A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I

Átírás

1 GYÓGYSZERÉSZEK A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I szeptember október Beteggé tehet az iskolakezdés? Cukorbetegség és Alzheimer-kór Börcsök Enikő, a halhatatlan 1

2 2015. Szeptember Október, III. évfolyam 5. szám Tartalom Felelős kiadó: Dr. Hetényi László Főszerkesztő: Mélykuti Ilona Lapterv és tördelés: Havas Györgyi Nyomdai előkészítés: Pont Pont Bt. Fotó: Szesztay András Nyomda: Print City Europe Zrt. Levélcím: Gyógyszerészek magazin, Teva Gyógyszergyár Zrt Budapest, Váci út A Teva Gyógyszergyár Zrt. ezen ügyfélmagazinját szakmai partnerei, a gyógyszerészek számára készí ti. A kiadvány ingyenes. Más célra sem egészben, sem részben nem használható fel. 5 Az expediálás művészete beszélgetés Szaszkóné Dr. Sin Arankával, a Teva Gyógyszergyár Zrt. piackutatási menedzserével 8 Beteggé tehet az iskolakezdés? 12 Amikor a hiperaktivitás és a lehangoltság váltja egymást 18 Ma már a betegek százaléka rohammentessé válhat 24 Cukorbetegség és Alzheimer-kór 26 Fúziók és felvásárlások a gyógyszeriparban 30 Patika az útikönyvből 34 Börcsök Enikő, a halhatatlan Telephelyek: 1134 Bp., Váci út 29. Telefon: (06-1) Fax: (06-1) Teva Gyógyszergyár Zrt Gödöllô, Repülôtéri út 5. Teva Gyógyszergyár Zrt. Logisztikai Központ 2100 Gödöllő, Liget u. 2. Telefon: (06-1) Fax: (06-1) issn

3 Szakértó nktó l Az expediálás művészete Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! hallani a gyógyszerreklámok végén. Ennek fontosságát nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, hiszen a patikákban dolgozók felelőssége nemcsak abban áll, hogy a megfelelő és biztonságos gyógyszert adják ki, de a szakmai felkészültség mellett kommunikációs képességek és emberismeret is kell ahhoz, hogy a döntési helyzetbe kerülő laikus páciens elégedetten távozzon a patikából. Szaszkóné Dr. Sin Arankával, a TEVA Gyógyszergyár Zrt. Piackutatási menedzserével már beszélgettünk lapunk előző számában, többek között arról, hogy a gyógyszerészek igen magasan képzett szakemberek, akiknek sok egyéb szerepnek is meg kell felelniük. Ezeket a szerepeket vesszük most sorba. Mennyire meghatározó egy patika életében, hogy a tára mögött állók hogyan kommunikálnak nap mint nap a betegekkel, hogyan segítik, támogatják őket? Lakossági kutatások tucatjai bizonyítják azt a széles körű megfigyelést, hogy a patika nem egyszerűen kereskedelmi egység, hanem egészségügyi szolgáltató, ahová bármikor bizalommal fordulhatnak az emberek. Gondoljunk csak bele, hogy a gyógyszertári elérhetőség mennyivel hosszabb ideig áll rendelkezésre, mint a rendelő, ahol orvossal találkozhatunk. A patika a legtöbb ember számára azt az intézményt jelenti, ahol kisebb-nagyobb egészségügyi problémáira segítséget, megoldást kereshet és találhat. Azt olvastam, hogy Magyarországon egy átlagos napon 160 ezer patikai vásárlás történik, ezek mintegy 40%-ában kizárólag vény nélkül kapható szert vesznek. Az ilyen esetek egy részében a vásárló, a beteg nem is tudja, pontosan mit szeretne: elmondja a panaszát, amire megoldást keres. Ez a legösszetettebb döntési helyzet, ami expediáláskor adódhat: célzott kérdésekkel pontosítani a tüneteket, felajánlani a lehetséges terápiákat, formátumokat, tájékoztatást adni azokról a terméktulajdonságokról, amik fontosak lehetnek, 5

4 ,a választáskor, egyben tapintatosan tisztázni, hogy mi az, amit a vásárló pénztárcája elbír. A jó expediáló kérdez. Engem meglep, amit mond: nem a páciens kérdez? Végtére is ő az, aki nem tudja, mit akar. A gyógyszertárba betérők jó részének megerősítésre, támogatásra, segítségre van szüksége ahhoz, hogy eligazodjon ebben a világban. Ha jól kérdezünk, segíthetjük őket megfogalmazni, hogy mire is van szükségük. A titok nyitja az, hogy csak olyan kérdést szabad feltenni, amire a páciens tud válaszolni, egyébként csak még inkább zavarba hozzuk. A kérdezés egyben a tapintatos tájékoztatásra is alkalmat ad, hogy végül egy egyszerű, a laikus számára is átlátható döntési helyzet álljon elő, ahol a vásárló tudja, hogy milyen szempontok alapján és miért azt választja, amit. A vásárlói elégedettség alapja ez a jó érzés, és az, hogy nemcsak gyógy szert kapott, hanem segítséget is ahhoz, hogy jól dönthessen. Akik magas szinten művelik a szakmát, tudják, hogy akkor is érdemes kérdezni, ha a vásárló egy konkrét terméknevet mond. Ilyenkor fel lehet hívni a figyelmet a nagyobb kiszerelésre, vagy ha például a termék már felnőtt szirup vagy retard kapszula formában is elérhető. Jó, ha pár szóban az is elhangzik, hogy a retard kapszula miért lehet előnyös választás. Fogyasztói kutatásokban azt látjuk, hogy még ha maga a szó ismerős is, a jelentésével, előnyeivel kevesen vannak tisztában, csak kínosnak tartják megkérdezni. Érdemes rákérdezni a kiegészítő terápiákra is: megfázás esetén lázcsillapítóra, vitaminra, orrsprayre vagy légzéskönnyítő bedörzsölőre is szüksége lehet a betegnek. Ne feledjük: nem feltétlenül maga a beteg az, aki vásárol, hanem akár egy hozzátartozó. Az előrelátás, gondoskodás kifejezése lehet, ha eszébe juttatjuk azokat a más patikai szereket is, amelyek segíthetnek a gyógyulásban. A vény nélkül kapható szerek expediálásának titka tehát az, hogy kérdezni kell. De mi a helyzet a receptköteles gyógyszerekkel? Ott sokkal kevesebb alkalom nyílik a párbeszédre. Valóban, a becslések szerint a mai gyógyszertári expediálási gyakorlat szerint az esetek 90%-ában azt a gyógyszert viszi el a vásárló, amit számára az orvos kiválasztott és a receptre felírt. Ezzel, úgy látjuk, minden érintett orvos, beteg, patika egyetért. Így a vényköteles tranzakciók nagy részében nem keletkezik döntési helyzet: a beteg (vagy hozzá tar tozója) recepttel jön, és megkapja, ami a recepten szerepel. Fontos, hogy ne csak a gyógyszert kapja meg, hanem a hozzá tartozó információkat is, azt a törődést, ami a gyógyszerek helyes használatát segíti, a beléjük vetett hitet erősíti. Elgondolkodtató, hogy közben nem ritkán elhangzik ez a mondat: ráírjam, vagy tetszik tudni?. Valójában az expediálásnak része, hogy a kiadott dobozon feltüntetik a gyógyszer szedési útmutatóját. Ha ez rákerül a receptre, rá kell, hogy kerüljön a dobozra is, hiszen a beteg már nem kapja vissza a receptet. Nem tudhatjuk, hogy nem történt-e változtatás pl. a dózisban, illetve hogy a beteg emlékszik-e arra, ami elhangzott. Kutatások vizsgálták, hogy a betegek tudják-e, milyen problémára szednek egy-egy gyógyszert, illetve hogy kilépve az orvosi rendelőből el tudják-e mondani, mi történt odabent. Összességében a helyzet nem megnyugtató: az orvos-beteg találkozás rövid, nagyon sűrített helyzet, amiben olyan sok minden történik aminek egy része a beteg számára nem érthető, más részének a jelentősége nem világos, hogy nem egyszerű felidézni. Nem tudhatjuk, hogy nem választott-e az orvos pl. a vaklicit árváltozások kapcsán a korábban szedett hatóanyagon belül másik gyógyszert, ami így mind nevében, mind megjelenésében ismeretlen a szedő számára. Nem véletlenül mondtam szedőt: különösen problematikus lehet, ha több személy gyógyszereit egyszerre váltják ki, és keverednek a korábbról ismerős és új, ismeretlen gyógyszerek. Jól értem, hogy beteg számára sok a tisztázatlan, nem kellőképp megválaszolt kérdés a gyógyszerekkel kapcsolatban? Az egyik komoly gond, hogy a beteg egyszerűen nem ismeri fel, ha mondjuk a piros dobozban lévő pirula ugyanarra a betegségére való gyógyszer, mint amire a múlt hónapban a kék dobozból vette ki a tablettát. Vizsgálatokból tudjuk, hogy a laikusok széles köre nem ismeri a hatóanyag fogalmát, és nehezen tudja értelmezni azt a helyzetet, hogy ugyanaz a hatóanyag többféle terméknéven is forgalomba 6

5 kerülhet. Ez láttuk az esetek döntő többségében nem okoz problémát, hiszen azt viszi haza a beteg, ami a recepten van, amit meg szokott. Adódnak azonban különleges helyzetek. Például a statin, ahol hatóanyag szerepel a recepten és nem egy brand? Magyarországon egyedül a statin-piac az, ahol hatóanyag-alapú felírás működik, bár ebben az esetben is jelezheti az orvos a recepten a brand preferenciáját. Valamennyiünk közös érdeke a lehetséges tévedések elkerülése végett, hogy a beteg ugyanazt a gyógyszert szedje hosszabb ideig. Természetesen a gyógyszertári dolgozók is a beteg segítségére sietnek, ha rendszeresen ugyanazt a patikát látogatja, hiszen vissza tudják keresni a TAJ szám alapján, hogy az előző kiváltás során pontosan melyik gyógyszert adták ki, s igyekeznek ugyanazt biztosítani a beteg számára. Ha ez nem történik meg, az a veszélyes helyzet is előfordulhat, hogy maradt még az előző dobozból, meg itt van ez az újabb, ami bekerül a gyógyszeres dobozba, s akár párhuzamosan szed a beteg több azonos hatóanyagú gyógyszert. Ebből pedig komoly problémák származhatnak. Ha egy gyógyszer kikerül a magyar piacról, ha elveszti a támogatását, vagy valami miatt nem beszerezhető, muszáj másikkal pótolni. De hasonló helyzet állhat elő, ha egy gyógyszerből éppen nem áll rendelkezésre az adott patikában. Nyilván a beteggel szemben álló expediáló ilyenkor többféle megoldáshoz is folyamodhat. Ha nincsen készleten, felajánlhatja, hogy meghozatja. Kérdés, hogy a beteg kész-e visszajönni érte. Térjünk vissza arra az esetre, amikor a konkrét termék már nem adható ki. Ilyenkor mit tehet a patikus? A helyettesíthetőség szabályait figyelembe véve a gyógyszerésznek ebben az esetben lehetősége van ajánlani egy másik gyógyszert. Nem is tehet mást, ha a terméket a nagykereskedőtől sem tudja beszerezni. Ám ilyenkor is több helyettesítő termék van, többet tud felkínálni. Kié a döntés felelőssége? Orientál a gyógyszerész, át vállalva ezzel a döntés felelősségét hiszen neki van tudása a termékekről, vagy felajánlja az összes lehetséges megoldást, és hagyja, hogy a beteg döntsön? Pár évvel ezelőtt volt szerencsém látni néhány mystery shopper kutatást, ahol a titokzatos próbavásárlónak helyi orvostól származó valóságos receptje volt. Az eredmények azt mutatták, hogy a tára mögött álló szakemberek egyharmada semmilyen körülmények között nem fejez ki véleményt a felkínált gyógyszerekkel kapcsolatban, ugyancsak egyharmaduk kizárólag abban az esetben segít a döntésben, ha a beteg kéri, az expediálók harmada pedig határozottan elébe megy a beteg tájékozatlanságának, s lényegében egyetlen gyógyszert kínál fel. Tény, hogy információs aszimmetria jellemzi ezeket a helyzeteket, hiszen a tára másik oldalán álló laikusnak nem állnak rendelkezésére azok a szempontok, amelyek alapján megalapozott döntést tudna hozni. Sokszor zavarba is jönnek a patikus kérdésétől, akár megalázottnak is érezhetik magukat, hiszen olyan dologra kérnek tőlük választ, amiben teljesen felkészületlenek. Hogyan is tudná eldönteni a beteg, hogy a felkínált négy gyógyszer közül melyik lenne számára a legjobb? Ilyenkor tudunk belefutni abba a feltevésbe, hogy a laikus számára a patikában épp elérhető legolcsóbb a legjobb megoldás. Így előfordulhat, hogy 4 egymást követő hónapban 4 különböző terméket fogunk adni. Ennek az esetleges súlyos következményeiről beszéltem már előzőleg. Szerencsére nem ritka az a gyakorlat, amikor kritikus helyzetben a gyógyszerész veszi a telefont, és felhívja a háziorvost konzultációra. Nyilván sokat segít, ha az orvos és a patikus kölcsönösen figyel egymás munkájára a beteg érdekében. Sándor Kata 7

6 Beteggé tehet az iskolakezdés? Már Selye János állatkísérletei is bizonyították, hogy miközben a szervezet alkalmazkodik az őt érő külső hatásokhoz, a hormonális és immunrendszer szerveiben is változások következnek be. Nincs ez másképp az óvodába, iskolába kerülő gyermekeknél sem: a túlzott megfelelés igénye, az idegen világhoz való hozzászokás feladata hamar megboríthatja szervezetük kényes egyensúlyát. Mire érdemes figyelniük a szülőknek? A gyerekeknek ősszel az iskolakezdésen túl még át kell vészelniük az évszakváltás nehézségét is. Mennyire terheli meg az ősz az immunrendszerüket? Ez egy többtényezős dolog, hiszen, ahogy mondja, van egy évszakváltás, ami eleve stresszhatás nemcsak a felnőtt, de a gyerek szervezete számára is. Aztán ott az új környezet, ahol teljesen újból kell szocializálódnia a gyereknek, emiatt könnyen szorongás alakul ki, az pedig bizony elég hamar kikezdi az immunrendszer működését. Mindenféle 8

7 Dr. Kovács Krisztina, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének neuroendokrinológusa, a Molekuláris Neuroendokrinológia Kutatócsoport vezetője beszoktatás vagy iskolakezdés egy hetekig, akár hónapokig fennálló, krónikus stresszállapot, amely befolyásolva a szervezetet mindenképpen igénybe veszi az immunrendszert. Érdekes, hogy az akut stressz ezzel szemben inkább erősíti az immunrendszert. Mi ennek az alapja? Mi történik ilyenkor a szervezetben? A szervezet három fő szabályzórendszere, a központi idegrendszer, az immunrendszer és az endokrin rendszer folyamatosan és kölcsönösen hat egymásra. Krónikus stresszállapotban stresszme diá torok szabadulnak fel a szervezetben. A szimpatikus mediátorok az adrenalin, noradrenalin, illetve a mellékvesekéreg hormonjai, a glükokortikoidok, melyek a neuroendokrin stressztengely utol só állomását képezik egytől-egyig hatással vannak az immunrendszer működésére. Egy akut állapot inkább mobilizálja a szervezet védekező energiáit. Amikor például azt tapasztalják, hogy akut stressz hatásra csökken a fehérvérsejtszám a keringésben, akkor ez nem azért van, mert a fehérvérsejtek szétesnének, hanem amiatt, mert kilépnek az érpályából, és a támadás helyére gyűlnek össze. Az akut stressz jellemzője, hogy nagyon rövid ideig tart? Így van. Hirtelen hatásról van szó, például amikor valaki megijed. Amikor azonban a stressz és a szorongás tartósan fennáll, a stresszmediátorok gátolják az immunrendszer működését. Nagyon érdekes, hogy a legtöbb immunsejten van nak olyan receptorok, melyek egyrészt a szteroidokat képesek érzékelni, másrészt a katekolaminokat, melyek a szimpatikus idegrendszeri felajzottság során szabadulnak fel a szervezetben. Ha a kommunikáció így működik a testünkben, akkor joggal feltételezhetjük, hogy ez a hatás visszafelé is érvényes? Ha pozitív dolog történik, gondoskodás, simogatás, vagy elhangzik egy megnyugtató mondat, akkor ez kifejezetten jó hatással van az immunrendszerre? Igen, az összes stresszt csökkentő technika, akár a relaxáció vagy a mozgás, növeli az ellenálló-képességet. Láttam olyan óvodai csoportot, ahol rendszeresen jógáznak a kicsik, s megtanítják őket például a nyugodt légzésre. Azt nem mondanám, hogy mindez erősíti az immunrendszert, de határozottan jobb lesz a védekezés a patogénekkel szemben, hiszen az immunsejtek nem azzal vannak elfoglalva, hogy a stresszmediátorok káros hatását csökkentsék. Hogyan készítheti fel még a szülő a gyermekét és annak immunrendszerét az őszre? Nagyon sokat lehet segíteni a különböző vitaminkészítményekkel, ásványi anyagok pótlásával, esetleg probiotiku mokat tartalmazó készítményekkel. A nyálkahártya-immunitásnak ugyanis az egyik főfaktora az, hogy milyen a nyálkahártyával közvetlen kapcsolatban lévő flóra összetétele. Az egyik legalaposabban tanulmányozott ezek közül a bélflóra szerepe a stressz és az immunrendszer kapcsolatában. Ha a bélflórában az úgynevezett jó baktériumok kerülnek előtérbe, például a Laktobacilusok vagy a Bi fidobaktériumok, amelyek kifejezetten jótékony hatásúak az immunrendszer működésére, az nagyon sokat segít a krónikus stressz leküzdésében. A vitaminkészítményeknek mennyire komoly a szerepük az ellenállóképesség növelésében? Folyamatos a vita arról, hogy melyik vitamin mennyire tud segíteni; most épp a D-vitamin van a topon. Semmiképpen sem jó az egyoldalúság. Minél több vitamint vonunk be ebbe a csatába, annál jobb, tehát egy komplex vitaminkezelés hozza meg az eredményt. Fontos az ásványi anyagok bevitele is: a cink és a magnézium hatása kézenfekvő, és tudományosan bizonyított. A C-vitaminnal kapcsolatban már régen nagyon érdekes megfigyeléseket tettek, kimutatták például, hogy a mellékvesének elég jelentős C-vitamin tartalma van, ám stressz hatására ez teljesen ki- 9

8 Sándor Kata ürül. Nyilvánvalóan ezt érdemes pótolni. Akkor érdemes ezeket a stressz kezelő szereket már előre adni a gyerekeknek, már az iskolakezdés előtt feltölteni a szervezet tankját? Ugyanúgy fontos a szervezetet beszoktatni az óvodába-iskolába, mint ahogy magát a gyereket az új pszichoszociális környezetbe. Fontos még beszélnünk az alvás szerepéről is. Az éjszakai pihenés során nagyon fontos neuroendokrin és központi idegrendszeri folyamatok zajlanak; ennek különösen nagy jelentősége van kisiskolás korban. Ekkor történik meg például a növekedési hormon elválasztása. Egy jó alvás jó relaxáció, a nyugtalan alvás viszont egy újabb stresszfaktor. Tehát a szülő próbáljon meg nyugodt estét teremteni, hogy a gyerek a felhalmozódott napi feszültséget fel tudja dolgozni. Ugyanoda térünk vissza: a stresszcsökkentő technikákra. A gyerek, mondjuk, a monitor elől felállva nem fog azonnal elaludni, hasonlóan egy villogó tévéképernyő hosszas nézése után sem lesz nyugodt az alvása. Ha már így telik az este, akkor át kell vezetni őket egy nyugodtabb stádiumba bár szerintem az lenne jó, ha nem kapnának ilyen ingereket. A számítógép és a TV ennyire rosszul hat az idegrendszerre, és így a hormon- és immunrendszerre is? Hasonlítsunk össze egy mostani filmet egy húsz évvel ezelőttivel! A mai filmek gyorsabbak, a vágások hirtelen jönnek, sokkal több vizuális információ éri a központi idegrendszert, és sokkal hangosabb is egy mai mozi. Ez mind stresszhatás. Ezek az inputok a limbikus rendszeri struktúrákban, tehát pont az érzelmi életünket befolyásoló pályákon összegződnek, amik aztán a hormonális működésünkre vannak jelentős hatással. Vegyük komolyan, hogy este különösen fontos odafigyelnie a szülőnek arra, mit is csinál a gyerek. A gyerek szempontjából nagyon fontos a személyes kapcsolat, s erre kell gondolni még akkor is, ha egyszerűbb benyomni egy videót, hogy maradjon csöndben, mert akkor nincs vele probléma. Nem beszéltünk még a táplálkozásról. A sok gyümölcs és zöldség fogyasztása fontos, de mire kell figyelniük a szülőknek? Valóban az ideális az lenne, ha minél több nyers gyümölcsöt, zöldséget fogyasztanának, s ha lehet, ezek ne a konvencionális gazdaságból származzanak. Az ott használt növényvédő szerek és műtrágyák bekerülve a szervezetbe az immunrendszer számára egy újabb kihívást jelentenek. A méreganyagok folyamatos semlegesítése is egyfajta stresszhatás a szervezetnek. Minél több energiát fordít a szervezet arra, hogy ezekkel foglalkozzon, annál inkább erre fog koncentrálódni a máj méregtelenítő funkciója, s az nagyon nagy energiákat vesz el más energiaigényes folyamatoktól, így az immunrendszer működésétől is. Eshet a szülő abba a hibába, hogy túlságosan felpörgeti gyermeke immunrendszerét, ami emiatt visszaüt? Az immunrendszer is egy kényes egyensúlyban létezik. Amikor a sejtes és a humorális immunválasz ez a két nagy ága az immunrendszer működésének egyensúlya felborul, mert az egyik ágat túlerősítjük, az mindenképpen visszaüt. Ez történik akkor, ha nagyon legátoljuk a gyulladásellenes folyamatokat, melyek célja a betolakodó kórokozók semlegesítése. Ezt hogyan tudjuk legátolni? Ezek normális folyamatok, melyeket túl sok gyulladásgátló vagy nem okszerű antibiotikum használattal tönkretehetünk. Ilyen helyzet alakul ki akkor is, ha indokolatlanul csökkentjük a lázat, tehát egy kis hőemelkedést is komoly lázcsillapítókkal kezelünk. Ezekben az esetekben az immunrendszer átborulhat egy másik irányba, és szélsőséges esetekben allergia vagy valamilyen autoimmun folyamat lehet a következmény. Maga ellen fordul a szervezet Pontosan, mert ezeknek a gyulladáscsökkentő mechanizmusoknak az a lényegük, hogy semlegesítsék a betolakodókat. Ha ezt mi megpróbáljuk mesterségesen gátolni vagy túlstimulálni, akkor az a rossz helyzet állhat elő, hogy a szervezet saját maga ellen fordítja ezeket a kétélű fegyvereket. A legfontosabb elv: okosan kell használni a gyógyszeripari vívmányokat. 10

9 ÚJ Minden ízében multivitamin gyerekeknek 4-12 éves gyerekeknek Finom íz, gyümölcsös illat, játékos forma Könnyen adagolható és fogyasztható TARTÓSÍTÓSZER-MENTES GLUTÉNMENTES LAKTÓZMENTES Tápanyagtáblázat Átlagos tápérték 100 g-ban 1 multivitaminban Energia 1416 kj / 333 kcal 64 kj / 15 kcal Zsír 0,1 g 0 g - amelybôl telített zsírsavak 0,1 g 0 g Szénhidrát 78 g 3,5 g - amelybôl cukrok 48 g 2,2 g Rost 0 g 0 g Fehérje 4,5 g 0,2 g Só 0,01 g 0 g Laktóz 0 g 0 g Vibovit Aqua és ABC gumivitamin vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítô. Forgalmazza: TEVA Gyógyszergyár Zrt., 4042 Debrecen, Pallagi út 13. Az étrend-kiegészítô használata nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot. HU/VBV/15/

10 Amikor a hiperaktivitás és a lehangoltság váltja egymást Régebben mániás depressziónak hívták ezt a betegséget, amelyben a páciens élete során felváltva tapasztal meg örömtelen, lehangolt, életet elutasító, illetve túlfűtött, hiperaktív időszakokat. A ma már bipoláris affektív zavarnak nevezett betegség új neve jobban kifejezi a lényeget: azt, hogy az agyban a jókedv és a rosszkedv szabályozása egyaránt meghibá sodik, ezért mindkét hangulati oldalon megjelennek a szélsőségek. 12

11 Bánki M. Csaba pszichiáter professzort, a nagykállói Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórház tanácsadóját erről a kórképről kérdeztük. Ez a betegség nem a depresszió egyik ( mániás ) formája, még akkor sem, ha bizonyos szakaszait súlyos depresszió jellemzi. A bipoláris affektív zavar éppen azért bipoláris, mert a kórképben olyan szélsőséges érzelmi, hangulati állapotok jelennek meg, amelyek konk rét életeseményekkel egy szeretett személy elvesztése, házasság stb. nem magyarázhatók. Bár a helyes diagnózis a sikeres kezelés szempontjából kulcsfontosságú, ez sokszor nem történik meg, mert egy színes kórképről van szó, amelyben a tünetek gyakran nem egyértelműek. Például az enyhe felfokozott állapot sokszor nem tűnik kórosnak. Ugyanakkor egyes vizsgálatok szerint a csak depressziósnak diagnosztizált betegek legalább 20 százaléka ez Magyarországon több tízezer ember igazából bipoláris affektív zavarban szenved. A depressziót könnyű észrevenni, hiszen a tünetek nyilvánvalóak: ha az örömtelenség, lehangoltság, alvászavar, enerváltság, étvágyzavar, testi-lelki-szellemi meglassultság, munkaképtelenség és öngyilkossági gondolatok jelenségei közül öt egyidejűleg fennáll, akkor beszélünk depresszióról. Bipoláris rendellenességben súlyos depressziós periódusok vannak, van azonban a betegségnek olyan típusa, amikor a mániás tünetek nem olyan súlyosak, ezért nem olyan egyértelműek. Elkezd ugyan a páciens pörögni, sokat és gyorsan beszélni, szokatlan intenzitással intézkedni és lázasan tevékenykedni, de ez sem önmaga, sem a környezete számára nem elviselhetetlen. Mindenki örül, hogy már nem szomorú, hogy megjött az életkedve, és ezt a periódust mind ő, mind a környezete inkább pozitív, mint kóros dologként éli meg. A beteg és családtagjai ezekről a korszakokról az orvosnál nem is beszélnek, hiszen számukra ezek a gyógyulás, és nem a betegség jelei. Akkor miért tekinthetjük ezeket az időszakokat tünetnek? Mert a páciens személyiségétől idegen felfokozottságról van szó. Ez a betegség ún. hipomániás formája, melyben a depresszió mély, a mánia azonban enyhe. Létezik a bipoláris affektív zavarnak olyan módo- 13

12 zata is, amikor mindkét kóros hangulati állapot csak enyhébb formában jelentkezik, és van olyan is, amikor mind a depresszió, mind a mániás szakasz olyan súlyos, hogy nem lehet nem felismerni: az ilyen mániás beteg önmaga és környezete számára egyaránt elviselhetetlen. Féktelenné és gátlástalanná válhat, megszólíthatja az utcán az embereket, hogy felajánlja magát vagy szolgálatait, minden pénzét felelőtlenül szétszórhatja, kockázatosan viselkedhet, gondolkodás nélkül vásárolhat, esetleg átrendezi a munkahelyét, szóval kritika és kontroll nélkül cselekszik. Ilyenkor persze a diagnózis nem nehéz, de az előbbi két esetben igen, és azok jóval gyakrabban fordulnak elő. A helyes diagnózis felállítása azért fontos, mert a bipoláris zavar éppen azért, mert a jó- és a rosszkedv szabályozása egyaránt elromlik depressziós állapotban sem kezelhető jól antidepresszív gyógyszerekkel, sőt azok ezekben az esetekben újabb problémákat (például depresszióból mániába váltást) okozhatnak. A bipoláris zavar kétféle tünetcsoportja nem csupán különböző súlyossággal jelentkezhet, hanem a kettő váltakozása is szabálytalan, kiszámíthatatlan. Sok betegnek kezdetben egymás után több depressziós periódusa lehet, és az első mánia csak évek múlva jelentkezik (a fordítottja is megesik, de az ritkaság). A súlyos depresszióban szenvedő, öngyilkossági gondolatokkal küzdő, örömtelen fiatal betegeknél, különösen, ha antidepresszív terápiára nem reagálnak, mindig gondolnunk kell bipoláris zavarra tehát arra, hogy a mániás tünetcsoport még nem jelentkezett, vagy olyan enyhe volt, hogy senki nem vette észre. A bipoláris zavar általában fiatal felnőttkorban kezdődik: az első depresszió (vagy ritkábban az első mánia) többnyire a 20. életév előtt már megjelenik. Mivel a betegségben az agy mindkét irányú hangulatszabályozási rendszere hibásan működik, a kétféle tünetcsoport bizonyos értelemben egymástól független életet él. Ezért fordulhat elő nem is túl ritkán hogy a hiperaktivitás és a depresszió egyszerre, egyidejűleg jelentkezik. Első hallásra ez szokatlannak tűnik, de a mánia és a depresszió két külön rendellenesség, nem pedig egymást kizáró ellentétek. Ilyen kevert epizódban a beteg étvágytalan, pesszimista, nincs kedve élni, sőt a halálra készül, ám ezzel egy időben kórosan aktív, felgyorsult, szervez, nyugtalan, és sokat beszél. Ez az egyik legkínosabb állapot, ilyenkor fordul elő a legtöbb öngyilkossági kísérlet. Részben talán azért is, mert ezeknek a betegeknek a levertség mellett van elég erejük és energiájuk hoz- 14

13 zá, míg a tisztán depressziós beteg meglassultsága és magatehetetlensége néha még az önpusztító gon dolatok valóra váltását is lehetetlenné teszi. A mániás fázis felfokozott állapota kellemes vagy kellemetlen a betegek számára? Az enyhe forma, tehát a hipománia lehet kellemes, főleg egy súlyos depressziós szakaszhoz viszonyítva, de szó sincs róla, hogy a mánia mindig örömteli. Súlyos formája a környezet számára rendszerint elviselhetetlen, de az állandó cselekvési kényszer, a gondolatok szüntelen tolongása ami miatt megállás nélkül gyorsan és állandóan beszélni kell, valamint az érzések és késztetések pihenés nélküli pörgése a betegnek is gyötrelmes lehet. Ilyenkor belülről a külvilág lassított felvételnek tűnik, mintha mindenki szándékosan akadályozná az ő életét, tehetségét, lendületét ez pedig dühöt, ingerültséget válthat ki. Régóta megfigyelték, hogy a bipoláris betegség a véletlennél gyakrabban társul kreatív tehetséggel. Sikeres alkotóművészek, írók, költők, festők sőt a közeli hozzátartozóik is jóval gyakrabban szenvednek bipoláris affektív zavarban, mint az átlagnépesség. Fordítva ez kevésbé látványos: a rendelőben látott bipoláris betegek között csak kevés a kreatív alkotóművész. Milyen gyógyszerekkel és mennyire sikeresen lehet ezt a kórképet kezelni? Egyáltalán, mindig szükség van kezelésre? Hiszen a normalizálás a kreativitást bizonyára elnyomja. A bipoláris betegek életének legalább egyharmadát depressziós epizódok teszik ki, míg a mániás szakaszok legfeljebb hat-nyolc százalékot ami voltaképpen nagyon igazságtalan. Akárcsak az, hogy legfeljebb életük felét töltik valahol a kettő között, egészséges, ún. eutímiás hangulatban. Gondolja csak végig, milyen keserves lehet minden harmadik napot örömtelenül, kedélytelenül, leverten, álmatlanul és étvágytalanul tölteni. Ennek ellenére néha vannak esetek, amikor a kezelés során valóban mérlegelni kell, hogy mi az ára a rendellenes hangulati epizódok normalizálásának. Egyébként erre a mérlegelésre a bipoláris betegek nap mint nap rá is kényszerítenek bennünket, hiszen ők a legkevésbé állhatatos gyógyszerszedők. Pedig a tartós és folyamatos gyógyszereléssel nagy többségük egészséges hangulatba juttatható, és legalább kétharmaduk hosszú éveken át tünetmentes is maradhat, tehát szenvedés nélküli, teljes életet élhet. Ennek ellenére gyakran nem veszik be a gyógyszereket, hol a mellékhatások miatt, hol pedig azért, mert a mániás szakaszok elmaradá- 15

14 sát gondolkodásuk meglassulásaként, kreativitásuk csökkenéseként, örömforrásaik elvesztéseként élik meg, amiben lélektani szempontból van is némi igazság. Egyes gyógyszerek például a libidót is csökkenthetik, amit a betegek érthetően rosszul viselnek. A bipoláris zavar egyik leghatásosabb gyógyszere mindmáig az évtizedek óta ismert és használt lítium. A lítium stabilizálja a hangulati életet, megszünteti a mániát, és tartós szedés mellett képes megelőzni mind a mánia, mind a depresszió visszatérését. Ráadásul meggyőző statisztikai adatok szerint a lítium az egyik leghatékonyabb antiszuicid (öngyilkosságmegelőző) szer. Ugyanakkor tény, hogy lehetnek kellemetlen és zavaró mellékhatásai. Másik hátránya, hogy a kezelés során a vér lítiumszintjét háromszornégyszer ellenőrizni kell, mivel a hatásos és a mérgező dózis elég közel van egymáshoz. A bipoláris betegségben hatékony gyógyszerek másik csoportját az ún. antikonvulzív hangulatstabilizálók alkotják, mint az eredetileg antiepileptikumként használt karmazepin, a valproinsav sói vagy a lamotrigin. Ezek a gyógyszerek majdnem olyan hatásosak, mint a lítium, ugyanúgy stabilizálják a hangulatot, szintén ki tudják védeni az újabb mániás vagy depressziós epizódokat, de ezek vérszintjét nem kell folyamatosan ellenőrizni. Mellékhatásoktól azonban, sajnos, ezek a szerek sem mentesek. A bipoláris betegség gyógyszereinek harmadik családját a második generációs antipszichotikumok (aripiprazol, olanzapin, quetiapin, risperidon, ziprasi don stb.) jelentik. Ezek a szerek hatásosan gyógyítják a mániát, ugyanakkor a régi, első generációs antipszichotikumokkal szemben nem provokálnak depressziót, éppen ellenkezőleg: a bipoláris betegség depressziós epizódjait is hatásosan szüntetik. Ilyen kezeléssel tehát úgy múlik el a mániás, esetleg a hipomániás vagy éppen a kevert állapot, hogy a helyében nem alakul ki depresszió. Néha ezeket a gyógyszereket lítiummal vagy valproáttal kombinálva érjük el a legjobb eredményt, a tartós tünetmentességet és a visszaesések megelőzését. Vannak tehát eszközeink arra, hogy a bipoláris affektív zavarban szenvedőknek jó életminőséget biztosítsunk. Mai ismereteink szerint azonban a gyógyszereket az esetek túlnyomó többségében éveken át szedni kell, különben a betegség szinte biztosan újra megjelenik. Bakos Júlia 16

15 Emelt/kiemelt támogatásra vonatkozó paraméterek Készítmény megnevezése Termelői ár (Ft) Bruttó fogyasztói ár (Ft) Kiemelt támogatási kategória (%) Kiemelt támogatási összeg (Ft) Térítési díj kiemelt támogatás esetén (Ft) Vonatkozó indikációs pont (Eü. pont) Eü 90 Közgyógy keretre adható-e ARIPIPRAZOL-TEVA 15MG TABLETTA 60X /a3, 10/b4 Igen ARIPIPRAZOL-TEVA 30MG TABLETTA 30X /a3, 10/b4 Igen 17

16 Ma már a betegek százaléka rohammentessé válhat Az epilepszia az egyik leggyakoribb idegrendszeri zavar: a gyerekek egy, a felnőtteknek pedig fél százalékát érinti. Évezredek óta ismert betegségről van szó, amelyhez furcsasága miatt a történelem folyamán a legkülönbözőbb képzetek kapcsolódtak: az ókorban azt gondolták, hogy az epilepsziás az istenek kiválasztottja, a középkorban pedig azt, hogy testét az ördög szállta meg. Az epilepsziát tulajdonképpen az 1930-as évek, a modern szerves kémia és gyógyszerkémia megszületése óta próbálják kezelni, egyre nagyobb sikerrel. Ma már rutinszerűen végeznek műtéteket is. 18

17 Halász Péter ideggyógyász professzorral, a hazai epilepszia-gyógyászat és -kutatás doyenjével beszélgetünk a betegségről, illetve a kezelés lehetőségeiről. Az epilepszia az agy betegsége; lényege, hogy az agy bizonyos részei fokozott izgalmi állapotba kerülhetnek. Ezek az ún. epilepsziás rosszullétek, amelyek konkrét tünetei az érintett, a rohamok kiindulópontjaként szolgáló terület működésétől függenek, és annak jellegzetességeit mutatják. Tehát például a látórendszer epilepsziás izgalmának eredményeként látási hallucinációk jelentkezhetnek, a mozgatórendszer túlműködése pedig görcsöket idéz elő. Sokféle epilepsziát ismerünk. Vannak olyan formák, amelyek erősebben kapcsolódnak konkrét agyi területekhez, és vannak olyanok ezek az ún. generalizált epilepsziák, amelyek nagy általános rendszerekből, például a thalamokortikális szisztémából származnak diffúz módon. A lokalizációhoz köthető, illetve a generalizált formák között már a diagnózis felállításakor különbséget kell tennünk, ugyanis a gyógyszerelés szempontjait, de a műtéti lehetőséget is alapvetően meghatározza, hogy milyen típusú betegséggel állunk szemben. Milyen okok vezethetnek az epilepszia kialakulásához? Sokféle okot ismerünk. A fokális, tehát inkább körülhatárolt struktúrák túlműködéséhez köthető betegség hátterében többnyire valamilyen szerkezeti változást előidéző agyi trauma, fejlődési rendellenesség, vérellátási zavar, illetve tumor állhat, míg a generalizált formáknál genetikai okokkal magyarázható a túlzott ingerlékenység. Ez utóbbi, genetikus tényezők jóval ritkábban, de előfordulhatnak a lokális megbetegedések ese tében is. Az epilepszia bármilyen élet korban jelentkezhet, leggyakrabban azonban csecsemő- és időskorban jelenik meg. A gyerekek jelentős része kinövi a betegséget, ezzel magyarázható, hogy a felnőtt népességben előfordulása ritkább. Ha jól emlékszem a gyógyszerkémia történetére, már a hőskorban, a szintetikus kémia kezdetén megjelentek az első epileptikumok, persze véletlenek, nem pedig tudatos gyógyszertervezés ereményeként. Így van. Az első gyógyszer, amelyet már az 1930-as években használtak az epilepszia kezelésére, egy barbiturát szerkezetű, nagyon általános idegrendszeri hatóanyag, a sevenal volt. Később jelentek meg a hidantoinok, melyek az első igazi antiepileptikumok voltak, majd jöttek a ma már szintén klasszikusnak tekinthető szerek: a karbamazepinek és a valproátok. A 80-as évek végéig ezekkel a gyógyszerekkel próbáltuk megszabadítani betegeinket a rohamoktól. A probléma az volt, hogy ezeknek sokféle mellékhatása van, és mivel a páciensek egész életükön át gyógyszerek szedésére kényszerülnek, a mellékhatások sok nehézséget okoztak; gyakran bizony igen nehéz volt megállapítani, hogy mely tünetek a betegség, és melyek a mellékhatások következményei. 19

18 A 80-as évek végétől azonban forradalmi változások következtek be az epilepszia kezelésében. Az agy, illetve az epilepsziás túlműködések jobb megismerése révén tudatos gyógyszertervezésre nyílt lehetőség, és ennek eredményeként ma már kb. 20 féle, hatásmechanizmusában többé-kevésbé eltérő antiepilep ti kum mal rendelkezünk. Az új szerek legalább olyan hatékonyak, mint a régiek, de kevesebb a mellékhatásuk, és sokkal kevésbé lépnek interakcióba más gyógyszerekkel. Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen megkönynyíti a kezelést, ha a páciensnek egyéb betegsége is van, vagy például fogamzásgátló készítményt szeretne szedni, de az antiepileptikumok kombinációban való alkalmazhatóságában is jelentős tényező. Az újabb gyógyszerek birtokában szinte személyre szabott terápiát alkalmazhatunk. Például női betegeinknél ki tudjuk választani azokat a szereket, amelyek biztosan nem károsítják a magzatot vagy a csecsemőt, azaz amelyek szedése mellett a páciens nyugodtan vállalhat terhességet, és szoptathat. A biztonság érdekében így is szükséges, hogy a terhesség tervezett legyen. Időskorban pedig más társbetegségek ellen adott szerekkel kell az antiepileptikumokat együtt adni, ami könnyebb, ha nem kell interakciókkal számolnunk. Az egyénre szabott terápia lehetősége jelentősen megnövelte a kezelés hatékonyságát, és ma már betegeink százalékában tartósan rohammentes állapot biztosítható. Melyek a legfontosabb újabb gyógyszercsaládok? Mielőtt erre válaszolnék, hadd beszéljek az átmeneti korszakról is és pár nem típusos antiepileptikum alkalmazásáról. Az új gyógyszerek megjelenése előtt volt egy időszak, amelyben a gyárak retard készítmények fejlesztésével próbálták a régi gyógyszerek hatékonyságát növelni, illetve mellékhatásaikat csökkenteni. A fokozatosan felszívódó szerek egyenletesebb hatóanyagszintet biztosítanak a vérben, és a betegek terápiahűsége is javul, hiszen kevesebbszer kell az adott gyógyszert bevenni. Nagyon érdekes és ellentmondásos a diazepinek anti epileptikumként történő alkalmazása. Ezek szorongásoldó, izomlazító, altató hatású anyagok, amelyek az epilepszia krónikus kezelésében ugyan nem váltak be egyrészt a hozzászokás miatt, másrészt bizonyos szempontból ronthatnak a bete- 20

19 gek állapotán, de epilepsziás rohamsorozatok gyors megfékezésére még ma is használhatjuk őket. Az új generációs antiepileptikumok jelentős csoportját képezik a nátriumcsatorna-blokkolók, amelyek többféle molekuláris mechanizmussal képesek a normál tartományhoz képest jelenlévő idegingerületi többletet csökkenteni. Fontos családot alkotnak a gammaaminovajsav nevű neurotranszmitter, a GABA receptorainak működését befolyásoló szerek is; ezek a gátló működés fokozásával érik el a sejtek ingerlékenységének csökkenését. Vannak olyan szerek is, amelyek a szinapszisok előtt elhelyezkedő, az ingerületáttevő anyagot tartalmazó hólyagocskák membránműködésének szabályozásával érik el a túlműködés mérséklődését. A gátlás fokozása logikus, de elvileg egyszerűbbnek tűnik az izgalom csökkentése. Ilyen szerek nincsenek? Természetesen ez egy erősen kutatott terület, de még kevés olyan szert sikerült készíteni, amely az izgalmi állapotot csak a kívánt régióban csökkentette volna. Az univerzális működéscsökkentő hatás miatt a kísérleti szerek a mozgás és a szellemi funkciók terén egyaránt nemkívánatos hatásokat mutattak. De van már ilyen szer hazánkban is forgalomban. Az epilepszia kezelésében mikor lehetséges és kívánatos a műtéti beavatkozás? A betegek százalékánál hagyományos idegsebészeti műtéttel meg tudjuk gyógyítani a pácienst. Ez akkor lehetséges, ha a rohamok egy teljesen körülírt területről indulnak ki, melynek eltávolításával nem veszít el a beteg valamilyen fontos funkciót: beszéd- vagy íráskészséget, beszédértést, látást, memóriafunkciókat stb. Természetesen a műtéti kezelés nagyon sokrétű, nem egyszer a koponyán belülre is implantált elektródok alkalmazását, tartós video-eeg rohammonitorozást és komputerizált agyi képalkotók alkalmazását tesz szükségessé. Fejlődésnek indult egy új technika, amelyet neuromodulációnak hívunk; Parkinson-kór esetén ezt már régebben kezdték alkalmazni. A mély agyi stimulációs eljárások esetén bizonyos kéreg alatti területre, például a talamuszba ingeradó elektródát ültetnek be, és az ingerlési programot egy, a kulcscsont környékére beépített, programozható külső agyi pacemakerrel állítják be. Az elektromos ingerek hatására a görcskészség csökken, mégpedig függetlenül attól, hogy a rohamok az agy mely területéről indulnak ki. Fejlesztés alatt áll egy olyan neuromodulációs technika is, amelyben beültetett elektródahálóval közvetlenül a rohamok kiinduló területét célozzuk meg elektromos ingerléssel, ugyancsak egy beépített ingeradó programmal. Ennek a legmodernebb változatában csak a roham megindulása helyezi működésbe az ingerlést. Régóta használatos technika a vagus ideg krónikus ingerlése, amelyben a vagus ideg nyaki szakaszának közelébe ültetik be az elektródát, és a stimulációs impulzusokat az ideg szállítja az agyba. A stimulációs technikákat olyan páciensek esetében próbálják alkalmazni, akiknek betegsége gyógyszerekre nem reagál. 21

20 magvak, bogyók zöldségek, gyümölcsök húsok Egyéb, ún. alternatív terápiák szóba jöhetnek az epilepszia kezelésében? Gyerekeknél egyre többször használják az ún. ketogén diétát, amely lényegében szénhidrátmentes, zsírban, húsban gazdag táplálkozást jelent. Ez olyan biokémiai változásokat eredményezhet az agyban, amelyek a görcskészség csökkenését idézhetik elő. A diétát nem könnyű betartani, ezért sokan nem tudnak kitartani mellette, és csak dietetikus együttműködésével tanácsos belefogni. Gyakran jót tesz a jóga, amelynek mai tudásunk szerint ugyan nincsen specifikus gyógyító hatása, de a hozzá kapcsolódó relaxáció, illetve egyéb pszichés tényezők jobb életminőséghez segíthetik betegeinket. A pszichoterápia, a lelki megküzdési stratégiák elsajátítása a jógától függetlenül is nagyon fontos az epilepsziával élő betegek számára. Léteznek mechanikus rohamvédő technikák is. Ha a roszszullét bizonyos testrészek megváltozott működését idézi elő, például a beteg tudja, hogy rohama lesz, mert zsibbadni kezd a karja, akkor a kar leszorításával olyan szenzoros ingert juttathat az agyba, amely elnyomja a görcskészséget, és a kar rángatózása kivédhetővé válik. A homeopátiáról, akupunktúráról, talpmasszázsról, biorezonancia-terápiáról azt tudom mondani, hogy epilepszia esetében alkalmazásuk szerintem teljesen eredménytelen. Bakos Júlia Halász Péter professzor idén ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Ez az évforduló is alkalmat adott arra, hogy közreadjuk a vele készített interjút. Önmagáról, hitvallásáról így ír honlapján: Elkötelezett ember vagyok, és mélyen hiszek abban, hogy az élet értelme igaz (vagy igaznak vélt) lelkesítő ügyek szolgálata. Csak akkor valósíthatjuk meg magunkat, ha küldetést teljesítünk. Ideggyógyászként már korán megragadott az epilepszia, ez a még akkor rejtélyes betegség. Életem során végig követhettem, ahogy fokozatosan feltárulnak a titkai, amelyek oly szoros kapcsolatban vannak az agyműködés mind jobb megismerésével. Az epilepszia ablakot nyitott számomra (és az idegtudományok számára is) az agyra, amelynek vizsgálata, kutatása, betegségeinek gyógyítása, soha el nem múló érdeklődésem tárgyává vált. Mindig megújuló örömömet lelem abban, hogy a munkánk egyszerre igényli a detektív vagy régész munkájának feltáró logikáját és talán nem profán, ha így jellemzem a papi elhivatottságot. Gyermekkoromra a háború és a faji megkülönböztetés nyomta rá bélyegét és ez alakította ki bennem az elnyomottak és másságuk miatt kirekesztett emberek iránti együttérzést. Az az igény, hogy tegyek sorsuk javítása érdekében, szintén szerepet játszhatott az epilepsziával kapcsolatos érdeklődésem kialakulásában. 22

21 Epilepszia hirdetés 23

22 Cukorbetegség és Alzheimer-kór Az elmúlt években több olyan tudományos közlemény jelent meg, amelyek értelmében az Alzheimer-kór tulajdonképpen az agy cukorbetegségének is tekinthető. Dr. Tabák Ádámmal, a Semmelweis Egyetem 1. számú Belgyógyászati Klinikájának diabetológusával a cukorbaj és az Alzheimerkór kapcsolatáról, a fenti értelmezés hátteréről, realitásairól beszélgetünk. Kétféle cukorbetegséget különböztetünk meg. Az 1-es típus egy autoimmun betegség, melynek lényege, hogy az immunrendszer antitesteket állít elő a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjei ellen, és elpusztítja azokat. A betegek szervezetében így nincs inzulin, hiszen nincs, ami a hormont legyártsa. Az egyik olyan kapocs, amely összeköti a két kórképet, hogy a gyulladásban lévő pankreászban lerakódik egy fehérje (pankreász sziget amiloid polipeptid), amely megjelenésében és szerkezetében hasonlít ahhoz a fehérjéhez (béta-amiloid peptid), amely Alzheimer-kór esetén az agyban rakódik le. A másik típusú cukorbaj a 2-es, amelyről általánosságban kijelenthetjük, hogy a túlsúlyos és kövér emberek betegsége. A diabétesznek ebben a formájában nem az a baj legalábbis eleinte, hogy nem termelődik inzulin, hanem az, hogy ún. inzulinrezisztencia van jelen, azaz a sejtek nem képesek az inzulin hasznosítására. Itt érkeztünk el a két betegség közötti második kapocshoz, ugyanis Alzheimer-betegségben az agyban mutatható ki inzulinrezisztencia. Ez azért nagyon érdekes, mert az agy alapvetően nem inzulinfüggő szerv. Az agy ugyan cukorral táplálkozik, de sejtjeinek a cukor felvételéhez, hasznosításához nincs szükségük inzulinra. Akkor az agy esetében mit jelent az inzulinrezisztencia? Az inzulinnak nemcsak a szénhidrát-, hanem a zsíranyagcserében is van jelentősége. Ezen kívül növekedési faktorként is működik, tehát sejtszaporodást is előidézhet, illetve szabályoz, azaz a sejtek fejlődésében vagy halálában is lehet szerepe. Az inzulin másik funkciója az agyban, hogy jóllakottsági hormonként 24

23 működik. A hipotalamusz nevű agyterületen lévő inzulinreceptorokhoz kötődve az inzulin segíti a jóllakottságérzés kialakulását, a táplálékfelvétel befejezését. Szóval azt, hogy ne együnk mértéktelenül. Alzheimer-kór esetén az agy inzulinrezisztenciája ezekben a funkciókban figyelhető meg. Jól értem, hogy az inzulinrezisztencia-jelenség lényege, hogy a sejtek nem képesek hasznosítani az inzulint, és ha ez a periférián történik, 2-es típusú cukorbetegség alakul ki, ha pedig az agyban, akkor Alzheimer-kór? Ezt így nem mondhatjuk. Amit biztosan állíthatunk, az az, hogy 2-es típusú cukorbetegségben a periférián lévő szervek mindegyikében kimutatható inzulinrezisztencia. Ez gyulladásos folyamatokat indít el, melyek cukorbajhoz vezetnek. Az inzulinrezisztencia tehát a betegség kialakulásában oki szerepet játszik. Alzheimer-kór esetén megfigyelték az agyban az inzulinrezisztenciát, de nem tudjuk, hogy ez ok, vagy okozat. Elképzelhető például, hogy ez nem a betegség oka, hanem annak következtében, valamiféle védekezési reakció eredményeként jön létre. Az 1-es típusú cukorbetegségnél a hasnyálmirigyben, illetve Alzheimer-kór esetén az agyban megfigyelhető fehérje-lerakódások a probléma egy másik vonulatát jelentik? Így van. Mint mondtam, a lerakódott fehérjék szerkezete és megjelenése hasonló, és ezeknek a lerakódásoknak szerepük lehet a sejtek pusztulásában. Ezért gondoljuk, hogy az 1-es típusú cukorbetegség patomechanizmusának felderítése segíthet az Alzheimer-kór kialakulásának megértésében, és ez persze fordítva is elképzelhető. A képet azonban tovább bonyolítja, hogy a cukorbetegekben a szellemi működések hanyatlása nagyobb sebességgel történik, mint az egészséges közép- és időskorú populációban. Ezt viszont elsősorban nem azzal magyarázzuk, hogy a cukorbetegekben nagyobb eséllyel alakul ki Alzheimer-kór, hanem azzal, hogy a cukorbaj az erek károsodását okozza, és a szellemi hanyatlásért az agy beteg kiserei a felelősek. A 2-es típusú cukorbaj kezelésére sokféle gyógyszer áll rendelkezésre, ezek között olyanok is vannak, amelyek az inzulinrezisztenciát próbálják legyőzni, felfüggeszteni. Csökkentik-e ezek a szerek az agyi inzulinrezisztenciát is, és ha igen, akkor segíthetnek-e az Alzheimer-kór kezelésében? A 2-es típusú cukorbetegség kezelésére valóban sokféle gyógyszerünk van, de alapvetően a kezelés első lépéseként azt tanácsoljuk, hogy le kell fogyni és többet kell mozogni, mert ezekkel a tényezőkkel az inzulinrezisztencia jelentősen csökkenthető. Tudjuk azt is, hogy a normális testsúlynak és a rendszeres testmozgásnak fontos szerepe van az elbutulás megelőzésében is. A szellemi leépüléssel járó betegségek, így az Alzheimer-kór kezelésére is léteznek gyógyszerek, ezekkel azonban jó esetben is csak lassítani tudjuk a folyamatot, megállítani nem. Igaza van, többféle olyan gyógyszer van a piacon, amelyek az inzulinrezisztenciát csökkentik. Azonban annak eldöntésére, hogy ezek a szellemi hanyatlást lassítják, vagy megállítják-e, olyan több évig tartó, sok betegen végzett követéses vizsgálatok szükségesek, amelyek során a kognitív funkciók alakulását is mérik. Tudomásom szerint folyamatban vannak ilyen tanulmányok, így 4-5 év múlva közelítő információnk lesz arra vonatkozóan, hogy ezek a cukorbetegség kezelésére alkalmazott viszonylag új gyógyszerek kedvezően hatnak-e a mentális funkciók alakulására. Bakos Júlia 25

24 Az elmúlt évben nagy számoktól vissz hangzott a nemzetközi gyógyszeripar. A szektorban történt akvizíciók értéke messze felülmúlta az előző években tapasztaltakat: összesen mintegy 350 millió dollár értékben kötöttek üzleteket, ami négyszerese a korábbi évek mértékének. Fúziók és felvásárlások a gyógyszeriparban Mi lehet az oka ennek a kiugrásnak? A generikus gyógyszerek árai világszerte csökkennek, az innováció ugyanakkor egyre drágább és egyre specializáltabb; ez a kettős hatás határozza meg a globális gyógyszergyártók stratégiai lépéseit. Ezek a tendenciák egyrészt annak köszönhetőek, hogy egyre bonyolultabbak az érintett ügyletek hosszan elhúzódó tárgyalással és alkudozással, másrészt a gyártók és forgalmazók végül egyre többet költenek a felvásárlásokra. Ahogy a gyógyszeriparban mind hangsúlyosabbá válik a fúziók és felvásárlások szerepe, úgy körvonalazódik egy új túlélési stratégia a változó piaci környezetben. A legjellemzőbb kutatási területek a különleges, specializált, akár biológiai készítmények és árvagyógyszerek felé tolódtak, megosztva így a gyógyszeripart egyrészt az innovatív, magas előállítási költségű termékek gyártóinak csoportjára, másrészt az ezekre épülő generikumok piacára. A két szegmens mára már nem lehet meg egymás nélkül: az innovatív gyártó magas költséggel és magas áron piacra dobja több évig szabadalmi oltalom alatt álló termékét, amely oltalom lejártakor, a hatóanyag másolásával előtérbe kerülnek az olcsóbb, generikus termékek. A kérdés, hogy ki állja a kutatás költségét és kockázatát, illetve ki vállalja a gyártással és forgalmazással járó bizonytalanságot a nyereségért cserébe. Az új gyógyszerek kifejlesztésében a kisebb cégek szerepe egyre meghatározóbb ben még az új szabadalmak 50%-a származott kis- és közepes méretű vállalkozásoktól, 26

25 Annak ellenére, hogy az ügyletek száma csökkent a korábbi időszakhoz képest......a felvásárlások átlagos értéke kiugró Az üzletek aggregált összértéke Üzletek száma de mára ez az arány már 73%, és várhatóan tovább növekszik. Ennek legfőbb oka az, hogy az egyre specializáltabb terápiákat egyre rövidebb idő alatt kell piacra vinni, ez pedig olyan rugalmas szervezeti hátteret igényel, amelyet a nagy globális gyártók méretükből adódóan nem tudnak biztosítani. Az innovátor vállalkozások ugyanakkor az új gyógyszer értékének maximalizálására törekednek, ezért egyre nagyobb arányban viszik tovább az innovációt: ben kétszer annyi regisztrációt jegyeztek be kisméretű cégektől, mint egy évvel korábban. Az új szabadalmak hamarabb és gyakrabban cserélnek gazdát, a vállalatoknak pedig emiatt egyre kevesebb idejük van arra, hogy bebiztosítsák az ígéretesnek tűnő eszközöket. A szabadalmazástól az első licenszig, illetve felvásárlásig eltelt átlagos évek száma 8.4- ről 5.9 évre csökkent, és egy adott szabadalom életciklusa során többször cserélt gazdát, mint korábban. A kis- és közepes cégek a gyógyszerforgalmazásban ugyanakkor elvesztik előnyüket: ez még mindig a big pharma területe, amely globális lefedettséggel és kifinomult szervezetével e tevékenységet jóval hatékonyabban tudja ellátni. Tavaly az új hatóanyagok közel 70%-a már a regisztrációt követően a húsz legnagyobb gyártó-forgalmazó valamelyikének kezében volt. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy az innováció forrása 69%-ban felvásárlásokból vagy licenszelésből származik, és csupán 31% a házon belüli fejlesztések aránya. A nagy cégek helyett egyre inkább a kisés középvállalatok fejlesztenek, a nagyvállalatoknak pedig ezt kell becsatornázniuk, hogy biztosítsák fennmaradásukat és nyereségességüket. A felvásárlási tevékenység mögött tehát különböző szándé- 27