Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa Pataki Dániel elnök úr részére. Tisztelt Hatóság!

Átírás

1 GTS-Datanet Távközlési Kft. H-2040 Budaörs, Ipartelep u Tel: (36-1) Fax: (36-1) Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa Pataki Dániel elnök úr részére Budapest Ostrom utca Tárgy: GTS-Datanet Kft. észrevételei az NHH piacelemzési határozattervezeteihez kapcsolódóan 8-as piaccal kapcsolatban Tisztelt Hatóság! A hangszolgáltatási piacok vonatkozásában a Tanács piacelemzéséhez kapcsolódóan véleményünket az egyes piacok esetében külön-külön mutatjuk be. A véleményezett piacokhoz közösen kapcsolódó észrevételeink az alábbiak: A LRIC modell összeállítására a JPE szolgáltatók közül kizárólag a Matáv van kötelezve. A többi referenciaajánlat összeállítására kötelezett szolgáltató esetében nem szükséges LRIC modell összeállítása, amennyiben az alkalmazni kívánt ár a benyújtáskor hatályos Matáv árat 40%-nál jobban nem haladja meg. A GTS elfogadja, hogy a Matáv mellett kijelölt többi volt inkumbens szolgáltatók számára a LRIC modell összeállítása olyan terhet jelenthet amit a szabályozó nem akar rájuk terhelni. Szintén elfogadjuk azt a megállapítást mely szerint e kisebb szolgáltatók a Matávhoz képest méret-, választékgazdaságossági és egyéb szempontok alapján magasabb önköltséggel rendelkeznek. Ezzel együtt nem látjuk világosan, milyen szempontok alapján döntött a Tanács arról, hogy a hatályos MARIO árai felett 40% -kal határozza meg ezen szolgáltatók által még külön indoklás nélkül beadható árakat. Véleményünk szerint a 40%-os felár a Matáv áraihoz képest még a határozatok tervezetekben megadott indoklások figyelembevételével is nagyon magas. Javasoljuk, hogy a Tanács tételesen vizsgálja meg, hogy milyen indokokat lehet figyelembe venni, és ezek egyenként milyen többletköltségekhez vezethetnek.

2 8-as piac: Híváskezdeményezés nyilvános helyhez kötött telefonhálózatból nagykereskedelmi A híváskezdeményezési piachoz kapcsolódóan vitatjuk, hogy a Tanács a közvetítőválasztással lebonyolított Internet híváskezdeményezés forgalmi szolgáltatást nem tudta volna vizsgálni. A szolgáltatás január 1-től elviekben létezik, egyben vizsgálható is. A piacelemzéshez szükséges következtetések levonásához már elegendő néhány szolgáltatótól adatokat bekérni, ez alapján is látható, hogy ilyen típusú híváskezdeményezés tekintettel a fennálló torz piaci viszonyokra - gyakorlatilag nem létezik, a korábbiakban fennálló monopolhelyzetet az új szabályozás konzerválta, a szabályozás módosítása feltétlenül szükséges. Kérjük, hogy a Tisztelt Hatóság észrevételeinket fontolja meg, és lehetőség szerint vegye figyelembe. Budaörs, december 28. Tisztelettel, Szathmári Géza ügyvezető igazgató

3 AZ INVITEL RT. VÉLEMÉNYE a "Híváskezdeményezés nyilvános helyhez kötött telefonhálózatból" elnevezésű nagykereskedelmi piac meghatározásáról Észrevételek összefoglalás: 3) Piacmeghatározással kapcsolatos észrevételek a, Indokolt az üzleti és a lakossági előfizetői szegmens alapján kettéválasztani a piacot. b, Az elemzések és a tényleges piaci folyamatok alapján kínálati helyettesítő termékként kell figyelembe venni a kábeltelevíziós szolgáltatók és a mobil szolgáltatók távbeszélő szolgáltatását, legalább az üzleti szegmensben. c, A piac földrajzi kiterjedésének jelen meghatározása a közelmúlt állapotát tükrözi, és nem veszi figyelembe az aktuális folyamatokat, amelyek egy országos kiterjedésű piac meghatározását teszik indokolttá. 5)Kötelezettségekkel kapcsolatos észrevételek: a, Az Átláthatóság I. sz. melléklet szerinti kifejtése szokatlanul újszerű, a vonatkozó jogszabályok, útmutató, és az EU direktívák tartalmától eltérő kötelezettséget is tartalmaz, ami túlmenően az szolgáltatót terhelő kötelezettség aránytalanságán jelen formájában jogilag és tartalmilag is megalapozatlan. b, A költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége kötelezettség pontos tartalmának meghatározásában szereplő 40 százalékos határ mértéke kellően nem indokolt, ennek kétszeresére történő bővítése megalapozottabb. c, A számviteli szétválasztás kötelezettség pontos tartalmának II. melléklet szerinti meghatározásában el kell kerülni a 19/2003. (XII.27) IHM rendeletre utalást minden olyan esetben, amikor attól eltérő rendelkezést állapít meg a Hatóság, mivel jelen formájában a szolgáltató számára jogsértő magatartást ír elő. d, A számviteli szétválasztás kötelezettségének előírása jelen piacon minden olyan szolgáltató számára indokolt, amelyet bármely más szabályozott hírközlési piacon jelentős piaci erejűként azonosítottak. 1

4 3) Piacmeghatározással kapcsolatos észrevételek ÜZLETI ÉS LAKOSSÁGI ELŐFIZETŐK ELKÜLÖNÍTÉSE A Tanács az Európai Unió által javasolt piac-meghatározást elfogadva a helyhez kötött nyilvános telefonhálózat híváskezdeményezés nagykereskedelmi piacán nem különíti el egymástól a lakossági és üzleti előfizetőknek nyújtott szolgáltatások körét. A Tanács ezt a kérdést meg sem vizsgálja, pedig az Európai Unió szabályai lehetővé teszik azt, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok több piacot határozzanak meg, mint amennyi a javaslatban szerepel. Ezzel a jogával például az OFTEL 1 is élt. Az Invitel Rt véleménye szerint a Tanácsnak részletesen meg kell vizsgálni azt, hogy nem alkot-e külön piacot a híváskezdeményezés nagykereskedelmi szolgáltatás attól függően, hogy a ráépülő kiskereskedelmi szolgáltatást lakossági vagy üzleti előfizetőknek nyújtják. Indoklás: Annak vizsgálatát, hogy az üzleti és lakossági előfizetők számára nyújtott híváskezdeményezés külön nagykereskedelmi piacot alkot-e különösen indokolttá teszi az, hogy a kiskereskedelmi piacon az NHH véleménye szerint is külön piacot alkot a fogyasztók ezen két csoportja. Ezen két kiskereskedelmi piacon jelentősen eltérnek egymástól a versenyviszonyok. Eltérnek szabályozási szempontból amennyiben az egyik piacon egyetemes szolgáltatási kötelezettséget írnak elő a jogszabályok -, és jelentősen eltérnek dinamikájukat tekintve is: az üzleti előfizetők piacán növekszik az előfizetők száma, a lakossági piacon pedig folyamatosan csökken. A versenyhelyzet más szempontból is jelentősen különbözik egymástól a két piacon: az általában nagyobb forgalmú üzleti előfizetők esetén megéri akár jelentős fix költséget is vállalni azért, hogy egy szolgáltató egy másik szolgáltató volt koncessziós területén szolgáltasson, amely jelentősen növeli a versenyt. A nagyobb forgalmú üzleti előfizetők képesek versenyeztetni egymással a szolgáltatókat, melynek hatására alacsonyabb árakat érhetnek el. Mivel minderre az egyéni előfizetők kisebb forgalmuknál fogva nem képesek, a két kiskereskedelmi piacon meglehetősen különbözik egymástól a versenyhelyzet. Mindemellett vannak az országban olyan szolgáltatók, amelyek csak az üzleti piacon szolgáltatnak, amiből az következik, hogy a két nagykereskedelmi piacon is különbözik egymástól a szolgáltatók száma. Az érvelést alátámasztja Shane Greenstein és Michael Mazzeo 2 tanulmánya is. A szerzők azt vizsgálják, hogy milyen hatással van a vállalatok által elérhető profit mennyiségére a versenytársak száma. Az amerikai városokban a szerzők két típusú új belépőt vizsgáltak: egyik részük csak üzleti előfizetőknek szolgáltat, a másik részük pedig üzleti és lakossági előfizetőknek is o. 2 Shane Greenstein and Michael Mazzeo: Differentiation Strategy and Market Deregulation: Local Telecommunication Entry in the Late 1990s, 2

5 A vizsgált 78 városból 52-ben 3 van olyan új belépő, amelyik csak üzleti előfizetőknek szolgáltat. Ez azt jelenti, hogy a csupán üzleti előfizetőkre koncentráló stratégia komoly alternatívát jelent. A szerzők ökonometriai elemzéssel azt vizsgálják, hogy különböző hatással van-e egy szolgáltató profitjára, ha egy ugyanolyan típusú, vagy egy másik típusú szolgáltató lép be a piacra. Az elemzés eredménye az, hogy a szokásos szignifikanciaszinteken sokkal inkább csökkenti egy vállalat profitját a vele egyező típusú vállalat belépése, mint a tőle különböző típusúé. Vagyis egy vállalat elsősorban azokkal a vállalatokkal versenyez, akik ugyanazon a kiskereskedelmi piacon működnek. Ezek az eredmények alátámasztják azt, hogy a két piacon jelentősen különböznek egymástól a verseny feltételei. Mindezek alapján meglehetősen furcsa, hogy a Tanács egyáltalán nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a kiskereskedelmi piacok fenti különbözőségei nincsenek-e hatással a nagykereskedelmi piacokra. Az üzleti előfizetőkért folytatott nagyobb verseny a kiskereskedelmi piacon nagyobb versenyhez vezethet a nagykereskedelmi piacon is. Ráadásul a szereplők száma is különbözik a két nagykereskedelmi piacon o 3

6 A KÍNÁLATI HELYETTESÍTÉS SORÁN MÁS SZOLGÁLTATÁSOKAT IS FIGYELEMBE KELL VENNI. A UPC kábeltelevíziós telefonszolgáltatása komoly helyettesítési lehetőséget jelenthet, amelyet a hatóságnak egy elején életbe lépő határozatban megfelelően elemeznie kell. A határozattervezet ugyan foglalkozik ezzel a lehetőséggel, de a rászánt két mondat tartalmát, miszerint irreális mértékű befektetés szükségeltetne a távbeszélő szolgáltatás nyújtásához, a hivatkozott kábeltelevíziós szolgáltató maga cáfolta meg az általa beindított szolgáltatáson keresztül. A kábeltelevízión keresztül nyújtott telefonszolgáltatás megjelenése indokolttá teheti azt, hogy a piac földrajzi definícióját átgondolja a hatóság, hiszen ez a típusú szolgáltatás elsősorban nagyobb városokban nyújtható gazdaságosan. Ezért az ilyen városokban jelentősen különbözhetnek a versenyviszonyok, és a helyettesítési lehetőségek az ország többi részében tapasztalttól. Különösen meglepő az is, hogy miközben a Tanács az 1. és a 2. piac vizsgálata során részletesen vizsgálta azt, hogy a helyhez kötött telefonszolgáltatás helyettesíthető-e mobiltelefon szolgáltatással, nem vizsgálja ennek a helyettesítésnek a lehetőségét a nagykereskedelmi szolgáltatás kapcsán. Véleményünk szerint különösen indokolt lehet ennek a helyettesítésnek a vizsgálata az üzleti előfizetők számára nyújtott nagykereskedelmi szolgáltatások piacán, hiszen a nagyobb forgalmú vállalatok esetében ez a helyettesítés annyira kézenfekvő, hogy számos vállalat már élt is vele, és hívószáma is mobil előtéttel kezdődik. A Tanácsnak a piac elemzése során ki kell térnie arra, hogy milyen hatással van ez a típusú helyettesítési lehetőség a nagykereskedelmi piacon megfigyelhető versenyviszonyokra. Az Invitel Rt. véleménye szerint a fent elemzett szempontok figyelembe vételével indokolt a földrajzi piacok kiterjedésének felülvizsgálata, és egy országos piac meghatározása, ami az elemzett anomáliák felszámolásán túlmenően elejét venné a különböző szolgáltatási platformok között már kialakult versenyhelyzet hosszútávú deformációjának, a vezetékes szolgáltatókat jelenleg is érzékelhetően súlytó versenyhátrány további fenntartásának. 4

7 5) Kötelezettségekkel kapcsolatos észrevételek AZ ÁTLÁTHATÓSÁG KÖTELEZETTSÉG PONTOS TARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa az átláthatóság biztosítása érdekében referenciaajánlat készítésére kötelezi az érintett szolgáltatókat. Amennyiben a híváskezdeményezés nyilvános helyhez kötött telefonhálózatból nagykereskedelmi szolgáltatást a "jogosult szolgáltató közvetítőválasztás nyújtása érdekében kívánja igénybe venni, a kötelezett szolgáltató köteles kialakítani olyan összekapcsolási pontot, amely összekapcsolási ponton keresztül a kötelezett szolgáltató valamennyi előfizetője elérhető." 4 A határozattervezet ezen kitétele szokatlan részletezettségű és mélységű beavatkozást jelent az érintett vállalkozások hálózatfejlesztési terveibe és beruházási döntéseibe. Az Európai Unió és a hazai szabályozás is abból az előfeltevésből indul ki, hogy az összekapcsolási szolgáltatásokat kereskedelmi szerződések keretében nyújtják, amelyek tartalmát abban az esetben kell a szabályozás részéről előzetesen kialakított feltételekhez kötni, ha a piaci szereplők megegyezésének készsége nem biztosított, a kereskedelmi tárgyalásokon megegyezés nem jöhet, vagy nem jön létre. Ennek a helyzetnek a kialakulását részletes piacelemzés, a piaci résztvevők tárgyalási pozícióinak ismerete és a kurdarccal végződő tárgyalások dokumentálása bizonyíthatja. Az adott kérdésben a szerződéskötési kísérletek, ajánlatkérések, a tárgyalások meghiúsulása a Tanács határozattervezetében nem dokumentált, a kötelezés erről az oldalról nem megalapozott. A határozattervezet a kötelezettségek kirovásánál az ERG Common Position on the approach to appropriate remedies in the new regulatory framework" című dokumentum ajánlásait a magyar piac sajátosságainak megfelelően alkalmazza. 5 A hivatkozott dokumentum es pontja a kereskedelmi tárgyalások kudarca esetére javasolja a szabályozó hatóságok felhatalmazását az összekapcsolási szolgáltatások végfelhasználók érdekében történő biztosításnak előírására. 6 Az előírások kiszabásánál egyaránt mérlegelni kell az infrastruktúra tulajdonosának és az összekapcsolni kívánó szolgáltatónak az érdekeit, oly módon, hogy a versenyt rövid távon erősítő kötelezés ne csökkentse a versenyzők alternatív megoldásokban megtestesülő beruházásit, amelyek hosszabb távon még erősebb versenyt eredményezhetnek. Az ezen a területen megvalósuló szabályozói beavatkozás gyökeres változást hozó és mélyreható jellege miatt a szabályozói kötelezéseknél figyelembe kell venni, hogy a létrejövő beruházásoknak az önfenntartó, vagyis a szabályozói behatásoktól mentes versenyt kell biztosítaniuk. 7 4 Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanács határozattervezete a 8-as piac azonosításához, Hírközlési Értesítő szám, 1447.o. 5 Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanács határozattervezete a 8-as piac azonosításához, Hírközlési Értesítő szám, 1496.o. 6 ERG Common Position on the approach to appropriate remedies in the new regulatory framework, ERG (03)30rev1, 50.o. 7 i.m o. Az ERG dokumentum ezeken a helyeken alapvetően a "Hozzáférési irányelv" (Directive 2002/19/EC) 19. pontját értelmezi. 5

8 A Tanács határozattervezetében a hivatkozott kötelezéssel összefüggésben nincs nyoma a mérlegelésnek, nem teljesül a kötelezések meghozásánál elvárt arányosság és megalapozottság elve. A kötelezés kiváltó okai, a megoldásra váró piaci probléma, a magyar piac sajátosságának bemutatása a piacelemzéssel foglalkozó szakaszokban nem lelhetők fel. Az összekapcsolás kérdéseivel részleteiben foglalkozó "Hozzáférési irányelv" a túlzott szabályozás elkerülése érdekében kimondja 8, hogy az összekapcsolást szabályozó korábbi irányelv kötelezései 9 érvényben maradhatnak, de azokat az előírható kötelezések maximális készletének kell tekinteni. Ezek szerint az összekapcsolási szerződésekről folyó tárgyalások keretében "bátorítható" az összekapcsolási pontok helymeghatározása, illetve azok műszaki feltételeinek szerződésbe foglalása. 10 A Tanács határozattervezetének hivatkozott kötelezése túlmutat az előírható kötelezések maximális készletén, eddig nem létező szolgáltatás nyújtására, a hálózati topológia megváltoztatására irányul. A nemzetközi gyakorlatban általában az összekapcsolási pontok számát és a hálózati hierarchiában elfoglalt helyét közlik a referencia ajánlatokban. Az inkumbens holland társaság regionális és helyi összekapcsolási pontokat jelöl meg közvetítőválasztással összefüggő összekapcsolási szolgáltatásainál 11, a Belgacom hasonló összekapcsolási lehetőségeket kínál, regiónként két összekapcsolási pontot ajánlva 12, az ír szabályozó az inkumbens és az összekapcsolást igénylő megállapodásától tette függővé a közvetítőválasztásnál igénybe vehető összekapcsolási pontot 13. Az Európai Unió tagállamaiban a referencia ajánlatoknak tartalmazniuk kell a régiók (amennyiben léteznek) körülhatárolását és régiónként legalább egy összekapcsolási pont meghatározását. 14 A nemzetközi gyakorlat tükrében a Tanács határozattervezetének hivatkozott kötelezése túlzott részletezettségű előírásnak tekinthető, sőt szemben az átláthatóság követelményének tényfeltáró tartalmával, műszaki-beruházási jellegű kötelezettséget ír elő. Éppen ezért fel kell hívnunk a Hatóság figyelmét arra, hogy amennyiben atipikus kötelezettséget kíván előírni a szolgáltatók számára, azt az európai és a hazai jogrendnek megfelelően tegye, és nem valamely ismert kötelezettség tartalmába elrejtve. Mindezek alapján az Invitel Rt. számára elfogadhatatlan az átláthatóság követelményrendszerének jelen formájú átértelmezése. 8 Directive 2002/19/EC 14. pont 9 Directive 97/33/EC, Annex VII 10 i.m. Part 2, (c), (d) 11 Reference Offer Service Description, KPN Telecom, 2001, 37.o. 12 Belgacom's Reference Interconnect Offer, 2004, o. 13 Introducing Carrier Pre-selection in Ireland, Decision notice D2/99, ODTR 99/29, 13.o

9 A KÖLTSÉGALAPÚSÁG ÉS A DÍJAK ELLENŐRIZHETŐSÉGE KÖTELEZETTSÉG PONTOS TARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA Az Európai Bizottságnak az elektronikus hírközlés piacát és szabályozását vizsgáló legújabb jelentése megállapította, hogy a magyar szabályozó hatóság több esetben is a benchmark szerinti árszabályozás mellett döntött, mert a jelentős piaci erejű szolgáltatók költségelemzését nem tartotta elfogadhatónak. 15 Ezt a megközelítést tükrözi, hogy a híváskezdeményezés díjmegállapításánál a "2., 3., 4. és 5. érintett piacon jelentõs piaci erõvel rendelkezõ szolgáltatók esetén a Tanács a benyújtott híváskezdeményezési díjaikat a méretgazdaságosság hatásának figyelembe vételével a költségalapúság követelményét kielégítőnek tekinti és jóváhagyja, ha azok az 1. számú érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltató (a Matáv Rt.) a benyújtáskor hatályos megfelelő díjait legfeljebb 40 %-kal haladják meg." 16. Ebben az esetben a szolgáltató mentesül a LRIC költségszámítási módszer alkalmazásának kötelezettsége alól. A mérték meghatározásának indokául az az utalás szolgál, hogy az eddigiekben a Matáv Rt díjait százalékban haladták meg a szolgáltatók díjtételei, aminél a 40 százalék ugyan kisebb, de ez a mérték még mindig nagyobb, mint ami a méretgazdaságosság figyelembe vételével indokolt. A méretgazdaságossági számításokat illetve az alkalmazott módszereket a határozattervezetből nem ismerhetjük meg. A vállalkozás mérete és a méretgazdaságosság elkülönülő fogalmak. A híváskezdeményezés piacát vizsgálva a méretgazdaságosság kérdése elsősorban a fogyasztószám sűrűségével közelíthető meg. Ebből a szempontból nem biztos, hogy a Matávon kívüli szereplők azonos helyzetben vannak. A nemzetközi adatok azt mutatják, hogy a híváskezdeményezés szolgáltatás díjtételei az országok közötti összehasonlításokban akár kétszeres-háromszoros különbséget is elérhetnek. 17 A kifejtett körülmények ismeretében elmondható, hogy a maximum 40 százalékos többlet mellett elhagyható költség-számítás engedménye előremutató a szolgáltatókat terhelő kötelezettségek arányosságát tekintve, másfelől viszont jól látható, hogy a szabályozott szolgáltatók csak egy szűkebb köre számára jelent valóban igénybe vehető könnyítést. Az engedmény így viszont nem teljesíti az arányosság és az egyenlő elbánás követelményeit. Amennyiben a Hatóság ezen az úton előre haladva szeretné egyszerűsíteni a szabályozás és ellenőrzés tevékenységét, az Invitel Rt. javasolja a 40 százalékos határ kibővítése annak kétszeresére, a kötelezettség hatálya alá kerülő összes szolgáltató fogyasztószám sűrűségének figyelembevételével. 15 European Electronic Communications Regulation and Markets 2004 (10 th Report), COM(2004)759final, Annex, Volume I, 165.o. 16 Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanács határozattervezete a 8-as piac azonosításához, Hírközlési Értesítő szám, 1466.o. 17 Pl. Dánia és Ausztria között a csúcsidei, helyi összekapcsolási szinten mért díjak közötti különbség több mint kétszeres (0,44 iletve 0,91 eurocent/perc), míg csúcsidőn kívül, helyi összekapcsolási szinten az Egyesült Királyság és Görögország között közel háromszoros (0,23 illetve 0,66 eurocent/perc). 7

10 SZÁMVITELI SZÉTVÁLASZTÁS Jogi észrevétel: Az Invitel Rt. álláspontjában nem vitatja a számviteli szétválasztásban meghatározott elveket, módszereket vagy formákat, véleményünk szerint azonban azok meghatározásának módja számos esetben olyan kötelezettségeket ró a Szolgáltatóra, amelynek jogkövető magatartással nem tud megfelelni. A Nemzeti Hírközlési Hatóság az Eht felhatalmazása alapján jogosult számviteli szétválasztással kapcsolatos kötelezettségek előírására, illetve külön jogszabályban meghatározott keretek között meghatározhatja azon elveket, formákat és módszereket, amelyeket a jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltató számviteli szétválasztásában alkalmazni köteles. Az említett külön jogszabály, a 19/2003. (XII.27) IHM rendelet (Rendelet) 4. (1) alapján a Hatóság a JPE szolgáltatókra számviteli szétválasztási kötelezettséget állapít meg ezen rendeletre való hivatkozással, vagy az Eht aiban foglaltak szerint. Ez azt jelenti, hogy a Hatóság felhatalmazása szerint előírhat olyan kötelezettséget, amely eltér a Rendeletben foglaltaktól, azonban ilyenkor már nem a Rendelet keretei között jár el, tehát ezen előírások esetében nem használhatja hivatkozásként a Rendelet szövegét. A Hatóság szemszögéből csak fogalmazási, netán jogfilozófiai problémát jelent a határozat-tervezet mellékletében foglaltak ilyetén előírása, azonban Szolgáltatót minden ilyen különbség előírása a jogszabályi előírásoktól való eltérésre, végső soron jogsértő tevékenységre kötelezi, mivel a Rendelet Szolgáltatót nem jogosítja fel a benne foglaltak eltéréssel történő alkalmazására. Mindezek alapján az Invitel Rt. kéri a Hatóságot, hogy a számviteli szétválasztás kötelezettség pontos tartalmának meghatározásakor minden olyan esetben, amikor a Rendelettől eltérő alkalmazást ír elő, ne használja a Rendelet valamely rendelkezését hivatkozási alapként. Általános jellegű, elvi észrevétel: A számviteli szétválasztással összefüggő kötelezettség előírása, valamint precíz és minden érintett szolgáltatóra egységes betartatása az Invitel Rt. szerint is segít megállapítani az egyes piacokon nyújtott szolgáltatások ráfordításainak és bevételeinek tényleges mértékét, valamint átlátható piaci versenyfeltételeket teremt. Ezek a kiemelt, a piaci verseny és a fogyasztói érdekek érvényesülése szempontjából lényeges célok azonban csak akkor érhetők el, amennyiben az adott piacon nyújtott szolgáltatások és azok feltételei valóban összehasonlíthatók egymással. Ennek az összehasonlíthatóságnak azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a számviteli szétválasztás kötelezettségéhez kapcsolódó alapelvek illetve fogalmak alkalmazása minden érintett szolgáltatóra nézve kötelező erejű legyen, függetlenül annak piaci erejétől. 8

11 Az Invitel Rt. határozott véleménye szerint a számviteli szétválasztás kötelezettségének csak akkor van értelme, és csak akkor érheti el célját a verseny és a fogyasztói érdek érvényesülésének fejlődését -, amennyiben minden érintett szolgáltató ugyanazon elvek és eljárások szerint szeparálja nyilvántartását. Hiába teljesíti egy jelentős piaci erejű szolgáltató a szétválasztás kötelezettségét, amennyiben a jogosult szolgáltató kimutatásai lényegesen különböznek, a szolgáltatáshoz fűződő elszámolások csak a jogosult szolgáltató felé lesznek átláthatók, aminek egyenes következménye olyan információs aszimmetria kialakulása, amely kiszámítható és átlátható versenyhelyzet helyett aránytalan előnyökhöz juttatja a szeparációra nem kötelezett szolgáltatókat. Ebben az információs aszimmetriában a kötelezett szolgáltató nem ismerheti meg a tényleges versenyfeltételeket, nem ismerheti meg azokat a körülményeket és feltételeket, amelyeknél jobbat, kedvezőbbet kell nyújtania, miközben a jogosult szolgáltató olyan elszámolást alkalmazhat, amin keresztül tényleges ráfordításait nem versenypiacra terheli. A számviteli szétválasztási elvek és módszerek féloldalas alkalmazása miatt a Hatóság is olyan helyzetbe kerülhet, amelyben a versenypiaci folyamatok felügyelete, vagy akár azok évenkénti érdemi felülvizsgálata lehetetlenné válik, hiszen almát kellene összehasonlítani a körtével. Aktuális példa lehet erre a helyzetre egyes kábeles műsorelosztó társaságok távbeszélő szolgáltatása, amelynek keretében díjmentesen kínál hálózaton belüli hívást. Ez olyan ajánlat, aminek ellenőrzött körülmények között nem lehet alákínálni, hiszen ahhoz negatív ráfordítást kellene elérni. Mindeközben az ingyenes hívás tényleges ráfordítása elvész a kábel tv szolgáltatásra terhelt teljes hálózati költségek között. Végső soron a hangszolgáltatástól független kábel tv szolgáltatás fogyasztói fizetik meg a mások által igénybe vett, állítólag ingyenes hangszolgáltatást is, keresztfinanszírozva ezzel a társaság működését. Véleményünk egyetlen jogszabálynak, illetve határozatnak sem lehet célja olyan versenyhelyzet kialakulásának elősegítése, amelyben az egyik fél legyen az inkumbens vagy újonnan piacra lépő szükségszerűen vesztes. Nem lehet indok az inkumbens szolgáltató nagy piaci részesedése, mert nem a piaci részesedés csökkentése a cél, hanem a fogyasztói érdekek érvényesülése, márpedig egyetlen fogyasztónak sem érdeke, hogy olyan szolgáltatásért fizessen, amit igénybe sem vett. Mindezek alapján az Invitel Rt. javasolja, hogy a számviteli szeparáció kötelezettsége az adott piacon jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatók mellett azokat a szolgáltatókat is terhelje, amelyek bármely más szabályozott hírközlési piacon jelentős erővel rendelkeznek, hiszen ezen szolgáltatók előfizetőinek száma, ismertsége, bejáratott értékesítési csatornái, akár az adott piac földrajzi területén már piacra lépésük időpontjában jelentősek, és lehetőségük nyílik olyan jogtalan versenyelőnyhöz jutni, amelyet fogyasztóikkal fizettetnek meg. 9

12 Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa 1015 Budapest Ostrom u Pataki Dániel elnök úr részére Tárgy: Észrevételek a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a "Híváskezdeményezés nyilvános helyhez kötött telefonhálózatból" elnevezésű nagykereskedelmi piacra (8. piacra) vonatkozó határozattervezetéhez Tisztelt Elnök Úr! A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának a "Híváskezdeményezés nyilvános helyhez kötött telefonhálózatból" elnevezésű nagykereskedelmi piacra vonatkozó határozattervezetével kapcsolatos álláspontunkat, javaslatunkat és észrevételeinket az alábbiakban foglaljuk össze. A tisztelt Tanács által készített határozattervezetre vonatkozó, jelen beadványunkban összefoglalt észrevételeink és javaslataink célja, hogy javítsa annak megalapozottságát, ezáltal valamennyi piaci szereplő és az Európai Bizottság számára szükséges és elégséges mértéke meggyőző módon elfogadható legyen. A határozattervezethez kapcsolódó részletes észrevételeink, javaslataink jelen beadványunk mellékletében találhatóak. Az átláthatóság kedvéért azonban leglényegesebb észrevételeinket az alábbiakban is összefoglaljuk: A határozattervezetnek az érintett piac azonosítására vonatkozó részével lényegében egyetértünk, arra észrevételt nem kívánunk tenni. Üdvözöljük és helyesnek tartjuk, hogy a tisztelt Tanács a földrajzi piacot a Keretirányelv 15. cikkével és a 16/2004. (IV. 24.) IHM rendelet 2. -ával összhangban a magyar elektronikus hírközlési piac sajátosságainak figyelembevételével határozta meg. A határozattervezetnek az érintett piacon jelentős piaci erejű szolgáltatók azonosítására vonatkozó döntésével egyetértünk, arra észrevételt nem kívánunk tenni. A határozattervezetnek az arányos és indokolt kötelezettségek meghatározására vonatkozó döntésével kapcsolatban számos kifogásunk és észrevételünk van: Legkritikusabbnak a jelentős piaci erejű szolgáltatók költségalapú díjai között megengedett aszimmetria mértékére vonatkozó döntést tartjuk. A piacon jelentős zavart okoz a hívásindítási díjak mértéke között jelenleg fennálló eltérés. Ez nagymértékben akadályozza a 2-5. sz. érintett piacra új szolgáltatók belépését, így a piaci versenyt, amely jelentősen el is marad az 1. sz. érintett piacon megfigyelhetőtől. Üdvözöljük, hogy ezt a problémát a tisztelt Tanács is felismerte, és deklaráltan csökkenteni kívánja a díjak közötti eltérést. Bár méltányosnak tartjuk a Tanács azon álláspontját, hogy a túlzott díjkülönbséget nem lehet azonnal megszüntetni, mert ez 1

13 súlyos zavarokat okozna az érintett helyi szolgáltatók gazdálkodásában, álláspontunk szerint a Tanács által elfogadhatónak tartott, 40 % aszimmetria túlzott mértékű és a gyakorlatban nem is eredményezné a jelenleg fennálló díjkülönbségek érdemi csökkenését. Véleményünk szerint a Tanács által javasolt megoldás, amely egy meghatározott arányt nem meghaladó díjjavaslat esetén elengedhetőnek tartja a szolgáltató által javasolt díjak költségekkel történő igazolását, nem megalapozott. A Tanács határozata semmivel sem támasztja alá, miért éppen 40% aszimmetria fogadható el. Ezen túlmenően elengedhetetlenül szükséges része kell legyen a határozatnak legalább a tényleges méretgazdaságossági különbségek által indokolt díjeltérés szintjének elemzésekkel, adatokkal alátámasztott meghatározása. A CoCom ajánlástervezete szerint is (Draft Commission Recommendation on regulatory accounting systems), ha a hatóság kisebb szolgáltatók költségalapú díjait is meghatározza, és ez eltérő bánásmódhoz vezet a legnagyobb inkumbenshez képest, akkor ezt a hatóságnak meggyőző módon igazolnia kell. Elfogadható megoldás lenne a díjak fokozatos közelítése a méretgazdaságossági különbségek által indokolt mértékhez a mobil hívásvégződtetési piachoz hasonló módon, a határozatban konkrétan meghatározott ütemezésben. A 16. piaci notifikációhoz fűzött bizottsági észrevételek alapján ez az Európai Bizottság elvárásának is vélhetően megfelelne. A méretgazdaságosság alapján indokolt díjaszimmetria tekintetében 12%-os eltérést tartunk indokoltnak. A méretgazdaságosságból adódó eltérést hívatott ugyanis kompenzálni a Matáv és az LTO-k számára előírt, a költségszámítás során alkalmazandó eltérő nagyságú tőkeköltségszorzó. Az eltérés jelenleg 2 százalékpont, azaz amennyiben feltételezzük, hogy a tőkeköltséghez hasonló mértékű eltérés van az értékcsökkenésben és az egyéb költségekben is, akkor a díjkülönbség 2/16,5=12% lehet. A méretgazdaságosság alapján indokolt díjaszimmetria mértékénél méltányossági alapon magasabb díjaszimmetria megállapításához az idő szűkében benchmark adatok is felhasználhatók. A közismerten szigorú szabályozási politikát folytató német hatóság, a RegTP október 15.-ével 0,17 -cent/percben (0,42 Ft/perc) határozta meg a díjeltérés megengedett felső értékét. Ez 29 %-kal magasabb díjakat enged meg a kisebb szolgáltatóknak. A Matáv Rt. és a többi helyi szolgáltató közötti hívásindítási díjeltérés mértéke jelenleg ennek a többszöröse, noha a méretbeli különbségek jelentősen kisebbek a német piacon érintett helyi szolgáltatók és a Deutsche Telekom között megfigyelhetőnél. A Deutsche Telekom százszor annyi fővonallal rendelkezik, mint a második legnagyobb német szolgáltató, az Arcor. Ezzel szemben a Matáv és az Invitel között ez a különbség még hatszoros sincs. Ezért véleményünk szerint az aszimmetria mértéke mindenképpen kisebb kell legyen a német piacon megállapított 29 %-nál. Az általunk még reálisnak tartott érték 25 %. Így a glide-path minden lépése az eltérés feleződését eredményezné: az első lépésben a jelenlegi 50 %-ról 25 %-ra, majd a következő lépésben 12 %-ra csökkenhetne. Külön problémát jelent, hogy a helyi szolgáltató által javasolható, meghatározott százalékkal magasabb hívásindítási díjat a referencia ajánlat beadásának időpontjában érvényes Matáv-díjakhoz kell viszonyítani. Ugyanakkor, amennyiben az új referencia ajánlatban változnának a Matáv-díjak, a tényleges aszimmetria előre nem kiszámítható mértékben eltérne a hatóság által elviekben meghatározottól. Mindez alátámasztja azon aggályunkat, hogy a díjaszimmetria a Tanács deklarált céljával ellentétben a valóságban nem fog csökkenni. A díjaszimmetriának a méretgazdaságosság alapján indokolt szintre történő csökkentésének végső határideje véleményünk szerint nem lehet későbbi, mint a következő piacelemzés időpontja. 2

14 A határozattervezet III. számú mellékletének második oldala az Eht (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva kimondja, hogy a hatóság saját Bottom-up módszerű modelljéből is határozhat meg a Kötelezettek számára használandó díjakat. Véleményünk szerint mint azt a későbbiekben részletesen is kifejtjük a Bottom-up modell ellenőrzésre alkalmas, de ármeghatározásra nem. A határozattervezet III. számú mellékletének C. pontja a tőkeköltségszorzó mértékét a 18/2003. IHM rendelet alapján állapítja meg, azonban a Hatóság a tőkeköltségszorzó értékét a végleges határozat meghozatala előtt egy független tanácsadó céggel szeretné felülvizsgáltatni. Véleményünk szerint a tőkeköltségszorzó értékének felülvizsgálatába a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat is be kellene vonni. Ezúton kérjük a tisztelt Tanácsot, hogy a Matáv Rt. határozattervezettel kapcsolatos álláspontját, javaslatait és észrevételeit határozattervezetével együtt küldje meg az Európai Bizottság részére a Keretirányelv 6. cikke (A konzultáció és az átláthatóság mechanizmusa) és az Eht a szerinti egyeztetési eljárás keretében. Az Eht. 36. (3) bekezdése alapján kérjük javaslataink, észrevételeink és megjegyzéseink szíves figyelembevételét a "Híváskezdeményezés nyilvános helyhez kötött telefonhálózatból" elnevezésű kiskereskedelmi piacra vonatkozó végleges határozat meghozatala során. Budapest, december Tisztelettel: [név] [tisztség] 3

15 A MATÁV RT. RÉSZLETES ÉSZREVÉTELEI ÉS MÓDOSÍTÁSI JAVASLATAI a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa által a "Híváskezdeményezés nyilvános helyhez kötött telefonhálózatból" elnevezésű nagykereskedelmi piac (8. piac) vonatkozásában közzétett határozattervezethez Határozat rendelkező részének II. sz. Melléklete: 4. j) A tőkeköltség üzletágakhoz való rendelésének nem megengedése gazdasági szempontból nem elfogadható, a műszaki alapterületeknek (mint önálló gazdasági egységeknek) ezt a költséget is téríttetniük kell. A transzfer áraknak annak érdekében is tartalmazniuk kell a tőkeköltséget, hogy a kiskereskedelmen belüli üzletágak jövedelmezősége ne torzuljon. 6. A szöveg szerint A kötelezett a nagykereskedelmi költségeket a transzferárban nem érvényesítheti, továbbá azon Kötelezett, aki nem nyújt be LRIC költségmodellt, a nagykereskedelmi költségeit a transzferárban nem érvényesítheti. Ellentmondás van a két mondat között, hiszen aki benyújtja a költségmodellt, a fentiek szerint az sem érvényesíthet nagykereskedelmi költséget a transzferárakban. 11. (4) Nem világos, hogy az eszközöket mely üzletágak között kellene szétosztani, kérjük ennek részletesebb magyarázatát. (4) a) Értelmezésünk szerint a kiskereskedelmi üzletágat a hálózati (hozzáférési, alap) eszközök nem szolgálják, így azokat nem kell a kiskereskedelmi üzletágnál szerepeltetni. Ebben az esetben a kiskereskedelmi üzletág átlagos befektetett tőkéje nem tartalmazza ezen hálózati eszközök értékét, így az arra vetített üzletági eredményben figyelembe kellene venni az eszközarányos megtérülést (a tőkeköltséget), ellenkező esetben az üzletági jövedelmezőségi mutató torzul. Kérjük a 17. oldalon szereplő jövedelmezőségi mutató értelmezését ebben a kontextusban. (4) b) Az eszközök üzletágak közötti szétosztásának módszerénél javasoljuk az amortizáció üzletágak közötti aránya helyett a tőkeköltség arányát alapul venni, mivel az amortizáció viszonya a nettó eszközértékhez fordítottan arányos is lehet, ezzel torzítva az értékalapú felosztást. Itt is kérdésünk, hogy a kiskereskedelmi területhez kell-e rendelni hálózati eszköz értéket. Határozat rendelkező részének III. sz. Melléklete és Indokolás B. fejezet III (Költségalapúság és a díjak ellenőrizhetősége): Alapvetően nem értünk egyet a határozattervezet célkitűzésével, amely a kisebb szolgáltatók esetében oly módon fordít különös figyelmet a kötelezettség arányosságára, hogy lehetővé teszi a 2-5. sz. érintett piacokon jelentős piaci erejű szolgáltatóknak költségadatok által nem alátámasztott díjakra vonatkozó javaslat benyújtását. A határozattervezet piacelemzési részében lényegében arra a következtetésre jut, hogy a jelentős piaci erejűként azonosított szolgáltatók hasonló piaci helyzetben vannak. Ebből a szempontból különösen fontos az a megállapítás, hogy a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférésüket a volt koncessziós szolgáltatók helyzete és tulajdonosi háttere biztosítja. Ez esetben aligha jelenthet aránytalan terhet költségmodell alkalmazása a referencia ajánlatban rögzítendő árak alátámasztásához. Annál is inkább, mert mint azt a határozattervezet is 4

16 megállapítja ezek a költségmodellek már léteznek és a feladat csupán az aktualizálásukat jelenti. A költségadatokkal alátámasztott díjmegállapítás alternatívája lehet a Tanács által javasolt, a költségalapúhoz közelítő díjaktól meghatározott mértékű eltéréssel történő díjmegállapítás. Nincs véleménykülönbség a Matáv Rt. és a Tanács között abban, hogy a díjaszimmetria alapja a méretgazdaságossági hatás által indokolt magasabb fajlagos költség lehet. A határozattervezet jelentős hiányossága, hogy nem tartalmaz számítást erre a magasabb fajlagos költségre, illetőleg a méretgazdaságossági hatásra, így nem világos, mi az a reális árszint, amihez képest a Tanács méltányossági alapon további eltérést engedélyez. Felhívjuk a tisztelt Tanács figyelmét a CoCom által közzétett ajánlástervezetre (Draft Commission Recommendation on regulatory accounting systems), amely szerint, ha a hatóság kisebb szolgáltatók költségalapú díjait is meghatározza, és ez eltérő bánásmódhoz vezet a legnagyobb inkumbenshez képest, akkor ezt a hatóságnak meggyőző módon igazolnia kell. Bár méltányosnak tartjuk a Tanács azon álláspontját, hogy a túlzott díjkülönbséget nem lehet azonnal megszüntetni, mert ez súlyos zavarokat okozna az érintett helyi szolgáltatók gazdálkodásában, álláspontunk szerint a Tanács által elfogadhatónak tartott, 40 % aszimmetria túlzott mértékű és a gyakorlatban nem is eredményezné a jelenleg fennálló díjkülönbségek érdemi csökkenését. A méretgazdaságosság alapján indokolt díjaszimmetria tekintetében 12%-os eltérést tartunk indokoltnak. A méretgazdaságosságból adódó eltérést hívatott ugyanis kompenzálni a Matáv és az LTO-k számára előírt, a költségszámítás során alkalmazandó eltérő nagyságú tőkeköltségszorzó. Az eltérés jelenleg 2 százalékpont, azaz amennyiben feltételezzük, hogy a tőkeköltséghez hasonló mértékű eltérés van az értékcsökkenésben és az egyéb költségekben is, akkor a díjkülönbség 2/16,5=12% lehet. A Tanács határozata semmivel sem támasztja alá, miért éppen 40% aszimmetria fogadható el a méretgazdaságosság által indokolt eltérés helyett. A német RegTP október 15.- ével 0,17 -cent/percben (0,42 Ft/perc) határozta meg a díjeltérés megengedett felső értékét. Ez a fix összegben meghatározott díjeltérés 29 %-kal magasabb díjakat eredményez a kisebb német szolgáltatóknál. A Matáv Rt. és a többi helyi szolgáltató közötti hívásindítási díjeltérés mértéke jelenleg ennek a többszöröse, noha a méretbeli különbségek jelentősen kisebbek a német piacon érintett helyi szolgáltatók és a Deutsche Telekom között megfigyelhetőnél.. A Deutsche Telekom százszor annyi fővonallal rendelkezik, mint a második legnagyobb német szolgáltató, az Arcor. Ezzel szemben a Matáv és az Invitel között ez a különbség még hatszoros sincs, sőt a különbség a legkisebb szolgáltató Monortelhez viszonyítva sem éri el a negyvenszerest. Ezért véleményünk szerint az aszimmetria mértéke mindenképpen kisebb kell legyen a német piacon megállapított 29 %- nál. Az általunk még reálisnak tartott érték 25 %, ami jó kiindulópontot jelenthet egy világos glide-path szabályozáshoz, amelynek végcélja a fentiek szerinti 12 % körüli díjkülönbség lenne. A mobil hívásvégződtetési piachoz hasonló glide-path szabályozás lehet a költségalapú díjmegállapítás alternatívája, ennek azonban feltétele, hogy meg kell határozni a végcélt (a méretgazdaságossági hatás adatokkal alátámasztott kiszámításával), a piaci verseny azonnali élénkítését szolgáló, de nem elfogadhatatlan mértékű terhet jelentő kiindulási pontot (pl. benchmark alapon a német példa felhasználásával) és a végcél eléréséhez vezető pontos ütemezést. A 16. piaci notifikációhoz fűzött bizottsági észrevételek alapján ez a megoldás az Európai Bizottság elvárásának is megfelelne. Az átmenet szabályozására fentieknek megfelelően javasoljuk, hogy a glide-path minden lépésével az 5

17 eltérés feleződjön: az első lépésben a 8. piaci határozattervezet kihirdetésekor a jelenlegi 50 %-ról 25 %-ra, majd a következő lépésben 12 %-ra csökkenhetne. A díjaszimmetriának a méretgazdaságosság alapján indokolt szintre történő csökkentésének végső határideje véleményünk szerint nem lehet későbbi, mint a következő piacelemzés időpontja. Külön problémát jelent, hogy a helyi szolgáltató által javasolható, meghatározott százalékkal magasabb hívásindítási díjat a referencia ajánlat beadásának időpontjában érvényes Matáv-díjakhoz kellene viszonyítani. Ugyanakkor, amennyiben az új referencia ajánlatban változnának a Matáv-díjak, a tényleges aszimmetria előre nem kiszámítható mértékben eltérne a hatóság által elviekben meghatározottól. Mindez alátámasztja azon aggályunkat, hogy a díjaszimmetria különösen egy 40 %- ban rögzített mérték esetén - a Tanács deklarált céljával ellentétben a valóságban nem csökkenne. Határozat rendelkező részének III. sz. Melléklete A Melléklet a oldalon az Eht (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva kimondja, hogy a hatóság saját Bottom-up módszerű modelljéből is határozhat meg a Kötelezettek számára használandó díjakat. Ezen határozattervezeti résszel a következők miatt nem értünk egyet: A Bottom-up módszer nem egy valóságos szolgáltató, létező hálózatára kalkulálja ki a költségeket, hanem egy idealizált, legmodernebb technikával felépített hálózat elképzelt költségeit adja meg. Nyilvánvaló, hogy a fenti feltételekkel egyetlen inkumbens szolgáltató sem volt képes kiépíteni a hálózatát, így egy precízen felépített Bottom-up módszer legföljebb csak árellenőrzési vagy összehasonlítási célokat szolgálhat, de nem lehet az alapja annak a módszernek, amellyel a hatóság a költségalapú árakat megállapítani tervezi. Véleményünket alátámasztja a HIF megrendelésére 2001-ben az Arthur Andersen által elkészített tanulmány is, amely a következőket mondja ki a Bottom-up típusú LRIC költségmodellről: A LRIC modellek másik típusa az alulról felfelé építkező (Bottom-up) modell, amely a felülről építkező modellel szemben egy elméleti (ideális) hálózati struktúrát épít fel, amelyhez elméleti költségeket rendel. Egy ilyen modell könnyen eredményezheti a Kötelezettek költség alatti árainak előírását, mely egy gazdasági vállalkozás számára elfogadhatatlan és annak alapvető érdekeivel ellentétes. Az EU hozzáférésről és összekapcsolásról szóló 2002/19/EC direktívája kimondja, hogy A nemzeti szabályozó hatóságok számításba veszik a szolgáltató befektetését, és lehetővé teszik számára a méltányos megtérülési rátát, azaz a már kiépített hálózat befektetési költségeit nem hagyhatja figyelmen kívül a hatóság. Fontos továbbá megemlíteni, hogy az EU-ban is az az elterjedt gyakorlat, hogy Bottom-up módszert csak árellenőrzési, összehasonlítási valamint elemzési célokkal 6

18 használnak a szabályozó hatóságok, így semmi nem indokolja, hogy az NHH a Bottom-up módszerre alapozva állapítsa meg a szolgáltatók költségalapú díjait. A fentieken túlmenően véleményünk szerint a hatóság díjak ellenőrzése tekintetében is csak úgy alkalmazhatja a modellt, hogy annak módszertanát az Eht (4) szerinti teljes részletességgel a szolgáltatókkal megosztja, a felosztás időszakára vonatkozó szabályokat megismerteti. Határozat rendelkező részének III. sz. Melléklete A Melléklet C. pontja a tőkeköltségszorzó mértékét a 18/2003. IHM rendelet alapján állapítja meg, azonban a Hatóság a tőkeköltségszorzó értékét a végleges határozat meghozatala előtt egy független tanácsadó céggel tervezi felülvizsgáltatni. Véleményünk szerint a tőkeköltségszorzó értékének felülvizsgálatába a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat is be kellene vonni. A Melléklet E/7. pontjának 31-es alpontja nem érthető és a számviteli sztenderdekkel ellentétes elvi alapot mutat (ld. pl. IAS36-os standard eszközértékelése), hogy amennyiben az NRC nagyobb értéket eredményez, mint a Gazdasági Érték határozat-tervezet szerinti definíció alapján, az alacsonyabb értéket kell figyelembe venni. A szolgáltatónak nyilván annyit ér az eszköz, amennyiért hasznosítani tudja, ha az NRC egy konkrét eszközár változás következtében nagyobb, mint az NBV illetve a GÉ, ez azt jelenti, hogy az adott szolgáltatónak nem érdeke tovább nyújtani az adott szolgáltatást, hanem inkább az eszközeinek az eladásában érdekelt, tehát egy ilyen szolgáltató racionális gazdasági alapon értékesítené az eszközt és nem nyújtaná az adott szolgáltatást. Az eszközök értékelése logikai alapon is a magasabb érték alapján kellene, hogy történjen. A Melléklet E/7. pontjának 32-es alpontjához megjegyzésünk, hogy a tárgyév eleji helyettesítési érték nem egyezik meg a "tárgyévet megelőző év végi (előző évi LRIC beadvány szerinti tárgyév végi) helyettesítési értékkel", mivel változik a bázisév és ezzel együtt a bázisévi nyilvántartásokban szereplő eszközök volumene is. A Melléklet E/12. pontjának 55-ös alpontja nem definiálja, hogy mit kell bemenő adatnak, és mit kell paraméternek tekinteni. Ezen kívül az átláthatóság ilyen részletezettségű "színezéssel" történő biztosítása a költségszámítási modell nagysága miatt indokolatlan többletterhet jelent a szolgáltatókra nézve. Javasoljuk, hogy egy adott munkalapon csak a bemenő adatok és a számított adatok megkülönböztetése legyen megkövetelt. Kérjük, hogy a Melléklet E/12. pontjának 59. c) alpontja helyett a következő szövegezés kerüljön a végleges határozatba: A kötelezett szolgáltató könyvvizsgálójának nyilatkozata a modellben szereplő bemenő adatok éves beszámolóval való egyezőségéről. Indokolás 7

19 Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az indokolásban (42. oldal) hivatkozott szakmai fórum és szakmai vitafórum mindenképpen hasznos volt, a szolgáltatók megismerték a tisztelt Tanács előzetes álláspontját, megközelítését, ezeket a találkozókat mégis inkább formálisnak, mint érdeminek tartottuk, a jövőben törekedni kellene a konstruktívabb párbeszéd kialakítására. Ez a vitafórum továbbá nem helyettesíti a határozattervezettel kapcsolatos nyilvános meghallgatást, hiszen ott mindössze három, a jelen piac szempontjából nem is releváns részletkérdés tekintetében ismerhettük meg a tisztelt Tanács álláspontját. A Tanács a jelentős piaci erejű szolgáltatókat jelenleg terhelő kötelezettségek egy részét megszüntetni tervezi, azonban csak z napos átmeneti időtartam eltelte után. Véleményünk szerint, mivel ezen kötelezettségek a hatályban maradó kötelezettségek révén mint azt a Tanács maga is megállapítja lényegében továbbra is érvényesülni fognak, az átmeneti időszak meghatározása nem indokolt. Indokolás A. fejezet (Módszertan) A Módszertan mechanikus bemásolásával a határozattervezet terjedelme jelentősen megnőtt, de indokolásának tartalma nem mélyült. Ezért javasoljuk, hogy a végleges határozatban csak a módszertan vonatkozó pontjaira történjen utalás. Indokolás B. fejezet I. Piacmeghatározás I.1. Jogszabályi fogalmak A jogszabályban meghatározott fogalmak hosszas felsorolása helyett javasoljuk, hogy azokra paragrafus, illetve pont szerint történjen utalás. 8

20 A PanTel Holding Rt. a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa Híváskezdeményezés nyilvános helyhez kötött telefonhálózatból piacra vonatkozó határozattervezete kapcsán, az Eht. 36 -ában meghatározott egyeztetés keretében az alábbi Í r á s b e l i é s z r e v é t e l e k e t teszi. I. A JPE szolgáltatókra kiszabott kötelezettségek A LRIC modell összeállítására a JPE szolgáltatók közül kizárólag a Matáv van kötelezve. A többi referenciaajánlat összeállítására kötelezett szolgáltató esetében nem szükséges LRIC modell összeállítása, amennyiben az alkalmazni kívánt ár a benyújtáskor hatályos Matáv árat 40%-nál jobban nem haladja meg. A PanTel elfogadja, hogy a Matáv mellett kijelölt többi volt koncessziós szolgáltató számára a LRIC modell összeállítása olyan terhet jelenthet, amit a szabályozó nem akar rájuk terhelni. Szintén elfogadjuk azt a megállapítást, mely szerint e kisebb szolgáltatók a Matáv-hoz képest méret-, választékgazdaságossági és egyéb szempontok alapján magasabb önköltséggel rendelkeznek. Ezzel együtt nem látjuk világosan, milyen szempontok alapján döntött a Tanács arról, hogy a hatályos MARIO árai felett 40%-kal határozza meg ezen szolgáltatók által még külön indoklás nélkül beadható árakat. Véleményünk szerint a 40%-os felár a Matáv áraihoz képest még a határozattervezetben megadott indoklások figyelembevételével is nagyon magas. Javasoljuk, hogy a Tanács tételesen vizsgálja meg, hogy milyen indokokat lehet figyelembe venni, és ezek egyenként milyen többletköltségekhez vezethetnek. II. A piacmeghatározásban foglalt megállapítások 1. Internet híváskezdeményezés forgalmi szolgáltatás A híváskezdeményezési piachoz kapcsolódóan vitatjuk, hogy a Tanács a közvetítőválasztással lebonyolított Internet híváskezdeményezés forgalmi szolgáltatást nem tudta volna vizsgálni. A szolgáltatás január 1.-től elviekben létezik, egyben vizsgálható is. A piacelemzéshez szükséges következtetések levonásához már elegendő néhány szolgáltatótól adatokat bekérni, ez alapján is látható, hogy ilyen típusú híváskezdeményezés tekintettel a fennálló torz piaci viszonyokra gyakorlatilag nem létezik, a korábbiakban fennálló monopolhelyzetet

21 az új szabályozás konzerválta. Véleményünk szerint a szabályozás módosítása feltétlenül szükséges. 2. PanTel összesített bevételi adatok A Piacelemzés, JPE szolgáltatók azonosítása fejezetben található 8. táblázatban a PanTel árbevétele egy elírás folytán millió Ft-ban van meghatározva. A PanTel Távközlési és Kommunikációs Rt as nettó árbevétele helyesen millió Ft. III. A kötelezettségek meghatározásához kapcsolódó megállapítások A PanTel fel kívánja hívni a szabályozó hatóság figyelmét arra az érvényes MARIO-ban megfogalmazott követelményre, mely szerint közvetítő előválasztással helyi hívásokat csak ott nyújthatnak a jogosult szolgáltatók, ahol azok a Matáv-val helyi összekapcsolási ponttal rendelkeznek. A kötelezettségek kiszabásakor, és a benyújtott RIO-k elfogadásakor a hatóságnak a jövőben figyelemmel kell lennie arra, hogy ez a gyakorlat versenykorlátozó hatású, indokolatlan többletköltséget jelent a jogosult szolgáltatónak, egyben jelentősen korlátozza a végfelhasználók választási szabadságát. A kötelezettségek meghatározásánál és a RIO-k elfogadásánál az ilyen típusú, elsősorban műszaki szempontokkal indokolt, ugyanakkor valós tartalommal nem bíró versenykorlátozó magatartást a hatóságnak meg kell előznie. Tekintettel mindezekre javasoljuk az ilyen jellegű versenykorlátozás általános tilalmának bevezetését is. Cseh Gabriella Külkapcsolati igazgató PanTel Holding Rt.