15531/10 anp/pu/pg 1 DGH 2 B

Átírás

1 AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA Brüsszel, október 29. (05.11) (OR. en) 15531/10 Intézményközi referenciaszám: 2010/0817 (COD) COPEN 241 EJN 58 EUROJUST 122 CODEC 1136 FELJEGYZÉS Küldi: az elnökség Címzett: a Coreper/a Tanács Előző dok. sz.: 15329/10 COPEN 230 EJN 56 EUROJUST 118 CODEC 1117 Tárgy: A Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Spanyol Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezése az Európai Parlament és a Tanács irányelvére vonatkozóan a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról Irányadó vita Az Európai Tanács a Stockholmi Programban jelezte, hogy a büntetőügyekben más tagállamban található bizonyítékok beszerzésére vonatkozó meglévő jogi eszközök csupán széttöredezett rendszert alkotnak, és a kölcsönös elismerés elvén alapuló új megközelítésre van szükség, amely a kölcsönös jogsegély hagyományos rendszere által nyújtott rugalmasságot is figyelembe veszi. Az Európai Tanács ezért egy olyan átfogó rendszer kialakítását ítélte szükségesnek, amely az e területen meglévő valamennyi eszköz többek között az európai bizonyításfelvételi parancsról szóló kerethatározat helyébe lép, lehetőleg a bizonyítékok valamennyi fajtájára kiterjed, továbbá végrehajtási határidőket tartalmaz, és a lehető leginkább korlátozza a megtagadás lehetséges indokait. A fentiek alapján egy hét tagállamból álló csoport benyújtotta a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló irányelvre vonatkozó javaslatot. A javaslattal kapcsolatos megbeszélések a tanácsi munkacsoportokban a belga elnökség idején kezdődtek. A javaslatot a kulcskérdésekről folytatott első irányadó vita céljából a Tanács elé terjesztik /10 anp/pu/pg 1

2 Az európai nyomozási határozat (ENYH) mivel célja a bizonyítékszerzésre vonatkozó széttöredezett szabályrendszer megszüntetése olyan eszköz lesz, amely a kölcsönös elismerés elvét a büntetőügyekben hozott határozatok legszélesebb körére alkalmazza majd. A végleges szöveggel általános egyensúlyt kell elérni, ötvözni kell a rugalmasságot a jogbiztonsággal, továbbá a védelemhez való jogok megóvását a hatékony eljárással. Az eszköz legtöbb eleme (kibocsátó hatóság, eljárástípusok, a megtagadás indokai, határidők, költségek, formanyomtatvány, ) összefügg egymással. Az útmutatás, amelyet az elnökség a Tanács elé terjesztett kérdésekre vonatkozóan kíván megszerezni, lehetővé teszi a munkacsoport számára az előrelépést annak szem előtt tartásával, hogy más fontos kérdések tekintetében is megfelelő megoldást kell találnia. Azt, hogy sikerült-e átfogó egyensúlyt elérni, egy későbbi szakaszban kell megvizsgálni. 1. A kölcsönös jogsegélytől a kölcsönös elismerésig: a visszafejlődés tilalma mint kiindulópont A Szerződés 82. cikke egyértelműen kimondja, hogy a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul. Ennek megfelelően az európai nyomozási határozatról szóló eszköznek is az említett elven kell alapulnia. Ezt az elvet ugyanakkor a bűnügyi nyomozás szakaszában hozott határozatok sajátosságainak és különbözőségének figyelembevételével kell kezelni. Az e téren létrehozandó új eszköz céljául az igazságügyi együttműködésnek a meglévő rendszerhez képest történő fokozását és megkönnyítését kell kitűzni. Ezt a védelemhez való jogok megfelelő megóvásával és a tagállamok büntető igazságszolgáltatási rendszerei alapvető vonatkozásainak tiszteletben tartásával kell megvalósítani. Az együttműködés javítását célzó vezérelvet azonban szem előtt kell tartani. Az ENYH-nak összességében véve és az eljárási jogok közelítésére irányuló, párhuzamosan zajló munkával összefüggésben egyértelmű javulást kell hoznia, meg kell gyorsítania az eljárásokat és nagyobb garanciát kell nyújtania a tekintetben, hogy a bizonyítékok beszerezhetők más tagállamoktól /10 anp/pu/pg 2

3 Az elnökség ezért felkéri a delegációkat, hogy a tárgyalásokon vezérelvként tartsák szem előtt, hogy az ENYH különféle vonatkozásaira keresett megoldások legalább a jelenlegi rendszerhez képest nem eredményezhetnek visszalépést az érintett hatóságok közötti együttműködés mértékét illetően. 2. A megtagadás indokai: a nyomozási cselekmények tolakodó jellegén alapuló különbségtétel A kölcsönös jogsegély jelenlegi rendszere meghatározott lehetőségeket biztosít az együttműködés konkrét esetben történő megtagadásához egy olyan széles körű és tágan értelmezhető rendelkezéssel együtt, amely kimondja, hogy a jogsegély megtagadható, ha a megkeresett Fél úgy véli, hogy a kérelem teljesítése sértheti országa szuverenitását, biztonságát, közrendjét vagy más lényeges érdekét 1. A kölcsönös jogsegélytől a kölcsönös elismerésig tartó fejlődés nem jelenti azt, hogy a határozatok végrehajtása teljes mértékben automatikus. Lehetőségeket kell biztosítani ezért az ENYH végrehajtásának megtagadására (a megtagadás indokai). A megtagadás indokainak meghatározásakor azonban szem előtt kell tartani, hogy az újabb indokkal való bővítést önmagában és annak alapján kell megvizsgálni, hogy szükséges-e a végrehajtandó határozathoz. Az uniós tagállamok körében a kölcsönös elismerés elve alapján folytatott együttműködés elvileg azzal segíthető elő, ha csak korlátozott számú megtagadási indok marad. A munkacsoportban folytatott részletes megbeszéléseket követően az elnökség arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel a bűnügyi nyomozás szakaszában elrendelhető cselekmények sokféleségére, erre a kérdésre csak úgy található megfelelő megoldás, ha a megtagadási indokok kialakítása a különböző kategóriájú cselekmények függvényében történik. Ez biztosítaná a különbségtételt a megközelítésben aszerint, hogy a nyomozási cselekmény tolakodó vagy kényszerítő jellegű-e. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy már a kölcsönös jogsegély kerete is eltérő szabályokról rendelkezik a konkrét cselekmények esetében. 1 A kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, április 20-i európai egyezmény 2. cikkének b) pontja /10 anp/pu/pg 3

4 A cselekményeket az alább ismertetett kategóriák szerint kell megkülönböztetni, amelyek az érintett cselekmény tolakodó vagy kényszerítő jellegét meghatározó kritériumokon alapulnak. A megadott példák célja a szemléltetés, felsorolásuk nem kimerítő, és a munkacsoportban további megbeszélések tárgyát képezik. 1. Az első kategóriába olyan cselekmények tartoznának, amelyek nem minősülnek tolakodónak vagy kényszerítőnek, illetve túl tolakodónak vagy kényszerítőnek, és amelyek végrehajtásának a lehető legautomatikusabbnak kell lennie. Ide sorolható például az olyan ENYH, amelyet tanúk önkéntes alapon történő meghallgatása vagy olyan bizonyítékok beszerzése céljából bocsátottak ki, amelyek már a végrehajtó állam hatóságainak birtokában (pl. bírósági aktákban vagy rendőrségi adatbázisokban) vannak. 2. A második kategóriába a kényszerítő/tolakodó jellegű cselekmények tartoznának. Ebbe a kategóriába néhány olyan cselekmény sorolható, amelyet a kölcsönös jogsegély jelenlegi keretei között gyakorta alkalmaznak (főként, de nem kizárólag a házkutatás és a lefoglalás). Különösen az ilyen cselekményekre lenne alkalmazandó a visszafejlődés tilalmának fent említett elve. Az, hogy valamennyi tagállamban hasonló formában megtalálhatók, esetükben lehetővé tenné a megtagadási indokok korlátozását. A kettős büntethetőség kérdéséről ezzel összefüggésben további megbeszéléseket kell folytatni. 3. A kevésbé elterjedt cselekmények esetében amelyek a második kategóriába tartozhatnának vagy egy harmadik kategóriát alkothatnak a megtagadási indokok meghatározásakor figyelembe kellene venni, hogy egyes ilyen cselekmények esetleg nem feltétlenül léteznek valamennyi tagállamban, vagy nem alkalmazhatók a hasonló súlyosságú bűncselekményekre, ami további megtagadási indokok forrása lehet. 4. Az utolsó kategóriába a legtolakodóbb cselekmények tartoznának (pl. távközlés lehallgatása, megfigyelés, fedett nyomozás, bankszámlák ellenőrzése stb.). Valamennyi delegáció egyetért abban, hogy az irányelv hatályának nagyon széles körűnek kell lennie, és ki kell terjednie az összes létező nyomozási cselekményre, többek között az említett erősen tolakodó jellegű cselekményekre is. Általánosan elfogadott azonban, hogy ezen cselekmények tekintetében nagyobb rugalmasságot kell hagyni a végrehajtó hatóságnak. Ez a javaslat éppen ezért lehetőséget nyújt arra, hogy az együttműködés olyan helyzetekre korlátozódjon, amelyekben hasonló belföldi ügyben az adott cselekményt engedélyezték volna. Bármelyik fenti kategóriát illetően a végrehajtó hatóságnak minden esetben lehetőséget kell biztosítani arra, hogy alternatív cselekmény mellett döntsön, ha az kevésbé kényszerítő eszközök alkalmazásával ugyanazt eredményezi, mint az ENYH-ban foglaltak /10 anp/pu/pg 4

5 Az elnökség ezért felkéri a delegációkat, hogy járuljanak hozzá a különféle nyomozási cselekmények közötti, azok kényszerítő vagy tolakodó jellege alapján történő különbségtétel további vizsgálatához annak érdekében, hogy a megtagadás indokait az érintett cselekményekhez szigorúan szükséges indokokra lehessen korlátozni. 3. A széles körű megtagadási indok elkerülése A megtagadási indokok körének korlátozása a kölcsönös elismerés megkülönbözető jegye, szemben a kölcsönös jogsegély jelenlegi rendszerével. Mindazonáltal előfordulhat, hogy több megtagadási indokot is fel kell sorolni, ilyenkor ezeket egyértelműen kell megfogalmazni, és az indokoknak konkrét helyzetekre kell vonatkozniuk. A munkacsoportban folyó megbeszélések során néhány delegáció ragaszkodott a széles körű megtagadási indok szükségességéhez. E delegációk attól tartanak, hogy az irányelv azt eredményezheti, hogy olyan helyzetekben is végre kell majd hajtaniuk az európai nyomozási határozatokat, amikor ez nem áll összhangban a nemzeti jogukkal. Mindazonáltal a delegációk egyértelmű többsége jelezte, hogy az általánosan megfogalmazott széles körű megtagadási indok nem egyeztethető össze a kölcsönös elismeréssel. Azt eredményezné, hogy a kibocsátó hatóság soha nem tudná előre, hogy mire számítson a végrehajtó hatóságtól, ez pedig aláásná a jogbiztonságot és a megfelelő együttműködést. Ezért a legtöbb delegáció a széles körű megtagadási indok elkerülését részesíti előnyben. A munkacsoportban folytatott megbeszélések rámutattak arra, hogy egyedi megtagadási indokok is szolgálhatnak szükséges biztosítékként. Példaként hozták fel azt, hogy általános megtagadási indokra lenne szükség annak biztosításához, hogy az ügyvéd és a gyanúsított vagy a vádlott közötti kapcsolat védelme érdekében meg lehessen tagadni az ügyvéd irodájának átkutatására irányuló ENYH végrehajtását. Erre a helyzetre a mentességekhez és kiváltságokhoz kapcsolódó megtagadási indok is megoldást jelenthetne, amelyet tovább lehetne fejleszteni; tehát ez a helyzet nem igényel széles körű megtagadási indokot. A jogi eszköz egyéb vonatkozásait is szem előtt kellene tartani, így például azt, hogy a végrehajtó hatóság a legtolakodóbb nyomozási cselekmények esetén már jelenleg is nagy mozgástérrel rendelkezik. Az elnökség ezért felkéri a delegációkat, hogy járuljanak hozzá a széles körű megtagadási indok elkerüléséhez /10 pu/anp/pg 5

6 4. Arányosság A megbeszélések során néhány tagállam aggályának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az európai nyomozási határozatok kibocsátása, illetve végrehajtása során nem garantálható az arányosság. Az európai elfogatóparancs alkalmazásával kapcsolatos jelenlegi tapasztalatok alapján ezek a tagállamok hangsúlyozták, hogy minden ENYH esetén ellenőrizni kell annak arányosságát. A probléma megoldási módjával azonban nem minden tagállam értett egyet. A tagállamok általánosságban egyetértenek abban, hogy az arányosságot a kibocsátó hatóságnak kellene ellenőriznie, hiszen ő tudja leginkább megítélni egy ENYH kibocsátásának szükségességét és arányos voltát. Az elnökség azt javasolta, hogy a szöveget egészítsék ki egy ez irányú új rendelkezéssel, amit valamennyi delegáció támogatott. Néhány tagállam hangsúlyozta, hogy az arányosságnak is megtagadási indokot kellene jelentenie a végrehajtó hatóság számára. Mindazonáltal a delegációk túlnyomó többsége azon a véleményen van, hogy az arányosságon alapuló megtagadási indok aláásná a kölcsönös elismerésre és bizalomra épülő uniós együttműködést. Emellett azzal is érveltek, hogy az arányosság értékeléséhez a kibocsátó hatóság van a megfelelőbb helyzetben. Ezen ellenőrzésnek a végrehajtó hatóságra történő átruházása az eset alaposabb elemzését követelné meg ez utóbbitól, és ez azzal a további veszéllyel járna együtt, hogy a végrehajtó hatóság részletesebb információkat kérhet a kibocsátó hatóságtól, ami lassítaná az együttműködést. Ennek fényében az arányosságon alapuló megtagadási indok hiányát a jogi eszköz tágabb összefüggésében kell értelmezni, melynek már jelenleg is több olyan vonatkozása van, amely közvetetten ugyan, de foglalkozik az arányosság kérdésével. Ez például azt is magában foglalja, hogy a végrehajtó hatóságnak mindig meglesz a lehetősége arra, hogy az európai nyomozási határozatban meghatározottnál kevésbé tolakodó jellegű nyomozási cselekményt válasszon, ha az hasonló eredmények elérését teszi lehetővé. Ezen túlmenően fontos emlékeztetni arra, hogy a legtolakodóbb nyomozási cselekmények esetén széles körű megtagadási indok áll majd rendelkezésre, amely egy arányossági ellenőrzést is magában foglalhat. Az arányosságot közvetett módon egyéb kérdések is befolyásolják, így a lentebb említett költségek, de a fent szereplő megtagadási indokok némelyike is. A munkacsoport legutóbbi ülésein merült fel, hogy további megbeszéléseket folytassanak arról a kérdésről, hogy a kisebb jelentőségű jogsértések esetén lehessen-e nagyobb rugalmasságot biztosítani /10 pu/anp/pg 6

7 5. Költségek és a végrehajtó állam forrásaira gyakorolt hatások A megbeszélések során több delegáció is aggályának adott hangot az ENYH végrehajtásának költségeivel és az e költségek által a végrehajtó állam forrásaira gyakorolt lehetséges hatásokkal kapcsolatban, és egyetértett azzal, hogy a kérdést a legfelsőbb szinten kell megtárgyalni. E konkrét kérdést illetően néhány delegáció azon a véleményen van, hogy ne legyen kötelező a tagállamok számára az európai nyomozási határozatok végrehajtása azokban az esetekben, amikor ez aránytalan források felhasználását igényelné a végrehajtó államtól. Elhangzott az a javaslat is, hogy a végrehajtó államnak csak annyi saját forrást kelljen felhasználnia, amennyi a hasonló belföldi esetekben is a rendelkezésére állna, ami megegyezik az európai nyomozási határozatról szóló javaslatban a határidők tekintetében alkalmazott megközelítéssel. Az elnökség ebben a kérdésben is úgy véli, hogy az ENYH végrehajtásához szükséges források nem jelenthetnek általános megtagadási indokot, mert ez túlzott mértékű mérlegelési szabadságot biztosítana a végrehajtó hatóság számára, és mindez azt is jelentené, hogy a kibocsátó hatóság soha nem tudná, hogy mire számíthat. A dokumentumban előzőleg megtárgyalt kérdésekhez hasonlóan e kérdést illetően is emlékeztetni kellene a jogi eszközben már jelenleg is biztosított rugalmasságra, ami segíthetne eloszlatni a tagállamok e kérdéssel kapcsolatos aggályait. Ez a rugalmasság a javaslatban például lehetőséget biztosít arra, hogy a határidőket meg lehessen hosszabbítani, amennyiben azok egy konkrét esetben nem teljesíthetők, és arra is, hogy meg lehessen tagadni egy erősen tolakodó jellegű nyomozási cselekmény (távközlés lehallgatása, fedett nyomozás stb.) végrehajtását, amennyiben ez a cselekmény egy hasonló belföldi esetben nem lenne engedélyezett. Az elnökség véleménye szerint további megoldásokat is fel lehetne térképezni, ezek közé tartozhatna az, hogy a kibocsátó és a végrehajtó államok bizonyos meghatározott körülmények esetén megosszák egymással a költségeket. Az elnökség ezért felkéri a delegációkat, hogy fejezzék ki egyetértésüket azzal kapcsolatban, hogy az arányosság és a költségek olyan fontos kérdések, amelyekre az egyedi megtagadási indok helyett célszerű volna egyéb megoldásokat találni, és a tekintetben is, hogy a megfelelő egyensúly megvalósítása érdekében további megbeszélésekre van szükség. A Tanács felkérést kap, hogy tartson irányadó vitát a témában, és az ott elfogadott iránymutatások alapján szolgáljon útmutatással a munkacsoport számára /10 pu/anp/pg 7