A közel-keleti térség integrálódása a világgazdaságba

Átírás

1 Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet Gazdaságtudományi Kar Miskolci Egyetem A közel-keleti térség integrálódása a világgazdaságba Lőkös Attila

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezető A térség földrajzi elhelyezkedése A Közel-Kelet sajátos társadalmi viszonyainak bemutatása Az arab lőporos hordó Az iszlám és a demokrácia viszonya egymáshoz Civil társadalom hiánya A Közel-Kelet demokratizálása az Egyesült Államok külpolitikájában A Közel-Kelet gazdaságának áttekintése az 1950-es évektől napjainkig Gazdasági fejlődése, iparosítási hullámok Jelenlegi gazdasági helyzete A Közel-Kelet ipari szerkezete Szénhidrogén szektor Egyéb szektorok Mezőgazdasága Szolgáltatások Turizmus A Közel-Kelet integrálódása a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe A Közel-Kelet külgazdasági nyitottsága Komparatív előnye a kőolajszektorban Kereskedelme A kőolajipar általános bemutatása A fekete arany története A kőolaj szállítása, feldolgozása A kőolaj világpiaci árváltozását befolyásoló tényezők A közel-keleti kőolaj jelentősége a világgazdaságban

3 6.1. Az OPEC: létrejötte, működése, szervezeti felépítése Létrejöttének előzményei Működése A közel-keleti kőolajkészletek és kőolajlelőhelyek bemutatása Vezető kőolaj termelők a térségben Aránytalan gazdasági szerkezet: a gazdasági diverzifikáció hiánya Összefoglaló értékelés Irodalomjegyzék Idegen nyelvű összefoglaló (summary) Ábra- és táblázatjegyzék Ábrajegyzék Táblázatjegyzék

4 1. Bevezető A fekete arany a 20. század gazdasági eseményeinek az egyik legjelentősebb befolyásoló tényezője. A világgazdaságban betöltött szerepe rendkívül összetett. Amellett, hogy az autók motorjának hajtóanyaga, egyfajta fegyver is a kitermelők kezében, amivel érdekeiket érvényesíthetik a nemzetközi szintéren. A híradásokban abszolút reflektorfényben van a kőolaj világpiaci árának alakulása és a közel-keleti térség belpolitikai befolyásának megszerzéséért folytatott küzdelem. Az Amerikai Egyesült Államok miatt is kap ekkora figyelmet ez a régió, mivel döntően befolyásolja a Közel-Kelet belpolitikai ügyeit, háborús politikája pedig eléggé megosztja a közvéleményt. Elsősorban ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor témámnak választottam a Közel-Kelet integrálódását a világgazdaságba, érdekelt miért játszik ilyen fontos szerepet napjainkban a térség. Persze a kérdés megválaszolása nem igényel alapból nagy kutatást, a világgazdaság motorja jelen pillanatban működésképtelen volna a közel-keleti kőolaj nélkül. Azonban szerettem volna mégis jobban a dolgok mögé látni, megérteni az olajpiac mechanizmusait mozgató összefüggéseket, például, hogy mi befolyásolja és miért változik az olaj ára, vagy, hogy miért tartja az USA olyan fontosnak, hogy befolyásolja a közel-keleti eseményeket. Ezenkívül érdekelt, hogy mennyiben segítette a kőolaj a Közel-Kelet bekapcsolódását a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe. Ahhoz, hogy komplex kutatási eredményt kapjak, szakdolgozatomban megvizsgálom a Közel-Kelet társadalmi viszonyainak a sajátosságait. Azon belül felhívom a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek veszélyeztetik a térség globális energiaellátásban betöltött szerepét (arab izraeli konfliktus, iszlám fundamentalizmus). Továbbá bemutatom a Közel-Kelet általános gazdasági helyzetét, a szénhidrogén szektoron kívüli iparágak jelentőségét. Tanulmányozom, hogyan sikerült integrálódnia a nemzetközi munkamegosztás rendszerébe, mekkora szerepe volt ebben a kőolajnak. Bemutatom a kőolaj kutatás történetét, az olajárat befolyásoló tényezőket, valamint érintem a szállítás és feldolgozás kérdését is. 4

5 Kiemelten foglalkozom a közel-keleti kőolajjal, ismertetem a kőolajkészletek nagyságát, a kitermelés volumenét és bemutatom a vezető kitermelő országokat a térségben. Szakdolgozatomban megpróbálom megválaszolni a következő kérdéseket: Megvalósulhat-e a Közel-Keleten a nyugati típusú demokratikus államberendezkedés? Komparatív előnyt élvez-e a Közel-Kelet a szénhidrogén szektor területén más nagy kőolajtermelő országokkal szemben? Mennyiben befolyásolja a közel-keleti államok gazdaságát a kőolaj világpiaci árváltozása? 5

6 2. A térség földrajzi elhelyezkedése A Közel-Kelet napjaink világgazdaságának kulcsfontosságú térsége. A társadalmi és a gazdasági fejlődésében földrajzi fekvése, valamint természeti adottságai meghatározóak voltak. Gyakorlatilag elkerülhetetlen volt a világgazdaságba való integrációja, egyrészről három kontinens találkozásánál (Európa, Ázsia, Afrika) fekszik, másrészről rendkívül gazdag energiakészletei (kőolaj, földgáz) miatt energiapolitikai szempontból is fontos szereplője a világgazdaságnak. A Közel-Kelet fogalma újságírói és politikai szóhasználatból alakult ki. A térség magját az arab világ ázsiai része (Irán, Irak, Szaúd-Arábia, Omán, Jemen, Kuvait, Bahrein, Katar, Egyesült Arab Emírségek) adja, melyet társadalmigazdasági fejlődés és a közös kultúra (iszlám) köti össze Észak-Afrika arab országaival (Algéria, Egyiptom, Libanon, Líbia, Tunézia). Tágabb értelemben ide tartozik Irán és Afganisztán, továbbá a nyugat felé hidat képező Törökország és Ciprus is. Elő-ázsiai szubkontinensnek felel meg, körülbelül 7 millió km 2 nagyságú területet jelent. (Probáld F. 2002) 1. ábra: A Közel-Kelet földrajzi elhelyezkedése Forrás: 6

7 3. A Közel-Kelet sajátos társadalmi viszonyainak bemutatása 3.1. Az arab lőporos hordó A Közel-Kelet a második világháború óta a világ legtöbb konfliktussal sújtott vidéke. A közel-keleti államok önállósodása utáni hatalmi harcok, az arab zsidó ellentét és a kőolajban gazdag területek befolyásáért folytatott harcok destabilizálták, politikailag instabillá tették a térséget. Az első világháború után a Közel-Kelet nagy része gyarmati uralom alá került, egy kisebb hányada pedig függetlenné vált. A többi állam önállóvá válására a második világháború végéig kellett várni. (Csicsmann L. 2006) Az egyik legfontosabb ellentét a térségben a mai napig tartó arab-izraeli konfliktus. Izrael 1948-as létrejötte óta folyamatosan veszélyezteti a Közel-Keleten a biztonságot. Eddig öt nagyobb háború zajlott le az arab országok és Izrael között (1948, 1956, 1967, 1973, 1982) továbbá 1987-es intifáda 1 óta a palesztinokkal is harcban állnak ( első intifáda, 2000-től napjainkig). (Milton-E. 2008) Mivel eddig minden háborút a nyugati államok által erősen támogatott Izrael nyert meg, a háborúknak és vereségeknek súlyos következménye lett az arab politikai hangulatra. Felerősödött az arab nacionalizmus irányzata, amelynek egyik kiemelkedő alakja Gamal Abdel Nasszer, aki 1952-ben Egyiptomban vette át a hatalmat. Ezzel egy időben egy új vallási megújulás vette kezdetét, az iszlám fundamentalizmus, amely kezdetben civil mozgalom volt, később azonban a politika világát is érintette. Bár az iszlám fundamentalisták a forradalmi rezsimek legfőbb ellenzékévé váltak, egyben antidemokratikusak és Nyugat ellenesek is. Az irányzat az iráni forradalom és Komeini Ajatollah hatalomra jutásával vált igazán meghatározóvá. Napjainkra az olyan iszlamista szervezetek, mint a Hamasz vagy a Hezbollah jelentős befolyással bírnak. (Csicsmann L. 2006) 1 Az Izrael elleni palesztin felkelés 7

8 Puccsok, forradalmak és karizmatikus vezetők a Közel-Keleten 1. táblázat Ország Függetlenség éve Puccsok, forradalmak Karizmatikus vezetők Algéria ,1992 Ahmed Ben Bella Bahrein Al-Khalifa család Egyiptom ,2011 Gamel Abdel Nasszer E.A.E Al-Maktúm és Al-Nuhajjan család Irak ,1963,1968 Szaddam Husszein Irán Khomeini Ajatollah Jordánia II. Abdallah Katar Al-Száni Kuvait Al-Szabáh Líbia ,2011 Mommar al-kaddáfi Szaúd- Arábia Szaúd-család Szíria Háfiz-Al-Asszad Törökország Kemal Atatürk Tunézia , 1987,2011 Abedine Ben Ali Forrás: Csicsmann László: Iszlám és a demokrácia a Közel-Keleten és Észak-Afrikában Az 1. táblázatot megvizsgálva, megállapítható, hogy a térségen belül elsősorban Észak-Afrika országai (Algéria, Egyiptom, Líbia, Tunézia) valamint Irak, Irán és Szíria a legfőbb feszültségforrások, szemben az Perzsa-öböl-menti államokkal (Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia), amelyek belpolitikailag konszolidáltnak mondhatóak. Az egyes országok belpolitikai instabilitása és az iszlám fundamentalizmus nyugatellenessége, súlyosan veszélyeztetik az Perzsa-öböl-menti államok kőolaj termelését és a szállítás biztonságát. Tehát ezeknek az országoknak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a Nyugat (elsősorban az Egyesült Államok) védelmét élvezzék és egyfajta legitimációt ad a nyugati jelenlétnek a térségben. (Csicsmann L. 2006) 8

9 Katonai kiadások a Közel-Keleten 2005; táblázat Ország Katonai kiadások GDP %-ban Katonai kiadások Mrd US$ Külföldről vásárolt fegyverek értéke Millió US$ Algéria 3,3 (2006) 3,9 (2006) 513 Bahrein 4,5 (2006) 0,7 (2006) 513 E.A.E. 3,1 (2005) 6,7 (2005) 922 Egyiptom 3,4 (2005) 3,6 (2005) 504 Irak 8,6 (2006) 3,9 (2006) - Irán 2,5 (2006) 5,6 (2006) - Jordánia 8,6 (2006) 1,3 (2005) 258 Katar 10,0 (2005) 4,3 (2005) 10 Kuvait 5,3 (2006) 5,4 (2006) 21 Líbia 3,9 (2005) 1,7 (2005) - Omán 11,4 (2005) 3,4 (2005) 14 Szaúd- Arábia 10,0 (2005) 31,5 (2005) 487 Szíria 5,9 (2005) 1,7 (2005) 15 Törökország 5,3 (2005) 25,5 (2005) - Tunézia 1,4 (2006) 0,5 (2005) - Forrás: Saját szerkesztés a CIA és a World Bank adatai alapján A térségben tapasztalható gyakori fegyveres konfliktusok egyik következménye és oka a hadseregre fordított kiadások magas szintje. A palesztin kérdés megoldatlansága az iraki veszély illetve az iszlamizmus olyan hivatkozási alapok, amelyek elősegítik a katonaság anyagi és politikai jellegű privilégiumainak a megőrzését 2 (Rubin, 2002) A 2. táblázatban összegyűjtöttem a legfontosabb fegyverkezési adatokat a térség országaira vonatkozólag. A CIA adatai alapján GDP arányosan a Közel-Kelet országaiban a legmagasabbak a katonai kiadások a világon. Az első hét helyen csak közel-keleti országok találhatóak a GDP arányosan összesített világrangsorban. A legek közül is kiemelkedik Szaúd-Arábia több mint 31 milliárd dolláros 2 Csicsmann L.: Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten oldal 9

10 kiadással, összehasonlításképpen Oroszország 38,9 milliárdot (2005) az USA 532 milliárdot (2011) költ katonai célokra. (CIA: The World Factbook) 2011-ben a Közel-Kelet legnagyobb fegyverimportőre az Egyesült Államok volt 51 százalékkal, de jelentős forgalmat bonyolított le a nagy nyugat-európai államokkal (21%) és Oroszországgal (13%) is. (World Trade Organization Statistics Database) Mindent egybevéve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a közel-keleti politikai viszonyok súlyosan veszélyeztetik a Perzsa-öböl-menti államok kőolajtermelését és szállítását, valamint ezzel párhuzamosan előnyösebbé teszik azon forrásokat, amelyek megfelelő politikai stabilitással rendelkeznek. Azonban, mivel a BP adatai szerint, 2011-ben az USA olajszükségletének 17 százalékát a Közel-Keletről szerezte be, ez az arány Európánál 21 százalék, Japánnál pedig elérte a 79 százalékot, ezért a Nyugat nem engedheti meg a Közel-Keletnek, hogy ellenőrzés nélkül intézzék belpolitikai ügyeiket Az iszlám és a demokrácia viszonya egymáshoz Fontos szempont a térség politikai stabilitását illetően, hogy a nyugati típusú demokrácia megvalósítható-e a közel-keleti államokban. Összefér-e egymással az iszlám és a demokrácia, egyáltalán van-e hajlam az iszlám civilizációban a demokrácia bevezetésére. Alapvetően a közel-keleti országok társadalmi és gazdasági fejlettségi szintje nem különbözik más fejlődő régiókétól, sőt összehasonlítva a szub-szaharai afrikai államok mutatóival jobb is. Ha megvizsgáljuk az Öböl-menti monarchiák 1 főre jutó GDP-jét, megállapíthatjuk, hogy az a gazdaságilag fejlett nyugat-európai államok szintjével vetekszik, tehát ezen államok érettek a demokratizációra. Mégis ezen olajtermelő államokat olyan abszolút monarchiákként tartjuk számon, ahol a szűk uralkodó család kezében összpontosul a hatalom már évszázadok óta. Első ránézésre a közel-keleti államok 21. századi politikai berendezkedése hasonlít a modern európai államok politikai rendszeréhez. Néhány ország kivételével (pl. 10

11 Szaúd-Arábia) szinte valamennyi államnak van írott alkotmánya, létezik vagy léteznek politikai pártok és civil szervezetek és rendszeres időközönként tartanak választásokat (azonban ezek demokratikussága megkérdőjelezhető). Tüzetesebben megvizsgálva, azonban hamar szembetűnik, hogy a közel-keleti politikai rezsimek csak formálisan hasonlítanak az európaiakra. A politikai pártok és civil szervezetek gyengék (magas korrupciós szint), az alkotmány szövegét nem tartják be a gyakorlatban, a hadsereg felett nem érvényesül civil kontroll, és ami egy európai számára a legszembetűnőbb különbség: a közel-keleti államok nem szekularizálódtak, vagyis az iszlám vallás jelentős szerepet tölt be valamennyi állam életében (Törökország szekuláris államként ez alól kivétel). (Csicsmann L. 2010) Mindent egybevéve megállapítható, hogy a közel-keleti politikai rendszereket kettősség jellemzi: formálisan hasonlítanak az európai struktúrához, viszont belső működési mechanizmusuk tekintetében a tradicionális csoportszolidaritás elvére épülnek. A Freedom House adatai szerint (3. táblázat) egyetlen vizsgált közel-keleti muszlim ország sem felel meg a liberális demokrácia kritériumainak. A tanulmány 1-től 7-ig osztályozza a politikai és polgári szabadságjogok érvényesülését. A hét azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek politikai vagy szabadságjogok az adott országban. Az általam kiválasztott országok közül a legsúlyosabb a helyzet Szaúd-Arábiában és Szíriában, ahol hetes osztályzatot kapott mindkét állam, vagyis nincsenek politikai és polgári szabadságjogok sem. A legkedvezőbb a helyzet Törökországban, Tunéziában, Kuvaitban, Líbiában és Egyiptomban, ezen országokat a félig szabad országok közé sorolja. A tanulmány által vizsgált közel-keleti országok 61 százaléka nem szabad, 33 százalékuk félig szabad. Ezekből az a következtetést vonható le, hogy az iszlám azon civilizációk közé tartozik, amely ellenáll a nyugati értékek, legfőképp a demokrácia elterjedésének. A társadalomtudósok hiánytársadalomként jellemzik, ahol nem adottak a liberális demokrácia feltételei. Erős jellemzője a tradícionalizmus, a racionális döntéseket mellőzi, fejlődéstörténetét egy önmagába visszatérő ciklikusság jellemzi. Nem képes a modern világ követelményeihez alkalmazkodni, így szükségképpen a nyugateurópai fejlődés antitézise. (Freedomhouse, 2013) 11

12 A polgári és politikai szabadságjogok hiánya a Közel-Keleten táblázat Ország Államforma Politikai szabadságjogok 3 Polgári szabadságjogok 4 A szabadság foka Algéria Köztársaság 6 5 nem szabad Bahrein Alkotmányos Monarchia 6 6 félig szabad E.A.E. Abszolút Monarchia 6 6 nem szabad Egyiptom Köztársaság 5 5 félig szabad Irak Köztársaság 6 6 nem szabad Irán Iszlám Köztársaság 6 6 nem szabad Jordánia Alkotmányos Monarchia 6 5 nem szabad Katar Alkotmányos Monarchia 6 5 nem szabad Kuvait Alkotmányos Monarchia 5 5 félig szabad Líbia Arab Népi Dzsamárhiríjja 4 5 félig szabad Szaúd-Arábia Abszolút Monarchia 7 7 nem szabad Szíria Köztársaság 7 7 nem szabad Törökország Köztársaság 3 3 félig szabad (választási demokrácia) Tunézia Köztársaság 3 4 félig szabad Forrás: Saját szerkesztés a Freedom in the World 2013 adatai alapján Az egyik legkézenfekvőbb, a nyugati politikatudományban közkedvelt szempont, a térség államainak köztársaságokra és monarchiákra való osztása. Az általam vizsgált közel-keleti államok közül hat ország monarchikus berendezkedésű, öt köztársaság, egy pedig teljesen különálló típusú (Líbia arab népi szocialista dzsamáhiríja). Négy, a függetlenséget követően monarchikus berendezkedésű országban (Egyiptom, Irak, Irán, Líbia) forradalom útján váltak köztársasággá. Ebből háromban a baloldali arab nacionalizmus ihlette forradalom, míg egyben az 3 A legmagasabb szám hét, ami azt jelenti, hogy az adott országban egyáltalán nincsenek politikai szabadságjogok, míg a legalacsonyabb egy, ami arra utal, hogy a politikai jogok maradéktalanul érvényesülnek. 4 A legmagasabb szám hét, ami azt jelenti, hogy az adott országban egyáltalán nincsenek polgári szabadságjogok, míg a legalacsonyabb egy, ami arra utal, hogy a polgári szabadságjogok maradéktalanul érvényesülnek. 12

13 iszlám mozgalom döntötte meg a monarchiát. A monarchiák tovább csoportosíthatóak aszerint, hogy rendelkeznek-e írott alkotmánnyal. Így beszélhetünk az alkotmányos monarchiákról, illetve az abszolút monarchiákról. (Csicsmann L. 2010) Azonban függetlenül attól, hogy monarchia vagy köztársaság van-e az adott országban a demokratikusnak tekintett rendszerek sem felelnek meg a nyugati értelemben vett demokrácia kritériumainak. Néhány országban nyílt diktatórikus rendszer van vagy volt (Irakban Szaddam Husszein idejében, Líbia, Szíria,), más országok nyugati mintákat utánzó alkotmányos berendezkedésűek (Törökország, Egyiptom). Vannak abszolút monarchiák (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek) és alkotmányos monarchiák (Bahrein, Katar, Kuvait,). (Najat S. A. 2010) Civil társadalom hiánya Számos politikatudományi és szociológiai tanulmány a civil társadalmat a demokrácia előfeltételeként tartja számon. Gellner Ernest szerint a demokrácia feltételeinek megteremtéséhez a civil társadalom fejlődésére kellene helyezni a hangsúlyt, ugyanis egy meghatározott intézményi rendszer és társadalmi kontextus hiányában a politikai részvétel sem értelmezhető. Mehran Kamrava és Frank O. Mora definícióját alapul véve a civil társadalom olyan önszabályozó és önigazgató szervezetekből áll, amelyek csoportidentitással bírnak és függetlenek az államtól. Továbbá ahhoz, hogy politikai súllyal is bírjanak, a következő három feltételnek kell eleget tenniük: 1. Irányításuk legyen demokratikus, azaz tagságuk körében reklámozzák a demokratikus értékrendszer fontosságát; 2. Támasszanak követeléseket a kormányzat irányában működési területükön, azaz vagy közvetve, vagy közvetlenül gyakoroljanak nyomást a nagyobb demokrácia érdekében; 3. Alakítsanak ki egymással horizontális kapcsolatokat, amelyek elősegítik, hogy szervezett erőt jelentsenek az adott társadalomban. (Gellner E. 2004) 13

14 A Közel-Kelet demokratizálása az Egyesült Államok külpolitikájában A 19. század végétől kezdve folyamatosan ismétlődő jelenség, hogy a liberális demokrácia képtelen gyökeret verni a muzulmán társadalmakban. Ennek a kudarcnak az oka részben az, hogy az iszlám kultúra ellenségesen viszonyul a nyugati liberális eszmékhez. 5 (Huntington P. 1998) Abban, hogy az iszlám részben negatívan viszonyul a demokráciához, jelentős szerepe van az Egyesült Államok közel-keleti politikájának. Már a második világháború óta az USA külpolitikai prioritásai közé tartozott a politikailag instabil és a nemzetközi békére veszélyt jelentő államokban a demokratikus béke megteremtése. Ennek oka az amerikai kivételesség tudatból táplálkozó filozófia: a szabadság eszméjének isteni misszióként való terjesztése. Jól szemlélteti ezt a második világháború után Japán vagy Németország esete, ahol az amerikai megszállás idején kialakított intézmények a demokrácia alapjaivá váltak. A hidegháborús időszakban azonban, a szovjet-amerikai rivalizálás háttérbe szorította a demokrácia exportálást. A hidegháború után az USA közel-keleti politikáját megalapozó Meridian-beszédben az arab izraeli konfliktus rendezése, az olajkészletekhez való hozzáférés kiegészült az emberi jogok és demokrácia alapelveinek terjesztésével. A hidegháború vége komoly konzekvenciákkal járt a közel-keleti rend alakulására. Csökkent Szovjetunió és a keleti tömb országainak a befolyása, ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok egyeduralkodó hegemón pozícióra tett szert. Az es Öböl-háború tovább erősítette az amerikai befolyást a térségben. Az első Bush adminisztrációban bekövetkezett algériai polgárháború kirobbanása, azonban lehűtötte a térség demokratizálásával kapcsolatos amerikai reményeket és elmaradt a közvetlen katonai beavatkozás által beindított demokratizálódás. Az ezt követő Clinton érában inkább a második Öbölháborúban megszerzett pozíciók status quo-jának a fenntartása, valamint a közvetlen diplomáciai nyomásgyakorlás (embargó, szövetséges államok 5 Csicsmann László: Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten 2012/102. oldal 14

15 támogatása) a lator államokra (Irak, Irán, Líbia) lett az elsődleges külpolitikai cél. (Rostoványi Zs. 2012) A szabadságot természeténél fogva nem lehet rákényszeríteni senkire, csak választani lehet. Bejrúttól Bagdadig az emberek a szabadságot választják (George W. Bush, 2006) A neokonzervatív George W. Bush 2001-es megválasztásával éles váltás következett be az amerikai közel-keleti külpolitikában. A neokonzervatív politika különös jelentőséget tulajdonít a demokrácia elterjesztésének. Bush beszédeiben a világot jó (demokratikus) valamint rossz (diktatórikus) részre osztotta fel és a világbékére a legnagyobb veszélyt az autoriátus rezsimekben látta szeptember 11.-i terrortámadásban saját eszméik igazolását látták, mivel a háttérben szélsőséges rezsimek álltak. Következményeként március 19.-én Bush a terrorizmus ellenes háború újabb fejezeteként támadást indított az iraki rendszer ellen. Az amerikai elképzelés szerint az iraki rezsimváltás egy demokrácia dominót 6 indíthatott volna el a Közel-Keleten. A Szaddam-rezsim megdöntése után nagy reményeket fűzött az USA az újjáépítéshez és demokrácia kialakításához. A demokratikus intézmények létrejöttek és az első választások is megtörténtek, viszont az megállapítható, hogy Bagdad jelenleg nem a demokráciaterjesztés, hanem a térség destabilizálása szempontjából vált minta országgá. A katonai intervenció és a többéves katonai jelenlét a demokrácia eszméjét diszkreditálja a közel-keleti emberek előtt és a demokrácia dominó éppen ellenkező hatását váltotta ki. A közel-keleti emberek a demokrácia eszméjét az amerikai katonai megszállással azonosítják és az egyetlen célja a szemükben az olajkészletekhez való hozzáférés. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai külpolitika számára hitelességi problémákat is felvet (fenti Bush idézet), hiszen a demokrácia működéséhez több tízezer amerikai és szövetséges katona jelenléte szükséges. (Csicsmann L. 2006) Tehát elmondható, hogy az iszlám és a demokrácia viszonyát negatív irányban befolyásolta a Bush féle amerikai közel-keleti politika. Következményeként a 6 Demokrácia dominó vagy hólabda effektus: Az a folyamat melynek során a régióban elsőként demokratizálódó ország demonstrációs hatást fejt ki a térség többi ö országára 15

16 muszlim társadalmakban felerősödött a Nyugat ellenesség és az iszlám fundamentalizmus. Barack Obama 2009-ben új Közel-Kelet politikát hirdetett meg, amelynek alapjait a június 4-én kairói beszédében ismertetett. Egyes szakértői vélemények szerint a beszéd nem tartalmazott konkrét politikai lépéseket, ugyanakkor az iszlám kapcsán kifejtett nézetei gesztusértékűek a világ mintegy 1,5 milliárd muszlimja számára. A közel-keleti demokrácia-deficit kérdését Obama a kilenc kihívást említő beszédének csak negyedik pontjában említette. Az amerikai elnök utalt az iraki háború negatív közel-keleti megítélésére, amikor kijelentette, hogy a demokráciát nem lehet kívülről rákényszeríteni egyetlen államra sem. Az Egyesült Államok ugyanakkor támogatja a szabad választásokat és az emberi jogok érvényesítését, amelyeket univerzális értékekként aposztrófált Obama. A beszédből egyértelműen látszik, hogy Obama szakított elődje Közel-Kelet politikájával, amely a Közel-Kelet demokratikus átalakulását prioritásként kezelte. A Közel-Keleten habár pozitív visszhangja volt a beszédnek, mégis egyes ellenzéki körök bírálták az elnököt, hogy miért nem fogalmazott erőteljesebben az autoriter vezetőkkel szemben. (Csicsmann L. 2010) A 21. századi ( új ) Közel-Kelet legfontosabb geopolitikai változásai: Az Egyesült Államok pozícióinak rendkívüli megerősödése: az USA közvetlen jelenléte a régióban, közel-keleti hatalommá válása, összefüggésben a tágabb Közel-Kelet demokratizálásának fogalmával. A régió posztarab jellegének erősödése: az arab világ, az arab országok leértékelődése, a régió súlypontjának elmozdulása az arab centrum felől a nem arab periféria felé, mindenekelőtt Irán és Törökország felértékelődése: o Irán stratégiai szerepének rendkívüli megnövekedése, igazi regionális nagyhatalommá válása, elsősorban Irak amerikai megszállásának köszönhetően. 16

17 o a török külpolitika fokozatos átorientálódása Európa felől a Közel- Kelet felé o Egyiptom regionális súlyának csökkenése A síita ébredés : a síita öntudat erősödése, s ezzel párhuzamosan a Szaúd- Arábia vezette szunnita és az Irán vezette síita félhold közötti vallási geopolitikai törésvonal mélyülése Az arab tavasz generált legfontosabb változások: Az USA kivárása, megkésett követő módon történő, mondhatni, passzív reagálása az eseményekre, az Egyesült Államok pozíciójának gyengüléséhez vezetett Az amerikai politika csökkenő támogatottsága korábbi helyi szövetségesei (Egyiptom, Izrael, Szaúd-Arábia) részéről Oroszország aktív közel-keleti jelenléte, a nyugati befolyás csökkentésére és az orosz érdekek érvényesítésére irányuló törekvése Irán pozícióinak gyengülése, repedések a síita félholdon, szunnita arab befolyás növekedése Új arabizmus megjelenése, az arab politikai kultúra változása, az arab öntudat erősödése A török politikai vezetés további aktivizálódása a Közel-Keleten Izrael defenzívába szorulása: erősödő amerikai-izraeli polémia, a fő arab szövetséges Mubarak elveszítése, Izrael elleni török diplomáciai offenzíva, iszlamsita térnyerés, iráni fenyegetés több állam esetében (Líbia, Jemen, Szíria) is polgárháborús helyzet, a bukott állammá válás veszélye áll fenn. (Rostoványi Zs. 2012) 17

18 4. A Közel-Kelet gazdaságának áttekintése az 1950-es évektől napjainkig A Közel-Keleti országok gazdasága az olajkészletek felfedezése után ugrásszerű fejlődésnek indult. Azonban ez a fejlődés igen torzképet mutat, elsősorban az olajban gazdag országok (Irak, Irán, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait Szaúd- Arábia) fellendülését hozta, azonban közvetve (arabközi segélyezés, vendégmunkások hazautalása) az olajban kevésbé gazdag államok is részesedtek a haszonból. (Csányi V. 2002) 4.1. Gazdasági fejlődése, iparosítási hullámok A térség modern értelemben vett iparfejlődése nem tekint vissza hosszú múltra, még a fejlődő országokhoz képest is megkésettség jellemzi. Az első nagy iparosítási hullám a második világháborút követően következett be. Ekkor egy gazdasági szerkezet váltás ment végbe, ugyanis míg az 50-es években a mezőgazdaság volt a vezető ágazat, addig a 60-as évekre fokozatosan kezdte felülmúlni az ipar a primer szektor részesedését a bruttó hazai termékben. Ennek oka elsősorban az olajtermelés felfutásának volt köszönhető, valamint a korábban gyarmati sorba kerülő államok függetlenné válásának is, fokozatosan a saját ellenőrzésük alá vonták természeti kincseik kiaknázását. Ezt jól mutatja az 1963-ban megalakult az OAPEC a Kőolajexportáló Arab Országok szövetsége, amely jelentősen növelte a térség befolyását a világpolitikában. A második nagy iparosodási hullám a hetvenes évek közepétől a nagy kőolajexportáló államokban ment végbe. A hangsúlyt a stratégiai kulcsiparágak kiépítésére helyezték, így a főbb húzóágazatok a petrolkémia, vas- és acélgyártás, az alumíniumgyártás és az építőanyag ipar lett. Sorra épültek az olajfinomítók és petrolkémiai komplexumok. Az első olajárrobbanásnak (1973) köszönhetően a strukturális átrendeződések rendkívüli módon felgyorsultak. A 70- es években a GDP növekedési üteme a Közel-Keleten volt a legmagasabb 7,5%-os. (Rostoványi Zs. 1987) 18

19 4.2. Jelenlegi gazdasági helyzete A Közel-Kelet főbb gazdasági mutatói táblázat Gazdasági mutatók GDP folyó áron Mrd US$ 1438,9 1688,3 1976,3 2468,8 2181,4 2517,1 GDP per fő US$ 4170,6 4792, , , , ,6 Reál GDP növekedés % 5,3 5,9 5,1 4,9 1,8 4,5 FDI Mrd US$ 52,3 86,1 92,0 109,1 86,4 72,9 Megtakarítások GDP %-ban 39,5 41,0 40,9 43,0 31,4 35,4 Infláció % 3,1 3,5 4,2 11,3 2,9 3,9 Külkereskedelmi mérleg %-os változás 21,8 6,1 2,3 12,4-17,8 10,4 Folyó Fizetési Mérleg Mrd US$ 214,9 286,9 270,4 354,8 52,9 182,5 Forrás: Saját szerkesztés az IMF és a World Bank adatai alapján A közel-keleti országok 7 GDP-je 2010-re 15,5 százalékos növekedést produkált, ami jelentős változás volt 2009-hez képest, mivel a gazdasági recesszió hatására 11 százalékot zuhant. A zuhanást elsősorban az olajexportáló államok okozták, mivel a világgazdasági válság a szénhidrogén szektorban a kereslet visszeesését eredményezte, amely az olajárak csökkenéséhez vezetett ben reál GDP-jük 4,5 százalékra nőtt a 2009-es 1,8 százalékos alacsony szintről. Ez is nagyban az olajexportáló államoknak volt köszönhető, melyek GDP-je 1,9 százalékról 5,3 százaléra ugrott, míg az olajjal nem kereskedőké 4,4 százalékról csak 4,8 százalékra nőtt. Az infláció magasnak mondható a térségben, 2010-ben átlagosan 3,9 százalék volt, kilóg a sorból Irán, melynek inflációja 2011-ben 20,6 százalék volt. (International Monetary Found 2012) 7 Vizsgált országok: Algéria, Egyiptom, Öböl-menti államok, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Líbia, Szíria, Tunézia 19

20 Néhány közel-keleti ország gazdasági mutatói táblázat Régió GDP folyó áron Mrd US$ GDP/fő US$ Megtakarítások GDP %-ban FDI/GDP % Folyó Fizetési Mérleg Mrd US$ Algéria 206,5 5659,7 44,3 1,4 12,9 Egyiptom 255,1 3109,5 13,8-0,2-8,6 E.A.E. 361, ,1 32,6 2,1 33,6 Irak 130,6 3882,1 24,2 5,3 0,3 Katar 184, ,5 55,6-0,1 54,5 Kuvait 174, ,3 24,2 0,2 77,0 Líbia 85, ,8 41,6 2,2 18,6 Szaúd-Arábia 657, ,8 47,2 2,8 171,3 Forrás: Saját szerkesztés a The Joint Arab Economic Report adatai alapján A közel-keleti országokban a beruházásokat forráshiány hátráltatja. A hazai megtakarítások szintje hagyományosan alacsony (háborúk eladósodás): a bizonytalan gazdasági helyzet miatt, valamint a nem megfelelő pénzügyi rendszer hiánya miatt a megtakarítások jelentős része is külfödre áramlik (USA). A külföldi tőkeberuházások is alacsonyak, az olaj- és földgáztermelést leszámítva, nem vonzó a térség. Nagy az állami tulajdon túlsúlya és túlzott a bürokrácia is, a privatizáció késlekedik és a befektetők szempontjából is magas a poltikai kockázat (iszlám fundamentalizmus). A közel-keleti országokra általában jellemző az átláthatatlan vámstruktúra, a magas vámok és egyéb protekcionista intézkedések. A magas bizonytalansági tényezők, például az átláthatatlanság miatt burjánzik a korrupció a térségben. (Csányi V. 2002) A magas korrupciót támasztja alá a Transparency Internaitonal által készített korrupciós indexek rangsora, amelyben igen alulteljesítenek a közel-keleti országok. A rangsor szerint Irakban a legmagasabb a korrupció (169.), majd Irán (133.), Szaúd-Arábia és Kuvait (66.) következik. Katarban és az Egyesült Arab Emírségekben (27.) a legalacsonyabb a korrupció. (www. transparency.org) 20