A tanítással. 1. kötet. számunkra szinte átláthatatlanul összetett. Jelen kötet bepillantást

Átírás

1 tanits_jol_1_kotet.indd 1 Az Amerikai Egyesült Államok iskoláztatása és annak szabályozása számunkra szinte átláthatatlanul összetett. Jelen kötet bepillantást enged a pedagógiai gyakorlatba, bemutatja az elméleti alapokat, a tanulásról és a tanításról alkotott elméletek folytonos változásait és ezek indítékait. Feltárulnak napjaink legjellemzőbb közoktatási problémái és az azokra kínálkozó megoldások, megismerhetjük a kistelepülések és a nagyvárosok iskoláinak mindennapjait, az egyetemi tanszékek, kutatóhelyek szakmai műhelymunkáját. Különösen izgalmassá teszi ezt a könyvet a gondolatgazdagság és a feltáruló pedagógiai gyakorlat sokfélesége, amely a gyakorlati alkalmazás lehetőségét is felkínálja. Elméleti viták 1. kötet A tanítással változó világ Martin Lipton Jeannie Oakes :01:09 A kötet a világhírű University of California, Los Angeles professzorainak iránymutatásával végigkalauzol bennünket az Amerikai Egyesült Államok pedagógiai gyakorlatán A tanítással változó világ 1. kötet

2 Martin Lipton Jeannie Oakes A tanítással változó világ 1. kötet Elméleti viták

3 Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerôforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1. intézkedés központi programjának A komponense keretében Sorozatszerkesztô Kerber Zoltán

4 Martin Lipton Jeannie Oakes A tanítással változó világ 1. kötet Elméleti viták Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság Budapest, 2008

5 A fordítás alapjául szolgáló kiadás Martin Lipton Jeannie Oakes: Teaching to Change the World. 2nd edition. McGraw-Hill College, 2002 Fordította Steve Bratina Jaczenkó László A fordítást szakmailag ellenôrizte és a bevezetôt írta Havas Péter Olvasószerkesztô Gyôri Anna A könyv elkészítésében közremûködött Szôke Judit és Kovács Gábor Borítófotó Hajdu András Original edition McGraw-Hill College, 2002 Hungarian translation Steve Bratina, Jaczenkó László, 2008 Hungarian edition Educatio Kht., 2008 Bevezetô Havas Péter, 2008 Azonosító: 8/211/A/4/am/tan_vil/1 ISSN ISBN Ö ISBN A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben, oktatási céllal használható, kereskedelmi forgalomba nem hozható. A felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját nem szolgálhatja.

6 Tartalom Bevezető gondolatok és ajánlás fejezet Az iskolarendszer viaskodás a történelemmel és a hagyományokkal...13 Az oktatás 21. századi kihívásai...14 Az amerikai közoktatás rövid története...15 A közoktatás szerepe a demokrácia biztosításában...15 A közoktatás víziójának kiterjesztése Az amerikai dilemma faji és gazdasági előjogok a közoktatásban Iskolai finanszírozás a minőség és az egyenlőség nyomában...27 Az amerikai iskolákat formáló mítoszok és metaforák Az érdem mítosza Bármelyik gyerekből lehet elnök A gyár metafora hatékonyság az iskolákban...33 A piac metafora a versenyből és a választásból eredő kiválóság A haladás mítosza Remény és küzdelem a posztmodern világban Demokráciacsinálás a mítoszok és a metaforák alternatívája...44 Küzdelem a társadalmilag igazságos tanításért További információk fejezet A hagyományos tanuláselméletek átadás, képzés, intelligenciahányados A haranggörbe izzó viták az intelligenciáról és a tanulásról Az egyik oldal véleménye: néhány gyerek egyszerűen nem elég okos A másik oldal véleménye: minden gyerek elég okos, csak az iskolák nem elég jók Az elméletek és a viták működtetik a gyakorlatot...52 A tanulásról alkotott fogalmak megváltoztatása...52 A felvilágosodás kora értelem és gondolkodás...53 A 19. század az értelemtől a pszichológia tudományáig...55 A tudományos oktatás ígérete Intelligencia, tanulás és érdem: azt kapod, amit megérdemelsz...57 Ki az érdemes?...57 Mi az intelligencia? Igyekezet, készség és képesség az intelligencia új köntösben Behaviorista tanuláselméletek...65 Laboratóriumok és pszichometria: a tudománnyal ékeskedő lélektan...65 Kondicionálás az ingerre adott válasszal...65 A tanulás mint a jutalom megszerzése és a büntetés elkerülése Az iskolai oktatás mint behaviorista képzés...67 A tanítás mint a tudás tudományos módszerekkel történő átadása...67 Bloom taxonómiája A pszichológiai hatékonyság nyomában Motiváció jutalmazással és büntetéssel...70 A helytelen magatartás behaviorista kezelése...70

7 Az átadás és a képzés határai...72 A behaviorizmus semmibe veszi a gondolkodást?...73 A behaviorizmus nem képes fejleszteni a problémamegoldó készséget?...73 További információk fejezet Modern tanulási elvek problémamegoldás, megértés és részvétel...77 A tanulás mint gondolkodás és megértés...77 Mi történik az agyban? A tanulás aktív tevékenység...79 A tanulás a jelentés megkonstruálása Az elme szakaszos fejlődése Szakaszosság és személyiség, szociális és erkölcsi fejlődés A kognitív forradalom Az elme mint számítógép...87 Mi tesz minket okossá? Agykutatás és tanulás A tanulás szociokulturális folyamat Családok, közösségek és kultúrák...91 Aktív részvétel és tanulás...93 A tanulás által válunk a közösség részévé Ki számít intelligensnek? Miért tanulnak a gyerekek? Belső motiváció Énkép, identitás, motiváció és tanulás Kapcsolatok és motiváció Megértés és kultúra, avagy tanítással a világ megváltoztatásáért További információk fejezet Mit tanuljanak a diákok? Filozófia, történelem és politika a tanterv mögött Oktatásfilozófiai alapok Miért kell nekünk ezt megtanulnunk? Történelem és politikai viták Esélyteremtés és a kiváltságok fenntartása Elit- és tömegoktatás A közös tanterv Progresszív lendület A szputnyiksokk és tantervi válság Küzdelem egy 21. századi tantervért A tantervi tartalom és a kogníció egymáshoz igazítása A kulturálisan demokratikus tanterv A konstruktivizmus és a multikulturalizmus aktuális vitái A józan ész megsértése és azon túl A kulturális bizonyosság visszaállítása A kulturális háborúk Oktassunk helyesen Küzdelem egy társadalmilag igazságos tantervért További információk

8 5. fejezet Tantárgyi témakörök Milyen tudást, kinek a tudását és kinek a számára? Matematika A matekválság Mi a probléma? Hagyományos matematikaoktatás: készségek és szekvencialitás Progresszív matematikaoktatás: kontextus és megértés Matematikatanulás a problémamegoldás által Az új matematika kritériumai politika és matematikaoktatás Anyanyelvi nevelés Hagyományos anyanyelvi oktatás: a készségek, a szabályok és az alaki követelmények elsajátítása Az írás és az olvasás mint kognitív és szociokulturális tevékenységek Nemzeti követelmények az anyanyelvi nevelésben A konzervatív válasz Hangtan vagy osztatlan nyelv? Az egyensúly nyomában Milyen szöveget és milyen nézőpontot? Társadalomismeret Hogy tanítsuk a múltat? A tankönyvek mint konzervatív erők Az arany középút nyomában a történelemoktatás nemzeti kritériumai Természettudományok Nemzeti kritériumok: mély, integrált, társadalmi jelentőséggel bíró természettudományt mindenkinek A kevesebb több? A Darwin-vita Ki művelheti a tudományt? Bárkiből lehet tudós? Küzdelem a tantárgyért További információk...200

9

10 Bevezető gondolatok és ajánlás Ez a kötet útikönyv, kalauz, amely segít eligazodni az Amerikai Egyesült Államok iskolarendszerének és pedagógiai gyakorlatának hatalmas univerzumában. Az utazás áttekinti a múltat és a jelent, az elméletet és a gyakorlatot azzal az elkötelezett hittel, hogy az iskoláztatás, az oktatás és a tanulás a nemzetet és a világot is formáló erő. A magyar olvasók, pedagógusok számára különösen érdekes lehet annak a folyamatnak a végigkövetése, hogy miként váltak a pedagógia gyakorlati konfliktusává a kisebbségi (értsd: újabban bevándorlók) és a többségi (értsd: a korábban bevándorló) lakossági csoportok eltérő kultúrájából fakadó különbségek, illetve hogyan szélesedett össztársadalmi vitává a bevándorló, igen vegyes etnikai csoportok által felszabdalt népességben az egyes kisebbségek nyelvi és kulturális hátrányai miatti stigmatizáció. Milyen szerepe lehet ebben a sokszínű, számos problémával küzdő országban az iskolának, a pedagógusnak? E Kelet-Európában is égető kérdést az Egyesült Államokban éppen e probléma kiterjedtsége és kutatásának alapossága következtében nemcsak a szociál- és a foglalkoztatáspolitika, hanem a pedagógiai gyakorlat is sietett orvosolni. Az Amerikai Egyesült Államok iskoláztatása és annak szabályozása számunkra szinte átláthatatlanul összetett. A központi, föderális szabályozó jogi keretek egybeillesztése és alkalmazása helyi szinteken történik, a rendszer ezáltal sokszereplőssé, soktényezőssé válik. Az iskolarendszer a munka világa és a társadalom felől érkező elvárások szorításában formálódik, ráadásul a helyi közösségek erőteljes társadalmi-gazdasági és politikai igényei is befolyásolják. A könyv fejezetei bemutatják az Egyesült Államok iskoláztatásának és a rendszer szabályozásának történetét, a hagyományos és a mai tanuláselméletek érvényesülését a gyakorlatban, a különböző tantervelméleti irányzatok küzdelmeit, a tanulás tartalmi szabályozását érintő parázs vitákat, amelyek a helyi tanítási-tanulási gyakorlat történéseiben tükröződnek. Ismerteti a kontinensnyi ország iskoláztatási törekvéseit és útkeresését, miközben jól érzékelteti a társadalom multikulturális jellegét. Bepillantást enged a pedagógiai gyakorlat forrásvidékére, bemutatja az elméleti alapokat, a tanulásról és a tanításról alkotott teóriák folytonos változásait és ezek indítékait. A kötetet a világhírű oaklandi Kaliforniai UCLA Egyetem Tanárképző Intézetének professzorai írták, felhasználva egyetemi oktatók, szakértők, sok gyakorló pedagógus és pedagógusjelölt írását, tanulmányát. A könyvben feltárulnak a kistelepülések és a nagyvárosok iskoláinak mindennapjai, az egyetemi tanszékek és kutatóhelyek szakmai műhelymunkája, az oktatáspolitikai körökben zajló kemény politikai viták, a szakmai társadalmi szervezetek éles harcai, amelyek a társadalmi igazságosságért, az esélybiztosításért, az emberi jogok, a társadalmi méltányosság és a demokratikus részvétel értékeinek pedagógiai érvényesítéséért folytak és folynak napjainkban is. Mindez egy kivételesen heterogén, többnyelvű, sok kultúrát integráló, a gazdagság és a szegénység által felszabdalt társadalomban történik, amelyben számos követendő példa és modell kínálja egy távoli ország olvasóinak a lehetséges felismeréseket és tanulságokat. Különösen izgalmassá teszi ezt a könyvet a gondolatgazdagság és a feltáruló pedagógiai gyakorlat sokfélesége, amely a gyakorlati alkalmazás lehetőségét is felkínálja.

11 Az Amerikában kibontakozott szociokulturális elméletek meghatározó szerepet töltenek be a pedagógiai gyakorlatban, mivel a gyenge tanulási teljesítményt végre már nem a kulturálisan, etnikailag és nyelvileg sokféle gyerekeknek, hanem az iskoláknak és a tágabb értelemben vett társadalomnak tulajdonítják. Bár a domináns kultúrán kívülről származó tanulók szenvednek leginkább azoknak az az iskoláknak a szellemétől, amelyek figyelmen kívül hagyják a tanulás társadalmi és kulturális összetevőit, de a középosztálybeli fehér gyerekek is áldozatai lehetnek a tanulás és az intelligencia szűk értelmezésének. A szociokulturális elméletek azokat a pedagógusokat igazolják, akik a tanításukkal, tanulásszervezési módszereikkel elősegítik az egymástól erősen különböző, sokféle diák értelmezési és problémamegoldó képességének fejlődését. A könyv behatóan foglalkozik a tanulási tartalom meghatározásának heves, napjainkig is zajló vitáival. A modern iskolai tantervek a tudást felfedezett és lejegyzett igazságként, a tanítást pedig ezen igazságok átadásaként értelmezik. Azért hívják őket modernnek, mert a tanulást az építkezéshez hasonlítják, ahol az egyszerűtől haladunk a bonyolult felé, a résztől az egész felé. Vagyis a modern tanulási nézetek szerint az elemi képességek és ismeretek elsajátítása képezi az összetettebb eljárások és gondolatok kifejlesztésének alapját. A tantervnek tehát az a dolga, hogy a tananyagot a legkisebb, elemi alkotórészeire bontsa. A modern megközelítésbe vetett hit azonban ma megkopni látszik. Ezt bizonyítja, hogy az Egyesült Államokban is mind többen vitatkoznak olyan kérdésekről, mint például hogy Milyen tudást és képességet érdemes elsajátítani? vagy Kinek a kultúráját és erkölcsi nézeteit érdemes átadnunk a gyermekeinknek? A 21. század elejére kibontakozó posztmodern állapot (ideértve a népesség etnikai sokszínűségének és a nők politikai és gazdasági szerepének növekedését is) kikezdte a modern gondolkozásmód teljhatalmát. A reformerek nem látják annak kockázatát, hogy az amerikai uralkodó kultúra számára idegen fogalmak, mentalitás és szokások kikezdenék az igazság, a család, a jótékonyság stb. iránti erkölcsi elkötelezettséget. Mi több, szerintük a társadalmi igazságosság központi kérdése olyan iránytűként szolgál, amely hasznos, tudományosan igazolható, kulturálisan koherens, mindenki számára egyformán elérhető tanterv kialakítását teszi lehetővé. Úgy tartják, hogy a modern tantervet fémjelző a fehér, nyugati kultúrából származó univerzális igazságok és bizonyosságok erőtlenek és rossz tanácsadók, mert nem dönthető el általuk, hogy a 21. században mit tanítsunk gyermekeinknek. A legújabb reformtörekvések heves reakciókat váltottak ki a hagyományokhoz ragaszkodó tradicionalistákból. Ennek eredményeként bontakozott ki az a jelenség, amelyet az amerikai köznyelv kulturális háborúként ismer, és amely számos más országban (így Magyarországon is) a tantervről szóló vitákat jellemzi. Jelentős tanulságokkal szolgál az Egyesült Államok oktatása a szülőkkel, a családokkal kialakított iskolai partnerségek terén is. A szülői együttműködés az önkéntes segítségtől a szülők iskolai döntésekbe történő bevonásáig számos területen meghatározza az iskolák közösségi jellegét, arculatát. Az amerikai iskolák ezen a téren is megelőzik az európai és a hazai közoktatási intézményeket. Az iskola belső világát a könyv egyfajta közösségi kultúraként ábrázolja, amelyben az emberi viszonyok, a tanulási környezet, az értékek és a szokások világa, a kommunikáció és a források közösen alkotnak rendszert. Az olvasónak ismerősnek tűnhetnek azok a felvetések, amelyek a nevelés alacsony hatékonyságának okaként a frontális osztálymunka csődjét, a követelmények uniformizálásának meghaladottságát jelölik meg. Az ezekre adott amerikai válaszok az egyén méltóságát,

12 a diák egyedi fejleszthetőségét, az önfejlesztésre irányuló igény szintjének emelését, a társadalmi sikerességben való érdekeltséget hangsúlyozzák. A könyv szerzői olyan gyakorló pedagógusok munkáit mutatják be, akik hatékony módszereket alkalmaznak a saját osztályukban, személyessé teszik a tanulást, jó kapcsolatot építenek ki a diákokkal, bevonják a tanulási folyamatba a családokat és a családsegítőket, a kortárs segítőket és más partnereket is. A pedagógusok írásaiból, leveleiből közölt, személyes vallomásokkal is felérő írásrészletek meggyőzőek. A könyv szerzői a gyakorló pedagógusokat, az ő hitvallásukat, beszámolóikat és személyes konfliktusaik sokaságát állítják az olvasó elé, bizonyítva, hogy a nevelés színvonala az egyes pedagógusok hitében, alkotókészségében, társadalmi érzékenységében és szakmai felkészültségében gyökerezik. A könyvben feltárulnak napjaink és világunk általánosan megnyilvánuló közoktatási problémái, például a tanulás fejlesztésének szükségessége, a tanulás tartalmi szabályozásának konfliktusai a különböző döntési szinteken, a kényszer arra, hogy az iskoláztatás és a munka világa közelítsen egymáshoz, az értékelés és a vizsgáztatás elodázhatatlan fejlesztése, a pedagógusszakma személyes és társadalmi értékeinek újrafogalmazása. A könyv egyik legnagyobb értéke a realizmus, amely hozzásegíti az olvasót ahhoz, hogy a tantermek és az iskola világát egységes és rendszerszerű kultúrának tekintse, amely nemcsak a jelen lenyomata, hanem egyúttal reményeink és jövőképünk pedagógiai megjelenítése is. Havas Péter

13

14 1. fejezet Az iskolarendszer viaskodás a történelemmel és a hagyományokkal Az osztálymegbeszélés megszervezése volt annak a hosszú folyamatnak az első lépése, amelynek során a diákok végre hangot adhattak a lakóhelyükkel és az ott élő közösséggel kapcsolatos aggodalmaiknak. Mielőtt nekikezdtünk volna, bevallottam, hogy milyen személyes okok vezéreltek egy ilyen típusú tevékenység előkészítésében. Elmeséltem, hogy azért lettem tanár, mert szerettem volna valamicske pozitív változást előidézni a világban. Azt akartam, hogy megértsék, igenis megvan a hatalmunk arra, hogy megváltoztassuk a világot. A tanulók meglepően őszintének mutatkoztak az aggodalmaik kifejezésében. Meséltek lövöldözésekről, rablásokról, erőszakos utcai bandákról, hangos kutyákról és macskákról, idősekről, hajléktalanokról, káromkodásról és emberrablásról. Hihetetlenül erőteljes élmény volt kiállni egy osztálynyi gyerek elé, és azt mondani: meg akarom változtatni a világot. Mary Ann Pacheco, első és második osztályban tanító pályakezdő tanár Mary Ann Pacheco az első tanítással töltött évén volt túl, amikor ezeket a szavakat lejegyezte. Vele együtt rengeteg tanár kötelezi el magát pályafutása kezdetén az olyan tanítási módszerek mellett, amelyek megváltoztathatják a világot. Ő és a hozzá hasonlók akik rendszeresen megszólalnak majd ebben a könyvben reménnyel telve és optimistán nyilatkoznak az oktatás és a társadalmi igazságosság lehetőségeiről, még egy ilyen változékony és kiszámíthatatlan világban is, mint a mai. Azt is látni fogjuk, milyen küzdelem árán tudják ezek a fiatal tanárok szakmai tudásukat és határozott értékrendjüket átültetni a gyakorlatba, hogy ezzel olyan osztályokat és iskolákat hozzanak létre, ahol a diákokban kifejlődik a megfelelő mentális és morális képesség, illetve a szükséges elkötelezettség ahhoz, hogy alakítani tudják a saját jövőjüket egy társadalmilag igazságos jövőben. És micsoda küzdelem ez! Mary Ann Pacheco és a kollégái különböznek a legtöbb amerikaitól, akik vágyakozó nosztalgiával tekintenek egy képzeletbeli múltba, ahol a jó élet a sokféleség hiányát jelentette, vagyis azt, hogy hozzánk hasonló emberekkel élünk együtt. Ebben az értelemben a mi a társadalom középpontját jelenti, a fehér középosztályt, ahol a férfi képviseli a hatalmat, a nőket és a gyermekeket pedig a heteroszexuális családmodell védelmezi. Ezek a tanárok abban is különböznek a legtöbb kollégájuktól, hogy nem szándékoznak visszatérni ahhoz a szép múlthoz, amikor még minden gyerek beszélt angolul, mindig jó jegyeket szerzett, és a szülők csak azért látogattak el az iskolába, hogy sütit vigyenek. Az általuk elképzelt társadalmi igazságosság nem a múlt újrateremtését jelenti. Pontosan tudják, hogy komoly csatákat kell megvívniuk az iskolai hagyományokkal éppúgy, mint a társadalommal, amely minden erőfeszítésüknek gátat szab, és folyamatosan megpróbálja majd bebizonyítani, hogy az igazságosság idealizmusa naiv és destruktív. 13

15 1. fejezet. Az iskolarendszer Az oktatás 21. századi kihívásai A legtöbb diákom vagy korlátozott iskolai ismeretekkel rendelkező újonnan bevándorolt latinamerikai (főként mexikói), vagy valamilyen más okból teljesít rosszul. A huszonkilenc tanulóból egy látáskárosult, egy logopédushoz jár, hárommal fejlesztő pedagógus foglalkozik, és kettőnek kell hetente kétszer külön matematikafoglalkozáson részt vennie 1. Minden tanulóm szegény környékről származik, így mindegyiküknek jár az ingyenes vagy kedvezményes iskolai ebéd, tizenkettőnek a reggeli is. Huszonnyolcan mexikóiak, egyikük pedig Puerto Ricóból származik. A szüleik a legtöbb esetben nem részesültek megfelelő oktatásban, az Egyesült Államokban egyikük sem járt iskolába, és mindössze két szülő beszél angolul. Milyen kötelességeink vannak tehát, hogy felkészítsük ezeket a tanulókat a jövőre? Remélem, hogy a napi matematika-, művészet-, társadalom- és természettudományi órák amelyek az energiáim nagy részét lekötik segítenek nekik felkészülni mindarra, ami az osztályterem falain kívül várja őket. Ugyanakkor azt gondolom, hogy két kultúrájú emberré válni több, mint egyszerűen felkészülni a domináns kultúra társadalmára. Legalább annyira fontos, hogy a domináns társadalmat is felkészítsük a kisebbségi tagok befogadására. Én azonban csak a tanulóimat tudom megfelelő pályára terelni. Segíthetek nekik felismerni a saját kultúrájuk értékeit, támogathatom őket a személyes sikerek elérésében, de végső soron egyedül, az én vagy a kollégáim segítsége nélkül kell majd szembenézniük a társadalom többi tagjával. Michelle Calva, negyedik, ötödik és hatodik osztályban tanító pályakezdő tanár Mára a Michelle Calváéhoz hasonló osztályok meglehetősen gyakoriak az olyan városokban, mint Los Angeles, New York, Chicago és Miami. A 21. század közepére az amerikai iskolások többsége színes bőrű lesz. A mai tanároknak a multikulturális kifejezés nem lehet se egy tanóra, se egy tananyag jellemzője, se egy tanítási stílus, de még csak filozófia sem. A multikulturalizmus nem erősíti, de nem is hígítja a társadalmunkat. A multikulturalizmus egy kulturális állapot ezáltal tény. A színes bőrűek és a bevándorlók hangjai meghallgathatók vagy figyelmen kívül hagyhatók, de már nem hallgattathatók el és nem törölhetők ki az asszimiláció nevében. Egyes tanárok Michelle Calvához hasonlóan küzdeni fognak azért, hogy valami csodálatosat építsenek, olyat, ami összeköti a különböző kultúrákat, mások pont fordítva fognak cselekedni. Reméljük, a többség inkább küzdeni fog, mert úgy hisszük, csak ekkor nyújthatunk egyenlő és szabad oktatást mindenkinek. A növekvő kulturális sokszínűség ellenére néhány az iskolarendszer változásait kritikusan figyelő jobboldali politikus egy sokak által csak kulturális háborúként aposztrofált offenzívába kezdett, és megpróbálta kiiktatni a kisebbségi kultúrák tanítását. Ezek a politikusok általában támogatják a vissza az alapokhoz elvet és a hagyományos oktatási módszereket. A mérsékelt és liberális politikusok ezzel szemben szeretnének mindenkinek olyan esélyeket biztosítani az oktatásban, mint amilyenek a fehér középosztálybeli diákoknak megadatnak. Ennek érdekében magas kritériumokat állítanak fel az oktatásban és a tanárképzésben is, hogy minden diáknak jól felkészült tanárok és a tanuláshoz szükséges egyéb erőforrások jussanak. A haladó szellemű pedagógusok azonban óvatosan fogadják a mérsékeltek és a liberálisok oktatási programját egészen addig, amíg a leginkább húsbavágó kérdéseket nyíl- 1 Amerikában a fejlesztő pedagógus egy-egy képesség vagy részképesség terén hátrányban maradt tanulónak segítő-fejlesztő, személyes foglalkozásokat tart. (A ford.) 14

16 Az amerikai közoktatás rövid története tan nem tisztázzák: kinek az iskolái ezek, és kinek származik előnye a létezésükből? Kinek a nyelvén lehet megszólalni? Kinek a tudását fontos integrálni a tanítás folyamatába? Végül pedig léteznek olyanok a jobb- és a baloldalon egyaránt, akik reménytelen vállalkozásnak tartják a közös oktatási rendszer megvalósítását, ezért különálló, specializált iskolák létrehozása mellett kardoskodnak, amelyek különböző homogén közösségek igényeit szolgálják ki. Sokan lassan teljesen feladják a közös nevezőn alapuló közoktatás intézményét, és a különállás demokratikus jogát hangsúlyozzák az együtt maradás, az integráció demokratikus ideáljával szemben. Ez nem a támogatás csöndes vagy passzív visszavonása, hanem egy nagyon is aktív és bonyolult politikai harc. Látható tehát, hogy a nemzetünk jellegzetességeit alakító kultúrák és ideológiák széles köre meghatározza a mai iskolákat és osztálytermeket is. Ez a hagyomány lényegében az amerikaiak elkötelezettsége olyan értékek iránt, amelyek állandóan versengenek, és olykor-olykor összecsapnak egymással. Ezek az értékek pedig a demokrácia, a kapitalizmus, a személyes szabadság és a közjó eszméi. Ebben a fejezetben áttekintést kaphatunk az iskolák és az amerikai hagyományok közötti kapcsolatról. Az amerikai közoktatás rövid története Az amerikaiak államuk megalakulása óta a közoktatásban látják a demokrácia fennmaradásának biztosítékát. Szerencsésnek mondhatják magukat, hogy olyan oktatási hagyományaik vannak, amelyek még ha nem is mindig tisztán és érthetően a demokrácia alapvető értékeit közvetítik. A demokratikus hagyományt pedig a nemzet igen egyedi módon a reményteljes és sokszor dühös kritika hangjával tudja fenntartani. Ma több tanár hallgat ezekre a kritikus hangokra, mint bármikor ezelőtt, amikor új lehetőségeket keres a demokratikus hagyomány jobbítására. A közoktatás szerepe a demokrácia biztosításában Thomas Jefferson 2 szerint a demokráciához olyan állampolgárok kellenek, akik nyilvános keretek között, a józan ész segítségével veszik fontolóra az egymással versengő eszméket. A megfontolás után pedig szintén nyilvánosan döntik el, hogy mely eszméket hívják segítségül a nemzet irányításához. Minthogy a megvitatandó eszmék közvetítését a szabad sajtó fogja végrehajtani, az informált vitához és döntésekhez az állampolgároknak tudniuk kell olvasni. Jefferson épp ezért állami kötelezettségként minden gyereknek három év oktatást rendelt el, hogy az amerikaiak ezáltal felkészülhessenek az állampolgársággal járó felelősségekre. A három oktatási évben az alapvető jártasságok írás, olvasás, matematikai készségek elsajátítását, valamint a görög, a római, az angol, illetve az amerikai történelem alapjainak megtanulását tűzték ki célul. A 19. század végi gondolkodókkal egyetértve Jefferson azt vallotta, hogy a stabil modern társadalmak alapja a racionális és kreatív gondolat. Ennek szellemében érvelt a közoktatás 2 Thomas Jefferson ( ): az Amerikai Egyesült Államok harmadik elnöke, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik megalkotója, a Demokrata-Republikánus Párt létrehozója. 15

17 1. fejezet. Az iskolarendszer létrehozása mellett, és ugyanezért kritizálta azokat, akik semmi szükségét nem látták ezen intézmény meghonosításának. Jefferson olyan gondolatokat fogalmazott meg a demokratikus társadalomról, amelyek a mai napig is meghatározzák az amerikai oktatás karakterét. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy a demokratikus intézményeknek biztosítaniuk kell a személyes szabadságot még akkor is, amikor a közjó érdekében tevékenykednek. A legkevésbé elfogadható pedig az, hogy a faj értelmes és hasznos módja az emberek megkülönböztetésének. Az 1830-as években Horace Mann 3 kiterjesztette a közoktatással kapcsolatos jeffersoni víziót. Mann impozáns módon érvelt amellett, hogy minden amerikait a családban átadott tudást kiegészítendő közös iskolákban kellene oktatni. Mann ekkor fogalmazta meg annak lényegi jellemzőit, amit később már egyszerűen csak közoktatásnak nevezünk. Ezek egyforma és egyenlő iskolák lettek. Természetesen a mai iskolák sem nem egyformák, sem nem egyenlőek (mint ahogy akkoriban sem voltak azok), de Mann-nak sikerült olyan célt kitűznie, amelyre érdemes volt törekedni. Ezek a köziskolák nem a szegények számára létrehozott jótékonysági intézmények voltak, hanem olyan ingyenes állami iskolák, amelyekbe bármelyik farmer, üzletember vagy szakmunkás fia, illetve lánya beiratkozhatott, vagyis az egész társadalom előtt nyitva állt. Mann ezen iskolák feladatául már nem pusztán az alapvető készségek oktatását szánta, hanem minden olyan tudás és szokás átadását, amelyre az állampolgároknak szükségük lehetett egy modern demokráciában. A közoktatásban Mann a nagy egyenlősítőt és a minden képzeletet felülmúló gazdagság alapjait látta. Azt remélte, hogy általa megszűnik a bűn és a szegénység, és egy bölcs, produktív ország jön létre. A többi korabeli modern gondolkodóval együtt Mann hitte, hogy a társadalmi fejlődéshez a tudás bővítésén keresztül vezet az út, így az iskoláztatás egyben a személyes és a közösségi szabadságjogok kiterjedését is maga után vonja. Az első és a második osztályos tanulók hatással vannak az életük körülményeire legalábbis a nap egyik felében A szavazás és az osztálymegbeszélés (kvázi osztályfőnöki óra) egész évben lehetőséget szolgáltatott a konfliktusok megoldására. A szavazás nem egyszerűen kézfeltartással történt. Elmentünk a szavazóállomásokhoz, kitöltöttük a regisztrációs kártyákat, majd a tanteremben is felállítottunk egy szavazóállomást. Szavaztunk például arról, hogy konkrétan melyik leckét vegyük. Mindent megtettem annak érdekében, hogy a gyerekek érezzék, nekik is van szavuk a döntéshozatalban. Sarine Gureghian, első és második osztályban tanító pályakezdő pedagógus Horace Mann biztosan mosolyogna a fenti idézeten. Ahogy Sarine Gureghian erőfeszítései is példázzák, a fiatalok a mai napig is tanulják az iskolában az állampolgársághoz szükséges tudást és szokásokat. Horace Mann közoktatásról alkotott eszménye az alapoktatás tartalmáról szóló drámai társadalmi viták ellenére is fennmaradt. 3 Horace Mann ( ) Az amerikai nevelés atyja címet kapta az utókortól. 16

18 Az amerikai közoktatás rövid története A közoktatás víziójának kiterjesztése Egy évszázaddal ezelőttig az eredetileg az írás és az olvasás, az aritmetika és egyéb, a boldoguláshoz szükséges tárgyak elsajátítása céljából megállapított képzési időhöz még nem sokat tettek hozzá. Öt évet elégséges időnek tartottak ahhoz még a bevándorlók gyerekeinek esetében is, hogy egy gyermek megszerezze a társadalmi harmónia fenntartásához szükséges tudást és szokásokat. A döntéshozók nem gondolták, hogy a serdülőkori ifjaknak különösebb figyelemre lenne szükségük a család és a munkahely által biztosított felügyeleten kívül. Csak az úriemberek oktatása iránt érdeklődő és a szakmát tanuló fiatalok tanultak tíz vagy tizenegy éves koruk után. Az ilyen jellegű oktatás már csak szűk körben volt elérhető, némely állami, még inkább magániskolákban. A 20. században azonban az új állampolgári igényeknek megfelelően drasztikusan megnövekedett az oktatás időtartama. Az iskoláknak meg kell őrizniük a kulturális értékeket. A 19. század végén a gyors iparosodás és urbanizáció, a megugrott mértékű bevándorlás révén a közoktatásban dolgozó tanárokra új feladat hárult. A társadalmi reformerek a szüleik hosszú munkaideje alatt az utcákon kószáló fiatalok felügyeletét a pedagógusokra akarták hárítani. A politikusok pedig a bevándorlók amerikanizálását kérték rajtuk számon különösen a dél- és kelet-európai bevándorlókét, akik sokkal idegenebbnek tűntek az amerikaiak szemében, mint a korábbi, Észak-Európából érkezett bevándorlók. Vagyis az állampolgárság és a hazafiasság alapvetései mellett miután az angolszász kultúrkörből származók az amerikai kultúra egyedüli letéteményeseinek vélték magukat a tanároknak már az angolszász nyelvet, a protestáns szokásokat és értékeket is tanítaniuk kellett a fiataloknak. Amikor 1892-ben Kolumbusz napján a kisiskolások először mondták fel a Hűségesküt, a tanárokat megkérték, hogy utána mondassák el a gyerekekkel fennhangon: Egy a nemzet! Egy a zászló! Egy a nyelv! 4 Az iskoláknak szolgálniuk kell a gazdasági stabilitást. A 20. század elején figyelembe véve az ipar virágzását a közoktatásban is ráálltak az emberi tőke fejlesztésére. A nagyvállalkozók és a szakszervezetek olyan tudás átadását kérték a tanároktól, amelyre a modern munkahelyeken szükség volt. Így a húszas évekre az iskolák legfőbb szerepe az lett, hogy a tanulókat speciális készségek és egy bizonyos viselkedésminta (pl. pontosság, szabálykövetés) oktatásával felkészítsék a gyári munkára. A harmincas évek gazdasági válsága alatt azonban megfogyatkoztak a munkahelyek, ezért a diákok tovább maradtak az iskolapadban. Ezzel megszűnt a szakképzéstől a gyári munkáig vezető egyenes út. Mivel a szakképzett munkások száma messze túlszárnyalta az új igényeket, az üzletemberek és a konzervatív politikusok célszerűnek látták az oktatásra szánt pénzek csökkentését. A tanárok fizetése lezuhant, és a haszontalannak minősített oktatási programokat, például a szakmunkásképzést beszüntették. Az üzleti világgal kötött előnyös szövetségük felbomlásával a reformszemléletű pedagógusok összeálltak, hogy igazolják az oktatásra költött összegek szükségességét, és az iskolákat a gazdasági reform előterébe tolják. Ezek a reformerek a társadalmi rekonstrukció hívei voltak, akik egy olyan új gazdasági és társadalmi rend létrehozását tűzték ki célul, amelyben az iskola segít csökkenteni a gazdasági egyenlőtlenségeket és megszabadítja a nemzetet a további válságok fenyegető rémétől. Az oktatáspolitikusok azonnal felvettek a tananyagba különböző a kapitalizmust élesen bíráló, társadalomtudománnyal foglalkozó tárgyakat is, remélve, hogy ezek segítségével a diákok felkészülhetnek a korszak társadalmi és gazda- 4 Who Built America? Az American Social History Project által szerkesztett és a City University of New York által kiadott CD-ROM. A csoport honlapja az interneten megtalálható a címen. 17

19 1. fejezet. Az iskolarendszer sági problémáival való találkozásra. Bár sok haladó szellemű reformer támogatta ezeket az erőfeszítéseket a század közepén, a konzervatív politikai oldal és az üzleti világ képviselői tiltakoztak, mivel a szabad piacgazdaság nyilvánvaló aláásásának és a szocialista ideológiával történő lepaktálás kísérletét vélték felfedezni bennük. A két oldal véleménye ettől kezdve szétvált a tekintetben, hogy az iskolák pontosan miként kössék össze a tanulókat a munka világával, de mindkét oldal pontosan tudta, hogy a közoktatás irányítása kulcsfontosságú a nemzet gazdasági életének alakításához. Az iskoláknak szolgálniuk kell a nemzetbiztonságot. A 20. század közepéig még a fiatalok fele sem végezte el a középiskolát. Az ötvenes évektől azonban a tizenkét éves képzés fontos oktatáspolitikai céllá változott től pedig miután a Szovjetunió fellőtte első műholdját, a Szputnyikot ennek a tizenkét évnek különösen szigorú lett a követelményszintje. Miután az USA megijedt, hogy lemarad a Szovjetunió mögött, a sajtó és a politika folyamatosan ostorozta a középiskolai oktatás alacsony színvonalát, és elvárta a tanároktól, hogy a hidegháború és a védelmi technológiák fejlesztésének fenntartása végett neveljék ki a természettudományos és matematikai gondolkodásra képes utánpótlást. Kétségtelen, hogy az amerikai iskolák követelményszintje ekkoriban meglehetősen alacsony volt. A kritikusok ugyanakkor elfelejtették megemlíteni a világszínvonalú amerikai egyetemeket és azokat az elit (gazdag fehéreknek szóló) középiskolákat, amelyek falai közül már akkor a világ legjobb tanulói kerültek ki. Az amerikai lemaradás a kozmosz meghódításában bizonyára az egyik legkevésbé kézenfekvő oka volt a túl kevés remek tudós. Amerika tökéletesen képes volt a diákokból tanult, adott esetben akár világklasszis tudományos vagy matematikai készségekkel rendelkező állampolgárokat nevelni azokban az intézményekben, amelyekben a tantárgyak értékrendjét meghatározták, és ehhez megfelelő erőforrásokat is rendeltek. Az iskoláknak meg kell oldaniuk a társadalmi problémákat. A teljes 20. században elvárták a közoktatástól, hogy segítsen felszámolni a szegénységből, a rasszizmusból, az egyenlőtlenségekből, a városok hanyatlásából és a kulturális feszültségekből eredő társadalmi problémákat. A hatvanas és a hetvenes években ez az elvárás csak fokozódott, hisz ekkor indultak útjuknak a Szegénység Elleni Háború olyan programjai, mint a deszegregációs program, a kiegészítő oktatás, a Head Start vagy az államilag támogatott iskolai étkeztetés. A nyolcvanas évekre azonban nemhogy nem oldódtak meg ezek a gondok, de még az addigiaknál is félelmetesebb problémák jelentek meg. A nyolcvanas és a kilencvenes évekre tehát a pedagógusokra olyan többletfelelősség is hárult, mint a drog- és az alkoholproblémák pedagógiai kezelése, az AIDS terjedésének megállítása vagy a bandák közötti viszálykodás feloldása. Az új törvények a pedagógusok számára előírták a bántalmazás, a nemi erőszak vagy a szexuális zaklatás jelentését, sőt még a fegyverviselés ellenőrzését is meg kellett tanulniuk. Bár az iskolákkal szemben támasztott igények kibővültek és nőttek, a politikusoknak és a közvéleménynek nem igazán fűlött a foga ahhoz, hogy ezeket a problémákat az iskolán kívül is kezelje leszámítva természetesen az erőteljesebb büntetés-végrehajtást. A még ekkor is fennálló faji és szegénységből eredő gondokban néhányan annak bizonyítékát látták, hogy a hatvanas és a hetvenes években elindított programok kudarcot vallottak. Charles Murray konzervatív közgazdász például azt állította Talajvesztés (Losing Ground) című, legsikeresebb könyvében, hogy ezek a programok a segítség helyett erodálták a családokat, aláásták az egyéni erőfeszítéseket, és egészségtelen függőséget alakítottak ki az államtól. Ennek következtében Reagan és Bush elnöksége alatt a kormány már nem szórta a pénzt az általános szociális feltételek korrekciójára, ami a jelek szerint felelőssé tehető az újabb 18

20 Az amerikai közoktatás rövid története társadalmi gondok megjelenéséért és az alacsony iskolai teljesítményért. Ehelyett az iskolák feladata a jellemoktatás lett, ahol a hangsúly a hagyományos értékek átadására helyeződik, mint például a házasságon kívüli szexuális absztinencia, a jólét megvetése, a kemény munka, a közintézmények iránti tisztelet, illetve a drogok csábításával szemben gyakorolt önkorlátozó és kemény akarat. Ez az értékközpontú megközelítés a konzervatívok szerint visszaállítja majd a közösség és a család morális alapját, és lehetővé teszi, hogy az egyének megoldják a saját problémáikat. Bár a tanárok társadalmi felelősségének köre szélesedett, a rájuk osztott szűk látókörű, dogmatikus és ítélkező megközelítés követelménye igencsak szűkre szabta a mozgásterüket. Kötelező volt például felhívniuk a figyelmet az AIDS veszélyeire, de nem beszélhettek óvszerekről. Tanítaniuk kellett a kábítószerrel való visszaélésről, de nem folytathattak bizalmas és nyílt beszélgetéseket. Propagálniuk kellett az erős családot, de nem tárgyalhattak a csonka családokról vagy az egynemű szülőkről. Az iskoláknak erősíteniük kell a nemzetközi versenyt. Egy 1983-as kormányfelkérésre készült jelentés (Egy nemzet veszélyben) a közoktatást vádolta a hetvenes években bekövetkező olajválság nyomán kialakult gazdasági megtorpanásért és a nemzeti önbecsülés megingásáért. Az Egy nemzet veszélyben javasolta, hogy emeljék fel a középiskolai órák számát úgy, hogy minden diáknak négy évig angolt és három évig társadalomismeretet, természettudományt és matematikát kelljen tanulnia. Ezenfelül új alapkészségként fontosnak tartotta a számítógépes ismeretek elsajátítását ben a Munkaügyi Minisztériumnak a szükséges jártasságok elsajátításának vizsgálatára létrehozott bizottsága meghatározta, hogy mire van szüksége egy érettségizett személynek a munkaerőpiacon történő boldoguláshoz és a globális piacon való nemzeti versenyképesség erősítéséhez. Az itt meghatározott készségek összecsengtek az Egy nemzet veszélyben jelentés javaslataival. Az oktatáspolitikai szakértők és a pedagógusok egyre inkább a közoktatás kiegészítő elemének látták a munkahelyre való felkészítést és az értelmi fejlesztést. Újabban Clinton elnök karolta fel és terjesztette ki a versenyképes amerikai közoktatás meghatározását. A Clinton támogatta Goals 2000: Educate America (Célok 2000: Amerika oktatása) nevű törvényt 1994-ben fogadta el a kongresszus. A törvény nemzeti célként tűzte ki, hogy az érettségizettek aránya érje el az adott korosztály legalább 90%-át. A törvény kimondja, hogy minden, a 12. osztályból kilépett tanulónak megfelelő kompetenciával kell rendelkeznie olyan tárgyakban, mint az angol, a matematika, a természettudományok, az idegen nyelvek, az állampolgári ismeretek, a közgazdaságtan, a művészetek, a történelem és a földrajz. Minden iskolának biztosítania kell, hogy a diákok megtanulják használni az eszüket, hogy felkészültté váljanak a további tanulásra, felelősségteljes állampolgárok legyenek és produktív szerepet töltsenek majd be a modern nemzetgazdaságban. A jelentős ellenállás ellenére a törvény támogatta az oktatási standardok kialakítását mindazon tárgyakban, amelyekben a 21. században minden diáknak járatosnak kell lennie. Tanárként mindent meg kell kérdőjeleznem, amit teszek. Minden osztálytermi szokásomnak és gyakorlatomnak kritizálhatónak kell maradnia. Hogyan hatnak a tevékenységemre a rassz, a nyelv, a nemek és a társadalmi csoportok? Miképp áll ellen az órám az oktatás és a társadalom intézményesült rasszizmusának, szexizmusának, osztály- és nyelvi elfogultságának, vagy miképpen tartja fenn azokat? Mindig meg kell kérdeznem: ki a haszonélvezője az osztályom összetételének? Ezzel a tudással pedig a tettek mezejére kell lépnem. El kell köteleznem magam a multikulturalizmus és egy kulturálisan is hatékony pedagógiai gyakorlat mellett, amely megerősíti és legitimálja a diákjaim nyelvét és kultúráját. Demokratikus osztályt és tantermet kell létrehoznom, ahol a diákok aktív 19