A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI VIRRADAT SZABADKŐMŰVES PÁHOLY MEGALAKULÁSA

Átírás

1 VARSÁNYI ATTILA A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI VIRRADAT SZABADKŐMŰVES PÁHOLY MEGALAKULÁSA Az első vásárhelyi szabadkőművesek A modern kori szabadkőművesség magyarországi terjedése a 18. században két szálon indult el: az egyik a lengyel, a másik az osztrák vonal. A régi Magyarország területén lengyel emigránsok indították útjára a mozgalmat, Eperjes városában. A lengyel hatás akként is érvényesült, hogy a birodalmi hadsereg tagjaiként Galíciában állomásozó magyar tisztek (pl. Martinovics Ignác) ott ismerkedtek meg a szabadkőművességgel.(1) Sok magyar testvért(2) azonban Bécsben, osztrák páholyokba vettek fel. Ez utóbbi csoport 1774-ben, Pozsony városában önálló páholyt alapított ben megalakult a Grosse Landesloge von Österreich, azaz Ausztria Nagypáholya, amelyben 62 páholy egyesült Ausztria, Csehország, Magyarország és Erdély területéről.(3) Az újfajta szervezkedés kezdetben helyeslésre talált, hamarosan viszont nehéz idők köszöntöttek a mozgalomra. XII. Kelemen pápa már 1738-ban szembefordult a szabadkőművességgel, "In eminenti" kezdetű bullájában az egyházra és az Istentől rendelt világi rendre veszedelmesnek minősítette a testvéreket, kiátkozta őket. A Habsburg birodalomban Mária Terézia már 1764-ben átmenetileg bezáratta a páholyokat, a végleges betiltásukra pedig 1795-ben került sor.(4) A honi szabadkőművesség történetében a kiegyezés hozta meg a fordulópontot, a dualista magyar kormány ban hatálytalanította az 1795-ös tilalmi rendeletet októberében megalakult az első, ismét szabadon működő páholy, a pesti Einigkeit in Vaterland, amely azonban még német nyelven dolgozott májusában, szintén Pesten, már magyar nyelvű páholyt szerveztek, Corvin Mátyás az igazságos néven. Ettől kezdve sorra alakultak a magyar nyelvű páholyok, amelyek március 21-én a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyban egyesültek.(5) A Belügyminisztérium a szabadkőművességet egyesületként kezelte, a nagypáholy alapszabályát jóváhagyás céljából be kellett nyújtani. A jóváhagyott alapszabály szerint "a szabadkőművesség filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény. Célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása. A szabadkőművesség kizár köréből minden politikai és vallási kérdést, és tagjait a hazai törvények tiszteletben tartására kötelezi."(6) A kiegyezés utáni fellendülés hatása rövidesen begyűrűzött a korabeli Csongrád megyébe és környékére is. A megye első szabadkőműves páholya Szegeden alakult május 29-én, Árpád néven.(7) Aradon 1871-ben már három páholy (1 / 14)

2 működött (Fraternitas, Petőfi és Széchenyi), Nagyváradon pedig október 29-én bontott zászlót a László király páholy.(8) Hódmezővásárhely első szabadkőművesei is ebben az időszakban kerültek kapcsolatba a mozgalommal. Nagyobb részüket azok adják, akik vagy Vásárhelyen születtek, vagy életük bizonyos szakaszában ott éltek, de később elköltöztek a városból és új lakóhelyükön váltak a "királyi művészet"(9) gyakorlóivá: Szegeden az Árpád páholy vette fel soraiba Balassa Ármin ügyvéd-újságírót és Irányi Dezsőt, a szegedi törvényszék jegyzőjét és albíráját. Budapesten ifj. Imre Józsefszemész a Corvin Mátyás, Kallós Ede szobrászművész a Deák Ferenc, Sándor Pál kereskedő a Martinovics páholy tagja lett. Ormos Ede újságíró-polihisztor előbb Szegeden az Árpád, később Budapesten a Martinovics páholyban dolgozott.(10) Kisebb arányban képviseltetik magukat azok a testvérek, akik vásárhelyi lakosként lettek tagjai a mozgalomnak. Köztük található azonban a város első szabadkőművese, Adler Géza terménykereskedő, aki 1879 és 1894 között volt a nagyváradi László király páholy tagja.(11) Adler 1855-ben született, 1888 és 1890 között a vásárhelyi zsidó hitközség elnöke volt, majd Bécsbe költözött(12) Schuller József királyi törvényszéki bíró 1892 és 1897 között a kolozsvári Unio, Seltmann Lajos főrabbi 1889-től 1918-ig a fővárosi Könyves Kálmán, Mendli Károly rajztanár 1895-től, Wilheim Arnold ügyvéd től, Kovács János ügyvéd 1900-tól pedig a szegedi Árpád páholy kötelékébe tartozott.(13) A 20. század első évtizedében alábbhagyott a lendület, majd az 1910-es évek elején gyökeres fordulat következett be a vásárhelyi szabadkőművesség történetében. A Virradat szabadkőműves kör megalakulása 1910 márciusában Szegeden összekülönböztek egymással a szabadkőműves testvérek, s a konfliktusnak páholyszakadás lett a vége. A konzervatív beállítottságú Árpád páholyból kivált 12 tag, és március 21-én megalakították a radikálisabb Szeged páholyt. Az Árpád páholy reakciója sem késett sokáig: az érvágást kompenzálandó tagfelvételi láz lett úrrá rajtuk. Ettől a pillanattól számíthatjuk a vásárhelyi szabadkőművesség igazi fellendülését március 4-énMüller Ferenc orvos volt az első fecske, december 16-án aztán egyszerre kilenc vásárhelyi kereső (14) lett a szegedi páholy tagja: Bauer Imre gőzmalom-tulajdonos, Beretzk Péter gyógyszerész, Czukor Bálint ügyvéd, Genersich Antal kórházi igazgató-főorvos, Mattiassich Dezső királyi közjegyző, Reich Ede városi főmérnök, Singer Sándor és Szemző Miksa ügyvédek, valamint Vetró Lajos Endre árvaszéki ülnök.(15) A szegedi páholy frissen felvett vásárhelyi tagjai számára azonban hamar világossá vált, hogy kemény fába vágták a fejszéjüket: a szabadkőműves léttel ugyanis természetesen együtt járt a különböző fokú páholymunkák és értekezletek rendszeres látogatása is. Mivel ezekre általában hétköznap, munka után, az esti órákban került sor, nem csodálkozhatunk azon, hogy a vidéki tagok számára gondot jelentett az utazgatás. Mivel Orosházán is éltek "bejáró" szabadkőművesek (Klein Simon orvost és Müller Jenő ügyvédet, a már említett (2 / 14)

3 vásárhelyi Müller Ferenc bátyját, január harmincadikán(16), Adler Miksagyógyszerészt pedig november ötödikén(17) vették fel az aradi Összetartás páholy kötelékébe), a közös igényből megoldás született: március hetedikén, Hódmezővásárhelyen tartott értekezletet 12 helyi testvér, melyen megjelent az Árpád páholy két prominens tagja is, Pálfy József főmester (18) ésszékely Vilmos, valamint az orosházi szabadkőművesek képviseletében Müller Jenő. Elsőként Müller Ferenc emelkedett szólásra, s szónoki képességeit megcsillantva a szabadkőműves kör megalakítása mellett tört lándzsát: "Erős a hitem..., hogy Hódmezővásárhely keletén is elkövetkezik a virradat, mert hiszen feltűnt már a keleti égbolton a derengő hajnalpír, hiszen megjelent már az első bíztató reménysugár, melyet, remélem, nyomon fog követni a folyton erősbödő sugárkéve, hogy áttörje, szétoszlassa az emberi lelkekre nehezedő homályt, sötétséget."(19) A két évvel korábbi szakadást még mindig érző, presztízséből vesztett Árpád páholy főmestere, Pálfy József az érzelmeivel viaskodott: jó szabadkőművesként örülnie kellett, hogy új szem kapcsolódik a testvéri láncba; egyre gyengülő páholya főmestereként azonban világosan kellett látnia, hogy a most még csak kört alakító, azaz továbbra is az Árpád páholy kebelében dolgozó vásárhelyiek előbbutóbb végképp önállósodni fognak, kiszakadnak majd a szegedi szabadkőművesség kötelékéből. Hozzászólásában Pálfy hangsúlyozta, hogy a vásárhelyiek túlnyomórészt kezdő szabadkőművesek, akiknek komoly szükségük lesz még az anyapáholy további, rendszeres látogatására. Csak érzékeltetni szeretném, mennyire igaza volt: a köralakító testvérek közül egyedül Kovács János rendelkezett komolyabb, tizenkét évre visszatekintő "mozgalmi" múlttal, Müller Ferenc az értekezlet idején egy éve és három napja volt szabadkőműves, a többiek pedig nem egészen három hónapja! Érthető tehát, hogy Pálfy csak úgy volt hajlandó támogatni a köralakítást, ha a vásárhelyi testvérek az Árpád páhollyal a rájuk nézve feltétlenül szükséges kapcsolatot megtartják. Szemző Miksa válaszában ugyan ezt lelkesen megígérte, a későbbi történések Pálfy rossz előérzetét igazolták...(20) Ezek után Pálfy József feltette a kérdést, hogy kívánják-e a testvérek azt, hogy Hódmezővásárhelyen szabadkőműves kör létesüljön, amelyre egyhangú felkiáltás("kívánjuk!") volt a válasz. Az értekezlet résztvevőinek így már csak annyi megbeszélni valója maradt, hogy az újonnan alakult kör mikor tartsa az értekezleteit. Müller Jenő ugyanis azt kérte, hogy az addigi csütörtöki napot vessék el, mivel az aradi Összetartás páholy is akkor tartja munkáit, ami problémát okoz az orosházi testvéreknek. A többiek akceptálták a kérést, elhatározták, hogy a Virradat kör a hónap minden második keddjén tartja értekezleteit.(21) Vásárhelyről hivatalos levél (tábla) ment Szegedre, melyben tudatták az Árpád páholy tagságával az értekezlet határozatait. A szegediek a március 23-i páholymunkájukon foglalkoztak a kérdéssel, melyen hozzájárultak a Virradat kör megalakulásához. Ennek birtokában március 29-én már az alakuló értekezletre is sor kerülhetett. Elsőként ismét Müller Ferenc emelkedett szólásra, mondandójában biztosította az anyapáholyt arról, hogy a kört minden szegedi páholymunkán képviselni fogja néhány testvér. A kör megalakítását Müller Ferenc azért tartotta szükségesnek, hogy általa erősödjön a vásárhelyi tagokban a szabadkőműves szövetséghez tartozás érzése, és kellőképp előkészítse a talajt a majdani páholyalapításhoz.(22) A testvérek egyhangú lelkesedéssel kimondták a Virradat kör megalakítását, elfogadták a kör rendtartását(23), amely szerint a kör a szegedi Árpád páholy vezetése alatt áll, (3 / 14)

4 tagjai "az Árpád páholyhoz tartozó mindazon aktív szabadkőművesek, akik a kör székhelyén laknak, az Árpád páholy azon tagjai, akik a kör székhelyének vidékén laknak, s írásos kérelmük alapján a körhöz való csatlakozásra a páholytól engedélyt kérnek..."(24) A célkitűzések megfeleltek annak, amiről Müller a bevezetőjében felvázolt, a rendtartás pedig kimondta, hogy a kör a kitűzött célok elérésére "a szabadkőműves szertartások mellőzésével rendes értekezleteket tart."(25) Megválasztották a tisztikart is, elnök az életkora (66 év) és szabadkőműves pályafutásának időtartama tekintetében is doyen Kovács János, a titkár pedig a rendkívül agilis Müller Ferenc lett.(26) A rendtartás szerint az elnök feladata a kör képviselete, ő felelős a kör működéséért, míg a titkár tudatja a kör tagjaival az értekezletek időpontját és tárgysorozatát, valamint vezeti az értekezletek jegyzőkönyveit (munkatábláit). Végül a rendtartás rögzítette, hogy "a kör július és augusztus hónapok kivételével legalább kéthetenként értekezletet tart."(27) A Virradat szabadkőműves kör programját a budapesti nagypáholyhoz címzett levelükben fogalmazták meg: "Mindenkor arra fogunk törekedni, hogy az emberi lelkeknek a mélyében a hideg közönynek, a társadalmi előítéleteknek és babonáknak, a faji és felekezeti gyűlölségnek hamuja alatt szendergő isteni szikrát lángra lobbantsuk, serény kalapácsütésekkel lepattogtassuk, testvériesen szerető szívünk melegével felolvasszuk az emberi szíveket körülvevő vastag jégkérget... A profán(28) életben is minden szem, amely a világosságot megpillantotta, gyönyörködhessen a szellemi télvirradásban, a szabadkőműves eszmék hajnalhasadásában."(29) A Virradat szabadkőműves páholy megalakulása Az új kör értekezleteit Mattiassich Dezső kir. közjegyző irodájában tartotta, a Kossuth tér 3. szám alatt.(30) Hamarosan újabb vásárhelyi keresők lettek az Árpád páholy, s vele párhuzamosan a Virradat kör tagjai: Szathmáry Tihamér rendőrfőkapitány április 25-én, Weisz Adolf orvos pedig április 29-én.(31) Az április 23-i köri értekezleten került szóba Csukássy Jenő budapesti főszónok aggálya a rendtartással kapcsolatban: a fővárosi nagypáholy állásfoglalása szerint a Virradat kört ki kell vonni a szegedi Árpád páholy fennhatósága alól, a kör ugyanis közvetlenül a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme és irányítása alá tartozik, csak annyiban függ az Árpád páholytól, amennyiben a kört alkotó testvérek egyúttal a szegedi páholy tagjai is. Ugyanezen az értekezleten rögzítették határozatban azt, hogy a kör minden hónap első és harmadik keddjén, este nyolc órakor tartja ös szejöveteleit Mattiassich irodájában, a kör profán címéül pedig Müller Ferenc titkár címe szolgál: Kállay u. 26.(32) A megalakulást követő időszak nem bizonyult túl mozgalmasnak, mintha a köralapításban elfáradtak volna a testvérek, vagy egyszerűen csak nem tudták, friss szabadkőművesként mihez is kezdjenek. A rendtartás szerint munkássági körükbe tartozott a különböző páholyoktól érkező hivatalos levelek tárgyalása, viták kezdeményezése a szabadkőművességet érdeklő kérdések felett, valamint alkalmat kellett adniuk tagjaiknak szabadkőműves szellemű előadások tartására.(33) 1912 őszén ezen nemes elképzelések közül csak az első valósult meg. Volt testvér, akit kifejezetten zavart is ez a "semmittevés", az október 3-i értekezleten Mattiassich Dezső szokatlanul kritikus hangnemben beszélt tagtársaival. Néhány nappal korábban ugyanis Vásárhelyen járt Csukássy főszónok, aki tudakozódott a kör helyzetéről. (4 / 14)

5 A közjegyző ekként tájékoztatta vendégét: "Valami jelentékenyebb dolgot még nem cselekszünk, Szegedre hol járunk, hol nem, túlságos lelkesedés nem bánt bennünket, s ha ez tovább így tart, bizony nem nagy hasznára leszünk szövetségünknek."(34) december 21-én öt vásárhelyi testvér lett az Árpád páholy és a Virradat kör tagja: Arany János városi számvevő, Barabás István unitárius lelkész, Erdős Jeromos ügyvéd, Pista Zsigmond állami iskolai igazgató-tanító és Reiter Oszkár orvos.(35) Ugyanekkor fogadott soraiba a szegedi páholy három orosházi keresőt is, akik a később megalakult Virradat páholy alapító tagjai lettek: Darányi Árpádgyógyszerész, Hajdú Mihály állami tanító és Török István tanító.(36) január hetedikén került sor a köri tisztújításra: elnökké ismét Kovács Jánost, titkárrá pedig Müller Ferencet választották.(37) Először töltötték be a szónok és a kincstáros posztját. A szónok feladata az elnök helyettesítése volt, őrködött a szabadkőműves alkotmány és alapszabály megtartása felett, ügyelt a határozatok pontos megtartására, ellenőrizte a szavazatok, valamint az özvegypersely(38) tartalmának megszámlálását.(39) Erre a feladatra a mindössze 23 napja szabadkőműves Barabás Istvánt választották.(40) A kincstáros személyes felelősség terhe mellett kezelte a kör vagyonát és vezette a számadásokat, beszedte a tagdíjakat, teljesítette az elnök által utalványozott fizetéseket, a december havi utolsó értekezleten beterjesztette a jövő évi költségvetést, év végén elkészítette a számadásokat.(41) A kincstárosi tisztséget Czukor Bálintra bízták (42), akit lemondása után, május huszadikán Pista Zsigmond követett e poszton.(43) március tizedikén az aradi Összetartás páholy jubileumi díszmunkát tartott, melyen részt vett a Virradat kör titkára, Müller Ferenc is. A díszmunka kiváló alkalmat teremtett a küszöbön álló páholyalapítás kérdésének megtárgyalására. Müller annyi eredményt elért, hogy a nyíregyházi Szabolcs páholy főmestere, Popini Albert megígérte, rövidesen Hódmezővásárhelyre látogat, a további lépések megtárgyalása céljából.(44) A páholyalapításhoz szükséges kellékekkel már rendelkeztek a vásárhelyi testvérek, így Popini május 25-i látogatása alkalmával megállapodtak, hogy rövidesen értekezletet hívnak össze, majd az Árpád páholytól, az anyagi kérdések elintézése után, azonnal a fedezésüket(45) kérik.(46) Az említett előkészítő értekezletre május harmincadikán került sor. A Virradat kör tagjai azonban nem voltak teljesen egységesek a páholyalapítás kérdésében, igaz, a felszólalók többsége (Singer, Genersich, Beretzk és Szathmáry) mellette tört lándzsát. A másik oldalt Müller Jenő képviselte, szerinte technikai akadályai vannak a páholy létrehozásának: a Virradat körnek éppen annyi tagja van, amennyi a páholy tisztikari állásainak betöltéséhez szükséges. Müller Jenő szerint jobb lenne az alakulást őszre halasztani, s addig megerősíteni a kör személyi állományát. A többiek elvetették e javaslatot, a kör határozatot hozott, mely szerint a másnapi szegedi páholymunkán bejelentik kilépésüket az Arpád páholyból.(47) A május 31-i tisztikari értekezleten az Árpád páholy vezetői ezt tudomásul vették, elhatározták, hogy a vásárhelyi testvérek által addig befizetett díjakból ezer koronát visszaadnak a születendő páholy részére, valamint évente négy-öt alkalommal rituális munkákra átengedik nekik saját páholyhelyiségeiket.(48) június tizedikén a Virradat kör ún. szabad ég alatti munkát tartott, melyen a (5 / 14)

6 testvérek kimondták, hogy Virradat név alatt, "A világosságért" jeligével Hódmezővásárhelyen szabadkőműves páholyt alapítanak. A megjelenteket Kovács János elnök köszöntötte: "Szabadkőműves testvéri szeretettel üdvözöllek benneteket. Nagyfontosságú gyűlésre jöttünk össze ez alkalommal, az a feladatunk, hogy az Árpád páholytól nyert elbocsátásunk után Hódmezővásárhely keletén megalapítsuk a saját páholyunkat. Ez ünnepélyes alkalommal tehát arra kell gondolnunk, hogy megalakítandó páholyunkat akként szervezzük, miszerint az a jövendő fejlődésre biztos alappal és feltételekkel bírjon. Hódmezővásárhely keletén a demokratikus elvek követőinek oly nagy számával találkozunk, hogy azok kiválóbbjai között tetszés szerint választhatunk, csak jól tudjuk megválasztani az igaz szabadkőművességre hajló egyéneket. Páholyunk alapításának egyikfő célját én abban látom, hogy az elveinket vallókat minél nagyobb számban - de csakis az arra valókat - egy táborba összegyűjtsük s egyesített erővel munkáljuk a szabadkőművesség világszerte erős, mert üdvös, emberbaráti cselekedeteit. Szervezkedjünk tehát az igaz szabadkőművesség zászlaja alatt egymás megértésével és a kölcsönös szeretet jegyében."(49) Kovács János után Müller Ferenc titkár kért szót, vázolta a nap jelentőségét, amelyen régi, szeretettel gondozott és ápolt vágya válik valóra. "A mai összejövetelünk célja ugyanis a páholyalakítás s ennek az első szabadkőműves munkának symbolikus neve szabad ég alatti munka... Most, amidőn nemcsak Magyarországon, de széles e világon mindenütt, ahol testvérek vannak s azok páholyokba tömörültek, minden nap más és más keleten összejönnek, midőn leszáll az est s a sötétség leple alatt a világosság bajnokai ünnepet ülnek, János napi ünnepet(50), a világosságnak ünnepét; most, amidőn mindenfelé a munkaévad végén a megérdemelt pihenőre akarnak térni a testvérek, mi akkor vesszük kezünkbe az alkotó kalapácsot, mi most kezdünk csak igazán komoly munkánkhoz. Boldognak érzem magam e percekben, és bár általában pesszimista szoktam lenni, e percben lehetetlen optimistának nem lennem, lehetetlen nem reménykednem egy szebb, jobb és boldogabb jövőben, midőn látom, hogy rövid idő alatt a szabadkőműves eszmék milyen tért hódítottak Hódmezővásárhely keletén; lehetetlen nem bíznom a jövőben, midőn körülnézve 22 lelkes testvért látok, s midőn azt látom, hogy azon pár testvér is, kik eddig különösebb érdeklődést nem tanúsítottak a szabadkőműves eszmék iránt, akik eddig csak dilettánsai voltak a királyi művészetnek, most, amikor magunkról, a magunk komoly munkájáról van szó, lelkesedéssel jöttek el, s agyuk egész bölcsességét, karjuk teljes erejét s szívük-lelkük pompázó szépségét helyezik a szabadkőműves eszmék oltárára. Ebben a jövő munkája sikerének biztos zálogát látom. Kívánom e percben, hogy a jövő tevékeny páholyéletében mindenkor az a két jelmondat legyen uralkodó, mely azon két páholy jelmondata, melyekből összeverődtünk. Kívánom, hogy mindenkor otthonos legyen az őszinte, meleg "testvériség", mely az Árpád páholy jeligéje, a testvérek kölcsönös megértéssel s egymást a magasztos cél elérésére való támogatással dolgozzanak, de soha ne hiányozzék azon másik páholy jelmondata sem, mely három igen érdemes szabadkőműves testvérrel ajándékozott meg: az "összetartás". A testvéri szeretet és összetartás vezessen bennünket minden munkánkban. A rituálé szerint a szabadkőművesek munkájukat délben kezdik és éjfélkor hagyják abban. Ez nem helyes. A szabadkőművesek éjfélkor kezdenek dolgozni, amikor teljes a sötétség, s csak akkor teszik le a kalapácsot, ha itt lesz a dél, amikor általános és teljes lesz a szellemi világosság. Elődeink munkájának köszönhetjük, hogy mi már nem éjfélkor kezdjük a munkánkat, a mi munkánk kezdetét a "virradat" szabja meg. Itt van tehát a virradat, itt van a komoly, nagy munkának az ideje; vegyük kezünkbe a munkás kalapácsot, kezdődjék meg a szakadatlan, önzetlen munka a tejes világosságért, a teljes világosság bekövetkezéséig!"(51) (6 / 14)

7 Nem véletlenül emlegette Müller szónoklatában visszatérően a munka szót, hiszen a testvérek a beszéd elhangzása után rögtön dolgozni is kezdtek: megválasztották az ideiglenesen megalakult páholy tisztikarát. A páholy világosságai a következők lettek: Kovács János a főmester, Mattiassich Dezső a helyettes főmester, Singer Sándor az I. felügyelő, Beretzk Péter a II. felügyelő, Müller Jenő a szónok és Müller Ferenc a titkár. A további tisztségek: kincstárossá Vetró Lajos Endrét, templomőrré Reich Edét, alamizsnás mesterré Adler Miksát, előkészítő mesterré Klein Simont választották.(52) Első ízben választottak kincstári bizottságot, amely öt tagból állt, feladata volt a kincstáros számadásainak évenkénti, tételes megvizsgálása, egyes kiadási és bevételi számlák egybevetése a költségvetés tételeivel, a kincstárossal közösen a zárszámadás vagyonleltárának megállapítása, költségelőirányzat elkészítése. A kincstár, az özvegypersely, a páholy alapja, valamint minden más vagyona a kincstári bizottság felügyelete alatt állt.(53) A bizottság tagja, a június 26-i választás alapján, Kovács János főmester, Vetró Lajos Endre kincstáros, valamint Arany János, Darányi Árpád és Szemző Miksa lett.(54) A választás eredményének kihirdetése után Kovács főmester megtartotta székfoglaló beszédét: "Szeretett testvérek! Azért a kitüntető bizalomért, mellyel főmestereteknek választottatok meg, fogadjátok hálás köszönetemet. Érdememen felülinek tartom e kitüntetést, melyet se nem kértem, sem rá nem szolgáltam, sőt úgy érzem, hogy annak feladatai erőmet és tehetségemet felülmúlják. De nem lennék igaz szabadkőműves, ha a kitüntetést visszautasítanám és el nem fogadnám. Elfogadom tehát a reám ruházott főmesteri tisztet annak a kötelességnek érzetével, mely minden szabadkőművestől megköveteli a munkát, a közös emberbaráti nemes feladatok munkálását. Programomat ez képezi, ennél többet ne kívánjatok most tőlem. Hiszem, hogy főmesteri vezetésem alatt végzendő munkáink e célokat mindenkor híven fogják szolgálni, munkáinkban az összetartás szelleme erősödik, a profán világra való kihatásunk pedig, ami egyik fő célunkat kell, hogy képezze, növekedni fog. Erre a munkára kérem a legfőbb Világosság erőt adó szellemét és a ti bölcs tanácsotokat!"(55) A főmesteri székfoglaló után vetődött fel a páholy nevének megállapítása. A testvérek egyik része a köri név, vagyis a Virradat megtartása mellett volt, mások a Bercsényi elnevezés mellett kardoskodtak. Szavazásra került sor, ahol szótöbbséggel a Virradat név és "a világosságért" jelige mellett határoztak.(56) Több mint két hét telt el a szabad ég alatti munkán elhatározott ideiglenes páholyalapítás után, mikor újra találkoztak a vásárhelyi testvérek. A június 26-i összejövetel egyértelműen jelezte, hogy minőségi változás állott be a helyi szabadkőművesség életében: nem egyszerű köri értekezletet tartottak, hanem az új páholy alakuló munkáját, melyhez immár szertartásszerű megnyitás dukált. 21 megjelent páholytag előtt mutatta be Müller Ferenc titkár a budapesti Szövetségtanács tábláját, mely szerint a hódmezővásárhelyi Virradat páholy ideiglenes munkaengedély iránt benyújtott kérvényét az igen érdemes Szövetségtanács örömmel vette tudomásul a június 14-én megtartott ülésén, s részükre az ideiglenes munkaengedélyt megadta. A titkár ajánlatára a testvérek a szabadkőműves alkotmány VII. alaptörvénye 6. -a alapján, az ugyanezen alaptörvény 7. -ában előírt módon, ideiglenes páholyból rendes páhollyá alakultak, majd előbb a főmester, utána az egyéb tisztségviselők tették le a XII. alaptörvény 1. -ában körülírt fogadalmat. Kovács János a fogadalmát még a szabad ég alatti munkát vezető testvér (Müller Ferenc) előtt tette le, a többiek azonban már a beiktatott főmester előtt.(57) (7 / 14)

8 A hódmezővásárhelyi Virradat páholyt 23 testvér alapította (Adler, Arany, Barabás, Bauer, Beretzk, Darányi, Erdős, Genersich, Hajdú, Klein, Kovács, Mattiassich, Müller Ferenc, Müller Jenő, Pista, Reich, Reiter, Singer, Szathmáry, Szemző, Török, Vetró és Weisz), akik két helyről verbuválódtak: húszan a szegedi Árpád, hárman az aradi Összetartás páholy kebeléből. Az elválás azonban nem bizonyult zökkenőmentesnek, apró porszemek kerültek a szabadkőműves együttműködés fogaskerekébe. Az Árpád páholy például azt nehezményezte, hogy a vásárhelyi testvérek nagy része nem fizette be az 1912-es esztendő második, valamint az 1913-as év első félévére eső vidéki páholyalap járulékokat, holott a Virradat páholy a fővárosi nagypáholynak arról számolt be, hogy ezen összegeket a teljes 1913-as esztendőre rendezték.(58) Problémák merültek fel a vásárhelyiek tagdíjfizetésével kapcsolatosan is. Az aradiaktól sem volt zökkenőmentes a búcsú: az Összetartás páholy június 12-i munkáján megadta ugyan az elbocsátást Klein Simonnak, Müller Jenőnek és Adler Miksának, de személyenként harminc koronát követelt tőlük az elbocsátási okmány kiállításáért, holott - olvashatjuk Müller Ferenc titkár a nagypáholyhoz intézett panaszában -, "a három testvér kíméletből nem kérte vissza a páholyalapra befizetett pénzeket, sőt, mint tudom, részvényeik is voltak, s azokat sem óhajtották kiegyenlíttetni, s mégis így jártak el velük szemben."(59) A páholyjelvény kérdése A vásárhelyi testvérek 85 évvel ezelőtt nagy reményekkel, lelkesen indították útjára a Virradat páholyt, amely hivatalosan 1920-ig, gyakorlatilag csak 1919-ig működött. Nem született szerencsés csillagzat alatt: mire megerősödhetett volna, kitört az első világháború, a testvérek jelentős része a frontra került, miközben az itthon maradottak folyamatos, egymás elleni ármánykodásaikkal gyengítették szövetségüket. Volt azonban egy harmadik probléma is, mégpedig az a vészes tehetetlenség, döntésképtelenség, amely az új páholy szinte első elintézendő kérdésénél, a páholyjelvény kiválasztásánál rögtön a felszínre került. Egy ilyen horderejű kérdés eldöntése normális esetben talán egy hónapot vett volna igénybe, a vásárhelyi testvérek azonban közel fél évig rágódtak rajta. A megalakulás mámoros időszakában, az június 26-i páholymunkán kezdődött a történet. Csukássy Jenő budapesti főszónok korábban a hét arany búzakalászt ajánlotta a vásárhelyi szabadkőművesek figyelmébe, amely egyrészt szimbólumként is megfelelő, másrészt stílszerű is, hiszen mind Hódmezővásárhely, mind Orosháza lakói zömében földműveléssel foglalkoznak. Müller Ferenc titkár négy szabadkőműves szobrászművésszel (Kernstock Károly, Vágó Dezső, Telcs Ede és Kallós Ede) lépett érintkezésbe, hogy modelleket készítsenek. A páholytagok egyhangúlag elfogadták a hét búzakalászt jelvényként, mely keskeny, rövid, de nem feltűnő kék-sárga szalagon függjön, lekapcsolható és gomblyukjelvényként is használható legyen. Felkérték Szathmáry Tihamért, hogy ötödikként ő is készítsen egy mintát, s a munkák közül Genersich, Reich és Szathmáry testvérek fogják majd kiválasztani a legmegfelelőbbet (utóbbi esetében rögtön felmerül némi összeférhetetlenség is...), majd a minta után a szintén szabadkőműves Pártos Lajos készíti el a jelvényeket.(60) A jelvénytervezési felhívásra egyedül Vágó Dezső válaszolt, akinek három különböző tervezete szeptember 23-án került a testvérek elé. Egyik sem felelt meg teljesen az ízlésüknek, végül mégis kiválasztottak egyet, amelyen a hét búzakalászt egy (8 / 14)

9 sarló fogja össze. Szathmáry Tihamér tervezete nem felelt meg a páholy határozatának, ugyanis egyes tagtársak azon elképzelését követte, mely szerint a virradat jelképének, a felkelő napnak kellene a jelvény fő motívumának lennie a búzakalászok helyett.(61) Október hetedikén kiderült, hogy a testvérek afféle "titkári engedetlenségi mozgalommal" találták magukat szemben, amely egy megfelelően működő, erőskezű főmester által irányított páholyban elképzelhetetlen lett volna. Müller Ferenc ekkor kért ugyanis bocsánatot, hogy a legutóbbi munka páholyhatározatával szembehelyezkedve a kiválasztott jelvényt nem rendelte meg, bízva abban, hogy annál szebbet is lehet készíttetni, ráadásul úgy, hogy a felkelő napot favorizáló testvérek óhaja is teljesülhessen. Müller nem vesztegette az időt, saját szakállára érintkezésbe lépett további két szobrásszal, Pásztor Jánossal és Rubleczky Gézával, hogy készítsenek olyan terveket, melyekben a hét kalász és a felkelő nap egyaránt megjelenik. A titkár rögtön be is mutatta Pásztor három rajzát, valamint Rubleczky egy gipsztervét. A jelvénybizottság nevében Genersich Antal a Pásztorés a Rubleczky-tervet is igen ízlésesnek találta, javasolta, hogy mindkettőt készíttessék el, Pásztorét háromszög alakban, Rubleczkyét pedig kétkoronás nagyságban gomblyukjelvénynek.(62) 1913 decemberére aztán csak megszülettek a jelvények, mindkettőből ötven-ötven darabot rendelt a páholy.(63) A jelvények pontos leírása is megtalálható a budapesti nagypáholyhoz küldött egyik levelükben: "A nyakjelvény szalagja Hódmezővásárhely színeit mutatja, mindkét jelvényen 7 db. búzakalász látható, száma szabadkőműves szám, a búzakalász szintén városunkat szimbolizálja, minthogy az főleg földművelő város, és 'aranykalásszal ékes rónaságon' fekszik. Végül a páholy neve is symbolicusan kifejezésre jut a felkelő napban."(64) A megalakulás zászlóvivői: Kovács János és Müller Ferenc Végül szólnunk kell a Virradat páholy kezdeti időszakának két legfontosabb tisztségviselőjéről, Kovács Jánosról és Müller Ferencről. (9 / 14)