A romániai oktatás finanszírozása 1

Átírás

1 Márton János A romániai oktatás finanszírozása 1 Tanulmányunk a romániai oktatás finanszírozását vizsgálja, megpróbálva feltárni a magyar nyelvű oktatás többségi állami költségvetésből történő finanszírozásának különböző vetületeit is. A vizsgálat három részt ölel fel: I. egy elméleti részt, amelynek keretében ismertetjük a romániai oktatás finanszírozására vonatkozó fontosabb jogszabályokat és a különböző finanszírozási módszertani rendelkezéseket, kitérve a kisebbségi (magyar nyelvű) oktatás finanszírozására vonatkozó rendelkezésekre; II. egy statisztikai részt, amelyben a romániai oktatás finanszírozására vonatkozó statisztikai adatokat ismertetünk; III. egy empirikus részt, amelyben egy magyar nyelvű iskola helyzetét elemezve, esettanulmány formájában bemutatjuk, hogy a gyakorlatban hogyan valósul meg az oktatás, azon belül pedig a kisebbségi oktatás finanszírozása. I. A romániai oktatás finanszírozásának jogi háttere A oktatás finanszírozásának kereteit, akárcsak az oktatás egészének működését Romániában az 1995/84-es számú, elfogadása óta többször is módosított oktatási törvény szabályozza. A törvény mind a közoktatás, mind a felsőoktatás működéséről rendelkezik. Az alábbiakban két különálló tanulmányrészben ismertetjük a közoktatás és a felsőoktatás finanszírozásának főbb elemeit az oktatási törvény, és más jogszabályok illetve módszertani dokumentumok tükrében. 1 A tanulmány a Szülőföld Alap támogatásával, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet Pozíciók a változásban című kutatási programjában készült, október február közötti időszakban. A kutatás vezetője: Papp Z. Attila. A tanulmány rövidített változata A romániai közoktatás finanszírozása címmel megjelent a REGIO 2008/2-es számában. [1]

2 I.1. A romániai közoktatás finanszírozása A romániai közoktatás finanszírozása az utóbbi években szorosan összefügg az oktatás decentralizációjával. A decentralizáció az Európai Uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése után került előtérbe, az addig minden területen erősen centralizált Románia is kénytelen volt megbarátkozni az EU-ban már hosszú ideje működő gyakorlattal, amelynek alapelvét a helyi közösségeket érintő döntéshozatalnak a legalsóbb szinteken történő megvalósítása jelentette. Az európai decentralizációs elvekhez való igazodás Romániában a kezdeti években csak a jogszabályozás szintjén történő megfelelést jelentette, a gyakorlatban ez kevésbé mutatkozott. Az utóbbi években azonban fokozatosan egyre több területen így az oktatásban is sor került a decentralizáció elvének alkalmazására. I.1.1. Az oktatás decentralizációja Romániában A romániai decentralizációt előbb a 2004/339-es számú törvény, 2 majd az ezt hatályon kívül helyező 2006/195-ös törvény 3 szabályozza. A kerettörvényként elfogadott jogszabály az alsóbb közigazgatási szintek által gyakorolható hatáskörök három típusát különbözteti meg: a kizárólagos hatáskörök, amelyeket vagy kizárólag a települési (municípiumi, városi és községi) közigazgatási hatóságok, vagy kizárólag a megyei közigazgatási hatóságok gyakorolnak; a megosztott hatáskörök azokra a feladatokra utalnak, amelyeket a települési vagy a megyei közigazgatási hatóságok a központi közigazgatási hatóságokkal közösen gyakorolnak; a delegált hatásköröket a központi közigazgatási hatóságok utalják át a helyi közigazgatási hatóságoknak. A második típusú, megosztott hatáskörök között találhatók a közoktatásra vonatkozó hatáskörök. Eszerint a települési közigazgatási hatóságok a központi közigazgatással közösen gyakorolják az állami közoktatással kapcsolatos hatásköröket, kivéve a speciális oktatást. Ez utóbbi szintén a megosztott hatáskörök közé tartozik, viszont a megosztás nem a települési, hanem a megyei közigazgatási hatóságok és a központi hatóságok között működik. Az oktatás decentralizációjára azonban nem csupán a decentralizációs kerettörvény fent ismertetett része vonatkozik, hanem a decemberében a kormány által elfogadott, 2007 márciusában véglegesített, A közoktatás decentralizációjának stratégiája címet viselő 2 Lege-cadru nr. 339 din 12 iulie 2004 privind descentralizarea. (Publicat în Monitorul Oficial nr. 668 din 24 iulie 2004) 3 Lege-cadru nr. 195 din 22 mai 2006 privind descentralizarea. (Publicat în Monitorul Oficial nr. 453 din 25 mai 2006) [2]

3 dokumentum is. 4 A stratégia szerint a közoktatás decentralizációja az alábbi területeket érinti: tanterv (curriculum), humán erőforrás, vezetés és igazgatás, valamint finanszírozás. Az alábbiakban az utóbbival foglalkozunk bővebben. A közoktatás-finanszírozás decentralizációja alapjaként a dokumentum az alábbi négy elvet nevezi meg: átláthatóság, méltányosság, adekvátság és előreláthatóság. E négy elv a stratégia szerint alábbi cselekvési irányvonalak révén kerül megvalósításra: i. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium nyilvános felelősséget vállal az oktatásra, mint nemzeti prioritásra nézvést. ii. Az oktatás finanszírozása egy finanszírozási képlet alapján történik, a tanulók létszámából, az oktatási szintekből és típusokból, a diákok, iskolák, közösségek sajátos szükségleteiből, valamint a humán erőforrásra vonatkozó országos prioritásokból kiindulva. iii. A pénzalapok kiutalását a döntéshozók minden szinten nyilvánosságra hozzák. iv. A pénzügyi mechanizmusok koherensek és stabilak lesznek, oly módon, hogy az érdekelt tényezőknek lehetővé tegyék a költségvetés megtervezésében, végrehajtásában és monitorizálásában való részvételt. v. A pénzügyi kiutalásokat hivatalos és nyilvános statisztikai adatokra alapozzák. vi. Az oktatásra szánt pénzalapokat az állami költségvetésből oltatási támogatás (grant) formájában osztják szét. vii. Egy központi, 1%-os tartalékalap létrehozása az egyes pénzügyi sokkhatások elkerülése/enyhítése érdekében, amelyet az Oktatási és Kutatási Minisztérium javaslata szerint osztanak szét, a minisztériumok közötti konzultációt követően. viii. A finanszírozási képletek változatainak szimulációja (tesztelése), az eredmények, hiányosságok és azok okainak ismertetése a év során, továbbá nyilvános konzultáció a finanszírozási képlet véglegesítése céljából. A decentralizációs stratégia említést tesz a közoktatás finanszírozásának forrásairól és összetevőiről. Eszerint a közoktatás finanszírozása elsősorban az alábbi négy forrásból történik: állami költségvetés, a megyei önkormányzati költségvetés, a helyi (települési) önkormányzati költségvetés, valamint az oktatási intézmények saját jövedelmei. A közoktatás finanszírozási költségei az alábbi három költségtípusból tevődnek össze: 5 4 Ministerul Educaţiei şi Cercetării: Strategia descentralizării învăţământului preuniversitar adoptatő prin Memorandum al Guvernului României în decembrie 2005 actualizare martie 2007 (Forrás: A honlap letöltésének időpontja: október A három finanszírozási típus részletesebb kifejtését lásd később, az oktatási törvény finanszírozási előírásainak ismertetése során. [3]

4 alapfinanszírozás; kiegészítő finanszírozás; kiegyenlítő finanszírozás. I.1.2. A közoktatás finanszírozásának jogi háttere Amint azt korábban említettük, a romániai oktatás működését beleértve a közoktatást is, és ezáltal nyilván finanszírozásának alapvető kereteit is az 1995/84-es számú közoktatási törvény szabályozza. A törvényt elfogadása óta többször is módosították, az oktatási reform célkitűzéseinek megfelelően. Egyik legjelentősebb módosítás-csomag a 2004/354-es számú törvény által került be az oktatási törvény szövegébe. A 2004/354-es számú törvény értelmében a közoktatási intézmények működését illetően a következő átszervezésre kerül sor: a 200 fő alatti létszámmal rendelkező iskolák, valamint a 100 fő alatti létszámmal rendelkező óvodák megszűnnek önálló jogi személyiségként működni. Ezeket újjászervezik valamely, ugyanazon fenntartó hatóság (általában önkormányzat) hatáskörében működő másik, önálló jogi személyiséggel rendelkező oktatási intézmény keretében. Kivételes esetben az önkormányzatok, az Oktatási és Kutatási Minisztérium jóváhagyásával, elfogadhatják a 200/100 tanuló/óvodás alatti létszámmal működő intézmények önálló jogi státusát. A módosított oktatási törvény (170. szakasz 1. bekezdés) rendelkezik arról is, hogy az állami közpénzekből az oktatás számára a bruttó hazai össztermék (GDP) legkevesebb 4%-át kell biztosítani, továbbá biztosítani kell a költségvetési kiutalások mértékének évenkénti növelését is, oly módon, hogy ez 2007-re elérje a GDP legkevesebb 6%-át. Az oktatási törvény értelmében az állami közoktatási intézmények fő finanszírozási forrását az állami költségvetésből az önkormányzatok számára kiutalt pénzalapok jelentik. Ezekből a pénzalapokból gondoskodnak az önkormányzatok a területi-közigazgatási vonzáskörzetükbe tartozó közoktatási intézmények fenntartásáról. A törvény szerint a finanszírozás magában foglalja az alapfinanszírozást és a kiegészítő finanszírozást. 6 Az alábbiakban ismertetjük a közoktatás költségvetését alkotó finanszírozási típusokat: Az alapfinanszírozás 7 a diáklétszámmal arányosan a standard költségeket és megkülönböztető koefficienseket jelenti, amelyek fedezik a személyzeti kiadásokat, a napi anyagi költségeket, valamint az eszközjellegű és a továbbképzési költségeket (kivéve 6 Az oktatási törvény nem tesz említést a kiegyenlítő finanszírozásról, azonban a decentralizációs stratégia ezt is megemlíti, így a másik két finanszírozási típus részletesebb ismertetésekor erre is kitérünk majd. 7 Finanţare de bază. [4]

5 közvetlenül az állami költségvetésből finanszírozott programokat). Ez biztosítja a közoktatási folyamat normális keretek közötti, az országos szabványok szerinti működését. Az alapfinanszírozást a helyi önkormányzatok költségvetéséből biztosítják, amelynek fő forrásait az állami költségvetés és a helyi költségvetésből származó egyéb jövedelmek jelentik. Az oktatási alapfinanszírozás kiszámításához alapul az egy tanulóra/óvodásra eső standard költség szolgál. Ezt minden oktatási szint, szakirány és szakterület esetében a létező tisztségek/katedrák számától, az oktatás nyelvétől, az oktatási és szakképzési folyamat minőségétől, az intézményi menedzsmenttől, az oktatás sajátosságaitól és a működési környezettől (város/falu) függően állapítja meg a Közoktatás Finanszírozásának Országos Tanácsa, 8 az Oktatási és Kutatási Minisztérium által kidolgozott és kormányhatározattal jóváhagyott módszertanban szereplő mutatók alapján. A minisztérium a mutatókat társadalmi partnerekkel és a helyi közigazgatási egységekkel konzultálva állapítja meg. Az alapfinanszírozáshoz szükséges pénzalapok kiszámításakor egy ún. finanszírozási képletet használnak, amely figyelembe veszi az egy tanulóra/óvodásra eső standard költség mellett az illető intézményben tanuló diákok/óvodások számát, valamint a különböző korrekciós tényezőket, amelyek függnek az illető térség diáksűrűségétől, a különböző hátrányok súlyosságának mértékétől és más tényezőktől. Az alapfinanszírozás természetesen annak az oktatási intézménynek jár, ahová az illető tanuló/óvodás be van iratkozva. A kiegészítő finanszírozás 9 pénzalapjait nem feltétlenül határozza meg a beiskolázott diákok száma; ezeket a szociális és az oktatási folyamathoz kapcsolódó más költségek jelentik. Ezt a helyi költségvetésből és különböző más forrásokból biztosítják; és a következő költségtípusokat tartalmazza: befektetések és általános javítások; az iskolai kollégiumok (bentlakások) és étkezdék támogatása; a diákok országos értékelésének és vizsgáinak költségei (kivéve az állami költségvetésből finanszírozott költségeket); a diákok ösztöndíjköltségei; a diákok számára nyújtandó szociális támogatások; a diákok szállításának költségei; az oktató- és kiegészítő-személyzet ingázási költségei, beleértve a törvény szerint évente hat alkalommal biztosítandó kedvezményes vasúti utazást; 8 Consiliul Naţional de Finanţare a Învăţământului Preuniversitar. 9 Finanţare coplementară. [5]

6 az oktatási intézmény alkalmazottai kötelező időszakos orvosi vizsgálatainak (ellenőrzésének) költségei (kivéve az állami költségvetésből finanszírozott költségeket); iskolai versenyek és oktatási, kulturális-művészeti, turisztikai tevékenységek költségei; nemzetközi finanszírozásból megvalósított országos programok társfinanszírozása. A kiegészítő finanszírozást a helyi költségvetésből utalják ki az oktatási intézmények számára, erre maguk az intézmények tesznek megalapozott javaslatot szükségleteik függvényében. A kiegyenlítő finanszírozás 10 pénzalapjait különböző programok alapján utalják ki, és ezek olyan forrásokat jelentenek, amelyek az alábbi tényezők által meghatározott pluszköltségeket hivatottak fedezni: a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok iskoláztatása; a rendszerből való korai kilépésre hajlamos diákoknak és fiataloknak a rendszerbe való bevonása és ott-tartása; fogyatékkal élő és szociálisan hátrányos helyzetű diákok pluszköltségei; különleges tanulási képességekkel rendelkező diákok ösztönzése; egyes alternatív oktatási programokban (Waldorf, step-by-step stb.) résztvevő diákok iskoláztatása. Az alapfinanszírozás és a kiegészítő finanszírozás összegét az oktatási intézmény igazgatója és a helyi közigazgatási egység polgármestere között megkötendő szerződés alapján folyósítják, amelyet legkevesebb 30 nappal a helyi költségvetés elfogadása után meg kell kötni. A két típusú finanszírozásnak megfelelő pénzösszegeknek szerepelniük kell a bejöveteli és kiadási költségvetésben, amit évente minden oktatási intézménynek el kell készítenie. Az iskolák szintjén a decentralizáció feltételezi a következő tényezők az iskola vezetőségének hatáskörébe történő utalását: a) a költségvetés megtervezése; b) a költségvetés végrehajtása, kivéve a beruházásokat, amelyek a helyi önkormányzat hatáskörében maradnak; c) a források bővítése az iskola saját jövedelmeiből, és ezek független felhasználása. Az oktatásfinanszírozás mechanizmusát az intézmények költségvetésének meglapozása, jóváhagyása és kiutalása sajátos törvények és módszertanok alapján valósítják meg, 10 Finanţare compensatorie. [6]

7 amelyeket az Oktatási és Kutatási Minisztérium és alárendelt szakintézményei, valamint a Közpénzügyi Minisztérium dolgozzák ki. Amint azt korábban ismertettük, a romániai közoktatásnak négy fő finanszírozási forrása van. A legjelentősebb forrást az állami költségvetésből a helyi önkormányzatok, és azok által az iskolák számára kiutalt pénzalapok képezik, ebből finanszírozzák az oktatás működésének legfontosabb kiadásait. Emellett azonban vannak kizárólag az állami, illetve megyei költségvetésből finanszírozott tevékenységek és kiadások, illetve az iskolák is rendelkezhetnek saját bevételekkel. Az alábbiakban bővebben kitérünk ezekre a költségtípusokra. Az állami költségvetésből az Oktatási Minisztériumon keresztül kerülnek finanszírozásra a következő tevékenységek: a román kormány és nemzetközi intézmények által társfinanszírozott projektek önrésze, valamint az illető projekteknek megfelelő külső hitelek részletei; a Moldva Köztársaságbeli és más külföldi diákok ösztöndíjai, valamint a külföldön tanuló román állampolgár diákok ösztöndíjai; az országos értékelések és vizsgák költségei; az oktató- és kiegészítő-személyzet továbbképzési költségei, valamint az oktatói tisztségek betöltésére szervezett versenyvizsgák költségei; a kötelező oktatás tankönyveinek költségei, valamint az anyagi nehézségekkel küzdő középiskolai tanulók tankönyveinek költségei; egyéves vagy többéves, a kormány által jóváhagyott, befektetési, modernizálási és fejlesztési programok költségei, amelyek magukban foglalják az oktatási intézmények anyagi alapjainak fejlesztését, az iskolák rehabilitációját és felszerelését; egyes országos szociális védelmi programok finanszírozási költségei; a diákok számára szervezett tantárgy- és foglakozási versenyek, műszaki-alkalmazott, tudományos, alkotó-versenyek, kulturális-művészeti versenyek és fesztiválok, iskolai sportbajnokságok és versenyek költségei, amelyek országos és nemzetközi részvétellel járnak, továbbá a nemzetközi tantárgyversenyek költségei. A felsoroltak mellett van néhány olyan költség, ami nem minden esetben közvetlenül az oktatási intézményekhez kapcsolódik, viszont finanszírozásuk szintén az állami költségvetésből, az Oktatási és Kutatási Minisztérium közvetítésével valósul meg: [7]

8 az iskolai tanfelügyelőségek, a pedagógus-testületek házai, a gyerek és diákpaloták és klubok, pszichopedagógiai központok és kabinetek, logopédiai központok, iskolai kabinetek, sport és iskolai egyesületek működési költségei; a Közoktatás Finanszírozásának Országos Tanácsa működési költségei. Szintén állami költségvetésből kerülnek finanszírozásra a diákok kedvezményes vasúti szállításából adódó költségek: ezt azonban egy másik, a Szállítási, Építkezési és Turisztikai Minisztérium költségvetéséből fedezik. A megyei önkormányzatok költségvetéséből elsősorban a speciális oktatás költségeit finanszírozzák, valamint a megyei tantárgyversenyek és iskolai versenyek megszervezéséhez szükséges költségeket. A megyei önkormányzatok a befizetett jövedelemadóból rendelkezésükre álló alapokból elkülönített további pénzösszegeket utalhatnak ki az oktatási intézmények finanszírozására. A közoktatási intézmények saját jövedelemmel is rendelkezhetnek. Ez nem csökkenti az alapfinanszírozás és a kiegészítő finanszírozás mértékét. A saját jövedelmek mellett az intézmények más forrásokból is részesülhetnek: juttatások, adományok, szponzortámogatások és adók jogi vagy magánszemélyek részéről. A fenti forrásokból szerzett összegeket teljes mértékében az illető oktatási intézmény szintjén használják fel akár a fizetésalap növelésére is, anélkül, hogy ebből az állami vagy helyi költségvetésbe be kellene fizetni, és ez befolyásolná a költségvetésből az iskolák részére kiutalandó összegeket. A felsorolt költségtípusok mellett a közoktatási intézmények és diákjaik más anyagi jellegű juttatásokban is részesülhetnek, a következőképpen: az óvodások és diákok ingyenes orvosi és pszichológiai ellátásban részesülnek az iskolai orvosi és pszichológiai rendelőkben, valamint az állami poliklinikákon és kórházi egységekben; a diákok 50%-os kedvezményben részesülnek a felszíni és földalatti helyi közlekedési eszközökön, valamint a belföldi közúti, vasúti és vízi szállítási eszközökön a naptári év teljes időszakában; az árva vagy intézetből származó gyerekek számára 100% a kedvezmény; a diákok 50%-os kedvezményben részesülnek múzeumokban, illetve az állami intézmények által szervezett koncerteken, színházi és operaelőadásokon, filmvetítéseken és más kulturális vagy sportrendezvényeken; az iskolán kívüli tudományos, technikai kulturális-művészeti és sporttevékenységek, valamint a kiváló teljesítményre képes diákok tevékenységeit, valamint az alkotó-, sport- és [8]

9 pihenőtáborokat az országos költségvetésből finanszírozzák, az Oktatási és Kutatási Minisztérium által megállapított normák alapján. I.1.3. A közoktatás finanszírozásának módszertana A részletes elméleti/jogszabályi ismertetés után megpróbáljuk gyakorlati(bb) megközelítésből is feltárni a közoktatás finanszírozását. Ezt a különböző keretjogszabályokon kívül jelenleg konkrétan két dokumentum szabályozza: a 2001/538-as kormányhatározattal elfogadott Az állami közoktatás finanszírozásának módszertani előírásai, valamint a 2004/2192-es kormányhatározattal elfogadott Az állami közoktatási intézmények finanszírozásának és szervezésének módszertani előírásai. Az első dokumentum érvényes a közoktatási intézmények többségére, míg utóbbit az ún. cölöp-megyék 11 közoktatási intézményei esetében alkalmazzák. A két említett normaszöveg mellett azonban létezik egy módszertani dokumentum is, amelyet a Közoktatás Finanszírozásának Országos Tanácsa dolgozott ki: Standard költségek, az közoktatási intézmények finanszírozási pénzalapjainak elosztási képletei és mutatói. Az alábbiakban e három dokumentumot alapul véve ismertetjük a közoktatási finanszírozás jelenleg érvényben levő módszertani vetületeit. A jelenleg érvényben levő rendelkezések mellett azonban kidolgozásra került egy új finanszírozási módszertan is, amelyet a decentralizációs stratégia szerint előbb a cölöpmegyékben, majd a többi megyében is alkalmaznak, ennek alapja pedig az ún. fejkvótarendszer, amelyről más korábban az oktatási törvény ismertetésekor is szó esett. Jóllehet ez utóbbi finanszírozási módszertannak számos vitatott eleme van, és a benne foglalt mutatók és azok értéke még egyeztetések tárgya lehet és változhat, ismertetését fontosnak tartjuk, ugyanis a most érvényben levő finanszírozási rendszerhez képest egy új koncepciót fog jelenteni, és alkalmazására valószínűleg a közeljövőben sor fog kerülni. 11 A cölöp-megyék (judeţe-pilot) azok a megyék, amelyeket a kormány jelölt színhelyül ki az oktatás decentralizációs stratégiája életbe ültetésének első, kísérleti szakaszában. Ezekben a megyékben szám szerint nyolcban sor kerül a decentralizációs stratégia alkalmazására, tesztelésére, míg az ország többi megyéjében a korábbi módszertan szerint szerveződik az oktatás. A cölöp-megyékben szerzett tapasztalatok alapján történik a decentralizációs stratégia korrigálása és véglegesítése, majd ezután kiterjesztik alkalmazását az ország összes megyéjére és közoktatási intézményére. A nyolc cölöp-megye: Brăila, Kolozs, Dolj, Hargita, Iaşi, Neamţ, Szeben és Szatmár. [9]

10 A. A közoktatás finanszírozása a gyakorlatban a jelenleg érvényben levő módszertan a). Az első ismertetett dokumentum tehát a 2001/538-as kormányhatározattal 12 elfogadott Az állami közoktatás finanszírozásának módszertani előírásai című. A dokumentum szerint 2001-től kezdődően a közoktatási intézmények finanszírozása a helyi közigazgatási hatóságok költségvetéséből történik, kivéve azokat a költségtípusokat, amelyeket továbbra is az állami költségvetésből finanszíroznak. Ez utóbbiak: a román kormány által társfinanszírozott, december 31-én már folyamatban levő reformprojektek helyi összetevője; a Moldva Köztársaság-beli diákok, és a külföldön tanuló romániai diákok ösztöndíjai; a vizsgák, versenyek és országos tantárgyversenyek megszervezése; a pedagógusok továbbképzési költségei; diákklubok, -táborok, pedagógustestület házai és tanfelügyelőségek költségei. Az alábbiakban az oktatási intézmények költségvetésének kidolgozásával, elfogadásával és alkalmazásával kapcsolatos módszertani előírásokat mutatjuk be. Az oktatási intézmények költségvetésének kidolgozása A módszertan szerint az összes önálló jogi személyiséggel rendelkező közoktatási intézménynek kötelező kidolgozni a saját költségvetését. A falusi környezetben működő, önálló jogi személyiséggel nem rendelkező iskolák költségvetését az ugyanazon területiközigazgatási egységben működő önálló iskola költségvetésébe foglalják bele. A költségvetés alapját az alábbiak képezik: a diákok/óvodások számával arányos finanszírozás, a személyzeti, tankönyv- és ösztöndíjköltségek fedezésére; kiegészítő költségek, különböző anyagi és szolgáltatási kiadásokra, valamint felújításokra. Az iskola költségvetéséhez mellékletben szükséges csatolni a költségvetésen kívüli tevékenységek kiadásait, valamint a kollégiumok és étkezdék kiadási és bevételi költségvetését. A költségvetést az oktatási intézmények vezetői dolgozzák ki különböző fizikai- és értékmutatók alapján, amelyek tükrözik az iskola reális finanszírozási szükségleteit, és szem előtt tartják az intézmény létező anyagi bázisának a maximális hatékonysággal történő kihasználását is. Ugyanakkor szem előtt kell tartaniuk azt is, hogy a költségvetési év 12 Hotărâre a Guvernului nr. 538 din 7 iunie 2001 privind aprobarea Normelor metodologice pentru finanţarea învăţământului preuniversitar de stat. (Publicat în Monitorul-Oficial nr. 329 din 19 iunie 2001). [10]

11 nem egyezik meg a tanév szerkezetével, hanem tartalmazza az egyik tanév utolsó néhány hónapját, a következő tanév első néhány hónapját és a szünidőket. Azokat a mutatókat, amelyek alapján kidolgozásra kerülnek az egyes közoktatási intézmények költségvetései, a Közoktatás Finanszírozásának Országos Tanácsa 13 dolgozza ki és terjeszti az Oktatási és Kutatási Minisztérium elé, továbbá szintén a CNFIP tesz javaslatot az egy diákra/óvodásra jutó évi átlagos irányadó költségek 14 nagyságára is, oktatási szint, szakirány és szakterület függvényében. Miután ezek az értékek a minisztérium szintjén elfogadásra kerülnek, továbbítják őket a megyei tanfelügyelőségekhez. A tanfelügyelőségek szintjén létrejön az oktatási intézmények évi átlagos költségvetésének megállapítására egy bizottság, amely a megye területén működő összes állami közoktatási intézmény esetében elemzi a beszolgáltatott adatokat diáklétszám, személyzeti, tankönyv és ösztöndíjkiadások szükségletei, majd objektív és megalapozott módon megállapítja az egy diákra/óvodásra eső éves irányadó költséget. Az oktatási intézmény szintjén a diáklétszámmal arányos finanszírozás költségvetésének kidolgozásakor a szükséges pénzösszegeket a diáklétszám, oktatási szakterület, és az egy diákra/óvodásra eső évi átlagos irányadó költség alapján számolják ki. Minden intézmény, a költségvetés kidolgozásának szakaszában az osztályok számát figyelembe vevő becsült diáklétszámmal dolgozik. A kiegészítő finanszírozás a közoktatási intézmény kiadási szükségletei alapján kerül megállapításra. Az intézmény indoklással megalapozott javaslatára a helyi önkormányzatok belefoglalják költségvetésükbe az anyagi költségeket és a különböző szolgáltatások ellenértékének költségeit, valamint a felújítási költségeket. Az állami és helyi költségvetésből származó pénzforrásokon kívül az intézmények saját, ún. költségvetésen kívüli bevételekre is szert tehetnek. Ezek a következő tevékenységekből származhatnak: termelés (iskolai műhelyek és mezőgazdasági farmok stb.) és szolgáltatás (szakképzési tevékenységek, informatika és idegennyelv-tanfolyamok stb.); magán- és jogi személyektől igényelt illetékek (felvételi vizsga díja és más vizsgadíjak; oklevelek kibocsátásának díjai, amelyet a tanfelügyelőségekkel közösen állapítanak meg; magán- és jogi személyek által igényelt tanfolyamok részvételi díjai, amelyek legkevesebb a tanfolyam megszervezésének költségeit fedezniük kell stb.); 13 Consiliul Naţional pentru Finanţarea Învăţământului Preuniversitar (CNFIP). 14 Costurile medii anuale orientative pe elev/preşcolar. [11]

12 az iskolához tartozó ingatlanok felületeinek bérbeadása, amelyekhez kötelező módon hozzáadódik ezek fenntartásának és a használt eszközöknek a költségei; magán- és jogi személyek adományai; szponzorbevételek és más bevételek. A költségvetésen kívüli tevékenységek kiadásait szintén bele kell foglalni a költségvetésbe, tételesen felsorolva. A költségvetésen kívüli tevékenységek bevételei és kiadásai közötti különbözetet az oktatási intézmények szükségleteiknek megfelelően használhatják fel, más kiadásaik fedezésére. Az oktatási intézmények költségvetésének bemutatása és elfogadása Az költségvetést első szakaszban a helyi önkormányzati költségvetés, majd az állami költségvetés tervezési szakaszában fogadják el, végleges formáját az állami költségvetés elfogadásakor nyeri el, és a helyi költségvetés elfogadása során kerül sor tényleges jóváhagyásra. Tehát az oktatási intézmény költségvetése oda-vissza megjárja ugyanazt az utat, a helyi önkormányzati költségvetéstől az állami költségvetésig, amíg végleges formájában elfogadásra kerül. Ugyanez a helyzet áll elő a költségvetés-kiigazítások esetében is. A közoktatási intézmények vezetői az általuk kidolgozott költségvetést a megfelelő indoklással kísérve bemutatják a helyi önkormányzatoknak a helyi és állami költségvetéstervezet kidolgozásának szakaszában. Az állami költségvetés kidolgozása után a megyei önkormányzatok, a közpénzügyi hatóságokkal és tanfelügyelőségekkel közösen szétosztják az egyes helyi önkormányzatoknak az állami költségvetésből számukra elkülönített pénzösszegeket, ezeken belül külön szerepelnek az oktatásfinanszírozásra jóváhagyott pénzösszegek. A helyi önkormányzatok a megyei önkormányzatokon keresztül számukra leosztott pénzösszegek alapján, a kiegészítő finanszírozáshoz szükséges pénzösszegek hozzáadása után az oktatási intézmények tudomására hozzák az elfogadott költségvetéseket. A finanszírozás során felmerülő problémák megoldására az oktatási intézmények és a megyei tanfelügyelőségek a helyi önkormányzatokkal közösen próbálnak megoldást keresni. Az oktatási intézmények költségvetésének végrehajtása Az oktatási intézmények költségvetésének megvalósításához szükséges pénzösszegeket a helyi közpénzügyi hivatalokon keresztül folyósítják. Az iskolák vezetőinek minden hónap 20. napjáig le kell tenniük igénylésüket a következő hónap költségvetési szükségleteinek fedezésére vonatkozó pénzösszegeket illetően. [12]

13 A pénzek folyósítása az oktatási intézmények részére különböző törvényes dokumentumok (fizetési jegyzék, megrendelések, szerződések stb.) alapján történik. Az oktatási intézményeknek szemeszterenként és évente beszámolót kell készíteniük a költségvetés végrehajtására vonatkozóan, amellett pedig a megyei tanfelügyelőségeket is tájékoztatják az illető szemeszterre/évre vonatkozóan a költségvetés végrehajtásának helyzetéről. A tanfelügyelőségek ezeket az adatokat összesítik és továbbítják a CNFIP-nek, amely egyrészt ellenőrzi a költségvetés végrehajtásának módját, másrészt pedig az egyes kockázati tényezőket és azok okait. Az elemzések alapján a CNFIP szemeszterenként/évente jelentést tesz az Oktatási és Kutatási Minisztériumnak, amelyben javaslatokat fogalmaz meg a közoktatás finanszírozásának és a költségvetés végrehajtásának javítása érdekében. A fent ismertetett finanszírozási módszertan összefoglalásként a tanulmány 1. sz. mellékletében egy folyamatábrát ismertetünk, amelyben az oktatási intézményeknek járó pénzalapok elosztását mutatjuk be, a 2004/354-es törvénnyel szabályozott módosítások alapján, és amely módszert az ország legtöbb oktatási intézményében alkalmazzák. b.) A második ismertetésre kerülő dokumentum a 2004/2192-es kormányhatározattal 15 elfogadott Az állami közoktatási intézmények finanszírozásának és szervezésének módszertani előírásai címet viselő módszertani szabályozás. A kormányhatározat szerint jelen módszertani előírást a pénzügyi évtől kezdődően alkalmazzák a cölöp-megyék állami közoktatási intézményeiben. A korábban ismertetetett módszertani előíráshoz képest, ez a módszertani előírás számos részletkérdést újradefiniál, kezdve az oktatási intézmények szervezési és működési keretétől, a finanszírozás forrásokon keresztül a finanszírozási rendszer egészéig. Az alábbi néhány bekezdésben azokat a fontosabb részleteket mutatjuk be, amelyek az előzőleg ismertetett módszertanhoz képest új elemeket tartalmaznak. Az oktatási intézmények gazdasági-pénzügyi és igazgatási szervezése, a humánerőforrással és a személyzet bérezésével kapcsolatos politikák A módszertani előírások első szakaszában meghatározásra kerül az állami közoktatási intézmény fogalma: ez megegyezik az oktatási törvényben is ismertetett feltételek szerint szerveződő intézménnyel, amelynek az önálló jogi személyiséghez rendelkeznie kell 200 fős diák-, illetve 100 fős óvodás-létszámmal. 16 Az intézmény vezetését a vezetőtanács látja el, 15 Hotărâre a Guvernului nr din 30 noiembrie 2004 pentru aprobarea Normelor metodologice privind finanţarea şi administrarea unităţilor de învăţământ preuniversitar de stat. (Publicat în Monitorul-Oficial nr. 66 din 19 ianuarie 2005). 16 A továbbiakban, jelen módszertani előírások ismertetése során az oktatási intézmény (vagy iskola/óvoda) megnevezést a 200/100 fős létszámkeretet elérő, tehát önálló jogi személyiséggel rendelkező intézményekre [13]

14 amelynek elnöke az intézmény igazgatója, ő tölti be a végrehajtó vezetői tisztséget is. Az iskola vezetőtanácsának tagjai: iskolaigazgató, a helyettes iskolaigazgató, a helyi önkormányzat képviselője, a polgármester képviselője, a szülők képviselője, 1 5 pedagógus, a helyi gazdasági társaságok képviselője és egy felső tagozatos diákképviselő. Ilyenképpen az intézmény nagyságától függően az igazgatótanács 9 15 tagú lehet. Az iskola vezetését összehangoló igazgató 4 éves menedzseri szerződés alapján végzi munkáját, amelyet a megyei tanfelügyelőség köt meg vele. Az iskola vezetőtanácsa több hatáskörrel is rendelkezik. Ezek közül az alábbiak kapcsolódnak közvetlenül az iskola költségvetéséhez és finanszírozásához: az éves beiskolázási, tisztségjegyzék- és költségvetési tervek láttamozása; az iskolaigazgató által az éves költségvetés kiigazítására megfogalmazott javaslatok láttamozása; az éves költségvetés-kiigazítás során az alapfinanszírozásra kiutalt pénzösszegek kiadási tételek szerinti elosztásának jóváhagyása, az igazgató javaslatára. A vezetőtanácshoz hasonlóan, az oktatási intézmény vezetője is rendelkezik az iskola finanszírozásával és költségvetésével kapcsolatos hatáskörökkel. Ezek a következők: kidolgozza az intézmény éves beiskolázási és költségvetési tervezeteit; biztosítja az iskola vagyonának védelmét és az azzal történő megfelelő gazdálkodást; javaslatot tesz az igazgatótanácsnak az év folyamán szükségessé váló költségvetési kiigazításokra, a globális arányos finanszírozás vagy a kiegészítő finanszírozás bevételeinek/kiadásainak csökkenése/növekedése következtében; felel a fő hitelutalványozó 17 itt az iskola finanszírozását biztosító intézményekről van szó előtt az iskola pénzügyi menedzsmentjének végrehajtásáról. Mind a vezetőtanács, mind az iskolaigazgató többi általunk nem ismertetett hatáskörei általában igazgatási és humánerőforrás-menedzsmenttel kapcsolatos kérdésekre vonatkoznak. Az iskola finanszírozásával szorosan összefüggő kérdés a pedagógusok és a kisegítőszemélyzet bérezése. Ez képezi ugyanis az iskola költségvetésének legjelentősebb részét. Az oktató és kisegítő-személyzet bérjegyzékét az intézmény igazgatóhelyettese állítja össze, az iskolaigazgató, illetve az igazgatótanács láttamozza, majd a megyei tanfelügyelőség feladata annak jóváhagyása. vonatkoztatjuk. Amennyiben önálló jogi személyiséggel nem rendelkező intézményekre vonatkozó előírást ismertetünk, arra külön felhívjuk a figyelmet. 17 Ordonator principal de credite. [14]

15 Az oktatószemélyzet alkalmazása az iskola vezetőtanácsának hatáskörébe tartozik, azonban a bérezést az 1997/128-as számú, módosított, az oktatószemélyzet jogállásáról szóló törvény szabályozza, tehát központi szintű rendelkezésről van szó. Az oktatási intézmények finanszírozási forrásai, a finanszírozási rendszer és az elosztási mutatók, valamint a közoktatás finanszírozásában szerepet vállaló szaktanácsadó testületek Amint azt korábban már említettük, az oktatási intézmények két fő finanszírozási forrása az állami költségvetés és a helyi önkormányzatok költségvetése. Emellett az oktatási intézményeknek lehetnek saját bevételi forrásai is. A két fő költségvetési forrásból finanszírozott tevékenységek eloszlása megegyezik az oktatási törvényben szabályozottakkal. Szintén az oktatási törvény megfelelő rendelkezéseinek ismertetésekor mutattuk be, hogy a különböző forrásokból származó pénzösszegek mire költhetők el, az alapfinanszírozás és a kiegészítő finanszírozás körébe mely tevékenységek tartoznak. Ezek újbóli ismertetését nem tartjuk szükségesnek. Az alapfinanszírozásra kiutalt pénzösszegekkel az oktatási intézmény igazgatója gazdálkodik. Amennyiben az iskolának az alapfinanszírozási költségvetés egyes területein megtakarításokat sikerül megvalósítani, azok az iskola vezetőtanácsa és a helyi önkormányzat jóváhagyásával az alapfinanszírozás más területeire is elkölthetők. Ezek a megtakarítások nem befolyásolják az oktatási intézménynek jogosan járó többi költségvetési források kiutalását, tehát az iskola ilyen esetekben nem részesül kevesebb támogatásban. A kiegészítő finanszírozás az oktatási intézmények javaslatára, saját szükségleteiknek megfelelően történik, a szükséges pénzösszegeket a különböző finanszírozó intézmények állam, helyi önkormányzat, gazdasági társaságok igazoló dokumentumok alapján utalják ki. A közoktatásnak szánt pénzalapok elosztása különböző mutatók alapján történik, amelyeket az egyes finanszírozási szinteken alkalmaznak. Három ilyen szintről beszélhetünk: i. Központi szint Ezen a szinten költségvetési törvény révén az oktatás alapfinanszírozására a megyéknek elkülönített pénzösszegeket az alábbi mutatók szerint osztják el: diáklétszám oktatási szintenként és profilonként, városi/falusi környezet szerint; egy városi gimnáziumi diákra eső standard költség; korrekciós koefficiensek oktatási szintenként és profilonként, városi/falusi környezet szerint. ii. Megyei szint [15]

16 A megyei önkormányzatok továbbosztják a helyi önkormányzatoknak az állami költségvetésből kiutalt pénzösszegeket, kiegészítve ezt a jövedelemadókból elkülönített egyéb pénzösszegekkel. Az elosztásnál alkalmazott mutatók, a három korábbi a központi szint esetében ismertetett mutatón kívül a következők: a törvény által előírt létszámnál kevesebb diákkal/óvodással működő intézmények hányada; a más nemzetiségekhez tartozó és az osztálylétszámot befolyásoló diákok/óvodások száma. A jövedelemadókból származó pénzösszegeket a hátrányos helyzetű vidékek önkormányzatai és/vagy azok az önkormányzatok kapják meg, amelyek vonzáskörzetében más településekről származó diákokat beiskoláztató középiskolák működnek. iii. Helyi szint A helyi önkormányzatok a vonzáskörzetükben működő közoktatási intézmények finanszírozását szintén különböző mutatók alapján állapítják meg. Ezek közül az első három megegyezik a központi és megyei szint esetében is alkalmazott első három mutatóval, nyilván az intézmények szintjére vonatkoztatva. Emellett az alábbi mutatók kerülnek alkalmazásra: az egy osztály megalakítását lehetővé tevő diákok száma, kizárólag demográfiai okoktól befolyásolva; az oktatási intézményben beiskolázott más nemzetiségű diákok száma; a helyi önkormányzatok saját bevételeinek mértéke és ebből az oktatásra kiutalható támogatások aránya. A felsorolt mutatók mellett a helyi önkormányzatok határozat révén jóváhagyott kiegészítő pénzalapokat juttathatnak olyan oktatási intézményeknek, amelyek sajátos oktatási követelményekkel rendelkező diákokat iskoláztatnak, vagy kiemelkedő oktatási teljesítményt nyújtanak. A pénzalapoknak az oktatási intézmények közötti elosztásánál a helyi önkormányzat figyelembe veszi az intézmények által benyújtott költségvetési tervezetek nagyságát is. Az alapfinanszírozást alkotó, a felsorolt mutatók alapján kiszámított pénzösszegek mellett az önkormányzatoknak a kiegészítő finanszírozást is biztosítaniuk kell az intézményeknek. A közoktatási intézmények finanszírozását megalapozó döntésekben, az egyes szinteken különböző szaktestületek vesznek részt. Országos szinten a Közoktatás Finanszírozásának Országos Tanácsa (CNFIP), amely az egy diákra eső standard költség finanszírozási mutató értékére tesz javaslatot az Oktatási és Kutatási Minisztériumnak. Emellett megyei szinteken és [16]

17 helyi szinteken is léteznek ún. oktatásfinanszírozási bizottságok, amelyek feladata az önkormányzatok illetve az oktatási intézmények által benyújtott adatok elemzése, valamint javaslattétel a megyei és helyi szintű oktatás-finanszírozási mutatók értékére vonatkozóan. Az oktatási intézmények költségvetésének szerkezete és a költségek megalapozása Az oktatási intézmények költségvetésének összeállításakor több az előzőekben, az egyes finanszírozási szintek esetében már részben ismertetett mutatót szükséges figyelembe venni. Ezeket az alábbiakban soroljuk fel: diáklétszám oktatási szintenként és profilonként; egy városi gimnáziumi diákra eső standard költség; korrekciós koefficiensek oktatási szintenként és profilonként, városi/falusi környezet szerint, ez utóbbi esetében figyelembe véve, hogy hol működik az intézmény; az egy osztály megalakítását lehetővé tevő diákok száma, kizárólag demográfiai okoktól befolyásolva; a más nemzetiségekhez tartozó diákok/óvodások hányada; az anyagi kiadások fedezésére szükséges pénzösszeg nagysága, amelyet az iskola anyagi bázisának sajátosságai alapján az iskolaépületek/oktatási felületek szórása és nagysága, történelmi műemlékek stb. számolnak ki. Az oktatási intézmények vezetősége az iskola reális szükségleteit figyelembe véve, fizikai és értékmutatók alapján megindokolja az iskola költségigényeit. A iskola költségvetésének kidolgozására a helyi és az állami költségvetés kidolgozásának szakaszában kerül sor, véglegessé azok elfogadása után válik. A költségvetés mellékleteiben fel kell tüntetni az iskola saját bevételeiből származó pénzösszegek nagyságát, valamint a kollégiumok és étkezdék bevételi és kiadási költségeit. Az oktatási intézmények saját jövedelmei ugyanazokból a forrásokból származhatnak, mint amelyeket a korábban ismertetett, az 2001/538-as kormányhatározattal elfogadott módszertan is meghatározott, és felhasználásuk is hasonlóképpen történik. A közoktatási intézmények költségvetésének elfogadása és végrehajtása A költségvetés elfogadásának folyamata a cölöp-megyékben működő iskolák esetében is nagymértékben megegyezik a többi megyében működő intézmény költségvetésének elfogadásával. Ebben az esetben is a végigjárt út az oktatási intézményektől az állami költségvetésig és vissza, érintve közben a helyi és megyei költségvetés szintjét is. Az intézmények végleges költségvetése tehát az állami költségvetésben az oktatás számára elkülönített pénzalapoknak a megyei szinten történő elosztásából amikhez hozzájönnek még [17]

18 a jövedelemadókból származó pénzalapok, majd ezeknek a helyi önkormányzat által történő elosztásából tevődik össze. Az oktatási intézmények költségvetését tehát a helyi önkormányzatok véglegesítik, és ezt hozzák az intézmények, valamint azon közpénzügyi hatóságok tudomására, amelyek hatáskörében működnek az intézmények. Elfogadása után az oktatási intézmény költségvetése jelenti azt a dokumentumot, amely alapján és az érvényben levő finanszírozási gyakorlatnak megfelelően biztosítják az intézmények különböző költségeinek fedezését. A költségvetés végrehajtása az a) pontban ismertetett módszertan gyakorlata alapján történik a cölöp-megyékben működő oktatási intézmények esetében is. Létezik viszont egy új rendelkezés, ami a korábbi módszertanban nem volt megtalálható; ez a pénzalapok felhasználásnak átláthatóságára vonatkozik. Eszerint az oktatási intézmények igazgatói kötelesek nyilvánosságra hozni az elfogadott költségvetést, egyértelművé téve az egyes finanszírozási forrásokból állami költségvetés, helyi költségvetés, saját bevételek származó pénzösszegek bevételi mutatóinak mértékét, valamint a költségek rendeltetését. Hasonlóképpen az önkormányzatnak is kötelessége nyilvánosságra hozni a közpénzügyi hatóságoknak történő továbbítás után a helyi oktatás finanszírozásának szemeszterenkénti és éves helyzetjelentését. Az előző módszertani dokumentum ismertetéséhez hasonlóan, ezt a finanszírozási folyamatot is egy ábrában szeretnénk összegezni, amelyben az cölöp-megyékben működő oktatási intézményeknek járó pénzalapok elosztását mutatjuk be. Az ábra a 2. sz. mellékletben található. c.) A harmadik dokumentum a CNFIP által kidolgozott Standard költségek, az közoktatási intézmények finanszírozási pénzalapjainak elosztási képletei és mutatói 18 című. A dokumentum két fejezetben tárgyalja a közoktatás finanszírozását: I. A standard költségek kiszámítási módszertana és nagysága, II. Az állami közoktatási intézmények finanszírozásához szükséges pénzalapok kiszámítási és elosztási modelljei. Az I. fejezet tartalmaz két bevezető alfejezetet, amelyekben a közoktatás finanszírozásának a különböző jogszabályokban elsősorban az oktatási törvényben szereplő rendelkezéseit foglalják össze, kiemelt hangsúlyt fordítva a finanszírozási forrásokra és a finanszírozási típusokra (alap és kiegészítő finanszírozás). Ezeket a rendelkezéseket 18 CNFIP: Costuri standard, formula şi indicatorii de alocare a fondurilor pentru finanţarea unităţilor de învăţământ preuniversitar. Februarie, (Forrás: A honlap letöltésének időpontja: január 18. [18]

19 tanulmányunk korábbi részeiben részletesen ismertettük, így megismétlésüket nem tartjuk indokoltnak. Amivel foglalkozni kívánunk, az a dokumentum következő alfejezetében tárgyalt standard költség, mint az alapfinanszírozáshoz szükséges pénzösszegek megalapozásához szolgáló mutató. Az egy diákra eső standard költség meghatározása a CNFIP hatásköre, a minisztérium által kidolgozott módszertan alapján. A standard költség mértékét, valamint az alapfinanszírozással járó különböző költségkategóriák mértékét, a humán- és az anyagi erőforrások fizikai költségmutatói befolyásolják. Ezek a mutatók: az osztálylétszám, az egy osztályra jutó pedagógusi normák száma, a pedagógusok bérének mértéke, amit a villamos- és hőenergia költségnormái, valamint az oktatási-nevelési folyamat megfelelő lebonyolításához szükséges anyagi és szolgáltatás-költségek befolyásolnak. Az egy diákra eső standard költség egy hiteles mintamérték (etalon), és egy városi vagy falusi környezetben működő iskola valamely oktatási szintjének valamely szakterületén tanuló diákra jutó arányos finanszírozáshoz szükséges pénzösszegre vonatkozik. 19 Ebből következnek az alábbi megállapítások: i. A standard költség nem egységes költséget jelent minden oktatási kategória esetében, hanem nagysága a következők függvényében különböző lehet: az oktatási szint: óvodai, elemi iskolai, gimnáziumi, líceumi/alsó középfokú, felső középfokú és posztliceális; szakirányok: elméleti, műszaki, vokacionális; szakterület: elméleti oktatás reál, humán; szakoktatás szolgáltatások, anyagi erőforrások és környezetvédelem, műszaki; vokacionális oktatás művészeti, pedagógiai, testnevelési és sport, teológiai, katonai. környezet: városi vagy falusi. ii. Az esetek többségében az egy diákra eső standard költség nem egyezik meg az egy oktatási intézményben a diákok alapfinanszírozására szükséges pénzösszeg nagyságával. Ezt legalább két ok befolyásolja: a standard költség egy adott diáklétszámmal, osztályszámmal és osztálylétszámmal, az egy diákra jutó adott felülettel rendelkező ún. etalon iskolára vonatkozik. A valóságban pedig egy adott iskola a standardtól eltérő számú diáklétszámmal, különböző felületekkel és egy adott felszereltségi szinttel rendelkezhet; 19 A standard költség oktatási szint, szakterület és oktatási környezet szerinti mértékeit, valamint a hiteles mintamértéknek (etalonnak) tekintett szinttől való eltérést lásd a 3. sz. mellékletben. [19]

20 az egy diákra jutó személyzeti költségek eltérhetnek a standardtól, a pedagógusok képzettségi szintjétől, munkaviszonyának hosszától (régiségétől) és az egy pedagógusra jutó diákszámtól függően. iii. Az oktatási intézmények által a standard költség alapján kiszámolt pénzalapszükséglet nagyobb, egyenlő vagy kisebb lehet, mint az állami és önkormányzati költségvetésekből kiutalható összegek. Ez is több tényező függvénye: a GDP nagysága; az állami költségvetésbe és helyi költségvetésekbe befolyt jövedelmek nagysága; a GDP-ből az oktatásra jutó százalék; az oktatásban alkalmazott bérezési és befektetési politikák; az egyes helyi közösségek gazdasági potenciálja közötti különbségek; annak képessége, hogy külső erőforrásokat és gazdasági társaságok támogatását vonják be az oktatás finanszírozásába. Az utóbbi években az állami és helyi költségvetések oktatásfinanszírozási lehetőségei kisebbek voltak, mint a standard költség alapján meghatározott alapfinanszírozási szükséglet. Ezt a különbséget a standard költség és az egy diákra jutó történelmi költség közötti viszony igazolja: a CNFIP elemzései bebizonyították, hogy a történelmi költségek mértéke szisztematikusan 15 25%-kal alacsonyabb volt az oktatási szinttől és intézmény szakirányától, az oktatási környezettől, a demográfiai tényezőktől, az oktatási intézmények szórásától függően. A fenti megállapítások alapján a CNFIP módszertani dokumentuma a következő következtetésekre jut az egy diákra jutó standard költség nevű mutató tartalmával és céljával kapcsolatosan: i. A standard költség nem lehet egyetlen kritériuma az oktatási intézményeknek járó pénzalapok elosztásának. Az elosztás egy képlet alapján történik, amely a standard költség mellett figyelembe vesz más korrekciós tényezőket is, valamint az oktatási intézmények történelmi költségeit és a helyi önkormányzatoktól az oktatásra kiutalt pénzösszegeket is. ii. Az, hogy ezek a tényezők mekkora eltérést tesznek szükségessé az egy diákra jutó standard költség értékéhez viszonyítva, nagyon különböző a földrajzi és közigazgatási régiónként, de akár az egy településen működő oktatási intézmények esetében is. Ezekben az esetekben a standard költséghez mért korrekciókat nem lehet központilag meghatározott mutatók alapján elvégezni, hanem szükség van egy helyszínen végzett elemzésre, amely vagy a helyi, vagy a megyei önkormányzat feladata. [20]