A megkülönböztetés feltérképezése Európában Az Európai Unió felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről (EU-MIDIS)

Átírás

1 Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) FELJEGYZÉS / december 9. A megkülönböztetés feltérképezése Európában Az Európai Unió felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről (EU-MIDIS) Az EU-MIDIS a legnagyobb és legátfogóbb jelentés az Ügynökség eddig kiadott jelentéseinek sorában. Ez az első olyan, az EU egész területére kiterjedő felmérés, amelyben nél is több, etnikai kisebbségi és bevándorlói csoportokhoz tartozó személyt kérdeztek a megkülönböztetéssel kapcsolatos tapasztalataikról az EU-ban, valamint a mindennapi életben előforduló áldozattá válásról. A jelentés háttere: Míg a tagállamok népességének összetétele egyre sokszínűbbé válik, az FRA jelentései következetesen azt mutatják, hogy sok országban nagyon kevés adat áll rendelkezésre a kisebbségekről. Az adatokra azért van szükség, hogy fel lehessen mérni, milyen mértékű az etnikai kisebbségek és bevándorlói csoportok társadalmi integrációja, és hogy a kisebbségek tagjai milyen arányban válnak hátrányos megkülönböztetés és bűncselekmények köztük rasszista indíttatású bűncselekmények áldozataivá. Az FRA ezért a GALLUP intézettel nagyszabású reprezentatív felmérést végeztetett, amelynek keretében az EU mind a 27 tagállamának kiválasztott etnikai kisebbségi és bevándorlói csoportjaival készítettek interjút. A felmérés a mindennapi élet kilenc területén vizsgálta a bevándorlói vagy etnikai kisebbségi háttéren alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos tapasztalatokat: hátrányos megkülönböztetés munkakeresés során vagy a munkahelyen, ingatlanügynökség, egészségügyi és szociális szolgálatok dolgozói részéről, iskolákban és más oktatási intézményekben, kávézóban, étteremben, kocsmában vagy szórakozóhelyen, üzletekben, bankszámlanyitás vagy hitelkérelem esetén. A felmérés a bűncselekmények áldozatává válással kapcsolatos átfogó tapasztalatokat öt bűncselekménytípusra nézve vizsgálta, konkrétan a vagyon elleni bűncselekmények (gépjárműlopás vagy autófeltörés, betöréses lopás és személyes tulajdon ellopása), illetve a személy elleni bűncselekmények (testi sértés vagy fenyegetés, súlyos zaklatás) területén, azt is beleértve, hogy a bűncselekmények bármelyikét rasszista indítékból követték-e el. Az FRA ma (2009. december 9.) mutatja be az EU-MIDIS eredményeiről szóló teljes jelentést, ezt megelőzően pedig Középpontban az adatok címmel adott ki jelentéssorozatot az egyes kisebbségi csoportokról, valamint a legfontosabb kérdésekről. 1

2 1) Az EU-MIDIS áttekintése (2009/04/22) összefoglaló áttekintés a teljes EU- MIDIS felmérésről, 2) Középpontban az adatok 1. jelentés: A romák (2009/04/22) az első jelentés az EU-MIDIS Középpontban az adatok jelentéseinek sorozatában. Mivel az EU-MIDIS felmérésben összességében a romák számoltak be a legmagasabb szintű megkülönböztetésről, első csoportként őket választották ki a fókuszcsoportos jelentéshez. 3) Középpontban az adatok 2. jelentés: Muzulmánok (2009/05/28) az EU- MIDIS muzulmánokról szóló jelentése adatokkal szolgál az EU-ban élő muzulmánok hátrányos megkülönböztetéssel és áldozattá válással kapcsolatos tapasztalatairól. 14 tagállam eltérő etnikai származású muzulmán válaszadóira vonatkozik. FŐBB EREDMÉNYEK A hátrányos megkülönböztetéssel, bűncselekmények áldozatává válással és rendfenntartással kapcsolatos esetek bejelentése jócskán elmarad a valóságtól Nagyarányú megkülönböztetés, rasszista bűncselekmények és áldozattá válás A megkérdezett etnikai kisebbségi és bevándorlói csoportok a megkülönböztető bánásmód és az áldozatként elszenvedett bűncselekmények köztük a rasszista indíttatású bűncselekmények nagy arányáról számoltak be. A mindennapi életben előforduló hátrányos megkülönböztetés kilenc területe közül a foglalkoztatásban való megkülönböztetés tűnt a megkülönböztető bánásmód legjelentősebb területének, ezzel 1 szemben a lakhatás a legkevésbé problémás területek közé tartozott. Az eredmények azt mutatják, hogy a megkülönböztetés különösen az élet két lényeges területén, nevezetesen az oktatásban és a foglalkoztatásban ártalmas. Ez különösen azért riasztó, mert a megfelelő oktatás és a fizetett munka jelenti a kulcsot az integrációhoz és a társadalmi befogadáshoz, mivel ezek előfeltételei annak, hogy az egyén méltóságteljes, szabad és magabiztos életet élhessen. CZ Roma MT African HU Roma PL Roma EL Roma IE Sub-Saharan African IT North African FI Somali DK Somali PT Brazilian Tagállamok közötti különbségek Ha az eredményeket az egyes tagállamokban élő sajátos csoportok szerinti bontásban vizsgáljuk, egy 12 hónapos időszakon belül a legmagasabb szintű megkülönböztetésnek a következő tíz csoport volt kitéve: a Cseh Köztársaságban élő romák (64%), a Máltán élő afrikaiak (63%), a magyarországi romák (62%), a lengyelországi romák (59%), a görögországi romák (55%), az Írországban élő feketeafrikaiak (54%), az Olaszországban élő északafrikaiak (52%), a Finnországban élő szomáliaiak (46%) és a Portugáliában élő brazilok (44%). A túlnyomó többség nem tett bejelentést A felmérés azt mutatta, hogy a válaszadók túlnyomó többsége nem tett bejelentést valamely szervezetnél, illetve a megkülönböztetés előfordulásának helyén az őt ért megkülönböztetésről. Ugyanez a testi sértés, fenyegetés és súlyos zaklatás eseteire is igaz: a válaszadók többsége áldozattá válását nem jelentette a rendőrségen. Ez azt jelenti, Az elmúlt 12 hónapban megkülönböztetést elszenvedők százalékos aránya (9 terület) a legnagyobb arányú megkülönböztetést tapasztaló csoportok

3 hogy a megkülönböztetés és a rasszista bűncselekmények esetei közül több ezer láthatatlan marad, és ilyenformán nem kerül be a hivatalos panaszok közé, illetve a bűnügyi igazságszolgáltatási adatgyűjtésre szolgáló mechanizmusok sem rögzítik. Mit tehetnek ez ügyben a politikai döntéshozók? A felmérésből származó adatok tehetővé teszik a célzott, bizonyítékokon alapuló politikai válaszlépések kidolgozását. Az adatok azt is jelzik, hogy az etnikai hovatartozás/bevándorlói háttér alapján történő megkülönböztetéssel kapcsolatos panaszok rögzítésére független mechanizmusokat kell létrehozni az összes iskola és egyéb oktatási intézmény számára. A jogtudatosság alacsony szintje A kiszolgáltatott csoportok nem értesülnek a megkülönböztetés elleni jogszabályokról A felmérés bizonyítékokkal támasztja alá, hogy az EU-n belül a megkülönböztetés szempontjából leginkább kiszolgáltatott csoportok továbbra sem szereznek tudomást az etnikai származáson alapuló megkülönböztetést tiltó jogszabályokról. Átlagosan (a csoporttól és a vizsgált tematikus területtől függően) a válaszadók 43%-a úgy vélte, hogy nincs ilyen jogszabály, további 20% pedig nem volt benne biztos, hogy van ilyen. Ez azt jelzi, hogy a kiszolgáltatott kisebbségek körében sürgős szükség van a jogtudatosság megerősítésére. A bejelentés elmaradásának okai A válaszadók a hátrányos megkülönböztetés esetét legfőképpen azért nem jelentették be, mert meggyőződésük volt, hogy a bejelentés következtében semmi nem történne. A bejelentés elmaradásának másik gyakori oka az volt, hogy nem tudták, hogyan kell eljárni ilyen esetben. Az elmúlt 12 hónapban hátrányos megkülönböztetést elszenvedett személyek átlagosan 82%-a sem az előfordulás helyén, sem az illetékes hatóságnál nem jelentette be a legutóbb tapasztalt megkülönböztetést. 82% 18% Megkülönböztetés (kilenc terület) fenyegetés) Reported Not reported 66% 34% Áldozattá válás (testi sértés vagy a megkülönböztetés vagy testi sértés/fenyegetés legutóbbi esetének bejelentése A faji egyenlőségről szóló évi irányelv követelményeivel összhangban azok a személyek, akiket faji vagy etnikai származásuk alapján hátrányos megkülönböztetés ér, panaszt tehetnek az illetékes hatóságnál, például egy egyenlő bánásmódot elősegítő esélyegyenlőségi szervnél. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a válaszadók túlnyomó része egy olyan szervezetet sem ismer, amelyik támogatást és tanácsadást kínálna a megkülönböztetésben részesülőknek. A válaszadóknak csupán 16%-a jelezte, hogy ismer ilyen szervezetet. Ráadásul a válaszadók 63%-a soha nem hallott egyetlen esélyegyenlőségi szervről sem, és még akkor sem ismerte fel, ha név szerint említették. Ez megmagyarázza a rendkívül alacsony bejelentési rátát, és jelzi, hogy sürgős szükség van hatékonyabb tájékoztatásra. 1 Az FRA ezért elkötelezetten törekszik arra, hogy ismeretterjesztő tevékenységei révén az érintett személyek figyelmét felhívja az irányelvre. 1 A megkülönböztetés bejelentésének elmaradásáról szóló részletesebb tájékoztatást lásd: EU- MIDIS A felmérés főbb megállapításai és ajánlásai 3

4 A rendőrség iránti bizalom alacsony szintje A különféle válaszadói csoportok leggyakrabban azzal indokolták a személyüket ért bűncselekmények (testi sértés és fenyegetés, súlyos zaklatás) bejelentésének elmaradását, hogy nem bíznak abban, hogy a rendőrség jogorvoslatot tud szolgáltatni. Azok közül, akik mégis bejelentették áldozattá válásukat a rendőrségen, néhányan ezt követően elégedetlenek voltak azzal, ahogy a rendőrség a panaszaikat kezelte, ami különösen a romák körében volt jellemző. A bűncselekményekben való áldozattá válás szempontjából legkiszolgáltatottabb csoportok problémáinak valós aránya ebből következően a rendőrség és a bűnügyi igazságszolgáltatási rendszer előtt egyaránt rejtve marad. A kisebbségekkel szembeni bűnügyi és/vagy rasszista viktimizáció mértékéről szóló adatok hiánya szintén gátolja a probléma hatékony kezelésére irányuló munkát. Mit tehetnek ez ügyben a politikai döntéshozók? Szorgalmazzák a faji egyenlőségről szóló irányelv (2000/43/EK) gyakorlati végrehajtásának kritikai értékelését. Forrásokat fordítanak arra, hogy a megkülönböztetés szempontjából kiszolgáltatott személyeket tájékoztassák arról, hogy hová fordulhatnak támogatásért és tanácsért. Forrásokat biztosítanak a megkülönböztetésben részesülő személyeket segítő szervezeteknek. A megkülönböztetést vagy zaklatást elszenvedőket arra ösztönzik, hogy tapasztalataikról számoljanak be az illetékes hatóságnak, tudván hogy panaszaikat komolyan fogják venni. Az áldozatok kriminalizálása A felmérést megelőző 12 hónapban a kisebbségi csoportok tagjai közül minden negyedik személy legalább egy alkalommal bűncselekmény áldozatává vált. Az áldozattá válást legnagyobb arányban összesítésben a feketeafrikaiak tapasztalták (33%), rögtön utánuk pedig a romák (32%). Kísérleti jelleggel összehasonlítás készült a többségi népesség (az európai bűnügyi és biztonsági felmérés alapján) FI Somali IT North African CZ Roma PL Roma DK Somali EL Roma HU Roma ES North African RO Roma NL Surinamese A testi sértés vagy fenyegetés 12 hónapos előfordulási aránya (az áldozatként elszenvedett incidensek teljes száma/100 válaszadó) a legmagasabb arányt tapasztaló csoportok és a kisebbségek (az EU-MIDIS felmérés alapján) áldozattá válási arányairól a személyes tulajdon ellopása és a testi sértés vagy fenyegetés figyelembevételével. Az eredmények azt jelzik, hogy a kisebbségek tagjainak átlagosan gyakrabban lopják el személyes tulajdonát, illetve gyakrabban éri őket testi sértés vagy fenyegetés. Más szóval, a kisebbségi csoportokhoz tartozó emberek annak ellenére, hogy a sztereotípiák gyakran bűnözőnek bélyegzik őket jelentős számban áldozatai is a bűncselekményeknek, ezért segítségre, védelemre és támogatásra szorulnak. A Finnországban élő szomáliai válaszadók körében például a testi sértések vagy fenyegetések előfordulási aránya nagyon magas volt: 100 válaszadóra 74 incidens jutott. A második helyen következett Olaszország, ahol az északafrikai megkérdezettek körében 44 incidens/100 fő volt az arány, a Cseh Köztársaságban élő roma válaszadóknál pedig 100 főre 42 incidens jutott. Nagy arányban fordultak még elő incidensek Lengyelországban, Dániában, Görögországban és Magyarországon is. 74 4

5 A vizsgált roma és fekete-afrikai csoportok tagjai közül összességében majdnem minden ötödik személy nyilatkozta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban legalább egy alkalommal súlyos zaklatás érte. A súlyos zaklatás legmagasabb előfordulási arányát a görögországi roma válaszadók körében tapasztalták, ahol 100 megkérdezettre 174 incidens jutott. Átlagban véve a tények arra mutatnak, hogy a kisebbségek gyakrabban szenvednek el testi sértést és fenyegetést, mint a többségi népesség. Mit tehetnek ez ügyben a politikai döntéshozók? Működőképes kezdeményezéseket dolgozhatnak ki a rendőrség, a helyi hatóságok és a civil társadalmi szervezetek közötti együttműködésre azzal a céllal, hogy ösztönözzék a bűncselekmények bejelentését és segítséget nyújtsanak az áldozatoknak. GYIK Gyakran ismétlődő kérdések Miért készítette az Ügynökség ezt a felmérést? Az Ügynökség jelentései következetesen azt mutatják, hogy számos országban rendkívül kevés kisebbségekről szóló adatot találunk. Ennek eredményeképpen a politikai döntéshozók továbbra is túl kevés információval rendelkeznek arról, hogy a kisebbségek hogyan élik meg a mindennapokat a tagállamokban. Az (összehasonlítható) adatok folyamatos hiánya hátráltatja a nemzeti és uniós szintű politikai döntéshozókat abban, hogy célzott beavatkozásokat dolgozzanak ki a hátrányos megkülönböztetés és a rasszista indíttatású bűncselekmények ellen. Az EU-MIDIS segítséget nyújthat abban a néhány tagállamban és uniós szinten már folyamatban lévő munkában, amelynek célja a kisebbségek hátrányos megkülönböztetési és áldozattá válási tapasztalataira vonatkozó, számszerű adatok jelenlegi hiányának pótlása. Hogyan készült a felmérés, és milyen kérdéseket tettek fel a válaszadóknak? Az (a GALLUP által végzett) EU-MIDIS felmérés keretében az EU 27 tagállamában élő bizonyos etnikai kisebbségi és bevándorló csoportokból származó válaszadók véletlenszerűen kiválasztott mintájával készítettek személyes interjút etnikai kisebbséghez tartozó és bevándorló személyt kérdeztek meg. Emellett a kiválasztott eredmények összehasonlítása érdekében 10 tagállamban további 5000, a kisebbségekkel azonos területen élő, de a többségi népességhez tartozó személlyel is elkészítették az interjút. Az EU-MIDIS felmérés az EU mindegyik tagállamában egy három bevándorlói, etnikai kisebbségi vagy nemzeti kisebbségi csoportra terjedt ki úgy, hogy minden egyes országban csoportonként legalább 500 személyt kérdeztek meg. A felméréshez az EU valamennyi országában ugyanazt a szabványos kérdőívet használták. A felmérés eredményei a vizsgált csoportokra nézve reprezentatívak azokon a területeken, ahol a kutatás zajlott. A felmérésben etnikai kisebbséghez tartozó és bevándorló személyeket kérdeztek az élet kilenc különböző területén tapasztalt megkülönböztetéssel kapcsolatos tapasztalataikról: (1) álláskeresés; (2) munkahely; (3) kiadó vagy eladó lakás vagy ház keresése; (4) az egészségügyi dolgozók részéről; (5) a szociális szolgálatok dolgozóinak részéről; (6) az iskolai dolgozók részéről; (7) kávézóban, étteremben, kocsmában vagy szórakozóhelyen; (8) üzletekben vagy boltokban, vagy oda belépéskor; (9) bankszámlanyitás vagy hitelkérelem esetén. A bűncselekmények, köztük a rasszista indíttatású bűncselekmények áldozatává válással kapcsolatos tapasztalatokat öt különböző területen vizsgálták: (1) gépjárműlopás vagy autófeltörés; (2) betöréses lopás vagy betörés kísérlete; (3) személyes tulajdon ellopása, 5

6 erőszak vagy fenyegetés alkalmazása nélkül; (4) testi sértés és fenyegetés; (5) súlyos zaklatás. Mennyire összehasonlíthatók a felmérés adatai? Mivel az eredmények jellemzően az EU legnagyobb etnikai kisebbségi csoportjainak tapasztalataira vonatkoznak, a különböző vizsgált csoportokra nézve általános következtetéseket lehet levonni. Mindazonáltal az ilyen következtetések levonásakor megfelelően figyelembe kell venni az egyes tagállamokban élő csoportok eltérő hátterét és környezetét. Az EU-MIDIS a hasonló kisebbségi népességgel rendelkező tagállamok között teszi lehetővé az összehasonlítást, például olyan országok között, ahol romákkal vagy északafrikaiakkal készítettek interjút. Az eredményeket az egyes tagállamokban össze lehet hasonlítani a kormány hátrányos megkülönböztetésre és áldozattá válásra vonatkozó hivatalos adataival (bejelentett esetek, nyilvántartásba vett bűncselekmények és bírósági esetek formájában) amennyiben rendelkezésre állnak ilyen adatok vagy a nem hivatalos forrásokból, mint például nem kormányzati szervezetektől származó számadatokkal. Az összehasonlítás segítségével felbecsülhető, hogy milyen nagyságrendű lehet a potenciálisan nem bejelentett megkülönböztetés és rasszista bűncselekmények áldozatává válás az egyes tagállamokban. Az EU-MIDIS minden eddiginél szélesebb körű adatokkal szolgál az EU-ban élő etnikai kisebbségek és bevándorlók által tapasztalt megkülönböztetésről és áldozattá válásról. A felmérés azonban csak a vizsgált csoportokra nézve reprezentatív, az EU-ban jelen lévő összes etnikai kisebbségi és bevándorlói csoportra már nem. Az EU-MIDIS felmérésben egy olyan megbízható, átfogó véletlenszerű mintavételi módszert teszteltek, amelyet az EU bármelyik tagállama használhat, hogy a felmérést az adott országon belül különböző csoportokra, illetve több válaszadóra terjessze ki, ezáltal lehetővé téve a további összehasonlítást és elemzést. Kivel készítettek interjút, és hogyan választották ki a csoportokat? A felmérési mintába olyan férfiak és nők kerültek bele, akik elmúltak 16 évesek, és valamelyik kiválasztott etnikai kisebbségi vagy bevándorlói csoporthoz tartozónak vallották magukat. A válaszadóknak legalább 12 hónapja az adott tagállam területén kellett tartózkodniuk. Az egyes tagállamokban az alábbiak alapján választották ki a csoportokat a felmérésben való részvételre 2 : Az FRA számára a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Információs Hálózatának (RAXEN) 27 nemzeti fókuszpontja által biztosított információ; a hálózat tagjai részletes éves nemzeti jelentésekkel látják el az Ügynökséget a különböző kisebbségeknek az egyes tagállamokban tapasztalt hátrányos megkülönböztetéssel és áldozattá válással kapcsolatos veszélyeztetettségéről; A legnagyobb kisebbségi csoport vagy csoportok azonosítása valamennyi országban; ezeknek összességében legalább az 5%-ot el kellett érniük ahhoz, hogy az egyes területeken történő véletlen mintavételhez figyelembe lehessen őket venni; Lehetőség az egynél több tagállamban történő vizsgálatra; ez lehetővé tette az összesített csoportok létrehozását ilyen például az észak-afrikaiak kategória az eredmények országonkénti összehasonlítása céljából. 2 A vizsgált csoportokról szóló részletesebb tájékoztatást lásd: Az EU-MIDIS áttekintése, 4. o. 6

7 Háttér-információk a vonatkozó uniós jogszabályokról: A faji egyenlőségről szóló irányelv (2000/43/EK) a legfontosabb európai uniós jogszabály a faji/etnikai megkülönböztetés leküzdésére. Az irányelvet 2000-ben fogadták el. A megkülönböztetés tilalmát a következő területeken mondja ki: a foglalkoztatás, az oktatás, a szociális védelem, beleértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és ezek biztosítása, beleértve a lakhatást. A faji egyenlőségről szóló irányelv követelményei közé tartozott az egyenlő bánásmód elősegítésére szakosodott esélyegyenlőségi szervek létrehozása mindegyik tagállamban; ezek egyik fontos feladata a megkülönböztetés áldozatainak történő segítségnyújtás, melynek célja, hogy a jogrendszert hozzáférhetőbbé tegyék számukra. Az irányelvről az Európai Parlament 2007-ben egy jelentésben úgy nyilatkozott, hogy hatalmas lépésnek tekinthető a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára nyújtott védelem szintjének emelése és a rendelkezésükre álló kárpótlási lehetőségek javítása tekintetében (Európai Parlament, 2007/2094 (INI)). A faji egyenlőségről szóló irányelv (2000/43/EK) 17. cikke szerint az EU Alapjogi Ügynökségének hozzá kell járulnia az irányelv alkalmazásáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó bizottsági jelentés elkészítéséhez. Az EU-MIDIS-ről szóló teljes jelentés, valamint a korábbi Középpontban az adatok jelentéssorozat a következő címen érhető el: További kérdéseivel, kérjük, forduljon az FRA médiacsapatához: media@fra.europa.eu Tel.: