A szocializáció kérdései

Átírás

1 A szocializáció kérdései

2 A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, amelynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. Szerepet játszanak benne - mások viselkedésének látott, átélt, tapasztalt élményei, - a szülık által nyújtott viselkedési minták, - a saját magatartásukról nyert visszajelentések módosító hatásai - a tudatos nevelés útján közvetített törekvések.

3 Egy személyt társadalmi nézıpontból akkor tekinthetünk szocializáltnak, ha alapvetıen úgy gondolkodik, érez, vélekedik és cselekszik, ahogyan azt az adott közösség egy vele azonos életkorú, nemő és társadalmi státuszú egyéntıl elvárja. A szocializáció interaktív folyamat => az egyén maga is fontos szerepet játszik benne. Egész életen át tartó folyamat.

4 AZ EGYÉN SZOCIALIZÁCIÓJA - szőkebb és tágabb környezet megismerése - szokás- és normarendszer megismerése - hagyományok átvétele - értékek elsajátítása - együttélési szabályok megismerése - életmód kialakítása - anyanyelv, kultúra elsajátítása

5 Segítik: a szociális meghatározottságú személyiségjellemzık 1. én-funkciók: a. én-tudat (saját személyiségünk tudata; a szocilaizáció folyamatában fokozatosan alakul ki, és e folyamat feltételeként funkcionál) b. énkép (azon személyes tulajdonságok összessége, melyet az egyén önmagának tulajdonít) c. énideál (eszményi énkép amilyen az egyén lenni szeretne) d. önkontroll, önértékelés egymást feltételezı énfunkciók; önkontroll folyamatos szembesítés a társ.-i elvárásokkal, a környezet visszajelzéseivel és az énideállal önértékelés az így szerzett tapasztalatok kritikus megítélése e. önnevelés (a szem. társadalmi fejlıdésének kiegészítıje, a nevelési folyamat belsı komponense) 2. attitődök (egy attitődtárggyal szembeni értékelı beállítódás) 3. szociális szerepek (státusz) 4. védekezı mechanizmusok

6 A szocializáció és a normaátadás folyamatai A széles körben elfogadott kognitív-szociális tanuláselméleti megközelítés három összetevıt tételez fel a tanulás hátterében: - a direkt instrukciók - a formálás (shaping), - obszervációs tanulás vagy modellálás

7 Direkt instrukciók Információközlés arra vonatkozóan, hogy - mit kell vagy nem szabad csinálni vagy mondani - hogyan és mikor kell vagy tiltott mondani vagy cselekedni. Az utasítás lehet 1. KONKRÉT (Ha piros a lámpa, ne menj át az úttesten!) 2. ÁLTALÁNOS (Viselkedj rendesen!)

8 Formálás büntetés és jutalmazás A formálás azokat a folyamatokat takarja, amikor a klasszikus és operáns kondicionálást a társas társadalmi célok elérése érdekében alkalmazzák. A formálás olyan tanítási technika, mellyel csak az elvárásoknak megfelelı viselkedést erısítik meg, és az ezzel nem kongruenseket kioltják. megjelenik megszőnik kellemes vagy appetitív inger a viselkedést követıen pozitív megerısítés negatív büntetés kellemetlen vagy averzív inger a viselkedést követıen büntetés negatív megerısítés

9 Modellálás, megfigyeléses tanulás Mások viselkedésének megfigyelése révén - az egyén új viselkedéselemeket sajátíthat el - meglévı viselkedésrepertoárja új kombinációit fedezheti fel és alakíthatja ki, - ráismerhet mások viselkedésének következményeire. A modellkövetés valószínőségét fokozza: - ha a modell hatalommal és presztízzsel rendelkezik, - ha fogyasztója bizonyos vonzó javaknak, - ha a modell gondoskodó, - ha ügyesebb, jobb készségekkel rendelkezik, mint a megfigyelı - ha a megfigyelıt a modellhez erıs érzelmi vagy dependencia-motívumok kötik.

10 Utánzás, identifikáció, szereptanulás Utánzás Két élılény egyike (az obszervátor vagy imitátor) a jelenlevı vagy korábban megfigyelt társ, azaz modell viselkedéséhez hasonló, ahhoz igazodó, ill. azzal megegyezı és attól indított (függı) reakciót mutat. Az utánzás kialakulhat: - megerısítéssel (milyen következménnyel jár az utánzó számára az adott viselkedés tanúsítása) - vikariáló megerısítéssel (milyen következménnyel jár a megfigyelt személy számára az adott viselkedés tanúsítása) - másodlagos jutalmazással (a viselkedés produkálása önmagában jutalom)

11 Utánzás, identifikáció, szereptanulás Azonosulási elméletek Freud elsıdleges és másodlagos identifikáció - elsıdleges i.: az élet korai idıszakában; a gyermek nemétıl függetlenül az anyával azonosul (oka a gyermek felismeri, hogy az anyja tıle különálló személy, de az identifikációval mintegy megteremti ıt magában ) - másodlagos i.: azonosulás az agresszorral a fejlıdés fallikus szakaszában; az azonos nemő szülıvel való azonosulás => a superego kialakulása) Mowrer fejlıdési és defenzív identifikáció - fejlıdési i. - az élet korai szakaszában (kialakulásában a szeretett személy elvesztésétıl való félelem játszik szerepet) utánzásos tanulás útján megy végbe, a szülı távollétében zajlik - defenzív i. a szülı (büntetı) jelenlétében valósul meg - a gyerek anticipálja a büntetést, és annak elkerülése érdekében azonosul a felnıttel, azaz elfogadja annak viselkedésre vonatkozó normáit

12 Azonosulási elméletek Kagan az identifikáció alapja az irigység a szülı vagy felnıtt olyan eszközökkel, tulajdonságokkal rendelkezik, ami a gyereknek nincs => olyan szeretne lenni mint a szülı; azzal azonosul jobban, akivel több idıt tölt (=> a hasonlóság jobban tudatosítható); az életkor elırehaladtával folyamatosan csökken az identifikáció két fázisban zajlik: 1. a gyerek megirigyli a tárgyakat, tulajdonságokat (a hasonlóság észlelésének döntı jelentısége van) 2. a gyerek már hiszi, hogy a szülı és az ı tulajdonságai azonosak (ilyenkor már nincs szükség a gyakori együttlétre, a gyerek a szülı érzéseit, reakcióit saját viselkedésében éli át) Whiting - státuszirigység-elmélet A felnıttszerep elsajátításában a jutalmak és büntetések közvetítése a döntı tényezı ( jó magatartásért elınyök, rossz magatartásért az elınyök megvonása). A gyerek maga is hasonló magatartást produkál. 1. Elıször a babáit vagy testvéreit jutalmazza, bünteti úgy mint a szülııt. 2. Késıbb a viselkedésminta internalizálódik, és a gyermek önmagával szemben is hasonló igényeket, elvárásokat támaszt.

13 Azonosulási elméletek Parsons a szociális hatalom elmélete Az identifikáció alapja az a szociális hatalom, amellyel a szülı rendelkezik gyermeke felett. Az identifikáció a családtagok közötti viszonyrendszerek sémáinak internalizálása (belsıvé tétele), ebben a szülıi hatalomnak megkülönböztetett szerepe van. Eltérés Whiting és Parsons elméletében: az irigység alapja az, hogy a szülı - a szociális elınyök élvezıje, fogyasztója (státuszirigység-elmélet) - a szociális elınyök birtokosa, elosztója (szociális hatalom elmélete) Bronson infantilis és egoidentifikáció - infantilis i.: az élet elsı éveiben következik be a. autoriter szülı letöri gyermeke akaratáát; a gyerek a normákat követi, de ez nem valós identifikáció, hanem a félelem szabályozza b. demokratikus szülı a gyerek kevésbé követi a normákat - egoidentifikáció - serdülıkorban a. autoriter szülı - negatív modellé válik => a fiatal leszámol azokkal az értékekkel, normákkal amelyekhez csak félelmében igazodott b. demokratikus szülı a fiatal magától vállalja a szülıi normát, azonosul a család nyújtotta legfontosabb viselkedési szabályokkal

14 Utánzás, identifikáció, szereptanulás Szereptanulás szociális szerepek - minden olyan társ. helyzet, funkció, amit az egyén elfoglal, betölt szerepelvárás az adott szereppel kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi követelmények összessége szerepmagatartás a szerep egyéni megvalósításának módja szerepkészlet az egyén által aktuálisan birtokolt, szereppel adekvát reagálásmódok Szerepmodell a társadalmi követelményeket megtestesítı minta (pl. az ideális orvos) Szereptípusok Adott szerep (pl. nemi szerep) Tanult szerep (pl. foglalkozási szerep) Spontán szerep (pl. vásárló, beteg) Szerepkonfliktusok személy-szerep (a sz. nem illik az adott egyén személyiségéhez, vagy a szerepelvárások ellentétesek a meggyızıdésével) szerepek közötti (pl. anya munkavállaló) szerepen belüli (pl. középvezetı eltérı elvárások a felettesei és a beosztottjai irányából)

15 Szocializációs folyamat hibáinak következményei - torz személyiségfejlıdés - deviáns magatartás - antiszociális magatartás, beállítódás - agresszió - bőnözés

16 ELSİDLEGES SZOCIALIZÁCIÓ Színtere: a CSALÁD Kettıs vezetéső kiscsoport Apa instrumentális vezetı (kifelé) Anya expresszív-emotív vezetı (befelé) Funkciói: - Gondozási - Érzelmi - Verbális metakommunikatív - Szociokulturális - Énkép kialakító

17 Jellemzıi Családi alrendszerek: 1. Házastársi (minta a férfi-nıi kapcsolatra; hogyan lehet érzelmeket kifejezni, problémákkal megküzdeni egy szimmetrikus kapcsolatban) 2. Szülıi (a gyerek megtanulja, hogy hogyan lehet feszültségekkel, nehézségekkel boldogulni aszimmetrikus helyzetekben) 3. Gyermeki (az elsı kortárs csoport) Strukturáltság: - jól strukturált (az alcsoportok körülhatároltak, tudatában vannak eltérı szerepeiknek; a másmás alcsoportokba tartozó családtagok kommunikálnak egymással, közös problémáik is vannak, képesek jól együttmőködni) - strukturálatlan (az alcsoportok v. gyakorlatilag nem léteznek, v. elszigetelıdnek, elzárkóznak egymástól, csak konvencionálisan és alig kommunikálnak => nem tudja szocializációs feladatait teljesíteni) - rosszul strukturált (az egyes családtagok nem illeszkednek be természetes alcsoportjukba, hanem arra kényszerülnek, hogy valamely másik alcsoport szabályai szerint éljenek) Környezet felé: - zárt (kevés a külsı kapcsolat; a család a a társadalmi hatások befogadására sem nyitott) - nyitott (sőrőn kommunikál környezetével, a szociális és kulturális változások iránt érdeklıdik) Mőködés: - ép - formálisan ép - csonka

18 Másodlagos szocializáció kortárscsoportokba való beilleszkedés - szerepkísérletezés - eszményképek - referenciacsoportok Mozzanatok: - Szimmetrikus kommunikáció elsajátítása - Belsıkontroll-attitőd kialakulása - Nemi szerep, mint a személyiség alapvonása - Én-azonosság és társadalmi azonosság (identitás)