KAPOSVÁRI EGYETEM. ÁLLATTUDOMÁNYI KAR Nagyállattenyésztési és Termeléstechnológiai Tanszék. A doktori iskola vezetője:

Átírás

1 KAPOSVÁRI EGYETEM ÁLLATTUDOMÁNYI KAR Nagyállattenyésztési és Termeléstechnológiai Tanszék A doktori iskola vezetője: DR. HORN PÉTER MTA rendes tagja Témavezető: DR. HOLLÓ ISTVÁN Egyetemi tanár Társ-témavezető: DR. TOLDI GYULA Tudományos főmunkatárs TEJELŐ HASZNOSÍTÁSÚ LACAUNE ÉS LACAUNE F 1 GENOTÍPUSÚ JUHOK VIZSGÁLATA Készítette: NAGY ZSUZSANNA KAPOSVÁR 2012

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS TEJTERMELÉS A TEJ MENNYISÉGE Fejt napok száma, egy fejési időszakban termelt tej mennyisége és a napi tejtermelés FCM és FPCM tejmennyiség számítása A JUHTEJ ÖSSZETÉTELE ÉS MINŐSÉGI TULAJDONSÁGAI A juhtej főbb alkotó elemei Vezetőképesség Fagyáspont A FEJÉSI GYAKORISÁG HATÁSAI Tejhozam Tejalkotók Szomatikus sejtszám HÚSTERMELÉS SZAPORASÁG SZÜLETÉSI SÚLY, VÁLASZTÁSI SÚLY ÉS A VÁLASZTÁSIG ELÉRT NAPI SÚLYGYARAPODÁS GYAPJÚTERMELÉS ELŐZMÉNYEK, CÉLKITŰZÉS ELŐZMÉNYEK CÉLKITŰZÉSEK ANYAG ÉS MÓDSZER A VIZSGÁLATI EGYEDEK SZÁRMAZÁSA, KIVÁLASZTÁSA, ELHELYEZÉSE ÉS TAKARMÁNYOZÁSA A VIZSGÁLT FAJTÁK TEJVIZSGÁLAT TEJ MENNYISÉGÉNEK MÉRÉSE TEJÖSSZETÉTELI VIZSGÁLAT Ekomilk készülék Gödöllői Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft AZ FCM ÉS FPCM TEJMENNYISÉG A NAP EGYSZER ÉS KÉTSZER FEJT CSOPORTOK KIALAKÍTÁSA A BÁRÁNYOK SÚLYGYARAPODÁSÁNAK MÉRÉSE GYAPJÚ VIZSGÁLATOK ADATGYŰJTÉS ÉS FELDOLGOZÁS, ALKALMAZOTT STATISZTIKAI MÓDSZEREK EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK TEJTERMELÉS MENNYISÉGI TULAJDONSÁGOK Fejt napok száma Egy fejési időszakban termelt tej mennyisége Napi tejtermelés FCM tejmennyiség FPCM tejmennyiség II -

3 TEJÖSSZETÉTELI ÉS TEJMINŐSÉGI TULAJDONSÁGOK Tejzsírtartalom Tejfehérje-tartalom Zsírmentes-szárazanyagtartalom Tejsűrűség Vezetőképesség Fagyáspont FEJÉSI GYAKORISÁG HATÁSA A TEJ MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI PARAMÉTEREIRE Mennyiségi tulajdonságok Tejösszetételi és -minőségi tulajdonságok HÚSTERMELÉS SZAPORASÁG, HASZNOSULT BÁRÁNYSZAPORULAT SZÜLETÉSI SÚLY VÁLASZTÁSIG ELÉRT ÁTLAGOS NAPI SÚLYGYARAPODÁS NAPRA KORRIGÁLT VÁLASZTÁSI SÚLY BÁRÁNYOK NÖVEKEDÉSE VÁLASZTÁSIG HETI MÉRLEGELÉSEK ALAPJÁN GYAPJÚTERMELÉS NYÍRÓSÚLY SZÁLFINOMSÁG FÜRTHOSSZÚSÁG KIEGYENLÍTETTSÉG RENDEMENT (TISZTAGYAPJÚ-TARTALOM) ÁRBEVÉTEL ALAKULÁSA KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁS SUMMARY KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS IRODALOMJEGYZÉK AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBŐL MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK SZAKKÖNYVEK, KÖNYVRÉSZLETEK IDEGEN NYELVŰ KÖZLEMÉNYEK MAGYAR NYELVŰ KÖZLEMÉNYEK PROCEEDINGS-BEN TELJES TERJEDELEMBEN MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK ELŐADÁSOK ISMERETTERJESZTŐ KÖZLEMÉNYEK A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉN KÍVÜLI PUBLIKÁCIÓK PROCEEDINGS-BEN TELJES TERJEDELEMBEN MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK ISMERETTERJESZTŐ KÖZLEMÉNYEK SZAKMAI ÉLETRAJZ MELLÉKLETEK III -

4 MOTTÓ: /Balásházy János (1836), A juhtenyésztés vagy: a Merinó, vagy Selyem-birkáknak, valamint egyéb honni fajta juhoknak tenyésztésének', 's nemesítésének módjai című könyve alapján/ A HAZÁNAK. Néked Kedves Hazám! Néked ajánlom, s Téged tisztellek-meg csekély Munkámmal, fogadd nemzeti érzeményem szüleményét oly kiméllő tekintettel; millyennel minden jó indulatú kezdőnek munkálkodásait fogadni javasolja a szelid egyenesség. Ezt legtiszteletesebbnek látom, mivel megesik gyakran, hogy az egyes személyek iránt mutatni kívánt tisztelet, Moecenási adományok keresésére magyaráztatik, mellyre való vágyakodástól középszerű szerencsémmel megelégedő szívem mentté tett. Foglalatosságom kellemes ösztöne azon Hazám javát legjobban gyarapító álítás meggondolásából vevé eredetét, melly szerént az úgy jön virágzatba legjobban, ha minden Hazafi, a mivel azt tehetsége szerént elősegítheti, tenni el-nem mulatja. Ez! ez az állítás leggazdagabb forrása a Nemzeti elő-menetelnek!, s e nélkűl annak állapontja hasonló azon gyümölcs-fa sorsához, mellynek termékenységét semmi mívelési fogásokkal nem ápolgatják, s egészen a természetre bízattatván, néha-néha termett gyümölcsei fanyarak és ízetlenek. A nemzeti míveltség s tudományos elő-menetel, sok fejeket és kezeket kíván, s ha annak gyarapításától magunkat félre-vonjuk, hasonló lesz nemzeti míveltségünknek sora, a magára hagyott gyümölcs-fához. Gyermekségemtől ólta különös kedv-telésemet találtam a gazdaságbeli dolgokban, s oskolai pályám végével, midőn már azt az előtt jóval szülei felvigyázás nélkül folytatnám, önn vágyódásomból elégtelennek látván gazdaságbeli esméreteimnek meggyökeresítésére nézve azon módot, mellyet a közönségesen folytatott gazdálkodás mellett, csupán igen hoszszas tapasztalás által szerezhettem volna - IV -

5 1. BEVEZETÉS A juhágazaton belül a gyapjútermelés nagymértékű csökkenése és a hústermelés előtérbe kerülése során a tejtermelés napjainkban is másodrangú szerepre van ítélve. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a tény, hogy a 1,5 választott bárány mellett, az átlagosan, anyánként 100 liter/fejési időszak tejet termelő juhászatban, a tejből származó bevétel, a teljes árbevétel közel felét adja. Ez a termelési szint viszont nehezen érhető el a kevertgyapjút adó racka juhokkal, amelyek a XIX. században a tejhasznú állomány döntő hányadát képviselték. A XX. században megnőtt a jelentősége a finomgyapjas magyar merinó fejésének, amely hármas hasznosítású, főleg gyapjútermelésre kitenyésztett, hazai fajta. Magyarország a juhtejtermelésének a csúcsát 1970-ben érte el, amikor is 22,9 millió liter tejet vásároltak és dolgoztak fel hazánkban, főleg Kaskaval sajtnak. Azóta a tejtermelésünk folyamatosan csökkent, amely főleg a gyenge tejtermelésű merinó a fajtaszerkezeten belüli dominanciájának köszönhető. A magyarországi juhállomány zsugorodása mellett a fejt állományt is egyre kisebb egyedszám képviseli. Kevesebb, mint 10 éve még gazdaságban fejték az anyajuhlétszám 7-8%-át, míg napjainkban már csak fejősjuhászatról van tudomásunk és mindösszesen ezer anyajuh termeli meg a felvásárolt és feldolgozott, mintegy 600 ezer liter juhtejet (KUKOVICS és mtsai, 2009A). Az előbbi állapotból következett tehát, hogy a es években, a különböző tejelő fajták (awasssi, pleveni feketefejű, lacaune, brit tejelő, stb.) importálásának az elsődleges célja a magyar merinó tejtermelésének javítása volt. Az elmúlt évtizedekben azonban ezeknek a fajtáknak a létszáma különböző arányban megkopott, így a jelenlegi nukleusz állományban csak a brit telőjuh, illetve a tejelő lacaune található meg. Ez a tény azt bizonyítja, hogy az utóbb említett két fajta honosodott meg legeredményesebben hazánkban. Dr. GERGÁTZ Elemér irányításával, a Morell-féle betegséggel fertőzött anyaállomány mentesítésével - 1 -

6 kezdődött a francia lacaune tejelőfajta honosítása, amely eredményes beavatkozásnak köszönhetően a törzskönyvezett egyedek létszáma az elmúlt években dinamikusan növekedett. Jelenleg, a tejhasznú fajták nukleusz állományai közül ez a fajta képviseli a legnagyobb hányadot (1. táblázat). 1. táblázat. A magyar merinó és a tejelő fajták létszámának alakulása. Év Magyar Brit Kelet- Fekete Tejelő Tejelő Awassi Lacaune merinó tejelőjuh fríz fríz cigája keresztezett Forrás: MJSZ, 1996; MJSZ, 2001; MJSZ, 2006; MJKSZ Mivel a juhágazat árbevételének 90%-a a vágóbárány értékesítéséből származik, így a juhászok ki vannak szolgáltatva egyrészt az olasz piacnak (vágóbárányaink döntő hányada Olaszországba kerül), másrészt az aktuális felvásárlási áraknak. JÁVOR és mtsai (2003) szerint a magyar juhágazat egyik legnagyobb hátránya, hogy a gyapjúiparunk romokban hever, a vágóhidaink pedig idegen kézbe kerültek (jelenleg vannak próbálkozások egy hazai tulajdonú juh-vágóhíd létrehozására, amelynek megvalósulása kedvező hatással lehet az ágazat fejlődésére). A kiszolgáltatottság megszüntetése érdekében ajánlatos lenne a hazai juhászatoknak kétlábon állni. A hústermelés mellett célszerű lenne a tejtermelésnek nagyobb teret engedni, mivel a tejtermékeknek folyamatos piaca van (a juhtejből készült termékek úgy a hazai, mint az export piacon megfelelő marketing munkával eladhatóak). Ma is aktuálisak PÖHL Henrik 1929-ben leírta szavai, amelyek szerint a a jövő birkája a kéthasznú fejősjuh. A magyar juhtenyésztésben még jelentős tartalékok vannak. A minőség és a mennyiség javítása érdekében, úgy a hústermelésben, mint a tejtermelésben keresztezésekre van szükség. A magyar merinó a hosszú évek során jól alkalmazkodott a hazai tartási és takarmányozási körülményekhez, ezért megfelelő alapot - 2 -

7 jelent bármilyen keresztezéshez, így egy kettőshasznú tejelő juhfajta kialakításához is

8 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. Tejtermelés A legnagyobb jövedelem a tejtermeléssel érhető el, mivel a tejtermékeknek igen magas az ára, azonban a hazai klimatikus viszonyok miatt (a legelők kiégnek) az ország nem minden részén ajánlott a juhoknak ez a hasznosítási iránya (KOVÁCSY, 1923). Az árbevétel részaránya nagymértékben megváltozott az elmúlt évtizedekben, míg 1960-as évek közepén a gyapjú 54, a hús 34 és a tej 6%-ban járult hozzá, addig 2010-ben ez az arány 2,5:96,5:0,5 volt (KUKOVICS NÉMETH; 2011) ban a hazai juhászatokban, egy fejési időszakban 140 liter tejet termelő lacaune anyák az árbevétel 45%-át biztosították (GULYÁS PÁNCZÉL 2003B). A fajta kitenyésztésének helyén, Franciaországban ezt a termelési szintet már 1974-ben elérték a tej akkor 54%-ban járult hozzá az árbevételhez (2. táblázat). 2. táblázat. A tejelő lacaune tenyészetek bevételének forrása Év Tejhozam (l) /nukleusz Árbevétel Árbevétel Egyéb állományban/ tejből (%) húsból (%) bevétel (%) ,5 2 12, ,5 3 5,5 Forrás: KOZÁK, 1914; CETA du Sud Aveyron, 1964; Coste, 1974; OPTISUD, 1999; GU- LYÁS PÁNCZÉL, 2003B). 1 larzac juh a lacaune fajta tenyésztésében részt vett 2 saját számítások KOZÁK (1914) alapján 3 GULYÁS PÁNCZÉL alapján (2003B), Magyarországon A tej mennyisége Fejt napok száma, egy fejési időszakban termelt tej mennyisége és a napi tejtermelés 1923-ban KOVÁCSY Béla szerint a tejtermelésben is kulcsfontosságú a szelekció, akár rackákat avagy más tejelőjuhokat tenyésztünk, arra roppant nagy gondot - 4 -

9 fordítsunk, hogy mindig csak a legjobb tejelő anyák utódait használjuk továbbtenyésztésre, mert kötelessége nemcsak saját zsebe, de a köz szempontjából is a fejőjuhászatot űző gazdának, juhai tejelőképességét állandóan fokozni, amit csak a tenyésztésre használt egyedek helyes megválasztásával érhet el. Sajnos, a mi tejelőjuhaink tejelőképessége azért olyan hitvány, mert gazdáink ezt nem teszik s emiatt az eredménnyel sincsenek megelégedve. Természetesen vannak kivételek, mint például a GRÓF KÁROLYI László felgyői uradalmának fésűsmerinó törzsnyája, ahol SCHANDL javaslatára a gyapjútermelés mellett a tejtermelésre nagy hangsúlyt fektettek a szelekcióban egyedből álló állományban megkezdődtek a próbafejések, mely nyájból kezdetben 100 később 160 anya képviselte a törzsállományt. Ezek anyák termelése 5 kg AA-A/AA minőségű, 7-8 cm fürthosszúság gyapjú mellett a bárányválasztást követően 100 nap alatt jelentékeny mennyiségű tejet fejtek. Ez a tejmennyiség 1936-ban átlagosan 94,66 liter, 61 anyajuh termelése meghaladta a 100 litert, de voltak anyák, amelyek 200 liter feletti tejmennyiséget adtak. [Említésre méltó, hogy a lacaune anyák 1960-as évek közepén, (tehát 30 évvel később) átlagosan 80 liter tejet termeltek: 1. táblázat] Az ikerellések arányát 30-40%-ra növelték, az ikerellésből származó egyedek továbbtenyésztésével. A juhászatot 1934-ben és 1935-ben az Országos Törzskönyvelő Bizottság Magyarország legjobb fejős juhászata címmel illette (GRÓF KÁROLYI, évszám nélkül). A szinte teljes mértékben egyhasznú, hústermelővé vált, köztenyésztésben található merinó állomány alacsony termelési szintjét a következő mutatók igazolják: %-os hasznosult szaporulat, 250 g körüli napi súlygyarapodás, 45-47%- os vágóérték, a bárányok 84%-át gyenge minősítésbe sorolták (KUKOVICS, 1996; GULYÁS-KOVÁCS, 1998A). Ezt az állományt azonban nem célszerű leváltani, hanem azokban a tulajdonságokban, amelyekben gyengébbnek bizonyul, javítani kell (pl.: tejtermelés, húsformák, szaporaság), mivel az ehhez szükséges genetikai alapok rendelkezésünkre állnak (TÓTH és mtsai, 1983; LENGYEL, 1997). Az 1980-as évek elején Magyarország juhállományának mintegy 5%-át - 5 -

10 fejték, amely teljes mértékben a merinóra korlátozódott (TÓTH és mtsai, 1983). TÓTH és mtsai (1983) szerint a hazai merinót célszerű lenne külföldi tejhasznú fajták felhasználásával (keletfríz, lacaune, pleveni feketefejű) javítani. A jobb jövedelmezőség érdekében, JÁVOR és mtsai (2003) szintén tejelő keresztezett állományok kialakítását tartják nélkülözhetetlennek, amelyhez a brit tejelő, a lacaune, az awassi és a langhe fajták használatát javasolják. KUKOVICS (1996) valamint KUKOVICS és NAGY (2000) szerint a merinó eredetű állományoktól kifejt tejmennyiség a nemesítő keresztezésekkel %-kal növelhető, azonban e termék fehérje- és zsírtartalma 0,3-0,5%-kal, illetve 0,4-1,0%-kal csökken. A legjobb szinten termelő, így a legjelentősebb tejelőjuh fajtákat Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, illetve a Közel-Keleten tenyésztették ki. A keletfríz, a lacaune, a manchega, valamint az awassi már széleskörben elterjedt az egész világon (HAENLEIN, 2007). Becslések szerint Magyarországon 5-10 millió liter juhtej gond nélkül feldolgozható és értékesíthető lenne (JÁVOR, 2005), ezzel szemben csak 0,76 millió litert termeltünk 2007-ben (KUKOVICS és mtsai, 2009A). JÁVOR (2005) szerint a következők miatt nem alakult ki hazánkban megfelelő létszámban tejelő állomány: - a tejelő juhászélet a juhász életsorok között a legnehezebb - a tejelő juhászat jelentős többletbefektetést, beruházást igényel, amelyhez nem áll rendelkezésre sem saját tőke, sem reálisan elérhető hitel - nem alakultak ki azok az intenzív legelőkombinátok, legeltetési rendszerek, amelyek biztosítanák az intenzív juhászat működtetésének feltételeit - nincs hagyománya. A hazai fésűs merinó anyák tejtermelése 3 hónapos báránynevelést követően liter, ami 1-5 hónap alatt fejhető (SCHANDL, 1928). Az 1920-as években a merinó juhok fejése a legtöbb helyen nem volt rendszeres és a tejet csak mellék

11 termékként, esetleg a gyapjúval egyenlő fontosságúnak tekintették (SCHANDL, 1928). A magyar merinó tejtermelését 3 juhászatban, egymást követő 2 évben vizsgálták KUKOVICS és mtsai (1993A), mely során rávilágítottak arra, hogy mind az évnek, mind a gazdaságnak hatása van a tej mennyiségére, ami liter között változott. Hasonló eredményeket írtak le, KÓSA és mtsai (1988), valamint FENYVESSY és mtsai (2003). BEDŐ és mtsai (1999) szerint a hazai fajta napi tejtermelése nem érte el a 0,5 litert, míg külföldi (német, bolgár) tejelő fajtákkal e paraméter 31,25, illetve 118,25%-kal emelkedhet (1. melléklet). Ezt a különbséget statisztikailag is igazolták. A lacaune fajta az elmúlt fél évszázad alatt nagy változásokon ment keresztül, egy alacsony tejtermelésű kettős hasznosítású fajtából, egy kiváló tejelő juhállományt alakítottak ki (3. táblázat; BARILLET és mtsai, 2001; UPRA Lacaune, 2009). 3. táblázat. A lacaune tejtermelésének alakulása 1960 és 2008 között Év Fejt napok szám Tejhozam (liter) Napi tejtermelés (l/nap; saját számítás az adatok alapján) Forrás ,59 BARILLET és mtsai, (2001) ,65 BARILLET és mtsai, (2001) ,57 UPRA Lacaune (2009) ,91 BARILLET és mtsai, (2001) ,85 UPRA Lacaune (2009) ,15 BARILLET és mtsai, (2001) ,59 UPRA Lacaune (2009) ,64 BARILLET és mtsai, (2001) ,64 UPRA Lacaune (2009) Ezen fejlesztést elsősorban a kialakult juhtej hiány ösztönözte, amit a megnövekedett piaci igény eredményezett (BARILLET, 1995A). A fajta közel 50 év alatt megháromszorozta a napi tejtermelést, amely nagymértékben a tudatos szelekci

12 ónak, valamit a mesterséges termékenyítés nagyarányú alkalmazásának volt köszönhető (BARILLET, 1995B). Míg az olasz sarda fajta esetében az inszeminálás aránya nem érte el a 10%-ot, addig a lacaune esetében ez az érték 1990-es évek elején 80% volt (4. táblázat). 4. táblázat. Különböző fajták termelésének alakulása és a mesterséges termékenyítés alkalmazásának aránya Paraméterek Sarda Manchega Lacaune Év Nyilvántartott állomány (n) Tejhozam /l/ Fejt napok száma Napi tejtermelés /l/* 1,15 1,25 0,70 0,78 1,17 1,55 Mesterséges termékenyítés aránya a nukleusz állományban /%/ Forrás: BARILLET és mtsai, 1995A. * saját számítások az adatok alapján A francia lacaune-hoz nagyon hasonló (BARILLET és mtsai, 2001) és rokon (VE- RESS, 1982) fajtát, a Préalpes du Sud-öt, az 1960-as években a keletfríz fajtával keresztezték, amelynek hatása mind tejtermelésben, mind báránynevelésben kedvezőnek bizonyult (90 fejési nap alatt + 63% tejhozam). A kutatócsoport azonban megállapította, hogy francia tartási és takarmányozási körülmények között a F 1 -es állomány bizonyult a legjobbnak, nem érdemes ennél nagyobb hányadban a keletfríz fajtát használni (FLAMANT RICORDEAU, 1969A; FLAMANT RICORDEAU, 1969B). Roquefort területén, egy sarda és egy lacaune állomány termelését hasonlították össze, melynek során a tejmennyiségben az olasz (12-54%), a tejzsír- (17%) és tejfehérje-tartalomban (8%) viszont a francia fajta bizonyult jobbnak (FLAMANT CATTIN-VIDAL, 1960). Az 1970-es években, La Fage-ban (Franciaország), egy szintetikus vonalat (FSL) alakítottak ki a lacaune (2/8), a keletfríz (3/8) és a sarda (3/8) felhasználásával. Az így kialakított állomány tejtermelése körülbelül 50%-kal meghaladta a lacaune-ét (COSTE, 1974). Roquefort területén FSL kosokat használtak mesterséges termékenyítés során, az így létrehozott, több mint 50%-ban lacaune há

13 nyadú juhok tejtermelése 24-26%-kal haladta meg a kiindulási anyaállományét (COSTE, 1974). Az 1990-es években először keletfrízt, majd lacaune spermát, illetve embriót importáltak Észak-Amerikába. A Föld tejelő juhainak rangsorában igen előkelő helyet elfoglaló két fajtát rotációs keresztezésben használták, amelynek kiindulási alapja egy dorset keresztezett, polypay, valamit egy rambouillet anyaállomány volt (THOMAS és mtsai, 2004). A keletfríz anyák tejtermelése kis mértékben nagyobb volt, mint a lacaune-é (1. melléklet), úgy a fajtatiszta, mint abban az esetben, amikor a német fajta génhányada magasabb volt, mint a franciáé (THOMAS és mtsai, 2004; THOMAS BERGER, 2010). ROVAI és mtsai (1999) vizsgálataik során lacaune fajta termelését a spanyol manchega anyajuhokéval hasonlították össze. Megállapították, hogy mind a laktációs (+81,09%), mind a napi tejtermelésben (+66,5%) a francia fajta termelési színvonala nagyobb volt, mint a manchega anyáké (1. melléklet). ANTUNAC és mtsai (2007) a tej mennyiségében, a II. és a III. laktációban nagyobb tejhozamot mértek, mint az I., valamint a IV. és az annál több laktációjú egyedeknél. ROVAI és mtsai (1999) a harmadik, FUERTES és mtsai (1998) a második-harmadik (2,5-3,5 éves anyák) ellést követő termelést ítélték a legkedvezőbbnek. Egy spanyol kutatócsoport (GONZALO és mtsai, 1994) szintén mennyiségi javulást tapasztalt az életkor előrehaladásával a churra fajtánál, továbbá THOMAS és mtsai (2004) lacaune, valamint keletfríz anyajuhok vizsgálatakor. A lacaune hazai állományában, a fentiekkel ellentétben azt tapasztalták, hogy az első ellésű anyák tejtermelése mind napi tejtermelés, mind egy fejési időszakban termelt tej mennyiségének paraméterében magasabb szintet értek el a többször ellett anyákhoz viszonyítva (GERGÁTZ-GULYÁS, 1999AB; 5. táblázat). A UPRA (Francia Lacaune Nemzeti Törzskönyvező Szövetség) elnökének (Gilles FREGEAT) szóbeli közlése (2009) szerint a lacaune anyajuhok szelekciója az első két, legmagasabb termelési szintet eredményező laktáció alapján történik

14 5. táblázat. Egyszer és többször ellett, hazai lacaune anyák tejtermelése Egyedszám Fejt napok szám Termelt tej (l) Napi tejtermelés (l) Először ellett ,5 0,98 Többször ellett ,6 0,92 Először ellett ,4 1,04 Többször ellett ,3 0,96 Először ellett ,6 0,67 Többször ellett ,0 0,73 Forrás: GERGÁTZ-GULYÁS, 1999AB. A laktációk számán kívül az adott fejési időszakon belül is változik a tej menynyisége, nevezetesen csökken (GONZALO és mtsai, 1994; ROVAI és mtsai, 1999; ANTUNAC és mtsai, 2002; CASTILLO és mtsai 2009B). GONZALO és mtsai (1994) vizsgálatai során a kettőt ellő anyák 4,4%-kal több tejet termeltek, mint az egyet ellők. Ezt a különbséget statisztikailag is igazolták. MORGAN és mtsai (2006) hasonló eredményeket kaptak nem-tejelő juhok vizsgálatakor, az ellett/nevelt bárányok számának alapján. SINAPIS (2007) boutsiko juhokkal (elsődleges terméke a tej, ami a teljes árbevétel 64%-át adja, másodlagos a hús) végzett vizsgálatai során megállapította, hogy a géppel fejt anyák szignifikánsan több tejet termeltek naponta, mint a kézzel fejt csoport egyedei. DE LA FUENTE és mtsai (1997) viszont a kézi fejést kedvezőbbnek ítélték meg a tej mennyisége tekintetében churra anyáknál (718 ml, vs. 605 ml), amely eredményüket azonban statisztikailag nem igazolták. Lengyelországban, hasonlóan Magyarországhoz sok gondot okozott a keletfríz akklimatizációja, továbbá hátráltatta tenyésztését a nagy nyájban való tartásra alkalmatlansága (KÓSA és mtsai, 1988; KUKOVICS NAGY, 2000; SZABÓ és mtsai, 2002; GUT és mtsai, 2008). A lengyel merinó és a keletfríz felhasználásával kitenyésztettek, egy, a lengyel alföldön intenzív tejtermelésre is alkalmas fajtát. Az így kialakított Milksheep 05 átlagos 113 napos fejési időszakban 126,4 liter tejet termelt. GUT és mtsai (2008) vizsgálatai szerint az anyák életkorának a fejési időszakban kifejt tejmennyiségre és a napi termelésre is hatása van. Eredményeik alapján a hároméves anyák bizonyultak a legjobbnak, míg az alom

15 nagyság csak a fejt napok számát befolyásolta, a fent említett két paraméterre nem volt említésre méltó hatással. A hármas ikreket később tudták leválasztani, így a fejés időszaka az egyet ellő anyáknál volt a leghosszabb. A hagyományos, napi kétszeri fejési technológia alkalmazása során a churra (599 ml vs 332 ml) fajtánál 44,6%-kal több tejet mértek a reggeli órákban (FUERTES és mtsai, 1998). MARIE-ETANCELIN és mtsai (2006) hasonló eredményeket tapasztalt a lacaune-nál (958 ml vs 606 ml), azonban jóval kisebb különbséget mértek a napi két fejés között a churra fajtánál (736 ml, vs. 586 ml) DE LA FUENTE (1997). BEDŐ és mtsai (2005) osztott elletést alkalmazó juhászatot vizsgáltak, ahol a magyar merinó anyákat 8 hetes bárányválasztás után fejték. Az ellés ideje, így a fejési időszak alapján 5 csoportot alakítottak ki. Azt tapasztalták, hogy azok az anyák termeltek legtovább és legtöbb tejet, amelyek fejése áprilisban kezdődött, míg a napi tejtermelésben a májusban ellett anyák teljesítménye volt a legjobban. A magyar merinónak lacaune kosokkal történő termékenyítéséből származó F 1 - es anyák termelése nap alatt liter körüli (GERGÁTZ-GULYÁS, 1999A). GULYÁS és mtsai (2002) különböző lacaune genotípusú anyák tejtermelését hasonlították össze két hazai juhászatban. Megállapították, hogy a lacaune anyák napi tejtermelése kedvezőbb, mint a lacaune R 1 és R 2 genotípusoké. Szemben az előbbi megállapítással, a másik vizsgált gazdaságban a lacaune R 1 - es állomány termelése volt a legkedvezőbb, a lacaune és a lacaune F 1 -es anyákhoz viszonyítva (6. táblázat). A tejelő állományok kialakítására végzett, magyar merinóra alapozott fajtaátalakító keresztezéseknek nagy jelentősége van, mivel az import állatok árát figyelembe véve, ez egy gazdaságosabb tenyésztési eljárás, bár több évet vesz igénybe (7. táblázat). A magyar merinó tejtermelésének javítása érdekében végzett keresztezés eredményeként mind a napi tejtermelésben ( %), mind a fejt időszak hosszá

16 ban (+10-70%) növekedés tapasztalható (KUKOVICS, 1996; GULYÁS és KOVÁCS 1998B), így egy liter tejet termelő állomány, literes termelési színvonalra javítható (NÉMETH és mtsai, 2007; 7. táblázat). 6. táblázat. Különböző genotípusú lacaune anyák tejtermelése Genotípus N Fejt napok száma Kifejt tej (l) Napi tej (l) Lacaune ,03 Lacaune R ,99 Lacaune R ,95 Lacaune ,55 Lacaune F ,92 Lacaune R ,95 Forrás: GULYÁS és mtsai, tenyészet 2. tenyészet 7. táblázat. Különböző genotípusok tejtermelése fajtaátalakító keresztezés során Évek Genotípus Fejési időszak Fejési időszakban Napi tejtermelés (l) hossza (nap) termelt tej (l) Magyar merinó ,59 Lacaune F ,76 Lacaune R ,87 Magyar merinó ,55 Lacaune F ,95 Lacaune R ,97 Lacaune F ,88 Lacaune R ,98 Lacaune R ,06 Lacaune F ,82 Lacaune R ,93 Lacaune R ,95 Lacaune ,18 Lacaune F ,74 Lacaune R ,83 Lacaune R ,85 Lacaune ,95 Lacaune F ,93 Lacaune R ,02 Lacaune R ,07 Lacaune ,08 Forrás: NÉMETH és mtsai, A napi kifejt tej mennyiségében JÁVOR (2005) vizsgálatai szerint, a tejelő cigája 0,85-1,29 litert ad, a brit tejelőjuh fajta 0,62-1,25 liter között teljesít, a lacaune

17 pedig minden évben stabilan 1 liter körüli mennyiséget termelt. A fejési időszak hossza a brit tejelőjuh, a lacaune és a tejelő cigája vonatkozásában is 100 nap körül alakul. A kifejt tej mennyisége, a as években, liter között változott a tejelő cigája esetében. Ezzel a teljesítményével e fajta, minden esetben kiválónak mutatkozott, mivel ebben az időszakban a brit tejelőjuh termelése liter, a lacaune fajtáé pedig liter között mozgott. A hazánkban nyilvántartott, fejt állomány termelési eredményeit a MJSZ/MJKSZ éves kiadványában közli. Az elmúlt évtizedben folyamatosan növekvő lacaune állomány tejtermelése javulást mutat, amit a fejési időszak hosszabbodása és a nagyobb napi tejtermelés eredményez (8. táblázat). 8. táblázat. A magyarországi nukleusz állományok hivatalos tejtermelési adatai. Év Paraméterek Tejelő Brit Magyar Fekete Lacaune cigája tejelő merinó fríz Awassi 1995 fejt anyák száma (egyed) fejési időszak hossza (nap) - 104,00 86,00 76, fejt tej (liter) - 73,00 60,60 46, napi tej (liter/nap) - 0,70 0,70 0, fejt anyák száma (egyed) fejési időszak hossza (nap) 67,00 102,06 93,63 82,44 115,50 128,50 fejt tej (liter) 69,30 63,54 93,23 32,94 109,10 161,50 napi tej (liter/nap) 1,03 0,62 1,00 0,40 0,94 1, fejt anyák száma (egyed) fejési időszak hossza (nap) 35,30 110,80 129, fejt tej (liter) 48,90 101,60 139, napi tej (liter/nap) 1,39 0,92 1, fejt anyák száma (egyed) fejési időszak hossza (nap) 113,10 85,50 131, fejt tej (liter) 146,20 140,50 151, napi tej (liter/nap) 1,29 1,64 1, Forrás: MJSZ 1996; 6. MJSZ, 2001; MJSZ, 2006; MJKSZ SCHUSZTER és KÓSA (1993) különböző lacaune, illetve keletfríz genotípusok termelését figyelték meg (a brit tejelő anyák 70%-os génhányadban keletfríz eredetűek FAHMY-MASON, 1996). A kutatásuk során több genotípust hasonlítottak össze tejtermelésük és a tejösszetételük alapján. A lacaune, illetve a különböző keresztezett juhoknál, a választásig eltelt napok számában nem volt

18 lényeges eltérés. A fejési napok számában, viszont a keletfríz x lacaune (146 nap) anyák eredményei jelentősen kedvezőbben alakultak, mint a többi vizsgált genotípusé. A napi tejtermelésben is az alábbi párosításból származó egyedek teljesítménye volt a legkedvezőbb (0,836 liter; 9. táblázat). 9. táblázat. Különböző genotípusú anyák termelése Genotípus Szoptatási napok száma Fejési napok száma Első 100 nap alatt kifejt tej (l) Fejési időszakban termelt tej (l) Napi tejtermelés (l) Lacaune x 38,8 121,3 79,24 86,08 0,707 n Lacaune F 1 x 37,6 115,7 81,39 81,11 0,707 n Lacaune R 1 x 36,1 126,6 92,14 98,54 0,774 n Keletfríz x lacaune x 35,0 146,4 103,74 122,24 0,836 n Keletfríz F 1 x lacaune x 33,7 139,6 93,64 112,52 0,798 n Forrás: SCHUSZTER és KÓSA (1993). Az anyajuhok laktációs görbéjüknek a csúcsát az ellést követő 30. napon (ROVAI és mtsai, 1999) vagy e körüli időszakban (RUIZ és mtsai, 2000) érik el, és a laktációnak ezen időtartama alatt megtermelik a tejmennyiségük 25%-át (RICORDEAU és mtsai, 1962; FOLMAN és mtsai, 1966). MCKUSICK és mtsai (2001), illetve THOMAS és mtsai (2004) szerint, azok a keletfríz keresztezett anyák, amelyeknek a bárányát, az ellést követő 24 órán belül leválasztották és mesterségesen nevelték, a fejt napok számában és az egy fejési időszakban termelt tej mennyiségében is jobb eredményt értek el, mint azok, amelyeket a bárányuk 30 napos koráig naponta csak egyszer (kevert rendszer), illetve egyszer sem fejtek (1. melléklet). Lényeges mutató ebben az esetben a napi tejtermelés, amely tulajdonságban szintén az egynapos választási rendszerben tartott anyák termeltek a legjobban (1,47 liter), a 30 napos választás után

19 fejt anyák 3 dl-rel adtak kevesebb tejet naponta, a kevert rendszerben tartottaknál ez az érték 1 dl volt (MCKUSICK és mtsai, 2001). Ezzel szemben, THOMAS és mtsai (2004) azoknak az anyáknak a napi tejtermelését találták a legkedvezőbbnek, amelyek fejése csak 30 napos szoptatási időszak után kezdődött (1. melléklet) FCM és FPCM tejmennyiség számítása A juhtenyésztésben még nem terjedt el az egységes tejzsír, illetve tejfehérje tartalomra korrigált tejmennyiség számítása, azonban a szarvasmarhatenyésztésben már általánosan alkalmazzák (az FCM-et) a különböző minőségű és mennyiségű tejet termelő egyedek összehasonlítására, továbbá az optimális takarmányozásánál. A tehéntej esetében széleskörben használatos a Gaines-képlet (4%-os FCM-tej = tej/kg/ x 0,4 + tejzsír /kg/ x 15; GAINES DAVIDSON, 1923), melynek segítségével 4% tejzsírtartalomra standardizálják a tejet. Ezt a módszert a juhtenyésztéssel foglalkozó kutatók is alkalmazzák (HAENLEIN, 2007; LEIBOVICH és mtsai, 2011). HAENLEIN (2007) különböző juhfajtákat hasonlított össze (10. táblázat). 10. táblázat. Jelentősebb juhfajták korrigált és korrigálatlan tejtermelése Fajta Laktáció hossza (nap) Tejhozam (kg) Tejzsír (kg) 4% FCM tej (kg) Napi tejtermelés (kg)* Napi 4%FCM tejtermelés (kg)* Lacaune ,64 2,47 Keletfríz ,11 2,89 Awassi ,83 2,57 Manchega ,43 2,57 Forrás: HAENLEIN, * saját számítások az adatok alapján A 4%-os tejzsírtartalomra korrigált, illetve korrigálatlan tejmennyiség között jelentős eltérés tapasztalható, amely eltérést az okozhatja, hogy míg juhtej átla

20 gos zsírtartalma 5,5-9% (LOVAS-HANCZ, 1992) között mozog, addig a szarvasmarha esetében ez az érték csupán 3-6% (STEFLER és mtsai, 1995). A Gaines képleten kívül a juhtenyésztéssel kapcsolatos szakirodalomban 6%; 6,5% illetve 7% tejzsírtartalomra korrigáló egyenletekkel is találkozhatunk. A 6%-os FCM tej számításához például két képlet is alkalmazható. Egyrészt a MOLINA és mtsai (1991) által kidolgozott egyenlet [tejhozam /kg/ x (0,106 x tejzsír% +0,362)], amelyről két, a manchega fajtával foglalkozó citációban (FERNANDEZ és mtsai, 1995; REQUENA és mtsai, 2010), másrészt chois anyáknál (MAVROGENIS-PAPACHRISTOFOROU, 1988) használt korrekciós egyenletről is olvashatunk [tejhozam /kg/ x (0, ,0912 x tejzsír%)]. BAIOMY (2011) egy, a bivaly 7% FCM tejmennyiség kiszámítására kidolgozott egyenletet (0,265 x tejhozam /kg/ + 10,5 x tejzsír /kg/, RAAFAT-SALEH, 1962 alapján) alkalmazott ossimi anyajuhoknál, amely a Gaines-képlethez hasonlóan a tejzsírhozamot veszi figyelembe. Legelterjedtebb a PULINA és mtsai által, 1989-ben kidolgozott, 6,5%-os tejzsírtartalomra korrigált tejmennyiség képletét [tejhozam /kg/ x (0, ,0971 x tejzsír%)] alkalmazzák (CANNAS, 2004; SEVI és mtsai, 2003), amelynek egy kerekített változata [tejhozam /kg/ x (0,37 + 0,097 x tejzsír%)] nagyobb mértékben elterjedt (PULINA-NUDDA, 2004; MELE és mtsai, 2006; MIKOLAYUNAS és mtsai, 2008A; MIKOLAYUNAS és mtsai, 2008B;). A fent említett kutatócsoport 1989-ben, a tejzsír mellett egy másik, fontos tejalkotót, nevezetesen tejfehérjetartalmat is bevonta a korrekciós egyenletbe {tejhozam /kg/ x [0,25 + (0,085 x tejzsí%) + (0,035 x tejfehérje%)]}. Az így korrigált tej egységesen 6,5%-os tejzsírt és 5,8% tejfehérjét tartalmaz. Az FPCM tejmennyiség számítását általában takarmányozási, gyógyszer vagy hormon kezelési kísérletek eredményeinek értékelése során alkalmazták és alkalmazzák (D URSO és mtsai, 1998; AVONDO és mtsai, 2002; BOVERA és mtsai, 2003; PULINA és mtsai, 2005A; PULINA és mtsai, 2005B; MASUCCI és mtsai,

21 2006; BRAGHIERI és mtsai, 2007; ARAUJO és mtsai, 2008; TUFARELLI és mtsai 2011) A juhtej összetétele és minőségi tulajdonságai A juhtej főbb alkotó elemei A tejfeldolgozók szempontjából lényeges mutató a sajtkihozatal, amely megmutatja, hogy 1 kg sajt előállításához hány liter tej felhasználása szükséges. Ezt a mutatószámot nagymértékben befolyásolja a tejösszetétel, nevezetesen a tej tejalkotókban való gazdagsága. KUKOVICS és mtsai (2004) szerint a kiskérődzők közül, míg PARK és mtsai (2007) szerint a három legjelentősebb tejtermelő gazdasági állatfaj közül a juhok teje a legsűrűbb, ami a nagyobb tejfehérje-, illetve laktóztartalmának köszönhető (kecske: 1,029-1,039 g/cm 3 ; szarvasmarha: 1,0231-1,0398 g/cm 3 ; juh: 1,0347-1,0384 g/cm 3 ). A magyar merinó állományunk tejösszetételét már a múlt század elejétől kezdve vizsgálták hazai kutatók. A fontosabb paraméterekben és a fajta más termelési tulajdonságaiban szintén eltéréseket mutattak ki (11. táblázat). 11. táblázat. A merinó juh tejének kémiai összetétele Tejösszetevők (%) Csiszár (1928) Schandl (1937) Nagy (1938) Zónay (1939) Faltin (1929) Balatoni (1963) Szárazanyag 20,11 19,00 19,50 15,96 20,45 19,17 Tejzsír 8,71 7,5 8,0 5,97 8,57 7,27 Tejfehérje 6,37 6,0 6,5 5,74-6,21 Laktóz 4,23 5, ,8 Hamu 0,891 0,83-0,932 0,94 0,89 Forrás: BALATONI, KUKOVICS és mtsai (1993A) ben három hazai juhászatban a magyar merinó, illetve tejelő keresztezett genotípusait (langhe, sarda, pleveni feketefejű) vizsgálták. A kutatók leírták, hogy a keresztezett anyák tejzsír- (0,5-1,0%), tejfehérjetartalma (0,3-0,8%) kisebb volt a kiindulási fajtával szemben, viszont a

22 laktóztartalomban (0,2-0,5%) kedvezőbb értéket értek el. A tejhozam és a laktózszint között pozitív korrelációt mutattak ki BEDŐ és mtsai (1999), akik a tejcukortartalmat a tejmennyiség limitáló tényezőjeként írták le, mivel az az ozmózisos nyomást szabályozza. BEDŐ és mtsai (1999) szintén kevesebb, de koncentráltabb tejtermeléssel jellemezték a magyar merinót a tejelő keresztezett állományokkal összehasonlítva (2. melléklet). FENYVESSY és CSANÁDI (1999), valamint BEDŐ és mtsai (1999) megközelítőleg azonos értéket igazoltak a magyar fésűsmerinó tejösszetételében (tejzsír: 8,2% vs 8,13%; tejfehérje: 5,5% vs 6,73%; laktóz: 5,0 vs 4,52). SCHUSZTER és KÓSA (1993) által vizsgált tejelő keresztezett genotípusok közül mind tejzsírban, mind tejfehérjében a lacaune R 1, míg laktózban a fajtatiszta lacaune teje volt a leggazdagabb (2. melléklet). PETROVA és NEDELCHEV (2002) a vizsgált tejösszetételi tulajdonságokban nem találtak statisztikailag igazolható különbséget az I. és a II. laktációs juhoknál, azonban a szomatikus sejtszámban szignifikáns növekedést mutattak ki a kétszer ellett anyajuhoknál. GONZALO és mtsai (1994) a szomatikus sejtszám mellett, statisztikailag is igazolható tejzsírtartalom emelkedést mértek a 2+ (laktációk száma 2) laktációjú anyajuhok tejében. Ezzel szemben ANTUNAC és mtsai (2007) vizsgálatai a tejfehérje és a laktóz paraméterben is lényeges különbséget eredményeztek, nevezetesen, az előbbi az életkorral emelkedett, az utóbbi csökkent. A laktációk számának növekedésével FUERTES és mtsai (1998) és THOMAS és mtsai (2004) tejfehérje és tejzsírtartalom javulást írtak le. GUT és mtsai (2008) vizsgálatai során szintén tapasztalták az életkor hatását a tejzsír- és a laktóz tartalomra. A hároméves Milksheep 05 tejzsírszázalékát találták a legkisebbnek, amit a kutatók azzal magyaráztak, hogy az anyák tejtermelése ebben az életkorban volt a legnagyobb. Nemcsak a laktációk számának van hatása a tejösszetételére, hanem az adott laktációs időszaknak is (GONZALO és mtsai, 1994; FUERTES és mtsai, 1998; PAVIĆ és mtsai, 2002). Az aktuális fejési időszakban a tej mennyiségének csök

23 kenésével visszaesik a laktóz tartalom is, de nagyobb lesz a tejfehérje és a tejzsírtartalom (BEDŐ és mtsai, 1999; PAVIĆ és mtsai, 2002; ANTUNAC és mtsai, 2007; CASTILLO és mtsai, 2009B). THOMAS és mtsai (2004) és JAEGGI és mtsai (2008) vizsgálatai szerint a választási technológia (DY1-MIX-DY30) is hatással van a tej zsírtartalmára. A legalacsonyabb értéket a kevert (MIX) rendszerben tartott bárányok anyáinál mérték. Ezt az eredményt a kutatók azzal magyarázták, hogy a fejés során nem volt tökéletes a tejleadás (mivel a legzsírosabb tej a fejés végén távozik, így ezt már csak a bárányok tudták kiszopni). Míg az ikreket ellő és nevelő anyajuhok tejtermelése (+4,4%), szomatikus sejtszáma (+8,6%) nagyobb az egyet ellőkhöz viszonyítva, addig a tejzsír (-1,7%), valamint a tejfehérje (-0,8%) tartalom kisebb (GONZALO és mtsai, 1994). MORGAN és mtsai (2006) megállapították, hogy a megszületett, valamint a nevelt bárányok számának nincs statisztikailag igazolható hatása a tej összetételére. Ezzel szemben viszont a szerzők szerényebb értékeket mértek az ikreket nevelő anyáknál a két fő tejalkotó esetében, az egyet ellő és nevelő anyákhoz képest. GUT és mtsai (2008) vizsgálataiban statisztikailag is alátámasztották, hogy az alomnagyság hatással van a tejalkotókra, nevezetesen, a nagyobb alomszám mellett kisebb tejzsír-, valamint laktóz-, és nagyobb tejfehérje-tartalmat írtak le. A választott bárányok száma is hatással van a tejösszetételi értékekre FUERTES és mtsai (1998) szerint. Azok az anyajuhok, amelyek után nem választottak bárányt, azok termelték a leggazdagabb tejet, mind tejfehérjében, mind szárazanyag-tartalomban. Ezt a különbséget statisztikailag is igazolták, továbbá a szomatikus sejtszáma is ennek a csoportnak volt a legnagyobb. Két, illetve három választott bárány esetén volt a legkisebb az anyák tejzsír- és a laktóztartalma, míg tejfehérje-tartalomban azon anyák teljesítménye volt a leggyengébben, amelyeknek csak egy báránya érte el a választási életkort. A legeltetett állomány tejzsírtartalmában (+5,7%) szignifikáns különbséget figyelt meg BRAGHIERI és mtsai (2007) a hodályban tartott állományhoz képest,

24 szemben TSIPLAKOU és mtsai-val (2008), akik ebben a paraméterben csökkenést tapasztaltak (2. melléklet). A géppel kifejt tejben a tejalkotók értéki kisebbnek bizonyultak (2. melléklet) a kézi fejéssel szemben, azonban ez a különbség statisztikailag nem volt igazolható (SINAPIS, 2007). Több kutatócsoport (DE LA FUENTE és mtsai, 1997; FUERTES és mtsai, 1998) a reggeli és az esti tejösszetétel értékeit összehasonlították, amely során a délelőtti fejéskor a fehérje százalékos értéke, a délutáni során pedig a tejzsír szintje volt nagyobb. OCHOA-CORDERO és mtsai (2002) Mexikóban a rambouillet merinó tejét vizsgálva megállapították, hogy a fajtát a jó minőségű tejösszetétele (2. melléklet) alkalmassá teszi a sajt, illetve a joghurt készítésére. A felvásárolt juhtej fontosabb paramétereit vizsgálva FENYVESSY (1993) eltéréseket tapasztalt az egyes laktációs hónapokban. A magyar merinó fajtát vizsgálva FENYVESSY (1993) leírta, hogy a laktáció folyamán az anyák tejének zsír- (5,36% 8,44%), fehérje- (4,76% 7,23%), szárazanyag- (16,5% 21,17%) és zsírmentes szárazanyag tartalma is (11,25% 12,76%) növekedett a naponkénti, egyedi tejvizsgálat alapján. A legnagyobb fehérjetartalmat az utolsó vizsgálatkor, a laktáció 128. napján mutatta ki (7,23%), míg a tejzsír-% a 106. napon érte el a csúcsot (8,71%). A napi fejést figyelembe véve kimutatta, hogy a fejőkelyhek felhelyezését követően, a fejés elején fehérjében, a végén zsírban gazdagabb tej nyerhető. BEDŐ és mtsai (2005) szerint azoknak a merinó anyáknak teje volt tejzsírban és fehérjében a leggazdagabb, amelyek májusban ellettek és július-október közötti időszakban fejték (2. melléklet). SZAKÁLY és ÓBERT (1997) a hazánkban megtalálható fajták tejösszetételét írták le, mely alapján a lacaune anyák tejének szárazanyagtartalma 1%-kal nagyobb, mint a merinóé. A francia fajta csak tejzsír-%-ában bizonyult jobbnak, a magyar merinó fajtánál (12. táblázat)

25 12. táblázat. Különböző juhfajták tejének átlagos összetétele Érték (%) Merinó Keletfríz Lacaune Cigája Cigája (bolgár) (magyar) Awassi Szárazanyag 19,0 17,7 20,0 18,7 20,3 - Tejzsír 7,5 6,0 8,0 7,2 6,24-7,06 7,71 Tejfehérje 6,0 5,5 5,8 6,1 5,04-6,74 6,11 Tejcukor 5,0 5,2 4,6 4,3 4,4-5,0 4,48 Hamu 0,8 0,9 0,8 0,8 0,75-0,9 - Forrás: MUCSI, A hazai magyar merinó állomány tejtermelésének növelése céljából céltudatos keresztezést végeztek (GERGÁTZ-GULYÁS, 1999A; GERGÁTZ-GULYÁS, 1999B) a francia lacaune fajtával, amelynek eredményeként az így kialakított F 1 -es anyaállomány kedvezőbb tejtermelés mellett a tej átlagos összetételét is kiválónak ítélték (tejzsír: 7,01%; tejfehérje: 5,65%; laktóz: 5,05%). A különböző lacaune genotípusok kedvező tejtermelését az is bizonyítja, hogy 1 kg átlagos minőségű juhsajt előállításához 5,54 liter, átlagosan 7,25% tejzsír és 5,98% tejfehérjetartalmú tej szükséges (GULYÁS és mtsai, 2002) Vezetőképesség A tejelő állatok tenyésztése során, illetve a tejipar számára az egyik legnagyobb problémát a masztitisz okozza. Míg a klinikai tőgygyulladás szembetűnő elváltozásokat is okoz, így maga az állattenyésztő is diagnosztizálhatja, addig a szubklinikai, azaz tünetmentes masztitisz csak mérésekkel mutatható ki (NIELEN és mtsai, 1993). A szubklinikai tőgygyulladás kimutatására három módszer alkalmazható, (szomatikus sejtszám meghatározása, Kaliforniai Masztitisz Teszt és az elektromos vezetőképesség) úgy a tejelő juhoknál, mint a szarvasmarháknál (PERIS és mtsai, 1991). Napjainkban az elektromos vezetőképesség mérése tűnik az egyik legjobb megoldásnak, mivel technikailag könnyen kivitelezhető. További jelentősebb érv még e módszer mellett, a csekély vizsgálati költség (HOVINEN PYÖRÄLÄ, 2011)

26 A vezetőképességet a folyadékban oldott sók, ionok mennyisége határozza meg, így a desztillált víz csak kevéssé vezeti az elektromos áramot, szemben a tejjel (MERÉNYI-SCHNEIDER, 1999). A mérés elve a Na + és a Cl - szintjének növekedésén alapszik (HARASZTI, 1996), ami másfél-kétszeresére emelkedik a beteg tőgyből származó tejben (CSAPÓ-CSAPÓNÉ, 2002). Ez annak köszönhető, hogy a tőgygyulladás során megemelkedik a permeabilitás a vér és a tej között (HOVINEN PYÖRÄLÄ, 2011), súlyosabb esetben a vér is megjelenhet a tejben (CSAPÓ-CSAPÓNÉ, 2002). A kiskérődzőkben, így a juhoknál is átlagosan, évente az állomány 5-30%-ánál tapasztalható szubklinikai tőgygyulladás, de a klinikai masztitisz gyakorisága általában 5% alatt marad (CONTRERAS és mtsai, 2007). STEFANAKIS és mtsai (1995) egészséges karagouniki anyajuhok tejének vizsgálatakor 43%-os, chios esetében pedig 29%-os arányban figyeltek meg tünetmentes tőgygyulladást. Az ilyen szubklinikai tőgygyulladás során a szomatikus sejtszám nagymértékű megnövekedését írták le SHARMA és mtsai (2007) kecskéknél (egészséges egyedek tejében a szomatikus sejtszám 467 ezer, szubklinikai tőgygyulladás esetében ez az értéke közel ötszörösére emelkedik), valamint LEITNER és mtsai (2004) assaf juhoknál (270 ezer vs ezer). LEITNER és mtsai (2004) szerint a szubklinikai tőgygyulladás a mennyiségi tejveszteség mellett (0,76 kg/fejés vs 0,36 kg/fejés), annak összetételére is negatív hatással van (tejzsír: 6,49% vs 6,17%; tejfehérje: 5,85% vs 5,35%; laktóz: 4,47% vs 3,35%). CSAPÓ és CSAPÓNÉ (2002) masztitisz esetében jelentős tejöszszetétel változást írtak le, a szárazanyag-, a kazein-, a laktóz- (25%) és a tejzsírtartalom (5-12%) csökkenést, továbbá savófehérjeszint növekedését mutattak ki. Brit tejelőjuhokkal végzett hazai kutatásukban MOLNÁR és KUKOVICS (1993) a tej elektromos vezetőképességét 2,6-7,6 ms között határozták meg. Szignifikáns különbséget mutattak ki a reggeli és az esti tej elektromos vezetőképességében (reggel: 4,4 ms; esti: 5,05 ms; napi átlag: 4,81 ms)

27 FERNANDES (2002) vizsgálatai két kecskefajtára (alpesi és szánentáli) terjedtek ki, melynek során a tej vezetőképességét mérte, valamint e paraméter kapcsolatát az egyes tejalkotókkal. Eredményei alapján közölte, hogy az alpesi kecskék tejének vezetőképessége (6,71 ms/cm 1 ) szignifikánsan nagyobb volt, mint a szánentálié (6,55 ms/cm). A tejzsírtartalom méréskelten (r=-0,275), a laktóz tartalom pedig erősen negatív (r=-0,741) mértékben korrelált a vezetőképességgel. NORBERG és mtsai (2004) tehéntej vizsgálata során statisztikailag is igazolható különbségeket tapasztaltak az elektromos vezetőképességben attól függően, hogy a tőgy egészséges (4,87±0,01 ms) volt, vagy szubklinikai (5,37±0,02 ms), illetve klinikai tőgygyulladás (6,44±1,53 ms) állapotában volt Fagyáspont A vízhez képest a tej fagyáspontja alacsonyabb, a benne lévő szárazanyag tartalomnak köszönhetően január 1-jétől a nyers-tehéntejjel szemben támasztott követelmény, hogy a fagyáspont ne haladhatja meg a -0,520 ºC értéket (UN- GER CSÁSZÁR, 2009). A juhtej esetében a 2004/2005. évben is érvényben lévő minősítési előírások szerint ennek az értéknek -0,540 ºC alatt kell lennie (KUKOVICS és mtsai, 2004, KUKOVICS BAK, 2006; DARÓCZI, 2009; KUKOVICS DARÓCZI, 2011), átlagos fagyáspontja -0,588ºC. A szabványban előírtnál magasabb érték a juhtejben a víz vagy más állatfaj tejének jelenlétére utal. A juhtej fagyáspontja alacsonyabb a tehéntejnél a magasabb zsírmentes szárazanyagtartalom miatt (ALICHANIDIS POLYCHRONIADOU; 1995). A laktációban eltöltött idő növekedésével a tej szárazanyagtartalma nő. PAVIĆ és mtsai (2002) ezzel magyarázták a tej fagyáspontjának csökkenését. A szerzők a két valószínűségi változó között +0,31 korrelációs együttható számoltak. 1 mikrosiemens/centiméter

28 A fejési gyakoriság hatásai A tej előállítási költségeinek (takarmány, energia) növekedése nincs arányban a tej felvásárlási árának változásával. A gazdaságosabb termelés céljából alternatívákat kell keresnünk és alkalmazkodnunk a megváltozott, kedvezőtlenebb gazdasági helyzethez. Az állattenyésztésben dolgozó családok megpróbálják önmaguk, alkalmazott nélkül ellátni az állatokat, a gazdaságosabb termelés céljából, így állandóan röghöz, azaz gazdaságukhoz, állatokhoz kötve élik az életüket. A vágóbárányelőállításhoz viszonyítva, nagyobb odafigyelést és több munkaerőt igényel a tejelő ágazat, a szokásos napi 2x-i fejés okán. A napi fejési gyakoriság megreformálásának, nevezetesen annak csökkentésének a központjában az állattenyésztők szabadidejének növelése áll, amely szabadidőt a juhász a családjára vagy más jövedelemszerzésre, illetve számára fontos dolgokra tud fordítani (MCKUSICK és mtsai, 2002; MARNET ÉS KOMARA, 2008; SANTIBAÑEZ és mtsai, 2009). A tejelő szarvasmarháknál már sok országban alkalmazzák a napi 1x-i fejést a laktáció korai szakaszában, ezáltal csökkentik a metabolikus stresszt (DAVIS és mtsai, 1999). BEWLY és mtsai (2001) leírták, hogy a fejések számának növelése több, különböző költség növekedésével jár együtt (munkaerő, a gépek használata, többlet takarmány költség). Azokban az országokban, ahol extenzív vagy fél-extenzív körülmények között tartják a kecskéket és a napi fejések száma egynél több, ott a tejelő gazdaságok költségeinek döntő hányadát a fejés teszi ki. Ha az azonos körülmények között tartott állatokat naponta kevesebb alkalommal fejik, akkor nő a munkaerő termelékenysége és tovább csökken a tejtárolás veszélye is. Az anyajuhoknál, a napi 1x-i fejés nem terjedt el és e téren csak régebbi tanulmányok állnak rendelkezésre. Bíztató azonban, hogy napjainkban az e területen végzett kutatások ismét az érdeklődés előterébe kerültek, főleg a francia, spanyol és az új-zélandi kutatók körében (MARNET és KOMARA, 2008). Egyes kutatók megfogalmazták, hogy az összes nagy tejhozamú gazdasági állatfaj, vala

29 mint fajta, képes alkalmazkodni ahhoz a gyakorlathoz, hogy a két fejés közötti idő kevesebb, mint óra. A vizsgált kérdőzőknél, ilyen feltételek mellett csak jelentéktelen és átmeneti változásokat mutattak ki a tejtermelésben és a tej minőségben. Az ilyen jellegű fejési módszerek lehetőséget kínálnak azoknak a tejtermelőknek, akik jelentős gazdasági veszteség nélkül akarnak hasznosítható időt nyerni. Azoknál az állatoknál, amelyeknek jó a tőgyegészségügyi állapota, a fent említett ritkított fejés, szoktatás nélkül is alkalmazható. MARNET és KOMARA (2008) arra az álláspontra jutottak, hogy a kecskék, valamint egyes tejelő juhfajták anyái sokkal jobban tudnak alkalmazkodni a napi 1xi fejéshez, mint a szarvasmarhák. Azt tapasztalták továbbá, hogy a magasabb termelési szintű kecske, valamint a juh tejhozamcsökkenése ez esetben kisebb. A kérődző fajtáknál, a gyakorlatban nem alkalmazzák a 2 naponkénti 3x-i, azaz a 16 óránkénti fejést, mert 3 különböző fejési rendet, továbbá rendszeres éjszakai fejést is jelentene. Újabb gondot okozna, hogy szigorú fejési rendet igényel, mivel a 16 órás időtartam egy élettani felsőhatár a tőgy mirigyes állományának szempontjából (DAVIS és mtsai, 1999). A 16 órát meghaladó időköz már csökkenő tejszintézist és szekréciót, azaz végeredményben alacsonyabb tejhozamot eredményez. A fent említett, időszakonkénti fejésnek még nincsen negatív hatása sem a tej mennyiségre, sem a tej minőségre, azonban pozitív hatással van a tejtermelő állatra, valamint az állattenyésztő életminőségére (MARNET és KOMARA, 2008). Franciaországban, az 1960-as években, a családi gazdaságokban, egyre jobban előtérbe került a hétnaponkénti, 13x-i fejés, azaz egy hétvégi fejés elhagyása (LABUSSIÈRE COINDET, 1968). Az 1996-os évben ez a fejési módszer ismét előtérbe került a francia tejtermelő gazdaságokban, oly annyira, hogy MEFFE és mtsai (2003) szerint a franciaországi Brittany régióban a tejtermelők 8%-a alkalmazza