AEGON Magyarország Lakástakarékpénztár Zártkörűen Működő Részvénytársaság

Átírás

1 AEGON Magyarország Lakástakarékpénztár Zártkörűen Működő Részvénytársaság Tőkekövetelmény számítási szabályzat Hatályos: től

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. BÁZELI TŐKEEGYEZMÉNY MAGYARORSZÁGI JOGGYAKORLAT TŐKEMEGFELELÉS AZ 1. PILLÉR SZERINT SZTENDERD MÓDSZER HITELKOCKÁZAT HITELKOCKÁZAT TŐKEKÖVETELMÉNYE A TŐKEKÖVETELMÉNY KISZÁMÍTÁSA A SZEGMENTÁLÁS MENETE, KITETTSÉGI OSZTÁLYOK MÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK KITETTSÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA SZÁRMAZTATOTT ÜGYLET ÉS NETTÓSÍTOTT TÉTELEK PARTNERKOCKÁZAT PARTNERKOCKÁZATI TŐKEKÖVETELMÉNY SZÁMÍTÁSA PIACI (KERESKEDÉSI) KOCKÁZAT PIACI KOCKÁZAT TŐKEKÖVETELMÉNYE KAMATKOCKÁZAT TŐKEPOZÍCIÓ KOCKÁZAT DEVIZAKOCKÁZAT MŰKÖDÉSI KOCKÁZAT A MŰKÖDÉSI KOCKÁZATOKNAK VALÓ KITETTSÉG MÉRÉSE, ÉRTÉKELÉSE MŰKÖDÉSI KOCKÁZATOK TŐKEKÖVETELMÉNYE A TŐKESZÜKSÉGLET KISZÁMÍTÁSA ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK... 9 Tőkekövetelmény számítási szabályzat 1

3 1. Bázeli Tőkeegyezmény A Bázel II-es Tőkeegyezmény egy nemzetközi kezdeményezés, amelynek célja, hogy egy kockázatérzékenyebb keretet hozzon létre a szavatoló tőke kiszámításához szükséges kockázatértékeléshez és azon minimum tőkeszükséglet meghatározásához, amellyel egy pénzügyi intézménynek rendelkeznie kell. A Bázel II-vel a Bázeli Bizottság bevezetett egy három pilléren alapuló koncepciót, amely arra törekszik, hogy összehangolja a szabályozói előírásokat a kockázatkezelés gazdasági alapelveivel. Az 1. pillér határozza meg a szabályozói minimális tőkekövetelményt a hitelezési kockázatra, a piaci kockázatra és a működési kockázatra vonatkozóan. A teljes Bázel II-es csomagot 2006 végéig ültették át a nemzeti jogrendszerekbe. 2. Magyarországi joggyakorlat a) Az Európai Parlament és Tanács június 14-én elfogadta a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról, valamint a befektetési vállalkozások és a hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló irányelveket. E két direktíva hazai adaptálásaként július 30-án megjelent a Kormány 196/2007. számú rendelete a hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről. A hitelintézeti törvény kibővült a Bázel II.-höz kapcsolódó előírásokkal, emellett új kormányrendeletek is születtek. Napjainkban a hitelkockázat aktuális szabályozását a következő négy jogszabály tartalmazza: Hitelintézeti törvény (1996 évi CXII törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról), 196/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet a hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről; 200/2007. (VII.30.) Kormányrendelet a működési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről; 250/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól. b) Jelen dokumentumban - a fenti rendeleteken kívül - az alábbi jogszabályok kerültek felhasználásra: 244/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet - a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól 381/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet - a hitelintézet partnerkockázatának kezeléséről 380/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet - a hitelintézetek értékpapírosítási tőkekövetelményéről c) A Bázel II. tőkeegyezmény alapján a pénzintézeteknek lehetőségük van különböző módszerek között választani a tőkekövetelményük meghatározása során. Az Aegon Magyarország Lakástakarékpénztár Zrt. (a továbbiakban: Lakástakarékpénztár) a rendeletben megadott lehetőségek közül a Sztenderd módszer (Basel II STD) alkalmazása mellett döntött Tőkemegfelelés az 1. pillér szerint A magyar törvények szerint a pénzintézeteknek kockázattal súlyozott eszközök 8%-át meghaladó minimum szavatoló tőke szinttel kell rendelkeznie. A kockázattal súlyozott összes Tőkekövetelmény számítási szabályzat 2

4 eszköz (RWA) a Sztenderd módszer alapján kalkulált hitelkockázatok kockázattal súlyozott eszközök, a piaci kockázatok kockázattal súlyozott eszközök és működési kockázatok kockázattal súlyozott eszközök összege. A szavatoló tőke követelmény (az RWA 8%-a) a hitelkockázatok tőkekövetelményéből, a piaci kockázatok tőkekövetelményéből és a működési kockázatok tőkekövetelményéből áll elő. 3. Sztenderd módszer A sztenderd módszer lényege, hogy a szabályozás által előre meghatározott kockázati súlyok állnak rendelkezésre (melyek az elismert minősítő intézmények által meghatározott hitelminősítése alapján állnak elő) a kockáztatott érték meghatározásához, ezért ez a módszer általánosabb és nem épít a pénzintézetnél felhalmozott, az ügyfélre vonatkozó információkra (belső minősítés(ek)re), azonban egyszerű és könnyen kezelhető keretet biztosít a tőkekövetelmény gyors meghatározásához. A kitettségek kockázati súlyának meghatározása során az elismert minősítő intézmények (pl: Moody s, Standard and Poor s, Fitch) által kiadott külső minősítések kategorizálásra kerülnek (az összesen hat minősítési kategóriába), mely kategóriákhoz vannak a kockázati súlyok meghatározva. Amennyiben egy ügyfélnek több, eltérő kategóriába tartozó minősítése is rendelkezésre áll, akkor két kategória esetén a rosszabbat, több kategória esetén a második legjobbat kell alapul venni a kockázati súly meghatározásához. Egy minősítési kategóriához több kockázati súly is tartozik attól függően, hogy milyen ügyfél szegmensbe tartozik az ügyfél akivel szemben a kitettség fennáll. 4. Hitelkockázat a) A hitelkockázat az amiatt bekövetkező veszteség kockázata, hogy a másik fél elmulasztja a pénzintézet felé fennálló fizetési kötelezettségeinek vagy azok egy részének teljesítését, azaz a másik fél általi nemfizetés vagy nemteljesítés kockázata. A másik fél" kifejezés általános (összefoglaló) értelemben használandó, beleértve az adóst, a kezest, a (viszont)biztosítót, a partnert, a kibocsátót, stb. b) A hitelkockázatot előidézheti a másik fél fizetési vagy teljesítési képességének vagy hajlandóságának hiánya; vagy az őt ebben megakadályozó események vagy külső felek által hozott intézkedések. Így a hitelkockázat magában foglalja az ország-, a felhígulási, a fizetési és a partnerkockázatokat is. A hitelkockázat elsősorban hitelezési tevékenységből, függő kötelezettségekből, garancianyújtásokból ideértve az akkreditívet és a kölcsönnyújtásra vállalat kötelezettséget a kötvényekbe és adóslevelekbe való befektetésekből, a pénzpiaci ügyletekből és más kapcsolódó tevékenységekből ered. 4.1 Hitelkockázat tőkekövetelménye A Bázel II szerint számolt hitelkockázat minimum tőkekövetelménye a kockázattal súlyozott eszközök 8%-a. A sztenderd módszerben a kockázattal súlyozott eszközök kiszámítása az egyedi kitettség megfelelő kockázati súllyal történő megszorzása útján történik. Tőkekövetelmény számítási szabályzat 3

5 4.2 A tőkekövetelmény kiszámítása a) A hitelkockázati kitettségekre szükséges tőkekövetelmény kiszámítása a vonatkozó kormányrendelet 196/2007. (VII. 30.) Korm. rendelet - a hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről - szerint történik. b) A tőkeszámítás során a kitettséghez és a fedezethez is kockázati súlyok kerülnek meghatározásra a hatályos kormányrendeletben foglaltak alapján. A kockázati súlyok meghatározását követően a kitettség és a fedezet értékét módosító korrekciós tényezők számba vétele és alkalmazása történik. Ezt követően a kockázattal súlyozott kitettség érték meghatározható az alábbiak alapján: Kockázattal súlyozott kitettség érték = Korrigált kitettség érték x Kockázati súly, azaz RWA = E* x RW, illetve Tőkekövetelmény = RWA x 8%. A fedezetek kockázat csökkentő hatása abban nyilvánul meg, hogy a fedezet által fedezett kitettség részen a fedezet kockázati súlyát lehet alkalmazni. Amennyiben a fedezet korrigált értéke teljesen fedezi a kitettség korrigált értékét, akkor a teljes korrigált kitettség értékre alkalmazható a fedezet kockázati súlya. Amennyiben a korrigált fedezeti érték csak részben fedezi a korrigált kitettség értéket, úgy a fedezett részre a fedezet kockázati súlya, a kitettség részre a kitettség kockázati súlya alapján kell a kockázattal súlyozott kitettség értéket meghatározni az alábbiak alapján: Kockázattal súlyozott kitettség érték= (Korrigált kitettség érték Korrigált fedezet érték) x Kitettség kockázati súlya + Korrigált fedezeti érték x Fedezet kockázati súlya, azaz RWA = (E* - C*) x RWE + C* x RWC, illetve Tőkekövetelmény = RWA x 8%. c) Összegezve a tőkekövetelmény számítás az alábbi lépések alapján hajtható végre: 1. Kockázati súlyok kiosztása (mind kitettségekre, mind fedezetekre) 2. Kitettség érték és fedezet érték korrekciók elvégzése 3. Kitettség fedezet allokáció végrehajtása 4. Kockázati súlyok helyesbítése 5. Kockázattal súlyozott kitettség érték meghatározása 6. Tőkekövetelmény meghatározása 4.3 A szegmentálás menete, kitettségi osztályok a) A sztenderd módszer szerint a teljes ügyfélállományt az alábbi szegmensekbe kell besorolni: Központi kormánnyal és központi bankkal szembeni kitettség (szuverén) Regionális kormánnyal és helyi önkormányzattal szembeni kitettség Közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettség Multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettség Nemzetközi szervezettel szembeni kitettség Hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettség Vállalkozással szembeni kitettség Lakossággal szembeni kitettség Ingatlannal fedezett kitettség Késedelmes tétel Fedezett kötvény formájában fennálló kitettség Kollektív befektetési értékpapír Egyéb kitettség b) A csoportok definícióit a 196/2007 Korm.rendelet III-IV-V. Fejezetei tartalmazzák. Tőkekövetelmény számítási szabályzat 4

6 Az egyes csoportokba sorolt eszköz-tételek kockázati súlyait, a súlyozásnál figyelembe vehető preferenciákat és azok alkalmazásának feltételeit ugyancsak a kormányrendelet fenti fejezetei rögzítik. 4.4 Mérlegen kívüli tételek kitettségének meghatározása a) A mérlegen kívüli tételek a sztenderd módszer szerint számolva átválthatók a hitelezési kitettséggel megegyező formába. A mérlegen kívüli tételekre általában jellemző, hogy 100%-os súlyt kapnak. Kivételt képeznek ez alól a 0%-os, 20%-os és 50%-os kockázati súllyal bíró tételek: 0%-os, azaz kockázatmentes tételek csoportja. Ide tartoznak a kölcsönnyújtás, az értékpapír vásárlás, a bankgarancia és a bankkezesség nyújtására és egyéb kockázatvállalásra vonatkozó le nem hívott hitelkeret. 20%-os, azaz alacsony kockázati súllyal bíró mérlegen kívüli tételek. A kategória jellemzője, hogy az ide sorolt tételek rövid lejáratúak. 50%-os csoportba kerülnek azok a tételek, amelyek közepes kockázati súlyúnak tekinthetők. Ezek jellemzője, hogy az éven túlnyúló lejárati tételek. b) A csoportok definícióit a 196/2007 Korm.rendelet IV. Fejezete tartalmazza. 4.5 Származtatott ügylet és nettósított tételek A Bázel II sztenderd módszertani szerinti hitelkockázati jelentésekben a származtatott ügyletek számításának módját partnerkockázati tőkekövetelmény számítása tartalmazza Partnerkockázat A partnerkockázatot a pénzügyi intézményekkel (hitelintézetek, befektetési vállalkozások, biztosítótársaságok, alapkezelők stb.) szembeni hitelkockázattal azonosítjuk, azaz nem csak a kereskedési pozíciók (piaci kockázattal rendelkező tételek) tartoznak ide, hanem pl. a bankközi ügyletek is Partnerkockázati tőkekövetelmény számítása A partnerkockázati tőkekövetelményt a banki könyvekben szereplő származtatott ügyletekre kell kiszámolni. A 196/2007. VII. 30. Korm. rendelet a hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről (röviden: Hkr.), V. fejezet, 18. szerint származtatott ügyletnek minősül: 18. (1) Származtatott ügylet a) a kamatlábszerződés, amely lehet 1. egyvalutás kamatláb swapügylet, 2. bázis swapügylet, 3. tőzsdén kívüli határidős kamatláb-megállapodás, 4. tőzsdei határidős kamatlábügylet, 5. vásárolt kamatlábopció és 6. egyéb, hasonló jellegű szerződés; b) a devizaügylet és az arannyal kapcsolatos szerződés, amely lehet 1. egy időpontra vonatkozó, devizás kamatláb swapügylet, 2. tőzsdén kívüli határidős devizaszerződés, 3. tőzsdei határidős devizaügylet, 4. megvásárolt devizaopció, 5. egyéb, hasonló jellegű szerződés és 6. az 1-5. alpontban szereplőhöz hasonló jellegű, arannyal kapcsolatos szerződés; valamint Tőkekövetelmény számítási szabályzat 5

7 c) az a) pont 1-5. alpontjához és a b) pont 1-4. alpontjához hasonló jellegű, más referencia eszközt tartalmazó szerződés. (2) A származtatott ügylet értékelését és kockázati súlyozását a hitelintézet partnerkockázatának kezeléséről szóló 381/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet határozza meg. 5. Piaci (kereskedési) kockázat a) A pénzügyi intézeteknek fel kell mérniük a piaci kockázataikat is és be kell venniük a tőkeszámításban kiegészítésként a hitelkockázatok mellett. b) A piaci kockázat annak a kockázata, hogy pénzügyi eszközök piaci értéke vagy a jövőbeni pénzáram ingadozik a piaci kockázati tényezők mint például különböző árak (pl. kötvény, értékpapír és árutőzsdecikkek árai), a ráták (pl. kamatlábak vagy árfolyamok) és más tényezők (pl. kockázati felár) változása miatt. Ez a kockázat keletkezhet a különböző pénzügyi eszközökkel való piacbefolyásolás, kereskedés vagy pozícióépítés miatt. A piaci kockázat a mérlegben lévő és a mérlegen kívüli pozíciók veszteségi kockázataként jelentkezik, ami a piaci árak változásának következtében jön létre. c) Ebből következik, hogy a piaci kockázat tárgyát az alábbi kockázatok képezik: pénzügyi instrumentumokkal és a kereskedési könyvekben lévő értékpapírokkal kapcsolatos kockázatok árfolyam kockázatok az egész Lakástakarékpénztáron belül d) A piaci kockázatokra vonatkozó előírásokat a 244/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet tartalmazza. 5.1 Piaci kockázat tőkekövetelménye a) A Lakástakarékpénztár a sztenderd módszert használja a kereskedési könyvi pozícióira vonatkozó tőkeszükséglet kiszámítására. b) A kockázatok sztenderd módszer szerinti mérése a következőkkel foglalkozik: kamatkockázatok, tőke pozíciók kockázata, árfolyamkockázat Kamatkockázat A sztenderd keret méri azt a kockázatot, amely az adóssági értékpapír pozíciók és egyéb a kereskedési könyvben szereplő, kamatszázalékokkal kapcsolatos instrumentumok tartásával vagy vállalásával kapcsolatos. A keretben foglalt instrumentumok tartalmazzák az összes fix és lebegő kamatozású adóssági értékpapírokat. A minimális tőkekövetelmény két részből tevődik össze. Az egyik az egyedi kockázat, amely valamely értékpapírral kapcsolatban Tőkekövetelmény számítási szabályzat 6

8 jelentkezik, a másik a portfólióban lévő kamatkockázat, amely az általános piaci kockázat. Az egyedi kockázatra képzett tőkekövetelménynek az a feladata, hogy védjen az egyes értékpapírok kedvezőtlen árváltozásaitól; az általános piaci kockázatra vonatkozó követelményeknek célja pedig, hogy csökkentsék piaci szintű kamatváltozásokból adódó veszteségeket Tőkepozíció kockázat A Bázel II minimális tőke sztenderdet ír elő a kereskedési könyvben lévő tőkepozíciók tartásával és vállalásával kapcsolatos kockázatok fedezésére. A követelmény egyaránt alkalmazandó valamennyi instrumentumban lévő rövid és hosszú pozícióra, amely a részvényekhez hasonló viselkedést mutat. A kamatkockázat kiszámításának metodikájához hasonlóan itt is két külön számítást alkalmazunk az egyedi kockázat piaci kockázat esetében Devizakockázat Ez a kockázat a külföldi devizákban tartott vagy vállalt pozíciókból eredő kockázatot jelenti. 6. Működési kockázat Bázel II-es ajánlás a működési kockázatot az emberek, a belső folyamatok és rendszerek nem megfelelő vagy hibás működése, illetve külső tényezők által előidézett veszteségek kockázataként definiálja. A működési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről a 200/2007. (VII. 30.) Korm. rendelet rendelkezik. 6.1 A működési kockázatoknak való kitettség mérése, értékelése A Lakástakarékpénztár jogszabály szerinti működési kockázati tőkekövetelményének meghatározásához az alapmutató módszerét alkalmazza. 6.2 Működési kockázatok tőkekövetelménye A Fejlett mérési módszer szerinti működési kockázat tőkekövetelménye a 200/2007. (VII. 30.) Korm. rendelet alapján van meghatározva. 6.3 A tőkeszükséglet kiszámítása a) A Lakástakarékpénztár kiterjedt, átfogó működési kockázati keretrendszert működtet, ami részét képezi az AEGON Magyarország működési kockázatkezelési rendszerének. Ez a rendszer magában foglalja a kockázatok felmérését, a veszteségadatok gyűjtését, kulcs kockázati mutatószámokat és a hozzájuk kapcsolódó limiteket. A rendelkezésre álló adatok azonban nem érik el a 200/2007. Korm. rendeletben a fejlett mérési módszer bevezetéséhez megkövetelt 3 éves időtávot, ezért a Lakástakarékpénztár a működési kockázati tőkekövetelményének meghatározásához az alapmutató módszerét alkalmazza. Tőkekövetelmény számítási szabályzat 7

9 b) Az irányadó mutató a Lakástakarékpénztár eredménykimutatása alapján i. a kapott kamat és kamat jellegű bevétel, valamint a fizetett kamat és kamat jellegű ráfordítás különbözete, és ii. a bevételek forgatási célú részvényekből, részesedésekből (osztalékok, részesedések), kapott (járó) jutalék- és díjbevételek, pénzügyi műveletek nettó nyeresége és egyéb bevételek üzleti tevékenységből, valamint a fizetett (fizetendő) jutalék- és díjráfordítások, pénzügyi műveletek nettó veszteség különbözete összegének hároméves számtani átlaga. c) Ameddig a Lakástakarékpénztár az üzleti tevékenysége megkezdésének napjától számítva még nem működik három éve, vagy tevékenységi kör változása miatt nem áll rendelkezésre adat, akkor a rendelkezésre nem álló időszak, üzletág vagy tevékenység vonatkozásában az éves beszámoló adatai helyett az üzleti tervében szereplő, becsült adatokat kell figyelembe vennie. Amennyiben az rendelkezésre áll, akkor az irányadó mutató számítása során a számítást megelőző három üzleti év könyvvizsgáló által hitelesített éves beszámolóját kell figyelembe venni. d) Az irányadó mutató számítása során csak a pozitív előjelű összeget lehet figyelembe venni. Ha az összeg egy év vonatkozásában negatív vagy nulla, akkor a fennmaradó két évhez tartozó pozitív összegek számtani átlagát kell figyelembe venni. Ha az összeg két év vonatkozásában negatív vagy nulla, akkor kizárólag annak az évnek az adatát kell figyelembe venni, amelynek esetében az összeg pozitív. e) Az irányadó mutatóra vonatkozó számítások során nem vehető figyelembe i. az értékvesztéssel, értékvesztés visszaírással, céltartalékképzéssel vagy céltartalékfelhasználással kapcsolatos ráfordítás és bevétel, kivéve a h) pont szerinti értékvesztést, értékvesztés-visszaírást, céltartalékképzést vagy céltartalék-felhasználást (céltartalékfelszabadítást), ii. az általános igazgatási költség, iii. az azonos összevont alapú felügyelet alá tartozó hitelintézettől, befektetési vállalkozástól és a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozástól származó osztalék és részesedés, valamint iv. a kiszervezett tevékenység szerződés szerint nem a Lakástakarékpénztár anyavállalatának vagy leányvállalatának fizetett ellenértéke. f) Az e) ponttól eltérően, a Lakástakarékpénztár a kiszervezett tevékenység szerződés szerinti, fizetett ellenértékét levonhatja az irányadó mutató számítása során, ha a kiszervezett tevékenységet végző hitelintézet, befektetési vállalkozás és hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozás, és a Lakástakarékpénztárnak nem anyavállalata vagy leányvállalata. g) Az irányadó mutató számítása során nem vehető figyelembe i. a kereskedési könyv részét nem képező tételek ide nem értve a devizát eladásából realizált bevétel, a pénzügyi műveletek nettó nyereségében és a pénzügyi műveletek Tőkekövetelmény számítási szabályzat 8

10 nettó veszteségében szereplő eredmény, az egyéb bevételek üzleti tevékenységből között szereplő bevétel, ii. az egyéb bevételek üzleti tevékenységből között szereplő, biztosítási események miatti kártérítésből származó bevétel. h) A Lakástakarékpénztár jelenleg nem vezet kereskedési könyvet. Amennyiben a Lakástakarékpénztár mégis vezetne kereskedési könyvet, abban az esetben az irányadó mutató számítása során figyelembe kell venni az eredménykimutatásában szereplő, a kereskedési könyv szerint nyilvántartott valamennyi mérlegbeli és mérlegen kívüli tétel értékeléséből ideértve a valós értéken történő értékelésből származó eredményt (értékvesztést és értékvesztés-visszaírást, pozitív vagy negatív értékelési különbözetet, valamint a kereskedési célú derivatív ügyletek várható veszteségére történő céltartalékképzést és céltartalék-felszabadítást). i) A működési kockázat tőkekövetelménye az irányadó mutató tizenöt százaléka. 7. Záró rendelkezések (a) (b) Jelen Szabályzatot a Lakástakarékpénztár Igazgatósága fogadta el augusztus 7. napján. Jelen Szabályzat a Lakástakarékpénztár tevékenységi engedélyének a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete általi kiadásának napján lép hatályba. (c) Jelen Szabályzat rendszeresen, legalább egy évben egyszer, az aktuális változásoknak megfelelően felülvizsgálatra és módosításra kerül. Tőkekövetelmény számítási szabályzat 9