A lehetıség fogalma Nicolai Hartmann ontológiájában 172

Átírás

1 Schmidt Dániel BBTE A lehetıség fogalma Nicolai Hartmann ontológiájában 172 A fogalom a szabad, mint a magáért-való szubsztanciális hatalom, és totalitás; benne a mozzanatok mindegyike az ı egésze és mint elkülönületlen egység vele tételezve van; így magával való azonosságában a magán- és magáért-valósága szerint meghatározott. 173 Összefoglalás Dolgozatomban az ontológiai lehetıség sajátos formáját, a reállehetıség fogalmát vizsgálom, ami Nicolai Hartmann ontológiájában jelenik meg, mint a filozófiai történetében egyedi vállalkozás. A lét modalitásainak elmélete és különösen a reállehetıség fogalma Hartmann lételméleti gondolkodásának magvát alkotják. Hartmann érvelésének gyakorlati vonatkozásaira figyelve, emelem ki azokat az érveket, amelyek a gyakorlati élet értelmezésében segítségünkre lehetnek. A fogalom tanának idézett definíciója nem esetlegesen válik jelen tanulmány mottójává, hiszen pontosan ez a tömör hegeli gondolat teremti meg és vázolja a fogalom immanens önfejlıdési keretét, amely ha nem is a hegeli dialektika rendszer-egészének értelmében, 172 A szerzı ezúton fejezi ki köszönetét az Európai Szociális Alap által között társfinanszírozott A doktori képzés mint fı tényezı a társadalmi-gazdasági és humán tudományi kutatások fejlıdésében POSDRU 6/1.5/S/4 szerzıdés alapján nyert pénzügyi támogatásért, amely nagymértékben elısegítette a kutatást és e tanulmány kidolgozását. 173 Hegel, G. W. F.: A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai. A logika. Akadémiai Kiadó, Budapest

2 150 Fogalom & kép koherens történeti alakzattá kovácsolja a lehetıség hartmanni fogalmának útját is. Éspedig ennek az írásnak is az a belsı törekvése, hogy elemezve jelezze az ontológiai lehetıséggondolat történetének e különös epizódját, ti. azt az epizódot, amelyet Nicolai Hartmann ontológiája képvisel a filozófia történetében feltehetıleg egyedülálló módon. S mivel itt tulajdonképpen a lehetıségfogalom önfejlıdése partikuláris esetének vizsgálatáról van szó, hangsúlyoznunk kell, hogy a kifejtés során felmerülı hipotézisek nem a fogalomra mint olyanra vonatkozó egyetemes belátások igényével lesznek felvázolva. A fogalom, amely a hegeli meghatározás szerint szubsztanciális hatalmat, szabadságot és totalitást testesít meg, télosza szerint az a mód lesz, ahogyan a tudat önmaga számára adott, és amely szerint eképpen az önmagára lelhet; a logika tanában azonban egy bizonyos értelemben ideiglenes és formális definíciót kap. Meghatározásának ideiglenessége és formális jellege arra bátorít, hogy eltekintsünk a hegeli dialektika összképétıl, és a fogalmat egy olyan dinamikus totalitásként értsük, amely önnön szabadságának és szubsztanciális expanziójának virágkorában van. Hogy ennek következtében kötetlenné és súlytalanná válik-e a gondolkodás, amelyben a fogalom mozgását mintegy csak játéknak kell tekinteni, 174 olyan kérdés ez, ami a fogalom Hegel által kifejtett önfejlıdésének nem-értésébıl táplálkozik: következésképpen rá kell hagynunk, hogy a fogalom lezárulatlan és dinamikus totalitásában megmutatkozó alaki változás tulajdonképpen a szabadság legmagasabb szintő kifejezıdése. Ez a szabadság a gondolkodás tapasztalata abban a melegágyban, amely a gondolkodást útra terelı intuíciók, a gondolatot határoló el-nem-gondolt és a gondolat kimondása mögött rejtızı kimondatlan/kimondhatatlan kompozituma. Az ontológiai lehetıséggondolat mozzanatait valamint mozzanatainak egységét kutatjuk, és tesszük ezt úgy, hogy a lehetıséggondolatot abban a totalitásában elıfeltételezzük, amelyben az mint egységes fogalom meghatározottságát önmagában bírja, és amelynek alaki változásai a kifejtés és értelmezés során tételezıdnek. Ennyiben kérdéses és a hartmanni lehetıségfogalom szempontjából különösen 174 I. m. 251.

3 Schmidt Dániel / A lehetıség fogalma Nicolai Hartmann ontológiájában 151 lényegbevágó, hogy az, amit Hartmann reállehetıségként (Realmöglichkeit) hoz fogalomra, maga is csupán mozzanata az ontológiai lehetıséggondolatnak, vagy annál több? Ha a Realmöglichkeit univerzális küldetése ellenére a lehetıségfogalom mozzanatává lesz, akkor a magát létrehívó ontológiai projektet cáfolja, s ebben az esetben pedig a lényeg-ontológiával szembeállított, a magánvaló feltárására jelölt reál-ontológia 175 megalapozottságát kérlelhetetlenül felül kell vizsgálni. Nyilvánvaló, hogy amennyiben annak a szisztematikus modalitáselméletnek, amit Hartmann a Möglichkeit und Wirklichkeit-ban 176 dolgozott ki, a megarai tanításokból eredeztetett lehetıséggondolat az egyik, s talán legfontosabb alappillére, a Realmöglichkeit megdılése erre az ontológiára nézve tragikus következményekkel járhat. A lehetıségfogalom azonban nem pusztán a kinetikus lényegiségekkel rendelkezı szubsztanciális hatalom, hanem egy nyitott értelemhorizont fölött is ırködı lezárulatlan totalitás, reális vonatkozásain túl egzisztenciálisan is telítıdı, elkülönítetlen mozzanataiban az emberi lét alapul szolgáló jelenvalósága is felfedhetı. Nem mellékes továbbá az sem, hogy a lehetıséggondolatnak milyen mozzanata lesz a Realmöglichkeit, ha egyáltalán azzá lesz, mert amennyiben magát a fogalmat tételezı mozzanatnak bizonyul, akkor a lehetıséggondolat radikális változása prognosztizálható. Látható tehát, ahogy a fogalom tanának szövıdményei óhatatlanul áttevıdnek erre a problémaösszefüggésre, miközben a kutatásnak újabb irányait is kijelölik. Az önmagában vett probléma-összefüggést mindenekelıtt az jellemzi, hogy kidolgozottságában önmaga eredetére, a lehetıség és valóság azonosságát állító megarai tételre mutat vissza; joggal vélhetjük ezért, hogy nem más, mint egy feledésbe merült vagy pusztán elfedıdött létértelem intuíciójának kifejtı magyarázata: vagyis annak felelevenítése, ami a lét meghatározott értelmének kimondásával 175 Vö. Hartmann, Nicolai: Nézeteim rendszeres kifejtése. In: Lételméleti vizsgálódások. Gondolat Kiadó. Budapest, Hartmann, Nicolai: Möglichkeit und Wirklichkeit. Walter de Gruyter & Co. Berlin, 1938.

4 152 Fogalom & kép megszőnt önálló értelmet hordozni. A szóban forgó értelem új értelem általi megsemmisítésének végrehajtását és dokumentálását Arisztotelész a Metafizikában végezte el, ahol a lehetıségrıl és valóságról értekezve doxografikus minıségében vette szemügyre a lehetıség és valóság azonosságát állító megarai tételt. 177 A megarai tétel szerint a valamire való képesség csak akkor jelenlevı, ha ez a képesség éppen tevékeny, még egyszerőbben: valami csak akkor lehetséges, ha valóságos is. Megfogalmazását követıen Arisztotelész rögtön megállapítja, hogy különös, értelmetlen következményekbe (bajba) keveredhetnek a hasonlóképpen gondolkodók (χαλεπὸν ἰδεῖν), 178 majd rátér a tézis cáfolatára. A többnyire Arisztotelésszel egyetértı, a kérdést különösen nem bolygató hagyománnyal szemben Hartmann felvállalja és szervesen beépíti ontológiájába a megarai gondolatot. Annak eldöntése, hogy ez lenne-e az a pillanat, amikor a puszta megarai intuíció az ontológiai fogalom rangjára emelkedik, csak a Realmöglichkeit képzıdésének mérlegelése után lesz lehetséges. Meg kell ugyanis válaszolnunk a kérdést, hogy miben különbözhet a reállehetıség a lehetıségnek attól a fogalmától, amit a Metafizika megírása óta a jelentéseinek gyarapodó sokféleségében ismerni vélünk, és melyek ennek az elkülönbözıdésnek kiváltó okai és körülményei? Egyáltalán mi újat lehet még hozzátenni ahhoz, ami logikai formájában a legelemibb értelmi szinten is az ellentmondásmentesség evidenciájaként mutatkozik meg? Hartmann úgy véli, hogy a fenti kérdésbıl is kiszüremlı csökönyös ragaszkodásunk ismeret- és létkategóriánkhoz abból a hitünkbıl származik, hogy ezek a kategóriák minden lehetséges ismerettárgyat lefödnek, azaz, hogy a megismerés kategóriái egyúttal a tárgyaké is. Ámde ez a Kanttól eredı feltételezés Hartmann szerint teljességgel meghaladott és elégtelen Met. Θ 1046b, Met. 1046b, 33. Οἷς τὰ συµβαίνοντα ἄτοπα οὐ χαλεπὸν ἰδεῖν. Nem nehéz belátni, hogy milyen értelmetlen következményekbe keverednek azok, akik így vélekednek. (Halasy-Nagy József fordítása) In: Arisztotelész: Metafizika. Lectum Kiadó, Szeged, Vö. Hartmann 1972, 194.

5 Schmidt Dániel / A lehetıség fogalma Nicolai Hartmann ontológiájában 153 Ugyanez a gondolat természetesen átvihetı a lét modalitásaira is, illetve esetünkben a lehetıségre, amelynek tradicionális fogalma hasonló tárgyiasulásban szükségképpen szőknek és elégtelennek fog bizonyulni. Az ismereti- és létkategóriák elégtelensége teszi szükségessé ezek folyamatos bıvítését és a meglévık történeti hullámzásának, változásának figyelemmel követését. Továbbá a lehetıségfogalom számára rendkívül fontos, a kategoriális- valamint azzal párhuzamosan a modális elemzés mögött munkáló elıfeltevés szerint ugyanabban a kategóriában tartalmi lényegeltolódás is van, melynek során a folyamat úgy megy végbe, hogy közeledés indul meg egy elızetes és nyilvánvalóan primitívebb felfogástól a mögötte rejtızı, fundamentálisabb elv felé. Így a szubsztancia (mint a megmaradó) problémája terén az anyagtól az energiáig hatolt elıre a megismerés menete; a reálisan általános problémája terén a szubsztanciális formától a törvényszerőséghez; az idıprobléma terén a naivan értelmezett idıszemlélettıl a reális idıig. 180 Fundamentálisabb elv lenne a megarai gondolat, mint a δύναµις καὶ ἐνέργεια arisztotelészi különbsége? Vajon nem erre a prioritásra utal a fenti idézetben a megismerésnek az anyagtól az energiáig tartó elırehatolása még akkor is, ha ez értelemszerően egy modern természettudományi teljesítményt ismer el? Mi mást takarhat itt az anyag és az energia, mint a πρώτη ὕλη-t és az azt mozgásban tartó ἐνέργεια-t? Hartmann Arisztotelész lehetıségfogalmával kapcsolatos ellenérzésének egy másik aspektusát is meg kell világítanunk. Die bloße Fähigkeit ist eben nur Teilmöglichkeit. 181 Ez a kijelentése az arisztotelészi δύναµις-tannal kapcsolatos ellenvetéseinek rövid foglalata, amely szerint Arisztotelész lehetıség-fogalmát képességként érti és ezt a képességet mint részlehetıséget, a reállehetıségnek legföljebb mint egy alkotóelemét értelmezi. Hartmann ontológiájában a valódi lehetıség, a szigorú értelemben vett reállehetıség csakis az lehet, aminek a megvalósulásához szükséges feltételei (Realbedingungen) 180 I. m Hartmann

6 154 Fogalom & kép egytıl-egyig betöltıdtek: tehát csak ami reállehetséges (realmöglich), az valóságos. Az ezzel kapcsolatos egyik lehetséges ellenvetés szerint a létezı létére vonatkoztatni az önmagában vett, képességként értett δύναµις-t értelmetlen, mert így legfeljebb a mozgóról mint mozgó- vagy mássá-levı entitás különbözı, csak fázisszerően megragadható tulajdonságairól állapítunk meg valamit (a lehetıségnek a mozgás szerinti értelmérıl, a κατὰ κίνησιν-rıl 182 ), és nem a létezésben kitartott, a φύσις mőködésével együtt fennálló (ὑπάρχειν) sajátos jelenlét egységérıl. Ezért amikor lehetıségrıl vagy lehetı-létezırıl (δυνάµει ὄν-ról) beszélünk természetesen az arisztotelészi értelmét szem elıtt tartva, akkor azt egy tág princípium-problematika horizontján kell elvégeznünk, amelynek általános keretét ahogy a Metafizikából kiviláglik a természet és a lehetıség azonos nembe tartozása 183 alkotja. Ez a tág értelmezési keret pedig a φύσις birodalma, a valóság feltételeinek olyan egymással-léte, amely noha megengedni látszik a lehetséges még-nem-létét, sajátos és nyilván egyedülálló ontoszemantikai egészet alkot, amelyben minden nemlétezı lehetséges jelen van, vagy inkább idıiesül a mőködésben és visszatartottságban. Hartmann ontológiai radikalizmusának kérdését egy másik oldalról is megközelíthetjük Volpi fölöttébb érdekes észrevétele nyomvonalán, 184 amit nem Hartmann, hanem Heidegger 1920-as évekbeli munkásságára vonatkozóan tett. Abban a nevezetes évtizedben, véli Volpi, a Lét és idı megírása elıtt Heidegger Arisztotelész-értelmezéseiben egyenként próbálta ki a létnek a Metafizikában rögzített négy alapjelentését: a kategóriák-, az igazság-, az erı és tevékenység- valamint az önmagától-való és járulékosság szerinti értelmeit. 185 Függetlenül a 182 Lásd 1046 a, 2. és 1048 a, b8 καὶ γὰρ ἡ φύσις ἐν ταὐτῷ γένει τῇ δυνάµει. 184 Vö. Volpi, Franco: Dasein as praxis: the Heideggerian assimilation and the radicalization of the practical philosophy of Aristotle. In: Macan, Cristopher (Szerk.): Martin Heidegger. Critical Assessments. Volume II: History of Philosophy. Routledge, London New York, Met. E. 1026a, 34.

7 Schmidt Dániel / A lehetıség fogalma Nicolai Hartmann ontológiájában 155 kutatás tényleges eredményétıl, ennek a keresésnek az volt a célja, hogy megállapítsa: a lét jelentéseinek sokféleségébıl melyik jelentés alkalmas alapjelentésként szerepelni. Kérdés tehát, hogy a Volpi-féle szemszögbıl a hartmanni ontológia a létnek melyik jelentését preferálná? Ha nem is eldönthetetlen a kérdés, mindenképp megfontolandó, hogy a magánvaló metafizikájának eszméje, a létfokozatok gondolata és maga a reállét, ezek modális- és kategoriális struktúrája, a hagyományos szubsztanciatan elutasítása és végül az arisztotelészi és tradicionális lehetıségfogalom részlegesnek nyilvánítása megengedheti-e ezt a fajta mérlegelést. Az általunk nagyon sarkítottan vázolt gondolkodói profil az ontológiai alapkérdésekben kategorikus elszántságú, s már-már dogmatikus képet mutat. A profil élethőbb megrajzolása a reállehetıség fogalma iránti nagyobb teoretikus empátiával talán megvalósítható. A tradicionális lehetıségfogalom elutasítása meglehet szigorú fogalmazás, hiszen a fogalom bizonyos mozzanatai fennmaradnak a Möglichkeit und Wirklichkeit-ban, a teljes elutasítás helyett inkább a modalitások tartalmi lényegeltolódása, értelemmódosulása figyelhetı meg. És ne feledkezzünk meg a fogalom önfejlıdésének, alaki változásainak folyamatáról sem, ami azt jelenti, hogy a lehetıségfogalom dinamikus totalitását csak elképzelhetetlenül szélsıséges esetben tudná egy fogalomtisztázás szétbomlasztani. A létmodalitásokra irányuló kutatás szellemében a tradicionálisan rögzült lehetıség-jelentés elkülönítésével és magyarázatával vezeti be Hartmann a modáltípusok, azaz a tényleges ontológiai lehetıség jelentéseinek kifejtését: a puszta-lehetı-lét (Bloß-möglich-Sein) és az indifferens lehetıség (indifferente Möglichkeit) jelentéseivel, mint az ontológiai hagyomány által áthagyományozott, de a reállehetıséghez mérten alacsonyabb rendő jelentésekkel. 186 Az elsı, mint páros vagy diszjunktív lehetıség az a módusz, amelyben az egyébként soha nem egyesített kontradiktórius ellenpár, A és nem-a együtt áll fenn: nem koegzisztenciájuk lehetséges, hanem lehetıségük koegzisztenciája. Ugyanakkor együttes valóságuk, s nem együttes lehetıségük a lehetetlen. 186 Hartmann sk.

8 156 Fogalom & kép Többek között ugyanezzel, a puszta lehetıség gondolatával cáfolja Arisztotelész a megarai tézist: világos, mondja, hogy a lehetıség és a valóság két különbözı valami, 187 hiszen lehetséges, hogy valami lehetne és nincsen. És mint látható, attól lesz ez a lehetıség diszjunktív, hogy a valósághoz felemelkedni az ellentétpárnak csak egyik tagja tud. Ezzel párhuzamosan akár A, akár nem-a valósul meg, mindkét esetben eltőnik a két lehetıség koegzisztenciája, felszámolódik a diszjunktivitás és vele együtt a puszta-lehetı-lét is. 188 Az indifferens lehetıség az, ami a valóságos és szükségszerő léttel együtt töltıdik be, hiszen ami nem lehetséges, nem is lehet valóságos. A lehetıségnek ez a naiv jelentése tovább él a reállehetıségben, éspedig azért mert ez a puszta-lehetı-léttıl, a diszjunktív lehetıségtıl eltérıen nem jelent egy különálló létállapotot a valóság mellett, hiszen az utóbbi a dolog valólétének feltételeibıl ki van zárva. 189 A fent vázoltaktól és továbbá a létfokozatoknak megfelelı lehetıségtípusoktól (logikai-, lényegi- és ismeretlehetıségtıl) Hartmann élesen megkülönbözteti a reállehetıséget. A reállehetıségnek Hüntelmann által megalkotott formális rekonstrukciója 190 arra a következtetésre vezetett, hogy amennyiben 'nem-a lehetetlenségét' 'szükségszerő A-ként' értelmezzük, ebbıl levezethetıvé válik a teljes hartmanni modálontológia. Továbbá a lehetıség reáltörvényének (amely kimondja, hogy a reállétben, ami lehetséges, valóságos is 191 ) formalizálásával és 187 Met. 1047A, 17. φανερὸν ὅτι δύναµις καὶ ἐνέργεια ἕτερόν ἐστιν 188 Hartmann i. m I. m These: Wenn möglicherweise A, dann unmöglich non-a: A A / Argument: (i) Wenn wirklich A, dann möglicherweise A: [A A] / (ii) wirklich := def Eine Entität A ist wirklich genau dann, wenn A ihre eigene Möglichkeit enthält: [A = (A & A)] / (iii) Wenn möglicherweise A, dann unmöglich nicht-a: [ A A] / Wenn möglicherweise A, dann unmöglich non-a: [ A A] Továbbá a reállehetıség feltételeinek láncolatáról: (i) a=b1(a)&b2(a)&...bn(a) / (ii) a=b1(a)&b2(a)&...bn(a) / (iii) B( a)=b( a) / (iv) a a / (v) a=a Ahol a konklúzió egzisztenciális funktor hiányában azt fejezi ki: amennyiben a lehetséges, a valóságos. Vö. Hüntelmann, Rafael: Existenz und Möglichkeit. In: METAPHYSICA. Sonderheft 2, j. h. Röll GmBH, Dettelbach, skk. 191 Hartmann i. m Es besagt, daß im Realen alles was möglich ist, auch wirklich ist.

9 Schmidt Dániel / A lehetıség fogalma Nicolai Hartmann ontológiájában 157 explikálásával Hüntelmann kimutatta, hogy az általa kontra-intuitívnek nevezett reáltörvény alsó premisszája, amely szerint ha A lehetséges, akkor A szükségszerő, egyáltalán nem belátható. 192 Tehát nemcsak a törvény kontra-intuitív, hanem a második premisszája is instabil, nehezen érthetı (ha lehetséges A, akkor A szükségszerő). Az elsı, az indifferens lehetıséget a szükségszerőség irányából kifejezı premissza szerint, ha A szükségszerő, akkor valóságos is. Könnyő formalizálhatósága a hartmanni modálontológiának legalább annyira erénye, mint hiányossága, ám nemcsak azért tőnik hiányosnak, mert eleve gyanúval közelítünk azokhoz az ontológiai elméletekhez, amelyek elférnek néhány egyszerő kijelentésben, hanem azért is, mert az elmélet logikai struktúrája nem logikus úgy, ahogy elvárnánk tıle. Mindazonáltal a modálanalízis védelmére is fel lehet sorakoztatni nyomós érveket. Hogy a legfontosabbat említsük, ami valószínőleg a modálontológiát formalizálók figyelmét elkerülhette, nem lehet egyenlıségjelet tenni modálontológia és modális logika között, mint ahogy Hartmann sem tett, sıt mindvégig tudatosan elválasztotta a logikai-, ideális- és gnoszeológiai modalitásokat a reálistól. De hát ez egészen természetes, ha ontológiájának totalitását nézzük, annak ellenére, hogy az intermodális viszonyok feltárása a modálanalízisben megnehezíti az egyértelmő megkülönböztetést. A különbségek homogenizáló alapja végsı soron a reállétben keresendı. A modálanalízis mellett szóló következı érvet az ismeretlehetıség (Erkenntnismöglichkeit) modális struktúrája biztosítja, ami már nem az ellentmondásmentességen alapul, de nem is azonos a megismerés lehetıségének kanti gondolatával, hanem valami olyan lehetıségnek a megismerése, ami egyben egy ismerettárgy lehetısége, ám nem az ismerettárgy lehetıségfeltétele. 193 Hartmann szerint megismerhetünk egy tárgyat anélkül, hogy megértenénk, miként lehetséges. Egy reális létezı lehetıségének ismerete azonban az adott létezı teljes feltételkomplexusának (die ganze Kette der Bedingungen) megragadását 192 I. m [...]die»erkenntnis der Möglichkeit«, nämlich von etwas, was Gegenstand der Erkenntnis ist. I. m. 48.

10 158 Fogalom & kép jelenti. Itt azonban már a gyakorlati élet horizontja nyílik meg, amelyben a cselekvések, a jövıre irányuló elvárások, tervek és megfontolások játéktere tárul fel természetesen a modálanalízis fogalmi apparátusával kezelve: [...]ha az ember A feltételeinek teljes láncolatát megragadja, ezáltal A totállehetıségének áttekintését kapja; ha csak egy részt ragad meg A lehetıségeinek összességébıl, csak egy részlehetıségre lesz rátekintése.[...] Az emberi-véges megismerésben azonban, kiváltképp a gyakorlati életben, majdnem kizárólag részlehetıségek megragadásáról van szó. Ez azt jelenti: a lehetılétre irányuló megismerésünk a feltételek pusztán részleges szemléletében mozog. 194 Mi ez, ha nem egy kiváló segédeszköz a praktikus élet értelmezésére, amely ismételten rácáfol mindennemő formalizáló törekvésre. Sem a fronézisz, sem a praxisz nem engedelmeskedik a képleteknek, fıként akkor nem, ha az általuk megnyíló lehetılét sosem Tötalmöglichkeit-ként tárul fel elıttünk emberi mivoltunkból kifolyólag. A megarai intuíció, amely a reállehetıség fogalmának fundamentális elvévé nıtte ki magát, az ontológiai értelemnek ebben a keletkezésfolyamatában nem egy lezárult, megvalósult értelemtörténés. Annak számára, akinek modális hallása van, mindenképp nyugtalanító hangzású gondolat. 194 Erfaßt man nun die ganze Kette der Bedingungen, so hat man damit die Überschau der Totalmöglichkeit von A; erfaßt man nur einige Glieder von ihr, so ist es nur eine Teilmöglichkeit (Partialmöglichkeit), was man durchschaut. [ ] In der menschlich-endlichen Erkenntnis aber, und zumal im praktischen Leben, handelt es sich fast ausschließlich um Erfassen der Teilmöglichkeit. Das bedeutet: unsere Erkenntnis des Möglichseins bewegt sich in bloß partialer Überschau der Bedingungen. i. m. 49.