Kísérteties hasonlóság: megismétlődhet az 1986-os olajválság

Átírás

1 Kísérteties hasonlóság: megismétlődhet az 1986-os olajválság :50 Az olajnál nem számít ritkaságnak az árfolyam gyors zuhanása, vagy éppen tetemes emelkedése, ezek a piac természetes velejárói. A mostani olajár-esés nagyban eltér az elmúlt évtizedekben látottaktól, egy esetben azonban nagyon is szembetűnő a hasonlóság: ez az os olajár-összeomlás. A Morgan Stanley ezzel kapcsolatos elemzése igen érdekes tapasztalatokra világított rá, ezek alapján pedig a részvénypiaci befektetőknek nem feltétlen kell pánikolni, ugyanis 1986-ban: a globális szupermajor olajcégek gyorsan reagáltak a megváltozott piaci körülményekre, elsőként visszafogták a beruházásokat, majd költségcsökkentésekbe kezdtek aminek következtében a szabad cash termelés meglehetősen stabil maradt ahogy az osztalékfizetés is az osztalékhozamok szépen megemelkedtek a cégek részvényei az olajár mélypontra kerülése előtt 3 hónappal már felülteljesítésbe kezdtek az olajipari szolgáltató cégeknél viszont a problémák súlyosabbak voltak, a válság sokkal tovább elhúzódott ban az olajár alig több mint fél év alatt a 30 dollár körüli szintekről egészen 9 dollárig esett, azaz 70 százalékot zuhant. A mostani áresés ettől azért még valamelyest elmarad, a WTI-nél 56 százalékos zuhanás volt megfigyelhető tavaly nyár óta. Így az olajnál lehet még tér lefelé. Ha valóban így lesz, annak többek között a hazai autósok is örülhetnek, hiszen ez az üzemanyagárak további csökkenésében csapódhat le. A 86-os olajpiaci összeomlás Az olajpiacon az elmúlt évtizedekben nem voltak ritkák a jelentős áresések, elég csak 1998-ra gondolni, amikor a kőolaj ára 10 dollár alá esett. Amit jelenleg megfigyelhetünk, az sokban különbözik a korábbi nagy olajár esésektől, azonban nagyban hasonlít egy esethez: ahhoz, amit 1985 novembere és 1986 júliusa között láthattunk. Az olajárak között dollár között mozogtak, majd 8 hónappal később az ár egészen 9 dollárig esett le. A lejtmenetben az alábbi tényezők játszottak akkor szerepet: a nem OPEC-országok kitermelésének növekedése (főleg USA, Norvégia, Egyesült Királyság) gyenge kereslet az OPEC stratégiája: az ár helyett a piaci részesedés védelme volta cél (1986 során Szaúd-Arábia napi 1,6 millió hordóval, napi 5,2 millió hordóra növelte kitermelését és a kartell többi tagja is napi 1 millió hordós kitermelés-növelést hajtott végre). Mindezek eredménye az olajár fentebb már említett összeomlása lett (-70 százalék!), illetve az, hogy az OPEC hozzáállása meghozta gyümölcsét, a kartellnek sikerült helyreállítani piaci részesedését. Az os összeomlást megelőző 10 évben a globális olajkereslet átlagban 0,9 százalékkal nőtt évente, míg a nem OPEC kínálat évi 3,4 százalékkal. Az összeomlást követő 10 év során viszont a kereslet növekedésének üteme évi 1,7 százalékra nőtt, a nem OPEC kínálat pedig minimálisan csökkent, átlagban éves 0,2 százalékkal. Az OPEC kitermelésben való részesedése így fokozatosan emelkedett, 1995-re 40 százalékig kúszott fel.

2 Ezek alapján a 86-os események kísértetiesen hasonlítanak a mostanihoz: az utóbbi 2-3 évben a nem OPEC kínálat jelentősen felülmúlta a globális olajkereslet növekedését, főként az észak-amerikai palaolaj forradalomnak köszönhetően. Az OPEC pedig nem azt tette, amit a piac várt volna: most is a piaci részesedés védelmét nevezte meg elsődleges célnak, és kijelentették, hogy az olajár lényegében irreleváns. Hogyan reagáltak az olajcégek? Érdekes megvizsgálni azt is, hogy mit tettek a világ nagy olajipari vállalatai az os olajár-összeomlás idején. Elsőként a beruházások visszafogása következett, a Shell, az Exxon és a Chevron is jelentősen csökkentette az éves capex terveket. Ezt követően indultak meg a költségcsökkentések, ami a létszámleépítéseket is magában foglalta ban csak a Chevron 12 százalékkal csökkentette dolgozói létszámát. Fontos megjegyezni, hogy az említett integrált olajipari vállalatoknál ebben az időben számottevő védelmet jelentett a finomítás, a marginok itt javultak. Ez volt az oka annak, hogy miközben az olaj ára lefeleződött, az Exxon profitja 1986-ban nőtt, méghozzá rekordszintre.

3 Mindezek következtében a szabad cash flow-ra gyakorolt hatás meglepően elenyésző volt: miközben Az átlagos olajár 1986-ban 47 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, addig a legfontosabb integrált olajipari cégek operatív cash termelése csak 17 százalékkal csökkent (persze ez utóbbi is abszolút értékben 10 milliárd dollár nagyságrendű cash kiesés volt). Bár az operatív készpénztermelés meglehetősen stabil maradt, a befektetők azért kezdtek aggódni amiatt, hogy az osztalékok nem fenntarthatók, így ebben az időben ez nyomást is helyezett a részvényárfolyamokra. Ennek hatására pedig az olajpapírok által kínált osztalékhozam szépen megemelkedett (az 1984 márciusi 4 százalékról 1986-ra 5,5 százalékra nőtt). Az olajár 1986 nyarán ér mélypontra, melyet követően az olajcégek részvényei szépen kilőttek, az összeomlást megelőző 2-3 évben alulteljesítő európai papírok élen jártak az emelkedésben (a rali itt már az olajár mélypontra esése előtt 3 hónappal megindult). Ennél sokkal rosszabb volt a helyzet az olajipari szolgáltatóknál, az integrált olajcégek beruházásainak visszafogása igen érzékenyen érintette a szektort. A Schlumberger, a Halliburton, a Saipem, a Helmerich & Payne és a Nabors Industries alkotta vállalatcsoport összesített árbevétele 1986-ban 22 százalékkal esett vissza, az üzemi eredményhányad pedig negatívba fordult, részben az egyszeri, átstrukturálásokhoz kötődő költségek miatt. A fájdalmas időszak nem volt rövid, egészen 1997-ig kellett várni, hogy az említett cégek összesített üzemi eredménye meghaladja az 1984-ben látott szintet.

4 Ezt a lassú felépülést tükrözte ebben az időszakban a részvényárak alakulása is: az európai olajszervíz cégek ben is alulteljesítették a szélesebb piacot, annak ellenére, hogy ekkor az olajár már emelkedő trendben volt.

5 Megállapítások Összegezve a fentieket, az os nagy olajár-összeomlásnak a legfontosabb tapasztalatai az alábbiak voltak: a globális szupermajor olajcégek gyorsan reagáltak a megváltozott piaci körülményekre, elsőként visszafogták a beruházásokat, majd költségcsökkentésekbe kezdtek aminek következtében a szabad cash termelés meglehetősen stabil maradt ahogy az osztalékfizetés is az osztalékhozamok szépen megemelkedtek a cégek részvényei az olajár mélypontra kerülése előtt 3 hónappal már felülteljesítésbe kezdtek az olajipari szolgáltató cégeknél a problémák súlyosabbak voltak, a válság sokkal tovább elhúzódott Az európai szupermajor olajcégek mostani relatív teljesítménye kísértetiesen hasonlít a 86-os olajár-összeomlás során látottakhoz, a korábbi tapasztalatok alapján így hamarosan már fordulatnak kellene következni a részvényeknél. Az olajnál igaz még nem volt meg a 86-ban látott 70 százalék körüli esés, így itt még lehet tér lefelé a korábbi minta alapján. Fontos persze megjegyezni, hogy a múlt sosem jelent garanciát a jövőre nézve, így az ilyen összehasonlításokkal célszerű mindig nagyon óvatosan bánni.