ADATOK A HEVESI FÜVES PUSZTÁK TÁJVÉDELMI KÖRZET HALFAUNÁJÁHOZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HANYI-ÉRRE VONATKOZÓAN

Átírás

1 A Puszta /17, pp ADATOK A HEVESI FÜVES PUSZTÁK TÁJVÉDELMI KÖRZET HALFAUNÁJÁHOZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HANYI-ÉRRE VONATKOZÓAN SALLAI ZOLTÁN NIMFEA TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET, SZARVAS Bevezetés A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területének a legdélebbi pontján helyezkedik el, a Tisza-tótól észak-nyugatra található. A viszonylag új, 1993-ban létrehozott tájvédelmi körzetet főként az itt lévő szikes puszták, a pusztákon élő veszélyeztetett madarak és élőhelyeinek megóvása céljából létesítették. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megkereste egyesületünket, hogy a tájvédelmi körzet bővítése céljából szolgáltassunk adatokat a Hanyi-ér és a Laskó vízfolyások halfaunájáról. Irodalmi adatok A területről, illetve a Hanyi-érről és Laskóról gyakorlatilag összesen három szakirodalmi utalással találkoztunk. BOTTA ÉS MTSAI (1984), a HOLČIK & HENSEL által 1974-ben leírt széles durbincsot (Gymnocephalus baloni) több hazai víztérben megtalálták. A hazai lelőhelyek között szerepeltetik a Laskó alsó szakaszát is. Ennél jóval több információtartalma van a terület halfaunájáról ENDES & HARKA (1987) dolgozatának. A szerzőkkel folytatott egyeztetés során rendelkezésünkre bocsátották a két vízteren gyűjtött faunisztikai adataikat. A Hanyi-érről összesen 6 halfaj jelenlétét mutatták ki, melyek a következők: 1., Bodorka - Rutilus rutilus, 2., Vörösszárnyú keszeg - Scardinius erythrophthalmus, 3., Karikakeszeg - Blicca bjoerkna, 4., Kurta baing - Leucaspius delineatus, 5., Vágó csík - Cobitis elongatoides, 6., Sügér - Perca fluviatilis. A Laskóból 17 halfaj előfordulását regisztrálták: 1., Bodorka - Rutilus rutilus, 2., Vörösszárnyú keszeg - Scardinius erythrophthalmus, 3., Domolykó - Leuciscus cephalus, 4., Jászkeszeg - Leuciscus idus, 5., Küsz

2 - Alburnus alburnus, 6., Karikakeszeg - Blicca bjoerkna, 7., Dévérkeszeg Abramis brama, 8., Fenékjáró küllő Gobio gobio, 9., Halványfoltú küllő - Gobio albipinnatus, 10., Szivárványos ökle - Rhodeus sericeus amarus, 11., Vágó csík - Cobitis elongatoides, 12., Kövi csík Barbatula barbatula, 13., Csuka - Esox lucius, 14., Menyhal - Lota lota (szóbeli közlés), 15., Sügér - Perca fluviatilis, 16., Vágódurbincs - Gymnocephalus cernuus, 17., Széles durbincs - Gymnocephalus baloni. HARKA (1992) a Bükk-hegység déli előterén lévő vízfolyásokon szerzett halfaunisztikai megfigyeléseiről számolt be. A fajonkénti lelőhelyek felsorolásánál, a Laskóról összesen 21 halfaj előfordulását rögzítette a vízfolyásból. A korábbi fajlistához képest újként közli a kurta baing (Leucaspius delineatus), a razbóra (Pseudorasbora parva), az ezüstkárász (Carassius auratus), a törpeharcsa (Ictalurus nebulosus) és a naphal (Lepomis gibbosus) előfordulását. Anyag és módszer A faunisztikai adatok gyűjtését egy lengyel gyártmányú, IUP-12 típusú (350 V, 4-15 A, W) és egy német gyártmányú, HANS GRASSL IG600 típusú (max. 565 V, 30 A, 1200 W) pulzáló egyenáramot előállító, akkumulátoros halászgéppel végeztük, melyek semmilyen maradandó sérülést nem okoztak a kifogott halakban, azok rövid időn belül magukhoz tértek és elúsztak. A halakat a meghatározást követően szabadon engedtük, begyűjtésre nem került sor. A halászatot partról begázolva végeztük. A mintavételi helyeken általában méteres szakaszokon végeztünk adatgyűjtést. A gyűjtési helyeket egy GARMIN etrex Summit típusú GPS segítségével mértük be, a koordinátákat az ArvView asztali térinformatikai szoftverrel dolgoztuk fel. A mintahelyeken mért GPS-koordinátákat az 1. ábrán szemléltettük 10x10 km-es UTM-hálós térképen. A fajonkénti egyedszámok, valamint a GPS-koordináták rögzítésére egy TOSHIBA DMR-SX-1 típusú digitális diktafont használtunk. A terepi tájékozódásban a tájegységvezető szakember kifogástalan helyismerete mellett, az 1: méretarányú katonai térképek voltak segítségünkre. A GPS-es mérések adatait a VETULET nevű alkalmazás segítségével adaptáltuk EOV-koordinátákká (1. táblázat). 1. táblázat. A mintahelyeken mért GPS-koordináták (WGS84) és a származtatott EOV-koordináták és 2,5x2,5 UTM-kódok. Mintahelyek Település WGS84 WGS84 WGS84 WGS84 WGS84 WGS 84 Mérési EOV y EOV x UTM Nº N N EOº EO EO hiba Hanyi-ér, a Saj-fokifő-csatorna Pély DT55A3 kiágazá- sánál Hanyi-ér, Pély DT55A3 Akolháti-hídnál Hanyi-ér, Hevesvezekény DT56A2 földút hídjánál Hanyi-ér, görbe-éri Hevesvezekény DT56A4 becsatlakozásánál Hanyi-ér, Hanyivíztározó Erdőtelek DT57A3 alatt Hanyi-ér, kápolna Erdőtelek DT58B4 alatt, a műtárgynál Hanyi-ér, Átány DT57B2 postaúti hídnál Hanyi-ér, temető Tarnaszentmiklós DT56B3 melletti hídnál Laskó, gyalogos Mező DT68A2 hídnál tárkány Laskó, új átjárónál Kerecsend DT59B1

3 Eredmények A szeptemberében végzett vizsgálataink során a Hanyi-érben és a Laskóban összesen halegyedet fogtunk és határoztunk meg, melyeket 22 fajba soroltunk. A Hanyi-ér halfaunájában az igen lassú vízáramlásnak megfelelően, főként az állóvizet, illetve lassú vízáramlást kedvelő, limnofil halfajok dominálnak. Néhány mintahelyen azonban, kis egyedszámban, az áramláskedvelő, reofil fajok is jelen vannak. Az áramlási viszonyoktól függően a mocsári élőhelyeket kedvelő, stagnofil fajok képviselői is megtalálhatók, ezek a fajok a felső szakaszról nagyobb egyedszámban kerültek elő. A Laskót mindössze két ponton mintáztuk. Az erősebb vízsodrásnak megfelelően itt a reofil fajok dominanciáját figyeltük meg a limnofil fajokkal szemben. A soron következőkben NELSON (1984) fejlődéstörténeti rendszere alapján, taxonómiai sorrendben ismertetjük a kimutatott fajokat és azok pontos egyedszámait, a mintahelyeket minden faj esetében ABCsorrendbe rendeztük. Halak - Pisces PONTYFÉLÉK - CYPRINIDAE 1. Bodorka - Rutilus rutilus (LINNAEUS, 1758) Álló- és folyóvizeinkben általánosan elterjedt, eurytop faj. A Hanyi-érben gyakorinak mondható, nagy egyedszámban van jelen. Fiatal és idősebb korosztályú egyedek jelenléte, stabil, szaporodó képes populációkat jelez. A Laskóban csak az alsó ponton találtuk meg, itt mérsékelt gyakoriságúnak mutatkozott. Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 74 Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , 495 Hanyi-ér, görbe-éri becsatlakozásnál (Hevesvezekény): , 11 Hanyi-ér, kápolna alatt, műtárgynál (Erdőtelek): , 8 Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 194 Hanyi-ér, Saj-foki-főcsatorna kiágazásánál (Pély): , 15 Hanyi-ér, temető melletti hídnál (Tarnaszentmiklós): , 27 Laskó, gyalogos hídnál (Mezőtárkány): , Vörösszárnyú keszeg - Scardinius erythrophthalmus (LINNAEUS, 1758) Főként állóvizeinket népesítik be népes populációi, az áramló vizet kerüli. A bodorkánál ritkább, mérsékelt gyakoriságú faj. Stabil önfenntartó állománya található e fajnak a Hanyi-érben, a Laskóban a két vizsgált pontról nem került elő. Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 5 Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , 10 Hanyi-ér, Hanyi-víztározó alatt, lecsapoló műtárgynál (Erdőtelek): , 2 ANONYM +HORG. Hanyi-ér, kápolna alatt, műtárgynál (Erdőtelek): , 29 Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 12 Hanyi-ér, Saj-foki-főcsatorna kiágazásánál (Pély): , 2 Hanyi-ér, temető melletti hídnál (Tarnaszentmiklós): , 2. 2a. Vöröszárnyú keszeg x karikakeszeg hibrid - Scardinius erythrophthalmus x Blicca bjoerkna A két hibrid példány meghatározását a BĂNĂRESCU (1964) könyvében megadott határozó bélyegek alapján végeztük. Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , Domolykó - Leuciscus cephalus (LINNAEUS, 1758) Áramláskedvelő, reofil faj, a Hanyi-érből nem tudtuk jelenlétét kimutatni. A Laskóban mindkét vizsgált pontról előkerült. A felső szakaszon gyakori, alsó szakaszokon ez mérséklődik, ritkábbá, mérsékelt gyakoriságúvá, majd ritkává válik. Laskó, gyalogos hídnál (Mezőtárkány): , 31 Laskó, új átjárónál (Kerecsend): , Jászkeszeg - Leuciscus idus (LINNAEUS, 1758) 3

4 Szintén áramláskedvelő, reofil faj, de az áramláshoz nem ragaszkodik annyira, mint az előző faj. Ritkán, tisztább, átöblített holtágakban is megtalálja életfeltételeit. Csak a Hanyi-érben találtuk meg, igen ritka faja a térségnek. Hanyi-ér, temető melletti hídnál (Tarnaszentmiklós): , Kurta baing Leucaspius delineatus (HECKEL, 1843)** Egyik legkisebb termetű, védett pontyfélénk. A faj élőhelyi optimumáról meglehetősen kevés információval rendelkezünk. Gyakran megtalálhatjuk mocsaras jellegű élőhelyeken, kisebb csatornákban és holtágakban is előfordulhat. Ritkán előkerül áramló vízből is, de sohasem tömegesen. Egyedül a felső, mocsaras jellegű szakaszról került elő a Hanyi-érből, ritka fajnak találtuk. Hanyi-ér, kápolna alatt, műtárgynál (Erdőtelek): , Küsz - Alburnus alburnus (LINNAEUS, 1758) Általánosan elterjedt, gyakori előfordulású halunk, álló- és folyóvizeinkben egyaránt fellelhető. A Hanyi-érben és a Laskóban egyaránt előfordul, mindkét víztérben stabil, önfenntartó populációi vannak jelen. A Hanyi-érben igen gyakori, a Laskóban mérsékelt gyakoriságú faj. Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 6 Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , 483 Hanyi-ér, kápolna alatt, műtárgynál (Erdőtelek): , 1 Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 1044 Hanyi-ér, temető melletti hídnál (Tarnaszentmiklós): , 355 Laskó, gyalogos hídnál (Mezőtárkány): , 24 Laskó, új átjárónál (Kerecsend): , Karikakeszeg - Blicca bjoerkna (LINNAEUS, 1758) Szintén általánosan elterjedt eurytop fajunk, álló- és folyóvizeinkben egyaránt előfordul. A Hanyi-érben fogtuk meg a faj egyedeit, ahol mérsékelt gyakoriságúnak mutatkozott. Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 1, juv. Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 5 Hanyi-ér, temető melletti hídnál (Tarnaszentmiklós): , Dévérkeszeg Abramis brama (LINNAEUS, 1758) Faunaterületünkön általánosan elterjedt faj, álló- és folyóvizeinkben egyaránt megtalálható. Csak a Hanyi-érből tudtuk kimutatni jelenlétét, ritka faj. Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , 2 Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , Laposkeszeg Abramis ballerus (LINNAEUS, 1758) Hazánkban ritka faj, többnyire nagyobb folyóinkban és tavainkban élnek népes populációi. A Hanyiérből két fiatal példánya került elő, ami nagy meglepetést okozott, ugyanis a faj jelenlétére a víztér méretei miatt egyáltalán nem számítottunk. Igen ritka fajnak tapasztaltuk. Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , Compó - Tinca tinca (LINNAEUS, 1758) Mocsári haltársulások jellemző faunaeleme. Egyedül a Hanyi-ér felső szakaszán találtuk meg, ritka faj. Hanyi-ér, Hanyi-víztárazó alatt, lecsapoló műtárgynál (Erdőtelek): , Fenékjáró küllő Gobio gobio (LINNAEUS, 1758)** Kisebb folyóvizeink általánosan elterjedt, védett faja. A faj ökológiai igényeinek megfelelően csak a Laskóból került elő, ahol mérsékelt gyakoriságúnak mondható. Laskó, gyalogos hídnál (Mezőtárkány): , 40 Laskó, új átjárónál (Kerecsend): , Razbóra Pseudorasbora parva (TEMMINCK & SCHLEGEL, 1842) Adventív faj, a Hanyi-érben csak az alsó szakaszon találtuk meg. Mérsékelt gyakoriságú faj a víztérben.

5 Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 20 Hanyi-ér, görbe-éri becsatlakozásnál (Hevesvezekény): , 1 Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 5 Hanyi-ér, Saj-fokifőcsatorna kiágazásánál (Pély): , Szivárványos ökle - Rhodeus sericeus amarus (BLOCH, 1782)*** Védett, Habitat Directive II. függelékébe tartozó fajunk, a Hanyi-érből egyetlen példánya került elő a leg-alsó szakaszról, itt igen ritka faj. Osztracofil faj lévén, ritkasága részben a szaporodásához szükséges kagylófajok hiányával is magyarázható. A Laskóban gyakorinak találtuk. Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 1 Laskó, gyalogos hídnál (Mezőtárkány): , 522 Laskó, új átjárónál (Kerecsend): , Ezüstkárász - Carassius auratus (LINNAEUS, 1758) A faj gradációja alól nem mentesültek a tájvédelmi körzet vízterei sem. A Hanyi-érben és a Laskóban egyaránt stabil állománya található a fajnak. A Hanyi-érben igen gyakorinak, a Laskóban mérsékelt gyakoriságú fajnak mondható. Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 93 Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , 3 Hanyi-ér, Hanyi-víztározó alatt, lecsapoló műtárgynál (Erdőtelek): , 4 Hanyiér, Hanyi-víztározó alatt, lecsapoló műtárgynál (Erdőtelek): , 3 ANONYM +HORG. Hanyiér, kápolna alatt, műtárgynál (Erdőtelek): , 5 Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 161 Hanyi-ér, Saj-foki-főcsatorna kiágazásánál (Pély): , 65 Hanyi-ér, temető melletti hídnál (Tarnaszentmiklós): , 2 Laskó, gyalogos hídnál (Mezőtárkány): , 34 Laskó, új átjárónál (Kerecsend): , 4. CSÍKFÉLÉK - COBITIDAE 15. Réti csík - Misgurnus fossilis (LINNAEUS, 1758)*** Mocsári haltársulások jellemző faunaeleme. A Hanyi-érben stabil önfenntartó állománya található a fajnak, a vizsgált szakaszon végig jelen volt. A faj jelenléte a víztér esetében kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bír. Mérsékelt gyakoriságú, védett és Habitat Directive II. függelékébe tartozó faj. Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 1, ad. Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , 2 Hanyi-ér, görbe-éri becsatlakozásnál (Hevesvezekény): , 1, ad. Hanyi-ér, Hanyi-víztározó alatt, lecsapoló műtárgynál (Erdőtelek): , 11 Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 3 Hanyi-ér, Saj-foki-főcsatorna kiágazásánál (Pély): , 5 Hanyi-ér, temető melletti hídnál (Tarnaszentmiklós): , Vágó csík Cobitis elongatoides LINNAEUS, 1758*** Álló- és folyóvizeinkben egyaránt megtalálható. A Hanyi-érben és a Laskóban egyaránt előfordul, mindkét víztérben mérsékelt gyakoriságú fajnak találtuk. Szintén Habitat Directive II. függelékébe tartozó védett faj, ami mindkét víztér esetében növeli a vízterek természeti értékét. Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 4 Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , 18 Hanyi-ér, görbe-éri becsatlakozásnál (Hevesvezekény): , 1, juv. Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 8 Hanyi-ér, temető melletti hídnál (Tarnaszentmiklós): , 1, ad. Laskó, gyalogos hídnál (Mezőtárkány): , 109 Laskó, új átjárónál (Kerecsend): , 5. KÖVICSÍKFÉFLÉK - BALITORIDAE 17. Kövi csík Barbatula barbatula (LINNAEUS, 1758)** 5

6 Legmagasabb oxigénigényű csíkfajunk, kisebb hegyi és dombvidéki vízfolyások jellemző faja. A faj ökológiai igényeinek megfelelően csak a Laskóban találtuk meg, ahol mérsékelt gyakoriságú. Laskó, gyalogos hídnál (Mezőtárkány): , 21 Laskó, új átjárónál (Kerecsend): , 23. TÖRPEHARCSAFÉLÉK - ICTALURIDAE 18. Törpeharcsa - Ictalurus nebulos (LESUEUR, 1820) Adventív faj, ikra- és ivadékpusztítása miatt természetes vizeinkben nem kívánatos a jelenléte. A Hanyiérben találtuk meg, ahol ritkának mutatkozott. Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , 1, ad. Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 1 Hanyi-ér, Saj-foki-főcsatorna kiágazásánál (Pély): , 1, ad. 19. Fekete törpeharcsa Ictalurus melas (RAFINESQUE, 1820) Szintén adventív faj, ikra- és ivadékpusztítása miatt természetes vizeinkben nem kívánatos a jelenléte. A Hanyi-érből került kézre, az előző fajnál nagyobb egyedszámban találtuk meg, mérsékelten gyakori. Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 1 Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , 1, ad. Hanyi-ér, Hanyi-víztározó alatt, lecsapoló műtárgynál (Erdőtelek): , 1, juv. Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 7 Hanyi-ér, Saj-foki-főcsatorna kiágazásánál (Pély): , 3. CSUKAFÉLÉK - ESOCIDAE 20. Csuka - Esox lucius LINNAEUS, 1758 Főként állóvizeink jellemző ragadozóhala. A Hanyi-érben stabil, önfenntartó állománya él a fajnak, mérsékelt gyakoriságú. Hanyi-ér, Akolháti-hídnál (Pély): , 1 Hanyi-ér, földút hídjánál (Hevesvezekény): , 7 Hanyi-ér, kápolna alatt, műtárgynál (Erdőtelek): , 1 Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 15 Hanyi-ér, Saj-foki-főcsatorna kiágazásánál (Pély): , 1 Hanyi-ér, temető melletti hídnál (Tarnaszentmiklós): , 1. DÍSZSÜGÉRFÉLÉK CENTRARCHIDAE 21. Naphal Lepomis gibbosus (LINNAEUS, 1758) Adventív faj, legtöbb hazai vízterünkben megtalálható. A környezeti feltételekkel szemben igénytelen, a mostoha oxigénkörülmények között is, a réti csík társhalaként is több helyen megtaláltuk. Mindkét vizsgált víztérben előfordul, Hanyi-érben mérsékelt gyakoriságú, a Laskóban ritka fajnak találtuk. Hanyi-ér, Hanyi-víztározó alatt, lecsapoló műtárgynál (Erdőtelek): , 1 Hanyi-ér, kápolna alatt, műtárgynál (Erdőtelek): , 4 Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 22 Hanyi-ér, temető melletti hídnál (Tarnaszentmiklós): , 1 Laskó, új átjárónál (Kerecsend): , 14. SÜGÉRFÉLÉK PERCIDAE 22. Sügér Perca fluviatilis LINNAEUS, 1758 Általánosan elterjedt fajunk, álló- és folyóvizeinkben egyaránt megtalálható. Csak a Hanyi-érben találtuk meg, ahol igen ritkának mutatkozott. Hanyi-ér, postaúti hídnál (Átány): , 1. Saját vizsgálatok alapján a területről 22 halfaj előfordulását sikerült bizonyítanunk. A Hanyi-érből 19 halfaj és egy hibrid (vörösszárnyú keszeg x karikakeszeg), a Laskóból 9 faj került elő. A Hanyi-érben 4 (Kurta baing - Leucaspius delineatus, Szivárványos ökle -Rhodeus sericeus amarus, Réti csík (Misgurnus fossilis), Vágó csík - Cobitis elongatoides) a Laskóban szintén 4 természetvédelmi oltalom alatt álló faj 4

7 (Fenékjáró küllő - Gobio gobio, Szivárványos ökle - Rhodeus sericeus amarus, Vágó csík - Cobitis elongatoides, Kövi csík - Barbatula barbatula) előfordulását mutattuk ki. A terület természeti értékét tovább növeli az a tény, hogy három védett faj (Szivárványos ökle - Rhodeus sericeus amarus, Réti csík - Misgurnus fossilis, Vágó csík - Cobitis elongatoides) egyben az európai jelentőségű Habitat Directive függelékeiben is megtalálható. Kezelési javaslatok A Hanyi-érben stabil állományát találtuk a réti- és vágó csíknak. Mindkét faj a nap nagy részét a lágyüledékben tölti. Mivel a két faj az európai jelentőségű, Habitat Directive függeléke alá tartozik, populációik hosszú távú fenntartása érdekében célszerű a kotrási munkálatokat hatósági eszközökkel megakadályozni. Amennyiben a vízügyi beavatkozás elkerülhetetlen, az alábbi feltételekkel engedélyezhető a kotrás: 1., a kikotort lágyüledéket eldózerolás nélkül a parti zónában kell elhelyezni; 2., a csatornát, vízfolyást hosszanti tengelye mentén, csak egyik felén kotorják, hogy a háborítatlan másik oldal esetlegesen menedékül szolgálhasson. A Hanyi-érben a vizsgálat időszakában igen alacsony vízszintet találtunk. A természetvédelmi szempontból jelentős fajok fenntartása érdekében célszerű lenne vízvisszatartó gátak építése, melyen csak az optimális vízszint elérését követően bukik át a víz. Ezzel a beavatkozással egész évben megfelelő mennyiségű vízszintet lehetne tartani, így a szaporodási feltételek is javulhatnának. 2. táblázat: A Hanyi-érből és a Laskóból kimutatott halfajok gyakoriságuk jelölésével Tudományos név Magyar név Hanyi-ér Laskó CYPRINIDAE Rutilus rutilus Bodorka Scardinius erythrophthalmus Vörösszárnyú keszeg +++ HÁ Leuciscus cephalus Domolykó ++++ Leuciscus idus Jászkeszeg + HÁ Leucaspius delineatus** Kurta baing ++ HÁ Alburnus alburnus Küsz Blicca bjoerkna Karikakeszeg +++ HÁ Abramis brama Dévérkeszeg ++ HÁ Abramis ballerus Laposkeszeg + Tinca tinca Compó ++ Gobio gobio** Fenékjáró küllő +++ Gobio albipinnatus*** Halványfoltú küllő HÁ Pseudorasbora parva Razbóra +++ HÁ Rhodeus sericeus amarus*** Szivárványos ökle Carassius auratus Ezüstkárász COBITIDAE Misgurnus fossilis*** Réti csík +++ Cobitis elongatoides*** Vágó csík BALITORIDAE Barbatula barbatula** Kövi csík +++ ICTALURIDAE Ictalurus nebulosus Törpeharcsa ++ HÁ Ictalurus melas Fekete törpeharcsa ++ ESOCIDAE Esox lucius Csuka +++ HÁ GADIDAE Lota lota Menyhal HÁ? CENTRARCHIDAE Lepomis gibbosus Naphal

8 PERCIDAE Perca fluviatilis Sügér + HÁ Gymnocephalus cernuus Vágódurbincs HÁ Gymnocephalus baloni Széles durbincs HÁ Összesen: Jelmagyarázat: + igen ritka ++ ritka +++ mérsékelt gyakoriságú ++++ gyakori igen gyakori * Habitat Directive függelékeibe tartozó faj ** védett faj *** védett és Habitat Directive függelékeibe tartozó faj HÁ HARKA Á. (1992) és ENDES, M. & HARKA, Á. (1987) dolgozatából származó adat Összefoglalás 2001 szeptemberében megvizsgáltuk a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet két vízterének, a Hanyi-érnek és a Laskónak a halfaunáját. A faunisztikai adatok gyűjtése mellett javaslatokat tettünk a Hanyi-ér értékes élőhelyeinek fenntartására vonatkozóan. A halfaunisztikai adatok gyűjtését, pulzáló egyenáramot előállító, akkumulátoros halászgéppel végeztük, melyek semmilyen maradandó sérülést nem okoztak a kifogott halakban. A halakat a meghatározást követően szabadon engedtük, begyűjtésre nem került sor. A gyűjtési helyeket egy GPS segítségével mértük be, a mérési eredményeket egy asztali térinformatikai szoftverrel dolgoztuk fel. A fajonkénti egyedszámok, valamint a GPS-koordináták rögzítésére egy digitális diktafont használtunk. Összegzésként elmondható, hogy a Hanyi-ér halfaunájára a stagnofil és limnofil fajok dominancája a jellemző az áramláskedvelő, reofil fajokkal szemben, ami főként az élőhelyi körülményekkel magyarázható. Alkalmilag olyan áramláskedvelő, reofil fajok is előfordulhatnak a Hanyi-érben, melyek nem alkotnak szaporodóképes populációkat, mint pl. a jászkeszeg és laposkeszeg. A Laskó gyorsabb áramlásának megfelelően, itt inkább a reofil fajok dominanciáját tapasztaltuk a limnofil fajokkal szemben. A térség halfaunájában, fellelhetők olyan környezeti feltételekkel szemben igénytelen, tágtoleranciájú, adventív faunaelemek is, melyek jelenléte sem ökológiai, sem természetvédelmi szempontból nem kívánatos, mint pl. a razbóra, ezüstkárász, törpeharcsa, fekete törpeharcsa, naphal. Viszonylag stabil populációi élnek a területen a természetvédelmi oltalom alatt álló faunaelemeknek, mint pl. kurta baing, szivárványos ökle, réti csík és vágó csík. A terület természetvédelmi értékét tovább növeli az a tény, hogy 3 faj egyben (szivárványos ökle, réti csík, vágó csík) az európai jelentőségű Habitat Directive függelékeiben is megtalálható. Az igazoltan regisztrált, 22 halfaj előfordulása az élőhelyek változatosságaiból következően igen jó eredménynek mondható, ami azt jelenti hogy a kezelési javaslatok összeállításánál a biodiverzitás hosszú távú fenntartása érdekében a tisztelt természetvédelmi hatóság vonja be az általunk összeállított kezelési ajánlásokat. Irodalmak jegyzéke BĂNĂRESCU, P. 1964: Pisces-Osteichthyes. Fauna Republicii Populare Romane. Editura Academiei Republicii Populare Romîne, Bucureşti, pp. 969.

9 BERG, L. S. 1962: Freshwater Fishes of the U.S.S.R. and Adjacent Countries I-III. Translated from Russian, Published for the National Science Foundation, Washington, D.C. by the Israel Program for Scientific Translations, Jerusalem, I., pp. 494, II., pp 493, III., pp BERINKEY, L. 1966: Halak, Pisces. Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) 20(2), pp BOTTA, I., KERESZTESSY, K. & PINTÉR, K. 1984: Új halfaj vizeinkben: a széles durbincs (Gymnocephalus baloni HOLČIK & HENSEL, 1974). Halászat, 77/4: ENDES, M. & HARKA, Á. 1987: A Heves-Borsodi-síkság gerincesfaunája. Tiszai Téka 2. Kiadja a Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága, Eger, p GUTI, G. 1995: Conservation status of fishes in Hungary. Opuscula Zoologica Budapest, XXVII-XXVIII. évf. p GYÖRE, K. 1995: Magyarország természetesvízi halai. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, pp GYURKÓ, I. 1972: Édesvízi halaink. CERES Könyvkiadó, Bukarest, pp HANKÓ, B. 1931: Magyarország halainak eredete és elterjedése. Debreceni Egyetem Állattani Intézete. Sárospatak, pp. 34. HARKA, Á. 1992: Halfaunisztikai megfigyelések a Bükk hegység déli előterének vízfolyásain. A Természet, 43/6: HARKA, Á. 1997: Halaink. Kiadja a Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, Budapest, Debrecen, pp LADIGES, W. & VOGT., D. 1965: Die Süsswasserfische Europas. Verlag Paul Parey, Hamburg und Berlin, pp LELEK, A. 1987: Threatened Fishes of Europe. In European Committee for the Conservation of Nature and Natural Resources, Council of Europe (eds): The Freshwater Fishes of Europe, Vol. 9. AULA-Verlag, Wiesbaden, pp MAITLAND, P. S. 1994: Conservation of freshwater fish in Europe. Nature and environment 66:1-50. NELSON, J. S. 1984: Fishes of the world. John Wiley & Sons, New York, USA, pp PINTÉR, K. 1989: Magyarország halai. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp SULYOK, J. (szerk.) 1996: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. KTM, Budapest, pp. 12. TEROFAL, F. 1997: Édesvízi halak. Magyar Könyvklub. pp VUTSKITS, GY. 1904: A Magyar Birodalom halrajzi vázlata. A Keszthelyi Kath. Főgimnázium Értesítője az évről, BURÁNY, G. (szerk.), Keszthely, pp. 57. VUTSKITS, GY. 1918: Pisces. Fauna Regni Hungariae. A K. M. Természettudományi Társulat, Budapest, pp. 42. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a munkánkhoz segítséget nyújtottak. Elsőként köszönetünket fejezzük ki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetőjének, Tóth László úrnak, akinek helyismerete nélkülözhetetlen volt részünkre. Ugyancsak hálás köszönetet mondunk dr. Endes Mihálynak és dr. Harka Ákosnak, hogy rendelkezésünkre bocsátották a Hanyi-éren és a Laskón gyűjtött, korábbi halfaunisztikai adataikat. 1. ábra. Mintahelyek a Hanyi-éren és a Laskón 9

10