Készletgazdálkodás a vendéglátásban

Átírás

1 Készletgazdálkodás a vendéglátásban TÉMAKÖR TARTALMA - Készlet, készletezés, készletgazdálkodás - Készletek típusai - Készletfigyelés, készletmérés - Áruforgalmi mérlegsor - Just in time elv KÉSZLET, KÉSZLETEZÉS, KÉSZLETGAZDÁLKODÁS A vendéglátó üzletekben a termelés és értékesítés zavartalan lebonyolítása érdekében gondoskodni kell az alapanyagok és áruk rendelkezésre állásáról. Ennek a követelménynek akkor tud eleget tenni a vállalkozás, ha az üzletben tárolja, készleten tartja a szükséges árukat. A készlet a zavartalan áruforgalom lebonyolításához szükséges áruállomány. A számvitel a forgóeszközök között tartja nyilván, vagyis a vállalkozás tevékenységét egy évnél rövidebb ideig szolgálja, ez idı alatt felhasználásra kerül, és általában csak egyetlen tevékenységi folyamatban vesz részt A a vállalkozás tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök, amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak (áruk), bár értékük változhat; amelyek az értékesítést megelızıen a termelés, a feldolgozás valamely fázisában vannak (befejezetlen termelés, félkész termék) vagy már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre várnak (késztermék); amelyeket az értékesítendı termékek elıállítása vagy a szolgáltatások nyújtása fognak felhasználni (anyagok). Sajátosság, hogy a vendéglátás termelı tevékenysége számviteli értelemben nem számít termelésnek, így általában készletei nem lehetnek befejezetlen termelés, félkész- vagy késztermék, alapanyag készletét pedig a áruként kezeljük.

2 A alatt lényegében az üzletben lévı áruk értékének összességét értjük. A vállalkozás azon javai, melyek képessé teszik a termelés vagy az értékesítés idıleges, nem várt ingadozásaihoz való alkalmazkodásra, tehát a zavartalan áruforgalom lebonyolításának alapvetı feltételei. Lekötik a vállalkozás erıforrásait, ezért a velük való gazdálkodás hatással van a vállalkozás eredményességére. A kel kapcsolatos gazdálkodási és technikai mőveletek összességét készletezésnek nevezzük. A készletezés a beszerzés és a termelés, értékesítés közötti idıt hidaljuk át a termékek raktározásával. A kel úgy kell gazdálkodni, hogy az a lehetı leghatékonyabb legyen. Ne okozzon fizetıképtelenséget az áruk készleten tartása, azonban legyen biztos a termeléshez, értékesítéshez szükséges árumennyiség! Készletekkel kapcsolatos költségek: BESZERZÉS költségei szállítási díj rendelésfeladás áruátvétel költségei ügyvitel költségei rakodási díjak minıség-ellenırzés szállítási veszteség szállítmánybiztosítás fuvarköltség stb. RAKTÁROZÁS költségei raktárfenntartás anyagmozgatás tárolási veszteség adminisztráció értékcsökkenés biztosítás speciális körülmények biztosítása stb. KÉSZLETHIÁNY költségei elmaradt nyereség jó hírnév csökkenése rendkívüli beszerzés többletköltsége stb. Készletek jellemzıi: nagyrészük a raktárakban, az értékesítıhelyen, illetve kisebb részük a termelıhelyen található; pénzlekötés a vállalkozás számára: a vállalkozás anyagi eszközeibıl jelentıs összeget kötnek le ezért fontos, hogy az árukat minél gyorsabban eladásra kerüljenek (minél gyorsabban forogjanak); a bevételnövelés igénye a növelését is szükségessé teszi, de ezt fékezi a költségek csökkentésére való törekvés a kettı közötti összhang megteremtése a készletgazdálkodás legnehezebb feladata.

3 KÉSZLETEK TÍPUSAI ÉS SZÁMÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI A/ A csoportosítása szemviteli szempontból Raktározás Termelés Értékesítés Nyersanyag Áru KONYHA Termelési fázisok Késztermék, áruu Befejezetlen termelés Félkész termék Vásárolt Saját termeléső A vásárolt et többségükben vásárlás útján kerülnek a vállalkozás tulajdonába, illetve az alapítók által a társaságba bevitt (apport) is itt kerülnek kimutatásra. A vásárolt a termelés vagy elvesztik eredeti alakjukat, vagy változatlan formában kerülnek továbbértékesítésre. Az anyagok olyan munkatárgyak, amelyek a termék elıállítása (vagy a szolgáltatásnyújtás) elvesztik eredeti alakjukat, értékük az elıállított új termék (vagy nyújtott szolgáltatás) értékében jelenik meg. A tevékenységi folyamatban akár többször is részt vehetnek, de elhasználódási idejük egy éven belül van, ezért értékük költségként kerül elszámolásra. Az anyagokhoz sorolhatjuk az alapanyagokat, segéd-, üzem- és főtıanyagokat, alkatrészeket, anyagi eszközöket. Változatlan formában kerülnek továbbértékesítésre az áruk, a betétdíjas göngyölegek és a közvetített szolgáltatások. Az áruk változatlan állapotban való továbbítás céljából beszerzett termékek, azonban a vendéglátóipari egységekben árunak tekinthetı az áruval együtt mért és az áru árában értékesített csomagolóanyag, az ételek készítéséhez felhasznált nyersanyag, a fogyasztói forgalomba kerülı, az áruval együtt eladott üveg, valamint a külön felszámított csomagolóanyag. A saját termeléső, amelyek az értékesítést megelızıen a termelés valamely fázisában vannak vagy már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre várnak. A befejezetlen termeléshez tartoznak azok a megmunkálás alatt lévı legalább egy számottevı mőveleten keresztülment termékek, amelyek további megmunkálásra várnak az adott vállalkozásnál. Félkész-termékek azok a termékek, amelyeknél már egy teljes megmunkálási folyamaton keresztülmentek, raktárra vették, de még nem minısíthetıek készterméknek. A késztermékek a vállalkozás részérıl további megmunkálást már nem igényelnek, megfelelnek a vonatkozó szabványoknak vagy elıírt mőszaki feltételeknek, és a késztermék raktár átvette ıket. A saját termeléső a vendéglátásban nem használatos készletcsoport, mivel a vendéglátó termelés számviteli szempontból nem minısül termelésnek. A vendéglátásban saját termeléső et nem kell nyilvántartani.

4 B, Készletek csoportosítása a forgalomtól függıen KÉSZLETEK Állandó Idényszerő Speciális Az állandó a folyamatos áruforgalom lebonyolítását szolgálják. Az idényszerő készlet egy vendéglátóipari szezonra való felkészülést elısegítı készlet, a speciális készlet pedig egy- egy rendezvényre való felkészülést segíti elı. C, Készletek csoportosítása a kelendıségtıl függıen KÉSZLETEK Kurrens Inkurrens Kurrens (keresett) nek azokat a et nevezzük, amelyek gyorsan értékesíthetıek a belılük elıállított késztermék keresettségének köszönhetıen. Inkurrens (nem keresett) körébe azok az áruk tartoznak, amelyek nehezebben eladhatóak, a belılük elıállított késztermékre nincs akkora fogyasztói igény, hogy az megfelelıen mozgásban tarsa a et. Inkurrens alakulnak ki többek között ha rosszul mértük fel a vendégek igényeit vagy ha túl sok árut rendeltünk. Gazdasági szempontból ezekben a ben áll az üzlet pénze, és az elfekvı lekötik az üzlet anyagi erıforrásainak egy részét, így azzal nem lehet szabadon gazdálkodni, ami likviditási problémákat eredményezhet. Így a hatékony készletgazdálkodás céljai között kell szerepeljen az inkurrens minimalizálása. D, Készletfajták idıbeli megjelenésük szerint készletérték Nyitókészlet Az idıszak különbözı idıpontokban mért (idıponti) készletadatok Zárókészlet Átlagkészlet vizsgált idıszak idı

5 A nagyságát mindig csak egy adott idıpontban lehetséges mérni. Az idıponti készletadatok azonban nem alkalmasak egy teljes idıszak jellemzésére. Amennyiben egy idıszak készletállományának nagyságát szeretnénk értékelni, akkor az idıponti segítségével meghatározható az az átlagkészlet, amely már alkalmas a vizsgált idıszak jellemzésére. Míg a nyitókészlet (NYK) egy elszámolási vagy elemzési idıszak elején meglévı összes készletet jelenti, addig a zárókészlet (ZK) ugyanennek az idıszaknak a végén meglévı készletértéket. Ez azt jelenti, hogy mind a nyitó-, mind a zárókészlet idıponti készletérték. Azonban egy idıszaknak nem csak az elején és végén lehet mérni a nagyságát, hanem bármely idıpontban. A készletértékek megállapítása valamennyi esetben történhet leltározással, a nyilvántartás adatai alapján történı számítással, valamint számítógépes készletnyilvántartás segítségével. A leltározás adja a legpontosabb információkat, a számítógépes nyilvántartás pedig a leggyorsabb, legegyszerőbb, és a készletmozgások pontos és azonnali rögzítése esetén percre kész adatokat szolgáltat. Az átlagkészlet már nem idıpontra vonatkozik, hanem egy idıtartam készletértékét jellemzi. Azt jelzi, hogy az adott idıszakon belül az állandóan változó nagysága átlagosan mennyi volt E, Készletek csoportosítása a és a bevétel kapcsolata alapján KÉSZLETEK Minimális Optimális < < Maximális A minimális készlet jelenti az a legkisebb készletet, amely még lehetıvé teszi az üzlet szokásos mőködését. Ezt ezt a készletszintet közvetlenül a beszerzés elıtt éri el az üzlet. Lényegében a minimális készletszint az a határ, amely fölött a termelés és az értékesítés zavartalanul folyhat, míg az ennél alacsonyabb készletérték már fennakadásokat okozhat. A minimális készletet a biztonsági és a törzskészlet együttese adja. A törzskészlet a forgalom folyamatos lebonyolításához, a tervezett növekedéshez igazított készlet, amely elıre tervezhetı, míg a biztonsági készlet épp az elıre nem látható, váratlan készletszükségletek biztosítására szolgál. Megfelelı készletgazdálkodás esetén a minimális készlet folyamatosan rendelkezésre áll. A minimális készlet feletti készletérték a készletmozgásoknak ad teret. A minimális készletérték feletti készletet ezért nevezzük forgókészletnek. A forgókészlet ennek megfelelıen egy-egy áruszállítási, utánpótlási idıszak készletvonzata. Az üzlet rendelkezésére álló összes készletet, amely tehát a minimális és a forgóbıl tevıdik össze, teljes készletnek nevezzük. Teljes készlet Minimális készlet Törzs készlet Biztonsági készlet Forgó-készlet

6 A maximális készlet az a felsı határ, amely fölött a készletnövekedés már nem jár a bevétel növekedésével. Efelett már nem célszerő készletezni, kivéve idényre készülve vagy biztonsági tartalék képzésekor. Az optimális készletérték a minimális és maximális készlet közötti olyan készletérték lehet, amely lehetıséget ad a megfelelı bevétel elérésére, a termelı és értékesítı folyamatokhoz folyamatosan tudja biztosítani a szükséges et, de egyúttal a készletezési költségeket is igyekszik a lehetı legalacsonyabb szinten tartani. A KÉSZLETEK NAGYSÁGÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZİK A nagysága folyton változik a forgalom függvényében, azonban az, hogy a készletgazdálkodás mekkora árukészlet fenntartására törekszik az üzlet, számos tényezı függvénye: forgalom nagysága, összetétele; üzlet nagysága, színvonala, értékesítési formája; kereslet nagysága; pénzügyi helyzet; az áru tulajdonságai; a raktárak kapacitásai; a beszerzés kondíciói; az áruszállítás gyakorisága; a szükséges tartalék. A készletgazdálkodás egyik legnehezebb feladata, az optimális árukészlet meghatározása, ugyanis, ha túl kevés a készletünk, akkor nem biztosítható a forgalom zavartalansága, ez pedig vendégelégetlenséghez, bevételkieséshez vezethet. A túl magas árukészlet pedig indokolatlanul több pénzt köt le a szükségesnél. Az optimálistól eltérı árukészlet hátrányai MAGAS árukészlet hátrányai pénzt köt le (pénzt vonnak ki a vállalatból), így egyéb kiadást nem tud finanszírozni; raktározási költségeket növeli; tárolóhelyet elfoglalja; növekszik a romlás lehetısége ALACSONY árukészlet hátrányai gátja lehet a forgalomnak a vendégek elvesztéséhez vezethet KÉSZLETFIGYELÉS, KÉSZLETMÉRÉS A készletfigyelés területei: nagyságának elemzése; összetételének elemzése;

7 dinamikája; forgási sebesség vizsgálata; áruforgalom elemzése; az átlegkészlet és a bevétel viszonyának elemzése; az átlagkészlet és az eredmény viszonyának elemzése; készletrugalmasság vizsgálata. A nagyságát az átlagkészlet mutatószám meghatározásával jellemezhetjük. A vendéglátásban a rıl leltárt készíteni csak évente egyszer kötelezı, azonban az elszámoltatások miatt havonta célszerő önleltárt felvenni ez az átlagkészlet számítások alapja. Meghatározása történhet egyszerő számtani átlaggal és kronologikus átlag segítségével. A összetétele a készletállomány belsı szerkezetét mutatja meg, vagyis azt, hogy milyen árukból és nyersanyagokból áll a vállalkozás készlet, és ezek mekkora részét teszik ki a teljes készletértéknek. A belsı szerkezetének vizsgálatához több szempont szerint is csoportosíthatjuk az árukat: további feldolgozásra szánt nyersanyagok és értékesítendı áruk aránya; egyes üzletrészek mőködéséhez szükséges aránya; nyersanyag-, illetve árucsoportok aránya; vannak-e egymást helyettesítı készletelemek; fel nem dolgozott, el nem adott aránya; alacsony/magas beszerzési árú aránya, helyettesíthetıség; stb. Az összetétel meghatározásához a megoszlási viszonyszámot használhatjuk. Az értékelés célszerő párhuzamba állítani a, és az általuk elért bevételek megoszlását, amennyiben a és bevételek csoportosítása ezt lehetıvé teszi. A idıbeli változásának (dinamikájának) kimutatására használhatóak a dinamikus, a tervfeladat és a tervteljesítési viszonyszámok. Az elemzés a et és a bevételt vagy az elábét együtt érdemes vizsgálni. A vállalkozás mőködése az árukészlet körforgást végez: pénzeszközökbıl árukészlet lesz, mely az értékesítés kintlévıség, majd ismét pénzeszköz. (árukészlet értéke az egyéb költségekkel és ráfordításokkal együtt megtérül). A pénzeszközök ismét árura válthatók, így folytatódik a körforgás. A készletállomány megtérülése vállalkozásonként, sıt készletféleségenként is eltérı, azonban minél gyorsabb ez a körforgás, annál gyorsabb lesz a megtérülés is. A megtérülésének gyorsaságát a fordulatok száma, illetve a forgási sebesség napjainak száma (forgási sebesség mutatók) tükrözik. A forgási sebesség egy intenzitási viszonyszám. A forgási sebesség napokban megmutatja, hogy hány napig elegendı az átlagos készlet, illetve hogy hány nap alatt értékesítették az átlagkészlet értékét. Fsn = (átlagkészlet x idıszak napjainak száma) / elábé A forgási sebesség fordulatokban megmutatja, hogy az átlagkészletet egy bizonyos idıszak alatt hányszor értékesítették, hányszor forgattak meg.

8 Fsf = elábé / átlagkészlet A bevételhez és az eredményhez való viszonyt arányszámokkal jellemezhetjük. A 100 Ft átlagkészletre jutó bevétel megmutatja, hogy átlagosan 100 Ft átlagkészlettel mekkora bevétel érhetı el. Annál kedvezıbb, minél magasabb az értéke. 100 Ft átlagkészletre jutó bevétel = (nettó bevétel/átlagkészlet) x 100 Ft A 100 Ft bevételre jutó átlagkészlet megmutatja, hogy átlagosan 100 Ft bevétel eléréséhez mekkora árukészlet szükséges. Annál kedvezıbb, minél alacsonyabb az értéke. 100 Ft bevételre jutó átlagkészlet = (átlagkészlet / nettó bevétel) x 100 Ft A 100 Ft átlagkészletre jutó eredmény megmutatja, hogy átlagosan 100 Ft átlagkészlettel mekkora eredmény érhetı el. Annál kedvezıbb, minél magasabb az értéke. 100 Ft átlagkészletre jutó eredmény = (eredmény / átlagkészlet) x 100 Ft A készlet rugalmassága azt fejezi ki, hogy a bevétel 1%-os változása a készletlekötés hány %-os változását idézi elı. Készletrugalmassági együttható = készletváltozás %-a / bevételváltozás %-a Készletmérés A készlet nagyságának és értékének mérése leltározással történik, amely megmutatja a valóságos állapotát. Egyes készletelemek felmérése standolással és rovancsolással is történhet. A számítógépes készletnyilvántartó programok csak a könyv szerinti készletértékeket képesek mutatni, amelyek nem feltétlenül tükrözik a valóságot. Ezért van szükség idıközönként a tényleges állapot felmérésére. A leltározás segít a vállalkozás tulajdonát képezı valóságban meglévı állományának megállapításában. A et felmérése elszámoltatási céllal is történhet. Általában ide tartozik a dolgozók idıszakos mőszakonkénti, napi, heti stb. elszámoltatása céljából végzett készletmérés, azaz a standolás, valamint az elıre nem bejelentett, váratlan elszámoltatás, vagyis a rovancsolás. ÁRUFORGALMI MÉRLEGSOR A értékének változását az áruforgalmi mérlegsor mutatja be. Az áruforgalmi mérlegsor egy adott idıszak készletmozgásainak leírására alkalmas. Azt fejezi ki, hogy amennyiben az idıszak elején meglévı készletértéket korrigáljuk az össze idıszak alatti készletérték növekedéssel, valamint az össze idıszak alatti készletérték csökkenéssel, akkor az idıszak végi záró készletértéket kapjuk eredményül. Nyitókészlet + készletnövekedés készletcsökkenés = zárókészlet NYK + KN = ZK + KCS Egy adott idıszakban többféle esemény is okozhat a készletértékben változást, amit a nyomon követhetıség érdekében bizonylatolni kell.

9 KÉSZLETNÖVEKEDÉS Készletnövekedés Raktározás Termelés Értékesítés Gazdasági esemény árubeszerzés visszavételezés (konyhától, söntéstıl) vételezés (a raktárból) visszavételezés (értékesítıtérbıl) vételezés (a raktárból) áremelés (eladási ár emelése) Gazdasági esemény bizonylata(i) szállítólevél, számla árnyilvántartás KÉSZLETCSÖKKENÉS Készletcsökkenés Raktározás Termelés Értékesítés Gazdasági esemény árukiadás visszáru (a szállítónak) selejt káreset leértékelés árukiadás (értékesítıtérnek) visszáru (a raktárnak) selejt káreset leértékelés visszáru (a raktárnak) selejt Gazdasági esemény bizonylata(i) visszáru számla selejtezési jegyzıkönyv vagy selejtezési és áruromlási nyilvántartás káreseti jegyzıkönyv leértékelési jegyzıkönyv vagy nyilvántartás pénztárgép blokk selejtezési jegyzıkönyv vagy selejtezési és áruromlási nyilvántartás káreseti jegyzıkönyv leértékelési jegyzıkönyv vagy nyilvántartás selejtezési jegyzıkönyv vagy selejtezési és áruromlási nyilvántartás

10 káreset árcsökkentés (eladási ár csökkentése) káreseti jegyzıkönyv árnyilvántartás ÉPPEN IDİBEN (JIT) ELV JIT = Just in time = éppen idıben A Just in time ( éppen idıben ) egy Japánból származó termelésszervezési elv. Valójában egy teljes vállalatmőködési filozófiát jelent, amelynek középpontjában a termelékenység és a minıség áll. JIT elv lényegében egy mindennemő veszteség kiküszöbölését célzó termelési filozófia,amely a következı alapelvekre épül: teljes körő minıségmenedzsment (TQM); egyenletes és rugalmas termelés (költségcsökkentés a termelésközi állásidık csökkentésével, az átállások gyorsabbá és rugalmasabbá tételével, valamint a selejtképzıdés megakadályozásával); készlet nélküli termelés (ez annyit jelent, hogy a termelés problémáit ne fedje el a túlkészletezés, csak a termeléshez szükséges készletmennyiség álljon rendelkezésre); áttekinthetı üzemkialakítás. Az alapelvek megvalósítása a gyakorlatban számos technikai megoldással lehetséges, melyek közül a legismertebbek a minıségi körök (egy adott munkahely dolgozóiból álló, a minıség javítására létrehozott, általában munkaidın kívül tevékenykedı csoportok) vagy a kanban ( termeléskísérı kártyák ) rendszere (a kanban a termelés fázisait végigkísérı olyan kártya, amely tartalmazza a termék megmunkálására vonatkozó információkat). JIT és a készletgazdálkodásban A készlet nélküli termelés alapelve azt jelenti, hogy a készletgazdálkodás olyan minimális készletezésre törekszünk, amely még éppen biztosítja a termelés folytonosságát. Mivel a a vállalkozás pénzeszközeit mindaddig lekötik, amig azk felhasználásra, végsı soron értékesítésre nem kerülnek, ezért valóban hatékony költségcsökkentı módszer, ha a éppen csak annyi pénzt köt le a vállalkozás, amely a zavartalan mőködéshez feltétlen szükséges, és nem többet. Így lényegében csökkenthetıek a készletezési költségek. A vendéglátásban sokkal körültekintıbben kell eljárni egy ilyen minimális készletszint meghatározásakor, mivel a termelés a forgalom függvénye, és a forgalom ingadozása miatt a termelés egyenletessége sem biztosítható. Mindebbıl az következik, hogy a vendéglátásban az éppen idıben elv készletezésre vonatkozó alapelvét úgy értelmezzük, hogy a vállalkozás olyan biztonsági tartalékkal növelt minimális készletre törekszik, amely a forgalom ingadozása esetén is biztosítja a konyha zökkenımentes mőködését, a termelés zavartalanságát. KÉSZLETÉRTÉK KÖNYVELÉS Ahhoz, hogy a készletgazdálkodással kapcsolatos elemzéseket el tudjuk végezni, a rıl nyilvántartást kell vezetni. A rıl lehet folytonos, naprakész nyilvántartást vezetni mennyiségben és értékben. Ebben az esetben a készletmozgásokat folyamatosan rögzíteni kell mennyiségben és értékben is. Dönthet úgy a vállalkozás, hogy csak mennyiségben vagy csak értékben tartja nyilván a készleteit. Amennyiben csak értékbeli nyilvántartást vezet, akkor év végén kötelezı a leltározása, a tényleges mennyiségének meghatározása. Az is

11 elképzelhetı, hogy év közben nem vezetnek készletnyilvántartást. Ilyenkor az év végi kötelezı leltár alkalmával történik meg a számbavétele. A mennyiségi nyilvántartás azt jelenti, hogy az adott áru nagyságát természetes mértékegységében fejezik ki, míg az értékbeni nyilvántartás a készlet pénzben kifejezett értéke, tehát a mennyiség és egységár szorzata. Felmerül a kérdés, hogy az adott áru egységára mit is jelent, hiszen az az ár, amit az áru megvásárlásakor fizet az üzlet nem egyezik meg azzal, amennyit eladáskor kér érte. Éppen ezért a készletnyilvántartásnál választhat az üzlet, vezethet beszerzési áras vagy eladási áras nyilvántartást. A beszerzési áras nyilvántartás esetén a készletértéket a beérkezı bizonylatok értékadatai, a szállítói számlák tartalmazzák. Beszerzési ár alatt ebben az esetben a nettó, azaz ÁFA nélküli árat értjük. A készletcsökkenést elsısorban az eladás eredményezi, így az eladott termékek mennyiségét azok beszerzési árával kell szorozni ahhoz, hogy a készletcsökkenés nettı beszerzési értékét meghatározzuk. Eladási áras nyilvántartás esetén a beérkezett áruk mennyiségét nem a szállítói számlán szereplı egységárral, hanem az eladási árral fogjuk szorozni a készletérték meghatározásakor. Az értékesítés által eredményezett készletcsökkenés esetén természetesen az eladási ár és az értékesített mennyiség adja meg a készletcsökkenés értékét. Bármelyik nyilvántartást választja is a vállalkozás, az év végi mérlegben kizárólag beszerzési áron értékelhetı a zárókészlet. Év közben a beszerzése ráfordításként jelentkezik a vállalkozásnál, majd az eladást követıen az eladott áruk nettó beszerzési értéke költségként könyvelhetı.