Malbaski Nikoletta, Egészségügyi Minisztérium Dózsa Csaba, Borcsek Barbara, Krenyácz Éva, Med-Econ Kft. 20 IME VII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2008.

Átírás

1 A Regionális Egészségügyi Tanácsok által készítendô kapacitástanulmányok metodikája az egészségügyi szakellátó rendszerek bemutatása és javaslat a fejlesztési irányvonalakra Malbaski Nikoletta, Egészségügyi Minisztérium Dózsa Csaba, Borcsek Barbara, Krenyácz Éva, Med-Econ Kft. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl szóló évi CXXXII. törvény elôírja a Regionális Egészségügyi Tanácsok részére, hogy évente vizsgálják meg a régióban mûködô szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók rendelkezésére álló finanszírozott kapacitások kihasználtságát és a kapacitás bevonás szükségességét. Felismerve a tanulmányok fontosságát, azok jövôbeni felhasználhatóságának és egy standardizált rendszeresen feltöltendô adatgyûjtési rendszer megalapozásának lehetôségét, az Országos Tisztifôorvosi Hivatal koordinálásával kialakítottuk a RET-ek által készítendô kapacitástanulmányok javasolt vázlatát és az adatelemzések alapvetô metodikáját. The Act No. 132 of 2006 on development of healthcare delivery system defines the task of the Regional Health Boards (RHB) to annually survey the healthcare capacity of regions, the utilization of these capacities and the need of increasing them. As the importance of these studies was recognized in establishing a standardized, regular data gathering system, authors elaborated with the coordination of the National Public Health and Medical Officer Service the draft of the capacity-studies for the RHBs. BEVEZETÔ Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl szóló évi CXXXII. törvény (továbbiakban Eftv.) 16. (4) bekezdése értelmében a Regionális Egészségügyi Tanácsoknak (továbbiakban RET-ek) évente fel kell mérniük az egyes régiókban mûködô szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók kapacitásellátottságát, azok kihasználtságát és esetlegesen a kapacitás növelés szükségét és mértékét, az eredményekrôl pedig tájékoztatni kell az egészségügyi minisztert. A RET-eknek ezen kötelezettségüknek elôször március 31-ig kellett eleget tenniük. (A Med-Econ Kft. munkatársai a Nyugat-dunántúli és a Közép-dunántúli régió egészségügyi szakellátási kapacitásainak elemzését végezték el.) Az egyes régiók egészségügyi szakellátásának, illetve a lakossági szükségleteknek a rendszeres és konkrét feltérképezésével idôrôl-idôre képet kaphatunk, hogy a régiókban található kapacitások mértéke és a változó szükségletek mennyire állnak összhangban egymással. A hét RET által külön-külön készítendô kapacitástanulmányok egységesítése céljából az Országos Tisztifôorvosi Hivatal koordináló szerepet töltött be. A RET-ek részére javasolt tanulmányvázlat részletesen meghatározta a vizsgálandó területeket, szempontokat, mutatókat, az adattartalmakat, azok mélységét, illetve forrását. 1. táblázat A kapacitástanulmány javasolt felépítése Helyzetelemzés A régió földrajzi, gazdasági és társadalmi szempontból történô bemutatása elengedhetetlen, annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk a jelenlegi helyzetrôl. Az elemzés során feltárt tényeket ugyancsak ebben a tágabb kontextusban érdemes értelmezni, illetve következtetéseket levonni. A régió általános bemutatásánál kapott helyet a régió nagyságának, elhelyezkedésének, lakosságszámának, településszerkezetének és kistérségeinek részletes tárgyalása. A lakossági szükségletek egyfajta proxy -jaként, közelítô változójaként került sor a demográfiai helyzetkép feltárásának részeként az adott régióra jellemzô népmozgalmi adatok, korfa, várható élettartam, elvesztett évek száma és morbiditási adatok elemzésére. A jelenlegi gazdasági környezet jellemzésénél az alábbi területek kerültek a górcsô alá: a régióban megtermelt bruttó hozzáadott érték, a régióban eszközölt beruházások mértéke, a régió jövedelemtermelô képessége, a foglalkoztatottság, a szociális helyzetkép, valamint a közlekedés és a közúthálózat fejlesztési elképzelések. A régió bemutatásán túl a régiós és országos mutatók összehasonlító elemzésével alapvetô cél volt az adott régió elhelyezése a többi régió viszonylatában, illetve országos szinten is. Az egészségügyi ellátórendszer jelenlegi kapacitása, teljesítménye és a régió lakosainak szükséglete, azok viszonya A tanulmány ezen részének egyik kiemelt célja az egészségügyi szakellátói kapacitások eloszlásának elemzése, mind országos, mind régiós viszonylatban, másik célja 20

2 az Eftv. életbelépésével kialakult új helyzet áttekintése volt. Mennyiben járult hozzá a törvény a területi egyenetlenségek kisimításához és az esélyegyenlôség elvének minél szélesebb körû érvényesüléséhez? A régiós egészségügyi szakellátó-rendszer általános bemutatásánál megvizsgálásra került a progresszivitás szintje, az egyes szakellátások földrajzi megoszlása, illetve a szolgáltatók elérhetôsége. Az egyes régiókat jellemzô ellátási specialitások meglétének vagy hiányának elemzése szintén részét képezte a tanulmánynak. nem követi a közigazgatási határokat, az egyes intézmények területi ellátási kötelezettségében rögzített ellátási körzeteket. A régiós, a megyei és a kistérségi ellátás meglehetôsen kusza, egymásbafonódó képet mutat. Kapacitás oldaláról az egyes régiók egészségügyi szakellátási kapacitásának, illetve a lakossági szükségletek konkrét feltérképezésének célja, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogy a régióban található kapacitások mértéke és a szükségletek összhangban állnak-e egymással, és a törvénybôl fakadó változások hogyan befolyásolták az egyes régiók ellátórendszerét. 2. táblázat Az egyes szakellátások és kapacitásuk megoszlása a régióban A szakellátások fôbb típusai (járóbeteg-, aktív- és krónikus fekvôbeteg szakellátás) kistérségi szinten is bemutatásra kerültek, prezentálva az egyes kistérségek lakosainak hozzáférését (egy-egy régió átlagban kistérséggel rendelkezik). A tanulmányokban nagy hangsúlyt fektettünk a kistérségi mélységû elemzések elvégzésére, amely egyben javaslat is a további hasonló elemzések és ezekhez szükséges adatgyûjtések számára. A lakosság igénybevételi oldaláról az OEP adatbázisból nyert a betegek irányítószáma alapján néhány BNO fôcsoportban leválogatott fôbb betegségcsoportokban a régió kistérségeinek járó- és fekvôbeteg esetszámai kerültek elemzésre. A lakosságszámra vetített adatok alapján képet kapunk, hogy a kiválasztott BNO fôcsoportokban az egyes kistérségekben hogyan alakultak az esetszámok, mely kistérségekben mutatkozik a legkedvezôbb kép, öszszehasonlítva ezeket egymással, a megyei, illetve a régiós átlagos igénybevételi adatokkal. A kistérségenkénti és megyei betegút-elemzéssel feltárásra került, hogy a betegutak mennyire maradnak a megyén, illetve a régión belül, és ez alapján megállapítható, hogy a régió egészségügyi ellátó egységet alkot-e vagy inkább statisztikai egységet. Az egyes kistérségek lakosainak betegforgalma ugyancsak a vizsgálat tárgya volt: adott kistérség betegei hány százalékban vettek igénybe régión belüli ellátásokat, illetve régión kívül hol és milyen arányban, milyen típusú és bonyolultságú esetként jelentek meg az ellátórendszerben. A tanulmány keretében végzett betegút-vizsgálatok, elemzések is egyértelmûvé tették azt a már közismert tényt, hogy a betegutak, a szolgáltatások tényleges igénybevétele 1. ábra 1000 lakosra esô szakorvosi órák száma régiónként 2. ábra lakosra esô aktív ágyak száma a kapacitástörvény elôtt és után A lakosságszámra vetített kapacitások mutatónál sokkal összetettebb képet kapunk, ha a lakosságszámra vetített kapacitásokat és a lakosságszámra vetített esetszámokat egyszerre vizsgáljuk, és mindezeket az országos átlaghoz viszonyítjuk (3. 4. ábra). Természetesen ezeket a vizsgálatokat minden egyes szakmára külön-külön is el lehet végezni, így megállapíthatóvá válik a lakosságszámhoz viszonyított kapacitás és az esetszámok viszonya, illetve hogy mennyire egyenletesen vagy egyenetlenül oszlanak meg a szakellátói kapacitások. Tehát választ kaphatunk, hogy az egyes régiókban, az egyes szakmákban lakosságszámra vetítve az országos átlagnál több vagy kevesebb esetszámot látnak el az országos átlagnál több vagy kevesebb óraszámban. 21

3 3. ábra lakosra vetített szakorvosi órák és finanszírozási esetszámok eltérése az országos átlagtól 4. ábra lakosra vetített aktív ágyak és finanszírozási esetszámok eltérése az országos átlagtól A régió járó- és aktív fekvôbeteg ellátásának fôbb adatairól a 3. táblázat nyújt információt, amely kiindulási alapja a további elemzéseknek. 3. táblázat A szakellátási kapacitások jellemzôi Az egyes szakmák esetében táblázatos formában megyénként bemutatásra kerülnek mind a járó-, mind a fekvôbeteg szakellátásban az egy órára jutó eset- és beavatkozásszámok, illetve az egy ágyra jutó esetszám, a CMI és az ágykihasználtság, amelyek az országos átlagmutatókkal is összevetésre kerülnek, megjelölve azokat a szakmákat, amelyek esetében jelentôsebb eltérés van az országos átlagos adattól vagy pozitív, vagy negatív irányban. A tanulmányban feltárjuk az egyes régiókban hiányzó szakmákat, illetve vizsgáljuk az elérési, igénybevételi és kihasználtság adatok alapján, hogy szükséges-e ezen hiányszakmák biztosítása a régióban a mai technológiai szint mellett. A tanulmány részletesen foglalkozik még a krónikus szakellátási kapacitásokkal, a mentôállomásokkal és mentôautókkal való ellátottság kérdésével, a hemodinamikai ellátással, az onkológiai, onkoradiológiai ellátással, a mûvesekezeléssel, a CT és MRI ellátottsággal és az egynapos ellátásokkal. A tanulmány célja volt a megyei szintû egészségügyi humánerôforrás adatok (orvosi és szakdolgozói létszámadatok) összegyûjtése és elemzése is, valamint összevetése a jelenlegi és a javasolt kapacitás-struktúrákkal. Ez az elemzés ugyanakkor jórészt a hiányos adatok és részben az idôhiány miatt csak nagyságrendileg ad információt, messzemenô következtetések levonására nem alkalmas (az adatok jelentôs része közvetlenül az egyes egészségügyi szolgáltatóktól származik, nem teljes körû, továbbá nem szûri ki az esetleges duplikációkat, mint a többes szerzôdéses jogviszonyokat vagy a részmunkaidôt). Az egészségügyi szolgáltatók jelzésein, tapasztalatain alapul az egyes hiányszakmák összegyûjtése és számszerû összegzése is, amely szintén nem teljes körû, azonban mégis igyekszik egy hozzávetôleges képet adni a jelenlegi szakmánkénti orvoshiányról az egyes régiókban. A humánerôforrás helyzet alaposabb feltárása és értékelése természetesen további elemzési munkát igényel. Az egészségügyi humánerôforrás adatok rendszerezett gyûjtését, elemzését, és az egészségpolitika felé történô visszacsatolást az Új Magyarország Fejlesztési Terv projektjeként kialakítandó egészségügyi humánerôforrás monitoring (TÁMOP ) keretében javasolt megvalósítani és szorosan összekapcsolni a másik ÚMFT projekttel, a regionális alapú egészség-monitoring hálózat országos kiépítésével (TÁMOP kiemelt projekt). A régió egészségügyének SWOT analízise Az elemzések egyik nagyon fontos kiindulási alapja a tanulmány III. fejezetében található régiós egészségügyi SWOT analízis, amely az erôsségek, gyengeségek, lehetôségek és veszélyek mentén a lakosság egészségi állapota, az egészségi állapotot befolyásoló tényezôk, a gazdasági körülmények és az ellátórendszer kapacitásának fejlettsége vagy éppen elégtelensége szempontrendszerek mentén vázolja fel a régiós helyzetet. 22

4 4. táblázat További egyeztetést igénylô kérdések Javasolt fejlesztési irányvonalak a kapacitások mértéke és elhelyezése szerint A tanulmány egyik legtanulságosabb fejezete a régió egészségügyi stratégiájának, fejlesztésének javasolt irányvonala, illetve a konkrét intézményenkénti, szakmákra lebontott járó- és fekvôbeteg kapacitásmódosítási, bôvítési és átcsoportosítási igényeket összefoglaló táblázat. A tanulmány összeállítását megelôzô adatgyûjtési, elemzési folyamat során az alábbi fontosabb általában az összes régióra jellemzô kérdések kerültek megvilágításra, melyek RET szintû egyeztetést és esetenként megállapodást igényelnek (4. táblázat). A tanulmányok összeállítása során történt elôzetes felmérések alapján az Új Magyarország Fejlesztési Terv projektjeinél nagy pályázói aktivitásra lehet számítani az egyes régiókban. (A tanulmányokban átfogó táblázatok is készültek ennek bemutatására.) A fejlesztési elképzelések rávilágítanak a régiók egészségügyi szakellátásának fôbb gyengeségeire, hiányosságaira: az egyenlôtlen járóbeteg szakellátási kapacitásokra, az egységes kórházi sürgôsségi ellátás hiányára, valamint a kórházak építészeti és strukturális problémáira (több telephelyes mûködés, régi, elavult pavilonok), valamint a hiányzó szakmai elemek fejlesztésére. Szabályozási problémák és javaslatok A tanulmány utolsó része a regionális tapasztalatok gyûjtése és elemzése során feltárt ellátási és finanszírozási anomáliákkal és azok lehetséges feloldásával foglalkozik. A problémák egy része a jogszabályok túlzott merevségébôl, vagy a túlszabályozottságból ered. Leginkább a 2006-ban elfogadott Eftv. módosítására vagy nagymértékû átdolgozására van szükség, az ágyszám és szakmacsoport mélységû törvényi szintû szabályozás feloldására, a kórházak körének újracsoportosítására a progresszivitási elvnek megfelelôen. A feltárt problémák másik köre a finanszírozási korlátokra vezethetô vissza. Az intézményvezetôk beszámolói és a kapacitáselemzések alapján megállapítható, hogy a jelenleginél jóval nagyobb mértékben kell támogatni és ösztönözni a rugalmas szolgáltatási formák terjedését, mint az egynapos sebészet, a nappali kórházi ellátás, vagy éppen a kúraszerû ellátások végzése, és feloldani az ezeket megakadályozó merev szabályozókat. Harmadrészt a szakmapolitika részeként elengedhetetlen az országos szinten kidolgozott és vezényelt, a minôségi és hatékony betegellátást szolgáló nemzeti programok kidolgozása (országos rehabilitációs program, diabétesz program), a korábban kidolgozott nemzeti szakmai programok továbbvitele, megvalósítása, mint a Nemzeti Rákellenes Program, a Közös kincsünk a gyermek csecsemô- és gyermek-egészségügyi program, a szív-érrendszeri betegségek megelôzésének és gyógyításának programja, vagy a hazai sürgôsségi ellátórendszer fejlesztésérôl szóló program. KONKLÚZIÓ A törvény által elôírt kapacitástanulmány elsô ízben történô koordinált összeállítása során remélhetôleg sikerült letenni egy régóta tervezett, standardizált, rendszeres idôközönként feltöltendô adatgyûjtési folyamat alapkövét. Az egyes régiók egészségügyi szakellátásának, illetve a lakossági szükségleteknek a rendszeres és konkrét feltérképezésével folyamatosan képet kaphatunk, hogy a régiókban található kapacitások mértéke és az idôrôl-idôre változó szükségletek mennyire állnak összhangban egymással. A továbbiakban szükséges az elemzések mélyítése, a kapacitásadatok és igénybevételi jellemzôk területi összehasonlításában a korra, nemre, halálozási és megbetegedési adatokra történô standardizálás. A döntéshozók, egészségpolitikusok és elemzôk részére létrehozott, egységes, konkrét adattartalmakkal és adatszolgáltatási felelôsökkel kialakított, meghatározott idôsza- 23

5 kokban feltöltendô egészségügyi szakellátási adatbázis alapvetôen a regionális alapú egészség-monitoring rendszer részeként valósulhat meg (TÁMOP projekt). A részletes és pontos elemzések, információk rendelkezésre állása segítheti a felelôs egészségpolitikai döntéshozatalt (ÚMFT fejlesztési döntések, szabályozási, befogadási döntések) és hozzájárulhat a területi egyenetlenségek kisimításához, az esélyegyenlôség elvének minél szélesebb körû érvényesüléséhez, és egy hatékony szakellátó struktúra megteremtéséhez. IRODALOMJEGYZÉK [1] OEP Statisztikai Évkönyv 2006 [2] Országos Egészségbiztosítási Pénztár honlapja: [3] OEP eseti adatszolgáltatás regionális és kistérségi bontású kapacitás és igénybevételi adatok [4] Magyar Statisztikai Évkönyv [5] Területi Statisztikai Évkönyv [6] Demográfiai Évkönyv [7] Egészségügyi Statisztikai Évkönyv [8] Központi Statisztikai Hivatal honlapja: [9] Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet: Tanulmány Magyarország régióinak egészségügyi helyzetérôl 3.0 változat [10] Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztô Zrt. honlapja: [11] EU pályázati portál: [12] ÁNTSZ humánerôforrás felmérései,intézményvezetôi interjúk és intézményi beszámolók A SZERZÔ BEMUTATÁSA Malbaski Nikoletta közgazdász, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdálkodási szakán, Pénzügy fôszakirányon és Európai Unió mellékszakirányon szerezte a diplomáját 2002-ben, diplomamunkáját az egészségügy finanszírozásának témájában írta tôl 2004-ig a Pénzügyminisztérium Társadalmi Közkiadások Fô-osztályán, majd 2004-tôl 2005-ig az Egészségügyi Minisztérium Közgazdasági Helyettes Államtitkárság Közgazdasági Elemzô Irodáján dolgozott májusától a Közgazdasági és Ágazatfejlesztési Helyettes Államtitkár titkárságvezetôje. Jelenleg GYES-en van 2 éves kislányával. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász. Diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte 1994-ben, egészség-gazdaságtani másoddiplomáját 1999-ben szerezte a barcelonai Universida de Barcelonán és Popeu Fabrán és 2005 között az OEP-ben dolgozott a Tervezési Költségvetési Fôosztályon, majd a gyógyító-megelôzô ellátás területén, 2002-tôl mint fôigazgató-helyettes május és június között az Egészségügyi Minisztérium helyettes államtitkáraként felügyelte az ágazat közgazdasági és ágazatfejlesztési munkáit júliusától a Med-Econ Humán Szolgáltató Kft ügyvezetôje, európai uniós és egyéb egészségügyi projektek elôkészítésével, menedzselésével foglalkozik. Jelenleg a Corvinus Egyetem PhD-programjában vesz részt, kutatási területe a teljesítményfinanszírozás hatásmechanizmusai, ösztönzési rendszerek az egészségügyi ellátások finanszírozásában. Borcsek Barbara közgazdász, ben szerzett oklevelet a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának gazdálkodási szakán, pénzügy szakirányon, ahol diplomamunkáját az egészségügyi finanszírozás témájában készítette tôl a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója szeptemberétôl 2005 júniusáig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Egészségügyi-ellátási Fôigazgatóhelyettesi Titkárságán, majd a Szakmapolitikai és Koordináló Fôosztályán tevékenykedett elemzôként júliusától június 30-ig, valamint 2006 októberétôl az Egészségügyi Minisztérium dolgozója, ahol korábban a Közgazdasági-helyettes Államtitkárság, majd az Ágazati és Stratégiai Fejlesztési Fôosztály, jelenleg pedig az Egészségbiztosítási Feladatokat Ellátó Szervezeti Egység munkatársa. Krenyácz Éva bemutatása lapunk VI. évfolyamának 8. számában olvasható. 24