Az interkulturális kompetenciák azonosítása Az Intercultool projekt keretében végzett kutatás összefoglalója

Átírás

1 Az interkulturális kompetenciák azonosítása Az Intercultool projekt keretében végzett kutatás összefoglalója A kutatási beszámolót készítette: a Luminica Ltd. részérıl Várhegyi Vera és Stéphanie Nann az Intercultool Projekt számára A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre. A jelen kiadvány [közlemény] kizárólag a szerzık véleményét tükrözi. A Bizottság nem tehetı felelıssé a kiadványban megjelenített információk bármilyen felhasználásáért.

2 Tartalomjegyzék Az interkulturális kompetenciák azonosítása az Intercultool projekt második fázisáról szóló beszámoló...hiba! A könyvjelzı nem létezik. Táblázatok Bevezetés az interkulturális kompetenciákba A kompetencia megközelítése Individualizmus: kettın áll a vásár és akár még többön is! Hogyan mérjük, hogy mi számít kompetens interakciónak? Az interkulturalitás megközelítése Az univerzalista Szkülla és a partikularista Kharübdisz között Miért fontos a kultúra? A kulturális különbségek meghatározása és skálája Mi teszi különlegessé az interkulturális interakciót? Felsı szegmens: a felépítés...9 A sokféleség közvetlen hatásai: a különbségek manifesztációja...9 Közvetett hatások: identitásdinamika...9 Az interakciós partnerek interkulturális kompetenciái...10 Háttér-kontextus Középsı szegmens: a folyamat Alsó szegmens: kimenetelek Módszerek Résztvevık Az interjú mátrixa Adatfeldolgozás Adatelemzés Eredmények Érintkezés a kulturális sokszínőséggel Az interkulturalitás és a kulturális sokszínőség reprezentációi Az interkulturális folyamat nehézségei és azon kompetenciák, amelyek segítségével ezen problémák legyızhetık Tartalom tartalommal kapcsolatos nehézségek Az interkulturális interakció folyamatai és a velük járó nehézségek...20 Az érzelmekkel kapcsolatos nehézségek az interkulturális folyamatban...20 A viselkedéssel összefüggı nehézségek: az interakció negociációja...21 A kognitív komponens...24 Én és identitás Nemzeti különbségek Szakterületek közötti különbségek A modell tárgyalása Az interkulturális kompetenciák modellje...29 A kommunikáció általános folyamataira való összpontosítás...29 Funkcionális felosztás: az affektív, a viselkedési és a kognitív szint...29 Az én és az identitás központi szerepe A modell elemei Affektus: érzelmek kezelése Viselkedés: az interakció negociációja A kognitív komponens Én és identitás Következtetések Függelék

3 A bezáródás iránti igény skálája Hivatkozások...41 Táblázatok 1. táblázat: Mintavétel táblázat: Útmutatás a szövegelemzéshez táblázat: Útmutatás a kivonatok elkészítéséhez táblázat: A sokszínőséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatok szektoronként táblázat: A sokszínőséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatok országonként táblázat: Létezı eljárásmódok / gyakorlatok százalékos aránya szektoronként táblázat: Létezı eljárásmódok / gyakorlatok százalékos aránya országonként táblázat: A sokszínőség által befolyásolt tényezık említéseinek száma táblázat: Azon válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek táblázat: Válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek táblázat: A nehézséget jelentı területek táblázat: Az affektív komponens tényezıi táblázat: Az interakciós komponens tényezıi táblázat: A kognitív komponens tényezıi táblázat: Az identitás-komponens tényezıi táblázat: Válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek táblázat: Szakterületek közötti különbségek táblázat: Különbségek a mobilitás vagy nem-mobilitás kritériumának megfelelıen táblázat: Az interkulturális kompetenciák dimenziói

4 1. Bevezetés az interkulturális kompetenciákba Az interkulturális kompetenciák kutatása az 1950-es években kezdıdött, a külföldre települt nyugatiak és a Békehadtest önkénteseinek tapasztalataira építkezve. A kérdések fıként a külföldön gyakran a nyugati világon kívül élı nyugatiak kulturális adaptációjára, alkalmazkodására, illetve beilleszkedésére vonatkoztak. Ebben az összefüggésben Oberg 1954-ben megalkotja a kultúrsokk kifejezést, amellyel azt a gyakran drámai folyamatot jellemzi, amelynek során megtanuljuk kezelni az új kulturális környezetet. Fontos elmozdulás történik a kutatások terén, amikor azon migránsok felé fordul a figyelem, akik Európába vagy Észak-Amerikába érkeznek azzal a céllal, hogy ott is maradjanak. Ennek nyomán kialakul az érdeklıdés az akkulturációs folyamatok és a bikulturális kompetencia iránt: hogyan változik a kulturális identitás, hogyan válik lehetségessé a migránsok számára, hogy több (idınként egymásnak ellentmondó) kulturális referenciarendszert kezeljenek egyszerre? Ennél is érdekesebb azonban a tudományos érdeklıdés közelmúltban bekövetkezett változása. Ez az új kutatási irány, az interkulturális kompetencia fıirányként való kijelölése, amely most már nemcsak a (rövid vagy hosszú távra érkezı) migránsokat vizsgálja, hanem a társadalom egészét, felismerve, hogy a mai világ globalizálódott, társadalmai pedig egyre inkább multikulturálisak. Ily módon az interkulturális kompetencia a kulcskompetenciák egyikévé válik még akkor is, ha nem hagyjuk el szülıhazánkat. Ezt a változást jelzi az OECD DESECO projektje, amely a heterogén csoportokban történı együttmőködést a három kulcskompetencia-terület egyikeként azonosítja. A jelen kutatás az interkulturális kompetencia ilyen, a fıáramba tartozó megközelítésén alapszik. Véleményünk szerint az interkulturális kompetencia elsajátítása nem a bevándorlók és általában a migránsok kizárólagos feladata. Egyre több szakembernek van rá szüksége napi munkája során, még akkor is, ha ık maguk nem dolgoznak külföldi megbízók számára, mivel a munkaerı, az ügyfelek és az egyéb érintettek egy egyre sokszínőbb társadalmat képviselnek. Ennek a sokféleségnek az észre nem vétele, illetve tudatunkból való kizárása olyan jellegő vakságot eredményez, amely lehet, hogy megfelel az univerzalista, politikailag korrekt diskurzusnak, ám így elmulasztjuk azt a lehetıséget, hogy a sokszínőségbıl tanuljunk, illetve hogy általa elınyökre tegyünk szert. 4

5 2. A kompetencia megközelítése A kutatók gyakran megkérdıjelezik az interkulturális kompetenciák fogalmát. Ogay áttekintésében azt állítja, hogy a kompetencia fogalmát annak pontos tudományos meghatározása nélkül fogadták el, valamint anélkül, hogy végiggondolták volna azon elıfeltételezéseket, amelyeket ez a megközelítés maga után von olyan elıfeltételezéseket, amelyek gyakran ellentétben állnak az interkulturalitás dinamikájával. Ezek közül a legkritikusabb valószínőleg az individualizmusra helyezett hangsúly, valamint az az elképzelés, hogy a kompetens interakció a priori meghatározható Individualizmus: kettın áll a vásár és akár még többön is! Az interkulturális kompetenciák vizsgálata valóban az egyén képességei és készségei iránti érdeklıdésen alapszik, amely látszólag a kontextus és a szituáció szerepének alábecsülését, valamint az egyén interakcióban betöltött szerepének és cselekvıképességének túlbecsülését vonja maga után. Így például ugyanaz a külföldre települt személy nagyon különbözı tapasztalatokat szerezhet két megbízatás alkalmával. Számos barátja lehet a befogadó társadalomból az egyik országban, és egy sem a másikban. Könnyőnek találhatja az interakciót az egyik helyi lakossal, de a másikkal nem. Valójában az interakció eredménye elsısorban közös tevékenység eredménye, amelyet nem lehet kizárólag egy oldalról megérteni vagy értékelni. Ezen túlmenıen több olyan tényezı is van az interakciós partnerek képességein kívül, amely az interakció kimenetelét befolyásolja: a szituáció újszerősége, a résztvevık közötti történelmi / hatalmi viszonyok, a társadalmi helyzet különbözıségei, az idızítés, a helyszín, az interakció oka stb. Amennyiben az egyéni különbségekre összpontosítunk, szem elıl téveszthetjük a kontextus fontosságát. Ugyanakkor az egyének nem értelmezıdnek teljesen újra minden egyes interakció során, és többnyire nem tiszta lappal indulnak, hanem az interakcióba magukkal hozzák a már meglévı készségeiket, kompetenciáikat, elvárásaikat stb., és ez a magunkkal hozott csomag nagy szerepet játszik abban, hogy meghatározza az egyén szubjektív élményeit a találkozással kapcsolatban Hogyan mérjük, hogy mi számít kompetens interakciónak? Úgy tőnik, hogy az interkulturális kompetencia konceptualizálása olyan végállapotok azonosítását kívánja meg, amelyek referenciaként szolgálhatnak a kompetencia fogalma számára. Így például az interkulturális kommunikáció korai definíciói a kompetenciát a kommunikáció hatékonyságával azonosították. De hogyan lehetséges a kommunikáció sikerének vagy sikertelenségének meghatározása? Mint fentebb kifejtettük, az interakció kimenetelét lehetetlen egy oldalról megítélni. A késıbbi definíciók is figyelembe vették, hogy a kompetencia csupán olyasfajta társadalmi megítélés lehet, amely minden fél részérıl értékelés lefolytatását kívánja meg. Eszerint a kibıvített konceptualizáció szerint egy interkulturálisan kompetens személy olyan módon valósítja meg célkitőzéseit, amely megfelel a kontextusnak és a kapcsolatoknak. Hasonló elgondolást javasol Cohen-Emerique, aki egy kanadai negociációs sémát vesz át, amelynek lényege a célkitőzések maximumának megvalósítása oly módon, hogy az minimálisan veszélyeztesse az érintettek identitását. Ezek a konceptualizálások, bár elméletileg teljesebbek, igen nehezen operacionalizálhatóak, mivel mozgó célpontokat feltételeznek: folyamatosan változó kommunikációs célkitőzéseket, amelyeket lehetetlen megragadni. Így például néhány esetben 5

6 a kompetens viselkedés az asszertivitás megnyilvánulása lenne, míg más esetekben az asszertív énbemutatásról való lemondásként jelenne meg. Az ezzel kapcsolatosan felmerülı problémák leegyszerősítésének egyik módja, ha a hangsúlyt a kommunikáció sikeres kimenetelének kritériumairól a folyamatra helyezzük át. Kutatócsoportunk ezt a megközelítést fogadta el. Továbbá annak érdekében, hogy elkerüljük annak szükségszerőségét, hogy a priori definiáljuk a sikeres interakciós folyamatot, kiindulási pontul a kompetenciák igényorientált megközelítését választottuk, amelyet az OECD DeSeCo projektje javasol. Ebben az összefüggésben a hangsúly nem az elıre meghatározott végállapotokon vagy tulajdonságokon van, hanem azokon az igényeken amelyekkel az egyének társadalmi vagy szakmai életük során találkoznak. A kulcskompetenciákat nem az arra vonatkozó önkényes döntések határozzák meg, hogy mely személyes tulajdonságok és kognitív képességek a kívánatosak, hanem a sikeres élet és a jól mőködı társadalom szempontjából szükséges pszichoszociális elıfeltételek gondos mérlegelése alakítja ki. Ez az igényorientált megközelítés azt a kérdést teszi fel, hogy mire van szükségük az egyéneknek ahhoz, hogy megfelelıen mőködjenek a társadalomban. (DeSeCo 2003) Ennek megfelelıen kiinduló definíciónkban az interkulturális kompetenciát úgy definiáljuk mint azt a képességet, hogy különbözı pszichoszociális erıforrások (tudás, készségek, érzelmek stb.) mozgósítsunk annak érdekében, hogy megfeleljünk az adott interkulturális szituációknak. Feladatunk az volt, hogy feltérképezzük ezeket az interkulturális szituációkat annak érdekében, hogy megértsük, a kapcsolódó folyamatok milyen típusú igényeket foglalnak magukban. 3. Az interkulturalitás megközelítése 3.1. Az univerzalista Szkülla és a partikularista Kharübdisz között Az interkulturális kompetenciák és általában az interkulturális viszonyok területén végzett bármely vizsgálódás gyakran arra kényszerül, hogy igazolja kérdés-felvetéseit és feltételezéseit az univerzalista diskurzussal szemben, amely tagadni próbálja a kulturális különbségek minden következményét és megnyilvánulását. Ezt az univerzalista diskurzust nagyszerően illusztrálja egy partnerintézménynek a válaszadók megjegyzéseirıl készített összefoglalója: általában véve a legtöbben úgy vélekednek, hogy nem kellene a kulturális különbségek függvényében gondolkodnunk. Úgy érzik, hogy mindannyian emberek vagyunk, és így kell tekintenünk egymásra. Naiv formájában az univerzalista diskurzust az a félelem táplálja, hogy ha elismerjük a kulturális különbségeket, akkor ezzel veszélyeztetjük az egyes egyéneknek azt a jogát, hogy az általános emberiséghez tartozzanak, megsértve ezzel az egyenlıséget. Gyakran ahogy a fenti megjegyzésben is az univerzalista diskurzus mélyen gyökerezı etnocentrizmusról tesz tanúbizonyságot: ha látjuk mások kulturális különbözıségét, többé nem vagyunk képesek embernek látni ıket. Azon egyének vagy akár államok, akik, ill. amelyek magukévá teszik ezt a diskurzust, azt hiszik, hogy érdemes feláldozni a különbözıséghez való jogot az egyenlıséghez való jogért, ám az egyenlıséget összetévesztik az egyformasággal. Nem veszik észre, hogy a formális egyenlıség állapotában a kulturális különbségek tényleges egyenlıtlenséghez vezethetnek. Továbbá azzal, hogy akadályozzák a különbségek formáinak és megnyilvánulásainak vizsgálatát, egyúttal lemondanak arról, hogy elemezzék és elhárítsák 6

7 a diszkrimináció és az egyenlıtlenség létezı formáit, arról nem is beszélve, hogy ily módon nem képesek hasznukra fordítani a sokféleséget. Az univerzalista diskurzus részben úgy maradt talpon mint az ellenkezı álláspontra adott válaszreakció. Ez az ellenpont a kulturális partikularizmus, amely szerint a kultúrák és kulturális csoportok rájuk jellemzı sajátságokkal rendelkeznek. A partikularista nézıpont szélsıséges formája az egyén viselkedését és cselekedeteit kizárólag a kultúrával magyarázza, és figyelmen kívül hagy minden személyes és szituációs tényezıt, ami gyakran attribúciós tévedésekhez vezet. A partikularista álláspont azt kockáztatja, hogy esszencializálja a kultúra fogalmát, azaz statikusnak és zártnak ábrázolja, határozott megfeleléseket feltételez a kulturális mintázatok és a kulturális csoportok között, figyelmen kívül hagyva a kultúra inherens változatosságát és a más kultúrák hatásaira való nyitottságot. Egy másik veszély a gazdasági, politikai, társadalmi, illetve egyéb tényezıkben gyökerezı problémák etnicizálása avagy kulturalizációja, ami eltereli a figyelmet a probléma valós okairól és a sztereotípiák megtestesítéséhez, illetve egyes csoportok diszkriminációjához vezethet. Hogyan kerülheti el az interkulturális megközelítés az univerzalizmus Szkülláját és a partikularizmus Kharübdiszét? Az elsı lépés, hogy szétválasszuk a morális diskurzust ( hogyan kellene egymásra tekintenünk ) és azt a nézetet, hogy léteznek-e vagy sem kulturális különbségek. Az interkulturális megközelítésnek a kulturális variációk skálájának világos, tudományosan megalapozott és folyamatosan naprakészen tartott koncepcióján kell alapulnia. Számos diszciplína szolgálja ezt az erıfeszítést, különösképpen a kulturális antropológia és a kultúraközi pszichológia, amelyek igen különbözı tudományos metodológiát alkalmaznak. A második lépés a kulturális minták és a kulturális csoportok közötti kapcsolat denaturalizációja. Ez lehetıvé teszi, hogy a kutatást az adott kulturális jelenségre összpontosítsuk (pl. gondolkodásmód), nem pedig az adott csoportra (pl. tudjuk, hogyan gondolkodnak a franciák ). A kulturális minták és a kulturális csoportok közötti bármely kapcsolat valójában statisztikai tendencia: olyan korreláció, amely sohasem teljes. Egy kulturális minta sem egy adott csoport vagy a csoportba született egyén veleszületett vagy inherens tulajdonsága. A szocializációs folyamatok állandóan változó társadalmi kontextusban zajlanak, amely átjárható az új kulturális hatások és személyes újraértelmezések számára. Végül pedig elmondható, hogy az interkulturális interakciók lényegileg nem különböznek az intrakultuális interakcióktól. Tulajdonképpen ugyanannak a kontinuumnak két végpontját képezik, amely végpontok az interakció résztvevıi közötti kulturális különbség mentén változnak. Egyre kevésbé valószínősíthetı, hogy két egyén kulturális háttere teljesen megegyezik, mivel valószínőleg ezek az egyének különbözı kulturális hatásoknak voltak kitéve. Ami igazán lényeges az az, hogy megértsük, hogyan befolyásolja az interakciót a kulturális változó. Ennek a változónak a vizsgálata egyben az Intercultool projekt legfontosabb célkitőzése is Miért fontos a kultúra? A kulturális különbségek meghatározása és skálája A kultúra új, tudományos definíciójának egyik korai változatát Tylor fogalmazta meg 1871-ben: A kultúra vagy civilizáció a szó tág, néprajzi értelmében vett azon összetett egész, amely magában foglalja a tudást, hitet, mővészetet, erkölcsöket, törvényt, szokásokat, és minden más képességet vagy szokást, amelyet az ember mint a társadalom tagja elsajátított. (Tylor 1871: 1) 7

8 Több mint egy évszázaddal késıbb, azt a célt kitőzve, hogy megtalálják a kultúra konszenzuson alapuló tudományos definícióját, Kroeber és Kluckhohn a létezı meghatározások 162 tagú listáját állította össze (Kroeber Kluckhohn 1952). Clanet szerint a probléma fı forrása abban áll, hogy megtaláljuk a középutat a túlságosan szőkítı és a túlságosan átfogó definíció között. A szőkítı definíciók általában úgy jellemzik a kultúrát, mint olyan, intézmények által továbbadott tudást, amelyet egy adott csoport valorizál. A kultúra ezen fogalma jól tükrözi a szó köznyelvi használatát, amely a mővészet, a kulturális termék szinonimája. Más részrıl a tág definíciók a kultúrát mint az emberi cselekedetek és alkotások teljességét ábrázolják. Clanet és más kutatók, például Geertz vagy Camilleri számára az optimális középutat a kognitív definíció jelenti, amely a jelentés megteremtésére összpontosít:... a szimbólumok által megtestesített jelentések történelmileg továbbadott mintája, az öröklött fogalmak rendszere, amely szimbolikus formákban jut kifejezésre, és amelyek segítségével az emberek közzéteszik, megörökítik és fejlesztik az élettel kapcsolatos ismereteiket és attitődjeiket (Geertz 1973). Ha a kultúrákat megközelíthetjük úgy, mint a jelentések mintáit, akkor a jelentésalkotás és -átadás folyamatainak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy megmutassák a kultúrák közötti különbségeket. Valóban: a kulturális antropológia és kultúraközi pszichológia területeirıl származó beszámolók az emberi tevékenység olyan területein mutattak ki kulturális különbségeket, amelyeket egyetemesnek tartottak. Álljon itt erre néhány példa: Kultúraközi különbségeket figyeltek meg a kognitív mőködésben olyan tevékenységek során, mint a memorizálás, emlékezés, osztályozás, számolás (pl. Rogoff 1993, Cole 2005), valamint az idı és a tér érzékelésében és használatában (pl. Hall). Az interakció szabályai szintén jelentıs mértékben váltakoznak a kultúrák között. A kommunikációs stílusok szintén különbözhetnek az udvariasság szabályainak, a kontextuális kommunikáció szerepének (lásd magas, illetve alacsony kontextusú kommunikáció) vagy a preferált érvelési logikának megfelelıen, hogy csak néhányat említsünk. A nonverbális kódok szintén különböznek: a gesztusok tárháza, a gesztusok szerepe eltérı lehet, ezenkívül a tér, ritmus és fizikai kontaktus használatában is jelentıs különbségek mutatkozhatnak (lásd Lustig, Koester 2006: ). Az interakciótól nem független módon a társadalmi viszonyokat meghatározó szabályok szintén kulturális változót alkotnak. Az egyik legtöbbet idézett különbség a kollektivista és az individualista minták között van, amelyeket úgy is említenek mint a kölcsönös egymásrautaltságot, illetve autonómiát értékelı kultúrákat. A társadalmi viszonyokat befolyásoló egyéb tényezık közé tartoznak az arcmunka szabályai, a hierarchia szerepe és a társadalmi szervezıdés merevsége (osztályrendszer, szerepek megoszlása stb.). A világnézetek és értékrendszerek szintén több dimenzió mentén különbözhetnek, ilyen dimenzió például a transzcendens hiedelmek szerepe. Nincs más háta, mint hogy megvizsgáljuk, hogyan bontakoznak ki ezek a különbségek a kultúrák közötti kapcsolati zónákban, azaz az interkulturális interakciók során Mi teszi különlegessé az interkulturális interakciót? Számos kutató megkérdıjelezi annak helytállóságát, hogy el kell-e választani az interkulturális kommunikáció területét a kommunikációkutatástól. Ogay például felveti, hogy 8

9 amennyiben az interkulturális kommunikáció kutatása külön diszciplínává válik, úgy ez inkább intézményi, mintsem tudományos okokból következik majd be. Valóban, sokan kijelentették, hogy az interkulturális kommunikáció alapvetıen nem különbözik bármely más kommunikációs folyamattól (pl. Gudykunst 2005). Tulajdonképpen amellett is érvelhetünk, hogy a tisztán intrakulturális kommunikáció igen ritka, már amennyiben létezik ilyen egyáltalán. A XXI. század Európájában minden kommunikáció interkulturális abban az értelemben, hogy az interakciós partnerek eltérı kulturális háttérrel rendelkeznek. Még akkor is, ha a partnerek ugyanazon országból vagy nemzetbıl, vagy akár ugyanazon faluból származnak is, valószínő, hogy életük során elıbb vagy utóbb különbözı csoportokba kerültek, amelynek kultúráját saját egyéni módjukon internalizálták: az oktatási intézmények, a szakmai kultúra, a hadsereg, a zenei szubkultúra stb. mind ilyen kulturális csoportok. A kulturális különbségek két módon jelentkezhetnek az interkulturális interakció során: közvetlenül, a gyakorlatbeli, gondolkodásmódbeli vagy cselekvésbeli különbségek megnyilvánulása révén vagy közvetve, a társadalmi identitás dinamikája által való közvetítésben. Általában ez a két forma együttesen fejti ki hatását, ami tovább nehezíti a kommunikatív szituáció megértését és kezelését. Az alábbi modell az interkulturális folyamatot illusztrálja, és rámutat arra, hogy az miben különbözik az intrakulturális folyamatoktól. Megkísérli leírni az interkulturális interakció folyamatát a csoporton belüli együttmőködés, a diadikus interakció, illetve a külföldi tartózkodás szituációiban. Menjünk végig az ábrán a bal felsı saroktól kiindulva! 1. Felsı szegmens: a felépítés A sokféleség közvetlen hatásai: a különbségek manifesztációja A sokféleség közvetlen hatásai akkor jelentkeznek, ha különbségek vannak a résztvevık között a gyakorlat, a gondolkodásmód és a cselekvés módja tekintetében, és ezek explicitté válnak az interakció során. Így például az üdvözlési szabályok különbözısége explicitté válik, ha az egyik résztvevı az arcát tartja oda, míg a másik a kezét nyújtja köszöntésképpen. Mint az elızı fejezetben láthattuk, számos kísérlet történt arra, hogy kialakítsák a különbségek összes dimenziójának listáját: a tér használata, az idı használata, a hierarchiához való viszony, a nemhez való viszony, formalitás-informalitás, a beszélıváltás szabályai csupán néhány példa azon számos különbségre, amely megnyilvánulhat az interakció során. Ezeknek a különbségeknek az elsı következménye, hogy a résztvevık által elıre látott forgatókönyvek csıdöt mondanak; a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy általában szoktak. Az emberek meglepetést, félreértést, feszültséget és a kultúrsokk egyéb tüneteit tapasztalhatják. Az interakció gördülékenysége megszőnik, és a résztvevıknek a kommunikáció folyamatára kell irányítaniuk figyelmüket. Fontos megjegyeznünk, hogy a közvetlen hatások nem kizárólagosan negatívak. A hatások pozitívak, ha a látásmódok, élettapasztalatok, illetve gondolkodásmódok sokfélesége kreativitássá alakítható, és ily módon hozzáadott értékké válik. Ezt a pozitív hatást számos kutatási eredmény támasztja alá a kiscsoportos kutatás és a sokszínőség-menedzsment területérıl (pl. Cox et al. 1991, McLeod et al. 1996, Earley és Mosakowski 2000 stb.). Közvetett hatások: identitásdinamika A sokféleség közvetett hatásai akkor jelentkeznek, amikor nem feltétlenül vannak tényleges különbségek a kulturális gyakorlatok között, de a résztvevık különbözı csoportokba sorolják egymást néhány expliciten jelen lévı, megkülönböztetı kritérium 9

10 alapján, amelyek lehetnek láthatóak (haj- vagy bırszín, öltözködési szokások, szimbólumok stb.) vagy verbálisak (a csoporthoz tartozás szóbeli kifejezése). A benyomások kialakulásának tanulmányozása során kimutatták, hogy az elsı, automatikus besorolás kevesebb mint egy másodperc alatt megtörténik: ennek során azonosításra kerül az interakciós partner etnikuma, kora és neme. Ez a besorolás azonosítja a másikat mint csoporton belüli vagy kívüli tagot, éspedig mindig a kontextus függvényében. A nemen, életkoron és etnikai hovatartozáson túlmenıen a tényezık széles skálája szolgálhat a megkülönböztetés alapjául: társadalmi helyzet, testi fogyaték, zenei szubkultúrához tartozás, hogy csak néhányat említsünk. A társadalmi identitással kapcsolatban végzett egyik alapkísérletben a résztvevık olyan kritériumot használtak önmaguk és a többiek besorolására, amely mesterséges és hamis volt, és amelyet a kísérlet vezetıje fogalmazott meg (egy képen lévı pontok számának állítólagos alá- vagy túlbecsülése). A résztvevık soha nem találkoztak az in-group és out-group tagokkal, ennek ellenére a társadalmi identitás dinamikája oly módon alakult, mintha a csoportoknak valódi jelentısége lett volna (lásd Tajfel minimális különbségtétel-kísérleteit 1981). A sokféleség közvetett hatásai rendszerint hátráltatják a kreativitás folyamatát. A kutatásokból tulajdonképpen kiderül, hogy azokban a csoportokban, amelyeket mérsékelt sokféleség jellemez amelyekben korlátozott számú csoport jelenik meg és több tag képviseli ugyanazt a csoportot a résztvevık hajlamosak demográfiai törésvonalak mentén megoszlani, ami megakadályozza a közös együttmőködési kultúra kialakulását, mivel a tagokat jobban motiválja az, hogy megırizzék a kezdeti eltéréseket, mint az, hogy túllépjenek ezeken (Lau 1998, Earley és Mosakowski 2000). Az interakciós partnerek interkulturális kompetenciái Az interakció résztvevıi magukkal hozzák elızı tapasztalataikat, elvárásaikat, valamint személyes készségeiket, attitődjeiket és képzeteiket a szituációba. Mindezek befolyásolják azt, hogy hogyan zajlik le az interakció. Háttér-kontextus Végül, de nem utolsósorban, mint azt a 2. fejezetben láthattuk, az interkulturális kompetenciákat nem lehetséges anélkül vizsgálni, hogy figyelembe vennénk a kontextus azon elemeit, amelyek befolyásolhatják az interakciót. A kontextus ezen elemeit Cohen- Emerique fejti ki elméletében. Cohen-Emerique megkülönbözteti az érintett csoportok (amelyek tagjai interakcióban állnak) relációit, így például: a hatalmi viszonyokat, a gazdasági viszonyokat, a gyarmati történelem meglétét stb. (2002), a találkozás helyét (kinek az országa, városa, irodája stb.), a szituációban résztvevık teljes létszámát, az interakció okát. Mindezek az elemek befolyásolják azt, hogy a résztvevık hogyan érzékelik a szituációt és egymást. 2. Középsı szegmens: a folyamat A jelen kutatás legfıbb célkitőzése az interkulturális interakció folyamatának megértése. Kiindulási pontként feltételeztük, hogy az interkulturális interakció alapvetıen nem különbözik bármely más interakciótól, és hogy a mögöttes folyamatok végsı soron azonosak, de változtat rajtuk a közvetlen és / vagy közvetett sokszínőség jelenléte. Mindkettı potenciálisan akadályozza az interakció folyamatát azáltal, hogy a) nehézségeket okoz a kommunikáció módjában és b) elkülönülést eredményez a szociális identitás dinamikáján keresztül. Ugyanakkor a nyitottság a másikra, az ismeretlenre, a különbözıségre éppolyan természetes az emberi lények számára, mint az ezekkel szemben tanúsított félelem vagy ellenállás. Ennek megfelelıen modellünk középpontjában a nyitottság és a zártság közötti 10

11 negociációs folyamat húzódik. Kutatásunk célja, hogy felderítse az ezen dinamika mögötti képességi és motivációs tényezıket. felépítés A sokszínőség közvetlen hatásai Különbségek a gyakorlatokban, értékekben stb. Az explicit sokszínőség közvetett hatásai Etnicitás, nem, életkor, külsı megjelenés stb. különbözısége A kommunikáció, együttmőködés problémamegoldás stb. eltérı módjaiból származó feszültség Ingroup outgroup besorolás Csoportok közötti feszültségek Személyes tapasztalatok Egyéni beállítottságok, pszichoszociális erıforrások folyamat Interkulturális kihívások: 1. A közös értelmezés negociációja 2. Az interakció folyamatának negociációja 3. Az identitás negociációja Egyéni interkulturális kompetenciák A nyitásra való motiváció,, az új hibrid kultúra megteremtésének dialogikus folyamata Zártság, motiváció, a zártságra, visszahúzódás a korábbi - alcsoport-identitások felé Az interakciós keretek közös negociációja Kezdeti pozíciók és gyakorlatok tárgyiasulása kimenetel A sokszínőség hozzáadott értékének megjelenésére kínálkozó alkalom Konfliktus eszkalálódása vagy interakció folyamatának vége 1. ábra Az interkulturális interakció folyamata A motiváció központi szerepe Mind a közvetlen, mind a közvetett sokszínőség fenyegeti az identitást és az énrendszert. Cohen-Emerique, francia szociálpszichológus szerint minden interkulturális találkozás potenciálisan fenyegeti az identitást (2002). Az identitás fenyegetettsége akkor következik be, ha nem vagyunk képesek kielégíteni azokat az identitással kapcsolatos alapvetı szükségleteket vagy elveket, mint amilyenek a megkülönböztetés, a folyamatosság, az önbecsülés, a társas kapcsolatok stb. (Breakwell 1988). Így például az önbecsülést veszélyeztetheti, ha a tapasztalatlan ügyfél egy ázsiai étteremben megissza a kézmosáshoz felszolgált rózsavizet és ezért megmosolyogják. A társas kapcsolatok motívumát fenyegeti, ha egy találkozón két azonos nemzetiségő kolléga egy bennfentes viccen nevetgél, ezáltal a harmadik fél pedig kirekesztve érzi magát. Az ilyen fenyegetések esetén fennáll a veszélye annak, hogy az egyik személy olyan módon próbálja helyreállítani az egyensúlyt, hogy kilép a szituációból. Amikor a résztvevıkben megvan a motiváció és a kapacitás arra, hogy a nehézségek ellenére fenntartsák az interakciós folyamatot, három kihívással kell szembenézniük: meg kell találniuk vagy negociálniuk kell egy alapvetı, közösnek mondható értelmezést. Így például, ha egy külföldi útbaigazítást kér tılünk anélkül, hogy egy közös nyelvet beszélnénk, idıbe telik, amíg megértjük, hogy mit szeretne tudni az illetı. Ezután negociálnunk kell egy 11

12 kommunikációs módot: közös nyelv hiányában gesztusokat használunk vagy rajzolunk. A beszélgetıpartnereknek rá kell jönniük, milyen kommunikációs csatornák állnak rendelkezésükre az adott körülmények között. Mialatt ez történik, az interakciós partnerek saját identitás-pozíciójukat is negociálják. Pusztán az a tény, hogy egy külföldi segítséget kér, a megszólítottat a házigazda és a segítı pozíciójába helyezi. A legtöbb ember, ha ebbe a pozícióba kerül, megtesz minden tıle telhetıt, hogy megfelelı útmutatást adjon. Néhányan akkor is elfogadják a segítı és a szakértı pozícióját, ha valójában nem ismerik a választ, és inkább megkockáztatják, hogy rossz útbaigazítást adnak, minthogy megváltoztassák pozíciójukat és beismerjék, hogy nem szakértıi az adott kérdésnek. Egy kis létszámú kisebbség pedig kategorikusan megtagadhatja a segítségnyújtást, mivel az inkompatibilis az általuk vallott idegengyőlölı identitással. A legtöbb interakció sokkal összetettebb, mint az, amit fentebb leírtunk, de az alapvetı folyamatok meglehetısen hasonlóak. Így például egy multikulturális munkacsoportnak szembe kell néznie azzal a kihívással is, hogy negociálják annak közös alapjait, hogy mi a projektjük lényege. Közös szabályokat kell kialakítaniuk az együttmőködésre, meg kell határozniuk a döntéshozatal, a beszélıváltás, a feladatok megosztásának, a beszélgetés formalitása mértékének stb. szabályait. A folyamat során a résztvevık identitását is negociálják. A résztvevık jelentıs erıfeszítéseket tehetnek annak érdekében, hogy olyan identitás-pozíciókat szerezzenek meg, amelyek értékesnek számítanak a csoporton belül (pl. a kreatív, a humorista, a vezetı szerepe a csoporton belül). Ezenfelül a csoportok tulajdonképpen a csoport közös kultúráját is negociálják. A csoportdinamikát kutató Early és Mosakowski (2000) ezt a hibrid csoportkultúra kialakításának folyamataként írja le. 3. Alsó szegmens: kimenetelek Multikulturális csoportokon végzett kutatásuk során Early és Mosakowski kimutatták, hogy amikor a csoport tagjai sikeresen létrehoznak egy hibrid csoportkultúrát, akkor valójában túlteljesíthetik a homogén csoportokat, és elınyökre tehetnek szert a sokszínőség révén. A másik véglet, amikor a tagok megosztottak maradnak demográfiai vagy más kulturális törésvonalak mentén, ekkor a negociáció folyamata nem megy végbe, és a résztvevık az eredeti pozíciójukban maradnak. Ugyanez a logika érvényesül a diádok esetében: ha az egyik interakciós partner félelmei, illetve zártság vagy elkülönülés iránti igénye erısebb, mint a másikkal való együttmőködésre serkentı kapcsolati motivációja, akkor az interakcióban részt vevı felek nem tudják megoldani a kérdést, amellyel foglalkoznak. A jelen kutatás célja, hogy megvizsgálja, milyen kapacitásokat mozgósít ez a folyamat a pszichológiai mőködés különbözı szintjein: az affektív, a viselkedési és a kognitív szinten. Hogyan kezelik az emberek a nehézségeket, és milyen személyes tényezık könnyítik meg azt, hogy elınyöket merítsenek az interkulturalitásból? 12

13 4. Módszerek 4.1. Résztvevık Összesen 135 szakember vett részt a kutatásban, akik három különbözı szektorból érkeztek (üzleti, non-profit, köztestületek), valamint a szakképzés és szakmai továbbképzés területérıl (VET). Két feltételt különböztettünk meg: interkulturális tapasztalatok a saját országban és külföldön. A saját országban megtapasztalt sokszínőség feltétele esetén nem történt meg a sokszínőség és az interkulturalitás szigorú operacionalizálása a nemzeti kontextusok közötti különbségek miatt. Így például az Egyesült Királyságban a sokszínőség fı oka a bevándorlás, míg Magyarországon a több mint 100 éve itt élı etnikai és nemzeti kisebbségek jelenléte adja a sokszínőséget. Ennek megfelelıen a válaszadókra bíztuk, hogy multikulturálisnak minısítik-e környezetüket. A külföldi tapasztalatok esetén a nemzetközi mobilitás volt a sokszínőség kritériuma. A válaszadók egy három komponensbıl álló interjún vettek részt, ezek: a kulturális sokszínőséggel való érintkezésük a szakmai életük során, a kulturális sokszínőséggel és az interkulturális kompetenciákkal kapcsolatos reprezentációik és végül a sokszínő munkakörnyezetben megélt konkrét tapasztalataik. Az interjú vezérfonalát lásd a függelékben! A mintavétel az alábbi specifikációkat követte: SZEKTOR ÜZLETI NON-PROFIT Def.: független nonprofit szervezetek, nemzetközi nem kormányzati non-profit szervezetek KÖZTESTÜLETEK Def.: a közszférában államok vagy államcsoportok által létrehozott testület VET Szakképzést nyújtó intézmények és továbbképzı központok 1. táblázat: Mintavétel INTERKULTURÁLIS TAPASZTALAT SAJÁT ORSZÁGBAN KÜLFÖLDÖN Kritériumok 3 személy Kritériumok 3 személy vonatkozásában: vonatkozásában: Expatriáltak voltak (abban különbözik a Különbözı vállalatoktól gazdasági migránstól, hogy Lehetıleg különbözı tevékenységi munkaszerzıdéssel rendelkezett az utazás körbıl megkezdése elıtt) Különbözı vállalatok Külföldi tapasztalat különbözı földrajzi Kritériumok 3 személy vonatkozásában: Mindannyian különbözı szociális / segítségnyújtási profilú szervezeteknél dolgoznak Kritériumok 3 személy vonatkozásában: Különbözı intézményeknél dolgoznak, amelyek heterogén lakossági ügyfélkör számára nyújtanak szolgáltatásokat, pl.: Bevándorlási hivatalok Szociális lakásügyi programok Kulturálisan heterogén kerületek önkormányzata Kritériumok 3 személy számára: Különbözı szervezeteknél, lehetıleg különbözı tudományterületen dolgozó tanárok vagy trénerek térségekben Kritériumok 3 személy vonatkozásában: Mindannyian szociális / segélynyújtási / fejlesztési profilú szervezeteknél dolgoznak Expatriáltak voltak, különbözı földrajzi térségekben Kritériumok 3 személy vonatkozásában: Különbözı külföldi intézményeknél dolgoznak, amelyek heterogén lakossági ügyfélkör számára nyújtanak szolgáltatásokat, pl.: konzulátusok, nemzetközi szervezetek. Különbözı földrajzi térségekben dolgoznak. Kritériumok 3 személy számára: Különbözı szervezetek Különbözı tudományterületek Különbözı földrajzi térségek 13

14 4.2. Az interjú mátrixa Az interjú mátrixát minden kérdezı megkapta. A mátrix 35 kérdést tartalmazott, amelyek az alábbiakra irányultak: a) a kulturális sokszínőség reprezentációi; b) az interkulturális kompetencia reprezentációi; c) konkrét esetek, kritikus incidensekkel kapcsolatos tapasztalatok (hogyan befolyásolja a kulturális sokszínőség a munkafolyamatot?) Adatfeldolgozás Az interjúkat a partnerszervezetek vették fel. Az interjúk nyelve az ott beszélt nyelv volt. A feldolgozási feladatok egy részét felosztottuk a partnerszervezetek között. A döntés mögött (azaz hogy ezt kértük az interjúk teljes fordítása helyett) az a megfontolás állt, hogy a partnereket jobban bevonjuk az általuk győjtött anyaggal kapcsolatos munkába. Ezenfelül döntésünkkor hatékonysági megfontolások is vezettek minket (azaz, hogy elkerüljük a nem feltétlenül szükséges részek átírását és fordítását). A partnereket arra kértük, hogy egy három részbıl álló kódolási táblázatban rögzítsék az adatokat. Az elsı részben a partnerek egyszerő válaszokat rögzítettek, például a válaszadók által adott listákat (pl. az új környezet 5 olyan aspektusa, amelyhez a legnehezebb volt alkalmazkodni ), valamint a válaszadók személyes / demográfiai adatait. A második részben a partnereket megkértük, hogy fordítsák le és írásban rögzítsék az interjúk egyes részeit, azaz a bizonyos kérdésekre adott válaszokat. Az útmutatást a 2. táblázat tartalmazza. Szövegelemzés. Ez a rész az interjú vezérfonalát adó következı kérdésekre vonatkozik: 1.1. Mi jut spontán módon eszébe, ha a kulturális sokszínőség kifejezést hallja? 2.2. A kulturális sokszínőség milyen reprezentációi fordulnak elı a munkahelyén/szervezeténél? 3.1. Ha tapasztalatai abból adódnak, hogy külföldön élt/dolgozott: alkérdések Hogyan befolyásolják a kulturális különbségek szakmai tevékenységeit? Kérjük, idézzen fel egy ilyen szituációt! 4.3. Emlékszik-e olyan konkrét esetre, amikor úgy érezte, hogy a kulturális sokszínőség hozzáadott értéket eredményez? 4.4. Mik azok a kulcspontok, közös tulajdonságok, amelyek mindezeket a szituációkat jellemzik ha van ilyen? 5.1. Tapasztalatai által olyan módon változott vagy fejlıdött, amelyre büszke, illetve amelyet fontosnak talál más típusú tevékenységek szempontjából? 5.2. Mik a kulturális sokszínőség által nyújtott lehetséges elınyök és lehetıségek? Kérjük, írja le az ezekre a kérdésekre adott válaszokat! Ezen válaszok teljessége alkotja szöveganyagunkat. Ezekkel a részekkel külön foglalkozunk, mivel a kérdések összetettsége és széleskörősége gyakran hosszú válaszokat eredményez a válaszadó részérıl, aki gyakran eltér a feltett kérdéstıl, illetve valószínőleg visszatér egy korábban feltett kérdéshez stb. Annak érdekében, hogy a legjobban kiaknázzunk minden egyes interjút, a válaszokat egy hosszabb beszámolóban foglaljuk össze, amelyet másfajta vizsgálódásnak vethetünk alá. 2. táblázat: Útmutatás a szövegelemzéshez A folyamat során elıállított szövegeket a következıkre használtuk fel: 14

15 a) azoknak a részeknek a kiválasztása és lefordítása, amelyek az észlelt kihívásokra és az észlelt erıforrásokra vonatkoznak; b) teljes válaszok fordítása (az útmutatást lásd a 3. táblázatban!). Kérjük, fordítsa le az interjú vezérfonalát adó következı kérdésekre adott válaszok szövegét: 1.1. Mi jut spontán módon eszébe, ha a kulturális sokszínőség kifejezést hallja? 2.2. A kulturális sokszínőség milyen reprezentációi fordulnak elı a munkahelyén/szervezeténél? Amennyiben a válaszadó képes volt felidézni konkrét szituációkat, ahogyan azt a és 4.2. pontokban kértük, kérjük, fordítsa le / foglalja össze az eseteket. Emellett, ha úgy értékeli, hogy a válaszadó által adott valamelyik válasz különösen érdekes (a fenti kérdésekre adott válaszokon kívül), kérjük, ezt emelje ki és fordítsa le a választ. 3. táblázat: Útmutatás a kivonatok elkészítéséhez 4.4. Adatelemzés Elıször nyitott kódolást alkalmaztunk az interkulturális szituációkkal foglalkozó interjúkivonatok esetében. Az interjúkivonatok vonatkozásában részben a és 4.2 kérdésre adott válaszokat vettük figyelembe. Az egyes alkérdésekre adott válaszok egységeit szegmenseknek tekintettük. Minden egyes szegmens esetében két kutató egymástól függetlenül azonosította, hogy melyek azok az elemek, amelyek nehézséget / meglepetést stb. okoznak. A használt kódok: identitás fenyegetése / kommunikáció eredménytelensége / kontextus: csoporton belüli konfliktus stb. Második olvasás után a kódokat 9 kategóriába soroltuk azon területek alapján, amelyekben az interkulturális kapcsolat megfigyelhetıvé válik. A kategorizálás folyamata után a kódokat újra átnéztük és finomítottuk, majd újból elolvastuk a kivonatokat és a szövegelemzést annak érdekében, hogy ellenırizzük, rendelkezésünkre áll-e a teljes skálája azoknak a kódoknak, amelyek az interkulturális szituáció sajátosságának magyarázatához szükségesek. Újabb olvasás után a kategóriákat újra átnéztük, és további változtatásokat hajtottunk végre, hogy meghatározzuk a dimenziók végleges sorozatát: a társas kapcsolatokat, azaz a másokkal való kapcsolatok kialakítását az interakció kategóriájába soroltuk. A testi alapok kategóriáját töröltük mint különálló kategóriát. Bár úgy gondoljuk, hogy a megtestesültséggel, testi érzetekkel kapcsolatos kérdések lényeges szerepet játszanak az interkulturális tapasztalatok során, nem tekintjük úgy ezeket az élményeket (a test birtoklásának élményét), mint amelyek elválaszthatóak az emberi interakció olyan általános aspektusaitól, mint az identitás, a világnézet stb. Ehelyett azt javasoljuk, hogy minden kategória (pl. interakció, identitás, értékek stb.) tartalmazzon a testi élményekkel kapcsolatos aspektusokat: ami a saját testi élményre vonatkozott, azt az identitáshoz soroltuk, a testbeszédet az interakcióhoz, míg a higiéniával, étellel stb. kapcsolatos kérdéseket a világnézethez. További részletek vonatkozásában lásd az eredményekrıl szóló fejezetet! 15

16 5. Eredmények 5.1. Érintkezés a kulturális sokszínőséggel A résztvevık kiválasztásának kritériuma az volt, hogy szakmai életük során korábban vagy jelenleg találkoztak, illetve kapcsolatban vannak a kulturális sokszínőséggel, akár külföldi megbízatások során, akár úgy, hogy heterogén munkahelyi környezetben dolgoztak/dolgoznak saját országukban (50-50%). Megkérdeztük a résztvevıket, hogy találkoztak-e már kulturális sokszínőséggel jelenlegi munkájuk elıtti környezetekben. A válaszokat az alábbi táblázatokban foglaltuk össze. Azon válaszadók százalékos aránya, akik a sokszínőség terén korábbi tapasztalattal rendelkeznek (%) 4. táblázat: A sokszínőséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatok szektoronként Szektor % Szakmai továbbképzés 56 Köztestületek 52 Üzleti szféra 50 Nemkormányzati szervezetek táblázat: A sokszínőséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatok országonként. ország % Svédország 90 Egyesült Királyság 86 Hollandia 78 Egyesült Királyság Észak- Írország 63 Magyarország 45 Olaszország 38 A 4. táblázat azt mutatja, hogy nincs különbség a szektorok között a sokszínőséggel való korábbi találkozás tekintetében. Az 5. táblázat azt mutatja, hogy egyes országokban sokkal nagyobb annak a valószínősége, hogy a résztvevık korábban kulturálisan sokszínő környezetben dolgoztak, mint másokban. Azt is szerettük volna megtudni, hogy milyen mértékben volt megszokott a szektorokban és az országokban az, hogy a sokszínőséget specifikus eljárásmód vagy gyakorlat útján, illetve keretében kezelték. Az eredmények a szektorok között pár különbséget mutatnak, ám jelentıs eltéréseket jeleznek az országok között (6. és 7. táblázat). 6. táblázat: Létezı eljárásmódok / gyakorlatok százalékos aránya szektoronként Nemkormányzati Üzleti szféra szervezetek Köztestületek Szakmai továbbképzés Hivatalos eljárásmód Gyakorlat táblázat: Létezı eljárásmódok / gyakorlatok százalékos aránya országonként Egyesült Királyság Magyarország Olaszország Hollandia Egyesült Királyság Észak- Írország Hivatalos eljárásmód Svédország Gyakorlat

17 5.2. Az interkulturalitás és a kulturális sokszínőség reprezentációi Ami a kulturális sokszínőség reprezentációit illeti, azt találtuk, hogy a válaszadók kb. egyötödénél az elsı asszociáció egyértelmően pozitív: az értéknövekedést és a sokszínőség forrását, a tanulási lehetıséget stb. említik. Emellett sokuk számára az elsı gondolat, ami a kulturális sokszínőségrıl eszükbe jut, az a sokszínőség forrásaival és megnyilvánulásaival kapcsolatos. A válaszadók fogalmak széles skáláját nevezték meg. Ami a sokszínőség relevanciáját illeti a szakmai életben, a válaszadók szerint a kulturális sokszínőség a szakmai feladatok több válfaját befolyásolja: a kommunikációtól olyan konkrét, szakértelmet igénylı feladatokig, mint a pénzügy és az informatika. 8. táblázat: A sokszínőség által befolyásolt tényezık említéseinek száma kommunikáció - PR - ügyfélkapcsolatok 108 munkafolyamat (találkozók, együttmőködés, döntés stb.) 85 HR fejlesztés (képzés, betanítás) 30 adminisztráció 10 támogató tevékenységek 8 szakmai-szakterületi 6 Ami az interkulturális kompetenciák reprezentációit illeti, a válaszadók által említett kompetenciák 5 kategóriába sorolhatók (lásd 9. táblázat): személyes-szociális készségek, kognitív készségek, interakció-menedzsment, nyelv és társadalomtudományok. Legtöbbször a személyes készségeket és beállítottságokat említették, mint amilyen a kíváncsiság, empátia, alázat, tolerancia stb. 9. táblázat: Azon válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek Nemkorm. Összesen Üzleti szféra szerv Köztestületek Szakmai továbbk. Személyes-szociális készségek Kognitív készségek Interakció-menedzsment Nyelv Társadalomtudományok / kultúrák ismerete Ugyanezeket a kategóriákat találtuk, amikor azt vizsgáltuk, hogy a válaszadók milyen interkulturális kompetenciákat kívánnak fejleszteni. Az elızı táblázathoz képest a különbség a kategóriák viszonylagos fontosságában rejlik. Például, míg a legtöbb válaszadó említette az interkulturális kompetenciák között a személyes készségeket (pl. empátia), nem említették azonban ıket azon kompetenciák között, amelyeket fejleszteni kívántak, azt sugallva, hogy elégedettek kompetenciáik jelenlegi szintjével. 10. táblázat: Válaszadók száma, akik a kategóriához tartozó adatot említettek Interakció-menedzsment (negociáció, szervezés, betanítás, mediálás, kommunikáció) 40 17

18 Személyes készségek, beállítottságok (pozitív viszonyulás, megbirkózik a helyzetekkel, méltóság, önbizalom, tolerancia, szabadulás a félelemtıl) Kognitív nyitottság (nyitott, rugalmas, alkalmazkodó, sztereotípiák, távlatokban gondolkodó) Társadalomtudomány, kultúrák ismerete, megértése 31 Nyelv 27 Szakmai (specifikus szakmai kompetenciák) Az interkulturális folyamat nehézségei és azon kompetenciák, amelyek segítségével ezen problémák legyızhetık Az interkulturális kompetenciák általunk alkalmazott, igényorientált megközelítésében megpróbáltuk azokat a szituációkat és területeket azonosítani, amelyek nehézségeket jelentenek a szakembereknek munkájuk során. A nehézséget jelentı szituációk és területek alatt nem a munka során elvégzett specifikus szakmai feladatokat értjük (pl. találkozók megszervezése, költségek visszaigénylése stb.), hanem inkább a nehézségek forrását jelentı mögöttes kulcsmomentumokat kerestük (pl. a partner agresszív kommunikációs stílusának kezelése egy találkozó során). Azon válaszok szövegelemzése kapcsán, amelyeket a kritikus incidensekrıl szóló kérdésekre, valamint arra a kérdésre adtak, hogy a sokszínőség hogyan befolyásolja a szakmai életet, a nehézségek két típusát azonosítottuk: a) az interakció folyamatával kapcsolatosak, azaz a pszichológiai mőködés aspektusaival a kognitív, viselkedési és affektív szinteken összefüggıek; b) olyan témákkal és tárgyakkal kapcsolatosak, amelyek körül feszültségek, félreértések vagy kultúrsokk szokott kialakulni. Míg a nehézségek elsı típusának az interkulturális kompetenciák folyamatorientált modelljénél vesszük hasznát, a második típus az interkulturális félreértések és feszültségek témáiról szolgál információkkal, és az értékelési eszköz kialakításában kap szerepet. A két nehézségi terület különbözı komponenseit az alábbi táblázat mutatja be. Folyamattal kapcsolatos nehézségek (hogyan?) Érzelmek szabályozása: stressz leküzdése, uralkodás a harag, félelem fölött stb. (affektív szint) Tartalommal kapcsolatos nehézségek (mit?) Az interakció folyamatának kezelése: a kommunikációs stílus különbségeinek kezelése, kommunikációs problémák kezelése, testbeszéd megfejtése stb. (viselkedési szint) Szituációk értelmezése: attribúciós tévedések ellenırzése, bizonytalanság kezelése (kognitív szint) Társadalmi szervezıdés aspektusai (nemek szerepe, hierarchia szerepe stb.) Alapvetı világnézeti különbségek (idı és tér érzékelése és használata, transzcendencia szerepe, életmód, tradíciók, normák stb.) Az adminisztratív, szakmai, jogi és társadalmi rendszer különbségei Az identitás fenyegetettségének kezelése (mindhárom szintet érinti) 11. táblázat: A nehézséget jelentı területek. A dimenziók részletes tárgyalását lásd a 6., A modell tárgyalása c. fejezetben! 18

19 Az alábbi fejezet bemutatja a folyamat összes fı kategóriájának tényezıit. Mivel modellünk az interkulturális interakció folyamataira irányul, az érzékeny területekként vagy súrlódási pontokként azonosított tárgyakat és témákat nem használtuk fel a modell megalkotásánál. Ezek azonban bemenetül szolgálnak az értékelési eszköz kialakításánál Tartalom tartalommal kapcsolatos nehézségek Cohen-Emerique érzékeny területeknek nevezi azokat a területeket, amelyek esetében erısebb tendencia figyelhetı meg arra, hogy feszültség vagy kultúrsokk kialakulásához vezessenek. Míg elméletben a tevékenységek és értékek széles skálája válhat konfliktus forrásává, az, hogy mi válik érzékeny területté, valójában az egyén kulturális, személyes és szakmai identitásának függvénye. Kutatásunk azonban azt is kimutatta, hogy gyakran nincs semmi, ami inherens módon érzékennyé tenné azokat a területeket, amelyek konfliktushoz, sokkhoz vagy komoly félreértéshez vezetnek, és csak az adott kapcsolat során történik meg az, hogy a látszólag ártalmatlan tényezı összeütközéshez vezet. Így például a metrikus rendszer vagy a láb mint mértékegység használatának kérdése ártalmatlannak tőnt mindaddig, amíg a koordináció hiánya az európai-amerikai közös őrprogram meghiúsulásához nem vezetett. Ha bármely kulturális különbség súrlódási ponttá válhat, akkor nem létezhet a különbségek vonatkozásában a priori kimerítı lista, éppúgy, ahogy az összes kulturális viselkedést felsoroló, lezárt lista sem létezik. A kulturális változók lehetséges skálájának illusztrálása céljából e helyütt bemutatjuk a kutatásunk során azonosított kódokat, és konkrét szövegrészletekkel is szolgálunk. Ezeket szintén nem lehet valós rendszernek, illetve az adott tételek megingathatatlan tipológiájának tekinteni. Azok a tényezık, amelyek súrlódási pontként jelentkeztek a válaszadók tapasztalatai szerint, a következık voltak: Társadalmi szervezıdés szabályai: nemi szerepek, a közösség szerepe, családszerkezetek, a hierarchiával és tekintéllyel való kapcsolat Megtestesültség: testi kontaktus szerepe, test, higiénia, illatok, éghajlat által nyújtott élmény Az idı és tér fogalma és használata Értékek, normák, tradíciók Életmód, munkastílus Gondolkodási és tanulási stílusok, világfelfogások Interakciós kódok és minták Csoportok közötti kapcsolatok, a társadalmak különbözı demográfiai és vallási összetétele Az adminisztratív, jogi, társadalmi, illetve a politikai környezet különbségei Szakterületi és szakmai különbségek Példa az interjúkból (társadalmi szervezıdés kategóriájában sorolva) Emlékszem, hogy ki akartam mosni a zoknimat, és a háztartási alkalmazott a házban volt, sepregetett. Mikor meglátta, hogy a zoknit mosom, rám kiáltott, hogy ne tegyem. Kiragadta a zoknit a kezembıl, és nekiállt kimosni helyettem. Úgy éreztem, 19

20 hogy megsértettem azzal, hogy házimunkát végeztem, amely az ı társadalmában nem felelt meg a szakmámnak és a státuszomnak. Tanár voltam, és a tanár nem végezhet ilyen feladatokat: ez a háztartási alkalmazott munkája. Sokkolt, hogy félelmet és szégyent láttam az arcán, amiért az ı munkáját akartam elvégezni. (egy válaszadó Svédországból) Az interkulturális interakció folyamatai és a velük járó nehézségek Az érzelmekkel kapcsolatos nehézségek az interkulturális folyamatban A modell affektív komponense gyakorlatilag az interkulturális élményt megtapasztaló személy érzelmi reakcióira vonatkozik, szemben az érzelmek kultúraközi változékonyságával. Az érzelmek az interkulturális konfliktusok kísérıi lehetnek a kommunikációs szituációkban, a kultúrsokkra adott reakciók annak kulcskomponensét alkotják. Az érzelmek továbbá az alkalmazkodási folyamat kísérıi is lehetnek a kultúraközi átmenet során. Még ha pozitív érzelmek kerülnek is a felszínre, az interkulturális találkozásokkal járó bizonytalanság általában inkább negatív érzelmeket vált ki. ÖSSZESEN Mobilitás Nincs mobilitás kényelmetlenségérzet/ zavarodottság / aggodalom / idegesség / furcsa támadás fárasztó / kimerítı / csüggedt / lehangolt / csalódott / zaklatott egyedüllét / elszigeteltség félelem stressz frusztráció pozitív érzelmek egyéb negatív érzelmek táblázat: Az affektív komponens tényezıi Mint a fenti táblázatban is láthatjuk, az érzelmek fontosabbak voltak azon válaszadók számára, akik nemzetközi mobilitást is magukban foglaló tapasztalatokkal rendelkeztek. Ez nem meglepı: a nemzetközi átmenetek olyan életmódbeli változásokkal járnak, amelyek jellemzıen stresszt okoznak (Ward et al. 2001:73). Az életmód változásai inherens módon stresszel járnak, még akkor is, ha nem kapcsolódik hozzájuk semmilyen transzkulturális elem. Egy új környezet természetébıl adódóan nem megfejthetı, nem kiszámítható, és nem teljesen elırelátható. Míg az életmód változásai bıvelkednek a potenciálisan stresszt okozó tényezıkben, a kulturális távolság csak fokozza a szorongást, ebbıl adódóan az érzelmi aspektusok a kultúraközi alkalmazkodás irodalmának központi témáját alkotják (Chang 2007). 20