1000 fős országos reprezentatív vizsgálat eredményei

Átírás

1 1000 fős országos reprezentatív vizsgálat eredményei 52

2 A vizsgálati populációt a éves, magyarországi lakosok alkották, azok, akiknek nincsen középfokú iskolai végzettségük. A célpopulációt 1000 fős, országosan reprezentatív minta képviselte, amelynek során nem, kor és régió kvóták meghatározását és érvényesítését követően véletlenszerű mintavételi eljárással választottuk ki a kérdőíves felmérés során megkérdezetteket. Az elemzés elsődleges célja az volt, hogy speciális munkafüzetek kitöltése, majd elemzése útján képet alkosson a populáció tagjainak olvasási, számítási, feladatmegoldói képességéről, ismereteiről, másodlagos célja pedig az, hogy az ún. háttérkérdőívek megválaszolásával, a megismert kompetencia információk értelmezését a populáció részletes szociológiai jellemzésével egészítse ki, illetve tegye azt pontosabbá, részletesebbé. A tanulmány e szakaszában az ún. háttérkérdőív alapján kapott adatokat elemezzük és mutatjuk be. Háttérkérdőív I.: Demográfiai alapjellemzők A lakóhely A minta tagjainak legnagyobb hányada, majdnem egyötöde, az észak-alföldi régióban élt az adatfelvétel időpontjában (19,5%). A többi régiót egyaránt a kérdezettek valamivel több, mint egytizede képviselte, míg a legkisebb csoportot a közép-magyarországi régióban élő válaszadók jelentették (7,5%). A megkérdezettek több mint egytizede fővárosi lakos volt a válaszadás idején, kicsit kevesebb, mint egyötödük a nagyobb, megyei jogú városokban élt. A vizsgálat során megkérdezett személyeknek tehát több mint kétharmada az alacsonyabb közigazgatási státuszú települések lakója: egyharmaduknak kisebb városokban, ennél valamivel nagyobb hányaduknak pedig falvakban volt az állandó lakóhelye (36,8%). I. A megkérdezettek lakóhelyének régió szerinti megoszlása N % Budapest ,7 Közép-Magyarország 75 7,5 Észak-Magyarország Észak-Alföld ,5 Dél-Alföld ,7 Dél-Dunántúl ,2 Nyugat- Dunántúl ,9 Közép- Dunántúl ,5 Összesen II. A megkérdezettek lakóhelyének településtípus szerinti megoszlása N % Budapest ,7 Megyei jogú város ,6 Egyéb város ,9 Falu ,8 Összesen ,0 53

3 Az életkor A vizsgálat célcsoportját a éves közötti lakosok alkották, négy, nagyjából azonos méretű korcsoportot képviselve. Összességében legnagyobb hányadot a évesek tettek ki (28,1%), de a legkisebb csoportot jelentő évesek számaránya is csak 5 százalékkal volt alacsonyabb a mintában. Az egyes régiókban élő válaszadók kor szerinti megoszlása eltéréseket mutat. A legfiatalabb, évesek, az észak-magyarországi régióban a kérdezettek egyharmadát alkották, miközben a dél-alföldi és a budapesti régiókban a minta tagjainak csak alig több mint 21 százalékát tették ki. A fővárosban élők között a évesek számaránya magasabb az átlagnál (30,8%), miközben az észak-magyarországi minta tagjainak csak 18,5 százaléka sorolódott ebbe a korcsoportba, de a dél-dunántúliaknak is csak 20,5 százaléka. A legidősebb, azaz a éves megkérdezettek a dél-alföldi (32,8%) és a nyugat-dunántúli (31,2%) régiókban képviselték a legnagyobb arányt. Az egyes településtípusokat képviselő válaszadók kor szerinti összetétele is mutat kisebb eltéréseket. Miközben a budapestiek között a legfiatalabbak az átlagnál kisebb, a évesek pedig az átlagosnál nagyobb hányadot tesznek ki, addig a megyei jogú városokban a legidősebb korcsoport aránya volt magasabb (33,5%), a kisebb településeken pedig a évesek számaranya (26,6%, illetve 26,3%). 1. ábra A nem 54

4 Az adatfelvétel közel hasonló arányban érintett férfiakat és nőket, előbbiek kis többséget alkotnak a mintában (50,8%). A legfiatalabbak között és a legidősebbek között a nők alkottak többséget, míg a két köztes korcsoportban a férfi válaszadók voltak többen. A nemek számarányában kisebb-nagyobb eltérések a régiók között is tapasztalhatók. Férfiak alkották a budapesti (53,8%), a közép-magyarországi (57,3%), az észak-alföldi régiókban élő válaszadók többségét (55,4%), míg a dél-alföldi (48,2%), a dél-dunántúli (45,1%) és a közép-dunántúli (46,1%) valamivel kisebb részarányt képviseltek az erősebbik nem tagjai. III. A megkérdezettek nem és életkor szerinti megoszlása Összesen évesek évesek évesek évesek Nő 50,8% 43,7% 47,9% 53,4% 49,2% Férfi 49,2% 56,3% 52,1% 46,6% 50,8% N (100%) IV. A megkérdezettek nem és régió szerinti megoszlása Észak- Észak- Dél- Dél-Du. Nyugat- Közép- Budapest Közép-Mo. Mo. Alföld Alföld Du. Du. Nő 46,2% 42,7% 49,2% 44,6% 51,8% 54,9% 50,5% 53,9% Férfi 53,8% 57,3% 50,8% 55,4% 48,2% 45,1% 49,5% 46,1% N (100%) Háttérkérdőív II.: Iskolai végzettség, képzettség A populáció tagjai között kevesen vannak olyanok, akiknek alapfokú végzettségük sincs, a döntő többség elvégezte az általános iskolát. A vizsgált társadalmi csoport tagjai jellemzően 17 éves koruk körül, de legkésőbb 1 év múlva befejezik tanulmányaikat. Többséget alkotnak azok, akik ekkora már valamilyen szakképesítést is szereztek, azaz sikeres szakmunkásképző, vagy szakiskolai vizsgát is tettek. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a nők körében nagyobb a szakképesítés nélküli, legfeljebb alapfokú szinten iskolázottak aránya. Úgy tűnik, hogy a felnőttoktatás lehetősége kevéssé segíti azok felzárkózását, akik 18 éves korukig nem szereztek maguknak semmilyen szakképesítést, a rendszerben ugyanis sokkal inkább azok jelennek meg, akik eleve a populáció képzettebb csoportjába tartoznak. Összességében nagyjából a populáció bő egynegyedéről mondható el, hogy legfeljebb alapfokú végzettsége van, szakképesítést sem a nappali iskolarendszerben, sem pedig a felnőttképzés rendszerében nem szerzett. Ugyancsak a vizsgált társadalmi csoport negyedére tehető azok aránya, akik maximális mértékig képezték magukat, azaz szakmunkásképző, vagy szakiskolai bizonyítványok mellé a felnőttoktatásban is szereztek ismereteket. A éves, középfokú végzettséggel nem rendelkezők túlnyomó többsége (98,4%) zárt az általános iskolai osztályokat, mindössze 16 olyan válaszadó akadt, akik ennek ellenkezőjéről számoltak be (közülük is 8 fő a legfiatalabb korosztály tagjai közé tartozott). A mintába kizárólag olyan kérdezettek kerülhettek be, akik nem rendelkeztek középiskolai érettségivel. (A mintatagok 16,1 százaléka elkezdte a középiskolát, de 55

5 végzettséget nem szerzett.) A megkérdezettek kétharmada nem csak alapfokú végzettséggel rendelkezik: 54,5 százalékuk szakmunkásvizsgát tett, további mintegy egytizedüknek pedig szakiskolai, vagy speciális szakiskolai végezettsége van. Összesen tehát a vizsgálat mintájába került személyeknek egyharmadáról mondható el, hogy csak alapfokú iskolai végzettséget szereztek. 2. ábra Különösen a budapesti (75,2%), a közép-dunántúli (71,3%), valamint a középmagyarországi régióban is (68%) az átlagnál magasabb volt azoknak a válaszadóknak az aránya, akik az alapfokú osztályok elvégzése után valamilyen szakmai végzettséget szereztek. A szakképesítéssel rendelkező mintatagok hányada a dél-dunántúli (59,8%) és a nyugat-dunántúli (50,5%) területeken az átlagosnál lényegesen alacsonyabbnak mutatkozott. A megkérdezettek iskolázottság szerinti jellemzőinek vizsgálata azt mutatja, hogy az alacsonyabb urbanizáltsági szinten lévő településeket képviselők között jóval magasabb az aránya a szakképesítéssel nem rendelkezőknek (falvak: 41,8%, egyéb városok: 36,6%), mint ahogyan az a budapestiek (24,8%), vagy a megyei jogú városokban élők között volt tapasztalható (29,5%). A szakképesítés nélküliek magas számaránya mindenekelőtt a legfiatalabb és (kisebb mértékben) a legidősebb korcsoportra jellemző: a évesek 59,9 százaléka (még) nem rendelkezett alapfokú osztályokon kívüli szakképesítéssel, de e képzetlen csoport hányada a évesek körében is magasabb az átlagosnál (41,8%). A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a nők nagyobb eséllyel rekednek meg a szakképesítés nélküli, legfeljebb alapfokú szinten. Amíg a hölgyek körében e képzetlen csoport részaránya 41,1 százalékot tett ki a minta tagjai között, addig a férfiaknak csak 30,9 százaléka vallotta azt, hogy nem végzett semmilyen iskolát az általános iskolai osztályokon kívül. V./1 A kérdezettek iskolázottsága demográfiai kategóriák szerint (N=1000) 56

6 RÉGIÓ szerint Végzett szakmunkásképzőt, vagy szakiskolát Legfeljebb általános iskolai végzettsége van Budapest 75,2% 24,8% Közép-Magyarország 68,0% 32,0% Észak-Magyarország 63,8% 36,2% Észak-Alföld 60,5% 39,5% Dél-Alföld 66,4% 33,6% Dél-Dunántúl 59,8% 40,2% Nyugat- Dunántúl 50,5% 49,5% Közép- Dunántúl 71,3% 28,7% TELEPÜLÉSTÍPUS szerint Budapest 75,2% 24,8% Megyei jogú város 70,5% 29,5% Egyéb város 63,4% 36,6% Falu 58,2% 41,8% ÉLETKOR szerint évesek 40,1% 59,9% évesek 72,7% 27,3% évesek 76,3% 23,7% évesek 68,3% 31,7% NEMEK szerint Nő 59,9% 41,1% Férfi 69,1% 30,9% Összesen 64,1% 35,9% Összességében a vizsgálatba került mintatagok kétharmada (65%) legkésőbb 17 éves korában befejezte a nappali tagozatos iskoláit, 18 éves korára pedig 93 százalék végzett ezzel. A megkérdezett 1000 főből mindössze 68 válaszadó számolt be arról, hogy 18 éves kora után is végezte még a nappali iskoláit. Így a megkérdezettek átlagosan 16,9 éves korukig jártak nappali tagozatra: akik csak az általános iskolai osztályokat végezték el jellemzően 16 éves koruk előtt befejezték iskoláikat (15,7 év), de a szakiskolai, vagy szakmunkásvégzettséget szerzett kérdezettek is általában 18 éves koruk előtt lezárták (nappali tagozatos) tanulmányaikat (17,5 év). 3. ábra 57

7 A éves, középfokú végzettséggel rendelkezők döntő többsége tehát egyfelől elvégezte az általános iskolai osztályokat, mintegy kétharmaduk szerzett szakképesítést szakiskolában, vagy szakmunkásképzőben. Felnőtt korban viszont már csak a minta tagjainak egyharmada (33,8%) vett részt valamilyen képzésben. Az eredményekből az is kiderül, hogy a felnőttképzés nem elsősorban azok felzárkózását segíti, akik 18 éves korukig nem szereztek maguknak szakképesítést. Amíg a szakmunkás- vagy szakiskolai képzettséggel rendelkezők 42 százaléka vett részt felnőtt korában is valamilyen szakoktatáson, addig ugyanez a legfeljebb nyolc osztályt elvégzett megkérdezetteknek csak alig egyötödéről mondható el (19,9%). 4. ábra 58

8 VI. Felnőttként valamilyen képzésen résztvevők aránya iskolázottság szerint (N=1000) % N Végzett szakmunkásképzőt, vagy szakiskolát 42,1 641 Legfeljebb általános iskolai végzettsége van 18,9 359 Összesen 33, Mindent egybevetve tehát az mondható, hogy a középfokú végzettségű felnőtteknek több mint egynegyede (29,1%) semmilyen végzettséggel, vagy képesítéssel nem rendelkezik, az alapfokú oktatáson kívül és felnőtt korában sem vett részt semmilyen oktatáson. E képzetség nélküli csoport aránya a nyugat-dunántúli régióban lényegesen magasabb az átlagnál (46,8%), ugyancsak nagyobb arányban fordultak elő emellett a falvakban élők között (34%), illetve a nők körében (35%). A középfokú végzettséggel nem rendelkező év közötti felnőttek relatív többsége, összességében több mint egyharmada (37,1%) az általános iskola befejezése után szerzett valamilyen (nem középfokú) szakképesítést, ezt követően azonban nem vett részt oktatásokon, képzéseken. E csoport aránya a nagyobb városokban, illetve a fővárosban egyértelműen magasabb, mint ahogyan az a kisebb városokban és a falvakban tapasztalható. Ahogyan korábban is utaltunk rá, a felnőtt oktatási lehetőségek kevéssé szolgálják a csak alapfokú oktatásban részesülők felzárkóztatását, hiszen a legfeljebb 8 osztályt végzettek sokkal ritkábban vesznek részt felnőttképzéseken, mint azok, akik valamilyen szakiskolai képesítést szereztek. A célpopuláció körében meglehetősen alacsony azok aránya is (6,8%), akik az általános iskola befejezése után ugyan nem tanultak tovább, de valamilyen felnőtt oktatásban azért a későbbiekben részesültek. E csoport részaránya a budapestiek körében még az átlagnál is alacsonyabb (3,4%), a dél-dunántúli régióban viszont az országos állapotokhoz képest szinte kiugró (13,9%). A célcsoport 27 százaléka középfokú végzettséget ugyan nem szerzett, de a lehetőségekhez képest maximálisan képezte magát, hiszen szakiskolai, vagy szakmunkás végzettséget szerzett, majd felnőtt korában is vett részt oktatási, képzési programokon. E csoport részaránya az észak-magyarországi régióban az átlagnál magasabb (35,4%), a nyugat-dunántúli régióban viszont feltűnően alacsony (8,3%). 59

9 VII. A kérdezettek képzettsége demográfiai kategóriák szerint (N=1000) Alapfokú Alapfokú Van szakiskolai-, végzettsége végzettsége van szakmunkás van és részt és nem vett végzettsége és vett felnőtt részt felnőtt nem vett részt oktatáson oktatáson felnőtt oktatáson RÉGIÓ szerint Van szakiskolai-, szakmunkás végzettsége és részt vett felnőtt oktatáson Budapest 21,4% 44,4% 3,4% 30,8% Közép-Magyarország 21,3% 36,0% 10,7% 32,0% Észak-Magyarország 26,2% 28,5% 10,0% 35,4% Észak-Alföld 32,8% 34,9% 6,7% 25,6% Dél-Alföld 29,2% 39,4% 4,4% 27,0% Dél-Dunántúl 26,2% 30,3% 13,9% 29,5% Nyugat- Dunántúl 46,8% 42,2% 2,8% 8,3% Közép- Dunántúl 25,2% 43,5% 3,5% 27,8% TELEPÜLÉSTÍPUS szerint Budapest 21,4% 44,4% 3,4% 30,8% Megyei jogú város 23,3% 49,4% 6,3% 21,0% Egyéb város 29,5% 32,7% 7,1% 30,7% Falu 34,0% 32,9% 7,9% 25,3% NEM szerint Nő 35,0% 34,3% 6,1% 24,6% Férfi 23,4% 39,8% 7,5% 29,3% Összesen 29,1% 37,1% 6,8% 27% Mindössze a kérdezettek egyharmada mondta magáról, hogy járt valamilyen iskolába, vagy tanfolyamra felnőtt korában, ugyanakkor a célcsoport fele úgy gondolta, hogy ha lesz rá lehetősége a jövőben, mindenképpen részt vesz majd valamilyen felnőttoktatáson. Ebből a szempontból az észak-magyarországi régióban élők tűnnek a legaktívabbnak (63,8%), a közép-magyarországi (34,7%) és a nyugat-dunántúli (33,9%) régiókban élők körében feleannyian tervezik részvételüket felnőttoktatási programokon. Az egyáltalán nem meglepő, hogy az életkor növekedésével párhuzamosan csökken a tanulási kedv: amíg a legfiatalabb korcsoport háromnegyede, addig a legidősebb vizsgált korcsoportnak már csak egynegyede venne részt felnőttoktatáson, amennyiben lehetősége nyílna erre a jövőben. A nők körében magasabb a csak alapfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint a férfiak között, nyilván ezzel magyarázható, hogy a hölgyek körében valamivel nagyobb továbbképzési hajlandóság tapasztalható (53,9% vs. 45,1%). 5. ábra 60

10 A vizsgált populáció munkaerőpiaci elhelyezkedését nyilván nem könnyíti meg a középfokú végzettség hiánya, kétharmaduk esélyeit javíthatja a szakiskolákban, vagy szakmunkásképzőkben megszerzett képesítés, vagy a felnőttkorban elvégzett valamilyen tanfolyam, vagy képzés. Legnehezebb helyzetben nyilvánvalóan a vizsgált népesség azon szűk egyharmada van (29,1%), akik legfeljebb az alapfokú iskolai képzésben vettek részt, más irányú képesítést sem 18 éves koruk előtt, sem pedig azután nem kaptak. E csoport elhelyezkedési esélyeit még az javíthatja némiképp, amennyiben rendelkeznek gépjárművezetői engedéllyel. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy összességében a vizsgált populáció fele rendelkezik jogosítvánnyal, további több mint egynegyedük pedig tervezi, hogy megszerzi a vezetői engedélyt. A tanulmány korábbi részeiből kiderült, hogy a nők átlagos képzettsége, végzettsége ebben a populációban valamivel elmarad a férfiakétól. Különösen a csak általános iskolai osztályokat elvégzett nők lehetőségeit korlátozhatja a jogosítvány hiánya, márpedig a vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a férfiak sokkal nagyobb arányban szerzik meg a gépjárművek vezetéséhez szükséges papírokat, mint a nők. Amíg a férfiaknak majdnem kétharmada (62,8%) addig a nőknek csak alig több mint egyharmada (36,2%) említette, hogy rendelkezik jogosítvánnyal. Ráadásul utóbbiak 31,1 százaléka nem is tervezi, hogy a közeljövőben autóvezetésből levizsgázzon. A férfiak lényegesen ritkábban zárkóznak el teljesen a gépjárművezetéstől (13,1%). Az eredmények azt mutatják, hogy a középfokú végzettségű felnőttek jellemzően 25 éves korukat betöltik és csak ezt követően foglalkoznak a jogosítvány megszerzésével. A éveseknek még csak negyede rendelkezik jogosítvánnyal, de kétharmaduk már tervezi az engedély megszerzését. A célpopuláció éves tagjainak viszont az esetek 61,5 százalékában már van gépjárművezetői engedélye, további szűk egynegyedük (22,9%) pedig tervezi ennek a papírnak a megszerzését. Az eredményekből az is kitűnik, hogy a leginkább képzetlen populációtagok elhelyezkedési esélyeit kevéssé segítheti a gépjárművezetői engedély megléte, hiszen a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkező, felnőttképzésen soha nem résztvevő megkérdezettek csak 20,3 százalékának van jogosítványa (igaz, 45,4 százalékuk tervezi a szükséges tanfolyam elvégzését). 61

11 6. ábra Háttérkérdőív III.: Identitás, nyelv A éves, középfokú végzettséggel nem rendelkezők között a magukat roma nemzetiségűként meghatározók számaránya nagyjából megfelel az országos átlagnak, azaz az elvégzett vizsgálat alapján semmiképpen sem lehet azt kijelenteni, hogy az alacsonyan képzett éves felnőttek között felülreprezentáltak lennének a roma/cigány nemzetiségűek. A vizsgálatnak nyilvánvalóan nem lehetett célja, hogy részletesen feltérképezze a célpopuláció társadalmi, illetve nemzetiségi identitását, de azért néhány kérdés erejéig az adatfelvétel során ezt a témakört is érintettük. Első lépésben a megkérdezetteknek arra kellett választ adniuk, hogy melyik etnikai csoportba sorolják magukat elsődlegesen. A válaszadók döntő többsége (92,8%) magyarnak vallotta magát a kérdésre válaszolva, 6,8 százalékuk pedig romának. E csoportokon kívül más nemzetiségek alig-alig kerültek szóba: 3 fő szlovák, 1 fő pedig német nemzetiségűként határozta meg önmagát. A magukat romának megjelölők aránya 62

12 az észak-alföldi (12,8%), valamint a nyugat-dunántúli (17,4%) régiókban az átlagnál magasabb, emellett az is említésre méltó, hogy a fiatalabb korcsoport tagjai között is magasabb valamivel a magukat roma identitásúként meghatározó válaszadók hányada. A roma népesség munkaerőpiaci elhelyezkedési hátrányát mutathatja az a tény, hogy amennyiben a megkérdezett képzettsége, iskolázottsága szerint vesszük szemügyre az identitás meghatározását, az eredmények azt mutatják, hogy a legkevésbé képzett, szakképesítéssel egyáltalán nem rendelkezők között az átlagnál lényegesen magasabb a romák aránya (16,8%). Mindezzel együtt a megkérdezettek közül majdnem mindenki magyar nyelven tanult meg először gyermekkorában (98,1%), csak 19 megkérdezett számolt be arról, hogy valami más volt az elsőként elsajátított anyanyelve. A magukat roma identitással jellemző válaszadók között is túlnyomó többségben azok voltak, akik magyarul tanultak meg először, csak 14,7 százalékuk számolt be arról, hogy az elsőként beszélt nyelv valamelyik cigány nyelvjárás volt. A éves, középfokú végzettséggel nem rendelkező hazai felnőttek jellemzően magyar identitással, de legalábbis magyar identitással is jellemezhetők, az 1000 megkérdezett mintatagból mindössze 4 fő számolt be arról, hogy családi körben nem a magyar nyelvet szokták használni. 7. ábra Háttérkérdőív IV.: Családi háttér A középfokú iskolai végzettség hiánya összefüggésben áll a családi háttérrel, hiszen a populáció tagjai jellemzően olyan családokban nőttek fel, ahol a szülők ugyancsak középfoknál alacsonyabban voltak iskolázottak. Az alapfokú iskola elvégzése után a férfiak jelenleg hasonló eséllyel szereznek valamilyen szakképesítést, mint ahogyan az apáik fordult elő néhány évtizeddel ezelőtt, a nők azonban jóval gyakrabban végeznek szakmunkásképzőt, szakiskolát, édesanyáik. Az eredmények azt mutatják, hogy a szakképesítés megszerzésre kevésbé valószínű, ha valaki olyan családból származik, ahol mindkét szülő legfeljebb az általános iskolát végezte el. A populáció tagjainak fele házastársával, vagy élettársával él, jellemzően 3-4 fős háztartásokban. A család egy főre jutó havi bevétele az esetek háromnegyedében 63

13 legfeljebb 100 ezer forint, de a populáció tagok jóval több, mint egyharmada esetében ez az össze 50 ezer Ft, vagy annál is kevesebb. A középfokú végzettség, illetve különösen a szakképesítés teljes hiánya jelentős akadályt jelent az elhelyezkedésnél, ezért tehát mindenképpen érdekes, hogy a vizsgálat célpopulációja mennyiben tekinthető zártnak, mennyire meghatározóak a családi gyökerek, milyen esély mutatkozik az iskolázottsági ranglétrán történő előrelépésre. Jelen vizsgálatnak nem volt célja, hogy részletesen és mélyrehatóan elemezze a éves magyarországi lakosok oktatási mobilitási jellemzőit, de a háttérkérdőíven megválaszolt kérdések adatai arra kiválóan megfelelnek, hogy megbízható tájékoztassanak az alapvető információkról. A vizsgálat eredményei alapján kijelenthető, hogy a szülők iskolai végzettsége igen nagymértékben megegyezik az utódokéval, - abban az értelemben legalábbis mindenképpen, hogy ahogyan a célpopuláció tagjainak sem, úgy jellemzően szüleiknek sem volt középfokú szintű iskolai végzettsége (az anyák 81, az apák 84 százaléka). A vizsgálat mintája (csak azok kerülhettek be, akik nem rendelkeznek középfokú végzettséggel), illetve a szülők iskolai végzettsége ismeretében elképzelt régi minta adatai nehezen vethetők össze, hiszen a szülők adatbázisában középfokú, vagy magasabb végzettségű apák és anyák is szerepelnek. Ezzel együtt, az eredmények nagy valószínűséggel arról tájékoztatnak, hogy az alapfokú iskola elvégzése után a férfiak jelenleg hasonló arányban szereznek valamilyen szakmát, mint ahogyan az apáik tették, a nők azonban jóval gyakrabban végeznek szakmunkásképzőt, szakiskolát, mint ahogyan azt néhány évtizede édesanyáikkal történt. Korábbi eredményekből kiderült, hogy jelenleg a év közötti, középfokú végzettséggel nem rendelkező nők 59,9 százaléka, a férfiaknak pedig 69,1 százaléka szerzett általános iskolai végzettsége mellé valamilyen szakmai képesítést. Az apák esetében ugyanez az arány, vagyis a szakképesítéshez jutottak hányada 46,4 százalék. Ha az apák közül, mivel a mintában sem lehetnek, elvesszük a középfokú, vagy annál magasabb iskolai végzettségű szülőket, akkor úgy becsülhető, hogy a célpopulációba sorolódó férfiszülők százaléka végezhetett szakiskolát, vagy szakmunkásképzőt a maga idejében, így tehát legfeljebb csak néhány százalékos javulás regisztrálható a jelenlegi viszonyokhoz képest. Egészen más a helyzet a nők, illetve az édesanyák esetében. A megkérdezett éves, középfokú végzettségű nők édesanyjainak negyede (26,6%) szerzett szakmai képesítést alapfokú iskolája mellé, ez pedig lényegesen alacsonyabb a jelenlegi aránynál (59,9%), - még akkor is, ha az édesanyák esetében is figyelmen kívül hagyjuk a minta kvótájának nem megfelelő szülőket (32,8%). VIII./A A megkérdezettek szüleinek iskolai végzettsége Az anya iskolai végzettsége Az apa iskolai végzettsége Nem fejezte be az általános iskolát 7,8% 6,6% 8 általános 46,6% 30,9% speciális szakiskola 1,7% 2,3% szakiskola v. szakmunkásképző 24,9% 44,1% Érettségi 14,9% 10,9% főiskola/egyetem 3,6% 2,7% nt/nv 0,5% 2,5% Összesen 100% 100% VIII./B A megkérdezettek szüleinek iskolai végzettsége 64

14 Az anya iskolai végzettsége Az apa iskolai végzettsége Legfeljebb alapfokú végzettség 54,4% 37,5% Alapfokú végzettség+szakiskola, szakmunkásképző 26,6% 46,4% Legalább középfokú végzettsége van 18,5% 13,6% Összesen 100% 100% VIII./C A megkérdezettek szüleinek iskolai végzettsége Az anya iskolai végzettsége Az apa iskolai végzettsége Nincs középfokú végzettség 81% 84% Legalább középfokú végzettség 19% 14% Összesen 100% 100% A vizsgált célpopuláció relatív többségét azok adják, akiknek édesapjuk és édesanyjuk egyaránt legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezett (32,9%). A csoport egynegyedének egyik szülője szakmai képesítést szerzett (23,2%), ennél nem sokkal kisebb azon populációtagok hányada, akik esetében mindkét szülő szakmunkásképzőt, vagy szakiskolát végzett (19,3%.) Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a szülők iskolázottsága befolyásolja-e és ha igen, akkor milyen mértékben azt, hogy gyermekeik, (tehát éves, középfokú végzettséggel nem rendelkezők), alapfokú iskoláik mellé szereznek-e szakképesítést, vagy elvégezneke felnőttoktatási kurzusokat. Az eredmények azt mutatják, hogy a szülők képzettsége meghatározta bizonyos mértékig gyermekeik ilyen irányú aktivitását, különösen abban az esetben, ha mindkét szülő alapfokú végzettséggel jellemezhető. A legkevésbé képzett populációtagok, azaz azok, akik legfeljebb az általános iskolát végezték el, majd a továbbiakban semmilyen rendszerben nem részesültek oktatásban az esetek 43,9 százalékában olyan családokból származnak, amelyekben apának is az anyának is legfeljebb alapfokú iskolai végzettsége volt. Az ebből a szempontból homogén családi háttér az átlagnál gyakrabban mutatható (41,8) ki azon válaszadói csoportok körében is, amelyek az iskolai rendszerből legkésőbb a 8. osztály elvégzését követően kiléptek, de a későbbiekben részt vettek valamilyen felnőtt oktatási kurzuson. Azok a évesek, akik az alapfokú oktatási rendszerből kilépve szakmunkásképzőben, vagy szakiskolában szakmát tanultak, (függetlenül attól, hogy felnőttként képezték-e magukat még tovább), sokkal ritkábban származnak olyan családokból, ahol egyik szülőnek sincsen semmilyen szakmai végzettsége (27,7, illetve 26,2%). 8. ábra 65

15 A éves, középfokú végzettséget nem szerzettek harmada él egyedül: 23,2 százalékuk nőtlen/hajadon, szűk egytizedük pedig elvált, vagy özvegy. A populáció fele (55,2%) házastársával, vagy élettársával él együtt, további egytizedük valamely másik családtaggal él közös háztartásban (pl. a szüleivel). A vizsgált populáció tagjai leggyakrabban 3, esetleg 4 fős háztartásokban élnek. Észak- Magyarországon, Észak-Alföldön, valamint Nyugat- és Közép-Dunántúlon jellemzőek az 1-1 fővel nagyobb háztartások. Az eredményekből az is kiderül, hogy magasabb urbanizáltsági szinttel jellemezhető településeken (3,2 fő) élők jellemzően 1-1 fővel kisebb háztartásokban élnek, mint a kisebb városokban, illetve a falvakban lakó megkérdezettek (3,5; 3,6 fő). Legnagyobb családokban a évesek élnek (3,9 fő), hiszen sokan közülük együtt laknak még a szüleikkel, esetleg testvéreikkel, míg a éves megkérdezettek körében az egy háztartásban élők átlagos száma 3 alatt marad (2,9). Ugyan a háztartások létszámának tekintetében nincsen jelentős különbség a kérdezettek aktivitása szempontjából, az kijelenthető, hogy az álláskeresők (3,6 fő), valamint az egyéb inaktív (3,7 fő) megkérdezettek valamivel népesebb háztartásokban élnek, mint azok, akik gazdasági értelemben aktívnak tekinthetők (3,3). 9. ábra 66

16 A kérdőíves felmérés során arra kértük a megkérdezett éveseket, hogy becsüljék meg előre meghatározott kategóriák szerint, mindent egybevetve, nagyjából mekkora az egy főre havi nettó bevételük a családban, amit magukra költhetnek el (a gyerekeket is ideértve). A megkérdezettek több mint háromnegyede legfeljebb 100 ezer forintra becsülte ezt az összeget. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos éves, középfokú végzettséggel nem rendelkező tagokból álló, 3-4 fős család legfeljebb 350 ezer forint bevételből élhet meg egy hónapban, de az esetek alig kevesebb, mint felében (43,2) ennél nagyságrendekkel kisebb összegről, maximum ezer forintról lehet szó, vagy ennél is kevesebbről. Az átlagnál egyértelműen többen sorolták magukat a legalacsonyabb jövedelmi kategóriákba az észak-alföldi (61,5%) és a dél-dunántúli (65,6%) régiókban élő megkérdezettek és kisebb városokban élők (52,5%). Ugyancsak nagyobb eséllyel sorolták magukat a legszegényebbek közé azok, akik nem fejezték be az általános iskolát (54%), illetve az álláskereső munkanélküliek (66,5%). 67

17 IX. Mennyi az Önök háztartásának egy személyre jutó havi nettó bevétele, a gyerekeket is beleértve? a válaszok megoszlása (N=1000) Kevesebb, mint 50,000 Ft 50, , , , 000 Ft 150, ,000 Ft Több mint 250,001 Ft NT NV Összesen RÉGIÓ szerint Budapest 21,4% 45,3% 9,4% 2,6% 2,6% 6,0% 12,8% 100,0% Közép-Magyarország 28,0% 46,7% 5,3% 2,7% 8,0% 9,3% 100,0% Észak-Magyarország 48,5% 34,6% 2,3% 7,7% 6,9% 100,0% Észak-Alföld 61,5% 27,7% 3,1% 0,5% 1,0% 6,2% 100,0% Dél-Alföld 42,3% 43,1% 4,4% 4,4% 5,8% 100,0% Dél-Dunántúl 65,6% 23,0% 1,6% 0,8% 2,5% 6,6% 100,0% Nyugat-Dunántúl 22,9% 39,4% 4,6% 4,6% 3,7% 5,5% 19,3% 100,0% Közép-Dunántúl 35,7% 33,0% 0,9% 5,2% 2,6% 6,1% 16,5% 100,0% TELEPÜLÉSTÍPUS szerint Budapest 21,4% 45,3% 9,4% 2,6% 2,6% 6,0% 12,8% 100,0% Megyei jogú város 38,6% 42,6% 4,0% 1,7% 0,6% 3,4% 9,1% 100,0% Egyéb város 52,5% 27,4% 3,2% 2,1% 1,2% 5,0% 8,6% 100,0% Falu 44,0% 36,4% 2,4% 1,4% 0,5% 4,6% 10,6% 100,0% ÁLTALÁNOS ISKOLAI VÉGZETTSÉG szerint van általános iskolán kívüli végzettsége 37,3% 42,0% 4,8% 2,0% 0,9% 3,4% 9,5% 100,0% nincs általános iskolán kívüli végzettsége 54,0% 24,0% 1,9% 1,4% 1,1% 7,0% 10,6% 100,0% AKTIVITÁS szerint Aktív 34,0% 46,8% 5,3% 2,2% 1,5% 1,9% 8,2% 100,0% álláskereső munkanélküli 66,5% 18,0% 1,2% 4,2% 10,2% 100,0% egyéb inaktív 49,2% 20,7% 2,0% 2,0% 0,4% 11,8% 13,8% 100,0% Összesen 43,2% 35,6% 3,8% 1,8% 1,0% 4,7% 9,9% 100,0% 68

18 Háttérkérdőív V.: Foglalkoztatottság A gazdasági értelemben aktívak aránya a vizsgált populáció felénél több, de a kétharmadánál jóval kevesebb, az álláskereső munkanélküliek aránya az országos átlagnál 4-5 százalékkal magasabb. A munkanélküliek kétharmadának az elmúlt 12 hónapban már egyáltalán nem volt munkája, igaz, kisebb részük közmunkásként időlegesen el tudott helyezkedni. A gazdasági értelemben aktív populációtagok túlnyomó többsége beosztott, fizikai munkás, havi jövedelmük a minimálbér szintjét éri el, esetleg annál is alacsonyabb egy kicsit. A populáció aktív tagjainak negyede olyan munkakört tölthet be, ahol a feladatok elvégzéséhez egyáltalán nem, vagy csak ritkán kell szöveget elolvasni, vagy valamilyen számításokat végezni. A éves, középfokú végzettséggel nem rendelkező lakosság kétharmadát sem éri el az aktívak aránya (59%), csak a célpopuláció fele dolgozik rendes munkaviszonyban (51,6%). Az állást kereső munkanélküliek aránya 16,7%, ami néhány százalékkal felülmúlja az országos átlagot (2012. május: 12%). Ezekben az esetekben ráadásul viszonylag tartós állapotról lehet szó, hiszen a megkérdezett álláskeresőknek csak alig egyharmada (35,5%) számolt be arról, hogy az adatfelvételt megelőző 12 hónapban rendes munkaviszonyban dolgozott (nem közmunkásként) ábra A vizsgálati célpopuláció foglalkoztatottsági jellemzőiben jelentős különbségek mutatkoznak aszerint, hogy az ország mely területén, milyen közigazgatási rangú településén él valaki. A fővárosi (72,6%), a közép-magyarországi (68%), illetve a nyugat-dunántúli (67,1%) régiókban az átlagnál magasabb, kétharmad szint fölötti a gazdasági értelemben aktívak az aránya, miközben a nyugat-dunántúli régióban kiugróan alacsony az álláskeresők hányada (7,3%), a másik két régióban pedig átlagos, illetve annál egy kicsit alacsonyabb. Ezzel szemben Észak-Alföldön (21,1%) és Észak-Magyarországon (22,1%) az álláskereső csoport átlagnál magasabb részaránya jellemző, előbbi régióban az aktívak aránya alig érte el az 50 százalékos szintet a kérdőíves vizsgálat során. A kutatás eredményei arra is rámutatnak, hogy az aktívak aránya a magasabb urbanizáltsági szinttel jellemezhető településeken magasabb, a kisebb városokban és 69

19 falvakban alacsonyabb. Az álláskeresők arányában ugyanakkor nem, vagy csak nagyon csekély különbségek mutatkoztak az egyes településtípusok között, a kisebb településeken az egyéb inaktívak aránya bizonyult az áltagnál magasabbnak (nyugdíjasok, GYES-GYED-en lévők, tanulók stb.). X. A éves, középfokú végzettséggel nem rendelkezők gazdasági aktivitása régió és a lakóhely típusa szerint (N=1000) Álláskereső Egyéb inaktív Aktív Összesen munkanélküli RÉGIÓ szerint Budapest 72,6% 15,4% 12,0% 100% Közép-Magyarország 68,0% 14,7% 17,3% 100% Észak-Magyarország 53,1% 21,1% 25,8% 100% Észak-Alföld 49,7% 22,1% 28,2% 100% Dél-Alföld 52,6% 16,8% 30,7% 100% Dél-Dunántúl 57,4% 18,0% 24,6% 100% Nyugat- Dunántúl 59,6% 7,3% 33,0% 100% Közép- Dunántúl 67,0% 13,0% 20,0% 100% TELEPÜLÉSTÍPUS szerint Budapest 72,6% 15,4% 12,0% 100% Megyei jogú város 63,6% 16,5% 19,9% 100% Egyéb város 55,2% 17,2% 27,6% 100% Falu 54,9% 16,8% 28,3% 100% Összesen 58,6% 16,7% 24,6% 100% 10 aktív populációtagból 9 fizikai munkát végez, hasonlóan nagy a többsége a beosztottként dolgozóknak. A vállalkozók (6,0%) és a szellemi munkát végzők (7,2%) aránya összességében hasonló, elenyésző a vezető beosztásban dolgozók aránya. 11. ábra 70

20 A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a éves, középfokú végzettséggel nem rendelkező aktívak jövedelme rendkívül alacsony, nagyjából a minimálbér szintjét éri, vagy még attól is elmarad egy kicsit (átlagosan Ft). Az átlagnál jobban keresnek a vizsgálati populáció budapesti, a közép-magyarországi, nyugat-dunántúli régióban élő tagjai: a fővárosban a havi jövedelem átlagértéke meghaladja a forintot, de a két másik régióban is csak kevéssel maradt el ettől a szinttől. A legalacsonyabb átlagos keresettel jellemezhető régiókban, azaz északmagyarországi, dél-alföldi területeken élő válaszadók viszont havonta ezer forinttal kevesebbet vihetnek haza, átlagos havi fizetésük alig haladja meg a forintot. Általános társadalmi jelenség, hogy a férfiak, ugyanabban a munkakörben, általában valamivel magasabb bérért dolgozhatnak, mint a nők. Ez a tendencia a éves, közepesnél alacsonyabban iskolázottak körében is érvényesül: a célpopuláció aktív férfi tagjai havonta majdnem Ft-os jövedelemre tehetnek szert, miközben a nők átlagos jövedelme a Ft-os szintet sem éri el. A képzettség növekedése általában növeli a fizetés mértékét, így van ez a célpopuláció iskolázottság szempontjából szűk kategóriáján belül is. Miközben azok, akik legfeljebb csak az általános iskolai osztályokat végezték el, havonta átlagosan kevesebb, mint Ft-ot keresnek, a szakiskolai képesítéssel, szakmunkásképző diplomával, vagy valamilyen felnőttoktatási kurzus során szerzett végzettséggel rendelkező aktívak jövedelme megközelíti, vagy át is lépi a Ft-ot. XI. A éves, középfokú végzettséggel nem rendelkező aktívak havi átlagos jövedelme egyes demográfiai kategóriák szerint (N=476) Ft/hó RÉGIÓK szerint Budapest Közép-Magyarország Észak-Magyarország Észak-Alföld Ft Ft Ft Ft 71

21 Dél-Alföld Dél-Dunántúl Nyugat- Dunántúl Közép- Dunántúl TELELPÜLÉSTÍPUS szerint Budapest Megyei jogú város Egyéb város Falu ÉLETKOR szerint Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft évesek Ft évesek Ft évesek Ft évesek Ft KÉPZETTSÉG szerint Van szakiskolai-, szakmunkás végzettsége és részt vett felnőtt oktatáson Alapfokú végzettsége van és részt vett felnőtt oktatáson Van szakiskolai-, szakmunkás végzettsége és nem vett részt felnőtt oktatáson Alapfokú végzettsége van és nem vett részt felnőtt oktatáson NEM szerint Nő Férfi Összesen Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft A éves, középfokú végzettséggel rendelkező populáció tehát a hazai átlagkeresetnél lényegesen kevesebbet keres egy hónapban, az átlagos jövedelem szintje még az ebből a szempontból élenjáró régiók esetében sem haladja meg sokkal a minimálbér szintjét. Munkavégzése során a populáció több mint felének (55%) hetente többször van arra szüksége, hogy olvasson, miközben elvégzi a feladatait, bő egyharmaduk esetében (38%) viszont heti egy alkalomnál is ritkábban, vagy pedig soha nincs erre szükség. Számítások elvégzését nagyjából hasonló arányban követelik meg a populáció által betöltött munkakörök: a megkérdezettek szűk kétharmada (60%) hetente többször is számításokat végez a munkavégzés során, több egyharmaduknak (34%) viszont csak ritkán, vagy soha nincs szüksége ilyen műveletek elvégzésére. 12. ábra 72

22 Összességében a populáció negyede tölt (vagy töltött) be olyan munkakört, ahol a heti egyszeri alkalomnál is ritkábban, vagy pedig soha nem kell számításokat végeznie, vagy szöveget elolvasnia és értelmeznie. Az eredmények alapján az átlagnál ritkábban található ilyen munkakör a budapesti régióban (12%), sokkal gyakoribb viszont azokban a régiókban, ahol a munkából származó havi átlagos jövedelmek a legalacsonyabban alakultak. Az észak-magyarországi (31,5%), az észak-alföldi (31,8%) és a dél-alföldi (36,5%) régióban élők nagyjából egyharmada olyan munkakörökben tud, vagy tudott dolgozni, amelyek betöltéséhez nem szükséges rendszeresen alkalmazni olvasási, vagy számolási ismereteiket. Az ilyen jellegű munkakörökben dolgozó válaszadók aránya a falvakban az átlagnál magasabb (33,2%), az érték majdnem háromszorosa a budapesti populációtagokat jellemző eredményének (12,0%). A megkérdezettek életkorát szemügyre véve kijelenthető, hogy a legfiatalabbaknak (17,9%) jóval kisebb esélye van arra, hogy olvasási, illetve számolási képességet alig igénylő munkakört találjanak, a évesek azonban az esetek egyharmadában (34,2%) arról számoltak be, hogy legfeljebb csak nagyon ritkán kell olvasniuk, vagy matematikai alapműveleteket elvégezniük. Az alapfokú ismeretek rendszeres használatában a szakképesítést szerzett, illetve a legfeljebb csak általános iskolát végzett populációtagok között húzódik választóvonal. Előbbieknek csak ötöde (21,1, illetve 21%) dolgozott olyan munkakörben, amely nem kívánja meg rendszeresen a számítási és olvasási ismeretek használatát, utóbbiak között viszont nagyjából minden harmadik személy ilyen munkakört tölt, vagy töltött be (36,8, illetve 34,7%). XII. A jelenlegi, vagy legutolsó munkavégzésük során ritkán, vagy soha sem számolók és olvasók aránya a éves, középfokú végzettséggel nem rendelkező aktívak körében (N=1000) % RÉGIÓK szerint Budapest 12,0% Közép-Magyarország 21,3% 73

23 Észak-Magyarország 31,5% Észak-Alföld 31,8% Dél-Alföld 36,5% Dél-Dunántúl 26,2% Nyugat- Dunántúl 21,1% Közép- Dunántúl 20,0% TELELPÜLÉSTÍPUS szerint Budapest 12,0% Megyei jogú város 26,1% Egyéb város 23,3% Falu 33,2% ÉLETKOR szerint évesek 17,9% évesek 24,7% évesek 26,7% évesek 34,2% KÉPZETTSÉG szerint Van szakiskolai-, szakmunkás végzettsége és részt vett felnőtt oktatáson 21,1% Alapfokú végzettsége van és részt vett felnőtt oktatáson 36,8% Van szakiskolai-, szakmunkás végzettsége és nem vett részt felnőtt oktatáson 21% Alapfokú végzettsége van és nem vett részt felnőtt oktatáson 34,7% Összesen 26,1% Háttérkérdőív VI.: Médiafogyasztás, eszközhasználat A populáció tagok újságot, vagy reklámújságot viszonylag gyakran olvasnak (hetente többször), könyveket azonban sokkal ritkábban, egyharmaduk soha sem. Mindannyian tévéznek, háromnegyedik napi 1-5 órát tölt el a készülékek előtt. A éves, középfokú végzettséggel nem rendelkezők szinte mindegyike rendszeresen használ mobiltelefont. Az eredményekből az is kiderül, hogy vizsgált társadalmi csoportban mára a laptopok használata elterjedtebb, mint az asztali számítógépeké. A éves, középfokú végzettséggel nem rendelkező felnőttek körében az újságolvasás még viszonylag elterjedt szokás (gyakorisági index értéke: 71,4). A megkérdezettek nagyjából fele hetente többször is olvassa valamelyik hazai lapot, nagyjából ötödük pedig hetente legalább egyszer sort kerít erre. Sokan olvasnak reklámújságokat is (gyakorisági index értéke: 68,7): a megkérdezettek valamivel kevesebb, mint fele hetente többször is olvas ilyen kiadványokat, negyedükkel hetente legalább egyszer előfordul. A könyvolvasás már jóval kevésbé elterjedt a célcsoport körében (gyakorisági index értéke: 34,1), hiszen mindössze a megkérdezettek 12,9 százaléka számolt be arról, hogy hetente többször is szokott könyvet olvasni, egyharmaduk (33,5%) viszont soha nem szokta könyvolvasással tölteni az idejét. 13. ábra 74

24 A éves, középfokú végzettséggel nem rendelkezők olvasási szokásai némiképpen eltérnek aszerint, hogy a megkérdezett állandó lakóhelye az ország mely területén található. Legrendszeresebb újságolvasónak a nyugat-dunántúli (gyakorisági index értéke: 86,1) és a közép-dunántúli lakosok (gyakorisági index értéke: 82,2) tekinthetők, miközben a közép-magyarország (gyakorisági index értéke: 63,3) és az észak-alföldi (gyakorisági index értéke: 62,9) megkérdezettek körében jóval kevésbé elterjedt szokás az újságok olvasása. Hasonló mintázatot mutat, amennyiben a reklámújságok olvasásának rendszerességét vesszük szemügyre: e kiadványok olvasása is nyugat-magyarországi (gyakorisági index értéke: 79,3) és közép-dunántúli (gyakorisági index értéke:83,3) területeken gyakoribb az átlagnál, az Észak-Alföldön (gyakorisági index értéke: 60,7) és Közép-Magyarországon (gyakorisági index értéke: 54,8) ritkábban fordul elő. Az elvégzett kérdőíves adatfelvétel eredményei azt is megmutatják, hogy a reklámújságok olvasása sokkal rendszeresebb és gyakoribb a nők között (gyakorisági index értéke: 76,5), mint a férfiak körében (gyakorisági index értéke: 61,2). Általában elmondható, hogy célpopuláció tagjai lényegesen ritkábban olvasnak könyvkiadványokat, mint újságokat, vagy reklámújságokat, de regionális különbségek ebben az esetben is kimutathatók. A budapesti (gyakorisági index értéke: 42,2), a közép-magyarországi (gyakorisági index értéke: 44,2), illetve a közép-dunántúli (gyakorisági index értéke: 40,4) területeken élők az átlagnál gyakrabban vesznek a kezükbe könyveket. Az e régiókban élők lényegesen gyakrabban szakítanak időt könyvolvasásra, mint ahogyan az az észak-alföldi (gyakorisági index értéke: 26,0), vagy a nyugat-dunántúli (gyakorisági index értéke: 21,6) régiókban lakókkal elő szokott fordulni. Az adatokból kiderült, hogy a nők valamivel gyakrabban szoktak könyvet olvasni, mint a férfiak (gyakorisági index értéke: 39,2 vs. 29,2) és a évesek is az átlagnál gyakrabban vesznek a kezükbe könyveket (gyakorisági index értéke: 41,0). Az ezt követő korcsoportban viszont a könyvolvasás rendszeressége erőteljesen visszaesik (gyakorisági index értéke: 28,7) és a későbbiekben sem éri már el a legfiatalabbakat jellemző gyakorisági szintet (gyakorisági index értéke: 35,0, illetve 31,7). 75

25 XIII. Milyen gyakran szokott ön olvasni? gyakorisági indexértékek (0: soha; 100: hetente többször) (átlagértékek) (N=1000) újságot reklámújságot könyvet feliratos filmeket üzeneteket, sms-t, leveleket Számítógépes dokumentumokat RÉGIÓ szerint Budapest 71,6 64,9 42,2 28,5 75,3 65,3 Közép-Magyarország 63,3 54,8 44,2 17,7 60,2 46,5 Észak-Magyarország 72,4 70,8 34,4 12,6 67,0 52,8 Észak-Alföld 62,9 60,7 26,0 11,0 58,7 43,1 Dél-Alföld 69,1 68,8 33,3 10,8 72,0 55,5 Dél-Dunántúl 68,4 68,6 39,2 15,7 72,5 58,4 Nyugat- Dunántúl 86,1 79,3 21,6 8,2 54,4 45,1 Közép- Dunántúl 82,2 83,0 40,4 12,9 65,3 55,2 TELEPÜLÉSTÍPUS szerint Budapest 71,6 64,9 42,2 28,5 75,3 65,3 Megyei jogú város 73,9 69,6 37,4 14,7 70,6 53,4 Egyéb város 70,4 69,7 33,8 14,2 65,3 52,4 Falu 71,2 68,6 30,2 9,4 60,5 47,9 NEM szerint Nő 72,6 76,5 39,2 12,9 67,5 51,5 Férfi 70,3 61,2 29,2 15,5 63,9 53,3 ÉLETKOR szerint évesek 66,1 64,5 41,0 20,7 77,3 65, évesek 70,2 66,7 28,7 11,9 72,0 60, évesek 73,9 69,1 35,0 14,4 64,9 52, évesek 75,1 73,9 31,7 10,3 50,8 33,4 KÉPZETTSÉG szerint Van szakiskolai-, szakmunkás végzettsége és részt vett felnőtt oktatáson 73,8 68,6 37,9 13,9 67,5 57,6 Alapfokú végzettsége van és részt vett felnőtt oktatáson 68,4 70,3 26,3 10,2 69,5 48,4 Van szakiskolai-, szakmunkás végzettsége és nem vett részt felnőtt oktatáson 75,5 71,0 33,5 14,1 68,9 57,2 Alapfokú végzettsége van és nem vett részt felnőtt oktatáson 64,9 65,5 33,3 15,7 59,0 42,6 Átlag 71,4 68,7 34,1 14,2 65,7 52,4 76

26 Miképpen általában a társadalomban, a éves, középfokú végzettséggel nem rendelkező felnőttek is lényegesen gyakrabban néznek televíziót, mint amilyen rendszeresen újságokat, vagy főképpen könyveket olvasnak. Az adatok alapján elmondható, hogy a vizsgált populáció lényegében minden egyes tagja néz valamilyen gyakorisággal televíziót, elhanyagolhatóan alacsony azok aránya, akik nem rendelkeznek otthonukban tévékészülékkel. Ezzel együtt a megkérdezettek majdnem fele (45,7%) csak napi 1-2 órát tölt el tévéműsorok előtt, egyharmaduk pedig naponta 2-5 órán át néz televíziót. A tévénézési szokások mintázata eléggé kiegyensúlyozottan alakult a különféle szocio-demográfiai csoportokban, így általában elmondható a vizsgált populáció tagjairól, hogy háromnegyedük naponta átlagosan 1-5 órán keresztül televíziós műsorokat figyel. 14. ábra A tévénézési és olvasási szokások mellett arra is kíváncsiak voltunk a vizsgálat során, hogy a vizsgált populáció tagjai milyen gyakran használnak modern, kommunikációs eszközöket, illetve, hogy milyen gyakran vezetnek autót. A leggyakrabban használt eszköz a mobiltelefon, amelyet a megkérdezettek közül szinte mindenki napi jelleggel, (legalábbis hetente többször) használ, függetlenül attól, hogy mely szocio-demográfiai csoportokba sorolható, hogy van munkája és, hogy mennyi a keresete. A mobiltelefon használatának gyakoriságát jelző érték valamennyi vizsgált kategórián belül eléri 90 százalékpontot, ami azt jelenti, hogy mobiltelefon használat szinte a lehető legszélesebb körben elterjedt és kifejezetten rendszeres. A mobiltelefonnál lényegesen ritkábban használnak a éves, középfokú végzettséggel nem rendelkezők bankkártyákat (gyakorisági index értéke: 39,6), átlagosan erre hetente egyszer, vagy még ennél is ritkábban szokott sor kerülni. Az átlagnál valamivel gyakrabban veszik igénybe ezt az eszközt a nyugat-dunántúli régióban élők (gyakorisági index értéke: 54,2), sokkal ritkábban fordul ez elő az észak-alföldi ((gyakorisági index értéke: 28,5) terület településein élőkkel. Az nem meglepő, hogy a korcsoportok közül a legfiatalabbak emelhetők ki (gyakorisági index értéke: 31,8), az átlagosnál valamivel ritkább kártyahasználatot ebben az esetben nyilvánvalóan az magyarázhatja, hogy a éves korcsoport tagjai között többen vannak olyanok, akik még nem fejezték be a tanulmányaikat, önálló keresetük nincsen. 77

27 A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a populáció tagjainak körében mára a laptopok használata (gyakorisági index értéke: 67,7) sokkal inkább elterjedt, mint a hagyományos asztali számítógépeké (gyakorisági index értéke: 46,5). A laptopok használata az átlagnál gyakoribb a fővárosban (gyakorisági index értéke: 82,8), a évesek (gyakorisági index értéke: 87,1), valamint a évesek (gyakorisági index értéke: 77,1) körében. Az észak-alföldi régióban élők (gyakorisági index értéke: 60,8), a legidősebbek (gyakorisági index értéke: 42,5), valamint azok, akik az adatfelvétel időpontjáig nem vettek részt felnőttképzéseken (gyakorisági index értéke: 57,8, illetve 58,6) kevésbé rendszeresen használtak az elmúlt 1 hónapban laptop típusú számítógépeket. Asztali számítógépeket ugyancsak a budapestiek (gyakorisági index értéke: 53,9), a legfiatalabb korosztály tagjai (gyakorisági index értéke: 55,6), valamint a közép-magyarországi településeken élők (gyakorisági index értéke: 55,8) használtak az elmúlt egy hónapban az átlagosnál rendszeresebben. Internetet a megkérdezettek átlagosan heti 1-1 alkalommal szoktak használni (gyakorisági index értéke: 68,2), a fővárosban élők az átlagnál gyakrabban (gyakorisági index értéke: 87,7), az észak-alföldiek (gyakorisági index értéke: 57,4) viszont a heti rendszerességénél ritkábban szoktak csatlakozni a világhálóhoz. Az internet használat a populáció tagjainak körében is sokkal inkább jellemzi a fiatalabbakat, mint az idősebbeket. A évesek (gyakorisági index értéke: 88,3), valamint a évesek (gyakorisági index értéke: 75) az elmúlt egy hónapban jellemzően hetente több alkalommal is interneteztek, a évesek (gyakorisági index értéke: 69,1) viszont már csak jellemzően heti 1-1 alkalommal, a legidősebbek (gyakorisági index értéke: 43,8) pedig még ennél is ritkábban. A tanulmány korábbi részeiből kiderült, hogy a vizsgálati populáció tagjainak mintegy fele szerzett jogosítványt, az adatokból az is kiolvasható, hogy a nők (gyakorisági index értéke: 26,8) sokkal ritkábban vezetnek autót, mint a férfiak (gyakorisági index értéke: 51,9). XIV. Ön az elmúlt hónapban milyen gyakran használta az alábbi eszközöket? gyakorisági indexértékek (0: soha; 100: hetente többször) (átlagértékek) (N=1000) mobiltelefon bankkártya asztali számítógép laptop internet autó (vezetés) RÉGIÓ szerint Budapest 100,0 45,9 53,9 82,8 87,7 37,6 Közép-Magyarország 95,5 40,2 55,8 63,5 71,0 54,2 Észak-Magyarország 98,2 34,9 43,6 69,9 69,9 33,8 Észak-Alföld 92,3 28,5 43,8 60,8 57,4 36,0 Dél-Alföld 96,1 38,9 42,6 68,3 68,0 41,0 Dél-Dunántúl 94,5 43,7 45,2 61,1 61,2 34,9 Nyugat-Dunántúl 93,6 54,2 38,4 66,6 65,7 41,8 Közép-Dunántúl 97,7 39,4 54,0 71,5 73,0 45,5 TELEPÜLÉSTÍPUS szerint Budapest 100,0 45,9 53,9 82,8 87,7 37,6 Megyei jogú város 96,7 44,8 40,6 71,5 70,6 36,3 Egyéb város 94,6 38,9 48,0 66,2 67,5 41,8 Falu 95,0 35,7 45,5 62,4 61,5 39,6 NEM szerint Nő 96,0 41,6 47,9 66,7 66,7 26,8 Férfi 95,5 37,6 45,0 68,7 69,6 51,9 ÉLETKOR szerint évesek 96,8 31,8 55,6 87,1 88,3 19, évesek 97,2 44,0 44,0 77,1 75,0 49,1 78

28 36-45 évesek 97,9 43,7 50,2 67,7 69,1 50, évesek 91,8 39,5 37,1 42,5 43,8 40,4 KÉPZETTSÉG szerint Van szakiskolai-, szakmunkás végzettsége és részt vett felnőtt oktatáson 98,4 44,4 50,9 70,0 71,3 53,5 Alapfokú végzettsége van és részt vett felnőtt oktatáson 96,1 35,1 34,2 57,8 58,8 37,7 Van szakiskolai-, szakmunkás végzettsége és nem vett részt felnőtt oktatáson 98,3 45,8 49,3 75,0 75,3 50,2 Alapfokú végzettsége van és nem vett részt felnőtt oktatáson 90,0 28,2 41,5 58,6 58,5 13,5 Összesen 95,7 39,6 46,5 67,7 68,2 39,5 Háttérkérdőív VII.: Helyzetértékelés, hangulat A vizsgált populáció tagjai, a saját helyzetüket tekintve, a közepesnél rosszabbnak ítélik meg az elmúlt 12 hónapot, az egészségi állapotukat ennél a szintnél valamivel jobbnak érzik. A éves, középfokú végzettséggel nem rendelkezők, a maguk szempontjából, átlagosan a közepesnél is egyértelműen rosszabbnak értékelik az elmúlt 12 hónapot (elégedettségi index értéke: 43,3%). Érdekes, hogy az ebből a szempontból az átlagnál rosszabb, illetve jobb régiók egyaránt az ország dunántúli területein találhatók. A dél-dunántúli régió lakosai (elégedettségi index értéke: 33%) meglehetősen kedvezőtlenül látják az elmúlt 1 év eseményeit, miközben a nyugat-dunántúli (elégedettségi index értéke: 54,8%) és közép-dunántúli régiók (elégedettségi index értéke: 54,8%) lakosaiban az átlagosnál valamivel kedvezőbb kép alakult ki az elmúlt 12 hónapról. A megkérdezettek saját egészségi állapotukat valamivel pozitívabban ítélték meg, de még így is jellemzően közepes értékelések hangoztak el e témára vonatkozóan (elégedettségi index értéke: 54,3%). A régiók között ebben az esetben valamivel kisebb különbségek mutathatók ki: a nyugatdunántúli régió (elégedettségi index értéke: 63,5%) lakosai egészségüket is kedvezőbben értékelték az országos átlagnál, míg a dél-alföldi régióban (elégedettségi index értéke: 47,6) lakó populációtagok érzik magukat a legrosszabb állapotban. 15. ábra 79