AGRESSZIÓ! ÖNÉRTÉKELÉS! EGÉSZSÉG? avagy milyen összefüggés található az egészségi állapot, az önértékelés és az agressziós szint között

Átírás

1 MultiScience - XXXI. microcad International Multidisciplinary Scientific Conference University of Miskolc, Hungary, April 2017 ISBN AGRESSZIÓ! ÖNÉRTÉKELÉS! EGÉSZSÉG? avagy milyen összefüggés található az egészségi állapot, az önértékelés és az agressziós szint között Rucska Andrea 1, Garancz Rita 2, Kiss-Tóth Emőke 3 egyetemi docens 1 - hallgató 2 - főiskolai tanár, dékán 3 Miskolci Egyetem, Egészségügyi Kar Az egészség az egyén optimális teljesítőképességének állapota, amely azoknak a szerepeknek és feladatoknak a betöltésére teszi képessé, melyekre szocializálódott. Az egészség tehát akkor adott, ha az egyén szociálisan integrálódott, a változó terhelésekhez alkalmazkodni tud, individuális önállóságát megőrzi, megteremti az összhangot a biogenetikai, a fizikai, a pszichológiai és a szociális lehetőségek között. Badura szerint az egészség a problémamegoldásra és az érzelmek irányítására való képesség, ami lehetővé teszi a pozitív énkép, a testi-lelki elégedettség megőrzését és újraartikulálását. Akinek van és elég erős az önbecsülése, arról elmondható, hogy van önbizalma, magabiztosan képes cselekedni, élni, pozitív az önértékelése és hisz önmagában. Ez egy dinamikusan változó folyamat, melynek diszfunkciói betegséget manifesztálnak [5] [6]. 1. AZ AGRESSZIÓ, MINT FOGALOM Az agresszió nehezen definiálható, sokan próbálkoztak vele. A kutatásban mi Hárdi [4] megfogalmazását vettük fő kiindulópontnak, de megjelenik az értékelésünkben Csányi V., E. Fromm és Ranschburg J. definíciói is, melynek értelmében az agresszivitás mindenképpen erőszakos, támadó magatartásban manifesztálódik. Az agresszivitás egy ellenséges-elutasító, mások elleni szóbeli vagy fizikális támadásokban megnyilvánuló magatartásforma. Megnyilvánulása igen szerteágazó: lehet direkt vagy indirekt, verbális vagy fizikai, indulati, autoagresszió vagy más személyekre ill. tárgyakra irányuló. Minden esetben szándékosságot feltételez. Megjelenési formái igen sokszínűek, hiszen mind a káröröm, a határtalan kiabálás, átkok és rosszkívánságok, a tudatos károkozás és rombolás, a bosszú, és indulatosság formájában is megjelenhet. Csányi szerint az agressziónak két különböző módozata jelenik meg: a biológiai és a kulturális. A biológiai agressziónál élettani állapotváltozások is megjelennek. Az agresszor ilyenkor sokszor érez dühöt, haragot, és ezeket fiziológiai állapotváltozások (szapora pulzus, izzadás, vérnyomás emelkedés) is kíséri, míg a kulturális agressziónál a társadalmi normakövetés -nek van nagyobb hangsúlya [1] [7]. Szociális jelentősége miatt az agresszió egyre gyakrabban kutatott terület, hiszen nemcsak a szűkebb és tágabb környezetre történő hatása jelentős, hanem egyre többet foglalkoznak a témával összefüggésben az agresszió különböző fajtáinak az embereknek a saját egészségre gyakorolt hatásával. Az agresszió-kutatásban két lényegi felfogás jelenik meg. Az egyik szerint az agresszió egy veleszületett ösztönök és hajtóerők (drive) által előidézett viselkedés-forma [1]. A másik nézőpont szerint az egyéni tapasztalatok során elsajátított, külső körülmények DOI: /musci

2 következményeként manifesztálódó viselkedésforma, tehát szociális tanulás útján létrejött magatartás [2]. Ranschburg szerint van egy közbülső álláspont is, mely a drive és a tanulás fogalmait integrálja, ez nem más, mint a frusztráció-agresszió elmélete, mely szerint az agressziót a frusztráció idézi elő (drive-elmélet), mely pedig dühöt, félelmet vált ki, aki erre agresszióval reagál [9]. Az agresszív magatartással együtt járó affektív megnyilvánulások ennek értelmében nem okai, hanem kísérő formái az agressziónak [8]. Kutatásunk célja, annak megismerése, hogy a különböző önértékelésű egyéneknek milyen az agressziós szintjük, ezen belül is leginkább a verbális agresszió, a düh (egy erőszakos, készenléti állapot, melyet növekvő harag érzése során tapasztalhat az egyén) és a hosztilitás (rosszindulatú, ellenséglátó, dühös elégedetlenség, mely során az az egyén pl. feltételezi, hogy mások lenézik, megsértik) alskála. Kutatásunk során megvizsgáljuk, hogy ez milyen összefüggés tapasztalható az önértékelés, az agresszió és az egészségi állapot között, ezek milyen országos területi eloszlást mutatnak. A kutatáshoz standard kérdőíveket használtunk, a háttérváltozókon kívül az agressziós szint méréséhez a Buss-Perry kérdőívet, az önértékeléshez a Rosenberg önértékelési skálát. Az adatok értékeléséhez Spss programot használtunk, mely a leíró statisztikai elemzésen túl a rejtett tartalmak feltárására is alkalmas. A kutatás eredményeképpen megismerhetjük, hogy a különböző szocioökonómiai státuszhoz milyen önértékelési szint tartozik, ez milyen összefüggést mutat az agressziós szinttel. Megismerhetjük, hogy ezek az adatok az országban milyen területi eloszlást mutatnak. 2. ADATFELVÉTEL Az online adatfelvétel a közösségi média bevonásával történt 2016 őszén. A hólabda típusú adatfelvétel nem reprezentatív. A Buss-Perry agresszió kérdőív 29 változójának segítségével a személyiség erőszakos vonásait (fizikai-, verbális agresszió, düh (az agresszió affektív komponense), hosztilitás (az agresszíó kognitív komponense) lehet feltárni. A változókat öt fokozatú Likert skálán kellett a válaszadóknak értékelniük, melyben az 1- az egyáltalán nem jellemező, az 5- nagyon jellemző kódolást kapta. A magas pontszám magasabb agresszivitási szintre utal [3]. A Rosenberg önértékelési skála az önértékelésről, önbizalomról, énképről szól, igen széles körben használt mérőeszköz. A kérdőív 10 változóját szintén 5 fokozatú skálán kellett értékelni, melyben maximálisan így 50 pontot lehetett elérni. A magasabb pontszám magasabb önbizalmat takar [3]. A 2016 őszén lebonyolított on-line adatfelvétel vizsgálati mintába 254 fő éves korosztály került be. A nemek aránya a következőképpen alakult: 32% férfi és 68% nő. Átlagéletkor 27,5 év. A válaszadók többsége Észak-magyarországon (68,5%), majd az Észak-alföldön (16%), továbbá Közép-magyarországon (13%) él. A válaszadók 31%-a megyeszékhelyen és faluban, 38% városban él. A válaszadók többsége érettségivel rendelkezik (58%), 18% felsőfokú végzettséggel bír, 15% alapfokú végzettséggel és 9% pedig szakmunkás. Az iskolai végzettséget vizsgálva nemek között ugyan nincs szignifikáns különbség (p=0,093), de tendenciaként

3 megemlítendő, hogy a válaszadó nők magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. A többség rendszeresen dolgozik (39%), többen tanulnak, 22% felsőoktatásban, 18% középiskolában, továbbá 9% tanulás mellett dolgozik is. Megjelennek a mintában a GYES/GYED-en lévők a nyugdíjasok és a munkanélküliek is. 3. AGRESSZIÓS SZINT A Buss-Perry Agresszió kérdőív 29 változó segítségével térképezi fel a személyiség négy különböző területének vonásagresszióját, a fizikai agressziót, verbális agressziót, a dühöt, mint az agresszió affektív összetevőjét, és a hosztilitást, mint az agresszió kognitív összetevőjét. A változókat 1-5 közötti Likert - skálán kellett értékelni. A magas pontszám magasabb agresszivitási szintre utal. Ennek értelmében a maximális pontszám 145 pont lehetett. A válaszok őszpontszámának szórása igen magas (s=13,8), a legalacsonyabb pontszám 21, a legmagasabb 90 pont volt. Az válaszok pontátlaga: 56, ez az összpontszám felétől, a küszöbértéktől (72,5) lényegesen alacsonyabb érték. A Buss-Perry-pontszám szignifikánsan (p=0,005) eltér az életkorok esetében, minél idősebb valaki, annál alacsonyabb az agressziós szintje. A nemek esetében nem tapasztalható szignifikáns (p=0,5) különbség, viszont tendencia, hogy a férfiak magasabb átlagértéket értek el (56,8), és a válaszok is koncentráltabbak voltak (s=13,3), míg a lányok a valamivel alacsonyabb átlag pontértékeknél (55,6) nagyobb szórás tapasztalható (s= 14). 4. ALSKÁLÁK ÉRTÉKELÉSE 4.1.Fizikai agresszió A kérdőív egyik része a fizikai agressziót, a tettlegességet vizsgálja. A fizikai agresszió nem más, mint a személyre, illetve testre irányuló erőszakos tevékenység (tárgyakat célba vevő agressziót nem tartalmazza). Fizikai bántalmazásról tehát akkor beszélünk, amikor valakit fájdalommal járó testi sérelem ér, A fizikai agresszió esetében a küszöbértéket 1 nem érték el a válaszadók (18,6 pont). A válaszok szórása magas volt (s=5,9), legalacsonyabb a 9 pont volt, míg a legmagasabb 40 pont. A válaszadók 28%-a pontértéke volt küszöbérték felett. A nemek és a fizikai agresszió között gyenge erősségű negatív arányú összefüggés tapasztalható (r=-0,31), tehát a férfiakra jellemző leginkább a fizikai agresszió manifesztációja. A különböző korcsoportok (p=0,041) és a válaszadók fizikai aktivitása (p=0,007) között is szignifikáns különbség tapasztalható a fizikai aktivitás dimenziójában. Ennek értelmében a fiatalabbaknál magasabb a fizikai agressziós szint, illetve hasonló eredményeket tapasztaltunk a sportolók esetében is (1. számú táblázat). 1 A küszöbérték 22,5 pont

4 1. számú táblázat Fizikai agressziós szint átlaga és szórása aktivitás átlag szórás igazolt sportoló 20,5333 4,27395 amatőr sportoló 21,4667 7,09997 hetente rendszeresen mozgok 18,2368 5,69413 havonta rendszeresen mozgok 17,6154 4,53759 ritkán sportolok 18,8333 6,05047 nem sportolok 17,7895 6,14334 Szintén szignifikáns (p=0,009) különbség tapasztalható az iskolai végzettség viszonylatában. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek alacsonyabb a fizikai agressziós szintje Verbális agresszió A verbális erőszak esetében nem közvetlenül fizikailag történik a támadás, hanem szóban pl. pletykával, vagy durva, sértő kommunikációval kerekedik a kiszemelt egyén fölé. Szóbeli bántalmazás történik csúfolás, a másik ember leszólása, a megalázás, lenézés, a sértő nevek használata során. A verbális erőszakhoz tartozik az is, ha valaki a másik ember természetét, képességeit becsmérli, továbbá a nonverbális kommunikációs eszközökkel történő negatív viselkedés alkalmazása. Ilyen pl. a kirekesztés mellet a kommunikáció megvonása, a távolságtartás, közöny, lenéző arc- és testjáték. Verbális bántalmazás esetén a bántalmazó mindig tudatában van tettének következményével, biztos benne, hogy negatív érzéseket okoz a másiknak. A verbális agresszió átlaga meghaladja a küszöbértéket 2 (14,2), szórása magas, (s=3,7). A legalacsonyabb érték 5, a legmagasabb 25. A fiatalabb korosztály esetében gyakrabban előfordul ez agresszió típus (r=- 0,31). Az iskolai végzettség viszonylatában ugyan nem tapasztalható szignifikáns különbség (p=0,06) viszont egyértelmű tendencia, hogy az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező egyéneknek magasabb a verbális agressziós szintje. A fiatalok magasabb agressziós szintje átlagosan 24 éves kor után mutat csökkenést Düh (az agresszív magatartás affektív összetevője) A düh nem más, mint egy erőszakos, készenléti állapot, melyet növekvő harag érzése során tapasztalhat az egyén. A düh esetében az egyén minimális provokációra is negatív érzelmekkel, durvasággal reagál, indulatosan, gorombán viselkedik. Düh során a magas adrenalin szint eredményeképpen az egyén olyan dolgok elkövetésére képes, amely normális, hétköznapi esetben fizikailag lehetetlennek tűnik. 2 A verbális agresszió küszöbértéke 25 pont.

5 A válaszadók düh szintjének átlagpontszáma 17,5, mely a küszöbértékkel megegyezik, szórása nagy (s=4,9), értékei 7 és 32 között találhatóak. Ugyan nem tapasztalható szignifikáns (p=0,056) fizikai aktivitás dimenziójának vizsgálatában, viszont egyértelmű, hogy azok a válaszadók, akik keveset, illetve egyáltalán nem mozognak magasabb a düh szintjük (2. számú táblázat). 2. számú táblázat Dühszint és aktivitás aktivitás átlag igazolt sportoló 17,3333 amatőr sportoló 17,8667 hetente rendszeresen mozgok 16,2500 havonta rendszeresen mozgok 18,6154 ritkán sportolok 18,2949 nem sportolok 18,1404 Szintén magasabb, nem szignifikáns (p=0,073) értéket tapasztaltunk a régió esetében, mert a keleti régiókban magasabb (18 pont) átlagértékek születtek. Azok a válaszadóknál, akik nem dolgoznak (munkanélküli, GYES/GYED) szintén magasabb átlagértékeket tapasztaltunk Hosztilitás (az agresszív magatartás kognitív összetevője) A hosztilitás (ellenségesség) az emberekkel kapcsolatos negatív attitűdöket összegzi, vagyis rosszindulatú, ellenséglátó, dühös elégedetlenséget. A hosztilitás egyik projekciója a bizalmatlanság, mely során az egyén az feltételezi, hogy mások lenézik, megsértik, kárára a környezete tervez valamit. Kopp (1992) kutatásai szerint a hosztilitás a magyar lakosság jellemző attitűdje. Kopp - Prékopa (2011) szerint a hosztilitásnak kiemelt az egészségi kockázata, mert a fokozott megjelenése fokozza a kontrollvesztésnek a lehetőségét, hiszen az az egyén a környezetét eleve ellenségesnek feltételezi. A vizsgálatban a hosztilitási alskála átlagpontja meghaladta meg a küszöbértéket 3 (22,9), szórása és terjedelme viszont magas (s=6,1; d=30). A hosztilitás vizsgálatakor az életkor (p=0,015) és az aktivitás (p=0,03= esetében tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A fiatalabb korosztálynál, illetve a kevésbé aktívak esetében magasabb értékeket tapasztaltunk. 5. ÖNÉRTÉKELÉS Az önértékelés az egyénnek egy kritikai vélekedése és minősítése önmagáról, képességeiről, tevékenységéről, magatartásáról. Az állandó önmegfigyelésen és önellenőrzésen alapuló önértékelés elősegíti az egészséges, személyiségre jellemző 3 A hosztilitás küszöbértéke 20 pont.

6 önismeret és önbizalom kialakulását. Kialakításában igen nagy szerepe van a szociokulturális környezetnek, illetve a személyes tapasztalatnak. A kutatásban a Rosenberg önértékelési skálát használtuk, mely esetében a nagyobb értékek magasabb önértékelési szintet takarnak. A Rosenberg önértékelési skálán 50 pontot lehet maximálisan elérni, és vizsgálatunkban a válaszadók önértékelési szintje átlagosan 31 pont. Az idősebb korosztály önértékelése pozitívabb (p=0,45), és szintén szignifikáns különbség mutatkozik a munkaerőpiaci státuszok viszonylatában (p=0,041), mert a tanulói státuszban lévőknek magasabb az önértékelési szintjük. A nemek esetében ugyan nem tapasztalható szignifikáns különbség (p=0,055), viszont a nőknek magasabb az önértékelésük, mint a férfiaknak (3. számú táblázat). 3. számú táblázat Önértékelés a nemek viszonylatában nem átlag fiú 30,5122 lány 31, EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT A kutatásban résztvevők 21%-nak van orvos által diagnosztizált betegsége. Ezek a betegségek igen sokrétűek. Gyakoriak a különböző szívbetegségek, magas vérnyomás, stroke, diabetes és különböző allergiás megbetegedések. Előfordulnak még különböző pszichiátriai kórképek is, mint pl. depresszió, pánikbetegségek és szorongás. Gyenge összefüggést találtunk a különböző betegségek jelenléte és az önértékelés (r=0,26), illetve az agressziós szint (r=0,29) között. A dühösebb és az alacsonyabb önértékelésű válaszadóknál manifesztálódnak ki a betegségek nagyobb arányban. 7. ÖSSZEGZÉS A Buss-Perry agresszió kérdőív és a Rosenberg önértékelési skála segítségével lebonyolított on-line adatfelvétel célja annak vizsgálata, hogy a lakosság agressziós és önértékelési szintjét megvizsgáljuk a meglévő különböző betegségek dimenziójában. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a kutatásban résztvevők agressziós szintje alatta van a küszöbértéknek. Kutatásunk eredményeképpen megállapítható, hogy a mindennapos nem versenyszerű mozgás egyértelműen csökkenti az agressziós szintet. Az alacsony önértékelés és a magasabb agressziós szint (legfőképp a dühszint) negatívan hat az egészségi állapotra, mert nagyobb arányban jelennek meg ezeknél az értékeknél stressz hatására is manifesztálódott megbetegedések, mint pl. a szív és érrendszeri betegségek, hipertónia, és stroke.

7 KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS A cikkben ismertetett kutató munka a Miskolci Egyetem stratégiai kutatási területén működő Alkalmazott Anyagtudomány és Nanotechnológia Kiválósági Központ keretében valósult meg. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] CSÁNYI V.: Biológiai determináció és agresszió, Educatio, 1999 tél, p. [2] FROMM E.: A rombolás anatómiája, Budapest, Háttér Kiadó, 2001 [3] GEREVICH J.- BÁCSKAI E.: Korszerű addiktológiai mérőmódszerek, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2012 [4] HÁRDI I.: Az agresszió világa. Bp. Medicina, 2000 [5] KOPP M.-KOVÁCS V.: A magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006 [6] KOPP M.- PRÉKOPA A.: Ember-környezetei játékelméleti, Magyar Tudomány, 2011, 06.05, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 2011, [7] KOPP M.- SKRABSKI Á.: Magyar lelki állapot. Végeken Kiadó. Budapest, 1992 [8] KOPP M: A mentális és magatartási betegségek és zavarok gyakorisága és az általuk okozott társadalmi teher, In: A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón, Szerk: Ádány R., Medicina, MTA Orvosi Osztály, Budapest, 2003, [9] RANSCHBURG J. : Félelem, harag, agresszió, Budapest, Tankönyvkiadó, 1993