Az EU Alapjogi Ügynöksége:

Átírás

1 Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) FELJEGYZÉS / november 9. Az EU Alapjogi Ügynöksége: A más tagállamokban élő, roma származású uniós polgárok helyzete Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) ma teszi közzé összehasonlító jelentéseit az alábbi témákban: A más tagállamokban élő, roma származású uniós polgárok helyzete Válogatott pozitív kezdeményezések a más tagállamokban élő, roma származású uniós polgárok támogatására Ezek az FRA-jelentések a romák szabad mozgásának és migrációjának ügyében az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR), valamint az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa által kezdeményezett közös fellépés részét képezik. A jelentéseket november 9-én a fenti szervezetek által közösen megrendezett nemzetközi konferencia keretében mutatták be. Az EU polgárainak joga van ahhoz, hogy az Európai Unió területén bárhová költözzenek és ott éljenek, amennyiben eleget tesznek bizonyos feltételeknek. Ez az európai integráció megvalósítása szempontjából fontos jognak számít, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájában is szerepel (45. cikk). Az FRA kutatásai azonban azt mutatják, hogy a jobb körülményeket keresve más tagállamokban letelepedő, roma származású uniós polgárok közül sokan továbbra is rasszizmusnak, hátrányos megkülönböztetésnek és kirekesztésnek vannak kitéve. Az Ügynökség által kiadott új jelentés kiemelten foglalkozik a romák esetével és a fenti jogok gyakorlásakor tapasztalt sajátos nehézségeikkel. Az FRA a jelentésében szereplő tények alapján azt javasolja az EU-nak és tagállamainak, hogy fogadjanak el a társadalmi kohéziót ösztönző, célzott szakpolitikákat, hogy ezáltal minden polgáruk számára biztosíthassák a szabad mozgáshoz való jog tényleges gyakorlásának lehetőségét. Az FRA igazgatója, Morten Kjaerum így nyilatkozott: Minden uniós polgárnak joga van az EU területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. A romák tapasztalatai jól tükrözik, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog 1

2 gyakorlása milyen következményekkel jár az EU számos olyan polgárára nézve, akik a legkiszolgáltatottabbnak számítanak. A romák esete ilyen értelemben egyfajta társadalmi indikátorként szolgál: az EU legkiszolgáltatottabb polgárainak némelyikét érő következmények jól mutatják, hogy a polgárok a gyakorlatban milyen kihívásokkal kerülnek szembe. FŐBB EREDMÉNYEK Kit érint a szabad mozgás? Az EUROSTAT becslései szerint körülbelül 8 millió uniós polgár gyakorolja a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, ami az EU teljes népességének nagyjából 1,6%-át jelenti. Az e jogokat gyakorló polgárok etnikai származásáról nincsenek hivatalos adatok. Éppen ezért arról sincs hivatalos adat, hogy a romák közül hányan éltek az EU-n belüli szabad mozgáshoz való jogukkal. A kutatások azt állapították meg, hogy általában leginkább a fiatal felnőtt férfiak és nők települnek át; a gyermekek egyes esetekben a szülőkkel tartanak, más esetekben hátramaradnak. Változó tapasztalatok a schengeni külső határok átlépésekor A válaszadóknak jobbára pozitív tapasztalataik voltak a célországok határ- /vízumellenőrzését végző tisztviselőkkel. A roma válaszadók viszont a származási országuk elhagyásakor, illetve a visszatéréskor nagyobb valószínűséggel tapasztaltak problémákat, például korrupt tisztviselők vesztegetési követeléseit. A válaszadók tisztában voltak a szabad mozgáshoz való általános jogukkal, de az uniós polgárok más tagállamokban való letelepedésére vonatkozó konkrét, gyakran igen összetett jogok és kötelezettségek sorát már kevésbé ismerték. A roma migráció kényszerítő és húzótényezői: szegénység, álláskeresés és rasszizmus A romákat komoly kényszerítő, illetve húzótényezők irányítják a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joguk gyakorlásában: A munkanélküliség miatti szegénység és a rasszizmus a két fő kényszerítő tényező, amely miatt a romák származási országuk elhagyására kényszerülnek. Ehhez hozzájárul még a gazdasági válság, és egyes országokban a romák elleni erőszakos támadások számának megnövekedése is. A romákat bizonyos célországok felé vonzó húzótényezők közé tartozik a jobb életszínvonal iránti vágy, különösen a törvényes vagy nem hivatalos munkalehetőség reménye. 2

3 Romániában napi egy étkezésre számíthatok, Finnországban naponta háromszor tudok enni. Ennyi a különbség. Interjú egy roma férfival, Finnország, Mi, romák létezünk ugyan, de mégsem létezünk, a fontos dolgok szempontjából nem számítunk [ ] Itt jól bántak velem, sosem gondoltam volna, hogy valaki ilyen jól fog majd bánni velem Interjú egy roma nővel, Spanyolország, Soha semmilyen formában nem tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést. Pusztán gazdasági okokból jöttünk ide. Uniós polgárok vagyunk, ilyenformán az EU-n belül jogunk van bárhová menni, anélkül hogy a nemzeti vagy nemzetközi hatóságok figyelnének bennünket, csak mert romák vagyunk. Interjú egy roma nővel, Egyesült Királyság, Integráció A romák összességében nagyon különböző tapasztalatokról számoltak be a lakhatás, az egészségügyi ellátás, az oktatás és a szociális jólét terén. A vizsgált országok mindegyikéről elmondható, hogy számos válaszadó két fő problémát nevezett meg: a munkavállalás nehézségét a célország hivatalos munkaerőpiacán, valamint a tartózkodási hely bejelentésével kapcsolatos nehézségeket. A romániai romák esetében, ha nincsenek meg az okmányaik [lakcímbejelentő lap], nem tudnak fizetni a vízért, nem tudnak szerződést kötni az áramszolgáltatóval, esélyük sincs munkaviszonyba kerülni [ ]. Ezek az emberek így nem is léteznek. Interjú Nápoly megye egy tisztviselőjével, Olaszország, Akinek nincs bejelentett tartózkodási helye, nincsenek gazdasági és szociális jogai A tartózkodási hely bejelentése sok roma számára jelentett problémát. Ennek a dominóelv alapján megvannak a maga következményei: így nehézségeik adódhatnak bizonyos alapvető polgári és politikai, gazdasági és szociális jogok, például a helyi és európai választásokon való szavazás jogának, a nemzeti egészségügyi rendszerhez, szociális lakhatáshoz, szociális támogatáshoz és 3

4 munkaerő-piaci integrációs intézkedésekhez például álláskeresési támogatáshoz vagy nyelvi, illetve szakképzéshez való hozzáférés jogának gyakorlásában. Az ebből eredő, szociális támogatásból való kirekesztés aránytalanul nagy mértékben sújtja a nőket, a gyermekeket, az időseket és a fogyatékkal élőket. A más tagállamokból származó romák helyzetére adandó válasz kidolgozásakor az átfogó támogatási és finanszírozási stratégiát úgy kell kialakítani, hogy az különösen érzékenyen kezelje a nemmel, életkorral, fogyatékossággal és egyéb ügyekkel kapcsolatos kérdéseket. A jelentéseiben olvasható megállapítások alapján az Ügynökség a következőket javasolja: A tagállamok gondoskodjanak arról, hogy a roma származású uniós polgárokat közvetlenül vagy közvetve érintő intézkedéseik minden esetben megfeleljenek az EU Alapjogi Chartájában megállapított elveknek, továbbá összhangban legyenek a faji egyenlőségről szóló irányelvvel, amely kifejezetten tiltja a közvetlen vagy közvetett megkülönböztetést. A helyi hatóságok a nemzeti kormányokkal szoros együttműködésben vizsgálják meg és helyezzék hatályon kívül mindazokat az intézkedéseket és szakpolitikákat, amelyek nincsenek összhangban a szabad mozgásról szóló irányelvvel. A tagállamok biztosítsák a 2004/38/EK polgári irányelv helyes, az EU Alapjogi Chartájában megállapított alapelveknek megfelelő átültetését (amint azt az Európai Bizottság közelmúltbeli jelentése is megjegyzi). A tagállamok proaktív, befogadás-központú nemzeti szakpolitikák kidolgozása révén segítsék elő a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlását. Ennek egy konzultációs folyamat segítségével, valamint a helyi hatóságok, a civil társadalom és az uniós polgárok tapasztalatainak és aggályainak figyelembe vételével kellene történnie. A tagállamok a bejelentkezési folyamatok és a helyi szintű követelmények konzisztenciájának biztosítása révén szüntessék meg a tartózkodási hely bejelentésének gyakorlati akadályait.; A tagállamok a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog kérdésében teljes mértékben tegyenek eleget az uniós polgárok és családtagjaik jogairól és kötelességeiről szóló információk terjesztésére vonatkozó jogi kötelezettségüknek, különösen az országos és a helyi médián keresztül. 4

5 A tagállamok dolgozzák ki és/vagy fejlesszék azokat a romák integrációjára irányuló szakpolitikáikat és intézkedéseiket, amelyek különösen az EU más országaiból származó roma uniós polgárok igényeivel foglalkoznak. A tagállamok gondoskodjanak arról, hogy a területükön minden gyermeknek közigazgatási helyzetétől függetlenül teljes körű, egyenlő hozzáférése legyen a kötelező oktatáshoz. Az iskolai beiratkozási eljárásokból el kell távolítani mindenfajta, tartózkodási helyre vonatkozó követelményt. A tagállamok és a helyi hatóságok az EU más tagállamainak nyelvén is dolgozzák ki, publikálják és terjesszék a tartózkodási hely bejelentésére vonatkozó követelményekről szóló tájékoztatást, köztük olyan kisebbségi nyelveken is, mint a romani. A helyi hatóságok gondoskodjanak arról, hogy a nyilvántartásba vett uniós polgároknak egyenlő hozzáférésük legyen az önkormányzati szociális lakhatási lehetőségekhez. A helyi hatóságok dolgozzanak ki és hajtsanak végre kifejezetten a roma uniós polgárok helyi munkaerő-piaci integrációját támogató beavatkozásokat. A jelentés háttere: Az FRA 2008-ban nagyszabású, interjúkon alapuló terepmunkával készülő kutatási projektet 1 indított annak felmérésére, hogy az uniós polgárok hogyan gyakorolják a szabad mozgáshoz való jogukat a való életben. A felmérést 2009-ben Franciaországban, Finnországban, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban végezték, és átfogó képet adott a roma uniós polgároknak a fogadó országokban szerzett tapasztalatairól. Háttér-információk a romákról: A roma kifejezés gyűjtőfogalomként szerepel, és olyan népcsoportokat foglal magában, amelyek többé-kevésbé hasonló kulturális jellegzetességeket hordoznak, és az európai társadalmakban folyamatos marginalizálódásnak voltak kitéve, mint például a roma, szinti, traveller, askali és kaale népcsoport. 2 Az Európai Unióban élő romák száma becsléseken alapul, mivel erről nincsenek országos szintű adatok. E becslések alapján az EU-ban mintegy tízmillió roma él. 1 A kutatásra az Európai Romajogi Központ (ERRC) kapott megbízást, együttműködésben az Európai Párbeszéddel (ED), az Európai Roma Információs Irodával (ERIO), a Finn Emberi Jogi Szövetséggel (FLHR), a Fundación Secretariado Gitanóval (FSG) és a Fédération nationale des associations solidaires-rel (FNASAT). 2 Az FRA tud a roma kifejezés használatával kapcsolatos vitákról, és nem áll szándékában beolvasztani a felsorolt többi csoport tagjait a kulturális értelemben vett romák csoportjába. 5

6 Háttér-információk a vonatkozó uniós jogszabályokról: Az EK-Szerződés 18. cikke kimondja, hogy a szerződésben és a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. A vonatkozó korlátozások és feltételek az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvben találhatók, HL L 158., április 30. ( a polgári irányelv ). A tagállamoknak április 30-ig kellett hatályba léptetniük az irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényeket és közigazgatási rendelkezéseket. Az Európai Bizottság júliusban iránymutatást adott ki az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról. Az iránymutatás három fejezetből áll: az uniós polgárok és családtagjaik beutazása és tartózkodása; a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog közrendi vagy közbiztonsági okok alapján történő korlátozásai; visszaélés és csalás. mat=html&aged=0&language=en&guilanguage=en Az FRA jelentéseit lásd: Kérjük, további kérdéseivel forduljon Heller asszonyhoz az FRA médiacsapatánál: media@fra.europa.eu Tel.: