ő ő arab származású,már angol állampolgár romokba dönti a Brit fő tartja annak teljes lakosságát.

Átírás

1 Bevezetés: Felejtsük el a Függetlenség napját, az Elnök különgépét, Armageddont, az Airportokat, és még inkább a Pokoli Tornyot szeptember 11, reggel 8:45, majd 9:13 forgatókönyvét nem Hollywoodban írták. Most nem az a néhány rosszarcú negatív hő s, esetleg néhány semleges figura pusztult el nyomorultul, most nem tudtuk (tudjuk), hogy kik és hányan égtek el elevenen, hányan zúzódtak szét a romok alatt, vagy kétségbeesett halálugrásuk közben. Most nem jött Steve McQueen szupertű zoltó, és nem szerelte le a géprablókat George Kennedy-Patroni nyugalmazott vadászpilóta. Ismeretlen, arctalan, talán hazátlan gyilkológépek sújtottak le egy jelképre. A világhatalom, a gazdagság jelképére. És hogy a sokkhatás biztos legyen, egy öngyilkos még a Pentagonra is rázuhant. Arra az épületre, ahonnan idő nként megregulázták a világot. Menekültek az emberek a büszke Fehér Házból és a Capitoliumból is. Néhány tucat terrorista képes volt kétségbeesésbe kergetni a világ vezet ő hatalmát, és pánikot kelteni az egész Földön. Mellesleg leszerepelt az amerikai hadsereg, és a teljes elhárítás, de a legkevesebb. Felesleges Gozdillákat, Jurassic Parkokat, Fehér Cápákat kreálni. A félelem beleívódott az amerikai népbe, majd akárcsak,mint a Coca-cola, a Donald rágó és a pornófilm hamar átkerült Európába és már itt van bennünk. Évtizedeken át az atomháborútól, a két szuperhatalom szembenállásától félt az emberiség, attól, hogy egy szenilis szovjet pártfő nök, vagy egy cowboy-kodó amerikai elnök rátenyerel a piros indítógombra. Aztán jött a Kadhafi, a Szaddam Huszein-veszély, Észak-Korea. Többen, többször már hosszasan fejtegették, hogy tulajdonképpen az egykori Kelet-Nyugat szembenállást felváltotta a kereszténység-iszlám ellentét. Kétségtelen, hogy azok, akiket egyelő re vádolnak az akciókkal, a mohamedán vallás hívei. Ennek ellenére a legdurvább banalizálása lenne ennek elfogadása. Itt nem vallások, hitek állnak szembe egymással, hanem az elvakultság, a fanatizmus, amelyet az ENSZ még érthetetlenül nem nyilvánított az emberiség elleni bűntetté. Teljesen mindegy, hogy a fanatikusok keresztet, csillagot, félholdat, esetleg felkel ő napot tisztelnek. A cél mindig a halál, a megfélemlítés, az ártatlan életek kioltása szeptember 11 után megszű nt az objektiv híradás is. A CNN újra "történelmet írt": annak idején "egyenesben közvetítette" a Challenger pusztulását, az Öböl-háborút, de alighanem "felülmúlhatatlanok" lesznek azok a képsorok, amikor milliárdnyi néz ő elő tt csapódott be a második repülő gép az egyik ikertoronyba, és amikor a két üvegpalota úgy omlott össze, ahogyan csak a többszáz milliós költségvetés ű filmekben szokás. Csakhogy itt nem voltak profi pirotechnikusok, és a több ezer statiszta sem jelentkezett a forgatás után a gázsiért. Ezt a képet az álom sem tudja letörölni retinánkról. Ott van és vissza fog térni még sokáig. Apokalipszis - írta a világsajtó. János Jelenéseiben a végítélet hét jajkiáltással érkezik az égből. Az els ő négy lett volna a négy elrabolt repülőgép? Közben az élet ment tovább. Rómában a Bajnokok Ligájában a hazaiak elvesztették 2-1-re a Real Madrid elleni szuperrangadót. Az MTV ontja álerotikus klipjeit. Másnap reggel az egyik magyar kereskedelmi rádió a legfrissebb amerikai híreket követő en "jópofán" bejátszotta a Europe The Final Countdown (A végs ő visszaszámlálás) cím ű dalát. Emlékszem jómagam másnap reggel egy lemezboltban egy új CD-re lettem figyelmes: John Cale Sabotage cím ű albuma, amelyen a wales-i ő rült azt üvölti: "Készen vagytok a háborúra?"

2 Akkor még sokan gondoltuk, hogy a történtek az USA és Bin Laden mérkő zése, amelyben most a hibbant arab túl messzire ment és a sok kis-csillagos zászló alatt szolgáló DELTA és RANGER alakulatok revansként azonnal letörlik a Föld színérő l a néha AK-val, néha vízipipával tetszelg ő, a katari hírtelevízió közönségdíját háromszor is elnyer ő Al Kaida reklámembereket. Tévedtünk. Tudtunk az Orosz-Csecsen ellentétről, a konkrét hadiállapotról amelytő l nem választotta el Európát több,mint km és egy óceán, mégsem aggódtunk. Katonai kollégistaként megélt emlékeimben még élesen élnek az élmények amikor az oroszlaktanyában a bajonettet adott a kiskatona a Pitralonért amit a teájával azonnal le is töltött. Megvolt a sajátos véleményünk az Oroszokról: azok kemény gyerekek, elharcolgatnak majd évekig, aztán megunják és lerohanják Baszajevéket, mint romaiak Karthágót. Tévedtünk. Azt viszont legdurvább, a Nightmare sorozaton felnő tt álmainkban sem mertük gondolni, hogy az IRA napi partizánakcióin felnő tt angol titkosszolgálat is kudarcot vall és néhány arab származású,már angol állampolgár romokba dönti a Brit fő várost és rettegésben tartja annak teljes lakosságát. Tévedtünk. A XXI. Század új értelmezés ű és fogalmú terrorizmusa elérte Európát. Az itt él ő nemzetek titkosszolgálatai szinte teljes kapacitását a terrorelhárító és megelőz ő tevékenység emészti fel. Az 1972 es müncheni dráma után a NSZK,majd gyakorlatilag szinte minden ország létrehozta speciális terror ellenes bevetési alakulatait. Azonban a terrorizmus jelenlegi megnyilvánulásaival szemben ezek is tehetetlenek. Nem értjük, nem tudjuk mi ez. nem értjük ezt a mérhetetlen társadalmi, vallási, etnikai feszültséget, nem tudjuk felmérni ennek szervezettségét. Számunkra még ismeretlen és idegen gondolati és életfelfogási dimenziókban kaphatunk csak néha választ kérdéseinkre. A rendő rség hivatásos állományában eltöltött éveim alatt módom volt megismerni milyen lehetőségei vannak a rendvédelmi szerveknek a veszély terror veszély megelőzésére. Piac-meghatározó vagyonvédelmi cég vezető jeként pedig a napi munkám során találkoztam azon kérdésekkel amelyeket a napjainkban már mindenki által jogosnak vélt terror prevenció ró a magán biztonsági cégekre egy belügyi vagy egy esetleg egy vírustörzsek tárolására szakosodott állami objektum vagyonvédelmi feladatai során. Bár a terror megel zés, elhárítás els sorban a rendvédelmi szervek és titkosszolgálatok ő ő feladata, azonban annak megvalósulása nemzeti érdek, ezért úgy gondolom a társadalom minden tagja, magán személyek és kiemelten a vagyonvédelmi cégek is sajátjukként kell, hogy kezeljék azt.

3 Ezzel, a jelenség fogalmával, kialakulásával a vele kapcsolatos védekezés és megelő zés lehető ségeivel kapcsolatos gondolataimat szeretném ebben az értekezésben kifejteni, közelebbről is kivetítve azokat a repülőtéri biztonság szervezési feladataira I. A terrorizmus fogalma, kialakulása, azzal kapcsolatos társadalmi, gazdasági, politikai viszonyok és azok összefüggései: Szeptemberben volt harminchárom éve, hogy a müncheni olimpián palesztin terroristák foglyul ejtettek tizenegy izraeli sportolót. A kiszabadításukra indított német akcióban mind a tizenegyen életüket vesztették. Az elfogott terroristákat a német kormány egy hónappal később szabadon engedte egy eltérített Lufthansa-gép utasaiért cserébe ben a mekkai nagymecsetet elfoglaló és mintegy ezer túszt ejt ő iszlámista terroristákat francia és szaúdi biztonsági erők támadták meg. A mentő akcióban 250-en haltak és 600-an sebesültek meg. Számos hasonló tragikus esemény történt még az elmúlt 3 évtizedben, azonban terrorizmus újkorszaka minden szakember és laikus szerint is 2001 szeptemberében kezdődött. Az emberi történelemnek nincs is olyan korszaka, amelyet ne terhelt volna hatalmi harc, puccs, ideológiától irányított királydráma, leszámolás. Az ok számtalan, de mindig ott a mögöttes szándék: erő szakos megfélemlítés, a gazdasági hatalom birtoklása, az emberek feletti terror. De milyen társadalmi és politikai, gazdasági körülmények és feszültségek okozták és tették egyben lehetővé, hogy a Föld különböz ő pontján él ő és néha kardinális kérdésekben másképpen gondolkodó emberek ilyen szörny ű tetteket vigyenek véghez? A témakutatás keretében kidolgozásra kerültek a problémakör legfontosabb, általánosítható társadalomtörténeti összetevői, mindenek elő tt azok a mozzanatok, amelyek a nemzetközi térben (is) tevékenyked ő bal- és jobboldali szélső séges politikai és társadalmi mozgalmak kialakulásához és fennmaradásához vezetnek. A téma kriminálszociológiai és kriminálpolitikai aktualitása abból fakad, hogy a szélsőséges mozgalmak és képviselő ik eszméiken, kapcsolatrendszereiken és finanszírozási szükségleteiken keresztül kényszerű en, közvetett vagy közvetlen kapcsolatba kerülnek a nemzetközi szervezett bű nözés más területeivel, maguk a szervezett bű nözéshez (pl. illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelem, pénzmosás) több ponton kapcsolódó terrorszervezetek destabilizáló hatása globális veszélyforrás. A nemzetközi szervezett bű nözés és a nemzetközi terrorizmus új kihívásként jelenik meg a globalizálódó világban. Jóllehet ezek a kockázatok nem teljesen új jelenségek, mégis a biztonság szempontjából teljesen új dimenziókat nyitnak meg. A nemzetközi szervezett bűnözés horizontális és vertikális kiterjedése, a bű nszövetkezetek szoros kooperációja, tevékenységük globális volta olyan helyzetet teremthet, amely a nemzetközi politikai értelemben vett anarchiát valódi anarchiává alakítja át, ezzel

4 alapvetően megkérdő jelezve a demokratikus intézményi struktúrákat, a társadalmak és talán az emberiség jövőjét. A nemzetközi terrorizmus közvetlen fenyegetést jelent a fejlett euro-atlanti világ egészének, régióinak és országainak - legszélesebb értelemben vett - civilizációjára és kultúrájára. A terrorizmus - kevéssé pontos és körülhatárolható - fogalma alá rendelhet ő szélső séges mozgalmak ugyanis nem pusztán fegyveres harcot, gerillaháborút folytatnak egyes hatalmak vagy állam-rezonok ellen, hanem sajátos, komplex eszmeiséggel felvértezett ellenkultúrát, nem csak globalizáció-ellenességet, hanem valóságos ellen-globalizációt vagyis alternatív világrend-koncepciót képviselnek és céloznak meg. Ténykedésükben a nem reguláris katonai eszközökkel folytatott harc nem öncél, hanem eszköz. A nemzetközi terrorizmus fogalomkörébe tartozó mozgalmak és ideológiáik távolról sem alkotnak - még megközelítő en sem - egységes vagy meghatározó jegyek alapján generalizálható entitást, hanem közvetlen társadalmi eredetük, elitjeik, ideológiáik, cél- és eszközrendszerük tekintetében igen nagy változatosságot mutatnak, egymással szöges ellentétben állhatnak, vagy akár ellentétes tartalmaik ellenére szövetségre léphetnek. Közös jegyeik csak igen magas általánosítási szinten mutathatóak ki, és összehasonlításuk is csak ezen a szinten végezhet ő el eredményesen. Közös előfeltételek Közös meghatározójuk, hogy elő feltételeik a századi politikai, nemzeti, társadalmi és eszmetörténeti tendenciák - a világméretűvé váló modernizáció - érvényesülése során alakulnak ki. Társadalmi bázisukat a modernizációs és globalizációs folyamatokban valamilyen tekintetben vesztes vagy önmagukat vesztesnek, háttérbe szorítottnak érző csoportok alkotják. A szóban forgó mozgalmak elitjeik vezetésével társadalmi és politikai szinten szembefordulnak a fennálló világszint ű és regionális rendszerekkel, uralkodó csoportokkal és eszmékkel, megsemmisítésükre törekszenek, illetve igyekeznek uralkodó csoportként és eszmeként ezek helyébe lépni. Eszmerendszereik az utóbbi évszázadok eszmetörténeti fejlő désével párhuzamosan haladva, annak anyagából építkezve, egyre komplexebbé váltnak, átfogó és zárt világmagyarázat és világrend-koncepció posztulálására törekszenek. Ebben a túlvilági és evilági metafizikától indulva le egészen a hétköznapi viselkedés szabályrendszerét magukban foglaló részkoncepciókig terjed ő filozófiák szoros, hierarchikus, totális eszmerendszert alkotnak, amelyből természetesen totális uralmi igény fakad. A totális legitimáció és totális uralmi igény áttételesen a totális háború - tehát az országos/nemzeti, a regionális és interregionális, nemzetközi térben egyaránt folytatott harc - koncepcióját eredményezi. A nemzetközi terrorizmus mint üres fogalom A nemzetközi terrorizmus fogalma társadalomtudományos értelemben nem definiálható, mi több, erősen félrevezet ő, hiszen az "izmus" fogalma a terror öncélúságára, a fogalom egésze pedig valamiféle közös eszmei és/vagy szervezeti alapvetésre látszik utalni, amely parttalan teret nyújt közelebbrő l nem meghatározott, csupán sejtetett politikai és médiatartalmak közvetítésének. A terrorizmus társadalmi jelenség, amelynek meghatározása kapcsán olyan kifejezéseket találunk a szakirodalomban, mint: korlátozott hadviselési forma, bű ncselekményfajták

5 összessége, a polgári társadalom kritikája, kritikus tömegjelenség. A terrorizmus kifejezés azonban mint a modern történelem terméke XVIII. századi megjelenése óta több értelmezést is kapott. Tartalmát mind ez idáig elfogadott egységes definícióként nem határozták meg. Néhány minta a meghatározások sokaságából: Az FBI terrorizmusellenes főosztálya szerint: a terrorizmus az erőszak törvénytelen alkalmazása személyek vagy a tulajdon ellen, hogy személyeket vagy államokat kényszerítsen valamilyen szándék megváltoztatására. A New York Állami Egyetem keretén belül működ ő terrorizmust kutató intézet egyik vezető je, Yonah Alexander szerint: a terrorizmus törvénytelen erőfelhasználás, személy és tulajdon elleni erő szak, abból a célból, hogy megfélemlítse a kormányt vagy a lakosság egy részét a saját mozgalma, szociális vagy politikai céljai elérésének előmozdítása érdekében. Magyarországon elfogadott fogalmi meghatározás: a terrorizmus (rémület, rettegés, rémuralom) csoportok vagy egyének politikai célzatú, erő szakos cselekményei, amelyekkel (kényszer és fenyegetés alkalmazásával) a társadalom aggodalmát és bizonytalanságát akarják kiváltani. Célja a zavar és feszültség elő idézése a társadalmi és politikai életben, valamint a nemzetközi kapcsolatokban. A terrorizmus fogalmának elemzésekor általánosan levonható az a következtetés, hogy a terrorizmus megfélemlítésre és befolyásolásra irányuló politikai irányzat vagy ideológia, amelynek meghatározó eleme az erőszak. A terrorizmus lényege az ideológiai motiváció, alapja a terror, a rémület és a megfélemlítés állapota. A terrorizmus valójában az extrémizmus kifejlett formája, a demokratikus intézményrendszerrel szembeni politikai tartalmú követelés teljesítésének kikényszerítését célzó, erőszakos érdekérvényesít ő stratégia, a (politikai-ideológiai) nyomásgyakorlás eszköze. Az erő szak a terrorizmus esetében valamilyen cél elérésére irányuló lelki vagy fizikai kényszerítés. Jogi értelemben az erő szak alkalmazásával végrehajtott kikényszerítés büntetend ő cselekmény. A terrorcselekmények valódi célcsoportja gyakran nem egyezik meg az áldozatok csoportjával; a valódi csoporttal az akció csak a médián keresztül érintkezik a megfelelő üzenetet továbbítva. A terrorizmus erőszak hatáskeltés (riadalomkeltés, megfélemlítés) céljából. Amikor deklaráltan véres háborúként jelenik meg az állam, a kormány ellen, akkor politikai töltetet is kap azaz a politikai érdekérvényesítés agresszív módon, erő szakos eszközökkel folytatódik. Bár pusztító, ez a fajta hatása mégsem mérhet ő össze a háborús harci cselekményekével. Ezért inkább lélektani háború, miközben sokkal olcsóbb a támadó félnek, mint az igazi háború. A védekezés ellene azonban a terrorizmus világméret ű elterjedése miatt óriási pénzeket emészt fel. A terrorizmus révén kis országok nagy országokat, még nagyhatalmakat is támadhatnak akár egy harmadik ország területén is vagy a légtérben, a tengereken. A terrorizmus nem egyszer vallási köntösbe bújtatva jelentkezik a néptömegek és az egyes (bűn-)tettesek fanatizálása érdekében.

6 A "nemzetközi terrorizmus" historikus és szociológiai értelemben üres fogalom, amely tartalmi és formai összetevőiket tekintve merőben eltér ő csoportok, mozgalmak, politikai entitások és nemzetközi jogi szubjektumok (pl. államok) formális békehelyzetben polgári és/vagy katonai célpontok ellen irányuló, (széles értelemben vett) politikai célokat szolgáló, konspiráción nyugvó illegális fegyveres tevékenységét öleli fel. Ide tartozik minden olyan illegális paramilitáris tevékenység, amely politikai "eszközcselekményként" a mindenkor fennálló nemzetközi hatalmi és biztonsági rendszert illetve annak valamely legális politikai entitását létében, mű ködésében fenyegeti vagy közvetlenül veszélyezteti. Államok és államszövetségek esetében ez in concreto nemzetbiztonsági és közbiztonsági fenyegetést jelent. Miután az itt vizsgált "eszközcselekmény" mindig politikai (és metapolitikai) célokat szolgál, helyesebb és pontosabb a nemzetközi térben megvalósuló, szervezett politikai terrorcselekményekről beszélni. Az itt f ő elemeit tekintve kibontott fogalom-meghatározás nem ad választ az ilyen terrorcselekmények mögött meghúzódó tartalmi elemekre vonatkozóan, jóllehet ezek mellő zése esetén a társadalomtudományos vizsgálódás elvéti valóságos célját: a szóban forgó cselekmények megelő zésének és megakadályozásának politikai és társadalmi lehetőségeit érint ő kérdések megválaszolását. Bár a probléma nemzetközi és nemzeti jogi, valamint kriminalisztikai vonatkozásai nem mellékesek, a prevenció tekintetében mégis másodlagosak a nemzetközi terrorizmust előidéz ő és fenntartó társadalmi feltételek megismerésével szemben. II. Globalizáció és a terrorizmus A terrorizmus korszerűsödése folyamatában fontos és meglehető sen sajátos tényezőnek tekinthet ő a tömegkommunikációs rendszerek fejlő dése és az információáramlás globalizálódása. Ennek egyenes következményeként a nemzeti/etnikai kisebbségek és radikális képviselő i megismerhették a terrorizmusban rejl ő lehető ségeket, annak eszközeit, módszereit, az azzal járó sikereket és kudarcokat. Másfelől az információknak köszönhetően lehető ségük nyílt az információs társadalom, a kommunikáció és kapcsolattartás új módozatainak megismerésére is, amelynek révén egyes személyek képessé váltak az anonimitás homályába burkolózva kapcsolatot teremteni és tartani, kommunikálni, és nem utolsó sorban nézeteiket, céljaikat a nyilvánosság elé tárni mindezt jórészt büntetlenül és szabadon. (A történések megint alátámasztják, hogy az információnak mind a megszerzése, mind továbbadása vagy visszatartása a hatalmat és épp úgy a hatalommal való visszaélést is szolgálja. Újból és újból napirendre kerül a vitakérdés, hogy a vélemény- és információs szabadság, valamint egyéb szabadságjogok korlátozásának határai hol húzandók meg a biztonság szavatolása érdekében.) A globalizálódó világ átalakította a terrorszervezetek céljait és módszereit is. Alapvető változást hozott az ideológiai gyöker ű terrorizmus háttérbe szorulása, illetve ezzel párhuzamosan az etnikai, vallási alapú terrorizmus megerő södése, az ún. egyprogramos terrorizmus rohamos terjedése.

7 A korábbi gépeltérítéses akciókat felváltották a történelmi múltra visszatekintő emberrablások, a robbantásos merényletek, miközben a korábbi módszereket a létszámukban és technikai felszereltségükben is egyre jelentő sebbé váló szervezetek újszerűen használják fel. A nemzetközi terrorizmus logisztikai, pénzügyi és mű veleti háttere megnövekedett a XXI. század elején. A katonai er ő szerepének egyes részeit több országban átvette az államilag szponzorált terror. Új jelenség, hogy az ilyen cselekményeket finanszírozó magánszemélyek is megjelentek. Az atomkorszakra jellemz ő nemzetköziesedett erő szak sajátossága a terrorizmus és a szervezett bű nözés összekapcsolódása is. Az egyes terrorcsoportok anyagi bázisuk megteremtése céljából kiveszik részüket a nemzetközi illegális fegyver- és kábítószerkereskedelemből, sőt az embercsempészetbő l is. Bizonyítottan rendszeres kapcsolatot tartanak fenn bűnöző i körökkel, azok módszereit pénzszerzési célzattal maguk is szívesen alkalmazzák. A két társadalmi jelenség között lényeges különbség, hogy míg a nemzetközi szervezett bű nözés számára maga a pénzszerzés a cél, addig a terrorizmus azt csupán eszköznek tekinti magasztosabb céljai eléréséhez. Minden állam fenntartja magának a jogot, hogy saját maga határozza meg, mit tekint terrorizmusnak, terrorista szervezetnek. S amíg e fogalmakkal az államok saját politikai érdekeiket kívánják kifejezésre juttatni, addig aligha lesz a terrorizmus fogalmában nemzetközi közmegegyezés. A terrorizmus, éppen úgy, mint a terror fogalma korokhoz, ideológiákhoz, politikai érdekekhez kötődően sokféle értelmezést kapott. A hidegháború idő szakának szakirodalma például Keleten és Nyugaton egyaránt esetenként beszűkítette, máshol a politikai érdekeknek megfelelő en általánosította vagy dicsőítette a terrorizmust. A terrorizmus és a gerilla hadviselés fogalmát ugyanis a köznyelvben igen gyakran szinonimaként használják. A hasonlóan viszonylag alacsony intenzitású erő szak és rejtett módszerek alkalmazása mellett viszont a különbség köztük, hogy a gerilla hadviselés háborús helyzetben irreguláris erők harca az államhatalom reguláris fegyveres erő i, hatalmi szervei ellen. (Ehhez képest is a II. világháborúban jellemz ő partizántevékenység az idegen agresszor ellen lépett fel.) Egyes népcsoportok, így a kurdok, az írek, a baszkok, vagy a tamilok, egy politikai párt vagy szervezet keretein belül fejezik ki igényeiket, és kísérlik meg azok kielégítését, ha kell, az erő szak segítségével. Etnikailag vagy politikailag elnyomott csoportok legális fórumok vagy saját reguláris hadsereg hiányában gyakran választják az illegális fegyveres harcot. Céljuk rendszerint nem a fennálló rendszer megdöntése, hanem a kormányzatban való részvétel kierőszakolása. Pl. a kurdoknál a cél saját állam létrehozása. A politikai hátter ű terrorizmus kialakulása lényegesen bonyolultabb, mint a gazdaságié, hiszen a kell ő társadalmi háttér létrehozása, illetve a szimpatizánsok toborzása az államhatalom jellegéből eredő en nehezebb. Különösen igaz ez az olyan polgári demokráciákban, mint például az NSZK, Franciaország, vagy Olaszország, ahol csupán

8 radikális diákcsoportok voltak képesek terrorista szervezeteket szervezni. (Ilyen volt pl. a Baader-Meinhof csoport, illetve a Vörös Hadsereg Frakció: Rote-Armee- Fraktion, a 60-as évek végének nyugat-németországi radikális baloldali diákmozgalmaiból kinőtt terrorista-csoport, amelyet Andreas Baader és Ulrike Meinhof irányított. Neomarxista meggyőződés ű tagjai a fejlett ipari országokban változatlannak látott kizsákmányolás miatt feljogosítva érezték magukat a fegyveres ellenállásra. Elképzelésük szerint az általuk gyakorolt terror elő hívta volna az állami szervek túlzott reakcióját, aminek egyenes következménye lett volna a forradalmi helyzet kialakulása. A csoport tagjai palesztin katonai táborokban is kaptak kiképzést, anyagi és erkölcsi támogatást pedig a kelet-német titkosszolgálattól is. Nyugat-Németországban sorozatos robbantásokat követtek el, gazdasági és állami vezető ket raboltak el és öltek meg, míg végül 1972-ben Baadert és Meinhofot 18 társával együtt letartóztatták. A foglyok szabadon bocsátásának kikényszerítéséért a csoport 1977-ben elrabolta Hans Martin Schleyert, a Munkaadók Szövetségének elnökét, akit a rendő rséggel folytatott 43 napi sikertelen tárgyalás után agyon is lőttek. Nem sokkal késő bb ugyancsak a foglyok szabadon engedéséért palesztin terroristák Mogadishou-ba térítették a Lufthansa egyik gépét, de a német kommandósok kiszabadították az utasokat. Ezután a hivatalos közlemények szerint a börtönben lev ő terroristák közül többen öngyilkosságot követtek el. ) III. Az iszlám radikalizmus-fundamentalizmus és a terror Napjaink legfőbb veszélyforrásának az iszlám ideológia alapján szerveződő terrorszervezeteket (mint pl. a Hezbollah, az Iszlám Dzsihad, a Hamasz, az Al-Aksza Mártírjai, az al-kaida stb.) illetve az őket támogató államokat tekintik. Az iszlám kormányokban ás az iszlám terrorista szervezetekben - különösen a Hamasz-ban - a civil társadalmak számára ismeretlen brutális kegyetlenség figyelhet ő meg. A palesztin terrorista szervezet rettegésben tartja a palesztin terület értelmiségi rétegét. Brutálisan leszámol azokkal az emberekkel, akik merészkednek felvetni a párbeszéd lehető ségét az izraeliekkel, vagy bármilyen gazdasági, kulturális vagy politikai kapcsolatban állnak a zsidókkal, Allah ellenségeivel. Ennek a terrorista szervezetnek a gyilkolás és a rombolás az egyetlen tehetsége. Felépíteni, javítani, konstruálni valamit, képtelenek. Ugyanez látható Algériában, ahol az iszlám fanatista szervezetek ártatlan civileket mészárolnak le, nem kímélve sem gyereket, sem öreget. Az áldozatok egyetlen bű ne, hogy nem csatlakoztak hozzájuk a fejetlen és értelmetlen mészárlásokban. A módszerük brutalitása a legkegyetlenebb gyilkosokra emlékeztet. Az áldozatoknak élve elvágják a torkát, a terhes nők hasából kiveszik a magzatot. A céltalan erő szak Elképeszt ő tényez ő, hogy a Hamasz terrorista szervezet a racionális tények szempontjából céltalan erő szakot gyakorol. Természetesen állítják, és hangsúlyozzák, hogy létezik céljuk, minden kiáltványukban hangsúlyozzák, hogy a cél: megszabadítani egész Palesztinát a zsidóktól, vagyis megsemmisíteni Izraelt. Bámulatos módon nem tudják megmagyarázni, hogyan tud néhány százezer ember megsemmisíteni hat millió zsidót, és legyő zni olyan hadsereget, amely a katonai szakértők szerint az ötödik legerő sebb hadsereg a világon, és

9 ráadásul atomfegyverrel is rendelkezik. Vagyis a cél minden racionalizmust nélkülöz, ha egyáltalán célnak lehet nevezni olyan tevékenységet, amely más nép meggyilkolására és más állam megsemmisítésére irányul. Igazából a terroristák személyiségtorzulása nyilvánul meg az agresszivitáson keresztül, hiszen torzulásuk levezetésének egyetlen útja az erő szak, attól függetlenül, ki ellen irányul. Lásd az afganisztáni polgárháború esetét, ahol különböz ő iszlám fanatikus csoportok a szovjet hadsereg kiüldözése után egymásnak estek, anélkül, hogy meg tudnák magyarázni, miért keveredtek hosszú éveken keresztül háborúba egymás ellen, vagy mi a különbség az Ahmed Sah Maszud vezette terrorista szervezet és a tálib fanatista szervezet között. Az iszlám fanatista kormányok sem viselkednek másképp. Lásd az iraki-iráni háborút, ami céltalanul robbant ki, és folytatódott nyolc éven át, anélkül, hogy bárki tudná, miért kezdődött, és miért végző dött. Az a háború, amely Iránnak napi 30 millió dollárjába került, és amelynek végszámlája egy millió kétszázezer halott, közöttük négyszázötvenezer olyan gyerek, aki részt vett a háborúban, és nem érte meg a 15 éves korát. Haladás ellenes és antidemokratikus beállítottság Az iszlám terrorista szervezetek, közöttük a Hamasz, általában a szélső séges vallási jobboldalhoz tartoznak, és mivel ez a vallás az iszlám, megtalálhatók benne az antihumán elemek. Ezek a terrorista szervezetek ideológiájukban az iszlám társadalmak legelmaradottabb gondolatait hordozzák. A nő knek nincs szerepük a szervezet felépítésében. A terrorista mozgalomnak a társadalomról és a vallásról alkotott fogalma olyan középkori elemeket tartalmaz, mint pl. a nő k fogyatékossága, a demokratikus struktúrák szükségtelensége. Ezért a Hamasz felépítésében az engedelmesség a legfontosabb motívum: a legvéresebb parancsokat végre kell hajtani kérdés nélkül, hiszen ezeket nem a vezető k adták, hanem Allah. Lásd az öngyilkos merényleteket, ahol a halálba küldöttek többsége gyerek. A merényletek végrehajtásukban és céljukban érthetetlenek. A kép ismétlő dik: tíz-tizenkét éves gyerek felszáll a buszra, dereka körül több kiló robbanóanyag, és felrobbantja magát az emberekkel, akik véletlenül a buszon tartózkodnak ) Az iszlámra hivatkozva elkövetett bűncselekmények hátterében a moszlim hívő k közel egymilliárdra tehet ő tábora húzódik meg, amely rendkívül széles és sokrét ű bázist biztosít egyes fanatikus vallási vezető knek és politikusoknak, akik az iszlám tömegek mozgósítását saját, illetve országuk helyzetének erősítésére használják fel. Az iszlámot a szélsőséges erő k önmagában alkalmasnak tartják más vallási szervezetek főleg a zsidó-keresztény hithű egyházak, illetve országok elleni fellépésre. Ez részben adódik a moszlim hívők közösségeinek feltétel nélküli alárendeltségébő l, részben pedig a napjainkra jellemz ő militáns vallási felfogásból. Az amerikai diplomáciai képviseletek kárára elkövetett nairobi, illetve dar es salaam-i kegyetlen merényletek, továbbá szeptember 11-e, ső t a nem kevésbé nagy port felvert amerikai válaszlépések is igazolni látszanak Huntington, amerikai professzor jóslatát a civilizációk összecsapásáról. Azonban nem csupán a moszlimvallás vagy maga az iszlám világ nem kezelhet ő monolit egységként, hanem maga a terrorizmus, illetve az iszlám fundamentalizmus sem. Ez utóbbi is jócskán differenciált, hiszen a fundamentalista szervezetek között is igen nagyok a különbségek, s csupán egy aránylag szűk, szélső séges réteg az, amelyik a terrort

10 tekinti elsődleges eszköznek politikai céljai valóra váltása érdekében. A fundamentalisták mérsékelt szárnya ugyanakkor lemondani látszik az erő szakról, s a politika ismert játékszabályai szerint vesz részt különböz ő választási küzdelmekben. A fundamentalizmus célja klasszikus esetben a fennálló kormányzati forma vagy csak egyszerűen a kormányon lévő k pozíciójának gyökeres megváltoztatása önös politikai érdekek érvényesítése végett. Maga a fundamentalizmus az iszlám hatvanas évek végétő l tartó reneszánszának terméke, melynek f ő oka az iszlám világ egészére, s a társadalom valamennyi szférájára a politikai és gazdasági életre, a szociális körülményekre, a vallási megújulási tendenciákra kiterjed ő krízis-helyzet. A kialakult állapotot modernizációs válságnak is nevezhetjük, hiszen az ötvenes-hatvanas években beindított modernizációs modell-kísérletek eredménytelensége jelölhet ő meg közvetlen kiváltó okként. Fő bb elemei: a gazdasági, a politikai-legitimációs, a szociális és az identitási válság. Az okok természetesen nem csupán bels ő tényezőkre vezethető k vissza, hanem a nemzetközi rendszerben, a világgazdaságban végbement változásokra. Ilyen motiváció például a gazdasági és kommunikációs-információs szférában kimutatható globalizáció, amely ellenreakcióként kiváltotta bizonyos kulturális értékek, így például az iszlám felerősödését. Az iszlám fundamentalizmus meglehető sen ellentmondásos jelenség: valós és megoldást sürget ő szociális problémákra mutat rá. Az iszlám ideológia radikalizálódása számos kérdést vet fel. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy vajon igazat adhatunk-e az iszlámot a nyugati civilizáció veszedelmes ellenfelének nyilvánító véleményeknek? Amennyiben annak radikalizálódott irányzatáról és nem magáról a világvallások egyikérő l van szó, az Iszlám ereje valóban félelmetes és fenyeget ő lehet. Annyi bizonyos, hogy az iszlám világ egyes részein az elmúlt idő szakban egy, ha nem is határozott, de demokratikusnak nevezhet ő folyamat figyelhet ő meg. A százarcú, szervezett, iszlám terrorizmus folyamatosan újabb és újabb csoportokkal, szerveződésekkel gyarapszik. Mind közül mégis a privatizált terrorizmusként elhíresült formáció tekinthet ő a legveszélyesebbnek. Szellemi szülő atyja az az Oszama bin Laden, aki közismerten engesztelhetetlen agresszivitást tanúsít az amerikai érdekek ellenében. Oszama bin Ladent el lehet intézni, de amíg a szaúdi általános iskolák tankönyveiben az áll, hogy a hith ű muszlimoknak a nem muszlimok halálos ellenségei, addig mindig lesznek helyette mások. Amíg az arab társadalmak a Nyugatot - első sorban Amerikát és Izraelt - vádolják saját szerencsétlenségükért, addig mindig lesznek új bin Ladenek. Fél ő tehát, hogy az arab világ államilag szervezett gyengélked ő terrorizmusa fokozatosan átadja helyét a privát terrornak, amely jellegénél fogva sokkal nehezebben kezelhet ő, mint lassan letűn ő elődje. A terrorizmus globalizációjának, a privatizált terror megjelenésének hatásai áttételesen Magyarországon is érzékelhető ek. Világjelenség, hogy a szervezett terrorizmus

11 folyamatosan újabb és újabb csoportokkal, szerveződésekkel gyarapszik. A jelenlegi helyzet megértéséhez elengedhetetlen lenne az európai civilizáción belül keletkez ő fontosabb terrorista mozgalmak egyenkénti bemutatása. Erre azonban nem teszek a továbbiakban kísérletet. A harmadik és negyedik világ - ma különösen aktív - terrorista szervezetei és mozgalmai az európai példák nyomán, azok ideológiai és szervezeti tapasztalatait felhasználva és közelebbrő l-távolabbról hasonló vagy összehasonlítható társadalmi körülmények között jöttek létre. Megállapítjuk, hogy a nemzetközi térben tevékenyked ő terrorista politikai szervezetek a nemzetközi, regionális és nemzeti fejlődésben mutatkozó törésvonalak és - fő ként hatalmi - egyenlő tlenségek következtében jönnek létre. Tehát a terrorizmus a fennálló nemzetközi politikai rendszerben nem különös és átmeneti jelenség, hanem rendszer-specifikum. Leküzdésére a jelenleg alkalmazott közbiztonsági, nemzetbiztonsági és katonai eszközök alkalmatlanok. IV. A terrorcselekményt elkövetők tipizálási lehetősége A különböz ő személyiségtípusú, jogsért ő cselekményeket elkövető k magatartását, tevékenységét más-más jellemzi, de a személyiségjegyeik jelentő s hatást gyakorolnak a velük szemben fellép ő hatóságok célszer ű tevékenységére, az általuk alkalmazott módszerekre, a tárgyalások lefolytatására. Ezek a felszámolást végrehajtó szervezetnek jelentenek fontos információt. Az elkövetőket az alábbiak szerint lehet osztályozni: Politikai, vallási célt követők: fanatikusok; ideológiai alapon szerveződők; anarchisták; idegen katonai szervezethez tartozó kisebb csoportok; szolgálók; megbízást teljesít ő profi végrehajtók. Bűnözők: fogva tartottak (elítéltek, előzetes letartóztatásban lévők); emberrablók, váltságdíjat követelnek és közben lelepleződnek; szervezett bűnözés (leszámolás, területi harc, zsarolás túszejtéssel); kábítószer bűnözés; kriminális személyek (bű ncselekmény elkövetése közben tetten érik és szorult helyzetükben túszt ejtenek); alkalmatlan, határeseti személy (egyedül követi el a bű ncselekményt, ügyetlen ötlettől vezérelve túszt ejt, minimális önbizalommal kerül szorult helyzetbe). Pszichopatologikus elkövetők: depressziós; paranoid; akut paranoid kórképek; atípusos paranoid kórképek.

12 V. A jogsért ő cselekmények főbb formái és jellemzői Az elkövetett jogsért ő cselekményeket alapos elemzésnek kell alávetni. Az elemzések alapján következtetéseket kell levonni a jogsért ő cselekmények megelőzésének lehető ségeire, gyors felszámolására, a menekül ő tettesek elfogására. A terrorcselekmények főbb formái 1. Politikai okból történ ő emberrablás. 2. Nyereségvágyból elkövetett emberrablás. 3. Politikai okból és nyereségvágyból elkövetett repülőgéprablás. 4. Menekülés vagy szökés túszok fedezete mellett. A terrorcselekmények jellemzői A terrorcselekményeket előre kidolgozott, jól elő készített tervek alapján, általában fegyveresen, robbanóanyagok felhasználásával hajtják végre. A terroristák céljaik elérése érekében konkrét politikai, anyagi és egyéb követelésekkel lépnek fel. A követelések biztosítására általában túszként fogva tartanak vagy magukkal hurcolnak embereket. Követeléseik mielő bbi teljesítése érdekében gyilkosságot, robbantást, repülőgép-eltérítést vagy más terrorcselekményt hajthatnak végre. A terrorcselekmények végrehajtása közben felfedésük vagy akadályoztatásuk esetén nem kímélik sem mások, sem saját életüket. A terrorcselekményeket exponált helyen, nappal vagy éjjel, mindig meglepetésszerű en igyekeznek végrehajtani úgy, hogy a környezetben pánikot keltsenek, a hatóságot megzavarják, az ellenük irányuló tevékenységet nehezítsék, bénítsák, illetve késleltessék. Zsarolással és különböz ő fenyegetésekkel igyekeznek érvényt szerezni követeléseiknek, aminek teljesítését rendszerint rövid határidőhöz kötik. Követeléseiket általában röviddel az akció megkezdése előtt vagy azzal egyidő ben szóban, írásban vagy más módon juttatják el az érdekelteknek. Minden esetben igyekeznek a hatóságokat kész tények elé állítani, a csoport létszámát, felszerelését, a fogva tartott személyek számát, helyzetét eltitkolni, illetve azzal kapcsolatban a hatóságot félrevezetni.

13 Nyílt erő szakos cselekményeket a külföldre való távozás biztosítása érdekében általában olyan személyek vagy csoportok tervezik megvalósítani, akik útlevéllel nem rendelkeznek, az adott országból bűncselekmény elkövetése miatti felelősségre vonás elő l menekülnek, vagy politikailag félrevezettek. Az erőszakos cselekmények során alkalmazott általános módszerek A cselekmény végrehajtásához alkalmazott módszereket alapvető en a végrehajtás körülményei befolyásolják, így: a cselekmény jellege; az elkövetés időpontja; a cselekmény helyszíne; végrehajtáshoz szükséges id ő; a hatóságok akcióba lépésének lehetőségei; a tettesek kiléte; a terrorcsoport vagy terrorista követeléseinek teljesítése vagy elutasítása. A módszereik jellemzői A terroristák akcióikat rendszerint fegyveresen, robbanóanyagok felhasználásával, vagy azzal való fenyegetéssel követik el. Minden esetben rendkívül durva, erő szakos módszereket alkalmaznak, ha a helyzet úgy kívánja orvul, válogatás nélkül használják fegyvereiket. A terrorakció során a környezetükben lév ő személyeket megfélemlítik, megfenyegetik és megakadályozzák ő ket abban, hogy segítségért fordulhassanak a hatóságokhoz, vagy támadólag léphessenek fel velük szemben. Követeléseik teljesítéséhez leghatásosabb módszernek az emberrablásokat és túszok fogva tartását tartják. Túszaikat általában úgy helyezik el, hogy azok velük szemben a legkisebb ellenállást se tudják kifejteni. Rendszerint megakadályozzák, hogy a túszok a hatóságok összekötő ivel szót váltsanak, vagy azok őket ellenő rizzék. A túszokkal együtt arra alkalmas helyen, általában épületekben elbarikádozzák magukat. A túszok létszámát eltitkolják. Követeléseiknek úgy kívánnak érvényt szerezni, hogy a meghatározott id ő leteltével a túszokat megkínozzák vagy kivégzik. Az akció során rendszerint hamis rendszámú vagy lopott gépkocsival igyekeznek a hatóságot megtéveszteni. Az akciók végrehajtásának idő pontját rendszerint titokban tartják, az elkövetés körzetét részletesen felderítik, titokban közelítik meg és meglepetésszerűen lépnek akcióba. A terroristáknak legtöbb esetben a váratlanság miatt sikerül megragadniuk a kezdeményezést, felfedésük esetén pedig gyors felszámolásuk, fegyverrel történő megfélemlítésük, a túszok határátkelő helyeken az utasok és szervek dolgozói épségének, életének veszélyeztetése nélkül nehezen, vagy egyáltalán nem oldható meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetközi szintéren jelen lév ő terrorszervezetek akcióik tervezésénél, kijelölésénél lehetséges célterületként, illetve infrastrukturális működési területként hazánkat is figyelembe veszik.

14 A terrorszervezetekhez kapcsolódó személyek tisztában vannak Magyarország politikai nyitottságából ered ő liberálisnak tekinthet ő idegenforgalmi, idegenrendészeti és határforgalmi rendszerével, így ezt kihasználva különösebb kockázat nélkül utazhatnak át, vagy rövidebb-hosszabb ideig tartózkodhatnak az országban. Ez a körülmény jelentő s biztonsági kockázati tényezőt jelent. Ugyanakkor a nacionalista és nemzetiszocialista érzelm ű személyi körökben több jel mutat arra, hogy illegálisan lő fegyvert, robbanóanyagot birtokolnak, illetve ezek megszerzésére törekednek, ami a terrorveszélyeztetettség szempontjából meglév ő biztonsági kockázatként értékelhet ő.