Bacsárdi Csilla Dadogó gyermekek kötődésének vizsgálata

Átírás

1 Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola Doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Halász Gábor, egyetemi tanár, DSc Gyógypedagógiai Program Doktori program vezetője: Dr. Marton Klára, habilitált egyetemi tanár Doktori (PhD.) Disszertáció tézisei Bacsárdi Csilla Dadogó gyermekek kötődésének vizsgálata Témavezető: Dr. Lajos Péter, habilitált főiskolai tanár 2018

2 BEVEZETÉS, PROBLÉMAFELVETÉS A dadogás az egyik legelterjedtebb és legsúlyosabb beszédprobléma. Prevalenciája a lakosság körében jelentős, általánosságban 1-3 %-ra becsült (Prasse és Kikano, 2008). Általánosságban a beszéd folyamatosságának zavaráról van szó, melyet ismétlések és akaratlan elnyújtások jellemeznek. Az elakadások nehezen kontrollálhatóak a beszélő által, kiegészülhetnek járulékos cselekvésekkel, mint a beszédhez társuló gesztusok, kisegítő mozdulatok. A beszédzavar a dadogó életének több színterét is beárnyékolja, szubjektív megélése kiemelten negatív, negatív diszkriminációt élhetnek át a társadalom részéről is, mindez szociális izolációhoz, súlyos, patológiás pszichés folyamatokhoz, a személyiség irreverzibilis megváltozásához vezethet. A beszédet érintő tünetekre másodlagos, harmadlagos tünetek tevődnek, melyek a személyiség egészére hatással vannak (Prasse és Kikano, 2008; Neumann, Euler, Bosshardt, Cook, Sandrieser és Sommer, 2017; Lajos, 2009). A dadogás multifaktoriális betegség, etiológiájának vizsgálatakor számos különböző - genetikai, környezeti - tényezőt azonosítottak. Ma a legtöbb erre irányuló kutatás körülbelül 70%-30% arányban osztja meg a genetikai-környezeti faktorok szerepét (Guitar, 2003; Yaruss és Quesal, 2006; Neumann és mtsai, 2017). Ezek együttes jelenléte, egymásra hatása előre nehezen megbecsülhető, egyénenként különböző módon vezet a beszédzavar kialakulásához. A dadogást befolyásolhatják fiziológiai faktorok, a nem, az orális motoros képességek, az agy különböző területeinek működési eltérései, a beszéd és a nyelv faktorai, a szociális és környezeti tényezők, az érzelmi és pszichológiai jellemzők egyaránt. Általánosan elfogadott ma az az álláspont, hogy a dadogást nem csak egyetlen tényező okozza, hanem különböző faktorok kombinációjának eredménye, melyek az egyik embert sérülékenyebbé teszik, mint a másikat (Klaniczay, 2001; Smith és Kelly, 1997; Packman, 2012). A dadogás problémájával neurofiziológusok, foniáterek, logopédusok, pszichiáterek, pszichológusok is foglalkoznak. Tehát multidiszciplináris kutatási terület és multifaktoriális, multikauzális jelenség. Ebből következően a komplexitásnak a gyógyításban, a terápiás ellátásban is meg kell jelennie (Blomgren 2013). A kötődéskutatások az utóbbi évtizedek szociális fejlődéssel foglalkozó kutatásainak gazdagon bontakozó ágát képviselik. A kutatások azt igazolják, hogy az anya-gyerek kapcsolatban kialakuló kötődés a későbbi szociális kapcsolatok és a pszichoszociális alkalmazkodás alapja, sérülése csökkenti az egyén ellenállását a stresszorokkal szemben (Werner, 2000; Shaver és Mikulincer, 2002; Green és Goldwyn, 2002; Fonagy, 2000). 1

3 Pszichológusi gyakorlatom többéves tapasztalata alapján fogalmaztam meg a megfigyelést, miszerint a dadogók kötődése sokszor zavartabb, mint a beszédzavarral nem küzdő társaiké. A diagnosztikus vizsgálatok és a pszichoterápia során gyakran megjelenik az erősen szorongó gyermek tüneteinek hátterében a családi rendszer működésének problematikussága, legtöbbször az anya-gyermek kapcsolat frusztráltsága, zavara, a kötődési bizonytalanság. A kötődés, mint a dadogás etiológiai faktora, már több hazai és nemzetközi publikáció, kutatás során látótérbe került, felvetődött, ám kevés szakirodalom áll rendelkezésre a kettő közötti kapcsolat alátámasztására, mélyebb megértésére. Így doktori disszertációm témájául a kötődés és a dadogás kapcsolatának vizsgálatát választottam személyes tapasztalataim, érdeklődésem alapján, s a rendelkezésre álló kevés kutatási eredmény miatt. Doktori disszertációmban a kötődés és a dadogás kapcsolatát vizsgálom. ELMÉLETI HÁTTÉR A mai szerzők a dadogást multifaktoriális problémaként kezelik, a gyógyításban is a multikauzalitás elvének érvényesítését emelik ki, melyet a dadogásterápiák hatékonyságvizsgálati eredményei is igazolnak. A mai felfogásban a dadogás sok okú, dinamikus zavar, melyet számos tényező alakít. Személyenként más formában, mértékben, más körülmények között és más tényezők kombinált hatására fellépő egyedi jelenség, a tünetek kialakulását és megjelenését genetikai, környezeti faktorok, temperamentumbeli tényezők sajátos keveréke befolyásolja (Guitar 2003; Yaruss és Quesal, 2006). Nincs egységes tudományos álláspont ezek mértéke, szerepe, hatása tekintetében. A genetikai predispozíció és organikus okok kevésbé befolyásolhatók, a legjobban változtatható, módosítható a környezeti komponens, így vizsgálatára érdemes kiemelt figyelmet fordítani (Packman, 2012). A környezeti komponens alatt különböző befolyásoló faktorokat értünk, melyek közül egy kiemelkedő szerepű - az anya-gyermek kapcsolat. Számos vizsgálat tárgya a kötődési stílus és a betegségek pszichopatológiája közötti összefüggés, melyek a biztonságos kötődés protektív szerepét és a dezorganizált kötődés patológiára hajlamosító, rizikótényező szerepét igazolták (Werner, 2000; Shaver és Mikulincer, 2002; Green és Goldwyn, 2002; Fonagy, 2000; Lázár, 2001; Seres és Bárdos, 2006). A kötődés sérülése befolyásolja a személyiség fejlődését, a szociális kompetencia 2

4 kialakulását, depresszióhoz, szorongásos kórképekhez, alkalmazkodási nehézségekhez vezethet. Az anya-gyerek kapcsolat, interakció, kötődés vizsgálatát több szerző kiemeli a dadogás kapcsán is. Hasonló jelenségek, fejlődéslélektani jellemzők vizsgálatát pszichoanalitikus elméleti keretben tárgyalja Glauber, Wyatt, Szabó, Klaniczay (Glauber, 1958; Wyatt, 1969; Szabó, 1988; Klaniczay 2001). Szerintük a dadogás egy koragyermekkori traumára, a szeparációra, illetve a kommunikáció megszakadására adott reakció. A kötődésnek, mint dadogást determináló tényezőnek, számos aspektusa, megnyilvánulási formája van: a gyermek temperamentuma, a szülői beszéd-karakterisztika, kommunikációs stílusuk, a dadogásról elsajátított ismeretek, e beszédzavarhoz való attitűd (Crowe és Cooper, 1977; Fowlie és Cooper, 1978; Langlois, Hanrahan, és Inouye, 1986; Meyers és Freeman, 1985). A szülő-gyermek kötődés ezen oldalai komplex kapcsolatot feltételeznek a dadogás és a kötődés között (Seery, Watkins, Mangelsdorf és Shigeto, 2007). A szülői szerepkör, szülőgyermek kapcsolat dadogást befolyásoló esszenciális szerepe már ismert, de ennek pontos mechanizmusa még nem tisztázott (Bernstein 2004; Finn és Cordes, 1997). A kötődés fontos hatással van a szorongásra is (Warren, Huston, Egeland és Sroufe, 1997), mely összefüggését a dadogással többen kutatták, hiszen a dadogók körében szignifikánsan gyakoribbak a szorongásos kórképek (Hauner, Shriberg, Kwiatkowski és Allen, 2005). A szülő-gyermek kapcsolat nem csak közvetlenül, hanem közvetetten, más környezeti tényezők módosításán keresztül is hozzájárul a dadogás kialakulásához. Ilyen a szociális kompetencia befolyásolása. A felnőtté válás során a gyerekeknél nő az önállóság a szülőktől, de nő a függőség a társaiktól szociális, érzelmi, akadémiai fejlődés terén (Conture és Guitar, 1993). Ilyenkor fedezik fel személyiségüket, identitásukat. Ezek eléréséhez elengedhetetlen a megfelelő szociális kompetencia (La Greca és Lopez, 1998). A velük szemben támasztott, növekvő elvárások (felnőtthöz hasonló szociális, kommunikációs és akadémiai kompetencia) kommunikációs szorongáshoz vezetnek. Így a szülő-gyermek kapcsolat minősége fontos szerepet játszik a szociális kompetencia, megküzdési stratégiák és motivációs orientáció terén (Bukatko és Daehler 2004). A pszichológiai és pszichiátriai bizonyítékok azt mutatják, hogy az optimális szülői bánásmód segít egyensúlyt teremteni a gyerekeknek a szociális helyzetek kezelésében, a megküzdési stratégiák kialakításában és a pozitív fejlődésben (Engels, Finkenauer, Dekovic és Meeus, 2001; Hoeskma, Oosterlaan és Schipper, 2004; McGillicuddy-De Lisi és De Lisi 2007; Padilla és Walker, 2007). A dadogók körében rosszabb pszichés funkciókat, nehéz 3

5 szociális-, környezeti változásokhoz való adaptációt jegyez a szakirodalom (Schwenk, Conture és Walden, 2007; McDevitt és Carey, 1978). A KUTATÁS MÓDSZERTANA 3.1. A kutatás célja Kutatásom központi célja a dadogás és a kötődés - mint beszédzavarra predisponáló faktor - kapcsolatának mélyebb feltárása, megismerése. Az alábbi kutatási kérdésekre kerestem a választ: 1. Mutatnak-e a kötődés megjelenítése során különbséget a dadogó gyermekek legfontosabb kapcsolataikban folyékonyan beszélő társaikhoz képest kisgyermekkorban és serdülőkorban vizsgálva? 2. Vannak-e a dadogó kisgyermekek Világjátékaiban olyan jellemző jegyek, amelyek mentén a kötődési viselkedés különbségei leírhatóak? Ha igen, melyek ezek? 3. A dadogó serdülők szorongása, dühössége, kíváncsisága, önértékelése, megküzdési kompetenciája mutat-e eltérést folyékonyan beszélő kortársaikhoz viszonyítva? 3.2. A kutatás struktúrája Munkám során a dadogás és a kötődés vizsgálatára két, a kötődés szempontjából kiemelkedő életkori csoportot választottam. Életkori sajátosságaikból adódóan eltérő vizsgáló módszereket alkalmaztam, ezáltal kutatásom két fő részre, irányvonalra tagolódik. Az egyik irányvonal a kötődés és dadogás kapcsolatának feltérképezése Világjáték-teszt segítségével. Ezt a vizsgálatot 5-6 éves óvodások körében végeztem: 58 fő került a dadogó-, 53 fő a kontroll csoportba. A másik kutatási irányvonal a dadogás-kötődés kapcsolatát feltáró kérdőíves vizsgálat a serdülő korosztályon belül. 129 fő dadogó serdülő és 145 fő nem dadogó, kontroll vizsgálatára került sor. Körükben 4, a kötődést, az önértékelést, a megküzdési módokat és a szorongást vizsgáló kérdőív került kitöltésre: IPPA (Inventory of Parents and Peer Attachment), Rosenberg-féle önértékelési skála, STPI (State-Trait Personality Inventory), MMPK (Megküzdési mód preferencia kérdőív). Az első vizsgálatban az adatgyűjtésre március és 2017.december között került sor. 4

6 A mintavétel hozzáférés alapján történt. A dadogó gyermekek felkutatása a pedagógiai szakszolgálat különböző intézményeiben dolgozó intézményvezető, pszichológus és logopédus kollégák megkeresésével, segítségével, közvetítésével valósult meg. A kontroll csoportba szintén hozzáférés alapján kerültek a gyermekek. Bevonásuk óvodák megkeresésével, óvodavezetők közvetítésével történt. A vizsgálati minta nem reprezentatív. A vizsgálatok 10 megye 34 településén zajlottak, a helyi pedagógiai szakszolgálatok helyiségeiben. A kutatásban önként részvételt vállaló szülőkkel és gyermekeikkel minden esetben személyesen végeztem el a vizsgálatokat. A vizsgálat két részből állt: heteroanamnézis felvétele az anyákkal 45 percben, Világjáték-teszt felvétele a gyermekkel maximum 60 percben. A második vizsgálatban február és október között történt az adatok felvétele. Hozzáférés alapú mintavétellel kerültek a serdülők a dadogó és a kontroll csoportba. A dadogó gyermekek esetében a minta felkutatása pedagógiai szakszolgálatoknál dolgozó pszichológus, logopédus kollégák közreműködésével, illetve középiskolák igazgatóinak megkeresésével történt. A kérdőívek felvételében dadogókkal dolgozó logopédus, pszichológus kollégák is közreműködtek. A kontroll csoportban a mintavétel különböző típusú középiskolai osztályokban - szakiskola, szakközépiskola, gimnázium-, csoportokban történt. A kérdőíveket esetükben személyesen vettem fel. A kitöltött kérdőívek 12 megye 37 településéről származnak. A kérdőív-csomag kitöltése átlagosan 45 percet vett igénybe. Mindkét vizsgálatban kizárási kritériumaim közé tartozott az organikus eredetű dadogás, az egyéb pszichés zavar jelenléte, valamint a serdülők körében a nem megfelelő kérdőívkitöltés. Mindkét vizsgálatban önkéntes alapon történt a vizsgálati személyek bevonása. Vizsgálatra kizárólag aláírt szülői beleegyező nyilatkozat birtokában került sor. Az adatvédelmi előírásokat Az egészségügyről szóló évi CLIV. törvény és A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló évi LXIII. törvény vonatkozó rendelkezései szerint figyelembe vettem és betartottam. A kutatás során a Magyar Pszichológiai Társaság Szakmai Etikai Kódexének előírásai szerint jártam el. Az adatgyűjtés során kapott eredményeket Excel táblázatba foglaltam, majd elvégeztem az adatok statisztikai elemzését, meghatározásra kerültek százalékos adatok, átlagok, medián értékek, ezt követően szignifikancia szintek. Az óvodások esetében esélyhányados-számítása is sor került. A statisztikai analízis sorén szignifikánsnak a 0,05 alatti p értéket tekintettem. Végül a kapott eredményeket értelmeztem, összegeztem, összevetettem hazai- és nemzetközi szakirodalommal, kutatások eredményeivel, levontam belőlük a következtetéseket. 5

7 Kutatásom struktúráját részleteiben az alábbi ábra mutatja: A dadogás és a kötődés kapcsolatának vizsgálata gyermekek körében Két kiemelkedő fontosságú életkori csoport 5-6 éves óvodások 58 dadogó 53 nem dadogó kontroll éves serdülők 129 dadogó 145 nem dadogó kontroll Kizárási kritériumok dadogók: a dadogás hátterében feltételezhető orvosilag diagnosztizált - organikus ok (8 fő) nem dadogók: egyéb kezelt pszichés zavar (3 fő) Kizárási kritériumok dadogók: a dadogás hátterében feltételezhető organikus ok, nem megfelelő kérdőív-kitöltés (7 fő) nem dadogók: egyéb kezelt pszichés zavar, nem megfelelő kérdőív-kitöltés (145 fő) Kiválasztott gyermekek 1. dadogók: 50 fő 2. kontroll csoport: 50 fő Kiválasztott serdülők 3. dadogók: 122 fő 4. kontroll csoport: 140 fő Vizsgálati módszer Világjáték Heteroanamnézis a szülőktől Vizsgálati módszer IPPA Rosenberg-féle önértékelési skála STPI Megküzdési mód preferencia kérdőív A dadogás és a kötődés kapcsolata óvodásoknál statisztikai tesztek: Mann-Whitney teszt, két mintás t próba Welch korrekcióval és Fisher teszt a szignifikancia meghatározására bináris logisztikus regresszió a dadogás független, kötődéssel kapcsolatos prediktorainak azonosítására A dadogás és a kötődés kapcsolata serdülőknél statisztikai tesztek: Mann-Whitney- és Fisher teszt a szignifikancia meghatározására 6

8 3.3. Hipotézisek Az első vizsgálatban munkám kezdetén nullhipotézist (H0) és alternatív hipotézist (H1) állítottam fel. H0: A dadogás és a kötődési zavar között nincs kimutatható kapcsolat. H1: A dadogás és a kötődési zavar között kimutatható kapcsolat áll fenn, bizonyítható. A H1 hipotézis bizonyítására az alábbi területeken feltételeztem különbségeket: A dadogó csoport 1. homokkezelése bizonytalanabb 2. építménye kevésbé telített, gyakrabban épít üres világot 3. kevesebb kategóriát, kevesebb tárgyszámot alkalmaz 4. esetében várható inkább hiányzó kategória, különösen az ember-kategória kirakásának elmaradása 5. esetében a szimptomatikus jegyek nagyobb arányú előfordulását feltételezem, főként az üresség, izoláció, kategória hiány, szorongás dimenziókban 6. a felhívó kérdések közül az énazonosságra, otthon-lakásra, szülővel lakásra vonatkozó kérdésekben mutathatja leginkább a kötődéssel összefüggő problémát 7. az exploráció során inkább a hallgatás, egyszerű felsorolás korlátozottabb verbális formáit alkalmazza, s kevésbé jellemző rá a komplexebb nyelvi megformálás: elmesélés, racionális magyarázat megjelenése 8. esetében az alábbi kapcsolati, kötődési jellemzők gyakoribbak: nem jelenik meg az én, anya nincs kirakva, anyáról nem beszél, apa nincs kirakva, apáról nem beszél, testvér nincs kirakva, testvérről nem beszél, kortársak nincsenek kirakva A kérdőíves kutatás kezdetén szintén nullhipotézist (H0) és alternatív hipotézist (H1) állítottam fel. H0: A dadogás és a kötődési zavar között nincs kimutatható kapcsolat. H1: A dadogás és a kötődési zavar között kimutatható kapcsolat áll fenn, bizonyítható. A H1 hipotézis bizonyítására az alábbi területeken feltételeztem különbségeket: A dadogó serdülők: 1. anyához, apához és kortársakhoz való kötődése egyaránt alacsonyabb, mint a kontroll csoporté. A Bizalom és Kommunikáció skálákon alacsonyabb, az eltávolodás skálán magasabb értékek jellemzik őket 2. önértékelése alacsonyabb folyékonyan beszélő társaikhoz képest 3. állapot- és vonásszorongása egyaránt magasabb, mint a kontroll csoporté 7

9 4. a stresszel való megküzdés során kevésbé alkalmazzák a támaszkeresést és a problémacentrikus reagálást, mint folyékonyan beszélő társaik 5. a stresszel való megküzdés során inkább jellemző rájuk az emóció fókuszú reagálás 6. a stresszel való megküzdés során alacsonyabb feszültség kontroll jellemzi őket, és kevésbé képesek a figyelemelterelésre FŐBB EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA Mindkét vizsgálat igazolta, hogy a dadogó gyermekek és serdülők egyaránt szignifikánsan alacsonyabb kötődést mutattak az anyához, az apához, sőt kortársaikhoz is, mint folyékonyan beszélő társaik Vizsgálat, Világjáték-teszt Következtetésképp elmondható, hogy a dadogás és a kötődési zavar között szignifikáns összefüggés áll fenn, mutatható ki, melynek mérésére óvodás gyermekek körében a Világjáték teszt alkalmasnak tekinthető. Alternatív hipotézisem igazolásra került (H1: A dadogás és a kötődési zavar között kimutatható kapcsolat áll fenn, bizonyítható.), hiszen a két csoport közti számos szignifikáns különbség mutatja, hogy a kapcsolat hiányát feltételező H0 hipotézis elvethető. A H1 bizonyítására, alátámasztására általam megfogalmazott 8 állítás közül 7 (1., 2., 3., 4., 5., 6., 8.) igazolódott, megcáfolva a H0 hipotézist. Az óvodás dadogók és a kontroll csoport vizsgálati eredményei közül kiemelendő, hogy Világjátékaik összehasonlításakor több olyan szignifikánsan jellemző jegy igazolódott, amely a dadogó gyermekek gátolt kötődését és interperszonális viszonyulását alátámasztja: üres világ, alacsony kategóriaszám, alacsony tárgyszám, ember és növény kategóriák hiánya, nem otthon lakik, nem a szüleivel lakik, nála nem süt a nap, nem jelenik meg az én, elsődleges és másodlagos kapcsolatait ( anya, apa, testvér, kortárs) nem jeleníti meg. A dadogás független prediktorának tekinthetőek a következő kötődést jelző, Világjáték-beli paraméterek: anya nincs kirakva (OR:88,7; p=0,001), a kortársak nincsenek kirakva (OR:12,4, p=0,01), illetve a saját ház árnyékban van (OR:6,3, p=0,031). Mindezek egyértelműen, statisztikailag alátámasztják a kötődési zavar és a dadogás között feltételezett kapcsolatot. 8

10 A szimptomatikus jegyek magasabb arányú megjelenése a dadogó csoport vulnerabilitását mutatta vizsgálat, a serdülő korcsoport kérdőíves vizsgálata Alternatív hipotézisem igazolódott, miszerint a serdülők körében a dadogás és a kötődési zavar között kimutatható kapcsolat áll fenn, kérdőíves módszerrel bizonyítható. Így a kötődés és a dadogás közötti összefüggést negáló H0 hipotézis elvethető. A dadogó csoport kötődése szüleihez és kortársaihoz is szignifikánsan alacsonyabb, mint a kontroll csoporté. Mindez alacsonyabb bizalom és kommunikáció, magasabb eltávolodás faktor értékekben mutatkozott meg. A kötődés mértéke az anyához a legerősebb, ezt követik az apához, végül a kortársakhoz való kötődés mutatói. A sorrendiség a kötődési személyek tekintetében azonos a két minta között, de a dadogó fiatalok interperszonális kapcsolataikban kevésbé kommunikatívak, érzelmeiket, vélekedéseiket ritkábban osztják meg szüleikkel és társaikkal, bizalmatlanabbak, távolságtartóbbak. A dadogó fiatalok önértékelése szintén szignifikáns elmaradást mutatott a kortársakhoz képest. A biztonságosabban kötődő kontroll csoport nagyobb mértékben választotta a problémacentrikus reagálást és támaszkeresést, tendenciájában magasabb volt a feszültség kontroll és figyelem elterelés értéke a stresszel való megküzdés során, mint dadogó társaiké. A gyengébb kötődést mutató dadogó serdülők a problémamegoldás során kevésbé képesek magára a problémára koncentrálni, önmagukban vagy a környezetükben változtatást implikálni a megoldás érdekében. Feltételezhető, hogy az elfogadó szülő-gyerek kapcsolat és a pozitív kommunikáció jobb konfliktusmegoldó mintákat ad, konstruktívabb megoldásokra bátorít. Amennyiben nincs szilárd, biztos szociális kötődés, olyan interperszonális kapcsolati minta, amely kellő támaszt, bizalomteljes odafordulást jelenthetne konfliktushelyzetben, a serdülő bizonytalanabb, kevésbé mer a felnőttekre, szüleire támaszkodni. A vizsgálatban az 5. és 6. feltételezés nem nyert igazolást. Nem jellemző jobban a dadogó csoportra, hogy kritikus helyzetben a fenyegetettség keltette negatív, kellemetlen érzelmi állapot megszüntetésére jobban törekedne, vagy fenyegetettség esetén indulatát, netán dühét környezete vagy önmaga ellen inkább fordítaná, mint a kontroll csoport tagjai. Csak tendencia mutatkozott arra nézve, hogy a dadogó serdülő kevésbé lenne képes stresszhelyzetben saját feszültségét kontrollálni, illetve figyelmét a helyzetből kilépve másra terelni. 9

11 A vizsgált mintában a dadogó és kontroll csoport között nem csak a kötődés mértékében volt különbség, hanem már kimutathatók voltak azok az eltérések is- fokozott szorongás, dühösség, gyengébb coping, önrétékelési problémák-, amelyek valószínűleg már a hosszabb ideje fennálló dadogás másodlagos következményeként rakódtak személyiségükre, s megnehezítik alkalmazkodásukat. KÖVETKEZTETÉSEK, GYAKORLATI FELHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGEK Disszertációm a dadogás és kötődés kapcsolatának vizsgálatával egy ez idáig kevésbé kutatott területet elemez, s szolgál statisztikailag igazolt adatokkal a kettő kapcsolatáról. Kutatásomban mindkét csoport esetében igazolódott a dadogás és a kötődési mutatók közötti egyértelmű kapcsolat. Kutatásom egyik fő konzekvenciája, hogy a dadogás kezelése során több-dimenziós ellátást szükséges alkalmazni, ötvözni a lehetséges logopédiai és pszichológiai módszereket. A társuló tünetek, pszichogén etiológiai faktorok célzott terápiája elsődlegesen pszichológusi kompetencia. A terápia során a dadogás nem biztos, hogy megszüntethető, de a ráépülő, társuló tünetcsoportok mérséklése, eliminálása jelentősen javítja az életminőséget. Végső soron a korai intervencióval megszakítható a circulus vitiosus. A módszer megválasztása során az életkort, annak sajátságait kell figyelembe venni, individualizált kezelést szükséges alkalmazni. A pszichológiai kezelés során érdemes az anya-gyerek kapcsolatot fókuszba állítani, kiemelt figyelmet fordítani a szülő-gyermek kötődés elmélyítésére, kapcsolatuk javítására, a köztük lévő kommunikáció elősegítésére. Ahogy a korábban bemutatott hatékonyságvizsgálatok is alátámasztották, a pszichoedukáció mind a szülőknek, mind a dadogóknak, sőt, kortársainak is segít. Így mindegyik fél képes megérteni a beszédzavar természetét, megfelelő reagálási stratégiákat tanít, tudatosítja a dadogáshoz való viszonyulást, tehát képes a szülő-gyermek kapcsolatot erősíteni. Kutatási tapasztalataim szerint a Világjáték kiválóan alkalmas a dadogás hátterében álló problémák, esetleges etiológiai faktorok vizsgálatára. Nemcsak diagnosztikus eszköz, hanem alkalmas terápiára, után követésre, pszichoedukációra is. 10

12 TÉZISEKBEN HIVATKOZOTT IRODALOM Bernstein, R. N. (2004): Caregiver child interactions and their impact on children s fluency: Implications for treatment. Language, Speech and Hearing Services in Schools, 35. sz Blomgren, M. (2013): Behavioral treatments for children and adults who stutter: a review. Psychol Res Behav Manag, 6. sz Bukatko, D. és Daehler, M. W. (2004). Child development: A thematic approach (5. kiadás). Houghton Mifflin, Boston, MA. Conture, E. G. és Guitar, B. E. (1993): Evaluating efficacy of treatment of stuttering: School-age children. Journal of Fluency Disorders, 18. sz Crowe, T. A. és Cooper, E. B. (1977). Parental attitudes toward and knowledge of stuttering. Journal of Communication Disorders, 10. sz Engels, R. C. M. E., Finkenauer, C., Dekovic, M. és Meeus, W. (2001). Parental attachment and adolescents emotional adjustment: The associations with social skills and relational competence. Journal of Counseling Psychology, 48. sz Finn, P. és Cordes, A. K. (1997). Multicultural identification and treatment of stuttering: A continuing need for research. Journal of Fluency Disorders, 22. sz Fonagy, P. (2000): Attachment and Borderline Personality Disorder. Journal of the American Psychoanalytic Association, 48. sz Fowlie, G. M. és Cooper, E. B. (1978). Traits attributed to stuttering and nonstuttering children by their mothers. Journal of Fluency Disorders, 3. sz Glauber, I. E. (1958): The Psychoanalysis of Stuttering. In: Eisenson, J. (szerk): Stuttering: A Symposium. Harper and Brothers, New York Green, J., Goldwyn, R. (2002): Annotation: Attachment disorganisation and psychopathology: new findings in attachment research and their potential implications for developmental psychopathology in childhood. Journal of Child Psychology and Psychiatry, sz Guitar, B. (2003): Acoustic startle responses and temperament in individuals who stutter. Journal of Speech, Language and Hearing Research, 46. sz Guitar, B. (2006): Stuttering: An integrated approach to its nature and treatment. Lippincott Williams & Wilkins, Baltimore, MD. 11

13 Hauner, K., Shriberg, L., Kwiatkowski, J. és Allen, C. (2005): A subtype of speech delay associated with developmental psychosocial involvement. Journal of Speech, Language, and Hearing Research, 48. sz Hoeskma, J. B., Oosterlaan, J. és Schipper, E. M. (2004). Emotion regulation and the dynamics of feelings: A conceptual and methodological framework. Child Development, 75. sz Klaniczay Sára (2001): A gyermekkori dadogásról. Logopédiai Kiadó, Budapest. La Greca, A. M. és Lopez, N. (1998). Social anxiety among adolescents: Linkages with peer relations and friendships. Journal of Abnormal Child Psychology, 26. sz Lajos Péter (2003/2009): Dadogásról Mindenkinek. Pont Kiadó, Budapest. Langlois, A., Hanrahan, L. L. és Inouye, L. L. (1986). A comparison of interactions between stuttering children, nonstuttering children, and their mothers. Journal of Fluency Disorders, 11. sz Lázár Imre (2001): Szociálpszichoimmunológia. In: Buda, B., Kopp, M. (szerk): Magatartástudományok. Medicina Könyvkiadó, Budapest McDevitt, S., és Carey, W. (1978): The measurement of temperament in 3 7-year-old children. Journal of Child Psychology and Psychiatry and Allied Disciplines, 19. sz McGillicuddy-De Lisi, A. V. és De Lisi, R. (2007). Perceptions of family relations when mothers and fathers are depicted with different parenting styles. The Journal of Genetic Psychology, 168. sz Meyers, S. C. és Freeman, F. J. (1985). Are mothers of stutterers different? An investigation of social-communicative interaction. Journal of Fluency Disorders, 10. sz Neumann, K., Euler, H. A., Bosshardt H., Cook, S., Sandrieser, P. és Sommer, M. (2017): The Pathogenesis, Assessment and Treatment of Speech Fluency Disorders. Dtsch Arztebl Int, 114. sz Nicholas, A. (2015): Solution focused brief therapy with children who stutter. Procedia - Social and Behavioral Sciences, 193. sz Packman A. (2012): Theory and therapy in stuttering: a complex relationship. J Fluency Disord sz Padilla-Walker, L. M. (2007): Characteristics of mother child interactions related to adolescents positive values and behaviors. Journal of Marriage and Family, 69. sz Prasse, J., E. és Kikano, G. E. (2008): Stuttering: An Overview. American Family Physician, sz

14 Schwenk, K., Conture, E. és Walden, T. (2007): Reaction to background stimulation of preschool children who do and do not stutter. Journal of Communication Disorders, 40. sz Seery, C. H., Watkins, R. V., Mangelsdorf, S. C. és Shigeto, A. (2007). Subtyping stuttering II: Contributions from language and temperament. Journal of Fluency Disorders, 32. sz Seres Gabriella és Bárdos György (2006): Pszichológiai tényezők irritábilis bél szindrómában: A megküzdés és a kötődés vizsgálata. Magyar Pszichológiai Szemle, sz Shaver, P. R. és Mikulincer, M. (2002): Dialogue on Adult Attachment: Diversity and Integration. Attachment & Human Development, sz Smith, A. és Kelly, E. (1997): Stuttering: A dynamic multifactorial model. In: Curlee, R. F. és Seigel, G. M. (szerk.): Nature and treatment of stuttering: New directions. Allyn & Bacon, New York Szabó Éva (1988): Dialóguszavar-dadogás. Gyógypedagógiai Szemle, sz Warren, S. L., Huston, L., Egeland, B. és Sroufe, L. A. (1997): Child and adolescent anxiety disorders and early attachment. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry, sz Werner, E. E. (2000): Protective Factors and Individual Resilience. In: Shonkoff, J.P. és Meisels, S. J. (szerk.): Handbook of Early Childhood Intervention. Cambridge University Press, Cambridge Wyatt, G. L. (1969): Language Learning and Communication Disorders in Children. The Free Press, New York. Yaruss, J. S. és Quesal, R. W. (2006): Overall Assessment of the Speaker s Experience of Stuttering (OASES): Documenting multiple outcomes in stuttering treatment. Journal of Fluency Disorders, 31. sz

15 A SZERZŐ TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ PUBLIKÁCIÓI Bacsárdi Csilla (2013): Dadogó gyermekek kötődésének vizsgálata. In: Koncz István, Nagy Edit (szerk.): Tudományos Próbapálya: PEME VI. Ph.D. konferencia Bacsárdi Csilla (2013): Kötődés-önértékelés-megküzdés összefüggései serdülőkorban. In: Czékus Géza (szerk.): Motivation Attention Discipline. 7th International Scientific Conference Bacsárdi Csilla (2012): A kötődés-önértékelés-megküzdés összefüggései serdülőkorban. In: Koncz István, Nagy Edit (szerk.): Nemzedékek együttműködése a tudományban: PEME IV. Ph.D. konferencia Bacsárdi Csilla, Csehák Hajnalka, Kárpáti Ágnes, Nagy Mónika, Pregunné Puskás Gyöngyi (2008): Gyermekbántalmazás. Egy kutatás margójára. Fókusz magazin, sz Bacsárdi Csilla, Csehák Hajnalka, Kárpáti Ágnes, Nagy Mónika, Pregunné Puskás Gyöngyi (2008): Gyermekbántalmazás. Fordulópont, sz Előadások Bacsárdi Csilla (2013): A kötődés-önértékelés-megküzdés összefüggései serdülőkorban. II. Országos Alkalmazott Pszichológiai PhD Hallgatói Konferencia, Bacsárdi Csilla (2013): Kötődésvizsgálat éves fiatalok körében. A Magyar Pszichológiai Társaság XXII. Országos Tudományos Nagygyűlése. Kapcsolataink világa Bacsárdi Csilla (2013): A serdülőkori kötődés-önértékelés-megküzdés kapcsolata. Magyar Pszichiátriai Társaság XVIII. Vándorgyűlése. A határtalan elme korlátai