- A látszólag önfejű, akaratos, szófogadatlan gyermekből igenis lehet egy karizmatikus és határozott felnőtt nő vagy férfi -

Átírás

1 Akaratos gyermek - A látszólag önfejű, akaratos, szófogadatlan gyermekből igenis lehet egy karizmatikus és határozott felnőtt nő vagy férfi - 1. Egy egyébként megfelelő ütemben fejlődő kisgyermek esetében az akaratosság kezelése bizony komoly, érett, és felnőtt hozzáállást, és nem utolsó sorban kellő humorérzéket igényel. Persze szükséges hozzá egy nagy adag lelki erő és mély levegő vétel, melynek segítségével a kérdést kezelni is tudjuk. Harcos amazonok gladiátor kis srácok Egész egyszerűen kitérhetünk a harc elől, még mielőtt megtörnénk az akaratát gyermekünknek. Különböző módszerek léteznek arra vonatkozóan, hogyan teremtsünk olyan helyzetet, amivel mindenki csak nyerhet. kínáljunk fel választási lehetőségeket a gyermeknek, partnernek tekintsük és nem pedig alárendeltnek, nyilvánítsunk ki Felé mi is tiszteletet stb. Kompromisszum kész hozzáállással, kommunikációval (hiteles előadásmóddal) elérhetjük, hogy megtanulja, hogyan kezelje a problémás szituációkat, hogyan kell konfliktust kezelni, rugalmasnak és empatikusnak lenni. Ez a későbbiekben egy akaratos tinédzsernek hatalmas eszköztár lesz a kezében! (Gondoljunk csak a tanárokkal való vitákra, vagy a leendő partnerkapcsolataiban történő feszültségek helyes kezelésére.) vitakultúra alapjai konfliktuskezelés indulatkezelés probléma megoldás váratlan helyzetekben való működés - kommunikáció 1

2 Ha jobban belegondolunk, nem is az a cél, hogy szófogadó gyereket neveljünk, aki mindig azt teszi, amit egy nála idősebb ember megmond majd Neki. Persze, jó lenne, ha azt tenné a gyermek, amit mi mondunk Neki, de nem azért, mert mi vagyunk az okos felnőttek és mi mindent tudunk, hanem azért, mert a gyerek a legdrágább számunkra, és a legjobbat szeretnénk neki. Ha viszont betörjük az akaratát és bólogató Jánost faragunk belőle, könnyen megeshet, hogy mások felé is szófogadó lesz, azaz teljesíti az akaratukat, akik aztán ezt (bizonyos esetekben csúnyán) ki is tudják használni! - Ne szófogadó gyereket akarjunk nevelni, hanem olyan leendő felnőttet, aki megfontolt, meggondolt, vállalja a felelősséget és van önfegyelme! - Tehát én úgy gondolom, akaratos gyereket igenis lehet jól nevelni, azaz úgy, hogy mind a szülő, mind a gyerek nyertesnek érezze magát. Persze, mi tagadás, ez rengeteg energiát követel a szülőtől, de megéri, mert ezzel nagyban megkönnyíthetjük mind a saját életünket, mind a gyermekünk helyzetét, mint leendő felnőtt életét is. Nem könnyű mindig ezt az energiát előteremteni, de legalább törekedjünk rá! Gyermekünk érezni és értékelni fogja az igyekezetünket! Gyakorlati tanácsként az alábbiakat tudnám ajánlani minden olyan szülőnek, aki akaratos gyermeke(ke)t nevel. (Korosztályonként természetesen eltérő 2 kommunikációs tartalommal)

3 1. Hatalmi harcok helyett közösen lefektetett szabályok Először tedd a helyére a játékokat, majd utána nézhetsz mesét! Ha előre megbeszélitek, hogy nálatok ez a szabály, akkor tudni fogja a gyerek, mihez tartsa magát, nem lesz alapja a hatalmi harcmodor beindításának. 2. Egy akaratos gyerek számára fontos, hogy főnöknek érezhesse magát! - Az irányító, vezető típusú gyermekből válhat a legjobb vállalkozó - Hajrá! Adjuk meg neki a lehetőséget erre! Teremtsünk olyan helyzeteket, ahol igenis lehet főnök. Ahol ő mondhatja meg, mit és hogyan akar tenni. Az esti rutin: - vacsora, - fürdés, - elrámolás, - fogmosás, - esti mese. Döntsön Ő, mivel kezdi a sort. Természetesen csak olyan keretek között tegye ezt, ami általunk is megfelelőnek tartható (azaz a fogmosás a vacsora után van!). Ezzel a módszerrel remekül lehet felelősségvállalást tanítani neki(k): a saját döntéseik eredményeit tapasztalhatják, legyenek azok jók vagy rosszak. Egy akaratos gyerek úgysem fogadja el, hogy valami csak azért olyan amilyen, mert a szülője azt mondja Neki. (Sokszor egy nem akaratos gyermek is nehezen fogadja el a szülői döntést.) Saját magának kell megtapasztalnia. 3

4 (A kognitív pszichológia elvén = tapasztalati úton megszerzett ismeretek megmaradnak az emlékképben is!) Ha a rendrakással kezdi, utána már csak a jó dolgok maradnak hátra. Ha a végére hagyja, akkor sem fogja senki elvégezni helyette. Egy gyermeknek éreznie kell, hogy a szülője stabil, határozott, de ugyanakkor érzékeny is. Ez az egyik alapja a biztonságos kötődésnek is! 3. Választási lehetőségek Ha parancsokat osztogatunk, több, mint valószínű, hogy ellenkezéssel kerülünk szembe. Azonnal és zsigerből. A választási lehetőségek felkínálásával úgy fogja érezni gyermekünk, hogy ura a saját életének. Saját döntéseket hozhat. Példa eset: Indulni kell a boltba, de Ő teljesen belefeledkezik a játékába. Kérdezzük meg Tőle: - Most induljunk, vagy inkább 15 perc múlva? Később? Oké, de ha így döntöttél, akkor 15 perc múlva el is indulnunk! Ha pedig akkor sem akar, mondd neki, hogy ez az ő döntése volt. (Persze az időérzéke egy 2-5 éves gyermeknek még nem kialakult, így a 15 percet tartsuk be, hogy érezze a hosszát az eltelt időnek!) 4. Az Én váram, az Én házam! Hagyjuk, hogy a saját teste felett bizonyos mértékig Ő rendelkezzen! (Én-, Ön ismeret, Én-, Ön kép kialakulása) Tipikus eset: Anyuka/Apuka ragaszkodik hozzá, hogy a gyerek sapkát vegyen föl, mert kint hideg van. Mi zajlik ilyenkor a gyermekben? Teljesen érthető, hogy nem akarja felvenni a sapkát. Foggal-körömmel ragaszkodik az igazához, hiszen bent meleg van! A teste azt mondja neki, hogy nincs szükség további melegítésre. Persze Mi felnőttek tudjuk, hogy kint hideg van, de neki nehéz ezt a benti melegből elfogadnia. 4

5 Ahelyett, hogy semmibe vesszük a teste által diktált érzéseit (most meleg van), és ráerőltetnénk a (Mi szempontodból teljesen jogos) akaratunkat (Márpedig addig nem indulunk el, míg fel nem veszed a sapkádat!), próbáljuk meg elérni, hogy saját akaratából hozza meg a megfelelő döntést: - Rendben, akkor ne vedd föl a sapkát, de berakom a táskámba, és ha úgy érzed (!), hogy fázol, fel tudod majd venni. 5. Megszégyenítés helyett Az előző példánál maradva, ha már kint vagyunk a hidegben. Nyilvánvalóan fázni fog a füle gyermekünknek, és fel akarja venni a sapkáját. Viszont így a saját döntését hozza meg, nem kell megszégyenülést éreznie, mert nem Neki (a teste által diktált érzéseinek) volt igaza, hanem az okosabb felnőttnek. Ilyenkor kell aztán a szülőnek visszafognia a Nem megmondtam?!, Ugye igazam volt? Máskor majd hallgatsz rám, ugye? típusú mondatokat. Ezek nem tanítanak semmire, csak igazolják a szülő jogosságát, és egyben földbe döngölik a gyerek érzéseit, kihangsúlyozzák a tudatlanságát, tapasztalatlanságát. Ezzel a módszerrel megtaníthatjuk, és megerősíthetjük abban, hogy nincs abban semmi rossz, ha új információk alapján megváltoztatja a véleményünket! 6. A gyermekünk érveinek meghallgatása Sokszor mi felnőttek olyan biztosak vagyunk az igazunkban. Hát persze, hogy ezt gondoljuk magunkról! Hiszen idősebbek vagyunk, tapasztaltabbak. Ám, ha a gyermekünk ragaszkodik valamilyen gondolathoz, az azért van, mert meg van győződve az Ő, saját igazáról. Lehet, hogy számunkra nem elfogadható az érvelése, de valami mégiscsak arra ösztönzi Őt, hogy higgyen benne. Ha nem hallgatjuk meg az Ő okfejtését, soha nem fogjuk megtudni, mi ez a valami. Elég, ha csak leguggolunk hozzá és nyugodtan, annyit mondunk: - Oké, 5

6 értem, hogy nem akarsz még fürdeni. El tudod mondani miért? És csak hallgassuk meg. De ne csak színlelve, hogy túlessünk rajta, és aztán beparancsolhassuk a kádba, hanem valóban odafigyelve Rá. Ha a számára fontos dologokban meghallgatjuk Őt, akkor talán akkor is elmondja majd a gondolatait, ha a Mi számunkra fontos dologról kérdezzük. 7. Képzeljük magunkat az Ő helyzetébe! Szituáció: Megígérjük gyermekünknek, hogy elszakadt kedvenc játékát megvarrjuk (vagy a nagyi), de nem jutott rá idő. Számunkra ez 1 a sok napi teendő közt, és tényleg nem jutott rá idő, energia. Ilyen bizony mindenkivel előfordul. A gyermek számára viszont nincs megannyi fontos dolog, hiszen az Ő korában érthető módon - Neki a már megvarrt plüssállat lenne a legfontosabb. Érthető, hogy csalódott és mérges Ránk. Ilyenkor kérjük bocsánatot (!), hogy nem tartottuk be az ígéretet, és nyugodtan magyarázzuk el a gyermek szintjén, hogy miért nem volt módunk foglalkozni a macival. Figyeljünk arra, hogy hogyan ígérünk! Tegyük feltételes módba! Igyekezzünk megtartani az ígéretünket! Gyermekünk szemében nem leszünk kisebbek a, csak emberibb és elfogadhatóbb. Szerethetőbb, tisztelhetőbb! 8. A gyermekünk érzéseinek elfogadása Természetesen vannak szabályok, amiket be kell tartani. Ha ezek tisztázottak, akkor joggal elvárhatók a család összes tagjától, a szülőket is beleértve! De attól, mert a szabályok léteznek, még nem kell szeretni is azokat. A gyerekek is nyugodtan kinyilváníthatják az érzéseiket és véleményüket. Ezáltal aztán feszültségtől is megszabadulhatnak, amit egyébként a hatalmi harcokba fektettek volna. 6

7 9. Nevelés kapcsolatrombolás nélkül - A veszekedés kellős közepén a gyerekek semmit nem tanulnak. - Ugyanúgy, mint Mi, felnőttek, ha felmegy a pumpa, olyat teszünk vagy mondunk, amit nem gondolunk át. Ilyenkor a gondolkodó, elemző, összefüggéseket tisztázó része az agyunknak begubózik. Ezért fontos elkerülni az elfajuló veszekedéseket. Nem kell mindig bizonyítanunk az igazunkat! - Sokszor az állandó nevelésben, jót akarásban nem látjuk meg, hogy pont a legfontosabb vész el: a meghitt kapcsolat a gyermekünkkel. Kölcsönös szeretet, tisztelet. - Próbáljunk meg rugalmasak lenni, és tartsuk észben, hogy a legfontosabb a szoros kötődés a gyermekünkkel. 10. Gyermekünk tisztelete, annak kimutatása - A legtöbb akaratos gyermek (még ösztönösen) a tisztelet kivívásáért harcol. - Ha ezt megadod Neki, sokszor elvész a harc kirobbanásának igazi okozója. Mint minden emberi kapcsolatban, itt is az ér a legtöbbet, ha a másik fél úgy érzi, megértik Őt! Ha olyan helyzet áll elő, ami véleményünk szerint nem elfogadható (piros szabadidő ruhában akar színházba menni), attól még mutathatsz ki együttérzést a gyereked felé: - Sajnálom, hogy nem tudod ezt a 7 ruhádat most felvenni, pedig értem, hogy nagyon szeretnéd. Tudod mit?

8 Berakjuk a táskádba, és ha vége a műsornak, utána felveheted! Ugye jó lesz így? Szép és eredményes napot kívánok! 8