Nyomás alatti gázvezetékek javítása üvegszál erõsítéses telítetlen poliésztergyantával*

Átírás

1 Mûszaki fejlesztések Nyomás alatti gázvezetékek javítása üvegszál erõsítéses telítetlen poliésztergyantával* In Memoriam dr. Vöõ Endre KAJTÁR VILMOS ** MAROS JÓZSEF ** DR. SZILÁGYI ÁRPÁD ** KOLLÁR GYÖRGY *** DR. GARA PÉTER *** 1. Bevezetés A különféle fluid állapotú nyersanyagok, mint pl. a földgáz vagy a kõolaj nagy távolságra, nagy tömegben történõ szállításának leggazdaságosabb módja a csõvezeték (rendszer). Az ilyen célokra szolgáló vezetékek anyaga a leggyakrabban acél. Ezeket az acél csöveket (a leggondosabb korrózióvédelmi rendszerek alkalmazása esetén is) a környezeti hatások folyamatosan támadják és állagukat rongálják. Éppen ezért a korróziós károk helyreállítására kidolgozott eljárások költséghatékonyságának javítása elsõrendû gazdasági érdek. Magyarországon a kõolaj, illetve a földgáz szállítására kiépített ún. távvezetéki hálózat hossza meghaladja az 1000 km-t. Ez a vezetékhálózat gyakorlatilag a teljes hosszában természeti körülmények között, a szabadban jórészt a terepszint alatt, földtakarásban van telepítve. Tekintettel a hálózat kiépítésével kapcsolatos rendkívül nagy létesítési költségekre, az esetleges csõmeghibásodásokban rejlõ igen jelentõs biztonsági kockázatra, a meghibásodás következtében elõálló anyagveszteségre és a fellépõ környezeti károsodásra, valamint a kiesett szállító kapacitás miatti károkra, a hálózat karbantartása igen szigorú (sok tekintetben hatósági) elõírások szerint történik. A legkorszerûbb és leghatékonyabbnak tekintett korrózióvédelmi eljárások alkalmazása ellenére, a meghibásodott csõszakaszok javítása, rehabilitációja jelentõs anyagi ráfordítást igényel. A súlyosabb mértékû károsodások a csõfal eredeti vastagsága 50 80%-ának elvesztésével járó anyaghiány esetén korábban csak egyetlen megoldás volt a csõ helyreállítására, a hibás csõszakasz cseréje. Ez a mûvelet a szállított közeg jelentõs mennyiségû veszteségével, valamint a csõvezetéknek az üzemelésbõl történõ átmeneti kizárásával járt. Ez mind a szolgáltatónak, mind a fogyasztónak hatalmas, anyagiakban is kifejezhetõ károkat okozott. E veszteségek csökkentésére számos csõjavítási eljárást dolgoztak ki. A legsikeresebb és költséghatékonyság tekintetében is a legkiválóbb eljárások kompozit anyagokat alkalmaznak. Ezek jelentõs részében a javítás a csövek szerkezetének megbontása nélkül, gyakran a vezeték szokásos üzemi paraméterei (nyomás, hõmérséklet, áramlási sebesség stb.) mellett történik, de esetenként az eljárás a csõvezetékben uralkodó nyomás csökkentését igényli. Jelen közleményben röviden áttekintjük a különféle anyagok szállítására használatos csõvezetékek korróziós károsodást szenvedett szakaszainak felújítására kidolgozott eljárásokat. Ezen belül is a legnagyobb részletességgel a kõolaj, illetve földgáz távvezetékek javítását tárgyaljuk. Részletesen beszámolunk egy, a szerzõk által a fenti célra kidolgozott kompozit anyagrendszer kifejlesztése során szerzett elméleti és gyakorlati tapasztalatokról. Az üvegszál erõsítésû kompozit anyagrendszer alkalmas arra, hogy a károsodott csõszakasz felületén gyûrûszerûen kialakított többrétegû vastag bevonatként (bandázs) alkalmazzák. A bevonat kialakításakor a javítás alatt álló csõvezeték üzemeltetési paramétereit illetõen seiféle korlátozó intézkedés nem szükséges. A javító bevonat teherbíró képességét a szerzõk a javító eljárás alkalmazási tartományát teljes körûen lefedõ, részletes véges elemes számításokkal, illetve mesterséges hibával ellátott csöveken végzett laboratóriumi és üzemi kísérletekkel igazolták. A mesterséges hibával ellátott csöveken végzett modellkísérletekkel párhuzamosan, rugalmas-képlékeny anyagmodellre épülõ véges elemes ellenõrzõ számítások készültek a javító bevonattal ellátott csövek rugalmasképlékeny teherbírásának meghatározására. A kapott eredmények azt mutatták, hogy a tönkremenetelt szimuláló számítások kellõ pontossággal visszaadják a kísérletek eredményeit. A javító bevonat általános alkalmazhatóságát alátá- * Az Erõsített Mûanyaggyártók Szövetsége Nemzetközi Balaton Konferenciáján, Balatonvilágoson május 26-én elhangzó elõadás szerkesztett változata. ** GRP PLASTICORR Kft., Budapest *** GKSoft Bt., Budapest 172 M Û A N Y A G É S évfolyam, 5. szám

2 masztó részletes véges elemes vizsgálatok átmérõjû, 3 12 falvastagságú csöveken kialakult hibahosszúságú és 70 95% falvastagság-csökkenésû fémveszteségek elemzésére terjedtek ki, es javító bevonat vastagsággal. A számítások a megfelelõ véges elemes modell kiválasztása és a javító bevonattal ellátott hibás csõszakasz feszültségeinek feltérképezése mellett a feltételezett javítandó hibák elemzésére is kiterjedtek. A javító bevonat alkalmazhatóságának vizsgálata során a szerzõk meghatároztak egy, a bevonatra vonatkozó összetett biztonsági tényezõt, amely a szakadással szembeni biztonság mellett a tervezett élettartamot és az anyagjellemzõk idõbeli változását is figyelembe vette. Ezt, és a véges elemes számítások eredményeit összevetve megállapítható volt, hogy a kifejlesztett üvegszál erõsítésû javító bevonat használatának a javításra kerülõ csövek lehetséges üzemi nyomástartományában nincs szilárdsági akadálya. 2. A kompozit anyagrendszer alkotóinak kiválasztása A feladat megoldására üvegszál erõsítéses, telítetlen poliészter/vinilészter gyanta mátrixanyagú kompozit anyagrendszert terveztünk. Ismeretes, hogy az ún. egyirányban orientált üvegszál erõsítõanyaggal készült kompozitok (erõsítõanyag szálirányába esõ) szakítószilárdsága rendkívül nagy érték, meghaladja az acél szakítószilárdságát. Az ilyen alapanyagokból készült kompozitok elõnyösen alkalmazhatók csövek felületén, gyûrûszerûen kialakított bandázs formájában a csõfal szilárdságának növelésére, a legyengült csõfal megerõsítésére. A kompozit szerkezeti anyagok két fõ komponense a szálas szerkezetû erõsítõanyag (leggyakrabban üveg, szén, aramid stb.) és a mûgyanta (leggyakrabban epoxi-, telítetlen poliészter-, vinilészter-gyanta) mátrix anyag. Ez utóbbi gyakran tartalmaz töltõanyagokat, tulajdonság javító adalékanyagokat és a gyanta kikeményítéséhez szükséges anyagokat (iniciátor). A céljainknak leginkább megfelelõ kompozit alkotóinak kiválasztásához végrehajtottunk egy kísérleti programot, amelynek során optimalizáltuk a korrózióálló (i-ftálsavas) telítetlen poliésztergyantához a gyantamátrix reológiai-, térhálósodási-, tárolhatósági stb. tulajdonságait szabályozó adalékanyagok és inert töltõanyag(ok) mennyiségét. A kísérletsorozat végeredményeként kiválasztott összetételû gyantamátrix és egyirányban orientált (1250 g/m 2 felületi tömegû) üvegszálas textília felhasználásával próbatesteket készítettünk 1. táblázat. Üvegszál-erõsítéses telítetlen poliészter kompozitok jellemzõi Vizsgált jellemzõ Mértékegység Az erõsítõanyag típusa (szál-orientáció) Nélkül Egyirányú Üvegtartalom m/m% 64,1 Szakítószilárdság ,6 Szakító modulusz GPa 4,2 31,4 Szakadási nyúlás % 2,5 1,25 Hajlítószilárdság Hajlító modulusz GPa 4,0 30,2 Nyomószilárdság Lineáris hõtágulás 10-6 K Sûrûség kg/dm 3 1,2 1,75 Hõátbocsátási tényezõ W/m 2 K 5,7 Rétegközi nyírószilárdság HDT hõmérséklet C (60 C, 60 perc) hõkezeléssel. A szilárd anyag legfontosabb jellemzõit az 1. táblázatban foglaltuk össze. Tekintettel arra, hogy a kifejlesztés alatt álló termék az alkalmazása során várhatóan nagy mechanikai (húzó) igénybevételnek lesz kitéve, erõsítõanyagként olyan egyirányban orientált üvegszál anyagú roving szövetet választottunk ki, amelyben az üvegszál kötegek (roving pászmák) egymással és az üvegszálas textília hossztengelyével párhuzamosan futnak, az anyag hátoldalán található vékony üvegpaplan réteg biztosítja az üvegszálak keresztirányú rögzítését. 3. A bandázs felépítése A bandázst mechanikai szennyezõdésektõl, zsírtól megtisztított, enyhén csiszolt felületû csõ felületére több rétegben (tekercselt menetben) alakítottuk ki. Ennek során a prepregnek a csõ palástjára, valamint az egyes prepreg rétegek egymáshoz történõ rögzítésére egy, ugyancsak a saját fejlesztésben kidolgozott receptura szerinti, DER 8084 (DOW CHEMICALS) alapú ragasztómasszát használtuk. Az 1. táblázatban szereplõ adatok rétegközi nyírószilárdság értékei az említett anyagok felhasználásával rétegezett, szabványos próbatesteken mért paraméterek. A képlékenyen alakítható prepreg megszilárdulása hõközlés hatására történik. Erre a célra elektromos ellenállás fûtõpatronokat használtunk, amelyeket a prepreg bandázs mechanikai behatások elleni védelme céljából, annak felületére erõsített saválló acél burkolat felületén helyeztünk el. A bandázs kikeményítése alkalmával a hõközlés módját meghatározó paraméterek beállítása és reprodukálható módon történõ változtatása (maximális hõmérséklet, a felfûtés sebessége, a hõkezelés idõtartama stb.) a bandázs külsõ felületének mérésére szolgáló hõmérõ jele által vezérelt szabályzón keresztül történt évfolyam, 5. szám M Û A N Y A G 173

3 A kísérletek alkalmával NÁ 150, NÁ 200 és NÁ 400 átmérõjû csövek javító bandázzsal történõ bevonatolását végeztük el. A csövek palástjába a csõ falvastagságának kb. 80%-át kitevõ mélységû, (illetve ) méretû mûhibát alakítottunk ki marási technikával. A javító bandázs hatékonyságának vizsgálatára a mûhibával ellátott, bandázsolt csöveket nagynyomású (legfeljebb 10 víznyomású) hidraulika rendszerrel, a csövek tönkremeneteléig tartó nyomáspróbának vetettük alá a MISKOLCI EGYETEM MECHANIKAI TECHNOLÓGIAI TANSZÉKén üzemelõ berendezésen. A javító bandázs kialakításának jellemzõ munkafázisait az 1. ábra fotói szemléltetik. Ezek egyikén (a) látható a csõ falába mart mûhiba is Repesztéses (nyomáspróba) kísérletek A repesztéses kísérletek elsõ sorozatában DN 200 bandázsolt acélcsöveket vizsgáltunk. A csövekre vonatkozó különbözõ mérnöki számítási módszer - rel számított szilárdsági adatok közül az adott mûhibát tartalmazó csövek RSTRENG módszer szerint számított tönkremeneteli nyomásértékét, illetve a bandázzsal javított csõ esetében ténylegesen mért tönkremeneteli nyomást, valamint e két érték hányadosát tüntettük fel a 2. táblázatban. A táblázat 3. sorában szereplõ csõ mûhibát tartalmazott, de javító bandázst nem. A negyedik sorral jellemzett csõ falában a mûhiba kialakításakor véletlen sérülés történt. A sorozatban 1. száal jelölt csõ repesztéses vizsgálata során készült fotók a 2. ábrán tekinthetõk meg. Ezeken látható, hogy a csõ képlékeny alakváltozás következtében jelentõs mértékben feltágult, kerülete a felrepedés környezetében 702 -rõl 834 -re növekedett. A kompozit szerkezet a széleinél, néhány helyen 1 2 cm hosszúságban, a csõ tengelyével párhuzamosan berepedt ugyan, de a bandázs fõ tömege gyakorlatilag sértetlen maradt. Az elõzõ fejezetben ismertetett módon készített DN 400 átmérõjû, melegen hengerelt és spirál-varratos csövek hidraulikus teszt berendezésen végrehajtott nyomáspróbáira ugyancsak a Miskolci Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékén került sor. A csövekre vonatkozó különbözõ mérnöki számítá- 4. Roncsolásos anyagvizsgálatok 1. ábra. A csõjavító bevonat készítésének jellemzõ fázisai 2. ábra. 1. jelû (edényfenékkel ellátott) csõminta hidraulikus nyomáspróbája 2. táblázat. DN 200 bandázzsal javított, mûhibát tartalmazó acélcsövek jellemzõi 1 222,6 6, ,03 09,85 28,80 2, ,6 7, ,37 11,70 29,40 2, ,6 7, ,37 10,92 03, ,6 7, ,52 10,54 * 10,14 * 0,96 * A csõ roncsolásos vizsgálata során megállapítottuk, hogy a marással kialakított mûhiba fenekén, a megmaradt vékony csõfalban már a bandázs felrakása elõtt egy hajszálrepedés volt, és ez okozta a nyomáspróba viszonylagos sikertelenségét. 174 M Û A N Y A G É S évfolyam, 5. szám

4 si módszer -rel számított szilárdsági adatok közül az adott mûhibát tartalmazó csövek RSTRENG módszer szerint számított tönkremeneteli nyomásértékét, illetve a bandázzsal javított csõnél ténylegesen mért tönkremeneteli nyomást, valamint e két érték hányadosát tüntettük fel a 3. táblázatban. A csõfal vastagságának kb. 80%-át kitevõ mélységû, méretû mûhibával ellátott csõ meghibásodása valamennyi esetben a javító bandázs alatt történt. A tönkremenetel során a bandázsok szélei is kisebb-nagyobb mértékben károsodtak, mert rövid és edényfenekekkel merevített a csõszakasz. A javító bandázs erõsítõ hatása nyilvánvaló, az általa megvalósított nyomástûrés a javítás nélküli csõ esetében számított tönkremeneteli nyomás 2 3-szoros értékének felel meg Fárasztásos és repesztéses kísérletek A Miskolci Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékén (100 ezer ciklus, bar nyomáshatárok között, percenként 12 ciklus) ciklikus nyomásváltoztatással elõidézett fárasztásos terhelésnek vetettek alá három, az elõzõek szerint preparált, mûhibával és javító bandázzsal ellátott NÁ 200 -es csövet. A fárasztás végeztével a csöveket a már ismert módon (hidraulikus) nyomásos igénybevételnek tették ki a csövek tönkremeneteléig. A három vizsgált minta esetében a csövek a javító kötésen kívül esõ csõszakaszon hasadtak fel. Az ehhez szükséges nyomásértékek rendre 262,9, 269,8, illetve 264,2 voltak. Az elõzõ vizsgálatok alkalmával végzett elemzésekhez hasonló számítások adatai a 4. táblázatban láthatók. Az eredményekbõl kitûnik, hogy valamennyi csõ az ép csõre számított nyomásérték felett, a javítás nélküli csõ tönkremeneteli nyomásának több mint kétszeresének megfelelõ nyomásnál hasadt fel. A vizsgálatokat DN 400 csövekkel is megismételtük. Mindegyik vizsgált csõ esetében a víz áttörés -éhez tartozó nyomás meghaladta a hiba nélküli csõ esetében számított tönkremeneteli nyomás értéket. A csövek rendre az üzemi nyomás háromszorosának közelében mentek tönkre (5. táblázat). 5. Az eredmények összefoglalása A javító bevonat nélküli csõ rugalmas-képlékeny teherbírásának vizsgálata azt mutatta, hogy a csõ deformációi nem térnek el a rugalmas számítások deformációitól. A tönkremenetel határán a feszültségek a hiba nagy részén meghaladják a folyáshatárt. A tönkremenetelhez vezetõ 40% körüli szakadási nyúlást a hiba külsõ felülete éri el elõbb. Véges hibahossz esetén a tönkremeneteli nyomás 20,5%-kal nagyobb mint a végtelen hibahosszúságú modellben. A mért falvastagságokra vonatkozó pontosítások és korrekciók után azt állapítottuk meg, 3. táblázat. DN 400 bandázzsal javított, mûhibát tartalmazó acélcsövek jellemzõi , ,19 5,32 11,81 2, , ,12 6,34 18,71 2, , ,12 5,12 12,79 2, , ,15 6,55 17,58 2, , ,00 5,63 19,50 3, , ,00 5,28 17,71 3,35 4. táblázat. DN 200 bandázzsal javított, mûhibát tartalmazó, ciklikus fárasztásnak kitett acélcsövek jellemzõi 1 224,0 6, ,42 12,38 26,29 2, ,0 6, ,36 12,85 26,98 2, ,0 6, ,78 12,37 26,42 2,14 5. táblázat. DN 400 bandázzsal javított, mûhibát tartalmazó, ciklikus fárasztásnak kitett acélcsövek jellemzõi , ,98 7,16 20,40 2, , ,00 8,21 19,20 3, évfolyam, 5. szám M Û A N Y A G 175

5 hogy az NA 219/6.3 -es, mesterséges hibával ellátott, bevonat nélküli csõ várható tönkremeneteli nyomása P krit =9,4±0,9. A javított csõ deformációinak jellege hasonlít a javító bevonattal ellátott olyan végtelen hosszúságú hibák deformációihoz, ahol a fémveszteség mértéke meghaladta a fém falvastagságát. Elsõ közelítésben azt állapíthatjuk meg, hogy a javító bevonat alatt a teljes hibakeresztmetszetben és hibaszélességben képlékeny állapotban lévõ csõ alakváltozásait tekintve úgy viselkedik, mintha a képlékeny állapotban lévõ részeket egyszerûen figyelmen kívül hagytuk volna. A javított csõ P=25 nyomáson gyakorlatilag teljes keresztmetszetében képlékeny állapotban van, miközben a javító bevonatban σ=167,8 feszültség ébred. A csõ nyúlásai jelentéktelenek (ε<3,1%), a javító bevonat nyúlása ε=1,35%, kisebb mint a szakadási nyúlás. Az NA 219/6,3 -es, mesterséges hibával és javító bevonattal ellátott csövek a mért ép falvastagságok alapján várható tönkremeneteli nyomása P krit =25,5±2,5 (a legkisebb falvastagságú csõre P krit =22,8±2,3 ). A robbantásos kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a csövek P krit =29 nyomáson mentek tönkre olyan módon, hogy a csõ a bevonat nélküli ép szakaszon hasadt fel, miközben a javító bevonat sértetlen maradt. A véges és végtelen hibahosszúságú modellek közti 20%- os különbséggel korrigálva az eredményeket azt kapjuk, hogy a javító bevonat nyúlása P=29 nyomáson ε=1,2%. Ez azt jelenti, hogy a robbantásos kísérlet során a javító bevonatban a nyúlások nem közelítették meg a szakadáshoz tartozó 1,6%-os értéket, tehát a bevonattal javított csõszakasz szilárdsága nagyobb, mint az ép csõ teherbíró képessége A javítandó hibák elemzésével kapcsolatos megállapítások Azt tapasztaltuk, hogy a különféle sugár-falvastagság (R/s) viszonyokkal rendelkezõ, 70%-os falvastagság-fogyású, L= es hibahosszúságú, hibás csöveken végzett számítások eredményei dimenziómentesen gyakorlatilag egyetlen görbét alkotnak. A dimenziómentes eredményként kapott görbe kezdeti szakasza egyenes, a lineáris feszültségváltozás minden hiba esetében azonos értéknél megy át a nagy hibahosszakra jellemzõ degresszív karakterisztikába. A feszültségek nem minden határon túl nõnek, a növekedés felsõ határa a végtelen hosszúságú hibára jellemzõ csúcsfeszültség. A különbözõ mértékû falvastagság-fogyásokra vonatkozó vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy egy 200 átmérõjû, 3 falvastagságú csõ csúcsfeszültségei ~70%-os hibamélységig viszonylag egyenletesen nõnek. 70% fölötti hibamélység esetén a feszültségek növekedése felgyorsul és 90%-os hibamélység fölött a maximális hibafeszültség radikálisan megnõ. A számítási eredmények dimenziómentesen azonosnak bizonyultak a hibahossz-vizsgálatok eredményeivel. A számításoknak a hibahossz-vizsgálatokra vonatkozó részét több hibamélységre kiterjesztve, a hiba rugalmas csúcsfeszültségeinek becslésére alkalmas diagramhoz jutunk A javító bevonat vastagságának hatása A javító bevonattal ellátott hibában a fém csúcsfeszültségei már igen vékony, 2 3 -es bevonat-vastagságok esetén is leépülnek. A számítási eredményekbõl az a következtetés is levonható, hogy a javító bevonat jelentõsen lecsökkenti a hiba környezetének feszültségeit, de a bevonat vastagsága alig befolyásolja a csúcsfeszültségeket. A javító bevonat feszültségeire jellemzõ, hogy a féel ellentétben a feszültségek jelentõsen változnak a bevonat vastagságának függvényében, ezzel szemben viszont kevésbé érzékenyek a hiba mélységére. A javító eljárás alkalmazása szempontjából a bevonatvastagság v>5 6 kell legyen, ugyanis a javító bevonat feszültségei ebben a tartományban kisebb mértékben csökkennek A javítandó hiba mélységének hatása A javítandó hiba mélységének hatására vonatkozó vizsgálatokat olyan modelleken is elvégeztük, ahol a fémveszteség mértéke meghaladta a fém falvastagságát. Ezek a számítások arra vonatkozóan adtak felvilágosítást, hogy kizárólag a javító bevonat elégséges-e a megfelelõ teherbírás biztosítására. Megállapítottuk, hogy ha a fémveszteség mértéke meghaladja a fém falvastagságát, akkor a deformációk jellege eltér mind a javító bevonat nélküli csövek, mind a hagyományos falvastagság-fogyású javított csövek deformációitól. A bevonatban ébredõ feszültségek 10%-os maradék falvastagságig nem jelentõsek, tehát a javító bevonat alkalmazhatóságának nincs akadálya. A 10 30%-os fémveszteség-tartományban a feszültségek kisebbek mint 16, ami arra enged következtetni, hogy a bevonat korlátozottan alkalmazható. A vizsgálatokat rugalmasképlékeny feszültséganalízisen alapuló véges elemes számításokkal is ki kell egészíteni A változó hibamélység és hibahossz hatása Változó hibamélység és véges hibahossz esetén a feszültségek eloszlása mind a fémben, mind a javító bevonatban azonos a végtelen hosszú javított hiba feszültségeivel. A csõ feszültségei a maradék falvastagság függ- 176 M Û A N Y A G évfolyam, 5. szám

6 vényében 10%-os maradék falvastagságig lassan, azt követõen egyre gyorsuló mértékben nõnek. A javító bevonattal ellátott csövek kevésbé érzékenyek a hiba hosszára, mint a javítatlan csövek. A számítások szerint a bevonatban a legnagyobb feszültség nem haladja meg a 7,6 -t, tehát a vizsgált 200 átmérõjû, 3 -es falvastagságú csõre elhelyezett javító bevonatban ébredõ feszültségek alapján a javító bevonat alkalmazhatóságának véges hibahosszak esetén nincs akadálya. A véges hosszúságú hibákon végzett számítások eredményei még extrém mélységû (3,33 6,67%-os maradó falvastagságú) hibáknál sem zárják ki a javító eljárás alkalmazhatóságát, ezért célszerû a vizsgálatokat a fém falvastagságát meghaladó mértékû fémveszteségû hibákra is kiterjeszteni A javító bevonat alkalmazhatósága A csõvezetékek üzemi nyomását a hibátlan csõre megengedhetõ legnagyobb üzemi nyomáshoz hasonlítva megállapítottuk, hogy a kifejlesztett üvegszál erõsítésû javító bevonat használatának a vizsgált modellek esetében nincs szilárdsági akadálya. A bevonat a lehetséges üzemi nyomástartományban korlátozásmentesen alkalmazható évfolyam, 5. szám M Û A N Y A G 177