ADATOK A NÓGRÁD MEGYEI

Átírás

1 A Puszta /16, pp ADATOK A NÓGRÁD MEGYEI VIDRAÁLLOMÁNY (LUTRA LUTRA) TÁPLÁLKOZÁSBIOLÓGIÁJÁHOZ KOŠČO JÁN, PREŠOV BALÁZS PAVOL, PREŠOV EPERJESI EGYETEM, ÖKOLÓGIAI TANSZÉK BEVEZETÉS A Zagyva vízgyűjtő területéről származó vidraürülék összetételének elemzésekor felfigyeltünk arra, hogy az itt élő populáció tápláléka nem a fajra jellemző összetételt mutatja (Koščo et al., 2000). Benne a halak aránya csupán 56 százalékot ért el, szemben a szokásos százalékos részesedéssel (Koščo, 1998). A megvizsgált ürülékek 25 százaléka növényi maradványokat is tartalmazott, 12,5 százaléka pedig kizárólag növényi részek csipkebogyó, kökény, napraforgómag emésztetlen maradványaiból tevődött össze. Ezek a tapasztalatok indítottak arra, hogy ichthyológiai vizsgálatokat folytassunk Nógrád megye vízfolyásain ANYAG ÉS MÓDSZER június 9-én és 10-én a Bükki Nemzeti Parkkal együttműködve hét Nógrád megyei vízfolyást vizsgáltunk, összesen nyolc mintavételi helyen. Az elektromos halászgéppel fogott halakat határozás, valamint a standard testhossz és a teljes hossz ±1 mm pontosságú lemérése után visszaengedtük a vízbe. Lelőhelyeink, melyek fekvését az 1. ábra mutatja be, a következők voltak: 1 Szuha-patak (Jobbágyi), 2 Tarna (Istenmezeje), 3 Zagyva (Pásztó), 4 Zagyva (Nemti), 5 Dobroda-patak (Litke), 6 Ménes-patak (Pösténypuszta), 7 Fekete-víz (Őrhalom), 8 Lókos-patak (Érsekvadkert).

2 A vizsgált vízszakaszok, melyek hossza a meder tagoltságától függően 30 és 90 méter között változott, zömmel agrárkörnyezetben húzódnak. Partjaikról a fák és bokrok hiányoznak, lassú vizük (átlagosan 30) cm mély, iszapos medrük 1-3 m széles, növényzettel sűrűn benőtt. Kivételt képez ez alól a 2. számú mintavételi hely (Tarna Istenmezeje), amely részben belterületen húzódik, esése és sebessége nagyobb, partját fűzbokrok kísérik. A tudományos nevek és a fajok ökológiai jellemzői tekintetében Holčík (1998) munkáját tekintettük irányadónak, a magyar halneveket Harka (1997) szerint adjuk meg. EREDMÉNYEK A mintavételek során előkerült 519 halpéldány 5 családba és 16 fajba sorolható. Legnagyobb fajszámmal (12) a pontyfélék (Cyprinidae) képviseltetik magukat. A példányok 45,1 %-át a domolykó (Leuciscus cephalus), 16,2 %-át a fenékjáró küllő (Gobio gobio), 12,7 %-át a kövi csík (Barbatula barbatula), 8,7 %-át a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus), 6,2 %-át a vágó csík (Cobitis taenia) adta. Ez az öt domináns faj 88,9 %-át tette ki az egyedek összes számának, míg a fennmaradó 11 faj együttesen is csupán 11,1 %-át (1. táblázat d %). A fenékjáró küllő a vizsgált helyek 87,5 %-án, a domolykó és a vágó csík egyaránt %-án fordult elő. Elterjedtség tekintetében gyakori fajnak minősíthető még a szivárványos ökle és a bodorka (62,5-62,5 %), valamint a lelőhelyek 50 %-án jelen lévő kövi csík. A hat faj együttesen az előfordulások 92 %-át adja (1. táblázat f %). A fajok ökológiai jellemzők szerinti megoszlása a következő: táplálkozásbiológiai szempontból százalékuk eurifág, a vízsodrás tekintetében százalékuk euritóp, ívási aljzatra nézve 27 százalékuk fito-litofil. A fajok 35 %-a bentoszhoz kötött, gyakorta az üledékben megbúvó faj, amely a vidra táplálékaként jelentéktelen. Méret tekintetében a kis növésű fajok túlsúlya jellemző, a gazdaságilag jelentős fajoknak legföljebb fiatal, méreten aluli példányai fordulnak elő. A vizsgált vízszakaszokon a halak átlagos standard testhossza és 142,6 mm között változott. A teljes minta testhossz-átlaga 79,9 mm volt (2. táblázat). A példányok 75,6 %-a 100 mm alatti, 85 %-uk nem lépi túl a 110 mm-es testhosszt, míg a 150 mm-t meghaladó példányok aránya csupán 4 % (2. ábra). A fajok közül a 100 mm-es átlaghosszt csak a nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus), a paduc (Chondrostoma nasus), az ezüstkárász (Carassius auratus) és a sügér (Perca fluviatilis) haladta meg, ám a mintánkban ezek csupán 5,6 %-kal voltak jelen. ÉRTÉKELÉS Ichthyológiai felmérésünk során minden olyan faj előkerült, melyet a vidra ürülékéből korábban sikerült kimutatni (Koščo et al., 2000) a Zagyva vízgyűjtőjén. Az 5 % feletti számaránnyal képviselt öt domináns faj közül a pontyfélékhez tarozókat (domolykó, fenékjáró küllő, szivárványos ökle) a vidra előnyben részesíti táplálkozása során (Koščo, 1997; Vrbová, 1991). Különösen érvényes ez a domolykóra, ha nagyobb számban fordul elő az adott élőhelyen (Vrbová, 1991; Koščo et Košuth, 1995 a, 1995 b, 1997, 1999, Koščo et Korňan, 1999). A további két domináns fajra (kövi csík, vágó csík) a vidra kevéssé vadászik (Koščo et Košuth, 1999), táplálékából eddig csupán a kövi csíkot sikerült kimutatni (Libois et al., 1987; Koščo et Košuth,

3 1997). A vágó csík hiányát az magyarázza, hogy élete nagy részét az üledékbe temetkezve, a vidra elől rejtve tölti. A vizsgálatokban előkerült többi faj nagyrészt pontyféle, hasonlóképpen a Zagyva mentén élő vidrák ürülékéből származó, családi hovatartozásig besorolt fajok csontmaradványaihoz. Pedig a pontyfélék túlsúlya inkább az állóvizek mentén élő vidrák táplálkozására jellemző (Arca et Prigioni, 1987; Chanin, 1981; Erlige, 1967, 1969; Pavlov et Kiris, 19; Ruiz-Olmo et al., 1989; Wise et al., 1981). Több szerző igazolta, hogy a vidra táplálékában a sügér is szerepet játszik (Koščo et Košuth, 1995 a, 1997; Koščo et Korňan, 1999; Kožená et al., 1992; Kyne et al., 1989). Jelenléte az ürülékmintákban általában gyakori, vizsgálataink során azonban csupán egyetlen lelőhelyen és kis mennyiségben fordult elő. A vidrák által fogyasztott halak átlagos testhossza Krunk (1995) vizsgálataiban 130 mm, Kožená et al. (1992) munkájában 139 mm, Lohniský (1996) szerint 211 mm. Más szerzők ugyanezt mérethatárokkal fejezik ki. Ez az intervallum Jurajda et al. (1996) munkájában mm, Koščo et Korňan (1999) valamint Vrbová (1991) vizsgálataiban egyaránt mm. Ezzel szemben az általunk fogott halak átlagos testhossza nem érte el a 80 mm-t, ami lényegesen kisebb az előző értékeknél. Többen is rámutatnak azonban arra, hogy a vidra a testmérettel szemben a könnyebb zsákmányszerzést részesíti előnyben (Kožená et al., 1992; Vise et al., 1981; Koščo et al., 2000; Jurajda et al., 1996). Ha tehát az élőhelyen zömmel kis testméretű halak vannak, a vidra táplálékában is ezek kerülnek túlsúlyba (Roche et al., 1995; Mason et Macdonald, 1986). A halak mérete a faji adottságok mellett az életkortól is függ. Esetünkben a halállományt túlnyomórészt fiatal példányok alkották, ami a kevéssé stabil, gyakran újranépesülő biotópok jellemzője. Az élőhelyek alacsony stabilitására lehet következtetni az eurifág, euritóp és az ívási aljzat szempontjából kevésbé igényes fito-litofil fajok magas részarányából is. ÖSSZEGZÉS Ichthyológiai vizsgálataink összegzéseként a Nógrád megye területén élő vidrák táplálkozásával kapcsolatban a következőket állapíthatjuk meg: A vizsgált vízterületeken a halak testhossza nem éri el a vidra számára optimális méretet. A vidra zsákmányszerzésére negatívan hat a patakok dús vízi növényzete, amely egyrészt búvóhelyet nyújt a halaknak, másrészt akadályozza a vadászó állat mozgását. A vadászat sikerét negatívan befolyásolja a mederfenék iszapos üledéke, amely a legkisebb mozgásra is fölkavarodva, gátolja a vidra látását. A domináns halfajok közül három aljzatlakó egyikük többnyire az üledékbe is beássa magát így a vidra táplálékaként csekély jelentőséggel bír. A patakok vízszintjének nyár végi csökkenése, illetve téli átfagyása egyaránt negatív hatású, mert akadályozza vagy lehetetlenné teszi a vidra számára a vadászatot. Kellő mennyiségű hal hiányában a területen élő vidrák olyan élelemforrásokra szorulnak (kisemlősök, rákok, madarak), amelyek kedvezőbb körülmények között csupán kiegészítői táplálékuknak. Nagyon szűkös viszonyok között pedig a ragadozó mivoltuktól idegen, növényi táplálékra (csipkebogyó, kökény, napraforgómag) is rákényszerülnek. SUMMARY Data to the feed of otter (Lutra lutra) in Nógrád county (North-Hungary)

4 The occurence of sixteen fish species belonging to five families was revealed in the Hungary tributaries of the river Zagyva in the Nógrád county. The paper presents anusual food condition for river otters in studying streams. The standard length (Sl) of collected fish was very small, prevailing specimens with Sl smaller than 100 mm. IRODALOM ARCA, G., PRIGIONI, C., 1987: Food of the otter on the Fiora River (Central Italy). Acta Theriologica, 32 (4): ERLINGE, S., 1967: Food habits of the fish otter, Lutra lutra L., in South Swedish habitats. Viltrevy, 4: ERLINGE, S., 1969: Food habits of the fish otter, Lutra lutra L. and mink Mustela vison Schreber in a trout water in southern Sweden. Oikos, 20: 1-7. HARKA, Á., 1997: Halaink. Képes határozó és elterjedési útmutató. Budapest, 178 pp. HOLČÍK, J., 1998: Ichtyológia. Príroda, Bratislava, 320 pp. CHANIN, P., 1981: The diet of the otter and its relation with the feral mink in the two areas of southwest England. Acta Theriologica, 26 (5): JURAJDA, P., PRÁŠEK, V., ROCHE, K., 1996: The autumnal diet of otter (Lutra lutra) inhabiting four streams in the Czech republic. Folia Zool., 45, 1: KOŠČO, J., 1997: Súčasný stav výskumu potravnej ekológie vydry riečnej (Lutra lutra) na Slovensku v kontexte európskych poznatkov. In: Poráčová, J., Fazekašová, D. (eds): Zborník z konferencie Východoslovenské biologické dni, Prešov, 1996, FHPV PU v Prešove, KOŠČO, J., 1998: Potrava vydry riečnej. Poľovníčtvo a rybárstvo, 50 (75), 1: KOŠČO, J., KOŠUTH, P., 1995 a: Potrava vydry riečnej (Lutra lutra) v riečke Okna. Bulletin Vydra, 5: KOŠČO, J., KOŠUTH, P., 1995 b: Analýza trusu vydry riečnej (Lutra lutra) z povodina Torysy v Prešovskom okrese. Bulletin Vydra, 6: KOŠČO, J., KOŠUTH, P., 1997: Príspevok k poznaniu potravnej ekológie vydry riečnej (Lutra lutra) v okrese Stará Ľubovňa. Bulletin Vydra, 7: KOŠČO, J., KOŠUTH, P., 1999: Potrava vydry riečnej (Lutra lutra) v CHKO Poľana. Folia venatoria 28-29: KOŠČO, J., KORŇAN, J., 1999: Potravná ekológia vydry riečnej (Lutra lutra) v CHKO Kysuce. Lynx (Praha), n. s., 30: KOŠČO, J., KOŠUTH, P., URBAN, P., 2000: Neobviklá potrava vydry riečnej (Lutra lutra) z povodia rieky Zagyva v severnom Maďarsku. Bulletin vidra (in press) KOŽENÁ, I., Urban, P., Šturačová, I., Mazúr, I., 1992: The diet of otter (Lutra lutra Linn.) in the Poľana Protected Landscape Region. Folia Zool., 41, 2: KRUNK, H., 1995: Wild otters. Predation and populations. Diet: KYNE, M. J., SMAL, C. M., FAIRLEY, J. S., 1989: The food of otters Lutra lutra in the Irish midlands and a comparison with that of mink Mustela vison in the same region. Proceedings of the Royal Irish Academy, sec. B, 89: LIBOIS, R. M., HALLET-LIBOIS, C., LAFONTAINE, L., 1987: Le régime de la Loutre (Lutra lutra) en Bretagne intérieure. Rev. Ecol. (Terre Vie), 42: LOHNISKÝ, K., 1996: Potravní analýza trusu vydry riečnej (Lutra lutra) v povodí Orlice. Bulletin Vydra, 7: LOJKÁSEK, B., GRENDZIOK, P., 1994: K potravé a výskytu vydry riečnej (Lutra lutra) na územi CHKO Beskydy. Acta Facult. Rev. Nat. Univ. Ostraviensis (Biologica Ecologica), 2: MASON, C. F., MACDONALD, S. M., 1986: Otter Ecology and consevation. Cambridge Univ. Press, Cambridge, 236 pp.

5 PAVLOV, M. P., KIRIS, I. B., 19: Materialy po pitaniju vydry (Lutra lutra) v Zakavkaze i vzaimootnosheniya ejo s nutrijej (Myocastor coypus Mol.). Zool. žurnal, 39, 4: 0-7. ROCHE, K., HARRIS, R., WARRINGTON, S., COPP, G. H., 1995: The conservation of reintroduced European otters Lutra lutra (L.) in Herfordshire rivers: assesment of diet and distribution from spraints. Aquat. Conserv: Marine & Freshwater Ecosystems, 5: RUIS-OLMO, J., JORDAŇ, G., GOSALBEZ, J., 1989: Alimentasión de la nutria (Lutra lutra L., 1758) en el Nordeste de la Peninsula Ibérica. Doňana, Acta Vertebrata, 16, 2: VRBOVÁ, M., 1991: Potravní ekológie vydry říční (Lutra lutra) ve vybraných lokalitách Českomoravské vrchoviny. Bulletin vydra, 2: WISE, M. H., LINNI, I. J., KENNEDY, R. C., 1981: A comparison of the feeding biology of mink Mustela vison and otter Lutra lutra. J. Zool. London,195: ábra. Nógrád megye térképvázlata a vizsgálati pontok feltüntetésével F a j o k M i n t a v é t e l i h e l y e k d % Alburnus alburnus ,2 1,1-4,9-1,0 37,5 Gobio gobio 30,8 17,3 14,3 13,3 17,3 10,5 7,3-16,2 87,5 Leuciscus cephalus 58,2-76,2 71,7 39,2-19,5 17,4 45,1 75,0 Leuciscus leuciscus ,6 23,7 17,1-3,8 37,5 Leuciscus idus , ,0 12,5 Carassius auratus ,7-0,8 12,5 Abramis(Blicca) bjoerkna ,3 0,2 12,5 Rutilus rutilus ,2 2,3 2,6 7,3 30,4 2,9 62,5 Chondrostoma nasus , ,4 12,5 Vimba vimba , ,2 12,5 Rhodeus sericeus 4, ,8 34,2 29,3 17,4 8,7 62,5 f %

6 Pseudorasbora parva ,1 2, ,4 25,0 Barbatula barbatula - 78,9 9,5 7,2 12, ,7 50,0 Cobitis taenia 6,6 3,8-5,4 4,6 13,2-26,2 6,2 75,0 Perca fluviatilis ,9-0,4 12,5 Pseudotropheus tropheops ,3 0,2 12,5 Példányok száma (n) Fajok száma (n) Egyedsűrűség (D) db/m 2 1,36 0,44 0,18 2,12 1,67 0,73 1,13 0, táblázat. A fajok százalékos aránya az egyes lelőhelyeken, valamint a dominancia (d), a frekvencia (f) és a denzitás (D) értékei százalék (%) ,5 23,2 13,7 3,2 1 0, a testhossz milliméterben (mm) 2. ábra. Az egyes testhossz-tartományokba tartozó halak százalékos megoszlása Alburnus alburnus Gobio gobio Leuciscus cephalus F a j o k Együtt Leuciscus leuciscus Leuciscus idus Carassius auratus Abramis bjoerkna Rutilus rutilus Chondrostoma nasus Vimba vimba Rhodeus sericeus

7 Pseudorasbora parva Barbatula barbatula Cobitis taenia Perca fluviatilis Pseudotrpheus tropheops Együtt táblázat. A halak testhosszadatai (minimum, maximum, átlagérték) az egyes lelőhelyeken (mm)