A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ TELEPÜLÉSEINEK KOMPLEX FEJLETTSÉGI ELEMZÉSE

Átírás

1 A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ TELEPÜLÉSEINEK KOMPLEX FEJLETTSÉGI ELEMZÉSE Ilk Balázs Ferenc IV. évfolyam, közgazdász-gazdálkodási szak Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Kaposvár Számviteli és Statisztika Tanszék Konzulens: Dr. habil Molnár Tamás, egyetemi docens Barna Katalin PhD, egyetemi tanársegéd ÖSSZEFOGLALÓ A TDK dolgozatomban a Dél-Dunántúli régió településeinek komplex fejlettségét vizsgáltam meg az közötti időszakban, összevetve a kapott támogatások mértékével. Az elemzés során kapott eredmények megmutatják, hogy a települések komplex fejlettségi mutatója (KFM) nincs szoros összefüggésben az 1 főre jutó átlagosan kapott támogatások összegével. BEVEZETÉS az a sikeres régió, melyet lakói többsége sikeresnek érez s ezt az érzést sokféle, nemcsak gazdasági tényező összjátéka eredményezheti (ENYEDI 1998) Az Európai Unió regionális politikájának cél- és eszközrendszere folyamatosan változik, ebből következően állandó átalakulásokon megy keresztül. Az EU legfőbb céljai az egyes részek, régióik közti különbségek mérséklése, az elmaradott, kevésbé fejlett régiók felzárkózásának elősegítése. Az egyre erősödő globalizációs versenyben a versenyképesség kulcsfogalom lett és a mindennapi élet szerves részévé és meghatározójává vált. A fenti célokat az Európai Unió a Strukturális Alapon és a Kohéziós Alapon keresztül igyekszik megvalósítani. Az Európai Uniótól és bármilyen más állami illetve nemzetközi forrásból származó támogatásra csak az elmaradott, alacsony fejlettségű és ebből következően alacsony versenyképességű területek jogosultak. Az EU az 1990-es évek elején rájött, hogy nem csupán pénzügyi támogatást kell nyújtani az elmaradott térségeknek, hanem a versenyképességüket is javítani kell. Ahhoz, hogy a területi egységek (települések, megyék, régiók, országok) között rangsort lehessen felállítani többféle módszertant, és modellt használnak a kutatók és a szakemberek. A Kaposvári Egyetemen folyó OTKA kutatások során, az országban elsőként, a versenyképességgel és a komplex fejlettségi mutatóval (KFM) jellemezték a vizsgált területi egységeket. Az Országos Területfejlesztési Koncepció öt fő célt tartalmaz a területpolitikai megújítására vonatkozóan, melyek közül kiemelt fontosságú a területi versenyképesség növelése. További célként szerepel a területi felzárkóztatás, a területek fenntartható fejlődése, a feladatok decentralizálása és a régiók uniós integrálása. Magyarország 7 régióból áll, de ezek között is jelentős a fejlettségbeli eltérés. Már az 1990-es évek során is jelentős fejlettségbeli különbséget mutatkoztak a főváros és a vidéki városok illetve Pest megye és a többi megye között is, majd az Európai Uniós csatlakozás velejárójaként és feltételeként létrehozott tervezési-statisztikai régiók között is, melyeket a rendszerváltás óta eltelt 18 év a globális verseny tovább mélyített.

2 Az EU a régiót, mint területi egységet már homogénnek tekinti, de a gyakorlat azt mutatja, hogy fejlettség és versenyképesség szempontjából még a kistérség sem tekinthető minden esetben homogénnek. A régiók közötti jelentős eltérések régión belül is léteznek és kimutathatók. Versenyképességről kistérségi vagy települési szinten is van értelme beszélni, mert ezek azok a területi egységek, melyek már kellően homogénnek tekinthetők egy elemzés során. Bár a versenyképesség javítására és jellemzésére vonatkozó, arra közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorló mutatók még ezen a szinten is jól becsülhetők, adódhatnak torzító hatások, mivel nem minden település egyformán fejlett az adott kistérségben. Ezek a differenciák különösen jól érzékelhetőek és mérhetőek a Balaton-parti kistérségek esetében, ahol a tóparti és tó közeli települések jóval fejlettebbek, a Balatontól távolabb fekvő, de azonos kistérségbe tartozó településeknél. (MARTON 2006). Az elemzésekhez és a kutatásokhoz Magyarország 7 tervezési-statisztikai régiója közül a lakóhelyem illetve tanulmányaim révén a Dél-Dunántúli régiót választottam. A Baranya- Somogy-Tolna megyék alkotta régió Magyarország legelmaradottabb területéhez tartozik. Az ország délnyugati részén, periféria területen helyezkedik el. A 3 megye mindegyikének népessége kedvezőtlen korösszetételű, a migrációs veszteség pedig igen magas. A régió aktivitási rátája alacsonyabb, munkanélküliségi rátája magasabb az országosnál, és nagy területi különbséget mutat. A régió külső elérhetősége és belső átjárhatósága rossz, aminek oka a régiót feltáró kelet-nyugati és észak-déli gyorsforgalmi utak teljes hiánya, a rossz minőségű, kétvágányú fővonallal nem rendelkező vasúthálózat, a régió határait alkotó folyókon meglévő hidak elégtelen száma és a kisszámú határátkelőhely. A közlekedési hálózat szerkezete nem szolgálja a regionális kohézió erősödését. (KELLER 2006) A Dél-Dunántúli régió településeinek megoszlása jogállásuk szerint 1. ábra: 94,80% 4,74% 0,46% M.j. város Városok Községek Forrás: KSH alapján, saját szerkesztés A Dél-Dunántúli régió 654 településből áll, melynek csak 5,2 %-a város, míg 94,8 %-a község. Ezzel a városok számának tekintetében az országos átlagtól (8,71%) némileg elmarad. ANYAG ÉS MÓDSZER A témaválasztás és a kutatások 2006 nyarán kezdődtek. A dolgozat keretein belül kétféle elemzést végeztem. Az elsőben a Dél-Dunántúli régió településeinek fejlettségét vizsgáltam meg, melynek legfőbb alapját a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) T-STAR adatbázisa

3 képezte. A T-STAR adatbázisból az közötti időszakra válogattam le a statisztikai mutatókat, mivel a T-STAR adatbázisba az adatok megközelítőleg 1,5-2 évvel később kerülnek be. A második vizsgálat során az K számú OTKA pályázat során felhasznált, általam rendezett adatbázist használtam, melyben a Dél-Dunántúli régióra vonatkozó beruházási és támogatási adatok szerepelnek az közötti időszakban településszinten rögzítve. A támogatási adatokat vetettem össze a fejlettségi mutatókkal, arra a kérdésre keresve a választ, hogy van-e összefüggés a kapott támogatások és a fejlettség között. Fentiek időintervallumok figyelembe vételével, az elemzést a közötti időszakra, a régió mind a 654 településére elvégeztem. A Komplex Fejlettségi Mutató kiszámítása és alkalmazása A régió településeinek komplex fejlettségének mérésére a komplex fejlettségi mutatót (KFM, 1. képlet) alkalmaztam (MOLNÁR 2001). Ehhez a 24/2001-es Kormányrendelet 3. számú mellékletében meghatározott 22 statisztikai mutatót használtam fel a társadalmi-, gazdaságiés infrastrukturális fejlettség meghatározására, mivel a kutatásaimat és vizsgálataimat 2006 nyarán kezdtem. Azóta a Magyar Köztársaság Országgyűlése a 67/2007. (VI.28.)-as rendeletének 3. számú mellékletében további 10 mutatóval egészítette ki a területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló, a vizsgált térségek fejlettségének meghatározására szolgáló módszertan alapját képező mutatószámok listáját. A kormányrendelet kistérségi szinten alkalmazza a mutatókat, de én településszinten végeztem a vizsgálataimat ugyanezekkel a mutatókkal. A KFM alkalmazásával a vizsgált mutatókra, teleülésenként egy 0 (nulla) és 1 közé eső értéket kaptam. Ez az adott tényező fejlettségét mutatta a többi település azonos tényezőjéhez viszonyítva. Ezeket a kfm-el jelölt értékeket település szinten átlagolva, szintén egy 0 és 1 közé eső számot (KFM) kaptam eredményül, mely már a település fejlettségét mutatta meg a többi vizsgált településhez viszonyítva. Mivel a fenti számításokat minden település esetében elvégeztem, így minden évre fel tudtam állítani a települések között egy fejlettségi sorrendet. KFM = x i x min T x x i = vizsgált változó értéke az adott településen x min = a vizsgált változó legkisebb értéke e települések között T x = a vizsgálat változó terjedelme 1. képlet A KFM nagy hibája és gyengesége, hogy nem veszi figyelembe a területi sajátosságokat illetve, hogy a településnek vannak fejlődési potenciáljai, melyeket kihasználhat. Ha csak a komplex fejlettségi mutatót vesszük figyelembe a rangsor felállításánál, akkor a területi sajátosságokat és a fejlődési lehetőségeket egyszerűen nem vesszük figyelembe, így nem is kaphatunk objektív képet a települések, területi egységek egymáshoz viszonyított helyzetéről. További problémát jelent, hogy a KFM számításához használt statisztikai mutatók között szerepelnek olyanok is, melyek esetlegesen kiugróan magas értékei jelentősen torzítják az eredményeket. A mutató negatívumai ellenére is, fontos és jól alkalmazható mérőszám, mivel a számításához használt minden adat elérhető település szinten is, ellentétben a versenyképesség kiszámításához használt mutatókkal (pl.: GDP).

4 A KFM érték számításához felhasznált mutatók 1. táblázat S.sz. Mutató neve Mértékegység 1. Lakónépesség száma az év végén fő 2. A település területe hektár 3. Állandó népességből a 60-x évesek száma fő 4. Élveszületések száma fő 5. Halálozások száma fő 6. Odavándorlások száma eset 7. Elvándorlások száma eset 8. Kiskereskedelmi üzletek száma db 9. Vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken vendégéjszaka 10. Lakásállomány db 11. Az év folyamán épített egyszobás lakások száma (üdülők nélkül) 12. Az év folyamán épített kétszobás lakások száma db 13. Az év folyamán épített háromszobás lakások száma db 14. Az év folyamán épített négy és több szobás lakások száma db 15. Közüzemi ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma db 16. Közüzemi ivóvízvezeték-hálózat hossza km 17. Közüzemi szennyvízcsatorna-hálózat hossza km 18. Háztartási gázfogyasztók száma db 19. Működő vállalkozások száma db 20. Személygépkocsik száma db 21. Regisztrált munkanélküliek száma összesen fő 22. Regisztrált munkanélküliek száma 180 napon túl összesen fő Forrás: 24/2001. (IV. 20.) OGY határozat 3. sz. melléklete EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK Miután elvégeztem a Dél-Dunántúli régió településeinek komplex fejlettségi elemzését, a kapott eredményeket a következő hisztogramon (2. ábra) foglaltam össze. Ahogy az jól látható a települések túlnyomó többsége alacsonyan vagy közepesen fejlettnek tekinthető a vizsgált régióban. Mindössze 3 olyan település volt a vizsgált es időszakban, melynek évenkénti kfm mutatóinak átlaga meghaladta a 0,3-et. Ez a 3 település sorrendben: Szántód, Szajk és Zamárdi. db

5 2. ábra A Dél-Dunántúli régió településeinek megoszlása a KFM átlag alapján Települések száma ,024 0,038 0,051 0,065 0,079 0,093 0,106 0,120 0,134 0, ,161 0, KFM kategóriák ,189 0,203 0,216 0,230 0,244 0,258 0,271 0,285 0,299 0,313 0,327 0,340 0,354 Tovább Az előbb felsorolt három település közül 2 Balaton-parti kistérségben található, közvetlen a tóparton. Ezen 2 település teljesítménye nem tekinthető kiugrónak, mivel a Balaton-part turisztikai szempontból igen fejlett, így a folyamatos fejlesztéséneknek köszönhetően a települések komplex fejlettsége is igen magas. Szajk község teljesítménye ezzel szemben azért is tekinthető kiemelkedőnek, mert Dél-Baranyában a mohácsikistérségben található, ahol a kis lélekszámú települések, a munkanélküliség és az idősek aránya és a működő vállalkozások alacsony száma komoly problémát jelent. Az első helyen végzett 3 település eredményénél sokkal meglepőbb, hogy a 3 megyeszékhely Pécs (5.), Kaposvár (15.), Szekszárd (39.) sokkal hátrébb végzett, mint azt a vizsgálat előtt vártam volna. Felhasznált támogatási összegek a Dél-Dunántúli régióban között 2. táblázat Évek Felhasznált támogatások önkormányzat KKV non-profit összesen Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Összesen Ft Ft Ft Ft, K számú OTKA kutatás alapján

6 A vizsgált periódusban 36,6 milliárd Forint támogatás került felhasználásra a Dél- Dunántúli régióban. A támogatások az önkormányzatok, a non-profit szféra és a kis- és középvállalatok (KKV) közötti megoszlása nagyfokú aránytalanságot mutat, mivel a legnagyobb hányadát, 76%-át, azaz hozzávetőlegesen 27,8 milliárd Forintot, az önkormányzatok használhatták fel a pénznek. A non-profit szféra és a KKV-k hasonló arányban, előbbi 10%-ot (kb. 3,7 milliárd Forintot), utóbbi 14%-ot (megközelítőleg 5,1 milliárd Forintot) használhatott fel céljai megvalósításához. 3. ábra Támogatások megoszlása a Dél-Dunántúli régió településein az önkormányzati, non-profit és kis- és középvállalati szektorok között, % 14% 76% önkorm. KKV NP Az vizsgálataim során kitértem arra is, hogy a települések közötti, évenkénti KFM mutatóinak átlagolásával kapott, a vizsgálat periódust jellemező komplex fejlettségi mutatók és a kapott támogatások évenkénti 1 főre jutó támogatási összegének átlaga között milyen szoros az összefüggés, azaz van-e összefüggés a települések fejlettsége és a kapott támogatások mértéke között. A 3. táblázatban látható adatok alapján elmondható, hogy a régió összes települését vizsgálva a támogatások és fejlettség között pozitív irányú, de nagyon gyenge, szignifikáns (r=0, , p=0, ) kapcsolat van, azaz a fejlettebb települések több támogatási forráshoz jutnak, mint a kevésbé fejlettek, de ez nem törvényszerű. A fejlettség mértéke 2,098%-ban (R 2 =0, ) befolyásolja az 1 főre jutó kapott támogatások összegét. Az 1 főre jutó támogatások és a komplex fejlettség közötti korreláció a Dél-Dunántúli régió településein a között periódusban 1 főre jutó támogatás KFM főre jutó támogatás 1 KFM , táblázat

7 A legfejlettebb 10%-nyi település Ezeken a településeken a teljes támogatási összeg megközelítőleg 37,7%-át használhatták fel, ami erős kontrasztban van a legelmaradottabb településeken felhasznált 1,7%-kal. A 3 szféra közötti megoszlása a támogatásoknak hasonló eloszlást mutat, mint a régiós összesítésben. Ezen településeken is a legnagyobb hányad felett a 65 településre jutó támogatások 74%-a felett az önkormányzatok rendelkezhettek, míg a források 18%-át a non-profit szféra szereplői költhették el. A KKV-k nagyon alacsony mértékű támogatást kaptak, mindössze a 65 kiemelt településre jutó teljes támogatás 8%-át. Ezt az aránytalan, a fejlesztéseknek és ezáltal a fejlődésnek gátat szabó kóros megoszlást a 3 szféra között, jól szemlélteti a 4. ábra. 4. ábra Támogatások megoszlása a Dél-Dunántúli régió legfejlettebb településein az önkormányzati, non-profit és kis- és középvállalati szektorok között, % 18% 8% önkorm. KKV NP Kiemelve a régió összes települése közül a komplex fejlettségi mutató alapján a legfejlettebbnek ítélt 65 települést, szintén elvégeztem a KFM és a támogatások mértéke közötti korreláció-analízist, mely hasonló, bár némiképp ellentmondó eredménnyel szolgált, mint a Dél-Dunántúli régió teljes egészének esetében. Ahogy az a 4. táblázatban látható, a vizsgált tényezők között negatív irányú, de szintén nagyon laza kapcsolat és inszignifikáns (r=-0, , p=0, ) van, azaz a fejlettebb települések kevesebb támogatásra jogosultak. A legfejlettebb települések esetében a fejlettség mértéke 0,5578%-ban (R 2 =0, ) befolyásolja az 1 főre jutó kapott támogatások összegét. Ez összhangban is van az Európai Unió célkitűzéseivel, mivel az elmaradott területek fejlesztése a cél.

8 Az 1 főre jutó támogatások és a komplex fejlettség közötti korreláció a Dél-Dunántúli régió legfejlettebb településein a közötti periódusban 1 főre jutó támogatás KFM főre jutó támogatás 1 KFM , táblázat A legelmaradottabb 10%-nyi település A vizsgált régió legelmaradottabb 65 településére az összesen felhasznált támogatási források mindössze 1,7%-a jutott. Ugyanilyen lesújtó képet mutat az 1 főre jutó támogatások átlagos összege is, mely Ft/fő a legelmaradottabb 10%-nyi településen, szemben a legfejlettebbek Ft/fős összegével. Ezen települések átlagos lélekszáma 424 fő volt a között, azaz aprófalvas területekről van szó, melyek jelentős fejlesztésekre szorulnának, de az adatokból is jól látható, hogy a támogatások nem érik el ezen községeket, illetve a nyújtott támogatási lehetőségeket nem tudják kihasználni, mert minden település forráshiánnyal és napi megélhetési gondokkal küzd. A pénzek 3 szféra közötti megoszlása nagyjából megegyezik a régióssal, melyet az 5. ábra szemléltet. A legnagyobb hányad felett a 65 legelmaradottabb településre jutó támogatások 78%-a felett itt is az önkormányzatok rendelkezhettek. A non-profit szféra szereplői 3%-ot költhették el, míg a KKV-k 19%-ot. 5. ábra Támogatások megoszlása a Dél-Dunántúli régió legelmaradottabb településein az önkormányzati, non-profit és kis- és középvállalati szektorok között, % 19% 3% önkorm. KKV NP

9 A korreláció-analízist a legelmaradottabb 65 település esetében is elvégeztem, ahol az előzőekhez hasonló eredményeket kaptam, azaz a komplex fejlettség és az 1 főre jutó támogatások között pozitív irányú és inszignifikáns, laza kapcsolat (r=0, , p=0, ) van, melyet az 5. táblázatban láthatunk. Az 1 főre jutó támogatások és a komplex fejlettség közötti korreláció a Dél-Dunántúli régió legelmaradottabb településein a között periódusban 1 főre jutó támogatás KFM főre jutó támogatás 1 KFM , táblázat KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Következtetésként elmondható, hogy a vizsgált régió településeinek esetében a komplex fejlettség nagyon kis mértékben határozza meg az 1 főre jutó kapott támogatások összegét. Ezzel szemben a legelmaradottabb és legfejlettebb 10 %-nyi településen a korrelációs együtthatók értéke szintén nagyon alacsony, viszont inszignifikáns. Összegezve a kapott eredményeket, elmondható, hogy a KFM és a kapott támogatás mértéke között minimális kapcsolat van, előbbi alig pár százalékban befolyásolja a támogatásokat. IRODALOMJEGYZÉK Könyvek (1) ELTE Regionális Földrajzi Tanszék [2005]: Regionális elemzési módszerek. (2) ENYEDI György [1998]: Sikeres régiók IN Tények könyve: régiók. Greger-Delacroix old. (3) LENGYEL Imre [2003]: Verseny és területi fejlődés: térségek versenyképessége Magyarországon. JatePress. Szeged ( augusztus 30.) (4) KSH [1998]: Baranya Megye Statisztikai Évkönyve Pécs. (5) KSH [1999]: Baranya Megye Statisztikai Évkönyve Pécs. (6) KSH [2000]: Baranya Megye Statisztikai Évkönyve Pécs. (7) KSH [2001]: Baranya Megye Statisztikai Évkönyve Pécs. (8) KSH [2002]: Baranya Megye Statisztikai Évkönyve Pécs. (9) KSH [2003]: Baranya Megye Statisztikai Évkönyve Pécs. (10) KSH [2004]: Baranya Megye Statisztikai Évkönyve Pécs. (11) KSH [2006]: Magyarország nemzeti számlái Budapest. Folyóiratok (12) NEMES Nagy József [1997]: Régiók, regionalizmus. Educatio 3. sz old. (13) LENGYEL Imre [2000]: A regionális versenyképességről. Közgazdasági Szemle. XLVII. évf december old. (14) FARKAS Beáta LENGYEL Imre [2001]: Regionális versenyképesség és kohézió az Európai Unióban. Tér és Társadalom sz old. (15) BARNA MOLNÁR JUHÁSZ [2005]: Megújuló területpolitika: előtérben a területi versenyképesség. Területi Statisztika 8. (45.) évf. 6. sz old.

10 (16) LENGYEL Imre [2006]: A regionális versenyképesség értelmezése és piramismodellje. Területi Statisztika. 9. (46.) évf. 2. sz old. (17) LUKOVICS Miklós [2006]: A magyar megyék és a főváros versenyképességének empirikus vizsgálata. Területi Statisztika. 9. (46.) évf. 2. sz old. (18) MARTON István, Dr. [2006]: Települések fejlettségének komplex statisztikai elemzése a Balaton régió példáján. Területi Statisztika. 9. (46.) évf. 3. sz old. Kéziratok, kutatási eredmények (19) FALUVÉGI Albert [2001]: A társadalmi-gazdasági jellemzők területi alakulása az átmenet időszakában és várható hatásai (20) MEZEI Cecília [2001]: A helyi gazdaságfejlesztés szerepe a települések versenyképességének alakulásában (21) KELLER Gábor [2006. július 07.]: Dél-Dunántúli Régió Logisztikai helyzete, stratégiai fejlesztésének programja ( (22) LENGYEL Imre [2003]: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben ( szeptember 5.) (23) KOLTAI Zoltán [2005]: A magyarországi városok versenyképességének lakossági megítélése IN A tudományos kutatók felelőssége ( július 25.) (24) LENGYEL Imre DEÁK Szabolcs: Az országok és régiók versenyképességének mérésére alkalmazott módszerek. Kézirat Internetes hivatkozások (25) (IV. 20.) OGY határozat 3. sz. melléklete (26) (VI.28.) OGY határozat 3. sz. melléklete