SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR TÁVOKTATÁS. Czagány László Fenyővári Zsolt Misz József MIKROÖKONÓMIA

Átírás

1 SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR TÁVOKTATÁS Czagány László Fenyővári Zsolt Misz József MIKROÖKONÓMIA 01/2007

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETŐ Szűkösség és gazdálkodás Tulajdonjogok és gazdasági rendszerek Termelési erőforrások, piacok és a gazdasági körforgás A piaci mechanizmus A közgazdaságtan módszeréről 12 Összefoglaló 13 Fontos fogalmak 15 Áttekintő kérdések 15 Feladatok A FOGYASZTÓI VÁLASZTÁS A közömbösségi görbék A helyettesítés határrátája A hasznossági függvény és a határhaszon A költségvetési egyenes A fogyasztó optimális döntése 30 Összefoglaló 32 Fontos fogalmak 32 Áttekintő kérdések 33 Feladatok A KERESLET ELEMZÉSE A jövedelemváltozás hatása A keresleti görbe levezetése Az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása Helyettesítő és kiegészítő javak A várakozások hatása Egyéni és piaci kereslet A piaci keresletre ható tényezők összefoglalása A kereslet árrugalmassága A keresleti ár és a fogyasztói többlet 50 Összefoglaló 53 Fontos fogalmak 54 Áttekintő kérdések 54 Feladatok A VÁLLALAT ÉS A TERMELÉSI ELMÉLET ALAPJAI A vállalat A termelési függvény Rövid távú termelési függvény A munka határterméke Átlagtermék és határtermék Hosszú távú termelési függvény 68 Összefoglaló 70 Fontos fogalmak 71 Áttekintő kérdések 71 Feladatok 71

3 5. A TERMELÉS KÖLTSÉGEI Költségek és profit Költségfüggvények Rövid távú költségfüggvények A határköltség Az átlag típusú költségfüggvények Hosszú távú átlagköltség görbe A költséggörbék elmozdulása 86 Összefoglaló 87 Fontos fogalmak 88 Áttekintő kérdések 88 Feladatok A JAVAK KÍNÁLATA A kompetitív piac A profitmaximalizálás logikája A kompetitív vállalat kínálati görbéje Egyéni és piaci kínálat A piaci kínálatra ható tényezők Hosszú távú egyensúly A pofit szabályozza a termelési tényezők ágazatok közötti elosztását 109 Összefoglaló 110 Fontos fogalmak 111 Áttekintő kérdések 111 Feladatok A TÖKÉLETLEN VERSENY ÉS A MONOPÓLIUM A kompetitív piactól a monopóliumig: a főbb piaci formák A tökéletlen verseny kialakulásának főbb okai A monopólium fogalma A kereslet és a határbevétel Profitmaximalizálás A monopólium jövedelemelosztási és jóléti hatásai 130 Összefoglaló 132 Fontos fogalmak 133 Áttekintő kérdések 133 Feladatok A MUNKAPIAC A munkakínálat A munkakereslet 143 Összefoglaló 150 Fontos fogalmak 151 Áttekintő kérdések 151 Feladatok 151

4 9. MEGTAKARÍTÁS ÉS BEFEKTETÉS Megtakarítás Befektetések 157 Összefoglaló 164 Fontos fogalmak 165 Áttekintő kérdések 165 Feladatok PIACI ELÉGTELENSÉGEK Külső gazdasági hatások Közjavak 180 Összefoglaló 182 Fontos fogalmak 183 Áttekintő kérdések 183 Feladatok 184 A FELADATOK MEGOLDÁSA Bevezető A fogyasztói választás A kereslet elemzése A vállalat és a termelési elmélet alapjai A termelés költségei A javak kínálata A tökéletlen verseny és a monopólium A munkapiac Megtakarítás és befektetés Piaci elégtelenségek 205

5 1. fejezet BEVEZETŐ Ebben a fejezetben megismerkedhet a közgazdaságtan alapkérdésével, a szűkösséggel, a tulajdonjogokkal, a gazdaság főszereplőivel, a háztartásokkal és a vállalatokkal, a gazdaság főbb piacaival, a fogyasztási cikkek és a termelési tényezők piacaival, a piaci mechanizmussal, a keresleti és kínálati görbével, az egyensúlyi ár és mennyiség kialakulásával, a közgazdaságtan fő módszerével, a modell alkotással Szűkösség és gazdálkodás Minden társadalom a szűkösség problémájával néz szembe: a társadalomban élő egyének mindig több jószágot akarnak fogyasztani, mint amennyit a társadalom termelni képes. A szűkösséget a korlátlan szükségletek és a korlátozott erőforrások együttes jelenléte idézi elő. De még a korlátozott szükségletekkel rendelkező archaikus társadalmak és a korlátlannak tűnő erőforrásokkal ellátott határvidéki társadalmak (pl. a vadnyugat meghódítói) is a szűkösség kérdésével szembesültek. Ezekben a szélsőséges esetekben az idő a szűkös erőforrás, amelyet gondosan el kell osztani a javak termelése és a szabadidő fogyasztása között. Ugyanakkora jószágmennyiség elfogyasztása mellett mindenki előnyben részesítené a több szabadidő élvezetét. Ez azonban nem lehetséges, mert a szabadidőt fel kell áldozni a termelés érdekében. A szűkösség a javak és az erőforrások gondos beosztására, gazdálkodásra kényszerít minket. Ha a javak korlátlan mennyiségben állnának rendelkezésre, akkor nem volna szükség gazdálkodásra. A valóságban azonban kevés olyan jószág van, amely korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. Az ilyen javakat, mint pl. a levegő szabad javaknak nevezzük. A javak túlnyomó része nem szabad, hanem gazdasági jószág, amely korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. A szabad javak korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, míg a gazdasági javak mennyisége korlátozott.

6 1. Bevezető 2 Mivel a szabad javak felhasználása nem igényel gazdálkodási döntéseket, ezért a közgazdaságtan csak a szűkösen rendelkezésre álló, vagyis gazdasági javakkal foglalkozik. A továbbiakban tehát, ha a javak kifejezést használjuk, akkor azon mindig gazdasági javakat értünk. A korlátozott mennyiségen túl a gazdasági javak fontos tulajdonsága, hogy majdnem minden jószágnak több alternatív felhasználási lehetősége van. Ha egy bizonyos irányban fölhasználunk egy jószágot, akkor azt elvontuk más felhasználási lehetőség elől. Így mint láttuk az emberek rendelkezésre álló ideje gazdasági jószág: egy nap 24 órából áll és ennél többet nem lehet felhasználni. Ha ebből mondjuk 8 órát munkavégzésre fordítunk, akkor valamennyivel szaporítjuk az elfogyasztható anyagi javak mennyiségét, viszont 8 órával csökken az élvezhető szabadidő mennyisége. Ilyenformán a gazdasági javak felhasználása hasznosságot eredményez és áldozattal (költséggel) is jár. Ez a költség a felhasznált jószágnak más szükségletünk kielégítésétől való elvonásából áll. A gazdálkodás olyan döntésekből áll, amelyekben a javak bizonyos irányú fölhasználása eredményeként várhatóan keletkező hasznosságot összevetjük az ezzel várhatóan járó áldozattal. A gazdálkodás célja az, hogy a lehető legkisebb áldozattal a legnagyobb hasznosságot érjük el. A közgazdasági elméletek legnagyobb része - és különösképpen a mikroökonómia - a gazdasági és társadalmi jelenségek magyarázata során abból az axiómából indul ki, hogy az emberek racionálisan gazdálkodnak: korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló erőforrásaikat igyekeznek úgy felhasználni, hogy a lehető legnagyobb eredményt érjék el. Az eredmény pedig nem más, mint az elért hasznosság minusz a költségek. Vajon azt jelenti racionális gazdálkodás föltevése, hogy a közgazdaságtan egy olyan anyagias világot ábrázol, amelyben csak a pénz számít? Korántsem. Mikor hasznosságról és költségről beszélünk, akkor azon alapvetően nem bizonyos pénzmennyiséget értünk. A gazdálkodás célját jelentő hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének fokát. Hasonlóképpen az áldozat, vagy költség a jólétnek, vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti. A hasznosságot és a költséget alkalmas módon kifejezhetjük pénzben is. Ebben az összefüggésben a pénz csak mérőeszközül szolgál, de nem öncélja a gazdálkodásnak. Pl. milyen megfontolás húzódik meg azon mindennapi gazdálkodási döntés mögött, hogy a boltban 200 Ft-ért veszünk egy liter tejet? A várható haszon a jólétnek az a növekménye, amely a tej elfogyasztásának köszönhető. A tejvásárlás költsége pedig az a hasznosság, amit egy másik, szintén 200 Ft-ba kerülő jószág megvásárlásával szerezhettünk volna meg. Ha a racionálisan gazdálkodó egyén egy liter tejet vásárol, akkor ez annak a jele, hogy a tej elfogyasztása nagyobb mértékben járul hozzá jólétéhez, mint 200 Ft értékű egyéb jószág elfogyasztása. A mikroökonómia minden költséget haszonáldozati, vagy másképpen alternatív költségnek (angol kifejezéssel opportunity cost-nak) tekint. Valamely gazdálkodási döntés alternatív költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében le kell mondanunk.

7 1. Bevezető 3 A költségek léte a szűkösség következménye: ha valamiből többet akarunk, akkor másvalamiből kevesebbel kell beérnünk Tulajdonjogok és gazdasági rendszerek Az emberek gazdálkodási döntéseiket mindenkor meghatározott gazdasági intézményrendszerben hozzák meg. A különféle intézményrendszereket felfoghatjuk úgy, mint a tulajdonjogok összességét. A tulajdonjogok az emberek közötti viszonyok, amelyek a javak szűkösségéből fakadnak és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák. Ebből a meghatározásból ki kell emelnünk azt, hogy a tulajdonjogok nem dolgok és emberek közötti viszonyokat, hanem emberek egymás közötti viszonyait jelentik. Ha pl. valakinek van egy autója, akkor az autóra vonatkozó tulajdonjogai nem a tulajdonos és az autó, hanem a tulajdonos és a többi ember viszonyát fejezik ki, mondjuk azt hogy a tulajdonos kizárhat másokat az autó használatából. A tulajdonjogok bizonyos viselkedési normákat, köznapi szóval játékszabályokat jelentenek, amelyeket az embereknek tiszteletben kell tartaniuk a többiekkel való kapcsolatukban. Ha a tulajdonjogokról beszélünk, akkor ne csak a magántulajdonra gondoljunk: a magántulajdon csak a tulajdonjogok összeállításának egyik fajtája. A tulajdonjogok összessége az alábbi négy elemet tartalmazza: (1) a vagyontárgy használatának jogát, (2) a vagyontárgyból eredő hasznok elsajátításának jogát, (3) a vagyontárgy formájának és tartalmának megváltoztatására vonatkozó jogot, (4) a fenti jogok részbeni, vagy egészbeni elidegenítésének (ajándékozásának, vagy elcserélésének) jogát. A magántulajdon tiszta esetében a magántulajdonost a fenti jogok gyakorlásában csak törvények korlátozzák. A tulajdonjogok elosztásának egyéb eseteiben a különböző jogok gyakorlásában az egyének egymást korlátozzák. Pl. vessük össze a tisztán magántulajdonban levő autót és a hitelre vásárolt autót. Az első esetben a törvény adta keretek között a tulajdonos gyakorolja az összes tulajdonjogot: ő használja az autót, akár taxizhat is vele, átalakíthatja, vagy szabadon el is adhatja. A második esetben a tulajdonjogok megoszlanak: a forgalmi engedélybe az elidegenítést tiltó bejegyzés kerül, a vásárló nem adhatja el az autót, míg vissza nem fizeti a fölvett hitelt. A tulajdonjogok bizonyos eloszlása meghatározza a várható hasznok és költségek eloszlását az egyének között és ezen keresztül ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára. Pl. a munkahelyi telefonok ingyenes és korlátlan használata arra ösztönzi az alkalmazottakat, hogy baráti beszélgetéseiket ne otthonról, hanem a munkahelyükről intézzék. Egy másik példa: ha magántulajdonban van egy vízterület, akkor a tulajdonos valószínűleg úgy halássza le a vizet, hogy a halállomány újretermelődése mindenkor biztosított legyen. Ha viszont bárki használhatja az adott vízterületet, akkor fennáll a túlzott lehalászás veszélye. Ilyenkor általában a használati jogot valamilyen törvényes formában korlátozzák.

8 1. Bevezető 4 A tulajdonjogok különböző elosztása tehát különböző ösztönzési rendszereket jelent. Így a tulajdonjogok különféle elosztását vizsgálhatjuk aszerint, hogy mennyire ösztönzik az erőforrások hatékony felhasználását. Pl. a modern kapitalista gazdaságokban az újítások magántulajdonban vannak: a bejegyzett újításokat bizonyos ideig (az USA-ban pl. 17, Nagy- Britanniában pedig 14 évig) védi a szabadalmi jog, biztosítva az újítók tulajdonjogait, ideértve az újításból eredő hasznok elsajátításának jogát, valamint az újítás eladásának jogát is. Ezzel szemben a középkori Kínában a császár kötelezte az újítókat arra, hogy tulajdonjogaikat osszák meg: újításaikat az egész birodalomban kötelező volt azonnyomban elterjeszteni. Rövid távon az utóbbi módszer tűnik hatékonynak: a meglevő újítások így gyorsan elterjedhetnek. Hosszú távon viszont az újítások bizonyos ideig tartó magántulajdona látszik hatékonynak, mert ez biztosítja az innovációk létrehozásához szükséges ösztönzést és a védelmi idő elmúltával az innovációk elterjedését is lehetővé teszi. A tulajdonjogok különböző eloszlása alapján különböző gazdasági rendszereket határozhatunk meg. Soron következő vizsgálódásaink tárgya a modern kapitalista gazdaság. A modern gazdaságokban (a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszerben) a korábbi rendszerektől eltérően a végső fogyasztás és a termelés szervezetileg elkülönül: a végső fogyasztás színtere a háztartás, a termelés szervezeti egységét pedig vállalatnak nevezzük. A modern gazdasági rendszereken belül a szocialista gazdaságot az állami tulajdon és a központosított gazdaságirányítás túlsúlya jellemezte. Ezzel szemben a kapitalista gazdaságban (1) a termelési erőforrások nagyrészt magántulajdonban vannak, és (2) a szűkös javakhoz való hozzájutást a szabad szerződéseken alapuló piaci csere jellemzi. A két sajátosság, a magántulajdon és a szabad piaci csere szorosan összefügg: mint láttuk, a tulajdonjogok közé tartozik a vagyontárgyak elidegenítésének joga. Így, ha a magántulajdon túlsúlya jellemzi a gazdaságot, akkor domináns lesz a piaci csere is. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a piaci cserék szabad szerződéseken alapulnak. Ez teszi lehetővé, hogy a vevők megkeressék a lehető legkedvezőbb feltételekkel kínáló eladót, az eladók pedig azokat a vevőket, akik a lehető legtöbbet hajlandók fizetni az áruért. Az árakat pedig a vevők és az eladók szabad megegyezése dönti el. A szabadon kötött szerződések a hatékony gazdálkodás szükséges feltételét jelentik. Formailag a szocialista gazdaságban is a piaci cserék dominánsak: a gazdasági szereplők a piaci cseréken keresztül pénz ellenében jutottak a javakhoz és erőforrásokhoz. Ezek a piaci cserék azonban nem szabad szerződéseken alapultak. Az állam sokféle módon meghatározta a piaci folyamatok alakulását. Pl. az eladók számára megszabta, hogy melyik vevőnek és milyen áron kell eladnia áruját. Ilyenformán a piaci cserék nem tudták betölteni szabályozó szerepüket. Ez szükségszerű kiegészítője volt a vállalatok állami tulajdonának.

9 1. Bevezető Termelési erőforrások, piacok és a gazdasági körforgás A termelési erőforrásokat a közgazdasági szaknyelv termelési tényezőknek nevezi. A termelési tényezők főbb csoportjai: munka, tőke, és természeti erőforrások. A munka a termelésben közreműködő emberi tevékenység. Bár általában egymással felcserélhetően használjuk a munkapiac és a munkaerőpiac kifejezéseket, mégis meg kell különböztetni a munkát és a munkaerőt. Míg a munka maga a termelő tevékenység, addig a munkaerő az ember munkavégző képessége, azon képességek összessége, melyek az emberek termelésben való részvételét lehetővé teszik. A munkerőt másképpen emberi tőkének is szokták nevezni. A termelési erőforrások közé tartoznak a rendelkezésre álló tőkejavak. Tőkejavakon a termelt termelési eszközöket értjük. Idetartoznak a különböző gépek, épületek, berendezések, műszerek és így tovább. A termelő vagyon a fentieken kívül magában foglalja a rendelkezésre álló földet és az egyéb természeti erőforrásokat. Ezek a nem termelt termelési eszközöket jelentik. Idetartoznak a föld mellett az ásványkincsek, a kitermelhető erdők, stb. Ezekre gyakran csak föld elnevezéssel hivatkozunk. A termelési tényezők úgy kerülnek be a termelésbe, hogy az erőforrások tulajdonosai eladják, illetve bérbeadják azokat a gazdaság termelő egységeinek, a vállalatoknak. Így a termelési tényezők piacain az eladók a termelési tényezők tulajdonosai, vevők pedig a vállalatok. A vállalatok a tényező tulajdonosoknak jövedelmeket fizetnek ki. A termelési tényezők minden csoportjának más-más jövedelemforma felel meg: (1) a munkatulajdonosok jövedelme a munka ellenértéke a munkabér, (2) a tőketulajdonosok jövedelme a tőke bérleti díja, a tőkekamat, (3) a földtulajdonosok jövedelme a föld bérleti díja, a földjáradék. Megjegyzendő, hogy a munka- és a földtulajdonosok magát a munkát és a földet bocsátják a vállalatok rendelkezésére, míg a tőkések pénztőkét kölcsönöznek a vállalatoknak, amelyek a kölcsönzött pénztőkéből a termeléshez szükséges tőkejavakat vásárolnak. Ilyenformán a kamat fogalma a pénzhez és nem a tőkéhez tapadt, ami jelentős közgazdasági vitákat eredményezett. A termelési tényezők tulajdonosai jövedelmük egy részéből végső fogyasztásra szolgáló javakat vásárolnak, míg másik részét megtakarítják. Tehát a különféle jövedelmek tulajdonosai a fogyasztási javak piacain vevőként lépnek föl, míg itt az eladók a vállalatok.

10 1. Bevezető 6 Az el nem fogyasztott, megtakarított jövedelmeket a vállalatoknak adják kölcsön, így ezek tőkefelhalmozásra, a tőkeállomány bővítésére szolgálnak. Az eddigiek alapján a piacok két nagy csoportját különböztethetjük meg: a termelési tényezők és a fogyasztási cikkek piacát. Ezek sok részpiacra tagolódnak, amelyeket mind külön kell vizsgálni. Az alábbi ábrán, a gazdasági körforgást, vagyis a gazdasági szereplők, a háztartások és a vállalatok kapcsolatait, valamint a különböző piacok összefüggéseit láthatjuk.. Kiadások Háztartások Javak Fogyasztási cikkek piacai Bevételek Javak Vállalatok Termelési tényezåk Jövedelmek Termelési tényezåk piacai Termelési tényezåk Költségek 1.1 ábra A gazdasági körforgás Az ábra leegyszerűsítve mutatja a gazdasági körforgást. (A legfontosabb egyszerűsítés, hogy elhanyagoltuk az állam szerepét.) A folytonos nyilak a gazdaság reálfolyamatait, vagyis a fogyasztási javak és a termelési tényezők mozgását mutatják, míg a szaggatott nyilak a reálfolyamatokkal ellentétes irányú pénzmozgást jelzik. Kiindulópontként válasszuk azt, hogy a háztartások vevőként lépnek föl a fogyasztási cikkek piacain. A fogyasztási javakra fordított kiadásokból a termelőknek, a vállalatoknak bevételeik lesznek. A fogyasztási javak áramlása természetesen fordított irányú: a vállalatok eladják ezeket a háztartásoknak. A termelési tényezők piacain viszont a vállalatok lépnek föl vásárlóként: az általuk megvásárolt termelési tényezők ellenértéke adja meg a termelés költségeit. A háztartások a termelési tényezők eladói és cserébe jövedelmeket (bért, kamatot, járadékot) kapnak. A termelési tényezők a háztartásoktól a vállalatok felé áramlanak. A fogyasztási cikkek és a termelési tényezők piacai természetesen nem egységesek, hiszen sokféle fogyasztási jószágot és termelési tényezőt tartalmaznak. A mikroökonómiai elemzés elsődlegesen a gazdaság egyes piacainak és e piacok egymásra hatásának vizsgálatát jelenti. A piacok jellemzése során elemezzük az egyes piacokon a keresletre és a kínálatra ható tényezőket. Az elemzés fő célja annak megállapítása, hogy mi határozza meg a kereslet és kínálat egyensúlya eredményeként kialakuló árat és a javak gazdát cserélő mennyiségét.

11 1. Bevezető 7 Miért érdeklődik a mikroökonómia szinte mániákusan a piacok iránt? Mint láttuk, a kapitalista gazdaságban a szűkös javakhoz és erőforrásokhoz való hozzájutás a piaci cserén alapul. Ilyenformán a fő gazdasági kérdés, a szűkösség problémájának megoldását a kapitalista gazdaságban a piaci mechanizmus biztosítja A piaci mechanizmus A piaci mechanizmus működését a következőkben az úgynevezett kompetitív, vagy versenypiac példáján mutatjuk be. Ennek a piaci formának fő jellegzetessége, hogy a piaci szereplők vevők és eladók árelfogadók, azaz egyéni akcióikkal nem képesek befolyásolni a piaci árat. Csakis a kollektív lépések sok egyén egyidejű akciója képes megváltoztatni a piaci árat. A kompetitív piac elemzésének alapvető eszköze a keresleti és kínálati görbe. A keresleti görbe A vevők magatartását a keresleti görbe jellemzi. Egy áru keresleti görbéje az áru keresett mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a keresletre ható egyéb tényezők nem változnak. Tipikus esetben a keresleti görbe negatív meredekségű: minél magasabb az áru ára, annál kisebb lesz a vevők által megvásárolni kívánt (keresett) mennyiség. Azt a szabályt, hogy a magasabb ár kisebb keresett mennyiséggel jár együtt, a kereslet törvényének is szokás nevezni. A keresleti görbét koordináta-rendszerben szoktuk ábrázolni, mégpedig úgy, hogy a függőleges tengelyre az áru árát, a vízszintes tengelyre pedig egy bizonyos időszak pl. egy hét alatt keresett mennyiséget vesszük föl. Példaként tekintsük az alábbi ábrát! Hamburger ára, P (Ft/db) 400 D B 100 A Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét) 1.2. ábra Egy keresleti görbe Az ábra függőleges tengelye a hamburger árát mutatja. Az árat P-vel jelöltük (price = ár). A vízszintes tengely a hamburger egy hét alatt egy bizonyos területen (pl. Budapesten) keresett mennyiségét mutatja. A mennyiség jele Q (quantity = mennyiség). Az ábrán D-vel

12 1. Bevezető 8 jelölt görbe a hamburger keresleti görbéje (demand = kereslet). Látható, hogy a D görbe negatív meredekségű, ami azt mutatja, hogy minél magasabb a hamburger ára, annál kisebb a hetente megvásárolni kívánt mennyiség. Ha pl. egy db hamburger ára 100 Ft-ról 200 Ft-ra emelkedik, akkor a budapesti fogyasztók által keresett mennyiség heti 50 ezer db-ról heti 30 ezer db-ra esik vissza és a keresleti görbe mentén A pontból B-be jutunk el. Megjegyzendő, hogy a keresleti görbe mentén haladva a hamburger árán kívül a fogyasztók döntését befolyásoló egyéb tényezőket pl. a fogyasztók jövedelmét, a melegszendvics és a gyros árát, stb változatlannak tekintettük és feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változott. Miért negatív meredekségű a keresleti görbe, azaz magasabb ár mellett miért kisebb a keresett mennyiség? Ennek két alapvető oka van: az egyik a helyettesítési hatás. Ha emelkedik a hamburger ára, akkor a fogyasztók egy része hamburger helyett egyéb helyettesítő terméket pl. melegszendvicset fog fogyasztani. A másik fontos ok a jövedelmi hatás: ha a hamburger ára nő, akkor a hamburger fogyasztók helyzete romlik, reáljövedelmük csökken és így csökkentik a hamburger és más termékek fogyasztását is. (A keresleti görbe negatív meredekségéről részletesebb elemzést a 2. fejezetben olvashatunk.) A hamburger keresleti görbéje a hamburger megvásárolni kívánt mennyiségét mutatja különböző lehetséges hamburger árak mellett, a hamburger fogyasztók döntését befolyásoló egyéb tényezőket változatlannak tekintve. Ha viszont a hamburger fogyasztást befolyásoló egyéb (a hamburger árán kívüli) tényezők változnak, akkor nem a keresleti görbe mentén haladunk, hanem maga a keresleti görbe mozdul el. Ha pl. a szarvasmarhák körében pusztító BSE kórról terjedő hírek hatására a fogyasztók csökkentik a hamburger fogyasztását, akkor a hamburger keresleti görbéje balra mozdul és pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett 50 ezer db helyett csak mondjuk 30 ezer db lesz a kereslet. Ha a keresleti görbe balra mozdul és a fogyasztók változatlan ár mellett is csak kevesebbet szeretnének vásárolni, akkor a kereslet csökkenéséről beszélünk. Az alábbi ábrán láthatjuk a kereslet csökkenésének példáját. Hamburger ára, P (Ft/db) 400 D C A kereslet csökkenése D Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét) A 1.3. ábra A kereslet csökkenése Az ábrán D 1 -gyel jelöltük az eredeti keresleti görbét és D 2 -vel a rossz hírek terjedése miatt elmozdult szaggatott vonalú keresleti görbét. Látható, hogy a D 2 keresleti görbe mentén a megvásárolni kívánt hamburger mennyiség minden ár mellett kisebb, mint az eredeti D 1 keresleti görbe mentén. Pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett a fogyasztók 50 ezer helyett 30

13 1. Bevezető 9 ezer db hamburgert kívánnak vásárolni, így a kereslet csökkenése miatt az A pontból a C pontba jutunk. A közgazdászok gyakran megkülönböztetik a keresett mennyiség változását és magának a keresletnek a változását. Ha a hamburger árának emelkedése miatt a fogyasztók kevesebb hamburgert kívánnak vásárolni, akkor a keresleti görbe mentén haladunk és a hamburger keresett mennyiségének csökkenéséről beszélünk. Ha viszont a fogyasztók valamilyen egyéb ok pl. a BSE kór miatt fogják vissza hamburger vásárlásukat, akkor a keresleti görbe balra mozdul és a hamburger kereslet csökkenéséről beszélünk. Hasonlóan ha pl. a fogyasztók jövedelmének emelkedése arra ösztönzi őket, hogy több hamburgert vásároljanak, akkor a keresleti görbe jobbra mozdul és ekkor a kereslet növekedéséről van szó. (A keresleti görbét elmozdító tényezőkről bővebben a 3. fejezetben olvashatunk.) A kínálati görbe A piac elemzésének másik eszköze a kínálati görbe. Egy áru kínálati görbéje az áru kínált mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a kínálat alakulására ható többi tényező nem változik. A kínálati görbe leggyakrabban pozitív meredekségű: minél magasabb az áru ára, annál nagyobb lesz az eladók által piacra vinni kívánt (kínált) mennyiség. Ez a szabály azonban kevésbé általános, mint a kereslet törvénye: előfordulhat függőleges és vízszintes, sőt visszahajló kínálati görbe is (ezekről a 6. és a 9. fejezetben olvashatunk bővebben). Először lássunk azonban egy példát pozitív meredekségű kínálati görbére! Hamburger ára, P (Ft/db) 400 S B 100 A Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét) 1.4. ábra Egy kínálati görbe Az ábra függőleges tengelye ismét a hamburger árát, a vízszintes tengely pedig a hamburger heti mennyiségét mutatja. Az ábrán S-sel jelölt görbe a hamburger kínálati görbéje (supply = kínálat). Látható, hogy az S görbe pozitív meredekségű, ami azt mutatja, hogy minél magasabb a hamburger ára, annál nagyobb a hetente eladni kívánt mennyiség. Ha pl. egy db hamburger ára 100 Ft-ról 200 Ft-ra emelkedik, akkor a termelők által kínált mennyiség heti 10 ezer db-ról heti 30 ezer db-ra emelkedik és a kínálati görbe görbe mentén A pontból B-be jutunk el. A keresleti görbéhez hasonlóan a kínálati görbe mentén haladva is a hamburger árán

14 1. Bevezető 10 kívüli egyéb tényezőket változatlannak tekintettük és feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változott. Ekkor a hamburger kínált mennyiségének változásáról beszélhetünk. Ha viszont a hamburger árán kívüli, a termelők helyzetét befolyásoló egyéb tényezők változnak, akkor a hamburger kínálati görbéje mozdul el, vagyis a hamburger kínálat változik. Pl. ha a marhahús ára csökken, akkor olcsóbbá válik a hamburger előállítása és ez a hamburger kínálat növekedésére vezet. Ebben az esetben a hamburger kínálati görbéje jobbra mozdul, vagyis a termelők ugyanakkora ár mellett is nagyobb mennyiséget hajlandóak piacra vinni. Az alábbi ábra szemlélteti a kínálat növekedését. Hamburger ára, P (Ft/db) S 1 S A C Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét) 1.5. ábra A kínálat növekedése Az ábrán S 1 -gyel jelöltük az eredeti kínálati görbét és S 2 -vel a marhahús árcsökkenése miatt elmozdult szaggatott vonalú kínálati görbét. Látható, hogy az S 2 kínálati görbe mentén az eladni kívánt hamburger mennyiség minden ár mellett nagyobb, mint az eredeti S 1 kínálati görbe mentén. Pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett a termelők 10 ezer helyett 30 ezer db hamburgert kívánnak eladni, így a kínálat emelkedése folytán az A pontból a C pontba jutunk. (A kínálat változásait bővebben a 6. és 7. fejezetben tárgyaljuk.) Térjünk kissé vissza a kínálati görbe alakjához! Mivel magyarázható a kínálati görbe pozitív meredeksége, azaz miért növelik a termelők a kínált mennyiséget, ha egy áru ára emelkedik? Ennek alapvető oka a termelők (vállalatok) profitmaximalizáló magatartásában rejlik, vagyis abban, hogy céljuk a minél nagyobb profit elérése. Ha nő a hamburger ára, akkor a termelők profitja legalábbis rövid távon emelkedik, még változatlan termelési mennyiség mellett is. Még nagyobb mértékben nő viszont a profit, ha az áremelkedésre válaszul a vállalatok növelik a kínált mennyiséget. Így bizonyos profittól elesnének, ha nem növelnék a kínált mennyiséget. (A kínálati görbe alakjáról bővebben a 6. fejezetben olvashatunk.) A piaci egyensúly Az előzőekben külön-külön vizsgáltuk a keresleti és a kínálati görbét. A piaci kereslet és kínálat között viszont az ár mozgása teremti meg az egyensúlyt.

15 1. Bevezető 11 Az egyensúlyi ár biztosítja keresett és kínált mennyiség egyenlőségét. Az egyensúlyi ár mellett gazdát cserélő jószágmennyiség az egyensúlyi mennyiség. Az alábbi ábra mutatja a hamburger piacán az egyensúlyi árat és mennyiséget, illetve az egyensúly kialakulásának folyamatát. Hamburger ára, P (Ft/db) D Túlkínálat S 200 E 100 Túlkereslet Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét) 1.6. ábra A piaci egyensúly Az ábrán látható, hogy a keresett és a kínált mennyiség a keresleti (D) és a kínálati (S) görbe metszéspontjában (az E pontban) egyenlő, ahol mindkettő 30 ezer db hamburger per hét. Ennél az egyensúlyi mennyiségnél a piaci ár 200 Ft/db, tehát ekkora az egyensúlyi ár. Vizsgáljuk meg, mi történik, ha a pillanatnyi piaci ár eltér az egyensúlyi ártól! Tegyük föl, például, hogy a pillanatnyilag érvényesülő piaci ár 300 Ft/db, tehát magasabb az egyensúlyi árnál. Ekkor a keresett mennyiség 20 ezer db, a kínált mennyiség pedig 40 ezer db hetente. Ilyenformán a piacon 20 ezer db-os túlkínálat uralkodik, vagyis ennyivel haladja meg a kínált mennyiség a keresett mennyiséget. Ez a túlkínálat (a raktárban maradó marhahúspogácsa és zsemle halmok) arra készteti a termelőket, hogy csökkentsék az árat és így növeljék a ténylegesen eladott áruk mennyiségét. agy növelhetik ugyanis profitjukat. Az ár esése a keresett mennyiség emelkedésével és a kínált mennyiség csökkenésével jár együtt, vagyis öszességében csökkenti a túlkínálatot. Az ár csökkenése akkor áll meg, amikor a piac eléri egyensúlyi állapotát, vagyis beáll az egyensúlyi ár. A másik oldalról tekintve a kérdést, tegyük föl, hogy a pillanatnyi piaci ár kisebb az egyensúlyinál, mondjuk 100 Ft/db! Ennél az árnál a keresett mennyiség 50 ezer db, a kínált mennyiség pedig csak 10 ezer db, tehát a piacon 40 ezer db-os túlkereslet uralkodik. Túlkereslet esetén a vevők nem tudnak annyit vásárolni amennyit szeretnének a pillanatnyilag érvényesülő piaci áron, így versenyeznek a meglevő kínálatért. Ennek során magasabb árakat ígérnek, amit az eladók boldogan elfogadnak. A piaci ár növekedése növeli a kínált mennyiséget, csökkenti a keresett mennyiséget és így végül is létrejön az egyensúly. Ha tehát a pillanatnyi piaci ár eltér az egyensúlyi ártól, akkor a túlkínálat árleszorító, vagy a túlkereslet árfelhajtó hatása az egyensúlyi állapot felé tereli a piacot. Az ilyen önmagát

16 1. Bevezető 12 helyreállító egyensúlyi állapotot stabil egyensúlynak nevezzük. (Ezzel szemben instabil egyensúly esetében az egyensúlyi állapottól való eltérés nem szünteti meg önmagát, hanem még nagyobb egyensúlytalanságot hoz létre.) Mivel (stabil egyensúly esetén) az ár mozgása megtisztítja a piacot a túlkereslettől és túlkínálattól, ezért az egyensúlyi árat piactisztító árnak is szokás nevezni. A kialakult egyensúlyi ár akkor változik, ha a keresleti, vagy a kínálati görbe elmozdul. Ha pl. a kereslet emelkedik, vagy a kínálat csökken, akkor az egyensúlyi ár emelkedni fog A közgazdaságtan módszeréről A modern közgazdaságtan - s így a mikroökonómia - alapvető módszere a modellalkotás. A modell a valóság egyszerűsített, többnyire ábrákkal és egyenletekkel kifejezett megjelenítése. A jó modell elvonatkoztat a valóságnak a vizsgált probléma szempontjából lényegtelen vonásaitól, viszont minden lényeges sajátosságot tartalmaz. A lényegtelen tulajdonságoktól való elvonatkoztatás egyszerűvé és így könnyen kezelhetővé teszi a modellt. Ugyanakkor az egyik probléma szempontjából lényegtelen sajátosság egy másik probléma vizsgálatában fontossá válhat. A fentiekben már megismertünk egy modellt, a hamburger kompetitív piaci modelljét. Ez a modell lényegében a hamburger keresleti és kínálati görbéjéből áll. A modell feltételezi, hogy minden hamburger egyforma és minden hamburgernek ugyanakkora az ára, a piacon kialakult egyensúlyi ár. Tudjuk azonban, hogy a valóságban nem minden hamburger egyforma és még az egyforma hamburgereket is eltérő áron adhatják el a különböző eladók (pl. a McDonald s és az aluljáróbeli büfé). Az egyszerű kompetitív piaci modell alkalmas lehet arra, hogy mondjuk a marhahús árváltozásának a hamburgerek árára gyakorolt hátását vizsgáljuk. Ekkor a hamburgerek sokfélesége kevéssé fontos, ezért eltekinthetünk ettől. Ha viszont éppen arra vagyunk kíváncsiak, hogy az egyes eladók miért adják különböző árakon a hamburgert, akkor a kompetitív modell helyett egy másikat kell használnunk, amelyben a hamburgerek sokfélesége fontos szerepet játszik. A modelleknek kétféle változójuk van: az exogén (magyarul külső) és az endogén (belső) változók. Az alábbi ábra szemlélteti a változók és a modell kapcsolatát:

17 1. Bevezető 13 Exogén változók Modell Endogén változók 1.7. ábra A modell és változóinak kapcsolata. Az exogén változók a modell bemeneti (input) változói: ezeket a modell adottságként kezeli, vagyis nem vizsgálja őket. Az exogén változók empirikus adatokból, vagy akár egy másik modellből származhatnak. A hamburgerpiac modelljének esetében exogén változó pl. a fogyasztók jövedelme, vagy a marhahús ára. Az endogén változók a modell eredményei, kimeneti (output) változói. Ezek az exogén változókból származnak oly módon, hogy a modell feldolgozza az exogén változókat. A hamburgerpiac modelljének endogén változói: a hamburger egyensúlyi ára és mennyisége. A modellek vizsgálatában az exogén változók módosulásának az endogén változókra gyakorolt hatását tekintjük át. Ennek során gyakran élünk a ceteris paribus feltevéssel. Ennek jelentése: egyéb exogén változók állandósága mellett. Vagyis csak egyetlen exogén tényezőt változtatunk meg és a többit állandónak tekintjük, s így vizsgáljuk az endogén változók módosulását. agy a vizsgált változó exogén tényezőnek az endogén változókra gyakorolt hatását tisztán, zavaró körülményektől mentesen vehetjük szemügyre. (A ceteris paribus feltevést valójában már a keresleti és kínálati görbe megrajzolásakor alkalmaztuk, mert feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változik és más exogén tényezők pedig állandóak maradnak.) agy a modell alapján a statisztikailag tesztelhető előrejelzéseket teszünk a vizsgált exogén változó hatásáról. Pl. a marhahús árának változását vizsgálva, azt az előrejelzést tehetjük, hogy a marhahús árának esése a hamburger piaci árának csökkenését és forgalmazott mennyiségének emelkedését vonja maga után. A modell használhatóságát az dönti el, hogy mennyire igazolódnak az ilyenfajta előrejelzések. Az elsőéves közgazdász hallgatók gyakran meglepődnek a közgazdasági modellekben alkalmazott életidegen feltevések láttán (ilyen feltevés pl. a fogyasztók tökéletes informáltsága, amelyet a 2. fejezetben fogunk alkalmazni). Nos ezek az első pillantásra megdöbbentő feltevések egyrészt a modellek egyszerűsítését, a vizsgált kérdés szempontjából lényegtelen vonások mellőzését szolgálják, másrészt a modellek használhatósága nem múlik azon, hogy feltevései mennyire reálisak. A modellek használhatósága előrejelzéseinek megbízhatóságán alapszik. Összefoglaló Minden társadalomra a szűkösség jellemző: a társadalomban élő egyének mindig több jószágot akarnak fogyasztani, mint amennyit a társadalom termelni képes. A javak döntő többsége korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló (szűkös) gazdasági jószág, amelyek

18 1. Bevezető 14 felhasználása gazdálkodási döntéseket igényel, míg csekély részük korlátlanul mennyiségű szabad jószág. A javaknak több, alternatív felhasználási lehetősége van. A közgazdaságtan azzal az alapfeltevéssel él, hogy az emberek racionálisan gazdálkodnak: szűkös erőforrásaikat igyekeznek úgy felhasználni, hogy a lehető legnagyobb nettó hasznosságot érjék el. A gazdálkodás célját jelentő hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének fokát. A költség a jólétnek, vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti. A döntések költségeit alternatív költségnek tekintjük: valamely gazdálkodási döntés költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében le kell mondanunk. A költségek léte a szűkösség következménye. A gazdálkodás keretét adó különféle intézményrendszereket felfoghatjuk úgy, mint a tulajdonjogok összességét. A tulajdonjogok az emberek közötti viszonyok, amelyek a javak szűkösségéből fakadnak és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák. A tulajdonjogok elemei: a vagyontárgy használatának joga, a vagyontárgyből eredő hasznok elsajátításának joga, a vagyontárgy megváltoztatásának joga, valamint a fenti jogok elidegenítésének joga. A tulajdonjogok eloszlása meghatározza a várható hasznok és költségek eloszlását az egyének között és ezen keresztül ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára. A modern gazdaságban a végső fogyasztás színtere a háztartás, a termelés szervezeti egysége pedig a vállalat. A kapitalista gazdaságban a termelési tényezők (a munka, tőke és a föld) nagyrészt magántulajdonban vannak, és a szűkös javakhoz való hozzájutást a piaci csere jellemzi. A termelési tényezők piacain az eladók a háztartások, vevők pedig a vállalatok. A munkatulajdonosok jövedelme a munkabér, a tőkések jövedelme a tőkekamat, a földtulajdonosok jövedelme a földjáradék. A fogyasztási javak piacain a háztartások a vevők, az eladók pedig a vállalatok. A mikroökonómiai vizsgálat elsődlegesen a gazdaság egyes piacainak és e piacok egymásra hatásának vizsgálatát jelenti. A piaci mechanizmus működését a közgazdászok a keresleti és kínálati görbe segítségével elemzik. A keresleti görbe a keresett mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a keresletre ható egyéb tényezők nem változnak. Tipikus esetben a keresleti görbe negatív meredekségű: minél magasabb az ár, annál kisebb lesz a keresett mennyiség. Az áron kívüli egyéb tényezők változása elmozdítja a keresleti görbét. Ebben az esetben a kereslet változásáról beszélünk. A kínálati görbe a kínált mennyiség alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a kínálat alakulására ható többi tényező nem változik.. A kínálati görbe leggyakrabban pozitív

19 1. Bevezető 15 meredekségű: minél magasabb az ár, annál nagyobb lesz kínált mennyiség. Az áron kívüli egyéb tényezők változása elmozdítja a kínálati görbét. Ebben az esetben a kínálat változásáról beszélünk. Az egyensúlyi ár biztosítja keresett és kínált mennyiség egyenlőségét. Az egyensúlyi ár mellett gazdát cserélő jószágmennyiség az egyensúlyi mennyiség. A piaci egyensúly tipikus esetben stabil, mert az egyensúlyi ár fölötti piaci ár túlkínálatot idéz elő, ami lenyomja az árat, míg az egyensúlyi árnál alacsonyabb piaci ár túlkeresletet okoz, ami árfelhajtó hatású. A közgazdaságtan fő módszere a modellalkotás. A modell a valóság egyszerűsített, többnyire ábrákkal és egyenletekkel kifejezett megjelenítése. A modellalkotás a valóság lényegetelennek ítélt vonásaitól való elvonatkoztatás útján történik. Az exogén változók a modell bemeneti, míg az endogén változók a modell eredmény változói. A modell vizsgálata során empirikusan tesztelhető előrejelzéseket teszünk az exogén változóknak az endogén változókra gyakorolt hatásáról. A ceteris paribus módszer alkalmazása során egyetlen exogén tényező változásának az endogén változókra gyakorolt hatását vizsgáljuk a többi exogén változó állandósága mellett.. Fontos fogalmak szűkösség alternatív költség termelési tényezők keresleti görbe egyensúlyi ár túlkereslet modell ceteris paribus gazdasági javak és szabad javak tulajdonjogok gazdasági körforgás kínálati görbe egyensúlyi mennyiség túlkínálat exogén és endogén változók Áttekintő kérdések Mi a szűkösség? Mi a gazdasági javak két fontos jellemzője? Mi a gazdálkodás célja? Mik az alternatív költségek? Mik a tulajdonjogok és melyek a tulajdonjogok elemei? Mi jellemzi a kapitalista gazdaságot? Melyek a gazdasági körforgásban szerepet játszó piacok? Melyek a termelési tényezők főbb csoportjai és milyen jövedelemformák felelnek meg az egyes termelési tényező csoportoknak? Jellemezze a keresleti és a kínálati görbét! Mi a különbség a görbék mentén való haladás és a görbék elmozdulása között? Hogyan biztosítja az ár szabad mozgása az egyensúlyt a piacon? Mi a modellalkotás lényege? Mit jelent a ceteris paribus módszer?

20 1. Bevezető 16 Feladatok 1. Az alábbi táblázat egy áru különböző árai mellett a keresett és a kínált mennyiséget mutatja. Töltse ki a táblázat üresen hagyott rovatait és állapítsa meg az áru egyensúlyi árát és mennyiségét! Ár (P) Keresett mennyiség Kínált mennyiség (S) Túlkínálat (S-D) (D) Tegyük föl, hogy egy áru keresleti görbéjét a Q = P egyenlet, míg kínálati görbéjét az Q = 25P 200 egyenlet írja le, ahol Q a keresett, illetve kínált mennyiséget, P pedig az árat jelöli. a) Határozza meg az egyensúlyi árat és mennyiséget! b) Adja meg a piaci túlkereslet, vagy túlkínálat nagyságát P = 10 és P = 18 ár mellett! c) Mekkora az az ár, amely alatt a kínált mennyiség nulla? Mekkora az az ár, amely felett a keresett mennyiség nulla?

21 2. fejezet A FOGYASZTÓI VÁLASZTÁS Ebben a fejezetben megismerkedhet a közömbösségi görbékkel, vagyis azzal, hogy a közgazdászok milyen eszközökkel modellezik az emberek preferenciáit, azzal, hogyan írhatók le a preferencia a hasznossági függvénnyel és a határhaszonnal, azzal, hogyan jellemzi a költségvetési egyenes a fogyasztási lehetőségeket, azzal, hogy költheti el a fogyasztó optimálisan jövedelmét. Az 1. fejezetben a gazdasági körforgás áttekintésénél láttuk, hogy a háztartások a megtermelt javak végső fogyasztói, vagyis a háztartások tagjai határozzák meg a megtermelt javak iránti keresletet. A piaci mechanizmus elemzése során a piac keresleti oldalát a negatív meredekségű keresleti görbével jellemeztük. A következőkben mélyebb betekintést nyerünk a fogyasztói választás elméletébe és újabb ismerteket szerzünk a fogyasztói keresletről. A fogyasztói választás elemzésének alapelve az, hogy a fogyasztó célja, hogy adott körülmények között a lehető legnagyobb jólétet érje el, más szóval korlátozott jövedelmének elköltése során a lehető legnagyobb megelégedettséget érje el. A fogyasztó tehát feltételezésünk szerint hasznosságát maximalizálja. Hasznosságnak nevezzük a fogyasztásból származó megelégedettséget. A fogyasztói döntést két dolog határozza meg: egyrészt a fogyasztó izlése, másrészt a fogyasztó pénzügyi lehetőségei. A fogyasztási magatartást a fogyasztó izlését kifejező közömbösségi görbék, és a pénzügyi lehetőségeit kifejező költségvetési egyenes segítségével fogjuk elemezni A KÖZÖMBÖSSÉGI GÖRBÉK A közömbösségi görbék elméletében feltesszük a fogyasztóról, hogy a különféle javakból különböző mennyiségeket tartalmazó jószágkosarakat képes rangsorolni, azaz bármely két jószágkosárról képes eldönteni, hogy az egyiket többre értékeli, mint a másikat, vagy éppen a két jószágkosár számára egyenértékű. A jöszágkosarak rangsorolását a preferál = előnyben részesít szó alapján preferenciarendezésnek nevezzük.

22 2. A fogyasztói választás 18 A rangsorolást úgy képzeljük el, mintha a fogyasztónak ingyen felkínálnánk két jószágkosarat; például egy olyat, amelyben két alma és három körte van és egy olyat, mely három almát és két körtét tartalmaz. Ezután megfigyeljük a fogyasztó választását és joggal mondhatjuk, hogy ha a két alma három körte kombinációt választotta, akkor azt többre értékeli, mint a három alma és a két körte együttesét. Ha viszont fogyasztónk vállat vonva azt válaszolja, hogy neki mindegy melyiket kapja, akkor a két jószágkombinációt, úgy tűnik, hogy egyenértékűnek tartja. A többre értékelt jószágkosárról azt mondhatjuk, hogy a fogyasztó számára hasznosabb, mint a másik, míg az egyenértékű jószágkosarakról azt állíthatjuk, hogy hasznosságuk egyenlő. Ha az egyszerűség és az ábrázolhatóság kedvéért csak kétféle jószágot (mondjuk x-et és y-t) tekintünk, akkor a belőlük képzett összes jószágkosarat egy koordinátarendszerben tudjuk ábrázolni. Az így meghatározott sík minden egyes pontja egy meghatározott jószágkosarat mutat. Ha olyan jószágkosarakat választunk ki amelyeket fogyasztónk egymással egyenértékűnek tekint, akkor az így kapott ponthalmaz a fogyasztó egy közömbösségi görbéjét jelenti. A közömbösség szóval arra utalunk, hogy a görbén elhelyezkedő jószágkosarakból a fogyasztó számára közömbös melyiket fogyasztja, mindegyik egyenértékű, vagyis a közömbösségi görbén elhelyezkedő jószágegyüttesek hasznossága a fogyasztó számára egyenlő. Egy közömbösségi görbe a fogyasztó számára azonos megelégedettséget biztosító jószágkosarak halmaza. Természetesen bármely jószágkosárhoz kijelölhetjük a vele egyenértékű kosarakat. Így a közömbösségi görbék végtelen sokaságát, a közömbösségi térképet kapjuk meg. A 2.1. ábra egy fogyasztó közömbösségi térképének részletét mutatja két közömbösségi görbe feltüntetésével, amelyet U 0 -al és U 1 -el jelöltünk. y 10 7,5 U 0 U 1 A D C 5 B x 2.1. ábra Egy fogyasztó közömbösségi térképének részlete

23 2. A fogyasztói választás 19 A közömbösségi görbék felrajzolásakor feltesszük a fogyasztóról, hogy telhetetlen, számára a több fogyasztás egyben hasznosabb is, vagyis azt a jószágkombinációt mindenképpen előnyben részesíti egy másikkal szemben, amely legalább egy jószágból többet tartalmaz, mint a másik, s a többi jószágból legalább ugyanannyit tartalmaz.. Például mégha nem is szereti különösebben a körtét, akkor is előnyben részesíti a két alma három körte együttesét a két alma két körte kombinációval szemben. Így a fogyasztót mindenképpen jobb helyzetbe hozzuk, ha egy jószág mennyiségét egyoldalúan növeljük. A fogyasztói telhetetlenségből két dolog következik: Egyrészt, ha valamely jószág mennyiségét egyoldalúan növeljük, akkor növekszik a fogyasztó hasznossága. Ugyanakkor az egyoldalú növelés révén az origóból messzebb levő közömbösségi görbére kerülünk. Például a 2.1. ábrán az A pontból kiindulva, amely 8x-et és 10y-t tartalmaz, ha x mennyiségét y változatlansága mellett 9-re növeljük, akkor az U 1 közömbösségi görbén levő D pontba jutunk, amely a fogyasztói telhetetlenség miatt biztosan nagyobb hasznosságot jelent, mint az A jószágegyüttes. Így U 1 minden pontja, mivel egyenértékű D-vel, nagyobb hasznosságot jelent, mint az A-val egyenértékű, U 0 közömbösségi görbén levő pontok. Így az origótól távolabb fekvő közömbösségi görbén levő kosarakat a fogyasztó többre értékeli, azok számára nagyobb hasznosságúak, mint az origóhoz közelebb fekvő közömbösségi görbén fekvők. Másrészt az ábrán látható, hogy a közömbösségi görbék negatív meredekségűek. A fogyasztói telhetetlenség alapján, ha például x jószág fogyasztott mennyiségét növeljük (az ábrán A pontból B-be haladva, 8-ről 14-re), akkor, hogy egyenértékű (azonos hasznosságú) jószágkosarakat kapjunk, az y jószág mennyiségét valamilyen mértékben csökkentenünk kell (az ábrán 10-ről 5-re). A közömbösségi görbék negatív meredekségűek, mert ugyanazon a közömbösségi görbén haladva, valamely jószág fogyasztásának növekedése a másik jószág fogyasztásának csökkenésével kell társuljon. A közömbösségi görbék másik feltűnő sajátossága a görbék konvex (alulról domború) jellege. Ez a preferenciarendezés azon feltételezett sajátosságával magyarázható, hogy a fogyasztó hasznosabbnak tartja két jószágkosár átlagát, mint az eredeti két kosarat. A 2.1. ábrán a A(8,10) és B(14,5) kosár elemeiből különböző súlyozással képzett átlagok a két pontot összekötő szakaszon helyezkednek el. Tekintsük például a két kosár egyszerű számtani átlagát, a C(11;7,5) kosarat! Feltevésünk értelmében ezt többre értékeli a fogyasztó, mint az egyenértékű A és B kosarat. Ennélfogva az A-val és B-vel egyenértékű többi kosárnak, az U 0 közömbösségi görbe pontjainak az AB szakaszhoz (és így C-hez) képest az origóhoz közelebb kell elhelyezkednie, amiből a görbe konvexitása következik. Ha a fogyasztó hasznosabbnak tartja két jószágkosár átlagát, mint az eredeti két kosarat, akkor a közömbösségi görbéi konvexek (alulról domborúak) lesznek A fenti tulajdonságok (a negatív meredekség és a konvexitás) az úgynevezett jól viselkedő közömbösségi görbék jellemző sajátosságai. Elképzelhetünk (logikailag lehetségesek) olyan

24 2. A fogyasztói választás 20 közömbösségi görbék, amelyek az előbbiekkel ellentétes vonásokat mutatnak. Viszont logikailag kizárt, hogy akár két közömbösségi görbének legyen közös pontja. A közömbösségi görbék nem metszhetik és nem érinthetik egymást. Gondoljuk meg, miért nem! Képzeljük el, hogy két közömbösségi görbe metszi, vagy érinti egymást, mint az alábbi ábrán U 0 és U 1. y U 1 U 0 A B C U 0 U ábra Ezek nem közömbösségi görbék x Az ábra szerint a fogyasztó A kosarat ugyanannyira értékeli, mint B-t, mert mindkettő az U 0 közömbösségi görbén van. Ugyanakkor C és A is közömbös számára, mert mindkettő az U 1 görbén helyezkedik el. Ebből B és C egyenértékűsége következne, ehelyett viszont a fogyasztói telhetetlenség értelmében C-t többre értékeli, mint B-t, mivel C mindkét jószágból többet tartalmaz, mint B. Ugyanezt a logikai ellentmondást kapnánk egymást metsző görbék esetén. Ezek alapján állíthatjuk, hogy csak olyan közömbösségi térkép lehetséges, amely párhuzamos (nem metsző és nem érintő) közömbösségi görbéket tartalmaz. Összefoglalásként elmondható, hogy az általában használt, úgynevezett jól viselkedő közömbösségi görbék (1) párhuzamosak; (2) az origótól távolodva nagyobb hasznosságot fejeznek ki; (3) negatív meredekségűek; (4) konvex (alulról domború) görbületűek.

25 2. A fogyasztói választás A helyettesítés határrátája Ha az egyik jószág fogyasztását csökkentjük és egy közömbösségi görbe mentén haladunk, vagyis a fogyasztó hasznossági szintje állandó, akkor a fogyasztói telhetetlenség elvéből következően a másik jószág fogyasztását valamilyen mértékben növelnünk kell. Azt az arányt, amely a két jószág fogyasztásának változása között fennáll, a helyettesítés határrátájának nevezzük. A helyettesítés határrátája (jele MRS, marginal rate of substitution) megmutatja, hogy a fogyasztó az egyik jószág egységnyi mennyiségét legalább hány egységnyi másik jószággal hajlandó helyettesíteni x és y jószág esetében a helyettesítési határráta megmutatja, hogy az x jószág fogyasztását egységnyivel csökkentve, hány egységgel kell növelni y fogyasztását, hogy ugyanazon a hasznossági szinten maradjunk. A helyettesítési határráta értékét közelítőleg úgy kaphatjuk meg, hogy a két jószág fogyasztásának változását osztjuk egymással és a kapott hányados abszolút értékét vesszük. Az abszolút érték a kényelmesség kedvéért szükséges, mivel x fogyasztásának csökkentése mindig y fogyasztásának növelésével jár egy közömbösségi görbe mentén, ezért a két jószág fogyasztása változásának aránya önmagában negatív szám lenne. A helyettesítési határráta közelítő értékét a következőképpen kaphatjuk meg: MRS y fogyasztásának változása - x fogyasztásának változása = - y x. (A képletben a jelölés kismértékű változást jelent.) A jól viselkedő, konvex görbületű közömbösségi görbékre a csökkenő helyettesítési határráta jellemző. Illusztrációként tekintsük az alábbi ábrát, amely egy fogyasztó egyik közömbösségi görbéjét mutatja.