A április 1-jei egészségügyi reformintézkedések hatása az összes kórházi ágyszámra

Átírás

1 A 7. április 1-jei egészségügyi reformintézkedések hatása az összes kórházi ágyszámra 7. április 1-jén lépett hatályba az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 6. évi CXXXII. törvény felhatalmazása alapján megállapított kórházi struktúra Magyarországon. A törvény megalkotása és hatálybalépése között eltelt fél háromnegyed év szakmai és társadalmi vitáktól volt hangos, melyek utózengéi ma is tartanak. Komoly hiányossága azonban az egészségpolitikai szakirodalomnak az ágyszámreform számszerű hatásainak elemzése és bemutatása, mely hiányt ehelyütt igyekszünk legalább részben pótolni. Dr. Gábor 1, Imhof Gábor 2, dr. Ágoston István 1, dr. Bálint 3, dr. Betlehem József 3, Kresák Gergely 2, Endrei Dóra 4, Zemplényi Antal 4, dr. Boncz Imre 1, Bevezetés, célkitűzések Korábbi írásainkban már foglalkoztunk a kórházi ágyszámok alakulásával. Az akkori vizsgálataink során több év változását vettük górcső alá, és ez által igyekeztünk összehasonlítani a hazai és a nemzetközi ágyszámok alakulásának kapcsolatát. Ezen elemzések során vizsgáltuk tehát a hazai kórházi ágyszámokat nemzetközi összehasonlításban (1), majd megnéztük a magyar kórházi ágyszámok alakulását a rendszerváltozást követő közötti periódusban. (2) Jelen írásunkban azonban a demokratikus átalakulás utáni időszak legnagyobb horderejű magyarországi ágy számreformját, illetve annak eredményeit szeretnénk bemutatni, vagyis az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 6. évi CXXXII. törvényt, illetve ennek hatását a kórházi ágyszámokra. (3) A nevezett jogszabály volt hivatott a regnáló kormány egészségügyi törekvéseinek kapacitását szabályozni. A törvény végrehajtásáról a 361/6. (XII. 28.) Korm. rendelet intézkedett (4), míg a hozzá kapcsolódó finanszírozási, szerződéskötési és eljárási szabályokat a 41/7. (III. 13.) Korm. rendelet rögzítette. () A 6 8 közötti egészségügyi reform számos intézkedése óriási szakmai és társadalmi vitát, ellenállást váltott ki, melynek fontos elemei a szakirodalomban is tárgyalásra kerültek. (6 14.) Dolgozatunk célkitűzése tehát a magyarországi kórházi ágyszámok változásának vizsgálata a 7. április 1-jén hatályba lépett reformintézkedések hatására. Megpróbáltuk megvizsgálni, hogy az említett reformtörekvések miként alakították a hazai ellátórendszer szerkezetét. A változások vizsgálata során igyekszünk az aktív és krónikus ágyszámokat külön és együttesen is megvizsgálni, hogy ez által sokkal átfogóbb képet kapjunk a reform eredményeiről. Kutatásunk során kíváncsiak voltunk arra, hogy a -es évek legjelentősebb egészségügyi szerkezeti reformja csupán egy egyszerű létszámcsökkentést jelent, vagy ennél összetettebb módon, struktúraátalakítással egybekötve igyekszik modernizálni a hazai ellátást. Az ESKI kiváló áttekintést készített a kapacitás meghatározásokról a nemzetközi gyakorlatban. (1) Adatok és módszerek Dolgozatunk során a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adataira támaszkodtunk. (16,17) Az itt található adatok képezték a későbbi vizsgálatok alap adatbázisát. Az elemzés az összes kórházi ágyszám vizsgálatát tartalmazza (1 4. és 7. ábra), csupán az aktív krónikus-ágyarány elemzésénél (. és 6. ábra) választottuk szét az aktív és krónikus ágyakat. Első lépésben megvizsgáltuk, hogy az aktív, krónikus és az összes kórházi ágyszám hogyan változott országos 1. táblázat. Kórházi ágyak számának változása 7. április 1-jén Aktív Krónikus Összesen Változás (darab) Változás (%) -26% 3% -11% EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 9/4.

2 szinten. (1. táblázat) Második körben elemeztük a 1 lakosra jutó összes kórházi ágyszámot és ezek változását Magyarországon 7. április 1. előtt és után regionális (1. ábra) és megyei (2. ábra) bontásban. Ezt követően a 1 lakosra jutó összes kórházi ágyszám százalékos eltérését vizsgáltuk az országos átlagtól 7. április 1-jei reformintézkedések előtt és után, szintén regionális (3. ábra) és megyei (4. ábra) bontásban. Itt kimutattuk az országos átlagtól való felfelé és lefelé mért legnagyobb eltérések közötti különbséget. 1. ábra. 1 lakosra jutó összes kórházi ágyak száma (bal oldali függőleges tengely) és ezek változása (jobb oldali függőleges tengely) Magyarországon 7. április 1. előtt és után regionális bontásban Összes ágyszám/1. lakos (db) Dél-Dunántúl Dél-Alföld Észak-Alföld -6,4-9,9-11, előtt után változás Észak-Magyaro. -7,3 Közép-Dunántúl -, Nyugat-Dunántúl -7,1 Közép-Magyaro Ágyszám százalékos változás (%) 2. ábra. 1 lakosra jutó összes kórházi ágyak száma (bal oldali függőleges tengely) és ezek változása (jobb oldali függőleges tengely) Magyarországon 7. április 1. előtt és után megyénként előtt után változás Összes ágyszám/1. lakos (db) ,8-2,6 -, -1,4-13, 1-11, 4-16,6-6, 4-4,4-3,6-4, 9-7, 4-6,1-1,4-9, -7, 2-2,9-1, 3-17,6-7, - -1 Ágyszám százalékos változás (%) Bács-K. Hajdú-B. Szabolcs-Sz-B. J-N-Szolnok Borsod-A.-Z. Komárom Győr-M.-S. - 6 EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 9/4.

3 3. ábra. 1 lakosra jutó összes kórházi ágyszám eltérése az országos átlagtól 7. április 1. előtt és után régiónként előtt után 17,9 Összes ágy / 1. lakos eltérés az országos átlagtól (%) Dél-Dunántúl -1, 6-11, 4. ábra. 1 lakosra jutó összes kórházi ágyszám eltérése az országos átlagtól 7. április 1. előtt és után megyénként előtt után Összes ágy / 1. lakos eltérés az országos átlagtól (%) ,8 3,1-4,7-2,9 Bács-K. Hajdú-B. Szabolcs-Sz-B. J-N-Szolnok Borsod-A.-Z. Dél-Alföld Észak-Alföld Komárom Győr-M.-S. Észak-Magyaro. Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Magyaro. 11, A következő fázisban megvizsgáltuk az aktív és krónikus kórházi ágyak arányát 7. április 1. előtt és után regionális (. ábra) és megyei bontásban (6. ábra). Végezetül (7. ábra) a 1 lakosra jutó összes kórházi ágyszám országos átlagtól való eltérésének változását számoltuk ki 7. április 1. előtt és után ( relatív pozícióváltozás ). Ezzel a mutatóval kívánjuk szemléltetni a reformintézkedések általános hatását az adott megyére. Ezen számítás a 4. ábránál használt adatsorra épült és a megyék egyfajta relatív helyzetváltozásának szemléltetésére szolgál. Eredmények Az 1. táblázatban foglaltuk össze számszerűleg az összes hazai kórházi férőhelyet. Ha csupán az összesített számokat nézzük, akkor elsőre megállapíthatjuk, hogy a vizsgált reform csupán 11%-os csökkenést hozott a hazai egészségügyben. Ha azonban elkezdjük tovább bontani az adatokat és csoportosítjuk az ellátási osztályokat aktív, illetve krónikus szempontok szerint, akkor viszont sokkal árnyaltabb eredményekre jutunk. EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 9/4. 7

4 Ebben az esetben megláthatjuk azt, hogy az összességében 11%-nyi csökkenés úgy alakult ki, hogy az aktív férőhelyek száma több mint negyedével (!) csökkent, a krónikus férőhelyek száma azonban több mint 3%-kal nőtt. Az országos átlagban elért 11%-os összes ágyszámcsökkenés regionális (1. ábra) és megyei (2. ábra) bontásban jelentős eltéréseket mutat. A legnagyobb arányú csökkenést a középmagyarországi (-16,%) és a dél-alföldi (-11,7%) régióban látjuk, míg a legkisebb arányú volt az ágyszámcsökkentés a közép-dunántúli (-,%) és a dél-dunántúli (-6,4%) régiókban. A reform előtt a legmagasabb kórházi ágyszámot a középmagyarországi (93,2 ágy/1 lakos) és a nyugat-dunántúli (78,3 ágy/1 lakos) régiókban találtuk, a 7. április 1-jei reformot követően ugyanezen régiókban maradt a legnagyobb az ágyszám (Közép-Magyarország: 78,3 ágy/1 lakos; Nyugat-Dunántúl: 72,7 ágy/1 lakos). Másik oldalról nézve, a legalacsonyabb kórházi ágyszámot a dél-alföldi (7,7 ágy/1 lakos) és az észak-alföldi (71,4 ágy/1 lakos). ábra. Aktív és krónikus kórházi ágyak aránya 7. április 1. után régiónként ,9% 68,2% 69,6% 61,7% 4,4% 3,4% 61,6% 1 % Dél-Dunántúl aktív krónikus Dél-Alföld Észak-Alföld Észak-Magyaro. Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Magyaro. 6. ábra. Aktív és krónikus kórházi ágyak aránya 7. április 1. után megyei bontásban aktív krónikus % ,3% 62,3% 6,4% 68,8% 73,1% 61,6% 73,% 67,% 67,9% 62,3% 6,% 61,2% 62,2% 43,7% 61,% 2,9% 3,9% 3,6% 63,8%,9% 1 Bács-K. Hajdú-B. Szab.-Sz.-B. J-N-Szolnok Borsod-A.-Z. Komárom Győr-M.-S. 8 EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 9/4.

5 régiókban találtuk, a 7. április 1-jei reformot követően ugyanezen régiókban maradt a legalacsonyabb ágyszám (délalföld: 62,4 ágy/1 lakos; észak-alföld: 64,3 ágy/1 lakos). Bár az ágyszámok eltérő arányban csökkentek az egyes régiókban, látható, hogy az ágyszámcsökkentésnek érdemi hatása nem volt a kapacitásellátottságra, a régiók közötti sorrend érdemben nem változott, ugyanazon régiók maradtak a legjobb, illetve legrosszabb ellátottságú régiók. Megyei szinten vizsgálva (2. ábra) a legnagyobb arányú csökkenést en (-17,6%), Hajdú-Bihar (-16,6%), (-14,9%) és Bács-Kiskun (-13,1%) megyékben látjuk, míg a legkisebb arányú volt az ágyszámcsökkentés (-1,4%), (-2,6%), (-2,9%) és Borsod-Abaúj-Zemplén (-3,6%) megyékben. Az ágyszámcsökkentés mértékét illetően tehát a legnagyobb (-17,6%) és a legkisebb (-1,4%) arányú csökkenés között több mint tízszeres eltérést látunk. A reform előtt a legmagasabb kórházi ágyszámot en (131,1 ágy/1 lakos), (86, ágy/1 lakos), (8,8 ágy/1 lakos) és (8, ágy/1 lakos) megyékben találtuk, a 7. április 1-jei reformot követően ugyanezen megyékben maradt a legnagyobb az ágyszám (: 18, ágy/1 lakos, : 84,6 ágy/1 lakos, 77,6 ágy/1 lakos, 76,3 ágy/1 lakos). Másik oldalról nézve a legalacsonyabb kórházi ágyszámot a reform előtt (3,8 ágy/1 lakos), Bács-Kiskun (63, ágy/1 lakos), (63,8 ágy/1 lakos) és Jász-Nagykun-Szolnok (64, ágy/1 lakos) megyékben találtuk, a 7. április 1-jei reformot követően érdemi változást itt sem látunk (: 33,3 ágy/1 lakos, Bács-Kiskun,2 ágy/1 lakos, : 9,9 ágy/1 lakos, Komárom-Esztergom 61, ágy/1 lakos). Bár az ágyszámok eltérő arányban csökkentek az egyes megyékben, látható, hogy az ágyszámcsökkentésnek érdemi hatása nem volt a kapacitásellátottságra, a megyék közötti sorrend érdemben nem változott, ugyanazon megyék maradtak a legjobb, illetve majdnem ugyanazok a legroszszabb ellátottságú megyék. A 1 lakosra jutó összes kórházi ágyszám százalékos eltérése az országos átlagtól 7. április 1-jei reformintézkedések előtt és után, regionális (3. ábra) és megyei (4. ábra) bontásban szintén érdekes jellegzetességeket mutat. A reform előtt a közép-magyarországi régió ágyszáma (93,2 ágy/1 lakos) annyival volt az országos átlag felett (17,9%), hogy az összes többi régió ágyszámértéke az országos átlag alá került. A reform hatására azonban a közép-magyarországi régió ágyszáma (78,3 ágy/1 lakos) már csak 11%-kal volt magasabb az országos átlagnál, és a dél-dunántúli (71,2 ágy/1 lakos), valamint a nyugat-dunántúli (72,7 ágy/1 lakos) régiók ágyszámai az országos átlag (7,6 ágy/1 lakos) alá kerültek. Mind a reform előtt, mind a reformot követően a legalacsonyabb ágyszámú régió a dél-alföldi volt (7,7, illetve 62,4 ágy/1 lakos), mely ágyszámainak százalékos eltérése az országos átlagtól -1,6%, illetve -11,% volt. A legkisebb (dél-alföld) és a legnagyobb (közép-magyarország) ágyellátottságú régiók közötti eltérés a reform előtt 28, százalékpont volt, ami a reformot követően 22, százalékpontra mérséklődött. Megyei bontásban vizsgálva a 1 lakosra jutó összes kórházi ágyszám százalékos eltérését az országos átlagtól 7. április 1-jei reformintézkedések előtt és után, szintén érdekes képet kapunk. (4. ábra) A reform előtt 6 megye 1 lakosra jutó ágyszámértéke volt az országos átlag felett: (6,8%), (8,8%), (8,6%), ( 7,6%), (1,1%) és (,3%) megyék. A reformot követően közülük megye értéke továbbra is az országos átlag fölött maradt: (3,1%), (1,%), (19,9%), ( 8,1%) és (1,3%) megyék. (-4,4%) megye ágyszáma azonban az országos átlag alá esett, helyét pedig elfoglalta Győr-Moson-Sopron megye (3,3%) melynek ágyszáma az országos átlag fölé nőtt. Megyei szinten tehát a reformot követően is 6 megye ágyszáma volt az országos átlag fölött. Ehelyütt is hangsúlyozzuk megye markáns pozíciójavulását az országos átlaghoz képest (8,6%-ról 19,9%- ra). A legalacsonyabb ágyszámú megyék tekintetében azt látjuk, hogy a reform előtt (-4,7%), Bács-Kiskun (-19,7%) és (-19,3%) megyék ágyszáma volt a legalacsonyabb az országos átlaghoz képest, és ez a helyzet a reformot követően sem változott ( -2,9%; Bács-Kiskun -21,8%; -1,1%). Érdekes azonban, hogy míg megye pozíciója néhány százalékpontot javult az országos átlaghoz képest, addig Bács-Kiskun megyéé romlott. A legkisebb (: -4,7%) és a legnagyobb (: +6,8%) ágyellátottságú megyék közötti eltérés a reform előtt 1,6 százalékpont volt, ami a reformot követően 16, százalékpontra mérséklődött, ami továbbra is elfogadhatatlan eltérés. Amennyiben megye helyett a második legalacsonyabb ágyellátottságú megyét (Bács-Kiskun: -19,7%) hasonlítjuk hez, akkor látható, hogy az eltérés a reform előtt 8, százalékpont volt, ami a reformot követően 74,9 százalékpontra mérséklődött. Amennyiben pedig et és megyét szerves egységként tekintjük (középmagyarországi régió), akkor az eltérés a reform előtt a középmagyarországi régió (+17,9%) és Bács-Kiskun megye (-19,7%) között 37,6 százalékpont volt. A reformot követően pedig a közép-magyarországi régió szélső értéke (+11,%) helyébe megye (+19,9%) lép, és így közte és a további pozíciót vesztő Bács-Kiskun megye (-21,8%) közötti eltérés 41,7 százalékpontra nő, mely növekmény szintén elfogadhatatlan egészségpolitikai eredmény. Országos átlagban az aktív és krónikus ágyak aránya 74,9% versus 2,1% volt a reform előtt. Ez jelentős mértékben módosult a reformot követően: 61,9% versus 38,1% értékre. Az aktív krónikus-arányt vizsgálva regionális bontásban (. ábra) a reformot követően az észak-alföldi (69,6%) és dél-alföldi (68,2%) régiókban látjuk a legmagasabb aktív ágyarányt, míg a nyugat-dunántúli (3,4%) és a közép-dunántúli (4,4%) régiókban a legalacsonyabbat. Megyei bontásban vizsgálva (6. ábra) a legmagasabb aktív ágyszám arányt Hajdú-Bihar (73,%), (68,8%), Jász-Nagykun-Szolnok (67,9%) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (67,%) megyékben találjuk, míg a legalacsonyabb aktív ágyszám arány (43,7%), (,9%), Győr-Moson-Sopron (2,9%) és (3,6%) megyékben figyelhető meg. A 1 lakosra jutó összes kórházi ágyszám országos átlagtól való eltérésének változását 7. április 1. előtt és után a 7. ábra szemlélteti. A lista élén található megye 1 lakosra jutó ágyszáma a reform előtt 8,6%-kal volt az országos átlag fölött, ami a reformot követően 19,9%-ra nőtt, így eredményezve 11,3%-os relatív pozíciójavulást. A második helyen álló megye ágyszámeltérése a reform előtti -1,3%-ról változott -2,1%-ra. Kiemeljük még megye esetét, ahol az ágyszám eltérése a reform előtti -19,3%-ról változott -1,1%-ra. EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 9/4. 9

6 7. ábra. 1 lakosra jutó összes kórházi ágyszám országos átlagtól való eltérésének változása 7. április 1. előtt és után ( relatív pozícióváltozás ) 1 Országos átlagtól való eltérés változása(%) 1-11,3% 8,2% 7,8% 7,4%,8%,% 4,2% 4,2% 3,9% 3,4% 1,9% 1,6% 1,1%,%,3% -,7% -2,1% -4,7 % -6,% -12,8% -1-1 Borsod-A-Z J-n-szolnok Szabolcs-Sz-B Győr-M-S Komárom-e Bács-k Hajdú-B A 7. ábrán bemutatott példa alapján a 3 relatív nyertes közé sorolható megye esetében más-más eredményt jelent a relatív nyereség. megye 1 lakosra jutó ágyszáma a reform előtt és megye után a 3. legmagasabb volt, a reformot követően pedig megelőzve megyét, megye a 2. helyre lépett elő. megye ezzel a nagy ugrással a 11. helyről lépett elő a 8. helyre, míg megye a szintén markáns pozíciójavulás ellenére a reform előtt és a reform utáni is az utolsók között, egész pontosan a 18. helyen áll a megyék összes kórházi ágyszám szerinti rangsorában. Megbeszélés, következtetés Dolgozatunk célkitűzése a magyarországi kórházi ágyszámok változásának vizsgálata volt a 7. április 1-jén hatályba lépett egészségügyi reformintézkedések hatására. Főbb megállapításként leszögezhetjük, hogy az ágyszámcsökkenés mennyiségi értelemben markánsan megvalósult, és az ágyszám csökkenés mellett megfigyelhető volt az aktív és krónikus ágyak arányának eltolódása is az alacsonyabb aktív ágyarány irányába. Bár az ágyszámok eltérő arányban csökkentek az egyes régiókban és megyékben, bemutattuk, hogy az ágyszám csökkentésnek érdemi hatása nem volt a kapacitásellátottságra, a régiók és megyék közötti sorrend érdemben nem változott, szinte teljes egészében ugyanazon régiók és megyék maradtak a legjobb, illetve legrosszabb ellátottságú területek. A regionális és megye-ágyszámok eltérése az országos átlagtól a választott mutatószám függvényében kismértékben csökkenhetett, azonban a kórházi kapacitásokban megmutatkozó területi egyenlőtlenségek érdemben nem változtak, ami egészségpolitikai szempontból elégtelen és elfogadhatatlan egy ilyen volumenű intézkedéssorozatot követően. Bár nem volt elsődleges célkitűzése a dolgozatnak, megemlítjük, hogy eddigi elemzéseink alapján az ágyszám-allokáció mechanizmusát vagy képletét nem sikerült visszafejtenünk. Rendkívül sajnálatos, hogy egy ilyen nagy volumenű, az egészségügyi ellátórendszert markánsan befolyásoló intézkedés esetében nem átlátható, és sem a szakmai, sem a laikus közvélemény számára nem elérhetők azon információk, amik az ágyszámelosztás módszertanára vonatkoznak. mindig is kritikus kérdés volt kórházi kapacitások tekintetében, itt azonban azt láthatjuk, hogy az egészségügyi kapacitások megyei szintű elemzésénél sem mindig célszerű és megye szétválasztása, mivel ez nagyon torz adatokat eredményez. Itt tehát a megyei szintű elemzéseknél is a 18 megye mellett és megye egyetlen egységként történő kezelése indokolt lehet adott esetben. A relatív pozícióváltozás elemzése (7. ábra) kapcsán felmerülő további kérdés, hogy ha valaki ennek a konkrét, 7. április 1-jéhez kötődő intézkedés nyertesének tekinthető, az önmagában egyenlő azzal, hogy megfelelő az adott régió vagy megye ágyszáma. Erre a kérdésre egyértelműen nem a válasz, ahogy azt a 3 bemutatott megye példája is szemlélteti. Egyes helyeken a természeti adottságok (pl. megye és a hévízi tó), illetve az ehhez kapcsolódó kapacitások (Zalában krónikus ágyak), vagy a tradicionális profilok (pl. erős rehabilitációs szerep) magyarázhatják a jelenségeket. Hangsúlyozzuk, hogy jelen elemzésünk az összes kórházi ágyszám elemzését foglalta magába. További kutatási témánk az aktív és a krónikus ágyszámok változásának elkülönítetten történő elemzése az itt bemutatott módszertan alapján. Erről későbbi dolgozatunkban számolunk be. Irodalomjegyzék 1. G., Kóti Cs., Imhof G., Ágoston I., B., Boncz I.: Kórházi ágyszámok összehasonlítása nemzetközi viszonylatban. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 8;46(6): EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 9/4.

7 2. G., Kóti Cs., Imhof G., Ágoston I., B., Betlehem J., Kresák G., Boncz I.: A kórházi ágyszámok alakulása Magyarországon között. Nôvér. 9;22(2): évi CXXXII. törvény az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl. Magyar Közlöny. 6/16. (XII. 22.) /6. (XII. 28.) Korm. rendelet az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl szóló 6. évi CXXXII. törvény végrehajtásáról. Magyar Közlöny. 6/16. (XII. 28.). 41/7. (III. 13.) Korm. rendelet az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl szóló 6. évi CXXXII. törvény végrehajtásával kapcsolatos egyes finanszírozási, szerzôdéskötési és eljárási kérdésekrôl. Magyar Közlöny. 7/29. (III. 13.) 6. Gaál P.: Egészségügyi reform és korszerû egészségpolitika. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 7;6(1): Babos J., Gyüre I.: Egészségügyi reform Javaslatok a felkészüléshez és a sikeres alkalmazkodáshoz. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 7;6(2): Szummer Cs.: Reform romokban. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 7;6(4): Szakolczai Gy.: A biztosítási reformról a szakirodalom és a társadalom véleményének tükrében. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 7;6(7): Bugovics E., Bugovics Z.: Reform: a finanszírozható közellátás létrehozása és mûködtetése. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 7;4(1): Radnai A.: Kevesebb ágy, magasabb minôség. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 7;4(2): Bugovics E., Bugovics Z.: Javaslat a magyarországi kórházak struktúra- és ágyszámváltozásához. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 7;4(3): Boris A., Ludwig K., Roman M.: Kapacitástervezés a németországi kórházakban. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 7;4(): Mikola B.: Gondolatok az egészségügyi ellátórendszer átszervezésérôl. Egészségügyi Gazdasági Szemle. 8;46(1): ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Iroda. Kapacitások meghatározása az egészségügyben., Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 1 Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Egészség-gazdaságtani, Egészségpolitikai és Egészségügyi Menedzsment Tanszék 2 Pécsi Tudományegyetem, Gazdasági Főigazgatóság 3 Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Ápolás és Betegellátás Intézet 4 Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ i Corvinus Egyetem, Közgazdaság-tudományi Kar, Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Kutatóközpont EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 9/4. 11