Átírás

1 2001-BEN ALAPÍTOTTA BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN IV. évfolyam 33. szám 5000 lej; 70 F.; 0,50 A VILÁG LEGNAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN MEGJELENÕ MAGYAR IRODALMI HAVILAPJA KUKORELLY ENDRE Néhány mozgásforma az irodalomhoz nem kis pofa kell úgy lászik mégis van hozzá pofám vagy legalábbis gyakran úgy eszek. mi fognak há majd kezdeni velem Az erdélyi magyar irodalom jövõjéér Az Erdélyi Magyar Irók Ligájának állásfoglalása VII. oldal...a kölõnek nem õszinének kell lennie, hanem hielesnek. Orbán János Dénes elemzi Böszörményi Zolán új versköeé II. old. Pongrácz P. Mária: A rónus Kinde Annamária három verse III. old. A szépség ára Zsigmond Andrea kriikája egy Brech-darabról IV. old. A jó, a rika és az új Kinizsi Zolán a 3. Transilvania Filmfesziválról V. old. Ferencz Zsuzsanna: Kik és Mik VII. old. A válaszúi Kallós Múzeum VIII. old. Legalább a kölõ halálakor, a halál közelében lehene másképp, és nem önigazoló módon beszélni róla! Mészáros Sándor egy Pilinszky-köerõl ír IX. old. Murányi Olivér: Halálka (novella) Gaál Áron ké verse X. old. ZÖLDI LÁSZLÓ Tíz gondola a poliikusokról Amerikában a gazdagok poliizálnak, nálunk a poliikusok gazdagodnak. (Részle egy önélerajzból) Apám államzseb-olvaj, anyám szinén poliikus. Akad olyan poliikus, akinek van poliikája, de nincs sílusa. És akad olyan poliikus is, akinek nincs poliikája, de van sílusa. F azakas Tibor (sz.m.: kinek munkáival jelen számunka illuszráluk) komponálásai feszesek, izgaó rimusoka hordoznak, a mérani ábrák hidegségé feloldja a mozgás illúziója és a mindenü jelenlévõ harmónia érékeli Vasarely vajdahunyadi köveõjének alkoásai Muradin Jenõ. A mûvész bemuaása a VII. oldalon: Feszes, izgaó rimusok A poliikusok közö van, aki a múlja, s van, aki a jövõje mia aggódik. Az menjen poliikusnak, aki képes rezzenéselen arccal hazudni. A poliikusok egyre öbbe ígérnek, és egyre kevesebbe eljesíenek. A poliikusok viakoznak, mi meg dönünk. Azán négy évig õk dönenek, és mi viakozunk. A poliikusok imádnak beszélni, de uálnak beszélgeni. A poliikusnak egy eszköze van: a szó. Volna még egy, az írás, de ahhoz meg kellene anulnia írni. Poliikus akkor lesz az ember, amikor rádöbben, hogy nem okos, ez azonban képes mások elõl elikolni. mér olnak ki-be minden ajón hova rohangálnak körülöem és nicsak én is hová rohanok és közben miér kell lapulni remények közö így lapulni meg noha csak egy kis járkálásnak indul mindig rám lõ kicsi a haárõr mér lõ rám, aki haárõr kicsi de még a kalauz is rám haragszik, velem morcos az ellenõrlány és nem udom, hogy miér araszol a falak menén ez a ömeg ember ki hová és kivel sodródik és mi az amiben lehe reménykedni még hogy miér kérvényezek folyon és hazudok folyon ha kérvényezek ráadásul milyen rondán írok bár eszeõsen írok volaképp pofám ehhez van mégis lászik úgy kell pofa is, nem? ir dalomhoz az. James Bond miuán kiúszo a parra, a nõ már nem alála o. Elismeréssel gondol rá, mer nem is akara o alálni. És egyszerûbb vol így elbúcsúzni, min magyarázkodni. James Bond nagyon élveze a Casablanca címû filme, amelynek bemuaóján sikerül o lennie, sajájának ekinee, de nem kívána eljászani Bogar szerepé. Azon gondolkodo, mi örénhee, amirõl õ nem ud, ami nem ve észre, hogy abban az országban, amelynek olyan nagyszerû emberei vannak, min a Casablanca rendezõje, Kerész Mihály, vagy az a másik, Molnár Ferenc, akinek darabjában is láhaa Ingrid Bergman, ennyire furcsán viselkedik. Pedig inni nagyon udnak és szereni is, nagyszerû dolgokhoz érenek, a legfonosabb dolgokhoz, miér ronják há el a poliikában? Duško Popov, ahogyan a legrikább eseben nevezék, egyre fonosabbnak éreze, hogy uánajárjon ennek. S végül is, nem mellékes, hogyan alakulnak o a dolgok errõl sikerül is meggyõznie feleesei, így vonara száll, és Budapesen kereszül megérkeze arra az állomásra, amelyér néhány hónappal késõbb ádáz küzdelme folyaak a parizánok az egyik legkiválóbb, parizánnak áll sporoló o hal meg a fekee-fehér kövezeen júniusa vol. A néhány napos fiumei kikapcsolódás ala meghaározó dolgok örének, de ezekrõl Bondnak nem vol közvelen LOVAS ILDIKÓ Kijára az Adriára * udomása, mer szabadságideje ala hanyagola a bri ikosszolgálaal való kapcsolaarás. Június 20-án merénylee kísérelek meg Hiler ellen, ami mia elhalaszoák a Vis szigeén arózkodó Legfelsõbb Parancsnokság elleni ámadás. Ennek pedig dönõ befolyása vol, ha nem is a világháború kimeneelére, de a érség jövõjére nézve mindenképpen, hiszen, min Bond egyik amerikai kollégájáól meguda, amerikai közbenjárásra, angol felügyele ala Tio és Šubašiæ, a Londonban székelõ emigráns kormány képviselõje Vis szigeén megkezdék árgyalásuka. A árgyaló felek nem udak arról, hogy az angol és szovje körök megállapodak a Balkán-befolyás illeõen. Bond amerikai kollégája elmonda, hogy Halifax washingoni angol nagyköve május 30-án az kérdeze a külügyminiszériumól, milyen állás foglalnak el az Anglia és Szovjeunió közöi megegyezéssel kapcsolaban, amelyben az oroszok ellenõrzés kapnának Románia, Anglia viszon Görögország fele. Okóberben a helyze annyiban válozo, hogy Eden és Churchill moszkvai arózkodásakor 75:25 illeve 80:20 arányban a Szovjeunióé lesz az irányíás Bulgáriában, Magyarországon és Romániában, Jugoszláviában pedig 50:50 arányban oszanák meg befolyásuka. James Bond és amerikai kollégája igen soka iak beszélgeés közben, valahogy nehezükre ese elhinni, hogy ennyi lesz a gyõzelem, hoci-nesze. Sajnálák, hogy az a vadálla éleben marad, Bond megemlíee, Eva Braun bizonyára ideges és még inkább magába zárkózó le, örülek, hogy nem indul újabb ámadás, de késégeik volak afelõl, hogy Közép-Kele-Európának ilyen feloszása jó irány ad-e a békének. Aminek közeledé már mindannyian érezék. Folyaása a VI. oldalon * Részle Lovas Ildikó készülõ regényébõl

2 II BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN Hóvihar Pepével és Brankúzival New York-ból jö a láz ma. Rám eregee kezé, minha engem áldana. S az én árva esem hõjé meg-megcsapolva ponosan fél izenegyre megérkeze a medve, bundájából csöpögö az éle mézes kedve: délrõl jövõ hózápor. Házasul és lelkesül ellepe a fehér por. Oly ponosan érkeze, halálnak is elmehe a szenrál szésön zsúfol peronjára, hol ki-be jár a versem fûö vagonokból. Szeresse meg, aki épp o lája, vigye haza magával, vegyen álmoka raja. Míg e ez a csomago s magada magadból, óvaosan kibonod, magam is a hó alól, szoros gúzsból oldom ki, ó, csak segíene Brankúzi. A guggenhájmban láam uoljára. Pepe nagy óvaossággal karon foga és légiesen elemele volna, ha pászázó szemeikben az akusnak karmája, meg nem akad volna, min egy mágikus madár kõszárnya, mibe éle magá azér lehele, mer Brankúzi rendele. Vánkoson egy poroszló nem vee viccnek az õ váralanul mozduló karjá, mindkeõnke min a világ véges aljá, kihallgani bekísér. A kísérésnek ellenállni Pepe sem udo, csapo-brankúzi hagyo a szomorú világra, hadd emesse be a hó, illúz ók paplankája. Brâncuºi, az angolok Brankúzinak hívják Kezdjük vidáman: írásunk árgya, az Aranyvillamos* címû verseskönyv egy ízig-vérig nemzeközi produkció. Poéánk erdélyi magyar, aki kanadai állampolgár, és felválva hol Monacóban, hol Romániában él. A kiadó felvidéki magyar, a könyve meserien illuszráló képzõmûvész pedig ó ayafi. De ez nem merül ki ennyiben, mer a versek a nagyvilág kövekezõ ájain szüleek: Kanadában, New Yorkban, Mone Carlóban, Egyipomban, Magyarországon, Havasalföldön, Óceániában (Bora-Bora) no és a miszikus Transsylvaniában. Magyarán: az Aranyvillamos sínjei behálózzák a fél világo. Az Aranyvillamos eme harmadik szakaszá az elsõ és a második szakasz elõze meg (Jelenkor Kiadó Pécs, 1999 illeve 2001). Ebben a ké köeben a Lírai Alany egy szûkszavú filozófus vol, aki frappáns szösszeneeke jegyze le, elindíoa különleges, öbbérelmû gondolaai, a öbbi pedig az olvasóra bíza. Hogyúgymondjam: a Lírai Alany megreggelize, majd kiül a ornácra egye cigareázni, amíg cigareázo, gondol valamire megláo valami vagy eszébe juo valami és az röviden és áéelesen villanoa föl. A dolgok színé egy csipenyi érzelemmel muaa meg: nem annyira fájdalommal, min inkább noszalgiával, nem annyira vággyal, min inkább szomorkás beleörõdéssel. A dolgok fonákjá nem cinizmussal, még csak iróniával sem, hanem inkább kesernyés, csöndes humorral ábrázola. Szösszeneenkén egy-ké kölõi kép, álalában precízen aláló, a pon odakívánkozó, és mire elhamvad a cigarea, kész is vol a vers, mely a megalkoás minájára ugyancsak a reggeli vagy ebéd uáni cigarea mellé kívánkozo. A dohányosok udják igazán, milyen is ez a cigareányi idõ, ez a rövid és mégis hosszú randevú a Léel. déli harangszó épül a ájba szénaillaú emlék párolog ávol nagyon ávol õlem jéghegyek gyúlnak lángo habzsol a szél láz és mínusz Celsiusok iramlanak á az idõn o ahol põrén kívánaosan nélkülem fogy el a messzeség (Nélkülem fogy el a messzeség) A harmadik szakaszban bár gondolkodásának erejé és frappanciájá, humorának könnyedségé ovábbra is megõrzi a filozófusból kiör a homo senimenalis. Olyannyira megváloznak az arányok, hogy mos már úgy ûnik, gondolaiságból csak épp annyi van, A lélek villamosa Ülök i a ködben...elmondhassam, hogy megcsalaam: neme vevén igen araam. Szilágyi Domokos I van ez az ákom-bákom, belészorul félszeg láomásom. Erenek vol szól az ének, csínján kell bánnom az (eg)ésszel. Ha megve egy kálvinisa, mérékkel keverj a szabadságba egy kis oszrigá, jól összekavarva, hins rá majoranná, min ki hiszi, csupa ízekbõl áll össze ez a morcos világminden, ami ugye nincs is ingyen. Jön a lényeg Hiób-hírben. Kiál a riporer: ismerelen hibban, döbbenees, elrabol egy lemezlovas. Elfogyo a szavam. Ülök i a ködben, rég fel nem húzo rugós lemezlovas, min ki hiszi, hinni immár nem akar. hogy az érzelem gondolkodó érzelemnek nevezessék. Idõnkén haározoan lászik, hogy a gondolkodó megkísérli elussolni az érzelmei azoka az érzelmeke, amelyeke semminémû filozófia nem ud megmagyarázni, de az is lászik, hogy haszalan. Paeikusan fogalmazva: a gondolkodó megada magá az érzõnek, önmagának. Távol élned a csókól lám, épp oly leheelen, min megmaradnod, s az irdalan erek csendjé õrizned az idõ zajáól makacs-engedelen, vagy a hévvel balzsamozo izgága kor lelké. (...) Távol élned a csókól leheelen, mondanád, fényruháda szivárvány oldja-szûri á meg á, és elbújik a szó a szádról, el a pille vád. (Pille vád) Ez már egy nagyon érzelmes lírai napló, és a keserûbbek közül való. Az érelem már nem udja féken arani az érzelmek kimérái, s bárhol fordul meg a Lírai Alany, a bûvös Egyipomban vagy Óceánia paradicsomi szigeein, nem igazán udja áadni magá a szemlélõdõ gyönyörnek: hogy ezen a felvéelen növényze is legyen pálmafák nyájá erelem fel a képre s uána az egzoikus virágoka a öbbi pedig min eddigi sorsoma a merõ vélelenre bízom Béna mosolyom Hogyan küzdhenék a logikával magam ellen egy kis nyugalomér, félelmemben megalálom ávol lengõ, vérzõ éjjelek köszeré? Ne kérd számon csábosságá kieríe éleemnek! Nem öröm a végességem. Szabadulnék onnan, oldanám a fojás. markomban szorong ijed, apró kabalám. Hová veze a végelenbe nyúl fehér ú? A álos kocsi velem gurul, béna mosolyom elé egy arc ánorul. Csak e, csak valaki bizana már! Jön rám a rémes, szürke álom, nem érzem sem édes ízé, sem bódíó illaá. (Bora-Bora-i képeslapok) Az õszineség egy különös fogalom a poéikában. Sokan az õszinesége keresik és iszelik a versben. Holo a kölõnek nem õszinének kell lennie, hanem hielesnek. Õszineségrõl vagy pedig hielességrõl kell beszélni eseünkben? Mer nyoma sincs semmi mûvinek, ez a verseskönyv az elsõ soráól az uolsóig ermészees és úgy, hogy közben meg is van írva, minden a helyén van, nem kell sem kihúzni, sem hozzáoldani és bõvelkedik szép megoldásokban, kölõi képekben. Bár õszineségrõl beszélni eléggé amaõr dolog, mégis mos az kell mondanom, hogy ez a könyv õszine, mer ennyire hieles másképp nem lehene. Õszine a kölõ és hieles a Lírai Alany. Ez egy merengõ könyv. Olvasásához magány kell és szomorkás nyugalom. Az Aranyvillamos a lélek villamosa hosszú úján a szomorúság és a épelõdés számos állomásán áll meg, azon megállókban, melyekben mi is oly sokszor oporgunk. Ezér is jósolok siker ezeknek a verseknek: az van megfogalmazva bennük, ami a legemberibb bennünk. A lírai naplóból érzõdik a mögöes szenvedély, a kölõ vagy a Lírai Alany haalmas, kalandos élményanyaga, melynek i a lecsapódása olvashaó, a csalódás, a keserûség, a vívódás, a rezignáció, a noszalgia, a anúság/anulság, hogy bárhol kalandozol a világban, egyvalamiõl nem menekülhesz: önmagadól. De ez a leiszul, már-már õszikés lélekregény kíváncsiságo gerjesz: hol vannak azok az érzések, amelyek csak egy egzoikus szigeen ámadhanak vagy csak egy haalmas nagyvárosban, vagy csak a ermésze lágy ölén? Hol van a dúló szerelem, melyre a Lírai Alany visszaemlékezik? Ha valaminek lecsapódása van, úgy kelle lennie a valaminek is. Ilyen fokú noszalgiának, épelõdésnek vad, forró elõzményei leheek. S míg a versekbõl sejeni lehe, a kölõrõl viszon egyenesen udni: nem akármilyen élee vol, s ez az éle öbb koninensen, sok országban zajlo, s kijuo neki oly rosszból és oly jóból, min keveseknek. Mégis egyike azon rika poéáknak, aki ezen odüsszeuszi évizedeke nem aknáza ki kölészeileg. A lélek villamosán való uazás uán remélheõleg Böszörményi Zolán visszaugrik az idõben és az emlékben és megkomponálja a vágy villamosá is, a es, az öszönök, a vér, a kalandok versei, elege éve az Aranyvillamos megkapó, ére és mívesen kidolgozo harmadik szakaszával ámaszo elvárásoknak. ORBÁN JÁNOS DÉNES *Böszörményi Zolán: ARANYVILLAMOS. Harmadik szakasz. Kalligram Kiadó, Pozsony, old. Majorana repülni anul csak a suhanó öröm a kékedés a felberregõ gépzaj robbanásos kaogása a repülés üll-súlyalansága a lebegés-vércse a lendüle a felszabadulság érzee a kikapcsolódás izgalma az elrugaszkodás a felhevülség bizsergõ áramüése a várva vár szárnyalás a apaszala amikor sem föld sem ég nincs alaad csak kósza föld lenn enyér-ég fölöed és már széválaszani nem udod a pillanaföldõl a pillanaege Memeno S mindenrõl min szakállas viccben a szerekezés ju eszembe, kedvesem. Rimus oldja fel mos is a esem. Ódon meafora jöjj ide, igézz meg! Élvezeesebb nincs is e világban. Ha újra eszembe jusz, nemhiába, az örömszerzés fényes kése járja á esem, a láz ringaó rimusára. Gondjaima õrli malmában a kéely, e rám ekinesz, min ki valami más vár. Nyurga árnyék hasal a fény ükrére. Ebben a ükörben még uolérlek. Elbújok veled újra egy reményben! Véremben kering röggé vál emléked. Második befejezés S fényeze ükrömben még beérlek, szavaka épegeek, én megéved. Avas emlék a szoba közepében. A Törénelem, a máglya Nyugalan árnyak borízû csende elcipelnek, maguk elõ serényen erelnek nyugalan vágya, borízû álmo álomra válanak. A folyó menén, elõem, Kuya szelek csavarognak s õk rám uganak bõszen, fel, a viorlákra szöknek, csaognak a céda vásznak. Félénk homály ül a ájra és alváshoz készülõdik a örénelem, a máglya. Lassan már beeseledik ebben az évezredben is. Majoranna elégiája megorpedózo valóság ovábbképzelem a képe szimmeriából szimmeriába menem segíségér senki sem kiál így szülenek ilyenek az elégiák

3 III Pongrácz P. Mária novellája A TRÓNUS (A árla láogaói meglepe a erem kellõs közepébe helyeze haalmas szék. Illedelmesen viselkedek, bár nem udák mi is kezdjenek a mûanyagból készül, bíborvörös színben ündöklõ árggyal. A beleülni ilos s eladó felira nem szerepel, egy szó vol nyilvánvaló: ez a TRÓNUS) Szürkemázas o csellenge a eremben. Úgy e, min a öbbiek, megáll egy-egy alkoás elõ, belebámul a képekbe, hagya, hogy a színek, vonalak és formák megszédísék, elfárasszák ekineé. Olyan kiaróan bámul, hogy szine kifordul a szemgolyója, mégse ragad hozzá egyelen élmény, egyelen szín se. Kifejezéselen, semmi-képe vol, alán ezér nem hederíe rá senki. Minha o se le volna. A mûvész, az ünnepel meser is ánéze raja, egyelen pillanásra se mélaa. Valami mégis maraszala. Hívogaa, bizaa, menjen közelebb, próbálja megérezni a képek üzeneé. Egye jobbra, egye balra, azán elõre, majd körbe-körbe. Szürkemázas lomha ügyelenséggel lépegee. Minél öbb képe bámul meg, annál inkább éreze, hogy nem lá semmi. Minha a szeme helye vakablakok ásíoak volna. Se kifele, se befele nem akarak ükrözni semmi. Csak a gyomra émelyge. Ez érezee vele, hogy mégis örénik valami körülöe. Azán, illao is érze erjengeni a képek körül. Szimaol, hogy megudja, honnan árad a szag. Megáll egy habos húsú, formálan nõalako ábrázoló fesmény melle. Kegyelenül izzad a vászon. A rikíó színek közö kesernyésen mosolygo egy félmezelen asszony. A képkere fogva aroa, rásüöe a bordó, lila meg méregzöld árnyaka a villogó fehér bõrére. Úgy bámul rá, akár egy márír, nem udo vonaglani sem. Belemerevede egyelen mozdulaba Ṡzürkemázas zsebkendõvel örölgee a homloká. Legszívesebben káromkodo volna, de csak befelé nyüszíee, hogy kuyafajza lehe ez a fesékõl berúgo nõszemély. Ilyenre még egy pohár vodká se szánna. Nyakon önené egy snapsszal, azán belerúgna kerek ülepébe, úgy uszkolná kifelé a kocsmából. Legyen boldog, hogy ennyi figyelemre mélaja, hogy egy férfi lábának rúgásáól sajdul meg a feneke. A ringyó! Dühöngö, sziszege, forrongo egymagában. A széplelkû mûvészbaráok eláncolak mellee. Mozdulauk hangalan vol, minha meg se érinené lábuk a padló, úgy igyekezek felemelkedni a magasba. A mûvésze iseni szférájába, hogy beszívják, mohón habzsolják a fennköl, légies hangulao. A fesmények, pedig úgy keringek körülöük, lassan elávolodva a falól, min a madarak. Szórakozaó, szokalan kép vol. Szürkemázas nem udo ánclépéseke lejeni, csak boladozo. Repülni sem udo. Lépegee, énferge ide-oda. Ez egy más világ, gondola, ide én soha sem fogok bejuni. Ügyelenül forgolódo, míg a rónushoz nem ér. És akkor csoda örén. A haalmas szék egyszerre megmozdul, közelede feléje. A mûanyagkarfák kiárulak, hívogaák. Gyere, ülj belém, megláod, milyen messzire viszlek. A magasba emellek, felragyogalak, neked adom haalmama! Te nem is sejed, milyen érzés egy rónusban ülni. Vezeõ szék, birokló szék, parancsoló szék vagyok! Szürkemázas fülébe mászak, duruzsolak a rónus szavai. Lassan sziporkázni kezde ekinee, azán lihege, szimaol, minha prédára lesne. Ha egyszer éleében beülhene abba a székbe! Hevíee a gondola, süögee lelké az eddig ismerelen, soha nem láo parázson. Idegen vágyak szökkenek ki, azán rügyezni kezdek. Minha a ese is Képek egy kiállíásról sarjadozna. Enyhén bizserge a bõre. Egyedül szeree volna maradni a rónussal. A széplelkûek még mindig áncolak, de mos már úgy ûn, hogy szökdécselnek, min a kecskék. Lelegelek már minden. Nincs a eremben egyelen kép sem, ami ovább ianá õke a mámorral. Szerencsére a rónus elkerülék. Áengedék Szürkemázasnak. Hadd boldoguljon vele az ügyefogyo, bársonyosabb, haalmasabb székeik vannak nekik ohon, vagy az irodájukban, meganulák, ezerszer áélék már a szék ígére magasságoka. Vagy az is lehe, hogy hozzájuk arozik, örökkön örökéig. Joguk van hozzá. Mer ami egyszer megszerez az ember, az nem engedi el egykönnyen. Trónusemberek leek, vezeõk, parancsolók, magasban járók. Szürkemázas egy senki. Féreg, halandó, kicsinysorsú. Ha megérinesz, jól vigyázz! Tiokzaos erõ kering a karjaimban. Megrázlak, ávillogalak egyelen perc ala. Elég egy rezzenés és soha öbbé nem leszel már az, aki volál. Megferõzlek a felörekvés vágyával, mérge cseppenek az ereidbe, s eõl duzzadni fogsz, erebélyesedni, nõni, nõni, alán már el sem férsz a eremben. A rónus mos már gúnyosan nevee. Kihívóan bámul Szürkemázas bamba arcába, kéjesen nyújózkodo, csalogaa áldozaá. Szürkemázas éován közelede a székhez. Belebolo valamibe, majd orra buko. A széplelkûek lökdösék, rámordulak, ágíson, lóduljon, i nem lehe egyhelyben opogni. Fásulan, bénulan ûre, hogy sziszegjenek, morgolódjanak. A szavak leperegek róla, ökörszeme már a rónus fogja vol. A öbbi fesmény párologni kezde. Beködösödek, felszívódak, elûnek. Egy idõ uán, lehee húsz perc, de egy óra is, a széplelkûek is láhaalanokká válak. A Meser is összezsugorodo. Egy apró pon vol csupán. Még lélegze, még izzad, de már nem vol arca, nem vol ese sem. Lebege a nagy semmiben. Csend, villanások, szívdobogások, szívdörrenések. Szürkemázas ekkor vee észre, hogy a rónus bársony zsinórral keríeék körül. Olalmazzák. Védik az érinésekõl, a közel-bámulásól. A vágyaka megfogja, megfojja a zsinór. Az is lehe, hogy ké szuronyos áll õr mellee a jobb és baloldalon. Ezeke még nem lehe láni, de fenyegeésük már oda elepede, árnyéko jászik. Szürkemázas ökörszemé is elfáyolozza. Felsóhajo. Hiába, a nagyságo féleni kell, a haalma õrizni. Mindhalálig. A kicsik haalomszomja még veszélyes is lehe, döbben rá az új érzésre. Ezek, ha elérnek a célba, nem alkudoznak, hanem ámadnak. Agyba-fõbe verik az ellenfeleke. Csak addig csendesek és áralanok, amíg ki nem bújik a mellükbõl az a bizonyos vágy, hogy elfoglalják az üres székeke. Azán jön a csaa, az üsd-verd, nem anyád! Sziszege, min a kígyó. Egész esével rácsavarodo a megfoghaalan, de egyre elérheõbbnek ûnõ lérára. Ha felmászik rá, akkor áju a bársony zsinóron, elfoglalja a véde erülee. Onnan fog a szuronyosokra ámadni, csupasz kézzel. Kemény az ökle, elfojo, el nem ékozol csapások szorulak belé. Már lükenek, lázonganak is. Forrósodik, izzad a enyere, verejékezik a homloka, ég az ökörszeme. Már-már ámadásba lendül. Záróra! ébreszi fel egy madárhang. Már a Meser is elmen! Mindenki elsiee a fogadásra. A vendéglõ i van a sarkon, ha kedve van, menjen uánuk, hiszen a meghívoak közö van, nem igaz? A madárhang csipegee a fülé, a nyaká. Szürkemázas el akara hessegeni, de enyves vol a csõre, ragadós a piheollú ese, nem lehee csak úgy lerázni. Még hogy meghívo! Ki a nyavalya gondol volna rá? Hisz egyszerûen nem is léezik! Nincs személyazonossága, nincs címe, ahova elegáns meghívóka lehene küldözgeni. Szürkemázas csupán. Se ekinély, se haalom, se pénz, se rónus. És mégis i van. Beéved a erembe. Erõlködö, hogy visszapergesse a képeke. Talán a rónus csala be, lehe, hogy kiüzen ére, meghíva, jássza el õ is a nagyon fonos személyiségek egyik szerepé. És neki mos jászania kell! És meg is eszi. Ökörszeme forgo, lángo fogo. Ijeszõ lávány lehee, mer a madárhang elnémul. Az is lehe, hogy kirepül a szabadba. Elmenekül. A eremben mos már csak keen vannak. A rónus meg Szürkemázas, aki egyre haározoabban közeledik a székhez. Áöri a bársony zsinór, azán darabokra szaggaja. Feszülõ enyerében nyög a zsinór. Rugdalózik, ellenkezik. Mindhiába. Darabokra épi, földre szórja a védõkeríés fonalának foszlányai. A szuronyosok is menekülnek. Nem vigyázza már senki a rónus. Minha sohasem õrizék volna. Minha képzelgés le volna az egész. Téova csend. Éhes nyugalom. Szürkemázas magasba lendíi a lábá, masírozik, el akarja foglalni a rónus házá. Már senki sem akadályozza, nincsenek a közelben szuronyosok, a madárhang is elnémul. Eljö a nagy pillana. Kéjesen, lihegve belezuhan a székbe. Forog vele a erem, a mindenség. Örvénylenek a színek, bemázolják az arcá. Olyan lesz, akár egy bohóc. A rónus puha, mûanyag esében feszí a levegõ. Annyira felfúvódik, hogy majd kipukkan. Szürkemázas némán szónokol. Magába fojja a szavaka, õ is felfújódik, akár a rónus. Felemeli jobb karjá, eselenül geszikulál. A balkarjá is mozgásba lendíi. A szavak nem akarnak kijönni, belefulladnak a szájába. Ajkai megduzzadnak, felszívják a nedve. Kiszárad a levegõ. Szürkemázas késégbeeseen kapálózik. Fel akar emelkedni a székbõl, de nem ud. Valami visszahúzza. Fogságban van. A rónus kelepcéjébe kerül. A karfák, akár a béklyók. Lemerevíik. Már az sem udja mikor kerül ide, miér ül a rónusba, miér lélegzik, miér él... Háborgó, nehéz percek. Kínkeserves dulakodás. A rónus azán feladja a harco. Szépukkan, Szürkemázassal együ. Összerogynak, földre huppannak. Ember és szék keservesen vonaglik a erem csúszós, fényes parkején. Odaragadnak. Minha sohasem le volna feloldozás. KINDE ANNAMÁRIA Szandra May elsõ, szófelejõ verse a sivaagból Tom Vanguard meghal, készeres halála nem válo meg semmilyen feladaól. Há nem panaszkodom. Hosszú a sivaag, és érdekes. De szó felejek. Nincs kivel beszélnem i. Csak a vándorlás hosszú napokon. Amire vágyunk. Ne kössön ohon, és a ág világ legyen miénk. Tágabb, min váruk. Gonoszabb, söéebb. Nem kell neki megváló szeree. Munka hallanom, üzeni a Sáán: hímes lelkükkel fussanak csak körben. Ecse simí lehuny szemhéjamon. Ez is jáék csupán. Jó volna élni még. Az illeõk. Ahol az éle alszik Az illeõk nem jöek mégsem erre. Nem kedvencük a januári köd. Az illeõk más ájakon kevernek. Március is eljõ, mire megsejed õke. Az illeõk nem is akarnak semmi, csak évé nézni, hogy apaszalás. Az illeõk uazni sem akarnak, csak fogjuk egyre, egyre, egyre másé. Az illeõke nem izgaják rímek, kijön-e a rimus vagy nem, ehá, hol kölõk versei olvasni ha beérnek a könyvárba, ahol az éle alszik. Nem óvja senki Õ, aki folyon belebámul, ördögbõr visel álruhául, avas szalonkabáo árul, nem óvja senki. S õ, aki mindez nyakon önö, nyomon kísér minden bõröndö, hírvadászaól is csömörlö, nem óvja senki. S õ, aki szívé fûze láncra, ha országá már elehála, udvaroncai is lehánya, nem óvja senki. Õ, aki versre lel a szeszben, esvérekre a szeszesekben, uazik, egyre sebesebben, nem óvja senki.

4 IV Színház A szépség ára Berol Brech darabjának címe A szecsuani jólélek, másképpen Jóember keresünk és a rendezõ neve Bocsárdi László az elõadás megekinése elõ már összefüggõnek ûnnek a sepsiszengyörgyi színháza gyakran láogaók számára. Hiszen a rendezõ elõzõ elõadásai is hangsúlyosan rákérdeznek az emberi jóság, szépség illeve rosszaság problémájára. A rendezõ elõzõ elõadásai is vizsgálják ehhez a darabhoz hasonlóan az ellenées ulajdonságok egyazon jellemen belüli összefonódásá. A realiszikumól kissé elrugaszkodnak, miszikus elemeke is aralmaznak. Sílusuk a szépség, a silizálság jegyei hordozza magán, és mind öbb elidegeníõ célzaú eleme aralmaznak. Ebben a Brech-darabban három isen-figura, illeve ezeknek a vízárus Vanggal való bensõséges kapcsolaa hordoz miszikumo. Az isenek csak a vízárussal és Sen Te-vel beszélgenek a ké jó emberen kívül mások minha nem is lánák õke. Földi küldeésük célja az, hogy olyan ember aláljanak, aki jó, vagyis aki cselekedeeivel, élevielével bizonyíani udja, hogy az isenek örvényei be lehe arani a földön. Az emberi ermészee vizsgáló elsõ próba a szálláskeresés. A városlakók közül csupán Sen Te, a prosiuál kínál éjszakai hajléko az iseneknek (azér kényelen ez a foglalkozás ûzni, mer csak így udja megkeresni a házbérre való). Az isenek egy köegnyi bankjeggyel honorálják a szállás; remélik, hogy ezzel Sen Te új, emberhez méló élee ud kezdeni. A segíség azonban nem sokáig elég: a pénzbõl vásárol dohánybolba bekölöznek a környék nincselenjei, és a háziasszony jó szívé kihasználva rövidesen minden felélnek. Ráadásul Sen Te új kedvese, Szun, a pilóa is nagy összege kér válaszojáól, hogy azzal munkahelye udjon szerezni magának. Hogy ne kerüljön újra az ucára, Sen Te kényelen álruhá öleni, és egy szigorú nagybácsi, Sui Ta képében rende eremeni a házban. Így akarva-akaralanul újra (min ucalány korában) rossza is kényelen enni. Ebben a ekineben az elõadás valamelyes különbözik a drámáól. Sui Ta kevesebb rossza esz az elõadásban, min a drámában. Az elõadásban például nem jelenik meg az a cselekményszál, mely szerin Su Fu úr, a gazdag szomszéd elöri Vang karjá, ám Sen Te, ígéree ellenére, nem anúskodik barája melle, elûnik, hiszen Sui Tává válozik. Továbbá: az elõadásban Sui Ta nem kergei Szun, a vol võlegény a házulajdonosnõ karjába. Illeve minha Szunnak, a repülõnek a ulajdonosnõvel mégiscsak lenne egy kis afférja (az egyik jelene uán mindkeen jobboldal hagyják el a szín, azán Szun visszaér, örli a szájá és köpköd). De ez a pilóa nem Sui Ta öszönzésére, sõ, fõnöke ( a dohánykirállyá áminõsül Sen Te) ilalma ellenére, önszánából eszi. Sui Ta minden eének van elfogadhaó indoka, sosem rosszakaraból, csupán sajá érdeke jogos védelmében, udalanságból vagy szerelembõl köve el olyasmi, ami másoka sér. Kieszi a szûré a hívalan vendégeknek, hogy ne egyék önkre a bolo, s ovább is oszhasson reggel egy-egy marék rizse a rászorulóknak. Nem ad ingyen szállás a kérincselõknak, de ad helyee munká, a munkáér fizesége. Nem fizei vissza idejében a kölcsönkér pénz ké öregnek, azok csõdbe mennek nem szánszándékkal eszi, nem is udo arról, hogy az öreg házaspár ekkora bajba kerülhe miaa. Sen Te és Sui Ta így há nem ekinheõ egy személyiség poziív és negaív oldalának. Egyikük úlságosan, irreálisan jó, másikuk dolgozik, és megvédi, ami az övé. Mivel valójában Sui Ta sem gonosz, nem is szükséges alán Sen Tének annyi szabadkoznia a nézõk elõ, amikor a körülmények szoríásában újra és újra Sui Tává lenni kényszerül. A öbbi szereplõ öbbnyire Sen Te (vagy Sui Ta) boldogulásának akadályozójakén jelenik meg az elõadásban. Szerelmesé, a pilóá is inkább anyagi érdek, min érzelmi köõdés fûzi hozzá ez különben nehéz egyérelmûen eldöneni: Szun (Pálffy Tibor) geszusai, kijelenései álalában kéérelmûek. (Ez Bocsárdi öbbi elõadásában is megfigyelheõ: minha az kérné a színészekõl, hogy egyszerre ké- vagy háromféle magaarás jelenísenek meg.) Ez az elõadás igazából nem a fõszereplõ ké véglees magaarás közöi õrlõdésérõl szól, inkább egy segíõkész, az isenek parancsainak élõ, isza ember léének leheelenségé állíja a földi, gyarló körülmények (szegénység, emberi kapzsiság) közö. Ebben az érelemben példázanak ekinheõ. A nézõ elképzelhe egy másik Sen Té, aki nem magas hangfekvésben beszél, nem naiv, nem öszönösen jó, hanem mondjuk meggyõzõdésbõl az, s aki önmagában is megapaszalja a rossza (Sui Takén), nemcsak emberársaiban ekkor a szereplõ énjén belülre helyezõdik a konflikus (ki kellene próbálni egyszer egy ilyen Jóember keresünk elõadás is). Jelen eseben viszon nem Sen Te énjén belül kelekezik örés, hanem az õ figurája, a morális érelemben ve áralanság és a realiás, a visszahúzó körülmények közö. Sen Te, az abszolú jó lélek hányao sorsa felmeni a nézõke a fölélen morális köelezeség alól. Minha az sugallná az elõadás: legyeek jók magaokhoz, az a fonos; másokhoz csak akkor, ha sikerül. Az elõzõ Bocsárdi-elõadások is minha valami hasonló ennének: az abszolúum-hajhászásra való buzdíás helye (melle?) az emberi ermésze gyarló volára hívják fel a figyelme, egy olyan emberképe kanonizálnak, amely éleszagúbb, a normák ekineében megengedõbb. Az elõadások érelmezése különben nézõrõl nézõre, sõ, elõadásról elõadásra válozha. Ennek az oka fõkén abban keresendõ, hogy egyszerre sokfaja eszéikai minõség uralja az elõadásoka, az emberi magaarások sûrûn egymásra réegzõdnek a figurákban, és elõfordulha, hogy eseenkén más- és másfelé olódnak el a hangsúlyok. A szépség, a humor sokszor vál uralkodó elemmé olyankor, amikor a rendezõ eseleg borzongaóbb haás szeree volna elérni az emberi rosszaság felmuaásával (a Csoda címû elõadásra gondolok például). A Jóember keresünk-ben nem ez örénik. A szépség, a harmónia helye az eklekicizmus, a disszonancia eszközeivel él a rendezõ. Sikerül megarania a láványkén szép, haásos képek vészjósló dimenziójá. Példa erre az a jelene, melyben a felbõszül ömeg körülveszi Sui Tá, és szészaggaják legalábbis erre kövekeze a nézõ a röpködõ ruhadarabokból, az arcalan emberek állandó morajából. Azán a sok egyforma fekee esernyõ, amelyek eddig akarák a örénés, félrevonják, az addig lassan ideoda hömpölygõ formáció megáll, szényílik, s a széles kör közepén a mezelen, állapoos Sen Te áll vacogva. A disszonancia szándékolságának egyik bizonyíéka lehe, hogy bár az elsõ felvonásban öbbször hangzik fel heavy meal zene (rekeden éneklik, hogy I s a crazy world... ), a másodikban ennek nyoma Pálffy Tibor és Péer Hilda sincs. A hangsávban különben visszacsaolásoka is alálunk: az elõbbi arikulálalan moraj gépi megfelelõjével abban a jeleneben is alálkozunk, amelyben Sen Te házá ellepik a hívalan vendégek; és a három isen is beszélge egymással így, szavak nélkül, felpörgee rimusban. A láványelemek sem vonulnak végig az elõadáson. Kezdéskor nagy szerepe van a ûznek: a színpad szélén, a nézõér széksorai közö elhelyeze kis gyeryák a ér kiágíásá jelzik, és valóban, a ovábbiakban is öbbször használják a színészek ezeke a folyosóka, a nézõér bejáraá. A ûz moívuma viszon elûnik: Vang egy darabig még hordoz a kezében egy gyeryá (jó ember keres?), azán egy másik elem, a víz kezd uralkodni. A fekee (majd fehér) lepellel akar, hárafele emelkedõ színpadon, középen, egy bádog- álca fölö idõrõl idõre esni kezd az esõ. Jelenése sokréû, de a rendezõ egyike sem erõlei a nézõre. A gyakori szárazság mia az esõnek poziív jelenése van Szecsuanban; a vízárusnak viszon ronja az üzleé; Sen Te esõben menee meg az öngyilkosságól a pilóá, ezér ilyenkor noszalgiázni szoko; az esõ ugyanakkor a depresszív hajlamo is felerõsíi. Sen Te a kisbabájá az esõbe nyújja, ebbõl lászik, hogy a víznek inkább szimbolikus jelenése az erõsebb, min a reális dimenziója, hiszen egy újszülöe, aki szerenek, mégsem szokak a zuhogó esõbe kienni. (Ehhez hasonló furcsaság, hogy a Sen Ténél lakó hajlékalanok éppen a mankós küldik maguk közül kalácso lopni. Ez valós koordináák közö ésszerûlen: a bicegõ így nevezi meg a dráma hogyan szalad el, ha kergei õ az árus?) A jelmezek öbbnyire szépek, min Vangé (vasagabb, söé, kockás vászonból zakó és csõszárú, boká verdesõ nadrág) vagy Sin asszonyé (világos árnyalaokból érdig érõ, öbb réeg szoknya, ing, kendõ a nyakban), de elü ezekõl az isenek fekee-fehér, japán szabású ölözéke, fese maszkja, megin más idéz a kereszény papi visele. A homokszínû illeve halvány, hideg színek közö a rózsaszín jelenéssel elíõdik (ilyen színû kendõben akar eszeni Sen Te a pilóának), a ciklámen erõsen zavaró (ilyen színû ernyõje van a szomszéd, jószándékú öregasszonynak) ez az ernyõ a késõbbi fekee esernyõk elõfuára és egyben ellenponja. (És miér kell a kendõárus néninek a piros, fehér és zöld kelmé egymás melle muogania?) Sui Ta ölözéke nem elég férfias: a fehér ballon ala világos, kissé viríó zöld mellény és lefelé szûkülõ, bokáig érõ nadrág. A ruha színe és szabása alán Sen Te, a nõ személyiségének örésmenes folyaására ual. A házulajdonos- nõ, a ranszveszia ölözéke is aralmaz furcsa eleme: a piros mellaró kívül hordja (abban meg a pénz). Az elõadás jelzésekké nagyíja illeve kicsinyíi az elemeke, de nem rágja a nézõ szájába, ponosan mi mi jelen (például hogy miér nõvé ölözö férfi az egyik szereplõ azon kívül, hogy jelenleg kevés a ársula nõi színésze...) Groeszk kellékekkel él: a színen (a dohánybol rakárjában) sok nagy doboz láunk, ezekbõl apró dobozok kerülnek elõ, alig van bennük egy kevés dohány a szereplõk viszon végig haalmas méreû szivaroka szívnak. Erõs jelzés a Vang kezében aro nyio esernyõváz vagy a rendõr álal gépfegyverkén használ venilláor. Más elidegeníõ elemek az elõadásban: a nézõér gyakori kivilágíása, a gyakran a közönség felé beszélõ szereplõk, a köveheelen dallamú szövegek. Az idõ is hol felpörög, hol lelassul. A kanyargós cselekmény, a folyon válozó helyzeeke szine képelenség köveni (elveszi Sen Té a pilóa feleségül, nem veszi el, elveszi, nem veszi...); a második felvonás alán öbb kuríás is megbírna. Egy idõ uán minha az epilógus epilógusának az epilógusá lánánk, aralmilag nem kövekezik újdonság, a helyzeek önmaguka érelmezik újra. A színészek részérõl erõeljes alakíásokkal alálkozunk. Kicsid Gizella Vangja, a nemelen, kedves bohóc öbbnyire felhúzo vállal járkál, lóbálja a karjai, dudorászik, csodálkozik, néha cicakén nyafog. Péer Hilda naiv Sen Téje apróka lép, légies, Sui Tája mélyebb hangú, lendüleesebb mozgású; gyakran ferdén a parnerre ámaszkodik vagy annak ölébe ül. Szépek a ömeg szinkronmozgásai, a nézõérrel párhuzamos és a ferde sorba rendezõdés. B. Piroska, a vezeõjük á udja fogni õke, és a kérõ ember öbb ellenées arcá is ponosan megmuaja. Az aszalos (Máron Lóránd) rekedes hangú, zsebrevágo kezû, bölcsködõ figura, a rendõr (Diószegi Aila) fölöébb szolgálakész. Az õ monológjában meg lehe figyelni, ami eddig csak a ársula régebbi agjainak a beszédére vol jellemzõ: hogy a beszéd ermészees hanglejése, az érelemszerû hangsúlyozás egyfaja realizmus ellen próbálnak dolgozni (nem hegyezik ki a monológo a fonos információra, a mondaok közi szünee máshová helyezik á sb.). Az egyik legszebb jelene Sen Te és a pilóa alálkozása. Pálffy Tibornak az akaszóköél körüli szaladása, dobbanásai olyan kezdõ rimus adnak a jelenenek, ami ha folyani ud (az egyensúlyozással a köél alai billegõ széken, Sen Tével való vagánykodó ismerkedésében, a lány éré ákarolva, a falra felvee lábával), lélegzeelállíó pillanaoka ajándékoz a nézõnek. Hogy illúziókelõ lesz a jelene, nem lesz epikus? Akkor már ki bánja... ZSIGMOND ANDREA Foók: BARABÁS ZSOLT Máray László, Szabó Tibor, Kicsid Gizella, Váá Lóránd Péer Hilda és Diószegi Aila

5 V Film A jó, a rika és az új III. Transilvania Nemzeközi Filmfeszivál Tavalyelõ kezdõdö. Akkor örén, hogy egy lelkes csapa Tudor Giurgiu vezeésével fejébe vee, hogy hagyományeremõ szándékkal Kolozsváron lérehozzák Románia legnagyobb filmes seregszemléjé. És ez a jelek szerin sikerül is nekik, mi sem jobb bizonyíék erre, min az, hogy a Transilvania feszivál idén ünnepele harmadik szüleésnapjá, mégpedig nem is akárhogyan. A szervezõgárda minden mege azér, hogy a rendezvény jól sikerüljön, és i nemcsak a kolozsvári csapa dolgozo lelkesen, hanem sok külföldi önkénes is eljö segédkezni a szervezésben. A Transilvania filmfeszivál legnagyobb erõssége alán az, hogy a szervezõk igyekeznek úgy összeállíani a programo, hogy a nemzeközi filmermés legújabb színvonalas darabjai melle eríékre kerüljenek olyan filmek is, amelyek eddig egyálalán vagy csak elvéve juoak el az ihoni közönséghez. Válogani pedig bõven vol amibõl. Ez abból is lászik, hogy a feszivál programjában szereplõ filmeke párhuzamosan négy helyszínen ûzék mûsorra. A Közársaság, a Mûvész és a Gyõzelem moziban reggelõl késõ esig folyak a veíések. Ami a negyedik helyszín illei, valóban érdekes színfol vol a városban, ugyanis a BBTE ún. Echinox-háznak udvarán esénkén szabadéri veíés kereében nézheek meg öbb filme az érdeklõdök. Arról már szólunk, hogy a program rendkívül válozaos vol. Az elkövekezõkben megpróbálunk szemelgeni a kínálaból, hisz mind a 80 filmrõl különkülön beszámolni nincs leheõségünk, bár mindegyik önmagában megérne néhány szó. Május 28-án, péneken ese 7 óráól a hivaalos megnyió kereében máris egy érdekes filme láhaunk. A Bowling for Columbine mûfajá ekinve dokumenumfilm, amely nagy por ver fel szere a világon. Ez nem is csoda, hisz Michael Moore rendezõ egy olyan kérdés feszege, amely az amerikai ársadalom egyik legviaoabb jellemvonásához kapcsolódik. A Bowling for Columbine a engerenúli fegyverkulúrá és az ebbõl kövekezõ ragédiáka muaja be, rendkívüli érzékleességgel. Michael Moore feleszi a kérdés: Mi vagyunk a fegyverõrülek nemzee, vagy egyszerûen csak õrülek vagyunk? A képsoroka nézve, európai ember számára egy pokoli valóság elevenedik meg. Megdöbbenõ hielességgel éresülünk olyan dolgokról, amelyek számunkra eddig ismerelenek volak. Michael Moore megszólalaja e rendkívül összee probléma minden oldalának képviselõi, a fegyverõrülekõl kezdve egészen azokig, akik mindenáron korláozni szerenék a fegyverviselés az Egyesül Államokban. A filmben felûnik öbb közélei személyiség, szár, min például Charlon Heson vagy Marlyn Manson. A pro és konra vélemények bemuaása uán a film elju ulajdonképpeni lényegéhez és lájuk azoka az eseményeke, amelyek a fegyverek imádaából kövekeznek. A rendezõ már a címválaszással is elárula szándéká. Egész Ameriká megráza az a dráma, amikor a Columbine középiskola ké diákja egy ekepari uán állig felfegyverkezve beséál a suliba és kioloa öbb anár és diák éleé. A Bowling for Columbine egyébkén 2003-ban Oscar-díja nyer. Michael Moore rendezõ ismer az amerikai ársadalomra gyakorol kímélelen kriikája mia, amely figyelemfelkelõ filmkészíõi eheséggel párosul. Erre bizonyíék, hogy a legújabb dokumenumfilmje, a Bushadminiszráció bíráló Fahrenhei 9/11 az idei Cannes-i filmfeszivál nagydíjá nyere. A Transilvania filmfesziválon még egy jáékfilm foglalkozo az amerikai Columbine középiskolában örén lövöldözéssel. Gus van San Elefán címû filmje jó émája ellenére sajnos nem a legjobbra sikerede. Akár az is mondhanánk, hogy a rendezõ szándékosan húzza az idõ, hogy a minegy húsz perces lényeg helye legyen egy másfélórás jáékfilm. Kár vol az erõfeszíésér, fõleg, ha az Elefáno nem sokkal Michael Moore valóban megdöbbenõ dokumenumfilmje uán ekini meg az ember. Az amerikai produkciók uán szóljunk alán néhány olyan alkoásról, amelye rikán van alakalmunk láni. Ezek sorában alálhaók azon rendezõk filmjei, akik olyan helyeken élnek és alkonak, amelyek földrajzilag ávol esnek õlünk és az illeõ országokban a filmgyárás nincs a legjobban megszervezve, így a erjeszési gondok mia a filmek rikábban junak el a világ más ponjaira. I vannak például a brazilok. A avalyi Transilvania fesziválon az Isen városa címû brazil film haalmas siker arao. Idén Kolozsváron ismé láhaunk egy nagyon jó és elgondolkodaó brazil filme. Hecor Babenco Carandiru címû alkoása egy Sao Paolo-i A feszivál legjobb filmje és a Transilvania nagydíj: Josué Méndez: Saniago napjai (Peru 2004) A legjobb rendezés (Az HBO álal felajánlo 1500$): Chrisopher Bow: Rekonsrukció (Dánia 2003) A legjobb filmezés (A Kodak Cinelabs díja): Shandar Berkeski: Kokebel (Oroszország 2003) A legjobb alakíás Agressione díj (A Virina Adverising álal felajánlo 1000$): Gleb Paskepalis és Igor Chernwick (Kokebel) készül Saniago napjai címû alkoásá. A film egy perui kaonáról szól, aki egy olyan nemzedékhez arozik, amelyrõl a ársadalom igyekszik nem udomás venni. A háborúból hazaérve, Saniago képelen beilleszkedni a normális élebe és ez hasonlóképpen örénik vol kaonaársaival is. Szomorúságo és kiüresedés sugárzó film a Saniago napjai, úgy, ahogyan az a dél-amerikaiak udják igazán megmuani. Érdekes színfoljá képeze a fesziválnak az úgyneveze 3 x 3 kaegória. Ennek kereében három rendezõ három filmjé ûzék mûsorra. I sikerül olyan alkoóka kiválaszani, akik a világ filmmûvészeében valóban egyedi vonulao képviselnek. Ilyen például Lars von Trier dán filmrendezõ, akinek neve az 1955-ös Dogma-kiálvány kapcsán vál híressé. Ebben öbb ársával együ foglalnak állás egy olyan filmmûvésze melle, amely kizárólagosan a valós képeken és beállíásokon alapul, mellõzve minden rükkö és másodlagos effekus. Tõle láhaunk három filme a fesziválon, az úgyneveze E-rilógiá, melynek része az Elemen of Crime, az Epidemic és az Európa címû film. Mindhárom alkoás hangulaa egy sajáos világo idéz, amelyben nem a cselekményen magán van a hangsúly, hanem a szereplõk jelleme és a vélelen fordulaok összessége adja a öréne egészé. A 3. Transilvania filmfeszivál díjnyeres filmjei: úlnépesíe börönben jászódik. Az oani élee a börönorvos szemszögébõl lájuk, és közveeen megjelennek a mai brazil ársadalom mindennapi gondjai. A rendezõ nem kérdez, egyszerûen csak megmua egy olyan valóságo, amelyben milliók élik mindennapjaika. A rácsokon kívüli és belüli öréneek nagyon jó övözése a Carandim, amelynek csúcsponja az elhíresül, okóberében örén 9-es részlegbeli mészárlás, melynek során 111 fegyverelen elíéle ölek meg a brazil speciális börönkommandó agjai. A film érdekessége, hogy a forgaókönyv annak az orvosnak a könyve nyomán íródo, aki 1989 és 2002 közö a Carandim börönben eljesíe szolgálao. Babenco és sábja engedély kapo, hogy a valódi börön falai közö forgasson ké héen kereszül, mielõ az álam lebonoa az épülee. Ha már Dél-Amerikánál arunk, akkor felélenül meg kell emlíeni Josué Méndez perui rendezõ 2003-ban Különdíj (a TV5 díja): Isolde Fischer: Amikor eljön az igazi (Svájc Némeország 2003) Élemûdíj: Vicor Rebenciuc, Románia Kriikusok díja: Moren Tyldum: Buddy (Norvégia 2003) Cinemagia-díj: Benoi Delépiné és Gusave Kervem: Aalra (Franciaország Belgium 2004) Legjobb rövidfilm Shadows-díj: Paul Fuller: Dummy (Nagy-Briannia 2003) Közönségdíj: Benoi Delépiné és Gusave Kervem: Aalra (Franciaország Belgium 2004) Lars von Trier munkássága eléggé ismer nálunk is, inkább a 3 x 3 kaegória másik ké rendezõjének alkoásai jeleneek igazi újdonságo. A dél-koreai Kim Ki-duk hazájában az új koreai film fenegyerekekén van számon arva. Vele kapcsolaban érdekes az a ény, hogy soha nem végze filmfõiskolá, hanem auodidaka módon sajáíoa el a filmkészíés meserségé. Ez meg is lászik képvilágán, de nem negaív érelemben, sõ, olyan kompozícióka vonula fel, amelyeke inézményes kereek közö nem lehe meganulni. Filmjeiben állandóan kísérleezik, ezálal összmunkássága is igen válozaosra sikerede. Mûveiben morbid, kegyelen sorsragédiáka láunk, e mögül azonban egy rendkívül komplex ársadalmi rauma sejlik elõ. Töréneeivel, bruális öleeivel rombol, a filmekben jelenlévõ kölõi képekkel viszon épí és gyógyí. A Transilvania fesziválon Kim Ki-duk három alkoásá ekinheük meg, a Pari õrsége, a Szigee és a Címze ismerelen. A ké uóbbi ké egymás köveõ évben készül, hangulaában elérõ, lényegében nagyon is hasonló: A Szige egy nõ kirekeszeségén, magányán kereszül ábrázolja mindaz, ami a Címze ismerelenben egy falu lakosainak sorsán kereszül láhaunk. A Szige címû filmben Kim Ki-duk a nõk szemszögébõl közelí egy olyan ársadalomhoz, amelyben a nõk kiszolgálaoak és megalázoak, ezér ha egy parányi remény kínálkozik a szabadulásra és az igazi szerelemre, akkor foggal-körömmel belekapaszkodnak és eljes mérékben feláldozzák önmaguka. A Szige egy horgászparadicsom, amely nem csak megnyugvás és kikapcsolódás jelen, hanem kirekeszesége és számûzösége is. Ez nem a boldogság szigee: ide bûnözõk, gyilkosok, ivornyázó üzleemberek, kurvák és öngyilkosjelölek járnak. Ennek a világnak közponi alakja, néma szolgálója és gazdája egy fiaal lány, aki szolgála és a házakkal együ önmagá is áruba bocsája. Kim Ki-duk összeéveszheelen érzékiséggel és durva, kegyelen képekkel muaja be a ársadalom salakjának kiüresedésé paralan és hideg, akárcsak a filmben ábrázol folyószakasz. Hasonlóan üõs másik alkoása is, a Címze ismerelen. Egy kis falu éleé ismerjük meg úgy, hogy a rendezõ a végleekig elmegy, hogy áüõ erõvel érzékelesse az elmúl évizedek Koreájában végbemen lelki és fizikai puszíásoka. A film maga is egy levél, akárcsak a filmben szereplõ anya levelei: éresíés egy olyan országból, ahol a fegyver kincs, ahol az élelmiszerhiány mia kuyahús kell felszolgálni, ahol már a gyerekeknek is fegyver gyáranak és ahol az Amerikai Egyesül Államok kaonai bázisának árnyékában kell élni. Kim Ki-duk melle a 3 x 3"-ban egy másik ávolkelei alkoó, a Hong Kong-i Wong Kar-wai az egyéni ragédiák okaira keresi a válasz furcsa, szomorkás, melankóliával áiao képekben. A ávol-kelei rendezõk haározo erõssége, hogy úgy udnak emberi öréneeke mesélni, hogy a nézõ akaralanul is kicsi részesévé válik az álaluk bemuao világnak. Kár, hogy az ihoni mozikban csak kivéeles alkalmakkor láhaunk ezekbõl a filmekbõl. A fesziválon, a felsorolakon kívül még sok nemze képviselee magá filmjeivel. A skandinávok közül mindenki jelen vol: a svédek, norvégek, dánok, finnek és izlandiak. Ez uóbbiból külön blokkban is láhaunk filmeke. Ezen kívül sok vol az oszrák és a néme film is. A francia és a belga filmek közül felélenül meg kell emlíeni az Aalra címû. Benoi Delépine 2003-ban készül filmje rendkívül ölees és szellemes. Mer kinek ju eszébe road-movie- forgani ké olószékes pasiról, akik együ kelnek úra annak ellenére, hogy mielõ olókocsiba kerülek volna, haáralanul uálák egymás. Az Aalra poénos kalandozás és bizonyos érelemben gúnyos kriika a nyuga-európai ársadalom számlájára. A versenyfilmeken kívül öbb jáékfilme is bemuaak a Transilvania filmfesziválon. Ezek közül a legnagyobb népszerûségnek késégelenül Quenin Taranino Kill Bill 2-je örvende. Az Echinox-ház udvarán szerveze szabadéri veíésen minegy 800 ember vol kíváncsi Uma Thurman álal megformál menyasszony bosszúhadjáraának második részére. Amin ilyen rendezvényeken szokás, a Transilvania fesziválon a veíések melle sor kerül számos kerekaszal-beszélgeésre, közönségalálkozóra és workshopra. A közönség száma alán meghalada a szervezõk legszebb álmai, ez pedig egyérelmû bizonyíék arra, hogy Kolozsváron igenis van igény a minõségi filmekre. A helyzee legalálóbban alán Tudor Giurgiu fesziváligazgaó jellemeze a díjkioszó gálaesen: Romániában a film fõvárosa Kolozsvár! Ezér ürelmelenül várjuk a alálkozás jövõben is. KINIZSI ZOLTÁN Dosné Mendez áveszi a díja Seleve a Saniago c. filmbõl

6 VI Kijára az Adriára Folyaás az I. oldalról Az emberek leginkább felejeni akarak. Senki nem akar olyan könyve venni, amely arra emlékezei, ami leginkább felejeni akar. Az idõ múlásával ez a legnehezebb megéreni. Vannak olyan állapook, helyzeek, amikor már nem érdekes, igazságos vol-e, ami örén, vagy éppen ellenkezõleg. A félelem, ami bekúszik a kapuk ala, az eszme, ami nem elhinni kell, de köveni annál inkább, mekkora fájdalma ép ki a lélekbõl, nem érdekes, nem érdekes. Felejeni és élni kell. Jólesõ amnézia, amirõl szó van. Éppen annyi ideig ar, amennyi ahhoz kell, hogy ne bolonduljanak meg: akinek a férje hadifogságban, akinek a fia elese, akinek a szerelmé fõbe lõék, aki megerõszakolak, akinek a kisgyereke belehal a vérhasba. Ilyesmi az éle. Csak mondom, hogy el ne felejsem magam is. Mer annyiszor és annyiféleképpen sikerül majdnem elfelejenem. Miközben valami ávoli cél kezdem el szereni. Valahogy annyira elkezdem szereni a cél, annyira meganulam, hogy a cél szereni kell, hogy úl sok mindenben egyezem ki a mindennapok ájékán. Miközben semmiben, de semmiben sem. Csak kialakul bennem ez a keõség, hogy lakom ahol, de élni majd azuán fogok. A lemondás fikarcnyi gondo nem jelene. Egészen a védekezõ vidékiesség pozíciójáig juoam. Bocsánao, ha kell, kérek bárkiõl ezér a városér, hogy olyan, amilyen. Egymagában. Hányszor nyerhejük vissza, ami elveszíeünk, mer hogy megin ez fog örénni, afelõl késégem nem vol semmi. James Bond semmiképpen nem aroa jó ölenek, hogy úgy osszanak fel országoka, ahogyan a csirkéke köik párba a piacon, o hever ké pár összeköö láb, ké pár szárny verdes eszeveszeen és érelenül, indulna ké örzs ellenkezõ irányba. Ilyesmi láo a bácskai piacon James Bond, monda is azon a részeg éjszakán amerikai kollégájának, iszonyú lávány ké összeköözö csirke. Késõbb, amikor kipaan a Tricycle-affair néven is csak szûk körben ismer borány, Bondnak sokkal inkább azzal kelle foglalkoznia, hogy iszára mossa magá, a ovábbiakban nem udo olyan segíõkészen foglalkozni ezzel a erüleel, ami június okóberi jelenéseiben az összeköözö csirkékkén emlegee. Ponosan nem lehe udni, hogy a nyugai és kelei befolyás nevezi-e így, vagy az újonnan alakuló országo, de az nyilvánvalóvá válik a jelenéseke olvasva, hogy Bond legalább annyira szívügyének ekinee ez a erülee, amennyire három évvel korábban azér is minden mege, hogy vegyék komolyan Pearl Harbor megámadásá jósló jelenésé. Talán személyes sorsa alakulásában is szerepe jászik, hogy feleesei mindké eseben mellõzék jelenései. Nem veék egészen komolyan. Mer ahogyan az lenni szoko, nem csak a kémek készíenek jelenés, hanem róluk is készülnek akák. Ezér dolgozik olyan sok ember ezeknél a szolgálaoknál. És a Bondról szóló jelenések mindegyikében komoly szerepe jászanak a nõk. Az senki nem vee komolyan, amikor Bond hivaalból udvarol, vegyük például Eva Braun, hiszen a bugyival együ sokszor fonos információ is a birokába kerül. Azzal sem igen örõdek, amikor Párizs mulaóiból öbbedmagával ávozo, és a ársaságban õ vol az egyedüli férfi, hiszen errõl kapa a becenevé: egy Tricikliõl senki nem várja, hogy egyelen nõvel szuszmogjon a Savoyban. Ké ese azonban megüle a feleesek gyomrá. Az elsõ Violee Szabónak hívák, egy angol férfi és egy francia nõ lánya vol, akivel Bond a brixoni középiskola elõ ismerkede meg. Violee kilenc évvel vol fiaalabb a kémnél, és rövid élee végéig szereeel gondol vissza rá, hiszen neki köszönhee az, hogy ké dologban is meganul hinni: az egyik önmaga vol, a másik pedig az, hogy lehe és érdemes enni a fasizmus ellen. Rövid kapcsolauk ala Bond igen elhanyagola munkájá, és menségéül még az sem szolgálhao, hogy akkor, 1939-ben még nem veék állományba, mindössze informális beszélgeésekre hívák különbözõ londoni klubokba, ahol a playboy-élemódjáról közismer férfi amúgy is sûrûn megfordul. Ezeken a be- szélgeéseken a közép-európai adaoka ponosíoa, és rádiófelvéeleke fordío angolra. Gyors esze és nagyfokú alkalmazkodó képessége mia a bri ikosszolgála nem kis mérékben számío rá. Violee Szabó akkor még Bushellnek hívák és izennyolc éves vol. Bonddal igen gyakran láogaák a mozielõadásoka, de a filmhíradó ácsókolózák, pedig Bond abból is sok adao meríe, ami kombinaív elméjében feldolgozva álalhao, nem rikán lekörözve a hivaásos kémeke. Ilyen a szerelem. Elvakí a világ dolgai irán. Min arról a bri ikosszolgála soka udo, Bond szülõhazájának szomszédságában, Magyarországon igen furcsa az még nem mondák ki, hogy rossz irány ve a poliika, hiszen Horhy a néme Auslandorganisaion igazgaójával folyao beszélgeésében hango ado a franciákkal szembeni ellenszenvének, mocskos nemzenek nevezve õke, majd az angol fiaalok körében apaszalhaó dekadencia fele sajnálkozo. Végül kijelenee, hogy el van szánva, hogy jóban-rosszban kiar Némeország melle. A szolgála embereivel folyao megbeszéléseken Bond elhessegee annak leheõségé, hogy Magyarország képes volna ilyen õrülségre. Inkább azon viccelõdö, hogy ha a magyar kormányzónak módja le volna egy félig angol, félig francia lány megismerni, amilyen Violee, bizonyára máskén beszélne. James Bond szerelmes vol, akár egy fajdkakas, és más sem csinál, csak a valóban kivéeles szépségû Violee-el foglalkozo. Mivel azonban szerelmeskedni sem lehe megszakíások nélkül, a szüneekben pedig valami álalában beszélgeni illik, Bond járasságá fiogava részleesen elemeze Violee-nek az európai helyzee. Nem számío arra, hogy a lánglelkû franciaság kerekedik felül a lányban, de így örén. Amikor Violee Európába híva Bondo, az neme mondo. Így azán a fiaal és anifasisza eszmékben mélyen hívõ lány egymagában men Párizsba, ahol összeismerkede Eienne Szabóval, a Szabad Francia Hadsereg iszjével, és auguszus 21-én hozzá is men feleségül. Há ezér men Bond 1940 nyarán Porugáliába, ahol hagya magá az Abwehr álal beszervezni. Nem fél a keõs ügynökökre leselkedõ veszélyekõl. Ani-náci beállíódása még szerelmi csalódásánál is erõsebb vol, de mivel a bri ikosszolgálao nem éresíee elõre erveirõl, eleine kékedéssel kezelék jelenései. Így fekeék el a Pearl Harborra vonakozó is. És figyelék, nem esik-e újra szerelembe, hiszen akkor kiszámíhaalanná válik ez udák róla. Violee Szabó éleérõl nem sok adaunk van. Nem sokkal azuán, hogy megszülee a kislányuk, aki Tanianak neveze el, meguda, hogy a férje elese El Alameinnél. Hirelen felidézõdö benne mindaz a szépség, gondalanság és remény, amivel elhagya London és James Bondo, eszébe juo minden erv, vágy és boldog remegés, amivel a férjéõl búcsúzo, és eszébe juo az is, hogy éleében minden szép pillanao és minden boldogalanságo egyelen dolog kö össze: a háború. Lánglelkû francia lány vol, és boldogalan, özvegy anya le belõle. Nem gondolkodo azon, ehene-e más is azon kívül, hogy csalakozik az SOE-hez. A jelenésekben ez írák róla: vérmérseklee alkalmalan erre a munkára. A erepen veszélybe sodorhaja mások éleé. A SOE francia részlegének vezeõje, Maurice Buckmaser ezredes mégis kiképeze, és erepre külde azzal a feladaal, hogy apogassa ki az ellenállás leheõségei Rouen körzeben. Annak ellenére, hogy egy idõre a rendõrség learózaa, a munká sikerül elvégeznie. Ha héel késõbb Angliába uazo. Bonddal már nem alálkozak öbbe, néhány barái hangú levele váloak, egyik ilyen levélben külde el esküvõi fényképé is, ami Bond aól kezdve mindig magánál hordo. Az újába kerülõ nõk jó része nem uda, ki ábrázol a foó, úgy gondolák, alán Bond húga lehe a balon kabáos, kalapos, vidáman mosolygó fiaal nõ, aki egyik kezében fekee kéziáskájá és keszyûjé szorongaja, baljá pedig szorosan a mellee álló egyenruhás férfi karjába fûzi. Még Eva Braun is csak annyi mondo, amikor a kém árcájában megláa a fényképe, hogy irigyli ennek a mosolynak az áradásá, és nem kérdeze semmi, félékenységnek nyoma sem vol ekineében. Minha nem láa volna, hogy az egyenruha francia vol. Vagy nem is láa, csak a boldog mosolyra figyel. Van ilyen. Violee Szabó 1944 júniusában ér vissza Franciaországba. Jacques Dufourral, a francia ellenállás egyik agjával állak lesben, amikor a néme járõrök rajuk üöek. Violee üze nyio, és leheõvé ee, hogy Duffour elmeneküljön. Õ learózaák és elõbb Limoges-ba, majd Párizsba viék. Miuán a Gesapo megkínoza, a némeországi Ravensbruckban lévõ koncenrációs áborba szállíoák. Ezidõáj Bond Fiuméban nyaral, megismerkede Mayer Omár özvegyével, akibe bele is szeree. A engerparról Bácskába érkeze avaszán, miközben a szöveségesek már szine bejuoak Némeországba, kivégezék. Poszhumusz megkapa a Croix de Guerre- és a George Cross. Megunam, hogy folyon arról gondolkodjam, visszanyerhejük-e és hányszor, ami elveszíeünk: az emberségünke elsõsorban. Megunam minden. Ez a eheelen szuszmogás. Az épüleeke, az ucáka, az embereke. Majd belakom a város, az enyém lesz, ez vol korábban a célom, ami nagyon meg is szereem, alán azér, mer elég ávoli vol. Azán, hogy pillanaokra az örökkévalóság az a pillana, amelyben csodálaos módon egyesülnek ezek a különféle idõk pillanaokra forradalmár leem, nem pedig szabadságmanöken, aki csak arra képes, hogy viázzon a forradalma meghaározó kérdéseken, sõ. Annyira az leem, hogy még arról se viakozam, hol leem az: forradalomban volam-e egyálalán forradalmár. Forradalmárnõ. Vagy csak valami szennyesválásban. Hogy az ország is szennyes vál csak, ha a szerelem hazug. De nem akarom én úlhangsúlyozni ez az állapoo. A ömege nem kedvelem. És nem, ha a nyakamba lihegnek, idegen szagok a közelemben, iszonyodom aól, hogy hozzám érnek, löknek, olakodnak. De akkor jó vol, még ha egyfolyában arra is gondolam, megin egy lépéssel közelebb az újabb elveszéshez, ahogy visszanyerjük, már meg is kezdõdö. Mégse számío. Annyira nem, hogy hajlandó volam elfelejeni a kérdés, miér csak mos. Miér nem kilenc évvel korábban, 1991 márciusában, amikor egyeemisá lõek agyon Belgrádban? Ha a sajájai lövik, fiaaloka, án ideges lesz az ország polgára. Nem így vol, nem éppen így, akik meg idegesek leek és az ucára vonulak, azokra jöek a ankok. De ez is csak akkor, kilenc évvel késõbb muaa be a elevízió, 2000 okóberében. Ahogy mennek a ankok neki a polgároknak. Egymás nyakába szagulunk, ez vol a forradalom. Miér is nem ö éve duzzad ekkorára és ilyen megállíhaalanra az engedelenség, amikor ömegek, egyeemisák, anáraik és érelmiségiek sípolák maguka rekedre az elcsal helyhaósági válaszások mia. Mi csinálak a öbbiek? De nem akarok szigorú lenni, forradalomban kell egy kis engedékenység. És há mi agadjam, ényleg úgy érezem, nem hiába. Meg azán a gyerek is elindul iskolába, ember lesz lassan, gondolam, ideje, hogy ne csak lakjunk, de éljünk is. És vi a lábam minden ese. Azán, hogy vége le, okóber 5-én ese a börön épülee elõ, hogy ponos legyek, már másfelé gondolkodam, hogy akkor, végre annyi év uán elõször, nyugodan eluazhaok holnap. Pécsre készülem, s az, hogy nyugodan, nem jelen más, min annak a kínossá váló érzésnek a megszûnésé, hogy élni ugyan jó, de azér a mindennapok keõségének is múló a hiele. Még majd sajnálni kezdenek, ami nem ûrheek. S há az az ua nem felejem. A rieszi Darwill-bolban kaphaó limonádé szakérõjével vágunk az únak, hogy beszéljen hozzám, egy hé nem alvás uán jobb úgy a vezeés. Valami azér mooszkál a fejemben a szennyesválásról, de nem akaram volna, hogy vér folyjék. Pécsre menni okóber 6-án úgy, hogy nem kérik a haáron a kilépési illeéke, nem kérik, pedig a örvény még haályos, Pécsre uazni, arról mindig M.M. juo eszembe, azon az úon is, sõ még a háború vége is odasodor a bolgárok foglyakén... errõl mesélem a rieszi-limonádé szakérõjének, nem nagyon érdekele, eufóriában vol, boldog vol, forradalmár vol õ is, Pécse az vol az elsõ dolga, hogy emplomo keressen és imádkozzon, mer ez nem anifasisza forradalom vol csak, hanem polgári is. És a polgárok ha idegen városba érnek, o megkeresik a emplomo és imádkoznak benne. O, Pécse juo elõször eszembe, hogy alán lehenék megérõbb Márai bizonyos geszusaival. Elérkezik-e lassan, ha nem is a kiengeszelõdés ideje, de a kiszolgálaoság fokának csökkenése? Ezen gondolkodam Pécs felé kanyarogva, hogy nekünk dolgozik az idõ szakadalan, mer ebben a bocsánakérésben (bocsánao kérek bárkiõl, ha kell ezér a városér, hogy olyan, amilyen) nem csak a noszalgikus ráariság, de az ohoneremés is benne, arogaam magamban ez a fordulao, annyi mondam csak, nem erõleem, hogy elmenjünk a kiköõbe, s azán másfelé kanyaríoam a beszéde, meg annyi mondam csak, a zöld zsalugáereken megör a fény, s másfelé veem az irány, néhány nappal azuán, hogy Pécsrõl hazajöem. Pedig akkor már a hûlenségrõl gondolkodam, akkor már hirelen unni kezdem a város, de e nélkül a hûlenség nélkül az öbölnek sincs érelme, ávlaa. Ez elhallgaam, ez a kicelize mondao félrerakam, hogy majd késõbb. Mer az mégse udhajuk, mennyivel jár elõünk a lélek. Arról, hogy mikor lesz késõbb, semmi elképzelésem nem vol, úgy hiem, megérzem. Tavasszal még nem érezem, hogy késõbb volna, készülem a legszebb magyar íróra. Viszon kiderül, hogy a valóság éppen olyan kegyelen, min egynémely szüleésnapi szöveg, kerekíeem a szemem, de nem jelen meg elõem más, csak az a fekee ing a lehajo fejjel. A szüleésnapjára ír szövegekben szereplõ megöregede, meggyengül és elhagyo író nem ismerem. Arra nem ismerem rá. Szerineek! Gondolam. A beszélgeések ereje megcsappanha, elûnhe, minha ez így mûködne. De éppen így mûködik, udom jól, há ez a szó pon ezér alálák ki, hogy el lehessen mondani vele az élebõl való kimúlás folyamaá. Akinek csak eheem, elmondam, kevésnek eheem, elég is vol. Az akarnám ponosíani, mikor unam meg a város, ucái, emberei, miközben belakni akaram volna rendesen. Hány lépéssel jár elõünk a lélek, az nem udhajuk. Így nem is ponosíhaom, csak sejdíheem, hogy akkoráj, amikor leíram ugyan, de félrerakam a celi, amely szerin a visszaérés ízé is jeleni az öböl: az öbölnek, amely arra való, hogy kedve csináljon a hûlenséghez és ízé adja a visszaérésnek. Vagy csak nem foghaó minden egyszerre össze, kicsi hozzá a eheség, vagy nem is kell minden egyszerre, vagy a noszalgiával szemben bizonyos fokú kímélelenség, ponosság, amelyben megengedõ a szigorúság. Vagy mindez máshol kezdõdö és másról szól. Miközben megunam a város, arra készülem, hogy vekõzessen a áj. De, hogy így van, csak a nyár közepén udam meg. Türelmelen vagyok és nyugalan, az se udni, hol arom a mondaokban az állímány, annyira sienék kifelé a szavak közül. Nem a hallgaás a megoldás, án nem várhaó el egy nõõl, hogy csöndben legyen; ne kiabáljon, vagy legalábbis halkan egye, ez elfogadom. De az állímány bizosan o van valahol, az hiszem, emia nem fordulok vissza, nem fejem föl a pon uáni percnyi nyugalmam. Mer annyi minden van, ami még el kell mondanom. Ahogy rendesebben avasz le, kisebb-nagyobb bolásokkal és egyensúlyozásokkal, de úgy ûn, mégiscsak válás örén, ehá elkezdheek élni o, ahol eddig lakam, így há lassú mozdulaokkal, mérésekkel és öprenkedésekkel, de kibonouk a ház egyik oldalá, úgy élem hónapokon á, nyio fal melle, lassan emelkedõ újabb falak közö, ha ese leereszeem a fenekem valamelyik állás aró léra fokára, meghaódva bámulam a holda, a fenyõk koronájá, minden ami körülve, szimaolam, szagulam: ez az éleem.

7 VII Az erdélyi magyar irodalom jövõjéér Az Erdélyi Magyar Irodalom a Trianon köveõ évizedek során a legfonosabb poliikai ényezõk egyikének bizonyul. Az erdélyi magyarság számára az egyik legnagyobb megaró erõ vol, hiszen kulúra nélkül nincs nemze, és a kulúra ágazaai közül az irodalomban sikerül fölmuanunk a legöbbe. Az Erdélyi Magyar Irodalom nagyjai, Reményikõl Kányádi Sándorig szine próféákkén volak számon arva az olvasók, az erdélyi magyarság álal. Tény az, hogy ha Erdély mondunk, akkor nem a poliikusok juoak eszünkbe, hanem a kölõk és nagyszámú olvasóik. Mégis, az uóbbi években az Erdélyi Magyar Irodalom mosoha bánásmódban részesül. Míg 89 elõ az álalános ellenállás jegyében kifejlõdö és mûködö egy haékony irodalmi rendszer, melynek eredményekén a könyvek eljuoak az olvasóhoz (és így a szerzõk is iszességes egziszenciához juhaak), ma még mindig az összeomlás uáni kép árul elénk. Íróink exporálni kényszerülnek mûveike és személyiségüke. Erdélyben megjelenõ kiadványaink nyomdai/eszéikai minõsége silány. Kevés folyóiraunk azon kéziraokkal elik meg, melyekre nincs igény Magyarországon. Legjobb könyveink Magyarországon jelennek meg és nem junak el az erdélyi olvasóhoz. A könyverjeszés jóformán nem léezik, így esély sincs arra, hogy a kiadók normális jogdíjaka fizehessenek. A legöbb magyar elepülésen uoljára a forradalom elõ láak élõ erdélyi író; a közép- és fiaal generáció agjairól nem is halloak. Mindez az jeleni, hogy az erdélyi magyar kulurális, anyanyelvi közösség kulúrához, irodalomhoz, könyvhöz való juásának elemi körülményei hiányoznak. Az Erdélyi Magyar Irodalom sorsáról, hogyanovábbjáról számos alkalommal kerül szó. Konferenciákon, alálkozókon, médiában. Mégis, az erdélyi magyar írónak hazafias munká kell végeznie. Az RMDSZ-nek köelessége le volna az álala irányío másfélmillió erdélyi magyarság reprezenaív vezeõ szervezekén erre a erülere is egy koherens erve kidolgoznia. Nem udunk ilyen lépésekrõl. Úgy véljük, az RMDSZ, bizony, elhanyagola az irodalma. A Communias Alapívány nem úl jó ellenérv: egyrész a Communias csupán ké éve alakul meg, másrész az álala nyújo segíség ugyanolyan alamizsna, min a öbbi alapíványól kapoak, néhány öszöndíj, egy kis könyv- és egy kis folyóiraámogaás, öbb a semminél. Ám mindez édeskevés, és legfõképpen: nem a lényegi problémáka oldja meg, nem az irodalom közösségi gondjai, hanem néhány egyéni gondon enyhí ideiglenesen. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája lassan hároméves szerveze. Ez idõ ala bebizonyíoa, hogy mindeddig az egyelen igazán komoly felsõfokú irodalmi inézmény, az egyelen, amely adminiszraíve beazonosíhaóan foghaja össze az erdélyi irodalmi élee. Hangsúlyoznánk annak rendkívüli fonosságá, hogy az E-MIL az Európai Írószöveségeke ömöríõ European Wriers Congress (EWC) eljes jogú agja, vagyis a legnagyobb és legfonosabb európai irodalmi inézményé. Az is, hogy az egyelen romániai írószöveség, amely agja az EWC-nek. És az is, hogy a FERENCZ ZSUZSANNA Kik és Mik az E-MIL RMDSZ alálkozó elé 11 magyar írószöveség közül az E-MIL-en kívül még csak keõnek sikerül felvéel nyernie. Úgy érezzük, ez egy nagyon nagy dolog és hogy ez elérjük, igen soka kelle fölmuanunk, mer, min udjuk, az Európába való bejuásnak fölöébb szigorú feléelei vannak. Ám mi megoldouk a legnehezebbe: megalapíouk a szervezee, bebizonyíouk, hogy nem sóhivaal és ez nehéz vol, figyelembe véve a jogos gyanakvás annyi meddõ és évuakkal eli eszendõ uán, majd bejuauk Európába. Óriási sajóvisszhangunk vol. Kemény preszízs épíeünk ki. Tekinélyes díjaka oszounk. Pompás rendezvényeke szervezünk. Leheõségeink szerin elviük az irodalma vidékre. A csodás lásza mögö azonban mindvégig o vol a nyomorúság. A díjaka mecénások adományozák. A rendezvényekre alapíványi pénzeke pályázunk össze, de ávolról sem kapunk elegendõ: ez is mecénások póolák ki, gyakran meg mi, a sajá zsebünkbõl. De mûködésre alig akad pénz, és az E-MIL egyszerûen neveséges havi kölségveéssel dolgozo, amely nem vol öbb, min egy szegény romániai családé. Hosszú idõn kereszül még egy ikárnõ sem udunk alkalmazni. Az elnök, a válaszmány, a szervezõk hazafias munká végezek. Hangsúlyozzuk: nem az írók, hanem az irodalmi rendszer jogi és mûködési feléelei kell megválozani, olyan keree eremeni, amely nem(csak) az író egziszenciájáról, hanem egy irodalomról szól és annak KÖZÖNSÉGÉRÕL, arról, hogyan lehe haékonyan elláni az erdélyi magyarságo irodalommal. Hozzáállásunk konsrukív: szerenénk, ha közösen meg udnánk valósíani az, ami külön-külön nehezen sikerülne. az E-MIL Válaszmánya Egy Irodalmi Cselekvési Terv elemei 1.) ERDÉLYI MAGYAR IRODALMI ALAP lérehozása Mer: nem olyan sok a pénz, de rosszul van fölhasználva. Az erdélyi magyarság kulurális igényei számára a román állam álal visszaéríe pénzbõl (melye jelenleg a Communias kezel) az õ megilleõ rész jusson az irodalom számára, a pénz felhasználásáról pedig a ké szakmai szerveze, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Romániai Magyar Könyves Céh dönsön. 19. Volam már ház, Kik, Mik, papagáj, hal, írásjel, macska, egér, kuya, regényke, almafa, anya, lány, feleség, elvál asszony, özvegy, férfi és nõ, nyomorú szegény, mesékben dúskáló, beeg és egészséges, nagyon magyar és világpolgár, alfa, omega, vona, menerend, meg minden. Sokszor megszüleem, és gyakran meghalam. Néha szereem sajá magam, máskor pedig úgy uálam, min Bill Gaes az ablakoka. Mos még melléknév szerenék lenni monda Kik egy inerjúban. Mivel gyönyörûen hangzik az, hogy olyan kikes ügy. Há az milyen, a kikes? kérdeze a riporer. Olyan macskás, egeres, kuyás, házszerû, vonaos, meg minden. 20. Az nem normális, hogy én mennyi gondolok a haárokra juo Kik eszébe egy szép reggelen. Sõ, álmodom is velük. Min ma éjjel is: minha Laokoón és a ké fia leem volna, a haárok pedig a kígyók, rám fonódak, fojogaak. A normális nyugai országokban felnõ emberek napona egyszer vagy legfeljebb készer gondolnak a haárokra, ám elõfordulha, hogy csak havona egyszer ju eszükbe az a szó, hogy haár. És akkor is kis mosoly csal az ajkukra, mer eszükbe ju valamilyen vámos csínyevésük. Számunkra pedig, akik i élünk, ahol biza sûrûn válozak a haárok, (vagyis mondhani mozgékonyak volak), késõbb valamilyen rejély folyán megkövesedek, örökéleûek, mozdulalanok és fenyegeõek leek. Nekünk vakaróznunk kell (bármilyen) haáron, mer az idegességõl allergiá kapunk. Lehe, hogy végül megszûnnek az igazi országhaárok, ám bennünk ovább is megmaradnak? És ovábbra is vakarózunk? l ávlai (és a örvényhozásban megvalósíandó) cél, hogy az Erdélyi Magyar Irodalmi Alap a COPYRO-Fondul Lierar (a kollekív és egyéni szerzõi jogokkal való gazdálkodásra lérehozo szerv) minájára bekerüljön az ORDA (Oficiul Român penru Drepurile de Auor) álal kedvezményeze, szerzõi jogokkal foglalkozó szervezeek közé. Jelen pillanaban minden Romániában elado fénymásoló uán 5% adó megy a COPYRO kasszájába, így ez évi 10 milliárd lejbõl gazdálkodik, amelye az íróársadalom javára köeles elköleni. Ennek fele az íróka, fele a kiadóka illei meg. Ebbõl a pénzbõl eddig még sem magyar író, sem magyar kiadó nem részesül. A COPYRO-hoz befolyó pénz kb. 7%-a a magyarságo, illeve az Erdélyi Magyar Irodalmi Alapo illei meg. 2.) Javaslaok a PÉLDÁNYSZÁM NÖVELÉSE érdekében, hogy ezálal a szerzõk is nagyobb jogdíjban részesülhessenek: l prioriáskén kezelni a könyverjeszés erén lee eddigi erveke (lásd például a közponi könyvleraka ügyé) l eljuni oda, hogy a könyváraknak legyen pénzük könyve vásárolni, és elérni, hogy azok magyar könyve is vásároljanak (a kiadók a megmondhaói, mikor vásárol például a Temesvári Városi Könyvár uoljára magyar nyelvû kiadvány) l az egyeemes magyar irodalma elvinni írósulkönyvesül Erdélybe, és az erdélyi is mindenfelé 3.) REPREZENTATIVITÁS, MÛKÖDÉS, TÖR- VÉNYKEZÉS, KÉPVISELET l az erdélyi magyarságnak szüksége van reprezenaív inézményekre. Ugyanúgy, min ahogy a román állam megoldoa a Romániai Írók Szövesége mûködési gondjai, illik ugyancsak neki az RMDSZ-en kereszül bizosíania az E-MIL mûködési kölségei l az írói evékenysége illeõ örvénykezés módosíása eseén az RMDSZ kérje ki az E-MIL véleményé, és képviselje állásponunka l magyar agoka bejuani a román Mûvelõdési Miniszériumban vagy melle mûködõ bizoságokba l a külföldi romániai kulurális inézeek számarányunkhoz méren muassák be a romániai magyar kulúrá, szervezzenek írói eseke magyaroknak sb. l a nemrég indul román közszolgálai kulurális adón, a TVR CULTURAL-on belül magyar szerkeszõség lérehozása, amely megfelelõ mérékben foglalkozna az irodalommal is l ekinve, hogy az E-MIL rövid idõ ala a legöbbe felmuaó erdélyi magyar kulurális szervezeek egyike le, kérjük, hogy vonjanak be az erdélyi magyar kulúra egészé érinõ dönések elõkészíésébe Irodalmi Jelen Könyvek Szõcs Géza: Az al-legóriás ember Néha elláogaok szülõvárosomba, a messzi Erdélybe. Ilyenkor/ kardélre hányom apáma, öcséme, nagybáyáma:/ aki éppen elérheõ a családból. NAGYÁLMOS ILDIKÓ Úközben Mezelen lábbal jö a nyár, behúzo nyakkal hiege, reszkeõ ajka kékre vál, bokrokkal akarózva hál, lehûöe a ligee. Tegnap is ránk szakad az ég, szürkére vál a láhaár, szorísd a orkom, melegís, legyél a van és nem a nincs, hûvösbe lódul á a nyár. *** Valahogy mindig ráérek egyedül sosem félem engedni kéne, hadd menjen az ember, aki vélen zsúfolódva a kerebe szorí a szûkös háér úgy eszek lassan húsz éve min aki öbbször ráér csak néha lazulhaok el senki meg ne lássa ráalálam ezerszer az igazi ársra másik ház, más emele menekül a város... szoríom lábaim közö bár ficánkol a álos ahol az álom megfogan s megszülöm minden éjjel hajnalban pakolj, indulok a haórási széllel. Feszes, izgaó rimusok Fazakas Tibor komponálásai feszesek, izgaó rimusoka hordoznak, a mérani ábrák hidegségé feloldja a mozgás illúziója és a mindenü jelenlévõ harmónia érékeli Vasarely vajdahunyadi köveõjének alkoásai Muradin Jenõ. Az op-ar elköelezejekén ismer grafikus rendkívüli rajzeheségé Nagy József szobrászmûvész fedeze fel egy gimnáziumi eheségkuaás alkalmával. Késõbb a marosvásárhelyi képzõmûvészei iskolában Nagy Pál, Piskoli Gábor, Barabás Isván és Izsák Máron neves anárok irányíásával a grafika szako válaszja. Mindig szereem a beûírás, a ponos, aprólékos ábrázolás emlékszik vissza diákéveire az alkoó. Tanulmányai a kolozsvári pedagógiai fõiskolán, majd a bukaresi Nicolae Grigorescu Képzõmûvészei Inézeben folyaa. Végül Vajdahunyadon elepede le, i rakva családi fészke. Vasarely sílusának haása ala az évek folyamán egészen sajáos sílus alakí ki. Érdekes sorozaokban gondolkodo: csõsoroza, ablaksoroza, kereszsoroza, a kör émája, fekee-fehérben, illeve különbözõ színárnyalaokkal. Különleges leheõsége vél felfedezni az op-ar echnikában, kerüli a ermésze ponos másolásá. Néha viszon szükségé érzi a szabályos formákból való kiörésnek. Így szülee a emperával megfese, erdélyi várakról indío sorozaa (a Corvin Könyvkiadó gondozásában részben könyvformá ölö), majd írók, zenészek, magyar Nobel-díjasok, illeve a vajdahunyadi vár örénelmi személyiségeinek porréi. Pedagóguskén, mûvészkén mindig lehangolóan haoak rám az üresen, söéen áongó iskolafalak. A kilencvenes évek derekán kezdem el megrajzolni neves emberek porréi monda egy árlamegnyió alkalmával. Mûvészkén 30 országos, ha nemzeközi kiállíáson ve rész, és 28 egyéni árlaon muaa be alkoásai. Akív agja a hazai és anyaországi mûvészáboroknak. Tavaly a Kõrösi Csoma Sándor Napok alkalmából rendeze képzõmûvészei kiállíás megoszo nagydíjá nyere el. GÁSPÁR-BARRA RÉKA

8 VIII BENE ZOLTÁN Leheõség (alernaív eszkimó-szín) Kilépe a házból. Nyomban meghajol, min a karcsú, magasba örõ, úlságosan fiaal fenyõfák, ahogy mellbe aszíoa a szél. Szomorúan, meggörbedve áll egy darabig. Arcá pirosra mara az elkeseredés. Hirelen indula önöe el: felegyenesede kissé, állai erõfeszíéssel nagyo kurjano bele a szél ocsmány, vészjósló ábrázaába. S a hangra ké kuya késedelem nélkül áprésele magá a szélvihar keskeny repedésein, emberelen erejükkel a kiáló lábához vonszolák súlyos csonjaika. Hármasban lépek vissza a házba. A ké álla nyomban a kandalló elé kushad, bundájukból csakhamar gyermekökölnyi, jéggé fagyo hódarabok poyogak a padlóra. Kisvárava ázo kuya szaga erjenge mindenfelé, felmelegíee a levegõ. Néze az állaoka, a kilógó nyelveke, a farkaspofáka. Odakünn süvíe, ordío, arikulálalanul üvölö a szél. A ké eb lassan-lassan felengede, éleerejük kiölöe a szûkre szabo ere. A gazda felé pislogak, de immár BOROS LÓRÁND nem láák a gazdá. Egy halványan ismerõsnek vélheõ lény láak, aki egy karosszékben ül, és már nem ûnik ember-szerûnek. Közülük valónak eszik inkább. Sokkal inkább. Lám, állabõröke halmozo magára, s a ekineébõl ompán verõdnek vissza az élénkülõ kuyapillanások... Hirelen felállak mind a hárman, egyszerre, összehangolan. A belsõ szobába vonulak, ahol az ágyon egy nõ és egy gyermek feküd. Tesüke nem fede prém, sem szöve. Mezíelenek volak, ám õk sem, így sem emlékezeek igazán emberre legalábbis a ké kuya águló orrlyukai semmi esere sem érezek ember-szago, ilos-szago, abu-szago. Ehelye zsákmányillao iak, mohón, szörcsögve. A harmadik mögöük áll, széerpesze lábakkal, leszege fejjel, ajkai remegek. Csöndes, jól ismer hango hallao: alig pisszenõ, mégis erõeljes parancs hangjá. A ké vadász csak erre vár. Nekilendülek. A fogak kifordulak a szájakból. Hagyjaok nekem is, moroga a harmadik. A válaszúi 1 Kallós Múzeum Kallós Zolánnak már korán megmuakozak ama vágyai, hogy Erdély népeinek különbözõ árgyi és szellemi érékei összegyûjse. Már az édesanyja is foglalkozo a népéle reprezenaív árgyi alkoásainak a gyûjésével. A fiaal Kallós visszaemlékezései szerin már 14 éves korában kisebb népi kerámia gyûjeménnyel rendelkeze. Ezen kerámiák közö volak sz-i Habán árgyak is. Ez a kis gyûjeményé az 1945 uáni évek államosíási folyamaában elveszee. Válaszúi lakásuka elkobozák, az o maradó árgyak a szamosújvári múzeumba kerülek, majd onnan elûnek. Ezek a örénések nem befolyásolák különösebben a ovábbi evékenységé. Élepályája során Erdély szine minden részérõl gyûjöe a népéle árgyi dolgai. Sajá bevallása szerin gyûjeménye a sokszorosa lenne, ha nem kelle volna eladjon belõle azér, hogy ovább épíhesse gyûjeményé. Továbbá a korabeli rendszer sem kedveze Kallós evékenységének, így az elkobzásól félve gyûjeményé számos árgya juao ki a Magyar Néprajzi Múzeumba és más magyarországi múzeumokba. Kallós álal gyûjö árgyak számos magángyûjeményben is megalálhaóak a világ szine minden ponján. Az álala fölhalmozo árgyak legérékesebb része amelyek közül számos árgy unikáum jelenleg a válaszúi Kallós Múzeumban alálhaó-ekinheõ meg. Mielõ ráérnék a múzeum részleesebb bemuaására, kiérnék a árgyak beszerzési módjára. A kiállío árgyak nagy részé falvakról vee, ahol élee eemes idejé ölöe. Fonos beszerzési helye képezek a különbözõ regionális vásárok, ezek közül is alán a legfonosabb a fekeeói 2 vásár vol. A árgyak cseréjének egy másik fonos színhelye a kolozsvári Ószer, amely minden szombaon megrendezésre kerül. Gyûjeményének egyik fonos részé a válaszúi anyago öröklés úján szereze meg. A romániai rendszerválás uán reális esély muakozo arra, hogy kiállíás nyihasson meg az összegyûjö anyagból. A visszaszolgálao válaszúi kúriá egy rövid renoválás uán el is kezde berendezni múzeumnak auguszusában meg is nyioa kapui a láogaók elõ. Jelenleg még az anyag kevés része van kiállíva hely hiányában. Három szoba és egy folyosó van berendezve. A árgyak, exíliák azokról a vidékekrõl származnak, ahol Kallós szívesen gyûjö. Ezek elsõsorban az erdélyi Mezõség, Kaloaszeg, és Moldva csángók álal lako részei. A szobák is ezekrõl a vidékekrõl származó árgyakkal vannak berendezve. A válaszúi szoba inkább magyar anyago aralmaz. Teljes férfi és nõi ölöze, ké vee ágy, szõrlepedõk, szõrabroszok, fehér varroasok, borzas 3 párnák. Erre a szobára a piroskék-szürke színkombináció a jellemzõ. Számos helyben gyûjö kancsó, korsó és cserép fazék is alálhaó ebben a szobában. A kerámiák vagy a ordai, vagy pedig a kolozsvári fazekas mûhelyekben volak gyárva anno. A kerámiák kora kb. az 1880-as évekõl errefele daálhaó. A varroasok egy része az 1800-as évek végérõl, másik része az 1900-as évek elejérõl származik. A mezõségi szoba elsõsorban észak mezõségi 4 anyago aralmaz. Ebben a szobában van külön egy Szék-i sarok berendezve. A feni régió árgyi moívum készlee ugyanaz min a válaszúi, csupán fehér-fekee színkombinációban. I is megalálhaó a eljes férfi-nõi ölöze, ovábbá egy mindennapi ágy csíkos párnákkal és csergével. Az egyik sarok konyhaedényekkel van berendezve: lakodalmi fazekak, cserép lábasok, ké hirgó 5, kancsók, fa edények. A széki sarokra a hosszú kendõk jellemzõek. Ebben a szobában számos román varro írásos alálhaó. A kaloaszegi 6 szobában alálhaó egy nagyágy és egy kiságy. A nagyágy ele van rakva piros párnahuzaos párnákkal. Ez az ágya cifraágynak is szokák nevezni. A kiságy gyakorlailag a haloas ágy, fekee párnákkal van kirakva. A fese ágy Mákófalváról származik, míg a öbbi búor (pad, láda, székek) Visából. A szobában megekinheõ egy eljes györgyfalvi férfi-nõi ölöze, nádasmeni 7 férfi-nõi és felszegi 8 férfi-nõi ölöze. Továbbá láványbeli érdekessége a szobának a három pár cifrán varro piros csizma. A kúria folyosóján alálhaóak a Moldvából származó csángó árgyak. Teljes férfi-nõi ölözeek és szõesek vannak Szabófalváról, Lészpedrõl, Klézsérõl. Fejrevaló kendõk, kerpa kendõk, jegykendõk és rengeeg szões kendõ Moldva minden csángók álal lako részérõl. A román visele gyûjeményben a kövekezõ ájegységek ölözeei alálhaóak meg: avasi, máramarosi, beszercei, kaloaszegi, bihari, szilágysági. Minden ájegységrõl van bõrhímzéses ruhadarab is, ovábbá egy pár hosszú bunda is. Számos román ikon is alálhaó a gyûjeményben. Az ikonok öbbsége Füzesnikolai 9 származású. A kiállíalan anyagok közö egy nagyon komoly szász gyûjemény is alálhaó. Teljes vee ágyra való anyag, bõrmellények, bundák, eljes férfi-nõi ölöze es a legrégebbi szász varroas, míg 1876-os a legrégebbi köény. A párnahuzaok, bõrmellények és köények öbbsége gó beûs írással vannak hímezve. A szász gyûjeményben megalálhaó ké fese láda is, 1880 és 1919-es feliraokkal. A faliéka 1884-bõl származik. Kallós evékenysége a maga nemében egy alkimisa pályafuásához (éleújához) hasonlíhaó. Az összegyûjö árgyak eredei funkciójuka elhagyva, egy új pályafuás kezdenek, egy új sziszémába szervezõdve élik ovább nyugdíjas éveike. A MÚZEUM a maga gondosan megszerkesze árgyi valóságával a Bölcsek Kövéhez hasonlíhaó, ugyanis az innen-onnan összeszede árgyak egy eljesen új eszéikai szemponoka köveõ rendszer szolgálnak, mely érékek az eerniás célozzák meg. 1 Válaszú (rom. Rãscruci), Románia, Erdély, Kolozs megye; nyuga mezõségi falu, Kolozsváról 26 km-re, Kallós Zolán szülõfaluja. 2 Fekeeó (rom. Negreni), Románia, Erdély, Kolozs megye. I rendezik meg okóberben Erdély egyik legnagyobb vásárá. 3 A árgyak megnevezésénél a helybeli kifejezés használom én is. 4 Észak mezõségi falvak ahonnan árgyak kerülek a Kallós Múzeumba: Búza, Fekeelak, Palaka, Mezõkeszû, Magyarszová, Vajdakamarás, Visa. 5 Hirgó = egy oldalán ké fülû fazék. 6 Kaloaszeg (rom. zona Cãlaa) néprajzi ájegység Erdélyben. Kolozsváról nyugara erül el. Fõvárosa Bánffyhunyad. 7 Nádasmene: Kaloaszeg egyik része. 8 Felszeg: Kaloaszeg dél-nyugai régiója. 9 Füzesnikola (rom. Nicula) Görög Kaolikus ikonfesõ mûhely-iskola. Kolosor alálhaó a elepülésen, nagyon híres zarándokhely. Az erdélyi ikonfesésze bölcsõje. Irodalmi Jelen Könyvek Karácsonyi Zsol: Sárgapar Mindenféle szövegek ékelenkednek hályogkén a szemünk elõ, s ha valamilyen úon-módon sikerül elávolíanunk õke, megelégedünk a szerencsés kimeneelû operáció fölöi örvendezéssel. Karácsonyi Zsol úgy suhanha végig a lélekõl lélekig szrádán, ahogy csak a vol és újabb régiek udnak. WERNER ASPENSTRÖM Hajdan álomerhes vidék Rövid, sûrû fekee haj. Szem, más min az övé. Bojossapka szegélyeze jáékos arc. Sárgaréz spiráldíszes bõröv. A lábfej körül csengeyûk. Tûzbõl nyer éle. Forrongásnak indul viszkeegség. Összecsukhaó kések nyiják szárnyaika. Sok minden közbejö mielõ a hó lehullo a szunnyadozó kerekre, az álomerhes plébániákra, o minden fickónak szalmasárga sörénye vol. Honnan udom ez? Olyan vagyok akár a hó. Reggeli kávé A virrada megekinee az orosz szovjeközársaságo és az európai egyesüléshez közelí. A svédországi peremvárosi buszok és az ingázó vonaok felserkennek. A reggeli repülõjára Brüsszelbe száll. Kasélyban és kunyhóban kész a nemzei ial. A kormány megerõsíi magá egy nagy csésze Gevaliával és megkezdi napi aggódásá. A pénzügyminiszer a rádióban az üzlei körökhöz fordul. A miniszerelnök a évében közvelenül a néphez szól. Hogy megy ez? Alber divaárus bezárja buikjá végeladás. Egyre kevesebb a dankasirály. Az Öreg Városban a Vágy Asszonyánál pénzéhez ju az ember névérékben 5 frank a jelmonda: LIBERTÉ, EGALITÉ, FRATERNITÉ. Csokoládéból van az érme, a fénypapírba belenyomva a szöveg, ahogyan mindig is esze a gyermekeknek. Elõbb-uóbb egy és más jobban vagy máskén lesz és a nemzei ial olcsóbb. A Brüsszelbe aró délelõi repülõ kifuópályára gördül. A nap elhagyja Egyesül Európá és folyaja riporújá az élemede és az újjászülee birodalmak fölö. Válasz egy megközelíõ kérdésre A árgyak közö, amelyek felkészíeek a világra és megakadályozák, hogy szellemi lénnyé érjek megemlíem a kisiskolások különleges sárga ceruzájá, a félig eleír keményfedelû kék füzee, egy csermely, aminek csilingelnie kell, egy sajnálao, hogy ki kell fejezni minden, ami morajlo. Morajlik. Kedves mókus A sajá farkával árnyékolja magá Tudod milyen félszegen vakarózom hódolao neked. Szerenék kölcsönkérni õled valami Bizosíékkén felajánlok egy mogyoróbokro, magasabb és erjedelmesebb min Yggdrasil. A feleségemmel ülem egy padon a Klara ónál. Szólan, min, aki nem embernek eremeek, egy kékfényes kajakban siklo a vízen az, aki embernek szülee. A kajakos ember, o szemben a orkolaal, felvon evezõlapáokkal hagya a csónako a parhoz simulni, és az áalakul repülõgéppé, amely a városháza, a kasély, a város fölé emelkede ávol a haalmas mogyoróbokoról, ahol körbemoozál és élire gyûjöed a mogyoró. Bizony, elfogy az mind a élen... Kölcsönkérjem néhány napra a farkad, hogy a söéség ellen beárnyékoljam magam? Kedves Mókus? TAR KÁROLY fordíásai

9 IX MÉSZÁROS SÁNDOR Megcsillananának valamelyes remény a léezésben,,a öréneeknek nincs végük, elvesznek, min Kedmah. És mégse hagynak békén... Elveszegee idõ. Az áralanság félajánlaai! A kéérelmûség bölcsessége! (Mészöly Miklós:Saulus) Csakis az ifjúkor kérlelheelenségével udom némileg magyarázni, miér háborío föl annyira Király Isván Pilinszky halála uán ír cikke a Vigiliában ( sz o.). Uólag a felháborodás öbbnyire nehéz rekonsruálni. Ha jól emlékszem, már önmagában az idõpon zavar: miér épp i és mos éreze a nagynevû kulúrpoliikus és marxisa irodalomörénész múlhaalan szükségé a megszólalásnak?! Talán ha az élõ Pilinszkyvel kicsi másképp bának volna gondolam a húszévesek alig elviselheõ fölényével és inranzigenciájával. Igen, de kik, és hogyan máskén? Nyilvánvalóan õk. A öbbes szám harmadik személyû alany helyén mind gyakrabban az ezek muaó névmás éreem, és egyre kevésbé szégyellem ez a grammaiká: könnyebb vol nem személykén gondolni rájuk. E nyelvhasznála késégkívül korláoza a gondolkodás, de legalább szárazon aroa a... mi is? A felháborodás?, a jonho?, a belsõ házarás? Ó, azok a isza, száraz érzések! De nem szerenék mindjár az elején Libresse-reklámkén ündökölni. Valójában jóval egyszerûbb és szárazabb ények nem férek a fejembe. Pedig Király Isván konfesszionális hangnemben szólal meg, személyes emlékei igyekeze a örénelmileg hieles anú pozíciójából elõadni. Írásának elején fölidéze egy 1956 avaszán! Némeh Lászlóval örén beszélgeés, amelynek haására megválozo a véleménye Pilinszky kölészeérõl. Kár lenne rögön az elsõ mondanál fennakadni, de velem mégis ez örén! Mer bármennyire is elmélyül és szellemileg ermékeny lehee a Némeh Lászlóval folyao beszélgeés az Égeõ Eszer kézirahalma fölö, az író Király Isván haására íra á a regény befejezésé, hogy az egyálalán megjelenhessen. Az irodalomörénész a késõbbiekben szívesen neveze önmagá Némeh László aníványának, akiõl legfõképp a lelki nemessége anula, az, hogyan lehe kiliciálni az ember orom-ermészeé. Bizonyára szüksége is lehee erre annak, aki meserével szemben sem riad vissza a poliikai cenzúra gyakorlásáól. Késégelen, hogy e beszélgeés szellemi haszonnal is jár, mivel Pilinszky elsõ versesköee, a Trapéz és korlá újraolvasására öszönöze Király Isván: Ekkor döbben belém, hogy ez a kölõ, aki (min az egész Újhold-kör) az eszéa elzárkózás példájának veem, sokkal öbb annál. Az eszéikum nála egyben eikum is; nem elegyedõ, belsõ nemesség. Meghaó, szép passzus. Különösen azér, mer e revelaív, belsõ felismerés eszéikum és eikum viszonyáról, eekben is megnyilvánul. Min a Csillag szerkeszõje ekkor érezem úgy így az õszine, de mégis szemérmes vallomás!, hogy meg kell örni az a feledeõ csende, amelye a dogmaizmus évei rakak Pilinszky személye és mûvei köré. A szívnek, az hiszem, meg kell szakadnia... Semmi külsõ nyomás, poliikai széljárás-válozás vagy kulúrpoliikai eklimekli: 56 nyara, a dogmaizmus éveinek vége, a feledeõ csend személyesen megörve. Nem csoda há, hogy innenõl kezdve mindig, mikor szerkeszeem, odaarozo Pilinszky, ha nem is a lap vonalá jelzõ kiemel nevek, de az akar, sürgee munkaársak közé. Ha valaki kapcsán, há nem uolsósorban vele kapcsolaban (önmagamban minegy vele pörlekedõn) kelle végiggondolnom, mi jelen a szellem világában a világnézei különbségeken ányúló becsülés. Csak az uólagos megérés fölényével kérdezheném, kik is volak a lap vonalá jelzõ nevek? Milyen eszéikai színvonalú szövegek melle fér be éppen csak az Apokrif vagy a Négysoros? Milyen érelmezõi ávlaból és nyelven jelen meg Pilinszky lírája a korban, például a Csillag hasábjain? És milyen az a világnézei különbségeken ányúló becsülés, vagy ha eszik, a proméheuszi és a jézusi embereszmény párbeszéde, ahol az egyik fél az inézményes haalom meghaározó képviselõje, míg a másik kiszolgálaoan, a pálya szélén vol és van?! Mindezekre a leheséges kérdésekre olvashaó i egy lefegyverzõen rövid válasz: Elér a világkép. Majd a kövekezõ monda a kimondalan vádakra is felelee ado: Ennek ellenére sem puszán irodalompoliikai-akikai megfonolás, a szerkeszõi munka imperaívusza a köelezõ minõségiszele vállalaa velem ez a kölészee, de a minden ellenéen úl is érze, sugárzo esvéremberség. Ez olyan erkölcsi magasla, ahová akkor már nem köveheem szerzõjé, félbehagyam a szöveg olvasásá. Sõ, ha nem hana eleve blaszfémiakén, az ifjúkor úlzásai jellemezve, úgy is mondhanám, hogy a sarokba vágam a Vigíliá. Ha neán így örén is, aláhúzásaim jelzik, azér a késõbbiekben akarékosan végigszívam. Legalább a kölõ halálakor, a halál közelében lehene másképp, és nem önigazoló módon beszélni róla! próbálam magamban lezárni a örénee. Azuán, min annyi más, igyekezem elfelejeni ez is. Feleheõen sikerül volna végleg, ha nem olvasom a Vigília számában Hafner Zolán Részleek a Harmadnapon fogadaásából címû írásá. E rövid anulmányból kiderül, milyen körülmények közepee jelen meg a kölõ második versesköee 1959-ben. A anulmányíró részleesen idézi a köe szerkeszõjének, Domokos Máyásnak a visszaemlékezésé, aki szerin a kézira megjelenésé a kiadó falain kívül döneék el: Állásfoglalásaik íro nyomá nem láhauk, nem veheük kézbe: Illés Endre közöle szóban elõbb Pilinszkyvel, uóbb velem, a köe szerkeszõjével Pándi Pál és Király Isván kriikájá és kívánságaiknak lisájá, hozzáéve az is, hogy a kézira engedélyezésé Király Isván haározo állásfoglalása ee leheõvé. Ezen a ponon kicsi elszégyellem magam: menynyire elhamarkodoan íélem! Lám, milyen a fiaalkori kérlelheelenség, ha udalansággal párosul! De mielõ a királyi jóeõl övig meghaódam volna, a anulmány ovábbolvasva, arra kelle rájönnöm, hogy ez a névelenségé megõrizni akaró szuperlekori (cenzori) evékenység nem egészen a sugárzo esvéremberség szinjén kezele az írói auonómiá. Vagy alán éppen ezér gondolhaa úgy, hogy a marxisa eszéika cenzori köveelményei áformálhaják az író mûhelyé is, és ez ermékenyen haha a kölõi pálya alakulásöréneére. Mai olvasaban zord ulimáumnak lászik az, ami egykor magáól éreõdõ eszéikai köveelmény lehee: A kiadás elsõ feléele az vol, hogy a köe «fekee» alapszínének és légkörének enyhíése érdekében egészíse ki néhány verssel anyagá a kölõ, amelyek mégiscsak megcsillananának valamelyes remény a léezésben. Ehhez képes a ovábbi szuperlekori beavakozások, kérések és/vagy ajánlások igazán csekélységnek ûnnek. Ideológiai okokból meg kelle válozani a köe címé (a Senkiföldje helye Harmadnaponra), homályos és kifürkészheelen okokból elhagyaák a kölõvel a versek személyes ajánlásai, ugyanakkor a versek alá ír dáumok poliikailag visszaualák a mûveke az elmúl korszakba, az övenes évek elejére. És ermészeesen, erõsen korláozák a versesköe leheséges befogadó-köré, mindössze ezer példányban jelenhee meg a Harmadnapon. (Halkan jegyzem meg, ezek az emberek anul meserségük, szakmájuk szerin részben filológusok volak. Eövös-kollégium!) A köe kriikai fogadaása megleheõsen egyhangú vol. Az egyedüli és helyes olvasa marxisa magabizosságá még nem gyengíee kéely vagy más kriikai beszédforma. Ezér mindössze csak ké vélemény idéznék az emlíe anulmányból: Az õsember reeghee így, csorbul balával a kezében, villámló egek ala, egyedül. Ennek az õsemberi iszonyanak újbóli áélése, a sivaagos magány kifejezése: abszolú dekadencia (...) Hiú remény Pilinszky kölészeé «maivá» magyarázni, küzdelmei az árnyakkal harcnak, erõfeszíései «közeledésnek» vélni. így Ungvári Tamás a Magyar Nemzeben. A másika a névelenségé õrzõ szuperlekor, Pándi Pál íra a Népszabadságban, szinén 1959-ben: Polgári mesereinek beléje idegzõdö hagyományai éppúgy ávol arhaák a szocializmusól, fideizmusa, polgári írók barái köre csakúgy, min azoknak az olvasóknak a rokonszenve, akik nem azér lelkesednek Pilinszky Jánosér, mer vérbeli kölõeheség, hanem azér, mer nem szocialisa (...) Ne higyjen (sic!) az ilyen anácsadóknak Pilinszky János! (...) Legyen ereje szembefordulni a rossz anácsadókkal, legyen báorsága szembenézni sajá éveszméivel, s legyen emberi mersze ahhoz, hogy vállalja a felismer új igazság kölõi szolgálaá (I. m o.). Mai ávlaból úgy is olvashaók ezek a kriikai szövegek, mennyiben eljesíik, vagy liciálják úl az inézményes cenzori inencióka, illeve elvárásoka. Vagyis a mû megjelenéséér az érelmezés felei korlálan uralma kére cserébe és próbála megõrizni e kriikai diskurzus. S agadhaalan, hogy elég haékonyan mûködö, hiszen még a nyolcvanas-kilencvenes években éreségizeek dolgozaaiban is masszívan jelen vol/van az anifasisza Pilinszky 1959-ben kialakío ideologikus érelmezési sémája. A öréne lezárul, még sincs vége. A cenzúra megszûn, a marxisa irodalomudomány és kriika úgy vonul vissza és ada föl haalmi pozíciói, minha sosem léeze volna. Ami mégis csak képelen helyze. Talán nem árana valami kezdeni vele. Bár késégelen, hogy ezzel az örökséggel szembenézni épp olyan nehéz, min elfelejeni. Néhány évvel ezelõ még vol bennem némi ironikus várakozás, amikor a kriikáról rendeze debreceni konferencián ez szóvá eem: Távol áll õlem a felada, hogy idül marxisa kriikusok és cenzorok nagyszombai körmeneé megszervezzem, de alán egy-egy halk pardon elvárhaó le volna. Ám ez a 89 uáni kaarikus pillana elmúl, és még kísérle sem örén valami hasonlóra; ez is mindössze annyi jelen, hogy kriikai evékenységük erkölcsileg illegiim (A kriika idoluma. Alföld, 1994/2. 70.). Lényegében ma sem láom másképp, de némileg úlzónak arom az erkölcsi érvelés, ugyanis valami olyasmi próbálam számon kérni, ami eleve kívül vol a haalmi diskurzus kereein, hiszen a szóárából hiányzo például a pardon szó. Ha az egykori szereplõk közül valaki mégis kísérleeze ezzel, min Király Isván emlíe keneeljes és önigazoló cikkében, akkor inkább ne ee volna! Sem elfelejeni, sem úl soka gondolkodni ezen. I arok mos. De ez így úl komor. Gondoljak például a viccbeli boldog kisgyerekre, akinek a jóságos Lenin visszaada a labdájá, pedig... (Labda, Pilinszky-köe, 1959.) PILINSZKY JÁNOS Ké szone I. Csak fussaok há, min vesze ebek, vonísaok, ha gyilkos éjszaka körülkerí a farkasok hada, hogy fölkoncolja hivány eseek. Há sírjaok csak csípõs könnyeke, a végíéle nekek: harsona örök pokolra ébreszõ szava, az ördög fújja, lelkeek fele! Hogy udjáok meg, mi esz egyre égni, és elaszíva udni: el nem éri a bûvös szférá az, ki kárhozo. És bár leheél volna, min az angyal, idõlen malmo nyomni lesz sorod, mer földre bukál zúzo, sáros arccal. II. De nincs még késõ! Állj fel, hogyha esél! S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szenek a lelkedér, mi olcsó pénzen ve meg a csábíó, e megcsal, árva esvér! Kiár karokkal várunk, sok kereszény, a nagy hajóra, melye egy cél kerge, és egy szél haj: a végelen Lehele, ki lángra gyúj, fülünkbe zúgva zengvén: Ne sírjaok, kike kiver az éle, i rongyba burkol, fárad, hû cselédek, de arsaok ki, áölelve arva a koldusabba, az, ki összeépe az éleé, mer ez segí a parra, és ez aní a drága szóra: béke. Keõ Ké fehér súly figyeli egymás. Ké hófehér és vaksöé súly. Vagyok, mer nem vagyok. Ez lesz Oszlás-foszlás, vánkosok csendje, békéje annak, ami kihûl, hideg le, mindennél egyszerûbb csend, ez lesz. Hölderlin Kurág Györgynek December hõje, nyarak jégverése, dróvégre csomózo madár, mi nem volam én? Boldogan halok. Tanuk nélkül Kirajzolódom végleg a világból, min csupasz falnak állio fogoly, külön kezel, kivéeles magányban a anuk nélkül dolgozó pokol. Egy porcikám se bízná senki másra, ha únja már, magam kezére ad, s én folyaom, hol éppen abbahagya, a ké kezemmel, úgy és ugyanaz. Ki i alálna rám e szörnyüségben, és végignézné, mi is mûvelek, nem hinné el ulajdon ké szemének, s egy szó se merne szólni senkinek. Íly nyomorúság ugyan mire várna? Mi hára van, bevégzi egymaga, hogy hola uán is beléremeg, meg-megrándul a hóhér kosara. Ké szereõre Min alvilági házasok a forró sodronyon, heverek, min a balfelem, balom a jobbomon, s bár okalan szerelmeek már annyi sem jelen, min illemhely sivár falán az ábrák és jelek: a ûrheelen megszokás megannyi váloza és válozás közö vakon mégiscsak összear! Akár a keészel kukac valahogy mégis egy, szived szivével eszelen veszõdve hempereg! Bizony: a büneés elõl kár is lesz funook, egy óriási csecsemõ állja el uaok, és hanya-homlok menekül a orkookon á, véres csomóban kiszakad, megszökik a világ.

10 X MURÁNYI SÁNDOR OLIVÉR Halálka Nem vol kiírva a filmveíések idõponja. Amikor összegyûl legalább öven ember a roskadozó kulúrház elõ, elküldek valaki a sána iskolaigazgaóér. Mos is így örén. Rövid várakozás uán érkeze is mérges ekineel az öreg, kulcsoka zörgeve kezében. Dúl-fúl, min akinek megeék a vacsorájá, miközben kinyioa a keskeny ajóka, majd bekapcsola a veíõgépe. Mindenki ben van? Az elõadás ö perc múlva kezdõdik! A dohos kis helységben vagy öven-havanan olongunk. Egy beese arcú ember széles vállaival ör ua a legelsõ sorhoz. Megjelenése iszelee parancsol. Ké méer húsz ceni magas, ereje eljében levõ férfi vol, kinek bárgyú szeme mindenkire közömbösen bámul le. Nem érdekele, mi örénik körülöe. Leee arisznyájá a középsõ székre, majd megigazíva kopo frakkjá, elégede arckifejezéssel foglal helye. A villany kialud, a erme szkía kardkén vága keé a veíõgép fehér fénye. Ki az o elõl?! Miér áll a képbe?! mélalankodak a nézõk a hirelen ámad söében a veíõvászon fehérjén görnyedõ nagy alak láán. Üljön le! Mos azonnal! A hórihorgas fiaalember összevona szemöldöké, felápászkodo székérõl, majd nyugod mozdulaal hárafordul. Mos meg feláll a padra a bolond! Azonnal üljön le! Nem hallja?! Pofálanja! Begombola frakkjá és elindul a széksorok menén hárafelé. A férfiak úgy rebbenek szé a hásó sarokból, min araáskor a pelyva, a erem megel a félelem viharváró csöndjével. A közben elkezdõdö film szereplõi viakozak egymással éles hangon, Isen udja, milyen nyelven. Halálkáól mindenki fél, valósággal reegésben aroa a lakosoka. Hogy honnan kapa a nevé, annak három különbözõ örénee is van. Egyesek szerin az iskola fuballpályáján meséle a gyerekeknek, hogy egy régi orosz könyvben olvasa: minden alváskor meghalunk egy kicsi. Ha csak pár órára is, de elpaan bennünk az események fonala. Kilépünk valamelyes a szerencsélenül önudara ébred emberiség békélen családjából, agyunk pihen, örli magából a fölösleges információka, izomónusunk minimálisra csökken, végagjaink elernyednek, amolyan kis halállá, halálkává alakíva az alvás. Egyszer jáék közben azán így kiálo felé valaki: Passzolj, Halálka, ne légy önzõ, a gól úgyis neked számoljuk! Mások úgy emlékeznek, kiálló arccsonjai, üreges szemei, valamin haalmas ermee mia kapa fura becenevé. A legérdekesebb azonban a harmadik váloza, amely szerin egy alkalommal a szomszéd faluból bakao hazafelé a magas ifjú. Iasan bandukol az éjfélig aró mulaság uán és a emeõn kereszül akar rövidíeni, hogy minél hamarabb elérhesse düledezõ háza rozoga kapujá. Fárad vol, csak homályosan rajzolódak ki elõe a bólogaó fejfák, idõs párokkén ámogava egymás az éjszakában. A fagyo haármezõ varázsükrében a elihold szépíkeze, gondosan fesee a hóban szomorú arcá, amely sárga vol, akár a fák közö meg-megvillanó hiúz bõre. A falu alud, mindenü csend honol. Még a sajá szívverésé is hallhaa, amin o fújao a sírok közö. Hirelen kicsúszo lába alól a alaj, zuhanás érze, majd elernyedek végagjai, gondolaai megörek, s álomba merül. Ez már nem halálka vol, hanem az események rövid és kusza egyvelege, amelybe, min valami rozsdás boszorkányüs foryogó levébe, egyszerre vegyül el múl, jelen, s alán még a jövõ is. Az ember ilyenkor ényleg nem udja, hogy mikor van ébren, és mikor álmodik, agyában egyszerre udaosulnak a képzele és a valóság hangjai, érzékeli a éli hidege még akkor is, ha neán egy szemrevaló fekee nõ sárába kérezkedik valahol a ghánai esõerdõk mélyén. Teheelen, csak hánykolódik a fekhelyén, hol aszíja magáól az ébrenlé cifra zekéjé, hol pedig késégbeeseen kapaszkodik annak hímze ujjaiba. Már hajnalodo, amikor megébred, szürkés-vörös színbe ölözek a kopjafák, amelyek mos alulról lászódak. A frissen áso sírverem aljából. Fekvõ helyzeben, arccal az ég felé egyre hangosabban nyöszörgö. Fázom! Nagyon fázom! Húzzaok ki! Nem bírom ovább! A reggeli szemléjé aró emeõõrnek megüöe fülé a hang, s a gödörhöz siee. Elõször kerekre meredek szemei az enyhén szólva nem mindennapi láványól, majd a õle megszoko legyinõ mozdulaal bökö a rimánkodó felé: Aki kiakarózo, az ne panaszkodjék! S dolga végezeen ovábblépe. Kuyái még jó ideig csaholak a kijózanodó élõhalo feje fölö, szemébe kaparva a homoko. Majd újra csend le. Hogy mikén kerül ki onnan a pórul jár mulaozó, máig sem udja a falu. A józanság hoza újra elõ? A szellemek cibálák ki és rakák le a díszesen farago emeõkapu elé, imígyen figyelmezeve, hogy várjon sorára, mer a megfelelõ pillanaban kopoga az õ ideje is. De másnapól az õr elkezde õ halálkázni a szomszédok elõ, s azóa raja ragad a különös név, amelynek viselõje is különleges vol. Meghunyászkodás-félé vár el õlünk, közönséges halandókól, ami a még ereje eljében levõ hím köveel a falka öbbi agjáól, udva, hogy uralma nem ar míg a világ, s jó kihasználni a jelen, hogy legyen majd, amire emlékezzen, ha kivénül és áveszik helyé az erõsebbek. Ugyanúgy zajlik ez közöünk, emberek közö, min az állavilágban: megjelenik a fiaal kan, s a korosodó, elöljáró egy idõ uán úgy érzi, jobb, ha elsomfordál jószánából, mer így még elkerülhei legalább magá a megalázás. Persze, Halálka azér nem vol még annyira idõs, de kinézeével, megjelenésével ugyancsak arra sarkall bennünke, hogy a szokonál gyorsabban menjen végbe a generációválás közöünk. Kaonavisel fiúkkén idegesíe, hogy félni kell õle, meg kell hunyászkodni, ha elállja valahol széles háával az ua, vagy eseleg a nézõere. Irózaos küzdelme vívunk sajá félelmünkkel, s ez a küzdelem egyre közelebb hoza a borzalmas esemény, amely már o vol a levegõben, csak egy szikra kelle, hogy kipaanjon, min májusi fuózápor uán a juhászbojárok üze odafönn a Nagyhagymás legelõin. A szikra pedig nem sokáig várao magára. Vasárnap déluán vol. Öcséimmel az ablakban beszélgeünk, amikor Halálka bukkan elõ a kismalom mögül. Azonnal észreveük, hogy dülöngél, a kocsmából jöhee, ahol fél kupica köményes pálinkával próbála elviselheõbbé enni a hévége unalmá. Mindhárman érezük, hogy az alkalom elérkeze, innen már csak elõre lépheünk. Nincs visszaú. Összenézünk, majd gyorsan a hásó szobába rohanunk megervezni a nagy esemény. Pár perc múlva éppen az ablakunk ala halad el Halálka, amikor egy nagy, mosogaólével eli, beköö szájú zacskó csaan fején. Haja csapzo le, megdöbbenve, csuromvizesen ekine a félig nyio ablakra, majd dühõl elorzul arccal, hirelen mozdulaal lehajol, jókora köve ragado, és az ablakunkba vága. Több sem kelle nekünk, fújava-ordíva rohanunk ki az ucára. Minden a ervek szerin örén. Ké öcsém az óriás háa mögé kerül, ákarolák széles mellkasá, s amíg õ karjai próbála kiszabadíani, én közel lépem hozzá úgy, hogy pár pillanaig érezük egymás leheleé. Szúrós szemébe nézem, majd egy haározo üéssel elhasíoam felsõ szájprémé. Öcséim hiheelen szívósággal, hiénakén kapaszkodak az ide-oda forgó óriásba, nekem pedig a bal üésem kövekeze, ami balul is sül el: az áldoza meszõfogai széles sebe vájak ké nagyobbik büykömre. Éles fájdalom hasío alkaromba, ajkam megremege, melegség önö el mindenü, de erõ kelle vennem magamon, mer a felbõszül óriás már-már leráza magáról a fogva aróka. Oldal lépem, behunyam szemem és erõs köríves rúgás indíoam abba az irányba, ahol uoljára láam Halálka hánykolódó esé. Vékony lábszárcsonom úgy vágódo neki hasfalának, min kasza a fûcsomónak. A nagy ember érdre rogyo, mi pedig iszkolunk a helyszínrõl, magunk mögö hagyva áldozaunka és ámuldozó szomszédainka. Aznap ese nem udam elaludni. Elõem kóválygo a bozonos képû, szürkülõ férfi késégbeese arca. Másnap elmenem Halálkához. Bocsánao kérek õle a esvéreim nevében is. Könnyebb lesz elviselni a verésé, min a kínzó lelkiismere-furdalás, legalább elégéel vesz rajam, s megkapom, ami érdemlek, gondolam magamban. Hangos csikorgással nyíl ki a rozoga kapu. Félve lépem be a szûk udvarra. A házban csend honol. Halálka! Merre vagy?! Halálka! Semmi válasz. A hásó szobába nézve kõvé dermedem. O áll a szürke óriás a kopo szekrénnyel szemben, ágyán csíkos arisznya. Azér kereslek... a öbbi szó belémfagyo. Halálka felém indul. Behunyam a szemem, állama leszegem a mellemre. Halloam, amin elhalad melleem. Amikor újra felpillanoam, szoborarccal áll a bejárai ajónál, egy pillanara rám néze, majd a dohos helyiségbõl lassan kifordul a júniusi napsüésbe. Soha öbbé nem láam a faluban, de ekinee belém rögzül. Azóa érékesebbek nekem a nappalok, mer udom, az éj beállával, akarjuk vagy sem, a vele való alálkozásra készülünk, gyakorolva e ceremónia apró részleei. GAÁL ÁRON Alkonyakor Próbálom higgadan újra végiggondolni ami mondál: érselek meg, vár a munka és egyébkén is kiszolgálsz, Fõzöl rám, mosol, s ha kedved s fáradságod megengedi végighallgaod a verse órákon á ezerszer is, de érselek meg, mos nincs idõd, s ahogy elnézed az éleem széördeli a rím, s erõm magukba szívják az énekek. Ami keõnk közö végbe megy nem udod így mivé fajul, legyek úrrá önzésem fele, érsem meg már, e csak úgy fogod fel ez is, min annyi más: írjak, de ne ebéd helye, írjak, de ne éjszakákon á, írjak, de elõbb ez, meg ez egyem még meg, és sorolod... Nem hallod szívveréseme, a levegõbe kapaszkodom ahogy uánad kap a ké kezem. Bennem keyeg min a bomba órája egyre a nincs idõm, az érselek meg a sorokba furakszanak a rím elõ... Minek, kinek, ez rimusa uálja szine már magá, hogy elvesz õled a rigmusa míg bánaa magába zár. Hallganak bennem a szavak és a vers akár a mécses, ha fogyán már a viasza már nem ég, csak izzik éppen. Nem is fejezem be a sor, mos mélalanul nem szabad. Nem is fejezem be a verse, már nincs hozzá szavam. A néme enger Ajkad sós, akár a enger, csókjaidól szomjasabb a csókom. szerelmeme a e szerelmeddel, min magama veled, lassan kiolom, ahogy fölém magasí, alaam görge apály-dagály szabálya, Arcok, arcaink feszülnek közed, s közöem, min enger és ég közö, a parok.

11 A Berlinalén muaják be a Sorsalanságo A jövõ évi berlini nemzeközi filmfesziválon, a Berlinalén muaják be Kerész Imre és Kolai Lajos Sorsalanság címû filmjé jelenee be az MDR néme közszolgálai rádióés évécsaorna, a koprodukcióban készülõ film egyik ámogaója. A lipcsei adó szerin a film forgaása a napokban befejezõdik, az uolsó jeleneeke Türingiában veszik fel. A magyarországi helyszíneken kívül Merseburgban, Erfurban és Arnsadban is forgaak. A film Kerész Imre irodalmi Nobel-díjas regényébõl készül, a forgaókönyve is Kerész íra. Kolai Lajosnak, Szabó Isván operaõrének ez lesz az elsõ jáékfilmje, a kamera mögö mos Pados Gyula áll, a zené Ennio Morricone szereze. Kerész Imre fiaalkori kálváriájá örökíee meg a Sorsalanságban: elõször az auschwizi koncenrációs áborba hurcolák, majd Buchenwaldba i ére a felszabadulás, s megjára a zeizi külsõ ábor is. A fõhõs, Köves Györgyö a filmben Nagy Marcell alakíja. Az MDR úgy udja, hogy a magyar néme bri koprodukció 10 millió euróba kerül. (NOL) A Cannes-i nagydíjas Fahrenhei 9/11-e megpróbálják úgy veíeni, hogy ne árson vagy segísen egyelen elnökjelölnek sem. A pénekõl fuó film minden idõk legnagyobb bevéel produkáló dokumenumfilmje lehe. Június 25-én kezdék veíeni Amerikában a már megjelenése elõ borányfilmes sáusú Bush-gyalázó filme, a Cannes-ban fõdíja nyer Fahrenhei 9/11-e. Min már korábban kiderül, a Miramaxo ulajdonló Wal Disney megiloa Michael Moore új dokumenumfilmjének a erjeszésé, Bob és Harvey Weinsein, a Miramax ké vezeõje azonban magánszemélykén, sajá zsebbõl megvásárolák a film jogai, éresülések szerin minegy 6 millió dollárér. Az elõzõ filmjével Oscar-díja nyer rendezõ elképzelheõnek arja, hogy filmjé csak a Bush-ellenes kórus nézi majd meg, véleménye szerin ez azonban nem baj. Haryándi Jenõ az alapívány kuraóriumának elnöke az MTInek elmonda: régi kapcsolao ápolnak az ujgurokkal, akikrõl nálunk alán még kevesen udják, hogy közeli rokonaink. Hozzájuk készül Kõrösi Csoma Sándor is, de már nem érhee meg a alálkozás. A Médiawave fesziválon egyébkén évek óa rendszeres fellépõk az ujgur népmûvészei csoporok, Novellapályázao hirde a havona megjelenõ Irodalmi Jelen folyóira és az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). A beküldö pályamunka még meg nem jelen írás lehe, erjedelme maximum 24 ezer leüés (13 írói flekk). A pályázaon bárki rész vehe, koról, foglalkozásól sb. függelenül. Pályamunká kizárólag számíógép-lemezen (flopin vagy CD-n) fogadunk el, amelyhez köelezõen mellékelni kell a kinyomao válozao. A munkák beküldési haárideje szepember 15., eredményhirdeés és a díjak áadása Aradon, a Jelen Házban, okóber 30-án. A pályadíjak éréke: I. díj: 500 USD, II. díj: 400 USD, III. díj: 300 USD és három, egyenkén 100 USD érékû különdíj. A pályáza jeligés, valamennyi beküldö íráson csak a jelige szerepelhe. Külön boríékban kell mel- A Mediawave meghívás kapo Dzsungáriába XI Az Irodalmi Jelen és az E-MIL novellapályázaa amelyek mind zenei, mind formavilágukban nagyon közel állnak a magyarhoz. Ezér is kapak mos meghívás a szürei fesziválra auguszusban. A gyõriek a Fanfara Komplex nevû moldvai magyar folklór együessel uaznak a világ második legmélyebb erüleére a 170 méerrel a engerszin ala fekvõ Turfába. (NOL) A Bush-gyalázó film állíólag nem befolyásol Havanö éve elreje zsidó kegyárgyaka alálak Körülbelül egy hee derül fény Auschwiz zsidó lakosainak ikára, miszerin 1939-ben a néme haderõ beörése elõ egy zsinagóga padlózaába rejeék annak kegyárgyai. A 15 lengyel régészbõl álló csapa három héig kuao az 1939-ben leége zsinagóga kegyárgyainak rejekhelye uán, amelyeke a néme hadsereg elõl ásak el. A régészek sikerrel járak: egy ünnepi gyeryaaró, egy menóra és egy Hanuka gyeryaaró kerül elõ a zsinagóga padlója alól májusában Yeshayahu Yerod üzleulajdonos elmonda egyik vevõjének, hogy Oswiecimben (késõbb: Auschwiz) szülee, és szemanúja vol a szen árgyak elrejésének. A iko Yariv Nornberg elõ fede fel, aki éppen abban az évben hurcolak az Auschwiz-Birkenau haláláborba. Yerod megkére Nornberge, hogy adja ovább az információ Ashkenazi fõrabbijának, Yisrael Launak. Yerod ragaszkodo ahhoz, hogy az információ ne közöljék senkivel, még Seven Spielberg munkaársaival sem, akik ö évvel ezelõ inerjú készíeek a fõrabbival, amikor visszaemlékezéseke veek fel a holokausz úlélõivel. A iok udója, Yariv Nornberg három hónappal ezelõ meghal, így õ már nem érhee meg a kuaás sikeres eredményé. (MNO) Ne becsüljük le a kórus szerepé. A kórus sokáig alud, a kórussal sokáig nem örõdö senki. Ha a filmem felébreszi, és énekre készei õke, akkor már jelenõs lépés eem monda arcélé a lenyugvó napba fordíva Moore, a Reuersnek. A rendezõ egyébkén az afrikai-amerikaiaka, a fiaaloka, bérbõl élõke és a szegényeke éri kórus ala. A Fahrenhei 9/11, amely a Bush-adminiszráció söé oldalá árja fel, öbbek köz az állíva, hogy a Bush-család még Osama bin Laden családjával is kapcsolao aro, kivíva a republikánusok felháborodásá. A Move America Forward-mozgalom még az Amerika ellenesnek iulál film beilaásával is megpróbálkozo, sikerelenül. Moore szerin ámadóinak azonban elõbb meg kellene nézniük filmjé, hogy ne hallomások alapján alakísák ki véleményüke. Ha ezek uán akarnak viázni velem, akkor viázzunk. Mer az jó és egészséges via lesz nyilakoza a rendezõ.(index) Anavi Ádám: Válogao versek Anavi senki sem uánoz, de nagyon sokakól anul. Nem versenyze, de a maga eremee, szelíd pályán: gyõzö. Minha gyermekekõl ellese furfanggal, naivnak ûnõ ámulaal, gyöngéden gonoszkodó szellemi û-szerkezeel, olykor meghaoságában rejõzködõ lírával. Faludy György és Fejõ Ferenc melle az idén 95 éves Anavi Ádám is a magyar irodalom nagy öregjei közé arozik. A könyv uószavában Bodor Pál így ír a szerzõrõl: a kölõ úgy esz, minha szine soha nem venné komolyan magá, holo épp ellenkezõleg. Jól példázza ez az a késoros, melye kriikusaihoz ír: Ha dorongjá kapom csupán, / kecskerímmel csapom kupán!. lékelni a szerzõ személyi adaai (név, cím, élekor, elefonszám, egyéb elérheõség). A személyi adaoka aralmazó boríéko csak a zsûrizés uán, közjegyzõ elõ nyiják fel. A feléelek bármelyikének be nem arása a pályázaból való kizárás vonja maga uán. Kérik a pályázóka, hogy a versenymunká aralmazó lemez elküldés elõ ellenõrizzék, hogy nem hibás, kinyihaó-e. Az öagú zsûri összeéelé (bármiféle külsõ befolyásolhaóság gyanújának elkerülése érdekében) a pályáza szervezõi csak uólag hozzák nyilvánosságra. A versenymunkáka az alábbi címre kell beküldeni: Irodalmi Jelen, novellapályáza, Arad, sr. Eminescu nr Liza Minnelli elõször Budapesen A világhírû színésznõ és énekes, korunk egyik legnagyobb elõadómûvésze elõször ad koncere Budapesen. A világhírû mûvész magával ragadó egyéniségé, elemenáris erejé és csodálaos hangjá július 10-én élõben is megapaszalhaja a New York, New York, Budapes! címû koncer közönsége a Kissadionban, melyre Liza ugyancsak világhírû zenészek és áncosok kíséreében érkezik. A láványos show-ban felcsendülnek majd a Kabaré, a Chicago és a New York, New York jól ismer dallamai is. Liza kiûnõ formában van, ami ez év eleje óa már számalan fellépéssel bizonyío. Budapesre egyenesen egy amerikai koncerjérõl érkezik. A kriikusok Minnelli-rõl az arják, hogy Oscar-díjas filmjei vagy plainalemezei is mindössze csekély visszhangjai annak, amilyen magával ragadó élõben a színpadon. Pályájá kezdeõl végigkísérék a sikeres koncerurnék, máig õ az egyelen mûvész a New York-i Carnegie Hall 100 éves öréneében, aki három eljes héen kereszül el ház elõ ada elõ sajá show-já. (Népszava) Irodalmi Jelen Könyvek Orbán János Dénes: Teakönyv A ilakozók és párolók közül ez uóbbiak gyõzek, és a harsány, kompromisszumoka nem igazán elfogadó, borány borányra halmozó poea perpeuum mobile igen hamar a kriika dédelgee kedvencévé vál, és elboríoa az irodalmi díjak, öszöndíjak özöne. OJD- lehe szereni vagy uálni, de megkerülni, figyelmen kívül hagyni leheelen. A József Aila-díjas szerzõ legújabb könyve 1992 és 2003 közö szülee, köeben meg nem jelen verseke, esszéke, paródiáka aralmaz. G. Paaky András: A él acélkék lovai Az övenö éves korában elhuny szerzõnek ez az elsõ és egyben uolsó versesköee bizonyíék arra, hogy az irodalmi cenrumokól ávol is leheséges egy izgalmas kölésze lérehozása. A hevenes évek neoavangárd örekvései erõs haás gyakorolak a szerzõre.

12 XII Jézus Kriszus szuperszár Jézus bevonulása a filmiparba egyidõs a mozgógép öréneével. Az alkoók eleine ragaszkodak a Bibliához, így a nagy ablószerû jeleneek hosszú idõre meghaározák a filmek arculaá. Kocsis Balázs kriikus szerin az operaszerû drága filmek közö is alán Zefirelli Názárei Jézusa vol a legszebb. A Bibliához hû filmek melle azonban megjelen egy másik sílus. Rendhagyónak számíoak korukban azok a filmek, amelyek ugyan Jézusról szólak, de mégsem õ helyezék középponba. Így szülehee meg a Ben Hur, amelyben soha nem láhauk Jézus arcá. A Jézus-filmek irányvonalában ehá megjelenek a szakadások. Ám az igazi felfordulás a havanas évek forradalmi válozásai okozák. A filmkészíõk nagy részé elsodorák az események, s a felfordulás nagykorúvá ee a filme. A Jézusról kialakío kép pedig soha öbbé nem lehee ugyanaz meséle Dér András filmrendezõ a Magellánnak. A Jézus éleérõl szóló filmek boránysorozao indíoak el. A Jézus Kriszus szuperszárban például már a cím is szenségörõ, nemhogy maga a film, amelyben Jézus inkább hippi alakí, min szen ember. Persze volak néhányan, akike ez a faja film erõsíe meg hiükben. Részle a Passio címû filmbõl Lapszámunk szerzõi Aspensröm, Werner ( ) svéd kölõ. Bene Zolán 1973-ban szülee Kecskeméen, író, jelenleg Nagykáán könyváros. Köeei: Fekee föld (2001), Válozaok, leheõségek (2002). Ferencz Zsuzsanna 1947-ben szülee Kolozsváron, író, újságíró. Elsõ köee Sok fal címmel 1969-ben jelen meg 1998-ban összeállíoa a jelenkori romániai magyar kölõk négynyelvû anológiájá, leguóbbi köee a Kik és Mik (2003). Kinde Annamária 1956-ban szülee Nagyváradon, kölõ, szerkeszõ. Köeei: A hiúzok ermészeérõl (versek, 1996); Egy másik arc (versek, 1999); Szandra May kerje (versek, 2002). Kinizsi Zolán 1979-ben szülee Marosvásárhelyen, a kolozsvári BBTE bölcsészkarának hallgaója, a kolozsvári rádió riporere. Kukorelly Endre 1951-ben szülee Budapesen, József Aila-díjas vers- és prózaíró, kriikus, szerkeszõ, 1985-ben megkapa a Legjobb elsõköe-díja. Lovas Ildikó 1967-ben szülee Szabadkán, az Üzene fõszerkeszõje. Köeei: Kalamáris (1994), A másik öréne (1995), Mezelenül a öréneben (2000), Via del Corso (2001). Mészáros Sándor 1959-ben szülee Bonyhádon, irodalomkriikus, szerkeszõ. Köeei: A kék hegyen úl (1987), Szövegkijáraok (anulmányok, 1992, Kereszúri Tiborral közösen). Murányi Sándor Olivér 1974-ben szülee Székelyudvarhelyen, Kolozsváron diplomázo eológia-néme nyelv és irodalom szakon, jelenleg Szenegyházán aní. Zöldi László 1945-ben szülee Dunapaajon, családja Erdõhegyrõl származik. Újságíró, kriikus, szerkeszõ, médiaörénee aní öbb felsõokaási inézményben. Eddig nyolc köee jelen meg. Zsigmond Andrea 1978-ban szülee, magyar-néme szako végze a BBTE-n, jelenleg a Székelyföld kulurális folyóira munkaársa. A VILÁG LEGNAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN MEGJELENÕ MAGYAR IRODALMI HAVILAPJA Ezuán már csak a gondolkozó Jézus jelen meg a filmvásznon. Az angol abszurd humor képviselõi, Monhy Pyhonék egyenesen paródiá készíeek az Újszöveség öréneébõl. Érdekes, de az éneklõ, Brianné áneveze Jézus-figura nem válo ki úl nagy borány. A nyolcvanas évek végén viszon megfilmesíeék Kazanzakisz könyvé, a Kriszus uolsó megkísérésé. S a film soha nem láo borányoka kavar. Marin Scorsese filmjében eljászo a gondolaal: mi lenne, ha Jézus családo alapío volna? Elképzelése megbocsáhaalannak bizonyul sokak szemében. Tüneések, beilások kövekezek. No és kemény kriika az egyház részérõl. Persze Scorsese filmje uán sem vol vége a borányoknak és filmeknek. Leguóbb Mel Gibson filmje a Passió válo ki indulaoka. A eológus szerin nincs vége a borányoknak. Szerinük az õrjöngõ, vagy épp szerekezõ Jézus csak a kezde vol. Az alkoói szabadságba ugyanis minden belefér. Az is, hogy az ember, az is, hogy az Isen fia legyen a vásznon Jézusból. Az pedig már csak rajunk múlik, hogy megõrizzük-e a bennünk élõ képe, vagy épp beépíjük az, ami a vásznon láunk. (TV2 alapján ma.hu) Kulurális hírek Dzsessz-feszivál Bécsben Igazi csemegékkel szolgál a mûfaj szerelmeseinek a bécsi Jazzfeszivál idei rendezvénysorozaa: június 28. és július 14. közö Bobby McFerrin, Pai LaBelle, AL Jarreau, Gilbero Gil és Alicia Keys is fellép az oszrák fõvárosban. A feszivál egyik szárja lesz Brazília kuluszminiszere, Gilbero Gil, aki július 11-én a Városháza udvarán lép fel a Trio Mocoóval. Az afro-brazil mozgalom végelen univerzumában e zarándoklaairól anúskodik Gilbero Gil Refaleva, Realce, Luar és Um Banda címû albuma is. Grafika-kiállíás A Marosvásárhelyi Napok kereén belül, az EMKE szervezésében június 25-én, az uniárius egyházközség anácsermében Csalós Levene fiaal grafikus alkoásaiból nyíl képzõmûvészei kiállíás. (Népújság) Hódí a Dealer Meghívás kapo a június 25-én kezdõdö La Rochelle-i filmfeszivál programjába Fliegauf Benedek Dealer címû filmje. A franciaországi La Rochelle-ben 32. alkalommal rendezik meg a korárs filmmûvészei alkoások nemzeközi szemléjé, amelynek sokszínû programjá a kiköõváros izenegy mozijában láhaja majd a közönség. A rendezvény évrõl évre közel érdeklõdõ vonz. Az 1956-os emigráció szoborerve A Connecicubeli Fairfieldben mûködõ Magyar Sudies nevû szerveze az 1956-os forradalom 50. Vers, széppróza és drámapályáza Kiíró: Fiaal Írók Szövesége A budapesi székhelyû Fiaal Írók Szövesége és a kolozsvári Breer György irodalmi kör pályázao hirde 28. éleévüke be nem ölö alkoók számára az alábbi kaegóriákban: I. Vers II. Széppróza III. Dráma A díjazoak önálló köe megjeleneésére kapnak leheõsége a Fiaal Írók Szövesége FISZ Könyvek sorozaában. Az I. kaegóriában versesköeel, a II. kaegóriában regénnyel vagy novellásköeel, a III. kaegóriában eszõleges erjedelmû drámai mûvel lehe pályázni. Minden benyújo pályamûnek eredei, korábban nem XV. Bálványosi Nyári Szabadegyeem és Diákábor , Tusnádfürdõ Örömmel udajuk, hogy a jelenkezõk nagy számára való ekineel meghosszabbíjuk a jelenkezési haáridõ a Bálványosi Nyári Szabadegyeem és Diákábor mûhelyeibe! Ízelíõkén: a mûhelybeszélgeéseken a hazai és magyarországi részvevõk melle megismerkedhenek az Auszriából, Észországból, Leországból, Livániából, Szenegálból (!) sb. érkezõ fiaalokkal! Meghosszabbío jelenkezési haáridõ: 1. Az idei alálkozó fõ émája: Kele-Közép-Európa az EU-bõvíés uán. A mûhelyek émái: 1. Az Európai Unió és inézményei 2. Poliikai kampányok a kampány mûvészee 3. Auonóm erüle auonómiaformák Európában 4. Versenyképesség az európai uniós gazdaságban 5. Civil kurázsi ifjúsági együmûködés a civil ársadalomér 6. Régiók regionális fejleszés és vidékfejleszés az EU-ban 7. Ideniásválozások és kapcsolódó konflikusok 8. Média Online a sajó srukurális, szervezei és aralmi árendezõdése 9. Youh for Human Righs fiaalok az emberi jogokér 10. Irodalom mûhely és aralmas kikapcsolódás 11. Film mozi és mûvésze 12. Színház az egész éle További információkér keresse fel honlapunka, vagy forduljon irodavezeõnkhöz: Waler Lilla, Casa Universias, Sr. Pandurilor Nr. 7, / Camera 404, Kolozsvár Tel.: (0040) (Erdélyi Napló) évfordulójára, 2006-ra, a magyar forradalom szelleméhez méló pesi srác szobrának felállíásá szervezi. A szobro Budapes közponjába, a Parlamen elé ervezik. A szerveze kampány indío, hogy a világon szészóródo magyar 1956-os emigráció adományaiból váljék leheségessé a szobor kivielezése. Inerneen az Agnus Rádió A kolozsvári Agnus Rádió, Erdély elsõ, magyar nyelvû egyházközösségi rádiója, inernees próbaadásá sugározza július 15-õl a honlapon. A Képzõmûvészei Egyeem végzõseinek árlaa A kolozsvári Képzõmûvészei Egyeem végzõs diákjai június 25-én, az Expo Transilvania R. csarnokában nyioák meg kiállíásuka. Az idei árla mennyiségileg és minõségileg is úlesz a korábbiakon, hisz összesen öbb min 1500 alkoás muanak be az egyeem fesészei, resaurálási, szobrászai, grafika, pedagógia, foó-videó-számíógépes képervezõi, iparmûvészei és formaervezõ szakjainak végzõsei. Az esemény burkol verseny is jelen a kiállíók közö, akiknek árlaá nemzeközivé eszi a korárs néme mûvésze néhány képviselõjének jelenlée. (Szabadság) publikál írásnak kell lennie. A jelenkezés feléele a pályázai anyaghoz csaol rövid önélerajz. A beérkeze pályamûveke a FISZ elnöksége álal kijelöl kuraórium bírálja el. A pályamûveke nyomao és elekronikus formában az alábbi címre várjuk: FISZ 1072 Budapes, Akácfa u. 20. vagy 1462 Budapes, Pf fisz@racio.hu A pályáza posára adásának haárideje: szepember 20. A díjban nem részesíe kéziraoka nem õrizzük meg és nem küldjük vissza/felbélyegze válaszboríék ellenében visszaküldjük. (Transindex) Pariumi Íróábor Július 6 8. közö szervezik Nagyváradon az I. Pariumi Íróábor. Helyszín: Loránffy Zsuzsanna Egyházi Közpon (Liberãþii ér 40.) Program: Július 6., kedd Megnyió Barabás Zolán, Tõkés László püspök; Város az Irodalomban felkér elõadók: Kalász Máron, Pomogás Béla, Székelyhidi Ágoson; Hozzászólások; Várad-es Július 7., szerda 9.30 Város az irodalomban felkér elõadók: Indig Oó, Kánor Lajos, Hodossy Gyula Hozzászólások Indulás Érmindszenre Viéz Mihály ébreszése Meleg Vilmos elõadóesje Július 8., csüörök 9.30 Város az irodalomban összefoglaló, viazáró Zárónyilakoza A Pro Parium-díj áadása, a Pariumi Íróábor díjainak áadása. IX. Szobor és objek A Szobor és objek Pozsony város ucáin, erein, közerüleein és kiállíó ermeiben zajlik minden év nyári hónapjaiban. A erjedelmes szobrászai seregszemlén Magyarországról Farkas Ádám és Haász Isván mûvei ekinheik meg a Zichy-paloa kiállíó ermeiben. Farkas Ádám a non-figuraív plaszika kiváló képviselõje a magyar szobrászaban. Közponi problemaikája már a kezdeekõl fogva az elvon plaszikus formák, esek érbe helyezése vol. Haász Isván fesõ, grafikus a geomerikus irányza egyik legkiemelkedõbb képviselõje a magyar mûvészeben õl készíi fesészei és grafikai mûvei melle az ún. objek-sorozaai, amelyek egyszerre ekinheõk fesményeknek, kollázsoknak, dombormûveknek és árgyaknak. (Új Szó) Digiális irodalom A Digiális Irodalmi Akadémia (DIA) agjainak szavazaai alapján idén Krasznahorkai László kerül be a korárs szépirodalom halhaalanjainak a ársaságába. Az író mûvei, élerajza és a vele kapcsolaos bibliográfia várhaóan õsz elejéõl kap helye a Neumann-ház álal mûködee viruális könyvárban. A Nemzei Kulurális Örökség Miniszériuma (NKÖM) 1998-ban híva élere a Digiális Irodalmi Akadémia (DIA) programo azzal a céllal, hogy a korárs magyar irodalom legjobbjainak mûvei az Inerneen is elérheõk legyenek. A DIA-nak negyven élõ agja van. További 23 mûvész poszumusz mûvei szerepelnek a weboldalon. Támpon A Hungarian Lieraure Online (hlo.hu) és a Prin-X Kiadó közös fordíói pályázao hirde vers, novella, illeve prózarészle fordíására. A pályáza célja, hogy a korárs magyar irodalom körébe arozó mûvek magas színvonalú angol nyelvû fordíásainak köre ovább bõvüljön. Elsõ díj: 50 ezer forin; Második díj: 30 ezer forin; Harmadik díj: 20 ezer forin. Magyarul a lierán: hp:// Angolul a HLO-n: hp:// grans/20123.hml (Nyugai Hírlevél) Szerkeszi: Böszörményi Zolán Munkaársak: Irházi János, Karácsonyi Zsol, Mészáros Sándor, Orbán János Dénes, Pongrácz P. Mária, Lapszerkeszõ: Bege Magdolna hp://ij.nyugaijelen.com, ij@nyugaijelen.com. Anyagaink uánközlése csak a forrás megjelölésével