KITEKINTŐ ELEMZÉSEK. Iraki választások Ablak a világra március 23.

Átírás

1 KITEKINTŐ ELEMZÉSEK Iraki választások 2010 Ablak a világra március 23.

2 Írták: Csiszár Esztella Illés Erzsébet Jeszenszky Nóra Lesták Tamás Romász Andrea Selján Péter Szerkesztette: Illés Erzsébet Kiadja a Kitek Média Kft, felelős kiadó: Feledy Botond, lapigazgató A Kitekintő nem foglal állást politikai kérdésekben, ezért a cikkekben közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Az egyes cikkekben megfogalmazott elemzések, előrejelzések a szerzők magánvéleményei, azok pontosságáért, illetve megbízhatóságáért a Kitekintő semmilyen felelősséget nem vállal. Budapest, március 23. Kitek Média Kft Minden jog fenntartva 2

3 Tartalom Iraki útkeresés külső segítséggel... 5 Újrázik a miniszterelnök?... 7 Síita kényszerkoalíció: Iraki Nemzeti Szövetség... 9 Al-Irakíja: lépések a vallási megbékélés irányába A különutas belügyminiszter és koalíciója Iraki Egyetértés Koalíció: a régi-új szunnita blokk Kurd képviselet az iraki parlamentben Igazságosabb választási rendszer Több százezer iraki voksol külföldön Az iraki választás és a nők Elfelejtett népszavazás Előre manipulálják a választásokat? Bojkott - amitől mindenki rettegett Merényletek az iraki választások alatt Biztonsági program a választók védelmére Szavazni vagy nem szavazni Itt a vége! Hogyan alakul Irak jövője?

4 Tisztelt Olvasó! Örömmel köszöntöm Önt a Kitekinto.hu Elemzések második kötete alkalmából! A 2007-ben megalakult Kitekintő a kezdetek óta a legnagyobb magyar külpolitikai hírportál, amelyet ma már havonta félmillió olvasótársa keres fel. Az elmúlt három évben igyekeztünk azokat az újságírókat és szakértőket összegyűjteni, akik az érintett ország nyelvét beszélik, jártak a területen és hiteles, helyi információforrásokkal rendelkeznek. Kitartó munkájuk eredménye, hogy ma az Ön számára elküldhetjük ezeket az elemzéseket. A külpolitika a magyar médiában időnként mostohaszerepre kárhoztatik, holott a legfontosabb dolgok Magyarország szempontjából már nemcsak Budapesten, hanem Washingtonban, Brüsszelben és Moszkvában dőlnek el. Éppen ezért valljuk azt, hogy jó döntést legyen szó politikai, gazdasági vagy egyéb társadalmi ügyről csak a külvilág ismeretének birtokában lehet hozni. A világpolitika nagy eseményei kapcsán sem mi, sem döntéshozó olvasóink nem engedhetik meg maguknak a felületes tájékozódást, tájékoztatást. A Kitekinto.hu szerkesztősége e fenti hivatásának szeretne azzal eleget tenni, hogy 2010-től a honlapunkon található eseménydossziék mellett elektronikus elemzésfüzetekben foglaljuk össze a legfontosabb külpolitikai fordulatokat. Erre az idei esztendőben a második alkalmat az iraki parlamenti választás adta. Az iraki választás a demokráciaépítés egyik laboratóriumaként és az Egyesült Államok egyik legfőbb külpolitikai prioritásaként méltán megérdemlik figyelmünket. Őszintén bízom benne, hogy az alább következő oldalak segítik majd munkájában, döntéseiben és a világpolitikában való könnyebb eligazodásában! Visszajelzéseire, észrevételeire minden esetben számítunk, reméljük, a jövőben nemcsak honlapunkon üdvözölhetjük rendszeres látogatóként, hanem valamely rendezvényünkön is köszönthetjük majd! Budapest, március 23. Üdvözlettel: Feledy Botond lapigazgató 4

5 Iraki útkeresés külső segítséggel Jeszenszky Nóra Parlamenti választásokat tartottak Irakban március 7-én, a másodikat a Szaddam-rendszer bukása óta. Hatalmas meglepetésekre nem kell számítani, de a győztes személyét komolyan befolyásolhatják az elmúlt egy évben történt változások, elég a választási törvény módosítására vagy a kormányépületek elleni merényletekre gondolni. A síita szövetségek egyike azonban biztosan nyerni fog, a kérdés inkább az, hogy Núri al-maliki miniszterelnök képes-e megtartani azt a szavazati arányt, amellyel a tavalyi tartományi választásokon meglepetésszerűen nagy sikert aratott. Mi befolyásolhatja az eredményeket, illetve mit szólnak az eseményekhez a szunniták, az amerikaiak és az irániak? Rövid latolgatás a voksolás előtti napokból. Nagyot fordult a világ Irak körül 2005 óta, amikor először tartottak a Szaddam-rendszer bukása után parlamenti választásokat. Az elmúlt négy évben és néhány hónapban olyan mélyreható változások történtek az országban, amelyek a mostani voksolást is alapvetően meghatározzák majd. A teljesség igénye nélkül megállapíthatjuk, hogy az új jogszabály alapján, több helyre pályázhatnak a jelöltek márciusban, nagy valószínűséggel a vallási alapon szerveződő szunnita pártok sem bojkottálják a szavazást és a biztonsági helyzet is sokkal nyugodtabb lesz. Persze van, ami nem változott: továbbra is téma az amerikai jelenlét, az iráni hatások és a terrorizmus, illetve bizonyos politikai formációk számára a szunnita-síita ellentétek. A legfontosabb probléma azonban Irak jövője maradt. Mert bár 2005-ben is kiemelkedő jelentősége volt annak, hogy ki lesz a befutó, kinek kell az országot kivezetni a káoszból, de idén talán még nagyobb szerep hárul a győztes pártok vezetőire: ők határozhatják meg, miként is kezd neki a közel-keleti állam a következő évtizedeknek. A Szaddam utáni demokratikus Irak története ugyanis lényegében csak most kezdődik. Nehéz megjósolni, hogy ki nyer, elsősorban azért, mert komoly változások következtek be a politikai formációk és így a pártszövetségek programjainak terén. Némi támpontként csak a tavalyi tartományi választások szolgálhatnak, amelyek - szakértők szerint - előrevetítették a mostani eredményeket is. Ha ebből indulunk ki, akkor biztosra vehető, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Núri al-maliki által vezetett szövetség, a Jogállam Koalíció, nagy győzelmet arat a parlamenti választásokon is. Az eredményt azonban számos tényező befolyásolhatja, hiszen egy év alatt is viszonylag komoly változások történtek az országban, elég csak a halálos áldozattal is járó, kormányépületek ellen elkövetett merényletekre gondolni, amelyek mindenképpen elgondolkodtatóak lehetnek, ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy a kormány mennyire képes a rendet fenntartani. Az amerikaiak kivonulása a városokból ugyan a miniszterelnök sikereként értékelhető, az iraki rendfenntartó erők feladatátvállalása azonban már korántsem bíztató. Nem véletlen, hogy az egyik legfontosabb kampánytéma továbbra is a biztonsági helyzet maradt. Ennél érdekesebb talán csak a korrupció kérdése. A Transparency International korrupciós listáján hátulról a harmadik helyet elfoglaló Irak kormánya nem büszkélkedhet azzal, hogy az állam vezetése túlságosan tiszta lenne, és itt nem csak feltétlenül a hatalmas pénzeket felemésztő beruházásokra kell gondolni, hanem azokra a hírekre is, miszerint a különböző minisztériumokban számunkra elképzelhetetlen méreteket öltött a korrupció és sok tisztviselőt tartóztatnak le emiatt. Hogy ez milyen szinten befolyásolja a voksolókat, az kérdéses. 5

6 A kormányt alkotó pártok között az elmúlt négy esztendőben nemcsak hogy átrendeződtek az erőviszonyok, de akadt olyan formáció is, amely időközben kilépett a szövetségből (Iraki Nemzeti Egyetértés Frontja és a Badr Szervezet). Éppen ezért igen nehéz megjósolni, hogy a szavazásra jogosultak melyik párt számlájára írják az elmúlt év ballépéseit. A tartományi választások eredményeiből kiindulva a Dawa ügyesen kerülte el, hogy az emberek Maliki-val hozzák összefüggésbe a botrányokat, ez azonban - a kampány üzeneteinek hatékonyságát figyelembe véve - nem biztos, hogy a jövőben is így marad. A tavalyi provinciális választások előtt sokan foglalkoztak azzal, hogy vajon az irakiak elsősorban a vallási alapon szerveződő pártokat részesítik-e majd előnyben, vagy inkább a szekuláris formációkat támogatják. A tendenciák azt mutatják, hogy - bár az utóbbi időben többen is próbálkoztak nemzeti összefogással - az emberek még mindig elsősorban vallási kötődés alapján szavaznak. Bonyolítja a helyzetet, hogy a síitáknál két erő áll szemben egymással (a Maliki vezette Jogállam Koalíció és az Iraki Nemzeti Szövetség), mindketten kormánypártok voltak korábban. A szunnita voksok kiszámíthatatlanok, hiszen 2005-ben pártjaik nagy része bojkottálta a szavazást. Szunnitának lenni most sem könnyű, hiszen kisebbségként kell helyt állniuk, miközben ellenfeleik a régi rendszer összes bűnét az ő nyakukba varrnák. Legnagyobb blokkjuk az Iraki Nemzeti Egyetértés Frontja, amely 2006-ig kormánypártként funkcionált. Politikai hatékonyságukat azonban megkérdőjelezi, hogy a törvényhozásban azt sem sikerült kialkudniuk, hogy a menekültek számára, akik elsősorban szunniták, kompenzációs helyeket biztosítson az új törvény. Az iraki választások kapcsán semmiképpen sem szabad megfeledkezni a külső befolyásról, hiszen - bár különböző okokból, de - sem az Egyesült Államoknak, sem Iránnak nem mindegy, hogy ki kerül hatalomra az olajban rendkívül gazdag országban. Washington azonban komoly hátrányban van a perzsa államhoz képest, hiszen amellett, hogy jelenléte a legtöbb szavazó számára már egyértelműen terhes, az sem valószínű, hogy egy igazán Amerika-barát, nacionalista alapon szerveződő vezetés jön majd létre. Sokkal inkább elképzelhető, hogy az Irán szájízének tökéletesen megfelelő síita koalíciók egyike lesz a befutó. A beavatkozás egyértelmű mindkét fél részéről, és ezzel el is érkeztünk a választások legfontosabb kérdéséhez: vajon mennyire lesz demokratikus a március 7-i voksolás? Jelenleg úgy tűnik, Irak fordulóponthoz érkezett a tartományi választásokkal, mert bár óvások tavaly is előfordultak, alapvetően a helyi viszonyok között demokratikus volt a szavazás. Azonban a mostani voksolás tétjét jelzi, hogy alig két hónappal ezelőtt már durva intézkedés történt az eredmény befolyásolására. Hogy hol tartanak a demokratikus folyamatok Irakban, azt elég sokatmondóan jelzi, hogy míg 2005-ben 76 százalék volt a részvétel, a 2009-es tartományi választásokon már rendkívül alacsony, 51 százalék, pedig a biztonsági helyzet javulása azt vetítette előre, hogy az irakiak könnyebb szívvel indulnak majd a fülkék irányába. Nem így történt, ami a szavazópolgárok apátiáját és csalódottságát jelzi alig hat évvel azt követően, hogy megszabadultak az elnyomástól. Az érdektelenség most is fennállhat, hiszen közvéleménykutatások hiányában csak tippelni lehet, hogy mennyien adják le voksaikat. A választási törvény módosításával az irakiaknak idén arra is lehetőségük lesz, hogy ne csak pártokra, hanem egyéni jelöltekre is szavazzanak, ami amellett, hogy igazságosabbá teheti az eredményt, minden előzetes elemzést boríthat. Egy dolog biztos: ha nem Maliki szövetsége nyerne, az mindenképpen komoly meglepetés lenne és Irak egész eddigi politikáját megváltoztathatná. Ami valószínűleg nem tenne rosszat az országnak. 6

7 Újrázik a miniszterelnök? Illés Erzsébet Az iraki politikát, különösen a választásokat mindig is vallási és etnikai tényezők határozták meg. A szunnita és síita arabok, valamint a kurdok közötti történelmi megosztottságon túllépve Irak jelenlegi 60 éves miniszterelnöke a március 7-i politikai megmérettetésen olyan pártkoalícióval a háta mögött indul, amely saját pártja, a Dawa vezetésével a síita politikai csoportoktól kezdve a szunnita törzsi alakulatokon át a kurd pártokig számos kisebb politikai entitást képviseltet sorai között. Ennek köszönhetően a felekezetek közötti megbékélést hirdető szekuláris, nacionalista párt az iraki társadalom széles spektrumát képes megszólítani. Amikor 2006-ban az Egyesült Iraki Szövetség miniszterelnökké választotta, Núri al-maliki még súlytalan politikusnak számított. A választás 4 évvel ezelőtt pontosan ezért esett a kis Dawa párt ismeretlen vezetőjére, mivel a két legnagyobb politikai entitás, a Legfelsőbb Iraki Iszlám Tanács (SIIC) és a Szadr Mozgalom nem tudott megegyezni, melyikük adja a miniszterelnököt. Maliki négy év alatt sikeres centralizációt hajtott végre, olyannyira megerősítette hatalmát, hogy ben reális esélyekkel indul az újraválasztásért. Az évek során nem csak a politikus, de pártja is megerősödött. A 2010-es választásokra készülve megengedhette magának, hogy elsősorban az Iszlám Legfelsőbb Tanáccsal és a Szadristákkal való ellentétei miatt - kimaradjon a síita pártokat tömörítő Iraki Nemzeti Szövetségből és önálló listát hozzon létre helyi és tartományi vezetők, valamint kisebb pártok összefogásával. A szekuláris-nacionalista Jogállam Koalíció Irak, mint egységes ország érdekeit kívánja képviselni. Kampányában kiemelt jelentőséget kap az erős központi kormányzat, a megbékélés, a szuverenitás, valamint az iraki és arab identitás. A Jogállam Koalícióban a Dawa Mozgalom mellett a síitákat csupán aprócska pártok, többek között a Független Iraki Kaffat Társaság és az Al-Tajamo Társaság, a kurdokat az Egyesült Független Iraki Blokk képviseli. A szunnita pártok ehhez képest felülreprezentáltak a szövetségben: jelen van több kisebb párt között az Ébredés Tanácsának egyik jogutódja, a Sejk Ali Hatem al-szulejmán vezette Anbar Üdvösség Nemzeti Frontja és az Abd Mutlak al-jabbouri neve fémjelezte, Tawafuq-ból kivált Független Arab Blokk. Iszlám Dawa Mozgalom A deklaráltan vallási mozgalmat 1957-ben Mohammad Bakira al-szadr nagy ajatollah alapította azzal a céllal, hogy az iszlám értékeket és politikát képviselje az arab nacionalizmussal és az iraki állam szekularizációjával szemben. A párt számos támadást és merényletet követett el kormányzati célpontok ellen az 1960-as és 1970-es években, ezért a Szaddam-rezsim brutálisan lépett fel a mozgalommal szemben: március 31-én halálra ítélte a Dawa minden tagját és támogatóját. A síita párt tehát áthelyezte székhelyét Teheránba, feltételezések szerint innen irányították a kuvaiti amerikai nagykövetség elleni merényletet 1983-ban. Az ezredfordulót követően, a Baathista vezetés megbuktatása után a síita politikusok hamar visszatértek az iraki politika színpadára. 7

8 Anbar Üdvösség Nemzeti Front Sejk Ali Hatem al-szulejman, Dulaim hercege, az Iraki Törzsi Vezetők Általános Tanácsának elnöke előbb az Ébredés Mozgalom égisze alatt egyesítette Anbar tartomány törzseit az al-káida elleni harc céljával ban a mozgalmon belüli megosztottság szakításhoz vezetett, Hatem Sejk ekkor alapította meg az Anbar Üdvösség Nemzeti Frontot. A vezető azt hirdeti, hogy kizárólag azért lépett politikai pályára és fogadta el az állami intézmények hatalmát, hogy megőrizze törzse befolyását. A Front és vezetője annak non-szektariánus jellege miatt csatlakozott Maliki Jogállam Koalíciójához. Független Arab Mozgalom Az Iraki Arab Társaság korábbi vezetője, Abed Mutlak al-jabbouri 2009-ben a koalíció szétesésekor megalakította a Független Arab Mozgalmat és azonnal csatlakozott a Jogállam pártszövetséghez. Bár a koalíció álláspontjával szemben a volt baathisták választási részvételének engedélyezése mellett foglalt állást és a kirkuk-i arabokat és türkméneket a voksolás bojkottálására szólította fel, a 2005-ben miniszterelnök-helyettessé választott Al-Jabbouri, mint az iraki szunnita közösség elismert képviselője, különösen fontos a koalíció számára. Bár a Jogállam Koalíció közel minden iraki etnikumot és vallást képvisel, szekuláris jellege akkor nyerne igazán nagy jelentőséget, ha nem csupán kis pártok és néhány neves tartományi vezető, hanem a nagy politikai pártok is osztoznának az általa vállalt misszióban. Így ugyanis, nagyon úgy tűnik, hogy szereplése a választásokon egyedül Maliki támogatottságán múlik majd. A miniszterelnök neve ugyanakkor elég jó márkanév. Al-Maliki miniszterelnöksége alatt Irak stabilizálódott, a biztonsági helyzet javult, ami számos szavazatot szerzett neki az utca emberétől. Nacionalista, szekuláris vezetőként határozza meg magát, aki képes volt felszámolni az iraki megosztottságot, megerősíteni a kormányzati hatalmat, fellépni az al-káida ellen és felszámolni a Mehdi hadsereget. Mások épp a túlzott centralizációt róják fel neki, felhívva a figyelmet arra, hogy semmibe véve a törvényhozó és végrehajtó hatalmi ágak megosztásának alapelvét, minden döntést a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe vont. Bár Maliki minden irakit megszólító stratégiája a 2009-es tartományi választásokon komoly sikert hozott, továbbra is nyitott a kérdés, vajon nemzeti szinten tudja-e hozni ugyanezt az eredményt. 8

9 Síita kényszerkoalíció: Iraki Nemzeti Szövetség Lesták Tamás Az Iraki Nemzeti Szövetség (INA) az iraki síita politikai közösség egyik legbefolyásosabb tagja. A számos kisebb-nagyobb pártot összefogó politikai csoportosulás az Egyesült Iraki Szövetség jogutódjaként jött létre. Ez utóbbi - szintén síita - tömörülés volt a meghatározó kormánypárt a 2005-ös parlamenti választások óta. A legfontosabb különbség, hogy az újonnan létrejött INA-nak már nem tagja az ország jelenlegi miniszterelnökét, Núri al-malikit is soraiban tudó Dawa párt. Egységes síita tömb vagy csupán síita kényszerszövetség? Az Iraki Nemzeti Szövetség több különböző méretű és befolyású síita politikai csoportból áll, melyek közül legfontosabbak az Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács (ISCI), a Badr Szervezet és a Szadr Mozgalom. Mint az egyik vezető síita politikai csoport, számos országosan ismert és korábban magas pozíciókat is betöltő politikus mint például Ahmed al-csalabi, Moktada al- Szadr vagy éppen Ibrahim al-jaafari tagja az INA-nak, ezzel jelentősen növelve a sikeres választási szereplés esélyét. A fentieken kívül természetesen jóval több kisebb szervezet is tagja a pártszövetségnek, ezek azonban méretükből adódóan nem játszanak jelentős szerepet az INA politikájának alakításában. Rögtön adódhat a kérdés: mi tartja össze a síita politikai szereplőket, amelyeknek több Irak jövőjét érintő kérdésben alapvetően különböző elképzeléseik vannak? Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács Csupán a pártszövetség két-három nagyobb, igazán jelentős szereplőjéről mondható el, hogy valódi befolyásuk van a tömörülés politikai programjára, illetve lépéseire. Ezek pedig mindannyian hagyományos síita pártok és szervezetek. Mindenekelőtt az Ammar al-hakim által vezetett Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács (ISCI) melynek jogelődje még 1982-ben jött létre Iránban, ezért sűrűn érik az iráni síita befolyás iraki kiterjesztésével kapcsolatos vádak, amely a legnépszerűbb síita párt Irakban és amely méretét tekintve is a legnagyobb az INA-ban. A párt a legutóbbi parlamenti választások alkalmával egymaga 21 mandátummal járult hozzá az akkori síita pártszövetség (Egyesült Iraki Szövetség) 128 mandátumos, győzelmet jelentő eredményéhez és a tavalyi évben megrendezett tartományi voksoláson is igen eredményesen szerepelt. Korábbi impozáns választási eredményei és széleskörű politikai, gazdasági befolyása ellenére az ISCI jelenleg több kihívással is kénytelen szembenézni. A pártot régóta sikerrel vezető Abdul Aziz al- Hakim ugyanis tavaly augusztusban elhunyt és helyét fia, Ammar vette át, akit még sokan tapasztalatlannak és ennél fogva egyelőre alkalmatlannak tartanak egy ekkora párt vezetésére. Ami a párt politikai elképzeléseit illeti, eddigi ténykedésük során elsősorban a decentralizáció és a különböző föderalista elképzelések támogatóinak szerepében tűntek fel. Elképzeléseik egy ízben egészen odáig merészkedtek, hogy a kilenc síita többségű tartomány önálló síita régióban való egyesülését javasolták, hasonló autonóm jogkörökkel, mint ami a kurd lakosságú területek esetében megvalósult, illetve megvalósulni látszik. Éppen ez a kérdés váltja ki a legtöbb vitát szövetségeseivel is, különösen a Szadr Mozgalommal, amely ebben a tekintetben a skála másik végén foglal helyet, lévén még a jelenleginél is jóval centralizáltabb államberendezkedést tartanak kívánatosnak. 9

10 Ammar al-hakim másik fontos célja volt egy szélesebb pártszövetség létrehozása a síita közösség alapjain és ennek szellemében más síita vallási és politikai szervezeteket is megpróbált bevonni az ISCI kötelékébe, egyelőre nem sok sikerrel. Egyik leglátványosabb kudarca éppen az ország talán második legjelentősebb síita pártja a Núri al-maliki elnök vezette Dawa vonatkozásában érte, amely három évvel ezelőtt kivált a pártszövetségből és azóta független síita pártként működik tovább, sikeresen. Nem csoda, hogy Ammar folyamatos közeledési kísérletei ellenére sem kíván újra csatlakozni az INA-hoz. Mindezek ellenére természetesen az Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács a mostani voksoláson is az egyik legfontosabb értékes mandátumokat szállító tagja lehet a síita pártszövetségnek. Szadr Mozgalom A pártszövetség másik jelentős és előéletét tekintve igen érdekes tagja a Szadr Mozgalom, Moktada al-szadr vezetésével. A Mozgalom nem véletlenül 2003-ban, a néhai Szaddam Husszein hatalmának megdöntésekor jött létre, hiszen a szunnita Szaddam rezsim hagyományos politikai ellenfeleit találjuk sorai között, akik sokáig részt vettek a különféle ellenállási szervezetekben, illetve a síita vallási vezetés fontos tagjai voltak. Moktada édesapját, Mohamed Sadik al-sadr-ot Szaddam parancsára végezték ki 1999-ben, fia pedig olyannyira sikeres ellenállási mozgalmat vezetett, hogy az amerikai hadsereg hét évvel ezelőtti inváziója után egy időre ellenőrzése alá vonta az ország déli területeinek nagy részét is. A Szadr Mozgalom a négy évvel ezelőtti voksoláson a legtöbb mandátumot szerezte meg a síita pártszövetségen belül (a 128-ból 30-at) és a tavalyi tartományi megméretésen is kiemelkedő eredményt ért el (41 hellyel). A Mozgalom csakúgy, mint vezetője elmúlt években kifejtett politikai tevékenysége igen ellentmondásos. A Szadr Mozgalomnak már az INA pártszövetséghez való csatlakozása sem volt magától értetődő. Moktada fegyveres erejével az ún. Mehdi hadseregével több vitatott hadműveletben is részt vett saját pozíciója erősítése érdekében ban az al-maliki vezette kormány fegyveres úton akarta felszámolni a Mehdi hadseregének egyre növekvő befolyását. Ebben a hadműveletben már maga Moktada is részt vett korábbi szervezete ellen harcolva, mondván, már nem gyakorol semmilyen hatalmat a rettegett síita fegyveres csoport felett. Ezek után Moktada és mozgalma választhatott az al-maliki fémjelezte koalíció és az INA között. Végül utóbbi mellett tette le voksát annak ellenére, hogy több alapvető kérdésben például a korábban említett föderáció-centralizáció kérdésében nem osztja szövetségesei elképzeléseit. Ezen kívül a vallási vezetés a szadristák Kazim al-hairi nagyajatollahot, míg az ISCI Ali al- Szisztáni nagyajatollahot tekinti szellemi vezetőjének, illetve az USA-hoz fűződő viszony a szadristák magukat függetlennek és igaz nacionalistáknak, míg legfőbb szövetségesüket sokszor az USA támogatóinak állítják be tekintetében is komoly nézetkülönbségek fedezhetők fel az INA két legfontosabb pártja között. A fentiekben részletesebben taglalt két nagy síita párton kívül további érdekes tagokkal is bír a legnagyobb iraki síita pártszövetség. Elég csak a Hadi al-amiri vezette Badr Szervezetre gondolni, amely igen komoly hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező fegyveres erejét az utóbbi időben sikerrel integrálta az állami erőszakszervezetekbe, egyes kritikák szerint ezzel tovább növelve a biztonsági erők átpolitizáltságát és a korrupció lehetőségét, vagy éppen az Anbar Megváltás Tanácsára Hamid al-hayes vezetésével utalni. Utóbbi az egyetlen szunnita 10

11 kötődésű résztvevője az INA-nak, amelynek tagjai például a legutóbbi parlamenti választásokon azért nem vettek részt, mert akkoriban még az al-kaida iraki szárnyában tevékenykedtek. Mindez igen szemléletesen érzékelteti a külsőre viszonylag egységesnek tűnő síita pártszövetség rendkívüli fragmentáltságát és belső problémáit. A szövetség azonban végső soron bizonyos okokból mégis fennmarad és tovább működik. Ezen okok pedig elsősorban a szunnita Szaddam távozása utáni egyértelmű síita politikai térnyerés jelentette hatalmas lehetőségek, a korábban példátlan síita bázison létrehozható igaz, meglehetősen felszínes politikai egység és a mindennapi politikai érdekek pragmatikus kiszolgálásának kényszere. Az Iraki Nemzeti Szövetség azonban, különös módon, minden felsorolt politikai előnye következtében és hátránya ellenére ismételten a márciusi parlamenti választások egyik fő esélyesének számít. 11

12 Al-Irakíja: lépések a vallási megbékélés irányába Romász Andrea Az Iraki Nemzeti Mozgalom egy igen fiatal párt, 2009 októberében hozták létre nagy befolyással rendelkező síita és szunnita politikusok. Kifejezetten a 2010-es voksolás hívta életre, mely során Képviseleti Tanács tagjainak megválasztására került sor. Az Iraki Nemzeti Mozgalom (al-irakíja) megalakulásáról szóló közlemény október 31-én látott napvilágot. Tagjai között találhatjuk az egykori miniszterelnököt, a síita Ijad Allawi-t, aki korábban az Iraki Nemzeti Egyetértés (INA) színeiben politizált, a szunnita Saleh al-mutlak-ot, aki az Iraki Nemzeti Párbeszéd Frontjának (INDF) egyik meghatározó személyisége, csatlakozott a mozgalomhoz a szintén szunnita Tarek al-hashimi alelnök is, akinek a Megújulás Pártjával hozhatjuk összefüggésbe a nevét. Rajtuk kívül több kisebb síita és szunnita párt, valamint független jelöltek is beléptek a szövetségbe. Az Iraki Nemzeti Mozgalom programja szerint egy szekuláris, non-szektariánus csoportosulás, melynek szándékában áll visszaszorítani a környező országok befolyását, különös tekintettel Iránra. Az állami intézmények jobb működésének biztosítását tűzte ki célul, emellett felelős irányítást és joguralmat ígérnek választóiknak. A pártszövetség egyik erősségét a szunnita és síita megbékélés irányába tett lépések jelentik, mindkét felekezet nagy befolyással rendelkező politikusait megtalálhatjuk soraiban. Mivel az országban igen véres éveket tudhat maga mögött a síita-szunnita szembenállás, ezért joggal remélhette a koalíció, hogy ezeket a jelszavakat mandátumokra válthatja. A Mozgalmat tovább erősíti, hogy ismert személyeket tudhat tagjai között. Lássuk, milyen nagynevű politikusok alkotják az INM bázisát. Az al-irakíja egyik alapító tagja a nyugat-barát, világi felfogású Ijad Allawi, aki 2004 májusától 2005 áprilisáig volt az ideiglenes iraki kormány miniszterelnöke. A síita politikus karrierje során jó néhány pártot és koalíciót megjárt, az '50-es években kipróbálta tehetségét a Baath-on belül, de hamar ki is lépett onnan. A '70-es években ellenzékiként politizált Szaddam Husszeinnel szemben, több évet emigrációban töltött, majd 1991-ben a CIA támogatásával hozta létre - mint a párt egyik társalapítója - az Iraki Nemzeti Egyetértés mozgalmat. Az új politikai szövetség nem csak az Egyesült Államok, de Nagy-Britannia, Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia és Törökország támogatását is élvezte, ilyen kapcsolatrendszerrel nem is csoda, hogy Allawi került az ideiglenes kormány élére. Egy éves kormányzása során kritikusai gyakran szemére vetették a környezetében elharapódzó korrupciót ben, miniszterelnöksége idején merényletet kíséreltek meg ellene az al-káida harcosai. A januári ideiglenes nemzetgyűlési választáson az Iraki Lista oldalán vett részt, mely többségében síita pártok szövetségéből jött létre és a voksok 13,8 százalékát volt képes begyűjteni, mely negyven helyet jelentett a parlamentben, azonban decemberben a kibővült Iraki Nemzeti Listának már csak nyolc százalékra, azaz 25 helyre futotta. A másik kiemelt figyelmet érdemlő politikus Saleh al-mutlak, az Iraki Nemzeti Párbeszéd Frontjának vezetője. Mutlak 2005-ben részt vett az alkotmány előkészítésében, azonban pártja nem támogatta az alaptörvény által felvázolt politikai berendezkedést. Az INDF többek között emiatt nem volt hajlandó belépni az Iraki Egyetértés Front által kínált koalícióba sem. A mozgalom deklarált célkitűzései - a külföldi harcoló egységektől való megszabadulás és az állami 12

13 intézményrendszer reformja - mellett Mutlak kiemelten fontosnak tartja az ország demokratizálódásának támogatását és a nemzeti egység megteremtésének elősegítését. Úgy véli, hogy két fő trend figyelhető meg Irakban napjainkban: az egyik csoport (mely az iráni érdekek kiszolgálója) felekezeti alapon osztja fel a nemzetet, gyűlöletet szít, míg a másik oldal - az INM - a szabad Irakért dolgozik, ahol megvalósulhat a nemzeti egység és a megbékélés. Tény, hogy a mozgalom valóban képes félretenni a síita-szunnita ellentéteket, melyről pár évvel ezelőtt még senki nem mert álmodni, a kérdés csak az, hogy mekkora bázist tudnak ezzel maguk mellé állítani. Az Iraki Nemzeti Mozgalmat érzékenyen érintette, amikor február végén az Igazság és Felelősség bizottság nem engedélyezte Mutlak indulását a választáson. Vele egy időben több száz szunnita politikust zártak ki (közülük jó néhány az INM tagja volt), baathista kapcsolataikra hivatkozva. Ennek következtében a politikus és pártja bojkottra szólította fel híveit, hiszen úgy véli, ilyen körülmények között nem lehet demokratikus választásokat tartani. Mutlak szerint a síita Irán áll az eltiltások mögött. A Megújulás Pártjának képviseletében Tarek al-hashimi nevét sem szabad elfelejtenünk áprilisa óta iraki elnökhelyettes, 2009-ig az Iraki Iszlám Párt főtitkára volt, mely az Iraki Egyetértés Front tagja. A párt a szunnita érdekek képviselője, a 2005-ös választások óta több kormányzati pozíció tulajdonosa is egyben. Hashimi az elmúlt években élesen ellenzett mindenféle autonómiatörekvést Irakon belül, az olajbevételek újraelosztása mellett állt, illetve úgy vélte, hogy az ország fegyveres testülteinek sorában csökkenteni kellene a síiták számát. Mint elnökhelyettes, felhívta az Egyesült Államok figyelmét arra, hogy az országban zajló erőszakos cselekmények és az amerikai katonai jelenlét között szoros összefüggés van, így Hashimi a csapatkivonás aktív támogatója. Az iszlám pártból való kilépése után - melyről azt nyilatkozta, hogy nem politikai okok állnak a döntése hátterében - alapította meg új pártját és célként tűzte ki, hogy akadémikusokkal, értelmiségi és törzsi vezetőkkel töltse fel sorait, így a felekezeti és etnikai szembenállás fölé helyezkednének. Bár jó kapcsolatot tart fenn régi politikai szövetségeseivel, úgy véli, az Iraki Nemzeti Mozgalom és a Megújulás Listájának keretében nagyobb lehetőségük adódik az országot sújtó megosztottság felszámolására és a béke megteremtésére. Mint látható, ez az új szövetség amellett, hogy a nemzeti egység megteremtésének üzenetével igyekszik szavazatokat szerezni, igen figyelemre méltó politikusgárdát ültetett vezetőinek soraiba, nem kisebb céllal, mint hogy a következő évek vezető iraki pártjává váljon. Az Iraki Nemzeti Mozgalmat egy közepes nagyságú koalíciónak tekinthetjük, azonban Núri al-maliki és a Dawa Párt számára komoly konkurenciát hozott létre az ország politikai színpadán, az általa játszott szerep drámaiságát pedig az adta, hogy mint fiatal párt, korábbi eredményekkel nem rendelkezett, így még kevésbé lehetett előre látni az általa megszerzett mandátumok várható arányát. 13

14 A különutas belügyminiszter és koalíciója Selján Péter Az Iraki Egyesült Szövetség síiták és szunniták Anbar tartományából kiindulva szerveződő szekuláris összefogása, melynek élén a síita Jawad Bolani belügyminiszter, valamint Anbar egyik kiemelkedő törzsi vezetője, a szunnita Ahmed Abu Risa sejk áll. A szövetség több jelöltjét is kizárták korábban a választásokból azok vitatható múltjára, illetve arra hivatkozva, hogy korábban kapcsolatban álltak a néhai Szaddam Husszein pártjával, a Baath Párttal. A koalíció tagjai fontolóra vették a többi nagyobb pártszövetségekhez való csatlakozás lehetőségét is, de végül nem sikerült megállapodniuk az együttműködés feltételeiről, ezért úgy döntöttek, inkább külön utakon folytatják. Az Iraki Egyesült Szövetség, ismertebb nevén az Iraki Egység a harmadik legerősebb iraki választási koalíció, amely pártok és személyek non-szektariánus csoportosulása. A Szövetséget a Bolani belügyminiszter vezette Alkotmány Párt, valamint Abu Risa Iraki Ébredés Tanácsa erősíti. Ébredés Mozgalma Az Abu Risa vezetésével 2005-ben létrejött szunnita Ébredés mozgalmának komoly szerepe volt az al-kaida Anbar tartományból való kiszorításában, amely nagymértékben hozzájárult az iraki stabilitás megteremtéséhez. Az először titkos szerveződésként indult összefogás az évek során párttá alakult és létrejött az Iraki Ébredés Tanácsa, amely 2009 januárjában Abu Risa vezetésével indult a tartományi választásokon Anbar-ban. A 2010-es választásokra készülve Abu Risa tárgyalásokba kezdett Maliki Jogállam szövetségével, amely miatt több elemző is arra számított, hogy az Ébredés Tanácsa csatlakozni fog a miniszterelnök koalíciójához. Ezzel szembe a Jawad al-bolani vezette Alkotmány Párthoz csatlakozott. Tárgyalásokat folytattak még Ijad Allawi és Saleh al-mutlak Iraki Nemzeti Mozgalmával is, de a megbeszélések végül eredménytelenül zárultak. Abu Risa felszólította az arab államokat, hogy vállaljanak nagyobb szerepet Irakban, továbbá Irán támogatásának elfogadásával vádolt meg konkrétan meg nem nevezett iraki politikai szervezeteket, miközben tagadta azt az ellenfelei által megfogalmazott vádat, mely szerint szaúdi anyagi támogatásban részesülne. Bolani és az Alkotmány Párt A magát mérsékelt síitának valló Jawad al-bolani korábban az Iraki Kormányzótanácsban és a 2005-ös alkotmányt megfogalmazó bizottságban is dolgozott. Mikor Núri al-maliki 2006-ban miniszterelnök lett, Bolani-t jelölte a belügyminiszteri posztra, aki a tisztséget elfogadva azonnal bejelentette, hogy kitakarítja a Belügyminisztériumot: kirúgja a korrupt alkalmazottakat és a biztonsági erők azon tagjait, akik lojálisabbak egyes pártokhoz, mint magához az államhoz. Ehhez képest - egyes kritikák szerint - Bolani közel sem volt az állam hű szolgája, sokak szerint inkább Moktada al-szadr-hoz közel állt közel és lehetővé tette szadrista elemek beszivárgását a Belügyminisztériumba. Bolani tagja volt már számos politikai pártnak, beleértve az Iraki Nemzeti Kongresszust (INC), a szadrista mozgalmat, és az Erény Pártját ben alakította meg az Alkotmány Pártot, amely az Ahmed Csalabi vezette INC-vel karöltve vett részt a 2005-ben megrendezett parlamenti 14

15 választásokon. A tíz politikai párt alkotta koalíciónak akkor nem sikerült mandátumot szereznie. A 2010-es parlamenti választásokra készülve az Alkotmány Párt csatlakozni szeretett volna Núri al-maliki miniszterelnök koalíciójához, de a két pártvezetőnek végül nem sikerült egyezségre jutnia, ezért Bolani inkább Ahmed Abu Risa és Abdulghafur al-sammuraie sejkekhez fordult. Az Alkotmány Párt döntése, hogy mégsem a Jogállam szövetséghez csatlakozik, nagy vihart kavart a Dawa párt képviselői körében. Maliki fel is szólította Bolani-t, hogy maradjon politikailag semleges, mondjon le az Alkotmány Párt elnöki posztjáról és lépjen ki az Iraki Egyesült Szövetségből annak érdekében, hogy megőrizze a Belügyminisztérium pártatlanságát. Bolani támogatói válaszul képmutatónak nevezték Malikit, mondván, ő meg a Dawa párt elnöke, a Jogállam Koalíció vezetője és miniszterelnök is egyben. A Charter Gyűlés A szövetséget alkotó harmadik fontosabb párt a szunnita közösség mérsékelt képviselőjének tartott Abdulghafur al-sammuraie által 2009 júniusában létrehozott Charter Gyűlés. A Szaddam Husszein egykori elnökhöz közeli, korábbi baathista Sammuraie emlékezetes síita-ellenes beszédeket mondott a Szaddam-rezsim idején. Ennek megfelelően erősen ellenezte is az amerikai jelenlétet Irakban, miután az USA eltávolította a hatalomból a Baath-rezsimet. Később azonban, amikor 2005-ben a Szunnita Alapítványi Iroda vezetőjének jelölték, mégis az Egyesült Államokkal való együttműködést választotta. Sammuraie azóta határozott álláspontot képvisel az al-kaidával szemben és a síitákkal is sokkal békülékenyebb lett. Az új szervezet megalakulásakor a Síita Alapítványi Iroda igazgató-helyettese, Mahmúd al-samaidei bejelentette csoportjának Sammuraie-hoz való csatlakozását, hogy létrehozzák a síita és a szunnita vallási intézmények egy politikai entitás alatt megvalósuló tömörülését annak érdekében, hogy felszámolják a szektarianizmust és az erőszakot. Amennyiben kitart a szövetség, ez lesz az első és egyetlen példa a vallási szervezetek non-szektariánus együttműködésére Irakban. 15

16 Iraki Egyetértés Koalíció: a régi-új szunnita blokk Csiszár Estella A 2010-es iraki parlamenti választás inkább szunnita, mint szekuláris koalíciója az Iraki Egyetértés Front utódszervezete, melyet három nagy párt határoz meg: az Iraki Iszlám Párt (IIP), az Általános Tanács az Iraki Népért (GCPI) és az Iraki Nemzeti Párbeszéd Tanácsa (INPC). Programja Irán-ellenes, szunnita-barát, noha többé nem képviselik a teljes szunnita lakosságot, mivel egykori vezetőinek egy része más koalícióban indul. A szunnita blokkot az Iszlám Párthoz tartozó Ajad al-szamarrai vezeti. A 2010-es parlamenti választásokra a szunnita pártok nem hoztak létre egységes koalíciót. A decemberi parlamenti választások előtt alapított Iraki Egyetértés Front (Tawafuq), a szunnita arabokat eddig képviselő legnagyobb szervezet szétesett, több befolyásos pártvezető a három nagy koalíció egyikéhez csatlakozott. Ez vezette az egykori szunnita listát szekuláris szövetség létrehozására, noha a koalíció legnagyobb pártja továbbra is az Iraki Iszlám Párt maradt. Az korábbi szunnita blokk, az Iraki Egyetértés Front éléről leváltott Adnan al-dulaimi pártvezetői posztját 2007 júliusában Ajad al-szamarrai vette át. Alig egy hónappal később a Tawafuq kilépett az iraki kormányból azzal vádolva Malikit, hogy nem képes hatékonyan fellépni a felekezetek közötti villongások ellen, különösen a síita fegyveresek szunnita lakosságot félelemben tartó önkényeskedéseivel szemben. A hat miniszter távozása a nemzeti egység megteremtésén fáradozó kormány gyengítését célozta, viszont az Egyetértés Front szétesésével is együtt járt: 2008 decemberében az Iraki Nemzeti Párbeszéd Tanács elhagyta a koalíciót. Az új Egyetértés Koalíció az egykori Tawafuq-ban levő pártok egy részét megörökölte, így az Általános Tanács az Iraki Népért (korábban Iraki Nép Gyűlése) nevű csoportot, de két új párttal is bővült: csatlakozott a koalícióhoz az Omar Dzsabbúri vezette Független Nemzeti Törzsi Gyűlés és a Hasszan Tawran irányítása alatt álló Türkmén Igazság Párt. Az Egyetértés Koalíció színeiben három független képviselő is indul: Tejszir Mashadani, Szelim Dzsabbúri, Mutsar Alivi. Iraki Iszlám Párt Az Iraki Egyetértés Koalíció gerincét alkotó párt. Az Iraki Iszlám Párt a szunniták vezető szerepét kívánja megőrizni Irak irányításában, melyet a 20. század kezdete óta betöltenek. Az Oszama Tawfik Tikriti által vezetett, az iraki politikai palettán legnagyobb múlttal rendelkező pártot 1960-ban alapították az iraki Iszlám Testvériség Társaság vezetői. A baathisták hatalomra jutásával a párt nem működhetett, újságait betiltották, tagjait bebörtönözték vagy országuk elhagyására kényszerítették és a Szaddam-rezsim minden nyílt párttevékenységet megtagadott tőle. Így a száműzött vezetők Nagy-Britanniából próbálták életben tartani az Iszlám Pártot ban, a Szaddam-rezsim megdöntésével lépett be újra az iraki politikai közéletbe. A választás tisztaságát ellehetetlenítő erőszakra hivatkozva a januári általános választás bojkottjára szólította fel a többi szunnita pártot és maga is távol maradt, mely azzal a szerencsétlen következménnyel járt, hogy a szunnitáknak csupán korlátozott szava lehetett a 2005-ös alkotmánytervezet kidolgozásában. Az Iszlám Párt a decemberi választásokon már indult, szövetségre lépve a kisebb szunnita szervezetekkel létrehozta az Iraki Egyetértés Frontot, a Tawafuq-ot. A koalíció 44 helyet szerzett a 275-ből. 16

17 Általános Tanács az Iraki Népért Az Általános Tanács az Iraki Népért pártot 2004-ben alapította Adnan al-dulaimi. Szaddam bukása után Dulaimit a szunnita Waqf (alapítvány) élére nevezték ki, mely a mecsetek építéséért, fenntartásáért és adminisztratív kérdéseiért felel ben a kormány visszavonta ezt a mandátumát ben Dulaimi megalapította az Iraki Népi Konferenciát, mely 2005-ben csatlakozott az Iraki Iszlám Párthoz, hogy létrehozza az Iraki Egyetértés Frontot (Tawafuq). Dulaimi sokszor került szembe a síita irányítású parlamenttel, azt sérelmezve, hogy pártjának szava a nemzeti egységkormányban nem kerül megfelelő meghallgatásra, ellenfelei viszont épp a széthúzás szításával vádolták a szunnita politikust. A párt vezetőjének programja Irak amerikai megszállásának végét, és a szunniták jogainak fenntartását szeretné elérni. Dulaimi politikáját azonban beszédeinek nyílt síita-ellenes retorikája ellentmondásossá teszi ben Bagdadban nyomozás indult ellene és két fia ellen, hogy kivizsgálják részvételüket a Nyugat-Bagdadban történt felekezeti alapú merényletekben ban Dulaimi egyik fiát és pártjának számos más tagját terrorizmus támogatásának vádjával tartóztatták le. A Carnegie Alapítvány jelentése szerint Dulaimi egészségének romlásával 2009 szeptemberében Khaled al-barae vette át a párt irányítását, aki a szervezetet Iraki Nemzeti Népgyűlésnek nevezte át. Barae csatlakozott az Iraki Iszlám Párthoz hogy újraélesszék Iraki Egyetértés néven az Iraki Egyetértés Frontot. Bár Barae nem-szektárius pártot kívánt létrehozni a névváltoztatással és új vezetők bevonásával, továbbra is Dulaimi híve maradt, felépülése esetén visszaadja neki vezetői pozícióját. A párt programja szintén a Dulaimi által képviselt eszmék folytatásának tekinthető: az iraki nemzeti identitás arab és iszlám gyökereit, a szunnita irányzat primátusát hangsúlyozza, az irakiakat az elnyomás elleni harcra szólítja fel, akár erőszak alkalmazásával is. Ajad Szamarai az Iraki Egyetértés vezető személyisége arra számít, hogy a 2010-es választáson az Iraki Egyetértés koalíció ha nem is ér el több szavazatot, legalább meg tudja őrizni a korábbi pozícióját. 17

18 Kurd képviselet az iraki parlamentben Csiszár Estella Irak legnagyobb kurd pártjai szektárius törésvonalak mentén alakították ki szövetségeket a 2010-es parlamenti választásokra. A legtöbb iraki választási koalíciótól eltérően a kurdok nem állítanak több etnikumot vagy különböző felekezeteket tömörítő listákat. Három nagy kurd párt méretteti meg magát a választásokon: a Kurd Demokrata Párt (KDP), a Kurdisztán Hazafias Uniója (PUK), valamint a Gorran, a Változásért Mozgalom. Két kurd iszlám párt is állított listát: a Kurdisztáni Iszlám Unió és a Kurdisztáni Iszlám Csoport függetlenként indul. A KDP és a PUK hosszú történelmi hagyományokkal rendelkező pártok, együtt alkotják a Kurdisztán Demokratikus Hazafias Szövetségét, mely jelenleg 53 fős képviselettel rendelkezik az iraki parlamentben. Ellenőrzésük alatt tartják a kurd regionális kormányt és a kurd regionális közgyűlést. Várakozások szerint a 2010-es választásokon továbbra is megőrzik szövetségüket. A Gorran, a PUK-ból kivált csoport, a augusztusi kurd regionális parlamenti választások előtt alakult meg. A Változás Pártja nem csatlakozik a KDP-hez vagy a PUK-hoz, de egyes vélemények szerint együtt fog működni velük a választások után, hogy közösen képviselhessék az egységes kurd érdeket a nemzeti politikában. Az elválaszthatatlan kurd riválisok A Kurdisztáni Demokrata Pártot 1946-ban a jelenlegi pártvezető, Masszud Barzani édesapja, Mullah Musztafa al-barzani alapította. A KDP az iraki Kurdisztán legerősebb és legbefolyásosabb politikai entitásának tekinthető. Évekig a Dzsalal Talabani és Nusherwan Musztafa által 1975-ben életre hívott Kurdisztáni Hazafias Unióval folytatott hatalmi harcokat. A két párt kapcsolatát sokáig alkalomszerű erőszak jellemezte ben kötöttek tűzszünetet: a hatalmi egyensúly a kurd régió kettéosztásával született meg, a PUK így majdnem egész Szulejmániát és az iráni határvidéket, a KDP Erbilt és Dahukot tarthatta felügyelet alatt ra a két frakció hatékony már együttműködésben kormányozta az egész Kurdisztán régiót, mely de facto autonómiát élvezett 1991 óta. A sikeres együttműködés folytatásaként a 2005-ös iraki választásokon egységes frontként indultak, megalkotva a Kurdisztán Demokratikus Hazafias Szövetséget. A 275 fős nemzeti parlamentben a kurd pártszövetség 53 helyet kapott, a kurdisztáni parlament 111 helyéből 59-et foglalt el. Masszud Barzani a kurdisztáni terület elnöke lett, és unokatestvére, Nesirvan Barzani töltötte be a miniszterelnöki posztot. Dzsalal Talabanit, a PUK egyik alapítóját Irak elnökévé választották. A kurd pártokkal szemben bizonytalanságra adhat okot, hogy irányításuk alatt tartanak egy saját hadsereget, a peshmergát. A KDP és a PUK közötti harcok idején két rivális peshmerga haderő állt egymással szemben. Bár a fegyveres csoport mára egységessé vált, helyzete továbbra is ellentmondásos. A 2005-ös alkotmány szerint a peshmerga törvényes haderő és együtt kell működnie az iraki nemzeti hadsereggel. Ezt általában megteszi, ha nem a vitatott iraki-kurdisztáni határ a tét. A KDP és a PUK hosszú évek alakította hatalmi egyensúlya 2006-ban ingott meg, amikor Nuserwan Musztafa, a PUK egyik alapítója és vezetője kivált a pártból, létrehozva saját pártját, a 18

19 Gorrant a 2009-es kurdisztáni regionális választásokra. Az új párt nagyon jó eredménnyel szerepelt: 25 parlamenti helyet szerzett, főként a PUK területeiről hódítva el a szavazókat. Mivel a Gorranban mindkét nagy pártra nézve fenyegetést látott, a KDP nem aknázta ki a PUK gyengeségét, inkább támogatást nyújtott korábbi szövetségesének: a regionális miniszertelnöki pozícióra a PUK színeiben induló elnök került. Gorran Mozgalom a Változásért 2006-ban Nusherwan Musztafa, a Kurdisztáni Hazafias Unió egyik alapítója - a szűnni nem akaró korrupcióra hivatkozva - kilépett a pártból és elindította önálló médiatársaságát, a Wushát, melynek legfontosabb üzenete a szabadság és a demokrácia értékeinek hangoztatása volt elején - a párton belüli reformok elmaradását hangsúlyozva - Musztafa megalapította a Mozgalom a Változásért pártot. A regionális kurd parlamenti választásokon 25 helyet szerzett a 111-ből, mely figyelemreméltó teljesítmény egy néhány hónapja alakult párt részéről. Noha elemzők szerint a Gorran a március 7-i választások után az egység biztosítása érdekében megosztja győzelmét a többi kurd párttal, jelenleg a korrupció és a kurd politika törzsi jellege ellen küzdő független erőként kampányol. Kurdisztáni Iszlám Unió Az 1994-ben alapított Kurdisztáni Iszlám Uniót (IUK) ma Szalaheddin Bahaeddin vezeti, a párt állítólag - kapcsolatban áll a Muszlim Testvériséggel. A decemberi választások előtt az Iszlám Unió csatlakozott a Demokratikus Hazafias Szövetséghez, majd kivált soraiból és függetlenként indult. Az IUK az egyetlen ellenzéki párt, mely helyet kapott a regionális kormányzásban, a - mára egyébként szétoszlott - Szolgálat és Reform nevű koalíciója 2009 óta 13 helyet tudhat magáénak a kurdisztáni parlamentben. A 2010-es választásokon is függetlenként indul. Kurdisztáni Iszlám Csoport A Kurdisztáni Iszlám Párt (Kurdistan Islamic Group) alapítója és vezetője, Ali Bapir több mint egy esztendőt töltött amerikai fogságban egy szélsőséges iszlamista csoport, az Al-Anszar Al- Iszlám támogatásának vádjával. Pártját 2001-ben hozta létre. A Global Security szerint rendszeres anyagi támogatást kap a Kurdisztáni Hazafias Uniótól. A 2005-ös választásokon is függetlenként indult, a nemzeti parlamentben kettő, a kurd közgyűlésben hat helyet szerzett es regionális választásokon a Kurdisztáni Iszlám Unióval közös koalícióban indult. 19

20 Igazságosabb választási rendszer Jeszenszky Nóra Abban minden iraki párt egyetértett, hogy az előző parlamenti választások előtt - erősen amerikai ihletéssel - sebtében összerakott választási törvényen mindenféleképpen változtatni kell, abban azonban már nem volt konszenzus, hogy ezt miként is kellene megtenni. Nem véletlen, hogy a szavazás napja végül egészen március 7-ig csúszott. A 2004-es választási törvényen változtatni kell! - adta ki a jelszót már tavaly nyár végén az iraki parlament, de - bár nagyrészt ez a téma határozta meg a közbeszédet - egész ősszel nem sikerült megegyezni az új jogszabályról. Több kényes kérdés is felmerült, amelyek egytől egyik hátráltatták, hogy a képviselők elégedetten rábólintsanak a javaslatokra, így sikerült elérni, hogy alkotmányellenesen - márciusban tartják a szavazást. Az iraki honatyáknak nem tetszett az Egyesült Államok által korábban sugallt többségi rendszer, így a 2010-es parlamenti választásokat már vegyes rendszer keretében bonyolítják le. Ez annyit jelent, hogy az egyéni képviselőválasztás mellett a szavazásra jogosultaknak már listákra is le kell adniuk a voksukat, melyről a jelöltek arányosan kerülhetnek be a törvényhozásba. Ezzel valamelyest igazságosabbá válik az egész szisztéma. Komoly vita kerekedett több kérdésből is: a külföldre menekült irakiak problémájától, a női kvótán át a kisebbségek képviseletéig. A politikai érdekek mindhárom kérdésben nagymértékben befolyásolták az álláspontokat, így kisebb csoda, hogy végül mégis sikerült összehangolni az elképzeléseket. Ennek megfelelően a külföldön élő irakiak is szavazhatnak, voksaik eredeti lakhelyük eredményeit befolyásolják, de - szemben például a kisebbségekkel - nincs kompenzációs helyük. A női kvótát a törvény a pártok listáján érvényesíti - a jogszabály kimondja, hogy minden negyedik jelöltnek a gyengébbik nem képviselői közül kell kikerülnie. Hasonlóan egyértelműen fogalmazott a törvényhozó a kisebbségek kompenzációs helyeit illetően is: a 325 fős parlamentben mindenképpen jut hely a keresztényeknek, a sabakoknak, a sabeáknak és a mandeánoknak, összesen 8 darab, emellett még bizonyos provinciákból is érkeznek képviselőik. Az ország 18 tartományában választhatnak március 7-én az erre jogosultak (tehát a 18 éven felüli iraki állampolgárok, amennyiben a Szaddam-rendszer alatt nem voltak fegyveres testület tagjai és a Baath pártban nem töltöttek be magas funkciót). A legfontosabb körzetnek Bagdad és Anbar látszik, az előbbi azért, mert messze a főváros delegálja a legtöbb képviselőt a parlamentbe, összesen 70-et (összehasonlításképpen a legkevesebbet, 7-et, Muthana), az utóbbi azért, mert a legnagyobb szunnita tartomány. Irakban érdemes megkülönböztetni egymástól a külföldön élő állampolgárokat a határokon belül maradt menekültektől, akik különböző okok miatt nem térhetnek vissza otthonaikba. Ezeknek az embereknek a száma pedig nem elhanyagolható, majdnem 79 ezer fő, ők szintén lehetőséget kapnak arra, hogy voksoljanak, tartózkodási helyükön, de lakhelyük jelöltjeire. 20