A HORTOBÁGYI NEMZETI PARK JELENTŐSEBB VÍZTÉRTÍPUSAINAK HALFAUNISZTIKAI JELLEMZÉSE

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A HORTOBÁGYI NEMZETI PARK JELENTŐSEBB VÍZTÉRTÍPUSAINAK HALFAUNISZTIKAI JELLEMZÉSE"

Átírás

1 51 Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 27: 51 65, 2012 A HORTOBÁGYI NEMZETI PARK JELENTŐSEBB VÍZTÉRTÍPUSAINAK HALFAUNISZTIKAI JELLEMZÉSE H A R K A Á K O S 1 S A L L A I Z O L T Á N 2 1 Magyar Haltani Társaság, 5350 Tiszafüred, Táncsics u. 1., 2 Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, 4024 Debrecen, Sumen u. 2., FISH FAUNAL CHARACTERIZATION OF THE MOST IMPORTANT WATER BODY TYPES OF HORTOBÁGY NATIONAL PARK Á. H A R K A 1 Z. S A L L A I 2 1 Hungarian Ichthyological Society, Táncsics u. 1, H-5350 Tiszafüred, Hungary, 2 Directorate of Hortobagy National Park, Sumen u. 2, H-4024 Debrecen, Hungary, ABSTRACT Since 1882 the researchers have found 52 fish species in the River Hortobágy, in the canals, fish ponds and marshes of the region. According to the investigations of the past 30 years 4 species have disappeared from the area, the recent fauna consists of 48 species. Most of the waters of the region derive from the River Tisa, its fish fauna originates from there too, but the rate of the rheophilous species decreases with the distance from the river. Most of the species with diverse habitats and frequency belong to the euritop species. The unique values of the Hortobágy are the marshland remains, where great number of the stagnophilous crucian carp (Carassius carassius) and weatherfish (Misgurnus fossilis) live. The Tisa Lake reservoir that is situated away from Hortobágy partly belongs to the National Park. It is a flood-plain storage-lake on which the river flows across. Partly fluvial and partly standing waters dominate the lake, this is why its fish fauna is diverse. Since species have been observed there. Key words: watercourses, canals, fishponds, swamps, Tisa Lake reservoir.

2 52 1. Bevezetés A hortobágyi táj jellegét és fő vonzerejét mindenekelőtt a tekintetnek határt nem szabó hatalmas puszták adják, ám a teljes képhez a folyók, erek, csatornák szövevényes hálózata és a nádrengeteges mocsárvilág is hozzá tartozik. Az olyan helynevek pedig, mint Halas-fenék, Csukás vagy Csíkos-ér, megbízhatóan jelzik, hogy a táj népének életében fontos szerep jutott a halaknak. A földrajzi kistáj Magyarország legszárazabb vidékeinek egyike. Jelentős helyi eredetű vízfolyásai nincsenek, felszíni vizeit nagyrészt a Tisza árvizei táplálták. A folyó XIX. század elején megkezdett szabályozásáig a Tiszadob és Tiszafüred között kilépő árvizek részben közvetlenül, részben a Hortobágy folyó közvetítésével hektárok tízezreit öntötték el rendszeresen, s nyújtottak kiváló szaporodási feltételeket a halak számára. Ezekben az időkben, amikor még hajók szállították a sót és gabonát az egymással összefüggő mocsarak és erek vizén, csodálatos haltermő hely volt a Hortobágy. A sekély, könnyen felmelegedő, növényzettel dúsan benőtt vizek főként az elöntött területek növényzetére ikrázó, úgynevezett fitofil fajok számára nyújtottak nagyszerű szaporodási és táplálkozási feltételeket. Nyilván ezek alkották zömét a halállománynak is, de hogy közelebbről mely halfajok, arra csupán egy-két helynév és néhány régi feljegyzés utal. A mezőgazdasági termelés térhódításával egyre nagyobb gondot okoztak a tájat érintő árvizek, ezért 1816-ban elzárták a Hortobágy folyó tiszai kiszakadását, s ezzel megkezdődött a táj kiszáradása. Az átalakulás, amely három évtizeddel később az ármentesítéssel, majd azt követően a belvizeket Hortobágy folyóba vezető csatornarendszer kialakításával folytatódott, véget vetett a halbőségnek. Ez tükröződik a hortobágyi halászok létszámában, amely tizedére csökkent az alatt a tíz év alatt, amíg Tiszadobtól Tiszafüredig a védőtöltés elkészült. Szerencsére a hanyatlás nem volt megállíthatatlan folyamat. Az első világháború idején megkezdett halastóépítéseknek köszönhetően itt alakult ki az ország legnagyobb halgazdasága, amely bár a hajdani ártéri gazdálkodástól merőben eltérő módon a halászat újabb fellendülését eredményezte. Ennek, valamint a Tisza vizét ide szállító, 1956-ban elkészült Keleti- és Nyugatifőcsatornának köszönhetően a Hortobágy és a hal fogalma ma is összefonódik. 2. Irodalmi áttekintés A Hortobágy halairól Debrecen XIX. századból származó monográfiája adja az első átfogó ismertetést (KOVÁCS 1882). A dolgozat a táj halgazdagsága mellett a fauna tiszai eredetére is utal. Rendes halászatunk van még a Hortobágyban is; de ugy ennek mint számos mocsárainknak, melyek kivált a vizes években telve vannak hallal, ugyanazon hal fajait találjuk, melyek a Tiszában és annak kiöntéseiben élnek. A faunalistában, amelyet a szerző saját vizsgálatai és észlelései alapján állított össze, 22 őshonos, a tudomány által ma is elfogadott faj található. Közülük ugyan időközben a simatok (Acipenser nudiventris), a sőregtok (A. stellatus), a leánykoncér (Rutilus virgo) és a német bucó (Zingel streber) eltűnt a területről, a többi 18 azonban a jelenkori faunának is tagja.

3 53 Karcag néhány évvel későbbi monográfiája is elismeréssel szól a halfaunáról (DARÓCZY 1890): A Hortobágy s vidékünk nagy kiterjedésü mocsárai halakban bővelkednek. Ugyanakkor a vízrendezések nemkívánatos hatásaira is rámutat: Minél nagyobb lendűletet vesz azonban a vízszabályozás és mocsárlecsapolásoknak ügye: a halak annál inkább fogynak a vizekben. A tanulmány által felsorolt 10 nevezetesebb fajból 9 már az előző forrásmunkában is megtalálható, a menyhal (Lota lota) azonban új a területről. ARROS JENŐ 1938-ban írt, kéziratban maradt dolgozata, amely Debrecen környékének halait foglalja össze, a Berettyóból, a Kodár-patakból, a Halápról és a Hortobágy folyóból összesen 28 fajt sorolt fel. A Hortobágy folyóból 7 fajt említett: vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), karikakeszeg (Blicca bjoerkna), dévérkeszeg (Abramis brama), compó (Tinca tinca), kárász (Carassius carassius), ponty (Cyprinus carpio), sügér (Perca fluviatilis). A XX. század első feléből nagyon kevés adatunk van a térségből. VÁSÁRHELYI (1961) Magyarország halait ismertető könyve csupán 5 fajnál említi lelőhelyként a Hortobágy folyót, ennek ellenére a domolykót (Squalius cephalus) és a karikakeszeget (Blicca bjoerkna) elsőként publikálja innen. A Hortobágyi Nemzeti Park létrehozását követően részben belső munkatársak, részben külső szakemberek közreműködésével széles körű kutatómunka kezdődött a táj élővilágának számbavételére. Ennek egyik első eredményeként SZABÓ (1976) a mocsarakból, a csatornákból és a Hortobágy folyóból 16 fajt mutatott ki, melyek közül a törpeharcsa (Ameiurus nebulosus), a szivárványos ökle (Rhodeus amarus), a küsz (Alburnus alburnus) és a kősüllő (Sander volgensis) újnak számít az eddig említettekhez képest. A Természettudományi Múzeum kutatói 1974 és 1976 között vizsgálták a Hortobágy vizeit. Gyűjtéseik során 22 halfajt jegyeztek fel (HORVÁTH 1983), 3 új fajjal bővítve a korábbi faunalistát. Ezek az ezüstkárász (Carassius gibelio), a fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) és a naphal (Lepomis gibbosus). MURAI és munkatársai (1983) ugyan nem halfaunisztikai, hanem parazitológiai vizsgálatokat végeztek a területen, de a gazdaállatok között 3 olyan halfajt is megemlítenek, amelyek a korábbi forrásmunkákban nem szerepelnek. Ők írták le innen elsőként a laposkeszeget (Ballerus ballerus), az amurt (Ctenopharyngodon idella) és a pettyes busát (Hypophthalmichthys nobilis). Időközben a Hortobágyi Halgazdaságban az angolna (Anguilla anguilla) nevelésével is foglalkozni kezdtek, s ezzel a terület halfajainak száma 36-ra nőtt. Új lendületet kapott a halfauna kutatása 1984-ben, amikor a TÓTH ALBERT tanár úr által 1975-től évente megszervezett természetvédő kutatótáboron belül megalakult a hidrobiológiai és halfaunisztikai munkacsoport. A nagyrészt középiskolásokból, kisebb részben egyetemistákból álló, szakemberek által irányított diákcsapat lelkes közreműködésének komoly szerepe volt abban, hogy 3 év alatt 36-ről 47-re emelkedett a Hortobágyról kimutatott halfajok száma. A felmérések a fajok mellett az egyedszámbeli gyakoriságot és a lelőhelyek környezeti viszonyait is rögzítették. Ezek birtokában a halfauna áttekintése mellett ökofaunisztikai jellemzés készült a Hortobágy vizeiről (HARKA 1988). Az ökológiai szemlélet erősödését jelzik azok a dolgozatok is, amelyek a halak élőhelytípusok szerinti eloszlásáról, valamint a hal-, kétéltű- és hüllőfauna tagjainak kapcsolatrendszeréről és a fajok élőhelyhasználatáról adnak képet (ENDES 1988, 1989).

4 54 Vizes élőhelyeink közül talán a mocsarak szenvedték el a legnagyobb veszteséget a vízrendezések során. A Hortobágyon azonban szerencsére még maradtak jelentős pangó vizes területek, amelyek halfaunáját nagyrészt ugyancsak a kutatótáborok közreműködésével 1984 és 1993 között sikerült feltárni. Ez idő alatt az eredeti állapotokat nagyobb mértékben őrző Kunkápolnásimocsárból 14 faj került elő. A szám alacsonynak tűnhet, ám a mocsarakban ez természetes, hiszen szélsőséges viszonyaikat kevés hal képes elviselni. Látszólag ellentmond ennek, hogy ugyanezen időszakban az Egyek Pusztakócsimocsarakhoz tartozó Fekete-rét vizéből 25 fajt azonosítottunk (HARKA et al. 1996). A nagy fajszám azonban nem a mocsarat jellemzi, hanem azt a néhány hektáros, átlagosan 2 méter mély tavat, amelyet 1982-ben a meder kotrásával alakítottak ki a Fekete-rétben. Ez a kezdetben növényzet- és üledékmentes nyílt vízi élőhely tette lehetővé, hogy több éven át tavi jellegű fauna is fennmaradjon a mocsár területén. A XX. és XXI. század fordulója táján tovább nőtt a Hortobágyon észlelt fajok száma. Előbb a terjeszkedő tarka géb (Proterorhinus semilunaris) került elő a Hortobágy-Berettyóból (SALLAI 1996), majd a lápi póc (Umbra krameri) és a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) a Keleti-főcsatornából (KOVÁCS 1995, 1998). Idegen tájakról származó jövevények is megtelepedtek. A Távol-Keletről származó amurgébet (Perccottus glenii), a fekete törpeharcsát (Ameiurus melas) és a folyami gébet (Neogobius fluviatilis) a táj több vizéből is kimutatták (KOVÁCS et al. 2001; HARKA et al. 2003; HARKA és SALLAI 2004). Ezekkel a Hortobágyról kimutatott fajok száma 52-re emelkedett. 3. A jelenkori halfauna Napjainkra a szakirodalomban szereplő 52 fajból a simatok, a sőregtok, a leánykoncér és a német bucó a Hortobágyról és az érintett Tisza-szakaszról egyaránt eltűnt. Az utóbbi 30 év észlelései alapján összeállított recens faunalistát 13 család összesen 48 faja alkotja: Tokfélék Acipenseridae Kecsege Acipenser ruthenus LINNAEUS, 1758 Angolnafélék Anguillidae Angolna Anguilla anguilla (LINNAEUS, 1758) Pontyfélék Cyprinidae Bodorka Rutilus rutilus (LINNAEUS, 1758) Amur Ctenopharyngodon idella (VALENCIENNES, 1844) Vörösszárnyú keszeg Scardinius erythrophthalmus (LINNAEUS, 1758) Domolykó Squalius cephalus (LINNAEUS, 1758) Jászkeszeg Leuciscus idus (LINNAEUS, 1758) Balin Aspius aspius (LINNAEUS, 1758) Kurta baing Leucaspius delineatus (HECKEL, 1843) Küsz Alburnus alburnus (LINNAEUS, 1758) Karikakeszeg Blicca bjoerkna (LINNAEUS, 1758) Dévérkeszeg Abramis brama (LINNAEUS, 1758) Laposkeszeg Ballerus ballerus (LINNAEUS, 1758)

5 55 Bagolykeszeg Ballerus sapa (PALLAS, 1814) Szilvaorrú keszeg Vimba vimba (LINNAEUS, 1758) Garda Pelecus cultratus (LINNAEUS, 1758) Paduc Chondrostoma nasus (LINNAEUS, 1758) Compó Tinca tinca (LINNAEUS, 1758) Márna Barbus barbus (LINNAEUS, 1758) Tiszai küllő Gobio carpathicus VLADYKOV, 1925 Halványfoltú küllő Romanogobio vladykovi (FANG, 1943) Razbóra Pseudorasbora parva (TEMMINCK & SCHLEGEL, 1842) Szivárványos ökle Rhodeus amarus (BLOCH, 1782) Széles kárász Carassius carassius (LINNAEUS, 1758) Ezüstkárász Carassius gibelio (BLOCH, 1782) Ponty Cyprinus carpio LINNAEUS, 1758 Fehér busa Hypophthalmichthys molitrix (VALENCIENNES, 1844) Pettyes busa Hypophthalmichthys nobilis (RICHARDSON, 1845) Csíkfélék Cobitidae Réticsík Misgurnus fossilis (LINNAEUS, 1758) Vágócsík Cobitis elongatoides BĂCESCU & MAIER, 1969 Törpecsík Sabanejewia bulgarica (DRENSKY, 1928) Törpeharcsafélék Ictaluridae Törpeharcsa Ameiurus nebulosus (LESUEUR, 1819) Fekete törpeharcsa Ameiurus melas (RAFINESQUE, 1820) Harcsafélék Siluridae Harcsa Silurus glanis LINNAEUS, 1758 Csukafélék Esocidae Csuka Esox lucius LINNAEUS, 1758 Pócfélék Umbridae Lápi póc Umbra krameri WALBAUM, 1792 Menyhalfélék Lotidae Menyhal Lota lota (LINNAEUS, 1758) Naphalfélék Centrarchidae Naphal Lepomis gibbosus (LINNAEUS, 1758) Sügérfélék Percidae Sügér Perca fluviatilis LINNAEUS, 1758 Vágódurbincs Gymnocephalus cernua (LINNAEUS, 1758) Széles durbincs Gymnocephalus baloni HOLČÍK & HENSEL, 1974 Selymes durbincs Gymnocephalus schraetser (LINNAEUS, 1758) Süllő Sander lucioperca (LINNAEUS, 1758) Kősüllő Sander volgensis (GMELIN, 1788) Magyar bucó Zingel zingel (LINNÉ, 1766) Alvógébfélék Odontobutidae Amurgéb Perccottus glenii DYBOWSKI, 1877 Gébfélék Gobiidae Folyami géb Neogobius fluviatilis (PALLAS, 1814) Tarka géb Proterorhinus semilunaris (HECKEL, 1837) A fajlistából, illetve az ennek hátterét adó kutatási eredményekből a következők állapíthatók meg a Hortobágy halfaunájáról:

6 56 A földrajzi kistáj halfaunája tiszai eredetű, s jelenleg is a Tisza hatása alatt áll. Egyetlen olyan faja sincs, amely a Tiszában ne élne. Annak ellenére, hogy a területnek jelentős helyi eredetű vízfolyásai nincsenek, aránylag gazdag halfaunával rendelkezik. A fajgazdagságban meghatározó szerepet játszik a Tisza, amelynek halai a Keleti-főcsatorna, majd a kisebb csatornák és erek közvetítésével a táj távoli pontjaira is eljuthatnak. Nem helyi sajátosság, de sajnos itt is jellemző az idegen tájakról származó fajok térhódítása. Az utóbbi évtizedekben például 4 új invazív faj jelent meg a területen: a fekete törpeharcsa, az amurgéb, a folyami géb és a tarka géb. A fajlistában jelentős számban találhatók áramláskedvelő (reofil) fajok, ám ezek aránylag kevés lelőhelyen és kis egyedszámban fordulnak elő. A nagy lelőhelyi és egyedszámbeli gyakoriságot mutató halak zöme a különböző környezeti viszonyokhoz jól alkalmazkodó, úgynevezett euritóp fajok közül kerül ki. A Hortobágy mocsaraiban szép állományai élnek a kifejezetten ilyen élőhelyeket kedvelő (stagnofil) széles kárásznak és réticsíknak. Ezek az élőhelyek és populációk a táj sajátos értékei. 4. A Hortobágy halasvizei A táj halasvizei részint folyóvizek, részint állóvizek. Előbbiek közé tartozik (1) a Hortobágy folyó a hozzá kapcsolódó helyi eredetű vízfolyások rendszerével, (2) valamint a mesterségesen létrehozott, különböző méretű és funkciójú csatornák hálózata. Az állóvizek csoportján belül is két víztípus jellemzi a tájat, (1) a körtöltésekkel kialakított halastavak, (2) illetve a mély fekvésű részeken fennmaradt, részben még ma is természetes viszonyokat őrző mocsarak Folyóvizek A kistáj vízhálózatában mind földrajzi helyzetéből, mind jelentőségéből adódóan központi helyet foglal el a Hortobágy folyó. Eredeti mellékvízfolyásai közül a Tiszacsegétől induló Árkus-eret is befogadó Sáros-ér és a debreceni Tócó vizét felvevő Kösely jelentősebb. Annak ellenére, hogy a folyó medrét erősen módosították, sokhelyütt megőrizte eredeti formáját és lefutását, ennélfogva változatos élőhelyeket kínál a halak számára. Mellékvizeinek rendszere azonban túlnyomórészt mesterséges kialakítású, ugyanis számos csatornát csatlakoztattak hozzá, amelyek a Tiszával, a halastavakkal és mocsarakkal egyaránt összekötik. Önálló folyó tulajdonképpen soha nem volt, mert vizének csupán kisebb része származott az átlagosan mintegy 40 km széles vízgyűjtőterületről, nagyobb hányadát a Tisza árvizei szolgáltatták. Bizonyíték erre, hogy 1830 után, amikor a tiszai árvizek már nem látogathatták szabadon a vidéket, néhány alkalommal ki is száradt. Napjainkban ilyen veszély nem fenyegeti, mert a Tiszalökről kiinduló Keleti-főcsatornából bármikor kaphat vízpótlást. A kis vízmennyiséget szállító és lassú folyók amilyen a 3,5 m 3 /s közepes vízhozamú és csekély esésű Hortobágy nagyon érzékenyek a szennyezésre, mert hígító hatásuk kicsi, s gyenge turbulenciájuk nem képes a víz gyors átlevegőztetésére. Ezt tükrözi a halakra leggyakrabban veszélyessé váló

7 57 vízminőségi tényezőket feltüntető táblázat, amelyben sajnos egyetlen kiváló (I. osztályú) minősítés sincs (1. táblázat). 1. táblázat A Hortobágy folyó és a Kösely néhány vízminőségi jellemzőjének értékelése a TIKÖFE évi 25 vizsgálatának eredményeiből számított átlagértékek alapján. Table 1 The evaluation of some water quality parameters of River Hortobágy and the Kösely on the basis of average values calculated from 25 surveys made by the Environmental Protection Inspectorate of the Tiszántúl Region in Vízfolyás (település) Waterflow (settlement) Oldott oxigén (O 2 ) Dissolved oxygen (O 2 ) Szerves anyag (KOI d ) Organic matter (KOI d ) Ammónium-ion (NH 4 + N) Ammonium ion (NH 4 + N) Ortofoszfát-ion (PO 4 3+ P) Ortophosphate ion (PO 4 3+ P) Kőolaj és kőolajtermékek Crude oil and petroleum products Hortobágy (Görbeháza) II-III. IV. III. V. IV. Hortobágy (Hortobágy) II. III-IV. II. IV. IV. Kösely (Hajdúszovát) IV-V. V. V. V. IV-V. Kösely (Nádudvar) III. IV. IV. V. IV. Osztályozás: I. kiváló, II. jó, III. tűrhető, IV. szennyezett, V. erősen szennyezett. Classification: I excellent, II good, III acceptable, IV polluted, V strongly polluted. Különösen a szerény vízhozamú Kösely állapota elszomorító. Annak ellenére, hogy Debrecen szennyvize tisztítva kerül bele, vize még Nádudvarnál, a torkolat közelében is alkalmatlan az igényesebb halak számára. Ez arra figyelmeztet, hogy a tisztítás hatásfokának tervezésénél nem elég csak az általános normákhoz igazodni, a befogadó vízfolyás terhelhetőségét is figyelembe kell venni. A Hortobágy helyzete ugyan kedvezőbb, de a tiszavasvári ipari szennyezések ugyancsak hosszan éreztetik hatásukat. A folyónak ezen a felső részén kevesebb faj él, s az egyedsűrűség is alacsonyabb, mint a Hortobágy településtől lefelé húzódó, tűrhető minőségű alsó szakaszon. Ahol maga által mélyített mederben fut a Hortobágy, csupán néhány méter a szélessége, de ahol a táj bővizű ősfolyóinak elhagyott medrét vette birtokba, 50 métert is elérhet a szemközti partok távolsága. E kiszélesedő szakaszokon a víz lelassul, a kanyarok belső oldalán szinte áll. A sekély mederbe mélyen benyomul a nád, a gyékény, a tavi káka, s köztük gazdagon burjánzik az állóvízi jellegű hínárnövényzet. A kanyarok külső oldalán sem erős a sodrás, nem akadályozza a vízi harmatkása megtelepedését, amely a víz felszínén beljebb nyomulva árnyékolja a partszegélyt. Miként a folyó áramlási viszonyai, úgy a halállomány összetétele is kettősséget mutat. Összeszűkülő, ennélfogva mélyebb és sebesebb, bár gyors folyásúnak azért nem mondható szakaszain otthonos a jászkeszeg (Leuciscus idus) és a süllő (Sander lucioperca), amelyek mellett alkalmanként egy-egy balin (Aspius aspius), olykor menyhal (Lota lota), domolykó (Squalius cephalus) vagy más reofil faj is előkerül. A kiszélesedő szakaszok lassú vizében a bodorka

8 58 (Rutilus rutilus) és a laposkeszeg (Ballerus ballerus), a pangó szélvizekben a szivárványos ökle (Rhodeus amarus) és a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) gyakori. Függetlenül a víz sebességétől, mindenfelé sok a küsz (Alburnus alburnus), helyenként az ezüstkárász (Carassius gibelio), a karikakeszeg (Blicca bjoerkna) és a dévérkeszeg (Abramis brama). Kevesebb a csuka (Esox lucius), a ponty (Cyprinus carpio) és a harcsa (Silurus glanis), de előfordulásukra ugyancsak bárhol számítani lehet, nem kötődnek egyik vízszakaszhoz sem. A fajok felsorolását folytatni lehetne, hiszen a szövevényes vízhálózat révén tulajdonképpen bármelyik víztípus halai bejuthatnak a folyóba. A változatos környezeti feltételek mellett ennek is része van abban, hogy a Hortobágy folyó és mellékvízfolyásainak halfaunáját a szennyezettség ellenére is viszonylagos sokféleség, változatosság jellemzi (2. táblázat). 2. táblázat Halfajok egyedszám szerinti gyakorisága a Hortobágy víztértípusaiban és a Tiszatóban. Table 2 Abundance of fish species in the water body types of the Hortobágy and the Lake Tisa reservoir. Sorszám Nr. Fajok Species Vízfolyások Watercourses Nagyobb csatornák Larger canals Kisebb csatornák Smaller canals Halastavak Fish ponds Mocsarak Swamps Tisza-tó Lake Tisza reserv. 1 Eudontomyzon danfordi*** (+) 2 Acipenser gueldenstaedtii* (+) 3 Acipenser ruthenus (+) (+) ++ 4 Anguilla anguilla Rutilus rutilus Ctenopharyngodon idella Scardinius erythrophthalmus Leuciscus leuciscus (+) 9 Squalius cephalus Leuciscus idus Aspius aspius Leucaspius delineatus* Alburnus alburnus Blicca bjoerkna Abramis brama Ballerus ballerus Ballerus sapa Vimba vimba (+) (+) 19 Pelecus cultratus (+) (+) Chondrostoma nasus + + (+) + 21 Tinca tinca Barbus barbus + + (+) Gobio carpathicus* (+) (+) 24 Romanogobio vladykovi* Pseudorasbora parva Rhodeus amarus*

9 59 27 Carassius carassius Carassius gibelio Cyprinus carpio Hypophthalmichthys molitrix Hypophthalmichthys nobilis Misgurnus fossilis* Cobitis elongatoides* Sabanejewia bulgarica* (+) Ameiurus nebulosus Ameiurus melas Silurus glanis Esox lucius Umbra krameri*** Salmo trutta fario (+) 41 Oncorhynchus mykiss (+) 42 Lota lota + + (+) Lepomis gibbosus Micropterus salmoides (+) 45 Perca fluviatilis Gymnocephalus cernua Gymnocephalus baloni* Gymnocephalus schraetser* + (+) (+) Sander lucioperca Sander volgensis Zingel zingel*** (+) (+) + 52 Zingel streber*** (+) 53 Perccottus glenii Neogobius fluviatilis Proterorhinus semilunaris (* védett faj, *** fokozottan védett faj, igen gyakori, ++++ gyakori, +++ mérsékelt gyakoriságú, ++ ritka, + igen ritka, (+) rendkívül ritka) (* protected species, *** strictly protected species, very abundant, ++++ abundant, +++ moderately abundant, ++ rare, + very rare, (+) extremely rare) 4.2. Csatornák A természetes vízfolyások változatos medrével szemben a mesterségesen kialakított, kilométereken át egyenes vonalvezetésű és azonos keresztmetszetű csatornákat bizonyos fokú uniformizáltság jellemzi, ezért halfaunájuk általában szegényesebb, mint az őket tápláló folyóké. A táj csatornái azonban túlnyomórészt nem a Hortobágy folyó, hanem a fajokban bővelkedő Tisza vizét szállítják, így egészében nézve gazdag halállománnyal rendelkeznek. Persze a csatornák sem egyformák, mérettől és funkciótól függően lényeges különbségek mutatkoznak közöttük. Legnagyobb a Tiszából közvetlenül kiágazó, közel 100 km hosszú, m széles és 3-4 m mély Keleti-főcsatorna, illetve az ennek kezdeti szakaszából kiinduló, mintegy 70 km hosszú, m széles és átlagosan 2-2,5 m mély Nyugati-főcsatorna. A padkás rézsűjű Keleti-főcsatornát és a Nyugati-főcsatorna hasonló kialakítású kezdeti szakaszát nád, gyékény és harmatkása szegélyezi, összefüggő hínársáv azonban csak a Tiszától távolabbi, gyengébb sodrású részeken alakult ki.

10 60 Tartós és nagymérvű vízfelhasználás alkalmával a nagy csatornák halállományának összetétele hasonlít a Tiszalök fölötti duzzasztott Tiszaszakaszéhoz. Jellemző halai a karikakeszeg (Blicca bjoerkna), a dévérkeszeg (Abramis brama), a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi), továbbá a vágódurbincs (Gymnocephalus cernua) és a széles durbincs (Gymnocephalus baloni). Az utóbbi másfél évtizedben a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri) és konkurense, a jövevény amurgéb (Perccottus glenii) is előkerült ezekből a csatornákból. Nagy áradások alkalmával, amikor a tiszalöki duzzasztás szünetel, az érintett Tisza-szakaszon megjelenő áramláskedvelő fajok is bejuthatnak a csatornákba. Ezért olykor előkerül belőlük egy-egy kecsege (Acipenser ruthenus), márna (Barbus barbus), paduc (Chondrostoma nasus), esetleg magyar bucó (Zingel zingel). A Tiszától távolodva azonban, ahogyan csökken a szállított víz mennyisége és sebessége, a reofil fajok előfordulási valószínűsége egyre kisebb lesz. A vízfelhasználás szakaszosságából és idényjellegéből következik, hogy még a nagyobb öntöző- és árasztócsatornákat is csak az év egyes időszakaiban jellemzik folyóvízi viszonyok. Vizük többnyire csupán lassan áramlik, oldalágaik és kisebb mellékcsatornáik pedig tartósan állóvíz jelleget öltenek. Ezekben a sokféle víztípushoz alkalmazkodó, euritóp fajok dominálnak, így például a bodorka (Rutilus rutilus), az ezüstkárász (Carassius gibelio), a csuka (Esox lucius) és a sügér (Perca fluviatilis). Némelyikben gyakori volt a törpeharcsa (Ameiurus nebulosus), amelyet napjainkra teljesen visszaszorított közeli rokona, a Magyarországra ban tévedésből behozott fekete törpeharcsa (Ameiurus melas). Meglepőnek tűnhet, de a csupán időszakos vízszállításra használt csatornák visszamaradó tocsogóiban is előfordulnak halak. Néhány kis testméretű, rövid életciklusú faj jellemzi ezeket: a kurta baing (Leucaspius delineatus), a razbóra (Pseudorasbora parva), a szivárványos ökle (Rhodeus amarus) és a vágócsík (Cobitis elongatoides), ám életük többnyire rövidre szabott. A halastavak lecsapolására és a belvizek levezetésére szolgáló csatornákban az év nagyobb részében alig mozdul a víz. Náddal, virágkákával, rizsgyékénnyel szegélyezett üledékes medrükben gyakoriak a különféle lebegő és gyökerező hínárnövények. Halfaunájukat ugyancsak az előbb említett fajok jellemzik, mellettük azonban attól függően, hogy milyen típusú vizekkel állnak kapcsolatban halastavi, illetve mocsári fajok is megjelennek Halastavak A táj halastavainak többsége az ármentesítés után kiszáradt, elszikesedett területeken létesült. Körtöltéseik, amelyeket gyékényes, tavi kákás állományokkal tarkított nádszegély véd a hullámveréstől, éles határt vonnak a víz és a szárazföld közé. A belsejükben kialakuló nádszigetek a vízimadarak kedvelt és természetvédelmi szempontból jelentős fészkelőhelyei. Összefüggő hínármezők az iszapot állandóan turkáló halak és a gondos tógazdák beavatkozásai miatt ritkán alakulnak ki a tavakban. Gazdag viszont az algavegetációjuk ennek kialakulását trágyázással is elősegítik, s ennek következtében a zooplankton mennyisége is bőséges. A bomló szerves anyag mégis viszonylag kevés, mert a vegyes népesítésű halállomány az alacsonyabb rendű szervezetek

11 61 biomasszájának jelentős részét táplálékként hasznosítja. A lebontó folyamatok viszonylag alacsony szintje, valamint a nagy szabad vízfelület és a rendszeres vízpótlás következtében a tavak vizének oxigéntartalma az igényesebb halak számára is megfelel, s ez változatos halfauna fennmaradását teszi lehetővé. A tógazdaságban nevelt halfajokról itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy a telepített állomány túlnyomó részét a ponty (Cyprinus carpio) adja. Mellette a fehér és pettyes busa (Hypophthalmichthys molitrix, H. nobilis), illetve ezek hibridje, valamint az amur (Ctenopharyngodon idella) állománya jelentős, ragadozóként pedig süllőt (Sander lucioperca), csukát (Esox lucius) és harcsát (Silurus glanis) nevelnek. A természetes halfauna tagjai túlnyomórészt a tápvízzel, ivadékként kerülnek be a tavakba. Kedvező körülmények közé kerülve tömegessé válhat közülük az ezüstkárász (Carassius gibelio) és a razbóra (Pseudorasbora parva). Gyakori a küsz (Alburnus alburnus), a dévérkeszeg (Abramis brama), a bodorka (Rutilus rutilus) és a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus). A feltöltéshez szükséges hatalmas víztömeggel persze nemcsak gyakori fajok, hanem ritkaságok is bejutnak a tavakba, ezért a halfaunájukat viszonylagos sokféleség jellemzi Mocsarak Különböző méretű, de rendszerint sekély, növényzettel dúsan benőtt, természetközeli állapotban lévő állóvizek. A kisebbek mindössze néhány hektárnyiak, a nagyobbak a több száz hektárt is elérhetik. Vizük többnyire cm mély, s csak néhol éri el vagy haladja meg az 1 métert. Partjaikon nagy kiterjedésű nádasok húzódnak, amelyek a vízbe is mélyen benyomulnak. A nagyobb mocsarak belső részein a vegetációs időszak kezdetén még jelentős szabad vízfelületet találni, de a nyár folyamán ezeken is elburjánzik a hínárnövényzet. Ellentétben a mély medrű tavakkal, a sekély vizű mocsarak területe az évszakok során tág határok közt változik. Nyár végére a kisebbek olykor szinte teljesen kiszáradnak. Bár sok élőlény odavész ilyenkor bennük, a pusztulás nem végleges, sőt a meder szárazra kerülése ad lehetőséget az élővilág megújulására. A levegővel érintkező szerves üledékből ugyanis nagyrészt ilyenkor keletkeznek azok a növényi tápanyagok, amelyek éltetik a dús mocsári vegetációt. A gazdag növényvilág állatok sokaságának ad táplálékot, búvó- és szaporodóhelyet, s ennek köszönhető, hogy az édesvízi élőhelyek közül a mocsarak élővilága a leggazdagabb, produkciója a legnagyobb. A táplálékbőség nagy vonzerő az állatok számára, de kihasználni csak azok képesek, amelyek elviselik a környezeti tényezők gyakori és nagymérvű ingadozását. A vízszint csökkenésével, amelyet az intenzíven párologtató mocsári növények is elősegítenek, nemcsak a sókoncentráció nő, hanem a kiszáradás veszélye is fokozódik. A sekély víz könnyen felmelegszik, de gyorsan le is hűl, hideg teleken szinte fenékig befagy. Kritikus tényező a vízben oldott oxigén mennyisége, amely a fotoszintézis aktivitásától függően szélsőséges ingadozásokat mutat, s gyakorta kevés. A halak többsége képtelen az ilyen viszonyok elviselésére, ám néhány faj nagyszerűen alkalmazkodott a mocsarak világához. A vizeinkben őshonos széles

12 62 kárász (Carassius carassius) például oxigénhiány esetén a lenyelt és úszóhólyagjába préselt levegőből is képes fölvenni az éltető gázt. Sajnos az utóbbi évtizedekben a mocsarakban is egyre inkább visszaszorítja távol-keleti rokona, az 1954-ben behozott és azóta mindenfelé elterjedt ezüstkárász (Carassius gibelio), az utóbbi időben pedig a két faj egymással alkotott hibridjei is megjelentek. Erősen lecsökkent napjainkra a compó (Tinca tinca) állománya is, amelynek az 1970-es években még nagy populációi éltek a Hortobágyon. Akkoriban néhány tiszafüredi halász nyaranta rendszeresen áttelepült szerszámaival a nagyiváni mocsarakra, mert többszörösét fogta annak, mint amire nyári kisvíz idején a Tiszán számíthatott. A széles kárász és a compó igazi mocsári hal, mindkettő jól tűri a szélsőséges viszonyokat, de a túlélés bajnoka mégis a réticsík (Misgurnus fossilis). Ikrából kikelő lárváinak életben maradását a kopoltyúrésből kinyúló, légzőfelületnövelő kopoltyúbojtok segítik, míg a kifejlett példányok a vízfelszínen nyelt levegőt préselik át bélcsatornájukon, és hajszálerekkel dúsan átszőtt utóbelük segítségével veszik fel belőle a szükséges oxigént. Amikor pedig élőhelyüket kiszáradás fenyegeti, üregeket fúrnak a fenék iszapjába, s azok maradék vizében húzzák meg magukat. A nap hevétől kicserepesedő mederfenék láttán nem is gondolná az ember, hogy a felszín alatt halak élhetnek. A hajdani csíkász azonban nyeles szerszámra cserélte ilyenkor a vesszővarsát, és ásta a halat, amely a fajokat rendszerbe foglaló LINNÉ-től ennek alapján kapta a fossilis, azaz ásott fajnevet. Az említetteken túl gyakori a Hortobágy mocsaraiban a bodorka (Rutilus rutilus) és a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), rendszeresen előfordul a szivárványos ökle (Rhodeus amarus), és meghonosodott bennük a növényevő halakkal véletlenül behurcolt razbóra (Pseudorasbora parva) is. A víztípus jellemző kisragadozója a sügér (Perca fluviatilis), csúcsragadozója pedig a zsákmányára lesből támadó csuka (Esox lucius). Az árasztóvízzel természetesen más fajok is bejutnak a mocsarakba, ám halállományuk természeti értékét ez kevéssé befolyásolja. E tekintetben ugyanis elsősorban a speciális alkalmazkodású stagnofil fajok állománynagysága számít, s nem a fajok száma. 5. A Tisza-tó halai Habár a kistájtól távolabb esik, madárrezervátuma révén a Tisza-tó északi része is a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozik. A korábban Kiskörei-tározónak nevezett vízterület a méretét tekintve is jelentős (127 km 2, amelynek mintegy 70 százalékát tavasztól őszig víz borítja), halfaunája pedig hazánk bármelyik állóvizénél gazdagabb. Amíg az ötször nagyobb Balatonban 1970-től napjainkig 36 halfajt észleltek (SPECZIÁR 2010), a Tisza-tóból kimutatott fajok száma meghaladja az ötvenet (HARKA 2008). Gazdagsága az élőhelyek sokféleségének köszönhető, ami abból adódik, hogy a vízterület tó és folyó is egyben. Ugyanis az állóvíznek számító tározótéren áthaladó, de attól hátakkal elválasztott Tisza-mederben a duzzasztás ellenére is folyóvízi viszonyok uralkodnak. Persze a duzzasztás következtében lelassult a folyó, ezért itt főként olyan halak élnek nagy számban, amelyek a nyugodt, lenitikus vizeket kedvelik, például a dévérkeszeg (Abramis brama), a karikakeszeg (Blicca bjoerkna) és a laposkeszeg (Ballerus ballerus). A ragadozók közül gyakran mutatja magát a

13 63 menekülő küszökre (Alburnus alburnus) vadászva víz fölé is kiugró balin (Aspius aspius), ám a horgászok számára a fenéken meghúzódó harcsa (Silurus glanis) és süllő (Sander lucioperca) nagyobb vonzerővel bír. Védett halainkat a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) és a bolgár törpecsík (Sabanejewia bulgarica) nagyobb, a széles durbincs (Gymnocephalus baloni) és a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) kisebb állománnyal képviseli (HARKA 2008; GYÖRE és JÓZSA 2010). Nagy áradások, árvizek idején a duzzasztómű nyitott zsilipkapuin át ma is ugyanúgy rohan a folyó, mint a duzzasztás előtt. Ilyenkor a sodrást kedvelő, reofil fajok is visszatérnek a folyószakaszra, s egy részüket maradásra készteti a táplálékbőség. Ennek köszönhetően alkalmanként előfordul a horgászok zsákmányában a kecsege (Acipenser ruthenus) és a márna (Barbus barbus), horgukra akad néhány bagolykeszeg (Ballerus sapa), domolykó (Leuciscus cephalus) vagy paduc (Chondrostoma nasus). Ritkaságként előkerül olykor a gyorsabb vizeket kedvelő, fokozottan védett magyar bucó (Zingel zingel) is. A sekély tározóteret bodorkák (Rutilus rutilus), vörösszárnyú keszegek (Scardinius erythrophthalmus), ezüstkárászok (Carassius gibelio) és törpeharcsák (Ameiurus nebulosus), illetve utóbbiak helyett néhány éve már fekete törpeharcsák (Ameiurus melas) népesítik be. A horgászok azonban inkább a pontyokat (Cyprinus carpio), compókat (Tinca tinca) és a csukákat (Esox lucius) keresik a tározótér mélyebb részein. Sajnos a széles kárász (Carassius carassius), amely 40 éve még tömeghala volt a régi holtmedreknek, egyre ritkább. Helyén jövevényfajok szaporodtak el (MOZSÁR et al. 2009), például naphal (Lepomis gibbosus), tarka géb (Proterorhinus semilunaris), továbbá az amurgéb (Perccottus glenii), amely a Kárpát-medencében elsőként itt került elő (HARKA 1998). A part menti sekély vizekben számos faj ivadékai fejlődnek (HARKA et al. 2009). Védett halaink közül gyakori itt a szivárványos ökle (Rhodeus amarus) és a vágócsík (Cobitis elongatoides), míg a réticsík (Misgurnus fossilis) inkább a gátak menti kubikgödröket kedveli. Ha kitüntetett is a ritkaságok és a védett fajok szerepe, a halfauna természeti értékét nem kizárólag ők adják. A vízterület igazi kincse az a biológiai sokféleség, amelyet a negyvennél több természetes eredetű, összességében több mint ötven fajt számláló halállomány egésze képvisel. Nemcsak mint élőlénycsoport, hanem úgy is, mint az életközösség nélkülözhetetlen része. Mert a halak miközben fő fogyasztói a vízi gerinctelen állatoknak maguk is táplálékul szolgálnak más állatcsoportoknak. Nekik köszönhető, hogy a Tisza-tavon rendszeresen találkozhatunk szerkőkkel, csérekkel és sirályokkal, miattuk települtek ide a kárókatonák, gémek és kócsagok, s részben vagy egészben ők adják a méltóságteljes rétisasok, az ékszerként tündöklő jégmadarak és a játékos kedvű vidrák táplálékát. Irodalom DARÓCZY, E. (1890): Karczag város egyetemes leírása. Karczag, 136 pp. ENDES, M. (1988): A Hortobágy halfaunájának ökológiai viszonyairól. Természettudományos Tájékoztató 1:

14 64 ENDES, M. (1989): A hortobágyi hal-, kétéltű- és hüllőfauna ökológiai vizsgálata. Calandrella 2/2: GYÖRE, K. JÓZSA, V. (2010): A Tisza halközösségének monitorozása 2009-ben. Pisces Hungarici 4: HARKA, Á. (1988): A Hortobágy halfaunája. In: TÓTH, A. (szerk.): Tudományos kutatások a Hortobágyi Nemzeti Parkban Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, Budapest, p HARKA, Á. (1998): Magyarország faunájának új halfaja: az amurgéb (Perccottus glehni Dybowski, 1877). Halászat 91/1: HARKA, Á. (2008): A Tisza-tó halfaunája és gazdaságilag jelentősebb halainak állományváltozásai. Halászat 101/4: HARKA, Á. SALLAI, Z. (2004): Magyarország halfaunája. NIMFEA Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, 269 pp. HARKA, Á. JUHÁSZ, P. SALLAI, Z. (1996): Hortobágyi mocsarak halfaunisztikai vizsgálata. In: TÓTH, A. (szerk.): Ohattól Meggyesig. Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, Budapest, p HARKA, Á. KOVÁCS, B. SALLAI, Z. (2003): Újabb adatok a hortobágyi vizek halfaunájáról. In: TÓTH, A. (szerk.): Ohattól Farkas-szigetig. Természetés Környezetvédő Tanárok Egyesülete és az Alföldkutatásért Alapítvány, Budapest Kisújszállás, p HARKA, Á. LENGYEL, Z. SÁLY, P. (2009): Adatok a Tisza-tó parti övében fejlődő hal-ivadékok első nyári növekedéséről. Pisces Hungarici 3: HORVÁTH, L. (1983): The Fishes of the Hortobágy. In: MAHUNKA, S. (szerk.): The Fauna of the Hortobágy National Park 2. Akadémiai Kiadó, Budapest, p KOVÁCS, B. (1995): Lápi póc (Umbra krameri) első adata a Keleti-főcsatornából. Calandrella 9/1 2: 95. KOVÁCS, B. (1998): A Keleti-főcsatorna halfaunisztikai felmérése. Halászat 91/1: KOVÁCS, B. KERESZTÚRI, P. K. KISS, M. GIDÓ, ZS. TAKÁCS, P. LAKATOS, GY. (2001): Ökológiai állapotfelmérés alföldi mesterséges vízfolyásokon, különös tekintettel a halegyüttesek összetételére. Hidrológiai Közlöny 81/5 6: KOVÁCS, J. (1882): Állattani ösmertetés. In: ZELIZY, D. (szerk.): Debreczen sz. királyi város egyetemes leírása. Debreczen, p MOZSÁR, A. ANTAL, L. LÖVEI, G.ZS. (2009): A Tisza-tó tiszavalki medencéjében lévő holtmedrek halfaunája, valamint a természetvédelmi értékesség megítélése. Pisces Hungarici 3: MURAI, É. SULGOSTOWSKA, T. MATSKÁSI, I. MÉSZÁROS, F. MOLNÁR, K. (1983): Parasitic Helminths of Vertebrates (Fishes, Amphibians, Reptiles and Birds) in the Hortobágy National Park. In: MAHUNKA, S. (szerk.): The Fauna of the Hortobágy National Park 2. Akadémiai Kiadó, Budapest, p SALLAI, Z. (1996): A Hortobágy-Berettyó halai. A Puszta 12: SPECZIÁR, A. (2010): A Balaton halfaunája: a halállomány összetétele, az egyes halfajok életkörülményei és a halállomány korszerű hasznosításának feltételrendszere. Acta biologica debrecina, Supplementum oecologica hungarica 23:

15 65 SZABÓ, L. (1976): Halak. In: KOVÁCS, G.-né, SALAMON, F. (szerk.): Hortobágy a nomád Pusztától a Nemzeti Parkig. NATURA, Budapest, p VÁSÁRHELYI, I. (1961): Magyarország halai írásban és képekben. Borsodi Szemle Könyvtára, Miskolc, 134 pp.

Adatok a Cserhát kisvízfolyásainak halfaunájához

Adatok a Cserhát kisvízfolyásainak halfaunájához Adatok a Cserhát kisvízfolyásainak halfaunájához Bevezető Egyesületünk a rendkívül száraz 00-ik év után 00-ben tovább folytatta a cserháti patakok halfaunisztikai felmérését. A két év leforgása alatt a

Részletesebben

Kisesésű, közepes és nagy folyókon létesítendő hallépcsők környezeti igényeinek vizsgálata a körösladányi és békési hallépcsők példáján

Kisesésű, közepes és nagy folyókon létesítendő hallépcsők környezeti igényeinek vizsgálata a körösladányi és békési hallépcsők példáján Kisesésű, közepes és nagy folyókon létesítendő hallépcsők környezeti igényeinek vizsgálata a körösladányi és békési hallépcsők példáján Halasi-Kovács Béla tudományos munkatárs Halászati és Öntözési Kutatóintézet

Részletesebben

ADATOK A MECSEKI-HEGYSÉG

ADATOK A MECSEKI-HEGYSÉG A Puszta 1998. 1/15, pp. 24-32. ADATOK A MECSEKI-HEGYSÉG ÉS KÖRNYÉKE HALFAUNÁJÁHOZ SALLAI ZOLTÁN, SZARVAS NIMFEA TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET 1998 1. BEVEZETÉS A hazai halfauna az elmúlt évben két új faunaelemmel

Részletesebben

A folyó és mellékfolyó közötti kölcsönhatás vizsgálata a dunai és az ipolyi halfauna hosszú-idejű változásának elemzésével

A folyó és mellékfolyó közötti kölcsönhatás vizsgálata a dunai és az ipolyi halfauna hosszú-idejű változásának elemzésével Halászatfejlesztés 33 - Fisheries & Aquaculture Development (2011) 33:64-68 ISBN:978-963-7120-31-2 HAKI 2011 A folyó és mellékfolyó közötti kölcsönhatás vizsgálata a dunai és az ipolyi halfauna hosszú-idejű

Részletesebben

Pisces Hungarici 2 (2007) A RÁCKEVEI-DUNA-ÁG HALKÖZÖSSÉGÉNEK FELMÉRÉSE SURVEY OF FISH COMMUNITY IN THE RÁCKEVEI DANUBE BRANCH

Pisces Hungarici 2 (2007) A RÁCKEVEI-DUNA-ÁG HALKÖZÖSSÉGÉNEK FELMÉRÉSE SURVEY OF FISH COMMUNITY IN THE RÁCKEVEI DANUBE BRANCH A RÁCKEVEI-DUNA-ÁG HALKÖZÖSSÉGÉNEK FELMÉRÉSE SURVEY OF FISH COMMUNITY IN THE RÁCKEVEI DANUBE BRANCH UGRAI Zoltán 1, GYÖRE Károly 2 1 Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség, Ráckeve, ugrai@rdhsz.hu 2 Halászati

Részletesebben

Az őshonos halaink védelmében

Az őshonos halaink védelmében Az őshonos halaink védelmében Sallai Zoltán Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság NIMFEA Természetvédelmi Egyesület Magyar Haltani Társaság Szarvas, 2008. május 14-15. A hazai gerincesek védettsége 100%

Részletesebben

A hallgatóság (Papp Gábor felvétele)

A hallgatóság (Papp Gábor felvétele) KÖZGYŰLÉS ÉS KONFERENCIA A Magyar Haltani Társaság 2011. március 18-án taggyűlést tartott, amelyen jóváhagyta az egyesület múlt évi tevékenységéről tartott beszámolót és a 2011. évi munkatervet. A taggyűlés

Részletesebben

Somogy megye halainak katalógusa (Halak - Pisces)

Somogy megye halainak katalógusa (Halak - Pisces) Natura Somogyiensis 1 439-444 Kaposvár, 2001 Somogy megye halainak katalógusa (Halak - Pisces) MAJER JÓZSEF - BÍRÓ PÉTER MAJER J. - BÍRÓ P.: Checklist of fish of Somogy county (Pisces) Abstract: The data

Részletesebben

A Puszta 1998. 1/15, pp. 168-172.

A Puszta 1998. 1/15, pp. 168-172. A Puszta 1998. 1/15, pp. 168-172. NÉHÁNY ADAT A KIS-SÁRRÉT HALFAUNÁJÁRÓL SALLAI ZOLTÁN 1, SZARVAS DR. GYÖRE KÁROLY 2, SZARVAS 1 NIMFEA TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET 2 HALTENYÉSZTÉSI KUTATÓ INTÉZET 1998 1.

Részletesebben

Horgászvízkezelő-Tógazda Tanfolyam (Elméleti képzés) Halőri vizsga felkészítő

Horgászvízkezelő-Tógazda Tanfolyam (Elméleti képzés) Halőri vizsga felkészítő Horgászvízkezelő-Tógazda Tanfolyam (Elméleti képzés) Halőri vizsga felkészítő NÉBIH - Halászati őri ismeretek Felkészülést elősegítő tananyag a halászati őri vizsgára (105 oldal). Alapvető tudás (halfajfelismerés)

Részletesebben

ACTA BIOLOGICA DEBRECINA

ACTA BIOLOGICA DEBRECINA ACTA BIOLOGICA DEBRECINA ADIUVANTIBUS GY. LAKATOS, I. MÉSZÁROS, A.S. NAGY, K. PECSENYE I. PÓCSI, M. SIPICZKI ET B. TÓTHMÉRÉSZ REDIGIT B. TÓTHMÉRÉSZ SUPPLEMENTUM OECOLOGICA HUNGARICA FASC. 23, 2010 ADIUVANTIBUS

Részletesebben

Pisces Hungarici 7 (2013) 85 96

Pisces Hungarici 7 (2013) 85 96 Pisces Hungarici 7 (2013) 85 96 A halfauna vizsgálata a kelet magyarországi Eger patak vízrendszerén Investigation of the fish fauna in the drainage system of the Eger Brook (Eastern Hungary) Harka Á.

Részletesebben

Pisces Hungarici 3 (2009) A HERNÁD JOBB OLDALI MELLÉKVÍZFOLYÁSAINAK HALFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA

Pisces Hungarici 3 (2009) A HERNÁD JOBB OLDALI MELLÉKVÍZFOLYÁSAINAK HALFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA A HERNÁD JOBB OLDALI MELLÉKVÍZFOLYÁSAINAK HALFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA INVESTIGATION ON THE FISH FAUNA OF THE RIGHT-SIDE TRIBUTARIES OF HERNÁD RIVER HARKA Ákos 1, SZEPESI Zsolt 2 1 Magyar Haltani Társaság,

Részletesebben

A Ráckevei Duna-ág halközösségének vizsgálata 2010-ben

A Ráckevei Duna-ág halközösségének vizsgálata 2010-ben Halászatfejlesztés 34 - Fisheries & Aquaculture Development 34 202 ISBN 978-963-720-32-9 A Ráckevei Duna-ág halközösségének vizsgálata 200-ben Györe Károly, Ugrai Zoltán 2 és Csikai Csaba 3 Halászati és

Részletesebben

ADATOK A HEVESI FÜVES PUSZTÁK TÁJVÉDELMI KÖRZET HALFAUNÁJÁHOZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HANYI-ÉRRE VONATKOZÓAN

ADATOK A HEVESI FÜVES PUSZTÁK TÁJVÉDELMI KÖRZET HALFAUNÁJÁHOZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HANYI-ÉRRE VONATKOZÓAN A Puszta 2000. 1/17, pp. 49-58. ADATOK A HEVESI FÜVES PUSZTÁK TÁJVÉDELMI KÖRZET HALFAUNÁJÁHOZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HANYI-ÉRRE VONATKOZÓAN SALLAI ZOLTÁN NIMFEA TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET, SZARVAS 2001.

Részletesebben

Pisces Hungarici 8 (2014) 77 81

Pisces Hungarici 8 (2014) 77 81 Pisces Hungarici 8 (2014) 77 81 Az Ér (Ier) romániai alsó szakaszának halfaunája a 2012 2013. évi kiszáradási folyamatok után The fish fauna of the lower section of the Romanian river Ier following the

Részletesebben

A Közép-Tisza-vidék árterületein ívó halfajok. Képes zsebhatározó

A Közép-Tisza-vidék árterületein ívó halfajok. Képes zsebhatározó A KözépTiszavidék árterületein ívó halfajok Képes zsebhatározó A nagykörűi hullámtéri Anyitató, melyet a tó természetes fokának helyreállításával keltettek újra életre Bevezetés A Tisza szabályozását 1846

Részletesebben

Pisces Hungarici 2 (2007) A VÍZMINŐSÉG JAVULÁSÁNAK HATÁSA A SAJÓ MAGYAR SZAKASZÁNAK HALFAUNÁJÁRA

Pisces Hungarici 2 (2007) A VÍZMINŐSÉG JAVULÁSÁNAK HATÁSA A SAJÓ MAGYAR SZAKASZÁNAK HALFAUNÁJÁRA A VÍZMINŐSÉG JAVULÁSÁNAK HATÁSA A SAJÓ MAGYAR SZAKASZÁNAK HALFAUNÁJÁRA ROLE OF THE WATER QUALITY IMPROVEMENT ON THE FISH FAUNA IN THE HUNGARIAN SECTION OF SAJÓ RIVER HARKA Ákos 1, SZEPESI Zsolt 2, HALASI-KOVÁCS

Részletesebben

Pisces Hungarici 4 (2010) VÁLTOZÁSOK A LASKÓ PATAK HALFAUNÁJÁBAN CHANGE IN THE FISH FAUNA OF THE LASKÓ BROOK (EAST HUNGARY)

Pisces Hungarici 4 (2010) VÁLTOZÁSOK A LASKÓ PATAK HALFAUNÁJÁBAN CHANGE IN THE FISH FAUNA OF THE LASKÓ BROOK (EAST HUNGARY) VÁLTOZÁSOK A LASKÓ PATAK HALFAUNÁJÁBAN CHANGE IN THE FISH FAUNA OF THE LASKÓ BROOK (EAST HUNGARY) Szepesi Zsolt 1, Harka Ákos 2 1 Omega Audit Kft., Eger, szepesizs@freemail.hu 2 Magyar Haltani Társság,

Részletesebben

A KÁRÓKATONA EURÓPAI ÉS MAGYARORSZÁGI HELYZETE, A FAJJAL KAPCSOLATOS KONFLIKTUSOK

A KÁRÓKATONA EURÓPAI ÉS MAGYARORSZÁGI HELYZETE, A FAJJAL KAPCSOLATOS KONFLIKTUSOK A KÁRÓKATONA EURÓPAI ÉS MAGYARORSZÁGI HELYZETE, A FAJJAL KAPCSOLATOS KONFLIKTUSOK Prof. Dr. Faragó Sándor Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet Nyugat-magyarországi Egyetem A KÁRÓKATONA RENDELKEZÉSÉRE

Részletesebben

Pisces Hungarici 3 (2009) A MARCAL HALÁLLOMÁNYÁNAK FAUNISZTIKAI FELMÉRÉSE FAUNAL SURVEY ON THE FISH COMMUNITY OF MARCAL RIVER

Pisces Hungarici 3 (2009) A MARCAL HALÁLLOMÁNYÁNAK FAUNISZTIKAI FELMÉRÉSE FAUNAL SURVEY ON THE FISH COMMUNITY OF MARCAL RIVER A MARCAL HALÁLLOMÁNYÁNAK FAUNISZTIKAI FELMÉRÉSE FAUNAL SURVEY ON THE FISH COMMUNITY OF MARCAL RIVER HARKA Ákos 1, SZEPESI Zsolt 2, NAGY Lajos 3 1 Magyar Haltani Társaság, Tiszafüred, harkaa@freemail.hu

Részletesebben

SELYMES DURBINCS (GYMNOCEPHALUS SCHRAETSER) ÉS AMURGÉB (PERCCOTTUS GLENII) A HORTOBÁGY-BERETTYÓBÓL

SELYMES DURBINCS (GYMNOCEPHALUS SCHRAETSER) ÉS AMURGÉB (PERCCOTTUS GLENII) A HORTOBÁGY-BERETTYÓBÓL SELYMES DURBINCS (GYMNOCEPHALUS SCHRAETSER) ÉS AMURGÉB (PERCCOTTUS GLENII) A HORTOBÁGY-BERETTYÓBÓL A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából 2008. június 6-án a Hortobágy- Berettyón végeztünk

Részletesebben

A HEJŐ PATAK VÍZRENDSZERÉNEK HALFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA STUDY OF THE HEJŐ BROOK WATERSHED FISH FAUNA

A HEJŐ PATAK VÍZRENDSZERÉNEK HALFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA STUDY OF THE HEJŐ BROOK WATERSHED FISH FAUNA I. Magyar Haltani Konferencia (Supplement kötet) MAGYAR HALTANI TÁRSASÁG PISCES HUNGARICI I. - I. MAGYAR HALTANI KONFERENCIA, (SUPPLEMENT KÖTET) A HEJŐ PATAK VÍZRENDSZERÉNEK HALFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA

Részletesebben

Pisces Hungarici 7 (2013) 13 25

Pisces Hungarici 7 (2013) 13 25 Pisces Hungarici 7 (2013) 13 25 A Marcal és a Torna halfaunájának regenerációja a 2010. évi vörösiszap szennyeződést követően Regeneration of the fish fauna of the Marcal river and Torna stream after red

Részletesebben

9/b tétel. Dr. Forgó István Gerinces rendszertan I.

9/b tétel. Dr. Forgó István Gerinces rendszertan I. 9/b tétel GERINCES RENDSZERTAN I. HALAK TÖRZS: GERINCESEK (VERTEBRATA) ALTÖRZS: ÁLLKAPOCSNÉLKÜLIEK (AGNATHA) OSZTÁLY: KÖRSZÁJÚAK (CYCLOSTOMATA) REND: INGOLAALKÚAK» CSALÁD: INGOLAFÉLÉK TISZAI INGOLA (Eudontomyzon

Részletesebben

Pisces Hungarici 2 (2007) A MOSONMAGYARÓVÁRI DUZZASZTÓ HATÁSA A MOSONI-DUNA HALKÖZÖSSÉGÉNEK ELTERJEDÉSI MINTÁZATÁRA

Pisces Hungarici 2 (2007) A MOSONMAGYARÓVÁRI DUZZASZTÓ HATÁSA A MOSONI-DUNA HALKÖZÖSSÉGÉNEK ELTERJEDÉSI MINTÁZATÁRA A MOSONMAGYARÓVÁRI DUZZASZTÓ HATÁSA A MOSONI-DUNA HALKÖZÖSSÉGÉNEK ELTERJEDÉSI MINTÁZATÁRA THE EFFECT OF THE MOSONMAGYARÓVÁR DAM ON THE DISTRIBUTION PATTERNS OF FISH COMMUNITIES IN THE MOSONI DANUBE GYÖRE

Részletesebben

Lajkó I., Pintér K., Halászvizsga. Az állami halászvizsga szakmai anyaga. Földművelésügyi Minisztérium Agroinform, Budapest, 139 pp.

Lajkó I., Pintér K., Halászvizsga. Az állami halászvizsga szakmai anyaga. Földművelésügyi Minisztérium Agroinform, Budapest, 139 pp. PINTÉR KÁROLY PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉKE 1. Könyvek 2015 Pintér K., 2015. Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk. Negyedik, átdolgozott és bővített kiadás: Mezőgazda Kiadó, Budapest, 360 pp. (Korábbi

Részletesebben

Az emberi tevékenység hatása a halfauna

Az emberi tevékenység hatása a halfauna Tájökológiai Lapok 8 (3): 591 599. (2010) 591 Az emberi tevékenység hatása a halfauna alakulására az Ipoly alsó (magyarországi) szakaszán Guti Gábor, Potyó Imre MTA Magyar Dunakutató Állomás 2131 Göd,

Részletesebben

Természetvédelmi beavatkozás hatása egy dombvidéki kis vízfolyás halállományára. Kivonat

Természetvédelmi beavatkozás hatása egy dombvidéki kis vízfolyás halállományára. Kivonat Halászatfejlesztés 33 - Fisheries & Aquaculture Development (2011) 33:126-135 ISBN:978-963-7120-31-2 HAKI 2011 Természetvédelmi beavatkozás hatása egy dombvidéki kis vízfolyás halállományára Palkó Csaba

Részletesebben

Pisces Hungarici 2 (2007) A CUHAI-BAKONY-ÉR HALAI FISHES OF THE CUHAI-BAKONY-ÉR STREAM

Pisces Hungarici 2 (2007) A CUHAI-BAKONY-ÉR HALAI FISHES OF THE CUHAI-BAKONY-ÉR STREAM A CUHAI-BAKONY-ÉR HALAI FISHES OF THE CUHAI-BAKONY-ÉR STREAM HARKA Ákos 1, NAGY Lajos 2 1 Magyar Haltani Társaság, Tiszafüred, mhtt@freemail.hu 2 Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság, Csopak Kulcsszavak:

Részletesebben

Pisces Hungarici 3 (2009) A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI LÁHN-PATAKON VÉGZETT REHABILITÁCIÓS MUNKÁLATOK HATÁSA A HALÁLLOMÁNYRA

Pisces Hungarici 3 (2009) A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI LÁHN-PATAKON VÉGZETT REHABILITÁCIÓS MUNKÁLATOK HATÁSA A HALÁLLOMÁNYRA A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI LÁHN-PATAKON VÉGZETT REHABILITÁCIÓS MUNKÁLATOK HATÁSA A HALÁLLOMÁNYRA THE EFFECTS OF THE REHABILITATION WORKS ON THE FISH POPULATION IN THE LÁHN-STREAM IN THE WESTERN REGION OF HUNGARY

Részletesebben

Horgászturizmus. Idegenforgalmi ismeretek. Előadás áttekintése-vázlat. A horgászturizmus meghatározása

Horgászturizmus. Idegenforgalmi ismeretek. Előadás áttekintése-vázlat. A horgászturizmus meghatározása 9. Idegenforgalmi ismeretek Horgászturizmus Előadók: Dr. habil Kocsondi József egyetemi tanár, tanszékvezető Tóth Éva tanársegéd Készítette: Tóth Éva, tanársegéd Pannon Egyetem, Georgikon Kar Keszthely

Részletesebben

VASKOS CSABAK (LEUCISCUS SOUFFIA AGASSIZI) TISZABECSNÉL

VASKOS CSABAK (LEUCISCUS SOUFFIA AGASSIZI) TISZABECSNÉL HÍREINK 2008-4 VASKOS CSABAK (LEUCISCUS SOUFFIA AGASSIZI) TISZABECSNÉL A vaskos csabak Heckelnek a Drávát közelebbi lelőhely nélkül említő, valamint Krieschnek a Vágra vonatkozó, meglehetősen bizonytalan

Részletesebben

Az MTA Duna-kutató Intézet évi zárójelentése az Ipolyon a Dunán és a Sződrákosi-patakon végzett halbiológiai felmérésekről

Az MTA Duna-kutató Intézet évi zárójelentése az Ipolyon a Dunán és a Sződrákosi-patakon végzett halbiológiai felmérésekről Az MTA Duna-kutató Intézet 2012. évi zárójelentése az Ipolyon a Dunán és a Sződrákosi-patakon végzett halbiológiai felmérésekről Kutatási témák 1. A halfajegyüttesek tér-időbeli dinamikája és a folyóvízi

Részletesebben

Pisces Hungarici 3 (2009) NÉHÁNY VÍZTEST HALÁLLOMÁNYÁNAK FELMÉRÉSE A KIS-BALATON TÉRSÉGÉBEN

Pisces Hungarici 3 (2009) NÉHÁNY VÍZTEST HALÁLLOMÁNYÁNAK FELMÉRÉSE A KIS-BALATON TÉRSÉGÉBEN NÉHÁNY VÍZTEST HALÁLLOMÁNYÁNAK FELMÉRÉSE A KIS-BALATON TÉRSÉGÉBEN A FISH STOCK SURVEY ON A FEW WATER BODIES OF THE KIS-BALATON AREA ANTAL László 1, CSIPKÉS Roland 2, MÜLLER Zoltán 2 1 Debreceni Egyetem,

Részletesebben

Pisces Hungarici 8 (2014) 51 60

Pisces Hungarici 8 (2014) 51 60 Pisces Hungarici 8 (2014) 51 60 A halközösség struktúrájának sajátosságai a Tisza tó különböző élőhelyein The attribution of the fish community structure in the different habitat types of the Tisza lake

Részletesebben

A balatoni nádasok halállományának szerkezete

A balatoni nádasok halállományának szerkezete ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (1997) 82: 19-116. A balatoni nádasok halállományának szerkezete SPECZIÁR ANDRÁS 1, TÖLG LÁSZLÓ 2 és BÍRÓ PÉTER 1 1 MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, H - 8237 Tihany, Fürdıtelepi

Részletesebben

Az év hala: a compó (Tinca tinca)

Az év hala: a compó (Tinca tinca) Az év hala: a compó (Tinca tinca) Sallai Zoltán Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Budapest, 2016. május 10. A hazai gerincesek védettsége 100% 7 90% 80% 34 70% 59 60% Nem védett 50% 100 100 93 Védett

Részletesebben

Pisces Hungarici 6 (2012) ÁRVIZEK HATÁSA EGY KIS FOLYÓ, A TARNA HALKÖZÖSSÉGÉRE

Pisces Hungarici 6 (2012) ÁRVIZEK HATÁSA EGY KIS FOLYÓ, A TARNA HALKÖZÖSSÉGÉRE ÁRVIZEK HATÁSA EGY KIS FOLYÓ, A TARNA HALKÖZÖSSÉGÉRE EFFECT OF FLOODING ON THE FISH COMMUNITY OF A SMALL RIVER (TARNA RIVER, TISZA BASIN, HUNGARY) SZEPESI Zs. 1, HARKA Á. 2 1 Omega-Audit Kft., Eger 2 Magyar

Részletesebben

FISH CONSUMPTION OF GREAT CORMORANT (Phalacrocorax carbo) IN HUNGARY

FISH CONSUMPTION OF GREAT CORMORANT (Phalacrocorax carbo) IN HUNGARY Magyar Vízivad Közlemények 23. (2013) Hungarian Waterfowl Publications 23. (2013) A KÁRÓKATONA (Phalacrocorax carbo) HALFOGYASZTÁSA MAGYARORSZÁGON FISH CONSUMPTION OF GREAT CORMORANT (Phalacrocorax carbo)

Részletesebben

AZ ALSÓ SZAKASZ HALAI

AZ ALSÓ SZAKASZ HALAI TISZA-MOZAIK AZ ALSÓ SZAKASZ HALAI GUELMINO JÁNOS Egy folyó vagy folyószakasz halfaunája, vagyis halfajainak összessége, els ődlegesen a természeti adottságoktól, az utóbbi két évszázadban viszont mindinkább

Részletesebben

Adatok a Dráva halfaunájához és egyes holtágak vízminőségéhez

Adatok a Dráva halfaunájához és egyes holtágak vízminőségéhez Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 8 189-202 Pécs, 1995 Adatok a Dráva halfaunájához és egyes holtágak vízminőségéhez MAJER József MAJER, J.: Data to the fish fauna (Pisces) of Dráva river (Hungary) and

Részletesebben

A Tisza folyó határszakaszának jelentősége Máramaros halfaunájának megőrzésében

A Tisza folyó határszakaszának jelentősége Máramaros halfaunájának megőrzésében Crisicum 3. pp.189-194. A Tisza folyó határszakaszának jelentősége Máramaros halfaunájának megőrzésében Iosif Béres - Gavril Ardelean Témafelvetés Máramaros a Keleti-Kárpátok északi szakaszának legnagyobb

Részletesebben

A résztvevők köszöntése (Papp Gábor felvétele) A hallgatóság (Papp Gábor felvétele)

A résztvevők köszöntése (Papp Gábor felvétele) A hallgatóság (Papp Gábor felvétele) A résztvevők köszöntése (Papp Gábor felvétele) KÖZGYŰLÉS ÉS KONFERENCIA A Magyar Haltani Társaság 2011. március 18-án taggyűlést tartott, amelyen jóváhagyta az egyesület múlt évi tevékenységéről tartott

Részletesebben

---------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------- Segítségüket szeretném kérni az alábbi hal meghatározásához. Még 2012 nyarán fogtam Dombóvár közelében, egy alig 20 cm széles csatornaszerű vízállásban (a víz gerinctelen élővilágának feltérképezése közben),

Részletesebben

A MURA FOLYÓ KAVICSZÁTONYAINAK HALFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA

A MURA FOLYÓ KAVICSZÁTONYAINAK HALFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA A Puszta 2002 1/19. pp. 67-90. A MURA FOLYÓ KAVICSZÁTONYAINAK HALFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA SALLAI ZOLTÁN & KONTOS TIVADAR NIMFEA TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET, SZARVAS 2003 BEVEZETÉS Egyes műszaki kivitelezési

Részletesebben

Ecology of Lake Balaton/ A Balaton ökológiája MTA BLKI Elektronikus folyóirata 2011. 1(1): 1-21.

Ecology of Lake Balaton/ A Balaton ökológiája MTA BLKI Elektronikus folyóirata 2011. 1(1): 1-21. Ecology of Lake Balaton/ A Balaton ökológiája MTA BLKI Elektronikus folyóirata 2011. 1(1): 1-21. A BALATONI VÍZGYŰJTŐ HALÁLLOMÁNYAINAK ÖSSZETÉTELE Takács Péter* 1, Specziár András 1, Erős Tibor 1, Sály

Részletesebben

Tartalom. Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tartalom. Created by XMLmind XSL-FO Converter. Tartalom Bevezetés... vi 1. A halak szervezete... 1 1. Testfelépítés... 1 2. Bőr... 2 3. Vázrendszer... 5 4. Izomzat és mozgás... 8 5. Légzés... 9 6. Táplálkozás... 10 7. Anyagszállítás... 11 8. Kiválasztás...

Részletesebben

Rejtvények 2014. Januári feladvány. Februári feladvány. /A megfejtések a feladványok után találhatóak/

Rejtvények 2014. Januári feladvány. Februári feladvány. /A megfejtések a feladványok után találhatóak/ Rejtvények 2014 /A megfejtések a feladványok után találhatóak/ Januári feladvány Februári feladvány Márciusi feladvány Áprilisi feladvány Májusi feladvány Júniusi feladvány Júliusi feladvány Augusztusi

Részletesebben

Kulcsszavak: műtárgy, zsilip, élőhely rehabilitáció, kotrás Keywords: structure, floodgate, habitat rehabilitation, dredging

Kulcsszavak: műtárgy, zsilip, élőhely rehabilitáció, kotrás Keywords: structure, floodgate, habitat rehabilitation, dredging Pisces Hungarici 10 (2016) 51 56 Antropogén beavatkozások hatása az Öreg Túr halfaunájára The influence of anthropogenic interventions on the fish fauna of River Öreg Túr Fazekas D., Sólyom N., Nyeste

Részletesebben

Pisces Hungarici 3 (2009) A TISZA-TÓ TISZAVALKI MEDENCÉJÉBEN LÉVŐ HOLTMEDREK HALFAUNÁJA, VALAMINT A TERMÉSZETVÉDELMI ÉRTÉKESSÉG MEGÍTÉLÉSE

Pisces Hungarici 3 (2009) A TISZA-TÓ TISZAVALKI MEDENCÉJÉBEN LÉVŐ HOLTMEDREK HALFAUNÁJA, VALAMINT A TERMÉSZETVÉDELMI ÉRTÉKESSÉG MEGÍTÉLÉSE A TISZA-TÓ TISZAVALKI MEDENCÉJÉBEN LÉVŐ HOLTMEDREK HALFAUNÁJA, VALAMINT A TERMÉSZETVÉDELMI ÉRTÉKESSÉG MEGÍTÉLÉSE THE FISH FAUNA OF BACKWATERS SITUATED IN THE TISZAVALK BASIN OF LAKE TISZA AND THE EVALUATION

Részletesebben

Javaslat. A Maros ártér állatvilága. települési értéktárba történő felvételéhez

Javaslat. A Maros ártér állatvilága. települési értéktárba történő felvételéhez Javaslat A Maros ártér állatvilága települési értéktárba történő felvételéhez I. A JAVASLATTEVŐ ADATAI 1. A javaslatot benyújtó (személy/intézmény/szervezet/vállalkozás) neve: Popányné Vaszkó Ágnes 2.

Részletesebben

Elemi csapásból hozzáadott érték

Elemi csapásból hozzáadott érték Elemi csapásból hozzáadott érték Példa az épített halastavak természeti erőforrásainak rugalmas hasznosítására Horváth László, Szent István Egyetem, Gödöllő Csorbai Balázs, Szent István Egyetem, Gödöllő

Részletesebben

Rejtvények Januári feladvány. Februári feladvány. /A megfejtések a feladványok után találhatóak/

Rejtvények Januári feladvány. Februári feladvány. /A megfejtések a feladványok után találhatóak/ Rejtvények 2013 /A megfejtések a feladványok után találhatóak/ Januári feladvány Februári feladvány Márciusi feladvány Áprilisi feladvány Májusi feladvány Júniusi feladvány Júliusi feladvány Augusztusi

Részletesebben

Folyóvízben előforduló fontosabb halfajok

Folyóvízben előforduló fontosabb halfajok Folyóvízben előforduló fontosabb halfajok Dr. Csenki-Bakos Zsolt Tudományos munkatárs Halgazdálkodási Tanszék csenki.zsolt@mkk.szie.hu mellék: 06/28-522-000 m:2316 Bodorka Rutilus rutilus (Linnaeus, 1758)

Részletesebben

A Tapolcai-medence patakjainak halfaunisztikai vizsgálata

A Tapolcai-medence patakjainak halfaunisztikai vizsgálata ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2008) 93(2): 59 70. A Tapolcai-medence patakjainak halfaunisztikai vizsgálata WEIPERTH ANDRÁS 1, KERESZTESSY KATALIN 2 és SÁLY PÉTER 3 1 Eötvös Loránd Tudomány Egyetem, TTK, Állatrendszertani

Részletesebben

Natura 2000 fenntartási terv készítés tapasztalatai.

Natura 2000 fenntartási terv készítés tapasztalatai. Natura 2000 fenntartási tervek készítése Honlap: www.bfnp.hu zalanatura2000@gmail.com Natura 2000 fenntartási terv készítés tapasztalatai. Megyer Csaba osztályvezető Natura 2000 kijelölés, felmérések A

Részletesebben

1. kép. Felmérés a Marcal megyeri, szennyezés által nem érintett szakaszán.

1. kép. Felmérés a Marcal megyeri, szennyezés által nem érintett szakaszán. A Marcal halfaunájának károsodása és regenerálódása A Torna-patakot közvetlenül érő vörösiszap szennyezés, súlyos természeti károkat okozott a Marcal folyó és a Rába alsó (torkolati) szakaszának élővilágában

Részletesebben

A Körös-vízrendszer halfaunisztikai vizsgálata

A Körös-vízrendszer halfaunisztikai vizsgálata Crisicum I. pp. 211-228. A Körös-vízrendszer halfaunisztikai vizsgálata Dr. Györe Károly - Sallai Zoltán Abstract Fish faunistical investigations of the Körös Rivers: The authors investigated the fish

Részletesebben

A MEDERESÉS HATÁSA A VÍZFOLYÁSOK HALEGYÜTTESEINEK ÖSSZETÉTELÉRE A ZAGYVA TARNA VÍZRENDSZERÉN

A MEDERESÉS HATÁSA A VÍZFOLYÁSOK HALEGYÜTTESEINEK ÖSSZETÉTELÉRE A ZAGYVA TARNA VÍZRENDSZERÉN I. Magyar Haltani Konferencia (Supplement kötet) MAGYAR HALTANI TÁRSASÁG PISCES HUNGARICI I. - I. MAGYAR HALTANI KONFERENCIA, (SUPPLEMENT KÖTET) A MEDERESÉS HATÁSA A VÍZFOLYÁSOK HALEGYÜTTESEINEK ÖSSZETÉTELÉRE

Részletesebben

Pisces Hungarici 3 (2009) A MAGYAR FERTŐ HALFAUNÁJA A MÚLTBÉLI ADATOK ÉS AZ UTÓBBI ÉVEK VIZSGÁLATAINAK TÜKRÉBEN (2003-2008)

Pisces Hungarici 3 (2009) A MAGYAR FERTŐ HALFAUNÁJA A MÚLTBÉLI ADATOK ÉS AZ UTÓBBI ÉVEK VIZSGÁLATAINAK TÜKRÉBEN (2003-2008) A MAGYAR FERTŐ HALFAUNÁJA A MÚLTBÉLI ADATOK ÉS AZ UTÓBBI ÉVEK VIZSGÁLATAINAK TÜKRÉBEN (2003-2008) THE FISH FAUNA OF THE HUNGARIAN PART OF LAKE FERTŐ ACCORDING TO THE LITERATURE DATA AND OUR INVESTIGATIONS

Részletesebben

Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség. Ráckeve. 2007. április

Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség. Ráckeve. 2007. április Zárójelentés A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásából. A Ráckevei Duna-ág halközösségének felmérése című pályázatról (Az anyag rövidített kivonata) Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség

Részletesebben

HALÁLLOMÁNY FELMÉRÉS EREDMÉNYE A VÉSZTŐI MÁGORI HE. KECSKÉSZUGI ÉS TEMETŐSZÉLI HORGÁSZVIZÉN

HALÁLLOMÁNY FELMÉRÉS EREDMÉNYE A VÉSZTŐI MÁGORI HE. KECSKÉSZUGI ÉS TEMETŐSZÉLI HORGÁSZVIZÉN HALÁLLOMÁNY FELMÉRÉS EREDMÉNYE A VÉSZTŐI MÁGORI HE. KECSKÉSZUGI ÉS TEMETŐSZÉLI HORGÁSZVIZÉN A Mágori Horgászegyesület felkérésére 2011. április 9.-én állományfelmérő halászatot végeztünk a Kecskészugi

Részletesebben

Átjárhatóság. Hallépcsők. Pannonhalmi Miklós. Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Győr

Átjárhatóság. Hallépcsők. Pannonhalmi Miklós. Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Győr Hallépcsők Pannonhalmi Miklós Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Győr Földünk felszínének 71%-át a vizek teszik ki, ami azt is jelenti, hogy a halak Földünkön a legelterjedtebb gerinces fajok. A becsült

Részletesebben

A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei

A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei szerkesztők Markó Bálint és Sárkány-Kiss Endre Kolozsvári Egyetemi Kiadó Kolozsvár, Románia

Részletesebben

Horgászvízkezelő-Tógazda Tanfolyam (Elméleti képzés) 2. óra Vízi élettájak, a halak élőhelye szerinti felosztás (szinttájak)

Horgászvízkezelő-Tógazda Tanfolyam (Elméleti képzés) 2. óra Vízi élettájak, a halak élőhelye szerinti felosztás (szinttájak) Horgászvízkezelő-Tógazda Tanfolyam (Elméleti képzés) 2. óra Vízi élettájak, a halak élőhelye szerinti felosztás (szinttájak) Vízi élettájak Faciál (vízfelszíni élettáj) Fitál (makrovegetáció borítású vízi

Részletesebben

A HORTOBÁGY-BERETTYÓ HALAI

A HORTOBÁGY-BERETTYÓ HALAI A HORTOBÁGY-BERETTYÓ HALAI SALLAI ZOLTÁN SZARVAS "Aki bekötött szemmel az ignorantia nevű kakasülőn hallgatja a rét hangját, annak legfeljebb kellemetlen lesz a tücsök krí-krí-je az sercegés, kerepelés

Részletesebben

A III. Magyar Haltani Konferencia programja és előadás-kivonatai

A III. Magyar Haltani Konferencia programja és előadás-kivonatai Magyar Haltani Társaság A III. Magyar Haltani Konferencia programja és előadás-kivonatai Debreceni Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar, Állattenyésztéstudományi Intézet, Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási

Részletesebben

Bevezetés. Élőhelyfejlesztési javaslatok

Bevezetés. Élőhelyfejlesztési javaslatok A KözépTisza vidék árterületein ívó halfajok Képes zsebhatározó 1 Bevezetés A Tisza szabályozását 1846 nyarán kezdték el, ami jelentős átalakulásokat hozott a Tiszavidéken. Az egykori árterületeknek mindössze

Részletesebben

A dunai litorális és mélyvízi bentikus élőhelyek halállományainak összehasonlítása

A dunai litorális és mélyvízi bentikus élőhelyek halállományainak összehasonlítása A dunai litorális és mélyvízi bentikus élőhelyek halállományainak összehasonlítása Comparision of fish stocks in littoral and deep benthic habitats in the Danube elektromos kece Szalóky Zoltán MTA Ökológiai

Részletesebben

Bentikus élőhelyek halbiológiai vizsgálatai a 3. Nemzetközi Dunaexpedícióban

Bentikus élőhelyek halbiológiai vizsgálatai a 3. Nemzetközi Dunaexpedícióban Pisces Hungarici 8 (2014) 9 18 Bentikus élőhelyek halbiológiai vizsgálatai a 3. Nemzetközi Dunaexpedícióban Biological surveys of benthic fish habitats in the Joint Danube Survey 3 (JDS 3) Szalóky Z. 1,

Részletesebben

ADATOK A KÖRÖSVIDÉK HALFAUNÁJÁHOZ (SZARVAS KÖRNYÉKÉNEK HALAI)

ADATOK A KÖRÖSVIDÉK HALFAUNÁJÁHOZ (SZARVAS KÖRNYÉKÉNEK HALAI) A PUSZTA 1997, 1/14 156-191 old. ADATOK A KÖRÖSVIDÉK HALFAUNÁJÁHOZ (SZARVAS KÖRNYÉKÉNEK HALAI) SALLAI ZOLTÁN, SZARVAS NIMFEA TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET 1997. 1. BEVEZETÉS Az ország fölséges vizeinek partján

Részletesebben

Bega-Csatornában található ichthiofauna számbavétele és értékelése I. Horgász állomás eredményei és megvitatásuk

Bega-Csatornában található ichthiofauna számbavétele és értékelése I. Horgász állomás eredményei és megvitatásuk 3.2. Az ichthiofaunára vonatkozó tanulmány eredményeinek bemutatása 3.2.1. A övezetekre egységesen fenyegetést jelentő jelenlegi és potenciális veszélyek orvhalászat; szemcsés anyagok kitermelése a mellékmederből

Részletesebben

Természetesvízi halgazdálkodás aszpektusai

Természetesvízi halgazdálkodás aszpektusai Természetesvízi halgazdálkodás aszpektusai Bíró Péter az MTA r. tagja MTA ÖK BLI Tihany HAKI Napok, 212. május 23 24. A hidrobiológia eredményeinek és feladatainak összegző értékelése több tanulmányban

Részletesebben

Horgászatra jogosító okmányok

Horgászatra jogosító okmányok Horgászatra vonatkozó legfontosabb új jogszabályi előírások kivonata amely a 2013. évi CII. sz. halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvényből és a 133/2013. (XII. 29.) VM rendeletből készült Magyarország

Részletesebben

Pisces Hungarici 4 (2010) A HORNÁD/HERNÁD FOLYÓ SZLOVÁKIAI SZAKASZÁNAK HALFAUNÁJA FISH FAUNA OF THE RIVER HORNÁD/HERNÁD IN SLOVAKIA

Pisces Hungarici 4 (2010) A HORNÁD/HERNÁD FOLYÓ SZLOVÁKIAI SZAKASZÁNAK HALFAUNÁJA FISH FAUNA OF THE RIVER HORNÁD/HERNÁD IN SLOVAKIA A HORNÁD/HERNÁD FOLYÓ SZLOVÁKIAI SZAKASZÁNAK HALFAUNÁJA FISH FAUNA OF THE RIVER HORNÁD/HERNÁD IN SLOVAKIA KOŠČO Ján 1, KOŠUTHOVÁ Lenka 2, KOŠUTH Peter 2, PEKÁRIK Ladislav 3, BALÁZS Pavol 1 1 Prešovská

Részletesebben

Horgászatra vonatkozó legfontosabb jogszabályi előírások a halgazdálkodási törvény és végrehajtási rendeletéből

Horgászatra vonatkozó legfontosabb jogszabályi előírások a halgazdálkodási törvény és végrehajtási rendeletéből Horgászatra vonatkozó legfontosabb jogszabályi előírások a halgazdálkodási törvény és végrehajtási rendeletéből Magyar Országos Horgász Szövetség közleménye alapján: A horgászatra vonatkozó következő kivonat,

Részletesebben

2013. évi balatoni halfogások bemutatása és kiértékelése

2013. évi balatoni halfogások bemutatása és kiértékelése 2013. évi balatoni halfogások bemutatása és kiértékelése Szarvas, 2014.05.29 Turcsányi Béla, Nagy Gábor Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. Szakmai koncepció A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.

Részletesebben

DEBRECENI EGYETEM AGRÁRTUDOM MEZŐGAZDAS TERMÉSZETV SZETVÉDELMI. ÁLLATTANI TANSZÉK Tanszékvezet. kvezető: cskozás. elemzése.

DEBRECENI EGYETEM AGRÁRTUDOM MEZŐGAZDAS TERMÉSZETV SZETVÉDELMI. ÁLLATTANI TANSZÉK Tanszékvezet. kvezető: cskozás. elemzése. DEBRECENI EGYETEM AGRÁRTUDOM RTUDOMÁNYI KÖZPONTK MEZŐGAZDAS GAZDASÁG- ÉLELMISZERTUDOMÁNYI és KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI KAR TERMÉSZETV SZETVÉDELMI ÁLLATTANI ÉS S VADGAZDÁLKOD LKODÁSI TANSZÉK Tanszékvezet kvezető:

Részletesebben

Pisces Hungarici 8 (2014) 19 28

Pisces Hungarici 8 (2014) 19 28 Pisces Hungarici 8 (2014) 19 28 A magyarországi halfajok természetvédelmi státusza és a halfauna természetvédelmi értékelése Conservation status of the fish species in Hungary and evaluation of the conservation

Részletesebben

Pisces Hungarici 6 (2012) A HALKÖZÖSSÉG DIVERZITÁSA A TISZA ÖT MAGYARORSZÁGI SZAKASZÁN

Pisces Hungarici 6 (2012) A HALKÖZÖSSÉG DIVERZITÁSA A TISZA ÖT MAGYARORSZÁGI SZAKASZÁN A HALKÖZÖSSÉG DIVERZITÁSA A TISZA ÖT MAGYARORSZÁGI SZAKASZÁN DIVERSITY OF THE FISH COMMUNITIES IN FIVE HUNGARIAN SECTIONS OF RIVER TISZA GYÖRE K. 1, LENGYEL P. 1, SALLAI Z. 2, JÓZSA V. 1 1 Halászati és

Részletesebben

A magyar tógazdaságok működésének természetvédelmi vonatkozásai

A magyar tógazdaságok működésének természetvédelmi vonatkozásai A magyar tógazdaságok működésének természetvédelmi vonatkozásai Halasi-Kovács Béla Halászati és Öntözési Kutatóintézet A tógazdasági haltermelés jellemző adatai Magyarországon 1. 30 000 Haltermelés adatai

Részletesebben

THE CHARACTER OF THE BÓDVA BY THE COMPOSITION OF THE FISHASSOCIATIONS

THE CHARACTER OF THE BÓDVA BY THE COMPOSITION OF THE FISHASSOCIATIONS I. Magyar Haltani Konferencia (Supplement kötet) MAGYAR HALTANI TÁRSASÁG PISCES HUNGARICI I. - I. MAGYAR HALTANI KONFERENCIA, (SUPPLEMENT KÖTET) A BÓDVA SZAKASZJELLEGE A HALTÁRSULÁSOK ÖSZETÉTELE ALAPJÁN

Részletesebben

PISCES HUNGARICI A MAGYAR HALTANI TÁRSASÁG IDŐSZAKI KIADVÁNYA TOMUS VII

PISCES HUNGARICI A MAGYAR HALTANI TÁRSASÁG IDŐSZAKI KIADVÁNYA TOMUS VII PISCES HUNGARICI A MAGYAR HALTANI TÁRSASÁG IDŐSZAKI KIADVÁNYA TOMUS VII Magyar Haltani Társaság Debrecen Tiszafüred 2013 Pisces Hungarici 7 (2013) Pisces Hungarici a Magyar Haltani Társaság időszaki kiadványa

Részletesebben

2.2 A folyóvizek kategórizálása a mederszélesség és maximális vízmélység szerint, tavak kategorizálása méret szerint. Maximum vízmélység (m)

2.2 A folyóvizek kategórizálása a mederszélesség és maximális vízmélység szerint, tavak kategorizálása méret szerint. Maximum vízmélység (m) Halközösségek monitorozása 2008-08-26 II. PROJEKT: Vizes élőhelyek és közösségeik monitorozása Összeállította: Sallai Zoltán, Erős Tibor, Varga Ildikó 1. A monitorozás célja A protokoll kialakításakor

Részletesebben

KÖZÉP-TISZAI KUBIKGÖDÖR-RENDSZEREK HALFAUNISZTIKAI KUTATÁSA CLAY-PIT SYSTEMS FISHFAUNISTIC RESEARCH IN THE MIDDLE-TISZA

KÖZÉP-TISZAI KUBIKGÖDÖR-RENDSZEREK HALFAUNISZTIKAI KUTATÁSA CLAY-PIT SYSTEMS FISHFAUNISTIC RESEARCH IN THE MIDDLE-TISZA I. Magyar Haltani Konferencia (Supplement kötet) MAGYAR HALTANI TÁRSASÁG PISCES HUNGARICI I. - I. MAGYAR HALTANI KONFERENCIA, (SUPPLEMENT KÖTET) KÖZÉP-TISZAI KUBIKGÖDÖR-RENDSZEREK HALFAUNISZTIKAI KUTATÁSA

Részletesebben

FEKETESZÁJÚ GÉB (NEOGOBIUS MELANOSTOMUS) A RÁBÁBAN

FEKETESZÁJÚ GÉB (NEOGOBIUS MELANOSTOMUS) A RÁBÁBAN Híreink 2007-4 FEKETESZÁJÚ GÉB (NEOGOBIUS MELANOSTOMUS) A RÁBÁBAN A magyar halfaunából 2001 óta ismert feketeszájú géb a ponto-kaszpikus térség invazív fajainak egyike. Első hazai példányai Göd térségében

Részletesebben

Halfaunisztikai célú vizsgálatok a Bózsván

Halfaunisztikai célú vizsgálatok a Bózsván Halfaunisztikai célú vizsgálatok a Bózsván A vízvisszatartás természetvédelmi hatásának vizsgálata a Malom előtti réten Tanulmány Készítette: Sallai Zoltán E.V. 5540 Szarvas, I. KK. 10/24. Szarvas 2014.

Részletesebben

VASI VIZEKEN IFJÚSÁGI HORGÁSZVETÉLKEDŐ II. FORDULÓ

VASI VIZEKEN IFJÚSÁGI HORGÁSZVETÉLKEDŐ II. FORDULÓ VASI VIZEKEN IFJÚSÁGI HORGÁSZVETÉLKEDŐ II. FORDULÓ CSAPAT NÉV: CSAPATKAPITÁNY NEVE: CSAPATKAPITÁNY ELÉRHETŐSÉGE: VASKERESZTES, 2013 02 25 FELADATOK I. Feladat: Iskolátok, vagy lakóhelyetek környékén biztosan

Részletesebben

Kulcsszavak: halfajok, eredet, természetvédelmi érték, védettség Keywords: fish species, origin, conservational value, protection

Kulcsszavak: halfajok, eredet, természetvédelmi érték, védettség Keywords: fish species, origin, conservational value, protection Pisces Hungarici 9 (2015) 45 49 Az Egregy (Agriş) és az Almás patak (Almaş) halfaunája (Románia, Szilágy/Sălaj megye) The fish fauna of Agriş and Almaş streams (Romania, Sălaj country) Wilhelm S. 1, Ardelean,

Részletesebben

Természetes vizeink élővilágának védelme. Dr.Tóth Balázs Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Gödöllő

Természetes vizeink élővilágának védelme. Dr.Tóth Balázs Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Gödöllő Természetes vizeink élővilágának védelme Dr.Tóth Balázs Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság zingelzingel@gmail.com 2015. Gödöllő Nemzeti Park Igazgatóságok " A mi meggyőződésünk lehet szilárd, munkánk

Részletesebben

Pisces Hungarici 7 (2013) 37 43

Pisces Hungarici 7 (2013) 37 43 Pisces Hungarici 7 (2013) 37 43 Élőhely rehabilitáció hatása az ócsai Öreg turján halfaunájára Effects of habitat rehabilitation on the fish fauna of the Öreg turján peatland at Ócsa Keresztessy K. 1,

Részletesebben

A halgazdálkodás szerepe a kárókatona fajok hazai populációinak fenntartásában. Halasi-Kovács Béla Hortobágyi Halgazdaság Zrt.

A halgazdálkodás szerepe a kárókatona fajok hazai populációinak fenntartásában. Halasi-Kovács Béla Hortobágyi Halgazdaság Zrt. A halgazdálkodás szerepe a kárókatona fajok hazai populációinak fenntartásában Halasi-Kovács Béla Hortobágyi Halgazdaság Zrt. A halastavi halgazdálkodás természeti erőforrás fenntartó szerepének ökológiai

Részletesebben

A balatoni busaállomány kutatásának előzményei és fontosabb eredményei a 2010 2015 közötti időszakban

A balatoni busaállomány kutatásának előzményei és fontosabb eredményei a 2010 2015 közötti időszakban A balatoni busaállomány kutatásának előzményei és fontosabb eredményei a 2010 2015 közötti időszakban 1 2 A balatoni busaállomány kutatásának előzményei és fontosabb eredményei a 2010 2015 közötti időszakban

Részletesebben

A HALBARÁT VÍZ CÍM ELNYERÉSÉRE

A HALBARÁT VÍZ CÍM ELNYERÉSÉRE HALBARÁT VÍZ PROGRAM 2008-2011 www.tavirozsa-egyesulet.hu A TAVIRÓZSA KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDİ EGYESÜLET ORSZÁGOS PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA A HALBARÁT VÍZ CÍM ELNYERÉSÉRE 2011. MÁJUS 1. A Halbarát Víz Program

Részletesebben

HALFAUNISZTIKAI FELMÉRÉS A RÁKOS-PATAKON ÉS NÉGY HALASTÓBAN I.

HALFAUNISZTIKAI FELMÉRÉS A RÁKOS-PATAKON ÉS NÉGY HALASTÓBAN I. Tájökológiai Lapok 4 (2): 269 275. (2006) 269 HALFAUNISZTIKAI FELMÉRÉS A RÁKOS-PATAKON ÉS NÉGY HALASTÓBAN I. KERESZTESSY KATALIN MTA-SzIE Alkalmazott Állatgenetikai és Biotechnológiai Kutatócsoport, 2103

Részletesebben

HALBARÁT VÍZ CÍM ELNYERÉSÉRE

HALBARÁT VÍZ CÍM ELNYERÉSÉRE HALBARÁT VÍZ PROGRAM www.tavirozsa-egyesulet.hu A TAVIRÓZSA KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDİ EGYESÜLET ORSZÁGOS PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA A HALBARÁT VÍZ CÍM ELNYERÉSÉRE 2012. MÁJUS 1. A Halbarát Víz Program és a

Részletesebben

CSUPASZTORKÚ GÉB (NEOGOBIUS GYMNOTRACHELUS) AZ IPOLYBAN

CSUPASZTORKÚ GÉB (NEOGOBIUS GYMNOTRACHELUS) AZ IPOLYBAN Híreink 2010-2 CSUPASZTORKÚ GÉB (NEOGOBIUS GYMNOTRACHELUS) AZ IPOLYBAN A csupasztorkú géb első hazai előfordulását a Szigetközben észlelték 2004-ben. A faj azóta a Duna teljes magyarországi szakaszán és

Részletesebben

A HALBARÁT VÍZ CÍM ELNYERÉSÉRE

A HALBARÁT VÍZ CÍM ELNYERÉSÉRE Kiemelt szponzor: A TAVIRÓZSA KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDİ EGYESÜLET ORSZÁGOS PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA A HALBARÁT VÍZ CÍM ELNYERÉSÉRE 2010. MÁJUS 1. A Halbarát Víz Program és a pályázati rendszer célja A Tavirózsa

Részletesebben

Pisces Hungarici 2 (2007)

Pisces Hungarici 2 (2007) EGY MESTERSÉGES KISVÍZFOLYÁS, A MÁTRAALJAI CSEH-ÁROK HALFAUNÁJÁNAK JELLEGZETESSÉGEI, ÉS AZ ALBURNOIDES BIPUNCTATUS (BLOCH, 1782) HELYI POPULÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA THE CHARACTERISTICS OF THE FISHFAUNA OF

Részletesebben