MAGYAR PEDAGÓGIA. A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának negyedéves folyóirata

Átírás

1 1974(1 < í

2 MAGYAR PEDAGÓGIA A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának negyedéves folyóirata Megindult 1961-ben, korábban megjelent között, majd ben A szerkesztő bizottság tagjai: ÁGOSTON GYÖRGY, FALTXDI SZILÁRD, FÖLDES ÉVA, JAUSZ BÉLA, KISS ÁRPÁD,. KÖTE SÁNDOR, MÉSZÁROS ISTVÁN, SZARKA JÓZSEF A szerkesztő bizottság vezetője:. _ NAGY SÁ.N DOR főszerkesztő Szerkesztőség: 1052 Budapest V., Pesti Barnabás utca 1. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Neveléstudományi Tanszék Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben^ a Posta Központi Hírlapirodánál(KHI 1900 Budapest. V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI pénzforgalmi jelzőszámára. Egyes példányok beszerezhetők az 1055 Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 76. sz. alatti hfrlapboltban. Előfizethető és példányonként megvásárolható az AKADÉMIAI KIADÓNÁL, 1363 Budapest V., Alkotmány u. 21. telefon: Pénzforgalmi jelzőszámunk: , az AKADÉMIAI KÖNYVESBOLTBAN 1368 Budapest V., Váci u. 22. telefon: Előfizetési díj egy évre: 40, Ft

3 1974/1 TARTALOM A köznevelés fejlesztését szolgáló pedagógiai kutatások terve ( ) 3 TANULMÁNYOK Kozma Tamás: Munkás- és parasztcsaládok nevelési szokásai egy alföldi faluban 17 Réthy Endréné: A tanítási tanulási folyamat motivációs lehetőségeinek vizsgálata egy tan-. tárgyi téma feldolgozása során 32 Bettér Béla: A nemzetiségi iskolapolitika története Magyarországon 1918-ig 47 Kapronczay Károly: Lengyel iskolák Magyarországon a második világháború idején 66 KÖRKÉP A Nemzetközi Neveléstudományi Társaság kongresszusa (Kiss Árpád) 87 Magyar felszólalások a Nemzetközi Neveléstudományi Társaság kongresszusán (Kiss Árpád, Földes Éva, Szarka József, Juhász Ferenc) 90 FOLYÓIRATSZEMLE International Review of Education sz., sz. (Kozma Tamás) 103 KÖNYVEKRŐL Nagy Katalin: Igazságos, becsületes, bátor (Horváth Lajos) 107 Daróczy Sándor: Társadalmi-politikai nevelés középiskolás korban (Vajó Péter) 109 Maurice Dommanget: Les grands socialistes et l'éducation: de Platón á Lénine (Baracs Ágnes) 112 A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium jubileumi évkönyve. Szerk. Grezsa Ferenc. (Mészáros István) 113 A TUDOMÁNYOS MINŐSÍTŐ BIZOTTSÁG HÍREI Kandidátusi értekezések vitái 116 English Summary 120 C<wep>KaHHe 126 Inhalt 127 E szám szerkesztési munkálatai október 27-én fejeződtek be. Magyar Pedagógia 1

4

5 A KÖZNEVELÉS FEJLESZTÉSÉT SZOLGÁLÓ PEDAGÓGIAI KUTATÁSOK TERVE ( ) A Minisztertanács 1035/1973. (IX. 19.) számú határozatával intézkedett arról, hogy az országos szintű kutatási főirányokat a köznevelés fejlesztését szolgáló pedagógiai kutatások" tervével ki kell egészíteni. A határozat megfogalmazza a kutatások tárgyát, a kutatások felelőseként a művelődésügyi minisztert jelöli meg. Az ehhez kapcsolódó 1036/1973. (IX. 19.) számú kormányhatározat intézkedik a kutatásokkal kapcsolatos egyéb kérdések rendezéséről, a Tárcaközi Koordináló Bizottságról, (a kutatások anyagi támogatásának rendjéről, a kísérleti és bázis-iskolák szervezéséről, valamint a kutatások ütemezésének fő szakaszairól. Megemlítjük, hogy a kutatási program anyagait az MTA Elnöksége előzetesen megvitatta és támogatóan jóváhagyta. Az alábbiakban közzétesszük a pedagógiai kutatási főirány tartalmát megalapozó tervtanulmányt I. A kutatás célja és társadalmi-tudományos jelentősége A kutatási főirány társadalmi jelentőségét a X. Pártkongresszus irányelveiben és az MSZMP Központi Bizottsága június 15-i, az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határozataiban is kifejezett az a tudományosan igazolt társadalompolitikai felismerés adja meg, mely szerint a szocializmus teljes felépítése időszakában társadalmunk fejlesztésének egyik lényeges feltétele a köznevelés rendszerének és tartalmának további korszerűsítése. Ez a feladat szükségszerűen feltételezi a távlati köznevelési-politikai döntéseknek tudományos kutatások-vizsgálatok, kísérletek segítségével való megalapozását, a köznevelés- és ezen belül az iskolaügyi tervezés elméleti módszertani kérdéseinek tisztázását, a távlati fejlesztés fő irányainak, a kiépítendő köznevelési rendszer tartalmára és szerkezetére vonatkozó variánsoknak elméleti és kísérleti úton való kimunkálását, megfelelő ellenőrzését, valamint az előzőktől elválaszthatatlanul a neveléstudomány jelentős mértékű fejlesztését. A köznevelési rendszer távlati fejlesztésének ez a koncepciója abból az objektív összefüggésből indul ki, amely egyrészt a köznevelési rendszer tervezése és működése, másrészt a neveléstudomány fejlettségi színvonala között fennáll. Nyilvánvaló, hogy a köznevelés fejlődése a társadalmi-gazdasági-technikai fejlődés bázisán megy végbe, de az sem lehet kétséges, hogy a társadalmi fejlődést segítő köznevelési rendszer kiformálódásának és működésének lehetősége nagy mértékben függ a neveléstudomány fejlettségi szintjétől is. Köznevelési rendszerünk és a hazai marxista neveléstudomány, valamint a határtudományok fejlesztése kölcsönhatásban áll egymással. A kutatási főirány a távlati fejlesztés teendőinek kimunkálásán kívül nagy figyelmet kíván fordítani az oktatásügyi párthatározatban megszabott másik alapvető feladatra, a köznevelési rendszernek a mai keretek között történő tar- 1* 3

6 talmi korszerűsítésére, a tanulóifjúság helyzetének és nevelésének kérdéseire, valamint a felnőttek szervezett oktatása, továbbképzése társadalompolitikai és művelődéspohtikai szempontból egyaránt fontos feladatának vizsgálatára. A neveléstudomány szempontjából a főirány kutatásának várható tudományos eredményei kettős vonatkozásban is jelentősek. A kutatások egy része közvetlenül hozzájárul a korszerű neveléstudományi koncepció kimunkálásához és a kutatásmódszertan fejlesztéséhez. Más részük pedig azok a kutatások, amelyek közvetlenül a köznevelési rendszer vizsgálatát célozzák egyúttal jelentős mértékben tágíthatják a neveléstudomány interdiszciplináris kapcsolatait, fokozhatják a szocialista pedagógia valóságérzékét". Mivel az oktatásügyi párthatározat alapos helyzetelemző munkára támaszkodik, ezért a kutatási feladatok tervezésében a tervtanulmány általában ebből az elemzésből indul ki. A kutatási főirány társadalmi és tudományos jelentősége tehát a köznevelési rendszer szerkezeti, tartalmi, metodikai korszerűsítésének társadalompolitikai fontosságából következik. A kutatási főirány alkalmas arra, hogy a tudományos erőket maga köré tömörítse, s a tudományközi együttműködés következményeként metodológiai eszköztárukat gazdagítsa. II. A kutatási főirány helyzetének néhány jellemzője A neveléstudomány területén az elmúlt időszakban, különösen az elmúlt évtizedben bizonyos fellendülés s ennek nyomán eredmények tapasztalhatók. Vitafórumain, a pedagógiai sajtóban napirendre tűzött fontos oktatáspolitikai pedagógia-elméleti kérdéseket. Kísérletek egész sora indult az oktató-nevelő munka korszerűsítése érdekében. Intenzívebbé vált a kutatásmódszertani kérdések tisztázására való törekvés, a kutatók nemzetközi kitekintése szélesedett. Növekedett a különböző kutatóhelyeken, illetve a felsőoktatási intézményekben a pedagógia szakembereinek száma, jelentős számban születtek kandidátusi disszertációk, ezek jó részének elméleti és módszertani színvonala határozottan emelkedett. Ezen semmiképpen nem túlértékelendő, de nem is elhanyagolható eredmények részben biztosítják a kutatási főirány teljesítésének személyi, szellemi bázisát, de s különösen a növekvő feladatok tükrében nem súlytalaníthatják az oktatásügyi párthatározatnak a neveléstudományra vonatkozó alábbi kritikai megállapításait: Neveléstudományunk elmarad a követelményektől. Ezért nem tud kellő segítséget adni sem a gyakorlatnak, sem a köznevelés távlati fejlesztésének tervezéséhez. A kutatás bázisai erőtlenek; nincsenek kísérleti iskoláink, s a kisszámú pedagógiai kísérlet értékelése is elmarad. A folyó kutatások jelentős része nem illeszkedik átgondolt tervbe; a különféle helyeken folyó kutatások koordinálatlanok. A pedagógiai tudományok laza szálakkal kapcsolódnak a rokon tudományokhoz. A közoktatás irányító szerveinek nincs a közoktatás egészére kiterjedő távlati fejlesztési tervük, ezért a közoktatáspolitikai, az iskolarendszerre vonatkozó döntések nem határozott koncepció részeként születtek meg, hanem a rövidtávú igények gyors kielégítését tartották szem előtt. Fontos közoktatáspolitikai, pedagógiai tartalmú döntéseket nem előzött meg kísérlet, elemzés, a hazai és a 4

7 nemzetközi tapasztalatok gondos figyelemmel kísérése és körülményeinkkel való egybevetése." A meglevő kutatási bázis jellemzésére az alábbiakat kívánjuk megemlíteni: Az 1962-ben alakult Országos Pedagógiai Intézet, jóllehet jelentős szakmai kapacitást képvisel, erőinek csak egy részét tudja kifejezetten pedagógiai kutatásokra fordítani. Csak sajátos profiljába tartozó kutatásokat végez, illetve ilyeneket koordinál az 1963-ban kutatócsoportként létrejött, majd 1967-ben kutatóközponttá alakult Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ január 1-én alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportja, amelynek első esztendejét a szervezési és tervezési munkák töltötték ki. Neveléstudományi kutatásokkal valamilyen formában más intézményeknél is foglalkoznak (pl. egyetemek, főiskolák pedagógiai, pszichológiai tanszékei, Országos Pedagógiai Könyvtár; MTA Pszichológiai és Szociológiai Intézetének egy-egy osztálya; Országos Pályaválasztási Intézet és megyei alcentrumai; MÜM, MÉM stb. minisztériumok módszertani és kutatóintézetei; a most alakuló Országos Oktatástechnikai Kutatóközpont stb.). A neveléstudománnyal sok szempontból érintkező kutatások folynak a Társadalomtudományi Intézetben; a SZOT Elméleti Kutató Intézetében; a Népművelési Intézetben; a TIT-ben; az MRT Tömegkommunikációs Kutató Központjában; a Statisztikai Hivatalban; a Demográfiai Kutató Intézetben stb. E korántsem teljes listán szereplő intézmények között a neveléstudományi kutatásokban sem elegendő információ és koordináció, sem megfelelő munkamegosztás nincsen. Ezért a koordináció, a profilmeghatározás területén változásra van szükség. A neveléstudományi kutatómunka fő bázisai nálunk esztendőkön keresztül az egyetemi és főiskolai tanszékek, tanító- és óvónőképző intézeti tanszéki csoportok voltak. Ezekben az intézményekben azonban kisszámú kivételtől eltekintve az oktatók magas óraterhelése, a kutatásra fordítható idő és pénz viszonylag csekély aránya akadályozta a kutatómunka rendszerességét, folyamatosságát. (Ezen a téren úgy tűnik egyelőre még a tudománypolitikai irányelvek sem eredményeztek döntő változást.) Bár ez a helyzet nemcsak a neveléstudományi kutatásokra jellemző, mégis súlyosabban érinti az olyan tudományterületet, amely mint a pedagógia is szűkölködik az önálló kutatási bázisokban. Ebből a helyzetből adódik a tervfeladathoz tartozó kutatások esetlegessége, szétforgácsoltsága. Még inkább szétaprózottak, esetlegesek a művelődéselmélet, a művelődésgazdaságtan, a közoktatás tervezése, szervezése, irányítása, illetve az ezekkel öszszefüggő a tartalmi kérdések szempontjából is nélkülözhetetlen neveléstudományi alapkutatások. Külön probléma, hogy nem tudtuk kellően megoldani a több mint 100 ezer pedagógus legjobbjainak bevonását a kutatásokba csakúgy, mint ahogy nem sikerült a pedagógia szakon eddig végzett, illetve pedagógiából doktorált mintegy 1000 főt közelebb hozni a kutatásokhoz. Amint erre a KB-határozat utal, eddig kevés lehetőség adódott a szocialista országok kutatóintézményeivel közös kutatások kialakítására, s csak kevés főleg közvetett lehetőség a számunkra is hasznosítható kutatási eredmények, tapasztalatok átvételére. 5

8 III. A főirány kutatásának néhány elvi-módszertani vonatkozása A főirány kutatása mind szűkebb pedagógiai, mind szélesebb társadalmi jelentőségét tekintve olyan összetett feladatot jelent, amelyhez hasonlóra pedagógiai tudományos életünk kutatási gyakorlatában még nem került sor. Ebből következően nemcsak a konkrét kutatások, hanem már a kutatástervezés és szervezés optimális módszereinek megtalálása is jelentős erőfeszítéseket igényel, mégpedig kettős vonatkozásban is: a) a sajátosan pedagógiai vizsgálatok eredményeinek összefogásában és szintetizálásában; b) a társtudományok kutatásainak célirányos szervezésében és eredményeik pedagógiai szempontú feldolgozásában, értelmezésében. A nevelés, a köznevelés, az iskola feladatait, tartalmát és szerkezetét determináló (politikai, gazdasági, kulturális-tudományos-ideológiai, pedagógiai, szociológiai, egészségügyi, pszichológiai stb.) tényezők összetettsége megköveteli a kutatási szempontok, megközelítési irányok komplexitását. A főirány kutatásának tehát alapvető jellemzője, hogy tartalmánál, kutatási céljánál fogva interdiszciplináris jellegű, s mint olyan pedagógiai alapjának konzekvens megtartása mellett több tudományághoz kapcsolódik. A kutatómunka elengedhetetlen feltétele a filozófiával, közgazdaságtudománnyal, pszichológiával, szociológiával, szervezés- és vezetéstudománnyal, jogtudománnyal, művelődéselmélettel, orvostudománnyal való koncentráció. A komplexitás a kutatási módszerek területére is kiterjed. A módszertani sokoldalúság feltételezi a tartalmi, formai, strukturális szempontok egységbe vonását is. A strukturális-rendszerelemző eljárás és a különböző mennyiségi elemzések integratív felhasználásával fel lehet építeni egy korszerű köznevelési rendszer modell-variánsait. A modell-variánsokat, illetve azok egyes elemeit mint hipotétikus lehetőségeket a gyakorlatban kísérletileg ellenőrizni kell. A helyzetmegítélés fontos aspektusa a kutatási módszerek színvonala. Az elmúlt időszakra az volt a jellemző, hogy a) a pedagógiában is erősödött a matematikai módszerek alkalmazására való törekvés (statisztikai, matematikai módszerek, egzakt teljesítménymutatók kialakítása) ; b) folyamatban van a rokontudományok szemléleti és módszertani érintkezése, illetve behatolása a pedagógiai kutatások módszertanának területére (elsősorban a pszichológia, szociológia, valamelyest az információelmélet, a kibernetika); c) egy sajátos, esetenként nyílt, más esetben burkoltabb elvi ellentét tapasztalható a matematikai módszerek hívei, nem egy esetben abszolutizálói és a módszerek kombinálásának hívei, tehát a pedagógia tárgyával adekvát módszerek alkalmazásának hívei között; d) elkezdődtek és kibontakozóban vannak a nevelés kérdéseit a filozófiai általánosítás szintjén elemző kutatások (ez természetesen elsősorban tartalmi kérdés, ezen a helyen az eljárás metodológiai vonatkozásai miatt említjük). 6

9 távlati fejlesztésének alapvető rendszerbeli és nevelés- IV/1. Köznevelési rendszerünk tudományi kérdései III. A fontosabb kutatási részfeladatok 1. témacsoport. A köznevelési rendszer távlati fejlesztésének neveléselméleti, tervezésmetodikai és kutatásmódszertani problémái. Az 1. témacsoport célja, hogy a kutatás a) segítse elő a távlati fejlesztés célelméleti, neveléselméleti, tantervelméleti, tervezésmetodikai problémáinak a tisztázását, e területek módszereinek a tökéletesítését; b) lényegesen járuljon hozzá a marxista pedagógia alapvető elméleti és ezen belül tudományelméleti kérdéseinek a tisztázásához, a pedagógiai kutatás metodológiájának, módszereinek a korszerűsítéséhez. Ennek érdekében a következő témákat szükséges kutatni: A szocialista nevelés cél- és feladatrendszere mint a köznevelés távlati fejlesztésének centrális ideológiai-elméleti problémája. Gazdasági, politikai, ideológiai, szociológiai, pedagógiai, pszichológiai, egészségügyi követelmények szerepe a köznevelési rendszer perspektivikus tervezésében. A köznevelési rendszer tervezési módszereinek, technikáinak fejlesztése. A pedagógia tudományelméletének problémái és kutatásmetodikai kultúrája a köznevelési rendszer távlati fejlesztésének szempontjából. 2. témacsoport. A magyar köznevelési rendszer fejlődésének történelmi tanulságai, különös tekintettel a felszabadulás utáni időszakra; a köznevelési rendszerek fejlődésének nemzetközi történeti összehasonlító vizsgálata; iskolarendszerünk jelenlegi helyzetének, hatékonyságának feltárása. A 2. témacsoport célja, hogy a kutatás a) tárja fel köznevelési rendszerünk fejlődésének alapvető tendenciáit, problémáit, a célok és eredmények diszkrepanciáit, azok okait; b) adjon megbízható képet az iskolarendszerek fejlődésének fő nemzetközi áramlatairól, problémáiról, keresse meg a mi viszonyaink között figyelembe vehető, adaptálható megoldási módokat: c) mutassa meg a jelenlegi iskolarendszer struktúrájának, működésének, hatékonyságának, gazdaságosságának pozitív és negatív vonásait, mind a társadalom, mind az egyén szempontjából. Ennek érdekében a következő témákat szükséges kutatni: A köznevelés fejlődésének történeti és történeti-összehasonlító vizsgálata. Jelenlegi iskolarendszerünk ellátottságának színvonala, ennek hatása a nevelés-oktatás folyamatának alakulására és eredményességére. A társadalom és az iskolarendszer közötti összefüggések; társadalmi struktúra és iskolastruktúra; az iskolarendszer hatása a társadalmi mobilitásra; iskolarendszerünk pályairányító mechanizmusának működése. Mai iskolarendszerünk belső és külső hatékonysága, működésének gazdaságossága. 7

10 3. témacsoport. A közneveléssel és azon belül az iskolarendszerrel szemben támasztható sokoldalú társadalmi követelmények hazánkban a fejlett szocializmus felépítésének időszakában. A 3. témacsoport célja, hogy a kutatások a) tisztázzák azokat az igényeket, amelyek a szocialista eszmeiség, a szocialista demokratizmus várható fejlődéséből, fejlesztési feladataiból adódnak a köznevelés távlati fejlesztése számára; b) tárják fel hazánk várható gazdasági, tudományos-technikai fejlődésének konzekvenciáit köznevelésünk távlati fejlesztésére vonatkozóan; c) határozzák meg azokat a következményeket és feladatokat, amelyek demográfiai helyzetünk várható alakulásából adódóan köznevelésünk távlati fejlesztése előtt állnak. Ennek érdekében a következő témákat szükséges kutatni: Gazdasági életünk sajátosságai és fejlődéséből eredő követelmények köznevelési rendszerünk számára. Gazdasági életünk fejlődésének főbb tendenciái és ezek várható hatása a köznevelés fejlesztésére. Demográfiai helyzetünk várható alakulásának követelményei a köznevelés fejlesztésével szemben. A szocialista eszmeiség, a szocialista demokratizmus fejlődéséből, fejlesztéséből fakadó követelmények köznevelésünk távlataival szemben. A társadalmi, kulturális, technikai, tudományos fejlődés általános követelményei a közneveléssel szemben. 4. témacsoport. A kialakítandó köznevelési rendszer alapvető jellemzői, cél- és feladatrendszere, alapstruktúrája, oktatásszervezeti formái; modell-variánsok. A 4. témacsoport célja, hogy a kutatások a) adják meg a 80-as években kialakítandó köznevelés cél- és feladatrendszerét általában, valamint iskolafokozatonként és iskolatípusonként; b) vizsgálják, s ennek álapján jelöljék ki az iskola helyét, szerepét a társadalmi szervek, intézmények, a nem iskolai nevelőtényezők hálózatában tekintetbe véve az egymásra gyakorolt kölcsönhatásokat; c) eredményezzék a társadalmi követelményeknek jobban megfelelő iskolarendszer alapstruktúrájának kidolgozását, amely alsó- és középfokon a mainál magasabb szintű neveltséget és alapműveltséget biztosít mindenki számára, felsőfokon pedig szélesebb körű általános és szakmai képzést nyújt, lehetővé teszi a rendszer elemei közötti szoros, zökkenőmentes összekapcsolódást és a szakmunkásképzés szerves beillesztését a középfokú képzési rendszerbe; d) olyan kísérletileg is kipróbált oktatásszervezeti modelleket eredményezzenek, amelyek biztosítják a köznevelési rendszer magasfokú demokratizmusát és ezáltal társadalmunk mobilitásának fokozását. Ennek érdekében a következő témákat szükséges kutatni: A jövőben megvalósítandó iskolarendszer célja és feladatai az egész rendszerre, valamint az egyes fokozatokra és típusokra vonatkozóan. Az iskolarendszer belső egyensúlyának tényezői és feltételei. A szocialista nevelő iskola mint a különféle nevelési hatások integrálója. Az iskola mint működő szervezet. A kiépítendő iskolarendszer alapstruktúrájának fő tartalmi és szerkezeti kérdései. A jövő iskolarendszerének megfelelő oktatásszervezeti formák. 8

11 A köznevelési rendszer fejlesztésének, irányítási funkcióinak, mechanizmusának, módszereinek és eszközeinek vizsgálata, valamint a korszerűsítés lehetőségeinek feltárása a szakmai, illetve a regionális vezetés minden szintjén. A pedagógusszükséglettel és a pedagógusképzéssel, valamint a pedagógus személyiségével szemben várható követelmények. 5. témacsoport. A felsőoktatási intézményrendszer távlati fejlesztésének fő kérdései. Az 5. témacsoport célja, hogy a kutatás a köznevelési rendszer egészének fejlesztésére irányuló vizsgálatok keretében felsőoktatásügyünk távlati továbbfejlesztésének átfogó kérdéseit tudományos elemzés tárgyává tegye, és a vonatkozó döntéseket elméletileg megalapozza, kellő figyelmet fordítva a felsőoktatási intézményrendszernek, valamint az intézmények belső felépítésének sajátos problematikájára. Ennek érdekében a következő témákat szükséges kutatni: A felsőoktatási struktúra nemzetközi fejlődési tendenciái. A magyar felsőoktatás szakági és területi struktúrája. A felsőoktatási intézmények nagyságrendje, a képzés gazdaságossága. A magyar felsőoktatási struktúra várható alakulását meghatározó tényezők. A fenti témák kutatásának eredményei alapján javaslatokat, illetve ajánlásokat kell kidolgozni az alábbi területekre: A magyar felsőoktatás szakági, képzési szintek szerinti és regionális struktúrájának továbbfejlesztése. A felsőoktatási intézmények arányainak optimalizálása. A felsőoktatási intézmények közötti együttműködés és munkamegosztás. A felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek kooperációja, illetve integrációja, tudományos és oktatóközpontok. A felsőoktatási intézmények belső struktúrája, a felsőoktatási rendszer és az intézmények irányítása. Bázisintézmény: MTA Pedagógiai Kutató Csoport Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont A kutatások ütemezése: A döntéselőkészítő modell-variánsokra és a kísérletekre vonatkozó hipotézisek kimunkálása. (Lásd: 3., 4., 5. témacsoport) A 2. sz. témacsoport egyes témái kutatásának lezárása. A 4. és 5. sz. témacsoport intenzív kutatási szakasza, a modell-variánsok kidolgozása, új kísérletek megindítása Az 1. sz. témacsoport lezárása, az elméleti szintézisek kidolgozása. A 2. sz. témacsoport első témája kutatásának monografikus igényű lezárása. A 3. sz. témacsoport kutatásainak lezárása, a kiépítendő köznevelési rendszerrel kapcsolatos komplex társadalmi követelményrendszer teljes térképének felrajzolásával. A 4. és 5. sz. témacsoport előzetes lezárása, a döntéselőkészítő variánsok kimunkálásával A döntéselőkészítő szakasz lezárása, a bevezetésre kerülő modellek pontos kimunkálása, az átállás előkészítése. * 9

12 IV/2. Az oktatás és nevelés folyamatos tartalmi és módszertani korszerűsítése Az oktatásügyi párthatározat a közelebbi évekre legalább egy évtizedre azt a feladatot jelöli ki az oktatásügy számára, hogy a jelenlegi iskolarendszer keretei között lényegesen javítani kell az oktatás és nevelés hatékonyságát. Ennek a feladatnak a lényege a pedagógiai munka tartalmi-minőségi megjavítása. A feladat megoldása legalább négy egymással összefüggő területen igényel kutatómunk át: a) az oktatás és nevelés tartalmi továbbfejlesztése, korszerűsítése, b) az oktatási folyamat szerkezetének vizsgálata, c) az oktatás és nevelés módszertanának korszerűsítése, d) az oktatás és nevelés egész eszköztárának fejlesztése. Ezeket a munkálatokat valamennyi iskolatípusban beleértve a szakmunkásképző iskolákat is, illetve intézménytípusban el kell végezni, biztosítva az értelemszerű egységet, másfelől az indokolt és szükséges differenciáltságot. 1. témacsoport. Az oktatás és nevelés továbbfejlesztése, korszerűsítése. Az 1. témacsoport kutatásának közvetlen célja, hogy tudományosan előkészítse az évtized végére esedékes tantervi reformot, az iskolai nevelőmunka rendszerének továbbfejlesztését. Kiemelt kutatási témák: A nevelési program továbbfejlesztése A szocialista munkaiskola mint koherens nevelési rendszer A tanulói önkormányzat formáinak kutatása Tudomány és tantárgy viszonya A tananyag kiválasztásának szempontjai A tanterv koncepciója, szerkezete és a tananyag rendezése A tantárgyak rendszere A tantervek követelményrendszere 2. témacsoport. Az oktatási folyamat szerkezetének vizsgálata. A témacsoport kutatásának célja a tanítás és a tanulás egységeként felfogott pedagógiai folyamat optimális szerkezetének vizsgálata, a modern pszichológiai tanuláselméletek didaktikai alkalmazása, illetve a pedagógiai értelemben vett tanulási folyamat vizsgálata. Kiemelt kutatási témák: A fogalmak, fogalmi struktúrák kialakításának optimális útja A cselekvések, műveletek interiorizálódásának és exteriorizálódásának folyamata Adatok, tények, törvények, elméletek egymásra épülésének didaktikai útja A tanári és tanulói műveletek egymáshoz való viszonya 3. témacsoport. Az oktatás és nevelés módszertana. A témacsoport kutatásának célja olyan hatékony módszerek és eljárások feltárása, amelyek egyfelől a korszerű tartalmakból következnek, másfelől visszahatnak a tartalom, a követelmények további pontosítására. 10

13 Kiemelt kutatási témák: Átfogó tantárgypedagógiai vizsgálatok A tanulás motivációja A tanári munka korszerű tartalma, eszközei, módszerei A tanulói tevékenység korszerű tartalma, formái A tanítási-tanulási eredmény megállapítása és felhasználása az oktatási folyamat alakításában 4. témacsoport. Anyagok, eszközök, eszközrendszerek fejlesztése, alkalmazása. Ez a témacsoport a pedagógiai kutatások legsokrétűbb területe. A dolog természeténél fogva nagyon széles felületen érintkezik más tevékenységekkel (pl. műszaki, technológiai, kereskedelmi stb. tevékenységekkel), másfelől a tanulási eszközök és technikák alkalmazásának területe jóval szélesebb a köznevelési területnél (pl. közművelődés, ismeretterjesztés, üzemi kiképzés, a különböző szakágak speciális igényei stb.). A témacsoport kutatásában elengedhetetlen, hogy a mai legkorszerűbbnek ismert eszközök és eszközrendszerek fejlesztése, elterjesztése, még újabbak kidolgozása mellett gondoljunk a tradicionális, jól bevált eszközök tökéletesítésére is. Kiemelt kutatási témák: A tradicionális eszközök tökéletesítése Modern technikák és eszközök fejlesztése Az optimális eszközkombináció A tanítási-tanulási és nevelési eredmény megállapítására alkalmas technikák és eszközök fejlesztése; értékelés és osztályozás A változó funkciójú és eszközrendszerű oktatás-nevelés követelményei az iskola építésével kapcsolatban 5. témacsoport. Távlati felsőoktatás-elméleti kutatások. A felsőfokú szakemberképzés sikerének fontos feltétele, hogy egyetemeink és főiskoláink oktató-nevelő munkáját a megelőző iskolafokéval mindenkor egységben szemléljük. Az átmenet nehézségei legnagyobbrészt abból fakadnak, hogy ez az egységes szemlélet gyakran nem érvényesül. Az oktatás és nevelés tartalmi-minőségi megjavítását fogja segíteni tehát, ha az eddig külön-külön folyó kutatásokat a jövőben jobban tudjuk koordinálni, illetve lehetőség szerint összehangolni. Kiemelt kutatási témák: A szocialista társadalom elvárásai az értelmiségi szakemberrel szemben Képzési célok, feladatok, a követelmények rendszere A tantárgyi rendszer korszerűsítése Oktatási formák és módszerek A hallgatók általános műveltségének, erőnlétének, honvédelmi felkészültségének fokozását, egészségének megszilárdítását, világnézeti fejlődését célzó kutatások A felsőoktatási nevelőmunka korszerűsítésére irányuló részvizsgálatok Bázisintézmény: Országos Pedagógiai Intézet A kutatások ütemezése: 1975-ig: a témákra vonatkozó tervtanulmányok kidolgozása, összehasonlító kutatások végzése, kísérletek megindítása. 11

14 1980-ig: a kísérletek folytatása, több témában lezárása, a kutatási eredményeknek az új tantervekbe való beépítése ig: a tartalmi és módszertani kérdések további vizsgálata, az új tantervi keretek között folyó oktatás és nevelés hatékonyságának elemzése, különös tekintettel a kialakítandó új oktatási struktúra tartalmi igényeire ig: mindezen kérdéseknek a valószínűleg új struktúra keretei között való vizsgálata, a felmerülő új szükségletek szerint kutatási feladatok kitűzése, megtervezése. * IV/3. A tanulóifjúság életkörülményeinek, közösségeinek és mozgalmi tevékenységének alapvető kérdései 1. témacsoport. A tanulóifjúság közösségei és a pedagógiai hatékonyság növelésének lehetőségei. Az 1. témacsoport célja, hogy a kutatások feltárják, hogyan hasznosíthatók a közösségek különféle típusai az iskolai és az iskolán kívüli nevelésben, az egyének sokoldalú fejlesztése és az önnevelés permanens képzés megalapozása érdekében. Ennek érdekében a következő témákat szükséges kutatni: A céltudatos pedagógiai hatások közösségformáló szerepét olyan pedagógiai, nevelésszociológiai, szociálpszichológiai és nevelésmódszertani vizsgálatokkal kell megvilágítani, amelyek feltárják az iskolai és iskolán kívüli közösségek hatásmechanizmusát, a tanulóifjúság homogén és heterogén, állandó és alkalmi, szervezett és spontán közösségeinek főbb sajátosságait. Kutatási feladat az iskola és a társadalom különböző közösségeinek egymásrahatása a nevelés folyamatában. Ezen belül megvizsgálandó, hogy a tanulók számára az iskola vagy az iskolán kívüli társas világ adja-e a normatív vonatkoztatású környezetet. Külön figyelmet érdemel a tanulók életének és tevékenységének megszervezésében, a közösségépítésben a tudatos és spontán elemek kölcsönhatása. Vizsgálandó a szocialista demokratizmus érvényesítése a tanulóifjúság közösségi életében, különösen a problémák pedagógiai vetülete. így többek között az ifjúsággal szemben támasztott követelmények, az aktivitás, öntevékenység és önkormányzás, a szabadság és fegyelem, a jogok és kötelességek összefüggése a közösségi nevelés folyamatában. Kimunkálandó a fiatalok közösséghez, társadalmi feladatokhoz, társaikhoz és önmagukhoz kialakuló viszonyának, a közösségi nevelés hatékonysága értékelésének szocialista elveken nyugvó rendszere is. 2. témacsoport. A tanulóifjúság szocializációja és értékorientációja. A 2. témacsoport célja: a társadalmi beilleszkedés iskolai előkészítő szakaszának, valamint a szocialista eszmények, erkölcsi-politikai, világnézeti és esztétikai normák nevelési funkciójának és érvényesülésének feltárása, mivel a tanulók nevelésének és nevelődésének jelentős kérdése a társadalmi értékek rendszeré-' nek elsajátítása. Ennek érdekében a következő témákat szükséges kutatni: Fontos kutatási probléma, hogy a családban érvényes értékminták hogyan származódnak át a gyermekre. Az értékek átadásának rétegspecifikus folyama- 12

15 tát különösen a tanuló iskolába lépésekor kell számba venni ahhoz, hogy az iskolai nevelés programját megközelító'en pontosan körvonalazhassuk. A nevelés későbbi szakaszaiban is vizsgálandó azonban, hogy a családi és iskolai értékátadás milyen mértékben harmonizált, milyen ellentmondások keletkeznek, és ezeket hogyan lehet feloldani. Fel kell tárni a szocializáció szakaszainak törvényszerűségeit abból a célból, milyen szerepe van az oktatásnak, a tömegkommunikációs eszközöknek, a tanulók érintkezésmódjának stb. az értékek és magatartásmódok közvetítésében. Kutatni kell azokat az okokat, amelyek megmagyarázhatják a tanulóifjúság köreiben időnként felbukkanó negativisztikus hangulatok, magatartásbeli jelenségek és egyes területeken megtalálható eszmei-politikai elbizonytalanodás természetrajzát. Fel kell tárni a szocialista célokkal és életeszménnyel való azonosulás módszereit. 3. témacsoport. A tanulóifjúság életmódja és alakításának főbb tényezői A 3. témacsoport célja, hogy a kutatás feltárja a tanulók iskolai és iskolán kívüli tevékenységének sajátosságait, valamint a nevelési tényezők hatásrendszerét. Ennek érdekében a következő témákat szükséges kutatni: A tevékenység struktúrája, a kötött és kötetlen, szervezett és spontán, rövid és hosszabb távú tevékenységi elemek változásának dinamikája, a nem, az életkor, az iskolafokozat, az iskolatípus szerinti megoszlást figyelembe véve. A diákok sajátos kötelező és önkéntes tevékenység-típusai, különös tekintettel a tanulás és a szabadidő-foglalkozás viszonyára. A diákéletmód vizsgálata, számba véve az össztársadalmi hatásrendszer változásainak főbb tendenciáit. Azoknak az alapvető összefüggéseknek a feltárása, amelyek az egyes nevelési tényezőktől, maguknak a tanulóknak öntevékenységétől befolyásoltan meghatározzák a fiatalok életvitelét. Az össztársadalmi hatásrendszerben bekövetkezett változások és az egyes legfőbb nevelési tényezők funkciói összefüggéseinek vizsgálata. A diákéletmód alakításának lényeges tényezőit feltérképezve olyan kutatások végzése, amelyek hozzásegíthetik az iskolát, a családot, az ifjúsági szervezetet, a közművelődési és sportintézményeket hatékonyabb eszközök és módszerek kimunkálásához, a nevelési folyamat teljesebb rendszerének kialakításához. A tanulók elvárásainak és törekvéseinek a jelenleginél lényegesen differenciáltabb elemzése. 4. témacsoport. A tanulóifjúság mozgalmi tevékenységének sajátos jegyei. A 4. témacsoport célja az össztársadalmi gyakorlat és az ifjúsági mozgalom pedagógiai összetevőinek feltárása. E kutatások különösen a szocialista iskola demokratikus vonasainak, a tanulók társadalmi aktivitásának növelését hivatottak szolgálni. Ennek érdekében a következő témákat szükséges kutatni: Az ifjúsági szervezetekben folyó nevelőmunka sajátos vonásainak feltárása szociálpszichológiai, pedagógiai és vezetéselméleti elemek összevetésével. Az iskola és az ifjúsági szervezet, a család és az ifjúsági szervezet, a közművelődési- és sportintézmények és az ifjúsági szervezet közötti együttműködés hatása. 13

16 E témacsoport vizsgálatát az úttörő- és KISZ-szervezetek vonatkozásában (és ezen kereteken belül is tovább differenciálva) önállóan is el kell végezni. Ez alapozhatja meg amozgalom sajátos eszközeinek, életkor és iskolafokozat szerinti módszereinek és formáinak szükséges fejlesztését, illetve átalakítását. 5. témacsoport. A tanulóifjúság interdiszciplináris kutatásának alapelvei és módszerei Az 5. témacsoport célja, hogy a kutatás felvázolja az ifjúságkutatás döntéselőkészítő és pedagógiai hasznosításának irányelveit. Ennek érdekében a következő témákat szükséges kutatni: A tanulóifjúság körében végzett komplex vizsgálatok alapján, e munkálatok folyamatában, mintegy tapasztalatainak összegezéseként vizsgálandók a marxista ifjúságkutatás e vonatkozású elvi, módszertani kérdései. Az ifjúságkutatás ideológiai alapjainak, céljainak, kategóriáinak meghatározása; a nemzetközi és hazai irányzatok történeti fejlődésének áttekintése, kritikai elemzése, adaptációja. El kell végezni: az ifjúságkutatás problematikájának mindenekelőtt pedagógiai aspektusú teoretikus megközelítését, a több tudomány-szakágból egybeépült diszciplína filozófiai, pedagógiai, lélektani, szociológiai, jogi, vezetéselméleti, metodológiai és metodikai összefüggéseinek feltárását is. A történeti és a nemzetközi összehasonlító pedagógiai tapasztalatok összegezése során kutatni kell az iskola és az ifjúsági mozgalom egymásrahatását és azt, hogy az ifjúsági mozgalom pedagógiájának alapelemei hogyan épülnek be a szocialista neveléstudomány rendszerébe. Bázisintézmény: MTA Pedagógiai Kutatócsoport A kutatások ütemezése: Részkutatások végzése a következő témacsoportokban: A tanulóifjúság közösségei és a pedagógiai hatékonyság növelésének lehetőségei. A tanulóifjúság szocializációja és értékorientációja. A tanulóifjúság életmódja és alakításának fő tényezői A következő témacsoportok kutatásának befejezése: A tanulóifjúság közösségei és a pedagógiai hatékonyság növelésének lehetőségei. A tanulóifjúság szocializációja és értékorientációja. A tanulóifjúság interdiszciplináris kutatásának alapelvei és módszerei A következő témacsoportok kutatásának lezárása: A tanulóifjúság életmódja és alakításának fő tényezői. A tanulóifjúság mozgalmi tevékenységének sajátos jegyei. 14

17 IV/4. A felnőttek szervezett tanulása, továbbképzése a köznevelés és a közművelődés rendszerében A kutatás célja olyan munka melletti felnőttoktatási rendszer tudományos megalapozása, amely legalább három feltételnek eleget tesz: a) a művelődéspolitikai követelményeket és az egyéni, továbbá munkahelyi érdeket harmonikusan egyesíti, b) kellően rugalmas és ösztönző, c) a köznevelési és a közművelődési rendszerek kapcsolatára, egymást kiegészítő tevékenységére alapoz. A kutatás felöleli a permanens tanulás, mint társadalmi szükséglet értelmezését, e folyamat szociológiai, pszichológiai és pedagógiai nézőpontokból való elemzését, az önálló tanulás motivációs bázisának és a tanulási képességek fejlesztésének, a kulturális intézmények és tömegközlési eszközök szerepének vizsgálatát az önálló ismeretszerzésben és a tervszerű önművelésben. 1. témacsoport. A közművelődés és a felnőttnevelés társadalmi feltételeinek szociológiai és pszichológiai vizsgálata. Kiemelt kutatási témák: Az ismeretszerzési, tanulási, művelődési folyamatok szociológiai és pszichológiai vizsgálata. A művelődési-tanulási motívumok kifejlesztésének, megerősítésének, az önnevelésre való képesség kialakításának pszichológiai és pedagógiai tényezői. Az értelmiség lehetőségei és szerepe a közművelődésben. 2. témacsoport. A köznevelési és a közművelődési rendszerek kapcsolata és egymást kiegészítő tevékenysége. Kiemelt kutatási témák: A permanens képzési rendszer. A nevelési folyamat befolyásolása komplex művelődési módszerekkel. A közművelődési intézmények fejlesztésének problémái. A munkaidőben történő tanulási formák gazdasági, munkaszervezési és didaktikai indokai és feltételei. Az esztétikai nevelés iskolai lehetőségeinek kiegészítése. 3. témacsoport. Az iskolai felnőttoktatás továbbfejlesztése és kapcsolata a közművelődés rendszerével. Kiemelt kutatási témák: Az iskolai felnőttoktatás helye a permanens képzés rendszerében. A művelődési anyag korszerű tartalma és szerkezete a dolgozók iskolájában. Nevelési eljárások a dolgozók iskoláiban. Az iskolai és az iskolán kívüli oktatási formák kapcsolata. A tanítási-tanulási folyamat szervezete a felnőttoktatásban. A munka melletti tanítás-tanulás módszerei a dolgozók iskolájában. 4. témacsoport. A munka mellett folytatott felsőfokú tanulmányok továbbfejlesztésének kérdései. Kiemelt kutatási témák: A munka melletti felsőoktatás alapvető problematikája. Szervezet és módszerek. 15

18 Tömegkommunikációs eszközök, távoktatási központok, egyéni használati eszközök és anyagok. Oktatásgazdaságtani és jogi kérdések. Bázisintézmény: Országos Pedagógiai Intézet Népművelési Intézet A kutatások ütemezése: 1975-ig: a szükséges tervtanulmányok elkészítése, a kutatások megtervezése, megszervezése ig: kísérletek, vizsgálatok folytatása és elemzése ig: a vizsgálatok folytatása, iskolai vonatkozásban a rendeskorúak tantervi reformját követő felnőttoktatási reform tartalmi kimunkálásának befejezése, az új formák széleskörű kiépítése ig: a felmerülő új szükségletek szerint kutatási feladatok kitűzése, megtervezése. 16

19 TANULMÁNYOK KOZMA TAMÁS MUNKÁS- ÉS PARASZTCSALÁDOK NEVELÉSI SZOKÁSAI EGY ALFÖLDI FALUBAN A család egyes nevelési tényezőit s ezen keresztül a társadalmi rétegeződés hatását a szocializálásra statisztikailag is, más módszerekkel is vizsgálták már. A részeredmények mind a neveléstudományban, mind a szociológiában számosak ugyan, 1 de nem mondható el róluk, hogy elméletté érlelődtek volna. A tényezők, amelyeket az utóbbi évek hazai vizsgálatai föltártak és azonosítottak, nem állottak össze a családcsoportok kultúrájává, amelyek a környezet társadalmi összetételének hatását hivatottak közvetíteni, s így a társadalmi beilleszkedést rétegspecifikusan befolyásolni. Pedig a közvetítéseknek ez a szférája a nagytársadalmi jelenségvilág és az egyéni magatartás között a nevelésszociológia sajátos munkaterülete; kutatása nélkül a társadalmi beilleszkedés - s benne az iskolai beilleszkedés vizsgálata szociologizálássá vagy pedagógiai prakticizmussá szűkülhet. A rétegkultúrák kutatásának fontossága a nevelésszociológiában E hiányzó középfokú nevelésszociológiai elméletet" családcsoportok és más társadalmi együttesek rétegkultúrájáról mi sem pótolhatjuk itt. A továbbiak szempontjából azonban mégis fontos, hogy legalább a rétegkultúra" szót röviden értelmezzük. Hangsúlyozzuk, hogy nem értékítéletnek szánjuk; nem valamiféle alacsonyabbrendű műveltséget akarunk megkülönböztetni vele a társadalmilag elfogadott műveltségnormáktól vagy a magas kultúrától". Ehelyett az adott társadalom kultúrájának egészével szemben az e kultúrát alkotó részkultúrár kat nevezzük így a szociológiában meghonosodott kifejezést használva. 2 1 Ld. Bakonyi Pál: Ankét a hátrányos helyzetben levő tanulókról. Pedagógiai Szemle, 1967/ , Demény Dezső: Tanulásdinamika az általános iskolában. Korunk, 1969/ Kériné Soós Júlia: Diáksorsok, diákévek. Bp , Komlósi Sándor: Ujabb vizsgálatok a családi nevelés köréből. Tanulmányok, a neveléstudomány köréből Bp , Tóth László: A válás és a gyermek. Pedagógiai Szemle, 1967/ , Aridorka Rudolf és munkatársai: A család szerepe egyes deviáns viselkedésformákban (a Család és házasság a mai magyar társadalomban" c. kötetben, szerk.: Lőcsei Pál. Bp ), Gazsó Ferenc és munkatársai: Diákéletmód Budapesten. Bp , I'ap Mária, Pléh Csaba: Nyelvhasználat és társadalmi helyzet. Szociológia, 1972/ , H. Sas Judit: A gyerekekkel szembeni családi követelmények alakulása és a történelmi-társadalmi változások. Szociológia, 1972/ , Sántha Pál: A dolgozó szülők és a gyermek. Bp J. Szczepanski.: A szociológia alapjai. Bp , , A Kloskowska: Tömegkultúra. Bp ,, F. Neidhardl: Schichtspezifische Elterneinflüsse im Sozialisationsprozess (a Die Familie als Sozialisationsfaktor" c. kötetben, szerk: G. Wurzbacher, Stuttgart, ), A. K. Cohen: A szubkultúrák általános elmélete, (az Ifjúságszociológia" c. kötetben, szerk. Huszár Tibor, Sükösd Mihály. Bp ). R. J. Havighurst, B. L. Neugarlen: Society and Education. Boston, Magyar Pedagógia 17

20 Szeretnénk megjegyezni, hogy a nevelésszociológiai szakirodalom jelentékeny része a különböző társadalmi együttesek kultúráját szubkultúráknak" nevezi tekintet nélkül arra, hogy a jelzett társadalmi együttesek normakövetők, vagy talán normaszegőknek minősülnek. Ez amellett szólna, hogy az alábbiakban körülirandó társadalmi rétegkultúrákat szintén jelöljük a szubkultúra" szóval. Mivel azonban a hazai szakirodalomban ez a szóhasználat nem kívánatos félreértésekre adhatna okot, a továbbiakban a kifejezést mellőzzük. A társadalom kultúrájának egészén belül e részkultúrák" azért különülnek el egymástól, mert maga a társadalom sem egységes, hanem tagolt; azaz tehát a rétegkultúrák a különböző társadalmi csoportok és rétegek talaján alakulnak ki. összefoglaló elnevezésként alkalmazzuk arra a tapasztalatrendszerre (ismeretekre, jártasságokra, készségekre, illetve eltárgyiasult formájukban egész mesterséges környezetükre), tevékenységrendszerre (beállítottságokra, magatartásmintákra), normarendszerre (értékekre, szankciókra), amely egy-egy társadalmi csoportra jellemző. Megjegyezzük még, hogy a társadalom kultúrájának egésze sem más, mint azoknak a tapasztalatoknak, tevékenységeknek és normáknak a rendszere, amelyek valamennyi, a legtöbb vagy a bármely szempontból legfontosabb részkultúrában megtalálhatók. Értelmezésünk szerint a rétegkultúrában összefoglalt tapasztalat-, tevékenység- és normarendszer alkotja a társadalmi csoportok, rétegek életmódjának tartalmi, dinamikus oldalát (az objektív föltételeket ezzel szemben a továbbiakban életkörülményeknek nevezzük), s így a különböző életmódok tanulmányozása révén empirikusan is jól kitapinthatók. A gyermek társadalmi beillesztése nem a társadalom kultúrájának egészébe történik közvetlenül, hanem abba a rétegkultúrába, amelyet az a társadalmi réteg vagy csoport hordoz, ahová a gyermek családja is beletartozik. Ez a rétegkultúra többé vagy kevésbé határozottan a szocializálás s benne a nevelés eszközeit és módszereit is előírja. Mindez utal arra, miért tartjuk fontosnak a szocializációban közreműködő egyének, kiscsoportok és más társadalmi együttesek társadalmi rétegspecifikus kultúrájának nevelésszociológiai tanulmányozását. Rögtön hozzá kell tennünk: ez a vizsgálódás nem maradhat meg a statisztikai rétegződésvizsgálatok vonalán. Bár a rétegkultúrák társadalmi rétegspecifikusak az életmód és a társadalmi rétegződés statisztikai makrovizsgálatai mint leglényegesebbet épp ezt a pontot ragadták meg, bonyolult és mozgékony alakulatok. Kialakulásukban igen fontos szerepet játszhat a különféle kulturális hagyomány (többek között pl. nemzetiségi, vallási stb. hovatartozás), néprajzi sajátosságok és egyéb a társadalmi rétegződés szempontjából másodlagos jelenségek. S ha most már a szocializáció eszközei és módszerei szempontjából tekintjük a különböző rétegkultúrákat, könnyen lehetséges, hogy egy társadalmi réteghez tartozó más-más családcsoportok falusiak és városiak, különböző nemzetiségi vidéken élők, más-más földrajzi és néprajzi körzetből származók, különféle szakmai hagyománnyal rendelkezők fontos eltéréseket mutatnak. Az elmondottakból két dolog következik. Az egyik az, hogy ha a kétkezi dolgozó" tág, statisztikai kategóriáján belül a különböző társadalmi osztályok és rétegek specifikumait az iskola, a pályaválasztás, a nevelés szempontjából kívánjuk megrajzolni, akkor e rétegek kultúráját kell kutatnunk, s ott megkeresnünk a számunkra fontos mozzanatokat. A családi nevelés" hagyományos pedagógiai tárgyköre így kapcsolható össze a környezet tanulmányozásának szociológiai szemléletével és módszereivel. A másik dolog pedig az, hogy e réteg- 18

21 kultúrák megrajzolása során a társadalom az iskolakörzet, a helyi társadalom összetételének árnyaltabb, több szempontú elemzése szükséges, mint amilyen a statisztikai és pedagógiai gyakorlatban szokásos. Egy falusi iskolakörzet társadalmi összetétele Mindez akkor vált statisztikailag is megfoghatóvá számunkra, amikor egy délalföldi falu általános iskolájának társadalmi funkcióját tanulmányoztuk. A fölvétel az tanév folyamán történt. 3 Az iskola körzetének társadalmi összetételét az oktatásügyben megszokott kategóriákra bontva (fizikai dolgozó, mezőgazdasági fizikai dolgozó, nem fizikai dolgozó apák, illetve gondviselők) úgy találtuk, hogy a tanulmányi eredménykülönbségek magyarázata ezzel a besorolással ott eredményes, ahol nagyjából homogén kétkezi munkás környezetben szellemi dolgozó gyermekeket és fordítva: közel homogén értelmiségi környezetből munkás- vagy parasztgyerekeket kell megfigyelni. Kategóriarendszerünket tehát tovább finomítva a KSH 1963-as háztartásvizsgálata alapján kidolgozott hetes csoportosítást alkalmaztuk. 4 Ezúttal azt tapasztaltuk, hogy a társadalmi összetételnek ez a modellje elsősorban ott segít, ahol egyrészt az irodai dolgozó szülőket lehet és kell megkülönböztetni a szellemi dolgozók más csoportjaitól, másrészt a szakmunkásokat a betanított és segédmunkás apáktól. Ez a szükséglet például iparosodott városi peremkerületekben működő iskoláknál merül föl; kevésbé hatásos viszont ez a kategóriarendszer a vidéki, falusi iskolakörzetekben. Az elmondottak miatt ezért kísérletet tettünk egy némiképp újszerű csoportosítás kidolgozására. Első lépésként tovább finomítottuk a helyi szükségletnek megfelelően a statisztikai-szociológiai munkajelleg-csoportokat, s az általunk vizsgált éves battonyai általános iskolás gyermek apját (gondviselőjét) a következő kategóriákba soroltuk be: a község vezetői, értelmiségi, alkalmazott, ipari szakmunkás, mezőgazdasági szakmunkás, ipari (idény-) segédmunkás, téesz-paraszt. Második lépésként számbavettük az anya foglalkozását is. A vizsgált családokban az anyák következő foglalkozási csoportjait különböztethettük meg: értelmiségi, alkalmazott, ipari,(idény-) segédmunkás, téesz-dolgozó, háztartásbeli. A két kategóriasor összekapcsolásával a következő családcsoportokat alakítottuk ki: a) Vezető állású nem fizikai dolgozó család. A családfő a község vezetőembere (vagy vezető jellegű állást tölt be), az anya pedig alkalmazott (vagy háztartásbeli). Ezeknek a családoknak kivételes státusuk és kivételes megbízatásaik vannak a helyi társadalomban. Az apák rendszerint politikai gyakorlattal rendelkeznek, végzettségüket sok esetben utólag, munka mellett szerezték, illetve szerzik meg. A nevelés feladata általában az anyára marad, akinek vagy az iskolai végzettsége, vagy munkaköri-politikai jártassága (esetleg mindkettő) alacsonyabb az apáénál. A családok anyagi ellátottsága rendszerint jó; perspektívájukat a községben vagy környékén, a járásban keresik. b) Falusi értelmiségi család. Az apa értelmiségi, rendszerint egyetemet végzett, az anya alkalmazott, értelmiségi (esetleg háztartásbeli). Ebbe a csoportba orvo- 3 A vizsgálatról ld. Kozma Tamás: Diákéletmód Battonyán. Battonyai Füzetek 16. sz. Battonya, Ferge Zsuzsa: Társadalmunk rétegződése. Bp (második kiadás: 1972.) 2* 19

22 sok, állatorvosok, jogászok, középiskolai tanárok családját soroltuk. Ök alkotják azokat a vidéki értelmiségieket", akikről szociográfiáktól a sajtóig sokan ejtenek szót. Egzisztenciájuk, foglalkozásuk (állatorvos), képzettségük (körzeti orvos), lakásuk (tanár) a faluhoz köti őket. Igényeik, vágyaik és ambíciójuk azonban a város felé irányulnak; a battonyai értelmiségi családoké például elsősorban Szeged felé. A gyermek nevelésében mindkét házastárs részt vállal; a család kulturális környezete az általános iskola szempontjából a legelőnyösebb. c) Homogén alkalmazotti család. A férj is, a feleség is középszintű irodai dolgozó, alkalmazotti munkakörben van (tanácsnál, postánál, vasútnál, ktsz-nél stb.). Rendszerint a férj is, a feleség is középfokú végzettséggel rendelkezik; a feleség esetleg alsófokú végzettséggel, de rátermettsége, férjének ismeretsége révén ellátja jelenlegi munkakörét. A családot ambíciói kisvárosi fejlettségű település felé vonzzák: igyekszik ennek megfelelő lakásfölszereltséget elérni. A gyermek nevelésében mindkét házastárs részt vállal; a továbbtanulás szempontjából az előbbi családcsoporthoz hasonlóan törekvő réteg. Továbbtanulási igényei általában az érettségi megszereztetésében összpontosulnak; a további tervek rendszerint homályosak. A család jövedelmi viszonyai mérsékelten megfelelők. (Iskolai végzettségét, jövedelmi viszonyait, magatartásmintáit, normarendszerét tekintve a falusi pedagóguscsaládok nagy részét is ebbe a rétegbe sorolhatnánk.) d) Szakmunkás nem fizikai dolgozó család. Az' apa rendszerint ipari szakmunkás (cukrász, szakács, szövődéi dolgozó, téesz-tejüzemi művezető, boncoló az állati fehérjét földolgozó üzemben stb.), ritkábban mezőgazdasági nagyüzemben dolgozik, az anya alkalmazott (vagy háztartásbeli). A családok iskolázottsága a szakmunkások következő csoportjával rokonítja őket, de igényszintjükben sokkal inkább az alkalmazotti családokhoz hasonlítanak. A család jövőjét falun keresi, ha az apa számára az üzem megfelelő; egyébként viszonylag könnyen költöznek nagyvárosba (például Szegedre, de Budapestre is, vagy a közelebbi Makóra, Békéscsabára). Ez esetben az anya társadalmi státusa rendszerint alacsonyabb" lesz, ez a költözés ára. Anyagi-jövedelmi szempontból nem egy esetben azonos szinten vannak az értelmiségi családokkal. Igényszintjük a továbbtanulással kapcsolatban rendszerint a szakközépiskolai érettségi bizonyítványig terjed. A gyermek nevelését mindkét szülő- zömmelmégis az édesanya végzi. Az alkalmazotti családokkal együtt ez a réteg a középfokú oktatás kiterjesztésének legfontosabb tömegbázisa". e) Szakmunkás téesz család. Az apa szakmunkás mégpedig rendszerint téeszben vagy állami gazdaságban (traktoros, gépjavító, gépszerelő, tésztaüzemi munkás stb.), az anya téesz-tag. Ezt a családcsoportot az előbbivel rokonítja az apa foglalkozása és képzettsége, a következő kettővel az anya iskolai végzettsége, amely rendszerint alacsony (Battonyán néha csak az általános iskola évfolyama), valamint az anya foglalkozása. Az apa is, az anya is kiveszi részét a téeszmunkából, jövőjüket tehát szintén falun keresik. Anyagi szempontból rendszerint nem érik el az előbbi család színvonalát, a család rétegkultúráját pedig sok tradicionális paraszti elem színezi. A gyermek nevelése is elsősorban az anyára hárul, jellemző továbbtanulási igényszintjük a szakmunkásképző intézet. f) Ipari idénymunkás téesz-család. Az apa betanított vagy segédmunkás, rendszerint a Battonyához közelebb eső élelmiszeripari üzemekben (pl. a mezőhegyesi cukorgyárban) vagy éppen a községben (asztalosipari ktsz, állatifehérjeföldolgozó); az anya téesz-tag vagy segédnuinkaerő (pl. takarítónő). Ezt a családot az előbbivel rokonítja az apa ipari munkavállalása; mégsem csupán az apa 20