezeket a másik oldalakon a palánk mentén árkokkal összekötötték. Az alsóvárosi palánkon 4-5 kapu lehetett. Azt nem tudjuk, hogy a két városrész palánkját mikor kapcsolták össze, de valószínő, hogy a Nádasdyak idején már egész Csepreget egy összefüggı védelmi rendszer vette körül, amely jó védelmet biztosított a kóbor állatok és a rablók ellen, de jól felszerelt katonaságnak nem jelentett komoly akadályt. A Felsıváros fı erıssége a Szent Miklós templom volt, amely körül temetı feküdt, és a temetı szélén 2 öl magas lırésekkel ellátott téglafal húzódott. E falat a már említett Répce-ág és a vizesárkok vették körül. A templom közelében, a mai Nádasdy kastély helyén állhatott az a földsáncból, palánkból és kövekbıl készült vár, amelyet a husziták építettek, a Nádasdyak kastéllyá alakítottak, és amelynek utolsó traktusait az 1930-as években bontották le. A XVII. századi erıdítettségérıl nem rendelkezünk pontos adatokkal, de az északi oldalról ezt is a Répce-ág határolta, amelyhez két oldalról vizesárkok csatlakoztak. Azt nem tudjuk, hogy a déli oldalon is volt-e vizesárok, de ott, a piacon (a mai Promenád helyén) terült el a vízfolyásokkal összeköttetésben lévı Piharci-tó, amelynek vízfelülete a védelem mellett a korban gyakori tőzvészeknél jelentett oltóanyagot. Az Alsóváros fı erıssége a Szent Katalin templom volt, amely körül szintén temetı terült el, és a település egészét szintén palánk vette körül. Az Alsóvárostól perc járásnyira álló Boldogasszony kápolna mellett is volt temetı, amelyet kıfal övezett. Ez lehetett a középkorban elpusztult Csékéd. (SÁGI F. 1996, PP ). Ekkor tehát úgy nézett ki Csepreg területe, mintha három olyan település képezné, amelyek ugyan térben egymás mellett helyezkednek el, de egymástól némileg elkülönített, önálló életet élnének, illetve az egyikük már valami miatt elpusztult. 72

73 Három egymáshoz ilyen közel esı nemesi falu, illetve két város eltérı alaprajzi jellemzıit véleményünk szerint az okozhatja, hogy más-más társadalmi-gazdasági környezet hívta ıket életre és formálta kontúrjait, tehát nem egyidısek. Az alábbiakban a keletkezésük sorrendjét és jobb híján az Árpádkor magyar településfejlıdésének általános tendenciáit felhasználva annak mikéntjét kíséreljük meg feltárni. A három nemesi falu és a két város létrejöttének meghatározásához elsı említésük idıpontja nem nyújt segítséget, mert az nem alapításuk idıpontját rögzíti. Közép-Bük például legkésıbb, csak 1526-ban bukkan fel egy oklevélben, holott ez lehet a legkorábbi a három Bük közül. Erre utal a középkorban használatos Egyházas elıneve is, amellyel csak a templomos községeket illették. Keltezését már a X-XI. századra tehetjük, mert a Répce-síkon elfoglalt központi fekvése miatt már az egyház kialakulásának kezdetén itt minden bizonnyal templom épült. Ezt a feltevést megerısítik az év nyarán, a templomon végzett régészeti kutatások, melyekbıl kiderült, hogy az 1408-ban épített templom helyén egy, a XII. században emelt egyhajós csarnoktemplom állt (DÉNES J. 1996), de az sem kizárt, hogy ez alatt egy honfoglalást megelızı avar, esetleg szláv település temploma helyezkedik el. A templom védıszentjének megválasztása ugyanis ısi eredetre mutat. Szent Kelemen a vértanú Szent Péter harmadik utódaként került pápaságra, így az egyház legkorábbi szentjeihez tartozik. Az elsı századok védıszentjeit pedig általában a legrégebbi templomok választották névadójuknak. Mivel a XIV. századig csak egy Büköt említenek a források, és ha tényleg egy volt, akkor nagy biztonsággal Közép-Bükkel azonosítható. Sokkal problematikusabb Alsó- és Felsı-Bük kormeghatározása, csak hipotetikus úton a Répcemente településrendjének változásaiból kikövetkeztetve kísérelhetı meg. A honfoglalást követı mintegy három évszázadban sokkal sőrőbb volt a Répce-sík településhálózata, mint a középkor késıbbi idıszakában. Szent István uralkodása idején itt még egy meghatározott körön belül mozgó sátoros települések lehettek. A XI. században, a vármegyerendszer kiépülésével a falvak helyhez kötötté váltak, a sátrak, jurták helyét a félig földbe süllyesztett veremházak foglalták el (MAKSAY F. 1971), amelyek kezdetben nem egy kitüntetett irányban mintegy utcában helyezkedtek el, hanem az erdıkhöz, vizekhez igazodó szabálytalan formában. Településszervezı erı lehetett továbbá, ha a módosabb várjobbágyok státusukat mintegy demonstrálandó birtokaikon egy-egy lakótornyot építtetett, amit természetesen tisztes távolságban a szolgálónépek már említett veremházai vettek körül. Bükön és Csepregen egyaránt kettı-kettı ilyen kisebb középkori vár nyomai ismertek. Bükön az egyik Felsı-Bük határában (a mai belterülettıl kb. 500 m-re nyugatra), a Kis- és az Öreg-Répce közötti vízjárta, mocsaras területbıl kiemelkedı dombon, a másik pedig Közép-Bük határának délnyugati részén, a Répce vizenyıs berkében épült fel. Csepregen az alsóvárosi Malomkertben, illetve a Kıszeg felé vezetı út mentén az ún. Grádics erdırészen. Közös jellemzıjük, hogy kis 0,004 és 0,06 ha alapterületőek voltak, és magányos települések, hiszen térben nem kapcsolódtak közvetlenül egyéb lakóhely egységekhez (DÉNES J. 1996). A XIII. században Büköt és Csepreget is elérhette az országszerte tapasztalható pusztásodás folyamata. A falvak egy részének elnéptelenedésében szerepet játszhatott a tatárjárás és a járványok pusztítása, továbbá a szolgálónépek röghöz kötés elıli elmenekülése, elvándorlása. Az általános falupusztulás viszont alkalmat adott arra, hogy a földesurak azok ismételt benépesítésénél már az új, 73

74 háromnyomásos gazdálkodási formához igazodó birtokviszonyokat, településformákat alakítsanak ki. Az új rendszer ugyanis a korábbiaknál magasabb szintő együttmőködést igényelt, ezért határozottan elkülönítették a határ belsı és külsı részeit. A szántók, rétek és erdık racionálisabb kihasználása érdekében az ott fekvı hajlékcsoportok közül az elınytelen fekvésőeket felszámolták, és lakosaikat egy tömbben, zárt településre telepítették le. A földesurak maguk is elhagyták különálló hajlékaikat (földváraikat), és a formálódó, vertikálisan zártabb formát öltı falvakba, jobbágyaik telkei közé felépülı kúriáikba költöztek. A XIII-XIV. század fordulójára tehetjük az ország és így a Répce-mente középkori faluhálózatának megszilárdulását, amelyet még egy utolsó, jelentıs mértékő költözködés elızött meg. Ennek a nagyszabású társadalmigazdasági folyamatnak helyi településtörténeti emlékei is vannak. A három Bük közül a legkorábbra datálható Egyházas-Bük legfontosabb alaktani sajátossága, hogy a bizonyosan korai alapítású temploma és azt körülölelve a temetıje a falu peremén helyezkedett el, ahogy ezt az 1851-es kataszteri térkép is jól illusztrálja (10. ábra). Ilyen decentrális templomelhelyezés egyetlen környékbeli faluban sem fordul elı. Gyaníthatóan a templomot építı népesség még annak közelében élt, de védelmi, esetleg praktikus (a faluban gyakori tőzvészektıl óvták Isten házát) megfontolások miatt talán a tatárjárás után alacsonyabb helyre, a folyó által védett halmokra költözött. Úgy tőnik tehát, hogy a késı középkori Közép-Bük a kora középkori áttelepülésével alakult ki. Nem tudjuk, hogy Felsı-Bük elsı telepítéső-e, de morfológiai megjelenése Közép-Bükéhöz hasonló telepítési elvekre utal, és így talán megkockáztatható, hogy a XIII. század második felében jött létre, körülbelül akkor, amikor Közép-Bük lakosai is elköltöztek (ha ugyan tényleg elköltöztek) a templom mellıl. A Csepreg Alsó-, illetve Felsıváros egymástól különálló településként alakultak ki, és közülük a Felsıváros elıbb. Elıbbire a legfıbb bizonyíték az, hogy külön temploma és temetıje is volt, és eredetileg külön palánkkal kerítették be. Az sem nagyon lehet kérdéses, hogy Felsıváros a korábbi, hiszen az 1255-ös oklevélben felbukkanó név rá vonatkozik, az Alsóváros templomának tornya alakjában pedig a biztosan elıbb épült felsıvárosi Szent Miklós templomét másolja. A Felsıváros tehát eredetileg egy korai alapítású jogi szempontból nemesi, alaktana és fekvése alapján Közép- és Felsı-Bükhöz hasonlóan pedig egy szalagtelkes útmenti falu volt, amely a XIII. században királyi várossá vált, és ennek folytán átépítéseket végeztek rajta. Közülük a legfontosabbak, a piactér kialakítása, középületek építése, illetve a palánkkal történı bekerítés. Az erıdítést az indokolhatta leginkább, hogy az uralkodói hatalom meggyengült, és az állam országrésznyi területei egy-egy kiskirály uralma alá kerültek. Vidékünkön a Kıszegi família volt a legerısebb. Ez a folyamat a XIII. század második felében volt jellemzı, és ez éppen egybeesik a csepregi védmővek Dénes József által meghatározott korával. Az átépítések közül a legfontosabbak, a piactér kialakítása, középületek építése, illetve az, hogy palánk vette körül a várost. A pusztásodás következtében elpusztult falvak területét magához csatolta, köztük talán a Boldogasszony kápolna helyén álló Csékédet is. Kiterjedése megnıtt, falusi alaprajza átalakult, városiasabbá vált. Alsóváros ekkor még valószínőleg nem létezett, hiszen akkor eleve egy védelmi egységet képezett volna a Felsıvárossal. Alsó-Bük mint útmenti falu esetében a stratégiai szempont szóba sem jöhet, tehát egy olyan békés, és 1351 elıtti idıszak hívta ıt életre, amikor a helység védhetısége helyett megközelíthetısége 74

75 vált elınnyé. A település könnyő elérhetısége relatív földrajzi fekvése csak élénk kereskedelmi kapcsolatot lebonyolító, árutermelı közösségekben, államokban válhat helyzeti energiává. Feltéve, hogy Alsó-Bük Közép-Büknél fiatalabb, akkor alapítása nagyjából Károly Róbert uralkodásának idejére ( ) tehetı. Tökéletesen illik a képbe, hogy a Répce menti kereskedelmi útról könnyőszerrel az ıskortól használt természetes útvonalon megközelíthetı Kıszeget éppen ı tette önkormányzattal és vásártartási joggal rendelkezı királyi várossá, mint ahogy kicsit késıbb, Zsigmond jóvoltából Sopron és Csepreg is jelentıs piacközponttá vált. A XIV. században tehát a Répce völgye egy jelentıs átmenıforgalmat bonyolíthatott le, ami Alsó-Bük létrehozásában a legfontosabb telepítı tényezı lehetett. Természetesen a másik két Bük is próbált kitörni izoláltságából, és ekkor alakíthatták ki a két falut összekötı utcát (a mai Felsıbüki Nagy Pál utcát), amely csatlakozva az Alsó-Bükön átmenı kereskedelmi tengelyre, útféli faluvá emelte a viszonylag elzárt halmaz jellegő Közép- és Felsı-Büköt. Területi és demográfiai növekedésük azonban meg sem közelítette Alsó-Bükét, ahol a feudalizmus idıszakában közel annyi ember élt, mint a másik kettıben együttesen. Ez az átmenıforgalom hívhatta életre az Alsóvárost is, amelynek telepítı tényezıi között Alsó-Bükhöz hasonlóan a kereskedelmi szempontok elsıbbséget élveztek a védelmi megfontolásokkal szemben. A Felsıvárostól délre, néhány száz méterre a kapujától alakulhatott ki, kb. Alsó- Bükkel egy idıben, tehát a XIV. század elsı felében. Ekkor a Boldogasszony kápolna környéke már lakatlan lehetett. Az Alsóváros a templom-temetı együttese mellett a szombathelyi út kiöblösödésével kialakult tér és néhány onnan kiágazó utcából állt. Késıbb, talán a török veszedelmet hozó XVI. században merült fel az igény a palánkkal történı bekerítésére, amely kapcsolódott ugyan a felsıvárosi védmővekhez, de nem képezett egy egységet vele. Az 1621-es dúlásról szóló beszámolókból ez az állapot ismerhetı fel. Összefoglalva Bük és Csepreg keletkezésének idejét és körülményeit, tehát valószínősíthetı, hogy a Répce ezen szakaszának nagy részét a vármegyerendszer kialakulásától kezdve a Bükiek, illetve más családok férfitagjai várjobbágyként, majd késıbb saját jogú birtokosként kezelték. Eredetileg talán csak egy Bük (Egyházas-Bük) és egy Csepreg (Chepreg) nevő helységet alapítottak, de az sem kizárt, hogy Bük esetében a bizonytalan helyő Sándorfalva- és Tivánfalva-Büköt is. A XIII-XIV. század fordulóján a Répcementét is elérhette az országos mérető falupusztulás, és itt a helységek kb. 1/4-e semmisülhetett meg. Az újratelepítés során a társadalmi (háborús és békés idıszakok) és gazdasági (háromnyomásos gazdálkodás megjelenése, távolsági kereskedelem fellendülése) változásokat figyelembe véve, feltehetıen több fázisban létrejött az áttelepülı Közép-Büköt két oldalról közrefogó Felsı- és Alsó-Bük, a felsorolásnak megfelelı kronológiai sorrendben. Csepreg újratelepítésében a király is közremőködött, a királyi, majd mezıvárossá vált település magába olvasztotta az elnéptelenedett falvak területét is. A város déli határában kialakult egy másik település, és az új viszonylatban a régit is át kellett nevezni, így született a Répce folyásirányának megfelelıen a régi Csepregre a Felsı-, az újra pedig az Alsóváros kifejezés. Ekkor ugyan még fizikailag nem értek össze, de az, hogy Bükkel ellentétben a korabeli statisztikai források sem kezelték külön megfigyelési, adatgyőjtési egységként, mutatja, hogy szervesen összetartoztak. A három Bük benépesítésében szinte biztos, hogy a Büki família és annak esetleg egyre népesebbé váló leszármazottai és/vagy familiárisai vettek részt (Vinczló, Mankó családok), hiszen mindhárom nemesi falu alapneve Bük, ami a mohácsi vész után sem változott meg, pedig akkor a helyi birtokos garnitúra nagy 75

76 része lecserélıdött (GYURÁCZ F. 2000). Itt kell megjegyezni, hogy a három nemesi falu egészen 1902-ig nem alkotott egy közigazgatási egységet, mindhárom Büköt egy-egy elöljáró, ún. céhmester irányította a középkorban, és az egyesítésig saját önkormányzati intézménnyel, Helység Házával is rendelkeztek. A birtokhatárban szétszórtan elterülı, az új társadalmi, gazdasági környezetben elınytelen fekvéső községeket talán Sándorfalva- és Tivánfalva-Bük is erre a sorsra jutott felszámolták, esetleg lassan maguktól elsorvadtak. Tivánfalva esetében az sem elképzelhetetlen, hogy Alsó-Bükkel összeépülve szőnt meg eredeti neve, hiszen több ízben is Mankó-Bükkel együtt említették a források. Csepregen viszont nem tudunk arról, hogy a Felsı- és Alsóváros külön irányítás alá tartozott volna. A továbbiakban a XIV. századra helyére került és ott egészen napjainkig fennmaradó három Bük és a két Csepreg feudalizmus korabeli alaprajzi vonásait, beépítési viszonyait, településszerkezetét, illetve ezek településrészenkénti különbözıségeit, változásait írjuk le, különös figyelmet fordítva azokra az ismérvekre, amelyek máig megırzıdtek. Ehhez célszerő ismét a II. József korabeli térképbıl kiindulni. Elsı szembetőnı dolog, hogy a legnépesebb Alsó-Bük beépített területe volt a legkisebb a három Bük közül, ami egymástól némileg eltérı területhasználatra, beépítési viszonyokra utal. Mivel mindhárom falu a szalagtelkes típusba tartozik, a település belsı úthálózatát a XIV. századtól már a megszilárduló belsıségek (jobbágyi és nemesi telkek) egymáshoz kapcsolódása alakította ki, tehát a társadalmi-gazdasági szféra településformáló ereje egyre erısebb lett. A telkek azonban nem voltak egyenlı nagyságúak, mert az elsısorban a tulajdonosának a társadalmi és vagyoni helyzetétıl függött. Legszélesebbek a nemesi telkek voltak, míg a jobbágyok telkei az egész jobbágytelek nagyságától, tehát a külsıségtıl is függött, ennek megfelelıen arányosan csökkentek. Így a középkori Bük utcaképét az akár több egész telekre épített nemesi kúriák és a melléjük települt a kúriatulajdonos uraság szolgálatában állók használatában lévı jobbágyviskók váltakozása határozta meg. Alsó-Bük népes nemesi rétege csakhamar azzal a problémával szembesülhetett, hogy a lakosság (elsısorban a jobbágyság) számának a másik két Büknél gyorsabb növekedésével a beépített (nemesi, tulajdont képezı, tehát elidegeníthetetlen) telkek szinte összeértek. A népességgyarapodás telekigényét a belterület kiterjesztésével lehetett volna kielégíteni, már csak azért is, mert pont Alsó-Bük vertikális növekedését gátolták legkevésbé természetföldrajzi akadályok. Talán az amúgy is szőkös községhatár termıterületének megkímélése érdekében azonban nem ezt a megoldást választották, hanem a már kiparcellázott jobbágytelkeken álló házakhoz folytatólagosan építtettek újabbakat. Ezek az utcára merıleges, hosszan elnyúló házsorok az ún. hosszú udvar-ok mind a mai napig szerves részei a település szerkezetének csak a Kossuth utcában (Alsó-Bük fıutcája) fordulnak elı, magyarázatot adva a középkori Alsó-Bük relatíve kedvezı demográfiai adatainak (látszólag) ellentmondó kis területi kiterjedésére. Felsı- és Közép-Bükön a birtoknagyságok szélsıségesebbek voltak, így a nagyobb birtokosoknak elegendı hely állt rendelkezésre ahhoz, hogy jobbágyaik hajlékaihoz telket biztosítsanak, a belterületet megnöveljék. Itt viszont komolyabb problémát jelentettek a természeti tényezık (Répce közelsége, lefolyási viszonyok), ezért nem folyóval párhuzamosan, hanem arra merılegesen kiépített utcákkal tolták ki a lakóterületet. Így jöttek létre Közép- és Felsı-Bükön a túlsó végükön a folyó által lezárt zsákutcák, amelyeket a népnyelv ma is bészeg-eknek (a beszögellés szóból) nevez. Ilyen bészeg tipikus példája a 76

77 közép-büki Torkos sor és Baross utca, valamint a felsı-büki Hunyadi utca. Felsı-Bük horizontális növekedését az is gátolta, hogy a falu északnyugati peremére az itt a lábát megvetı Felsıbüki Nagy család egy barokk kastélyt (a késıbbi Szapáry-kastély) építtetett 1696-ban. A régészeti kutatások szerint a kastély elızménye egy valószínőleg a XVI. század elején épült vízierıd volt, amelynek árkát egy, a Répcébıl odavezetett csatornával táplálták vízzel. Az árok XIX. század eleji létezésérıl még Drinóczy is tud, aki már az új kastély parkjáról így ír: Felsı Büköt regényesíti egy csinos kastély angol izlésü kerttel mellyet országszerte híres Nagy Pál alakított e század elején, mellyben különféle külföldi fák csemeték, és virágok virítanak. A kertnek díszét nagyon emeli a rajta keresztül folyó Répcze és kis mesterséggel készült halas tó (GYURÁCZ F. 2000, PP ). A kastélyon túli építkezés csak a XIX. század második felében ekkor tőnhetett el a csatorna is indult meg, addig lényegében ez a kastély képezte Felsı-Bük Csepreg felıli határát. A Felsıbükiek egyébként még egy kúriát is építettek Felsı-Bükön a XIX. század elején, de azt már az utca vonalához igazodó telekre, a mai Felsıbüki Nagy Pál utcában helyezték el. Csepreg Felsıvárosa eredetileg Közép- és Felsı-Bükhöz hasonló alaprajzi típushoz tartozott, de fejlıdési útja egy idı után elágazott a két nemesi falutól. Ennek nyilvánvaló oka, hogy földesúr irányítása alatt lévı város volt, tehát a spontán fejlıdése mellett megjelent a tudatos fejlesztése is. Az eredetileg orsósfıutcás szerkezető, döntıen egy kitüntetett irányban kifejlıdött falu oldalirányú növekedése is megindult, de itt például bészegek nem alakultak ki. A folyamatban hasonlított ugyan a két Bükhöz, de az arra adott válaszokban már nem. A településmorfológiával foglalkozó kutatók egyetértenek abban, hogy a város adottságait, szerkezetét, kapcsolatait tükrözı úthálózat mindig jellemzı marad a településre, mert az úthálózat szerkezete alapvonásaiban alig változik, tehát a település életében állandóbb alaktani tényezı, mint az épületek (PÁLMAI M. 1957; MENDÖL T. 1963). A középkori mezıváros a Felsıváros fı vonala az észak-déli irányú kereskedelmi út, amelynek városi szakaszán futott össze a kelet-nyugati utakkal. A találkozási zónában alakult ki a város fıtere, amely minden szempontból a város központja volt: itt, a város északkeleti sarkában állt a palánkvárra támaszkodva, lırésekkel kifelé nézı, egyébként temetı övezte Szent Miklós templom, illetve mellette Csepreg husziták építette középkori vára, amelynek több szárnya és tornya lehetett, és utóbb a Nádasdyak alakították át várkastéllyá (WELLNER L. 1981, P. 53.). A tágas tér közepén egy tó terült el, és itt tartották a vásárokat, és innen nyolc utca nyílt minden irányba, a védmővek, kapuk felé. Ahhoz ugyanis, hogy Csepreg el tudja látni védelmi feladatát szükség volt a falaikhoz kifutó utakra, hiszen ez veszély esetén megkönnyítette az emberek mozgatását, átcsoportosítását. Ilyen mozgások gyakorlati megvalósítását plasztikusan láthatjuk az 1621-es dúlásról szóló leírásokból (SÁGI F. 1996). A védelmi megfontolások miatt kivitelezett erıdítési munkák révén a középkori Csepregnek az alaprajza a korban divatos vár-város (német nyelvterületen: Burgstadt) alaprajzi típushoz hasonlít. A Burgstadtok jellemzıje, hogy a vár a város egyik sarkában helyezkedik el és békeidıben attól külön fallal elválasztott életet él, de háborúban egy védelmi egységet képeznek. Csepreghez a legközelebb esı példája az alig 15 km-nyire fekvı Kıszeg, amelynek középkori alaprajzához kísértetiesen hasonlít a csepregi Felsıvárosé (11. ábra, illetve vö. 9. ábra). A vár-városokra jellemzı bordás szerkezet, vagyis egy minden szempontból központi vonalvezetéső, kiszélesedı út, illetve tér (Csepregben a mai Széchenyi, a mai Kıszegen a Jurisics tér), valamint az abból oldalirányba kiágazó, az egykori kapukhoz 77

78 (fejlettebb városokban tornyokhoz is) kifutó utak együttese. Itt természetesen meg kell jegyezni azt, hogy minıségében nem lehet összevetni Kıszeg és Csepreg korabeli védelmi rendszerét, hiszen anyagfelhasználásában, technológiájában a szabad királyi városé messze felülmúlta a mezıvárosét, de az alaktani párhuzam mindenképpen figyelemre méltó. Ha viszont azt vesszük figyelembe, hogy a középkori mezıváros kifejezésbıl a mezı az arra utal, hogy az illetı hely mezın fekszik, tehát a civitasokkal ellentétben nincs városfaluk, akkor Csepregnek a jogállásához képest impozáns védelmi rendszere volt. A Felsıváros alaprajza tehát falusi alaptípusból lett városi megjelenéső. Ahogy nagyobb városok kı-, úgy itt a palánkfalak oltalmában fejlıdtek ki az elsı utcák, amelyek a falhoz érve értelemszerően megtörtek (pl. a mai Sallai u.) vagy hozzásimultak (pl. a mai Jókai u.), kivéve, ha kapuban végzıdtek. Ezen átmenıutak városi be- és kijáratainál sorompók és vámházak álltak, ahol az áruval érkezı vásárosokat megállították. A helyi társadalom rétegzettségére utal, hogy némelyik szakma, hivatás, vallás képviselıi már annyian voltak, hogy utcákba rendezıdtek, és ahogy más korabeli városokban szokás (de kisebb falvakban, mint például Bükön nem jellemzı) egy-egy közterület elsı elnevezése tılük/róluk származik. A Felsıvárosban ilyen a Kovács köz és utca, ahol a patkolókovácsok, a Fehér utca, ahol az itt malmot üzemeltetı ciszterciek (az utca a szerzetesek ruhájának színérıl kapta) és a Zsidó utca (ma Jókai u.), ahol az izraeliták éltek egy tömbben (WELLNER L. 1981). A város az 1621-es dúláskor és az 1776-os tőzvészben is szinte teljesen megsemmisült, tehát középkori épületállománya gyakorlatilag teljesen elpusztult. Abban viszont egyetértenek a történetírók, hogy a középkori alaprajzon épült újjá a város (FARKAS S. 1887; DÉNES J. 1937), de nyilván nem teljesen ugyanúgy, mint azelıtt volt. A védelmi funkciók okafogyottá válása miatt a városfal feltehetıen nem épült újjá, a maradékai a XVII. században már lebontásra kerülhettek. A várat a Nádasdyak várkastéllyá alakították át, majd között Hild Vencel építészmester tervei szerint klasszicista stílusban reprezentatív kastéllyá (SÖPTEI I. 2000). A Szent Miklós templom valószínőleg közel eredeti állapotában épült újjá, de a temetı elkerült onnan oda, ahol ma is van, a Szombathelyi út mellé. A tér szellısebbé vált, igazi intézményközponttá kezdett válni. A leégett plébánia helyett 1777-ben a templommal szemben építettek újat. A földszintes épület ma is megvan, lakásokat alakítottak ki benne. Közvetlenül mellette ekkor létesült az új, földszintes városháza is, a mai mővelıdési ház helyén. A tér továbbra is helyet adott a vásároknak, de a városszéli kapuk, sorompók, lebontása miatt a vámház a fıtérre került, itt lehetett cédulát váltani a vásározóknak. A városháza mögött Felsıbüki Nagy Pál klasszicista kúriája a XIX. század elsı felében épülhetett, és ma is áll. A fıtéren nyílt meg 1842-ben a gyógyszertár, Hartmann József gyógyszerész tulajdonában (WELLNER L. 1981). A palánkok lebontása után a Felsıváros területileg is kiterjedt, elsısorban nyugati, és délnyugati irányba, az Alsóváros felé. Az Alsóváros is kijött a palánkok szorításából, a temetıjét felszámolták, a tere kiöblösödött. Új utcák nyíltak, például a Pap utca (mai Ady u.), amely arról kapta a nevét, hogy itt éltek a csepregi plébános jobbágyai (WELLNER L. 1981, P. 61.). Az Alsó- és Felsıváros lakóterületei a XVII. század végére már összeérhettek. A beépítés jellege a három Bükön szinte kizárólagosan, Csepregen döntıen fésős volt, azaz a hajlékok a telek egyik oldalára építve keskeny homlokzattal néztek az utcára, lehetıvé téve ezzel a széles kapubejárót. Ez a beépítési mód egyértelmően a mezıgazdasági tevékenység túlsúlyára utal. A telkek 78

79 beépítése az uralkodó nyugat-északnyugati szélirányhoz is igazodott, és mivel Bük és Csepreg dominánsan éppen ebben az irányban fejlıdött, a házak minden esetben a telek szél felıli oldalán állnak napjainkban is. Bükön a kevésbé tartós anyagokból történı építkezés, Csepregen pedig a nagy pusztítások miatt nincs kétszáz évnél idısebb lakóház. A középkori településképet is döntıen meghatározó lakásállomány, valamint a hozzájuk kapcsolódó egyéb építészeti objektumok (például gazdasági épületek) mennyiségi és minıségi jellemzıit, valamint ezek változásait csak néhány írott forrás, néprajzi győjtések és a néhány mára védett, sajnos a XIX. századnál nem idısebb, de még a régi agráréletmódot formájában ırzı épület elemzésével lehet megvalósítani. A településkutatások szerint hazánkban a XII-XIII. században váltotta fel a veremházat a felmenı falú ház (SZABÓ J. 1977), így a XIV. században a mai helyén véglegesen kialakult három Bükön, illetve a csepregi Felsı- és Alsóvárosban már ezzel számolhatunk. Kezdetben ezek még egysejtőek (egyhelyiségesek) lehettek, és még füstelvezetésük sem volt. A XV-XVI. századtól vált gyakorivá és a XIX. századig jellemzıvé a szoba-konyha-kamra(-istálló) beosztás, de néhol már ekkor megjelent a konyha és a kamra közé ékelıdı második szoba is (GYURÁCZ F. 2000). A telek egyik oldalán hosszan elnyúlva lényegében ezek képezték a lakóegységet. A telek szélárnyékos oldalát gazdaságilag hasznosították. A lakóház teljes hosszában a kocsibejárót szabadon hagyva egy virágos udvar helyezkedett el, amit hátrébb az ólaknak is helyet adó gazdasági udvar, szérő követett. Ennek végében egy rendszerint egy keresztben álló pajtán keresztül vezetett az út a belsıséget lezáró gyümölcsösbe (SZABÓ J. 1977). Csepregen a XVIII. századtól már biztosan néhány régi felsıvárosi utcában, illetve annak egy-egy szakaszán a fésős beépítést felválthatta a zárt földszintes típus, illetve csak és kizárólag a Széchenyi téren helyenként a zárt többszintes. A város két világháború közötti kutatója, Dénes Jenı korában összesen öt féle házformát tudott elkülöníteni, ami nem azonos a beépítési módokkal, de leírásuk alapján beazonosíthatók. Közülük három a zártsorú mód valamelyik típusa, egy-egy a fésősé, illetve a szerzı korában népszerővé vált családi házas formáé (DÉNES J. 1937, PP ) A házak építıanyaga természetesen egészen a XX. század közepéig jórészt a helyben található agyag és föld volt, Bükön néhány nemesi kúria, Csepregen a középületek és a templomok kivételével. Egyébként a már idézett 1784-es Országleírás Felsı-Bükön csupán kettı (a kastély és egy udvarház) téglavagy kıépületet ismer, Közép-Bükön viszont egyet sem. Ezzel szemben Alsó-Bükrıl külön megjegyzi, hogy ott néhány falazott, nyilván a középbirtokos nemeseknek és gazdag parasztoknak otthont adó magánház ( Unter Bük einige gemauerte Privathäusser ) található (EKFO , P. 19.). Vályi munkája ( ) nem szólt a büki házakról, de Fényes Elek 1851-es szótára megerısítette az Országleírást, amikor a három Bükre vonatkozóan írta: sok csinos uri lakkal (FÉNYES E I. PP ) Ezeknek a XIX. században átépített, bıvített mőemléki védettség alá került utódai mind a mai napig megırzıdtek, és ma is ott sorakoznak az alsó-büki faluvégen egy sajátos paraszt-polgári miliıt kölcsönözve a településrésznek. Csepreg XVIII. végi XIX. század eleji épületállományának jellemzésére az államismék sajnos nem alkalmasak, hiszen közvetlen a beszámolóik elıtt égett le a város. A jozefiniánus felmérés leírása (1784) csak a plébániatemplomot és az uradalmi gazdasági épületet írta szilárd anyagúnak. Vályi András is inkább csak múlt idıben beszélt a város dicsıségérıl, és a Nádasdyak vonatkozásában számolt be a jeles 79

80 épülettyei -rıl. Viszonylag részletesen írt az 1776-os tőzvészrıl, amelybıl kiderül a város erıdített mivolta, hiszen a város mellett a vár is leégett, továbbá mivel a tőz elıl menekülı Tisztartóné két gyermekével együtt a második emeletrıl zuhant ki (VÁLYI A , P. 182.), a városban már akkor jelen lehetett a többszintes (feltehetıen zárt) beépítési mód. Fényes Elek munkája (1851) csak a templomokat és Jankovich Izidor kastélyát említette, és ı is megjegyezte igaz hibás, 1777-es évszámmal a város leégését (FÉNYES E I. P. 212.). A lakásállomány számszerő jellemzésére az 1850-es összeírás szolgáltat teljes körő adatsort. Ekkor Alsó-Bükön 119, Közép-Bükön 75, Felsı-Bükön 51, Csepregen pedig 293 db házat írtak össze (GYURÁCZ F. 2000, PP ; SÖPTEI I. 2000, P. 90.). Ez azt jelenti, hogy a három nemesi falu között a területileg legkisebb, de mégis a legtöbb házzal bíró Alsó-Bükön 5,31 fı/ház, míg Közép-Bükön 4,48 fı/ház, Felsı- Bükön 7 fı/ház, Csepregen pedig 7,06 fı/ház volt a laksőrőség. Közép-Bük kedvezı adata megerısítheti azon feltételezésünket, hogy ez a relatíve magas arányú (önálló munkahellyel, kereskedéssel rendelkezı) nem mezıgazdasági népességnek köszönhetı. Alsó-Bük három falu együttes átlagánál (5,4 fı/ház) kedvezıbb értéke feltehetıen annak köszönhetı, hogy a szép számú nemesség az általuk belakott házai mellett a viszonylag kis létszámú zsellérségnek is tudott megfelelı mennyiségő persze a sajátjuknál jóval szerényebb hajlékot biztosítani. Felsı-Bük adatát talán az rontja, hogy az itteni nagyobb birtokok puszta jelenléte, magasabb szintő termelékenysége és munkaerı felvételi képessége nem feltétlenül járt együtt az ott dolgozók jobb életkörülményeivel. Csepreg mindhárom Büknél nagyobb értékő adata feltehetıen a több lakóegységet magában foglaló, talán utcafrontban helyenként már záródó házak megjelenésével, tehát a városiasabb beépítési móddal magyarázható. A három Bük településszerkezetében a feudalizmus kora elsısorban az alaprajzi kontúrokat alakította ki, ami egyúttal hosszú évszázadokra kijelölte a horizontális növekedés irányait. Mivel Bük sohasem volt városi jogállású település, elkerülték a nagyobb szabású, akár egész településrészeket felszámoló építkezések. Így, noha a középkori lakásállomány lecserélıdött, a megszilárdult telekállomány, az itt vezetı távolsági út, valamint a Répce hidrográfiai viszonyai által formált utcahálózat megmaradt. Ennek megfelelıen Bük alapvetıen még ma is két egymással nagyjából párhuzamos útra felfőzıdı szalagtelkes falu. A két párhuzamos útvonal jellegében, funkciójában akkor is eltért és ma is eltér egymástól. Az Alsó-Bük tengelyét képezı útvonal (a Kossuth utca, amely ma már a beépített Petıfi utca révén Középés Felsı-Bükön is folytatódik) napjainkban is az átmenı forgalom levezetésére szolgál. Az errıl leágazó három Széchenyi, Felsıbüki Nagy és Gyár utca forgalma csekélyebb, feladata inkább a zegzugos Középés Felsı-Bük egymással és a kereskedelmi úttal történı összekapcsolása. A három kis nemesi falu 1902-ig belsı autonómiával rendelkezett, vásártartás jogával viszont nem. Ezért a három település nem tudott és talán nem is akart egy, a közösségi élet színterének mintegy helyet adó központi teret kialakítani, s ez mind a mai napig hiányzik. Érdekes viszont, hogy két helyen kezd formálódni egy-egy településközpont, kvázi tér: a két fıútvonal találkozásánál (bank, szolgáltató ház, vegyeskereskedések), illetve a néhai Pap közben, a mai Eötvös utcában (általános és szakiskola, sportcsarnok, rendırırs, egészségház, posta, patika, mővelıdési központ). Fekvésük kedvezı, hiszen minden településrészrıl egyaránt könnyen, gyorsan elérhetık, és 80

81 településtörténeti szempontból az sem mellékes, hogy éppen ott alakultak ki, ahol a korábbi három falu belterülete leginkább megközelítette egymást. Csepreg mai alaprajzának fı vonásai is a feudalizmus idıszakában alakultak ki. A kereskedelmi út mentén elhelyezkedı két útmenti szalagtelkes faluból az egyik (a Felsıváros) orsós-fıutcás alaprajzúvá vált, amelyet a várossá válása után várral és palánkokkal láttak el. A vásártartó és árumegállító jog következtében szükség volt piacra, amelyet a város közepén alakítottak ki. A védmővek szorításában a vár és a város egy egységet alkotott, és ha minıségben nem is, formájában a korabeli Burgstadtokat követte, a közepén térré kiszélesedı fıutca és az onnan a palánkhoz kifutó utak együttesébıl álló, ún. bordás alaprajza lett. A védelmi rendszer lebontása után egyrészt a tér az intézmények (pl. plébánia, iskola) telepítésével reprezentatív városközponttá, másrészt pedig a város a falusi alaprajzát megırzı Alsóvárossal összeérve horizontálisan is zárt településsé vált, ahol megindult az emeletes építkezés, tehát a vertikális tagoltság. A XVIII. század végére Csepregnek négy elkülöníthetı és ma is beazonosítható városrésze alakult ki: a) Felsıváros, b) Alsóváros, illetve mindkettınek a régi városfalon átnyúló egy-egy toldaléka, c) a Felsıváros-bıvítmény, valamint d) az Alsóváros-bıvítmény A kapitalizmus és a dualizmus kora a Répce-sík két központjában Gazdaság és társadalom A magyar közigazgatás feudális alapjainak szétzúzását más-más indíttatásból ugyan, de az es évek felelıs magyar kormányai és az azokat követı neoabszolutista hatalom tette meg. Elıbbi a haza és haladás eszméjének minél szélesebb körő elfogadtatását biztosította a nemesi elıjogok eltörlésével, amellyel párhuzamosan a mezıvárosi státuszt is megszüntette. Utóbbi a szabadságharc leverése után annak a nemzeti öntudatnak az elfojtását tőzte ki célul, amelynek legfontosabb szervezeti kerete évszázadokig a nemesi vármegye volt. Már 1849 második felében megkezdték az olmützi alkotmány rendelkezéseinek megfelelıen az ország közigazgatási beolvasztását a Birodalomba, egy, a Habsburgok által vezetendı Összállam ( Gesamtstaat ) kialakítása érdekében. Magyarországot öt Kassa, Nagyvárad, Pest, Pozsony és Sopron központú katonai kerületre osztották, amelyek egyúttal a legmagasabb szintő közigazgatási területeket ( Verwaltungsgebiet ) is jelentették, élükön a fıispánokkal. A kerületek a megyefınökök vezette megyékre, azok pedig a szolgabírói hatáskörrel rendelkezı járási biztosok irányította járásokra ( Kreise ) tagolódtak. A szélsıségesen centralizált, sıt gyakorlatilag manuális irányítást a legjobban az illusztrálta, hogy mindhárom közigazgatási szint vezetıje közvetlenül a császár által kinevezett tisztviselı volt. Bük és Csepreg egy rövid ideig a Sopronból irányított kerület, megye és járás része volt. A neoabszolutista kormányzat a nemzeti öntudatot sárba tipró céljai ellenére is a maga racionalitásával késıbb, a kiegyezés után hivatalba lépı magyar kormány számára érzékelhetı elınyökkel is járt. Az erıszakos átszervezéssel ugyanis egy olyan vertikálisan és horizontálisan egyaránt jól átlátható igazgatási struktúra jött létre, ahol a jól körülírt alá-fölérendeltségi viszonyt a három irányítási szint, míg azok egyértelmő területi 81

82 illetékességét a kerületek, megyék és járások határainak, illetve székhelyeinek rögzítése szavatolta (CSIZMADIA A. KOVÁCS K. ASZTALOS L. 1998). A központi kormányzat Répce-melléki járás esetében 1861-ben azt a Lövıt szemelte ki járási székhelyként, amelyet már korábban kitüntetett figyelmével, révén, hogy zsandárállomást telepített oda. A helyiek azonban a felállítandó járási szolgabírói hivatalnak nem tudtak (vagy nem akartak?) megfelelı épületet biztosítani, így az átmenetileg a sági (ma Simaság része) kastélyba, majd végül Csepregbe került. A kiegyezést követıen a vármegyei és a városi igazgatás megreformálására ben került sor. Az évi XLII. tc. nagyrészt, de nem feltétlenül a szabad királyi városokból kialakította a városok legmagasabb szintő csoportját, a törvényhatósági jogú városokat. Az évi XVIII. tc. az 1848-ban már megszüntetett egykori oppidumok helyzetét rendezte, és egy részüket rendezett tanácsú várossá emelte fel, a többit pedig a jóval alacsonyabb rangú községi jogállásba sorolta. Az évi XX. tc. a 48 szabad király város közül 28-tól megvonta a törvényhatóságot és beolvasztotta ıket vármegyéjükbe. Innentıl kezdve közigazgatási értelemben csak megyei és városi törvényhatóságok léteztek, a vármegyék pedig járásokból és az ezekkel egyenrangú rendezett tanácsú városokból álltak. A községek helyzetét az évi XXI. tc. rendezte mégpedig úgy, hogy a községeket három nagy csoportra, a kisközségekre, a nagyközségekre és a rendezett tanácsú városokra osztotta. Az 1860-as években Csepregen át tervezték a Sopron Nagykanizsa vasútvonal, az ún. Déli vasút megépítését, de a helyi földbirtokosok ellenállása miatt azt végül Közép- és Felsı-Bük között vezették keresztül, a vasút hiánya pedig okot adott a városi rang elvesztésére 1871-ben, így Csepreg nagyközségként lett járási székhely 1876-ban. A mezıvárosi címet hagyománytiszteletbıl használták tovább a helyiek egészen a XIX. század végéig (WELLNER L P. 41.). Igazgatási szempontból ugyan megerısítette pozícióit, hiszen itt épült fel a járási székhely szerepkörhöz tartozó intézményhálózat, de közlekedési helyzetének leértékelıdése miatt a nagyipar elkerülte, mindössze néhány középüzem (vízimalmok, téglagyárak, cukor- és bırgyár) telepedett meg (12. ábra). Amennyi hátrányt okozott a vasút hiánya Csepregnek, legalább annyi elınyt jelentett a megléte Büknek. A már idézett törvények értelmében a három Bük 1871-tıl egymástól független község, majd tól kisközség lett. A vasútvonal megjelenése azonnal vonzotta a gyáripart, amelynek helyi zászlóshajója az 1867-ben Felsı-Bükön megnyitott cukorgyár volt, de emellett két téglagyár is létesült a korszakban. Az iparosítás népességrobbanással járt együtt, és ez teljesen új irányt és lehetıséget adott a nemesi hármasfalu fejlıdésében. A kormányzat takarékossági megfontolásból, adminisztratív és pénzügyi eszközökkel egyaránt ösztönözte a kisközségek nagyközségekké történı egyesítését. Országos tapasztalat volt ugyanis, hogy a kisközségek a törvény által elıírt kötelezı feladatokat önállóan nem, hanem csak egymással szövetkezve tudták ellátni. Ez viszont azt eredményezte, hogy a gyakran kaotikus közfeladat ellátási rendszerek mőködtetése a helyi és a megyei apparátusra egyaránt jelentıs többletterheket rótt úgy, hogy eközben a kisközségek zömének a költségvetése is deficites volt. A három Bük esetében is ez volt a helyzet, hiszen a korabeli alispáni jelentések beszámolnak arról, hogy mindhárom Bük éves költségvetése nagymértékben deficites volt, a kiadási oldal többszöröse a bevételinek (GALAMBOS A. 2003, P. 613.). Mindezt tetézte, hogy a jelentıs kiadások nem eredményeztek az adott kor színvonalának megfelelıen hatékony 82

83 feladatellátást, hiszen a három Bük külön képviselıtestületeket tartott fenn, ugyanakkor közösen egy jegyzıt alkalmazott, járási ügyekben Csepreghez tartozott, de például a körorvosának székhelye Bıben volt. A három Bük közül a takarékossági szempontokat akceptálva a heterogénebb társadalmú és szerényebb anyagi helyzetben lévı Felsı- és Közép-Bük támogatta az egyesítést, az alsó-büki gazdák nagy része viszont kifejezetten ellenezte. Ellenállásuk oka az volt, hogy e gazdák zöme virilista lévén kényelmes többséget alkotott az alsó-büki képviselı-testületben, amelyet az egyesítés után nyilván nehezebb lenne fenntartani. Ráadásul az érdekérvényesítı képességük csökkenését úgy kellett volna elviselniük, hogy az egyesítés anyagi terhei viszont nagyrészt rájuk hárultak. A kedélyek csak 1902 márciusában csillapodtak, amikor báró Solymossy Ödön, a kerület országgyőlési képviselıje a körjegyzıi irodában elmagyarázta a bükieknek, hogy miért kívánatos az egyesítés, és eloszlatta az alsó-bükiek anyagi természető fenntartásait is. Az egyesítés útjából ezzel minden akadály elhárult, csupán néhány jogi lépés volt hátra március 10-én a vármegyei közgyőlés az egyesülı nagyközségnek a Bük nevet adta június 27-én Széll Kálmán miniszterelnök mint belügyminiszter leiratot intézett a vármegyéhez, melyben elrendelte a három Bük egyesítését, ami egyúttal a folyamat végsı aktusának, az egyesítés tényleges dátumának tekinthetı (GALAMBOS A. 2003, P. 614.). Az egyesítéssel Bük igaz, a helyi társadalom egy részének akarata ellenére, de egy csapásra Csepreggel azonos jogi helyzető településkategóriába, a nagyközségek közé került. Bár a járási központ státuszából adódóan Csepregnek igazgatási és közszolgáltatási funkciókat illetıen egyértelmő volt a vezetı pozíciója, az ipari potenciál tekintetében azonban Bük versenyben volt vele, a közlekedés-földrajzi helyzete alapján pedig elınybe is került, annak ellenére, hogy Csepreg 1913-ban vasúti szárnyvonalat kapott, állomása a temetı mellett a Szombathelyi út mentén létesült. A két nagyközség kapcsolatát talán a legszemléletesebben a korabeli sajtó tudósításaival lehet leírni, amelyek arról számoltak be, hogy a vármegyei elit egy része a csepregi járás báljaira Bükön át utazott, és a büki állomáson kocsik várták bálozókat, hogy a mulatság helyszínére vigyék ıket (SN 1902). Hasonló volt a helyzet a Zsigmond korától tartott, messze földön ismert csepregi vásárokkal is, hiszen azokat a vasút megjelenésével egyre többen szintén Bükrıl közelítették meg. Fontos szempont továbbá, hogy a három Bük egyesülésével a Csepregi járás második legnépesebb települése jött létre, amely egyedüliként a járási székhellyel azonos népességszám-kategóriába tartozott, a közigazgatási egység többi központi települése jelentısen elmaradt ettıl (Iván 1716 fı, Lövı 1386, Bı 1135 fı). A boldog békeidık alaposan átrendezték az ország benne nyilván Bük és Csepreg birtokszerkezetét is. A birtok árucikké válása szó szerint kihúzta a talajt a helyi földtulajdonosok nagy része alól, mert anyagi eszközeik elégtelensége folytán nem tudtak áttérni a tıkés fejlıdés diktálta mezıgazdasági nagyüzem-formára. Ez a folyamat Bükön értelemszerően elsısorban a (volt) nemességet, Csepregen pedig a népes szabadparaszti társadalmat érintette és aztán roppantotta meg. A kisnemesi és kisparaszti birtokok zömét a cukorgyári gazdaságok vásárolták fel, ahol korszerő gazdálkodási formákat (vetésforgó, gızgépek) alkalmazva kellı mennyiségő nyersanyagot (cukorrépát a gyára, illetve takarmányt tehenészete számára) biztosítottak a cukorgyárak mőködéséhez. Bükön egyedül a a Felsıbüki Nagy birtokot a XIX. század közepétıl bíró Jankovichoktól megvásárló Markovics család birtoka maradt egységben, de ık a megfelelı tıke hiányában nem tudták 83

84 átalakítani birtokukat bérmunkával dolgozó, gépeket alkalmazó tıkés nagyüzemmé. Ezért a cukorgyárnak adták bérletbe földjeiket, amelynek uradalma a büki határban 1900-ban 687 holdra rúgott (ez a teljes szántóterület 25 %-a volt), és ehhez jött még a Markovics család 144 holdja (GYURÁCZ F. 2000, P. 70.). Csepregen a Jankovichok maradtak a legnagyobb birtokosok. Az elıjogokat élvezı birtokos nemesség addigi formájában megszőnt létezni, és a mezıgazdasági termelı tevékenységet átvevı nagy létszámú szabad parasztság a megmaradt és a cukorgyári nagygazdaság földéhsége miatt még szőkebbé vált termıterületen volt kénytelen gazdálkodni. Társadalmi státuszuk, vagyoni helyzetük attól függött, hogy mekkora birtoktestet tudtak megkaparintani, és az ott megtermelt elsısorban nyilván cukorrépát és a szintén keresett gabonát terményeket értékesíteni. A csepregi szılı- és borkultúra középkori dicsfénye megkopott, és az as filoxéra annyira megtizedelte az állományt, hogy ez az ágazat erıteljesen háttérbe szorult az agráriumon belül is (11. táblázat). Az adatok alapján látható a tıkés termelés meg a Nagyatádi Szabó István-féle földreform okozta birtokkoncentráció folyamata: egyik oldalon a prosperáló árutermelı nagygazdaságok, míg a másikon a létükért többnyire sikertelenül küzdı önellátó parasztgazdaságok kialakulása, további aprózódása. A 20 hold feletti birtokkal rendelkezı, általában nem helyi származású gazdag paraszti réteg ebbe a cukorgyárak is beletartoztak Bükön az összlakosság 4-5 %-át, Csepregen pedig alig a 3 %-át alkotta, de elıbbi helyen a termıterületek 30-35, Csepregen pedig a 60 %-át birtokolta. A gazdag parasztok a birtokukon jelentıs (tejelı-) szarvasmarha állományt is tartottak, istállózó formában. Kezükön volt az állatok több mint 1/3-a. A holdon gazdálkodó középbirtokosok viszonylag népes tömege (a lakosság kb. 30 %-a) nagyrészt azokból a módosabb egykori nemes alsó-büki gazdákból verbuválódott, akiknek volt akkora birtoka, hogy terményeikkel a cukorgyár beszállítóivá válhattak, és némileg modernizálhatták gazdaságukat. Ugyan Csepregen ez a réteg erıtlenebb volt, de Bükön is jelentısen meggyengült, hiszen a falu önkormányzatából kiszorultak a nemesek, és a helyi döntéshozó testületbe csak a legnagyobb adófizetık (virilisták) kerültek be. Az egyesült nagyközségben az alsóbüki evangélikus nagygazdák abszolút többségben maradtak, holott a falu lakosságának alig 1/3-a volt ágostai hitvallású. Új arcok és foglalkozások is feltőnnek itt, például a malomtulajdonos Lovranits, a gabonakereskedı Mayersberg vagy a téglagyáros és bolttulajdonos Feiglstock. Ezzel szemben olyan régi nemesi családok tőntek el, mint az Eneseiek, Baranyaiak, Radók, Berzsenyiek, akik gyaníthatóan katonatiszti vagy hivatalnoki pálya felé törekedve valamely városba költözve elhagyták Büköt (SZABÓ J. 1985A). Úgy tőnik tehát, hogy a hatalmas cukorgyár Bük gazdaságának, társadalmának valamennyi ágazatát, rétegét áthatotta (sıt felforgatta), a falu fejlıdése közvetett vagy közvetlen módon, de szinte csak tıle függött. Röviden: a hagyományos nemesi agrárfalutól idegen, egysíkú iparosítás történt. A kis- és törpebirtokosok (10 hold alatt) Bük teljes termıterületébıl mindössze 255 holdat mondhattak magukénak, így az még az önellátásra is kevés volt. Szerencsére Bükön a gazdaságok alig negyedét tetté ki, Csepregben viszont a birtokosok kétharmadát. İk egy-egy rossz terméső évben tömegesen adták el addigi megélhetésük egyetlen forrását, a nadrágszíjparcellájukat. Ez különösen Csepregen volt valódi veszély, hiszen a birtokszerkezet fenntarthatatlan tulajdonosi struktúrát mutatott, a gazdaságok magas száma (1377 db) azt jelentette, hogy gyakorlatilag valamennyi helyi család egzisztenciája támaszkodott a mezıgazdaságra, ami még egy ilyen nagy határú településnél is túl nagy elvárás. A birtokaikat vesztett 84

85 népességet a cukorgyárak azonban tárt karokkal fogadták, és betanított munkásként vagy napszámosként alkalmazták ıket csakúgy, mint a zselléreket. A magyar Gründerzeit korában az ipari alapítási kedv is megnıtt. Bükön a legnagyobb üzem a cukorgyár lett, amely a kor színvonalán álló gazdasági épületeket, cselédlakásokat, téglagyárat emelt, sıt külön iparvágányt létesített. Az üzem falusi viszonyok közt hatalmasnak számított, hiszen 1910-ben 706 fınek adott munkát (SZABÓ J. 1985A, P. 88.). Bükön a helyi agyagra települve további két téglagyár is létesült a korszakban: az egyik Feiglstock Béni tulajdonában 1896-ban a mai futballpálya mögött, míg a másik egy jómódú gazda, Balogh Ferenc által a XX. század elsı évtizedében az alsó-büki Répce mellett. Igaz, a két üzem együttesen 21 fıt foglalkoztatott 1910-ben (GYURÁCZ F. 2000, PP ), mégis érdemes megemlíteni ıket, mert túllépték a kisipari kereteket. További foglalkoztató volt a Répcére települt három vízimalom. Csepregen is megindult az iparosítás, a környék természeti és termıhelyi adottságait figyelembe véve a bükihez hasonló ágazatokban, de kisebb üzemméretben. A bécsi Carstanjen lovag által vezetett gazdasági társaság, a Schöller-cég 1867-ben építette fel cukorgyárát a Szakony melletti külterületen, az Öreg-Répcén túli ekkor létrejött ún. csepregi gyártelepen. Mivel Csepregnek ekkor nem volt vasútja, külön vasútvonalat építettek közvetlenül az országút mentén a büki vasútállomásra. A család 1884-ben megszerezte a felsıvárosi kastély tulajdonjogát is Jankovich Gyula gróftól, így a Nádasdy-kastélyt ma Schöller néven (is) ismerik. A gyár alig 20 esztendeig mőködött, az elsısorban a büki gyárral folytatott piaci versenyben alulmaradva 1887-ben beszüntette a termelését. A következı gyárüzem a századfordulón a Koller fivérek által megnyitott Columbia bırgyár, amelynek termékei világszerte ismertté váltak. A városból kivezetı (ma Rákóczi) út és az Ásás zugába felhúzott épület igaz, sajnos üresen, de mai is áll. A korszakban még két téglagyár is épült: 1920-ban a Klug-féle üzem a Bognár utca végébe, szintén az Ásás mellé települt, míg az 1920-ban üzembe helyezett Kadnár téglagyár a vasútállomás mellé. Mindkettı 10 fı alatti kisüzem volt (WELLNER L. 1981, P. 43.). Bükhöz hasonlóan Csepregen is három malom dolgozott a Répce vízi energiájára települve. A céhrendszer lezárulása (1872) után a kisiparosok száma és társadalomban elfoglalt aránya mindkét nagyközségben megnövekedett, számuk 1910-ben Bükön 129, Csepregen pedig 195 fı volt, és a helyi lakosság ellátásához szükséges minden szakmát képviseltek (DÉNES J. 1937, P. 38.; SZABÓ J. 1985A, P. 42.). A szolgáltatások mennyisége és minısége jelentısen eltért egymástól a két nagyközségben. A társadalmi szolgáltatásokat illetıen Csepreg elınye jelentısen megnıtt, elsısorban a járásközponti rangjából kifolyólag. A korszakban ehhez a központi funkcióhoz tartozó intézmények csakhamar megjelentek itt. Az igazgatási intézmények közül az Adóhivatal 1852-ben, tehát már a Bach-korszakban létesült, a többi 1876-ban került felállításra, úgymint a közjegyzıség, a Királyi járás-, valamint szolgabíróság, utóbbihoz kapcsolódva a járási börtön. A közszolgáltatások egy része is a járási apparátushoz került. Ilyen az egészségügy, amit a Csepregi járásban egy járási, illetve további három körorvos látott el, a rendvédelmi feladatok, amit itt öt csendırrel dolgozó csendırállomás biztosított, míg a járás területén lévı 125 km hosszúságú megyei út karbantartására 11 útkaparót alkalmaztak (FARKAS S PP ). A dualizmus kori iparosítás együtt járt a tömeges (nagy)városokba vándorlással, amely meglazította a háromgenerációs családmodellt, és a lakosságtól az ipar az agráriumtól eltérı a teljességre törekvı helyett a specializált tudást, illetve életritmust követelt meg, idıorientált felfogást a mezıgazdaság diktálta feladatorientálttal szemben. A család megmaradt ugyan az 85

86 egyén elsıdleges szocializációjának helyszíneként, de szükségesek lettek a másodlagos helyek is, az oktatási-nevelési intézmények, amelyek látogatása, elvégzése gyakorlatilag az egész társadalom számára kötelezıvé vált (általános tankötelezettség), ami az oktatási infrastruktúra addig példátlan bıvítését kívánta meg országszerte, így a két nagyközségben is. Csepregen az elemi oktatás a Szent Katalin kápolnában ben létesített Isteni Megváltó Leányai apácáinak zárdájában beindított leány- és az 1906-ban a megépített négy tantermes fiúiskolában kapott elhelyezést, az óvodai nevelés pedig 1920-ban a legényegylet épületében indult el (WELLNER L. 1981). Mindkét épület ma is áll, az elıbbi a Széchenyi téren (Közösségi Szolgáltató Központként), az utóbbi pedig a Bajcsy-Zsilinszky utcában (üresen). Bükön csak az elemi oktatás intézményrendszere alakult ki, pontosabban minıségileg lépett elıre, a felekezet szerinti megosztása megmaradt ben hatalmas tőzvész pusztította el az evangélikus parókiát és iskolát, 1844-ben építették újjá az egy tantermes iskolát, amelyet 1859-ben egy újabb tanteremmel bıvítettek. A cukorgyár megnyitása utáni beköltözési hullám miatt az iskoláskorú diákok létszáma drasztikusan nıtt, között 141-rıl 193 fıre, így az oktatási infrastruktúra rövidesen ismét szőkösnek bizonyult. Felmerült egy nagyközségi szintő iskola építésének a gondolata is, de az evangélikusok ragaszkodtak saját intézményükhöz, ezért a két felekezet külön-külön oldotta meg a problémát. Elıször az evangélikusoknak sikerült, akik a Fı utcán (ma: Kossuth u.), nem messze a templomuktól 1906-ban felépítették két tantermes iskolájukat (BUKISKOLA.HU). Bükön súlyos hiányosság volt, és a képviselıtestület halogató magatartása miatt az is maradt, hogy nem létesült óvoda. Az orvosi ellátás is romlott, nem volt egészségügyi intézmény, egy elıször bıi, majd végre helyi orvos látta el a betegeket (GYURÁCZ F. 2000). Nem feltétlenül az igazgatáshoz kapcsolódva, de a járási funkciókkal nyilván összefüggésben az intézményalapítási láz az egyéb ágazatokat, különösen a hírközlési szolgáltatásokat, továbbá a hitel- és pénzügyleteket is elérte. A posta 1857-ben, a távirda 1887-ben kezdte meg mőködését. A csepregi székhelyő Répcze-vidéki Takarékpénztárat 1873-ban hozták létre, amelynek fiókpénztárát Felsıpulyán (ma: Oberpullendorf, Ausztria) 1888-ban nyitották meg. A postatakarékpénztár 1886-ban létesített irodát a városban. Bükön az ilyen típusú intézmények szinte teljesen hiányoztak, egyedül posta mőködött, a középbüki iskola mögötti épületben. A társadalmi-gazdasági változások természetesen mélyreható demográfiai átrendezıdést is eredményeztek. A korabeli népességi adatokat vizsgálva (12. táblázat) mondhatjuk, hogy 1850/57 10 és 1870 között Bükön és Csepregen népességrobbanás játszódott le, hiszen a lakosság másfél évtized alatt Bük esetében 1614-rıl 2709 fıre, azaz 68 %-al, két évtized alatt Csepregen pedig 2069-rıl 3273 fıre, azaz 58 %-kal növekedett. A demográfiai változás irányában nincs, ütemében és lecsengésében viszont nagy különbség mutatkozik a két nagyközség között, hiszen egyrészt Bük a nagyobb mértékő növekedést rövidebb idı alatt érte el, másrészt elıbb érte el népességszámának korabeli csúcspontját. Bük lélekszáma 1880-ban tetızött 3030 fıvel, ami a negyedszázaddal korábbi érték közel kétszerese. Ettıl kezdve viszont kisebb-nagyobb megszakításokkal, de trendjében egyértelmő csökkenést mutatott a korszak végéig. Noha Csepreg népességszámában is az 1880-as év egy kisebb maximumot hozott, a következı dekád enyhe visszaesése után minden cenzussal történelmi csúcsokat ért el, hiszen legalábbis írott történetében elıször 1900-ban átlépte a 4000, 1910-ben a 4100 fıs határt, 1920-ban pedig megközelítette a 4200 fıt. Ez 10 A XIX. század közepén nincs olyan év, amire Bük és Csepreg népességszáma egyszerre rendelkezésre áll. Ez a két egymáshoz legközelebbi idıpont, így az összehasonlíthatóságnak leginkább ezek felelnek meg. 86

87 egyúttal azt is jelenti, hogy Bük csak idılegesen, Csepreg viszont a mintegy hét évtized alatt folyamatosan tudta növelni demográfiai súlyát a környék települései közt. A két település eltérı demográfiai folyamatait feltehetıen az azokat kiváltó okok különbözısége okozza. Az adatok egyértelmően igazolják, hogy Bükön a gyors népességnövekedés szinte kizárólag az iparosítás következtében fellépı munkaerıigénnyel, illetve az emiatt fellépı bevándorlással magyarázható. Erre utal az is, hogy hirtelen lett szőkös az iskola, illetve hogy a három település(rész) közül a cukorgyárnak helyet adó Felsıbük lakossága nıtt a legdrasztikusabban, 1857 és 1870 között két és félszeresére (13. táblázat). Emellett nagyszámú idegen is letelepedett az addig színmagyar településen, akik 1880-ban az összlakosság 21, 1890-ben 19, 1900-ban pedig a 7 %-át tették ki. A nemzetiségi összetételük a monarchia etnikai sokszínőségét képezte le: legnagyobb arányban a németajkúak és a délszlávok (különösen horvátok és szerbek) fordultak elı köztük. Ugyanezen nemzetiségek a korbeli Csepregen is megjelentek, de a bükinél jóval alacsonyabb arányban: részesedésük 1880-ban 9, 1890-ben 4, 1900-ban pedig 3 % volt az összlakosságból. A megjelenésük mindkét településen a cukorgyárakkal magyarázható, feltehetıen a nyitásuk után azonnal fellépı nagy (szak)munkaerıigény csábította ıket ide, majd amikor már a helyben és környéken is volt annyi és olyan képzett munkaerı, eltávoztak. Ezt igazolja a csepregi jelenlétük nagymértékő csökkenése 1880 és 1890 között, amikor bezárt a csepregi cukorgyár. (Tudomásunk van arról, hogy közülük többen vegyes házasságuk után itt maradtak és megindult asszimilációjuk, de ilyen ütemő, generáción belüli beolvadás békés idıszakban nem fordul elı.) A mennyiségi vonások után célszerő megvizsgálni a lakosság minıségi jellemzıit is, ami többek közt az aktív keresık foglalkozás szerinti megoszlásával számszerősíthetı (14. táblázat). A vizsgált két idıpont között Bükön a mezıgazdaságban dolgozók aránya jelentısen csökkent, és ennek két fı oka lehet: egyrészt az erıteljes iparosítás, másrészt pedig a birtokkoncentráció (cukorgyári gazdaság). A primer szektorral szemben az iparban és az egyéb ágazatokban dolgozók aránya megnıtt, és a korszakban egy kifejezetten fejlett, urbánus foglalkozási szerkezet alakult ki. Csepregen ennél egy kicsit összetettebb volt a helyzet, hiszen járási székhely mivolta ellenére egyre nagyobb lett a mezıgazdaságban dolgozók aránya, hiszen egy átmeneti mérséklıdés után ismét emelkedett, viszont a tercier szektor munkavállalóinak száma csökkent, és csak az ipar tudta növelni folyamatosan munkavállalói számát, de a nagyobb városi hagyományokkal rendelkezı nagyközség korabeli foglalkozási szerkezete rurálisabb volt, mint a büki. Magyarországon 1910-ben az aktív keresık 61,6 %-a a mezıgazdaságban, 24,9 %-a az iparban, 13,5 %-a pedig az egyéb ágazatokban dolgozott (KLINGER A. 1997), azaz Bük foglalkozási szerkezete ebben az idıszakban inkább a városok, míg Csepreg inkább a falvak színvonalához közelített. A jelentısen eltérı adatok hátterét azonban érdemes egy kicsit részletezni. Kézenfekvı, hogy Bükön a szekunder és a tercier szektorban dolgozók nagy része a cukorgyári gazdaságban vállalt munkát. Az üzem jelenléte azonban a község kisiparának fejlıdésére is nagy hatást gyakorolt. Akik a gyárban munkát találtak, jobb anyagi körülmények közé jutva többet költhettek életszínvonaluk javítására (ruházatukra, lakásukra). A megnövekedett és sokszínőbbé vált igények változatosabbá tették a helyi kisipart, kereskedelmet, olyannyira, hogy számos mester és kereskedı érkezett külföldrıl is, és telepedett le Bükön. Ekkor jelentek meg a falu társadalmában olyan idegen csengéső 87

88 családnevek, mint a Schermann, Riegler, Dosztál stb., de mégsem alkottak egységes (városias) igényszintő, kultúrájú társadalmi réteget. Legalábbis erre utal, hogy az új iparosok önszervezı képessége, készsége sok kívánnivalót hagyott maga után, hiszen csak 1908-ban (többszöri központi felhívásra!) alakult meg az egyetlen civil szervezıdés, a Büki Iparoskör. Mindez abban a korszakban, amikor országszerte ezrével, de a szomszédos Csepregen is szép számmal alakultak a különbözı egyesületek. Csepregen az agráriumban dolgozók aránya a bükinél azért volt magasabb, mert ott nagyobb fokú volt a birtokaprózódás, ugyanakkor az iparban és a szolgáltatásokban dolgozók nagyobb része a helyiek közül került ki, nem egyetlen vállalattól függtek, így maguk is összetettebb, sokszínőbb réteget jelentettek, mint Bükön. Farkas Sándor szerint a XIX. század végi Csepregen a polgárság szegényebb része gyári munkára van utalva, hol szorgalma mellett meglehetıs jólétnek örvend (FARKAS S. 1887, PP ). İk, továbbá az önálló és öntudatos régi mezıvárosi iparos-, kereskedıfamíliák, kiegészítve a járási tisztviselıkkel a helyi társadalom viszonylag széles, saját egzisztenciával rendelkezı részét, polgári középosztályát képezték. Az ı társasági attitődjük, kezdeményezıkészségük megjelent abban is, hogy az alapítási láz a civil szférára is átterjedt. Csepregen a társas élet, vagy, ahogy Farkas Sándor nevezte: intelligentia több kisebb-nagyobb csoportba szervezıdött, amelyek céljaik, tevékenységi körük alapján három fı csoportba oszthatók, de természetesen voltak köztük átfedések: 1) Kulturális egyesületek (rendszerint egy-egy könyvtárat is tartottak fenn): Nemzeti Casino (alapítva: 1874), Csepregi Polgári Olvasókör (1894), Katholikus Ifjúsági Legényegylet (1903), Mária Kongregáció (1906); 2) Érdekvédelmi egyesületek (a nevükben foglalt alaptevékenységük mellett szintén foglalkoztak kultúraszervezéssel): Iparoskör (1900), Csepregi Gazdák Szövetsége (1908); 3) Közszolgáltató egyesületek (olyan közcélú feladatokat láttak el, amelyek a késıbbiekben jellemzıen önkormányzatok által ellátandó közszolgáltatások lettek): Temetkezési Egylet (1813), Utczavilágítási Egylet (1875), Tőzoltó Egylet (1882). (FARKAS S. 1887, PP ; CSAPÓ ET AL PP ). A dualizmus korában Sopron vármegye déli részén, a Répce középsı folyása mentén tehát Csepregnek egy gazdasági és demográfiai ellenpontja jött létre, Bük. A járás kétközpontú lett, ami különleges abból a szempontból, hogy a két centrum egymással közvetlenül határos település. Érdekes azonban, hogy a korabeli iparosítás nem azonosan hatott a két nagyközség társadalmi képletére, másként reagált arra Bük mint korábbi nemesi falu hagyományos agrár-, és Csepreg mint egykori mezıvárosból kialakult járási székhely polgári társadalma. Bük több évszázadig szilárdan álló feudális társadalma a dualizmus kori tıkés fejlıdés, iparosítás néhány évtizede alatt teljesen átalakult. A földesúr (nemes)-jobbágy képletet a tıkés-munkás megosztás váltotta fel. A helyi társadalom kettıssége (dualitása) azonban nem ebben a viszonyban nyilvánult meg elsısorban, hanem abban, hogy egy agrárlakosságnak kellett volna a hirtelen megnıtt ipari munkaerıigényt kielégíteni. Mivel ezt nem tudta teljesíteni, a kedvezı közlekedésföldrajzi kitettségő falu migrációs célponttá vált, idegen ipari népesség tömegei árasztották el és az urbánus foglalkozási szerkezet nekik köszönhetı. İk azonban nem tudtak és emocionális kötöttség híján talán nem is akartak szervesen beilleszkedni a helyi 88

89 társadalomba, csakúgy, mint a falu döntéshozását kezükben tartó, de azt csak a tıke biztonságának szavatolására használó cukorgyári részvényesek. A faluban éltek, de nem benne. A kiegyezés korában Bük társadalma tehát leginkább a helyi származású agrárnépesség és az idegen ipari, kereskedelmi tıkés és munkás réteg egymásra településével, és nem egymáshoz kapcsolódásával írható le. Csepreg ezzel szemben feltehetıen városi hagyományai miatt olyan társadalmi képletben élt, amelyben az iparos és kereskedı réteg is viszonylag széles és erıs volt, és olyan szakmai tudással, munkakultúrával rendelkezett, hogy a dualizmus kori indusztrializáció okozta változásokhoz is könnyebben tudott alkalmazkodni. A gyáralapítások révén történt ugyan bevándorlás, de az újonnan érkezık jóval kisebb számban voltak, mint a helyi, vagy mint a Bükre költözık. Itt tehát nem csak a mezıgazdasági, hanem az ipari munkaerı nagyobb része is csepregi lakos. Ennek következtében nem történt akkora demográfiai robbanás, mint Bükön, ugyanakkor, nem is tarkította népesedési pályáját annyi és olyan visszaesés sem. Bük társadalmi-gazdasági fejlıdése inkább revolutív, Csepregé pedig inkább evolutív volt, elıbbit döntıen az erıs külsı hatások mozgatták, utóbbit jobbára az erıs belsı adottságok tompították. Nézzük, hogy ezek a sajátos társadalmi-gazdasági kontextus, illetve dichotómia miként csapódott le a két településen, hogyan befolyásolta azok infrastrukturális szféráját! Településszerkezet, beépítés A két település korabeli területi kiterjedése, beépítési viszonyai a II. és a III. katonai felmérések szelvényei segítségével vizsgálhatók, hiszen elıbbi az 1866-os, utóbbi pedig az 1920-as állapotot, a kettı összevetése pedig a dualizmus kori változásokat mutatja be (13. ábra és 14. ábra). A dualizmus idıszakában Bük beépített területe a kétszeresére nıtt, e növekmény azonban szinte teljes egészében ipari létesítményekhez kötıdött. A vasútállomás, a cukorgyár, a három téglagyár és a Répce mentén sorakozó malmok lényegében egy egységes ipari övet alakítottak ki a nagyközség északi és nyugati részén, emellett városokra jellemzı formai elemekkel gazdagították a zárt települést, úgymint: 1) a cukorgyári komplexum Felsıbük északnyugati részén mérnökien megtervezett, derékszögő utcahálózaton álló tömbszerő építményekkel kapcsolódott a meglévı településrészekhez. A település ezen része vertikálisan tagolttá vált; 2) mind a vasúthoz, mind pedig a mellette kialakuló iparforgalmi területhez kapcsolódó épületek téglából épültek, kitőnve ezzel rusztikus környezetükbıl. Csepreg beépített területének a növekedése is jelentıs volt, hiszen bı fél évszázad alatt kb. másfélszeresére terjedt ki, de ez egyrészt elmaradt Bük expanziójától, másrészt a mozgatórugója sem csak az ipar volt. A legnagyobb üzeme, a cukorgyár ugyanis külterületen feküdt, és a bükivel ellentétben közvetlenül nem kapcsolódott a zárt településhez, így annyira nem húzta maga felé azt. Az viszont nem állítható, hogy a korabeli iparosítás ne hagyott volna máig ható nyomokat a helységben, a horizontális növekedés mindhárom fı irányának a kiváltója és kijelölıje volt. Elıször az Ásás mellett létesített Columbia bırgyár és Klug téglagyár növelte meg kelet felé a beépített területet, majd a csepregi dombsorral párhuzamosan 89

90 kiépített, azzal párhuzamosan futó Répcevis Sárvár vasútvonal itteni állomása, nyugat felé, a dél, Bük felé továbbhaladó vonal pedig ebbe az irányba vonzotta. Bükön a mőszaki infrastruktúrának a közlekedéssel és a szállítással, valamint az iparral összefüggı szektora addig soha nem látott mértékben fejlıdött. Ezzel szemben a közintézmények és az elsıdlegesen lakossági igényeket kielégítı javító és szolgáltató szervezetek, kisipari mőhelyek fejlesztésének üteme nem állt szinkronban a demográfiai robbanással és a foglalkoztatási szerkezet ilyen fokú átrendezıdésével. Az oktatás- és mővelıdésügy tárgyi feltételei kétségtelenül javultak. A falurészek vallási különbségeinek megfelelıen két oktatási központ alakult ki: a katolikusok a Pap közben építették ki oktatási centrumukat, amibıl az 1914-ben épült négy tantermes iskola ma is áll, eredeti funkciójában üzemel és helyi védettséget élvez. Az evangélikusok oktatása 1906-tól a fıút (mai Kossuth utca) vonalában épült két tantermes, téglából készült, tanítói lakással ellátott elemi iskolánál összpontosult. Ez az épület is áll még, és funkciójában szerencsésen megújulva (evangélikus gyülekezeti ház) a város egyik legszebb mőemléke. Az elsıdlegesen lakossági igényeket kielégítı szervezetek (vegyeskereskedések, kisipari mőhelyek) is létrejöttek, és ezek a szolgáltatások nagyjából egyenletesen oszlottak el az egyes településrészek között (1902-ben például mindegyik falurészen épült egy-egy szatócsbolt). Egyéb közintézmény nem létesült a faluban. Ezzel szemben Csepregen intézmény-alapítási láz söpört végig, ami elsısorban a járásszékhelyrangból kifolyólag történt és jellegébıl adódóan a településközpontra koncentrálódott. A fıtéren évszázadokon át fennálló Pihárci-tavat felöltötték, és a helyén alakult ki a nagyközség központi parkja, a Promenád (a francia promenade = sétatér). A felszámolását megtették, mert igény volt építési területre, de egyúttal megtehették, hiszen nem volt szükség helyi oltóvízre, mert az építkezésben visszaszorult a zsúpszalma. A templom, a plébánia, a Nádasdy-kastély, a városháza és a Felsıbüki Nagy-kúria már ott állt, és az újabb, elsısorban a járási funkciókhoz kapcsolódó intézmények oda települtek, a tér déli peremére. A járási hivatal, a bíróság és a posta egy új épülettömbben kapott elhelyezést (ma a zeneiskola és falumúzeum), mögötte pedig a börtön. A takarékpénztárak, üzletek sora kezdte a Promenádot körbevenni, majd a plébánia mellé a tér centrumában felépült a katolikus fiúiskola, amirıl egy idıre a tér egésze is a nevét kapta. A városközpont a kelet-nyugati út mentén egy-egy épülettel kiterjedt: a mai Rákóczi u. kezdeti szakaszán az Ipartestület székháza (ma is az), Szombathely felé pedig a Legényegylet épülete (ma üres) létesült tıl már a helyi egylet által mőködtetett gázlámpák sora világította ki esténként. Az intézményi infrastruktúra után a lakosság életminıségét közvetlenül befolyásoló lakásállományt is szükséges megvizsgálni. Bükön az ipari területek expanziójához képest feltőnıen csekély volt a lakóöv bıvülése, különösen a demográfiai viszonyokat ismerve. Igazából a falu egyetlen olyan része, ahol jelentıs lakásépítés folyt (a cukorgyári munkáslakásokon kívül), a mai Deák utca, ami az egykori káposztáskertek jobbágyfelszabadítás utáni kiparcellázásával alakult ki. A cukorgyár révén a falu északnyugati részén megvalósuló vertikális tagoltság mellett a városias fejlıdés másik morfológiai szegmense a település horizontális zártsága. A két térkép alapján feltőnı, hogy az erısen iparosított, 1902-ben immár közigazgatásilag egyesült három Bük összenövése még 1920-ban sem volt teljes, mert a korabeli faluképhez hozzátartozott a nagyszámú belterületi szántó és gyümölcsöskert, valamint a mai fıút mente továbbra sem volt beépítve. Ezzel szemben Csepreg korabeli alaprajza és területi kiterjedése egy organikus társadalmigazdasági fejlıdés térbeli vetületét mutatja. A változás ugyan nem volt robbanásszerő, de minden addig 90

91 létezı városrészt érintette. A Felsıváros minıségi fejlesztése mellett, megtörtént az Alsóváros és mindkettı bıvítményének a lakóövezettel történı kiterjedése. A növekmény derékszögő utcahálózata jelzi, hogy valamiféle tervszerőség kísérte kialakításukat. Felsıvárosból nyugat felé kifutó utcák (Kovács köz, Sallai, Hunyadi, Ságvári utcák) hosszabbak lettek, csakúgy, mint a Hosszú utcából szintén nyugatra kiágazó Taksony és Szombathelyi utcák. Ezeket a Hosszú utca Széchenyi tér Petıfi utca vonallal párhuzamos utcák, a Deák és az Ady kötötték össze, így a település eddigi domináns észak-déli növekedési iránya mellett a kelet-nyugati is hangsúlyt kapott, a nagyközség oldalirányban is kiterjedt, ennek ellenére horizontálisan zárt maradt. A lakóövezet számszerő jellemzésére a lakóházak számára, illetve állagára vonatkozó adatok a megfelelı források (15. táblázat). A táblázatból kitőnik, hogy Bükön a lakóház-építkezések üteme messze nem tartott lépést a lélekszám növekedésével, azaz a település a lakosság koncentrációját csak a laksőrőség növelésével tudta ellensúlyozni. A századforduló idején Bükön egy lakóházban átlagosan 7 fı lakott, többen mint 1850-ben (akkor 5,4 fı). Csepreg 1850-ben Bükhöz hasonló mutatóval rendelkezett (7 fı/ház), de ra ezt számottevıen javította, csaknem megfelezte (3,8 fı/ház), ami a lakáscélú épületállomány nagyfokú megújítását jelzi. Még egy adalék: mind 1900-ban, mind pedig 1910-ben csupán 78 ipari munkás élt saját házában (SZABÓ J. 1985A, P. 42.), ami utal ezen csoport ideiglenes itt-tartózkodására. Ilyen nagy tömegő albérlı Csepregen nem volt. Egy cukorgyár ide, három téglagyár oda, Bükön a vizsgált idıszakban egyre több (!) vályog vagy sár falazatú, náddal vagy zsúppal fedett ház épült, amelyek természetesen továbbra is fésősen helyezkedtek el. Röviden: a korszakban tapasztalható gazdasági, és az ezzel együtt járó foglalkozási városi fejlıdés irányába mutató struktúraváltás nem a várt mértékben tükrözıdött a település arculatán. Igaz ez Csepregre is, csak ellentétes elıjellel: ott a birtokaprózódás és a kisebb mértékő iparosítás ellenére a település lakóépület-állománya, és minısége lépést tartott az igényekkel. A korabeli Bük és Csepreg alaktani viszonyait feltárva érdemes feltenni azt a kérdést, hogy a két település infrastrukturális szférája miért nem volt képes adekvát és egymáshoz hasonló választ adni a nagyfokú társadalmi és gazdasági szférabeli változásokra. Véleményünk szerint a válasz a következı válaszokban érhetı tetten, amelyek egyúttal egy folyamatsort is jelölnek: 1. A városi múlt: Bük lakossága meglehetısen egyverető agrártársadalomban élt, amely véletlen körülmények folytán közlekedésföldrajzi szempontból kedvezı helyzetbe került. Csepreg társadalma nyilván mezıvárosi múltja miatt is tagoltabb, sokszínőbb, tehát urbánusabb volt, így alkalmas az iparosítás fogadására. 2. Az iparosítás üteme: Bük hagyományos agrártársadalmát szinte sokkszerően érte az iparosítás. Szinte kizárólag a cukorgyárra épülı gazdaság az ipari munkaerıt nem tudta helyben beszerezni, ezért a falu társadalmában új népelemek jelentek meg. Csepregben nem volt akkora volumenő az iparosítás, amelynek a munkaerıigényét a helyi iparos réteg nagyrészt ki tudta elégíteni, így a nagyarányú beköltözés is elkerülte a nagyközséget. 3. A városi társadalom kialakulásának lehetısége: a helyi társadalom homogén mivolta, illetve a kevés idı (1917-ben a cukorgyár leégett) miatt nem tudott frekventáltabb foglalkozási ágazatokba (szekunder és tercier szektor) integrálódni. Ezért a képzett munkaerı jó része idegen (csupán 78 fınek volt saját háza), 91

92 míg a helyi lakosság zöme képzetlen, illetve egyoldalúan mezıgazdasági tevékenységet folytató ember volt. Ebbıl adódik, hogy a cukorgyárral együtt a falu is leégett, hiszen az idegen munkavállalók elhagyták Büköt, míg a helyi lakosság nem volt annyira differenciált, hogy más jellegő központi szerepkörök (pl.: vonzóhatással bíró intézmények telepítése, mint Kıszegen vagy Csepregen) befogadására alkalmas legyen. Már a középkori Csepreg is heterogénebb volt, mint a büki, számottevı helyi ipara és szolgáltató szektora már a kiegyezéskor is volt, mővelıi pedig a társadalom gerincét képezték. İk tökéletesen integrálni tudták az újonnan érkezı ipari és a járási székhellyel együtt járó igazgatási szerepköröket. 4. Településarculat: Bükön a zömében idegen ipari és a helyi agrárlakosság egyrészt nem volt érdekelt, másrészt viszont nem volt képes rá, hogy egy olyan sokszínő, magas igényszintet kialakítson, amely infrastruktúra-fejlesztést ösztönzött volna. Ilyen körülmények között nem jöhetett létre a tevékenységek településen belüli nagyfokú elkülönülése, különbözı funkciójú övek (településmag, kisvárosias lakóöv stb.) kialakulása. Kivéve a cukorgyár környékét, amely nyilván a vas- és közúthoz közeli fekvése miatt azóta is szinte folyamatosan ipari üzemeknek ad otthont, és a mai nagyközség egyetlen komolyabb ipari területe. Csepregen kisebb méretben, de a település nagyságának megfelelı ipari területek alakultak ki a nagyközség peremén, míg a történelmi városközpontba összpontosultak a járási igazgatási és egyéb közszolgáltatások, a kettı között pedig a lakóöv, amely elsısorban hézagos és családi házas beépítési típust jelentett ekkor. A lakó- és munkahely öv világosan elkülönült egymástól, utóbbi már két világos részre, a városközpontra és az ipari területekre (NÉMETH S. 2003A). Bük településalaprajza és -szerkezete meglehetısen egysíkú maradt, és az erıs dualizmus kori iparosítás dacára a szívósan tovább élı alaprajzi vonások napjainkban is inkább az egykori nemesi falu maradványai, semmint egy iparosodott, urbánus település öröksége. Ezzel szemben Csepreg máig élı dualizmus kori emlékei alapvetıen városi vonásokat jelentenek: az alaprajz szerint a Felsı- és Alsóváros bıvítményeit derékszögő utcahálózattal, az intézmények alapján a különbözı szerepkörő öveket, míg a beépítési módok révén a városközponthoz kapcsolódó zárt többszintes és a lakóövhöz köthetı hézagos földszintes, valamint a családi házas formacsoportot A Horthy-korszak és a szocializmus elsı, hosszú évtizede ( ) Gazdaság és társadalom Hazánk történetének 1920 és 1960 közé esı szakaszát történelemtudományunk érthetı módon nem kezeli egységes idıszakként. A trianoni békediktátum aláírása és a kora Kádár-korszak által közrefogott szők négy évtized több és markánsabb politikai változásokat hozott, mint az azt megelızı kilenc évszázad ig jobboldali, majd onnan a baloldali ideológia vált az élet minden területét átható uralkodó paradigmává. Mindkettı bemutatta radikális (fehér és vörös terror, nyilas rémuralom, Rákosi-éra) és konszolidált arcát (Bethlen- és Kádár-korszak) egyaránt, és az egész korszakot mintegy harmadolja két súlyos társadalmi és gazdasági károkat okozó világpolitikai esemény: az es gazdasági válság és a 92

93 II. világháború. Bük és Csepreg településföldrajzi szempontú vizsgálatánál ez a periódus különbözı okok miatt ugyan, de mégis egy egységnek tekinthetı, mert alapvetı vonása, hogy ekkor mindkét település fejlıdését nagyrészt külsı tényezık determinálták, akár kedvezık, akár hátrányosak voltak. A trianoni békediktátum a környékbeli járási központokkal Kıszeggel, Sopronnal, Szombathellyel ellentétben Csepreg járását nem csonkította meg, sıt két fı ok miatt a székhely közigazgatási egységen belüli pozíciója megerısödött. Az egyik, hogy Lövı, Nemeskér, Sopronhorpács és Völcsej községeket mintegy kárpótolva a leghőségesebb várost trianoni területi veszteségeiért 1925-ben a Soproni, Pusztacsaládot 1927-ben pedig a Kapuvári járáshoz csatolták (GYALAY M. 1989, P. 642.), így különösen a mikroközpontként felfogható Lövı elkerülésével a csökkent területő és településszámú járásban Csepreg relatív súlya megnıtt. A másik tényezı pedig Bük az I. világháborútól induló, és közel fél évszázadig, a gyógyfürdı megnyitásáig tartó gazdasági, majd az ebbıl adódó infrastrukturális és társadalmi leépülése. A negatív spirál a cukorgyár március 12-i meglehetısen gyanús körülmények közti leégésével indult el 11. A legnagyobb foglalkoztató megszőnése több kisebb foglalkoztatót (például a két téglagyárat) is magával húzott. A munkahely kapacitás jelentıs csökkenésével szabályos elvándorlási hullám indult el, amely az 1920-as évek közepétıl egy kisebb volumenő, de folyamatos népességcsökkenésbe váltott át. A lassú, de biztos sorvadásra ítélt Bükkel szemben Csepreg gazdasági és társadalmi egyensúlyát a járási székhely szereppel együtt járó viszonylag fejlett intézményhálózata, illetve a korábbi korszakból megmaradt ipari középvállalatai (bırgyár, téglagyárak) továbbra is biztosították. Hogy mit is jelentett Bük két világháború közötti gazdasága és társadalma számára a cukoripar megszőnése, arról legszemléletesebben két korabeli forrás emlékezik meg. Az egyik a Sopron Vármegye címő folyóiratban jelent meg 1917 tavaszán: A végtelen hosszu Felsıbüki Nagy Pál utcán megyünk be a faluba. Itt is, ott is sárgásbarna foltok a házak falán. Bezárt üzletajtók. Kisiparosok, krajzlerosok bezárt üzletei. Mennyit beszél az ilyen becsukott ajtó! A hiábavaló küzdelem a pénztelenség ellen, amelyben felırlıdtek a kisemberek idegei. Bükrıl most kivándorolnak azok, akiket a gyár idecsalt. A kisiparos, a kiskereskedı pedig fogyasztó hijján tönkremegy. (SZABÓ J. 1985A, P. 94.). A másik az 1931 és 1959 között büki evangélikus lelkészként szolgáló, így a helyi viszonyokat jól ismerı Fülöp Dezsı tollából származik, és jelent meg az 1944-es Soproni és Sopron megyei Kalendáriumban: Községünk gazdasági helyzete is egészen különös. Volt egy virágzó cukorgyárunk, mely szinte vonzotta a környék szegényebb lakóit, akik itt megtelepedtek és jó kenyeret kerestek. Ez a cukorgyár egyszercsak megszőnt munkát adni, kapuit bezárta, a munkások nagy része pedig itt maradt büki lakosnak. Ide kötötte ıket a megszerzett kis családi ház, vagy itt nısültek stb. Így most községünkben más községekhez viszonyítva sok a szegény ember. Községünk lakosságának másik része jobb módú törpe- vagy középbirtokosból áll, kinek a helyzete aránylag rosszabb, mint más községekben hasonló birtokkal rendelkezıké. (TÁTRAI ZS. 1997, P. 241). A két különbözı korszakban készült írás egymás mellé állítása tükrözi, hogy a nagyipar elvesztését a falu még 11 A cukorgyár felszerelése az 1910-es évek közepére elavult, jelentısebb felújításra szorult volna. A háború alatt nyilván a létesítmény esetleges eladása sem lett volna túl egyszerő feladat. Az viszont biztos, hogy a tőzeset elıtt a gyárat nagy összegre biztosították, így annak megsemmisülése jelenthette az egyetlen lehetıséget arra, hogy a részvényesek a tıkéjük minél nagyobb részét kivehessék, kimenthessék belıle. Szabó József, a néhai jeles büki tanár-helytörténész több tényezıt számba vevı értékelése alapján úgy vélte, hogy a büki cukorgyár nem véletlenül gyulladt ki és égett le (SZABÓ J. 1987). 93

94 negyedszázad múltán sem tudta kiheverni. Továbbá értesülhetünk belılük a helyi társadalom átrendezıdésére, deformációjára. A korábban a cukorgyár prosperálásától biztos egzisztenciát remélı ide vándorolt gyökértelen hivatalnok, iparos és kereskedı réteg a munkahely megszőnésével azonnal továbbállt, a kevésbé mobilis helyi agrár- és gyári munkás népesség viszont itt maradt, megélhetésében csak kis földjére hagyatkozhatott. Bük visszatért oda, ahol a jobbágyfelszabadítás elıtt volt, mindössze annyi különbséggel, hogy földmőveseit, kézmőveseit már nem a földesúr kötötte röghöz, hanem munkaerejük piaci értékvesztésébıl fakadó bénultság. Csepregen gazdasága ilyen markáns változást nem volt kénytelen elviselni, a több lábon álló városi társadalma nem sérült. A mezıgazdaságban nagy gondot okozott a kis birtokméret, illetve annak további aprózódása. A már említett 1920-as Nagyatádi Szabó-féle reform keretében országosan a nagybirtokok mindössze 10 %-át osztották szét, és ennek eredménye az lett, hogy a 100 holdon felüli birtokok ezek zöme nem paraszti birtok továbbra is a mezıgazdasági terület közel felét (48%) tették ki, a mezıgazdasági keresık 42%-nak viszont 1 holdnál kisebb földje volt (BELUSZKY P. 2003). Bükön az országos átlagnál rosszabb volt a helyzet, hiszen 1930-ban a büki cukorgyári gazdaság földjeinek elárverezése után a 683 földmőveléssel foglalkozó gazdaságból 305 (44,7 %) rendelkezett 1 holdnál kisebb parcellával (SZABÓ J. 1985A). Csepreg viszont még a büki átlagnál is gyengébben szerepelt: 1930-ban az összes gazdaság (1805 db) 64,3 %-a (1160 db) nem érte el az 1 holdas üzemméretet (DÉNES J. 1937, P. 48.). Ilyen birtokszerkezet mellett esetükben szó sem lehetett piacra termelésrıl, sıt az 1920-as években a lakosság zömének az élelmezése is több ízben bizonytalanná vált. Bükrıl például egy 38 helyi földmőves családfı aláírásával ellátott levelet ismerünk 1922-bıl, a melyet a magyar kormányhoz intéztek azzal a kéréssel, hogy a hatóság útján liszttel kedvezményes áron ellátni méltóztassék. (SZABÓ J. 1985A, PP ). A kormány nem is reagált a kérelemre, így csak arra volt jó, hogy megtudjuk: a faluban ezekben az években legalább a lakosság 10 %-a éhezett. Bár Csepregrıl hasonlóan megrázó hangvételő kérés nem került elı, de Dénes Jenı 1937-es leírása gyakorlatilag ugyanazt a problémát fogalmazza meg a járási székhely birtokviszonyaival kapcsolatban: a föld egészen ki van használva. Némi gyarapodást lehetne ugyan elérni további aprózással, amely azonban egyben az életnívó csökkenését is jelentené és amennyit nyerne a település és a nemzet a lakosság számának növekedésével melyet csak rövid ideig tartónak kellene gondolnunk annyit veszítene is, mert az életkultúra csökkenése a maga áldozatát megkövetelné és a visszaesés ismét bekövetkeznék. Hogy tehát a település tovább virágozzon, legelıszöris arra van szükség, hogy a jövendı generációnak ne a föld nyújtsa pusztán a megélhetési alapot, amint az eddig történt, hanem a szabad és független megélhetési lehetıségek kihasználása, gondoljunk így akár iparra, kereskedelemre vagy bármi másra. Egy azonban bizonyos, hogy a föld sok szaporulatot már nem bír el. (DÉNES J. 1937, P. 42.). Az árutermelésre alkalmas birtokok néhány család kezében összpontosultak, akiknek viszont ez a tevékenység biztosította a tisztes életnívót. A nagyüzemi gazdálkodás jellegzetes telephelye a korban a majorság, így ezen külterületi lakott helyek ismét felvirágoztak országszerte és a Répce vidékén is. Bükön az egyetlen megmaradt árutermelı nagybirtok a Markovics- (majd házasság révén Szapáry-) uradalom, amely mintegy 990 holdon gazdálkodva az 1930-as évekre a Nyugat-Dunántúl egyik legmodernebb mezıgazdasági üzemévé vált. A Szapáry-birtokon fıként gabonát, cukorrépát és kukoricát termeltek, de 94

95 elıfordult a kender, a len, a köles, a mustár és a repce is. A cukorgyári idıkben jellemzı marhahizlalást itt a tehenészet fejlesztése váltotta fel. A tejet mindennap vonaton szállították Sopronba. Az uradalom büszkesége a Csepreg határában elhelyezkedı erdı volt, ahol illusztris vendégeknek (a birtokos gróf Szapáry György Szapáry Gyula egykori magyar királyi miniszterelnök fia volt) rendszeresen körvadászatokat tartottak (területet ma is grófi erdı néven ismerik). Szintén csepregi területen, az Acsád felé vezetı út mentén volt a hozzájuk tartozó Izabella-major. A gazdaság mintegy 60 fı állandó alkalmazottal egyúttal a nagyközség legnagyobb munkaadójává lépett elı (GYURÁCZ F. 2000), és áttételesen (azok családtagjait, illetve az alkalmi munkásokat is beleszámítva) kb ember megélhetését biztosította. Amíg a település belterületein inkább a kisparasztok domináltak, addig a külsı részek uradalmi birtokok voltak. A csepregi nagygazdaságok hasonló üzemméretőek voltak, és egy-egy major mint központ köré szervezıdtek. A Horthy-idıszakban Meggyespusztát a Nagycenki Cukorgyár Rt. bérelte, Annamajort gróf Berchtold Lipót volt külügyminiszter, Tormáspusztát Skublics András, Kincsédpusztát Pfeiffer Ferenc, Gyertyánospusztát a Flandorffer testvérek, míg az erdıket Rothermann Rudolf birtokolta (WELLNER L. 1981, P. 43.). A gazdaságok a terményeiket nagyrészt nyersanyagként adták el, a legmagasabb szintő feldolgozottságot a cukorgyár által üzemeltetett Meggyespusztán érték el, ahol 1937-ben a helyi kukoricából, cukorrépából és burgonyából szeszt elıállító üzemet létesítettek, amelyet a Gyıri Szeszgyárnak adtak el és szállítottak le (URFI K. 2013). Bük iparos társadalma mind létszámában, mind pedig sokszínőségébıl is sokat vesztett a két világháború között, és lényegében ismét csak a helyi igényeket volt képes kielégíteni a fıre apadt kisiparos réteg. Megrendelések hiányában az as években bezárt valamennyi téglagyár. Hiába a kedvezı közlekedésföldrajzi helyzet, Bük számottevı ipari potenciál nélkül maradt, és mindenfelé csak üszkös, elhagyott romok maradtak mementóként. Az egykori alapítási lázból lázálom lett. Ugyan Csepregen sem volt lázas ipari üzemépítés, de legalább a már meglévı kis- és középüzemek (a két téglagyár és a bırgyár) szilárd alapokon álltak, a szó eredeti és átvitt értelmében egyaránt. Az iparos társadalma is tovább erısödött, 1937-ben megközelítette a 400 fıt, azaz a hasonló nagyságú Bükének a tízszeresét (CSAPÓ T. ET AL. 1994, P. 26.). Ez jó indikátora a két település korabeli társadalma és gazdasága közti fejlettségbeli különbségnek. A magyar vidék elesettsége az 1930-as években politikai indíttatású állami akciókat indított el. A magyar gazdaság általános helyzetének javulása lehetıvé tette, hogy az addig elhanyagolt falvak kulturális és szociális viszonyait központi forrásokkal is javítsák. Beindult a katolikus legényegylet, a KALOT helyi szervezete Bükön és Csepregen, amely kedvezményesen fıiskolai képzéshez segítette a helyi fiatalokat, és színi elıadásokat szervezett. Csepregen rendelkeztek saját ingatlannal, a mai Bajcsy-Zsilinszky utcában, Bükön nem. Azonban a büki evangélikusok két közösségi intézményt is építettek iskolájuk mellé a két világháború között, elıször az Olvasóegyletüket (1930), majd Ifjúsági Klubházukat (1936). Mindkettı ma is áll, ez elıbbi szociális bérlakásoknak, az utóbb pedig élelmiszerüzletnek ad helyet. Új idık szeleként az 1930-as években megjelent a falvakban is a mozgóképkultúra. A büki mozi becses nevén: Bokréta Mozgóképszínház a mai középbüki vasúti híd mellett létesült, míg a csepregi a Legényegylet épületében kapott elhelyezést. 95

96 Bükön az önkormányzat megállapodott Németh János gyógyszerésszel, hogy ı szülei családi házának lebontása után egy újat épít, és annak egyik szárnyában megnyitja Bük elsı gyógyszertárát. Ez 1931-ben történt, csaknem kilenc évtizeddel az elsı csepregi patika megnyitása után. A mai Kossuth és Petıfi utca találkozásánál álló létesítmény ezt a szerepet töltötte be egészen 1990-ig. Az önkormányzat addigi székhelye, a mai Széchenyi utcabeli Jánosa kúria (a mai óvoda helyén) elavult, ezért a képviselıtestület, jelentıs társadalmi munkát is igénybe véve, néhány száz méterrel arrébb, az utca másik oldalán a diófaligetben egy új községházát épített (NÉMETH S. 2005C). Ez ma is az önkormányzati hivatal épülete. A helyi ipar leépülése után a falu kedvezı közlekedésföldrajzi helyzetét próbálta kamatoztatni. Kérvénnyel fordultak a csepregi szolgabíróhoz, hogy központi helyen, vasúti csomópontban évente négyszer állat- és kirakodóvásár megtartását engedélyezze. A kérvényben foglaltak helyett évente két alkalomra szóló engedélyt Bük megkapta, és öt évszázaddal Csepreg után Bük is vásáros hely lett. Ezzel összefüggı beruházás, hogy 1928-ban a Baross utca végén kialakították a vásárteret állatvágóhíddal (SZABÓ J. 1985A). Összességében a falu intézményhálózata, illetve infrastruktúrája szinte semmit sem javult a korszakban. Továbbra sem létesült óvoda és a két világháború között még nem volt villanyvilágítás sem. Csepregben nem álltak le az intézményalapítások, sıt a monarchia korabeli lendülettel folytatódtak. Az 1920-ban a legényegyleti épületben már beindított óvodát 1924-ban az alsóvárosi zárda épületébe költöztették, ahol a nevelés feladatát nıvérek látták el ban indult el Csepreg elsı középfokú oktatási intézménye, a polgári iskola, amely az 1930-ban lebontott régi városháza helyén épült új neoklasszicista városháza egyik szárnyában kapott elhelyezést ban gyúltak ki az elsı villanyvilágítású lámpák Csepreg közterületein (WELLNER L. 1981, P. 55.). A korszakban Bükön csak a civilek önszervezıdési képessége értékelhetı pozitívan, hiszen az as évek nehéz gazdasági helyzete ellenére több szociális, kulturális és sportegyesület is létesült. A község elöljárói által felállított Ínségenyhítı Bizottság a rászorulók számára szegényházat emelt Középbükön (ma tőzoltószertár a Széchenyi utcában) ban megalakult a helyi sportkör Büki Testedzık Kulturális Egyesülete (BTKE) néven, egyelıre csak labdarúgó szakosztállyal. Pályájuk Felsıbükön, az egykori cukorgyári mázsaház melletti réten volt (GYURÁCZ F. 2000). Az alsóbükiek külön csapatot alakítottak, és az alsóbüki Répce melletti réten, az ún. Koplalón játszottak. A két csapat egyesítését követıen 1925-ben sporttelepet alakítottak ki a megszőnt középbüki Feiglstock-féle téglagyár területén, és ez a labdarúgó pálya (ma inkább már: Sportcentrum) most is ott található. Csepregen két olyan egyesület alakult, amely ma is emblematikus közössége a városnak. Az egyik a Csepregi Sportegyesület (CSSE) egyetlen természetesen labdarúgó szakosztállyal 1924-ben, a másik pedig Csepreg Város Fúvószenekara 1930-ban (CSAPÓ ET AL. 1994). Sportpályájukat elıször a település akkori nyugati peremén, a Deák utcában alakították ki, majd az 1960-as években az alsóvárosi Répceág melletti lebontott malom helyére. Mindkét helyszín megvan ma is: a Deák utcai Régi sportpályát a pünkösdi lófuttatásra használják, az újat, a szépen parkosított Malomkertet a sportcélok mellett közösségi rendezvényekre (pl. a búcsú helyszíne) is (WELLNER L. 1981, P. 55.). A II. világháború különösen sok szenvedést hozott mindkét nagyközség lakóinak, és ennek nem csak az emberáldozatot követelı hadszínterek voltak az okai (Büknek 73, Csepregnek 84 hısi halottja), hanem az 96

97 is, hogy ez a vidék volt a nyilasok utolsó mentsvára, ahol a végsıkig kitartottak. Viszonylag hosszú március 29-ig tartó regnálásuk alatt a már korábban (1942) felállított Csepregi Járási Hadkiegészítı Parancsnokságot tovább mőködtették, a csepregi Zsidó (ma: Jókai) utcába kialakított gettóba győjtötték össze a járás valamennyi zsidó lakosát, majd a büki vasútállomáson bevagonírozva deportálták ıket ( ). Csak néhányan élték túl a borzalmakat, illetve tértek vissza. Az ellátás azonban nem csak amiatt romlott, mert a településeket megfosztották kereskedırétegétıl, hanem azért is, mert a menekültek miatt Bük lélekszáma a háború végnapjaira kb fıre, Csepregé pedig fıre duzzadt. A megszállók a közösségi és az ipari létesítményeket is hadicélra használták: Bükön a moziban és a cukorgyár répamosójában volt a raktáruk, a gépállomásán repülıgépjavító-üzemet rendeztek be, Csepregen pedig az fiúiskolában propaganda célú nyomdát üzemeltettek, a Kadnár-téglagyárban pedig tartottak kivégzéseket. Szerencsére a németek nem tudtak jelentısebb erıket összevonni a térségben, ezért a két településen mindössze néhány ház semmisült meg. Ellenben a visszavonuló nácik Bükön felgyújtották a mozit és mindkét irányból felrobbantották a bevezetı vasúti hidakat, ahogy tették ezt Csepregen valamennyi Répcehíddal. A korszak egyetlen jelentıs intézményalapítása a csepregi Egészségház felállítása 1944-ben. Magyarország háborús vereségét követıen az itt tartózkodó szovjetek érdekszférájába került, és 1948-tól vele együtt haladt a marxista-leninista úton. Mind a társadalomban mind pedig a gazdaságban a fı alapelvek az egyenlıség, a közösségi tulajdon lettek. A politikai hatalom a közösségi céloknak az egyéni érdekek fölé emelését a minden területre kiható központi tervezéssel kívánta elérni. Az új rendszer maga alá temette a magyar polgári közigazgatást is ben a mai csepregi kistérség területén elhelyezkedı, a járásokat kisebb egységekre tagoló körjegyzıségek székhelyei nagyrészt az egykori mezıvárosokban Bıben, Sajtoskálban, valamint az oppidum rangot viszonylag késın, 1792-ben elnyerı Répceszentgyörgyön helyezkedtek el, de ez a helyzet csakhamar jelentısen megváltozott (16. táblázat). Az 1949-es sztálini típusú alkotmány elfogadását követıen került sor a helyi-területi közigazgatás átfogó reformjára. Az évi XX. törvény szerint az államhatalom helyi szervei a megyei tanács, a járási tanács, a városi tanács, a községi tanács, a városi kerületi tanács. Az Alkotmány azon rendelkezését, miszerint a helyi tanácsok az államhatalom helyi szervei, a tanácsokról szóló 1950 évi I. törvény (az ún. I. tanácsi törvény) értelmezte. A jogszabály felszámolta a községek, városok és megyék önkormányzatiságát, és a legjelentısebb újítása az volt, hogy az addig a vármegye igazgatási egységeként mőködı járásban képviseleti alapon szervezett állami szervet, járási tanácsot hozott létre. Térségünkben a legnagyobb változást azonban nem ez jelentette, hanem az, hogy ez a bizonyos 1949/1950-es közigazgatási átszervezés megszüntette a Csepregi járást. Falvainak egy részét meghagyták a gyırivel összevont Sopron megyében. A horvát és német településeket a Kıszeg központú Írottkıi, Csepreget és Büköt a Szombathelyi, a többi falut pedig a Sárvári járáshoz csatolták. A Csepregi járás felszámolása mögött kevésbé területfejlesztési, sokkal inkább pártpolitikai megfontolások álltak. A koalíciós idıszak ( ) választásain ugyanis a környék településeinek nagy részén a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, illetve a Barankovics vezette Demokrata Párt nyert, és a téeszesítésnek sem volt nagy társadalmi bázisa. Ezt a képet erısítette a hatóságok által 1951-ben felgöngyölített ún. csepregi fegyveres összeesküvés. A mozgalom 1949-ben kezdte meg mőködését, a 97

98 mezıgazdaság és a kisipar erıszakos kollektivizálását elszenvedett csepregiek és környékbeliek (fıleg bükiek) körében. Kezdetben mindössze beszélgetéseket folytattak esténként gyülekezıhelyükön, a csepregi Promenádon, ahol többnyire a kommunisták népellenes tevékenysége került szóba. Késıbb állítólag már egy Rákosi-rezsimet megdöntı népfelkelés elindítása is. A tervük az volt, hogy a II. világháborúból visszamaradt fegyverekkel elfoglalják Csepreg stratégiai pontjait (járásbíróság, posta, vasútállomás), és a közigazgatás vezetıit lefogják. Ezt követıen a környékbeli településekre többek közt Bükre, Kıszegre és Szombathelyre is kiterjesztik a megszállást, illetve ezzel egyidejőleg átvágják magukat a nyugatiak által megszállt zónába. Az akció elindítási idıpontjának többszöri módosítása, illetve belsı árulás lehetıséget biztosított az ÁVH beavatkozására, a szervezkedés felszámolására, amire 1951-ben került sor (V. MÉSZÁROS GY. 1999). Az évekig tartó bírósági perekben 42 embert ítéltek el, a vezetıt, a csepregi Majoros István géplakatos segédet és két társát halálra. Az összeesküvésben résztvevı bükieket börtönbüntetéssel sújtották (GYURÁCZ F. 2000). Ezek az események magyarázhatják azt, hogy a polgárosult társadalma miatt reakciós központként számon tartott Csepreget megfosztották igazgatási központ szerepétıl, vonzáskörzetét pedig felosztották a nagyobb lélekszámú ennélfogva szélesebb munkásosztállyal rendelkezı városok között. Továbbá Csepregtıl és Büktıl is elvették nagyközségi rangját, így a Répce középsı szakaszán nem maradt egyetlen olyan település sem, amely a községinél magasabb jogállású lett volna. A közigazgatási rend rendkívüli módon elaprózódott, 1950-ben szinte minden településnek önálló tanácsa lett. A járási rendszer átalakításával Csepreg veszített többet, hiszen egyetlen miniszteri tollvonás, egyetlen külsı behatás megfosztotta valamennyi területi középszintő intézményétıl. Ezzel szemben Bük nem biztos, hogy rosszul járt ezzel a döntéssel, hiszen járási intézménye nem volt, a Szombathelyi járásba történı betagozódása pedig a 900 éves Sopron felé erıs kapcsolatok megszakadása ellenére adott körülmények között pozitívan is értékelhetı, hiszen egy csökkenı jelentıségő város (Sopron) helyett egy központilag is erısen támogatott megyeszékhely (Szombathely) közvetlen irányítása alá került. Fontos szempont ez bár eredményei csak a késıbbi évtizedekben mutatkoztak meg mert az erıteljesen központosított anyagi forrásokat a településhierarchia mentén csepegtették le, így az 1950-tıl saját tanáccsal rendelkezı Bük nagyobb részt remélhetett ezekbıl, mintha egy közbülsı, kisebb jelentıségő járási székhely (pl. Kıszeg, Sárvár vagy alkalmasint Csepreg) is felette állt volna. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a Horthy-korszakban társadalmilag és gazdaságilag sorvadó Bük úgy került a fejlıdı Csepreggel egy hierarchiaszintre, hogy a szomszédvárat visszaparancsolták a rajtvonalra. A nagy ugrásra azonban még várni kellett, mert az 1950-es I. Ötéves Terv az ország szocialista iparosítását és a mezıgazdaság egy részének szocialista átszervezését tőzte ki célul. A nemzetgazdaság erejét próbára tevı gigászi beruházások (szocialista városok építése, az ipari termelés 130 %-os növelése) csak a falvak hadigazdasági állapotban tartásával (kötelezı beszolgáltatás, alacsony felvásárlási árak) valósulhatott meg (BELUSZKY P. 2003). A falusi lakosság elleni inzultusok azonban nem merültek ki ebben, mert beindult a mezıgazdaság (gyakran erıszakos eszközökkel folytatott) kollektivizálása ben Bükön és Csepregen is megtörtént a földosztás, elıbbi helyen a Szapáry-birtok több mint felét osztották ki 112 helybeli nincstelennek, nagyrészt házhely gyanánt, Csepregen pedig összesen 225 holdat 508 igénylınek (SZABÓ J 1985B, WELLNER L. 1981). A kincséd- és meggyespusztai birtoktesteket 98

99 azonban nem osztották ki, hanem egyben tartották. Ez azt jelentette, hogy az amúgy is erıs birtokaprózódást továbbfokozták, életképtelen üzemméretek jöttek létre. Az ezekre utaló rengeteg nadrágszíjparcellát, illetve a belterületi ingatlanokon nagyszámú gazdasági épületet még a kollektivizálás után három évvel készült légifotó is szépen mutatja (15. ábra és 16. ábra). Bükön a téeszesítésnek nem volt társadalmi bázisa, hiszen az újdonsült törpebirtokosok az egyéni problémáikkal voltak elfoglalva, az alsóbüki gazdák pedig vonakodtak földjeiket közös mővelés alá vonni. Ugyanez volt a helyzet a csepregi illetıségő gazdák esetében is. Az agitációs munkát így a nincstelenekre bízták, mégpedig a legnagyobb csepregi majorság, Tormáspuszta zselléreire és munkásaira. Hatásukra alakultak meg a TSZ-ek Bükön és Csepregen ben Tormáspusztáról Bükre, az egykori cukorgyári mőhelyekbe telepített Állami Gépállomás dolgozóinak közremőködésével a Szapáry családot megfosztották valamennyi birtokától, és azon 1949-ben megalakult a Lenin MTSZ. Irodájukat a Szapáry-kastélyban rendezték be. A példa láttán az alsóbüki gazdák a kisebbik rosszat választották, és Kossuth néven ık is TSZ-t szerveztek. A Lenin TSZ kezdetben az állattenyésztésben, a Kossuth pedig a növénytermesztésben jeleskedett. A Kossuth TSZ is igyekezett fejleszteni állattenyésztését, és 1962-ben állami támogatással a Dózsa utca végén felépítette 100 férıhelyes istállóját (GYURÁCZ F. 2000). A két termelıszövetkezet együttesen több mint 3000 holdat, a büki határ mezıgazdasági területének több mint 80 %-át birtokolta. Csepregen 1949-ben alakult meg a Petıfi TSZ. Ennek és a tíz évvel késıbb alakult Új Élet TSZ egyesülésébıl jött létre a Gyızelem TSZ. Fımajorjuk a település belterületén, a Nádasdy-kastély mellett helyezdett el. A 337/1947. FM XIII/1. sz. elıterjesztés szerint az Országos Földbirtokrendezı Tanács többek közt Csepreg község határában állami mintagazdaság céljára mintegy 3000 kat. hold ingatlannak állami tulajdonba juttatását tervezte. Ez a kincsédi és gyertyánospusztai földeken a Kincsédpusztai, illetve a meggyespusztai egyben tartott birtokokon a Meggyespusztai Állami Gazdaság (ÁG) megalapítását készítette elı. Ezek, valamint a Söptei Állami Gazdaság fúziójával jött létre a Csepregi Állami Tangazdaság 1958-ban. Székhelyük a Rothermann famíliától elkobzott alsóvárosi kastély lett (WELLNER L. 1981). A TSZ inkább az állattenyésztéssel tőnt ki, míg az ÁG a gyümölcstermelésével lett ismert, közülük az almájával pedig egyenesen világhírő. A két szervezet együttesen a csepregi határ négyötödét birtokolta. (CSAPÓ ET AL. 1994, PP 9-10.). Ezek a számok egyúttal azt is jelzik, hogy felszámolták az egykori nemesi hármasfalu és a mezıváros társadalmának századokon keresztül legstabilabb és egyúttal jellegadó rétegét, a közép- és gazdagparasztságot, és az agrártársadalomban addig meglévı különbségek hivatalosan és nem a valóságban eltőntek. Az 50-es évek szocialista iparosításának fejleményeirıl, diadalmenetérıl a bükiek és a csepregiek jobbára csak a filmhíradók tudósításaiból értesülhettek, mert nekik szinte semmi nem jutott belılük. Bükön a korszak legnagyobb ipari munkáltatója a már említett gépállomás volt. Dolgozói létszáma egyenletesen emelkedett, és 1963-as megszőnésekor 150 fı volt (SZABÓ J. 1985B). Csepregen a világháború befejeztével az ipari üzemek közül a bırgyár is elkezdte a munkát, azonban felszerelését 1947-ben Szombathelyre szállították, és a csepregi épületet korszerő Mőmalommá építették át. Lisztjét helyben, Kıszegen és a Balaton mellékén vásárolták a sütıüzemek. A Klug téglagyár nem indult újra, a Kadnár-féle viszont igen, azt maguk a dolgozók üzemelték be 1945 közepére (WELLNER L. 1981). A háború tehát Csepreg három jellegadó ipari üzemébıl csak kettı indult újra, közülük az egyik új profillal. 99

100 A hazai kisipar 1945 után a csökkenı megrendelések, a kismértékő anyagkiutalás és az egyre nagyobb adóterhek miatt válságba jutott. Kiutat itt is a szövetkezeti mozgalom kínálta. Az 1948-as Soproni és sopronmegyei címtár 19 csepregi és 50 büki iparost sorol fel, ami azt jelenti, hogy az akkor még járási székhelyen elıbb kezdıdött a kisipari termelıszövetkezetek (KTSZ) megalakítása (SSMC 1948, PP ) ban 14 taggal jött létre a Csepregi Lábbelikészítık Termelıszövetkezete, amely 1951-ben vette fel a Csepregi Cipész KTSZ nevet, amit 1958-ban asztalosipari részleggel bıvítettek (WELLNER L. 1981). Bükön az elsı KTSZ-t a cipészek alakították meg 1952-ben, éppen a Csepregi Cipész KTSZ Büki Cipıjavító-részlegeként 5 fıvel. Példájukat 1953-ban további 11 kisiparos követte, akik létrehozták a Büki Vegyesipari Szövetkezetet. Telephelye nekik sem volt, ezért 1955-ben a Baross utcában álló, korábban dr. Takáts József körorvos tulajdonát képezı villához tartozó istállót, tyúkházat és kocsiszínt kapták meg a községtıl. A tanács 1958-ban már jónak ítélte a falu iparral való ellátottságát, hiszen ekkor már 41-en rendelkeztek kisipari engedéllyel, s a bognár kivételével szinte minden iparág megtalálható volt (SZABÓ J. 1985B). Egyébként a már említett címtár szerint 1948-ban Bükön 6 db szatócsbolt és 5 kocsma, míg Csepregen 16 db vegyeskereskedés és szintén 5 db kocsma mőködött, amelyek kiegészülve a Csepreg központú Hangya majd az államosítás után: Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (ÁFÉSZ) üzleteivel és vendéglátóhelyeivel megfelelıen lefedte a két község lakóinak igényét. Emellett persze egyre kevesebb magánzónak biztosított megélhetést és az 1956-os forradalom és szabadságharc között számottevı büki infrastrukturális fejlesztésrıl nem beszélhetünk ban bevezették a villanyt, de ezzel csupán még a környékbeli aprófalvakhoz képest is másfél évtizedes lemaradást pótoltak ben fejezıdött be a vasúti híd rekonstrukciója. A közintézmények megfelelı elhelyezéséhez nem tudtak megfelelı mennyiségő és minıségő épületet felhúzni, így azokat kisajátított egyházi és magánházakban helyezték el. A tőzoltószertárat a volt szegényházban rendezték be 1953-ban. A nık tömeges munkába állása miatt nem volt tovább halogatható az óvodaalapítás. Ennek helyéül a már az 1930-as években a községházának is alkalmatlanná vált Jánosa-kúriát jelölték ki. Az épületet ekkor sem építették újjá, csupán betatarozták, és ilyen körülmények közt indult be az óvodai nevelés 1954-ben, tehát három és fél évtizeddel a csepregi után (BAKÓ E. HORNYÁK I-NÉ PÓCZA G. 1996). Az iskolaügy az államosítás után sem járt sokkal elıbbre, az oktatás három helyszínen (alsóbüki és középbüki iskola, valamint a Szapáry-kastély) folyt (SZABÓ J. 1996). A napközi otthon 1961-ben valósult meg az alsóbüki olvasóegyleti épület kisajátításával és (vízvezeték nélküli) konyhával történı felszerelésével. Az evangélikusokat egyébként az ifjúsági klubjuktól is megfosztották, és ott jelölték ki az új mozi helyét. A középbüki iskola mellé egy tanítói ikerlakást építettek 1956-ban. A kora Kádár-korszakban a fejlesztési lehetıségeket tekintve Rákosi-korszakhoz képest számottevı javulás mutatkozott. A megyei tanács támogatásával 1959-ben a középbüki Eötvös utcában (az egykori Pap közben ) felépült a mővelıdési otthon egy 300 fı befogadására alkalmas nagyteremmel ban a korban modernnek számító négy tantermes iskola épült a régi helyén, tehát az Eötvös utcában. A megyei források növekedését jelzi, hogy ez utóbbi beruházás felét a megyei tanács fedezte (SZABÓ J. 1985B). Az is igaz, hogy az iskolások elhelyezésére továbbra is igénybe kellett venni a másik két helyszínt. Csepregen az intézményalapítások üteme tekintetében még nem lehetett érezni járási székhely elvesztését, de intı jel volt, hogy Bükhöz hasonlóan ott sem tudtak új épületeket létesíteni az új funkciókhoz 100

101 vagy a régiek jobb ellátásához. Hozzá kell azonban tenni, hogy minden újonnan alapított intézmény tekintetében megelızte Büköt, tehát az új közszolgáltatási szerepkörök ott jelentek meg elıször, és csak késve vagy egyáltalán nem a szomszédnál. Az egységes nyolc osztályos általános iskolát a három intézmény felsıvárosi fiúiskola és polgári iskola, valamint az alsóvárosi leányiskola integrációjával valósították meg, de a képzési helyek az új intézmény keretei között is megmaradtak, tehát ezzel összefüggésben új épületet nem emeltek. Mint ahogy nem építettek sem az 1920-ban indult, de 1949-tıl napközis ellátást biztosító óvodát, sem pedig az 1952-ben beindult bölcsıdei képzéshez (ez utóbbi Bükön ma, 2013-ban sincs). Az 1954-ben megnyitott mővelıdési ház otthonául az államosított polgári iskola szolgált, míg az 1958-ban indult második háziorvosi körzetet is régi városközponti épületben indították el (WELLNER L. 1981). A település alapvetı funkcióinak feltárása után célszerő ismertetni a korszakban a nagyrészt külsı tényezıktıl függı Bük és Csepreg demográfiai fejlıdését (17. táblázat). A két település demográfiai folyamatai csak részben hasonlítanak egymásra. Bük lakosságszáma vizsgált idıszakban nem túl jelentıs mértékben (4,3 %-al) csökkent, Csepregé csaknem ugyanilyen ütemben (3,7 %) nıtt. Az apadás, illetve a növekedés nem volt egyenletes. Bükön a népességi viszonyai és az ottani cukorgyár leégése közötti összefüggés egyértelmő, igaz nem a folyamat irányát, hanem az intenzitását tekintve. A korabeli népességi maximumát már 1880-ban elérı, és onnan már népességét folyamatosan vesztı helységben között 5,4 %-al, majd között viszont már csaknem 9 %-al csökkent a lakosságszám. Természetesen az éhínség, illetve a további birtokaprózódás miatt a korban kialakult egykézés által visszavetett természetes szaporodás is szerepet játszhatott ebben, de a csökkenés ütemének nagysága jelzi a nagymértékő elvándorlást is, ami meg igazolja a fentiekben idézett egyik korabeli beszámolót ben Bük lakosságszáma modern kori történelmének minimumára zuhant. Csepreg lélekszámának 1890 óta tartó egyenletes növekedése 1920-ban megtört ugyan és a népességvesztése az 1930-as években is folytatódott, de a húsz éves viszonylatban mindössze 5 %-os csökkenés, illetve az a tény, hogy a környezı települése közt demográfiai súlyát tovább tudta erısíteni azt mutatja, hogy a társadalma kiegyensúlyozott volt és maradt, 1960-ban pedig átlépve a 4300 fıs határt elérte történelmi maximumát. A világháború utáni másfél évtizedben Bük és Csepreg népessége egyaránt növekedett, talán a földosztás miatt, de az biztos, hogy Csepreg demográfiai folyamataiban még nem jelentett negatívumot a járási székhely rangjának elvesztése, de alighanem az agrárnépesség megtartása révén gyakorolt rá pozitív hatást az állami gazdaság és a TSZ megalapítása. Ezt támasztja alá a két település foglalkozási szerkezetének bemutatása is (18. táblázat). Az aktív keresık száma Bükön között drasztikusan csökkent, ami a munkaképes korúak tömeges elvándorlásával hozható összefüggésbe. Ezt megerısíti, hogy Csepregen ilyen visszaesés nem történt. A mezıgazdaságban dolgozók aránya kisebb hullámvölgyekkel ugyan, de mindkét községben nıtt a háborúig, majd onnan elvált pályájuk egymástól annak ellenére, hogy a hatást kiváltó tényezı ugyanaz volt mindkét helyen, a kollektivizálás. Ennek hatására mindkét település hagyományos agrárgazdasága felbomlott, de amíg Bükön a lakosság nagy része elveszítette kötıdését a földhöz, addig Csepregen nem, hiszen az agrártevékenység nagy üzemméretbe szervezıdve megmaradt, sıt a specializálás révén az nem 101

102 csak fizikai, hanem szellemi foglalkozást végzıket, képzettebb munkaerıt is foglalkoztatott, lehetıvé téve egy agrárértelmiségi réteg kialakulását. Bükön a foglalkozási struktúraváltás nagyon drasztikus volt, nem generációk közti, hanem generáción belüli. A hanyatló helyi ipar és tercier szektor nem tudta ezt a munkaerıt felszívni, ezért Bük népességmegtartó ereje lecsökkent, szinte állandósult az elvándorlás és egyre nagyobb mértéket öltött az ingázás, elsısorban vonattal Szombathely irányába. Csepregen az agrárnépesség megmaradt és az ipar nem túl nagy üzemmérető, de stabil szereplıi, továbbá az igazgatási és közszolgáltatási intézményhálózat az ipari és szolgáltató szektorban dolgozókat helyben-, ezáltal pedig a népességet megtartotta Településszerkezet, beépítés A gazdasági és társadalmi vonások településképre gyakorolt hatását a IV. katonai felmérés aktualizált térképei (1943) és a már említett légifotók (1952) alapján mutathatók be szemléletesen (17. ábra és 18. ábra). Nem meglepı, hogy Bük településképe szinte semmit sem változott a korszakban. A beépített terület nagysága alig növekedett, sıt, ha a megszőnt téglagyárak telepeit kivesszük, akkor lényegében változatlan maradt. Úgy tőnik tehát, hogy a települést életben tartó közösség nem rendelkezett megfelelı erıvel ahhoz, hogy ezen változtasson. Ezzel ellentétben Csepreg beépített területe rendkívül dinamikusan, minden korábbi történelmi idıszakot felülmúlva növekedett, és szinte kizárólag a lakóövezet bıvülésével a korszak végére elérte a négy évtizeddel azelıtti kb. kettı és félszeresét. Új momentum volt az Ásáson túli építkezés, amely azonnal tömeges méreteket öltött, és kinıtt egy új idırendben az ötödik városrész, a Tilosgyöp. Az intézmények, munkahelyek alapítása Bükön vontatottan haladt, és a gazdaság mindhárom fı ága (mezıgazdaság, ipar, tercier szektor) megtelepedése alkalmával rendszerint egy-egy már meglévı épületet, telephelyet vett igénybe, nem törıdve azzal, hogy az a célnak esetleg nem felel meg. A két világháború között Bükön lényegében csak egy szegényház, egy ifjúsági klub, egy mozi és a tanácsháza épült közösségi összefogással. A vásártér és a sportpálya csak egy kijelölt és a szerepkörére utaló névvel ellátott, elkerített földdarab volt omladozó épületekkel. Csepregen ez csak részben volt igaz, hiszen a korszakban épült az új városháza, de a polgári iskola vagy az óvoda továbbra is régi épületekben kapott elhelyezést. Ugyanez igaz az ipari létesítményekre, hiszen ebben a négy évtizedben új gyár nem indult, hanem a régiek ismételt beindítása történt a világégés után. Az új mezıgazdasági nagyüzem, az Állami Gazdaság központja is a már meglévı Rothermann kastélyba települt, telephelyei pedig a majorokat ülték meg. Mivel a településképet döntıen meghatározó nem lakófunkciójú épületek elhelyezését nem a tervszerőség, hanem a kényszer irányította, Bük és Csepreg már korábban beépített területeinek középkorból ránk maradt kontúrjai változatlanok maradtak. Bükön spontán módon kezdett formálódni a falu mértani középpontjában, az Eötvös és Széchenyi utcák vonalában, találkozásánál egy kvázi központ. Nem véletlenül az utóbbi helyen épült fel az új községháza, továbbá a célforgalom egy jelentıs részét átvette a kereskedelmi úttól azáltal, hogy a sporttelepet és a vásárteret csak innen lehetett megközelíteni. Az Eötvös utca túloldalán ez a centrum kitolódott azáltal, hogy a fıút mellıl a templom mögé telepítették a temetıt (csak Felsıbüki 102

103 Nagy Pál sírja maradt a templom elıtt). A felszabadult területet szobrokkal, emlékmővekkel (pl ban az I. világháborús hısök tiszteletére emelt emlékmő) egy reprezentatív parkká alakították át. Így egy olyan érdekes településszerkezet jött létre, hogy ez a központ közvetlenül a leggyérebben beépített területekkel érintkezett. Ekkor nem volt mód a házak besőrítésére, mert a módosabbak továbbra is több egész telek szélességő birtokra építkeztek. A tömbszerő telkek következményeként a lakásállomány viszonylag kis területen összpontosult, közöttük viszont nagyon sok foghíj terült el. A három településrész még mindig nem ért össze. A házak továbbra is fésősen helyezkedtek el, utcafrontban való záródásuk nem valósult meg, ahogy az egész helység horizontális záródása sem. Csepregen sem volt jelentıs intézményépítés, csak alapítás, így itt is a meglévı (köz)épületállománnyal tudtak gazdálkodni, ami viszont döntıen a városközpontban helyezkedett el, ez egyúttal tovább hangsúlyozta centrum-jellegét. Itt és az idevezetı utak mentén a házak már régóta sőrőn, zárt vagy hézagos sort alkottak, azaz a településtest horizontálisan kompakt egységet képezett, és formacsoportjaival fokozatos átmenetet képezett központi részek és a peremterületek között. A városközpont parkosítása, csinosítása tovább folytatódott, és 1928-ban ezzel is mintegy kiemelve a központ mivoltát itt került felállításra az I. világháborús hısi emlékmő (SÖPTEI I. 2000). A történelmileg kialakult városrészek közül a Felsıváros tehát elsısorban minıségileg fejlıdött, a másik három mennyiségében, azaz területi kiterjedésében gyarapodott, az ötödik, a Tilosgyöp meg kialakult. Az ipari és a vasút melletti közlekedési területek lényegében Bükön és Csepregen a dualizmus kori kiterjedésüknek feleltek meg: elıbbi helyen az üzem leégése dacára a cukorgyári gazdaság továbbmőködött, utóbbi esetében pedig az egységek nagy része újraindult. Más olyan öv nem különíthetı el a korabeli faluban, amely jellegében, egyes tevékenységek más tevékenységekkel szembeni felülreprezentáltságában kitőnne a többi közül, még az oktatás, sem mert továbbra is több helyütt folyt. Természetesen mindkét település beépített területének nagy részét továbbra is lakóöv képezte. Itt kell megjegyezni, hogy között három olyan lehetıség volt, amikor külsı, állami segítséggel lehetett lakóházakat építeni. Közülük kettı támogatási konstrukció, egy pedig politikai igazságtétel volt. Ezek a következık: 1. FaKSZ-kölcsön (1927-tıl): a Földmívelésügyi Minisztérium által indított Falusi Kislakásépítı Szövetkezet, csak a Nagyatádi-földreform során házhelyhez juttatottaknak nyújtott kedvezményes hitelt, de nem készpénzben, hanem építıanyagban, és a már elkészült házakra nem adott kölcsönt. 2. ONCsA-program ( ): az évi XXIII. tv. hozta létre az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot, amely a szegény sorsúakat kedvezményes építési hitelek biztosította házépítésekkel kívánta kiemelni a nyomorból. A program végrehajtását a Belügyminisztérium végezte, aki a házak elkészülte után is rendszeresen ellenırizte az ott lakók életvitelét, nehogy visszasüllyedjenek a szegénységbe. Országszerte mintegy 12 ezer ONCSA-ház épült. 3. Földosztás (1945): a burzsoá elemek megfosztása a földjüktıl, és azok szétosztása a földszőkében szenvedıknek az agrárproletariátusnak. A belterületi birtokokat kiosztásuk után sokhelyütt építési telkekké alakították, és lakóöv alakult ki rajtuk. 103

104 Bük beépített területének bıvülése korántsem volt szédületes, de a más funkciójú területek expanziójához pontosabban stagnálásához képest mégis számottevı. A korszakban lakóházak zöme azonban nem önerıbıl épült, hanem a már említett háromféle adminisztratív támogatással, és ennek megfelelıen három nagyobb hullámban, így: 1. A FAKSZ-kölcsönök segítségével Bükön 84 család jutott ingyenes házhelyhez és építési támogatáshoz. A telkeket az akkori falu északi peremén mérték ki, és így jöttek létre az új építéső Damjanich (a mai lakótelep mellett), valamint a temetıt keletrıl határoló és egymással érintkezı Táncsics, Dózsa és Ady utcák. Bár ezen utcák teljes beépítése kb. fél évszázadot vett igénybe, az egyszeri aktussal végrehajtott, szervezett telekkimérés eredményeként valamennyi utca nyílegyenes vonalvezetéső, azonos szélességő, és az utóbbi három a kereskedelmi úttal érintkezve sakktábla alakot formál. Érdekesség, hogy ezeket az utcákat a helyi köznyelv Sógor utcáknak nevezi, mivel az itt építkezık legnagyobb része rokon, sógor volt, tehát a rászorultság felmérését nem csak felebaráti szempontok szerint végezhették április 29-én egy újabb házépítési tervrıl tárgyalt a képviselıtestület. Az ONCSA Bükön nyolc családi ház építését vette tervbe szegény sorsú és nagycsaládos háznélküli egyének részére, kiknek az építkezéshez alkalmas házhelyeket adtak a Sógor és Petıfi (a kereskedelmi út) utcákban. A lakóházak jóváhagyott záradékkal ellátott terv szerint épültek. Az engedélyes köteles volt az építési telekbıl 2,25 m távolságot elıkertnek meghagyni, a szobákat padlózni, valamint pöcegödrös árnyékszéket és kutat létesíteni. A jelentıs kedvezménnyel elkészült egyverető házakat a tulajdonosok 1942-re felépítették, és a kislakásépítési váltságot (a kölcsönt) a háború befejezéséig megfizették (SZABÓ J. 1985A, P. 131.) ben, a grófi birtok egy részének szétosztásakor, a Ziegler-kert (a mai Kossuth és Petıfi utcák találkozása), a Nagy Pál utca és a Csordahajtó (a mai Szabadság utca) egyes úri telkeit az egykori cselédek és napszámosok kapták meg házépítési célra. Ezen három jelentısebb lakóházépítési periódus a társadalom egy viszonylag széles rétegének lakáskörülményein javított, de a falu alaprajzi vonásait jelentısen nem befolyásolta. Ennek oka az, hogy a FAKSZ és az ONCSA-házak helyének kijelölésénél nem vehették számításba a falu addig beépített területén egyébként szép számmal elıforduló foghíjakat, mert azokat gazdag tulajdonosaitól elidegeníteni nem lehetett. Bár az 1945-ös kisajátítás alkalmával szinte csak foghíjakat építettek be, az építkezések volumene már nem volt olyan mértékő, hogy az komolyabban átrajzolja a település morfológiai megjelenését. Igaz, az egykori három nemesi falu beépített területe ekkor ért össze elıször. Ennél jóval érdekesebb megállapítás, hogy Csepregen a lakóöv bükinél jóval nagyobb mértékő bıvülése úgy következett be, hogy az iménti három országos mérető lakásépítési hullám egyáltalán nem érte el. Eddig nem került elı írott forrás és a kortárs vagy a késıbbi helytörténészek (pl. Dénes Jenı, illetve Wellner Lırinc) sem tettek egyetlen utalást arra, hogy Csepreg részt vett volna a FAKSZ- vagy az ONCSAprogramban. Ennek nyomait nem látni a jelenlegi épületállományon sem, pedig ahol ezek a típusházak nagy tömegben épültek, ott egész településrészek karakterét határozták meg, vagy ha lebontották ıket, akkor legalább az egykori funkciójukra utaló nevükben megmaradtak (pl. ONCSA-telep ). Csepregen az 1945-ös földosztás nem eredményezte, mert nem eredményezhette a lakóöv bıvülését, hiszen egyrészt meglehetısen zárt volt már a beépített terület, másrészt pedig a mezıgazdasági termelés 104

105 pedig döntıen a majorságokhoz, tehát a külterületekhez kötıdtek, és ennek megfelelıen a földosztás is ezeket a településrészeket érintette. Jó okunk van tehát arra a következtetésre jutni, hogy a korabeli Csepreg impozáns térbeli növekedése a saját erıs lakossági építkezéseknek köszönhetı, ami egyúttal mutatja a helyi társadalom erejét. A Horthy-korszak és a szocializmus elsı, hosszú évtizedének végén Bükön és Csepregen a lakóházak mennyiségi és minıségi paraméterei az alábbiak voltak (19. táblázat és 20. táblázat). Az elsı megjegyzendı adat, hogy Bükön amíg 1920 és 1960 között a lakosság száma 4,3 %-al csökkent, addig a lakóházaké 25,4 %-al nıtt, de ebbıl a növekménybıl a 84 FAKSZ-kölcsönbıl épült ház részesedése 19,7 százalékpont. Ha még ehhez hozzávesszük (az 1945-ös kisajátítások utáni házépítések pontos számát nem ismerjük, tehát ezeket számítani nem tudjuk) a másik két építési hullámot, akkor egyértelmőnek tőnik, hogy szinte valamennyi új építéső ház adminisztratív segítséggel (állami támogatással vagy ingyenes telekosztással) létesült. A házakra számított laksőrőség az 1920-as 7-rıl 5,02-re apadt. Csepregben ugyanezen idıszak alatt a lakosságszám 3,7 %-al nıtt, a lakóházaké pedig nagyon jelentısen, 73,4 %-al (522-rıl 906 darabra) nıtt, és azonnal tegyük hozzá: nagyrészt önerıs építkezésekkel. A házakra számított laksőrőség az 1920-as 8-ról 1960-ra már 4,8-ra csökkent, ami a lakáshelyzet ugrásszerő javulására, nagyszabású építkezésekre enged következtetni. Az építkezések zöme családi házakat jelentett Bükön és Csepregen egyaránt, amit a házak és a lakások száma közti csökkenı különbség mutat ben Bükön egy házra 1,22 Csepregen 1,45 db lakás jutott, 1960-ban ugyanez az arány 1,17, illetve 1,34 lett. Ez azt jelenti, hogy a két település amellett, hogy horizontálisan kiterjedt és záródott, vertikális fejlıdése megállt, illetve Csepregen inkább úgy mondhatnánk, hogy városrészenként differenciálódott, hiszen a nagy családi házas építkezések a perifériákon egyre jobban formailag is kihangsúlyozták a funkcionális és történelmi városközpontot. A házak állagjavulásának és méretnövekedésének sajátosan eltérı útja volt Bükön és Csepregen. Bükön ebbıl a szempontból két idıszak különíthetı el. Az elsı, az közötti periódus, amikor az építkezések voltak a jellemzıek. A második, közötti korszak, amikor a házak állaga lassan javult, hiszen szinte változatlan számú épületállomány mellett 1949-re a házak több mint felének legalább az alapja kı vagy tégla volt, és 1960-ra már a zsúpos házak is kevesebb, mint egyötödét tették ki a teljes állománynak. A szobaszám is emelkedett, és az egyszobás lakások egyenletes csökkenése mellett a kétszobás lakások kerültek többségbe. Ez azt mutatja, hogy a lakáskörülmények folyamatosan javultak, a meglévıknek cserélték ki a tetejét, majd esetleg hozzáépítéssel, új szobával bıvítették azokat. A csepregi a ház- és lakásállomány egyenletesen intenzíven javult, alapanyagukban és fedésükben egyaránt, mint ahogy a nagyobb szobaszámúak is úgy gyarapodtak, hogy közben a kisebbek száma szinte semmit sem változott. Ez azt jelenti, hogy a változásokat döntıen az építkezések mozgatták. Csepregen a korszakban épült általában az utcafronttal párhuzamos tengelyő, arra három ablakkal nézı, elıkert nélküli családi házak több utca (pl. Dózsa alsó és a Rákóczi kivezetı része) egy-egy szakaszának karakterét mind a mai napig meghatározzák, Bükön viszont értelemszerően csak el-elvétve fordul elı. Ugyan más-más utat bejárva, de 1960-ra Bükön és Csepregen a saját tulajdonú egylakásos, téglából készült, cseréppel fedett családi ház kezdett általánossá válni, az utcára merılegesen hosszan elnyúló és alkalmasint hátrafelé több lakásra osztott hagyományos parasztház helyett. A szocializmus egyenlıségi 105

106 elve kezdett megmutatkozni abban, hogy a házak méretében kisebb lett a szórás: alig nıtt a 3 vagy több szobás és jelentısen csökkent az egyszobás lakások száma és aránya, ellenben általánossá vált a kétszobás. A lakások állagának javulásának mértékétıl a felszereltségük fejlıdési üteme elmaradt, mert még 1960-ban is csak a lakások alig több mint kétharmada kapcsolódott a villamos hálózatra, és csupán 17 db rendelkezett vízvezetékkel, de azok is egyéni víznyerık voltak, hiszen ekkor víziközmő-szolgáltatás egyik településen sem volt. Összefoglalva e mozgalmas idıszak településmorfológiai aspektusait, megállapítható, hogy Bükön és Csepregen egységesnek tekinthetı abból a szempontból, hogy a településformáló tényezık elsısorban külsı forrásokból táplálkoztak. Bükön ez hátrányt jelentett, hiszen a helyi nagyüzem leégése után belsı erıforrások híján külsı segítségre szorult. Csepreg számára viszont elıny volt, hogy járási székhely rangja révén több közintézmény is megtelepedett, és elısegítette a város funkcionális gazdagodását, illetve teremtett annyi munkahelyet, hogy a nem túl nagymérető, de stabil ipari kapacitással együtt elegendı munkaalkalmat biztosítson a nem mezıgazdasági keresıknek. Ebbıl adódóan Bükön szinte valamennyi infrastrukturális fejlesztés még a lakóházak építése is szociális juttatások segítségével történt. Ellenben két periódus különíthetı el abból a megfontolásból, hogy amíg a II. világháborúig a lakóövezet mennyiségi növekedése tapasztalható, addig az utána következı másfél évtizedben a társadalmi képlet egyszerősödése folytán (a deklasszálódott zsellérek, cselédek munkásosztályba történı felemelésével ) inkább minıségileg javult a hajlékok állaga. A település alaprajzi karaktere azonban nem alakult át, mert a nagyobb szabású építkezések nem az addig kialakult településtesten belül történtek, hanem annak peremein. Belsı erıforrások híján nem volt mód a tudatos településtervezésre sem. A már kialakult lakásállomány természetes cseréje lassú volt, nem újakat emeltek helyettük, hanem a meglévıket építették át stabilabb anyagokból. A megszilárdult telekhatárok viszont determinálták az új családi házak helyét is, így azok többnyire nem a telken szabadon álló beépítési módot követték, hanem az egykori paraszti hajlékok vonalvezetését követve a telekhatárra települtek, azaz a beépítés jellege továbbra is fésős maradt. Csepregen az intézményhálózat bıvült annak dacára, hogy nem mindig a legjobb mőszaki feltételek között mőködtek. Jellemzıen a településközpontban koncentrálódtak a társadalmi és gazdasági szolgáltatások. A lakóházak építésének üteme egyenletesen magas volt a korszakban, és nagyrészt családi házak épültek zöldmezıs beruházok keretében, vagyis a település beépített területe számottevıen kiterjedt, ami a Felsıváros kivételével valamennyi addigi városrészt érintett. A Felsıváros-bıvítmény már a II. világháború elıtt új utcákkal gazdagodott, amely a terepakadályok módosító hatása mellett mutatva tervszerő telepítésüket sakktábla-alakot vettek fel. Ilyen a Deák utcából nyugat felé merılegesen kifutó Árpád utca, amelyet az elıbbivel párhuzamos Arany János utca keresztez. A Kıszegi utca belterületi egyenes szakaszával is kialakult egy párhuzamos utca a Mátyás, amelyet már a megnyíló Petıi utca köt össze a távolsági úttal. Szintén a Kıszegi út mellett a vasútvonal irányában is nyílt két új utca (Vihar, Barátság), amelyeknek a vonalvezetését az intenzív relief alakította. Mindkét útnak három fı része van. Ezekbıl egyegy maga a házaknak is helyet adó utca, amelyik a lejtıre merılegesen szerpentinszerően fut, valamint a kétkét innen levezetı győjtıút. A két utca a vasútvonal vonzása hozta létre, és az erısebb volt, mint az építkezésbıl adódó nehézségek. A Felsıváros után a másik legrégebbi városrész, az Alsóváros is ebben a 106

107 korszakban érte el mai kiterjedését, révén, hogy a Hosszú út mentén megnyúlt Acsád felé. Bıvítménye is kiterjedt, a Klug-féle téglagyár egykori telephelye felé, ahol 1960-ban nyitották meg a Bognár Ignác utcát (WELLNER L P. 59.). A legnagyobb volumenő építkezés azonban a Tilosgyöpön indult el, ami azért érdekes, mert addig az Ásáson túl nem voltak családi házak, kivéve a Öreg-Répce bal partján a nyomorúságos purikból álló, gettószerő Cigányszer. (Ilyen cigánytelep Bükön is volt, ott is a Répce mellett, annak felsıbüki partján, a Csordahajtó végén). A Tilosgyöp mindhárom mai utcája (Alkotmány, Bercsényi és Zrínyi) már ekkor kiszabályozásra került. A világháború után sem hagyott alább az építkezés a Tilosgyöpön, de két új utca nyílt a Felsıvárosban, az egykori várat korábban védı Répce-árok feltöltésének a vonalában épült Vörösmarty, majd az onnan derékszögben kiágazó Szabadság utca. Ezen nyomvonalakkal a Fehér utcától, az imént említett két utca, majd a Mátyás Visi Arany János útvonalon egészen a Hunyadi utcáig körútszerően körbefutó utcahálózat alakult ki. Abban hasonlított a két település, hogy kommunális ellátottságuk szinte semmit sem változott, az utak zöme nem volt portalanítva és hiányzott a vízvezeték hálózat (a vízvezetékes házakat egy-egy nagyobb kútra kötötték rá) is. A kapun kívüli (tehát a mőszaki, kommunális és a társadalmi-gazdasági szolgáltatások intézményei) infrastruktúra fejlıdése kezdett lemaradni a kapun belülitıl, a lakásállománytól ban Bük településképe mind a nemesi falu mind pedig a dualizmus kori iparosítás nyomait konzerválta ugyan, de ahhoz érdemben semmit sem tudott hozzátenni, ezért kontúrjai változatlanok maradtak. Ezzel szemben Csepreg dacára városi jogaitól történı megfosztásának a településhálózatban egy dinamikusan fejlıdı, a korban modern kisvárost jelenített meg, amelynek a településképi vetülete az volt, hogy a területében rendületlenül bıvült, funkcióiban pedig strukturált képet mutatott, ahol a különbözı tevékenységek övekbe rendezıdtek (városközpont, lakóöv, ipari terület) A gulyáskommunizmustól a rendszerváltásig Gazdaság és társadalom Az 1960-as évek elejétıl politikai fordulat következett be hazánkban, ami azonban nem a szocialista paradigmával történı szakítást jelentette, hanem csak annak a Rákosi-féle értelmezésével. A kádári konszolidáció éveiben sem változott a társadalom irányításának jellege, a helyi társadalmak továbbra is a központi hatalomtól függtek, igazgatásuk teljes egészében onnan történt. A hatalom és a társadalom viszonya azonban átalakult, az Aki nincs velünk, az ellenünk van! szemlélet helyére az Aki nincs ellenünk, az velünk van! lépett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a hatalom elvárta polgáraitól, hogy ne vitassák a rendszer ideológiai alapjait és irányítási módszereit, cserébe viszont nem kívánta, hogy mindenki mindennap azonosuljon és egyetértsen velük. A politikai stabilitás tartósságát az biztosította, hogy megnyitották az egyéni boldogulás útjait, mert így a lakosság többsége politikailag passzívvá vált. Az állam kivonult a magánszférából és szemet hunyt a szocialista tanoktól egyébként idegen magántulajdonon alapuló ún. második gazdaság kialakulása felett, amely államcsıd közeli helyzetekben is lehetıvé tette a társadalom addigi életszínvonalának megtartását, következésképp nagyobb zendülések elkerülését. 107

108 A puha diktatúra éveiben is megmaradt a tervutasításos gazdaságirányítás. Továbbra is a lehetı legnagyobb ütemő (extenzív) gazdaságnövekedést szorgalmazták, minden egyéb fejlesztést ennek rendeltek alá, és a gazdasági fejlesztés középpontjában ekkor is az ipar állt. Az ipar továbbra is önmagában való érték volt, de hangsúlyeltolódások következtek be annak ágazati és területi fejlesztési koncepcióiban. A megváltozott életszínvonal-politika megkívánta a fogyasztási eszközök, azaz az ország természeti potenciáljához a nehéziparnál jobban idomuló könnyőipar fejlesztését is. Immár deklarált célként tőnt fel az is, hogy az iparosításnak terület- és településfejlesztési célokat is szolgálnia kell. Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus következtében növekedett a vállalati döntések köre és a termelıerık központilag vezérelt területi telepítésének helyébe a vállalati beruházások léptek. Ennek következményeként már nem csak a fıváros és a középhegységeink által kirajzolt ipari tengely településein létesültek ipari üzemek, hanem másutt is, elsısorban az addig kevésbé iparosított megyeszékhelyeken. Az infrastruktúrafejlesztés csak a legszükségesebb területekre koncentrált, és jórészt a lakásépítésekben (házgyári lakások) merült ki. A kommunális infrastruktúra javítására, és egyáltalán kiépítésére kevés forrás maradt, így azokat a nagyobb népsőrőségő új lakótelepekre, vagyis lényegében csak a városokba voltak kénytelenek összpontosítani. Az 1970-es években a kommunális beruházások 90 %-a a városokra jutott (BELUSZKY P. 2003). A települések fejlesztését tehát szinte kizárólag külsı, központi döntések határozták meg. A '70-es évek végétıl kezdıdı idıszakot az átfogó, minden térségre kiterjedı recesszió jellemzi, amelyre a világpiaci igényektıl elkanyarodott magyar gazdaság nem tudott érdemi válaszokat (pl. magasabb hozzáadott értéket képviselı ágazatok fejlesztése) adni. Az állam csak a válságjelenségek tüneteit tudta kezelni azáltal, hogy egyrészt visszafogta a beruházásokat (pl.: autópálya, távközlés), másrészt korszerősítette az állami szektort és kifejezetten támogatta a második gazdaság növekedését. Korlátozott formában ugyan, de 1978-tól magánvállalkozások (KFT, RT, GT) alakulhattak, amelyek 1989-re hazánk nettó termelésének már kb %-át adták. A fenti beavatkozások eredményeként lényegében a '80-as évekre leálltak az állami lakásépítések és csökkent az iparban dolgozók aránya. A városok egyre kevésbé voltak vonzóak, a tercierizálódó foglalkozási szerkezető aktív munkavállaló réteg már kiköltözött olyan rurális térségekbe is, ahol ez utóbbi gazdasági ág munkaalkalmat kínált neki. Mivel a lakásépítések zöme már önerıbıl történt, azok helyszínének kijelölését a központi hatalom nem tudta befolyásolni. Azok a térségek, sıt falvak, amelyek az egyéb ágazatokban dolgozókat foglalkoztatni tudta (pl. üdülıfalvak) akár migrációs célterületté is válhattak. A társadalmi-gazdasági tér ezen pontjain a terület- és településfejlesztéshez már belsı források is rendelkezésre álltak. A kapitalizmushoz vezetı utak közül a legrögösebbet választó pártállam nem mondott le a terület- és településhálózat tervezésének szándékáról. Ennek rigorózus deklarálására 1971-ben, két dokumentumban került sor: az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció-ban (a továbbiakban OTK) és a Településfejlesztés Irányelvei-ben. E programok stratégiai célja kettıs volt: a) biztosítani kívánták a népgazdaság erıforrásainak kihasználását és egyúttal b) mérsékelni a népesség életszínvonalában mutatkozó különbségeket. A cél kétségtelenül nemes volt, de annak eszközei már nem. A településeket ugyanis 11 hierarchikus kategóriába sorolták, amelyek közül az elsı 10-be tartozókat a szerepköreik erısségétıl függı volumenő fejlesztési forrásokkal kívánták megcélozni. A baj csak az volt, hogy hazánk korabeli 3209 településébıl 108

109 2071-et, azaz az összes település 64,54 %-át az utolsóba sorolta (BELUSZKY P. 2003). Büköt a tizedikbe, tehát részleges alsó fokú központtá vált, Csepreget eggyel magasabba, az alsó fokú központba utalta (OTK 1971). A felsı- és középfokú központok hálózatát a kormány, míg az alsófokú központokat a vonzáskörzetükbe utalt települések körével együtt pedig az illetékes megyei tanácsok jelölték ki. Az elszegényedı, elvándorlással sújtott Bük község határában, 1957-ben egy kıolajfúrás alkalmával találták meg a természeti adottságokkal foglalkozó fejezetben már ismertetett hévizet. A fúrások szénhidrogén feltárás és hasznosítás szempontjából meddıknek minısültek, ezért az akkor érvényes rendelkezések értelmében a víznyerı helyet 2-2,5 m vastag betondugóval lefojtották. Bük község tanácsa és társadalmi szervei (Vöröskereszt, Hazafias Népfront) mozgalmat indítottak a lefojtott kút megnyitására abból a célból, hogy Bük és a szomszédos községek lakóinak legyen egy idényjellegő strandfürdıje. Közkívánatra 1960 végén a kutat újból megnyitották, amelybıl hatalmas erıvel (10-12 bar) tört fel a víz, sártengerré változtatva környezetét. A legelsı teendık közé tartozott a víz elvezetése. Bük és a szomszédos községek lakosságának társadalmi összefogásával és a vízügy szervek irányításával egy hónap alatt elkészült a Répce folyóig a kb. 3 km hosszú árok, amely jelenleg is a gyógyfürdı medencéinek túlfolyó és elhasznált vizeit leengedi (PAJOR G. 1987). Bük község párt-, tanácsi- és társadalmi szervei kezdeményezésére a szombathelyi járási pártbizottság támogatásával a VASITERV gyorsan elkészítette a büki Lenin MTSZ mezıgazdasági mőveléső 70 ha területének kisajátítási és rendezési tervét. A rendelkezésre álló területbıl 13 ha-t elkerítettek a leendı fürdı számára, a többin pedig parkosított üdülıterületet alakítottak ki (SZELE F. 1997) augusztus 19-én egyetlen félfedett medencével nyitotta meg kapuit a büki fürdı, amely az elsı két szezonban a községi tanács kezelésében állt ben átvette a Vas Megyei Víz- és Csatornamő Vállalat és egészen a rendszerváltásig (1976-tól Büki Gyógyfürdı Vállalat néven) az ı tulajdonát képezte. Ezzel az aktussal Bük elvesztette a létesítmény feletti ellenırzés jogát, ugyanakkor a központi irányítás mellett akkora állami és megyei fejlesztési források is megjelentek, amelyet Bük nem tudott volna önerıbıl biztosítani. Miután a megye így felkarolta a fürdı ügyét, az egyúttal kikényszerítette, hogy még a szomszédos aprófalvaknál is nem egy tekintetben (lakásállomány, csatornázás) elmaradottabb Büköt is fejlesszék. A helyi gazdaság és infrastruktúra szinte valamennyi szegmensét megcélzó állami és megyei támogatások, üzemtelepítési akciók révén az 1960-as és 1970-es években Bük a Répce-mente egyik legszegényebb településébıl a legdinamikusabbá és leggazdagabbá vált, függetlenül attól, hogy pl. az OTK más fejlıdési pályát írt elı neki. Gazdasági, társadalmi és infrastrukturális szférája teljesen új, bizonyos értelemben önálló a magyar gazdaság recesszióját is letompító fejlıdési pályára állt. Bük és Csepreg településfejlıdése a mozgató tényezık alapján az es évektıl markánsan elvált egymástól. Bük a felfutó gyógyturizmus szinergiahatásai révén elsısorban belsı erıforrásaira tudott támaszkodni, míg Csepreg külsı döntésekre, az OTK által rögzített rangjára, amely révén az adott szinthez delegált szakosított intézményhálózatával a mikrotérségét kiszolgáló oktatási és kereskedelmi szerepkörök ellátását kapta feladatként. Az OTK alapvetıen a christalleri központi helyek többszörösen hierarchizált rendszerét testesítette meg a gyakorlatban, tehát a lakosság szolgáltatásokhoz való egyenlı hozzáférését az ország területének egészét maradéktalanul és átfedésmentesen ellátó, egymással is alá-fölérendeltségi viszonyban álló központok és vonáskörzeteik szabályos mintázata szerint kívánta biztosítani. Az 109

110 egyébként egyre szőkösebben rendelkezésre álló erıforrásokat a feladatellátás arányában osztották el, a több feladatot ellátó többet kapott, ami újabb funkciók telepítését vonhatta maga után. Mivel a települések által ellátott feladatrendszer mennyisége és minısége arányban állt a nagyságával, a települések fejlıdését döntıen a méretgazdaságossági szempont határozta meg, tehát inkább az, hogy mekkorák, és kevésbé az, hogy hol helyezkedtek el. Tekintettel arra, hogy a központi funkciók telepítése kizárólag állami feladat volt, a településhálózaton belül pedig a vertikális viszonylat erısebb volt a horizontális kapcsolatokkal szemben, ezek eredıjeként a települések erıforrásokért történı versengése nem egymás között, hanem az állam kegyeit keresve történt. A fejlettségi szintjük ugyanúgy külsı hatások, párthatározatok függvénye volt. ahogy a településhierarchián belüli esetleges elmozdulásuk is. A rendszer statikus attitődje miatt nagyon kevéssé ismerte és tolerálta a dinamizmust, így nagyon kevés olyan eset volt, amikor egy település belsı erıforrásai révén volt képes ugyanerre. Bük és Csepreg esete a ritka példák egyike. Az OTK megyei alsófokú feladatellátási körzeteinek és központjaik kijelölésénél a Vas Megyei Tanács a központi pártdirektíva szellemében járt el, amikor Vas megye egyébként (akkor is) városhiányos északi részének kiemelt alsófokú központjának Csepreget szemelte ki Bükkel szemben. Csepreg Tömörddel 1966 óta alkotott közös tanácsi székhely státusza, nagyközségi rangjának július 1-i hatállyal történı visszaadása már elırevetítette, hogy 1971-ben életbe lépı OTK-ban eggyel magasabb kategóriába kerül, mint Bük. A két település akkor állapotát, statikáját ismerve a döntés érthetı volt, a várható változását, dinamikáját prognosztizálva már kevésbé. Csepreg egy több száz éves városi, 75 éves járási székhely és 5 éves közös tanácsi hagyománnyal rendelkezı település volt, amelynek az ezekkel együtt járó szolgáltató intézményei mellett stabil agrárgazdasága és ipari potenciálja volt. Gazdasági életének négy domináns szereplıje ekkor alakult ki, úgymint a Csepregi Állami Tangazdaság (ÁG), a Gyızelem MTSZ, a Soproni Ruhagyár és az Épületasztalosipari Szövetkezet, de mellettük szolgáltató vállalatok Csepregi ÁFÉSZ, Csepreg és Vidéke Takarékszövetkezet központja is volt, és még mőködtek a kisebb, de régi üzemeinek egy része (pl. malom, téglagyár) is. Ezzel szemben Bük hagyományos agrártársadalmát jórészt elvesztette, ipara leépült, és bár az 1962-ben megnyitott fürdıje egyre népszerőbb lett, és 1970-ben országos jelentıségő üdülıterülettel rendelkezı községgé nyilvánították, de a turizmusa továbbra is szezonális volt (a fedett fürdı csak 1972-ben épült meg), szállodai kapacitása és egyéb turisztikai szuprastruktúrája még nem épült ki, így még nem mindenki számára volt nyilvánvaló, hogy fejlıdése hosszabb távon is kitart-e. Bükön a gazdasági ágak közül a mezıgazdaság mind jövedelemtermelı képességét, mind pedig foglalkoztatottak számát tekintve a település történetében elıször a legutolsó helyre került. Mindössze annyi történt, hogy telén a tagság elöregedése miatt az ok jól mutatja a faluban végbemenı nagyon gyors foglalkozási szerkezetváltást két TSZ egyesült, természetesen Lenin néven. A profilját bıvítve (broilercsirke-tenyésztés, cementárugyártás) a korban korszerőnek számító szocialista nagyüzem vált belıle (GYURÁCZ F. 2000). Csepreg négy legnagyobb korabeli gazdasági szervezetébıl kettı a mezıgazdaságban tevékenykedett. Az 1958-ban alapított Csepregi Állami Tangazdaság és az 1961-ben életre hívott Gyızelem MTSZ az 1960-as években együttesen kb. 700 fınek adott munkát, ebbıl az elıbbi közel félezernek. Az ÁG 110

111 igazi szocialista nagyüzem volt, amelynek három nagy pilléren nyugodott a termelése: az állattenyésztésen (takarmánykeverı üzemmel), a szántóföldi növénytermesztésen és gyümölcstermesztésen alapult (CSAPÓ T. ET AL. 1994, PP ). Utóbbi volt a legfontosabb, a Csepreg és környékén elhelyezkedı hatalmas és korszerő öntözési technológiákat alkalmazó gyümölcsösökben termett alma kedvelt volt nem csak a keleti blokkban, hanem a nyugat-európai piacokon is. A hatalmas kereslet kielégítését és a szezonalitás kiküszöbölését szolgálta 1973-ban egy 500 vagonos hőtıház építése, amit a Sárvár Répcevis vasútvonal várható megszőnésével számolva nem Csepregen, hanem Bükön épített fel. Ugyanígy tett egy évtizeddel késıbb a jégkrém üzemével is. A vasútvonal bezárása tehát nagy károkat okozott Csepregnek, hiszen az erıs agrárgazdaságából kifejlıdı élelmiszeripari kapacitásait a közlekedés feltételrendszerének romlása miatt Bükön volt kénytelen felépíteni, ami akkor és késıbb is a szomszédvárat gyarapította. A gyár mőködése miatt ugyanis sok oda felvételt nyert dolgozó választotta végleges lakhelyéül a fürdıtelepülést, a rendszerváltás után pedig a NESTLÉ telepedett erre a bázisra, amely 2013-ban egyedül háromszor annyi iparőzési adót fizetett Büknek, mint amennyit Csepreg összesen beszedett ebbıl az adónembıl. Csepreg másik nagy agrárüzeme a Gyızelem MTSZ volt, amely nagyrészt növénytermesztéssel, kisebb volumenben pedig állattenyésztéssel foglalkozott, de melléküzemágként erdészetet, kavicsbányát, építırészleget (falszigetelés), nyomdát és bırüzemet is üzemeltetett, így az ipari munkaerı foglalkoztatásához is hozzájárult. Hosszú idı után Bükön az iparban is építés történt, és nem csak leépítés ban megszőnt a gépállomás, de helyét azonnal egy fejlettebb technológiát képviselı üzem vette át. Az MSZMP IX. kongresszusának tiszteletére tett versenyfelajánlás teljesítése érdekében a Vas Megyei Tanács közbenjárására a Vas Megyei Vas-Fém-Gépipari Vállalat helyezte ezekbe a mőhelyekbe új egységét. Az IKARUS-szal kötött kooperációs szerzıdés után megindult az autóbusz-alkatrészek (alvázak, ajtók) gyártása, és a munkáslétszám folyamatosan emelkedett, az évtized végére kb. 100 fıre (SZABÓ J. 1985B). Az 1968-as új gazdasági mechanizmus decentralizációs ipartelepítési elveinek meghirdetése után ugyanezen esztendıben a kıszegi LATEX Bükre az alkatrészgyár szomszédságába telepítette fonalkészítı üzemének egy részét, ami enyhítette a nık foglalkoztatási gondjait. A gründolási láz a késıbbiekben sem lankadt ban a Csepregi Állami Tangazdaság a büki vasútállomás és az akkor már létezı lakótelep által közrezárt szegletbe építette fel 65 millió forintos ráfordítással az 500 vagonos, kb. 60 fıt foglalkoztató hőtıházát, ahol a gazdaság gyümölcsöseiben megtermett almát és ıszibarackot válogatták, csomagolták és szakszerően tárolták. A felújított iparvágányon rácsatlakoztak a Déli vasútra, és tengelyen szállították a termést szinte valamennyi KGST-országba ban a Vas Megyei Tanács inspirálására szintén a Csepregi Állami Tangazdaság a már mőködı büki hőtıháza mellé közel 170 millió forintos beruházással építette fel hazánk akkori legkorszerőbb technológiával dolgozó jégkrém üzemét (ROLL márkanévvel), amely fınek adott munkát ben 12 állami vállalat közösen alapította meg a Büki Palackozó Gazdasági Társulást, amelynek célja, hogy a helyi gyógy- és ásványvízbıl, valamint citrusfélékbıl üdítıitalokat palackozzon. Az üzemük 1984-ben a Bı felé vezetı országút mentén nyitotta meg kapuit 100 fıs dolgozóüi létszámmal. A kereskedelmi orientáció váltását mutatja, hogy a gépsorokat az NSZK-ból, a gyümölcskoncentrátumokat Görögországból szállították. Termékei, köztük a Büki Keserő üdítıital és a Büki Ásványvíz a (gyógy)turisztikai termékfejlesztés iskolapéldája. 111

112 A korabeli csepregi ipar az 1980-as évekig sokkal erısebb volt a bükinél. Mindössze egy nagyobb üzeme szőnt meg, a Felsıváros-bıvítmény peremén állt Kadnár-féle téglagyár, amelyet 1978-ban zártak be. A két legnagyobb vállalata közül az Épületasztalosipari Szövetkezet a korábbi, hiszen 1948-ban jött létre, majd többszöri átalakulást követıen az 1960-as évek második felében vált igazán nagyfoglalkoztatóvá azzal, hogy az eredetileg cipészjavító cég elıbb asztalos-, majd ruhaipari részleggel bıvültek. Telephelyüket a Deák utcában hozták létre, és ugyanitt 1968-ban megnyitották szolgáltatóházukat is fodrászattal és kozmetikával ben a Kadnár-féle téglagyár területén felépítették az asztalosipari telephelyüket. Munkáslétszámuk ekkor megközelítette a 200 fıt, és ezt a rendszerváltásig megtartották (WELLNER L. 1981, P. 63.). A legnagyobb csepregi ipari munkáltató az 1968-ban a Deák és a Hunyadi utca sarkán létesített Soproni Ruhagyár Csepregi Telepe, amelynek már az építéséhez is nyitottak kavicsbányát, és igénybe vették a helyiek társadalmi munkáját is. A keleti és a nyugati piacra nıi ruhákat készítı üzem 227 fıvel indította el a termelést, és munkáslétszáma a következı évben már elérte a 400-at, majd az 1970-es évek elején tetızött 500 fıvel, majd egyenletesen csökkent, 1982-ben már csak 268-an, a rendszerváltáskor pedig 110-en dolgoztak itt (VÁTI 1973, P. 8.). További kisebb ipari tevékenységet folytató vállalatok mőködtek még Csepregen, a település profiljához alkalmazkodva elsısorban az élelmiszeriparban, és a kor gazdaságirányítási modelljeinek megfelelıen megyei vállalat telephelyeként, úgymint a Szombathelyi Sütıipari Vállalat Csepregi Kenyérüzeme vagy a Vas Megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Mőmalom üzeme. A központi forrásokkal ösztönzött ipar- és intézménytelepítés lendületet adott a kisiparnak is mindkét településen. Bükön az 1953-ban 11 fıvel megalakult Vegyesipari Ktsz az 1975-ben megszőnt Vas- Fém-Gépipari Vállalat telephelyét kapta meg. A munkáslétszáma az 1970-es évek közepére 200 fıre duzzadt, köszönhetıen annak, hogy aktívan részt vettek mind a falu (pl. lakótelep), mind pedig a fürdı (pl. pavilonsor) építkezéseiben. A kollektivizálás miatt átmenetileg Csepregen is csökkent az iparosok száma, a Vegyesipari KTSZ-e 1970-ben 35 fınek adott munkát, és mellettük további 63 fı kisiparos mőködött, azaz számuk történetükben alighanem elıször elmaradt a bükiétıl. A turizmus által Bükre vonzott tıke tehát a helyi iparban erısen multiplikálódott, de a csepregit sem hagyta érintetlenül. Az 1980-as években a megyei és az állami beruházások csökkentek ugyan, de a büki kisiparosok létszáma nem, mert éppen ebben az idıben lendültek fel a magánépítkezések, amelyek továbbra is munkát adtak nekik. Új és egyúttal korjelzı életstratégiák alakultak ki. A büki szakemberek nagyobb, de a csepregi iparosok kisebb része is a magasabb jövedelmi szintet biztosító intézmények, szállodák mőszaki személyzetévé váltak. A munkaidı után/közben a második gazdaságban maszekoltak, fusiztak. Nem egy közülük számottevı vagyont halmozott fel, amit akkor még nem tudtak elkölteni, de a rendszerváltozás utáni kapitalista viszonyok közt rögtön megvalósították a tıke eredeti felhalmozását, és belılük alakult ki a büki kis- és középvállalkozói szféra számottevı része, de a csepregi iparosokat is erısítették a folyamatos megrendelések. A büki gazdaság motorja ekkor már a tercier szektor lett. A fürdı megnyitása után a társadalmi és gazdasági szolgáltatások, valamint ezek intézményei mai szemmel is szédületes ütemben épültek ki a faluban és a fürdıtelepen egyaránt. Felsorolni is nehéz, hogy milyen új létesítményekkel gyarapodott a fürdı ben egy 1200 m²-es nagymedencét és egy gyermekpancsolót avattak, 1968-ban megépült a negyedik 112

113 medence is (1000 személyes öltözı részleggel), amelyet 1972-ben lefedtek, és így megszőnt a szezonalitás ben elkészült egy kültéri, versenyszabványoknak is megfelelı 50x20 m alapterülető, feszített víztükrő úszómedence is, így sportrendezvényeket is lehetett tartani ban a gyógyvízkúrára szoruló betegeknek sem kellett ingázni, hiszen átadták a gyógyfürdıhöz csatlakozó, komplex vizsgálatokat, kezeléseket biztosító korszerő fizioterápiás rendelıintézetet ban a fürdı északi oldalára a Vegyesipari KTSZ dolgozói egy a kiskereskedéseknek helyet adó pavilonsort építettek (SZABÓ J. 1985B). A vendégek étkeztetését az ÁFÉSZ 2000 adagos önkiszolgáló étterme szolgálta. A fürdıtelep is gyorsan fejlıdött, hiszen a magánépítkezéseknek is teret adtak azzal, 117 házhelyet kiparcelláztak magánosoknak, illetve állami vállalatoknak (MÁV, Magyar Posta stb.) hogy ott azok üdülıket létesítsenek. Ezek a hétvégi házak gyorsan felépültek, és 1979-ben, amikor az egészségügyi miniszter a fürdıt és 70 hektáros környezetét a mai Bükfürdı városrész elızményét jelentı Bük-fürdıtelepet hivatalosan is gyógyhellyé nyilvánította, továbbiak létesítését már nem engedélyezték, hogy maradjon hely az intézményeknek is. Szükség is volt erre, hiszen azok is gombamód szaporodtak ben adták át a közönségnek a házgyári elemekbıl összerakott 350 férıhelyes SZOT Szállót, illetve a 106 vendég befogadására alkalmas, a Hungarhotels által mőködtetett Hotel Büköt (PAJOR G. 1987). Szintén a Hungarhotels beruházásában, a Hotel Bük mellett kezdte meg a mőködését egy kemping (a mai Éva Kemping) is, amelyet kezdetben csak 400 személyesre terveztek, de a forgalom növekedésével 1984-ben 1000 személyesre bıvítettek ki hideg-meleg vízszolgáltatással, áramvételi lehetıséggel, hőtıszekrényekkel felszerelve ban Budapesten megalakult a Termál Üdülıszövetkezet, azzal a céllal, hogy magánszemélyektıl beszedett tagdíjakból Bükfürdın négy darab háromszintes, egyenként 78 darab lakrésszel rendelkezı szállót építsenek fel. Ebbıl 60-at a tagok tizenkétszer 28 napi használatba vehetnek ki, 18-at pedig a Coopturist Utazási Iroda ad ki egész éven át, melybıl az épület fenntartási és üzemelési költségeit fedezik. Az ötlet azonnal osztatlan sikert aratott, és az ország minden területérıl, összesen 2712-en léptek be a szervezetbe. A magántıke igénybevételével 1981 és 1985 között mind a négy tömb felépült, és mai is eredeti funkciójában üzemel (SZABÓ J. 1985B). Az 1980-as évtizedben már kevésbé látványos, de annál fontosabb a szolgáltatások minıségét javító beruházások történtek. Kialakítottak egy 716 személygépkocsi és 69 busz egyidejő befogadására alkalmas aszfaltozott parkoló területet. A korábban létesített, a fürdı és a szállodák hıellátását biztosító főtıház kapacitását növelték és a gyógyfürdı valamennyi intézménye távfőtésővé vált. A szállóhelykapacitások megnövekedésével az átlagos itt tartózkodási idı is megnıtt, így a szórakozási lehetıségeket is meg kellett teremteni. A Vas Megyei Mővelıdési és Ifjúsági Központ (MMIK) 1987-ben egy modern szabadidı központot adott át a nagyérdemőnek, ahol egy 250 fıs rendezvényteremben rendszeresen tartottak filmvetítéseket és egyéb mősorokat. Éjszakai bárjában a nyugati vendégek kegyeit keresı hölgyek táncoltak, az emeleti részlegben pedig közkönyvtárat nyitottak ben a TANÉP tervezésében és kivitelezésében ABC áruház, ajándékbolt és nemzetközi autóbuszállomás épült. Utóbbi jelentısen javította a fürdı elérhetıségét, mert 1963-ban a Répcevis Sárvár vasútvonalon létesítettek ugyan egy megállóhelyet a fürdın, de a pálya 1974-es megszüntetése után tömegközlekedési eszközzel nehéz volt megközelíteni a településrészt. A pályaudvarral azonban rögtön bekerült a nemzetközi forgalomba, 1983-ban már Bécsújhellyel rendszeres járatok kötötték össze (PAJOR G. 1987). A fürdıtelepen egyetlen étterem épült 113

114 ebben a korszakban, a MÁV üzemeltetésében a Vadvirág vendéglı. A gyógyfürdıhöz kapcsolódó szolgáltatások és szálláshelyek teljes vertikuma kiépült az 1980-as évekre, s ez meglátszott a vendégek számának növekedésében is ben fürdıbelépést regisztráltak, ami az 1980-as évek végéig egyenletesen növekedett, és elérte napjainkban is tapasztalható nagyságát, kb. 900 ezer fıt (PAJOR G. 1987). A vendégkör összetétele is megváltozott, mert az 1980-as évek végére a látogatók %-a már nyugati lett, amelyek közül a határ közelsége, valamint az Ausztria és Magyarország közti vízumkényszer eltörlése miatt 90 % osztrák volt. A fürdıtelephez hasonló volumenő, de attól jelentısen eltérı irányú fejlıdés valósult meg a községben is. A hasonló ütem oka az volt, hogy egyszerően nem lehetett hagyni, hogy Magyarország egyik legmodernebb fürdıje mellett a Répce-sík egyik legelmaradottabb faluja terüljön el. A fejlıdés eltérı iránya is ugyanerrıl a tırıl fakadt: nem lehetett négycsillagos szállodákat építeni oda, ahol a legelemibb infrastruktúra (vízvezeték, csatorna, telefon stb.) is hiányzott. Ebbıl fakadóan a büki tanács megértı fülekre talált a megyei pártvezetésnél, és az a faluban történı beruházásokat kiemelten támogatta, az 1960-as és 1970-es években szinte minden évben a költségek több mint felét állta. Bıven akadt tennivaló, így a fejlıdés itt is látványos volt. Az 1970-es évekre valamennyi utat portalanítottak és felújították a villanyvezetékhálózatot ban megalakult a Büki Vízmő Társulat, amely egy víztorony felépítésével lényegében megteremtette annak feltételét, hogy valamennyi háztartás rácsatlakozzon a vízvezeték hálózatra ben egy szennyvíztisztító és 1984-ben szennyvízelvezetı gerinc is létesült, de ezek ekkor még csak a fürdı kiszolgálására voltak elegendıek. A társadalmi szolgáltatások intézményei is bıvültek, szépültek ben a kultúrházat öltözıkkel és klubhelyiségekkel bıvítették, szolgáltatóház (fodrászattal) kezdte egy mőködését a Kossuth és a Petıfi utcák találkozásánál ben az Eötvös utcában új egészségház épült, a földszintjén rendelıkkel, az emeletén szolgálati lakással ben az addig családi házban mőködı postahivatal is itt kapott elhelyezést, s itt mőködik ma is. Szintén 1970-ben felújították a Takács-féle villát, és ott berendezték az Öregek Napközi Otthonát. A körzeti megbízott is új lakást és irodát kapott a szolgáltató ház mellett ben az óvodának helyet adó Jánosa-kúriát renoválták és konyhával bıvítették ben a régi helyén egy teljesen új iskolát építettek, és az oktatás végre teljesen itt összpontosult ben az Eötvös utcában ismét Egészségházat avattak, ahol külön körzeti, gyermek- és fogorvosi rendelı is megkezdhette mőködését. Csepreg sem turisztikai attrakciót, sem pedig szálláshelyet nem fejlesztett, az intézményalapítások a kiemelt alsófokú központ rangjával függtek össze, így elsısorban közszolgáltatási és kereskedelmi tevékenységek feltételrendszerének javítását jelentették, jellemzıen megyei és/vagy állami invesztíciókkal. A nagyközségi tanácsnak új, emeletes épületet emeltek 1977-ben a Széchenyi tér és a kelet-nyugati közlekedési út metszéspontjába. Ez szolgál ma is városházaként. Szintén a fıtéren, az átmenı út mellett került kialakításra a benzinkút is. Az oktatási infrastruktúra látványos javulását eredményezte az 1960-as évtized egésze, valamint az 1970-es évek eleje ben a Rákóczi utcába a Mőmalommal szemben, az Ásás község felıli oldalára épült fel a Nádasdy Tamás Állattenyésztı Középiskola, amely kitőnıen illeszkedett a helyi és környékbeli munkaerıpiac igényeihez. Az agrárképzés közel egy évtizedig tartott, amit 1971-ben a Közgazdasági Szakközépiskola váltott fel, amely 1979-ben Mezıgazdasági Áruforgalmi Szakközépiskolával, 1988-ban pedig számítástechnikai képzéssel bıvült. A megnövekedett tanerıigény kielégítése, a pedagógusok 114

115 idecsábítása érdekében a Hunyadi utcában négy darab emeletes, egyenként négylakásos pedagógus házat építettek (WELLNER L. 1981, P. 64.). A tömbök ma is megvannak. A középiskola 1970-ben az intézményhez épített kollégiummal bıvült, amely 116 fınek nyújthatott elhelyezést (HORVÁTH ZS. ET AL. 1995, P. 34.). Az alapfokú oktatás minıségi feltételei is ugrásszerően javultak, bár Bükhöz hasonlóan ekkor még nem sikerült a tevékenységet egyetlen telephelyre összevonni ban a Nádasdy-kastélyt átalakítva az iskola felsı tagozatát itt rendezték be (az alsósok elhelyezése továbbra is a régi fıtéri iskolában történt), mellette az addig rendırségként használt Szedenik-villában alakították ki az iskola napközi otthonát és könyvtárát 1975-ben. Egy új tornatermet 1973-ban a középiskola hátsó szomszédjaként, a Nádasdy Ferenc utcában létesítettek, jelezve azt, hogy távlatilag hol lehetne térben összevonni oktatási-nevelési tevékenységet. Ehhez 1987-ben egy újabb nagy lépést tettek, hiszen a tornateremmel szemben építették fel a másik két feladatellátási helyet kiváltó új óvodaépületet. A zeneiskola 1968-ban kezdte meg a mőködését a mővelıdési házban, majd ben költözött a volt járási hivatal épületébe, ahol ma is mőködik. Az Idısek Otthonát 1968-ban indították el az államosított Zárdában, és 1987-ben átalakult hét település (Csepreg, Horvátzsidány, Kiszsidány, Ólmod, Peresznye, Tormásliget és Tömörd) Területi Gondozási Központjává, ahogy ma is üzemel. A kulturális intézményhálózat is gyarapodott. Az 1954-ben a volt polgári iskolaépületben megnyitott Petıfi Sándor Mővelıdési Házat 1980-ban utcafronti foghíjbeépítéssel bıvítették. A volt járási hivatal épületébe, a zeneiskola és a posta mellé Helytörténeti Győjteményt (Falumúzeum) alapítottak 1977-ben. Az egészségügyi ellátás is számottevıen javult, hiszen az 1968-ban megnyitott második háziorvosi körzetet 1984-ben egy harmadik egészített ki (ez 1992-ben megszőnt), akiket egy helyre, a városközpontba 1987-ben felhúzott új Egészségházba költöztettek. Itt indultak a szakrendelések, amelyek ma is mőködnek és jelentıs, Gyır-Moson-Sopron megyébe is átnyúló körzetet lát el. Ekkor a kommunális infrastruktúra terén is elıbbre járt Büknél Csepreg, hiszen itt már 1963-ban megalakult a Csepregi Törpevízmő Társulat, amely a következı évben valamennyi utcában kiépítette a gerincvezetéket. Bükön erre egy évtizeddel került sor. A központi támogatásoknak köszönhetıen a szennyvízcsatorna-hálózat is elıbb épült ki, 1972-ben, míg Bükön csak 1986-ban (WELLNER L. 1981). Ugyanakkor Csepreg elınye csak a gerincvezetékek kiépítésében mutatkozott meg, a rákötések tekintetében Bük már megelızte, hiszen a rendszerváltáskor a csepregi lakások bı kétharmada, a bükieknek viszont kilenctizede volt rákötve az ivóvízhálózatra. A szennyvíznél még nagyobb volt a különbség ugyanekkor, hiszen a csepregi lakások alig több mint négytizede, a bükiek viszont 80 %-ban kötött rá erre a szolgáltatásra, azaz a kapun kívüli infrastruktúrában Csepreg, a kapun belüliben Bük szerzett elınyt, és ennek a magyarázata egyszerő: amíg a víziközmő-szolgáltatás kiépítésének sorrendjét a központi politikai döntések, addig a rákötést az egyéni piaci igények határozták meg. A gazdasági szolgáltatások tárgyi feltételei mindkét településen minıségi ugráson mentek keresztül ben a Csepreg és Vidéke ÁFÉSZ már 3-3 élelmiszerboltot és vendéglátóipari egységet, 1-1 cukrászdát, vas-mőszaki üzletet, zöldség-gyümölcs kereskedést és ruházati boltot mőködtetett Bükön (SZABÓ J. 1985B). Az 1980-as években megjelent a vendéglátásban is a magántıke, és családi vállalkozásban éttermek egész sora nyílt: 1979-ben a Patkó Vendéglı, 1984-ben a Badacsonyi Borozó, 1985-ben a Fehérló, a Kúria (Felsıbüki Nagy Pál egykori kúriájában) és a Kékfrankos (a mai Vadásztanya) éttermek. Ekkor Csepregen 115

116 még több vegyes és szakbolt mőködött, mint Bükön, hiszen elıbbibıl 5 db, utóbbiból pedig 9 db (mőszaki, ruházati, rövidáru-divatcikk, kultúrcikk, hús, tej, pékáru és zöldség-gyümölcs kereskedés), jellemzıen az ÁFÉSZ üzemeltetésében (VÁTI 1973) ben a fıtéren átadtak egy 12 lakásos kétemeletes társasházat, amelynek földszinti helyiségeiben patyolatot, üzleteket nyitottak, és ide költözött a Szedenik-villából a rendırség is. A posta új épülete, két emeletén összesen 12 lakással a Széchenyi tér sarkán 1983-ban készült el, és ma is ott és úgy mőködik. A két település közti kereslet változását az jelzi legjobban, hogy itt viszont jóval kevesebb volt már ekkor a vendéglık száma, mindössze 2 db mőködött belılük, majd 1977-ben az új tanácsháza földszintjén alakítottak ki egy ÁFÉSZ éttermet és eszpresszót. Bükön a turizmus megkövetelte, hogy a zöldövezeteket is kiterjesszék és gondozzák. Ennek jegyében a templom elıtti, vadgesztenyefákkal beültetett parkot természetvédelmi területté nyilvánították, és új ravatalozót építettek 1963-ban. Az 1965-ös árvíz után a Répcét szabályozták, az általa elöntött Széchenyi utca vonalát átszabták, és a tanácsháza mellett játszóteret alakítottak ki. Az 1970-es években az egész falu területén fásítási programot indítottak el. Kisebb akcióterületet érintve ez a folyamat Csepregen is lejátszódott, hiszen az immár iskolaként használt Nádasdy-kastély elıtti félköríves teret az iskola tanuló- és munkaközössége fásította (WELLNER L. 1981) ban viszont már külön részletes rendezési tervet készítettek a Széchenyi térre, amelynek az intézményközponti szerep mellett hangysúlyosabb rekreációs szerepet is szántak, amelyhez értelemszerően hozzátartozott zöldfelületének megújítására tett terv is (VASITERV 1978). Kezdetben szálloda nem épült Bükön, csupán a Szapáry-kastélyt alakították át 1972-ben egy fıt befogadó szállóvá. A falu infrastrukturális fejlettsége azonban már az 1980-as években lehetıvé tette, hogy a vendégek nagyobb tömegben itt is megszálljanak. Felfutott a fizetıvendég-szolgálat, amelynek keretében az IBUSZ-on keresztül az ideérkezı turistákat kiközvetítették családi házakhoz. Az 1980-as évek közepén liberalizálták ezt az üzletágat és így a vendég dönthette el, hogy hol száll meg, azaz a családi szobáztatást vállalók piaci versenybe kerültek egymással. Ez viszont azt eredményezte, hogy nem volt elég egyszerően kihelyezni a Zimmer frei táblát, hanem a nyugati vendégeknek is megfelelı lakókörnyezetet kellett kialakítani. Átalakult a telekhasználat, szinte teljesen megszőnt a háztáji állattenyésztés, és a házak mögötti gazdasági épületeket különálló lakórészek, rendszerint saját fürdıszobával és konyhával készült apartmanok váltották fel. A biztos egzisztenciát kínáló szobakiadás megnövelte a házépítési kedvet, és utcák egész sora nyílt a falunak a fürdı felé esı oldalán, ahol a dolgozó nép nyugati színvonalú és sok esetben hatalmas, több szobás családi házakat épített. Csepregen a szálláshiány nem okozott gondot, révén, hogy a turizmus gyakorlatilag elkerülte, illetve legfeljebb a bevásárlási célú utazások érintették, amit nem csak a bejáró dolgozók tettek meg, hanem a bükinél sokkal jobb árukínálat miatt a fürdıtelepülésen pihenı vendégek jó része is. Érdekes tény, hogy Csepreg is kacérkodott idegenforgalmi attrakció létrehozásával, nevezetesen 1973-as rendezési tervében egy 1000 fı befogadására alkalmas, 3 medencés szabadtéri strand kialakítását tőzte ki célul. A motivációt feltehetıen a szomszédos település ekkor már kibontakozó sikertörténete, sokkal kevésbé az ötlet realitása vezérelte. A fejlesztés természetesen nem valósult meg, és ötlet szintjén sem jelentkezett újra (VÁTI 1973). Csepregnek egyetlen kereskedelmi, sıt magánszálláshelye sem volt a korszakban, az 1981-es útikönyvének Gyakorlati útmutató -ja is csak büki szálláslehetıségeket ajánlott (WELLNER L. 1981, PP ). Ennek 116

117 megfelelıen a város elsısorban a saját lakosságának és kereskedelmi, közszolgáltatói és foglalkozási célú ingázóinak, és nem nagy tömegő turistaáradat ellátására rendezkedett be, így a település funkcionális és arculati fejlıdése is erısen elvált a bükiétıl. A fürdı megnyitása Bük eddigi történetének legnagyobb hatású mozzanata volt, amely teljesen átformálta, sıt új, minıségileg magasabb szintő fejlıdési pályára állította a falu gazdasági szféráját. Ez a hatalmas változás, illetve tovagyőrőzı hatása a társadalmi szférában is megjelent. Bük lakosságszáma (21. táblázat) ebben a harminc évben nem egyenletesen változott és 1970 között még 5,3 %-os csökkenés tapasztalható, de ez utóbbi idıponttól viszont egy kiegyensúlyozott, 6-7 %-os tízévenkénti növekedés a rendszerváltásig. Ezzel szemben a kiemelt alsófokú központ Csepreg demográfiai görbéje egyenletes és csökkenı tendenciájú. Az 1960-as történelmi népességcsúcsából (4348 fı) cenzusról cenzusra veszített, és a három évtized alatt jelentıs mértékben, 18 %- al csökkent a lakónépessége. Érdekes viszont, hogy aránya a kistérség össznépességébıl korántsem csökkent ilyen mértékben, ami azt mutatja, hogy az egész vidék településeinek zöme is drasztikus népességszámcsökkenést könyvelhetett el. Sokkal beszédesebb, ha a változás összetevıit vizsgáljuk és 1970 között Bükön és Csepregen is a tényleges fogyás az erısen negatív vándorlási egyenlegnek tudható be, amit csak némileg ellensúlyozott a természetes szaporodás. Ebben a dekádban a lakónépességének közel 10 %-a hagyta el Büköt, 5 %-a pedig Csepreget, hogy másutt találja meg boldogulását. A Bük és Csepreg, de az egész Csepregi kistérség demográfiai folyamatainak összetevıit ismerve kijelenthetı, hogy az itteni települések népességének esetleges növekedése az 1970-es évektıl csak a vándorlási aktívum függvénye. Az 1970-es évtizedben a Csepregi kistérségben a fürdı és a csatolt turisztikai szolgáltatásainak felfutása révén a vonzó lakóhellyé, ezáltal növekvı népességővé vált Bükön kívül csak az akkori megyei pártvezetés által lakásépítésekkel és intézménytelepítésekkel megtámogatott két település tudott közel a nulla vándorlási különbözetet felmutatni (19. ábra). Mindössze az egyaránt alsófokú központ, közös tanácsi, továbbá termelıszövetkezeti község ranggal rendelkezı Csepreg és Simaság volt képes népességmegtartásra. Érdekes kivétel Sajtoskál, amely erıs természetes fogyása miatt csökkenı népességet mutatott, de a vándorlási aktívuma extrém értékeket ért el, amelynek fı oka ebben az idıszakban a pszichiátriai intézet volt, ahová a megye minden részérıl utalták be a betegeket, akik beleszámítottak a laknépességbe. A többi település mind a természetes reprodukciós képességüket, mind pedig a vándorlási különbözetüket tekintve egyaránt vesztes volt. Jó közelítéssel állítható, hogy a természetes változásra jellemzı törvényszerőség a vándorlási különbözetre is igaz: minél kisebb volt egy település, annál kisebb volt a népességmegtartó képessége, tehát fajlagosan legnagyobb a vesztesége. Az állítást kitőnıen igazolja Tormásliget esete, amely ekkor közigazgatásilag Csepreg része volt, de térben mintegy 5 km távolságra az anyatelepüléstıl, és interpolált adatai a legnagyobb vándorlási veszteséget elkönyvelni kénytelen Iklanberényéhez, Répceszentgyörgyéhez és Nemesládonyéhoz hasonlóak. Az 1980-as évtizedben térséget érintı vándorlási folyamatok némileg differenciáltabb képet mutatnak, mint az egy évtizeddel korábbiak (20. ábra). Bük és Sajtoskál továbbra is az 1970-es évekre jellemzı okok miatt tudott migrációs nyereséget felmutatni, illetve valamelyest Csepreg és Simaság tartotta pozíciót. Ugyanakkor már nem lehetett egyértelmően kijelenteni, hogy a vándorlási különbözet a településméret függvénye. A Csepregi kistérség 117

118 migrációs célpont települései az 1980-as években két egymással érintkezı ezáltal L -alakot formáló út mentén helyezkedtek el. Az egyik a Sopront Balatonnal összekötı 84-es, a másik pedig az onnan Tompaládonynál kiágazó és Bük felé vezetı út. Az 1980-as évek szocializmus rendszerének puhulása, leépülésének korszaka, amelyben nagy lépés történt az egyes ágazatok, így a turisztika liberalizálása terén. Ebben az idıszakban a viszonylagos árubıséggel és alacsony árszínvonallal jellemezhetı gazdaság révén vonzó turisztikai célponttá vált a nyugati, elsısorban Német Szövetségi Köztársaságbeli (NSZK-s) turisták számára, akik nagy tömegben érkeztek a Balatonra, ahol aztán találkozhattak a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) rekedt, de Magyarországra szintén szabadon beutazható rokonaikkal. A német vendégek akár az NSZK-ból, akár az NDK-ból érkeztek, a Balatont a 84-es úton haladva közelítették meg, amely mentén fogadásukra éttermek, árusítóhelyek összefüggı sora alakult ki minden településen, gyakran úgy, hogy maguk a vállalkozók is oda költöztek. A büki turizmus felfuttatása a már említett német vendégkör mellett az osztrákoknak is köszönhetı, akik az Ausztria és Magyarország közötti vízumkényszer 1978-as eltörlése után fedezték fel igazán a gyógyfürdıt. Fogadásukra a település kereskedelmi szálláshely kapacitása nem volt elég, így a nagy tömegben alakult ki a fizetı-vendéglátás nem csak Bükön, hanem a Bükfürdıvel közvetlen határos vagy onnan könnyen elérhetı településeken. Ez a klasszikus Zimmer frei - korszak, amelyre sokan nem csak a helyiek, hanem a biztos és tetemes haszon reményében az ország más részeirıl ideköltözık is életvitelszerően rendezkedtek be: felújították/bıvítették házaikat, illetve újabb, magasabb komfortfokozatúakat építettek. Lócson, Górban, Bıben a beköltözık révén hosszú idı után megkezdıdött a lakásállomány felújulása, és a folyamatot egyértelmően a büki turizmus generálta, így ezen települések boldogulása immár nem attól függött, hogy mekkorák, hanem attól, hogy milyen közel helyezkednek el a fürdıtelephez. Büknek ekkor kezdett formálódni egy egyelıre 3-4 településre kiterjedı gazdasági vonzáskörzete. A kiemelt alsófokú központ, Csepreg, már csak nevében volt az, térszervezı szerepe lecsökkent, hatásait tekintve Bük mögé került. A lakóhely népességmegtartó ereje nagy mértékben függ attól, hogy ott milyen és mennyi munkaalkalom kínálkozik a lakosság számára. A minıségi mutatók (részben) megragadhatók a foglalkozási szerkezet bemutatásával (22. táblázat). A lakosság gazdasági aktivitása ellentétes pályát futott be a két településen. Bükön egy átmeneti megtorpanás után 1970-tıl folyamatosan nıtt, és ez alighanem az ipari és a turisztikai nagyberuházásoknak (almatároló, fedett fürdı, SZOT szálló stb.) köszönhetı. Ekkor kezdett kialakulni Bük fürdıtelepülés jellege. Csepregen viszont az 1960-as népességcsúccsal együtt járó aktivitási arány után egy folyamatos csökkenés figyelhetı meg a mutatóban. A foglakozási szerkezet átrétegzıdése 1960 és 1970 között Bükön és Csepregen a magyar trendekkel összhangban alakult: a mezıgazdasági dolgozók egy részét az ipari szektor szívta fel. Bükön 1970 után is leképezte a makroszintő változásokat, de nem szinkronban, hanem megelızte azokat. Az iparban dolgozók aránya ugyanis sokkal gyorsabban csökkent, és ezzel párhuzamosan nıtt az egyéb ágazatokban dolgozók száma és részesedése a nemzetgazdaság által foglalkoztatottakból. A rendszerváltásra olyan magas fokúvá vált a tercierizáció (60 % feletti), hogy azt az országos átlag csak az ezredfordulóra érte el. Csepregen a mezıgazdasági és ipari nagyüzemeinek munkavállalóinak egyenletesen csökkenı száma kíséretében ebben a két szektorban dolgozók aránya is csökkent, és egyfelıl az egyre nagyobb és sokszínőbb helyi 118

119 intézményhálózat, másfelıl a megnıtt büki szolgáltató vertikum biztosította az egyéb ágazatokban dolgozók részarányának növekedését. A foglalkozási és így az életmódbeli viszonyok árnyalhatók azzal, ha bemutatjuk, hogy a munkavállalók munkahelyei hol helyezkednek el és miként érik el azokat. Az 1990-es népszámlálásig az ingázást csak becsülni lehet. Bük 1965-ben készült rendezési terve (VÁTI 1965) kb. 500 fıre teszi azon bükiek számát, akik munkavégzés céljából napi rendszerességgel elhagyják a települést. Ha ehhez hozzávesszük a részben helyhez kötött mezıgazdasági dolgozók kb. 400 fıs (az 1960-ban és 1970-ben regisztráltak számtani közepét) létszámát, akkor az látható, hogy a büki ipar és egyéb ágazatok a helyi aktív keresık mindössze %-át voltak képesek foglalkoztatni. Ez azonban egy elméleti érték, mert a bejárókat nem írták össze, tehát a megadott arányok a valóságban kisebbek lehettek. A számítás pontossága vitatható, de a belıle levonható következtetés aligha: Bük az 1960-as évtizedben (talán késıbb is) ipari és egyéb ágazatokban dolgozó aktív keresıinek nem tudta helyben foglalkoztatni, ezért azok kb. 1 millió honfitársukhoz hasonlóan ingázásra kényszerültek ben hazánkban az aktív keresık kb. 1/5-e ingázott (BELUSZKY P. 2003, P. 240.), míg Bükön kb. 1/3-uk. Ezzel szemben Csepreg korszakban készült rendezési terveinek egyike sem a helyi munkahelyek alacsony számát látta problémának, hanem azok nemek közti egyenlıtlen megoszlását. A könnyőipari vertikum a helyi lányok, asszonyok mellett folyamatosan mintegy fı, jellemzıen nıi ingázót fogadott, ellenben kb. ugyanennyi férfi volt kénytelen munkavállalás céljából naponta elhagyni, tehát a csepregi munkaerıpiac a be- és eljárók vonatkozásában egyensúlyi helyzetben volt. A 1960-as és 1970-es években jellemzıen Szombathely, Kıszeg és Lövı (késgyár) üzemeibe irányult az ingázás, és elıször az 1982-es rendezési tervben jelenik meg az a megállapítás, hogy Bükön sok csepregi dolgozik. Minden terv hangsúlyos eleme volt, hogy a helyi mezıgazdasági és az ipari üzemek fejlesztésének figyelembe kell vennie a férfiak nagyobb fokú foglalkoztatásának lehetıségét. Ez nyilván azért nem sikerült, mert a reálgazdasági folyamatok eredményeként a csepregi nagyfoglalkoztatók nemhogy robbanásszerően bıvültek, hanem egyenletesen zsugorodtak végig a korszakban. Érdekes a két település viszonyának elemzése, illetve azok szemléletbeli változása a fejlesztési koncepcióikban. A bükiekben az idık során egyre kevesebbet foglalkoztak Csepreggel. Az 1961-ben, ben készültekben még megjegyezték, hogy a bükiek foglalkoztatásában nagy szerepe van a csepregi üzemeknek, az 1973-asban csak arra utaltak, hogy Csepreg nagyközségi rangját visszakapta és kiemelt alsófokú központ lett, az 1981-esben pedig már csak szinte olyan szövegkörnyezetben említi, amely az ÁG büki üzemét, az almatárolót érinti. A csepregi dokumentumok ezzel éppen ellentétes pályát jártak be. Az 1962-es és az 1968-as gyakorlatilag nem is vett tudomást a szomszédvárról, az 1973-as viszont már hivatkozott a büki fedett fürdı megnyitására, illetve a turizmus felfutására, amivel igaz csak megvalósíthatatlan és ezért megvalósulatlan ötlet formájában megpróbált konkurálni azzal, hogy Csepregre is strandot tervezett. Viszont elırevetítette azt is, ami sajnos viszont megvalósult: a Sárvár Répcevis vasútvonal megszüntetése, ami mint késıbb kiderült végzetes lett Csepreg termelı ágazataira. Az es az, amely elıször igazán figyelembe és tudomásul vette, hogy a szomszédban kialakult egy hasonló nagyságú, részben más profilú és erısebb gazdaságú szomszéd, amikor így írt: Csepreg Bük koordinált fejlesztését kell biztosítani a termelés és az ellátás területén. Továbbá: A térség üdülési célú fejlesztésébıl adódó funkciók biztosítása miatt szükséges intézményfejlesztések a tercier szektorban további foglalkoztatott 119

120 növekedést eredményeznek. Valamint: A mezıgazdasági és idegenforgalmi csúcs széthúzásával pedig mérsékelhetı a foglalkoztatottság szezonális ingadozása. (VASITERV 1982, P. 8.). A két település munkaerıpiacának ellentétes irányú fejlıdése az 1970-es évektıl indult be, ami feltőnıen egybeesik Csepregen a vasútvonal felszámolásával (1974), Bükön pedig a fedett fürdı megnyitásával (1972). Nagyon nehéz egzakt módon megragadni, hogy biztosan ez a két momentum indította el Büköt és Csepreget abba az irányba, amin ma is járnak, de nagy eséllyel igen. A rendszerváltásra a Közép- Répcemente foglalkoztatási központja Bük lett, amit az ingázási viszonyok kitőnıen érzékeltetnek (23. táblázat). A büki aktív keresık kereken háromnegyede ekkor már lakóhelyén dolgozott. Csökkent, de még mindig jelentıs maradt az ingázás, viszont az eljárók számát már több mint kétszeresen haladta meg a naponta bejárók száma. Így egy büki aktív keresıre átlagosan 1,33 itteni munkahely jutott. 12 Csepregen ugyanez az érték csupán 0,83, de Szombathelyen is csak 1,31. A fürdı megnyitásától a rendszerváltásig terjedı idıszak Bük gazdasági és társadalmi szféráját teljesen új mennyiségi és minıségi tartalommal ruházta fel. A gyógyvíz turisztikai célú felhasználása ugyanis állami és megyei támogatású infrastruktúra-fejlesztést kívánt, amelyek eredményei mind a falu mind pedig a fürdı képén megmutatkoztak. A fürdıtelepen az egyre növekvı vendégkör kiszolgálására hivatott gyógyszolgáltatások és szállóhelyek teljes vertikuma épült ki, míg a községben inkább a helyi lakosság életkörülményeit javító társadalmi és gazdasági szolgáltatások intézményei, mőszaki feltételei jöttek létre. Fontos, hogy a beruházásoknál szinte minden esetben helyi munkaerıt is igénybe vettek, tehát a mőködı tıke számottevı része az itteni gazdaságban annak szinte minden szegmensét érintve, átjárva és magasabb szintre emelve sokszorozódott meg, és adott esetben magántıkévé is válhatott. Így a második gazdaság részesedése a büki GDP-ben sokkal magasabb lehetett az országos átlagnál. Legalábbis ezt feltételezi, hogy az 1970-es közepétıl jelentkezı országos mérető és elsısorban az ipart érintı recesszió Bükön kevésbé volt érezhetı, sıt a központi források apadása ellenére a magánerejő építkezések egyre nagyobb (!) intenzitással folytak. Csepreg ugyanezen idıszakban a magyar kisvárosok átlagos fejlıdési pályáját írta le: az 1960-as évektıl mezıgazdasági és ipari üzemek központilag támogatott alapítása révén jelentıs nagyfoglalkoztatókat tudott letelepíteni, ami abban az évtizedben stabilizálta gazdaságát és társadalmát, ezáltal a Közép- Répcemente térszervezı központjává vált. Ezt az 1971-es OTK formálisan is deklarálta, és a ranghoz járó intézményhálózattal támasztotta alá az újra nagyközséggé váló Csepreggel kapcsolatos nagy ívő településhálózati elképzeléseit. Az 1970-es években a decentralizált ipartelepítés továbbra is lendületben volt, és ez hazánk kisvárosainak egy dinamikus fejlıdési periódust hozott. Annak, hogy Csepreg esetében ez nem így történt, alighanem a legfontosabb oka a vasútvonal bezárása volt, mert a korban az volt az egyik legfontosabb gazdasági telepítı tényezı. Ennek az egyenes következménye, hogy az ÁG a két legnagyobb beruházását, az almatárolót, majd a jégkrém üzemet nem Csepregen, hanem a vasút vonzásába, Bükre építette fel, tehát nem a központi telephelyét, hanem a perifériáját gyarapította ezzel gazdasági, társadalmi és 12 A településen helyben dolgozók és az aktív keresık hányadosa egy mérték nélküli szám, a vonzási index. Ha 1-nél nagyobb az értéke, akkor a településnek munkaerıvonzása van, ha kisebb, akkor az adott helység munkaerıkibocsátó. 120

121 infrastrukturális értelemben egyaránt. Csepregen az 1970-es évek második felétıl csak az intézményhálózat bıvült, az azt el- és fenntartó gazdaság és társadalom meg a késı Kádár-korszak pangása közepette zsugorodott. Bük gazdasági struktúrája és potenciálja olyan jellegővé és erejővé vált, hogy képes lett a makroszinten megjelenı negatív jelenségeket kivédeni, és belsı erıforrásai által immár aktívan, számára kedvezı irányba befolyásolni. Az 1970-es évtizedtıl pozitív lett a vándorlási különbözete, és az egyre csökkenı természetes szaporodás ellenére ebbıl a forrásból tovább tudta gyarapítani népességét. Ezzel szemben Csepreg a külsı tényezıknek erısen kitett fejlıdési pályája az 1970-es évek második felétıl megtört, és jelentıs belsı erı híján a magyar reálgazdasági folyamatokkal együtt sodródott. A központnak kiszemelt helység maga sem lett vonzó migrációs célpont, sıt egyre többen elhagyták. Népességvesztése végigkísérte csaknem az egész Kádár-korszakot. A turizmus generálta tercier szektor 1990-ben már az aktív keresık közel kétharmadát foglalkoztatta, és ez olyannyira urbánus volt, hogy a megyeszékhely Szombathelyen is csak 56,4 % volt ez az érték. A munkahelyi kapacitásokat tekintve is városi eredményekkel büszkélkedhetett, és a rendszerváltás idejére munkaerı befogadóvá vált, azaz ebbıl a szempontból központi szerepkört töltött be, és mint ilyen vonzó hatást gyakorolt a környék szinte valamennyi településére, mérsékelve azok egyébként drámai népességvesztését. Bük szők három évtized alatt gazdasági értelemben történetében másodszor a Közép- Répcemente legerısebb térszervezı központjává vált, amit eredetileg Csepregnek szántak. Ennek elismerésére 1983-ban került sor, amikor Bük is visszakapta nagyközségi rangját. Bük dualizmus kori fejlıdéshez képest azonban alapvetı különbség, hogy a progressziót beindító attrakciók közül a gyógyfürdı közvetett hatásai sokkal szerteágazóbbak, mint a cukorgyáré voltak. Az elıbbi ugyanis természetébıl fakadóan feltételezi a vásárlóval való közvetlen kontaktust, ezért az intézménynek és termékeinek fejlesztése önmagában nem elegendı, mert csak akkor lehet sikeres, ha a háttér infrastruktúra, a lakókörnyezet is vonzó. Ennek viszont még a szinten tartása is folyamatos beruházásokat igényel az állami, a megyei és a privát szféra részérıl egyaránt. A beruházások egyúttal megrendeléseket is jelentenek, állandó fejlesztési kényszert, az ágazatok és a társadalmi rétegek közti pénzcsere felgyorsulását, általános jólétet. A gyógyvíz nem csak a vendégeket regenerálta, hanem a falut is revitalizálta. Csepregnek a büki gyógyvíz nem tett jót, hiszen elıször nem vette figyelembe, hogy létezik egy szomszéd, aztán amikor már nem volt kérdés, hogy Bük már nem csak szomszéd, hanem versenytárs is, nem tudott a büki turizmusra rákapcsolódni, abból bármilyen elınyt kovácsolni, mint ahogy ma sem tud. A település fejlesztése nem kezdeményezı, hanem követı stratégiát követett, a központnak kiszemelt Csepreg az 1980-as évektıl nem tudta alakítani, hanem inkább kénytelen volt elviselni a térfolyamatait. Bük robbanásszerő fejlesztése nem illett bele a szabályos christalleri mintába, és ha nem szabta át azt, mintázatát módosította. A két helység korabeli általános fejlıdése közti alapvetı különbség, hogy amíg Bükön a kapitalizmus megelızte a rendszerváltást, addig Csepregen a szocializmus túlélte azt. 121

122 Településszerkezet, beépítés Bük társadalmi és gazdasági szférájának robbanásszerő mennyiségi és minıségi fejlıdését a település infrastrukturális szférája hasonlóképpen követte. A folyamat azonban nem egységes, idıben és területi szempontok alapján részekre osztható. Az 1960-as évek elejétıl az 1970-es évek végéig a fejlesztések motorja a külsı (megyei, állami) források voltak, amelyek az általános gazdasági recesszió miatt az 1980-as esztendıkre elapadtak, és innentıl kezdve a belsı, magánerıbıl történı építkezések biztosították a korábbiakhoz hasonló ütemet. Egymástól eltérı utakon járt a fürdıtelep és a régi hármasfalu, és ebbıl adódik a különbözı építészeti, szerepköri és településszerkezeti karakterük. Az elıbbi ugyanis megyei tulajdonban állt, és a Vas Megyei Tanács elsısorban abban volt érdekelt, hogy kizárólag a gyógyszolgáltatások körét és a szállodai kapacitásokat bıvítsék, így támogatásaikat közvetlenül ezekre összpontosították. A községi tanács viszont azért lobbizott, hogy a bıség szarujából a falu is részesüljön, a helyi lakosság közvetlenül is érezze, hogy mit jelent fürdıtelepülésen élni. A részben eltérı érdekek végül mégis csak egy ponton találkoztak: a fürdı és a falu egyaránt dinamizálódott. Mégpedig olyan mértékben, hogy a növekedést már szabályozni, tervezni kellett. Ekkor jelennek meg elıször általános rendezési tervek. Az 1960-as évtizedben még külön-külön dokumentum készült Bükre (1965) és Bükfürdıre (1961), ezt követıen, az 1981-es dokumentumban már összevontan kezelték, értékelték ıket. Csepreg infrastrukturális szféráján, településképén is megmutatkoztak a visszafogott gazdasági és társadalmi folyamatok. Bükkel ellentétben itt végig a külsı hatások determinálták a település fejlıdését. Az agrár- és iparfejlesztések, továbbá az intézménytelepítések központi döntések eredményei, így annak gyengülésével ezek a települési szerepkörök is halványultak. Ahogy a vertikális kapcsolat leépült, úgy vált egyre fontosabbá a horizontális, a településközi együttmőködések. A korszakban Csepreg egészére (1962, 1968, 1973 és 1982) is készültek rendezési tervek, valamint egy részletes koncepció a településközpont, Széchenyi tér fejlesztésére (1978). A rendezési terveket mindkét helyen többször módosították, de alapvetıen az eredeti verziók érvényesültek és határozták meg a települések növekedésének irányait, területhasznosítási rendszerét, beépítési módjait, azaz a településszerkezetét. A településképi vizsgálatot is érdemes ezek segítségével megvalósítani. A fürdı 1961-es rendezési terve osztotta két különbözı hasznosítású részre a Lenin MTSZ-tıl kisajátított 70 ha-os területet: 13 ha-t jelöltek ki a megépítendı fürdı, a maradék 57 ha-t az üdülıterület számára. Az üdülıterületen 1963-tól kezdıdıen 117 darab, nyaralók, hétvégi házak, üdülık építésére használható telket értékesítettek magánszemélyeknek, vállalatoknak. Az épületek fel is épültek, és 1979-tıl, a gyógyhellyé nyilvánítást követıen a beépítetlen területeken csak közintézmények, hotelek, kempingek létesülhettek. A fürdıtelepet morfológiai szempontból ma is ez a kettısség határozza meg. A beépített területen körbefutó Termál körút a választóvonal, tıle balra helyezkedik el a gyógyfürdı mindkét bejárata, közöttük a kiskereskedéseknek otthont adó pavilonsorral. A közlekedési területek is itt összpontosulnak: a parkolók és a nemzetközi buszpályaudvar. Kereskedelmi szempontból is ez a központ, hiszen itt található egy ABC áruház, egy ajándékbolt és cukrászda. A centrum fı problémája, hogy jellegtelen, felépítését csak és kizárólag a funkcionalitás irányította. Nem ad egy határozott, összefoglaló képet, sztereotípiát a 122

123 fürdırıl a vendégnek. A Termál körút jobb oldalán húzták fel 1987-ben az akkor impozánsnak számító Szabadidı Központot, ami némileg javít az összképen. Mögötte kezdıdik az üdülık övezete, amely robbanásszerően, lényegében tizenöt év alatt kiépült és elérte maximális kiterjedését. A késıbbiekben csupán átépítették, korszerősítették (vízvezeték, csatorna, vezetékes gáz) ıket, így természetes módon cserélıdtek/cserélıdnek, és szépültek/szépülnek. A szállodáknak már viszonylag kevés hely maradt, s ezért minél távolabb helyezkednek el a centrumtól, annál fiatalabbak. Közvetlenül a gyógyfürdı mellett kapott elhelyezést a 70-es években SZOT Szálló és a Hotel Bük. A Termál körúton továbbhaladva jobbról az Üdülıszövetkezet két szocreál tömbje fogadja a látogatót, jobbról pedig a fürdı elsı kempingje. A Termál körút északi végén az út kettéágazik, balra egy zsákutcában (!) építették fel a négycsillagos Thermal & Sport Hotelt. A község 1965-ös rendezési tervének helyzetelemzése egy elég szerény intézményhálózatú és lakásállományú helység képét tárja elénk. Alapgondolatként fogalmazza meg, hogy a községben a zsúfoltságból és az avult épületekbıl adódóan nagy az építési igény, melyet azonban elsısorban nem területi bıvítéssel, hanem a meglévı alacsony laksőrőségő laza tömbbelsık feltárásával, a lakóterületek besőrítésével kíván megoldani. a lakóterületi fejlesztésen kívül a terv biztosítani kívánja a távlatban igényelt közintézmény-ellátottságot és az iparfejlesztés kérdését a közlekedés fejlesztésével összhangban kell megoldani. (VÁTI 1965, P. 2.). Az alapvetések közül az intézményhálózat-fejlesztés valósult meg maradéktalanul, mert a dokumentum a nyolc közintézménybıl csupán hármat tartott kielégítı minıségőnek, és így javaslatot tett újak építésére. Ezek helyéül az Eötvös és Széchenyi utcákat, mint a község súlypontját jelölte ki. Ez az elsı hivatalos deklarálása annak, hogy Bük természetes és funkcionális központja ez a két utca. Az óhajtott építések (egészségház, posta, iskola) a tervezetnek megfelelı módon és idıben megtörténtek. A szolgáltatóház a Kossuth és Petıfi utcák találkozási pontjában történı elhelyezésével egy másodlagos településközpont csírája is létrejött. A zöldterületek kialakítását is a centrumhoz igazították, parkosították az Eötvös utcát két oldalról határoló templom parkot, illetve a Baross utcát, továbbá a Széchenyi utca tanácsháza melletti kiöblösödését. Az iparral kapcsolatban a rendezési terv abból indul ki, hogy Bük nem rendelkezik nemzetgazdasági szempontból jelentıs iparral, ezért az ipari területeket nem kell kiterjeszteni, sıt az iparvágányt is le kell bontani. Ezzel szemben Bük ipari kapacitása nemhogy csökkent volna, hanem éppen ellenkezıleg, gyorsan nıtt. Az ipari célú területek kiterjedése ebben a korszakban kb. a korábbi kétszeresére nıtt, és ezáltal súlypontja átkerült a Petıfi utca délnyugati oldaláról (Vegyesipari KTSZ, fonalcsévélı) az északnyugatira (hőtıház, majd késıbb a jégkrémüzem), ahol az iparvágányt nem lebontani kellett, hanem felújítani. Szerencsére a közmővek fejlesztését kívánatosnak tartotta a tanulmány: sürgette az utak szilárd anyaggal történı burkolását, szélesítését, továbbá a vezetékes vízellátás önálló víztoronyból történı biztosítását. Ezek a hetvenes évtizedben megvalósultak, javítva a helyiek életkörülményein. A lakóterülettel kapcsolatban megjegyzi, hogy évente lakás épül, de ezek 1/4-e átépítés, s emiatt nagy a zsúfoltság. 170 lakás felépítését tervezte, de ezeknek nem új területet jelölt ki, hanem a meglévı foghíjakat. Az építési engedélyek így három körzetre összpontosítottak: 1) foghíjak beépítése a Petıfi, Ady és Bercsényi utcákban; 123

124 2) a Bercsényi és Szabadság utcák melletti tömbbelsık feltárása, valamint a Dózsa utcától délre esı terület feltárása egy új utcával; 3) a Kossuth utca foghíjainak beépítése. Szorgalmazta továbbá, hogy a kialakítandó telkeken szabadon álló (tehát családi házas) beépítési módot kell alkalmazni. A rendezési terv koncepciója a házak számát illetıen maradéktalanul megvalósult, hiszen az 1960-as évek végére teljesen kiépültek tervezett mivoltukra utalóan nyílegyenes és egymással derékszöget bezáró a Szabadság, a Bercsényi és a Zrínyi utcák, amelyek élénkebbé, szorosabbá tették a kapcsolatot a falu két fıútvonala között, mivel szilárd burkolatú úttal kapcsolták össze azokat. A Petıfi utca szélesítésével, beépítésével immár a fıút mentén is összeért Alsó-, Közép- és Felsıbük. A Sógor utcák is megteltek, ellenben a Dózsa utca mögötti új utca (a késıbbi Béke utca) megnyitására ekkor még nem került sor. A beépítési módok korrigálása nem volt ilyen sikeres, mert a Bercsényi utca kivételével valamennyi beépítésre szánt helyen már álltak házak, ezért a telekkiméréseket csak ezekhez igazodva lehetett végrehajtani. Ezért a modern családi házak is a telekhatárra épültek fel. A teljesen új Bercsényi utca már szabadabb tervezést engedett meg, így ott megjelent a klasszikus értelemben vett családi házas beépítési mód, hiszen a hajlékok tengelye nem egy esetben párhuzamos az utcafronttal. Ennek a rendezési tervnek volt még néhány hajmeresztı ötlete is: a sportpályát a TSZ-major helyére álmodta meg, de azt nem mondta meg, hogy a mezıgazdasági üzemet hová helyezné át. Továbbá szeméttelepet akart létesíteni a sportpálya mögötti, egykori téglagyári, a Béni-tó (tehát egy élıvíz) mellé. Szerencsére ezek nem valósultak meg. A rendezési terv javára kell azonban írni, hogy segítségével az es évek elejére a falu horizontálisan érzékelhetı módon is záródott. A tervezés mellett 1965-ben sajnos egy természeti csapás is aktívan részt vett Bük településképének formálásában. Ez év tavaszán a megáradt Répce kilépett medrébıl és elöntötte a falu beépített területének kb. 1/3-át. Az árvíz mintegy 100 házat tett lakhatatlanná. Az állam a kármentesítést azonnal elvégezte. Az árvíz sújtotta lakóházak tulajdonosainak hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt utalt ki, valamint építıbrigádokat toborzott, akik fél év alatt elvégezték az újjáépítést. Az így felhúzott hajlékok kétféle séma szerint épültek: az L-alakú és a téglalap-alaprajzú közül lehetett választani. Mindkét típus telekhatáron álló, 95 m² alapterülető, kétszobás, az utcafrontra két Tüzép-ablakkal nézı családi házak volt. Természetes módon cserélıdnek, átépülnek ugyan, de egyes utcaszakaszok karakterét (a Gyurátz, a Deák, a Nagy Pál, a Hunyadi, Rákóczi és Gyár utcákban) még ma is meghatározzák ezek a '60-as évek technológiai színvonalát reprezentáló árvizes házak. Csepreg 1962-es rendezési terve alkalmával a település népességszámának történelmi csúcsát már elérte és stagnált (VASITERV 1962). Ennek megfelelıen a lakóterületek olyan mértékő bıvülésével már nem kellett számolni, mint korábban, de a foghíjbeépítések még mindig napirenden voltak, mint ahogy a lakásállomány minıségi fejlesztése is. Ebben az idıszakban az elsısorban családi házas formát képviselı lakásépítések három fı területre összpontosultak: 1) Felsıváros-bıvítmény: a korábbi várárkot tápláló régi Répce-meder feltöltésével ekkor alakult ki a Vörösmarty, Szabadság és Petıfi utca, amelyek nagy része az 1950-es és 1960-as évekre beépültek. 124

125 Tervezett mivoltukra utal, hogy a terepakadályok módosító hatása mellett közel egyenes vonalvezetésőek. 2) Alsóváros-bıvítmény: az 1960-ban megnyitott, korábban a Klug téglagyárhoz vezetı, egyenes vonalú Bognár Ignác utca kezdeti szakaszán is megindult a lakóterület expanziója. 3) Tilosgyöp: a Bognár Ignác utca Ásáson átkelı szakaszán is történtek építések, amely által immár lakóövezet kapcsolta össze a Zrínyi, Bercsényi és Alkotmány utcákat. Az 1966-os rendezési terv már kifejezett célként tünteti fel Csepreg városias fejlesztését, ami az intézményi és lakóépületek vonatkozásában is megmutatkoztak (VASITERV 1966). A települést és vonzáskörzetét kiszolgáló intézmények megszaporodása miatt szükség volt azok megtervezésére is. A dokumentum ezeket természetesen elsısorban a községközpontba szánta, de például a valamennyi oktatási intézményegységet kiváltó egységes általános iskolai tömb, illetve új óvoda építésének helyszínéül a Nádasdy utcát jelölte ki. Ezért került ide a tornaterem az 1970-es években, és jóval késıbb ugyan de az óvoda (1987) és az iskola (2007) is idekerült. A Széchenyi tér és Rákóczi utca sarkára üzletházat terveztek, amely helyett a posta épült meg. A lakóövezet bıvítésénél is figyelembe vették a városi jellegő beépítési módokat. A terv tömbös és sorházas beépítési módokat javasolt a Nádasdy utcába ( Nádasdy-lakótelep ), ami egyébként a késıbbiekben meg is valósult. Tekintettel arra, hogy Csepreg nem az Öreg-Répce, hanem az Ásás mentén terül el, az 1965-ös árvíz nem öntött el akkora területet, mint Bükön. A középiskola volt nehéz helyzetben, illetve a Cigányszert mosta el a víz, és lakóit Bükhöz hasonlóan nem engedték oda a nyomorba visszaköltözni, hanem széttelepítették a zárt településen belül. Az 1965-ös településrendezési terv érthetı módon nem számolt Bük olyan mértékő demográfiai fejlıdésével, mint ami az 1970-es évek elején bekövetkezett. A természetes szaporodás növekvı üteme egy váratlan nagy volumenő vándorlási aktívummal interferált, és néhány év alatt lakásínség jelent meg Bükön. A Bük Községi Tanács VB elhatározta, hogy egy lakótelepet épít fel. A Zalaterv (ZALATERV 1972) készítette el a terveket, mely szerint a szükséges a kb fı elhelyezésére alkalmas, 128 db lakás a Petıfi utca északi oldalán, a Damjanich utca mögött helyezhetı el a legpraktikusabb módon. Ennek érdekében egy, a fıútra merıleges utcát (József A.) nyitottak, majd erre merılegesen a Petıfivel párhuzamosan, de attól kissé távolabb újabb kettıt, az Arany Jánost és a Móricz Zsigmondot. Ezekre helyezték el a 32 db egyemeletes, négylakásos, garázzsal rendelkezı, téglából készült tömbházakat. Az így kialakult viszonylag magas népsőrőség miatt az egész lakóövezetet azonnal közmővesíteni kellett: bevezették a villanyt és a vizet, de a szennyvizet egyelıre házanként egy-egy közös pöcegödörbe vezették, de a dokumentum szükségesnek tartotta, hogy ezt minél elıbb megvalósítsák. A további tervek közül megvalósult az új egyébként Petıfi névre keresztelt lakótelepen a zöldövezet kialakítása, de a tervezett intézményhálózatból (vegyesbolt, kisvendéglı, szolgáltató ház, presszó) csak a vegyesbolt valósult meg re fejezıdött be teljesen az elsı tömbös lakóházépítés Bükön. A Petıfi-lakóteleppel a település északnyugati része vertikálisan tagolttá, városias megjelenésővé vált. 125

126 Mivel Csepreg népességszáma az 1960-as népszámlálástól folyamatosan csökkent, érdekes, hogy az 1973-as rendezési terv középpontjában nem csak a kiemelt alsófokú körzetközponti szerepbıl adódó intézmények fejlesztése áll (VÁTI 1973). A kivételesen nem a VASITERV, hanem a budapesti VÁTI által készített dokumentum valamennyi addig és utána készült rendezési tervnél részletesebb és alaposabb. Ezek a tulajdonságai azonban nem a szorgalmasabb terepi munka eredménye, hanem a központi tervezési elvárásoknak megfelelı, de a település belsı erıforrásait, lehetıségeit gyakran figyelmen kívül hagyó célok, eszközök és módszerek jellemezték, azaz az egyoldalúan növekedéspárti szemlélet, a központi ipartelepítéssel megvalósítani kívánt terület- és településfejlesztés, illetve a kincstári optimizmus. A helyzetelemzésében megjegyzi, hogy Csepreg lakosságszáma a folyamatosan csökken, de a terv távlatában (1985-ig) mégis azzal számol, hogy 4500 fıs lesz. Továbbolvasva megtalálható a növekedés forrása: azzal számol, hogy Csepreg körzetébıl (Gyalóka, Répcevis, Szakony, Tömörd, illetve a nagyközség külterületi lakott helyei, köztük a legnagyobb Tormásliget) egyre többen költöznek be a központba, és távlatilag úgy képzeli, hogy a külterületi lakott helyek mindegyike Tormásliget kivételével megszőnik. Egyrészt érdekes, hogy egy a centrumtelepülés fejlıdését a perifériájának a leépülése közepette képzelte el, másrészt megdöbbentı, hogy így, több mint négy évtized távlatából sajnos beigazolódni látszik a csepregi külterületi lakott helyek, a majorok elnéptelenedése, pusztulása. A rendezési terv a lakosság életminıségének fejlesztését elsısorban a helyi intézményhálózat és gazdaság fejlesztésével látta biztosítottnak. Az intézmények közül a rendırség, a tanácsháza, a tőzoltószertár, a postahivatal, az óvoda, a gyógyszertár, a gazdálkodó szervezetek közül pedig a takarékszövetkezet és a kisvendéglı mőködtetését képzelte el új épületekben, amelyek egyébként, ha nem is mind és nem 1985-ig, de nagyrészt a rendszerváltásig megvalósultak. A lakásépítések a tervezett 4500 lakosságszámhoz 474 darabot, ebbıl 40-et Tormásligetre, a többit Csepregre vonatkozásában úgy fogalmazott, hogy Új lakóterületek feltárására célszerően csak a belterületi foghíjak beépítése után kerüljön sor. A lakóterületek kialakításánál a tervnek általában földszintes családi házas beépítést kell szem elıtt tartani n. öles teleknagysággal, míg a községközpontban [emlékeztetıül: ekkor Csepreg már ismét nagyközség volt N.S.] maximálisan 1+2 szintes társas lakóépületek telepítésének lehetıségét kell megvizsgálni (VÁTI 1973, P. 5.). Megvizsgálták, aztán megvalósították. Az 1970-es évtized végére Csepreg addig beépített területérıl gyakorlatilag eltőntek a foghíjak, a fésős beépítési módot pedig a családi házas típus váltotta fel a lakóövben. A többszintes épületek is elkészültek az 1980-as évek közepére, mégpedig úgy, hogy a lakóház- és a közintézmény-fejlesztési igényt összekapcsolták velük és bennük. A Széchenyi téren felépült áruház (1974) és posta (1983) egy-egy szép példája ennek, hiszen mindkettı emeletes épület földszintjét társadalmi és gazdasági szolgáltatások helyiségei foglalják el, míg a két-két emeletükön lakás. Hasonló a megoldása az 1987-ben épült Egészségháznak is, ahol alul a rendelık, felül pedig szolgálati lakások helyezkednek el. Ezekkel a fejlesztésekkel a történelmi városközpontot funkciójában és ezáltal formájában is gazdagodott, a lakó- és központi szerepkörök vertikális tagolásával urbánusabbá vált. Az persze már más kérdés, hogy a vasbeton anyaghasználatú kockaépületekkel gyakorlatilag megszüntette a középkori eredető fıtér akkoriban alapvetıen letisztult klasszicista-neoklasszicista stílusú egységesnek mondható arculatát. A gazdaságélénkítési javaslatai közül a legfontosabb, hogy a mezıgazdaság és az ipar összekapcsolt fejlesztése szükséges, ami összekapcsolandó a férfiak foglalkoztatási gondjainak enyhítésével. Ezek 126

127 eredıjeként egy húsüzem létesítését javasolja, helyszínéül pedig újdonságként Csepreg rendezési terveinek történetében a Bük, illetve Tormásliget felé vezetı út mellé. Ebben a javaslatban látni elıször a késıbb és ma is fejlesztendı csepregi (pontosabban: szentkirályi) iparterület elıképét. Az errefelé vezetı út mentére javasolta kihelyezni a fıtéren mőködı benzinkutat, mellé pedig autószervízt építeni, tehát egy szubcentrum kialakítására tett kísérletet a nagyközség keleti részén. Egyéb gazdaságfejlesztési elképzelés vonatkozásában meg sem említette Büköt, még a strand megépítése kapcsán sem, holott ekkor már Bük a Nyugat-Dunántúl Hévíz után második legnagyobb fürdıjévé vált, így aligha lett volna értelme egy ilyen létesítmény megépítésére csak azért, hogy a kiemelt alsófokú központban is legyen egy. A strand szerencsére, a húsüzem meg sajnos sohasem készült el, így Csepreg gazdaságilag nem, csak közszolgáltatásait tekintve fejlıdött a korszakban. Ezzel összhangban szükségesnek érezték a településközpont fejlesztését külön dokumentumban rögzíteni. Ezért készült a Széchenyi tér részletes rendezési terve 1978-ban, amelyben az 1973-as általános rendezési terve alapján, azt kibontva fogalmazott meg elképzeléseket, amelyek nagy része a már említett módon el is készült (VASITERV 1978). Miután az ismertetett rendezési tervek hatására Bükfürdı teljes turisztikai vertikuma kiépült és Bük intézményhálózata és lakásállománya megújult, idıszerővé vált a két, egymástól jelentısen eltérı szerepkörő községrész lehetséges kapcsolódási pontjainak megfogalmazása. Erre az 1981-es a korszakban egyébként utolsó Bük község és fürdı összevont rendezési terve címő munkában (VASITERV 1981) került sor. Helyzetelemzésében azt tartja a legnagyobb problémának, hogy a falu fejlıdési üteme elmarad a fürdıétıl. Ennek pedig az oka az, a gyógyfürdı megyei, az üdülıtelep pedig önkormányzati tulajdonban van, tehát szembetőnı a kapun belüli és a kapun kívüli infrastruktúra dichotómiája. Továbbá az is gond, hogy 1979-ben csak Bükfürdıt nyilvánították gyógyhellyé, a falut nem, tehát ott a fejlesztésekhez felhasználható gyógyhelyi illetéket fizetnek, míg a faluban ennek beszedésére nincs mód. Ebbıl fakadóan a fürdı területe kicsi, a falu bevételei pedig kevesek ahhoz, hogy a fürdıhöz kapcsolódó háttér infrastruktúrát (szórakozási lehetıségeket, áruházakat stb.) kiépítsék. Településszerkezeti szempontból az sem szerencsés, hogy az eltérı státusz miatt különbözı építésbeli megkötések érvényesek a fürdıre és a falura, így azok egymástól teljesen különbözıek. A dokumentum javaslatként azt fogalmazza meg, hogy a falut és a fürdıt mielıbb össze kell kapcsolni, hogy a fizikai kontaktus megteremtése után további fejlıdésük is szinkronban haladjon egymással. Ennek elsı lépéseként egy szabadidı központot és egy sportlétesítményt képzelt el Bük és Bükfürdı közé. Az 1981-es rendezési terv jól mutat rá a legnagyobb településszerkezeti problémára, Bük és Bükfürdı térbeli elkülönülésére. Hatására létesültek ugyan háttér infrastruktúrának nevezhetı intézmények (ABC áruház, ajándékbolt, szabadidıközpont), de ezek kivétel nélkül mind a fürdı területén épültek fel, azaz nem változtattak a térbeli allokáción. A különbözı megyei és települési érdekek, továbbá a mindkettejüknél csökkenı anyagi források nem tették lehetıvé, hogy a két településrészt közelebb hozzák egymáshoz, ennek ellenére ez a folyamat mégis beindult, a fellendülı magánépítkezéseknek köszönhetıen. A lakáshiány csillapítására hivatott lakótelep még el sem készült, az építési kedv azonban egyáltalán nem csökkent, sıt nıtt. Emiatt a községi tanács 1984-ben megnyitotta a magánosok elıtt a Dózsa utca mögötti utat (a késıbbi 127

128 Béke utcát), de csakhamar ez is kevésnek bizonyult, és az errıl kiágazó a Kossuth utca kertjei alatt haladó szántóföldi dőlıutat (a késıbbi Ifjúság utca) is kiparcellázták. A két utca a rendszerváltásig (3-6 év alatt) gyakorlatilag betelt, holott például az Ifjúság utca a Kossuth utcával megegyezı hosszúságú. Az építkezések ezeken a helyeken és ebben a korszakban már jórészt családi házas formában történtek. Csepreg 1982-es általános rendezési terve akkor készült, amikor már nem képezte vita tárgyát, hogy a szomszédos Bükön nem átmeneti gazdasági növekedésrıl van szó, hanem tartós más minıségő fejlıdésrıl, amit már Csepregen sem lehetett figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért a gazdaságfejlesztési javaslatoknál ugyanúgy felbukkant problémaként, ami az azelıtti két évtizedben, nevezetesen a férfiaknak a nıknél nehezebb foglalkoztatása, és ezzel kapcsolatban fontosnak tartja megemlíteni, hogy Bük és Csepreg összehangolt fejlesztésével, illetve a mezıgazdasági és turisztikai akciók idıbeli összehangolásával csökkenthetı mindkét ágazat szezonalitása. Konkrét elképzelést, projektötletet viszont nem fogalmazott meg. Az ipari létesítmények helyéül a Bük és Tormásliget felé vezetı utat jelölte ki, nem csak az újak vonatkozásában, hanem az elavult városon belüliek áttelepítésének új helyszíneként is. Az intézményhálózat fejlesztése továbbra is prioritást élvezett, azok a korábbi rendezési tervek szellemében készültek, elsısorban a településközpontot jelölték ki számukra, akár felújításukról, akár újjáépítésükrıl rendelkezett. Kivételt képeznek a kereskedelmi intézmények abban a tekintetben, hogy a továbbra is a településközpontba szánt kis üzletek mellett egy-egy nagyobb ABC építését javasolta a nagyközség északi és déli végére, azaz afféle periferiális bevásárló övezeteket, szubcentrumokat. A távlati népességszámra vonatkozóan már óvatosabb, mint a korábbi rendezési terv, hiszen a 4500-as népességszámot csak évre tartotta reálisnak, és 2000-re csak 4300 fıt számolt. Részükre 358 lakás felépítését tervezte az ezredfordulóig, ami számszerőleg viszonylag pontosan teljesült (tény: 319 db készült el), de annyi megkötéssel, hogy terv nem számolta hozzá a telken belüli önszanálás után épített lakásokat, a valóságban viszont csak így érték el a közelítı értéket. Az új lakások építését három nagy területre összpontosítva tervezte elhelyezni, amelyek a város különbözı övezeteibe szervesen illeszkedve három különbözı beépítési formacsoportot is jelentett egyúttal. A három akcióterület, illetve formacsoport a következı: 1) Társasházas: a településközponthoz közeli Nádasdy utcában tervezett csoportos és telepes társasházakat. Ezek fel is épültek a rendszerváltásig. 2) Zárt többszintes: a településközponthoz kapcsolódó intézményfejlesztésekhez rendelt lakásépítés többszintes, jellemzıen kétemeletes (F+2) formában. Ilyen intézmény a postahivatal és a 12 lakásos áruház a Széchenyi téren. 3) Családi házas: a nagyközség csaknem minden településrészét érintı tömbfeltárással végzett családi házépítés. A Felsıváros-bıvítményben (Damjanich u, Barátság u.), az Alsóvárosban (Taksony u.), az Alsóváros-bıvítményben Szombathelyi u.) és a Tilosgyöpön (Bercsényi u., Zrínyi u.) is történtek ilyen mőveletek, így ezekben a zónákban eltőntek a korábban kialakult fésős beépítési módok. A három évtized alatt a lakások mennyiségi és minıségi szempontból egyaránt hasonló irányban, de más arányban változtak a két településen (24. táblázat). 128

129 A fürdı megnyitása utáni építkezések teljesen átalakították Bük lakásállományát és 1990 között Bük lakásállománya 321 darabbal (623-ról 964-re), másfélszeresére gyarapodott. A példátlan növekedés azt eredményezte, hogy a laksőrőség az 1960-as 5,02 fı/lakás értékrıl 3,01-re mérséklıdött, ami gyorsan javuló lakáskörülményeket sejtet. A beruházási, felújítási kedv robbanásszerő gazdasági és kiegyensúlyozott társadalmi fejlıdésre utal. A lakásépítések zöme az es periódusra esik, nem véletlenül, hiszen ekkor készült a lakótelep. Nagyságrendben azonban sem az elıtte, sem pedig az utána lévı dekád nem marad le, amikor pedig az építkezések szinte kizárólag önerıbıl történtek. A feltőnı építési kedv okát a lakások szobaszám szerinti bontása válaszolja meg. Az egyszobás lakások száma és aránya 1980-ig egyenletesen csökkent. A kétszobások száma a két évtized egészét tekintve nıtt, de aránya némileg mérséklıdött. A három vagy több szobásoké a 70-es évtizedben elképesztı ütemben, 400 %-al nıtt. Pont akkor, amikor a lakótelepet nem számítva a legkisebb ütemben bıvült a lakóövezet, vagyis többnyire a tısgyökeres helyiek bıvítve és modernizálva építették újjá hajlékaikat a korábbiak helyén. A bıvítés ilyen mértékét nem lehet kizárólag a népességnövekedéssel magyarázni. A vendégszám-növekedéssel már igen. A fürdılátogatók száma az 1970-es évtizedben már elérte az évi 400 ezres átlagot, de 1977-ig, a SZOT Szálló megnyitásáig nem volt számottevı szállodai kapacitás, a Kastély Szálló is csak fı befogadására volt képes. Az 1965-ös rendezési terv (92000 fürdılátogató mellett) 200 hivatalos családi fizetıvendég-szolgálatról tud, az 1981-es is ( regisztrált belépı mellett). Úgy néz ki, hogy ezek az új háromszobás lakások tetemes része a statisztika elıl elrejtve, kifejezetten a turisztikai igényekhez igazodva (szinte valamennyit közmővesítették 10 év alatt) létesült. A szobaszámmal együtt a második gazdaság is szépen gyarapodott, és a pluszjövedelembıl a társadalom széles rétege részesülhetett. Csepregen között alig érzékelhetıen mindössze 6,7 %-al nıtt a lakásállomány, ami a folyamatosan csökkenı lakosságszám mellett vezetett ugyanoda, ahová Bükön: a lakáshelyzet javulásához. A laksőrőség az 1960-as 4,8 fı/lakás értékrıl 1990-re 2,7-re csökkent. Mivel a korszak egészét tekintve nem nıtt jelentısen a lakások száma, úgy nincs kiugró építési kedvet mutató idıszaka sem. Az építések mellett a korszakot végigkíséri a házak átépítése, amellyel Csepregen is komfortosabbak és nagyobb alapterületőek lettek a lakások között kevesebb, mint felére csökkent az egyszobás, és ezzel párhuzamosan hatszorosára nıtt a háromszobás lakások aránya. Közel másfélszeresére emelkedett a kétszobás lakások száma is. A lakásépítések az alapvetıen önerıbıl készült családi házas beépítési mód mellett minden évtizedben kiegészült központi forrásokból támogatott társasházi építésekkel (1960-as évek: pedagóguslakások, 1970-es évek: 12 lakásos áruház, 1980-as évek: posta, egészségház). Olyan építkezési csúcsidıszak, mint Bükön a lakótelep, Csepregen nem volt, nem indokolta semmi, hiszen a lakosságszám csökkent. Az 1980-as évtizedben azonban váratlan fordulat állt be mindkét település lakásállományának változásában. Ekkor ugyanis Bükön és Csepregen mind az egy, mind a kétszobás lakások száma és aránya megnıtt, ezzel szemben a három vagy több szobásoké lecsökkent. Ugyanazon jelenség más-más tényezık azonos okozata lehet a két helységben. Ez Bükön valószínőleg a fizetıvendég-szolgálat liberalizálásával, a Zimmer frei korszak beköszöntével magyarázható. Az 1990-es statisztika egy kissé más szobaszám-tartományok szerint vette 129

130 számításba a hajlékokat. Itt kerültek elıször külön kategóriaként lajstromba a négy vagy annál több szobás lakások. Bükön a 310 db három vagy több szobás közül ekkor 123 tartozott ebbe a kategóriába. Bár nincs összehasonlítási alap, de biztos (hiszen ma is látszik), hogy ezeket szinte teljes egészében az akkor újonnan létesült Béke és Ifjúság utcák összpontosították. Az is nyilvánvaló, hogy építésüket turisztikai célú hasznosításuk motiválta. Általában valamennyi szobához saját fürdıszobát, konyhát építettek, és ezzel magasra tették a mércét a régebbi ingatlannal bíró szobáztatók elıtt, amit azok nem tudtak követni, így felhagytak a vendéglátással. A fizetıvendéglátás egyre nagyobb szeletét bonyolították ezek a fürdıhöz amúgy is közelebb fekvı új utcák. A bomba üzlet reményében, sokan gyakran az ország másik szegletébıl vándoroltak be (emlékeztetıül: a '80-as években lett erısen pozitív a vándorlási egyenleg), hogy itt üzleti megfontolásból hatalmas családi házakat, panziókat építsenek. Ezzel szemben a falu régebbi részein a természetes lakáscsere lelassult. Egy és másfél szobás családi házakra nem adtak ki építési engedélyt, így azok csak a háromszobások felosztásából, valamint hozzáépítésekkel alakulhattak ki, szaporodhattak el. A magyarázat kézenfekvınek tőnik: az aktív keresık (vagy divatos szóval a bérbıl-fizetésbıl élık ) a szobáztatásból származó mellékjövedelmük elapadása és fizetésük vásárlóerejének csökkenése után szembesülhettek azzal, hogy a megdrágult telkeken méregdrága építıanyagból nem tudnak új házat építeni, és ezért a meglévıket voltak kénytelenek bıvíteni, átszabni. Az ilyen toldozás-foldozás majdnem minden régebbi utcában elıfordul, sokszor merész konstrukciójukkal általában rontják az utcaképet, megbontják egységét. A rendszerváltás elıtti évtizedre megállt Bük lakásállományának addig egységesnek mondható fejlıdési menete. Az új építéső utcák turizmusra tervezett házai mind alapterületük, mind pedig mőszaki színvonaluk alapján is messze meghaladták a régebbi csak lakófunkciójú telepítésőeket, így határozottan, éles határvonallal elkülönültek a településtest többi részétıl. Ezt a jelenséget morfológiai szempontból nevezhetjük alvég-felvég problémának, vagy társadalmi aspektusból a bennszülöttek és a gyüttmentek kettısségének, de talán egyszerőbb, ha csak kapitalizmusnak. Csepregen a bükihez hasonló folyamat kiváltó okaként nem tekinthetjük a turizmust, hiszen az es útikönyv sem említett egyetlen fizetıvendég-szolgálatot sem Csepregen, tehát ott a lakások saját célra készültek. A lakásállomány minısége úgy polarizálódott, hogy Bükkel ellentétben azt nem az oda-, hanem éppen az elvándorlás váltotta ki. Hasonlóan megosztási folyamatokat sejthetünk az egyszobás lakások létesítése mögött, mint Bükön, de a három vagy annál nagyobbakat is zömmel a helyiek építették. Ekkor népesült be teljesen az Alsóváros-bıvítményhez tartozó Malomkert környéke. Az északi peremén, a patkó formájú Csokonai utcában a csepregiek odaköltözésével egy, a korban modernnek számító, egységes családi házas övezet alakult ki. Hasonló, de kisebb volumenő családi házas építkezés történt a déli oldalán, a Bognár Ignác Tilosgyöp felé vezetı folytatásán is. A Malomkert révén a többi településrészhez képest felvég lett, de ezt a modern kertvárosi övezetet nem a turizmusból megélni kívánó betelepülık, hanem a jobb módú helyi értelmiség építette ki magának. A lakóövezet ezen része a büki új telepítésekhez hasonlóan markánsan elkülönül a településtest régebbi részeitıl, de önmagában egységes, stílusában a büki Béke és Ifjúság utcák nagy részéhez hasonlón az 1980-as évek második felének magyar családi házas építészeti stílusának emlékei. 130

131 A fürdı megnyitását követı harminc évben Bük beépített területe számottevıen változott kvantitatív és kvalitatív szempontból egyaránt. A mennyiségi növekedés legfıbb mutatója, hogy a beépített terület ös 220 ha-os értéke 1991-re megközelítette a 400 ha-t, és ekkora mértékő területi expanzióra sem elıtte, sem pedig azóta nem volt példa. A külsı és a belsı anyagi források idıben eltértek ugyan, de szerencsésen kiegészítették egymást, így a község fejlıdése töretlennek bizonyult. Valamennyi már meglévı, sajátos szerepkörő területe részt vállalt a növekedésbıl. Az ipari terület súlypontja áttevıdött a Petıfi utca déli részérıl az északira, a vasúti iparvágány mellé. A rendezési tervek hatására az intézményhálózat megújult, s tudatosan két utcára koncentrálva kialakították, megerısítették a településmagot. A lakóterület bıvítése is tervszerően történt, és így a falu növekedésében a tradicionális fıút menti hosszanti terjeszkedés mellett az észak-déli expanzió is hangsúlyt kapott, és a településtest horizontálisan is végleg záródott. A Petıfilakótelep 27 tömbházával az északnyugati faluvég vertikálisan tagolttá, városias arculatúvá vált. Új szerepkörő zóna is megjelent, az üdülıterület, elıször csak a mérnökien tervezett fürdıtelepen, majd az egyre nagyobb és jobban felszerelt családi házak révén a faluban is, fıleg annak fürdı felıli oldalán. A szerepköri gazdagodás és a beépítési módok gyarapodása ellenére Bük továbbra is egy szalagtelkes, útmenti falu maradt, mert városias jellegő vált társadalmi és gazdasági szférája továbbra is a családi házas beépítést preferálta, továbbá a meglévı épületállomány cseréje is lépést tartott az újépítésőek növekedésével, és így a meglévı telekhatárok konzerválódtak. A nem lakófunkciójú intézmények egyértelmővé tették ugyan az Eötvös és Széchenyi utcák centrum szerepét, de ezek az eklektikus tömbök nem hoztak létre egy városi miliıt, sıt rusztikus hangulatát csak fokozta, hogy ez a településközpont minden oldalról közvetlenül a családi házas övezettel érintkezett, vagyis több esetben egy-egy ház melléképületével, istállójával, disznóóljával. Nem sikerült összekapcsolódni a fürdıteleppel sem, sıt annak növekedése nem is a falu felé irányult, mivel az üdülıövezetet az északi oldalra helyezték el. Jelzésértékő, hogy a gyógyfürdı bejáratát nem Bük irányába, hanem inkább az azzal ellentétes oldalán nyitották meg. Fontos viszont, hogy a település ekkor már természetes központjának tekinthetı Eötvös és Széchenyi utcáktól való nagy távolsága miatt egyes alapfunkciók posta, vegyeskereskedés, ruházati üzletek, kozmetika stb. megjelent a fürdıtelepen is, így ott a 80-as években egy települési alközpont (szubcentrum) jött létre. Csepreg belterülete sokkal kisebb mértékben növekedett ebben a három évtizedben. Az 1962-es 272 ha belterülete, és ezen belül lakóövezet céljára kijelölt 207,2 ha 1993-ra, a rendszerváltás utáni elsı rendezési terv elkészítésének idıpontjára semmit sem változott, tehát a beépített terület fejlıdése az addig kijelölt terület-felhasználási övezetek határain belül történt. Az építkezésekbıl a külsı és belsı finanszírozás egyaránt kivette a részét, de egyik sem múlta felül jelentısen a többiét. A lakások állami/tanácsi támogatással ugyanúgy épültek, mint magánerıbıl, és az ipartelepítésnél és intézményfejlesztésnél is szerepet játszottak a kormányzati invesztíciók, mint a helyi nagyvállalatok, illetve tanács telephelyfejlesztései. A település addig kialakult valamennyi centrum, ipari, zöldterületi és lakó öve területileg egyenletesen és arányosan, de korántsem robbanásszerően fejlıdött. Közülük értelemszerően a lakóöv kiterjedése volt a legnagyobb, de a növekedés üteme nem volt olyan nagymértékő, mint a korabeli Bükön vagy a korábbi Csepregen. Ennek három alapvetı oka volt: 1) a lakosság száma folyamatosan csökkent, 2) régi lakóépületek szanálásával is kialakítottak új lakásokat, valamint 3) a turisztikai célok nem játszottak 131

132 szerepet az építésekben, azok a helyiek igényeinek kielégítést szolgálták. Az ipari területek jórészt a korábban erre a célra kialakított, a lakóövezetbe már idıközben beékelıdött zónákat jelentették, a vasútvonal megszőnése miatt az új telepítéső és csepregi alapítású nagyüzemeket (almatároló, jégkrémüzem) már nem Csepregen, hanem Bükön építették fel, így azok nem az anyavállalat székhelyét, hanem egy másik települést gyarapítottak, nem csak infrastrukturális, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is. A zöldterületek dinamikusan fejlıdtek, a külterületen (Parkerdı) és a belterületen (Széchenyi tér parkosítása, Malomkert kiépítése) egyaránt. A viszonylag kis ütemő területi kiterjedés és a funkcionális gazdagodás (pl. közintézménytelepítések) együttes hatása azt jelentette, hogy a zárt település nem horizontálisan, hanem vertikálisan terjedt ki. Annak ellenére, hogy az közötti idıszak Csepreg történelmének nem az egyik virágkora, városias jellegő fejlıdést mutat a település alaktani változása. Különösen a település központi része erısödött meg centrum-jellegében, hiszen a központi funkciójú intézmények nagy részét tervszerően idetelepítették, és a szerepkörök koncentrációját a lakásépítésekkel eszközölt népességkoncentrációval kísérték. A Széchenyi tér valódi modern városközponttá vált, amely minden égtáj felé egy kis mértékben növekedetett is, de zárt többszintes és földszintes beépítési formacsoportjával is világosan elkülönült a településtest többi részétıl. A lakóterület alapvetıen családi házas, de emellett tömbös és sorházas, tehát városias beépítési módokkal gazdagította a lakásállományt, és mivel a lakások építése a település nyugati részére összpontosult, Csepreg addig uralkodóan észak-déli irányú kiterjedése ebben a korszakban kelet-nyugati összetevıvel egészült ki, így egyes részeiben útmenti falu-jelleg gyengült, a városi formák (pl. a városközpontot csaknem körbefutó győjtıutak) pedig erısödtek. A korszakban Bük belsı gazdasági és társadalmi fejlıdési pályája urbánusabb volt, de intézményhálózata és részben ezzel összefüggésben beépítési módjai, alaprajza révén Csepreg továbbra is városiasabb külsıt mutatott A két kisváros külsı kapcsolatrendszere és központi funkciói napjainkban Bük és Csepreg fejlıdésének és fejlesztésének külsı feltételrendszere Jogi feltételrendszer: az önkormányzatok mint a helyi fejlıdés letéteményesei Az 1990-es rendszerváltással politikai paradigmaváltás történt Magyarországon. Az addigi keleti orientációt hirtelen a nyugati váltotta fel. A már akkor válságtüneteket mutató magyar gazdaság szabadpiaci viszonyok között látványosan összeomlott. A termelés visszaesése elsısorban a primer és szekunder szektort érintette, azoknak viszont szinte valamennyi ágazatát. Egész ipari és agrártérségek váltak összefüggı depressziós térséggé, ahol a munkanélküliség ugrásszerően megnıtt, erısödött az elvándorlás. A piacgazdaság jogi és gazdasági intézményrendszerének kiépülése, valamint az állami vagyon privatizációja, a külföldi mőködı tıke beáramlása és a tömeges vállalkozásalapítás átalakította a tulajdonviszonyokat, a gazdasági szervezeti formákat. Az 1990-es évek közepétıl ezeken a megújult alapokon indult meg ismét a gazdasági növekedés. 132

133 A politikai és gazdasági struktúraváltás átalakította a települések fejlıdésének általános feltételrendszerét is. Ezek közül a legfontosabb az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény (1990. évi LXV. tv.), amely a közigazgatási kereteket adta meg. Elismerte, hogy minden településnek joga van arra, hogy önmagát igazgassa, tehát önkormányzatot alakítson. Minden települési önkormányzat felett csak a Belügyminisztérium gyakorolhatott irányítási jogkört. Az önkormányzatoknak joga lett helyi adót kivetni, és egyúttal normatív központi ellátást lehívni. Az így kialakult önkormányzati rendszer egylépcsıs lett, az állam és a települési szint közt megszőntek az egyéb irányítási jogú szervezetek (pl. a megyék szerepe csökkent). Az önkormányzati törvény tehát nem tett érdemi különbséget a város és község között, továbbá a finanszírozási rendszer gyökeres átalakításával mérsékelte a települések közötti esélykülönbséget, elmosódottabbá tette a falvak közötti hierarchizálódást, és csökkentette a jogállásból fakadó elınyöket és hátrányokat (BELUSZKY P. 2003). A nagyon szép, demokratikus elvek azonban a valóságban eléggé eltorzultak. Az önkormányzatok a szabadság mellé felelısséget is kaptak: központi fejkvóták, azaz normatív támogatások segítségével biztosítaniuk kellett az ott élı emberek óvodai, iskolai, egészségügyi stb. ellátását, az önkormányzati törvényben rögzített kötelezı feladatokat. Ezek a normatívák önmagukban azonban nem voltak elegendıek ezen szolgáltatások ellátására, tehát azokat saját anyagi forrásokkal ki kellett egészíteni. A helyi adók kivetésére viszont a magas (és egyre emelkedı) központi elvonások miatt csak korlátozott lehetıség nyílt, ezért az önkormányzatok bevételeinek kb. kétharmada továbbra is a központi költségvetésbıl származik. A települések függése így nem csökkent csak egylépcsıssé vált, továbbá az esélyegyenlıség is írott malaszt maradt, mert amíg a jobb kondíciókkal rendelkezı helységek látványosan tudták bıvíteni, javítani intézményeik számát is minıségét, addig az önerı nélküliekben kénytelenek voltak a kiadási oldalból faragni, szolgáltatásainak (iskolák stb.) egy részét leépíteni, vagy hiányzó forrásaikat hitellel pótolni. A települések minıségi differenciációja tehát nemhogy nem szőnt meg, hanem tovább nıtt, csak az ezt kiváltó tényezık változtak meg. Korábban ugyanis a településhierarchiában elfoglalt helyzet, és az ehhez kapcsolódó munkahely- és infrastruktúra-teremtés determinálta egy térség, egy település fejlıdési pályáját, míg ma elsısorban a jövedelemszerzési viszonyok, a piacgazdaság törvényei (relatív földrajzi helyzet, munkaerıpiaci viszonyok, befektetık helyzetértékelése stb.). Egyszerőbben fogalmazva: a rendszerváltás elıtt attól függött egy település sorsa, hogy mekkora, most meg, hogy hol helyezkedik el. A településfejlıdés gazdasági feltételrendszerének ilyen fokú átalakulása viszont hatással van az egyes települések népességmegtartó erejére, demográfia viszonyaira. Köztudott, hogy az 1980-as évek elejétıl folyamatosan csökken az ország népessége, ezért a települések a lakosságszámának puszta szinten tartása is csak pozitív vándorlási egyenleggel érhetı el. Ebben pedig csak akkor reménykedhetnek, ha társadalmi és gazdasági szolgáltatásaikkal elegendı munkaalkalmat és megfelelı ellátást tudnak kínálni a mobilizálható népesség számára. A településfejlıdés hatásmechanizmusai tehát egymással szoros kölcsönhatásban állnak, visszacsatolásos rendszerben. A csökkenı népesség magában hordozza az elöregedést, az aktív népesség csökkenését, következésképpen az általuk éltetett intézményrendszer összezsugorodását. Ez viszont elıször csak ingázással, késıbb azonban már a prosperáló térségek felé irányuló tartós elvándorlás rémével fenyeget. Az ördögi körbıl csak külsı beavatkozással lehet kilépni. 133

134 Az állam közvetlen beavatkozási eszközei viszont megszőntek, így csak indirekt módon (támogatásokkal, vállalkozóbarát környezet kialakításával stb.), esetleg az uniós források megfelelı allokálásával tud hatni. A megoldás a települések együttmőködésének elmélyülése jelenthetné, de a partikuláris érdekek (a nagyon sok önkormányzat) miatt még az európai uniós pénzek fogadása miatt kiemelten fontos kistérségek (NUTS 4-es, késıbb LAU 1-es szint) kialakítása is vontatottan haladt. A szabad piaci folyamatok közé kerülve, ahogy a magyar gazdaság 1990-es évek elején összeomlott, úgy a 2010-es évek elejére az önkormányzati rendszer is finanszírozhatatlanná vált, emiatt pedig a mőködıképesség határára sodródott. A központi kormányzat az állami szerepvállalás megerısítésével, csaknem gyámságával válaszolt erre. Elıször új önkormányzati törvényt alkotott (2011. évi CLXXXIX. tv.), amelyben alapfilozófiájában is újrapozícionálta az önkormányzatiságot, hiszen azt már nem az államigazgatással egyenrangú hatalmi ágnak, hanem annak egyik alrendszerének tekinti. A megnövekedett állami szerepvállalást jelzi, hogy január 1-tıl megalakította a járásokat, amelyek tisztán államigazgatási feladatokat vettek át az önkormányzatoktól, de velük az állam az önkormányzati források egy részét (pl. gépjármőadó 60%-a) is magához irányította. Hasonlóan tette az alapfokú oktatással is, amelynek fenntartása állami feladat lett, de valójában mőködtetéshez továbbra is hozzá kell járulni az illetékes helyhatóságnak. A többi kötelezı önkormányzati feladat ellátására a normatív helyett bevezetett ún. feladatalapú finanszírozás ugyanúgy nem elegendı, mint elıdje. Az 1990 óta a mőködési célú kiadások fedezése miatt a vagyonukat felélı, majd ezt követıen hitelválságba kerülı önkormányzatokon az adósságkonszolidáció is csak idıszakosan segített, hiszen az alapvetı probléma ugyanaz: az önkormányzatok továbbra is alulfinanszírozottak, így nem tudják ellátni a delegált feladataikat olyan színvonalon, amelyet egy jóléti piacgazdaságban elvárnánk tılük. Kivételt képeznek ez alól, azok a települések, amelyek saját forrással ki tudják pótolni a társadalmi szolgáltatások végrehajtásához a központi kapcsolatokból származó források és azok tényleges költségei közti különbségeket. Ez viszont már számukra is egyre nehezebb, mivel a viszonylag jelentıs bevételekre szert tevı helyhatóságok, az ún. adóerıs települések az iparőzési adóalapjuk 0,5 %-át kitevı ún. elvárt bevételnek megfelelı összeget levonják a feladatalapú finanszírozásból hivatkozva arra, hogy saját erıbıl is rendelkezésre áll a fedezet. A mőködési célú kiadások megnövekedése és a bevételekbıl történı elvonás a felhalmozási célú, azaz fejlesztési forrásokat csökkenti, amelyek vagy önerıs beruházások vagy pályázati támogatáshoz kapcsolódó önrész formájában biztosítja a települési szférák, illetve általuk az egész tetraéder megújulását. Az új járási rendszer nehezíti a települések a Tóth József-féle modell szerint a tetraéderek élei közti együttmőködést, hiszen az új államigazgatási középszint teljesen érthetetlenül a régi területfejlesztési középszintet, a többcélú kistérségi társulásokat szüntette meg, és helyette létezik ugyan az önkormányzati társulás fogalma, de azok feladatköre csak a kötelezı feladatok ellátására szorítkozhat, tehát a területfejlesztésnek nincs gazdája a megyei szintnél alacsonyabban. Az imént leírt geopolitikai környezetváltozás a Répce-mente településeinek fejlıdési lehetıségeit és településhálózatának súlypontjait is átalakította. Az itteni falvak közül csak Bük az, amelyik kezdettıl fogva egyértelmő nyertese a rendszerváltásnak. A központi támogatások elapadtak ugyan, de egyúttal az OTK által rögzített státusz is. A szabadságnak itt megvoltak az anyagi feltételei, hiszen 1993-ban Bük nagyközség a Büki Gyógyfürdı Vállalat által kezelt vagyon 50 %-nak tulajdonosa lett (a másik fele Vas megyénél maradt, majd január 1-tıl a Magyar Államhoz került). A létrejött Büki Gyógyfürdı Zrt. jóvoltából Bük 134

135 közvetlenül is részesült a tetemes bevételekbıl és immár meghatározhatta ennek a kivételes értéknek a jövıjét is. Az önkormányzatiság gazdasági alapját képezı kivethetı helyi adók közül az idegenforgalmi adó (IFA) képezte az egyik legnagyobb tételt, mert az állam minden évben korábban a beszedett összeg duplájával, napjainkban másfélszeresével kiegészítette azt. Bük a több mint 750 ezer vendégéjszakájával az ország Budapest, Hévíz és Hajdúszoboszló után negyedik leglátogatottabb városa, így az IFA számottevı bevétel. Bük éppen ezért nem kérelmezte sokáig várossá nyilvánítását, hiszen akkor elesett volna a falusi turizmus keretében beszedett IFA állami kiegészítésétıl. Miután a 2000-es évek derekán a jogszabályi változások lehetıvé tették, hogy a városok falusi jellegő részein beszedett IFA után is járjon a támogatás, Bük várossá válása elıtt is elhárult minden akadály, és 2007-ben meg is kapta ezt a címet. A szállodai és ipari kapacitások növekedésével a másik nagy bevételi forrás, az iparőzési adó (IPA) mértéke már meghaladja az elızıét. Bük büdzséje rohamosan nıtt és az ezredfordulón már meghaladta az 1 milliárd, 2010-es évektıl pedig a 2 milliárd forintot. Ez a hatalmas, aktivizált belsı erıforrás elég volt ahhoz, hogy a település kivédje a magyar gazdaságnak a kilencvenes évek közepéig tartó lejtmenetét, sıt arra is futotta, hogy szerepköreit, és így a térségre gyakorolt vonzó hatását növelje. Ezzel szemben a vidék tradicionális központja, Csepreg 1995-ben visszanyerte ugyan városi címét, de komolyabb attrakció híján, közlekedési szélárnyékban és adminisztratív központ szerepének csorbulása miatt többé már nem egyértelmően a Répce-vidék centruma. A rendszerváltáskor még összesen mintegy 1200 fıt alkalmazó nagyfoglalkoztatói az Állami Gazdaság, a termelıszövetkezet, a ruhagyár, az asztalosipari szövetkezet egy évtized alatt egytıl egyig megszőntek, és a Bükhöz hasonló mérető városnak a költségvetési fıösszege sohasem érte el még az 1 milliárd forintot sem. Ráadásul a 2013-tól életbe lépı önkormányzati adótörvények is megnehezítették a gazdálkodását, hiszen az SZJA alap 8, illetve a gépjármő adó 60 %-ának elvonása éppen azokat érintette hátrányosan, amelyek területén nincs jelentıs ipari és/vagy turisztikai kapacitás, azaz nincs érdemleges IFA vagy IPA bevételük. A két települési önkormányzat utóbbi mintegy másfél évtizedének költségvetési kondícióit érdemes összehasonlítani (25. táblázat és 26. táblázat). A két város költségvetési mutatói között olyan markáns különbség látható, amely nem szorul különösebben magyarázatra. A két hasonló nagyságú és szerepkörő, továbbá a településhierarchiában azonos helyen lévı település éves költségvetési fıösszege között az elmúlt másfél évtizedben 2 2,5-szeres különbség mutatkozik Bük javára. Csepregben a bevételi oldalnak közel fele származik a központi támogatásokból, míg Bükön többnyire a negyede sem, tehát utóbbi helyen a feladatellátáshoz jelentıs saját erı járul hozzá. Ez viszont nem azt jelenti, hogy Csepregben több szabad fejlesztési forrás marad. Éppen ellenkezıleg: Csepreg a pénzeinek a nagy részét a puszta mőködésre fordítja, és nem marad önerıbıl elvégzendı beruházásokra elegendı forrás. Ebbıl viszont az következik, hogy a fejlesztéseket szinte kizárólag csak külsı források, pályázatok segítségével tud megvalósítani. Ezekhez viszont csaknem minden esetben önerı szükséges, ami viszont szőkösen áll rendelkezésére. A kör itt bezárul: korlátozottak a lehetıségei arra, hogy a települési szférákat megújítva vonzó legyen a helyi társadalmi és gazdasági szolgáltatásokat életben tartó lakosság és vállalkozások számára vonzó életminıséget, illetve befektetıi 135

136 környezetet biztosítani, tehát nem áramlik a helyi gazdaságba friss pénz. Bükön a költségvetési számok alapján éppen az ördögi kör ellentettje, a pozitív visszacsatolás látható és várható. A gazdasági alapok különbözısége ismeretében célszerő megvizsgálni Bük és Csepreg társadalmi szolgáltatásainak jellemzıit, vonzásuk intenzitását és területi kiterjedését, továbbá az ezek fejlesztéséhez rendelkezésre álló külsı, pályázati peremfeltételeket Finanszírozási háttér: a pályázati források mint a helyi fejlesztés feltételei A települések immanens folyamataként értelmezhetı szerves fejlıdés mellett egyre erıteljesebbek a külsı tényezık által vezérelt, finanszírozott fejlesztési akciók. Utóbbiak uniós tagjelölt státuszunkból kifolyólag megnyíló Elıcsatlakozási Alapok forráslehívása óta, a esztendıtıl zömmel, napjainkban pedig szinte kizárólagosan a közösségi pénzekre támaszkodnak. Ez azt jelenti, ahogy az ország egészének, úgy egy településnek a fejlesztése, ezáltal fejlıdése is elsısorban az uniós források lehívásának sikerességétıl függ. A településfejlesztés belsı feltételrendszerét a helyi fejlesztési források képezik, amelyek önmagukban vagy pályázathoz szükséges önerıként manifesztálódhatnak megvalósult fejlesztésekben, azokban a külsı és belsı források összegzıdnek, szerencsés esetben nem egyszerően számtanilag, hanem hatványozottan, a települési szférák vagy a tetraéderek közti szinergiahatást kifejtve. Ez a megállapítás természetesen Bük és Csepreg esetében is igaz, de volumenük az utóbbi mintegy másfél évtizedben jelentısen eltér egymástól. A két város bevételeinek, kiadásainak, a fejlesztéseknek, illetve ezeknek az egymáshoz viszonyított arányát a fentiekben vizsgálva az látható, hogy Bük Város Önkormányzata egyenletesen tudta növelni bevételeit, így mindig volt fedezete nem csak a mőködési, hanem a beruházási kiadásokhoz. A fejlesztésekre fordított források aránya hosszabb másfél évtizednyi idısorban is a kiadások legalább egyötödét kiteszi, Csepregen ugyanez egy átlagos évben alig haladta meg az amúgy is jóval szerényebb költségvetési fıösszegének egytizedét. Jó közelítéssel állítható, hogy egy átlagos évben a büki önkormányzat négyszer akkora összegben tud fejleszteni, mint a csepregi. Tekintettel arra, hogy a közötti idıszak szinte pontosan lefedi az uniós források lehívásának idejét, így ez az elemzés egyúttal Bük és Csepreg forráslehívó képességének a jellemzése is. Az I. és a II. Nemzeti Fejlesztési Terv ideje alatt ( , illetve ) Bükön mintegy 4 milliárd forintnyi uniós forrást tudtak lehívni a helyi szereplık (az önkormányzati, a vállalkozói és a civil szféra együttese), ami fajlagosan nem csak Vas megyében, hanem az egész Nyugat-Dunántúlon az egyik legnagyobb érték, de abszolút értékben is meghaladja például a háromszor népesebb Kıszegét. Ezzel szemben Csepreg mindössze ennek negyedét, alig 1 milliárd forintot tudott lekötni (TERKEPTER.NFU.HU). Az adatok még a nagy különbségek ellenére sem adnak teljes képet a két város forrásabszorpciós képességének különbségérıl, hiszen a büki adatokban nem szerepel a Büki Gyógyfürdı fejlesztésére az I. Széchenyi Terv keretében biztosított 1 milliárd Ft között, illetve az Új Magyarország Fejlesztési Terv kiemelt projektjeként a biztosított bı 500 millió Ft között, amelyek segítségével közel 4 milliárd összköltséggel a létesítmény teljesen megújult, turisztikai versenypozícióit megtarthatta. A lajstromban nem 136

137 jelentkezik a NESTLÉ büki állateledel gyárának 10 milliárd forint összértékő, két ütemő bıvítése 2011-ben és 2012-ben, amelyet a svájci élelmiszeripari óriás önerıbıl finanszírozott. Ez a három beruházás önmagában messze meghaladja azt a forrást, amelyet a rendszerváltás óta Csepreg egész területén egyáltalán beruháztak. Ez a differencia elsısorban a két település gazdasági szféráján mutatkozik meg. Ha csak az önkormányzati beruházásokat nézzük projektenként, akkor a szembetőnı mennyiségi különbségek mellett az érintett ágazatok számában, jellegében is markáns az eltérés (2. forrásmelléklet). Csepregen az elmúlt szők másfél évtizedben két nagy beruházás történt: új általános iskolaépület építése ( ) és a Széchenyi térre fókuszáló városközpont funkcióbıvítı megújítása projekt ( ). Ezek a település infrastrukturális szférájának egy-egy elemét újították meg, és mivel a város megtakarításainak teljes egészét felemésztette az ezekhez szükséges önerı biztosítása, nehéz forrást találni egyrészt a város egyéb területeit érintı infrastrukturális beruházásokra, másrészt pedig a település másik három szférájára. Ugyan a gazdaságfejlesztés elsısorban nem önkormányzati feladat, de közvetett eszközökkel (pl. telekvásárlás, vonalas infrastruktúra építése stb.) ösztönözheti a gazdálkodó szervezetek mőködését. Bük ebben a szegmensben is próbált fejleszteni, mint ahogy a természeti és társadalmi szférájának a megújítására is tudott gondot és pénzt fordítani. Mindezek az adatok, tények azt jelzik, hogy Bük sikeresen illeszkedik be az európai gazdasági térbe, és eredményeivel nem csak a helyi, hanem a hazai turizmust, ipart is fejleszti, azaz hatásaiban a település közigazgatási határait átlépi, a települési tetraéder növekszik. Csepreg ebben a tekintetben elmaradt szomszédjától, a mőködés, a létfenntartás leköti szabad kapacitásait, így települési szférái nem kapnak olyan nagyságú invesztíciót, amellyel növekedni tudnának, így a tetraéder egésze is stagnál, esetleg zsugorodik. Hazánk településeinek fejlesztési lehetıségei tehát elsısorban pályázati meghatározottságúak, természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szférájuk folyamatosan megújításához, közösségi vagyonuk gyarapításához, funkcióik révén pedig a településhálózatban elfoglalt pozícióik megırzéséhez, javításához nélkülözhetetlenek a külsı források. Ezért tartottuk fontosnak Bük és Csepreg összehasonlító településföldrajzi vizsgálatánál is ennek a témának a tárgyalását Bük és Csepreg központi funkciói és vonzáskörzetei Elérhetıség, közlekedésföldrajzi helyzet A középkorban Csepreg közlekedésföldrajzi helyzete sokkal kedvezıbb volt, mint a három Büknek, hiszen a mezıváros egy fejlett úthálózat középpontjában állt, míg a nemesi hármasfalu csak egy távolsági útra csatlakozott. Mivel a térség újkori úthálózata alapvetıen megfelel a középkori vagy még korábbi utak vonalvezetésével, a két helység közúti elérhetıségét, a településhálózaton belül eszerint elfoglalt relatív helyzetét a továbbiakban a közigazgatási határok változása módosította számottevıen. Az elsı a trianoni határmegvonás volt, amelynek következtében a Csepregi járás határ mentivé vált. Ez akkor kifejezett hátrányt okozott és jelentett egészen a késı Kádár-rendszerig, az I. világháború után a Nyugat-Magyarországot megszerzı, és abból Burgenland néven tartományt alakító Ausztriával elhidegült 137

138 kapcsolatok, a második világégés után pedig a hermetikusan záró vasfüggöny kiépítése miatt. A második nagy változás a Csepregi járás 1950-es megszüntetése és a községgé lefokozott település vonzáskörzetének felosztása volt, aminek következtében Csepreg mintegy 40 falu közlekedési középpontjából két megye közötti perifériájára került. A térség közlekedésföldrajzi helyzete a rendszerváltást megelızıen összességében kedvezıtlen volt. A hazánk és Ausztria közötti vízumkényszer eltörlése (1986), valamint a vasfüggöny lebontása (1989) következtében a határmentiségbıl fakadó hátrányok kifejezetten elınnyé változtak, ezeket azonban elsısorban már nem Csepreg, hanem az egyre népszerőbb fürdıtelepüléssé váló Bük aknázta ki. Az évente több százezer fürdılátogató, és a térség keleti peremén elhaladó 84-es egyébként Balatonra vezetı fıutat igénybe vevı utasok milliói feltárták a vidéket, így jelenleg a kistérség közlekedésföldrajzi helyzete összességében kedvezı. Habár az autópályák és az országos fıközlekedési utak elkerülik, Szombathelyhez, Sárvárhoz, Kıszeghez, valamint Ausztriához való közelsége okán közlekedési szélárnyékról nem beszélhetünk. A 84-es út egy közép- és egy kisvárost Sopront, illetve Sárvárt tesz könnyen elérhetıvé, míg a térség délkeleti szegélyét érintı, a Szombathely-Gyır közötti forgalom nagy részét lebonyolító 86-os út része az európai fıútvonal-hálózatnak (E 65), és a két közlekedési tengely Hegyfalunál találkozik egymással. A falvak sőrő igaz, rossz minıségő mellékútvonal-hálózattal csatlakoznak ezekre az utakra. Bár Csepreg a térség úthálózatában elfoglalt központi helye nem változott, de helyzete igen, hiszen a megalakult Csepregi kistérség sem összetételében, sem nagyságában nem azonos a korábbi járással. A kistérség településállománya a néhai járás alig felét teszi ki, továbbá az egyes égtájak felé nagyjából egyenletes kiterjedés helyett erısen kelet tehát egyúttal Bük felé nyúlik el. Mindez azt jelenti, hogy a közúthálózat szempontjából Csepreg kistérségen belüli helyzete erısen excentrikus, és a területi szint központja immár inkább Bük, bár ezt a pozíciót a fürdıváros sem tudja betölteni maradéktalanul. A térség közúti elérhetıségét az M 9-es transzverzális gyorsforgalmi út megépítése jelentısen javítaná. Az út véglegesnek tekinthetı nyomvonala a Csepregi kistérséget Bük és Csepreg között szelné át, de a beruházás végül kikerült a közötti uniós költségvetési idıszak akcióterveibıl, így megvalósulása csak hosszabb éves távlatban elképzelhetı. A kistérség közvetlenül nem határos Ausztriával, a legközelebbi, zsirai határátkelıtıl mindössze 10 km-re fekszik. Ide vezet a Sárvár Hegyfalu Bük Kıszeg összekapcsolására tervezett, egyúttal az EUROVELO európai hálózat részét képezı ún. termál kerékpárút büki 7 km-es és a Bük Zsira Locsmánd közötti 20 km-es kerékpárút-szakasz, amely PHARE CBC uniós forrás támogatásával épült meg, és került átadásra 2005 tavaszán. Mivel az út nyomvonala csak Csepreg külterületét érinti, a kistérség kerékpárút-hálózata 2011 áprilisáig csak Büköt érintette. Ekkor került sor az uniós támogatással termál kerékpárút újabb, uniós támogatással megépült, mintegy 3 km-es, Büköt Bıvel összekötı szakaszának átadására. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy bár a Nyugat-Dunántúl kerékpárút-hálózata még meglehetısen foghíjas, abban egyre jobban érzékelhetı Bük csomóponti szerepe. A társadalom széles rétegei számára elıször elérhetı tömegközlekedési eszköz a vasút volt. A Csepregi kistérség kívül esik a vasúti fıvonalakon, mindössze egy szárnyvonal érinti a nyugati részét. A 138

139 Sopron Nagykanizsa vonal Tormásligeten és Bükön észak-déli irányban halad át, tehát a 16 helység közül mindössze kettı érhetı el vaspályán ban nyitották meg azt az új vasútvonalat Zalabér Sárvár Bük Felsılászló (ma: Oberloisdorf, Ausztria) között, ahol a vonal a Sopron-Kıszegi HÉV Sopron Kıszeg vasútvonalába csatlakozva Kıszeg végállomásig vezetett. A gazdasági haszna (a sárvári cukorgyár ellátása céljából épült) mellett a kelet-nyugati vonalvezetésének köszönhetıen feltárta a járás keleti részét, hiszen további négy falut Bıt, Chernelházadamonyát, Mesterházát és Tompaládonyt kapcsolt be onnan a vasúti közlekedés vérkeringésébe, ezáltal erısítve annak belsı kohézióját és külsı kapcsolatrendszerét. Csepreg ugyan része lett a vasúthálózatnak, de a valódi vasúti csomópont Bük lett, hiszen ott találkozott egymással a Sárvár Felsılászló és a Sopron Szombathely vonal. A trianoni békeszerzıdés a Répcevis Kıszeg szakaszt Ausztriához csatolta. A vonal kiszolgálását Locsmándig a MÁV, onnan a GYSEV végezte tovább. A vonal engedményese az I. világháború után is a Dunántúli HÉV maradt. A II. világháború után augusztus 15- én indult újra a vonatforgalom, immár csak Répcevisig május 26-án a büki gyógyfürdı megnövekedett forgalmának kiszolgálására a fürdıtıl négyszáz méterre Bük-fürdıtelep néven megállóhely nyílt. Naponta két közvetlen fürdıvonat közlekedett Szombathely és Bükfürdı között. Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció értelmében a Sárvár Répcevis vonalat bezárták, forgalmát május 26- tól közútra terelték, majd a 41 km hosszú vasútvonalat felbontották. Sajnálatos módon a Bük Bükfürdı szakasz sem maradhatott meg. A döntéssel visszaállt a fél évszázaddal elıbbi állapot: megszőnt Csepreg vasúti kapcsolata, az immár fürdıhellyé vált Bük csomóponti szerepe és a térség belsı összetartó erejének egyik legfontosabb összetevıje. A Sopron Szombathely vonal tovább mőködött, de a rendszerváltás után többször szóba került annak esetleges bezárásának gondolata decemberében a MÁV-tól a GYSEV vette át a vonal mőködtetését, és az általa eszközölt beruházások és tervezett fejlesztések teljesen új dimenzióba helyezték Bük közlekedésföldrajzi helyzetét. A GYSEV egy év leforgása alatt kicserélte a teljes vaspályát és villamosította azt. Immár óránkénti sőrőséggel járnak a vonatok a két megyei jogú város között, sıt egyes szerelvények IC-ként közlekednek Bécsújhelyig, Bécsig, illetve ellentétes irányban Pécsig ben uniós támogatással, mintegy 42 milliárd forintos összköltségvetéssel indult el a vonal teljes sıt Szombathelyen túl egészen Szentgotthárdig tartó felújítása, amelynek keretében 2012-re az egész pályát 120 km/h sebességre tették alkalmassá, ezzel ténylegesen megkönnyítve Bük nemzetközi elérhetıségét. A Déli vasút fejlesztése azonban érdemben nem javítja a kistérségen belüli közlekedési lehetıségeket, nem hoz létre ott egy térszervezı csomópontot, nem pótolja a keresztirányú vasútvonal hiányát. A tömegközlekedés újabb, de az utóbbi 3-4 évtizedben a vasút szerepét közepes és rövidebb utazások viszonylatában meghaladó jelentıségő ága az autóbusz-közlekedés. A Csepregi járásban az elsı menetrend szerinti buszjáratok az 1930-as években indultak kísérleti jelleggel, amikor a Kıszeg és Sopron között induló járatoknak Csepregben is volt megállóhelyük (DÉNES J. 1937). Az utak rossz állapota miatt azonban a buszközlekedés csakhamar megszőnt, és csak a II. világháború után szervezıdött újjá. Ekkor azonban már nem Csepreg, hanem az egyre népszerőbb turisztikai célpont, Bük lett a központ. 139

140 A Sárvár Répcevis vasútvonal megszőnése után a forgalom immár teljesen a közútra terelıdött át. A Volán Vállalat vállalta az utasok szállítását a faluban elhelyezkedı vasútállomásról a fürdıre, de ez annak ellenére, hogy Bük lett az egyetlen olyan községi jogállású település Vas megyében, ahol helyi járat mőködött a gyógyhelyi autóbusz-állomás üzembe helyezéséig az utasok kemény és jogos kritikáját váltotta ki. Nyári idıszakban és hétvégeken a fürdıben gyógyulásra áhítozó betegek gyakran egészségtelenül összezsúfolt autóbuszon tették meg a közel 4 km-es utat (PAJOR G. 1987). A hatállásos egyébként a kistérség egyetlen nemzetközi autóbusz-pályaudvarát 1982-ben adták át az utazóközönségnek. Az innen induló autóbuszjáratok közvetlenül három fıvárost (Budapest, Bécs, Pozsony) céloznak meg, de az Észak- Dunántúl (pl. Veszprém) és a Dél-Alföld jelentısebb központjaival (pl. Szeged) is közvetlen összeköttetést teremtenek. A helyközi járatok egy része nemzetközi is, hiszen Burgenland és Alsó-Ausztria nagyobb városaival (Oberwart Felsıır, Oberpullendorf Felsıpulya, illetve Wiener Neustadt Bécsújhely) létesít kapcsolatot, de a belföldi járatsőrőség is megfelelı. Az autóbusz-pályaudvar felépülésével Bük közúti tömegközlekedési elérhetısége ugrásszerően javult, ugyanakkor azzal, hogy az a fürdıtelepen létesült és nem a vasútállomásnak helyet adó Bükön, gyakorlatilag kétpólusúvá tette a települést és egyúttal mintegy átvágta a kistérség tömegközlekedési rendszerét. Bükrıl könnyebben és gyorsabban lehet több távolabbi célpontot tömegközlekedési eszközzel elérni, mint a viszonylag kis területő kistérség egyik végébıl Bükön keresztül átjutni a másikba. A kistérség bármely településérıl a km-re fekvı megyeszékhely legfeljebb háromnegyed óra alatt elérhetı busszal, ugyanakkor a kistérség két egymástól legtávolabbi települése, a 25 km-re fekvı Tömörd és Nagygeresd között egy nap alatt csak egyszer lehet megfordulni menetrend-szerinti járattal, az egy vagy kétszeri büki és/vagy csepregi átszállás szükségessége miatt. Bük nemzetközi és távolsági összeköttetése tehát erısebb, mint a kistérségen belüli közlekedésszervezı szerepe. Csepreg közlekedési jelentısége pedig számottevıen csökkent az utóbbi fél évszázadban, inkább csak a környezetében fekvı kisebb falvakra gyakorol érdemleges vonzást. Mindez azt jelenti, hogy a Csepregi kistérségnek nincs valódi közlekedési központja, településállománya a régebbi járási központok Kıszeg, Sárvár, Szombathely közlekedési rendszeréhez főzıdik, belsı elérhetıségi viszonyaik gyengék Társadalmi szolgáltatások A társadalmi szolgáltatások a gazdasági funkcióknál idıben lassabban változnak, így szorosabban hozzátartoznak az adott város karakteréhez, hosszabb távon stabil vonzáskörzetet építenek ki a központi helynek, intézményei, illetve koncentrációjuk jellegadó funkciói a jellemzıen a települések centrumának. A társadalmi szolgáltatások megoszlása nagyjából megegyezik két város között, de két tényezı mindenképpen Bük elınyét mutatja ebben a tekintetben is (27. táblázat). a) A folyamat iránya: A Csepregi kistérség 1997-es kijelöléséig Büknek gyakorlatilag nem volt közigazgatási, társadalmi szolgáltatásbeli tekintetben vonzáskörzete, még körjegyzıségi székhely sem. Ezt követıen, illetve különösen az ezredforduló után viharos gyorsasággal épültek ki kistérségi funkciói 140

141 (orvosi ügyelet, mentıállomás, kistérségi társulás munkaszervezete stb.), míg Csepreg szerepkörei gyakorlatilag változatlanok maradtak. A társadalmi szolgáltatások bıvülése Bükön sokkal dinamikusabb, 10 év alatt behozta a korábban fennálló évtizedes hátrányát Csepreggel szemben. b) Az ellátott térség nagysága: Fontos minıségi jellemzıt takar az a mennyiségi mutató, hogy a két város társadalmi szolgáltatásaival mekkora települési kört fed le. Jellemzı, hogy Csepreg ezen funkciói jórészt csak a vele körjegyzıséget (2013. január 1-tıl közös önkormányzati hivatalt) alkotó két másik községre, Tormásligetre és Tömördre terjed ki, míg Bük több tekintetben például többcélú kistérségi társulás január 1-tıl önkormányzati társulás keretében ellátott családsegítı- és gyermekjóléti szolgálattal, védınıi ellátással lefedi a másik 13 falu által kirajzolt területet. Csepregnek napjainkban is erısebb közigazgatási szerepköre van, mint szomszédjának, hiszen több olyan igazgatási, hatósági ügyintézés van, amely tekintetében Bük tartozik Csepreg vonzáskörzetébe, mint amennyiben a fürdıváros a központja az egykori mezıvárosnak. Ennek az elınynek történelmi okai vannak. Bár 1950-ben Sopron vármegyével együtt megszőnt a Csepregi járás, központja pedig elveszítette nagyközségi rangját, Csepreg továbbra is a Répce középsı folyásának igazgatási centruma maradt. A szocializmusban fokozatosan nyerte vissza közigazgatási térszervezı szerepét, hiszen 1968-ban az addig önállóan mőködı tanácsi hivataluk Tömörddel alakított ki közös tanácsot, 1970-ben pedig visszakapta nagyközségi rangját. Az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) kiemelt alsófokú központ kategóriába sorolta be. Bük az 1962-ben megnyitott gyógyfürdıjének településfejlesztési hatásai csak késıbb és folyamatosan erısödve jelentkeztek, így az OTK még Csepreget tekintette a Közép- Répcemente térszervezı centrumának. Bük november 1-i hatállyal kapta meg a nagyközségi rangot. A járási rendszer december 31-i megszüntetése után mindkét település Szombathely városkörnyéki igazgatásába került, amely formáció a rendszerváltással elhalt. A Répce magyarországi felsı szakaszának közigazgatási megosztottsága a rendszerváltással ellentétes irányba, az integráció felé mozdult el. Csepreg 1995-ben visszakapta a korábban elvesztett városi rangját, majd vezetésével 1997-ben 16 környezı településsel köztük Bükkel megalakult az egyes kötelezı önkormányzati feladatokat közösen ellátni hivatott Felsı-Répcementi Többcélú Kistérségi Társulást. Ennek a kistérségi társulásnak nem volt elızménye, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnökének 9006/1994 (S.K.3) számú közleménye, amely hazánkban bevezette a kistérségnek, mint a statisztikai folyamatok mérésének területi egységét 138 ilyen körzetet alakított ki, és közte még nem szerepelt a Csepregi, e felosztás szerint területének egy része a kıszegi, a másik pedig a sárvári térséghez tartozott. A KSH és a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Nyugatmagyarországi Kutatóintézete (MTA RKK NYUTI) az érintett települések részérıl jött kezdeményezések hatására javasolta a Vas megyei kistérségek számának és lehatárolásának módosítását (CSAPÓ T. 2000). A kérés meghallgatásra talált, hiszen a közlemény 9002/1998 (S.K.1.) KSH Elnöke közleményével történt módosítása következtében augusztus 1-tıl kezdıdıen már 150 kistérséget rögzítettek, közte már a Csepregit is, amelynek névadója és központja a térség akkor egyetlen városi rangú települése. Az uniós felkészülési idıszakban már egyértelmő kormányzati szándék volt az, hogy a kistérségek megerısítésével 141

142 elısegítsék a települések közös feladatellátását, illetve erre alapozva az alsó középszintő közigazgatás megteremtését. A évi CVII. törvény a közös feladatok ellátására már jogi személyiségő többcélú kistérségi társulások megalakítását mondta ki. A társulások önkéntes jelleggel jöttek létre, hiszen saját maguk döntöttek a közösen ellátni kívánt feladatok körérıl, azok területi illetékességérıl, és az együttmőködés szélesítését és elmélyítését a kormányzat a finanszírozási rendszerrel ösztönözte. A társulásban ellátott feladatok nagyobb központi normatív támogatást kaptak, de az operatív irányítást végzı munkaszervezetek mőködéséhez is igényelhetı volt forrás. Megalakultak és mőködni kezdtek a társulások döntéshozó szervei, a tagtelepülések polgármestereibıl álló társulási tanácsok is. A évi CVII. törvény mellékletében kijelölt központi településük megnevezésével felsorolták a kialakítandó többcélú kistérségi társulásokat, amelyek az unió akkori NUTS 4-es (ma LAU 1-es) szintjének feleltethetı meg. A jogszabály a Felsı-Répcementi Többcélú Kistérségi Társulás által lefedett térséget az akkor még egyetlen városi rangú településérıl, Csepregrıl nevezte el, illetve azt nevezte ki a felállítandó munkaszervezet székhelyének is. Még a jogszabály életbe lépése elıtt, 2004 októberében a közigazgatási reformfolyamatokat addig tétlenül szemlélı Bük a Csepreggel szembeni gazdasági erıfölényét érvényesítve megszavaztatta a város képviselıtestületével, hogy a nagyközség Csepreggel azonos rangú társközpontja legyen a kistérségnek. A döntést követıen a kistérségi munkaszervezetnek már csak a központi postacíme maradt Csepregben, a tényleges ügymenet, illetve az ehhez kapcsolódó irodai kapacitás Bükre került. A Felsı-Répcementi Többcélú Kistérségi Társulás közösen ellátott feladatai a következık voltak: a) orvosi ügyelet, b) családsegítı- és gyermekjóléti szolgálat, c) védınıi szolgálat, d) mozgó könyvtár és e) belsı ellenır. Fontos megjegyezni, hogy a Bük-Csepreg által életre hívott társulásának egyetlen közösen ellátott feladatrendszere sem rendelkezett azonos feladatellátási területtel, ami azzal jár együtt, hogy a kistérség funkcióhiányos kisvárosi és nem egy határozott vonzó hatást kifejtı közép- vagy nagyvárosi központtal rendelkezett. Bük önkormányzati igazgatási feladatai sokkal gyengébbek voltak a csepreginél, aminek elsısorban történelmi okai vannak, és ezek közül a legfontosabb a városi múlt hiánya. Bük sohasem volt közös tanácsi vagy közös tanácsi székhely, a három nemesi falu 1902-es egyesítése óta önálló hivatalt mőködtetett, és csak elsıfokú építési hatósági feladatokat látott el Iklanberény, Nemesládony és Sajtoskál részére, azt is csak a rendszerváltás után. Okmányiroda telepítését sem nagyközségként, sem pedig a 2006/2007-ben történt várossá nyilvánítási eljárása során nem kért. Az eltérı történelmi járási kapcsolatrendszer miatt a kistérségben az önkormányzati igazgatásban egy markáns határvonal volt megfigyelhetı az egykori kıszegi és sárvári járás között, amely a többcélú kistérségi társulások közel egy évtizedes mőködése alatt sem halványodtak el. A másik két körjegyzıségi székhely, Bı és Sajtoskál, illetve az általuk ellátott, meglehetısen sokelemő települési kör, csaknem minden vonatkozásban Sárvárhoz gravitált, míg Bük, Csepreg, Tormásliget és Tömörd Kıszeghez, illetve a megyeszékhelyhez kötıdött erısebben. Mindezek együttesen vezettek oda, hogy a Felsı-Répcementi Többcélú Kistérségi Társulás területe az İriszentpéteri kistérséghez hasonlóan január 1-vel nem vált önálló járássá, településeit a Kıszegi 142

143 és a Sárvári járás között osztották fel, nem teljesen az december 31-i állapot helyreállításával. 13 Vas megyében a 9 kistérség helyett 7 járás alakult. Bük és Csepreg egyaránt lobbizott önálló járás kialakításáért, illetve járási székhely státuszért. Egyikük sem járt sikerrel, pontosan azok miatt a gyengeségek miatt, amelyeket addig az együttmőködésükkel mérsékeltek: Bük elsısorban az újonnan alapított társadalmi szolgáltatások nyújtásában, míg Csepreg inkább a nagyobb hagyományokkal rendelkezı hatósági feladatok ellátásában szerzett elınyt a másikkal szemben. A megszőnı körjegyzıségek helyébe lépı közös önkormányzatok kialakítását viszont mindketten megvalósították: a korábban már a körjegyzıségéhez tartozó Tormásliget és Tömörd mellé Lócs is csatlakozott a Csepregi Közös Önkormányzati Hivatalhoz, míg a bükihez Iklanberény, így a fürdıváros történetében elıször látja el más település számára a polgármesteri hivatali munkát. A két kisváros tehát a járási rendszerben elveszítette hatósági jogosultságainak, ügytípusának nagy részét, de ebben a funkciójában megtartotta, sıt némileg növelte vonzáskörzetét. A Csepregi kistérség Sárvári járáshoz került 11 községe többé-kevésbé együtt maradt. A bıi körjegyzıség közös önkormányzati hivatallá alakult, és a hat települése mellé a körjegyzıségi székhelyként megszőnı Sajtoskál csatlakozott. 14 Nagygeresd, Nemesládony és Simaság Uraiújfaluhoz került. A járások kialakításával párhuzamosan törvényileg szüntették meg a többcélú kistérségi társulásokat. Ez egy érdekes lépés, hiszen alsó középszinten kizárólag a feladatellátással foglalkozó egységet szüntettek meg egy kizárólag hatósági ügyekkel foglalkozó entitás megalakítása érdekében. Az is igaz, hogy a helyhatóságok kötelezı feladatainak ellátására önkéntes önkormányzati társulásokat hozhattak létre. A járási rendszer bevezetésével szétesett Felsı-Répcementi Többcélú Kistérségi Társulás települései úgy döntöttek, hogy tovább folytatják együttmőködésüket és Répcementi Önkormányzati Társulás (a továbbiakban RÖT) néven ilyen önkéntes önkormányzati társulást alapítottak, amely január 1-tıl a régi társulás területi illetékességével ugyanazt a feladatrendszert látja el. A társulás elnöke a büki, az alelnöke pedig a csepregi polgármester lett, a törvény erejénél fogva megszőnt társulási munkaszervezet feladatait a továbbiakban a Büki Közös Önkormányzati Hivatal végzi. Az immár Bük központúvá vált Répcementi Önkormányzati Társulás az egyetlen olyan önkormányzati társulás Vas megyében, amelynek nem járási székhely a központja. Ez mutatja, hogy a térségi feladatok ellátásában a két kisvárosnak továbbra is hangsúlyos szerepe van, hiszen minden tekintetben a nagyobb városok nem fejtenek ki egyértelmő vonzást a Répce-vidékre. A járási rendszerben a kistérségi székhely jegyzıinek egyes hatósági jogkörökben mutatkozói többletjogosítványai megszőntek, azok a járási hivatalhoz kerültek. Így a csepregi okmányiroda a Kıszegi járás okmányirodájává alakult át, míg gyámügyi hatósága is ebben a szervezeti rendszerben mőködik tovább. Az igazgatási feladatok ellátása mellett fontos szerepe van egy térség társadalmi szolgáltatásokkal történı lefedésében a dekoncentrált állami igazgatási és tanácsadási intézményeknek, hivataloknak, szervezeteknek. Csepregben nyílt elıször a kistérségben a Kıszegi Munkaügyi Kirendeltség szakmai felügyelete mellett afféle kis munkaügyi központ, a Foglalkoztatási és Információs Pont (FIP), 2007-ben. Bükön csak 13 Bük, Csepreg, Iklanberény, Lócs, Tormásliget és Tömörd a Kıszegi járáshoz került. Közülük Iklanberény és Lócs december 31-ig a Sárvári járáshoz tartozott. A Csepregi kistérség további tíz települése Bı, Chernelházadamonya, Gór, Mesterháza, Nagygeresd, Nemesládony, Répceszentgyörgy, Sajtoskál, Simaság és Tompaládony a Sárvári járáshoz tért vissza. 14 A bıi körjegyzıség (2013. január 1-tıl közös önkormányzati hivatal) települései: Bı, Chernelházadamonya, Gór, Mesterháza, Répceszentgyörgy, Tompaládony, és ezekhez csatlakozott Sajtoskál, amely korábban Iklanberény és Lócs körjegyzıségi székhelye volt. 143

144 2011-ben létesült ilyen intézmény, de a csepregivel ellentétben hatósági feladatot még nem láthat el, feladata az álláskeresık tájékoztatásában merül ki. A rendırség esetében a rendszerváltásig mindkét kisvárosban körzeti megbízott mőködött, majd a Kıszegi Rendırkapitányságon belül 1993-ban megalakult a büki rendırırs nyolc településre kiterjedı területi illetékességgel. 15 A kistérségek kialakításával a nyolc településbıl csak az a négy maradt meg a büki rendırırs szervezeti keretén belül, amelyek a Csepregi kistérséghez kerültek, a másik négy közvetlenül a kıszegi kapitányság irányítása alá. Egyébként a kistérség további 12 települése a Sárvári Rendırkapitánysághoz tartozott, tehát a rendvédelmi szervek területszervezése alapvetıen az 1984-ig mőködı járási határvonalakhoz igazodtak és igazodnak ma is. Bár a 2013-tól bevezetett járási rendszer is fontosnak tartotta azt, hogy a rendırkapitányságok és a járások határai egybeessenek, ez nem valósult meg maradéktalanul. Iklanberény és Lócs bár a Kıszegi járáshoz kerültek, továbbra is a Sárvári Rendırkapitánysághoz tartoznak. Amíg az állami, hatósági feladatok delegálását alapvetıen a kormányzati szándék határozza meg, addig a társadalmi szolgáltatások egy másik részét, az önkormányzatok kötelezı, illetve önként vállalt feladatainak mennyiségi és minıségi jellemzıit elsısorban a helyhatóságok anyagi lehetıségei, gazdasági képességei befolyásolják. Ennek tükrében célszerő megvizsgálni Bük és Csepreg társadalmi szolgáltatásainak jellemzıit, vonzásuk intenzitását és területi kiterjedését. Csepreg az 1995-ös várossá nyilvánítási programjának érvei között az egyik leghangsúlyosabb elem az oktatási szerepköre volt, de ez is némileg halványulóban van, illetve versenyelınyét elveszítette Bük elıtt. Bár bölcsıde és zeneiskola ellátás csak Csepregben található, a zeneiskolai oktatás éppen a Csepreggel kötött feladatellátási szerzıdés alapján a büki tanulók számára is elérhetı. Fontos szempont, hogy bár Csepregben van középiskola, az nem városi, hanem az eredetileg megyei, majd január 1-tıl állami fenntartású, így közvetlenül mőködését nem tudja befolyásolni a város. Ellenben a büki általános iskolába integráltan mőködik a vendéglátóipari szakiskola, amelynek infrastrukturális feltételei, különösen a 2011-ben befejezett mintegy 340 millió Ft-os Norvég Alapból (na meg a büki polgárok adóforintjaiból) történt fejlesztésnek köszönhetıen hazánkban az egyik legjobb. A két település jövıbeli oktatáspolitikájának kardinális összetevıje az oktatási feladataik expanziós lehetısége. Csepreg vonzáskörzete hagyományosan Tormásliget, Tömörd, Lócs, Iklanberény és a Szombathelyi kistérségbeli Meszlen településekre terjedt ki. Amellett, hogy ezen falvak mindegyikének népessége csökken, a körük nehezen bıvíthetı, hiszen innen délkeletre a megyeszékhely, nyugatra Kıszeg, keletre pedig Bük vonzó hatása dominánsabb és aligha megtörhetı. A csepregi iskolának már most létszámproblémái vannak, nehezen indít párhuzamos osztályokat általános iskolájában. Bük helyzeti elınye és növekedési lehetıségei oktatási tekintetben is sokkal jobbak: közlekedési expozíciója és gazdasági vonzása erre orientálja a gyermekes felnıtteket, és iskolájának vonzása a Gyır-Moson-Sopron megyei Szakonnyal kötött feladatellátási szerzıdése révén immár megyehatárt is átlépett. 15 A büki rendırırs ellátási területe az 1993-as megalakulásakor: Bük, Csepreg, Horvátzsidány, Kiszsidány, Ólmod, Peresznye, Tormásliget, Tömörd. 144

145 Mindkét kisváros oktatási intézményei több oktatási-nevelési feladatot foglalnak magukban, így az állami szerepvállalás megjelenése jelentıs átalakításokat vont maga után. A csepregi Dr. Csepregi Horváth János Általános Iskola, Zeneiskola, Alapfokú Mővészetoktatási Intézmény, Óvoda és Bölcsıde Közös Igazgatású Közoktatási Intézmény (rövidítve Csepregi KIKI) le kellett választani a bölcsıde és az óvoda intézményegységeket, hiszen azok ellátása az új önkormányzati törvény (Mötv.) továbbra is a helyhatóságok feladata. Az alapfokú oktatás beleértve a mővészeti és zeneoktatást is viszont január 1-tıl a középfokú oktatáshoz hasonlóan állami feladattá vált, erre a tevékenységre a települések a továbbiakban nem kapnak forrást. Ebben a tekintetben elvált egymástól a fenntartás és a mőködtetés fogalma. Elıbbi a közvetlenül a pedagógiai munkával kapcsolatos költségeket, míg utóbbi az egyéb járulékos kiadásokat (a technikai dolgozók bére és járulékai, rezsi stb.) jelenti. Amíg a fenntartás minden korábban önkormányzati iskola esetén állami lett, addig a mőködtetésnél csak a 3000 fı alatti települések esetén volt kötelezı (erre példa a térségben Bı). Az e fölötti lakosságszámú helységek eldönthették: vagy saját erıbıl vállalják a mőködtetést vagy megfelelı nyilván gazdasági nehézségekre hivatkozó indokok mellett ezt is átadják az államnak úgy, hogy közben a székhely települések (a társultak nem!) továbbra is fizetnek hozzájárulást a feladat elvégzéséhez. Bük vállalta a mőködtetést, Csepreg viszont nem, így utóbbi az egyre szőkösebb költségvetésébıl (lásd adóelvonások) kénytelen hozzájárulást fizetni. Akármelyiket is választják, a beiskolázási körzethatárok kijelölése a megyei kormányhivatalok hatásköre lett. Bükön az óvodai, illetve Csepregben a bölcsıdei és az óvodai férıhelyek feladatellátási szerzıdések alapján kerülnek feltöltésre. Bük Acsáddal (Szombathelyi járás), Sajtoskállal (Sárvári járás) és Szakonnyal (Soproni járás) kötött feladatellátási szerzıdést, míg Csepreg Iklanberénnyel, Lóccsal, Tormásligettel és Tömörddel (valamennyi Kıszegi járás), tehát a két kisváros óvodai akár megyehatáron is átnyúló körzetei megmaradtak. Az alapfokú oktatás elıírt beiskolázási körzete Bük esetén Acsádra, Iklanberényre és Sajtoskálra, míg Csepreg vonatkozásában Meszlenre (Szombathelyi járás), Lócsra (Sárvári járás), Tormásligetre és Tömördre terjed ki (CSEPREGIKIKI.HU). Az alap- és középfokú oktatás átalakításának legfontosabb önkormányzati vetülete alighanem az, hogy az oktatási vonzáskörzetek nem idomulnak a közigazgatási határokhoz, azokat a lakosság valós igényeit mutató térpályák átlépik. Emellett az önkormányzatoknak továbbra is részt kell venniük ennek az ágazatnak finanszírozásában úgy, hogy közben többé nincs ráhatásuk, nem kezelhetik a település fejlesztésének alapjául szolgáló belsı erıforrások egyikének. Ugyanez vonatkozik a két város gazdasági profiljába már jól beilleszkedett középfokú intézményeire is, a büki vendéglátóipari és csepregi informatikai-pénzügyi képzésre. Az oktatás jelenléte az ország többi településéhez hasonlóan Bükön és Csepregben is immár nem erısség vagy gyengeség, hanem lehetıség vagy veszély. Az egészségügyi ellátásban kiegyenlített és egymást kiegészítı Bük és Csepreg feladatellátási kapacitása és körzete, úgy, hogy Bük több tekintetben (orvosi ügyelet, mentıállomás) az elmúlt másfél évtizedben zárkózott fel a szomszédjához. A városokban alapszolgáltatásnak tekinthetı háziorvos, fogorvos és gyermekorvos mindkét városban megtalálható, de Bükkel ellentétben Csepreg más településeket Tormásligetet és Tömördöt is ellát. A kistérség keleti felében Bı tölt be egy egészségügyi mikroközponti szerepet. A legfontosabb térségi szerepkörő egészségügyi ellátás az orvosi ügyelet és a mentıszolgálat. Az 145

146 1990-es évek végéig központi orvosi ügyeleti ellátás nem volt a térségben, sürgıs esetekben az illetékes háziorvosokat, illetve az Országos Mentıszolgálat (OMSZ) megalakulása (1948) után azok állomásait. Egy rövid ideig a járási székhely Csepregen is mőködött mentıállomás szeptember 17-én késıbbi általános iskola helyén lévı, akkor tőzoltó laktanyaként használt épületben nyílt meg, egy 24 órás szolgálatot teljesítı mentıgépkocsival. A létesítmény kérészélető volt: 1955-ben megszüntették, és Csepreg, Bük az OMSZ Szombathelyi Mentıállomásának ellátási területéhez csatlakozott (VASIMENTOALAPITVANY.FREEWEB.HU). A büki turizmus 1970/80-as évekbeli felfutása folyamán ismét felmerült annak a gondolata, hogy ennek az Észak-Vas megyei térségnek az egészségügyi ellátási biztonságát tekintettel sok és fıleg idısebb vendégkörre intézményes ellátással erısítsék meg. Ennek eredményeként jelenleg Bükön található a korábbi Csepregi kistérség (ma RÖT) valamennyi települését ellátó központi orvosi ügyelet és a mentıállomás épülete. A 2000-ben átadott létesítmény egyik részében helyezkedik el a kistérségi társulás mőködtetésében álló központosított orvosi ügyelet, amelynek orvosi gárdáját (10 fı) a környékbeli körzeti orvosok adják. Az épület másik részében található a Mentıállomás. A központosított orvosi ügyelete 15 településre terjed ki. 16 A mentıszolgálat ellátási területe a kistérség határain túlnyúlik (Sárvár, Szombathely, Kıszeg), valamint a kistérség a 16 településére terjed ki. A korábbi Csepregi kistérség területén egy településen, Csepregben található orvosi szakrendelés. Az 1987-ben megnyílt egészségházában többek közt nı-, bırgyógyászat, vérvétel és fizioterápiás rendelés folyik, és ezen egészségügyi tevékenységek megyehatáron is átnyúló vonzáskörzettel bírnak. Gyır-Moson- Sopron megye déli részérıl is érkeznek betegek: Zsira, Répcevís, Gyalóka, Szakony, Und, Sopronhorpács, Újkér lakói egyértelmően inkább az itteni járóbeteg ellátást választják, semmint Sopronba indulnának. Tipikusan kistérségi feladat a védınıi ellátás, amelynek két központja van: Csepreg (Tormásliget és Tömörd feladatellátási körzettel), illetve Bük (a RÖT keretein belül a másik 12 településre, továbbá Hegyfalura és Vasegerszegre kiterjedı hatáskörrel). A kistérség területén összesen négy gyógyszertár található: kettı Bükön (egy a fürdıtelepen, illetve egy a város központjában), egy-egy pedig Csepregen és Sajtoskálon. A feladatellátásban együttmőködnek egymással, összehangolt hosszabb nyitvatartással ún. készenlétet látnak el, de ügyeletet nem, azaz éjszaka, illetve hétvégén a térség lakosainak szombathelyi vagy kıszegi gyógyszertárat kell felkeresniük. A szociális ellátás intézményrendszere viszonylag egységesen oszlik meg a térségben. Bölcsıdei ellátás ugyan csak Csepregben van, de Bükön is indult a 2,5 évesek nevelésével foglalkozó ún. óvodaibölcsıdei csoport a Csodaország óvodán belül. Az idısek intézményes nappali és éjszakai ellátása is csak a két városban megoldott, egyéb szociális intézmény ott sincs. Értelmi fogyatékosoknak, pszichiátriai betegeknek fenntartott otthon viszont Sajtoskálon és Simaságon található. A családsegítı és gyermekjóléti ellátás a védınıi szolgálathoz hasonlóan kétközpontú: Csepreg ellátja Tormásligetet és Törmördöt, míg Bük a RÖT keretében az önkormányzati társulás másik 12 települését. 16 A büki orvosi ügyelet ellátási területe: Bı, Bük, Csepreg, Chernelházadamonya Gór, Lócs, Iklanberény, Mesterháza, Nagygeresd, Nemesládony, Sajtoskál, Simaság, Tompaládony, Tormásliget, Tömörd. 146

147 A kulturális szolgáltatás és spottevékenység két város közti megoszlása is kétarcú. A kultúra ápolása elsısorban a nagyobb városi hagyományok miatt Csepregben erısebb, több egyesülete, szervezete már a két világháború között létezett, a mezıváros polgári miliıjében született és virágzott (pl. fúvószenekar, ipartestület). Ez volt az a bázis, amelyen a csepregi kultúra a járási székhely elveszítése után is megmaradhatott. A régi polgári iskola államosított épületében nyitott meg a mővelıdési ház, amelyet az 1970-es években új tömb építésével bıvítettek. Ebben mőködik a nyilvános könyvtár, amelynek állománya a megszőnt polgári iskola állományának átvételével több, mint 20 ezer egységet számlál. Az egykori járásbírósági épületben került kialakításra a mintegy 1000 kiállított tárgyat bemutató Helytörténeti Múzeum, amelyen kívül csak egy volt még a kistérségben, Nagygeresden, 1965 és 2012 között. Csepregben a polgári tradíciókon nyugszik a térségi hírlapok kiadása is. Az 1904-ben megjelent Csepreg és vidéke, majd 1909-tıl a Répcevidéki Hírlap után a rendszerváltást követıen ismételten megjelennek csepregi újságok: elıször a Csepregi Promenád, majd 2011-tıl nagyjából az egykori Csepregi járást felölelı terjesztési területtel a Répcevidék. Bükön kulturális szervezetei késıbb alakultak, és jelenleg egyetlen olyan mőködik, amely a II. világháború elıtt alakult (Iparoskör, 1908). Múzeum és térségi terjesztéső újságja sincs, de az erıteljes gazdasági növekedése következtében a kulturális intézményi infrastruktúrája fejlettebb, mint Csepregé. A büki mővelıdési ház 1959-ben épült, 1965-ben bıvült, és ekkor itt kapott helyet a nyilvános könyvtár, amelynek állománya kezdetben jóval szerényebb volt, mint az egykori mezıvárosé, de a gyarapítására fordítható nagyobb összeg révén a büki könyvtár egységeinek száma az ezredfordulóra elérte a csepregiét, azóta pedig meg is haladta azt ben a fürdıtelepen fiókkönyvtár nyílt, 1998-ban pedig bıvült a mővelıdési központ ban átadásra került a nagyobb elıadásoknak otthont adó szabadtéri színpad és rendezvénytér, az Atrium. A kistérség területén folyamatos nyitvatartású mővelıdési ház és könyvtár még Bıben található. A sportélet fejlettségét tekintve Bük elınye már nagyobb Csepreggel szemben, mint a kulturális életben Csepregnek, és ennek az alapvetı oka az, hogy a sportnak sokkal nagyobb az eszközigénye, mint a kulturális önszervezıdéseknek, és ebben Bük sokkal jobban áll. Csepregnek mindössze egy labdarúgó pályája van, sportcsarnoka nincs, így nem meglepı, hogy a Csepregi Sportegyesületnek mindössze két szakosztálya van, a sakkozóknak, illetve a labdarúgóknak. Bükön a sportolás intézményi feltételei a rendszerváltásig hasonlóak voltak a csepregiéhez, ezt követıen viszont gyorsan és számottevıen javultak ben került átadásra a felújított labdarúgó pálya, amely 2000-ben edzıpályával, majd 2012-ben annak helyén mőfüves nagypályával bıvült ben felépült a városi sportcsarnok. Ennek hatására az 1920-ban alapított Büki Testedzık Körében (BTK) a labdarúgó mellett a teremsportágakat képviselı sportágak az asztalitenisz, a kézilabda, a kosárlabda és a sakk szakosztályai is fejlıdésnek indulhattak ben a birkózás, 2012-ben pedig az utánpótlás korú focistákat nevelı labdarúgás hozott létre önálló egyesületet (Büki Birkózó Club, illetve a Büki Régiós Utánpótlás Futball Klub), amelyek a környékrıl is fogadják, képezik a versenyzıket. A büki létesítmények színvonala messze meghaladják a helyi igényeket, így az ország különbözı pontjairól, sıt a határon túlról is felkeresik versenyzés, illetve a sokrétő turisztikai kínálat jóvoltából edzıtáborozási céllal is. A sportcsarnokban rendszeresen készül a magyar férfi kosárlabda, illetve nıi tıválogatott, míg a labdarúgó pályán U 16-os nıi Európa-bajnokságnak is helyt adott (2005), de edzıtáborozott itt magyar (Ferencváros, Diósgyır stb. 2013), spanyol (Getafe, 2005) és olasz elsı 147

148 osztályú (Sampdoria, 2013) férfi labdarúgó csapat is. A büki sportélet tehát térségi hatásokkal és nemzetközi jelentıséggel is bír, méltán viseli az 1996-ban még nagyközségként kapott Nemzet Sportvárosa címet. A kistérség többi településének nagy részén a szervezett sportélet is megszőnt, és a labdarúgáson kívül csak Nagygeresden mőködik más sportág, a teke egyesületi keretek között. A társadalmi szolgáltatásokon belül a közösségi és kommunális szolgáltatások minısége és elérhetısége nagyban befolyásolja a lakosság életminıségét. A magyar települések csaknem mindegyikén elérhetı állami szolgáltatás a posta volt. Hálózatuk, a postahivatalok a XVIII. századtól lassan, a XIX. század második felétıl gyorsabban épültek ki, és a XX. század második felére gyakorlatilag valamennyi település alapvetı funkciójává vált. A Magyar Posta 2003-ban elvégzett racionalizálása alapján a 600 fı alatti települések postahivatalait bezárta, és az illetı helységekben mobilposta szolgáltatást vezetett be. Ez az intézkedés különösen az aprófalvas térségeket köztük természetesen a Répce vidékét érintette hátrányosan ig még valamennyi faluban mőködött posta, de ettıl az évtıl a két kisvároson kívül csak Bıben, Simaságon és Tompaládonyban, és utóbbi két helyen lévén 600 fı alattiak is csak ún. Postapartner Program keretében, azaz a hivatal mőködtetésére magánvállalkozót kellett keresniük. A 2000-es évek közepére a postai szolgáltatás tehát ismét központi funkció lett. A közmőszolgáltatások közül az áram- és a gázszolgáltatás multinacionális vállalatok (GDF Suez, illetve E-ON) kezében van, amelyek a térségben nem mőködtetnek ügyeleti központot, hanem csak ügyfélszolgálatot. A víziközmő-szolgáltatás magyar önkormányzati tulajdonú társaságok kezében van. A rendszerváltás után a megye egészét lefedı Vas Megyei Víz- és Csatornamő Vállalat jogutódja, a Vasivíz Zrt. végezte ezt a tevékenységet. Ebben a rendszerben a szombathelyi központ csepregi mővezetısége látta el ezt a térséget. Az 1990-es évek közepén egy-egy város gesztorságával több település vált ki a Vasivíz Zrt-bıl, és alapított saját víziközmő vállalatot (pl. Bük, Celldömölk és Sárvár vezetésével jött létre egy-egy vízmő). A Bük és Térsége Vízmő Kft-t december 31-én a Vasivíz Zrt-bıl kivált, Bük, Acsád, Bı, Chernelházadamonya, Gór, Meszlen, Répceszentgyörgy, Sajtoskál, Simaság, Répceszentgyörgy és Vasszilvágy önkormányzatai alapították. A központja Bük lett, amely önálló szennyvíztisztítóval rendelkezik. A másik szennyvíztisztító Chernelházadamonyán található, amelyre Bı és Gór kötött rá. A társaság többi településén sajnos még nem épült ki a szennyvízcsatorna-hálózat. A kis víziközmővek integrációs kényszere miatt a Bük és Térsége Vízmő Kft január 1-tıl megszőnt, és a tagtelepülések többségi akarata alapján nem a korábbi anyavállalatba, a Vasivíz Zrt-be olvadt bele, hanem a Soproni Vízmő Zrt-be. A döntés hátterében az áll, hogy a központ nagyobb távolsága miatt a soproni integráció nyújt nagyobb szabadságot és több feladatot, hiszen a társaságon belül Bük a Soproni Vízmő Lövıi üzemmérnökség illetékességi területével kiegészülve üzemigazgatósági rangot kap, így térségi szerepe a víziközmő-szolgáltatásban nem csökken, hanem nyilván egy új rendszeren belül, de nıni fog. Jelentıs átalakítás érinti a települési szilárdhulladék szolgáltatást végzı cégeket is, hiszen 2014-tıl csak a legalább 51 %-ban önkormányzati és/vagy állami tulajdonú társaságok végezhetik ezt a tevékenységet. Csepregen a Rekultív Kft. szállítja a szemetet, míg Bükön a helyi székhelyő, eddig magántulajdonban lévı Parkom Kft, amelynek illetékességi területe kiterjed Bıre, Nagyeresdre, 148

149 Nemesládonyra. Bük Város Önkormányzat Képviselı-testülete úgy döntött, hogy megveszi a társaság 51 %- os tulajdonrészét, így Bük város a késıbbiekben is befolyást tud gyakorolni a helyi, illetve a térségi hulladékszállításra. A témához tartozik, hogy 2014-ben Bükön épül fel a Vas megye 124 települését tömörítı Nyugat-dunántúli Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás egyik hulladékudvara, amely a Parkom Kft. üzemeltetésében fontos szerepet játszik térség hulladékkezelésében. A társadalmi kapcsolatok egyik fontos összetevıje a vallási élet. Bár a XVI-XVII. század vallásháborúinak Csepreg volt az egyik fı színtere, hiszen itt vált egymástól a Nyugat-magyarországi lutheránus és kálvinista vallás (1591), Nádasdy Ferenc országbíró 1643-as rekatolizációját a lakosság is követte, így Csepregen gyakorlatilag felszámolásra került a protestantizmus. Ezzel szemben a jelentıs kis- és középbirtokos réteggel rendelkezı Bükön és Nagygeresden megmaradt az evangélikus gyülekezet, és mind a mai napig az a két település ırzi a vallási sokszínőségét a Répce vidékén. A római katolikus területi beosztás egyébként még a régi vármegyei beosztást követi, hiszen a kistérség nagyobb, az egykori Sopron vármegyéhez tartozó része hagyományosan a gyıri, míg kisebb, mindig is Vas megyéhez tartozó települései a szombathelyi püspökséghez tartoznak. A gyıri püspökségen belül a környék esperesi székhelye Bükön található. A két kisváros társadalmi szolgáltatásait vizsgálva megállapítható, hogy Csepreg az erıs hagyományon alapuló kulturális és oktatási területen továbbra is ırzi vezetı helyét a térségben, de az újabban kialakult közszolgáltatások csaknem mindegyike Bükön találta meg központjául, így a lakosság mindennapi igényeit kielégítı szolgáltatások nagy része már ott található, és hosszabb távon a fürdıváros elınyét vetíti elıre kettejük rivalizálásában. Az elıbbiekhez képest némileg mellékesnek tőnik, de a jövıt illetıen fontos, hogy a feladatellátás tekintetében a kistérségnek kirajzolódik egy harmadik, bár a két városnál természetesen gyengébb központja, Bı. A mintegy 660 fıs község térszervezı szerepe a kistérség keleti részében több vonatkozásban körjegyzıség, alapfokú orvosi ellátás, óvoda, általános iskola, posta kulcsfontosságú. Bı viszont szinte valamennyi kistérségi feladatellátás tekintetében Bükhöz kapcsolódik Gazdasági szolgáltatások A két kisváros térségi hatásait, vonzáskörzetének nagyságát a társadalmi mellett a gazdasági szolgáltatások oldaláról is célszerő megvizsgálni, mert a két aspektus kiegészíti egymást. A jelenlegi globális társadalmi-gazdasági rendben az egyes települések gazdasági helyzetét, kilátásait nem csak a belsı erıforrásai, hanem a világgazdaságot irányító döntések értékítéletei befolyásolják. Tekintettel arra, hogy a gazdasági szervezetek letelepedése elsısorban a település munkahelyi funkcióját erısíti, vizsgálatuk a településmorfológiai kutatásoknál is nélkülözhetetlen. (28. táblázat). A településhálózat egyes elemeinek kitettsége erıs a makroszintő gazdasági folyamatoktól, ami számtalan veszélyforrást, de egyúttal lehetıséget is jelent számukra. Amíg a társadalmi szolgáltatások elsısorban a településhierarchiában elfoglalt helyét, addig a gazdasági potenciál az abban történı elırelépését segítheti elı. A gazdasági szolgáltatások vizsgálatát kétféle szempontból végeztük el, amelyek 149

150 ugyan korántsem tekinthetık a térség teljes körő gazdaságföldrajzi feldolgozásának, de úgy véljük alkalmasak megalapozott következtetések levonására: a) Minıségi szempont: a gazdasági tevékenységek típusait és azok elıfordulását regisztráltuk a két kisvárosban, illetve a kistérség egészében. b) Mennyiségi szempont: a kistérség 10 legnagyobb foglalkoztatójának összeállítása, illetve munkavállalói lakóhelyének településtípus szerinti vizsgálata jól mutatja a települések gazdasági vonzásának erısségét, illetve területi nagyságát. A két komponens analizálása után azok szintézise pedig az ún. Guttman-skálával történik, amely nem csak azt mutatja meg, hogy az egyes funkciókból mennyi található az adott helységben, hanem azt is, hogy ezen értékeivel milyen helyet foglal el egy térség vagy a hasonló nagyságú települések rangsorában. A távközlési szolgáltatások kiépítettségében mindkét kisváros jó helyzetben van, hiszen a vezetékes telefon mellett mindhárom mobilszolgáltató mőködik a területükön. A vezetékes internet és kábeltelevíziós szolgáltatás teljesen kiépült, viszont az ügyfélszolgálat tekintetében visszalépés történt, hiszen valamennyi szolgáltató büki és csepregi ügyfélszolgálati irodái bezártak, Kıszegrıl, illetve Szombathelyrıl látják el a továbbiakban ezt a feladatot. A gazdasági szolgáltatások között kiemelkedı jelentıségőek a termelı mezıgazdasági és ipari ágazatok létesítményei. Ebben a vonatkozásban is sokkal nagyobb hagyományai vannak Csepregnek, de Bük elınye most már elvitathatatlan és a helyzetet még inkább szembetőnıvé teszi annak változási iránya is: a rendszerváltozás óta lavinaszerően omlott össze a csepregi mezıgazdasági és ipari kapacitás és ezzel párhuzamosan legalább ilyen lendülettel épült ki a büki. Csepregben 1990 elıtt az Állami Gazdaság és a Gyızelem MGTSZ összesen több mint 700 embert foglalkoztatott a mezıgazdaságban, annak intenzív ágazataiban (istállózó állattartás, gyümölcstermesztés). Mára mindkettı megszőnt, létesítményei, a külterületi lakott helyek, a majorok az enyészeté lettek, és 2013-ban az óriási mintegy 4500 ha-nyi külterülettel rendelkezı Csepregben nincs a kisvállalkozás, azaz 10 fınyi alkalmazotti létszámot elérı mezıgazdasági üzem. Bükön is jelentısen visszaesett az agráriumban dolgozók száma és aránya, de az egykori Lenin MGTSZ átalakult formában ugyan, de mőködik (Büki MTSZ), és még egy kisvállalkozási szintet elérı cég (Vita Kft.) is mőködik a több családi vállalkozás mellett. Rajtuk kívül csak Chernelházadamonyán található jelentısebb agrárfoglalkoztató, a Répcevölgye 2001 Kft., amely az extenzív növénytermesztés mellett állattenyésztéssel is foglalkozik. A Répce-sík egykor meghatározó ágazata, a mezıgazdaság birtok- és munkavállalói koncentráció révén néhány gazdasági vállalkozásra szorul vissza, és megszőnt a térség jellegadó termelı tevékenysége lenni. Az iparban is hasonló a helyzet. Az e téren is jelentıs tradíciókkal bíró Csepreg ipari kapacitásának zöme a rendszerváltás után leépült, az elsısorban könnyőipari üzemei (ruhagyár, asztalosipari szövetkezet, malom stb.) bezártak. Helyettük ugyan több új (Uniriv Kft. Fabrika Kft. stb.) is létesült, de ezek sem méretükben sem létszámukban nem pótolták a korábbiakat. Ugyan Bükön is eltőntek a szocialista üzemek (jégkrémüzem, KTSZ, üdítıital-gyártó üzem) 1990 után, de részben azok bázisán multinacionális nagyfoglalkoztatók (NESTLÉ, VOG) építették itt ki hídfıiket, így a 2000-es évek elejére Bük a nemzetközi szinten is számottevı turizmusa mellett iparban is térségi hatókörő centrummá vált. Nagyon szembetőnı, egyúttal elkeserítı, hogy a korábban a termelıszövetkezetek melléküzemágai révén ipari munkahelyekkel is 150

151 rendelkezı apró- és törpefalvakban, Tormásliget kivételével egyetlen ipari kisvállalkozás sincs, e helységekben gyakorlatilag megszőnt mindenféle termelı tevékenység. A banki és pénzügyi, továbbá a kereskedelmi szolgáltatások terén Bük és Csepreg között minimális a különbség, és itt is érvényesül az a trendszerő folyamat, hogy Csepregben a hagyományra, míg Bükön a gazdasági prosperitásra települtek ezek az intézmények. Csepregben a pénzintézeti tevékenység már a dualizmus korában virágzott, és ez az államosítás után a takarékszövetkezeti mozgalomban is élt tovább Csepreg és Vidéke Takarékszövetkezet néven. 17 Ennek megfelelıen a bankoláshoz kapcsolódó mindenkor modernnek számító alapinfrastruktúrát (bankfiók, ATM stb.) kiépítette, ugyanakkor más bank nem telepedett meg a városban. Bükön a rendszerváltásig csak a Csepreg és Vidéke Takarékszövetkezet egy fiókja mőködött, majd a rendszerváltás után is dinamikusan fejlıdı fürdıvárosban két újabb bank is megvetette a lábát: az 1990-es években az OTP, a 2000-es években pedig a K&H Bank jelent meg itt piaci szereplıként. Bıben és Simaságon a Répcelak és Vidéke Takarékszövetkezet mőködtet egy-egy fiókot. A kereskedelemi szolgáltatóhelyek, üzletek telepítését 1990 elıtt a politika legalább annyira meghatározta, mint a fizetıképes kereslet. Csepreg központú Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (ÁFÉSZ) mőködtette a székhely település mellett Bük, Tömörd, Tormásliget és Horvátzsidány falvak kiskereskedelmi hálózatát, amelyek elsısorban élelmiszerüzleteket jelentettek, de Csepregben és Bükön irodaszer, ruhaüzlet, sıt cukrászda és étterem is mőködött a szövetkezet keretei között. Ugyanilyen rendszerben, de a Sárvári járáshoz tartozó Répcelak és Vidéke ÁFÉSZ mőködtette a Büktıl északra és keletre lévı aprófalvak vegyes- és italboltjait. A benzinkút-hálózat legfontosabb telepítı tényezıje a nagyobb termelıszövetkezeti telepek elhelyezkedése volt. Ez a magyarázata annak, hogy Csepregben (Gyızelem MGTSZ, Állami Gazdaság) és Bıben (Répcevölgye MGTSZ) már a rendszerváltozás elıtt nyílt üzemanyagtöltıállomás, a turisztikailag frekventált Bükön és a 84-es fıút melletti Sajtoskálon csak az 1990-es években. A rendszerváltást követı kereskedelmi liberalizációval az ÁFÉSZ, illetve annak utódja a COOPhálózat az egyik, de nem a kizárólagos szereplıje lett a vegyesáru-kereskedelemnek. A térségünkben mőködı, Csepreg és a Répcelak központú vállalatok utódjai megmaradtak ugyan, de jelentısen összezsugorodtak, kínálatuk szinte csak az élelmiszer-vegyesáru kereskedelemre korlátozódik, vendéglátóhelyeiket eladták. Megjelent a konkurencia, elıször a magánkereskedések, majd Bükön az egyéb nagyvállatok formájában. Csepregben még most sincs konkurenciája a COOP-nak, rajta kívül más hálózat nem jelent meg. Ez viszont azzal járt együtt, hogy nagyobb bevásárlóközpont nem jelent meg ott, ellentétben Bükkel, ahol a 2009-ben megjelent a CBA és a DM is. A kistérség kiskereskedelmének egy másik sajnos negatív tulajdonsága az aprófalvak vegyesboltjai sorra bezárnak, hiszen a mőködtetı COOP igyekszik a kis fogyasztású helyek felszámolásával a veszteséges mőködtetésüket kiküszöbölni. A folyamat negatív spirált eredményez: az üzlet nélkül maradt települések fıleg idısebb lakóinak kiszolgálását a mozgóárusok veszik át, míg a mobilisabb fiatal népesség a közeli városok (köztük Bük) bevásárlóközpontjaiban elégítik ki igényeiket, azaz a vásárlási szokások átalakulnak és ezáltal napról-napra a csökken az esély arra, hogy a kistelepüléseken újranyissanak a boltok. A trend aggasztó: 2000-ben még mind a 16 településen volt legalább egy vegyesbolt, napjainkban már ötben Chernelházadamonya, Iklanberény, Lócs, Nemesládony, 17 A Csepreg és Vidéke Takarékszövetkezet jelenleg már a szombathelyi székhelyő Savaria Takarékszövetkezet része. 151

152 Répceszentgyörgy nincs. Ezek után már a nem élelmiszer-jellegő üzletekre vonatkozó statisztika is kritikával kezelendı, hiszen azok 50 % feletti aránya nem feltétlenül a kereskedelmi kínálat sokszínőségére utal, hanem éppen ellenkezıleg, arra, hogy már nincs egyetlen vegyesbolt sem, és azt bármely más, akár egyetlen kereskedelmi tevékenység könnyedén 50 %-kal meghaladhatja. A bevásárlási szokások átalakulásának egyértelmően a városok, köztük Bük a nyertesei, amelyek ilyen szempontból is vonzáskörzeteket alakítanak ki. Bár nehezen mérhetı, de kereskedelmi vonzó hatása a Csepregi kistérség csaknem egészével egybeesik, nagyjából a 84-es fıút képez egy határt, amely mentén már inkább Sárvár vagy Sopron felé indulnak bevásárolni. További kereskedelmi egységek Bükre telepítése egy újabb kitörési pont lehetne a fürdıváros fejlesztésében, vonzáskörzetét különösen Gyır-Moson-Sopron megye városhiányos déli térsége felé lehetne elnyújtani. Az idegenforgalom vonatkozásában Büknek nincs térségi vetélytársa, a gyógyfürdıre épített turisztikai rangja, imázsa nemzetközi szintő. A komplexum területe alapján az eszerint Európában is elsı Hajdúszoboszló után a második, belépıszám szerint pedig évek óta Hévíz és az elıbb említett hajdúsági város után a harmadik a hazai rangsorban. Rajta kívül kisebb-nagyobb turisztikai kapacitás csak Csepregben, Bıben és Tompaládonyban található, de ezek az egykori mezıváros kereskedelmi szálláshelye kivételével családi vállalkozások méretét, szintjét nem haladják meg, azaz a kistérségi turizmus településgazdasági szempontból csak Bükön jelent fontos tényezıt. A gazdasági szolgáltatások minısége mellett fontos a mennyiségük vizsgálata, hiszen azok vonzása tekintettel arra, hogy az ember egyik legfontosabb társadalmi tevékenységére, a termelésnek ad lehetıséget határozza meg a népesség napi térpályáit, azaz határozott vonalakkal rajzol ki vonzáskörzeteket. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen egy adott idıpillanatra vetítve valamennyi gazdálkodó egység munkavállalóinak lakóhely szerinti csoportosítását megtenni, hogy teljes adatbázist kapjunk. Jelen tanulmány keretei között a Csepregi kistérség 10 legnagyobb gazdasági foglalkoztatójának ingázási adatait győjtöttük össze és tesszük elemzés tárgyává (29. táblázat). Úgy véljük, hogy ez is megfelelı minta arra, hogy a két kisváros gazdasági vonzáskörzetét összevethessük. Bük és Csepreg gazdasági súlyának összehasonlításához elöljáróban mindjárt azt kell megjegyezni, hogy az önkormányzati alkalmazottak száma nagyságában hasonló a két helyen, kb fıt tesz ki. Abban azonban már nagy különbség mutatkozik, hogy ezzel a létszámmal Csepregben az önkormányzat a legnagyobb munkáltató, és dolgozónak száma mintegy másfélszer nagyobb, mint a legnagyobb gazdasági társaságé, az UNIRIV Kft-é. Bükön az önkormányzati szféra csak az 5. legnagyobb vállalat. A kistérség 10 legnagyobb gazdasági foglalkoztatójának felsorolásából azonnal kiderül, hogy annak egy erıs gazdasági központja van, Bük. Elınye annyira nyomasztó a többivel szemben, hogy az elsı 10-be rajta kívül csak egyetlen más egyébként csepregi telephelyő vállalat fért bele. A 10 vállalat által foglalkoztatottak száma alapján a különbség még markánsabb: 95 % - 5 %, Bük javára. A differenciát az alacsony elem-, illetve dolgozói összlétszám sem torzítja, hiszen az 1420 fınyi foglalkoztatott a két kisváros kb fınyi lakosságszámára vetítve jelentıs arány, és ezen egy-egy újabb foglalkoztató be- vagy kitelepülése nem tud érdemben módosítani. 152

153 A tevékenységi kör alapján a TOP 10 listája kétarcú: a 10-bıl 8 a turizmusban érdekelt, de a további kettı, ipari termelést végzı vállalat az összefoglalkoztatottjaik több mint 45 %-át adja. Ez azt jelenti, hogy az országos trendekkel összhangban a gazdaság itt is duális szerkezető, de azzal a különbséggel, hogy az ipari nagyfoglalkoztatók mellett nem (csak) az erıtlen egyéni és mikro (kényszer)vállalkozások állnak, hanem az uniós terminológia szerinti azaz foglalkoztatottal rendelkezı turisztikai szolgáltatók. A kettıs szerkezet mellett tehát a kistérség, pontosabban Bük és Csepreg foglalkoztatási és ágazati szempontból egyaránt diverzifikált, hiszen munkaerıpiacuk stabilitása nem egy-egy vállalattól függ, másrészt pedig az ipari potenciálja biztonságot nyújt a nemzetközi és hazai folyamatoknak erısebben kitett turisztikai ágazat teljesítmény-ingadozásával szemben. Az összes foglalkoztatottból a bejárók száma és aránya Bükön egyaránt sokkal magasabb, mint Csepregben, így ez azt jelenti, hogy a fürdıváros munkaerı vonzó képessége nagyobb volumenő és területő, mint az egykori mezıvárosnak. A kistérség 10 legnagyobb üzemében 170 csepregi dolgozik úgy, hogy közülük csak 40 fınek nem kell elhagynia lakóhelyét, míg az ugyanezeken a telephelyeken munkát vállaló 308 bükibıl csak 8 fı az ingázó. A 10 legnagyobb foglalkoztató a bejárók lakóhelye szerint összesen 116 településre fejti ki vonzó hatását, ami szinte teljes egészében Büknek köszönhetı, hiszen a legnagyobb csepregi foglalkoztatóhoz csak 17 településrıl járnak be, míg a fürdıvárosnak fél Vas megyényi a vonzáskörzete, amely egyúttal nem csak nagyságban, hanem területileg is közel azt jelenti. A vonzáskörzet dél, azaz Vas megye felé nyúlik meg annak ellenére, hogy Bük a megye északi szélén található, és délrıl határolják nagyobb városok (Kıszeg, Sárvár, Szombathely). A Gyır-Moson-Sopron felé kifejtett gyengébb munkaerı-vonzás egyrészt a tömegközlekedés megyeközpontú szervezésével, másrészt pedig azzal magyarázható, hogy Sopron felé több olyan községi jogállású település is található, amely rendelkezik olyan nagyfoglalkoztatóval, amely szintén jelentıs munkaerı felvevı képességgel bír: Sopronhorpács PET-Hungária Kft. (állateledel gyár), Lövı ROTO (zárgyár), Sopronkövesd AUTOLIV Kft. (biztonsági övek gyártása). A bejárók településtípus szerinti vizsgálata arra derít fényt, hogy büki nagyfoglalkoztatók elsısorban a környezı községekbıl fogadják az ingázókat, négytizedük ilyen errıl a településtípusról származik. Jelentıs még a kisvárosokra különösen Kıszegre és Sárvárra kifejtett munkaerıvonzó hatása, hiszen azokban éppen azoknak az ágazatoknak (könnyőipar, turizmus) van fejlett munkakultúrája, amelyre a jelenlegi büki gazdaság épül. A két kisváros gazdasági szolgáltatásait vizsgálva megállapítható, hogy azok minıségi mutatói alapján nem tőnik túl nagy eltérés a két település között. A társadalmi szolgáltatásokhoz hasonlóan itt is Csepreg azokban az ágazatokban viszonylag jól ellátott, amelyek még a régi mezıvárosi és/vagy járási székhely talaján vertek gyökeret. Egyértelmően ide sorolhatók a banki- és pénzügyi, a kereskedelmi szolgáltatások, illetve bizonyos mértékben még egyes turisztikai szerepkörök. A mennyiségi paraméterek alapján válik egyértelmővé az, hogy a két település gazdasági potenciálja más súlycsoportot és más fejlıdési pályát képvisel. Csepreg a rendszerváltás óta elveszítette valamennyi korábbi nagyfoglalkoztatóját, és helyette nem tudott sem hazai, sem külföldi befektetıvel pótolni azokat. Ezzel szemben Bükön a turisztikai szolgáltatók látványos bıvülése mellett egy jelentıs ipari vállalkozás (NESTLÉ Hungária Kft. állateledel-gyára) is megtelepedett. Mindezek eredményeként Bük vált Vas megye 153

154 északi részének legjelentısebb, gyakorlatilag egyetlen munkaerıvonzó centruma, amelynek kulcsszerepe van az aprófalvak munkaerıpiaci egyensúlyának fenntartásában. A társadalmi szolgáltatásokkal ellentétben gazdasági szempontból a Csepregi kistérségnek nincs másik központja, településeik nagy részében érdemleges termelı tevékenység nincs, emiatt egyre inkább ráutaltak más települések, elsısorban Bük gazdasági vonzására. A minıségi és mennyiségi paramétereket összevonva a Guttman-skála segítségével a települések gazdasági szolgáltatások szerinti rangsora állítható össze. Ez esetben Bük és Csepreg nem csak a kistérségük többi településével, hanem Vas megye hasonló népességkategóriájú tehát 5000 fı alatti városaival is összehasonlításra került (21. ábra). A skálának sokféle olvasata lehetséges. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari funkciók száma és típusa alapján Bük nem csak a kistérségen belül az elsı helyezett, hanem a megye hasonló nagyságú városai között is. Elınye mindkét viszonylatban jelentıs, hiszen önmagában több ilyen funkcióval bír, mint az kistérség többi települése, illetve a vasi városok összesen. Csepreg a városok középmezınyében foglal helyet, ami egyébként errıl az oldalról megerısíti a település Pirisi-féle városhálózaton belüli tipizálását. A Csepregi kistérség több települése erısen szolgáltatáshiányos, ahogy már korábban említettük, legtöbb helyen csak vegyesbolt vagy kocsma, sıt öt településén az sem. 18 İk már az ott élık legalapvetıbb igényeit sem képesek kielégíteni, a helyben történı vásárlás bármilyen formája csak a mozgóárusoknál lehetséges, amely viszont kétélő fegyver, hiszen megjelenésük gyakorlatilag lehetetlenné teszi az állandó kereskedelmi funkciók esetleges visszatelepülését. A kereskedelmi szerepkörök összpontosulása összefüggést mutat az egykor közös tanácsi székhelyekkel, ez magyarázza Bı és Simaság viszonylag elıkelı helyét. A lépcsı feletti nullák (lyukak) lehetıségeket jelentenek, tehát olyan szolgáltatásokat, amelyek a hasonló nagyságú településeken általában mőködik. Ilyen Csepreg esetén is elıfordul (barkács-, illetve vegyiáru üzlet). Kérdés ez valódi lehetıség-e, megvalósul-e. A lépcsı alatti lyukak a várhatóan a közeljövıben megszőnı funkciókat jelöli. Ezekbıl sajnos jóval több van, és ezek alapján úgy tőnik, hogy már a kistérség közepes fıs nagyságú településeit a funkcióvesztés réme fenyegeti. Ennek esetleges bekövetkeztével Bük és Csepreg relatív súlya a gazdasági szolgáltatásokon belül is tovább nıne a kistérségben. A gazdasági szolgáltatások területi koncentrációja a legerısebb valamennyi szolgáltatástípus közül a kistérségben. Bük gazdasági potenciálja messze túlmutat a kistérség határain, félmegyényi vonzáskörzetével nem csak a környékbeli települések munkaerıpiaci egyensúlyát ezen keresztül pedig a társadalmi békéjét biztosítja, hanem nemzetgazdasági szempontból is számottevı turisztikai és ipari kapacitása van. Érdekes a folyamat dinamikája is. Kıszeg és Sárvár nagyfoglalkoztatói jelentıs elbocsátásokat végeztek 2013-ban, Csepreg pedig még részleteiben sem tudta pótolni a rendszerváltással megszőnt üzemeit. Tekintettel arra, hogy a lakosság a napi térpályáit alapvetıen a munkahelyhez illeszti, ahhoz szervezi, így feltehetıen belátható idın akár néhány éven belül a büki gazdaság ereje a társadalmi szolgáltatások mennyiségében és minıségében is manifesztálódik. 18 A KSH 2012-es adatai értelemszerően még nem tartalmazhatják, hiszen 2013 elején zárt be a vegyesbolt és/vagy a kocsma Chernelházadamonyán, Lócson, Nemesládonyban és Répceszentgyörgyön. 154

155 4.3. Településmorfológiai vizsgálat chorologikus (térbeli) aspektus A két város beépített területének növekedése a rendszerváltás óta Bük és Csepreg zárt településtestének területi kiterjedése nem csak az egyes történelmi korszakokban, hanem egymáshoz képest is eltérı ütemet mutatnak, ahogy korábban, úgy a rendszerváltás után is (22. ábra és 23. ábra). Ennek a mennyiségi folyamatnak a mennyiségi vetületét, illetve az azt kiváltó társadalmi-gazdasági folyamatokat is érdemes megvizsgálni annak megértése érdekében, hogy az idıbeli események miként jelentkeznek településképi lenyomatként egyik vagy másik helység esetében. Bük településszerkezetének fejlıdésének és növekedésének irányai a rendszerváltás után is irányítottan, koncepciózusan történt, az 1991-ben készült Bük, Bükfürdı összevont rendezési terv program alapján (VASITERV 1991). A dokumentum kisebb-nagyobb módosításokkal 2004-ig, a következı rendezési tervig érvényben volt, tehát nem hagyható ki Bük korabeli településképének leírásánál (MÁTIS L. 2004). Sok újat nem hoz a korábbi rendezési tervekhez képest, de ez deklarálja elsı ízben hivatalosan, hogy a belterület már nagyon sőrőn beépült, ezért a szántókat kell feltörni, hogy az építési igényeket kielégítsék. A XX. század utolsó évtizedében gyakorlatilag minden esztendıben egy újabb utca nyílott, illetve kezdett beépülni. A lakóövezet az elsı új utcák, a Béke és az Ifjúság utca által képzett négyszögben helyezkednek el. Az Ifjúsággal párhuzamosan helyezkedik el a Honfoglalás és a Kölcsey, arra merılegesen pedig a Tavasz, a Forrás, a Kristály, a Hévíz és a Pacsirta utcák. A lakóterület bıvülése a 2000-es évek közepén hirtelen leállt, ami összefüggésben állhat a kereskedelmi szálláshely-kapacitás gyors növekedésével ben nyílt a golfpályán elhelyezkedı Radisson (ma: Greenfield), 2005-ben pedig a Répce Gold, illetve a Caramell Hotel. Ez olyannyira kiélezte a szálláshelyek közti versenyt, hogy abban a kiegészítı kínálatot nem vagy alig nyújtani képes szereplık kihullnak a piacról, ık jellemzıen a kisebb, kínálatukat fejleszteni nem képes szobakiadók. Ez a folyamat visszavetette lakások építésének ütemét és alapterületét is. A 2000-es évek közepe óta lelassultak, sıt csaknem leálltak a büki lakásépítések, és amelyek elkészülnek, azok is az olcsó telekárak miatt inkább Felsıbükön (pl. dr. Horváth Tibor és az Ipar utca), és a korábbiaknál kisebb alapterülettel, jelezve, hogy nem vendégek, hanem az illetı család kiszolgálására hivatottak. Különleges, szerepköre és formája szerint is átmeneti típust képvisel az üdülı, amelyek az 1960-as évek végétıl csak Bükfürdın létesültek, a legnagyobb ütemben az 1980-as években. A rendszerváltás után a rendelkezésükre álló terület betelt, így azóta csak felszereltségükben, küllemükben újulnak meg. A rendezési terv nem számolt jelentısebb ipartelepítéssel, így annak területigényével sem. Pedig a lakótelep mögött, az egykori almatároló telephelyét felvásárló, és azon üzemépítését, majd annak többszöri bıvítését végzı NESTLÉ (gyárbıvítések között, továbbá a volt cukorgyári betonos területen kamionparkoló építése 2013-ban), valamint a mellé települt VOG révén egy nagy üzemmérettel rendelkezı ipari terület alakult ki Felsıbük északi részén, a Petıfi utca Csepregi felé vezetı jobb oldalán. Az út másik felén egy kisipari zóna helyezkedik a cukorgyári idıktıl fogva, mindig újabb és újabb funkciókkal (kıfaragó, pékség) 155

156 A tercier szektor területi bıvülése is óriási volt a rendszerváltás után, ami már az 1991-es rendezési tervben is az egyik központi téma volt, és a 2004-esben is az maradt. Az 1991-es terven végigvonuló alapmotívum, hogy a falu és fürdıjének fizikai kontaktusát kell megteremteni. Ennek módja az, ha egy parkosított, sportpályákkal ellátott rekreációs övezetet építenek ki a kettı közt. Ez 2004-ben, az Európa út megnyitásával megkezdıdött. Az 1,6 km hosszú, kiemelt szegélyő úttestet, járdát és kerékpárutat magába foglaló út jelenti az elsı kiépített, autóforgalom által is igénybe vehetı belterületi összeköttetést Bük és Bükfürdı között. az építkezés lakótömbök, illetve a Caramell Hotel formájában az út mindkét vége felıl megindult, de még kb. 1 km-nyi szabad terület áll rendelkezésre, hogy végre belterületen is összeérjen a régi három városrész a legújabbal. Az 1980-as években kialakult bükfürdıi településrészen kialakult egy szubcentrum, a 2000-es évek elején Alsóbük végén pedig egy újabb, ami alapvetıen városszéli bevásárlóközpontokat (Forrás, DM, CBA), illetve szoláltatásokat jelent (autószalon, étterem). Az intézményhálózatot megfelelınek értékelte és azok helyét a falu természetes központjában, az Eötvös és Széchenyi utcákban jelölte ki mindkét rendezési terv, utóbbi javaslatot tesz annak funkcionális, területi és esztétikai fejlesztésére. Ez a Városközpont funkcióbıvítı megújítása Bükön címő uniós pályázati konstrukció keretében között mintegy 600 millió Ft összértékben megvalósult. A projekt eredményeként a cél teljesült, hiszen területileg is megnıtt (pl. Eötvös park kiépítése), funkcionálisan is megújult (pl. Atrium nevő új rendezvénytér épült) és esztétikailag (pl. Városháza felújítása, a Répce mente élıvilágát bemutató tanösvény) is más minıséget nyert. Az 1991-es terv nagyon pontos prognózist állított fel a lakóövezet robbanásszerő növekedése és a szálláshelyek jövıbeni számát illetıen férıhelyet és 387,2 ha-os beépített terület-nagyságot regisztrált, ami maradéktalanul megvalósult 2004-re, az idáig utolsó rendezési terv készítéséig, amely nagyrészt ennek a logikai folytatása. Tisztában volt vele, hogy az építkezések szinte csak önerıbıl fognak történni, amit nehéz szabályozni. Ezért javasolta, hogy az új családi házak építése esetén azok utcafrontban záródjanak, és ezzel a sorházas beépítési móddal városiasabb külsıt lehet kölcsönözni legalább az új utcáknak. Csepregre vonatkozóan is kettı településrendezési terv készült a rendszerváltás után, az egyik ban, a másik pedig 2002-ben (VASITERV 1993, ARCHIGRAF 2002). A kettı idıszak között a település belterülete ugyanúgy nem változott, mint 1962 óta, azaz négy évtized alatt semmit. Ennek az oka a már említett folyamatos népességszám csökkenés, így egyik sem tervezett új lakóövezet kijelölését és kialakítását. A felmerülı esetleges lakásigényeket foghíjbeépítésekkel kívánták orvosolni, amelyek potenciálisan mindegyik városrészt érintették, és az adott zóna meglévı uralkodó beépítési módhoz alkalmazkodott pótlásuk, tehát az átépítések a már meglévı beépítési módokat kompenzálják, új megjelenésével nem számol. Úgy tőnik, hogy egyelıre nem is kell, hiszen Csepreg a rendszerváltás óta egyetlen új utca sem nyílt, az építkezések a korábban megnyíltak feltöltésével merültek ki, és mivel azok döntıen a város peremén helyezkedtek el, az új építések is a családi házas módot követték. Az es évek fordulóján a lakóöv alapvetıen három területen növekedett, pontosabban sőrősödött be, a Damjanich utcában (Felsıváros-bıvítmény), illetve a Csokonai és Bognár Ignác utcákban (Alsóváros-bıvítmény). Az 1990-es évek második felétıl pedig csak utóbbi utca Tilosgyöpre érı szakasza mentén nıtt a lakóterület. A város iparfejlesztésére konkrét javaslatot egyik rendezési terv sem tett, mintha errıl eleve le kellene mondani. Annyit jegyeznek meg, hogy a korábban kialakult ipari területek már mélyen beékelıdnek 156

157 a lakóövekbe, így bıvítésükre korlátozottan van lehetıség. Új ipari gazdasági területek, távlatilag ipari park kialakítására a Szentkirályi keresztezıdéstıl nyugatra (Zsira felé) tesz javaslatot. Ott még egyetlen üzem sincs, az ipari létesítmények még csak a Rákóczi utca és az Öreg Répce meder mellé kúsztak ki. Ott egy a 2000-es évek elején lévı asztalos üzem, illetve egy 2013-ban épített fémszegecs-gyár (UNIRIV Kft.) található. Csepregen a rendszerváltás óta más funkció révén nem növekedett a beépített terület. A valamennyi rendezési tervben prioritásként kezelt közszolgáltatás-fejlesztés a településközpontra vagy annak közelébe összpontosult (pl iskola), a gazdasági szolgáltatások is a centrumban maradtak, a településtest már részén a korábbi elképzelések ellenére nem alkottak egységes alközpontot, szubcentrumot. Bük beépített területének expanziója a rendszerváltás után szédületes mértékő volt. Újabb funkcionális területe, a korábbi, bükfürdıi alközpont után az utóbbi másfél évtizedben létrejött alsóbüki szubcentrum. Emellett valamennyi korábban kialakult négy öv ipari-, üdülı- és lakóterületek, valamint a településközpont közül kiterjedt, egyre határozottabb saját karaktert, arculatot öltött. Csepreg beépített területének növekedése a rendszerváltás óta nem csak Bükhöz képest volt csekély, hanem saját önmagához viszonyítva is. Új típusú funkcionális területe nem jött létre, a lakó- és ipari öve nıtt a többinél egy kicsit nagyobb mértékben, újdonság pedig csak a korábban már többször megvalósuló keleti szentkirályi iparterület kezdeményének ismételt megjelenése volt A központi funkciók és építmények A központi funkciók típusai a hazai városokban A településeket az ember és annak lakó-, illetve munkahelye alkotja (MENDÖL T. 1936). Ezt a megfogalmazást követve meg kell vizsgálni a zárt településen lévı munkahelyek térbeli eloszlását is ahhoz, hogy a város funkcionális szerkezetét ki lehessen jelölni. A as években a Berzsenyi Dániel Fıiskola Társadalomföldrajz Tanszéke által az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) keretében végzett nagyszabású vizsgálat alapján funkcionális megközelítésben a városi terület- és épülethasználat, az intézmények, valamint a funkcionális városi területek az alábbi tíz kategóriába sorolhatók (CSAPÓ T. 2005B, PP ): a) Ipari (ipari parkok, üzemek, gyárak), létesítmények, közlekedési-mőszaki, kommunális (szennyvíz, volán, gáz, vízmővek, erımővek, hulladékgazdálkodás, autóbusz- és vasúti személy, illetve rendezı pályaudvarok, logisztikai központok stb.) cégek telephelyei. b) Kereskedelmi létesítmények: a városok külsı részein található bevásárlóközpontok, szórakoztató központok, plázák, hipermarketek, raktárak, depók, különféle szakáruházak, autókereskedık, benzinkutak, szolgáltató létesítmények és a belsı városrészeken lévı ABC-k, üzletek, üzletsorok, boltok, piacok és mindenféle szaküzlet. 157

158 c) Idegenforgalom és vendéglátás létesítményei és területei: vendéglátóhelyek (étterem, kocsma, büfé, presszó, fagyizó, kávéház, gyorsbüfé, gyorsétkezde stb.) és szálláshelyek (szálloda, kemping, panzió, motel, fogadó, nyaralóház, utazási irodák). d) Sport, rekreáció területei: sportpályák, strandok, uszodák, wellness-központok, stadionok, lovas pályák, jégpályák, sportcentrumok, szabadidı- és rekreációs parkok, közparkok, fittness centrumok, erdei tornapályák, motocross- és egyéb pályák. e) Oktatási és kutatási intézmények: egyetemek, fıiskolák, közép- és általános iskolák, óvodák, kollégiumok, pedagógiai intézetek, kutatóintézetek, képzı, továbbképzı és oktatási központok. f) Egészségügyi és szociális intézmények: bölcsıdék, idısek napközi otthonai, szociális otthonok, orvosi rendelık, szakrendelık, kórházak, klinikák, mentıállomások, vérellátók, szanatóriumok, állatkórházak, gyógyszertárak, drogambulanciák, szeretetotthonok, mindenféle karitász intézmény, egyházi épületek, beleértve a templomokat. g) Igazgatási intézmények: mindenféle hivatal és államigazgatósági-hatósági szerv épülete (illeték-, föld-, természet- és környezetvédelem hivatalai, önkormányzatok, rendırség, bíróság, börtön, ügyészség vámszervek, tőzoltók, kamarák). h) Mővelıdési és kulturális intézmények: mozik, színházak, könyvtárak, mővelıdési házak, képtárak, galériák, múzeumok, kongresszusi- és hangversenytermek, bábszínházak, rádiók, TV stúdiók, TIT, újságok szerkesztıségei. i) Gazdasági, üzleti élet intézményei: bankok, biztosítók, brókerek, befektetési cégek, tanácsadó és könyvelı cégek, ügyvédi irodák, közjegyzık, a különféle lakossági szolgáltató egységek (pl. posta, patyolat, fodrászat, kozmetika, szabóság, fényképész, fogadóirodák. j) Egyéb létesítmények: laktanyák, katonai objektumok, temetık-sírkertek. A disszertáció a funkcionális területek ezt a fajta felosztását alkalmazza, ez alapján végzi Bük és Csepreg különbözı szerepköreinek beazonosítását és csoportosítását A központi funkciók és intézményeik Bükön és Csepregen A két város funkciói a társadalmi és a gazdasági szolgáltatások, továbbá az elérhetıség, közlekedésföldrajzi helyzet alkotta hármas bontásban, tevékenység-csoportonként az általuk lefedett településhálózatra, azaz Bük és Csepreg vonzáskörzetére vonatkozóan kerültek bemutatásra. A központi funkciók kialakulásának idısorba rendezése jól mutatja a két település településfejlıdésének urbánus szakaszait, de igazán jó indikátorként inkább csak a társadalmi szolgáltatások intézményei alkalmasak, mert idıben állandóbb formációk, történelmileg pedig jobban dokumentált elemek, mint a gazdasági szolgáltatások egységei (24. ábra). Csepregen ezek a funkciók idıben nagyjából egyenletesen jöttek létre az elmúlt bı másfél száz esztendıben, különösen akkor, amikor a település járási székhely ( ) volt. Egy nagyobb intézményalapítási hullám kirajzolódik az 1950-es és 1970-es évek közötti két évtizedben is, amelynek indulása egybeesik a nagyobb cepregi állami vállalatok megalakulásával, 158

159 virágkorával, vége pedig a település vasútvonalának felszámolásával, illetve a büki turizmus felfutásával. A rendszerváltozás sem hozott pozitív fordulatot, új társadalmi szolgáltatás alig-alig telepedett meg a városban, amelynek a meglévık meg-, illetve fenntartása is nagy erıfeszítéseket igényel. Bükön a közintézmények alapítása idıben koncentráltabban jelentkezik, és két nagyobb csomópont látható. Az egyik a dualizmus korának utolsó két évtizede, amikor az iparosodó, egyesült nagyközségben is megjelentek olyan társadalmi szolgáltatások, amelyek Csepregen akkor már legalább fél évszázada mőködtek. A cukorgyár leégése ebben a tekintetben egyértelmő korszakhatár: a település társadalmigazdasági sorvadásával a központi funkciók is elkerülték azt. Bár az 1950-es években is létestült egy-egy intézmény, sokasodásuk az 1960-es évektıl nagy mértékő és folyamatos. Ez látványosan egybeesik a fürdı megnyitásával, fejlesztésével, és ok-okozati összefüggésük is aligha vitatható. Ahogy Csepreg, úgy Bük intézményalapítási történetében is jelentıs változást hozott a rendszerváltás, de amíg az egykori mezıvárosban drasztikusan visszaesett az új egységek száma, addig Bükön éppen, hogy látványos növekedésnek indult, ami mind a mai napig tart. Ez egyértelmően az önkormányzatiság megjelenésével, azok intézményfenntartói szerepének erısödésével függ össze. Az intézményhálózat nagysága, minısége szoros korrelációt mutat az adott település társadalmi-gazdasági prosperitásával, ez magyarázza, hogy a folyamat dinamikáját tekintve már Bük vezet. Mivel alig van olyan történelmi idıszak, amikor egyszerre mindkét helységre hasonló mértékő fejlıdés volt jellemzı, így egy rövid idıszaktól az 1960-as évek elejétıl eltekintve a két település intézményalapítási periódusai idıben egymás komplementerei. Különbség még az is, hogy Csepreg intézményalapításai a XIX. század második felétıl a XX. század végéig viszonylag kiegyelítetten történtek, ami egy hosszú, organikus városfejlıdésre vall, ezzel szemben Bükön XIX. század eleji és végi egy-egy évtizedben gyorsultak fel ezek a folyamatok, rövid periódusokban erısödtek meg a városképzı folyamatok. Jelen fejezet fı feladata a központi szerepkörök települési vetületét, azaz a várostesten belüli eloszlását vizsgáljuk meg a már alkalmazott hármas bontás, valamint a funkcionális városterületek imént idézett kategorizálásának összevonásával kialakított csoportosítás szerint (30. táblázat és 31. táblázat). Elıször tehát ebben a bontásban is felsorolásra kerülnek a funkciók, majd a számukra helyet adó közterület nevét rendeljük hozzá, amelyek így már ábrázolhatók a várostérképen, plasztikusan megjelenítve azok térbeli eloszlását (25. ábra és 26. ábra). A módszertant illetıen megjegyzendı azonban, hogy bizonyos szerepkörök nagy elemszáma (pl. Bükön a magánszállások) vagy szélsıségesen erıs koncentrációja (pl. egészségügyi szolgáltatások szállodákban vagy a kiskereskedelem üzletházakban történı összpontosulása) miatt nem volt módunkban valamennyi funkciót megjeleníteni a várostérképeken. Ezekben az esetekben a jelek száma nem felel meg az általuk szimbolizált funkcióval, amire a szöveges értékelés keretében felhívjuk a figyelmet. Ahogy a társadalmi és gazdasági szolgáltatások ágazati ismertetésénél már szóba került, hogy alapvetıen ezeket mennyiségi és minıségi szempontok szerint lehet csoportosítani, és ugyanez követhetı ezen funkciók településtesten belüli, tehát területi megoszlásának vizsgálatánál is. Az összes funkció száma alapján Bük messze vezet Csepreg elıtt, különösen a jórészt a turizmus talaján élı gazdasági szereplık extrém magas elemszáma miatt. Ha a funkciók településtesten belüli 159

160 eloszlását vizsgáljuk, akkor Csepregen erıs koncentráció figyelhetı meg, hiszen a város által ellátott szerepkörök döntı többsége a Széchenyi téren és a belıle kiágazó mintegy fél tucat utcában, a város történelmi központjában, jó közelítéssel a Felsıvárosban található. Itt már elkezdıdött a szerepkörök vertikális irányú elkülönülése, vagyis az emeletes építkezés, ahol a földszinti helyiségeket az intézmények, munkahelyek foglalják el és a lakófunkció az emeletre húzódott vissza. A szerepkörök horizontális, azaz városrészenkénti eloszlása már gyengébb, vagyis közterületeik nagy része tisztán lakófunkciójú. Bükön ez éppen fordítva van, hiszen szerepköreik területi összpontosulása alapján nincs egyértelmő központja, és Felsıbükön kívül valamennyi városrészen tapasztalható kisebb-nagyobb koncentrációjuk, tehát több helyen vegyülnek a lakóövezetekbe. Ugyanakkor nagyon kis helyre összpontosulnak ott, csak a rövid Eötvös utca az ahol vertikálisan is tagolják a településtestet. A funkciók minısége alapján már kiegyenlítettebb a helyzet a két város között. a társadalmi szolgáltatások közül az igazgatás valamennyi intézménye a legrégebbi településrészen helyezkedik el. Bükön a középbüki városrészen, azon belül az Eötvös és Széchenyi utcákban található, Csepregen pedig a Tőzoltóság kivételével mindegyik a Felsıvárosban, pontosabban a Széchenyi téren. Az egészségügyi intézmények is egy tömbben, a csepregi Felsıvárosban helyezkednek el, de Bükön az elsısorban a helyiek és környékbeliek alapfokú orvosi ellátását biztosító szolgáltatások, valamint mentıállomás és orvosi ügyelet középbüki összpontosulása mellett a település gyógyturisztikai profiljából adódik, hogy egy másik helyszínen, a Büki Gyógyfürdı Zrt-nél is jelentıs az egészségügyi kapacitás, oda elsısorban a gyógyvizes terápiához alkalmazkodó szakrendelések települtek. Hazánkban a fogorvosi praxis tipikusan idegenforgalmi vonzerıvel bír, külön turisztikai iparággá nıtte ki magát, és így a nagy látogatottságú településekre, településrészekre, intézményekre fókuszál. Bükön is így van, sok fogorvos praktizál, gyakorlatilag minden városrészen található rendelıjük, de a legtöbb Alsóbükön és Bükfürdın, ahol külön-külön egységben és szállodák kiegészítı kínálati elemeként egyaránt megtalálhatók. A szociális intézmények közül Bükön az idısek otthona is Középbükön található, ellenben Csepregen ez az intézmény az Alvárosban, a bölcsıde pedig e város bıvítményében helyezkedik el. Az egyházi intézmények telepítésének erıs vallás- és településtörténeti okai vannak. A katolikus vallású Csepregen a templomok az egykori önálló települések központjába települtek: a Szent Miklós templom a Felsıváros, a Szent Katalin kápolna az Alsóváros, a Boldogasszony kápolna elıdje pedig Csékéd temploma volt. A büki egyházi emlékek elhelyezkedése is a település vallástörténetének térbeli következménye. (A Szentkúti kápolna a Felsıváros-bıvítményben magánadakozásból épült a XIX század elején). A Szent Kelemen templom és plébánia Középbükön (Egyházas-Bükön) helyezkedik el, ahogy évszázadok óta vagy lassan már egy évezrede. Alsóbükön, a lutheránusok fellegvárában viszont a templom, a parókia, a gyülekezeti ház révén egy szabályos kis evangélikus negyed formálódott. A legújabb kegyeleti hely az bükfürdıi Ökumenikus kápolna, amely elsıdlegesen a turisták testi felüdülése mellett a lelki gondozását biztosítja. Az oktatási intézmények erıs térbeli koncentrációja mindkét városban tudatos tervezés eredménye és az elmúlt fél évszázadban több fázisban valósult meg. Bükön a rendszerváltás idejére került egy helyszínre az általános iskolai oktatás, ami 1995-ben ugyanott egy szakiskolával egészült ki. Csepregen ugyanerre 160

161 2007-ig kellett várni, amikor az elkészült egyébként az 1962-ben alapított szakközépiskolával telekszomszéd új iskolaépületben össze tudták vonni a teljes alapfokú oktatást, kivéve a zenei képzést. Csepregen a mővelıdési és kulturális intézmények felsıvárosi koncentrációja kizárólagos, Bükön viszont kétközpontú, a közmővelıdési intézményegységek a hagyományos középbüki helyszínei mellett rendelkezik a vendégek mővelıdését, szórakoztatását szolgáló bükfürdıi feladatellátási helyekkel is. A sport hagyományosan a lakóövezetek egykori a magyar kisvárosok falvak esetén jellemzıen XX. századi peremein létesültek, aztán a beépítések révén most már inkább beékelıdnek oda. Így van ez Csepregen mindkét sportpályával, és Bükön is az eggyel. Bükön van sportcsarnok, Csepregen csak tornaterem, de mivel a tömegsport mellett az oktatást is kiszolgálják, mindkét helyen közvetlenül az iskola mellett helyezkednek el. A rekreáció helyszínei egymástól eltérı elrendezıdést mutatnak a két városban. Csepregen jellemzıen a külterületen fordulnak elı, elsısorban annak értékes természeti adottságai, másrészt pedig a belterület régóta nagyfokú beépítése miatt. Bükön a zöldterületek jellemzıen a belterületre koncentrálódnak, még a tavak (horgásztó, bányató is) is. ebben a profilban megjelentek az aktív pihenést szolgáló attrakciók, létesítmények is, például a Kneipp-park, Napsugár Játszópark, Kristálytorony, és a legnagyobb rekreációs terület, maga a gyógyfürdı is. A gazdasági szolgáltatások közül a központi helyre ráutalt pénzintézetek kivétel nélkül mindkét helyen a centrumban foglalnak helyet, Csepregen még a lakosság most már alapvetınek nevezhetı igényeit kielégítı szolgáltatásaival (fodrász, kozmetika stb.) is ugyanez a helyzet, Bükön nem. Ott ezek a tevékenységek nem csak a helyieket szolgálják ki, hanem a vendégeket is. Ennek megfelelıen valamennyi városrészben elıfordulnak ugyan, de két helyen összpontosulnak, az üzletházakban és a szállodákban. Térbeli koncentrációjuk tehát nem a városközpontban, hanem Alsóbükön és Bükfürdın a legnagyobb, az ottani üzletházaknak és hoteleknek köszönhetıen. A posta sem csak egy központi helyen, Középbükön található, hanem Bükfürdın is. Az ipar területi allokációja mindkét településen a dualizmus kori indusztrializáció térbeli lenyomata, annak funkcióiban többször megújult emléke. Bükön ezt a XIX. század második felében, a Csepreg felé vezetı út felsıbüki végének jobb oldalán felépült cukorgyár jelölte ki, és az üzem leégése után is megtartotta a nagyipar magának mind a mai napig (repülıgép-javító, almatároló, jégkrém üzem, állateledel gyár). Vele szemben a cukorgyári lakások, mozdonyfordító stb. révén inkább a kisebb üzemméret lett a jellemzı, és ott ez is maradt a jellegadó minden történeti korszakban (KTSZ, fonalcsévélı stb.) és a jelenben is (kıfaragó, építıipari cég). Erre a közterületek elnevezése is utal. A kisüzemekkel rendelkezı részt régebben Mexikó - nak nevezték, ami arra utal, hogy mindentıl távol volt, azaz késıbb kapcsolódott a településtest pereméhez, egy kicsit idegen testként. A fıúttal párhuzamosan idevezetı utcát pedig Gyár utcának nevezték el. Bükön másutt nincs jellegzetes ipari terület, a vízmő székháza és központi telephelye a lakóövezetbe ékelıdik be. Csepregen az ipari létesítmények több kisebb tömbben kapcsolódtak a lakóövhöz a XIX-XX. század fordulóján, és a település térbeli kiterjedése miatt a lakóegységek már körbefogták ıket. Három ilyen terület különíthetı el, és a négy égtáj szerint azonosíthatók be. A nyugati részen, a Felsıváros bıvítményben az egykori Kadnár-féle téglagyár révén alakult ki ipari terület, ami a gyár lebontása után is minden korszakban 161

162 otthont adott ipari tevékenységnek (Asztalosipari KTSZ) és teszi ma is (WFK). Az Alsóváros-bıvítményben az Ásás mellé települt Klug-téglagyár helyén továbbra is megmaradt az ipar (UNIRIV Kft. fémtömegcikk), immár a lakóövezetbe ékelıdve. A három régebbi iparterület közül a legújabb, tulajdonképpen a rendszerváltás után kifejlıdött északi periféria, ahol a vízmőtelep mellett lakatos- és fémmunkákat (Fal Kft.) és szállítmányozást (Euroboard) végzı cég is megtelepedett. Napjainkban a város keleti, Tilosgyöphöz kapcsolódó részén jelent meg az ipari tevékenység, ahol újabb üzemek révén egy újabb összefüggı ipari terület kezd formálódni. Csepregben tehát az öt városrészbıl háromban található mérvadó ipari tevékenység, szemben Bükkel, ahol az teljes egészében Felsıbükre összpontosul. Tömegközlekedéshez kapcsolódó nagyobb létesítmények csak Bükön találhatók, a vasútállomás és környéke másfél százada Közép- és Felsıbük közti zóna jellegadó terület-felhasználási öve, míg a nemzetközi autóbusz-pályaudvar Bükfürdın található. A két viszonylat összekapcsolására szolgál a helyijáratos busz, ami ilyen kisvárosokban ritka. Részben a közlekedéshez, részben pedig a turizmushoz sorolható a kerékpározáshoz kapcsolódó infrastruktúra. Kerékpárútja Büknek és Csepregnek is van, de belterületen csak a fürdıvárosban fut. Itt találhatók már hozzá kapcsolódó kiszolgáló létesítmények (kerékpárkölcsönzı, pihenı stb.) is Középbükön és Bükfürdın a turisztikai információs pontokra telepített feladatként. Csepregen csak autóbusz-állomás van, meglehetısen szerencsétlen helyen, a Széchenyi téren, ami a városközpont-rehabilitációs program után is ottmaradt, és gyakran okoz gondot egy-egy rendezvény alkalmával a forgalomáthelyezés, azaz akadályozza a tér igazi reprezentatív közösségi térré történı alakítását. Az idegenforgalom és vendéglátás intézményeit Csepregen könnyebb összegyőjteni, hiszen csak néhány van belılük. Közülük az éttermek és a szállodák a városközpontban összpontosulnak, kivéve az Öreg Malom Hotelt, amely a szentkirályi körfogalom mellett, külterületen található. Magánszállás nincs a városban, a kocsmák pedig a helyi vendégekre építve egyenletesen oszlanak el a városrészek között. Fagyizó a centrumban, kifejezetten cukrászda pedig nincs. Bükön a kocsmák Csepreghez hasonló okok miatt valamennyi városrészen jelen vannak, de a nagyobb vendégforgalomra számító éttermek, szállodák és magánszálláshelyek szorosan követik a keresletet. Az éttermek korábban valamennyi településrészen elıfordultak, de a szálláshely-kínálat bıvülését és áthelyezıdését követve most Bükfürdın és Alsóbükön jelentkezik a túlsúlyuk. A büki szálláshelyek közül idıben a fürdı megnyitása után hirtelen megjelent igényt kielégítve a magánszállások alakultak ki. Ezek kezdetben a falu valamennyi részén elforduló típust testesítették meg, már meglévı házhoz hozzáépített szobák voltak, azaz a Zimmer frei klasszikus formái, tekintettel arra, hogy csak szoba került kiadásra és a vendéglátáshoz kapcsolódott lakóhely-egység is, a házigazda otthonaként szolgáló családi ház. A kereskedelmi szálláshelyek a büki turizmus tömegessé válása után, az 1970-es évektıl kezdıdıen jelentek meg. Mivel építési helyüket döntıen a település legfıbb attrakciójához, a Büki Gyógyfürdıhöz való közelség határozta meg, a nyolc büki szálloda közül hét Bükfürdın épült fel, de az egyetlen kivétel, a Hotel Piroska is a hozzá legközelebb esı Alsóbükön. A turizmus tömegessé válása, a vendégek igényének növekedése és nem utolsósorban a kereskedelmi szálláshelyek támasztotta versenyhelyzet miatt a magánszállások is fejlesztési kényszerbe 162

163 kerültek, és ezeket már nem lehetett a már meglévı lakásokban biztosítani. Ezért új, kifejezetten erre a célra készült házak tömegei épültek az es években, jellemzıen az alsóbüki részen, a Béke és az Ifjúság utca által befogott derékszögtıl északra. Ezek a házak már különálló lakórészeket kínáltak, így a feliratok is újak lettek: Apartement frei. A régebbi szobáztatók ezzel nem tudtak lépést tartani, így a 2000-es évek elején még 1000 magánszállás-engedély egyenletesen csökkent, napjainkra alig 500-ra. Felsı- és Középbükön gyakorlatilag megszőnt ez a tevékenység, és Alsóbükön is csak az elıbb említett arany négyszögbe szorult vissza. A magán- és a kereskedelmi szálláshelyek között egy sajátos, átmeneti típust képviselnek az üdülık, hiszen a lakásokhoz hasonló méretőek, belsı elrendezésőek és felszereltségőek, de kifejezetten a vendégfogadásra rendezkedtek be. Jellegzetesen bükfürdıi forma, csak ott fordul elı, és azon városrész beépített területének kb. felét ez a típus foglalja el. A kereskedelmi egységek nagy része Csepregen a városközpontra ráutalt tevékenységet folytatnak, koncentrációjuk itt nagyon erıs. Szinte csak a vegyes üzletek fordulnak elı tıle távolabb, egyenletesen a zárt településen belül. Ezzel szemben Bükön a kereskedelmi egységeknek nem az Eötvös és Széchenyi utcák a gócpontjai, hanem a különbözı kínálatú üzletek sorokba, bevásárlóközpontba tömörülve a turisták közelébe igyekeznek kerülni, ennek megfelelıen Bükfürdı és Alsóbük a fı elıfordulási helyük. Bükfürdın a kisebb alapterülető üzletek, butikok két helyen sort képeznek (Boltosház, Pavilonsor), Alsóbük végén pedig a nagyobb alapterülető üzletek (Forrás Üzletház, CBA, DM) jelentek meg. Utóbbi helyen a hagyományos élelmiszer-jellegő boltok mellett megjelentek a speciális kínálatú üzletek (pl. DM) és szolgáltatások (a Forrásban üzletsor van), ami a vendéglátással (Rigótanya Étterem), továbbá a hazánkban ilyen kisvárosban ritkaságszámba menı autószervízzel és szalonnal egy szabályos kereskedelmi zóna, egy alközpont (szubcentrum) alakult ki. Bükön és Csepregen a belterületen egy-egy benzinkút található, értelemszerően a forgalmas bevezetı utak mellett. A szerepkörök, intézmények, munkahelyek településen belüli eloszlását illetıen egy markáns eltérés található a két kisváros között. Csepregen a központi szerepköreinek nagy része egyetlen helyre, a történelmileg kialakult városközpontba települt, így funkcionális értelemben Csepreg egyközpontú, monocentrikus típust képvisel. A három faluból viszonylag késın, alig száz éve egyesült és alig ötven éve összeépült és egy újabb településrésszel bıvült Bükön nem alakult ki, mert ezen okok miatt nem is alakulhatott ki egyetlen városközpont. A közintézmények az egykori három falu nagyjából mértani közepén, Középbükön összpontosulnak, de attól légvonalban mintegy 3 km-re, a feltárt hévízkút mellett kialakult egy újabb településrész, amely nyilván a településközponttól való nagy távolsága miatt saját maga is telepített le funkciókat (boltok, posta stb.), így egy alközponttá formálódott. A kettı centrumtól nagyjából egyenlı távolságra, Alsóbükön pedig az ezredforduló óta kialakult egy harmadik központi rész, így Bük funkcionális szempontból legalább három központtal rendelkezı, policentrikus városmodellt testesít meg. 163

164 A lakásállomány vizsgálata A települések mendöli definíciója szerint a munkahelyek térbeli eloszlásának vizsgálata után célszerő megtenni a település másik összetevıjének, a lakásállománynak a mennyiségi és minıségi szempontú vizsgálatát is a különbözı övek kijelöléséhez (MENDÖL T. 1936). Ez azért is különösen fontos, mert a lakás céljára használt területek a legnagyobb területi kiterjedésőek valamennyi öv közül, így döntıen befolyásolják a települések arculatát (32. táblázat). Bük és Csepreg lakásállományának szám szerinti alakulása azt mutatja, hogy Bük ebben a tekintetben a rendszerváltás óta a két település történetében elıször megelızte szomszédját. A 2001-es népszámláláskor Csepregen még 34 darabbal több lakás volt, mint Bükön, 2011-ben viszont már 145-tel utóbbi helyen volt több, ami ekkora települések viszonylatában óriási ütemő változás. Ha hosszabb idısorba rendezzük a lakásépítést, akkor az látható, hogy bı fél évszázad alatt (1960 óta) a büki lakások száma 130 %-al, addig a csepregieké mindössze 6,3 %-al növekedett, ami 20-szoros (!) különbség. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a lakóegységek uralkodó formája mindkét városban a családi házas beépítési mód, akkor már érthetı, hogy a jóval kisebb külterülető Bük belterülete és ezen belül lakóterülete miért másfélszer akkora, mint Csepregé. Aligha találunk hazánkban még egy példát arra, hogy két egymással szomszédos kisváros lakásállománya és lakóterülete ennyire eltérı ütemben fejlıdött volna. Ha a múlt tapasztalatai és a jelen folyamatai alapján prognózisokat szeretnénk felállítani, akkor a lakások építési év szerinti vizsgálatával is megtehetjük ezt (27. ábra). Az adatok alapján a mai büki lakásállomány 88 %-a, a csepreginek pedig 78 %-a épült az elmúlt hat és fél évtizedben. Ez azt is jelenti, hogy éves átlagban Bükön 19,6 db, Csepregen pedig 15,7 db új lakás épült. Ilyen viszonylag nagy idıintervallumot nézve a különbség nem is olyan markáns, nem ad arra magyarázatot, hogy miért ilyen nagy a különbség a két város lakásállományának mennyiségi és minıségi paramétereiben. A választ az adja meg, ha a II. világháború óta eltelt idıszakot kisebb periódusokra osztjuk Bük és Csepreg lakásépítés-történetében. A lakások építési periódusai alapján két egymással inkább versengı, semmint egymást kiegészítı település tárul elénk. A háború utáni kb. három évtized lakásépítésében egyre csökkenı különbséggel Csepreg megelızte Büköt. Ezt követte egy olyan kb. a 70- es évek közepétıl a 80-as évek közepéig/végéig tartó idıszak, amikor egy trendfordulót megelızı fej-fej mellett haladás történt, majd a rendszerváltástól kezdve Bük elınye vitathatatlan. A folyamat idıbeni mintázata hibátlan, hiszen nem bontják meg rövidebb, a fı iránnyal ellentétes periódusok. Bük és Csepreg összehasonlító településföldrajzi vizsgálata nehezen képzelhetı el anélkül, hogy ne próbáljuk megkeresni a folyamat kiváltó okait. Az 1970-es évek közepéig Csepregen több lakás épült, mint Bükön. Ez nyilván érthetı, hiszen Bük a Horthy-éra egészében és a kora Kádár-korszakban is egy sorvadó falu volt. Ezzel szemben Csepregnek a járási székhely rangja képezte a fejlıdési potenciált, de annak 1950-es elvesztése sem törte meg lendületét, mert a mezıgazdaságban és iparban érdekelt állami vállalatai továbbra is biztosították a helyiek egzisztenciáját, és ezáltal építkezési kedvét is. Úgy tőnik, hogy az építkezések ütemében Bük már az 1960-as 164

165 években felzárkózott Csepreghez. Ebben az évtizedben a büki adatokat erıteljesen torzítja az 1965-ös árvíz által erısen megrongált vagy megsemmisült mintegy 100 ingatlan állami segítséggel újjáépült. Mivel Csepregen a Répce ekkora károkat nem okozott, ott az építések magánerıbıl történtek, amelyeket kiegészítettek ugyan állami lakásépítési akciók (pl. pedagóguslakások), de azokat szerencsére nem vis maior helyzetek kezelése kellett, hogy motiválja, hanem az aktív bevándorlási ösztönzık kiépítése mozgatta. A valódi trendforduló az 1970-es években történt, ami éppen egybeesik azzal, amikor Bük és Csepreg társadalmi-gazdasági fejlıdésének iránya és üteme élesen elvált egymástól. Tehát indokolt, hogy ezen tényezık hatását kutassuk az eltérı lakásépítési folyamatokban is. A büki fedett fürdı 1972-es megnyitása nem csak azt jelentette, hogy a szezonalitás megszüntetése nagyságrenddel megemelte az ide látogató turisták számát, hanem az óriási mértékő megyei persze közvetve állami beruházási forrás azt jelezte, hogy a központi és megyei kormányzat szó szerint és áttételesen is letette a garast a létesítmény hosszabb távú fejlesztése mellett. Ez már nem csak reményt, hanem meggyızıdést is adott Büknek ahhoz, hogy fényes jövı elıtt áll, hiszen azt a települést, amelyet néhány éve a lakóinak egy része is elhagyta, most meg a világ legnagyobb népvándorlása, a turizmus is megcélozta. Ezzel szemben Csepreg 1974-ben Csepreg elveszítette vasútvonalát, ami alighanem a legfontosabb ez esetben hátrányt okozó és máig ható településformáló erıvel bírt. Hatására a nagyipar többé elkerülte és elkerüli ma is, a meglévı szocialista nagyvállalatai Bükön voltak kénytelenek telephelyet fejleszteni. Csepreg lakosságszáma az 1960-as évektıl csökkent, de lakásépítése az 1970-es években tetızött. Akkor éves átlagban 26 lakás épült, zömmel magánerıbıl, de központi források igénybevételével is. Innentıl kezdve évrıl-évre egyenletesen csökkent a lakásépítések száma, és a folyamat ma is tart, a rendszerváltás az állam lakáspiacról történı kivonulása után pedig egyre gyorsuló ütemben. A rendszerváltás óta egyetlen új utca sem nyílt, az új építések a korábbi laköv bontással kialakított foghíjait töltik ki. Az eddigi negatív csúcs a közötti idıszak volt, amikor összesen annyi lakás épült Csepregen, mint az 70-es dekád egyetlen évében. Bükön a lakásépítési kedv az 1970-es években is nıtt, ez egyrészt a régebbi utcák foghíjainak családi házas beépítését, másrészt pedig a zöldmezıs beruházással létesített Petıfi-lakótelep tömbjeit jelentette. Utóbbi építés átnyúlt ugyan a következı évtizedre, de ekkor már ismét a szálláskiadásra is alkalmas családi házak vitték a prímet, teljesen újonnan nyitott, elsısorban a fürdıhöz közeli alsóbüki utcákat megtöltve. A rendszerváltás után az új házak gyors építési üteme megtört ugyan, de csak saját korábbi lendületéhez képest. Ez nem azt jelentette, hogy az építési kedv alábbhagyott volna, hanem az építések mellett az átépítések is újra erıre kaptak, hiszen a magánszállások iránt robbanásszerően megnövekedett kereslet tette szükségessé akár a nem sokkal azelıtt épült házak újabb lakóegységekkel történı bıvítését. Bük írott történelmének legnagyobb ütemő lakásépítési hulláma a közötti idıszak, amikor éves átlagban több mint 40 db lakás épült, és egyébként ezen öt esztendı alatt több mint Csepregen a rendszerváltás óta összesen. Valószínőleg a kettı év alatt ( ben) megnyílt három szállodának nagy szerepe van abban, hogy a szobakiadásra szánt magánházépítések ezt követıen alábbhagytak, és erre utal az is, hogy a lakóöv kiterjedésének iránya most már nem egyértelmően Alsóbük és Bükfürdı, hanem Felsıbük is, ahol kisebb, egy család kiszolgálásához szükséges alapterülető házakat építenek. 165

166 A házak minısége ha nem is teljesen, de nagy azért nagy mértékben függ a koruktól, ezért volt érdekes áttekinteni, összefoglalni a két város lakásépítési korszakait. Ezek után célszerő ezen idıbeli folyamatok térbeli eredményét, Bük és Csepreg mai a 2011-es népszámlálás által összeírt lakásállományának fıbb minıségi paramétereit megragadni (KSH 2011) ben Bükön 1062, Csepregen pedig 1155 db lakóház volt. Közülük az elıbbi helyen 55 (a teljes lakóházállomány mindössze 5,2 %-a), az utóbbin pedig 13 db (1,1 %) volt az emeletes, ami azt jelenti, hogy egyik helyen sem meghatározó a többszintes építkezési mód és a lakófunkció összekapcsolódása. Az viszont figyelemre méltó, hogy a Csepregnél sokkal kisebb városi hagyományokkal rendelékezı Bükön nagyobb az értéke. Ennek oka egyrészt a több mint 30 éves lakótelep jelenléte, ami Csepregen nincs, másrészt pedig az ezredforduló utáni emeletes lakóházépítések, fıleg a Bükfürdı közelében ben Bükön 1437, Csepregen pedig 1292 lakást írt össze a cenzus. Ez azt jelenti, hogy a fürdıvárosban 1,35 db, Csepregen pedig 1,12 db lakás jutott egy lakóházra, tehát mindkét helységben az egylakásos családi ház az uralkodó típus, és Bük elınye abból táplálkozik, amibıl az emeleteseknél: a társasházas építkezés a rendszerváltás után ismét reneszánszát éli, és mivel ekkorra Csepregen csaknem leálltak a lakásépítkezések, Bük kis bázison elınyre tett szert vele szemben. A lakások tulajdoni viszonyai alapján is hasonlít egymáshoz a két kisváros. Bükön a lakások 94%-a (1351 db), Csepregen pedig 95,5 %-a (1234 db) magántulajdonban vannak, vagyis az önkormányzaton kívül egyéb közösségi állami, szövetkezeti stb. tulajdonosok nem jellemzıek egyik helyen sem, ha korábban voltak is, a rendszerváltás után kivonultak a lakáspiacról. Az igénybevételük alapján viszont nagy különbség mutatkozik a két város között, hiszen Bükön csaknem kétszer annyi a nem lakott lakások aránya (19,2 %), mint Csepregen (11,9 %). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Bükön azért építettek és építenek jóval több új lakást, mint Csepregen, hogy aztán üresen álljanak, hanem éppen ellenkezıleg, azért, hogy mások, a vendégek is igénybe vehessék. A 2011-es cenzus a korábbi népszámlálásokhoz hasonlóan a lakások és az üdülıket egy ingatlan-kategóriába sorolja, tehát nem tesz különbséget amiatt, hogy azok csak egyéni vagy turisztikai igényeket is kielégítenek-e. Csepregen ez mindegy, hiszen ott gyakorlatilag nincs a belterületen üdülı, Bükfürdın viszont sok. Annak, hogy a népszámlálás szerint Bükön nincs lakott üdülı, az oka, hogy tulajdonosaik valamennyit lakásként vetetnek nyilvántartásba, és ı vagy több ingatlan birtoklása esetén egyik családtagja bejelentkezik oda, mint állandó lakcímre, hogy ne kelljen maguk után üdülıhelyi díjat (IFA) fizetni. A lakások minısége meglehetısen összetett és nehezen objektivizálható mutató. Korábban általában a felszereltségük alapján lehetett számszerően minıségi kategóriákba osztani, és közelítıleg a település nagyságával arányban jobbak voltak a mutatói, azaz a lakások minısége a városi lét egyik indikátora volt. A lakásokkal szembeni általános minıségi elvárások növekedésével, valamint a településformáló erık megváltozásával egyrészt a régebben alkalmazott mutatók zöme már nem bírnak a minıségi különbségek bemutatására alkalmas információkkal, másrészt pedig az infrastrukturális fejlettség immár nem feltétlenül függ össze a települések méretével és jogállásával, dinamizmusuk a relatív helyzetüktıl függ. Bük és Csepreg lakásállománya vízvezetékkel csaknem teljesen ellátott, és a 90 %-ot meghaladja a csatornázottságuk, továbbá döntı többségük legalább komfortos szintet eléri. A minıségi különbségek érzékeltetésére a lakások építési év szerinti, illetve a szobaszám szerinti csoportosítását használjuk, 166

167 természetesen ismerve, hogy ez a módszer sem fed fel minden eltérést, de az ok-okozatok szöveges értékelése mellett szakmainak elfogadhatónak tartjuk. Bükön a rendszerváltástól 2011-ig óriási mértékben, több mint egyharmadával nıtt a lakások száma. Az összességében egységesnek tőnı folyamat több, egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérı periódusra osztható között a lakásállomány egésze úgy növekedett, hogy közben drasztikusan (59, illetve 46,3 %-kal) csökkent az egy- és kétszobás lakások száma. Ez azt jelentette, hogy nagy alapterülető, több szobaszámú új lakás épült. A méretükbıl, beépítési formájukból (egy részük sorház) illetve a fürdıhöz legközelebbi, alsóbüki elhelyezkedésükbıl következıen nyilván elsısorban szálláskiadási céllal. Csepregen ugyanez a folyamat kisebb méretben lejátszódott, de ott nem a turizmus generálta, hanem a csepregiek saját célra történı építkezése az új lakóövezetekben (Csokonai, Bognár I. utcák, azaz a Malomkert környéke), illetve a régebbi lakások bıvítése a település más részein tıl elvált egymástól a két település lakásállományának minıségi változása. Bükön folytatódott és az évezred elsı fél évtizedében tetızött a nagy alapterülető lakások építése, jellemzıen továbbra is az alsóbüki peremterületeken. A folyamatnak azonban volt és van egy másik összetevıje is, hogy az egy- és kétszobás lakások száma is növekedésnek indult. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy romlott a lakóegységek minısége, hanem azt, hogy a lakások idegenforgalmi célú hasznosítása visszaszorulóban van. A kétszobás lakások már jellemzıen nem Alsó-, hanem a Felsıbükön épülnek, és a nagy forgalom helyett inkább a nyugalmas környék a telepítı tényezıjük, és ez együtt jár azzal, hogy a fürdıtıl távolabb alacsonyabbak a telekárak is. Az egyszobás lakások sem a leromlott, hanem inkább a modern lakókörnyezet mutatói, révén, hogy zömében a fürdın vagy annak közelében, kifejezetten befektetési célzattal újonnan létesített tömbös társasházakhoz kapcsolódnak. Csepregen töretlen a három- vagy annál több szobás lakások gyarapodása és az egy- és kétszobás lakások fogyása. A szinte egy fél évszázada változatlan számú lakás azt mutatja, hogy összességében az új lakások építése sem jellemzı Csepregen, ennek megfelelıen a nagy alapterületőek a kisebbek bıvítésével jönnek létre. Bük és Csepreg mai lakásállományát összehasonlítva megállapítható, hogy mindkét városban a saját tulajdonú családi ház az uralkodó típus, amelyek Bükön sokkal újabb építésőek, de Csepregen sem rosszul felszereltek. A lakásállomány több évtizedes bıvülésének eredményeként Bük lakásai sokkal tágasabbak, zömük a bennlakók mellett vendégek kiszolgálására is alkalmasak és használatosak. Bükön a lakóövezet sokkal kiterjedtebb a csepreginél, hiszen egyrészt Bükön több lakás van, másrészt pedig az üdülık is gyarapítják számukat, ami Csepregen értelemszerően nincs. A mennyiségi és minıségi jellemzıi miatt Bük új létesítéső lakóövezetei formájukban, megjelenésükben markánsan elkülönülnek a régebbiektıl, Csepregen ez kevéssé látványos, ott csak a Malomkert környéke lóg ki a sorból. A lakóegységek családi házak mellett további formacsoportjainak száma alapján nincs nagy különbség a két város között, Bükön inkább az újabbak (pl. tömbös és sorházas) viszik a prímet, viszont teljesen hiányoznak azok a régebbiek (pl. zárt többszintes, zárt földszintes), amelyek viszont Csepregen jellegadóak. 167

168 A népesség száma és településen belüli eloszlása Mivel egy település az ott élı közösség társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységének térbeli lenyomataként is értelmezhetı, a népesség mennyiségi és minıségi jellemzıinek települési szintő és településrészenkénti vizsgálata is fontos a zárt településtest földrajzi szempontú vizsgálatához. Mivel Bük és Csepreg kisváros, a népszámlálások csak adataikat csak települési szinten közlik, településrészenkénti bontásban nem. Ennélfogva a lakónépesség minıségi vonásait csak a két város egészét tekintve tudjuk megtenni, a mennyiségi ismérveket pedig a nép- és laksőrőségi értékek városrészenkénti eloszlásának vizsgálatával. Az adatbázisa azonban ezeknek sem a cenzus, hanem az önkormányzati hivatalokban megtalálható Visual Register nevő lakcímnyilvántartó alapján végeztük, amelyben utcánként csoportosítva találhatók meg a lakások, azok lakóival együtt (3. forrásmelléklet). Az utcákból összeállított városrészek területének és lakásszámának, valamint az ezekben lakók számának ismeretében számítható és összevethetı egymással a lak- és a népsőrőség, amibıl több releváns településföldrajzi következtetést lehet levonni. Mivel ezek az adatok 2013-asak, és a KSH ezen évre vonatkozó adatai értelemszerően még nem ismertek, az összehasonlításuk a 2011-es és 2012-esekkel bizonyos kikötésekkel lehetséges, de a két településen belüli illetve közötti folyamatok fıbb irányait és arányait lehet velük érzékeltetni ben a népszámlálás alkalmával a lakónépesség Bükön 3301 fı, Csepregen pedig 3286 fı, 2012-ben pedig 3493 és 3393 fı volt (KSH 2011, 2012). A két legutóbbi cenzus között, ahogy Vas megye egésze, úgy valamennyi városa is veszített népességébıl, Bük kivételével. Csaknem minden településen a lakosság természetes fogyása tapasztalható, így a tényleges népességnövekedés egyetlen forrása a bevándorlás marad és 2011 között csak négy vasi város tudott vándorlási aktívumot felmutatni, Kıszeg, Szentgotthárd, Vasvár és Bük, de csak utóbbi népessége nıtt ténylegesen. Ez azt jelenti, hogy Bük demográfiai súlya Vas megye és a Csepregi kistérség vonatkozásában is megnıtt, illetve története során a lakosságszáma elıször elızte meg Csepregét (28. ábra). Az eredmények nem jelentenek meglepetést, hiszen a két település demográfiai viszonyainak idısorba rendezése már régóta elırevetítette azokat (29. ábra). Az 1870-tıl induló népszámlálási adatok szerint trendjeiben Bük, Csepreg és a Csepregi kistérség lakosságszámváltozása kb. egy évszázadig hasonlóak voltak, beleilleszkedtek a hazai folyamatokba, követve annak urbanizációs szakaszváltásokkal befolyásolt pályáit is. Az 1970-es évek elejétıl azonban Csepreg, illetve az egész kistérség lakosságszáma csökkenésbe váltott át, míg Büké növekedésbe, és a két ellentétes irányú folyamat ma is tart. Bükön ez az idıszak feltőnıen egybeesik a helyi fürdıturizmus felfutásával (1972: fedett fürdı megnyitása), Csepregen pedig a vasútvonal bezárásával (1974). Persze nem lehet kizárólag ezeknek az eseményeknek tulajdonítani a két település népesedési folyamatainak alakulását, de nagy valószínőséggel összefüggésben lehetnek vele. Bük és Csepreg lakosságának iskolázottsága a magyar kisvárosok átlagát mindig meghaladta, és így volt ez 2011-ben is. A két helység közül a csepregi lakosság mindig iskolázottabb volt, aminek oka nyilván a gazdagabb városi múltjában és fejlettebb közoktatási, közintézményi hálózatában található meg, de a két város közötti ebbéli különbség kezd eltőnni. A diplomások adott 25 éven felüli népesség korosztályon belüli aránya Csepregen még magasabb (12,2 %), mint Bükön (11,7 %), de az érettségizettek 18 éven felüli 168

169 népességen belüli aránya alapján már Bük vezet (42,5 %) szomszédjával (41,5%) szemben, és ez elırevetíti, hogy már rövidtávon Bük meg fogja elızni. A lakosság gazdasági aktivitása és foglalkozási szerkezete alapján is a demográfiai folymataikhoz hasonló folyamatok játszódtak le (33. táblázat, illetve 30. ábra). Az aktív keresık száma mindkét helyen az 1960-as cenzus alkalmával tetızött és onnan csökkenni kezdett, de amíg Csepregben ez a mai napig tart, addig Bükön csak 1970-ig, onnantól ha nem is egyenletesen, de nı. A foglalkoztatottak száma alapján rajzolt grafikon vonalvezetése hasonlít a demográfiai folyamatok által kirajzolthoz. Csepreg aktivitási rátája a rendszerváltás óta folyamatosan csökken, és 2001-ben addig soha nem tapasztalt mélységekbe zuhant. A magyarországi népszámlálások közel másfél százados történetében még sohasem dolgoztak ilyen kevesen Csepregen, mint 2001-ben, és azóta érdemben nem is változott ez a helyzet. Az 1960-as évhez (2180 fı) képest egyharmaddal kevesebb a foglalkoztatottak száma. Bükön a rendszerváltás nem okozott ekkora törést a foglalkoztatottságban. Ott egy kis visszaesés után folyamatosan nıtt az aktív keresık száma, és 2011-ben történelmi csúcsot ért el, némileg meghaladta a cukorgyári idık 1910-ben elért rekordját (az 1510 fı volt) is. A két város aktív keresıinek foglalkozási ágankénti megoszlása is jelentıs eltéréseket mutat az elmúlt egy évszázadban (31. és 32. ábra). Bükön és Csepregen is a mezıgazdaság volt a legnagyobb munkaadó, és a dualizmus kori iparosításnak köszönhetıen mindkettıben csökkent az ebben a szektorban dolgozók aránya. Ez azonban csak idıleges volt, hiszen a földosztásoknak továbbá Bükön a cukorgyár leégésének köszönhetıen Csepregen az 1920-as, Bükön pedig az 1940-es évektıl fogy az agrárkeresık száma. Az iparban foglalkoztatottak száma mindkét településen a II. világháború után újra nıtt egészen az 1970-es évekig, majd a szocialista ipar válsága nyomán a rendszerváltásig visszaesett. Onnantól a magántıke befektetések nyomán újraszervezıdött helyi ipar révén ismét nı. A tercier ágazatok Bükön az 1970-es, Csepregen az 1980-as évek óta a legnagyobb munkaadó. A foglalkoztatási struktúraváltás Bükön idıben és ágazatok között is sokkal drasztikusabban játszódott le. Az 1970-es évtizedben a szolgáltatások elıször a mezıgazdaságot elızték meg, majd csak ezt követıen az ipart, azaz egyetlen évtized alatt agrártelepülésbıl egy turisztikai célponttá vált, amely az aktív keresık foglalkozási szerkezetén is meglátszott. Csepregen elıször az ipar elızte meg az agráriumot (1960-as évek), majd csak ezt követıen, az 1970-es évektıl lett a tercier szektor a legnagyobb munkaadó. A rendszerváltás óta mindkét városban foglalkozási átrétegzıdés zajlik, de amíg ezt a folyamatot Bükön a fejlıdés, addig Csepregen a gazdasági visszafejlıdés mozgatja. Mindként városban egyre nagyobb mérető a tercierizáció, ami Bükön érthetı, hiszen a település közel fél évszázada jórészt a turizmusból él. Itt a szolgáltatásokban dolgozók száma és aránya egyenletesen nıtt, aminek a másik oldala, hogy a mezıgazdaságban és iparban dolgozóké egyenletesen és közel egyformán csökkent a rendszerváltásig tıl viszont némileg nıtt az iparban dolgozók aránya, ami azt mutatja, hogy a nagy multinacionális vállalatok (VOG, de elsısorban a NESTLÉ) beruházásai révén a büki ipar a helyi gazdaság másik turizmust kiegészítı stabil alapja lett. Ennek tudatában már nem jelent olyan nagy problémát, hogy a mezıgazdasággal fı állásban foglalkozók csaknem teljesen eltőntek. Csepregen viszont a rendszerváltással valamennyi termelı ágazatban érdekelt szocialista nagyvállalat megszőnt, és mindössze néhány, éppen egy nagyságrenddel kisebb üzemmérető alakult helyettük. A csepregi agrárium egyetlen évtized alatt elveszítette 169

170 munkavállalóinak négyötödét, és az ehhez kapcsolódó tudást és kultúrát, ami évszázadokon keresztül polgárosodását, városi fejlıdését biztosította. Az iparban dolgozók száma és aránya nıtt ugyan, de annak ismeretében, hogy ipari nagyfoglalkoztató ma sincs Csepregen, ebben az ágazatban dolgozók nagy része másutt tud elhelyezni, és lakóhelyük munkaerıpiacának zsugorodása miatt ingázásra kényszerül. A szolgáltató ágazatok sem fejlıdtek igazán, és nagyrészt ma is a közszolgáltatásokban merülnek ki. A két település beépített területének népsőrősége jelentısen, laksőrősége kismértékben tér el egymástól, mindkettı Csepreg javára, és ez ellentmond a két település népesség- és lakásszámának korábban ismertetett dinamizmusának. A paradoxont a speciálisan büki városrész, a szinte kizárólag turisztikai szerepkörő Bükfürdı adattorzító hatása jelenti. Ha ezt a városrészt nem számítjuk, akkor a három régebbi városrész népsőrősége 1185 fı/km², ami már csak kis mértékben marad el Csepreg mögött, a laksőrősége (3,14 fı/lakás) pedig hajszálpontosan azonos vele, tehát a két mutató alapján azonos kategóriába tartoznak. Ha Bük és Csepreg nép- és laksőrőségét egymással összevetve városrészenként vizsgáljuk, akkor érdekes és különbözı specifikus tulajdonságokat fedezhetünk fel (33. ábra és 34. ábra, továbbá 34. táblázat). A legfontosabb megállapítás, hogy jelen kutatásban a két városnak összesen kilenc városrészét különböztettük meg, pontosan annyit, amennyi a lak- és népsőrőségüket összehasonlító táblázat metszetében található cellák száma. Az, hogy egy kivételével valamennyit kitölti a kilenc városrész, arra utal, hogy a népesség zárt településtesten belüli eloszlása tekintetében nem csak Bük és Csepreg között van nagy különbség, hanem a városokon belül is. Bükfürdın és Felsıváros-bıvítményen kívül nincs azonos kategóriába esı, ami két ilyen kicsi és egymáshoz közel esı település esetén ritka jelenség. Bükön a lak- és népsőrőség által kirajzolt térkép és mátrix Felsıbüktıl Bükfürdı irányában egyenletesen csökkenı adatokat ad mindkét mutató esetében. A négy városrész közül Felsıbük a legnépesebb, csaknem minden második büki lakóhelye. Az ipari létesítmények mellett a lakófunkciója kiemelkedı, a magas lak- és népsőrőségét a területén fekvı Petıfi-lakótelep tömbjei is okozzák, de újabb, általában fiatalabb beköltözık által lakott családi házas közterületei (pl. dr. Horváth Tibor, illetve Ipar utca) is vannak. Középbük a település átlagánál nagyobb laksőrősége mellett átlagos népsőrőségét az okozhatja, hogy lakásállománya mellett helyet ad a formálódó városközpontnak, amely szinte valamennyi közintézményt magába foglal, jelentıs darabot kihasítva területébıl. Az utóbbi három évtized büki lakásépítési lázának fı célterülete, Alsóbük lak- és népsőrősége csak átlagos, tehát nem csak fizikailag, hanem szerepköreiben is egy átmenetet képez a város lakóit kiszolgáló régebbi városrészek és a turisták fogadására berendezkedett Bükfürdı között. Ezt jelzi, hogy központi funkciók nincsenek a területén, de a lakófunkcióját elsısorban magánszállás- és vendéglátóhelyek, illetve kis- és nagykereskedelmi egységek egészítik ki. Bükfürdı alacsony lak- és népsőrőségét nyilvánvalóan az okozza, hogy területének nagy részét nem lakóövezet teszi ki, és azok is többnyire egy-egy tömbhöz kötıdnek az Európa út mentén. A városrész, egyáltalán az egész település legnagyobb attrakciója, a gyógyfürdı a 14 hektárjával önmagában Bükfürdı területének egytizedét teszi ki. A további turisztikai szuprastruktúra két nagy csoportra bontható, a szállodákra, amelyek a Hotel Piroska kivételével, és az üdülıkre, amelyek kizárólag itt fordulnak elı. Az üdülık laksőrősége kiugróan alacsony, mivel az IFA elkerülése érdekében a tulajdonos családnak csak egy- 170

171 egy tagja jelentkezik be oda állandó lakcímre. A szuprastruktúra másik eleme a vendéglátó egységek, szolgáltatások hálózata, amelynek összpontosulása itt olyan erıs, hogy Bükfürdın egy települési szubcentrum alakult ki. Csepregen a legnagyobb népsőrőségő a legrégebbi és a legújabb városrész, tehát a Felsıváros és a Tilosgyöp. A Felsıváros a történelmi Csepreg központja, így a büki centrummal ellentétben lakófunkciója már kezdettıl együtt járt a központi szerepkörökkel. Ennek megfelelıen zárt földszintes és/vagy többszintes beépítési módja biztosítja, hogy az intézmények mellett a lakásoknak is maradjon hely. A Tilosgyöp laksőrősége alacsony, ami azt jelzi, hogy csaknem valamennyi háza lakott, de jellemzıen nem háromgenerációs, hanem fiatalabb családok. A második legrégebbi, egyúttal legkisebb népességő Alsóváros családi házas, de sőrőn beépített városrész, azonban a lakásaikban nem sokan élnek, így a laksőrősége a városi átlagnál kisebb. A Felsıvárost két irányból körülölelı Felsıváros-bıvítmény és Alsóváros-bıvítmény a legnépesebb, de egyúttal a legnagyobb területő városrészek, és mivel falusias, kisvárosias és kertvárosias jellegő beépítésőek, a népsőrőségük a város átlagánál alacsonyabb. Közülük az Alsóváros-bıvítmény a kertvárosias (sorházas és modern családi házas) beépítése miatt az átlagnál magasabb. A Felsıváros-bıvítmény a legnagyobb lakosságszáma és területe ellenére került ugyanabba a kategóriába, mint Bükfürdı. Ez persze nem azt jelenti, hogy a terület felhasználás hasonló jellege miatt történt volna. Éppen ellenkezıleg: a részben családi házas, illetve részben a több helyütt elıforduló zárt, illetve hézagos földszintes beépítési módú, gyakran leromlott állagú lakóépületek az oka. Az alacsony lak- és népsőrőség tehát nem csak a turisztikailag vonzó területekkel, hanem a lakosság számára helyenként kissé taszító lakókörnyezettel is együtt járhat. Bük és Csepreg lakosságának városrészenkénti eloszlásával, illetve ezek összehasonlításával kapcsolatosan a legfontosabb következtetés az, hogy nem csak a két település között, hanem azokon belül is markáns különbségek tapasztalhatók. Ugyan a gazdasági tevékenységek és társadalmi rétegek településen belüli eloszlásának vizsgálatára ekkora települések esetén a népszámlálási adatok nem állnak rendelkezésre, de az egyrészt a települési szintő adatok, másrészt a lak- és népsőrőség, továbbá a látható formai elemek vizsgálatából úgy tőnik, hogy egyre nagyobb gazdasági és társadalmi különbségek alakulnak ki a két város között és azok beépített területén belül. Ezek a spontán folyamatok egy idı után jelentkeznek a városrészek arculatán, és kezelésük vagy megoldásuk külsı beavatkozást kíván. Ezt nyilván a helyhatóság tudja megtenni, közösségi források bevonásával. Mivel ez Bükön nagyobb mértékben áll rendelkezésre, az aktív település-, illetve településrészfejlesztésre ott van nagyobb lehetıség, így az éles különbségek mérséklésére is. A beavatkozást azért szükséges megtenni, mert annak elmaradása esetén egy idı után az addig csak egy-egy városrészt érintı akár csak annak egy szférájában jelentkezı problémahalmaz túlnı annak a határain, és a település a tetraéder egészére negatívan hat ki, és szélsıséges esetben az egész helységet, mint lakókörnyezetet is leértékel. 171

172 Beépítési módok és elterjedésük Beépítési módok és elterjedésük a hazai városokban Hazánkban elsıként Mendöl Tibor foglalkozott a települések különbözı beépítési formáinak a leírásával és kutatásával. Elmélete viszonylag egyszerő volt, négy ún. formacsoportot különböztetett meg. Ezek a városok belsı részeitıl kifelé haladva a) a többszintes zárt típus, b) a kispolgári sorház, c) a hézagos kispolgári sorház és d) az aprótelkes, falusias-hóstáti típus. Mendöl szerint a beépítés formája teljes összhangban van a benne lakók társadalmi helyzetével, azaz a többszintes zárt épületekben a várost irányító nagypolgárok, a kispolgári sorházakban, mint a nevük is mutatja, a kispolgárok, tisztviselık, kisiparosok, tehát többnyire a szellemi foglalkozást őzık, illetve a szolgáltatásban dolgozók. Végül a falusias, ún. hóstáti (a német Hofstadt = udvarhely, elıváros kifejezésbıl) beépítés döntıen a fizikai munkások, még inkább a mezıgazdaságból élı ıstermelık lakóhelye (MENDÖL T. 1936). Ez az összhang a két világháború között még valóban létezett Magyarországon, tehát a házak beépítésének a formája visszatükrözte a benne lakók foglalkozását és társadalmi rétegzıdését. A II. világháborút követı évtizedekben alapvetı változások történetek hazánk társadalmi-gazdasági életében, amelyek kihatottak és döntıen befolyásolták a hazai települések (fıleg a városok) településmorfológiáját. Ezek közül a legfontosabb, hogy az 1950-es évektıl erıteljes iparosítás indult el elıször a nagy-, majd az 1960-as évektıl a közép- és kisvárosainkban is. Emellett megjelentek a funkcionalitás jegyében készült szocialista iparvárosok, amelyek megjelenésükben teljesen eltértek a történelmi kifejlıdéső városainktól. A városok felduzzadt népességének elhelyezésére megindult az ipari mérető lakásépítés, a homogén társadalomeszménynek megfelelıen fıleg tömbös megjelenéső épületek alakjában. Hatásukra megnıtt a beépítés vertikális tagozódása, viszont a horizontális zártság nem követte azt. Városainkban hatalmas összefüggı, elsısorban termelıágazatokat magába foglaló ipari területek jöttek létre. Az iparosítás magával hozta különösen a városi népesség foglalkozásának átrétegzıdését is. A mezıgazdaságból élık száma és aránya az összes foglalkoztatottból folyamatosan csökkent a korszakban elıször az ipari, majd az 1980-as évektıl a tercier keresık javára. A szocialista társadalomban gyorsan lejátszódó foglalkozási átrétegzıdést nem tudták követni a beépítési formák változásai CSAPÓ T. (2005B). A diszharmónia fokozódott a szocializmusra jellemzı és egyre nagyobb mértékben elterjedı új, tömbös beépítés, vagyis a lakótelepek megjelenésével, hiszen a tömbházak lakásai teljesen azonosak, semmit nem tükröznek abból, hogy kik laknak bennük. Egyértelmővé vált, hogy a beépítési formacsoportokat felül kell vizsgálni. Ezt Becsei József tette meg, aki a Mendöl-féle formacsoportokra dolgozta ki és mutatta be a 70-es és 80-as évtizedekre, vagyis a szocialista idıszakra jellemzı beépítési formákat. Becsei kilenc fajta beépítést különböztetett meg a hazai városokban, ezek: a) zárt sorú többszintes, b) zárt sorú földszintes, c) félig zárt földszintes, d) többszintes tömbös, e) fésős, f) családi házas, g) hóstáti típus, h) villaszerő és i) vegyes. Vagyis a szocializmusban a társadalom uniformizálására tett kísérletek települési vetülete az lett, hogy nem kevesebb, hanem inkább több változata alakult ki a beépítési módoknak. Mindenekelıtt azért, mert a városokban megjelent a városokban a lakótelepi építkezés, amelyet a többszintes 172

173 tömbös beépítés jellemzett. Emellett a városok külsı részein egyre jobban elterjedtek a szabályos, kezdetben négyzet alaprajzú, egyforma családi házak. Mindkettıt a hirtelen megnövekedett lakásigény, vagyis a városokba irányuló nagyarányú vándorlás hozta létre, hiszen rövid idı alatt kellett sok embernek megfelelı lakást biztosítani. Becsei még említett egy vegyes beépítést is, amely olyan területeken jellemzı a városokban, ahol egyidejőleg van jelen többféle beépítés, vagyis amelyek gyorsan átalakulnak. İ már utalt rá, hogy a tömbös beépítés elterjedésével, a városiasabb forma kialakulásával nagyrészt eltőnnek/eltőnhetnek a kisvárosokra jellemzı zárt és a félig zárt földszintes típus (BECSEI J. 1983). A 90-es évtizedben a politikai-gazdasági és társadalmi rendszerváltás hatására jelentıs változások következtek be a hazai városok beépítésében is. a változás mozgatórugója, hogy a szocialista tervgazdaságot a kapitalista piacgazdaság váltotta fel, azaz nem csak a politikai elhatározások, hanem az üzleti viszonyok is befolyásolják a beépítési módok elhelyezkedését. Ez a szemlélet pedig a településeken, különösen a városokon belül jelentısen megemeli a telekárakat, méghozzá elsısorban a városok központjában, felértékeli azokat. Ez idézi elı a városok belsı részén a foghíjak fokozatos beépítését, vagyis a horizontális zártság növekedését, és az emeletes épületek egyre nagyobb arányát, vagyis a vertikális tagozódás növekedését. Ennek egyenes következménye, hogy a magyar városok morfológiája, beépítése egyre erıteljesebben városiassá válik, összefüggésben a népességükkel, annak koncentrációjával és központi szerepköreikkel. A kapitalizációval függ össze az is, hogy az állam és az önkormányzat többnyire kivonul a lakások építésébıl, a középületek építése, bıvítése ugyan továbbra is feladata, de azok megfelelı önerı híján a pályázati forrásokhoz erısen kötött, sıt csaknem azok által determinált. A magánerıs építkezés jellemzıen családi házas, de elterjedt a tıkeerıs társaságok általi, jellemzıen sorházas lakás vagy tömbös beépítési módú lakópark építés. Mindezek figyelembevételével Csapó Tamás a mai magyar városok zárt településrészén az alábbi nyolc beépítési típust tudta elkülöníteni: a) zárt sorú többszintes, b) zárt sorú földszintes, c) hézagos földszintes, d) többszintes tömbös, e) villaszerő, f) sorházas, g) családi házas és h) fésős. A Becsei-féle alaptípusok tehát megmaradtak, és azok egészültek ki a gombamód szaporodó sorházas beépítési móddal, illetve nem önálló típusként a lakóparkokkal CSAPÓ T. (2005B, PP ). Fontos megjegyezni, hogy a településföldrajzi tipizálás eltér más többek közt az építész és statisztikus szakmáknak a besorolásától. Az építészek jellegzetes, csak a mőszaki-építészeti paraméterekkel körülírt beépítési (lakóterületi) típusait a 253/1997. (XII. 20.) Korm. Rendelet 10, az ún. OTÉK rögzíti, míg a statisztikai beosztást a KSH Évi tájékoztatási terve 31. fejezetének pontja, amelyet a népszámláláskori összeírás alapja. A három tipizálás a különbözı megközelítési módja ellenére illeszthetı egymáshoz (35. táblázat). A disszertáció a témájából adódóan értelemszerően a településföldrajzi tipizálást alkalmazza Bük és Csepreg beépítési módjainak vizsgálatakor, de ahol szakmailag indokolt, ott utal a másik két tipizálás helyi megjelenésére is. 173

174 Beépítési módok és elterjedésük Bükön és Csepregen Bükön és Csepregen összesen nyolc féle beépítési mód különíthetı el 2013-ban, ami szám szerint pontosan megegyezik a Csapó Tamás által összeállított kategóriákkal (CSAPÓ T. 2005B), de tartalmilag nem pontosan fedi azokat. A felsoroltak közül villaszerő és fésős beépítés nem jellemzı sem Bükre sem pedig Csepregre, két új kategóriát viszont indokoltnak láttunk kialakítani a két kisváros vizsgálata során. Az egyik az üdülı, amely általában a külsı formája, belsı tagoltsága alapján egyaránt családi házas beépítési módnak tekinthetı. Ellenben igénybevételének célja, amely kihat a telekhasználatára, felszereltségére is, mégis azt indokolja, hogy a családi házas beépítési módtól elkülönítsük. A kifejezetten szállásadás céljából történı létesítésüket mutatja, hogy alig van állandó lakosuk, csak parkolásra, kerti bútorok kihelyezésére tervezett kismérető telken helyezkednek el, a nagyobb szobaszám érdekében általában emeletesek és a belsı elrendezésük apartmanszerő, azaz a lehetıségekhez képest igyekeznek valamennyi szobájukhoz külön konyhát és vizesblokkot kialakítani. Ezek olyan markáns eltérések, amelyeket figyelembe véve megragadható külön kategóriaként az a beépítési mód, amely Bükfürdı városrész területének nagy részét uralja. Az egyéb csoport bevezetését az indokolja, hogy Bükön és Csepregen is vannak olyan létesítmények, amelyek sajátos tevékenységük és nagy kiterjedésük nem azonosíthatók egyetlen formacsoporttal sem, rendszerint több beépítési módot tartalmaznak. Ilyenek a nagy ipari üzemek, amelyeknek a tömbházakkal egy kategóriába történı utalása nem védhetı, de ilyen létesítmény a golfpálya szállodával vagy a gyógyfürdı. Mindezek alapján a következı beépítési módok különíthetık el Bükön és Csepregen 2013-ban: 1) zárt sorú többszintes, 2) zárt sorú földszintes, 3) hézagos földszintes, 4) többszintes tömbös, 5) sorházas, 6) családi házas, 7) üdülı és 8) egyéb. A lakosság városrészek közti eloszlásához hasonlóan a beépítési módok tekintetében is nagy különbséget mutat Bük és Csepreg. A nyolc beépítési módból csak négy található meg mindkettıben, három (a zárt sorú többszintes, a zárt sorú földszintes és a hézagos földszintes) csak Csepregen, egy (az üdülı) viszont csak Bükön lelhetı fel (35. ábra és 36. ábra). 1) Zárt sorú többszintes A két város közül csak Csepregen elıforduló beépítési mód. Ez mind horizontális zártsága, mind pedig vertikális tagoltsága miatt nagyvárosi formacsoport, ennek megfelelıen a gazdag városi hagyományokkal rendelkezı nagyobb népességszámú városok központi területének jellegzetes típusa. A városias formáját városias funkciói eredményezik, hiszen az épületek lakófunkciói mellett otthont adnak különbözı központi szerepkörök intézményeinek is. Ugyan Csepreg sohasem volt nagyváros, de a település központi terének számító Széchenyi térnek egyes szakaszain, illetve azt délkeletrıl érintı Sopron Szombathely országút részét képezı Bajcsy-Zsilinszky saroképületeit magába foglaló rövid utcaszakaszokon megtalálható ez a beépítési mód. Annak ellenére, hogy Csepreg városának valószínőleg mindig, de írott történtében biztosan a Széchenyi tér volt a központja, a zárt sorú többszintes épületei közül szinte egyik sem idısebb 40 évesnél. 174

175 Az 1970-es években épült a tanácsháza, az állami áruház, a 80-asban a posta és az egészségház, valamint a mővelıdési ház foghíjpótlása, a 2000-es esztendıkben a Répcementi COOP új székháza (1. kép). Ennek megfelelıen a formacsoporthoz tartozó épületek állaga átlagos, szélsıségektıl mentes. Karakterében, anyaghasználatában jellegzetesen XX. század második felére jellemzı épületek, nem hordozzák magukban a város korábbi történetét, és érdekes összképet adnak közvetlenül hozzájuk kapcsolódó nagyrészt klasszicista stílusú zárt sorú földszintes formacsoporttal. A beépítési mód területe várhatóan nem növekszik a közeljövıben, ahhoz ugyanis a népesség növekedése és a szerepköri gazdagodás lenne szükséges, ami viszont nem jellemzi a mai Csepreget. 2) Zárt sorú földszintes Csepreg a beépítési módok városon belüli elhelyezkedését tekintve a tipikus magyar városok karakterét mutatja, azaz a településközpontból kifelé indulva elıször az épületek vertikális tagoltsága szőnik meg, és csak ezután jelentkezik a horizontális zártság megbomlása, szemben a nyugat - európai városok zömével, ahol elıször jelentkezik a hézagos beépítés, és csak ezt követi a földszintes házak sokasodása (MENDÖL T. 1963). A zárt sorú földszintes formacsoport közvetlenül a zárt többszinteshez kapcsolódik, a Széchenyi téren azt egészíti ki, a városperemek felé pedig a folytatását jelenti (2. kép). Különösen Csepreg másfél évszázaddal korábbi fı növekedési irányában, a Szombathely és Kıszeg felé vezetı országúton nyúlik meg, Stílusuk a korabeli közízlésnek megfelelıen letisztult klasszicista. A városközpontban csaknem mindegyikben valamilyen kereskedelmi vagy vendéglátó funkció helyezkedik el, így a lakófunkció háttérbe szorul, ami a városból kifelé megfordul. A formacsoport épületállományának minısége nagy szórást mutat, a városközponti kereskedelemi-szolgáltató feladatokat ellátók jobban karbantartottak, a tisztán lakófunkciójúak többnyire leromlott állagúak, és kicsi az esély, hogy megújuljanak, mert többükben szociálisan rászorultak élnek. 3) Hézagos földszintes Ez a beépítési forma általában a zárt földszintes formával együtt jelentkezik, annak a városperemek felé vezetı folytatása. Ennek megfelelıen a Kıszegi és Rákóczi és Szombathelyi út mentén nyúlik el hosszan (3. kép). Épületeik legalább száz évesek, a XX. század elsı harmadáig épültek a városperemeken, és ekkortól a családi házas beépítési mód kezdte felváltani. Mivel a folyamat ma is tart, ez a formacsoport pusztul a leggyorsabban. Annak ellenére, hogy szinte csak lakófunkciójú, megjelenésre tipikus magyar kisvárosi formacsoport, amely döntıen a két világháború határozta meg vidéki városaink belsı és külsı lakóöveinek egy részét, átmenetét. Éppen ezért érdemes lenne belılük legalább néhányat, egy-egy utcaszakaszt mementóként meghagyni, de erre nagyon kicsi az esély, ahhoz ugyanis valamilyen önkormányzati és/vagy állami támogatási konstrukció kellene, hogy az ott élık érdekeltek és képesek legyenek a felújításukban, megtartásukban. 4) Többszintes tömbös 175

176 Bükön és Csepregen egyaránt elterjedt beépítési mód, mindkét helyen lakó- és más, elsısorban kereskedelmi-szolgáltató funkcióhoz egyaránt köthetı. Mivel viszonylag új, uralkodóan a XX. század második felétıl népszerővé vált beépítési mód, az azóta gazdaságilag és ezáltal térben is dinamikusabban fejlıdı Bük nagyobb építési kedvének köszönhetıen ott több helyen fordul elı, és nagyobb a kiterjedése is. Csepregen inkább csak mozaikszerő elrendezıdéső. Bük városrészeit tekintve Alsóbük kivételével mindegyikben megtalálható, és a legdinamikusabban terjedı beépítési mód. A legkorábbi helyi elıfordulása Felsıbükön az es évek fordulóján elkészült, tisztán lakófunkciójú Petıfi-lakótelep (Arany J., József A. és Móricz Zs. utcák), amely zömmel négylakásos egyemeletes tömbjeivel urbánus megjelenésővé varázsolja az északnyugati városperemet. A másik nagyobb mértékő koncentrációjuk az Eötvös utcára lokalizálható (4. kép). Mivel Bük 2007 elıtt sohasem volt városi jogállású település, nincs olyan mőemlék együttese, amely a hirtelen felduzzadt intézményhálózatának otthont adhatna. Így központi funkciói egy-egy kifejezetten az adott célra tervezett tömbépületben nyertek elhelyezést, és révén, hogy ezek a szerepkörök az Eötvös utcában sőrősödnek össze, ez az utca teljes egészében tömbös beépítéső. A falusi településközpontot tehát egy külvárosokra jellemzı beépítési mód foglalja el. A harmadik nagy tömörülésük Bükfürdı, ahol a tömbös beépítés szinte csak és kizárólag a szállodákhoz kapcsolódik, de az Európa út mentén már mindkét irányból több lakásos tömbház is épült, így várhatóan városias lakóparkok és szállodák révén fog a város három régi és a negyedik, új része összeérni. Érdekes tendencia figyelhetı meg a tömbépületek elhelyezkedését és növekedési irányukat tekintve. Mivel a forgalomra erısen ráutalt intézményeknek, munkahelyeknek adnak otthont, kiterjedésük a fıútvonalak mentén történik, és már most egy vonalba rendezıdnek. Bük és Bükfürdı fıközlekedési tengelye azonban 2004-ben összekapcsolódott a Termál körút Európa út Kossuth utca Petıfi utca vonal mentén, és ha az 1980-as évektıl a 2000-es évek közepéig tartó nagy építési kedv visszatér, akkor egymásfél évtizeden belül akár a fürdı és Felsıbük tömbjei is összeérhetnek. Ebben az esetben a fıutak lakófunkciója (és családi házas beépítettsége) csökkenne, és a gazdasági célú épületek utcafrontban záródva egy reprezentatív, kifejezetten urbánus fıutat képeznének, amely egyúttal elválasztaná a városközpontot és a hozzá kapcsolódó régebbi, kisipari-kereskedelmi-vendéglátó funkciókban gazdag családi házas övezetet a fürdı felé hangulatában is átmenetet képezı tisztán fizetıvendég-látásra berendezkedett családi házas beépítéső üdülızónától. Csepregen valamennyi városrészen, azok határvonalain összesen három területen koncentráltan található ugyan tömbös beépítés, de sehol sem nagy kiterjedéső a településtest egészéhez viszonyítva. A város nyugati részén, Felsıváros és Felsıváros-bıvítmény határán a pedagógus lakások és a ruhagyár családi házas övezetbe ékelıdı tömbje található (5. kép). A déli, az Alsóváros és Alsóváros-bıvítmény határzónájában található kisebb összpontosulásuk a Területi Gondozási Központhoz, az egykori zárdához, továbbá az Állami Gazdaság felhagyott, üresen álló központjához, a Rothermann kastélyhoz kötıdik. A harmadik, egyúttal legnagyobb csepregi koncentrációja az Alsóváros-bıvítmény és a Tilosgyöp közötti, ahol az Ásás mindkét partján egy-egy intézménycsoport képezi ezt a beépítési módot, a vízfolyás jobb partján az egymással telekszomszéd általános és középiskola épületei, a jobb parton pedig a mőmalom felhagyott épülete. Ebben a csoportban található még néhány tömbös lakóház, a Nádasdy utca elején, amelyek az

177 es években épültek. A tömbös épületek állaga Csepregen kétarcú, a régebbi felhagyott létesítmények (pl. ÁG központ, mőmalom) közepes vagy rossz állagúak, az újabbak és használtak jobb állapotban vannak. 5) Sorházas Ez a legifjabb és legkisebb területet érintı beépítési mód mindkét kisvárosban. Régi, klasszikus, városok peremére jellemzı sorházak Bükön és Csepregen sincsenek. Bükön az 1991-ben írt és 2004-ig érvényben lévı településrendezési terv javasolta a robbanásszerően növekvı elsısorban alsóbüki lakóövezet követendı beépítési módjául, így az új telepítéső utcák egy részének (pl.: Kristály, Hévíz utcák) jellegadó beépítési módja, de ezek nem tipikus sorházak, hanem önálló családi házak láncszerő összekapcsolódásai (6. kép). Mivel egyrészt a lakóövezet kiterjedési üteme lassulni fog, továbbá a lakásigények egy részét a tömbházak elégítik ki, nem várható ennek a beépítési módnak további számottevı gyarapodása. Csepregen a bükinél is kisebb területen fordulnak elı sorházak, és ennek oka az, hogy pontosan amitıl az 1980-as évektıl divatos építkezési formákká váltak, csökkent Csepreg népességszáma, így nem volt szükség ott nagyobb arányú építésükre. A Kossuth és Dózsa utca sarkán a Rothermann kastély mellett található egy (7. kép), illetve a Tilosgyöpön az Alkotmány utca egyik oldalának nagy részén. Ahová az as években nagyobb számban, Nádasdy-telep -ként tervezték, a zöldövezeti Malomkert mellett elvezetı, formálódó Nádasdy Ferenc utcába, csak néhány készült el, azok ma is láthatók. A sorházak állaga Csepregen is jó, és mivel a lakóterület területi kiterjedése régóta nem változik, nem várható ennek a beépítési módnak a terjedése sem. 6) Családi házas Mindkét város arculatát döntıen meghatározó beépítési mód, hiszen beépített területük zömét, kb. 2/3 részét foglalja el, és Csepregen valamennyi városrészen fellelhetı. Bükön csak a fürdıtelepen nem, de Bükfürdı városrész Európa úti szakaszának alsóbüki végén egy utca erejéig (Pacsirta utca) igen. A büki lakásállomány a magyarországi viszonyokhoz képest nagyon fiatal és gyorsabban újul. Ennek ellenére koruk, nagyságuk és minıségi színvonaluk alapján komoly különbségeket mutatnak aszerint, hogy a településtest mely részén helyezkednek el (8. kép). A központ közelében az 1970-es, 1980-as években létesült 2-3 szobás típusházak az uralkodók, melyek nagy része csak lakófunkcióval rendelkezik, de szép számmal elıfordulnak itt vendéglátóipari, kereskedelmi és kisipari üzletek, mőhelyek is. Innen bármely irányban elindulva egyre fiatalabbak, de amíg Felsıbükön alapterületük átlagos marad, addig a fürdı irányába szobaszámuk is növekszik, és vele a gazdasági hasznosításuk intenzitása is, ami itt már csak fizetıvendég-látást jelöl. A családi házas öv expanziója a 2000-es évek második felében lelassult, és már nem az alsóbüki, hanem inkább felsıbüki irányba terjeszkedik, jelezve, hogy ott már lakófunkciója domináns és turisztikai szerepköre nincs. A csepregi családi házállomány is kétarcú. Mivel a lakásépítési hullám kb között, tehát jóval elıbb történt, mint Bükön, a csepregi lakások nagy része, különösen Felsı- és Alsóvárosban korábbi stílust követı, jellemzıen az utcával párhuzamos tengelyő szabadon álló épület. Bár a komfortfokozat tekintetében fél évszázaddal ezelıtt mások voltak az elvárások, ezeket a lakásokat folyamatosan 177

178 modernizálták, így nagy részük már a mai kor követelményeinek is megfelel. A Felsıváros-bıvítmény, az Alsóváros-bıvítmény és a Tilosgyöp egyes részeit (pl. Vörösmarty, Bognár I., Zrínyi, Alkotmány, illetve Bercsényi utcák) a 60-as és 70-es évek kockaházai határozzák meg. A 80-as esztendık családi házainak jellegzetes építészeti stílusát a Felsıváros-bıvítményben a Damjanich, az Alsóváros-bıvítményben pedig a Csokonai utca képviseli egységesen (9. kép). Az 1990-es évektıl a lakásépítések annyira lelassultak Csepregen, hogy azóta egyetlen új utca sem nyílt, csak a meglévı lakásállomány felújítása, illetve lassú cseréje tapasztalható. A város demográfiai adatait ismerve valószínőleg ez az állapot hosszabb távon is fennmarad. A családi házak lakófunkciója szinte kizárólagos, csak néhányukban nyílott kiskereskedés, esetleg vendéglátóegység. 7) Üdülı Tipikusan turisztikai céllal kialakított beépítési mód, tehát csak Bükfürdın található meg. A hétvégi házas terület az 1980-as évek végére elérte mai kiterjedését. A lakásállománya nem egységes karakterő. Megtalálható itt az 1970-es évek betonalapra helyezett házgyári eleme éppúgy, mint a nagyobb családi ház mérető összkomfortos üdülı (10. és 11. kép). A házak derékszögő, gyalogos forgalomra tervezett (egy autó szélességő) utcahálózaton állnak. Mivel egyrészt az irántuk megjelenı piaci keresletet lefedik, másrészt pedig körbeépítették ıket, az övezet mennyiségi szempontból már nem fog változni, hanem a meglévık újulnak meg. 8) Egyéb Ide tartozik minden olyan beépített övezet, amely az elıbbi kategóriák egyikébe sem sorolható. Általában kereskedelmi, ipari és egyéb kiszolgáló létesítmények képezik ezt a kategóriát. Bük és Csepreg valamennyi városrészén megtalálhatók. Felsıbükön a Petıfi utca mindként oldalára kiterjedı régi és új ipari létesítmények, valamint hozzá kapcsolódó vasút melletti iparforgalmi-közlekedési terület tartozik ide. Középbükön a közszolgáltatási intézmények (vízmő, sportcentrum) jelenítik meg ezt a beépítési módot (11. kép). Alsóbükön a formálódó kereskedelmi-szolgáltató övezet tömbjei és családi házas jellegő egyvelege képviseli. Bükfürdın a szállodák és az üdülık formacsoportjai mellett a golfpálya vagy éppen a gyógyfürdı hatalmas területe, mint építészetileg is komplex rendszer alkotja ezt az önmagában is változatos, és ezáltal csoportképzı kategóriát. Csepregen csak az ipai tevékenységhez kapcsolható egyéb beépítési kategória, ennek megfelelıen szoros területi korrelációt mutat azokkal. A város négy égtáj szerinti peremén fordul elı koncentrációjuk (12. kép). A beépítési módok közül legtöbbnek a területi kiterjedése nem fog jelentısen változni. Bükön a legnagyobb növekedési potenciálja a tömbös beépítési módnak van, amely akár szolgáltató, akár lakófunkcióval összekapcsolva is megjelenhet. Ez az egyetlen lehetséges forrása Bük vertikális tagoltságának, azaz városias formájának fokozásához. Nagy tartalékok vannak az egyéb kategóriában is, elsısorban újabb ipari létesítmények építése által. Csepregen csak ez utóbbi formacsoport szerény mértékő növekedése várható, hiszen a népességcsökkenés miatt a kifejezetten lakófunkcióhoz kapcsolódó formacsoportok (családi ház, sorház, hézagos földszintes) száma nem fog növekedni, sıt a hézagos földszinteseké a családi házas átépítések miatt csökken. A kisváros központi funkciói sem mutatnak 178

179 növekedést, így az ezt befogadó zárt többszintes, illetve földszintes formacsoport sem fejlıdik. Összességében tehát Bükkel ellentétben Csepreg beépített területe nem növekszik, beépítési formacsoportjai pedig veszítenek sokszínőségükbıl, ezáltal jellegükben távolodnak a városokétól, azaz a termelı és szolgáltató tevékenységek, egyáltalán az intézmények zsugorodása nyomán nem urbánusabbá, hanem rurálisabbá válik a település. Ez abban nyilvánul meg leginkább, hogy a falvakhoz hasonlóan a településtestbıl egyre nagyobb arányt hasít ki a lakófunkció, illetve az ahhoz kapcsolódó, elsısorban magántulajdonban álló családi házas terület Funkcionális településmorfológia A hazai kisvárosok szerkezetérıl általában A városok különbözı funkciójú intézményei, létesítményei, valamint a különbözı hasznosítású városi terek elhelyezkedése (funkcionális városi területek) és összesőrősödése a várostesten belül kijelöli az adott város nem lakófunkciójú városrészeit, különbözı szerepkörő övezeteit. Ha mindehhez hozzátesszük a városoknak a beépítésnél már vizsgált lakófunkciójú részeit, úgy kirajzolódik a település funkcionális szerkezete. A mai magyar vidéki városokban az alábbi funkcionális övezetek különíthetık el (CSAPÓ T. 2005B): 1) Centrum A városok belsı, központi részének az elnevezésére nemcsak a nemzetközi, hanem a magyar szakirodalomban is több fogalom használatos. Régebben gyakori volt a belváros és a városmag elnevezés, amelyet elsısorban a történelmi kifejlıdéső városok esetében használtak, sıt használnak napjainkban is. A városok területi növekedése miatt lehet, hogy napjainkban már nem a genetikai (történelmi) városmag és/vagy a belváros képezi a valódi centrumot (BAJI P. 2012, P. 19.). Ezért napjainkban ezt a két kifejezést egyre kevésbé használják a településföldrajzban, hanem inkább a várostérképeken vagy más tudományokban. A city kifejezés a XX. század elején jelent meg az angolszász irodalomban, ahol a jelentıs funkcióval rendelkezı nagyvárosok központjára használják általános értelemben. A német földrajzban a city fogalma késıbb terjedt el, és ott már olyan nagyvárosok központjára értik, ahol jelentıs a tercier jellegő központi tevékenységek koncentrációja. Ebben az értelemben vette át a fogalmat a magyar földrajzi irodalom, így eszerint city csak egyetlen városban, Budapesten fordul elı, tehát a vidéki városainkra nem alkalmazható. Az 1960-as évektıl egyre inkább azonosul a központi üzleti negyeddel (CBD), ami akkor a fejlett nagyvárosokban még csak a city-t jelentette, majd városi népesség növekedésével, a városi közlekedési rendszerek fejlıdésével, és magának a várostestnek a növekedésével a központi centrum (city, CBD) mellett megjelentek az ún. mellék- vagy szubcentrumok. Ez a folyamat hazánkban is megindult, igaz késıbb, az 1970-es évek közepén, amikor a nagyobb városokban jelentıs népességő nagy lakótelepein városi alközpontokat hoztak létre. Ide a városrész lakóit kiszolgáló intézményeket (bölcsıde, óvoda, általános és/vagy középiskola, orvosi rendelı), valamint különbözı lakossági szolgáltató és kereskedelmi, vendéglátóipari egységeket (ABC, patyolat, fodrászat, posta, vendéglı) telepítettek. Ezek nagyobb városokban nem jelentenek központi szerepköröket, viszont a kisebb városokban jelentıs részük az lehet. 179

180 A rendszerváltás után az új típusi periferikus bevásárló- és szakkereskedések, esetleg nagyvárosokban szórakoztató központok és plázák, akisebbekben bevásárlóközpontok, üzletházak jelentik az újabb szubcentrumokat. Eszerint a mai magyar városok centruma két fı részbıl áll(hat): 1/a központi üzletnegyed (Central Business District CBD) 1/b periferikus bevásárlóközpontok (szubcentrumok). Véleményünk szerint Bük és Csepreg esetén indokolatlan a CBD fogalmát használni a városközpontra, hiszen kisvárosok, de ugyanúgy nem használható esetükben a city sem. Mivel két eltérı genetikájú település a vizsgálat tárgya, Csepregre még csak-csak alkalmazható és a történelmi részben alkalmazásra is került a városközpont kifejezés, de a városi múlttal nem rendelkezı Bükön ez nehezen lenne értelmezhetı. Éppen ezért jelen értekezés keretében a két kisváros központi részére a centrum elnevezést alkalmazzuk. Ez funkcionális értelemben a települések és vonzáskörzetük lakosságának nem mindennapi igényeit kielégítı (tehát központi) funkcióinak nagy részét magában foglalja, népesség tekintetében a településtest átlagánál nagyobb a nép- és/vagy laksőrősége, beépítési módok vonatkozásában pedig a horizontálisan leginkább zárt és vertikálisabb leginkább tagolt, azaz a legvárosiasabb része a zárt településnek. Mindez természetesen nem zárja ki, sıt igényli, hogy a történelmi városközpont kifejlıdését is elemezzük, hiszen a kis településméretbıl adódóan a történelmi kifejlıdéső városközpont eleve nem kerülhet túl nagy távolságra a mai centrumtól, illetve ritka az, hogy ekkora kisvárosokban markánsan átköltözzön szinte valamennyi központi funkció egy másik városrészbe. Tekintettel arra, hogy a szubcentrum újabb képzıdmény, a fogalmának alkalmazása indokolható a hasonló nagyságú, és jelenleg a településhierarchiában hasonló szerepet elfoglaló Bük és Csepreg vonatkozásában. 2) Lakóöv Ahogy neve is mutatja, az övnek elsıdleges a lakófunkciója, tehát területének nagy részét lakóházak alkotják. Aszerint, hogy a település melyik részén fekszik, két alaptípusa különböztethetı meg: 2/a Belsı lakóöv 2/b Külsı lakóöv A belsı lakóöv a régebbi kialakulású, közvetlenül a centrumhoz kapcsolódik. Általában helyi igényeket (ABC, orvosi rendelık) kielégítı intézmények helyszínei, de több városban például középfokú oktatási vagy szakorvosi rendelıket is magába foglalhat. A belsı lakóövbe gyakran ékelıdik vagy övezi régi például dualizmus kori alapítású ipari terület. A külsı lakóöv ahogy neve is mutatja a település (egykori) peremterületein létesült, és ennek folytán általában fiatalabb és részben ebbıl következıen más építészeti stílust, beépítési módokat jelenít meg, mint a belsı lakóöv. Mindkettı típusú lakóövnek a beépítési módok alapjáén megkülönböztethetı falusias és városias része egyaránt. A belsı lakóöv városias része általában a zárt többszintes, illetve földszintes, míg a külsı lakóöv városias karaktere a többszintes tömbös és újabban a sorházas építéseknek köszönheti. A belsı lakóöv falusias része általában a hézagos földszintes, míg a külsı lakóöv falusias része régebben a fésős, újabban a családi házas (esetleg villaszerő) formacsoportokkal jellemezhetı. 180

181 Kis területi kiterjedésük miatt Bük és Csepreg esetében nem indokolt külön belsı-, illetve külsı lakóövet elkülöníteni, ugyanakkor ennek az egyetlen összefüggı lakóövnek a falusias és városias jelleg dominanciája szerinti felosztás indokolt, hiszen a lakófunkciók bıvülésének az üteme a két város különbözı történelmi idıszakaiban jelentısen eltérhetett egymástól, így annak a településképi vetületei is láthatón mások Bük, illetve Csepreg esetén. 3) Ipari területek A hazai településföldrajzban korábban iparforgalmi övnek is nevezték, azonban szerencsésebb a nemzetközi szakirodalomban elfogadott ipari területek elnevezést használni, egyrészt azért, mert jobban fejezi ki a funkcionális tartalmát, másrészt morfológiailag nagyon ritkán jelenik meg övként a magyar városokban. Általánosságban ipari területnek nevezzük egy-egy településnek azon részét, vagy részeit, amely elsısorban nem lakó, hanem munkahely szerepkört tölt be, ahol elsısorban különbözı termelı tevékenységet folytató cégek vagy különbözı ipari, esetleg más szolgáltatást végzı cégek találhatók. A mai magyar városok ipari területeit három kategóriába oszthatjuk, amely elsısorban a jellegadó ágazataik, illetve részben ezáltal kialakulásuk sorrendje szerint történik. 3/a régi létesítéső ipari területek 3/b klasszikus ipari parkok 3/c új típusú ipari parkok A régi létesítéső és a klasszikus ipari területeken a termelı (szekunder) ágazatok túlsúlya van jelen. A régiek alapítása két nagyobb hullámban történt, a dualizmus, illetve a szocializmus idıszakában, és ha a város területi terjeszkedése elérte ıket, akkor gyakran a belsı-, esetleg a külsı lakóövbe ékelıdnek. Fı telepítı tényezıjük a vasútvonal volt. A klasszikus ipari parkok zöme a rendszerváltás után jött létre, és bennük is a termelı ágazatok dominanciája a jellemzı, de általában nem a vasúti, hanem a közúti elérhetıség vonzotta a telephelyüket. Az új típusú ipari parkok már gyakran a nem termelı (tercier) ágazatok helye, inkább logisztikai központok. Bükön és Csepregen régi létesítéső és klasszikus ipari területek találhatók, övként nem fonják be a zárt települést és nincs ipari park minısítésük sem. A régi nevezéktan hagyománya elıtt meghajolva ide soroltuk Bük és Csepreg közlekedési funkciójú létesítményeit, de a beépítés vizsgálatakor az Egyéb kategóriába soroltuk, hiszen éppen a változatos beépítési jellegük miatt egyetlen formacsoportba sem voltak beilleszthetık maradéktalanul. 4) Városi zöldterületek A városok funkcionális szerkezetében a zöldterületek fontos szerepet játszanak, és jelentıségük egyre nı. Szerepük a városban és a környékén élık, valamint a turisták aktív és passzív pihenésének a biztosítása, a település esztétikai megjelenésének a javítása. A városi zöldövezetet elsısorban a sporttal összefüggı szerepkörő területek (sportpályák, sportcsarnokok, uszodák, strandok, termál- és gyógyfürdık) és az ún. rekreációs területek (erdei tornapályák, parkerdık, fittness parkok, szabadidı parkok). Természetesen ide soroljuk a városi közparkokat, a kisebb tavakat és környéküket, valamint olyan idegenforgalmi létesítményeket, amelyeknél az üdülés és rekreáció az elsıdleges (a pl. különbözı kereskedelmi 181

182 szálláshelytípusok a kempingtıl a szállodákig). Végül a zöldterületekhez soroljuk a városokban található temetıket is. Bük és Csepreg egyaránt gazdag az ilyen funkciójú területekben, de más-más jellegőek a két városban. Elıbbi helyen a természet közeli zöldfelületek az uralkodók, míg utóbbiban a turizmust kiszolgáló épített létesítmények. 5) Egyéb funkciójú városi területek Vannak a városokban ún. egyéb vagy különleges hasznosítású területek, amelyeket szerepkörük alapján az elızıek egyikébe sem lehet egyértelmően besorolni (pl. katonai vagy polgári repülıtér, laktanya, börtön stb.). Ilyen egyéb funkciójú városi terület Bükön és Csepregen nem található. A disszertáció a funkcionális övezetek ezen nevezéktanát és tartalmát felhasználva vizsgálja Bük és Csepreg zárt településtestét, és a kiegészített módszertani megfontolások szerint végzi azok funkcionális övezetekre tagolását Bük és Csepreg funkcionális övezetei A település funkcióinak, a népesség térbeli eloszlásának, és az arculat elemeinek feltárása után mód nyílik az ezek együttes eredıjeként létrejött funkcionális övezetek elkülönítésére és vizsgálatára (CSAPÓ T P. 168). Bük és Csepreg funkcióinak, népességének és morfológiai elemeinek zárt településen belüli eloszlásának ismeretében, Csapó Tamás utóbbi idıben elvégzett csoportosítását és kialakított nevezéktanát alkalmazva az alábbi öt funkcionális övezetre tagolható 2013-ban (CSAPÓ T. 2005B): a) centrum, b) szubcentrum, c) lakóöv, d) ipari öv, e) városi zöldterületek. A beépítési módok, illetve a népesség településen belüli eloszlásával szemben a két város funkcionális övezetei alapján hasonlít egymásra. Egyéb szerepkörő terület egyik helységben sem volt fellelhetı, ellenben szubcentrum csak Bükön volt megtalálható. A többi övvel mindkét város rendelkezett 2013-ban. (37. ábra és 38. ábra) Centrum Mivel Bük 1902 elıtt nem egységes település volt, 1928 elıtt nem rendelkezett vásártartási joggal és 2007 elıtt sohasem bírt városi jogállással, településszerkezetét, alaprajzát genetikailag nem jellemzik a terek. Nagyjából a Felsı- és Középbük határánál, az egykori Pap közben (ma Eötvös utca) kialakult természetes (mértani) centruma a helységnek, amely az 1960-as évektıl tudatosan tervezett településközpont (14. kép). Az utca city-funkciója nyilvánvaló, mivel alig van állandó lakosa, és a várost, valamint a vonzáskörzetét ellátó intézmények nagy része (általános és középiskola, posta, rendırırs, mentıállomás, orvosi rendelı, gyógyszertár, mővelıdési központ) itt összpontosul. Mőemlék épületei nincsenek, ezért intézményei kifejezetten a célnak megfelelı tömbépületekben helyezkednek el. Az épületei újak vagy felújítottak, jól felszereltek, de még nem képeznek egy hangulatos belvárost. 182

183 Érdekes, hogy Alsó- és Középbük találkozási határfelületén (a Petıfi és Kossuth utcák körforgalmi csomópontjánál) fél évszázada egy kereskedelmi-szolgáltató zóna kezdett kialakulni. Elıször egy szolgáltatóház került itt kialakításra az 1960-as években, ami ma is megvan, banknak, illetve fogorvosi rendelınek helyet adó középületként mőködik. A keresztezıdés másik három zuga a rendszerváltás után épült be. Kettıben kiskereskedéseket magában foglaló üzletház található, míg a negyedikben bankfiók, emeletén lakásokkal. Kézenfekvınek tőnt, hogy ezt a csomópontot a Széchenyi utca mentén kell összekötni a másik, Eötvös utcai központtal. Erre pályázat is készült, és ezt az L -alakú zóna volt a között végrehajtott Városközpont funkcióbıvítı megújítása Bükön címő uniós projektnek. A több mint 600 millió Ft összköltségő projekt keretében a funkcióbıvítést több, a két utca teljes hosszát lefedı, alapvetıen a közösségi célokat szolgáló elem jelentette: a mővelıdési ház és a sportcsarnok közé egy 250 fı befogadására alkalmas fedett színpaddal és nézıtérrel rendelkezı Atrium elnevezéső rendezvénytér épült a hozzá tartozó 60 db gépkocsi és 2 db autóbusz parkolóval. Az Eötvös és Széchenyi utcák találkozásánál lévı egykori gazdaudvar lebontása után létrejött üres területre egy reprezentatív pihenıpark (Eötvös park) került kialakításra. Vele szemben a Széchenyi utca másik felén a Baross parkban egy idıszakos várásokra alkalmas piactér létesült. Maga a Széchenyi utca is megújult, kiemelt szegélyt, új burkolatot kapott és a légvezetékeket földkábel váltotta fel, és az út mellett a Répce mente élıvilágát bemutató tanösvény kiépítésére is sor került. A program legnagyobb értékő beruházása a városháza bıvítése és felújítása volt. A körforgalomnál az egyik üzletház vett részt konzorciumi partnerként a programban, amelynek keretében a kereskedelemi egység megújult. A nagy volumenő fejlesztés ellenére amely révén kétségtelenül szebb lett a centrum, területe továbbra is kicsi, hiszen az Eötvös és Széchenyi utcákra terjed kitölti ki, az erıs igazgatási funkciója mellett kereskedelmi szerepköre gyenge, továbbá beépítése semmivel sem tér el a többi, régebbi telepítéső családi házas területektıl, kivéve az Eötvös utcát, ahol tömbös beépítés uralkodó. Kiterjesztése mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan indokolt lenne. Mindkét irányban ennek a forrása a Széchenyi és Baross utca, továbbá a Torkos sor. Ezzel kapcsolatban távlati (20-30 év) célként megfogalmazható, hogy az itteni, viszonylag régi (20-30 éves) családi házak hamarosan bekövetkezı természetes cseréjét felhasználva, egyrészt a sportpálya felé feltárhatók lehetnének a tömbbelsık, másrészt az épületeknél a zártsorú beépítés lenne indokolt. A sportpálya és a mögötte lévı városperemi horgásztó városközponthoz kapcsolásával egy városliget is kialakítható lenne. A városközpont kereskedelmi és vendéglátó funkcióját kellene erısíteni, hiszen ebben a tekintetben nem a város központja. Ha ez sikerül, akkor érdemes és lehetıség is lenne további növelésére. Bük városközpontjának az elınyös tulajdonsága ugyanabból fakad, amibıl a hátránya. Abból, hogy alig fél évszázad óta formálódik, és csak az utóbbi egy évtizedben intenzíven. Ez azt is jelenti, hogy megfelelı nagyságú és tervszerő önkormányzati és magáninvesztíciókkal aktívan formálható. Hazánkban sok mőemlékváros van, de a mai modern építészet legjobb példáit koncentráltan bemutató, annak fıbb irányait alapvetı karakterévé tevı nincs. Ennek oka az, hogy a mai uralkodó társadalmi-gazdasági tendenciák inkább a várostérségek fejlıdésének kedveznek, a városok zárt településtestének kevésbé. Ezt próbálják központi és/vagy önkormányzati beruházásokkal, funkcióbıvítı megújításokkal ellensúlyozni, amelyek a városközpontokra fókuszálva több kisebb és nagyobb városunkban látványos építkezéseket indukáltak. Ezek 183

184 viszont csak akkor lehetnek hosszabb távon is sikeresek, ha a gazdálkodó szervezetek is úgy gondolják, hogy érdemes arra az akcióterületre beruházni, mert csak akkor maradhat meg a lökésszerő induló fejlesztés további lendülete, a fejlıdés. Ehhez viszont erıs és proaktív gazdasági és társadalmi szféra szükséges, ami Bükön jelenleg rendelkezésre áll, tehát a jó esélye van arra, hogy a település egészével a centruma is szerepköreiben és területében bıvülve urbánusabbá váljon. Csepreg centruma leginkább életkorában különbözik a bükiétıl, hiszen nem fél évszázada, hanem legalább fél évezrede alakult ki, és ebbıl a tulajdonságából még jó néhány eltérés következik. Elıször is ugyanott helyezkedik el, amióta kialakult Csepreg zárt településteste. Bükével ellentétben nem az odatelepülı települési szerepkörök alakították ki, hanem a forgalmi fekvése, a kereskedelmi utak találkozásánál orsószerően kiszélesedı, elıször a mezıvárosi ranggal együtt járó vásároknak helyszínt adó tér, amely egyre több funkciót vont magához. Ez a mai Széchenyi tér, amelynek központi jellegét a középkorban a várost övezı palánkfal is kihangsúlyozott, hiszen az azokat áttörı kapukon bevezetı utak itt futottak össze (15. kép). Ezt a mai Széchenyi teret és a belıle kiágazó néhány utcát Felsıvárosnak nevezték, ami a középkorban egyet jelentett Csepreggel, de az Alsóvárossal történı összekapcsolódása után kialakult településnek, a közössé vált védmőveik lebontása után is a központja maradt. A centrum kereskedelmi szerepköre már a középkorban kiegészült a szakrális funkcióval (templom), illetve a városi igazgatás intézményeivel, amelyeket többször át- vagy újjáépítettek, de napjainkban is itt vannak. Egyes tevékenységek közfeladattá válása, magával hozta azok intézményesítését, amelyek különösen az ipari forradalomban megszületı polgári nemzetállamok hazánkban jellemzıen a dualizmus korában vettek lendületet. Ez az idıszak Csepregen együtt járt a járási székhely ranggal, és immár nem csak a település, hanem a vonzáskörzetét ellátó intézmények is betelepültek, jellemzıen a központi térre. A XIX. században a védmővek utolsó darabjait is felszámolva, illetve a kevésbé gyúlékony anyagok építésre történı használata szükségtelenné tette a fıtér tavának, árkainak fenntartását, és azokat betemetve és helyüket parkosítva egy reprezentatív centrális tér, a promenád alakult itt ki, amely odavonzotta a kereskedelmi és a vendéglátóegységeket is. A kor kívánalmainak megfelelı intézmények alapítása a XX. század egészében folytatódott, és azok nagy része is ide összpontosult. Napjainkra tehát a Széchenyi tér, illetve annak a Kossuth, Bajcsy-Zsilinszky és Rákóczi utcák keresztezıdéségig történı megnyúlása a város központi funkcióinak helyet adó, azok egymásra rakódott vetületét megjelenítı centruma a városnak. Valamennyi igazgatási és legtöbb közszolgáltatási (oktatási, kulturális, egészségügyi) intézmény helyszíne, csak a tőzoltóság, az idısek otthona nincs itt, az oktatási feladatellátási helyét is csak 2007-ben veszítette el az egykori Iskola tér. Bükkel ellentétben a centrum demográfiai szempontból is központja a városnak. Itt a város átlagánál nagyobb a népsőrőség és laksőrősége is legalább annak megfelelı. Beépítési szempontból vertikálisan tagolt és horizontálisan zárt, többszintes és földszintes zárt formacsoport jellemzi, amelyek városi megjelenését az is fokozza, hogy nem közvetlenül családi házas övezetekkel érintkeznek, hanem átmenetet képezı sorházas, tömbös vagy legnagyobb tömegben hézagos földszintes formákkal. A csepregi centrum a város méretéhez képest nagy kiterjedéső, szépen kifejlett, alapvetıen a kisvárosokra jellemzı, itt-ott nagyvárosokhoz kapcsolódó formákkal rendelkezik, utalva a település egykori gazdagságára, hosszú dicsı városi múltjára. A XX. század második felétıl azonban Csepreg a gazdasági és társadalmi fejlıdése lelassult, és lemaradt a fürdıvárossá, majd a XX. század utolsó évtizedére ipari 184

185 központtá váló Bük mögött, ami csakhamar a település szerepköreinek, illetve az azokat kiszolgáló infrastrukturális szférájának stagnálásán, majd zsugorodásán is megmutatkozott, beleértve a centrum hanyatlását is. A között megvalósított, a bükiéhez hasonló összértékő Csepreg városközpont revitalizációja címő uniós pályázat a Széchenyi térre, illetve Széchenyi közre fókuszált. Jellemzı, hogy a beruházások közül csak kettı fejlesztett közszolgáltatást (a városházában okmányiroda kialakítása, valamint a mővelıdési ház belsejének felújítása), a többi elsısorban a promenád látványelemekkel (pellengér, címeroszlop, két szökıkút, ivókút) történı ellátását, azaz esztétikai fejlesztését jelentette. Ezek a beavatkozások természetesen javítják a terület állagát, de ha a vállalkozások nem találják meg, akkor a pozitív hatás csak idıleges. Tekintettel arra, hogy Csepreg népessége csökken, gazdasági szférája zsugorodik, nem telepednek meg olyan újabb központi szerepkörök, amelyek centrumba összpontosulnának, így az a közeljövıben aligha fog mennyiségi és minıségi szempontból megújulni, valószínőleg egy fényes városi múlt megkopott mementója lesz. Felújítása megtörtént, megújítása viszont a város általános gazdasági fellendülése nélkül aligha lehetséges Szubcentrumok A szubcentrumok (alközpontok) általában kereskedelmi-szolgáltató tevékenységi körök városközponton kívüli, rendszerint a település peremein elhelyezkedı térbeli koncentrációi. Hazánkban elıször az as években a közép- és nagyvárosok lakótelep-építéseivel jelentek meg, amikor azok nagy népességkoncentrációját követve egyes, nem kimondottan központi, de addig egyértelmően a településközponthoz kapcsolódó funkciók (pl. posta, vegyeskereskedések, vendéglátóipari egységek stb.) jelentek meg ott. A következı hullámuk a rendszerváltás után jelentkezett, elsısorban a tömegfogyasztást szolgáló városszéli, a kereskedelmi, vendéglátóipari és szolgáltató tevékenységet integráltan megtestesítı bevásárlóközpontok nagyobb városokban plázák formájában. Bükön kettı, egymástól eltérı idıszakban létrejött szubcentrum található. A korábbi Bükfürdın az 1980-as években alakult ki, amikor a Büki Gyógyfürdı a Nyugat-Dunántúl második legnagyobb gyógyfürdıjévé vált, látogatói létszáma több százezresre nıtt, akiknek a nagy része már több napot is eltölthetett a dinamikusan növekvı szálláshely-kapacitás jóvoltából (16. kép). Az elsısorban az ık és nem feltétlenül a helyiek kiszolgálására hivatott kereskedelmi (vegyeskereskedés, butik stb.), szolgáltató (posta) és vendéglátó intézmények (büfé, cukrászda) nyíltak. Koncentrációjuk a gyógyfürdı nyári és téli bejárata közötti üzletsor (közismert büki nevén pavilonsor ) mentén és által a legnagyobb. Tıle nem messze szintén az 1980-as években létesített ABC, cukrászda és autóbusz-pályaudvar, valamint az 1990-es esztendıkben kialakított, butikokat, üzleteket magába foglaló Boltosház található, amely funciójában ehhez az övezethez kapcsolódik, amelynek egyébként lakófunkciója egyáltalán nincs. Ez a szubcentrum kiterjedésében és kínálatában feltehetıen nem fog jelentısen változni a közeljövıben. A másik, újabb szubcentrum a vásárlási szokások megváltozásának és az egyéni közlekedési módok elterjedésének következményeként az alsóbüki városszélén alakult ki az 1990-es évek közepétıl (17. kép). Elsı üzlete az 1997-ben megnyílt Forrás Üzletház volt az Ifjúság és Kossuth utca keresztezıdésénél. Amely a 2000-es években további üzletekkel (CBA, DM), illetve vendéglátóipari (panzió és étterem) és szolgáltató 185

186 intézményekkel (autószervíz és -szalon) egy viszonylag nagy kiterjedéső és sokszínő szubcentrummá bıvült. A településtervezés feladata, hogy ezeket a funkciókat adminisztratív beavatkozással disztingválja, mert a gyors növekedés és az egyéni érdekek nincsenek, sok esetben nem is lehetnek tekintettel erre (pl. parasztbarokk nádfedeles étterem és modern autószervíz érdekes kettıssége). Megoldás lehetne, ha az ipari jellegő tevékenység egységesen a Bı felé vezetı út északi oldalára kerülne, ahol már amúgy is hasonló létesítmények sorakoznak (Büki Palackozó volt telepe, benzinkút), és a délire kerülnének a további szálláshelyek, illetve annak háttér infrastruktúrája, valamint a nagyon hiányzó, ápolt zöldfelületek. A közeljövıben alighanem ez a szubcentrum lesz az egyik legdinamikusabban növekvı területfelhasználási egység. Kiterjedése az Európa út mentén Bükfürdı irányába, a Kossuth Petıfi utcák pedig a régebbi városrészek felé biztosított, több helyütt üres telkek révén is. Mivel ebben a szubcentrumban szintén alig található lakás, az esetleges kiterjedésével érintett utcákban a lakófunkció további csökkenése várható. Bár több településrendezési terv is szorgalmazta, Csepregen ma sincs szubcentrum. Ennek feltehetıen az az oka, hogy sem a lakosága, sem a bejárói, sem pedig turistái révén nem tudott akkora népességkoncentrációt kialakítani, amelynek igénye, vásárlóereje egy ilyen öv kialakulását, megélhetését biztosítaná. Erre, ahogy a 80-as, illetve 90-es években nem volt lehetısége, ma sincs sok esélye a városnak Lakóöv Mindkét városban ez a legnagyobb területfelhasználási terület, és mindkét helyen városias és falusias résszel egyaránt rendelkezik. Bükön a városi rész modern beépítési módokhoz, a tömbös és a sorházas típushoz kötıdik, ennek megfelelıen a településtesten belül elszórva, három városrészhez kötıdıen jelentkezik. A legrégebbi és legnagyobb kiterjedéső az as évek fordulóján Felsıbükön felépített négylakásos társasházakból álló Petıfi-lakótelep (18. kép). Területén csak egy élelmiszerüzlet található, tehát lakófunkciója szinte kizárólagos. Lak- és népsőrősége a legnagyobb a városban, de az öv területi kiterjesztése szinte lehetetlen, hiszen a vasút és az iparterület körbezárja. Szintén a tömbös beépítési móddal jellemezhetı a bükfürdıi lakóöv, amely egyelıre az Európa út két végén álló egy-egy kétemeletes társasházra korlátozódik. Ez a legújabb városias lakóöv Bükön, és ennek van a legnagyobb szabad területe ahhoz, hogy területében kiterjedjen, elsısorban az Európa út mentén a fürdıtelep irányába. A lak- és népsőrősége alacsony, ami szintén mutatja, hogy egy formálódó, ígéretes lakóterülete a városnak. Utóbbi városias lakóövhöz térben kapcsolódik egy másik, a sorházzal rendelkezı másik hasonló funkciójú terület, amely az Ifjúság, Hévíz, Kristály utcák egyes szakaszaira terjed ki. A viszonylag zárt beépítése ellenére azért csak átlagos a lak- és népsőrősége, mert magánszállás-kiadásra is használják ıket, sıt inkább azért épültek a rendszerváltástól az ezredfordulóig. Ennek a sorházas területnek a kiterjedése kb. egy évtizede leállt, és a magánszállások iránti csökkenı kereslet miatt a közeljövıben nem is indul újra. Csepregen a lakóöv városias része a szórványosan elıforduló modern tömbös és sorházas beépítési módok (19. kép) mellett fıleg a régebbi, zárt földszintes és hézagos földszintes típusokhoz köthetı. Zárt földszintes formacsoport a centrumban is elıfordul, ott alapvetıen kereskedelmi-szolgáltató funkciókat foglal magába, attól kifelé azonban tisztán lakófunkciójú, majd a zárt utcafront is megbomlik és fokozatosan 186

187 átmegy hézagosba, különösen a kivezetı országutak mentén. A népsőrősége ennek megfelelıen csökken, a laksőrősége viszont nı. A lakóöv állaga összességében átlagos, de vannak rossz minıségőek is köztük. A kiterjedése az elmúlt fél évszázadban a családi házas övezet növekedése miatt csökkent, mert több helyütt azok váltották a szanált részeket. A kis építkezési kedv miatt területük nem változik, megırzésük akkor lenne lehetséges, ha a városközpont kiterjedne, és esetleg valamilyen szolgáltató szerepkörrel sikerülne megtölteni ıket, illetve abban az esetben, ha a lakásépítési kedv ismét megnıne. Ebben az esetben a város egyik igazán urbánus a történelmi hagyományaiban gyökerezı, kisvárosi beépítéső városrész újulna meg. A lakóövezet falusias része mindkét városban a családi házas övezetet jelenti. Bükön az öv egységes abból a szempontból, hogy a nemesi falvak eredetileg fésős beépítéső két egykori fıutcája képezte a növekedési tengelyüket, majd ezen a vonalon megindult a családi házak építése, nagyobb lendülettel a XX. század második felétıl. A lakásállomány kora változatos. Nincs 150 évesnél idısebb épülete, de viszonylag kevés a 10 évnél fiatalabb is. Mőemléki szempontból a legértékesebbek a Kossuth utca északi oldalán sorakozó egykori gazdagparaszti házak, amelyek védettséget élveznek, és némelyik funkcionálisan szerencsésen megújulva (pl. pizzéria) Bük agrár múltjának tovább élı emléke. Itt a házak zöme az 1960-as és 1970-es évek építési technológiáit testesítik meg, de folyamatosan megújulnak, javuló állagúak. Lakófunkciójuk mellett sokféle szerepkört is magukba zárnak, szerves részei a település szerkezetének. A lak- és népsőrőségük közepes. Az 1980-as évektıl egy családi házas építési hullám söpört végig Bükön, amely bı két évtizedig tartott, és elsısorban az alsóbüki városrészt érintette, elıször a Kossuth utcára merıleges Béke, illetve párhuzamos Ifjúság utcákat (20. kép), majd az általuk közrezárt zugban sorakozókat, a Tavasz, a Forrás, a Kristály, a Hévíz, a Honfoglalás és a Kölcsey utcákat. Itt a lakásállomány zöldmezıs beruházásokként épült fel, és mivel elsısorban turisztikai célból, az alapterületük nagyobb, felszereltségük jobb a települési átlagnál. A 2000-es évek második felétıl erıteljesen lelassult a családi házas építkezés, és áttevıdött a felsıbüki dr. Horváth Tibor, illetve Ipar utcákra. A falusias lakóöv kiterjedése várhatóan nem növekszik, sıt inkább csökkenni fog. Zsugorodásuk két helyen, az egykori nemesi falu két fıutcája mentén várható. A Széchenyi utca vonalában a kiterjedı tömbös beépítéső településmag kezdi magába olvasztani, míg a Kossuth és Petıfi utcákban a forgalom miatti szerepkör bıvülés révén a lakófunkciójuk csökkenni, gazdasági hasznosításuk (lásd: centrum esetleges expanziója) nıni fog, az épületek utcafrontban záródni fognak és egy urbánus megjelenéső zárt beépítési mód alakul ki. Csepregen a családi házas építkezés már jóval a büki elıtt, Dénes Jenı beszámolója szerint már a két világháború között megindult (DÉNES J. 1937). A házépítés elsısorban a régi, zömében fésős beépítéső területeket érintette, terjeszkedése ennek a rovására ment, így a még ma is fennálló elemei a Felsıváros, Felsıváros-bıvítmény (21. kép) és Alsóváros-bıvítmény centrumhoz közeli utcáiban helyezkednek el. Ekkor még csak négy városrésze volt Csepregnek, amelyeknek a Felsıváros kivételével a családi házas beépítési mód az egyik, de nem az egyetlen formája. A centrumot közvetlenül határoló falusias lakóöv Felsıváros-bıvítményben és Alsóváros-bıvítményben a népsőrőség egységesen alacsony, a laksőrőség legalább a városi átlagot eléri, de legtöbb esetben meghaladja azt. Alsóvárosban a népsőrőség átlagos, a laksőrőség alacsony. 187

188 A II. világháború utáni mintegy három évtized Csepreg lakóövezetének, ezen belül pedig elsısorban a családi házas építkezési módok robbanásszerő kiterjedését hozta. Ekkor már új, addig beépítetlen területek feltörésére is sor került. A fı növekedési irány ekkor már a település északi (Szabadság utca), keleti (Alkotmány, Bercsényi, Zrínyi utcák) és északkeleti (Vörösmarty utca) része, az Ásás mente. A folyamat eredményeként az építkezés átlépte a mesterséges vízfolyást, és kialakított egy teljesen új városrészt, a Tilosgyöpöt. Itt a házak már nagyobb alapterületőek, és a jobb lakáskörülményeket jelzi, hogy a laksőrőség alacsonyabb a város átlagánál, ellenben a népsőrőség magas, ami jelzi a lakófunkciójának erıs dominanciáját, sıt kizárólagosságát. Csepregen az utolsó lakóházépítési hullám az 1980-as években történt, amikor az Alsóváros-bıvítményben helyet foglaló Malomkert környéke (Csokonai utca) épült be. Azóta, tehát három évtizede nem nyílt Csepregen új utca, a családi házas építések, ahogy egyáltalán az építkezések erısen lelassultak az ezredforduló óta, szinte csak foghíjbeépítések, felújítások fordulnak elı, a beépített terület expanziója nem. A büki és csepregi családi ház állományt összehasonlítva megállapítható, hogy hasonlóan jó a felszereltségük, de fiatalabb koruk, nagy számuk és turisztikai hasznosításuk miatt a bükiek jobb állagúak, modernebb megjelenésőek, a több utcában hasonló korú házak koncentrációja miatt egységes, jellegadó stílusúak és nagyobb alapterületőek Ipari öv Bükön és Csepregen jó másfél százados hagyományai vannak a gyáriparnak, így az általuk hasznosított területek azóta szerves részei mindkét kisváros településképének, településszerkezetének. Mindkét helységnek régi létesítéső, illetve klasszikus ipari területei vannak. Bükön az ipari területek koncentráltabban helyezkednek el, elsısorban Felsıbükre, valamint kisebb mértékben Közép- és Alsóbük határterületére koncentrálódnak. A dualizmus kori iparosításkor alakult ki ennek megfelelıen eredetileg régi létesítéső a cukorgyári komplexumhoz kötıdı ipartelep a település északnyugati végén (a Petıfi utca kivezetı szakaszának jobb oldala), amely értelemszerően térben összekapcsolódott azzal a közlekedési területtel, amelynek létét köszönheti, a vasúttal (22. kép). A gyáripar és a vasútvonal ilyenfajta szimbiózisa szépen megfigyelhetı nagy- és kisvárosainkban egyaránt, amelyet a magyar geográfia a két világháború között egy külön kifejezéssel, az iparforgalmi öv elnevezéssel illetett. A terület funkciója többször is változott, de ipari karaktere mindvégig megmaradt. A rendszerváltozás után az itteni szocialista üzemek (hőtıház, jégkrémüzem) leépültek, de az 1990-es évek végén a VOG és a NESTLÉ (24. kép) megjelenésével két modern, a turizmussal is összeegyeztethetı, a település egészét kevésbé zavaró nagyipari üzem létesült, amellyel revitalizálódott ez az öv, egyúttal klasszikus ipari területté vált. A Petıfi utca másik felén, szintén volt cukorgyári ingatlanokon (nevét jelzi a Gyár és az Ipar utca elnevezés) hagyományosan kis- és középüzemek mőködnek. Itt volt a KTSZ mőhelye és fonalcsévélı üzeme, újabban pékség, kıfaragó telepedett meg. Az északnyugati ipari területek esetleges növekedéséhez szükséges terület biztosítható tıle északra a vasúti iparvágány mentén, illetve Csepreg irányába. Van egy kisebb ipari a város déli oldalán Közép- és Alsóbük határán, ahol nem is termelı, hanem inkább (köz)szolgáltató cégek (vízmő, szemétszállító és parkfenntartó üzem) helyezkednek el. A növekedése ennek a területnek is biztosított, hiszen 188

189 jórészt beépítetlen területek veszik körül. A büki iparterületek elhelyezkedése a turizmus szempontjából kedvezı, hiszen a turisztikailag leginkább frekventáltabb Bükfürdıhöz és Alsóbükhöz képest éppen a település ellentétes oldalán helyezkednek el Csepregen az ipari területek zömmel régi létesítésőek és Bükkel ellentétben jóval kisebbek és kevésbé koncentráltan helyezkednek el, szinte minden városrészben fellelhetık. A legkorábbiak a Felsıváros és az Alsóváros bıvítményében egykor álló egy-egy (Kadnár és Klug) téglagyár telephelye, amelyen az ipari tevékenység más formában, de azóta is megmaradt (23. kép). Elıbbi helyén fröccsöntı (UNIGALV), utóbbin az UNIRIV szegecsgyártó üzeme és raktára mőködik (25. kép). Ezek régi létesítéső ipari területek, amelyek funkcióváltással klasszikus ipari területekké váltak. Mivel régóta ez a funkciójuk, a lakóöv már körbenıtte ıket, tevékenységük zavaróvá vált, növekedésükre nincs lehetıség. A lakóövbe ékelıdött ipari területre példa az egykori Columbia bırgyár, a késıbbi Mőmalom épülete az Ásás mentén, amelyet 2012-ben zártak be, így most üresen, kihasználatlanul áll. A város északi részén lévı iparterület viszonylag új, markánsan az 1990-es évektıl formálódik, amikor a vízmő telephelye költözött ki, majd fémgyártó (Fal Kft.) és szállítmányozó vállalat (Euroboard) költözött oda. A legújabb, egyúttal legnagyobb növekedési potenciált jelentı ipari terület az Alsóváros-bıvítménybıl a Tormásliget felé vezetı út melléke. A Bognár Ignác közbıl a termelı tevékenységét egy ide felépített új üzemcsarnokba áttelepítı UNIRIV Kft. volt az elsı üzem ban. Itt, illetve ennek folytatásaként a Szentkirályi körforgalom környékén lehetne még elhelyezni ipari üzemeket, amely a Bük felé vezetı országút mentén elnyúlva akár összeérhetne a felsıbüki ipari zónával. Ez évtizedekre elegendı növekedési tartalékot jelentı irányt jelenthet mindkét kisvárosnak, de a jelenlegi alacsony beruházási kedvet nézve belátható idın belül nem fog gondot okozni a helyhiány Városi zöldterületek Bük és Csepreg zöldterületei közötti alapvetı különbség az, hogy Csepreg nagyobb közigazgatási területe ellenére jóval kisebb a belterülete és ebbıl a zöldfelületek aránya is. A másik differencia azok jellege és minısége, hiszen, amíg Bükön a fürdıváros szerepbıl adódóan a zöldfelületek nagy része összekapcsolódik különféle turisztikai attrakciókkal, úgy Csepregen gyakorlatilag csak a helyi lakosság rekreációját szolgálják. Bükön a zöld-, illetve rekreációs területek két városrészben, Középbükön és Bükfürdın öszpontosulnak jelentısebb mértékben, és közülük az utóbb jóval nagyobb, az a városrész szinte teljesen ebbe a funkcionális övezetbe sorolható. Bük legnagyobb összefüggı zöldterülete a Bükfürdın elhelyezkedı 100 ha-os golfpálya, a második pedig a 13 ha-os gyógyfürdı (26. kép), de egyébként a beépített területek gyors expanziója miatt erısen összezsugorodtak az egyéb zöldfelületek a településtesten belül, és jelenlegi kiterjedésük mindössze 17,1 ha, azaz a teljes belterület 4,3 %-a. 19 Emiatt a 2004-es településrendezési terv a zöldterületek kiterjesztését javasolta 55,24 ha-ra. Középbükön egyrészt a két kisebb ipari zóna közé ékelıdı sportcentrum és horgásztó egysége jelenti a zöldfelületet, míg a városrész északi részén a bányató 19 Az 1991-ben átadott büki golfpálya hazánkban az elsı nemzetközi minısítéső 18 lyukú golfpályája. Ez sokakat büszkeséggel tölt el, az meg keveseket szégyennel, hogy a létesítményt még mindig nem vonták ki szántó mővelési ág alól. Ezért nem számít bele hivatalosan a város zöldterületébe. 189

190 rekultiválásával kialakított Napsugár Játszópark révén növekedett meg. Kézenfekvınek tőnik ez utóbbinak, valamint a bükfürdıinek a lakóövezetek mögött történı összekapcsolása, amivel egy óriási természet közeli rekreációs övezet alakulna ki, közel a legfıbb turisztikai attrakcióhoz, a gyógyfürdıhöz és hozzá kötıdı szálláshely-kapacitáshoz. A sportcentrum környéki zöldfelület pedig összekapcsolható a formálódó centrummal, ahogy az az Eötvös parkkal már megtörtént. A zöldfelület legnagyobb mértékő növekedését a Gór, Bı és Bük települések által a közeljövıben kialakítandó komplex hasznosítású (horgászat, vízisportok) Répce-menti jóléti tározó menti sport- és rekreációs zónája adhatja. A Répcére tervezett mintegy 150 ha maximális vízfelülető árvízi tározó, illetve ennek jóléti tározóvá alakítása közel három évtizedes álom, amelyhez engedélyes tervek rendelkezésre állnak, és a forrásokat kell megteremteni a megvalósításához. Csepregen a város zöld- és rekreációs területei zömmel nem a bel-, hanem a külterületen helyezkednek el, és részben ezzel összefüggésben óriási és értékes területek. Ide tartozik például a parkerdı, a turisztikai célokat is szolgáló Csepregi-hegy és a két nagyobb (Boldogasszony- és TSZ-tó), illetve egy kisebb horgásztó-komplexum (Téglagyári tavak). Ezek jelentik, jelenthetik a város turisztikai vonzerejét. A belterületen egyetlen nagyobb zöldfelület található, a spotpályának is helyet adó Malomkert (27. kép), amely a városi rendezvények egy részének (pl. búcsú) állandó helyszíne, de a hétvégéken is kedvelt pihenıhelye a csepregi polgároknak. A két város különbözı funkcionális öveit összehasonlítva az megállapítható, hogy nagyságukban és sokszínőségükben hasonlítanak egymáshoz, ebben a tekintetben nagy különbség nincs a két helység között. a dinamikájukban azonban igen. Ami empirikusan látható, az egzakt módon kimutatható, nevezetesen az, hogy Csepreg funkcionális övezeteinek kialakulása, fejlıdése elsısorban múltbéli társadalmi-gazdasági folyamatok eredménye, míg a bükieké döntıen recens hatótényezık térbeli konzekvenciái. A minıségi különbségük is ebbıl adódik, Csepreg funkcionális morfológiai képe hazánk korábbi idıszakának városképzı tényezıinek a kitőnı vizsgálati terepe, míg Bük a napjaink magyarországi településformáló erıinek eredıjét megjelenítı iskolapélda. 5. EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A disszertáció témaválasztásának különlegességét az okozza, hogy Bük és Csepreg a társadalmigazdasági tér csaknem ugyanazon pontján elhelyezkedı, hasonló nagyságú magyar kisváros, így összehasonlító településföldrajzi vizsgálata módszertanilag indokolható, hiszen az lehet az elıfeltevésünk, hogy a makroszintő településképzı és -formáló erık nagyfokú hasonlósága alapján azoknak a két településre gyakorolt hatásmechanizmusa sem térhet el jelentısen sem az egyes történelmi korokban, sem pedig napjainkban. Ha pedig ez így van, akkor ezen tényezıknek ugyanazon idıszakokban a két helység zárt településtestén is egymással nagyfokú korrelációt mutató nyomokat kellene hagyniuk akár a funkciók, a népesség és a beépítési módok mennyiségi és minıségi jellemzıi, továbbá a településen belüli térbeli eloszlásában. Ezek a folyamatok pedig azt eredményeznék, hogy Bük és Csepreg funkcióik gazdagságában, a demográfiai folyamataikban, a népesség minıségi jellemzıiben, alaprajzukban, a beépített területükben és 190

191 módjaiban, és mindezek eredményeként funkcionális tagoltságukban hasonlóak lennének egymáshoz. A hasonló helyzet pedig egyet jelentene azzal, hogy fejlesztésük is ugyanazon célok mentén, módszerekkel és forrásokkal lenne megvalósítható. Ez szemmel láthatóan nincs így, sıt éppen az ellentéte igaz. Bük és Csepreg jelenlegi társadalmában, gazdaságában és infrastruktúrájában is más fejlettségi szintet képvisel és fejlıdésének nem csak az üteme, hanem az iránya is eltér egymástól: Bük egy dinamikusan növekvı, Csepreg pedig egy lassan zsugorodó város. A mai magyar komplex várostipizálás szerint Bük egy fejlett fürdıváros, Csepreg pedig egy közepesen fejlett mikrotérségi központ. Az eltérı sorsuk vizsgálatára a retrogresszív módszer felel meg, amely feltárja, hogy az egyes történelmi korokban milyen településformáló tényezık és milyen arányban érintették Bük és Csepreg természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szféráját. A disszertáció célkitőzéseire adott lehetséges válaszokat ebbe tetraéder-modellbe foglalva adjuk meg, települési szféránként, majd ezt követi a horizontális célkitőzés megválaszolása. A két település abszolút földrajzi helyzete nem tér el jelentısen egymástól, a relatív viszont már igen, amely a vasút megjelenése elıtt egyértelmően Csepreg elınyét mutatta, hiszen az eltérı térszínek találkozásánál fekszik (dombhátperemi fekvés), ami mindig több településfejlesztési helyi és helyzeti energiát indukálhat, mint az egynemő sík vidék, ami Bük tulajdonsága. 1) Természeti szféra A földrajzi fekvésbıl adódó természeti adottságok egyetlen kivétellel szintén Csepreg elınyét mutatják, hiszen csak neki vannak kiterjedt erdıségei, a szılımőveléshez alkalmas déli kitettségő lejtık. A fa- és vadgazdálkodás, de fıleg a bortermelés a középkorban városképzı tényezık voltak, a nyugat-európai típusú városainknak többek közt a közeli Kıszeg vagy Sopron az egyik legnagyobb bevételi forrása volt a borkimérés és kereskedelem. A disszertáció elsı fı fejezete Bük és Csepreg a természeti adottságainak a településfejlıdésre gyakorolt hatásait elemzi, és legfontosabb megállapítása, hogy az egyetlen olyan természeti adottsága van Büknek, amelyik elınyösebb, az viszont önmagában többet hozott neki, mint Csepreg valamennyi természeti kincse együttvéve, ez pedig a termálvíz, amely 1962-tıl közfürdıként történı hasznosítása által teljesen új fejlıdési pályára állította Büköt, aki ezzel azóta is tartja, sıt növeli versenyelınyét Csepreggel szemben. A termálvíz azonban egy ún. lappangó helyzeti energia volt, hiszen a középkorban nem volt ilyen nagy szerepe, Bükön meg különösen azért, mert akkor még nem tudtak a jelenlétérıl. A középkorban még mások voltak a legnagyobb településformáló erık a Répce középsı folyása mentén. 2) Társadalmi szféra Mivel a legfontosabb termelési tényezı az ember, a két települést formáló erıket nem lehet megnevezni anélkül, hogy társadalmi képletük, illetve azok folyamatai ne kerüljenek elemzésre. Az is lényeges szempont, hogy a két város szomszédsági viszonyából következıen nem elegendı csak a belsı társadalmi állapotukat, változásukat vizsgálni, hanem az azokat kiváltó és mozgató makroszintő politikai tényezıket is minden egyes történelmi korszakban. A legfontosabb indikátorok a demográfiai mutatók, a 191

192 népesség aktivitási rátája, foglalkozási szerkezete, amelyekbıl a népszámlálásoknak köszönhetıen már csaknem másfél évszázados idısor képezhetı, tehát történelmi léptékkel is értékelhetı hosszúságú mintát kapunk a társadalmi folyamat-ábrázoláshoz. Korábbi idıszakokból a különbözı célú népesség-összeírások jelentik a legbecsesebb forrásokat. A honfoglalás után a megalakuló Sopron vármegye déli határait egy szakaszon képezı Répce folyó völgyébe a vármegye székhelyét védelmezı várjobbágyokat telepítettek egy tömbbe. Ebbıl a társadalmi rétegbıl alakult ki a késıbbi századok nemessége, az általuk lakott helységekbıl pedig a nemesi falvak sora, amelyeket szolgálónépi falvak vettek körül. Az elsı nemesi falvak közt lehetett a három Bük, illetve az akkor még csak a mai Felsıvárost jelentı Csepreg is. Ekkor a társadalmi képletük egymáshoz hasonló és egyszerő volt, nagyrészt kis- és középnemesek lakták mindkettıt, és sem egyházi, sem pedig világi nagybirtok nem alakult ki. Az Árpád-ház kihalása után az Anjouk várospártoló politikájának köszönhetıen a távolsági utak keresztezıdésében fekvı Csepreg elıször királyi (civitas), majd más-más földesúr fennhatósága alá kerülve mezıvárossá (oppidum) vált, amely együtt járt a vásártartási és árumegállító joggal. A XIII-XIV. századi pusztásodás következtében elpusztult falvak területét magához csatolta, így nagy határú településsé vált, lakosságszáma a várost 1532-tıl csaknem két és fél évszázadig birtokló Nádasdy-család uralma alatt fı között ingadozott, míg a három Bük ennek kb. feleakkora népességő volt. A népességösszeírásokból nyert adatok alapján a disszertáció fontos megállapítása, hogy Csepreg korabeli társadalma sokkal strukturáltabb és differenciáltabb, tehát urbánusabb volt a bükinél. A fıúri nagybirtok jelenléte miatt nemesei kevesebben, zsellérei viszont többen voltak, és a helyi társadalom gerincét az iparból és kereskedelembıl élı réteg, a polgárság képviselte, ami viszont gyakorlatilag teljesen hiányzott a nemesi hármasfaluból. A dualizmus kori vasútépítés és iparosítás olyan belsı erıforrásokat szabadított fel, hogy az ben vasútvonalat kapott és 1902-ben egyesült Bük néhány évtized alatt népességében és területében is csaknem utolérte a hálózatba csak jóval késıbb csatlakozott Csepreget. A két helység ekkor jogilag is egy kategóriába került, Bük elıre-, Csepreg meg visszalépve kapta meg a nagyközségi rangot. A két helység ekkor riválisa volt egymásnak, Bük gazdaságában és népességében is legalább hasonló erıt képviselt. Lehet, hogy rövid idın belül meg is elızte volna, de a kérdés amiatt akadémikus lett, hogy a cukorgyár 1917-ben leégett, és vele a három Bük is sorvadásnak indult. Csepreg viszont éppen ezt a relatív elınyét felhasználva ismét növekedett, és számára az közötti idıszak történetének egyik virágkora volt. Bár 1950-tıl már nem járási székhely, de az 1960-as évek szervezett, decentralizált ipartelepítései a mezıgazdasági nagyüzemeivel együtt a termelı ágazatok révén stabil helyi gazdaság épült ki. Csepreg ekkor vonzó lakóhely volt, a történelmi népességi csúcsot 1960-ban érte el, társadalmában különösen a pedagógus és agrárértelmiségi réteg nagy létszámú és arányú volt. Bükön ez szinte teljesen hiányzott, foglalkoztatottjainak nagy része a mezıgazdaság kollektivizálása következtében fellépı birtokkoncentráció miatt helyben nem talált munkát, ezért ingázásra kényszerült. A két város versenyében az 1970-es évek hozták el a demográfiai trendfordulót, és ennek bár közvetlenül nehéz bizonyítani, egzakt módon alátámasztani két fontos oka lehet. Véleményünk szerint az egyik a büki fedett fürdı megépítése (1972), ami a büki tömegturizmus beindítását tette lehetıvé, a másik 192

193 pedig a Sárvár Répcevis vasútvonal felszámolása (1974), ami a csepregi nagyfoglalkoztatókat arra ösztönözte, hogy ott építsék fel újabb termelı kapacitásaikat, ahol a vasút még megvolt, azaz Bükön. Bük beépített területének a fejlıdése ekkor gyorsult fel, Csepregé meg ekkor lassult le. Bükön az aktív keresık foglalkozási szerkezetének tercierizációja már az 1970-es években megindult, és az 1980-as években gyakorlatilag végbe is ment. Ezzel szemben Csepregen a hagyományos módon elıször az ipar vette át a vezetı szerepet a primer szektortól, majd csak ezt követte a szolgáltatások felfutása. A vizsgálat számokkal igazolja, érvekkel támasztja alá azokat az egyébként a két település lakossága, vezetése által a közbeszédben gyakran megfogalmazott véleményt, hogy a két település fejlıdéstörténetében valamikor a 70-es években történt trendforduló. A kutatásunk rámutat arra a tendenciára is, ami csak a két település párhuzamos vizsgálatából derülhet ki, hogy Bükön az 1970-es évektıl folyamatosan nı, Csepregen pedig az 1960-as évektıl permanensen csökken a népesség, ami oda vezetett, hogy 2011-ben Bük népességszáma elıször haladta meg Csepregét. Az azonban nyilvánvaló, hogy rövid- és középtávon Bük sem tölti be maradéktalanul ennek a Répce vidéknek a központi szerepét, azt csak Csepreggel együtt tudja és célszerő megtennie. 3) Gazdasági szféra A településformáló erık közül az egyik legerısebb az a gazdasági feltételrendszer, amelyben az adott helység mőködik, és ez történelmi korszakoktól függetlenül igaz. A kutatás ennek megfelelıen kiterjed Bük és Csepreg párhuzamos településökonómiai áttekintésére is. A középkori Csepreget a bortermelésre és a céhes iparra alapozott gazdasága a magyar városhierarchia élbolyába emelte. Mindez kiegészült a vásártartási joggal együtt járó távolsági kereskedelem hasznával. Bükön a mezıgazdaság és azon belül az extenzív növénytermesztés és az állattenyésztés vitte a prímet, adott egzisztenciát a népes kisnemesi rétegnek. Az elsı büki céhet csak a XVIII. században alapították, és az elsı vásártartási engedélyt csak a XX. században kapta a település, ami jól mutatja, hogy a szekunder és a tercier szektor csak mintegy másfél száz esztendeje játszik számottevı szerepet a helyiek megélhetésében. A dualizmusban a kor legnagyobb innovációját, a vasutat eredetileg Csepregen szerették volna keresztülvezetni, de a helyi földbirtokosok ellenállása miatt a Sopron Nagykanizsa vasútvonal Felsı- és Középbük között épült meg. A vasúti közlekedés magával hozta a nagyipart (cukorgyár), ami így Bükön telepedett meg, annak településmorfológiai hozadékaival együtt. Csepreg 1913-ban kapott ugyan vasúti szárnyvonalat, de akkor az iparosítási hullám már alábbhagyott, így Csepregnek csak középüzemek jutottak. A város ekkor elsısorban a külsı tényezıknek köszönhette fejlıdését, történetesen a járási székhely által idevonzott közintézményeknek. Ezek elsısorban a település központi részének a városi fejlıdését segítették elı. Az I. világháború és az 1960-as évek közti idıszakban Bük településképe a nemesi falu és a dualizmus kori iparosítás nyomait ötvözte, és a társadalmigazdasági stagnálás miatt morfológiailag alig változott. Ezzel szemben Csepreg egy dinamikusan fejlıdı kisvárosként területében bıvült, régi és újabb funkciói révén pedig strukturált képet mutatott, ahol a különbözı tevékenységek már övekbe rendezıdtek. 193

194 Az 1960-as évektıl a folyamat továbbhaladt, de abban a két város szerepe felcserélıdött: Csepreg gazdasági ereje csökkent, Büké pedig nıtt, és utóbbi motorja már nem az ipar, hanem a turizmus generálta tercier szektor lett. Csepreg gazdasága pontosan arra a két ágazatra a mezıgazdaságra és az iparra támaszkodott, amely az 1980-as években országszerte válságba került. Szocialista nagyvállalatai (Állami Gazdaság, Gyızelem MGTSZ) már ekkor összezsugorodtak, és nem jelent meg hasonló súlyú új szereplı. A rendszerváltás maga alá temette a csepregi termelı ágazatok helyi telephelyeit, a bükieket azonban nem, ott azonnal új tulajdonosi és tevékenységi körben folytatódott tovább az ipari termelés. Ráadásul a turisztikai piac liberalizálásával ez az ágazat is felfutott Bükön. Pontosan akkor, amikor a települések fejlıdıképessége a saját bevételeitıl kezdett függni. Ez Csepregen okozott gondot, ahol egyedül a nagy hagyományú közszolgáltatások maradtak meg és mőködnek ma is. Ebben a tekintetben még mindig megelızi Büköt. Városi rangját 1995-ben kapta vissza, és 1997-tıl a Csepregi kistérség, 2004-tıl pedig a Felsı-Répcementi Többcélú Kistérségi Társulásnak a székhelye. Bük nem azért lett csak 2007-ben város, mert korábban nem felelt meg azoknak a kritériumoknak, hanem így nem került ki a falusi turizmushoz kapcsolódó adókiegészítés alól. A Bük és Csepreg közti, a közszolgáltatásokban fennálló viszonylagos egyensúlyi helyzet a gazdasági szolgáltatásokra már nem igaz. Azokban a bemutatásukra alkalmazott Guttman-skála szerint Bük fölénye nem csak Csepreggel, hanem az összes 5000 fı alatti vasi várossal szemben nyomasztó. Így ezek a tevékenységek nagyobb számban, sőrőbben fordulnak elı a településtestben is, mint a szomszédos városban. A településfejlesztést döntıen meghatározó önkormányzati bevételek esetében valószínőtlenül nagy Bük elınye. Az utóbbi másfél évtizedrıl összegyőjtött adatok alapján iparőzési adója rendre tízszerese, idegenforgalmi adója pedig százötvenszerese Csepregének, ami annyit tesz, hogy költségvetési fıösszegük között 2,5-3-szoros differencia tapasztalható. A mai magyar önkormányzati fejlesztések erısen pályázatfüggık, amelyekhez viszont önerı szükséges, és az addicionalitás elve csak a sajátos bevételekbıl fedezhetı. A pályázati forrásokat is magában foglaló önkormányzati invesztíciók éppen egy nagyságrenddel nagyobb Bükön, ami már most meglátszik a településük képén. Ezt a gazdasági erıfölényt Bük kihasználva 2004-ben a csepregi képviselı-testülettel megszavaztatta, hogy a kistérségi társulás társközpontja legyen, így az ezzel járó feladatrendszert közösen oldják meg, ami révén talán elıször fordul elı közös történetükben, hogy bizonyos feladatok ellátásában nem kioltják, hanem a kiegészítik egymást. 4) Infrastrukturális szféra A természeti, társadalmi és a gazdasági folyamatok térbeli konzekvenciái a települések infrastrukturális szféráján mutatkoznak meg, amelyek Bük és Csepreg esetén történı feltárása a disszertáció legfontosabb célkitőzése. A középkori nemesi hármasfalu településszerkezete egyszerőbb volt, mint a mezıvárosé: a három Bük közül Felsı- és Középbük útféli, Alsóbük útmenti típusba tartozott, utóbbihoz hasonlított Csepreg Felsı- és az attól térben még egy kicsit elkülönülı Alsóvárosa. Az Árpád-kor végén, a XIV. században gazdaságilag fellendülı Csepreg Felsı- és Alsóvárosa összekapcsolódott, és mindkettı egy-egy bıvítménnyel gazdagodott. A várostest urbánusabb formát öltött, ami ekkor védmőveket és a vásártartásra alkalmas fıteret jelentett. A város szerkezete elıször orsószerően kiszélesedett, majd az erıdítési munkálatok miatt bordás alaprajzúvá vált. A központi tér nem csak a 194

195 piacnak, hanem a formálódó közintézmény-hálózatnak is helyet adott, ami már a Nádasdyak fennhatósága alatt a protestáns mőveltség forrásvidékét (iskola, nyomda) is jelentette. Ez a XVI-XVII. századi idıszak volt Csepreg egyik virágkora, egészen a família rekatolizációjáig. Mellette a három Bük továbbra is szalagtelkes falu maradt, igaz öntudatos kisnemesi rétege kitartott korábban felvett lutheránus vallása mellett. İk Alsóbükön egyházi intézményeik templom, iskola, parókia révén egy evangélikus negyedet építettek ki. Felsı- és Középbükön nem alakult ki ilyen településközpont. Mindkét település képének ezt az állapotát rögzítik az I. katonai felmérés térképlapjai, az ahhoz kapcsolódó Országleírásokból, továbbá Vályi András és Fényes Elek statisztikai munkáiból. A dualizmus korában mindkét településen fellépı iparosítás Bükön csak egyetlen új övet, az iparterületet hívott életre, jellemzıen a beépített terület peremén (Felsıbükön). Csepregen az indusztrializáció mellett a másik nagy településformáló erıt a járási székhellyé válása jelentette, amely együtt járt a közintézmények alapításával. Ezek elsısorban a városközpontban telepedtek meg, tették azt sokszínőbbé, strukturáltabbá. A csepregi Alsó- és Felsıváros egy-egy bıvítménnyel gyarapodott, körutas utcahálózata utal tervezett mivoltára, a centrum nem csak területében, hanem a településtest egészéhez viszonyított arányában is kiterjedt. A XX. században mindkét helység egy-egy újabb településrésszel gyarapodott, Bük Bükfürdıvel, Csepreg pedig Tilosgyöppel, de területi növekedés mellett az expanzió minıségileg is eltérı. Mindez a II., III. és IV. katonai felmérés anyagaiból rekonstruálható. A két kisváros közti különbség tehát a településük képén is megmutatkozik, amit a retrospektív vizsgálati módszer tár fel. Bük és Csepreg bel- és beépített területében is nagy különbség mutatkozik, hiszen, amíg Csepreg közigazgatási területe másfélszer nagyobb, ugyanilyen arányban Bük belterülete vezet Csepreg elıtt. Ez az utóbbi kb. négy évtized nagy építési hullámának köszönhetı. A folyamat a rendezési tervek térképei, illetve a jelenlegi állapot összevetésével került bemutatásra a disszertációban. Összességében azonban nem mondható, hogy a beépített területek funkcionális gazdagságában, népsőrőségében, a beépítési módok számában vagy éppen a funkcionális övezetek tekintetében Csepreg lemaradna Bük mögött, inkább azt lehet mondani rá, hogy más. Településtestén a régebbi térfolyamatokra utaló formák a jellemzık, kevésbé a modernnek, míg Bükön ez éppen fordítva van. Csepregen a település egészéhez képest kiterjedtebb a centrum, amely évszázadok óta a város központja nem csak a központi szerepkörök, hanem a népsőrőség vonatkozásában is, amelyhez régi nagy- és kisvárosi beépítési formacsoportok (zárt többszintes és földszintes, illetve hézagos földszintes) tartoznak, ami Bükön nem is fordul elı. Bükön a centrumot elıször a tudatosan odatelepített központi funkciók rajzolják ki, nem mint Csepregen, ahol néha a népességtömörülést követhették egyes intézmények (pl. iskola). Bük egyértelmően a modern formacsoportok révén vezet, hiszen a tömbös és sorházas beépítés csak ott jellegadó. A családi házas öv is eltérı, a büki házak nagy része ugyanis nem csak tulajdonosaikat szolgálják, hanem fizetıvendégeket is, így ennek az övnek a megjelenése, kiterjedése is más Bükön. Az ipari területek nagyságában is Bük vezet, a felsıbüki területi koncentrációja biztosítja, hogy a modern gyáripar ott tovább tud terjeszkedni. Csepregen zömmel még a régi alapítású ipari területek találhatók, amelyek bele vannak ékelıdve a lakóterületbe. A zöld- és rekreációs területek is érdekes különbséget mutatnak, ugyanis Csepregnek ezek a funkciói nagyrészt a külterületen találhatók, míg a bükiek a belterületen, közülük a legnagyobbak a golfpálya és a gyógyfürdı. 195

196 Horizontális szempontok: Bük és Csepreg egymás közti versenye a településhálózatban kimondva vagy kimondatlanul azóta létezik, amióta a két település egymás mellett él. Ez a rivalizálás különösen azokban a történelmi periódusokban erısödött fel, amikor hasonló méretőek lettek. Ez természetes, hiszen ilyenkor vetıdhet fel komolyan az egymás elleni küzdelem, illetve az egymást kiegészítı együttmőködés dilemmája, mindkét részrıl. Azért mindkét részrıl, mert a versengés és az együttmőködés egyszerre fontos Bük és Csepreg számára. Egyikbıl sem vonhatják ki magukat, ugyanakkor, ha rosszul pozícionálják magukat, akkor mindkettı interakcióból vesztesként kerülhetnek ki: a versengésben egyik legyőrheti a másikat, a rossz együttmőködésük viszont odavezethet, hogy mindkettı lejjebb csúszik a településhálózatban. A retrogresszív és a retrospektív szemlélető vizsgálatok alapján az egyértelmő, hogy a két település településhálózatban és hierarchiában elfoglalt helye alapján idıben egymás komplementer, térben pedig kompetitív társai. Ez azt jelenti, hogy demográfiai viszonyaikban, gazdaságuk állapotában, központi funkcióikban alig-alig találunk olyan egy-egy rövidebb idıszakot, amikor egyszerre mindkettı hasonló fejlettségi szinten állt volna. A két település egymáshoz hasonló népességnövekedést, gazdasági dinamizmust talán csak két rövid idıszakban, a XIX-XX. század, illetve az es évek fordulójának néhány évében tapasztalhatunk. Mivel a növekedést kiváltó okok mások voltak a két idıpontban a két helyen XIX-XX. század fordulóján Bükön az ipar, Csepregen a közszolgáltatások, az es fordulóján Bükön a turizmus, Csepregen az agrárium és az ipar a településmorfológiai következmények is mások voltak. A településkép Bükön elsısorban extenzíven, Csepregen inkább intenzíven fejlıdött, elıbbi helyen a beépített terület növekedése volt a szembetőnı, míg utóbbin annak strukturáltságának fejlıdése, a különbözı övek kontúrjainak megerısödése. A kutatás alapján úgy tőnik, hogy egyik vagy másik feljebb jutása csak külsı erıforrások bevonásával és csak a másik legyőrésével lehetséges. Ez viszont nem csak a zömmel külsı tényezıktıl függı társadalmi-gazdasági folyamatok eredménye, hanem sokszor megmutatkozik a helyi vezetés döntéseiben is, amelyek elsı ránézésre irracionálisak, és ésszerőnek csak akkor tekinthetık, ha a vetélytárs hátrányba hozása a cél. Az utóbbi négy évtized példái: 1) A Csepreget is érintı Répcevis Sárvár vasútvonal 1974-es megszüntetése ellen Bük nem tiltakozott nagy elszántsággal, holott az számára is hátrányos volt, hiszen megszőnt a község vasúti csomópont helyzete és a Bük-fürdıtelep megállóhely is. Mindezt viszont ahogy az idı aztán igazolta bıségesen ellensúlyozta Csepreg közlekedési szélárnyékba kerülése, majd ennek következtében fejlıdı ipari kapacitásainak kényszerő Bükre telepítése. 2) 1985-ben Bük felépítette szennyvíztisztítóját, amire Csepreg nem csatlakozott, hanem inkább egy 1000 m³/nap kapacitásút épített, ami nem méretgazdaságos, ma pedig telített, így az ipartelepítés gátja. 3) Csepreg 2012-ben nem a büki turisztikai egyesülethez csatlakozott, hanem a kıszegi Írottkı Natúrparkért Egyesülethez. Innen aligha várható vendég a mezıvárosba, hiszen egyrészt Kıszeg jóval kisebb turizmust bonyolít, mint Bük, másrészt éppen úgy pozícionálja a turizmusát, ahogy Csepreg, elsısorban a bakancsos turistákra épít, nyilván nem érdeke, hogy nekik kiajánljon csepregi célpontot. Ezzel szemben racionálisan a büki gyógyturizmusnak kitőnı csatolt attrakciója lehetne a csepregi 196

197 borkultúra. Ez persze együtt járna azzal, hogy a csepregi idegenforgalmi kínálat valamilyen formában a büki turizmus szervezeti keretébe tartozna. Talán ezt nem szeretné Csepreg. 4) Csepreg a járási rendszer bevezetése (2013) óta kikacsintgat az önkormányzati társulásból. Kıszeg felé orientálódik, holott a lakosság napi térpályái már egyértelmően Bük felé mutatnak. Mindez csak azzal magyarázható, hogy minden egyes Kıszeggel közösen ellátott feladattal Bük Csepregre gyakorolt vonzó hatását lehet csökkenteni. A két város települési dinamikáját nézve a perspektívák is különbözıek, településhálózati és településen belüli viszonylatban egyaránt, amelyeket a fenti szubjektív elemek mellett objektív peremfeltételek is irányítják, befolyásolják. Az eldılni látszik, hogy gazdasági szempontból hosszabb távon sem lesznek vetélytársak, és ez az erıfölény már most is megmutatkozik Bük erıteljesebb fejlıdésében. Természetesen bármelyik így akár a gazdasági szféra tartós és nagymértékő növekedése elıbb-utóbb begyőrőzik a többi szférába is. Ez azt jelenti, hogy a (belterület) természeti környezetének állapota, a települési infrastruktúra fejlettsége alapján Bük már most jóval Csepreg elıtt jár. Egyedül a közszolgáltatások közül a régiekkel tartja magát, az újabb alapításúak (pl. mentık) már mind Bükön telepedtek le, tehát középtávon az várható, hogy a csepregi tetraéder egésze csökken és egyre nagyobb teret kénytelen átadni Büknek. Ezt az irányt csak ideig-óráig lehet adminisztratív eszközökkel fenntartani. A fent ismertetett folyamatok a két város településképen is megmutatkoznak. Bár Bükön is lelassultak a családi házas építkezések, amelyek három évtizedig a területi expanzió forrásai voltak, de helyettük minden évtizedben egy másik ágazat vette át a prímet, a 2000-es években a turizmus (pl. új szállodák), a 2010-es években pedig az ipar (pl. NESTLÉ beruházások). Ezek révén a rekreációs, illetve az ipari területek tudták megnövelni kiterjedésüket. Eközben Csepregen negyedszázada még egy utca sem nyílt, épületállománya romlik, vagyona egyre csökken. Eljöhet újra az az idı, amikor Bük már nem lesz vetélytárs, és elıször lesz az, hogy nem Csepreg vezet. Csepreg lejtmenetének a megállítása a termelı ágazatok letelepítésével és nem a turizmus erıltetésével lehet, hiszen azt megteszi Bük, ugyanakkor az agrárium és a könnyőipar tekintetében kimagasló adottságai vannak a városnak, és éppen akkor voltak a sikerkorszakai, amikor azokkal jól sáfárkodott. Az, hogy a mai Magyarországon két egyforma, egymással szomszédos kisváros fejlıdése nem lehet egyszerre mindkét félnek elınyös, az nem csak az ı hibájuk, hanem annak az idıben és a politikai tudatban mélyen gyökerezı paternalizmusnak, amely a napi gyakorlatban az erıs állami redisztribúcióban nyilvánul meg. Az újraelosztás igénye a nagy területi fejlettségbeli különbségek erısödésével növekszik, és nyilvánvaló célja, hogy mérsékelje azokat. Ez azonban csak úgy érhetı el, hogy az állam növeli az elvonásokat, hogy abból fedezze az egyre nagyobb támogatásokat. Az elvonásokkal egyes települések belsı erıforrásait csökkenti azért, hogy mások külsı erıforrásait növelje. Ez egy határ felett már azt jelenti, hogy az állam szerepe annyira megnı, a településfejlesztés és a településpolitika fogalma kezd összemosódni, növekedési potenciálban a politikai érdekérvényesítı képesség szerepe aránytalanul nagy lesz. A bottom up tervezés lehetıségét a top down végrehajtás kényszere váltja fel, a bejáratott együttmőködéseket a kijáró politikusok váltják fel. Maguknak a településeknek sem igazán érdeke, hogy együttmőködjenek egymással. Az önkormányzatok által kivethetı és beszedhetı adók mindegyike a kétlépcsıs önkormányzati rendszerben 197

198 csak a helyi (települési) önkormányzatoknak lehetséges, a területi (megyei) önkormányzatoknak nem. Ausztriában az idegenforgalmi adó egy részét a tartomány szedi be, így például a turizmus fejlesztésében a települések nem csak önmagukban, hanem együttmőködésben érdekeltek. A magyar gyakorlatnak az a következménye, hogy a települések a közigazgatási határaikig gondolkodnak fejlesztésekben, minden másutt megvalósuló invesztícióra úgy tekintenek, hogy az nem ıket gazdagítja, sıt tılük vonja meg annak a lehetıségét. Ez viszont az jelenti, hogy csekély az esély arra, hogy két egymással szomszédos település vezetésének, lakosságának fejében egyáltalán megforduljon: a párhuzamos fejlıdési pályájuk nem azt jelenti, hogy azok csak a végtelenben találkozhatnak, hanem akár azt is, hogy egybeesnek. Ugyanakkor ezek a partikuláris érdekek mentén történı településfejlesztés nem szolgál hosszabb távú, átfogó célok megvalósulását, a településhálózat egészének fejlesztését. Annak leépülése viszont negatívan hat vissza az addig prosperáló település valamennyi szférájára, a természeti környezetére, a gazdaságára, a társadalmára. A vonzáskörzet leépülése maga után vonja a kiszolgálására megtelepedett központi funkciók mennyiségi és minıségi visszafejlıdését, a településtest struktúrájának egyszerősödését. Ennek a pozitív oldalról történı megközelítését igényli a településfejlesztés tudománya, amelynek így adhatnak a településföldrajzi vizsgálatok tudományos segítséget. Bük és Csepreg összehasonlító vizsgálatával ehhez kívánt hozzájárulni a disszertáció. A javaslata ezzel kapcsolatban az, hogy a két város belátható idın belül nem tud teljes értékő kisvárosi központja lenni a Répce középsı folyásának, Észak-Vas megyének, azt csak együtt tudják betölteni. Teszi ezt annak ellenére, hogy a kutatások éppen azt erısítik, hogy akkor boldogul egyik közülük, ha a másik lejtmenetben van. A szemlélet megfordítható: mivel minden történelmi korszakban egymás riválisai voltak, sem Bük, sem pedig Csepreg nem tudott egy tágabb térség településhálózatában elıbbre lépni, gyakorlatilag másfél évszázada ugyanakkora települések, nagyságrendi növekedésükre nem került sor. Ebbıl következıen egyetlen lehetıségük van: a fejlesztési elképzeléseiket összehangolni, közös projekteket kidolgozni, és mindezt nem csak a saját, hanem legalább szőkebb térségükre is. Ettıl maradnak és lesznek kisvárosok. 6. A KUTATÁS TOVÁBBI IRÁNYAI Ahogy bármely más tudományban, úgy a településföldrajzban is valamennyi tudományelméleti megalapozottságú vizsgálatnak az adja meg a valódi értelmét, ha a gyakorlatban is alkalmazható következtetésekkel, eredményekkel zárul. Bük és Csepreg további településföldrajzi kutatása három idısíkon (múlt, jelen és jövı) és kettı térbeli szinten (településhálózat és településtest) folytatható, illetve mélyíthetı el úgy, hogy a síkok és a szintek egymással variálhatók és variálandók. A két település múltbéli külsı kapcsolatrendszerének és belsı életjelenségeinek párhuzamos vizsgálata, alapvetıen történeti földrajzi megközelítése elsısorban a településtörténet számára hozhat értékelhetı eredményeket, akár olyan adatokat, ismereteket is, amelyek csak több elem összehasonlításának következményeként állhatnak elı. Például a két település népesedési folyamatainak összevetésébıl akár a térség egészére vonatkoztatható fıbb történeti demográfiai trendek, vagy például a birtokviszonyok változásából a tágabb környék korabeli tájhasználatára utaló információk felfedezése. 198

199 A két város jelenlegi településképének vizsgálata, azaz településföldrajzi megközelítése a múltbéli településformáló folyamatok településtesten megmutatkozó térbeli vetületeit tárja fel, ami a településvezetés számára hasznosítható információkat tartalmazhat. Az a szemlélet, hogy az egyes települési funkciók, a népesség eloszlása, a beépítési módok egy idıbeli folyamat természetes eredményeként a teret benne a településhálózatot és a településtestet horizontálisan és vertikálisan tagolják, övezeteket hoznak létre, azok ok-okozati összefüggéseinek feltárása után lehetıség nyílik értı módon történı hasznosításukra és fejlesztésükre is. A két város jövıbeli településképének meghatározása, azaz a településfejlesztési megközelítése a jelenlegi folyamatok ismeretében a természetes belsı folyamatokba történı külsı beavatkozást fogalmazza meg és hajtja végre annak érdekében, hogy azok iránya és/vagy intenzitása megváltozzon. Ez már a településtervezés feladata. Mindhárom idısíkot és a hozzá tartozó tudományos megismerési módokat, diszciplínákat (településtörténet, településvezetés, településtervezés) nem csak egy településtesten, hanem egy településhálózaton belül is lehet alkalmazni. Bük és Csepreg városa pedig egy településhálózatban kitüntetett helyet elfoglaló helység, amelynek egyes szerepkörei nem csak a saját lakosságát, hanem több települését is ellátnak. Ezek a központi funkciók tehát nem csak egy település történetét és településtestét gazdagítják, hanem a térség településeinek a különbözı történeti korokban történı együttmőködését mutatják, jelenlegi feladatellátását határozzák meg, valamint a településhálózaton belüli jövıbeli pozícióit vetítik elıre. Mivel pedig Bük és Csepreg viszonya abból a szempontból is sajátos, hogy egymással szomszédos települések, együttmőködésük nem csak egymást, hanem a térség egészét gyarapíthatják, természetes fejlıdését elısegíthetik, amely egyébként minden fejlesztés végcélja. Ez esetben pedig a két város településfejlesztési céljai a területi fejlıdést szolgálják, döntéshozóik felelıssége túlmutat az általuk vezetett helység közigazgatási határain. A kutatás ehhez a gyakorlati célhoz kínál elméleti muníciót. 7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A köszönet nem csak azokat illeti, akik ennek az értekezésnek az elkészítésében részt vettek, hanem azokat is, akik a figyelmemet felhívták a témára, akik segítették elmélyülésemet a geográfia e résztudományában, és akik végigkísérték ennek a dolgozatnak az elıképét jelentı több mint félszáz publikációmat. A névsor nagyon hosszú lenne, meghaladná ennek az amúgy sem rövid írásnak a terjedelmi korlátait. Ugyanakkor mindenképpen köszönetet kell mondanom két olyan intézménynek, ahol a földrajzi kutatásaimban elindítottak és mind a mai napig elısegítik ezirányú ambícióimat. Az egyik a szombathelyi Nyugat-Magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, ahol még Berzsenyi Dániel Tanárképzı Fıiskola néven 1997 és 2001 között földrajz-történelem szakos hallgatóként ötvözhettem a tér- és idıtudományok sajátos, integratív megközelítési módját, amelyet nem csak a tudományos tevékenységemet, hanem egyáltalán a világszemléletemet is döntıen meghatározta és alakítja. Ott, a Társadalomföldrajzi Tanszéken többek között Csapó Tamás, Kocsis Zsolt és Palkovits István oktatott. Közülük az elıbbi kettı konzulense, illetve opponense volt a Kıszeg településföldrajzával foglalkozó 2001-ben írt 199

200 szakdolgozatomnak, amely egyébként két év múlva könyv alakban is megjelent, utóbbi pedig az egyik vizsgáztatóm volt a doktori szigorlatomon. Öröm számomra, hogy jelenleg mindhárman kollégáim ezen a tanszéken. A másik intézmény, a Pécsi Tudományegyetem, ahol között levelezı tagozaton a földrajz kiegészítı szakot végeztem el. Ott Bük településmorfológiájáról készítettem diplomamunkát, amelynek az a Trócsányi András volt a konzulense, aki a doktori szigorlatomon volt az egyik vizsgáztató. İ is sokat segített a témában való elmélyülésben, mint ahogy kollégája, Pirisi Gábor is, akik több település (pl. Maglód, Csákvár stb.) várossá nyilvánítási programjának kidolgozásába is bevontak, így a téma gyakorlati alkalmazásába is betekinthettem. Mindenképpen tisztelettel adózom a néhai Tóth József professzor emlékének, aki felvett a Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolába, és elsı témavezetım volt. Halála után Gyenizse Péter örökölt meg, aki elıdjéhez hasonlóan lelkiismeretesen folytatta a konzulensi tevékenységet, és ezen kívül sok technikai segítséget (pl. ábraszerkesztés) nyújtott. Külön köszönetet érdemel Dövényi Zoltán Professzor Úr, a Doktori Iskola jelenlegi vezetıje, aki hajlandó volt türelemmel kivárni, hogy ezt a dolgozatot végre elkészítse szerzıje. Az adatgyőjtésben a csepregi helytörténész, Dénes József, a büki és a csepregi önkormányzati hivatal munkatársai (Csordásné Major Tünde, Győrő Éva, illetve Császár Szabina, Grüll Lászlóné, Tóth György), továbbá a KSH szombathelyi csoportja (Novák Zoltán) mőködtek közre. A technikai szerkesztésben Kocsis Zsolt (NYME), Bognár Zita (PTE) és ifj. Baranyai Lajos (Büki Mővelıdési Központ) voltak a segítségemre. És végül, bár Velük kellett volna kezdenem szüleimnek köszönök mindent! 200

201 IRODALOMJEGYZÉK ABELLA M. (1961): Ankét a településföldrajz helyzetérıl és feladatairól. In: Földrajzi Értesítı X. évf./1. sz. pp ; ÁDÁM L. MAROSI S. (1975): Magyarország tájföldrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 652 p.; BAJI P. (2012): A városközponthoz kötıdı geográfiai fogalmak tartalma és használati lehetıségei. In: Településföldrajzi Tanulmányok I. évf./2. sz. pp ; BAJZIK ZS. (1989): Lenti funkcionális morfológiája. Fıiskolai szakdolgozat BDTF, Szombathely, 79 p.; BAKÓ E. HORNYÁK I-NÉ PÓCZA G. (1996): A büki óvoda története. In: DANCS L. ET AL. (SZERK.): Pedagógiai írások Vas Megyei Pedagógia Intézet, Szombathely, pp ; BALOGH JÁNOSNÉ DR. HORVÁTH T. HORVÁTH I. HUTFLESZ M. NÉMETH S. ZENTAI Z. (2006): Turisztikai értékleltár és fejlesztési lehetıségek a Répce mentén. Régiófókusz Kht., Szombathely, 100 p.; BARANYAI, G. NÉMETH, S. (2012): Analysis of dimensions and mosaic pattern of urban green areas on the example of several Hungarian cities. In: BALOGH, A. CSAPÓ, T. (EDS.): Development of the Settlement Network in the Central European Countries. Springer Verlag, 350 p., pp ; BÁNDLI T. (1988): Vasvár településföldrajza. Fıiskolai szakdolgozat BDTF, Szombathely, 83 p.; BECSEI J. (1983): Békéscsaba, Békés, Gyula és tanyavilágának településmorfológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 213 p.; BELITZKY J. (1938): Sopron vármegye története. Stephaneum Nyomda, Budapest, 1015 p. BELUSZKY P. (2001): A Nagyalföld történeti földrajza. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 274 p.; BELUSZKY P. (2003): Magyarország településföldrajza. Általános rész. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest- Pécs, 568 p.; BODA L. SZERK. (1999): Élet a Répce mentén Felsı-Répcementi Területfejlesztési Társulás, Csepreg, 160 p.; CZIRFUSZ M. (2012): Ágazati gazdaságföldrajzok a magyar geográfiai hagyományban: jelenetek Marxtól Hettnerig. In: BOTTLIK ZS. ET AL. (SZERK.): Társadalomföldrajz Területfejlesztés Regionális tudomány. Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Földtudományi Doktori Iskola, Budapest, pp ; CHRISTALLER, W. (1933): Die zentralen Orte in Süddeutschland. Jena, 331 p.; CSAPÓ T. (1989): Szolnok településmorfológiája. Egyetemi doktori értekezés JATE-TTK, Szeged, 159 p.; CSAPÓ T. (1990): Nagykanizsa funkcionális morfológiája. In: Földrajzi Értesítı XXXIX. évf sz. pp ; CSAPÓ T. (1994A): Az urbanizációs folyamat és sajátosságai a Nyugat-Dunántúlon. Uniprint Kft., Szombathely, 180 p.; CSAPÓ T. ET AL. (1994B): Csepreg Várossá nyilvánításának terület- és településfejlesztési alapjai. MTA Regionális Kutatások Központja Észak-dunántúli Osztály, Vas Megyei Kutatócsoport, Szombathely, 112 p.; 201

202 CSAPÓ T. (2000): Humán erıforrások, infrastruktúra. In: BODA L. (SZERK.): Élet a Répce mentén Felsı-Répcementi Területfejlesztési Társulás, Csepreg, 160 p.; CSAPÓ T. (2005A): Sopron településmorfológiája. In: A földrajz dimenziói In: DÖVÉNYI Z. SCHWEITZER F. (SZERK.): Tiszteletkötet a 65 éves Tóth Józsefnek. Magyar Tudományos Akadémia, Földrajztudományi Kutatóintézet Pécsi Tudományegyetem, pp ; CSAPÓ T. (2005B): A magyar városok településmorfológiája. Savaria University Press, Szombathely, 201 p.; CSAPÓ T. KOCSIS ZS. (2006): Szombathely településföldrajza. Savaria University Press, Szombathely, 179 p.; CSAPÓ T. LENNER T. (2004A): Celldömölk történeti földrajza és funkcionális morfológiája. In: Vasi Szemle LVIII. évf. 2. sz. pp ; CSAPÓ T. LENNER T. (2004B): Sárvár történeti földrajza és településmorfológiája. In: Vasi Szemle LVIII. évf. 6. sz. pp ; CSAPÓ T. LENNER T. (2007): Urban history and functional morfology of Körmend town. In: KOVÁCS, CS. (ED.): From villages to cyberspace. Szegedi Tudományegyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Tanszék, Szeged, pp ; CSAPÓ T. LENNER T. (2012): Veszprém településmorfológiája. In: Földrajzi Közlemények CXXXVI. évf./4. sz. pp ; CSAPÓ, T. NÉMETH, S. (2004): The impact of the establishment of market economy on the morphology of the hungarian cities and towns. In: KOCSIS, ZS. (ED.): Geographical studies on the University of West Hungary. University of West Hungary, Faculty of Siences, Szombathely, pp ; CSAPÓ, T. NÉMETH, S. (2010): Industrial parks in Hungary. In: CSAPÓ T. KOCSIS ZS. (SZERK.): A településföldrajz aktuális kérdései. Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, Társadalomföldrajz Tanszék, Szombathely, pp ; CSAPÓ T. PÁNYA I. (2012): A beépítettség és a beépítés vizsgálata Budapesten. In: Településföldrajzi Tanulmányok I. évf./2. sz. pp ; CSÁNKI D. ( ): Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest I-V. kötet /Hasonmás kiadás: Állami Könyvterjesztı Vállalat, Budapest, I-V. kötet, 3730 p./; CSIZMADIA A. KOVÁCS K. ASZTALOS L. (1998): Magyar állam- és jogtörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 560 p.; CSÓKA J. L. (1927): Bük története. Közli: Vasi Szemle 2001 (LV.) évf./1. sz. pp ; DÁVID J. FECSER I. (2006): Csepreg és vonzáskörzetének erdészeti térségfejlesztési terve. Állami Erdészeti Szolgálat, Keszthely Szombathely, 196 p.; DÉNES J. (1937): Csepreg településföldrajza. Geographia Pannonica XXVI., Erzsébet Királyné Tudományegyetem, Pécs, 48 p.; DÉNES J. SZERK. (1996): Tanulmányok Csepreg történetébıl. Csepreg Város Önkormányzata, Csepreg, 230 p.; 202

203 DÖVÉNYI Z. (1986): Agrárterületek kisvárosainak összehasonlító népességföldrajzi vizsgálata az NDK és Magyarország példáján. In: Alföldi Tanulmányok, pp ; DÖVÉNYI Z. (2008): A törpevárosról. In: CSAPÓ T. KOCSIS ZS. (SZERK.): Nagyközségek és kisvárosok a térben. Savaria University Press, Szombathely, pp ; DÖVÉNYI Z. (2010): Magyarország kistájainak katasztere. Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 876 p.; DRINÓCZY GY. ( ): Böngészet Sopron megye isméretéhez. Kézirat, Soproni Városi Levéltár, Sopron, 122 p.; EKFO ( ): Az elsı katonai felvétel ( ) országleírásai IV/7. (Sopron megye). 189 p.; ENGEL P. - KRISTÓ GY. - KUBINYI A. (1998): Magyarország története Osiris Kiadó, Budapest, 419 p.; ENYEDI GY. (2000): Globalizáció és a magyar területi fejlıdés. Tér és Társadalom XIV. évf./1. sz. pp ; FARKAS S. (1887): Csepreg mezıváros története. Franklin Társuklat Nyomdája, Budapest /Hasonmás kiadás: Csepreg Város Önkormányzata, Csepreg, 1995., 504 p./; FÉNYES E. (1851): Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta betőrendben körülményesen leiratik. I-IV. kötet. Kozma Vazul Nyomdája, Pest, /Hasonmás kiadás: Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztık Egyesülése és az Állami Könyvterjesztı Vállalat közös kiadása, Budapest, I-II. kötet/; FÜLÖP J. (1990): Magyarország geológiája Paleozoikum I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 192 p.; FÜLÖP J. (1989): Bevezetés Magyarország geológiájába. Akadémiai Kiadó, Budapest, 451 p.; GALAMBOS A. (2003): A három Bük egyesülése. In: Vasi Szemle LVII. évf./5. sz. pp ; GRANDMANN, R. (1914): Die städtischen Siedlungen des Königsreichs Württenberg. Forschungen zur deutschen Landes- und Volkskunde. 21. pp ; GYALAY M. (1989): Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 905 p.; GYENIZSE P. (2013): A hazai nagyvárosok lakott területének geoinformatikai minısítéséhez készített kérdıíves felmérés eredményeinek ismertetése. In: Településföldrajzi Tanulmányok II. évf./1. sz. pp ; GYENIZSE P. LOVÁSZ GY. TÓTH J. (2011): A magyar településrendszer: A változó természeti környezet és társadalmi-gazdasági viszonyok hatása Magyarország településrendszerére. Publikon Kiadó, Pécs, 192 p.; GYURÁCZ F. (2000): Bük. Száz Magyar Falu Könyvesháza Közhasznú Társaság, ( Száz magyar falu könyvesháza sorozat), Budapest, 199 p.; GYURÁCZ J. KESZEI B. (2013): Répce menti élıhelyek tanösvény elkészítésének biológiai szempontú dokumentációja. Kézirat, Bük, 22 p.; HEINEBERG, H. (1989): Stadtgeographie. (Grundriß Allgemeine Geographie, Teil X.). Verlag Ferdinand Schöningh, Paderborn, 124 p.; 203

204 HETTNER, A. (1905): Das Wesen und die Methoden der Geographie. In: Geographische Zeitschrift, XI. évf./1. sz. pp ; HETYÉSSY I. (1972): Bük monográfiája (XIII-XIX. sz.). Kézirat, Budapest, 79 p.; HOLL I. (2000): A középkori Kıszeg város. In: TÓTHÁRPÁD FERENC (SZERK.): Történelmi és mővészeti antológia Kıszegrıl. Kıszeg pp ; HORVÁTH M. (1989): Csepreg településföldrajza. Fıiskolai szakdolgozat BDTF, Szombathely, 65 p.; HORVÁTH ZS. ET AL. (1995): Csepreg újra város. Központi Statisztikai Hivatal Vas Megyei Igazgatósága, Szombathely, 48 p.; ILON G. (1996): Régészeti adatok Csepreg és vidéke ıstörténetéhez. In: DÉNES J. (SZERK.): Tanulmányok Csepreg történetébıl. Csepreg Város Önkormányzata, Csepreg, pp ; ILYÉS Z. (2001): Történeti földrajz tájvédelem tájtervezés (alkalmazott történet földrajzi megközelítés). I. Magyar Földrajzi Konferencia CD kötete, Szeged, pp ; KIRICSI M. (1989): Vép településfejlıdése. Fıiskolai szakdolgozat BDTF, Szombathely, 81 p.; KISS G. (1996): Csepreg és környéke a népvándorlás korban. In: DÉNES J. (SZERK.): Tanulmányok Csepreg történetébıl. Csepreg Város Önkormányzata, Csepreg, pp ; KLINGER A. (1997): Magyarország népessége a népszámlálások alapján. In: KOVACSICS J. (SZERK.): Magyarország történeti demográfiája. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 458 p.; KOCSIS ZS. NÉMETH S. (2010A): A sikeres településfejlıdés egyik lehetséges útja: mezıvárosból iparfalu Lövı településföldrajzi vázlata. In: CSAPÓ T. KOCSIS ZS. (SZERK.): A településföldrajz aktuális kérdései. Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, Társadalomföldrajz Tanszék, Szombathely, pp ; KOCSIS ZS. NÉMETH S. (2010B): Ajka 50 éve város. In: CSAPÓ T. KOCSIS ZS. (SZERK.): A településföldrajz aktuális kérdései. Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, Társadalomföldrajz Tanszék, Szombathely, pp ; KOCSIS ZS. NÉMETH S. (2010C): Két kistérségi társközpont, Bük és Csepreg térszervezı szerepe I. idıbeli (történeti) vizsgálat. In. Comitatus XX. évf./4. sz. pp ; KOCSIS ZS. NÉMETH S. (2011): A Csepregi kistérség demográfiai folyamatai. In: CSAPÓ T. KOCSIS ZS. PUSKÁS J. TÓTH G. ZENTAI Z. (SZERK.): A Bakonytól Madagaszkárig Tanulmánykötet a 65 éves Veress Márton tiszteletére. Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, Szombathely, pp ; KOCSIS ZS. NÉMETH S. (2013): Két kistérségi társközpont, Bük és Csepreg térszervezı szerepe II. térbeli (földrajzi) vizsgálat. In. Comitatus XXIII. évf./nyári szám pp ; KOENIG J. (2007): Von der Städteforschung zur Historischen Geographie. In: Informationen zur Raumentwicklung Heft 10/11. pp ; KOVÁCS Z. SZABÓ T. (2013): A policentrikus városfejlıdés térfolyamatai Közép-Európában. In: Településföldrajzi Tanulmányok II. évf./1. sz. pp ; KİSZEGFALVY GY. (2001): Hazánk kisvárosai. In: Területi Statisztika IV. évf./2. sz. pp ; 204

205 KİSZEGFALVI GY. LOYDL T. (1999): Településfejlesztés. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 161 p.; KİSZEGFALVI GY. TÓTH J. (2002): Általános településföldrajz. In: TÓTH J. (SZERK.): Általános társadalomföldrajz I. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, pp ; LENNER T. (2000): A kisvárosok modernizációjának társadalomföldrajzi áttekintése Vas megyei példákon. In: Tér és Társadalom XIV. évf./2-3. sz. pp ; LENNER T (2012): Gyır történeti településföldrajza. In: Településföldrajzi Tanulmányok I. évf./2. sz. pp ; LENNER T (2013): Néhány gondolat a történeti településföldrajzi vizsgálatokhoz. In: Településföldrajzi Tanulmányok II. évf./1. sz. pp ; LICHTENBERGER, E. (1991): Stadtgeographie. Band 1. Begriffe, Konzepte, Modelle, Prozesse. Teubner, Stuttgart, 303 p. LOVÁSZ GY. (2003): Magyarország természeti földrajza III. Tájföldrajz. Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs, 147 p.; MAKSAY F. (1971): A középkori magyar falu településrendje. Akadémiai Kiadó, Budapest, 237 p.; MENDÖL T. (1936): Alföldi városaink morfológiája. Közlemények a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetébıl, Debrecen, 116 p.; MENDÖL T. (1963): Általános társadalomföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest, 442 p.; MOHOS M. (1993): Kékkút: a jó adottságú, de megújulni nem képes falu. In: KOVÁCS T. (SZERK.): Kiút a válságból: II. Falukonferencia, Pécs, ; MOHOS M. (1997): Szerepcsere: Lenti Alsólendva, In: Muratáj XX. évf./2. sz. pp ; MOHOS M. (2007): Szılıhegyi szórványból aprófalu. In: CSAPÓ T. KOCSIS ZS. (SZERK.): A kistelepülések helyzete és településföldrajza Magyarországon. Savaria University Press, Szombathely, pp ; NAGYVÁRADI L. SZEBÉNYI A. (2008): Kozármisleny egy sikeres kisváros Baranya megyében. In: CSAPÓ T. KOCSIS ZS. (SZERK.): Nagyközségek és kisvárosok a térben. Savaria University Press, Szombathely, pp ; NÉMETH I. (1997): A 35 éves Büki Gyógyfürdı múltja, jelene és jövıje. In: Vasi Szemle LI. évf. 2. sz. pp ; NÉMETH S. (2001): Kıszeg funkcionális morfológiája. Fıiskolai szakdolgozat (konzulens: dr. Csapó Tamás), Berzsenyi Dániel Fıiskola Társadalomföldrajzi Tanszék, Szombathely, 124 p.; NÉMETH S. (2002): Bük településszerkezetének alakulása a század fordulóján. Felsıbüki Nagy Pál Emléknap. Büki Mővelıdési Központ, október 4.; NÉMETH S. (2003A): Bük településmorfológiai sajátosságai és változásai ig. In: Vasi Szemle LVII. évf./5. sz. pp ; NÉMETH S. (2003B): Kıszeg funkcionális morfológiája. (lektorálta: Dr. Bariska István és Dr. Csapó Tamás), OSKAR Kiadó, Szombathely, 124 p.; 205

206 NÉMETH S. (2005A): Bük településképe egykor és ma. Egyetemi diplomamunka (konzulens: dr. Trócsányi András), Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék, Pécs, 83 p.; NÉMETH S. (2005B): Kıszeg funkcionális morfológiai jellemzıi 2001-ben. In: CSAPÓ T. KOCSIS ZS. LENNER T. (SZERK.): A településföldrajz helyzete és fıbb kutatási irányai az ezredforduló után. Berzsenyi Dániel Fıiskola Társadalomföldrajz Tanszék, Szombathely, pp ; NÉMETH S. (2005C): Bük településmorfológiai sajátosságai és változásai (II. rész): a Horthy-korszak és a szocializmus elsı, hosszú évtizede. In: Vasi Szemle LIX. évf./6. sz. pp ; NÉMETH S. (2007A): Bük jövıképe Vas megye legújabb, 11. városának településfejlesztési céljai. In: Vállalkozás I. évf./5. sz. pp ; NÉMETH S. (2007B): Új Magyarország Vidékfejlesztési Program és a Helyi Vidékfejlesztési Iroda-hálózat. In: Vállalkozás I. évf./1. sz. pp ; NÉMETH S. (2007C): Az Európai Unió komplex vidékfejlesztési igényének magyarországi megfogalmazása az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III. tengelye. In: Vállalkozás I. évf./2. sz. pp ; NÉMETH S. (2007D): A vidék jövıje, a jövı vidéke! Elkezdıdött a magyarországi LEADER program regisztrációja. In: Vállalkozás I. évf./6. sz. pp ; NÉMETH S. (2009A): Az integrált és komplex vidékfejlesztés Az európai elvek és a magyar gyakorlat. In: A Falu XXIV. évf./3. sz. pp ; NÉMETH S. (2009B): Rendszerezı megjegyzések a mai magyar vidékfejlesztésrıl. In: A Falu XXIV. évf./2. sz. pp ; NÉMETH S. (2009C): Komplex vidékfejlesztés Az elvektıl a támogatási kérelmekig az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban. In: HUTFLESZ M. (SZERK.): Fókuszban a régió Gazdaság, vállalkozás, fejlesztés a Nyugat-Dunántúlon. Régiófókusz Kht., Szombathely, pp , ISBN: ; NÉMETH S. (2013A): Bük az ezredfordulótól napjainkig a fürdıváros fejlıdéstörténeti vázlata az elmúlt bı évtizedrıl ( ) In: Comitatus XXIII. évf./nyári szám pp ; OTK (1971): Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció. Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Budapest, 49 p.; PAJOR G. (1987): A büki gyógyfürdı 25 éve. Büki Gyógyfürdı Vállalat, Bükfürdı, 20 p.; PÁLMAI M. (1957): Szeged utcahálózata. In: Földrajzi Értesítı IV. évf./3. sz. pp ; PERCZEL GY. TÓTH J. (1988): Magyarország földrajza. Tankönyvkiadó, Budapest, 435 p. PIRISI G. (2008): Kisvárosok differenciálódása társadalmi mutatók alapján. In: CSAPÓ T. KOCSIS ZS. (SZERK.): Nagyközségek és kisvárosok a térben. Savariy University Press, Szombathely, pp ; PIRISI G. (2009A): Kisvárosok differenciált átalakulása az ezredforduló Magyarországán. PhD-értekezés, Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskola, Pécs, 161 p.; PIRISI G. (2009B): Város vagy nem város? Dilemmák a formális és a funkcionális városfogalom kettıssége kapcsán. In: Területi Statisztika XII. (ILII.) évf./2. sz. pp ; 206

207 PIRISI G. (2009C): Differenciálódó kisvárosaink. In: Földrajzi Közlemények CXXXIII. évf./3. sz. pp ; PIRISI G. STEFÁN K. TRÓCSÁNYI A. (2009): A táj és a belıle fejlıdı város: Pécs. In: FÁBIÁN SZ. Á. KOVÁCS I. P. (SZERK): Az édesvízi mészkövektıl a sivatagi kérgekig Tanulmánykötet a 70 éves Schweitzer Ferenc professzor úr tiszteletére. Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskola, Pécs, pp ; SÁGI F. (1996): Csepreg feldúlása 1621-ben. In: DÉNES J. (SZERK.): Tanulmányok Csepreg történetébıl. Csepreg Város Önkormányzata, Csepreg, pp ; SN (1902): Soproni Napló január 16.; SSMC (1948): Soproni és sopronmegyei címtár. Vargyasi Máté Ernı Könyvnyomdája, Sopron, 186 p.; SÖPTEI I. (2000): A kistérség története. In: BODA L. (SZERK.): Élet a Répce mentén Felsı-Répce menti Településfejlesztési Társulás, Csepreg, pp ; SZABÓ I. (1971): A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 209 p. SZABÓ J. (1977): Az ókori és középkori településszerkezet alakulása Bükön és a Répce vidékén. Kézirat, Büki Nagyközségi Könyvtár, 260 p.; SZABÓ J. (1978): Bük története és szokásai. Kézirat, Büki Nagyközségi Könyvtár, 207 p.; SZABÓ J. (1979): Bük. Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal, Szombathely, 68 p.; SZABÓ J. (1985A): Bük község másfél évszázada. I. kötet. Kézirat, Büki Nagyközségi Könyvtár, 326 p.; SZABÓ J. (1985B): Bük község másfél évszázada. II. kötet. Kézirat, Büki Nagyközségi Könyvtár, 180 p.; SZABÓ J. (1996): A büki iskola fejlıdésének története. In: DANCS L. ET AL. (SZERK.): Pedagógiai írások. Vas Megyei Pedagógiai Intézet, Szombathely, pp ; SZELE F. (1997): Egy falu megújulása, városias fejlıdése. In: Vasi Szemle LI. évf. 2. sz. pp ; TÁTRAI ZS. (1997): A büki nép hétköznapjai és ünnepei a XX. század második feléig. In: Vasi Szemle LI. évf. 2. sz. pp ; TÓTH J. (1981): A településhálózat és a környezet kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése. In: Földrajzi Értesítı, 2-3. sz. pp ; TÓTH J. (1994): A társadalmi-gazdasági tér. In: SZOBOSZLAI ZS. (SZERK.): Tér és társadalom. Juss Alapítvány, Szolnok, pp ; TÓTH J. (2002): A társadalomföldrajz tudományrendszertani helye, a társadalom és a természet kölcsönhatása, a társadalmi-gazdasági tér értelmezése. In: TÓTH J. (SZERK.): Általános társadalomföldrajz I. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, pp ; TÓTH J. (2012): Aggódó sorok a magyar geográfiáról. In: Településföldrajzi Tanulmányok I. évf./1. sz. pp ; TÓTH Z. (2000): A települések világa. Ponte Press Kiadó, Pécs, 181 p.; 207

208 TRÓCSÁNYI A. (2008): A kulturális gazdaság szerepe a városok megújulásában Pécs adottságai és esélyei. In: PAP N. (SZERK.): Kultúra Területfejlesztés. Pécs Európa kulturális fıvárosa 2010-ben.Imedias Kiadó, Pécs, pp ; URFI K. (2013): Tormásliget és a csepregi majorok. Egyetemi diplomamunka. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Szombathely, 65 p.; VÁLYI A. ( ): Magyar Országnak leírása. I-III. kötet, Buda. /Hasonmás kiadás: Méry Ratio Kiadó, Somorja, 2003., 782 p./; V. MÉSZÁROS GY. (1999): Szovjet hódoltság Vas megyei koncepciós perek tükrében között. In: KÖVÉR I. (SZERK.): Diktatúra Vas megyében I. rész. Vas Megyei Honismereti Egyesület, Honvéd Hagyományırzı Egyesület, Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli Szervezete, Szombathely, pp ; WELLNER L. (1981): Csepreg. Csepreg Nagyközségi Közös Tanács, Csepreg, 79 p.; ZENTAI Z. (1997): Bük tágabb térségének földtani és vízföldtani viszonyai. In: Vasi Szemle LI. évf./2. sz., pp ; ZENTAI Z. (2000): A táj természetrajza. In: BODA L. (SZERK.): Élet a Répce mentén Felsı-Répce menti Településfejlesztési Társulás, Csepreg, pp ; ZENTAI Z. (2006): Élet a Répce mentén. In: BALOGH J-NÉ AT AL. (SZERK): Turisztikai értékleltár és fejlesztési lehetıségek a Répce mentén. Régiófókusz Kht., Szombathely, pp ; Internetes források (letöltés ideje: ) (letöltés ideje: ) GYENIZSE P. (2004): A településfejlıdést befolyásoló természeti adottságok és azok értékelése (letöltés ideje: ) GYİRI R. (2000): Geográfia az ezredfordulón. Eötvös Loránd Tudományegyetem Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest (letöltés ideje: ) (letöltés ideje: ) PIRISI G.-TRÓCSÁNYI A.(é.n.): Általános társadalom- és gazdaságföldrajz (letöltés ideje: ) 208

209 (letöltés ideje: ) (letöltés ideje: ) Statisztikai kiadványok KSH 1870, 1880, 1890, 1900, 1910, 1920, 1930, 1941, 1949, 160, 1970, 1980, 1990, 2001, illetve 2011 a vonatkozó évek cenzusainak népszámlálási kötetei KSH (2012): Vas megyei Statisztikai Évkönyv Térképek ARCANUM 2004: Elsı Katonai Felmérés: Magyar Királyság. Az I. katonai felmérés :28800 ISBN: ARCANUM 2005: Második Katonai Felmérés: Magyar Királyság és a Temesi Bánság. A II. katonai felmérés :28800 ISBN: ARCANUM 2007: Harmadik Katonai Felmérés, a Magyar Szent Korona Országai, 1: A III. katonai felmérés :25000 ISBN: ARCANUM 2008: Magyarország topográfiai térképei a II. világháború idıszakából, 1: ISBN: Településrendezési tervek BÜK: VÁTI (1965): Bük egyszerősített általános rendezési terve. Építésügyi Minisztérium, Budapest. (Lelıhely: Bük Város Közös Önkormányzati Hivatala); ZALATERV (1972): Bük község új lakótelepének részletes rendezési terve. Zala Megyei Tanácsi Tervezı Vállalat, Zalaegerszeg. (Lelıhely: Bük Város Közös Önkormányzati Hivatala); VASITERV (1981): Bük község és fürdı összevont rendezési terve. Vas Megyei Tanácsi Tervezı Vállalat, Szombathely. (Lelıhely: Bük Város Közös Önkormányzati Hivatala); VASITERV (1991): Bük, Bükfürdı összevont rendezési terv program. Vas Megyei Tanácsi Tervezı Vállalat, Szombathely. (Lelıhely: Bük Város Közös Önkormányzati Hivatala); MÁTIS L. (2004): Bük nagyközség településrendezési terve. Mátis és Mangliár Bt., Szombathely. (Lelıhely: Bük Város Közös Önkormányzati Hivatala); CSEPREG: VASITERV (1962): Csepreg község rendezési terve. Vas Megyei Tanácsi Tervezı Vállalat, Szombathely. (Lelıhely: Csepreg Város Közös Önkormányzati Hivatala); VASITERV (1968): Csepreg község összevont rendezési terve. Vas Megyei Tanácsi Tervezı Vállalat, Szombathely. (Lelıhely: Csepreg Város Közös Önkormányzati Hivatala); 209

210 VÁTI (1973): Csepreg összevont rendezési terve. Városépítési Tudományos és Tervezı Intézet, Budapest. (Lelıhely: Csepreg Város Közös Önkormányzati Hivatala); VASITERV (1978): Csepreg községközpont részletes rendezési terve. Vas Megyei Tanácsi Tervezı Vállalat, Szombathely. (Lelıhely: Csepreg Város Közös Önkormányzati Hivatala); VASITERV (1982): Csepreg nagyközség összevont rendezési terv és program. Vas Megyei Tanácsi Tervezı Vállalat, Szombathely. (Lelıhely: Csepreg Város Közös Önkormányzati Hivatala); VASITERV (1993): Csepreg nagyközség összevont rendezési terv és program. Vas Megyei Tervezı Vállalat, Szombathely. (Lelıhely: Csepreg Város Közös Önkormányzati Hivatala); ARCHIGRAF (2002): Csepreg Város településrendezési terve. Archigraf Bt., Szombathely. (Lelıhely: Csepreg Város Közös Önkormányzati Hivatala); Hivatkozott jogszabályok évi XLII. törvénycikk a köztörvényhatóságok rendezésérıl évi XVIII. törvénycikk a községek rendezésérıl évi XX. törvénycikk némely városi törvényhatóságok megszüntetésérıl évi XXII. törvénycikk a községekrıl évi XXIII. törvény az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmánya évi I. törvény a helyi tanácsokról évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról évi CXXXV. törvény a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködésérıl évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésrıl évi XCIII. törvény a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggı törvények módosításáról 337/1947. FM XIII/1. sz. elıterjesztés 253/1997. (XII. 20.) Korm. Rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrıl (OTÉK) 1057/2001. /VI.21./ Korm. határozata a közigazgatás továbbfejlesztésének évekre szóló kormányzati feladattervérıl 218/2012 (VIII. 13.). Korm. Rendelet a járási (fıvárosi kerületi) hivatalokról 9006/1994 (S.K.3.) KSH Elnöke közleménye 9002/1998 (S.K.1.) KSH Elnöke közleménye 210

211 MELLÉKLETEK 211

212 ÁBRÁK 1. ábra: A települések tetraéder-modellje. Forrás: TÓTH J. TRÓCSÁNYI A. 1997, P ábra: Bük városrészei és utcahálózata, 2013 Forrás: OPENSTREETMAP.HU alapján saját szerkesztés Jelmagyarázat: 1) Felsıbük, 2) Középbük, 3) Alsóbük, 4) Bükfürdı 3. ábra: Csepreg városrészei és utcahálózata, 2013 Forrás: OPENSTREETMAP.HU alapján saját szerkesztés 212

213 Jelmagyarázat: 1) Felsıváros, 2) Felsıváros-bıvítmény, 3) Alsóváros, 4) Alsóváros-bıvítmény, 5) Tilosgyöp 4. ábra: A Répce-sík és a Csepregi kistérség települései Forrás: saját szerkesztés 213

214 5. ábra: Bük és környékének földtani felépítése Forrás: FÜLÖP J. 1990, P

215 6. ábra: A Répce mente biológiai életközösségei Bük és Csepreg környékén Forrás: GYURÁCZ J. KESZEI B. 2013, P ábra: A három Bük 1784-ben, a II. József korabeli katonai felmérés alkalmával. Forrás: SZABÓ J. 1977, p

216 8. ábra: Csepreg 1784-ben, a II. József korabeli katonai felmérés alkalmával. Forrás: ARCANUM