EURÓPAI PARLAMENT. Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság MUNKADOKUMENTUM

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT 2004 ««««««««««««2009 Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság MUNKADOKUMENTUM az európai elfogatóparancs hatása az alapvető jogokra; első iránymutatások a Tanácshoz intézendő ajánláshoz. (A Bizottság jelentése az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, június 13-i tanácsi kerethatározat 34. cikke alapján - COM (2005) 63 és SEC(2005)267) Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság Előadó: Adeline Hazan DT\ doc PE v01

2 A jelen munkadokumentum az európai elfogatóparancs (EAW) alapvető jogokra gyakorolt hatásával foglalkozik; ugyanakkor a Szabályzat 94. cikke szerinti, a Tanácshoz intézett ajánlásra vonatkozó alapvető iránymutatásokat is megfogalmaz. 1. Az alapvető jogok tiszteletben tartása, mint a kölcsönös bizalom kulcsfontosságú eleme Az EAW maximális hatékonyságára irányuló, helyénvaló erőfeszítések nem veszélyeztetik-e ugyanakkor az alapvető jogok védelmét? Az EAW egy egyén letartóztatására, fogvatartásának biztosítására és a kibocsátó ország igazságszolgáltatásának való átadására irányul, s ennél fogva közvetlen hatást gyakorol az illető egyén fizikai szabadságára, és általában véve az Unión belül minden egyes egyén szabadságára A végrehajtás felfüggesztése az alkotmánybíróságok szintjén, a nemzeti állampolgárokkal és az alapvető jogokkal kapcsolatos aggályok miatt Néhány tagállam úgy ítélte meg, hogy az EAW végrehajtását megelőzően felül kell vizsgálnia alkotmányát, mások ezt nem tartották szükségesnek. Az utóbbi hónapok folyamán több tagállam Legfelső Bíróságához nevezetesen Belgium, Németország, Finnország, Görögország, Lengyelország és Magyarország Legfelsőbb Bíróságához valamint a francia Legfelső Semmítőszékhez érkeztek az EAW végrehajtásával kapcsolatos keresetek. Mindezidáig két olyan ítélet született mindkettő az EAW nemzeti állampolgárokra történő alkalmazására vonatkozóan amelyek problematikusnak bizonyulnak. Lengyelországban a Legfelső Bíróság április 27-i ítéletében úgy ítélte meg, hogy a nemzeti állampolgárok átadása csakis az alkotmány felülvizsgálata után lehetséges. A Bíróság 18 hónapos határidőt szabott a kormánynak arra, hogy az alkotmány felülvizsgálata révén lehetővé tegye a lengyel állampolgárok átadását; az EAW alkalmazását ugyanakkor nem függesztette fel. A Német Szövetségi Köztársaságban az Alkotmánybíróság július 18-i ítéletében semmisnek és nem létezőnek nyilvánította a kerethatározat alkalmazásáról szóló német törvényt. A Bíróság ítéletében megerősítette, hogy a kerethatározat alkalmas rá, hogy az átadás jogi alapjául szolgáljon, de úgy ítélte meg, hogy a német állampolgárok más tagállamnak történő átadása mindaddig nem lehetséges, amíg a kerethatározat végrehajtásáról új törvény nem születik. Az átmeneti időszakban a német hatóságoknak a kiadatási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazniuk, és a nemzeti állampolgárok «átadására» nincs módjuk. Ugyanakkor továbbra is kibocsáthatnak európai elfogatóparancsokat, az EAW kibocsátására vonatkozó jogszabályokat ugyanis nem nyilvánították semmisnek. A belga Állandó Választott Bíróság jelenleg vizsgál egy megsemmisítési keresetet az EAW végrehajtására vonatkozó belga jogszabályokra vonatkozóan, mely támadja azok jogi alapját, és másfelől kiemeli a diszkrimináció veszélyét a kettős vád alá helyezés elvétől való eltérések esetén. Finnországban a jogbiztonság erősítése érdekében sor kerülhet az alkotmány felülvizsgálatára, jóllehet a kerethatározat már átültetésre került a nemzeti jogba. Hamarosan a PE v01 2/6 DT\ doc

3 cseh Alkotmánybíróság elé kerülhet egy alkotmányellenességi kifogás az EAW kapcsán. Amint a németországi helyzet is szemlélteti, az EAW teljes körű és koherens alkalmazása a tagállamok között további jelentős erőfeszítéseket igényel. Alapjában nem meglepő, hogy a felmerült nehézségek jelentős része az alapvető jogok központi kérdéséhez kapcsolódik. 1.2 Mely esetekben lehet megtagadni az EAW végrehajtását az alapvető jogok védelmével kapcsolatos indokok alapján? Az EAW beillesztése a joggyakorlatba a klasszikus kiadatáshoz képest elvileg az alapvető jogok tiszteletben tartására nézve kedvező fejlemény, mivel csökkenti az önkényes intézkedések lehetőségeit. Emlékeztethetünk arra is, hogy a kerethatározat a hagyományos kiadatási eljárásnál pontosabban fogalmaz például a ne bis in idem elve, az ügyvédhez való jog, illetve a letartóztatásban töltött időnek a letöltendő büntetésből történő levonása tekintetében; ugyanakkor előrelépést jelent a jogállamiság felé is. A kerethatározat (12) és (13) preambulumbekezdése és 1. cikke szövegszerű utalást is tartalmaz az alapvető jogok tiszteletben tartásának kötelezettségére. Az 1. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy e kerethatározat nem érinti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét 1. A kerethatározat nem egységes alkalmazása valójában az EAW alapján letartóztatott személyeket súlytó diszkriminációhoz vezethetne attól függően, hogy a végrehajtó állam bírójának ellenőriznie kell-e vagy sem az EAW alapvető jogoknak való megfelelőségét. A hasonló ellenőrzések ellentmondhatnak a kölcsönös elismerés elvének. Az európai jogalkotó szándéka az volt, hogy a kölcsönös bizalom elve alapján az alapvető jogoknak való megfelelőség ellenőrzését a kibocsátó államba összpontosítsa; ugyanakkor a végrehajtó állam bírója továbbra is köteles megtagadni az alapvető jogokat sértő EAW elismerését illetve végrehajtását. Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkére tett világos utalás 2 sajnos nem feltétlenül garantálja a személyes jogok teljes körű védelmét, amint azt a német Alkotmánybíróságnak a német állampolgárok esetére vonatkozó ítélete mutatja. Az EAW végrehajtása megtagadásának kötelező esetei között nem szerepelnek egyértelműen azok az esetek, amikor a végrehajtó államra az emberi jogokról szóló európai egyezmény értelmében hárul különleges felelősség. E rendelkezések ily módon megkérdőjelezhetik a tagállam felelősségét azon esetekben, amikor bizonyítékok merülnek fel arra nézve, hogy az 1 Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke az alapvető jogok tiszteletben tartására szólít fel, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló november 4-i egyezmény, az Európai Unió alapjogi chartája és a tagállamok közös alkotmányos hagyományai által garantált formájukban. 2 Illetve az EU-szerződés 7. cikkének mechanizmusaira tett utalás (a 6. cikk elveinek súlyos és tartós megsértésének esetei), mely a kerethatározat (10) preambulumbekezdésében szerepel. DT\ doc 3/6 PE v01

4 érintett személyt ténylegesen embertelen bánásmód (nevezetesen kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód) fenyegeti, és amikor ennek ellenére átadják őt a kibocsátó államnak. 1 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata e tekintetben egyértelmű, és hangsúlyozza, hogy az Egyezményt aláíró állam felelőssége, hogy ne tegye ki az érintett személyt e körülményeknek. A Bizottság értékelésében alacsonynak ítéli e kockázatot 2. A kerethatározat csak három esetben teszi kötelezővé az elfogatóparancs végrehajtásának megtagadását (3. cikk), a másik hét esetben a döntés a tagállamok belátására bízva (4. cikk). E három kötelező eset a közkegyelem, valamint azok az esetek, amikor az érintett személyt valamely tagállam ugyanazon cselekményért már jogerősen elítélte, illetve amikor az életkora miatt büntetőjogi felelősségre nem vonható. E tekintetben sajnálatosnak tartjuk, hogy a kerethatározat nem teszi kötelezővé a személyek átadásának megtagadását az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 3. cikkében előírt esetekben Az értékelés erősítése a kölcsönös bizalom szolgálatában Általában véve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség csak egy közös a kultúrák és a jogi rendszerek különbözőségére is tekintettel lévő referenciakeret, valamint egy olyan kölcsönös értékelési mechanizmus kialakítása árán megvalósítható, amely garantálja, hogy az uniós állampolgárok mindenütt hasonló bánásmódban részesülnek. Az Alkotmányos Szerződés tervbe vette az értékelési rendszer megerősítését, kiegészítve a Tampere óta megvalósított intézkedéseket 4. A kölcsönös értékelés nélkülözhetetlen annak biztosításához, hogy az uniós állampolgárok az Európai Unió egész területén hasonló bánásmódban részesüljenek; csakis ez lehet a tagállamok közötti kölcsönös bizalom megerősödésének az alapja, ami megkönnyítheti a bírósági döntések kölcsönös elismerése elvének alkalmazását, különös tekintettel a nemzeti állampolgárok egy más tagállam bíróságának történő átadására 5. A törvényhozási intézkedéseken túl illetve azok kiegészítéseképpen törekedni kellene 1 A kerethatározat 23. cikke (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "Az átadás kivételesen ideiglenesen felfüggeszthető súlyos emberiességi okokból, például akkor, ha megalapozottan feltételezhető, hogy a végrehajtása nyilvánvalóan veszélyeztetné a keresett személy életét vagy egészségét. Az európai elfogatóparancsot végre kell hajtani, amint ezek az okok megszűntek. 2 A hasonló helyzet "egy kölcsönös bizalomra épített rendszerben csak kivételes eset lehet ", COM(2005)63 végleges, 6.o. 3 Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 3. cikke szerint: Senkit sem lehet kínzásnak, vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. 4 Az Alkotmányos Szerződés III-260. cikke a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre irányuló intézkedések kölcsönös értékelési mechanizmusának kialakítását írja elő. 5 Az Európai Parlament ajánlása a Tanács részére a bűnügyi igazságszolgáltatás minőségéről és a bűnügyi jogrendszernek a tagállamokban történő összehangolásáról (P6_TA(2005)0030, ). Előadó: Antonio Costa (2005/2003(INI)). PE v01 4/6 DT\ doc

5 Európában az alapvető jogok közös kultúrájának erősítésére 1. Ösztönözni kell minden olyan intézkedést, amely elősegíti a Legfelsőbb Bíróságok, az igazságügyi hatóságok, jogi szakértők és kutatók közötti párbeszédet és információcserét illetve a nemzetközi hálózatok kialakulását, a Parlament korábbi ajánlásának megfelelően. A bizalom nem rendeletek kérdése, kialakítása és megszilárdítása csakis a gyakorlatban lehetséges. A leendő Alapvető Jogok Ügynökségére e téren kiemelten fontos feladat vár Első iránymutatások a Tanácshoz intézendő ajánláshoz A vélemény előadója az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságon belüli megvitatás céljából valamint a október án rendezendő első összevont parlamenti ülésen a nemzeti parlamenti képviselő kollégákkal folytatott vitákhoz a következő alapvető iránymutatásokat javasolja, melyeket a későbbiek során az Eljárási Szabályzat 94. cikke alapján megfogalmazott ajánlások alapját képezhetik: Sajnálatosnak tartjuk, hogy annak ellenére, hogy az EAW az Európai Unióról szóló szerződés 31. és 34. cikkén alapuló, a harmadik pillérhez tartozó jogi eszköz, elfogadása során a Parlament szerepét akárcsak a Bíróság ellenőrző szerepét is teljességgel mellőzték. A fenti demokratikus mulasztás ellensúlyozására az EUszerződés 42. cikkében előírt lehetőség mielőbbi alkalmazását sürgetjük, az Alkotmányos Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek szellemében, melyekről meg kell jegyezni, hogy a közelmúlt ratifikálási kampányai során semmilyen vita vagy az Alkotmánnyal szembeni elutasító magatartás alapját nem képezték. Az EAW újító intézkedés, amelynek példaértéke van az igazságügyi együttműködés fejlesztésére illetve a kölcsönös bizalom erősítésére nézve, és amely közvetlen hatással van az állampolgári szabadságjogokra is. Ezért feltétlenül ki kell dolgozni az értékelés sajátos módozatait, beleértve az igazságszolgáltatás képviselői által a gyakorlatban tapasztalt problémák alapos értékelését. Ezen túlmenően rendkívül hasznos volna az is, ha az EAW következő értékeléseiben a különböző típusú szabálysértések részletes bontásban is szerepelnének. Az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek szorosan együtt kell működniük az értékelési eljárás során, az Alkotmányos Szerződés III-260. cikkének szellemében. Biztosítani kell a szükséges forrásokat a nemzeti jogba való átültetés minőségének ellenőrzéséhez; ez az ellenőrzés a Bizottság feladata, mert ő a Szerződés betartásának legfőbb garanciája. A Bizottságnak tehát megfelelő forrásokat kell biztosítani e célra. 1 A Parlament állásfoglalása az alapvető jogok támogatásáról és védelméről: a nemzeti és európai intézmények szerepéről, beleértve az alapvető jogok Ügynökségét (P6_TA-PROV(2005)0208, ). Előadó: Gál Kinga (2005/2007(INI)). 2 A Parlament a közeljövőben hozza meg döntését az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló tanácsi rendeleti javaslattal illetve tanácsi határozati javaslattal kapcsolatosan (COM(2005)280, ). DT\ doc 5/6 PE v01

6 El kell ugyanakkor kerülni, hogy egyszerre több párhuzamos vizsgálat is induljon, bár a Tanács harmadik pillérhez tartozó intézkedésről lévén szó jogosan érezhet indíttatást saját vizsgálat megindítására. A lényeg, hogy a Bizottság pontos és megbízható információkat gyűjtsön össze, és azokat átadja megvizsgálásra az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek. A kölcsönös elismerés és a minimális harmonizáció elválaszthatatlanok egymástól. Csak remélhetjük, hogy a jövőben több dinamizmust tapasztalunk a harmonizáció terén, és a nemzeti jogrendszerek különbségeinek figyelmen kívül hagyása vagy lebecsülése nélkül tovább bővíthető az a közös jogi korpusz, amelyre alapozva továbbfejleszthető a kölcsönös elismerés. A jelen pillanatban a Tanács túlságosan félénken közelít a harmonizáció témájához, az egységes európai jogi térség kialakításának feladatát teljes egészében a kölcsönös elismerésre hárítva. A kölcsönös elismerés segíthet az előrelépésben, ám hatása mindaddig korlátozott marad, amíg nincsenek meg a kellően széles közös törvényhozási alapok. PE v01 6/6 DT\ doc