TUDOMÁNYOS MOZAIK 6. kötet Els rész

Átírás

1 Tomori Pál Fıiskola TUDOMÁNYOS MOZAIK 6. kötet Elsı rész 2009

2 ISBN Ö ISBN Kiadó: Tomori Pál Fıiskola Felelıs vezetı: Dr. Meszlényi Rózsa

3 Tomori Pál Fıiskola TUDOMÁNYOS MOZAIK 6. kötet Elsı rész Tudomány-területek találkozása Kalocsa, 2009

4

5 Lektorálta: Dr. Szőcs Olga Dr. habil Horváth Attila Szerkesztıbizottság: Tompáné Dr. Daubner Katalin Dr. Miklós György Miklósné Zakar Andrea Balázs Judit

6

7 Tartalomjegyzék Elıszó PLENÁRIS ÜLÉS ELİADÁSAI Dr. Popp József Élelmezésbiztonság a környezetbiztonság tükrében Dr. Hegedüs Tibor Innováció a hazai és nemzetközi csillagászatban MAGYAR NYELVŐ ELİADÁSOK Allgeier Magdolna Quo vadis dialektus Asbóth Miklós Kalocsa településszerkezetének kialakulássa Bánhegyi Péter Néhány megjegyzés a gazdasági növekedés eltérı megközelítéseirıl Budaházy György Méretgazdaságosság vagy entrópia? Dános Anikó A globális pénzügyi válság kialakulás és reálgazdasági hatásai Domboróczky Zoltán Vevıszolgálat vs. vevıkiszolgálás Dr. Kohány András Az elektronikus aláírás szerepe a jognyilatkozatok hitelesítésében

8 Dr. Kovács Levente Az elszámolásforgalom jelene és jövıje Dr. habil T. Litovkina Anna Vargha Katalin A magyar antiproverbiumok néhány általános kérdése és elsı kérdıíves felmérése Abstracts

9

10

11 Elıszó Elıszó Fennállása óta a Tomori Pál Fıiskola minden év novemberében megrendezi a Magyar Tudományos Akadémia által kezdeményezett, a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódó konferenciáját. Ennek köszönhetıen az idén immár hatodik alkalommal kerülhetett sor erre az ünnepi eseményre jeles magyar, illetve külföldi oktatók és kutatók együttmőködésével. Konferenciánk már az elmúlt évek folyamán túllépte a hazai kereteket, így külföldi, romániai és szlovákiai vendégeink emelik eseményük színvonalát. A jelen kiadvány a konferencia szerkesztett anyagát tartalmazza, és a három kötet is jelzi az elıadók hatalmas, az eddigi éveket felülmúló érdeklıdését az esemény iránt. Egy ilyen ünnepi együttlét mindig jó jelzés egy intézmény számára, hogy lemérhesse tudományos munkájának bizonyos eredményeit és vonzerejét. Kétségtelen, hogy ez a kiadványunk is jól mutatja, a Tomori Pál Fıiskola rövid fennállása óta mekkora fejlıdésen ment keresztül a tudományos élet területén, bekapcsolódva a nemzetközi vérkeringésbe is. Ezeket számba véve és ismerve a kötetek gazdagságát, jó szívvel ajánlom minden érdeklıdınek idei sokszínő kiadványunkat. Dr. Meszlényi Rózsa PhD. fıiskolai tanár rektor Kalocsa, november

12

13 PLENÁRIS ÜLÉS ELİADÁSAI

14

15 Tudományos Mozaik 6. TPF ÉLELMEZÉSBIZTONSÁG A KÖRNYEZETBIZTONSÁG TÜKRÉBEN Dr. Popp József egyetemi tanár, az Agrárgazdasági Kutató Intézet fıigazgató-helyettese Árkilengések persze korábban is elıfordultak, e legutóbbi ársokkot azonban számos tényezı együttesen idézte elı. A legfontosabb tényezık körébe tartozik a mezıgazdasági termelést és kereskedelmet befolyásoló ökológiai és biológiai természető tényezık, a makrogazdasági környezetre ható tényezık (pl. a népesség és fogyasztói jövedelmek növekedése, kıolaj világpiaci árának alakulása) és az agrár- és kereskedelempolitikai tényezık (pl. kereskedelemkorlátozó intézkedések, reformok, bioüzemanyaggyártás ösztönzése). Az élelmiszer-, energia- és a környezetbiztonság egyensúlyának megteremtése fontos feladat az EU-ban, mert a földhasználatért folyó verseny tovább élezıdik, ugyanis a földterületért (vízfelhasználásért) az élelmiszeripar versenyez a takarmány-, energia- és vegyiparral (lebomló csomagolóanyag-gyártás), továbbá a környezetvédelem, a biodiverzitás és a rekreáció is egyre inkább felértékeli a termıföldet. 1. A világgazdasági válság hatása a globális agrártermelésre A 2006/2007. gazdasági évtıl a legtöbb mezıgazdasági termék ára gyors emelkedésnek indult és rekordokat döntött. Árkilengések persze korábban is elıfordultak, e legutóbbi ársokkot azonban számos tényezı együttesen idézte elı. Ehhez egyértelmően hozzájárult a rövidlátó gazdaságpolitika is. A világgazdasági válság Ugyanakkor a média az élelmiszerárak ugrásszerő növekedését inkább a feltörekvı gazdaságok (pl. Kína és India) élelmiszerfogyasztási szerkezete átalakulásának és a bioüzemanyag-gyártás növekvı nyersanyagfelhasználásának tulajdonította (Braun, von et al., 2008). Feltehetjük a kérdést, hogy csökkenı élelmiszerárak esetében a bioüzemanyag-termelés miért nem akadályozza meg a termelıi árak zuhanását. Az viszont igaz, hogy árnövekedésnél sokkal nagyobb hatást fejt ki az élelmiszerárak alakulására a bioüzemanyag-elıállítás. Az élelmiszerár-sokkot kiváltó tényezıket három fı csoportba sorolhatjuk: a mezıgazdasági termelést és kereskedelmet befolyásoló ökológiai és biológiai természető tényezık; a makrogazdasági környezetre ható tényezık (népesség és fogyasztói jövedelmek növekedése, kıolaj világpiaci árának drasztikus emelkedése stb.) és az agrár- és kereskedelempolitikai tényezık (kereskedelemkorlátozó intézkedések, reformok, bioüzemanyag-gyártás ösztönzése stb.). A felsorolt tényezık egy része rövidebb, a másik hosszabb távon fejti ki hatását. Míg pl. a termelés visszaesése a vezetı agrártermelı és -exportır országokban inkább csak éven belül (ciklikusan) befolyásolja a piacokat, egyes makrogazdasági tényezık sokéves idıszakon átívelı strukturális változásokat idéznek elı. A ciklikus kilengések és a fundamentális szerkezeti változások kellemetlen mellékhatásai csillapításának, a piacok stabilizálásának egyik eszköze a modern biotechnológia alkalmazása. Vajon paradigma-váltásnak lehetünk szemtanúi? Napjainkban a szabad kereskedelem helyett a protekcionizmus, az élelmezésbiztonság helyett az önellátás, a magánkészletezés helyett az állami készletezés erısödése az import helyett az élelmiszer-termelés kiszervezése figyelhetı meg (1. ábra). Dél-Korea, Kína, az Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia és Japán óriási földterületeket vásárol/bérel Afrikában, Ázsiában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken, de már Oroszország és Ukrajna is felkerült a befektetık listájára (Braun és Meinzen, 2009). A globális élelmiszerkosár inflációval korrigált ára három évtized alatt, egészen 2006-ig, közel a felére csökkent. Ekkortól a nemzetközi kereskedelem hatására és a spekulatív tıke áru

16 Élelmezésbiztonság a környezetbiztonság tükrében Dr. Popp József piacokra történı átáramlásával drámai mértékben nıtt élelmiszerár. Az alacsony készletek ellenére nem volt jele komoly élelmiszerhiánynak. Az élelmiszerválság egyik kiváltó oka tehát a évi pénzügyi válság volt, de a (mennyiségi és minıségi) élelmiszerkereslet növekedése és a klímaváltozás (lásd szárazság Ausztráliában) is komoly szerepet játszott. A CRB élelmiszer-árindexe 2006 áprilisa és 2008 áprilisa között 60%-kal nıtt, majd az évi szintre csökkent, ami az közötti idıszakhoz képest magasabb árindexet jelent (2. ábra). Míg a mezıgazdasági termékek piacát korábban inkább a kínálat vezérelte, ma egyre inkább a kereslet válik meghatározóvá, mennyiségi és minıségi értelemben egyaránt. A gazdasági recesszió azonban átmenetileg háttérbe szorította a nemzetközi kereslet folyamatos növekedését. 1. ábra Országok, amelyek élelmezésbiztonsági okokból más országokban bérelnek földeket Országok, amelyek termıföldet bérelnek Ezer hektár Egy-egy négyzet 50 ezer hektárnak felel meg, ahol ennél kisebb a külföldiek által bérelt terület, ott egy négyzet szerepel. Forrás: UNEP/GRID-ARENDAL A CRB élelmiszer-index alakulása (1984. május április) Árak elrugaszkodása a piaci fundamentumoktól Tıke menekülése, bıséges kínálat Termékek: búza (Kansas City, Minneapolis), cukor,hízómarha, hízósertés, kakaó, kukorica, szójaolaj, vaj, sertészsír 2. ábra Forrás: CRB Reuters/Jefferies

17 Tudományos Mozaik 6. TPF Ma már kijelenthetjük, hogy az élelmiszerválság jó próba volt a következı élelmiszerár-sokk elıtt. A világgazdasági recesszió azonban gyorsan csökkenı élelmiszerárakhoz vezetett, amelyek még így is sokkal stabilabbak, mint egyéb árucikkek árai. A világgazdasági válság tehát a mezıgazdaságot kevésbé érinti, mert jövedelemtámogatásban részesül (más szektorok általában nem). Az élelmiszerkereslet csekély jövedelem-rugalmassága ellenére a magasabb hozzáadott-értékkel rendelkezı termékek iránti kereslet stabil marad, ha nem is nı látványosan. A recesszió egyszer véget ér, azután újra emelkedni fognak az élelmiszerárak. A kormányok adósságállományának növekedése, gazdasági ösztönzése azonban újabb gazdasági válságot idézhet elı (elhúzódó válsággal számolhatunk). 2. Élelmezésbiztonság A világon évente 1,2%-kal (70-80 millió fıvel) nı a népesség. Az elırejelzések szerint tíz év múlva a világ lakosságának 84%-a a fejlıdı és feltörekvı országokban, egyharmada Kínában és Indiában él majd. E két ország, de az egész távol-keleti térség egyre maghatározóbb szerepet játszik a világgazdaságban. Az ázsiai kontinens részesedése a globális GDP-bıl tíz év múlva meghaladhatja a 30%-ot. Míg Ázsia gazdasági növekedése továbbra is átlagban 4-5% körülire becsülhetı, Kínáé várhatóan 7,5%, Indiáé 6,8% lesz középtávon (3. ábra). Dél- Amerikában Argentína és Brazília gazdasági növekedése éves átlagban 3% körül alakul. Nem szabad megfeledkezni a hozzánk közelebb fekvı Oroszországról sem, ahol a gazdasági növekedés éves átlagban 4,5% körül valószínősítik. Oroszország, mint energiahordozókban gazdag ország számára értelemszerően óriási jelentıséggel bír a kıolaj áralakulása. A jövedelem növekedésével és az urbanizáció felgyorsulásával egyre több állati terméket (hús, tejtermék) fogyaszt a lakosság, ami a takarmány-felhasználás emelkedésével jár. A reál GDP középtávon várható alakulása 3. ábra 10 % ,5% 6,8% 4,5% 3% OECD ARG BRA CHN IND RUS Forrás: World Bank, OECD-FAO Az energiabiztonság kérdése továbbra is kiemelt téma az EU-ban. A kıolaj világpiaci árának évi megugrása a spekuláció mellett a világgazdaság teljesítményének javulásával, mindenekelıtt Kína és India ipari termelésének gyors bıvülésével volt magyarázható. A kıolaj kereslete többek között a földgáz és nitrogénmőtrágya árának alakulását is befolyásolja. Igaz, a földgáz és a kıolaj piaca közötti kapcsolat manapság lényegesen gyengébb, ami a földgáz keresletének számottevı növekedésével, valamint a földgáz-kereskedelem liberalizációjával

18 Élelmezésbiztonság a környezetbiztonság tükrében Dr. Popp József magyarázható. A földgáz és nitrogénmőtrágya ára az elmúlt években sokkal volatilisabbá vált, mint a kıolajé, elsısorban azért, mert a földgáz nehezebben szállítható, ezért kínálata kevésbé rugalmas. Hosszabb távon azonban a földgáz ára várhatóan ismét szorosabban igazodik a kıolajéhoz, ugyanis a nagy fölgáz-importırök jelentıs kapacitásokat építenek ki a cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadására. A magas kıolajár persze nem csak a mezıgazdasági termelés inputköltségeinek és a termékek szállítási költségének emelkedését idézte elı, hanem a kıolajfüggıség, mint stratégiai kérdés okán még inkább az alternatív, megújuló energiaforrások kínálta lehetıségekre irányította a politikai döntéshozók figyelmét. A megújuló energiák, különösen a bioüzemanyagok környezetvédelmi aspektusból nem tekinthetık csodaszernek, de a létezı technikák megfelelı, körültekintı alkalmazásával lehet eredményeket elérni. A világgazdasági válság kiterjedésével a kıolaj ára 2008 második felében gyorsan csökkent, majd lassú növekedésnek indult, de a jelenlegi árszint még mindig nem ösztönzi a bioüzemanyag-termelést (IEA, 2008). A magasabb kıolajárak azonban növekvı termelést, illetve az élelmiszernövények (energianövények) iránti többletkeresletet feltételeznek. Ugyanakkor a termıterület korlátozott, expanziós lehetıség fıleg Ukrajnában, Oroszországban és Dél-Amerikában várható, legfeljebb millió hektár újabb területek termelésbe állításával. Ebbıl következik, hogy a technológia fejlıdése lesz a meghatározó. Vajon újabb zöld forradalomra lesz szükség, amihez a genetikailag módosított (GM) növények elterjedése is hozzájárulhat (Bánáti et al., 2007) Az urbanizációs folyamat is értékes termıföldet vesz el a mezıgazdaságtól (1 millió fı 40 ezer hektár területet igényel). Az urbanizációval átmenetileg emelkedhet az egy fıre jutó GDP, de hosszabb távon ez a földterület értékesebb lenne a mezıgazdaság számára, mert a klímaváltozás felgyorsulása többe kerül az emberiségnek, mint az urbanizáció rövid távú haszna. Mindez a földterületért folytatott ádáz versenyt feltételez, vagyis a recesszió után ez visszatérı probléma lesz (Krugman, 2009). A környezeti problémák (fıleg vízhiány) miatt a ma meglevı mezıgazdasági területen kell növelni termelékenységet, vagyis a fajlagos hozamokat (1. táblázat). Az élelmiszerlánc veszteségének mérséklésével változatlan feltételek mellett egyrészt növelhetı az élelmiszer kínálata, másrészt csökkenthetı a fajlagos vízfelhasználás (4. ábra). Ebbıl következik, hogy az ösztönzés támogatása fontos szerepet játszik az élelmiszer-termelés növelésében. Az élelmiszertermelésnek évi 2%-kal (a mai 1% helyett) kell emelkedni, hogy a világnépesség számára 2050-re elegendı élelmet állítsunk elı. Ez elkerülhetetlenül még inkább elıtérbe helyezi a biotechnológia alkalmazását. A világ mind több országában fognak GM növényeket termeszteni függetlenül attól, hogy az Európai Unió milyen gyorsan, illetve egyáltalán engedélyezi azokat vagy sem. Az is nyilvánvaló, hogy a Közösség nem képes csökkenteni függıségét a mezıgazdasági nyersanyagimporttól. Az EU tehát két lehetıséggel áll szemben: vagy elfogadja élelmiszer-kibocsátásának visszaesését és az import (különösen húsfélékbıl) növekedését, vagy tudomásul veszi a nemzetközi piac változásait, és ennek veti alá a GM növények politikai és emocionális motivációktól sem mentes engedélyezési eljárását a szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett. A GM növények egyértelmően hozzáadott-értéket jelentenek az állattenyésztés számára (DG AGRI, 2007). A klímaváltozás elsısorban a fejlıdı országokat érinti, ahol továbbra is fı kérdés az urbanizáció, a növekvı vízhiány és a technológiai lemaradás. A technológia-transzfer eddig nemigen nyújtott segítséget a fejlıdı országok számára a megfelelı birtokméret és szakértelem hiánya miatt. A vidéknek hozzáférési lehetıséget kell adni a modern élet hálózatához (közmővek, egészségügy, villamosítás, oktatás, stb.) az ott élı lakosság életfeltételeinek javítása érdekében. Így a nettó agrárexportır országoknak még több élelmiszert kell a nettó importır országokba szállítani, hogy olcsó élelemhez jussanak. Ettıl eltér az EU álláspontja, mert a fej

19 Tudományos Mozaik 6. TPF lıdı országokat 3 év alatt 1 milliárd euróval támogatja, hogy ott a mezıgazdasági termelık olcsóbban jussanak vetımaghoz és mőtrágyához a fajlagos hozamok növelése érdekében. Ez is a migrációs hajlam visszaszorításának egyik eszköze. Kérdés ugyanakkor, hogy a támogatással a fejlıdı országokban vajon nagyobb eredményt érnek el az EU-hoz viszonyítva. A vízhasználat alakulása 1. táblázat Forrás: IWMI (2007) In: Water for Food, Water for Life: A Comprehensive Assessment of Water Management in Agriculture. London: Earthscan, and Colombo: International Water Management Institute Az élelmiszerlánc vesztesége 4. ábra Forrás: IWMI (2007)

20 Élelmezésbiztonság a környezetbiztonság tükrében Dr. Popp József A várható újabb élelmiszerválság elsıdleges oka a kereslet növekedése és a kínálat fluktuációja lesz. Az élelmiszer iránti kereslet jövedelem-rugalmassága csekély, ugyanis nem hosszú távon eszünk, hanem naponta. A kínálati oldalon az idıjárási tényezık (vízhiány, áradás) ellátási zavarokhoz vezethetnek. Az élelmiszer kínálatának változását elsısorban a vízhiány alakulása határozza meg. A leapadt készletek növelése pedig idıigényes folyamat. A spekuláció fontos szerepet tölt be a piaci likviditás szempontjából, ugyanakkor növelheti az árak volatilitását. Ma nincs árutızsdei spekuláció, mert recesszióban csökkenı árakkal kell számolni. Az élelmezésbiztonság esetében fontos a fizikai kínálat kérdése, egyébként az emberek rettegnek attól, hogy nem jutnak élelemhez, még akkor sem, ha van elegendı pénzük az élelmiszerek vásárláshoz. A szegény országokat az élelmiszerválság jobban sújtja, mint a gazdasági recesszió, ugyanis jövedelmük 50-60%-át élelemre költik. A kockázatkezelés szempontjából az élelmiszerhez való hozzájutás kockázatáról beszélhetünk: pénzt lehet akár félelembıl is csinálni, de élelmiszert nem! Ezért a globális élelmezésbiztonsági háló kiépítése sürgetı feladat a visszafordíthatatlan következmények elkerüléséhez. A szegény országokban számítani lehet további élelmiszerválságokra (éghajlati tényezık), ezzel együtt a népesség-vándorlás (Délrıl Északra) veszélyére. Az Észak számára biztonsági kihívást jelent a migráció. Összességben megállapíthatjuk, hogy mivel a földterület expanziója korlátozott, ezért a technológiai fejlesztése és alkalmazása a fı tényezı. Élelmiszerválság a jövıben is lesz a növekvı kereslet és a kínálat fluktuációja (idıjárás) következményeként. Az élelmezésbiztonság azt jelenti, hogy globális szinten kell több élelmiszert elıállítani. Az EU-ban is prioritást élvez az élelmezésbiztonság, de a lakosság környezetbiztonság iránti igénye is nı, ezért a közjavak elıállítása egyre nagyobb szerepet kap. Növekvı olajáraknál újra elıtérbe fog kerülni az energiabiztonság kérdése, ami a bioenergia termelés további növeléséhez vezet. Akármilyen nehéz feladat is a KAP egyszerősítése az EU-ban, abban egyetértés mutatkozik, hogy egyensúlyt kell teremteni az élelmezés- és környezetbiztonság között. A termelékenység javításával több élelmiszert tudunk termelni a környezetbiztonság veszélyeztetése nélkül. A technológiai fejlıdés a munkaerıt részben nyersolajjal helyettesíti, ezért számolni kell azzal is, hogy tovább csökken a mezıgazdasági foglalkoztatottak száma. 3. Energiabiztonság Az EU olajimport-függısége aggodalomra ad okot, s az energiaellátás biztosítása érdekében egyre fontosabb lesz az energiaforrások és az energiaimport diverzifikálása. A közlekedési ágazatra jut az EU energia-felhasználásának 30%-a, olajfelhasználásának 70%-a. A közlekedési ágazatban felhasznált energia 98%-a azonban kıolajból származik. A megújuló forrásból származó energia részaránya 2010-ben nem fogja elérni a 12%-os célkitőzést (10% körül fog alakulni) ra a megújuló energiaforrások részarányát 20%-ra kell növelni az EU teljes energiafelhasználásában, ezen belül a bioüzemanyagok arányát 10%-ra (energiaegyenértékben kifejezve) tagállami szinten. A globális energiafelhasználásban a biomassza részaránya 11%. Az OECD tagországokban a megújuló energiaforrások az összes elsıdleges energiafelhasználás 6%-át teszik ki. Ma a közlekedési szektor energiaigényének mintegy 1%-át elégíti ki a bioüzemanyag (energiaegyenértékben), 2012-re az etanol a globális benzinfogyasztás 6%-át, a biodízel a globális gázolajfogyasztás 1%-át fogja helyettesíteni re a világ üzemanyag-felhasználásának is csupán 10%-át, 2050-re pedig 25%-át (ennek felét elsı generációs technológia, másik felét második generációs technológia alkalmazásával állítják elı) fedezi a bioüzemanyag. A bioüzemanyag-termelésnek a jövıben még számos akadállyal kell megküzdenie, egyébként a

21 Tudományos Mozaik 6. TPF vízkészlet, a kiváló minıségő termıföld és a biodiverzitás könnyen áldozat lehet a jármőhasználat oltárán. Brazília kivételével ma még a protekcionista politika magas vámvédelem és belsı támogatás határozza meg a globális bioüzemanyag-gyártást, mert a hazai termelık támogatása és a helyi, illetve belföldi piacra történı termelés az elsıdleges cél. A gyártás világszerte óriási támogatásokat élvez a nyersanyag-elıállítástól kezdve a beruházáson, foglalkoztatáson át az adókedvezmények és magas vámok alkalmazásáig bezárólag. Támogatás nélkül a bioüzemanyag csak technológiai innovációval lehet gazdaságilag versenyképes a fosszilis tüzelıanyagokkal szemben. Amíg ebben nem sikerül áttörést elérni, a támogatások torzítani fogják az energiatermelés ösztönzési rendszerét, és kutatási pénzforrásokat vesznek el egyéb potenciális megújuló energiaforrások (pl. nap- és geotermikus energia) fejlesztése elıl. A bioüzemanyag-felhasználás ösztönzésének egyik eszköze a jövedéki adókedvezmény, másik eszköze a kötelezı felhasználás szabályozása. A költségvetés kiadásainak visszafogásával egyre inkább terjed a kötelezı felhasználás, illetve a piaci részarány meghatározása. Brazíliában, az USA-ban, az EU-ban, India és Kína egyes tartományaiban elıírják a bioüzemanyag kötelezı részarányát, illetve mennyiségét a hagyományos üzemanyag-fogyasztásban. Az EUban már jelenleg is megfigyelhetı, hogy a tagországok a bioüzemanyag-fogyasztás kötelezıvé tételével azonnal vagy fokozatosan megszüntetik az adókedvezményeket (pl. Németország, Magyarország). A kötelezı felhasználás elıírásának elınye, hogy az adókedvezmények megszüntetése üzemanyag-takarékosságra ösztönöz, mert a fogyasztókra hárítja a bioüzemanyaggyártás többletköltségeit. Az USA-ban a kötelezı felhasználás bevezetésével azonban nem szüntették meg az adókedvezményeket. Brazília és az USA bioüzemanyag-elıállításának szabályozását ambiciózus célkitőzések jellemzik. Brazília az egyetlen ország, ahol víztartalmú (hydrous) és tiszta (anhydrous) etanolt használnak. Az USA az egyetlen ország a világon, ahol a második és harmadik generációs üzemanyagokra is meghatároztak célértéket (térfogatra vonatkoztatva). Ezzel szemben az EUban a megújuló energiaforrások irányelve szigorú környezetvédelmi és fenntarthatósági feltételeket ír elı a bioüzemanyag-gyártásra (elsısorban a nyersanyagok fenntartható termelésére és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére). Az EU az egyetlen országcsoport a világon, ahol az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére célértéket határoztak meg. Brazíliában cukornádból, az USA-ban és az EU-ban elsısorban gabonafélékbıl állítják elı az etanolt, míg a biodízel-gyártásban a repce és szója, valamint a pálmaolaj a leggyakoribb nyersanyag. A bioüzemanyag célú etanolgyártásra 2008-ban a globális gabonatermelés 6%-át használták fel (2006-ban 3,3%-át). Hozzá kell tenni, hogy a 6%-os arány a bruttó gabonafelhasználást jelenti. Ha az etanolgyártás melléktermékét, a nedves és száraz gabonatörkölyt is figyelembe vesszük, akkor a évi üzemanyag célú nettó gabona-felhasználás a globális termelés csupán 4%-át tette ki (2006-ban 2,2%-át). A gabona-alapú etanolgyártás vezetı országai az USA, Kína és az EU. Az USA-ban a gabona 25%-át, Kínában 1,5%-át és az EU-ban 1-2%-át használták fel ilyen célra 2008-ben. A cukor nemzetközi kereskedelmét a kínálati piac határozza meg, így a brazil etanolgyártás csupán szerény mértékben befolyásolja a cukor világkereskedelmét. A helyzet gyorsan változhat, ha a cukor világkereskedelmében keresleti piac alakul ki. A biodízel-gyártás hatása a globális növényolaj piacra már sokkal jelentısebb, mert 2008-ban a globális növényolaj termelés 9%-át (2006-ban 3,7%-át) használták fel ilyen célra. A repce-, szója- és pálmaolaj esetében ez az arány meghaladta a 10%-ot (2006-ban 4,9% volt). Az EU-27-ben az összes növényolaj termelés csaknem felébıl készül biodízel

22 Élelmezésbiztonság a környezetbiztonság tükrében Dr. Popp József Kínában és Indiában ez az arány csupán 1-2%-ot tesz ki. Észak- és Dél-Amerikában az elmúlt években többszörösére nıtt a növényolaj biodízel célú felhasználása, ami az összes termelés már több mint 10%-át tette ki. Az etanolgyártás sokat vitatott nettó energiamérlege a melléktermék energiatartalmát is beszámítva 1-nél magasabb, a technológia elırehaladásával pedig javuló értéket mutat. A hektáronkénti kukoricahozam és fajlagos etanolhozam emelkedésével tovább javítható az etanol energiamérlege, amihez az újabb GM növények használata is hozzájárul. Az energiatermelési rendszerek az energiamennyiség egy részét feláldozzák a magasabb minıségő energiatermelés oltárán, így például a benzin, a gázolaj, a kerozin és a villamosenergia negatív energiamérlege ellenére a nyersolajnál magasabb energiaminıséget képvisel. Az energiamérleg önmagában nem ad választ arra a fontos kérdésre, hogy mennyi kıolajat vált ki az etanol. Az etanol ma és a jövıben is jelentıs mértékben hozzájárul az olajfüggıség csökkentéséhez. Ma nincs elegendı nyersanyag a világon élelmiszer-, takarmány- és bioüzemanyaggyártáshoz, a fosszilis üzemanyag 5%-nál nagyobb arányú helyettesítésére, mert az élelmiszernövények ilyen arányú bioüzemanyag célú felhasználása pedig már akkora területet vonna el az élelmiszer-, takarmány- és rostnövények termelése elıl, ami veszélyeztetné a globális élelmezésbiztonságot. Ezért is sürgıs feladat, hogy a cellulóztartalmú nyersanyagból készített bioüzemanyag minél elıbb piaci bevezetésre kerüljön. Mivel a takarmánycélú nyersanyag kínálata folyamatosan szőkül, kulcskérdés a szárított gabonamoslék (Distiller s Dried Grains with Soluables: DDGS) rosttartalmának vagy a cellulóznak a hasznosítása mind a takarmány-, mind a bioüzemanyag-gyártásban. Az ehhez szükséges technológia (fermentáció) alkalmazása központi szerepet fog játszani a jövıben. A bioüzemanyag-elıállítás átgondolatlan növelése a mai technológiai szint mellett az olajfüggıség helyett/mellett bioüzemanyag- vagy élelmiszerfüggıséget idézhet elı. A bioüzemanyagok termelésében az üzemanyag célú etanol részesedése 85%, a biodízelé 15%. A politikai intézkedések ösztönzı hatásának köszönhetıen a bioüzemanyagok globális termelése 2008-ben elérte a 80 milliárd litert, ebbıl 65 milliárd liter volt az etanol és közel 15 milliárd liter (13 millió t) a biodízel. Brazíliában, az USA-ban, az EU-ban, India és Kína egyes tartományaiban elıírják a bioüzemanyag kötelezı részarányát, illetve mennyiségét a hagyományos üzemanyag-fogyasztásban. Az EU-ban 2020-ra a bioüzemanyagnak legalább 10%-os arányt kell elérni a közúti szállítás üzemanyag-fogyasztásában (beleértve az elektromos gépkocsik zöldenergia részét is) A globális etanoltermelés mintegy 80%-a bioüzemanyagként kerül felhasználásra, a fennmaradó részbıl szeszesital és ipari alkohol készül. A 2008-ban elıállított 65 milliárd liter üzemanyag célú etanol a világ benzinfogyasztásának 2-3%-át tette ki (térfogat egyenértékben) ban a bioetanol-üzemanyag legnagyobb elıállítója 33 milliárd literrel az Egyesült Államok lett, megelızve a korábbi piacvezetı Brazíliát, ahol 24 milliárd liter üzemanyagcélú etanolt termeltek. Jelentıs lemaradással 2,8 milliárd literrel a harmadik legnagyobb termelı az Európai Unió volt. Ugyanakkor az EU bioetanol termelése 2005 és 2008 között évi 70, 11 és 58%-kal emelkedett ig összesen 5 milliárd euró értékben létesítettek bioetanol kapacitásokat az EU-ban, 3 milliárd euró értékben pedig most is folyik további kapacitások kiépítése. A becslések szerint 2020-ra az EU-ban milliárd liter bioetanolra lesz szükség. Kína 1,9 milliárd liter termelésével a negyedik helyre szorult (5. ábra). Említést érdemel még Kanada, Ausztrália és néhány ázsiai ország (India, Thaiföld) etanolgyártása, de Közép- Amerikában és Afrikában is nı a termelés [F.O. Licht, 2009]

23 Tudományos Mozaik 6. TPF 5. ábra Kanada Termelés: 1 mrd l Nyersanyag: gabona Globális bioetanol-üzemanyag elıállítás (2008) EU-27 Termelés: 2,8 mrd l Nyersanyag: gabona (85%) cukorrépa (15%) USA Termelés: 33 mrd l Nyersanyag: kukorica Kína Termelés: 1,9 mrd l Nyersanyag: kukorica Összes termelés: 65 mrd l Brazília Termelés: 24 mrd l Nyersanyag: cukornád Thaiföld Termelés: 0,4 mrd l Nyersanyag: változó Forrás: F.O. Licht [2009] és saját számítások Amikor 1974-ben az OPEC olajembargót hirdetett meg az USA-val szemben, a kongresszus megtette az elsı lépéseket az etanolgyártás támogatásához. A fix támogatás helyett azonban az olajár alakulásának függvényében változó támogatást lenne célszerő bevezetni az USAban. A globális kukoricatermelés 40%-át és a kukorica világexportjának legalább 50-60%-át adja az USA. A takarmánycélú felhasználás az utóbbi években 56%-ról 52%-ra csökkent ban az üzemanyagcélú etanolgyártás a benzinfogyasztás mintegy 3%-át tette ki (energia-egyenértékben) 84 millió tonna kukorica felhasználásával (a kukoricatermelés 25%-a). A jelenlegi benzinfogyasztás 15%-ának etanollal történı helyettesítésére az évi kukoricatermelés 100%-át kellene etanolgyártáshoz felhasználni. A szántóterület nagysága behatárolja a megújuló üzemanyagok felhasználásának arányát, hacsak a gazdaságos technológia gyors megjelenésével cellulózból nem állítanak elı óriási mennyiségő etanolt. Az USA-ban az etanolüzemek árbevételének 85%-át az etanolgyártás, 15%-át a DDGS teszi ki. A DDGS termelıi ára a kukorica mindenkori árához igazodik. Az export növelését akadályozza, hogy üzemenként változik az elıállított DDGS tápanyagértéke, minısége. A minıségbiztosítás és standardok alkalmazása elkerülhetetlen lesz a DDGS tızsdei bevezetéséhez. Brazília a világ fı cukortermelıje és -exportıre, a globális cukortermelés 20%-át és a cukor világkereskedelmének át képviseli, ezért a cukor és az etanol áralakulásától függıen határozhatja meg, hogy mennyi cukrot, illetve etanolt állít elı (ma a cukornád 60%-át etanol-, 40%-át cukorgyártásra használják fel). Kínában január 1-jétıl az exportorientált etanolgyártás visszaszorítása céljából megszőntették az etanol exportjára a 13%-os általános forgalmi adó visszatérítését, mert attól tartottak, hogy az exportra termelt etanol gabonahiányhoz vezet. Az újabb etanolüzemek már nem kapnak engedélyt kukorica- felhasználásra, helyette etanolgyártásra maniókát, édesburgonyát és rizst fognak felhasználni

24 Élelmezésbiztonság a környezetbiztonság tükrében Dr. Popp József Dél-Kelet-Ázsiában India, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Pakisztán az etanolgyártás fı nyersanyaga nem a cukornád, hanem a melasz és a manióka. A cukorfelesleg mindaddig hozzájárul a nyomott világpiaci árak kialakulásához, amíg nem képezi az etanolgyártás nyersanyagát. Igaz, hogy Ázsia 66%-os önellátottsági szinttel rendelkezik cukorból, ugyanakkor nyersolajból az önellátottság alig 10%. Ennek tükrében célszerő lépésnek tőnik a hazai energiaforrások bıvítése, ráadásul az alacsony nemzetközi cukorár a cukornád-alapú bioetanolgyártás növelésére ösztönöz, aminek következtében 1-2 éven belül újra emelkedhetnek a cukorárak. Az USA-ban a 2022-re szükséges 36 milliárd gallon etanol nagyobb része már nem kukoricából készül, 15 milliárd gallon etanol lesz gabona-alapú, a fennmaradó részt nem élelmiszercélú növényekbıl (cellulóz, szennyvíziszap, hulladék, stb) állítják elı, vagy importálják. Az USA tehát korlátozza a kukorica etanol célú felhasználását, hogy ne veszélyeztesse az élelmiszer- és takarmányipar nyersanyag ellátását. Az európai etanolgyártásban növekedhet a cukorrépa felhasználása, habár a fı nyersanyag továbbra is a gabona lesz körül a bioetanol-elıállítás növekedésének üteme csökken, amikor a feldolgozói kapacitások már teljes kihasználtsággal fognak üzemelni. A feldolgozói technológia (nagyobb fajlagos etanol-kihozatal) és a nyersanyag (magasabb keményítıtartalom, keményítıtartalom összetételének optimalizálása) fejlesztésével az etanol-elıállítás életgörbéje kitolódhat legalább 2020-ra, amikor a termelés elérheti a 166 milliárd litert, vagyis a évi termelés 155%-át (F.O. Licht, 2009). Az USA-ban a 2022-re szükséges 36 milliárd gallon (136 milliárd liter) etanol nagyobb része már nem kukoricából készül, 15 milliárd gallon (57 milliárd liter) etanol lesz gabona-alapú, a fennmaradó részt nem élelmiszercélú növényekbıl (cellulóz, szennyvíziszap, hulladék, stb.) állítják elı, vagy importálják. Az USA tehát korlátozza a kukorica etanol célú felhasználását, hogy ne veszélyeztesse az élelmiszer- és takarmányipar nyersanyag ellátását. Ugyanakkor a második generációs üzemanyagok aránya globális szinten még nagyon korlátozott lesz 2020-ben. Európában a jelenlegi közel 3-ról 11 milliárd literre emelkedik a kibocsátás. A 10%-os bekeveréshez milliárd literre szükség, a különbözetet importálni kell. A biodízel-elıállítás és -felhasználás ma fıleg Európára és kisebb mértékben az USA-ra koncentrálódik, bár az utóbbi években több ország is bekapcsolódott a biodízel-gyártásba ban 13 millió tonna globális biodízel-termelésbıl az EU 6,0 millió tonnát, az USA 2,4 millió tonnát, Brazília 1 millió tonnát állított elı (6. ábra). A 2008-ban elıállított 13 millió tonna biodízel a világ dízelfogyasztásának 1%-át tette ki (térfogat egyenértékben). Az EU-ban az összes üzemanyag-fogyasztáson belül a dízel aránya már meghaladja a 60%-ot, ráadásul az EU dízelolajból nettó importır, benzinbıl viszont nettó exportır ben az EU-ban 110 millió tonna benzint és 180 millió tonna gázolajat használtak fel. A dízelolaj importja a évi 18-ról 2030-ra 25 millió tonnára nı (az import 80%-a Oroszországból, 20%-a Közép- Keletrıl származik. Az elırejelzések szerint Brazília, India, Kanada, Ausztrália is egyre több biodízelt fog elıállítani. A fejlıdı országok közül Malajzia, Indonézia és Fülöp szigetek is jelentıs fejlesztést hajtanak végre a biodízel-elıállítás területén, ahol a fı nyersanyag a pálmaés kókuszolaj. A pálmaolaj-termelı országok ugyanis érdekeltek a pálmaolaj észterezésében, mert így nı a hozzáadott érték. Ugyanakkor több EU tagországban is építenek észterezı üzemeket a tengeri kikötık mellett